Printable Version of Topic
Click here to view this topic in its original format
Elysium has Fallen > Wakefield > Lakótelep


Posted by: Omega Jul 13 2015, 12:16 AM

Lakótelep



A város északi részén foglal helyet. Ahogy haladunk végig a lakótelepi főutcán, eleinte még láthatunk újabb jó állapotban lévő lakóházakat, ám később rá kell jönnünk hogy a nagy része éppen hog megáll a helyén. Ahogy a város legtöbb része ez is lepusztult, s romos ahol mindennapos a kosz és a mocsok, ahogy a szegénység is. Ahogy a város többi részén itt se biztonságos fegyver nélkül közlekedni, mindennaposak a gyilkosságok utcai támadások, és rablások. A szerencsésebb lakók akiknek jut némi fegyver kérdés nélkül lőnek le ha tilosban kapnak. Mindent össze vetve a város hangulatához illő a lakótelep is, ahol ugyancsak nem árt vigyázni ha erre felé keresel tetőt a fejed fölé.





Posted by: Timothy Mcgee Nov 19 2015, 07:53 PM
Éppen őrségben állok és bámulom a nagy büdös semmit. Ezt a munkát nagyon útálom, mert soha nem történik semmi. A szél fújja, homokot ám ezen kívül semmi rendkívüli nem történik. A társam egész idő alatt egy szót sem szól hozzám bizonyára egy korábbi húzásom miatt. Egy aprócska kis viccet sütöttem el a drága Ranger-hölgy kárára. Mikor éppen nem voltam szolgálatban belopóztam a szobájába és kicseréltem a ruháját néhány számmal kisebbre. Ezért szép idomai még jobban kidomborodtak, ami rendkívüli látványnak bizonyult. Mivel nem beszélt velem ez azt jelenti, hogy valahonnan megsejtette, hogy én vagyok a csíntevő.
- Hű nagyon unatkozom. Alig várom, hogy végre ihassak egy korsó sört.
- Jó ötletnek tűnik. Csatlakoznék hozzád, ha nem gond.
Annyira meglepődök, hogy első pillanatban nem is tudok normálisan beszélni.
- Rendben van. Amúgy megvan ki űzött olyan csúfos tréfát veled a múltkor?
- Még nincs, de nem törődök vele, mert akkor olyan idétlen és gyerekes lennék, mint az a bizonyos illető. Annyit tehetek csak, hogy elfelejtem, és legközelebb óvatosabb leszek.
Kissé megnyugodok, hogy mégse gyanakszik rám így mikor lejár az időnk kettesben leülünk a kantinban iszogatni. mikor az első korsót legurítom különös érzés kerít hatalmába. a fejemet jóval nehezebbnek érzem és csak foltokat látok. Megpróbálok, felkelne, ám azon nyomban térdre esek és bevágom a karomat az asztalba. Pár pillanattal később már teljesen öntudatlanul fekszek a kantin padlóján. Később végre elkezdek magamhoz térni egy M1-es erősségű migrénnel. Mindenütt csak a sötétség vesz körül, amitől először azt hiszem még mindig valaminek a hatása alatt vagyok. Rövid idő alatt rájövök, hogy egy sötét szobába zártak be ráadásul mindenem libabőrős. Lassan a mellkasomhoz nyúlok, és azt tapasztalom, hogy nincs rajtam ruha. Meztelenül fekszem egy teljesen sötét szobában. Remegő lábakkal felállok és elkezdek, tapogatóznak, hátha találok valami fényforrást. Meghúzok egy lelógó zsinórt és egy asztali lámpa kezd el világítani. Egy egyszerű szobában álok, ami egy szekrényből és egy ágyból áll. Azon ágyon egy üzenetet találok, amit hangosan felolvasok.
- Remélem élvezted a sört. És ne mérgelődj ezt csak egy tréfa. Ja és kvittek vagyunk.
Nem tehetek, mást lekapom a lepedőt az ágyamról magam köré csavarom és kilépek az ajtón remélve, hogy egyetlen hölggyel sem fogok találkozni. Azt tervezem, hogy lopok egy ruhát és valahogyan visszamegyek, a bázisra mielőtt szétrúgják a seggemet.

Posted by: Katia Zakharov Nov 19 2015, 08:25 PM
Raymond...... Raymond.... Car.... Carver. Igen Raymond Carver. Nehezemre esik kiolvasni a következő célpont nevét. Értem hogy az a cél hogy alig tudjak a renden belül valamit, kizárólag amit tudnom kell de nem hiszem hogy a legjobb ötlet egy részeges fickón keresztül elküldeni egy célpont nevét. Abban már csak reménykedni tudok hogy nem írta el a nevet. Ez a célpont mondjuk nem teljesen átlagos, egy Desert Ranger's tag ők viszont nincsenek valami közel. Pontosan talán nem is tudnám megmondani hol, valami Forttal kezdődik a név viszont területileg nem igazán tudom hol van. De valójában ez teljesen lényegtelen, eddig se volt gond az információk szerzésével. A legtöbben ha meglátnak egy pengét megered a nyelvük, másoknak akkor ha azt beléjük döfik. A kiolvasás közben fel sem tűnik hogy sötétbe borult az ég, ahogy körbenézek az utcán a szokásos nyugalom legalábbis látszólag. Bármelyik pillanatban leszúrhatnak valakit vagy lelőhetik, itt aztán mindenféle ember megfordul ezért tökéletes hely információszerzésre na meg olcsó a szállás is. Nem először vagyok itt ezért ruhám ujjába rejtettem egyik késem és most már a cetlit is odaraktam mert jobban járok ha inkább az utcán mászkálókra figyelek. Holnap pedig némi információszerzés után megkeresem a célpontot és kiiktatom viszont azért elgondolkodtató hogy mégis mivel árthatott és kinek de nagy esély van rá hogy ezt sosem tudom meg. A lakótelep felé veszem az irányt, ha nem ismerném a járást akkor sose találnám meg vagy csak hosszú idő után. Valahogy első ránézésre inkább egy óriási szemétkupacnak tűnik mint sem lakóépületnek de hát ez van, ezt kell szeretni. Itt is hol kell fizetni, hol nem. Ha vannak itt fegyveres önjelölt portások akkor elszoktak kérni valamennyit aztán vagy fizet az ember vagy megöli őket. Belépve az épületbe csak néhány kábult úriembert látni az egyik sarokban meg a fejem fölött pislákoló fényt. Ebből arra lehet következtetni hogy ma se kell fizetni, mondjuk nem mintha szoktam volna. Ahogy haladok fel a lépcsőn, magam mögött zajt hallok és reflexszerűen előrántom a késem és a rejtélyes idegen irányába tartom aki amint megjelenik visszafordul és el is rohan. Ha nem tévedek csak egy itt lakó és én aggódok túlságosan mint úgy általában. Pár lépcsőfok múlva mikor fordulok be a sarkon hirtelen a földre estem de abban a minutumban fel is pattantam, késem pedig már a kezemben lapult. Arra számítottam hogy minimum egy gépkarabéllyal felszerelt férfivel találkozom de helyette lepedővel volt felszerelve, más esetben legyintettem volna és továbbmegyek mert biztos valamiféle drogos de végignézve rajta látszik hogy meglehetősen ki van gyúrva. Lehet akár Seth Son's tag, vagy valamiféle katona vagy csak egy átlagos alak aki kondizik bár errefelé nem jellemzőek az átlagos figurák. Jobbnak tartom kideríteni hogy ki is ő de én sem akarok túlságosan feltűnő lenni ezért egyszerűen csak belekötök a késem viszont zsebreteszem.
- Maga meg mