<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Profile
Personal Photo

No Photo

Options
Custom Title
Nis doesn't have a custom title currently.
Personal Info
Location: No Information
Born: No Information
Website: No Information
Interests
No Information
Other Information
Idézet: Aki engedelmeskedik a törvényeknek ugyanúgy lehet egy robot, mint egy „nagyon tisztességes ember”
Statistics
Joined: 17-November 15
Status: (Offline)
Last Seen: Oct 24 2016, 06:40 PM
Local Time: Oct 20 2017, 01:29 PM
10 posts (0 per day)
( 0.63% of total forum posts )
Contact Information
AIM No Information
Yahoo No Information
GTalk No Information
MSN No Information
SKYPE No Information
Unread Msg Message: Click here
Unread Msg Email: Click Here
Signature
View Signature

Nis

Mesterséges intelligencia

Topics
Posts
Comments
Friends
My Content
Dec 5 2015, 01:19 AM
N.I.S. - The Prototype


Első törvény
A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.


Fekete nap.
Később így nevezték. Még a média is lehozta. Az emberek botrányéhesek. Senki sem veszi be a szép új világ bohózatát, de ha van min csámcsogni, akkor nyugodtak. Úgy érzik, hogy pont olyan mocskos az élet, mint elképzelik, és nem érdeklődnek mélyebben a dolgok után. Pár hónappal ezelőtt történt ugyanis, hogy egy teherszállító furgont támadott meg az Anarch. Természetesen magukra vállalták és a szokásos rendszerellenes szöveggel indokolták tettüket. Azt mindenki tudta, hogy a merényletben mindkét sofőr életét vesztette, és hogy több milliárd összegű kárba került az CSC-nek, de azt már senki, hogy mit is szállítottak tulajdonképpen. Ehhez pedig vissza kell mennünk 2085 telére, bő egy évvel ezelöttre. Egy fehér köpenyes alak kért a CSC-hez sürgős bebocsátást, és mivel hajthatatlannak bizonyult, és nem utolsó sorban be is mutatkozott a hova tartozásával együtt, engedniük kellett. Nem sokkal ezután lopás gyanúja merült fel az Akita Defence-nél. A kis termetű férfi úgy kuporgott a hatalmas fotelben, mintha attól tartana, hogy elnyeli. Csak akkor volt hajlandó kiadni a kezei között szorongatott lapokat, amikor biztos volt benne, hogy a megfelelő személlyel társalog. "Miyazaki Kitano desu." Remegő hangon, sűrű pillantások közepette beszélt, hol ide, hol oda kapkodva a fejét. Amint előkerült a tolmács, az is kiderült, hogy tud amerikaiul, csak idegességében elfelejtett nyelvet váltani. "Azt szeretném, ha ezt átnéznék. Nem iktatott jegyzetekről van szó, így tulajdonképpen nem vádolhatóak lopással egyetlen bíróságnál sem." Nem kellett sok, hogy a vezérigazgató is előkerüljön. Azonban az ügyből végül nem lett semmi. Miyazakit másnap holtan találták a lakásán. Felakasztotta magát. Bezzeg ezt nem hozták le a szennylapok. Hogy mégse kerüljön semmi a nyilvánosság elé, kifelé természetesen a Cyber Security nem találkozott soha Kitano úrral, és nem váltottak a vezérigazgatóval négyszemközti beszélgetést részletes tervrajzokról. Ezt az álláspontjukat az Akita felé is tartották. Lassan a kedélyek elültek és hogy, hogy nem, megalakult egy kis csapat, fejlesztőkkel, tudósokkal, szerelőkkel, kisilabizálni a japán kézírás rejtelmeit. Természetesen mindezt a legnagyobb titokban. A vázat, hogy még véletlenül se legyen elütő a többi CSC androidtól, az NS szériához igazították. A hadászati fejlesztésű NS-3tól eltérően azonban, a négyest polgári célokra szánták. Leginkább védelmi célokra, de nem titkoltan idealistább elképzelés is megbújt mögötte. Könnyen megvehető, multifunkcionális, barátságos gépet terveztek, ami majd "megmenti a földet". Mindez Miyazaki új funkcióin alapult, amit a megboldogult elmondása szerint nem értékeltek eléggé az ADC berkeiben. Végül több hónapnyi intenzív szenvedés után megalkották az első és egyetlen ADC-CSC közös androidját. Az NS-4esnek is szántak teljes bőrt, bár a prototípusnak csak a fejrésznél, hogy azért mégse legyen ijesztő. De ami fontosabb, sokkal inkább a programjára összpontosítottak. Minél tanulékonyabb és emberibb legyen, nem felejtve el eredeti mivoltát. Aztán rengeteg energia és pénz beleölése után a tervező lefújta a programot, gépi hibára hivatkozva. Jelentésében az állt, hogy a robot alaplapi programja nem elég biztonságos civilek közé. Lassú huzavona után a prototípust megsemmisítésre írták ki. Épp oda tartott vele a teherszállító, amikor az aszfalton elszórt repeszek közé hajtott és kisiklott. Két halott, egy feltört, felrobbantott autó, és egy eltűnt robot volt a végeredmény. Az Anarch ténykedései ezután lekorlátozódtak jó pár hónapig idősek agymosására és kisvállalkozások pénzbehajtására. Árak emelkedtek a magasba, túlórák szaporodtak meg. Persze a retorziót látva, elképzelhető, hogy mégsem a megsemmisítő volt a végcél, de ezt egy átlagember nem tudhatja. ....

Aznap. Este 9:00
Amikor az embert valami váratlan éri, legtöbbször nem képes józanul gondolkodni és ennek megfelelőlen reagálni sem. Ebből a szempontból az Anarch kis csapata, amelyik arról tudott csak, hogy ferde szeműek a robotot akarják, jelesre vizsgáztak emberből. A szitu annyi lett volna, hogy bemennek, letárgyalják az átadást, megkapják a pénzt, örülnek, hiszen a szabadságharcuk, majd kivezetik a sárgákat a droidhoz. Könnyes búcsú a végén, és eltűnnek. Ehhez képest "kivételesen" valaki túl okos volt. Elkapott egy fél mondatot, amiből értett is egy szót, majd természetesen teljes hangerővel kérdezett rá az első gondolatra, ami az eszébe jutott. - Ezek nem japánok? - Megfagyott a levegő, mindenki a legközelebbi fegyverének tokjához készítette a kezét. Akkor tört ki a lövöldözés, amikor az egyik japó nem amerikaiul emelte meg a hangját. Idegek pattogtak és ennek a vérerek sem látták hasznát.
- Ute U~teee! Koroshi te zenbun da! Zenbun! -
Járó motornál, az öreg raktárépület másik oldalán parkolt két maradék tag az inaktív robottal. - Mi ez? Hallottad?
- Megnézzük? - Fegyverropogás törte meg a csendet.
- Hagyd a fenébe húzzunk innen!
- De...
- Semmi de, nem akarok itt megdögleni, érted?

[align=center]2. törvény
A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.


Csöndes garázsban, a nyomornegyed egyik eldugott szegletében vizsgálta a robotot egy Han Jensen nevű, vicces fickó. Magas, nyúlánk alkat hírében állt, és egyáltalán nem látszott olyan műveltnek, mint volt. Értett a biomechanizmusokhoz, és az orvosláshoz is. Sokáig Star Valley elismert professzoraként tanított az egyik egyetemen. Aztán kitudódott, hogy több köze van az Anarchoz, mint kellene neki. Nem volt fanatikus. Nem voltak világmegváltó gondolatai, csak együtt érzett azokkal, akiknek nem volt jövőjük. Az a rendszer ami holtakat termel ki magából, az szemétre való. Így gondolta, de csak az utóbbi időben hangoztatta előszeretettel. Megromlott látása, és egy utcai rablás után, bal lábára sántasága ellenére is mindig azt mondta, hogy még jó is, hogy kirúgták. Legalább nem kell titkolnia, hogy hova húz a szíve.
- Honnan a fenéből szedted ezt? -
A fiú megrántotta a vállát.
- Te értesz hozzá, Doki nem? Jó lesz, vagy sem? El is adhatom, és akkor lesz pénzünk a...
Az általában mulatságos derűt kiváltó férfi keskennyé húzta a száját. Felemelt kézzel fojtotta a szót huszonéves társába.
- Próbáld meg és másodpercek alatt árasztja el a CSC az egész kicseszett helyet, rendőrökkel meg fegyverekkel. A seggedbe is pisztolycsövet fognak dugni. Felfogtad mit hoztál ide??
Rosszalló pillantást kapott csak, de duzzogáson kívül nem feleselt vissza a fiú. Ha a "Doki" mondja, akkor úgy is van. Lemondó sóhaj szakadt fel a férfi mellkasából.
- Legjobb lenne visszavinned oda, ahol találtad. Lehet, hogy már keresik.
- De ha jó, akkor? Te meg tudod csinálni, Doki, és ez a robot elég újszerű.
- Jah! Talán egy vagy két éves modell lehet, de lehet, hogy még újabb.
- Akkor meg?
- Pont ezért.... nem láttam még ilyen kifinomult szerkezetet... nem vagyok benne biztos, hogy érteném...
A fiú megrántotta a vállát.
- Satounak kell egy test.
- Ezt én is tudom, de nem tehetjük ki veszélyeknek. Ez egy android. Ha engedi is a programja a változtatásokat, rengeteg előkészületet és hosszú műtétet jelent.
Újabb vállvonás volt a válasz.
- Ha nem hát nem...
- Meglátom mit tehetek. - mondta Doki és elhessegette a fiatalt.
Satou Jin egy félig japán, félig amerikai szülők beteg gyereke volt. Régóta ápoltja Hannak, és már nyílt titokként kezelték, hogy semmit nem tehet érte. Lassan épült le a szervezete. Már csak az segítene rajta, ha gépi testrészekkel helyettesítenék az eredetit. Egy igazi hibridet kellett volna megalkotnia. Olyat, amilyet már nem lehet, s noha a tudása ha még rozsdásan is, de meg volt, az eszközei kevésbé, de leginkább egy erre alkalmas android hiányzott. Így hát egész éjszaka a robottal foglalkozott. Aktiválás nélkül, számítógépre kötve elemezte ki a funkcióit. Nanorobotok száma, beépített fegyverek, vezérlés, alap parancsok, emlékek. Ami megdöbbentette, hogy teljesen újnak látszott. A fedélzeti komputer szerint egyetlen egyszer sem kapcsolták még be. Volt azonban rajta minden, a nyaki csigolyáknál elrejtett vészleállítótól elkezdve, az önmegsemmisítőn át, a fejlett AI-ig. Sok mindennek kevés értelme volt, másoknak annál több. Például minek van vészleállító, ha 5 percen belül magától újra tud indulni, emberi beavatkozás nélkül? A beleépített három törvény viszont imponálóan hangzott. Ezzel szemben a karokba épített nagy hatótávolságú lángszórókkal nem tudott mihez kezdeni. Ha nem okozhat kárt emberben, akkor minek képes megsütni? Ráadásul a területi sebzéstől a hegesztésig tudta állítani a hő és intenzitás beállításait a robot. Végül azonban a sok furcsaság ellenére is úgy döntött, hogy megtartják. Jó alapnak bizonyult Satou új testéhez. Nagyon is jól tudta, hogy a fiúnak igaza van. Nem lesz még egy ilyen lehetőségük. Az idejük pedig igen korlátozottak voltak. Összerakta a robotot és az utasításoknak megfelelően aktiválta.
Az addig a mellkasra ejtett fej felegyenesedett. Érzelmek rajzolódtak ki az arcán. Egy megfáradt, megtört ember arca volt ez. - Figyelmeztetés. - Hangja lágy volt, kisfiús. - Ne-kapcsold-be! A robot önellentmondásos. - Halk sóhajt hallatott, és megdermedt a mondat utolsó érzelem megnyilvánulását hagyva magán.

Új Kezdet.
- Na? Ő az? Milyen?
Ugyanaz a fiatal férfi üdvözölte Dokit, mint aki a robotot is leszállította. Han idegesen toporgott az ajtó előtt.
- Be is engedsz, vagy itt tárgyaljuk meg?
- Jó, jó, mindjárt öregem, nem kell ennyire kapkodni.
Ahogy az ajtó tárva nyitva állt, a robot is bemasírozott rajta hűségesen. Semmi jelét nem mutatta annak, hogy ő robot lenne. Úgy ment, mint aki nincs tisztában azzal, hogy miből van. Pedig tetőtől nyakszirtig fémesen csillogott rajta a délutáni nap fénye.
- Nos? - Nem titkolt öröm bujkált a fiúban látva a mozgó gépet. - Hogy szuperál Doki?
- Egész megteszi. Nem adnál egy csésze kávét?
- Dehogynem, egy pillanat.
- Látni szeretném Satout. Meg akarom vele beszélni a műtét kockázatát. Még koránt sem vagyok kész, és vannak komplikációk.
A robot felé nézett. Közben megkapva a kávéját, nagyot szürcsölt bele.
- Hívd NS-4esnek. Így mutatkozott be nekem.
- Aha. Üdv, hogy vagy?
A robot teljes természetességgel fordult felé, s bár nem mosolyodott el, egy komoly fiú látszatát keltette.
- Köszönöm a kérdésed, nincs okom panaszra. A páratartalom még egy embernek is elfogadható sűrűség alatt van, a nap süt, és nem olvadtunk meg a radioaktivitásban. - Az öreg és a fiatal egymásra nézett, majd Dokin volt a sor, hogy megvonja a vállát.
- Beletápláltam némi információt a környezetünket illetőleg. A humorát viszont nem én adtam.
- Elég beteg. - A robot kérdőn nézett a fiúra, de nem mozdult álltából. Doki mosolyogva figyelte.
- Tudod milyen üzenetet kaptam a tervezőjétől bekapcsoláskor?
- Mond.
- Hogy ne kapcsoljam be, mert veszélyes.
- Aha. És te bekapcsoltad. - újabb vállvonás.
- Ha nem én, valaki más úgy is megtette volna.
- Aham. Nekem csak az a fontos, hogy Satou...
- Tudom, tudom. - Han lemondóan legyintett. - Ezért vagyok itt. Gyere te is. Te is NS-4.
Még sok ilyen beszélgetés zajlott le, meg találkozás, mire a férfi úgy érezte, hogy nagyjából... nem teljesen, de nagyjából ott tartanak, hogy elkezdheti az igazi harcot. A műtétre azonban soha nem került sor. Tulajdonképpen Nis memóriabankjában sem maradt fent, hogy pontosan miért. Több okból is. A harmadik törvény értelmében sokat önmaga zárolt az agy kisülésének megakadályozása miatt, de legalább ugyanannyi el is veszett vagy megkárosodott a lövöldözésben. Talán hihetetlen, hogy amikor végre megtalálták a keresett célpontot, pont szétlövik, de nem lehet hibáztatni az elkövetőt. NS-4es horrorfilmekbe illően szikrázott a sérülései miatt, egyik szemére csak egy vörös folt volt, a másikra pedig nem emberi gyorsasággal mozgatta a szembogarát. Ezt megspékelte még a darabos mozgás és a kivehetetlen, "ha-lál" szó egymásutánija. A képek, amik megmaradtak az android számára, olyan hullámokat keltetek benne, amire egy ember azt mondaná, hogy fájó. A háttérben hallani lehetett egy autó találkozását egy ajtóval. Fegyvereket szólaltattak meg. Érzékeny gépi felvevői könnyedén választották szét a csont töréseket a fémes hangoktól és a golyók becsapódásaitól.
- Emberek halnak meg.... - Rebegte kissé bizonytalanul Hannak. Úgy volt vele, hogy mivel a férfi indította be, őneki köteles beszámolnia arról, amit megtudott. Doki viszont a műtét előkészítésével volt elfoglalva.
- Ide nem jutnak le.
- De emberek...
- Kuss! - NS-4 elhalgatott. - Neked egy dolgod van. Felkészülni arra ami most jön. Mik az adatok?
- A műtét sikerére 89%-os esély van.
Satout gyomorsérüléssel hozták be ketten. A fiú eszméletlen volt. Érdekes módon az aki a leglátványosabban megingott a kép láttára, NS-4 volt. Az első törvény olyan erősen élt benne, hogy még ha nem is ő okozta a kárt, képtelen volt elsiklani afelett, hogy ember szenved.
- Helyesbítés. 66%.
- Betöröm a pofád te! - Olyan hevességgel ugrott az egyik hordár NS-4nek, hogy a gép felemelte a kezeit, megadom magam jelzéssel.
- Ide feküdj le. - Parancsolt Han a robotra, és nem figyelt tovább rájuk. Hiába. Napokkal késtek el. Nis az ezt követő képeket nem tudta helyre hozni. Csak azért nem állt le teljesen a rendszere, mert Doki utasításai alapján el kellett mennie "onnan". Egy szeméttelepen hibernálta magát és lassú öngyógyítással próbálta helyre hozni ami elveszett. Kevés fontos és egyben méreg drága nanorobottal rendelkezett, hiszen egy olcsó, megvehető típust akartak belőle sorozatgyártásra. Időbe telt minden kis sérülés helyrehozatala. Először látott halált, egyben egyedül maradt a nyakán legalább két tucat ideges emberrel, ~ akiket nem süthet meg ~ és éktelenül büdös is volt.

3. törvény
A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.


Újraindítás.
Név! Mi a nevem? Kell egy név. Satou Jin mondta. Szereznem kell nevet. A harmadik törvény értelmében a program zavartalanul működik. Új név létrehozása: NIS; New Identity System


A történet Isaac Asimov, Robotika novellái és
One punch man, anime után szabadon született meg.


Név: N.I.S.
Sorozatszám: NS-4
Beépített fegyver: Nagy hatótávolságú lángszóró, állítható hőfok és intenzitás szabályozással.

Kinézet: Feketére krómozott áramvonalas humanoid robot test. Ruhanemű: Egyszerű ujjatlan fehér felső és farmer, vagy fekete hosszú nadrág, csizma, vagy fekete cipő. Számára mindegy a ruha, így szinte bármit felvesz ami rámegy. Nem válogatós, lévén "csak egy" robot. Az arc megtévesztésig emberi. Ha vették volna a fáradságot a többi részére is bőrt húzni, senki nem állapítaná meg, hogy nem húsvér lény. Rövid szőke haja természetszerűen omlik a homlokára, tarkójára, ívelt ajkai és pisze orra egészen vonzóvá teszik. "Apró" szépséghibája, hogy a szeme fehérje inkább koromfekete, az íriszek pedig sárgák, így le sem tagadhatná, hogy miféle szerzet, de nem is akarja.

Jellem: Mindent a három törvényre fektet le, és annak alapján cselekszik. Kiforrott személyisége azonban még nincs, lévén kevés emberrel találkozott, akiktől tanulhatott volna, illetve nem is volt feladata, hiszen úgy volt, hogy ő, mint NS-4 meg fog majd szűnni Saotu Jin kedvéért. [/align]
Last Visitors


Jul 31 2016, 11:09 PM




Jun 4 2016, 12:46 PM




Jun 3 2016, 04:47 PM



Comments
No comments posted.
Add Comment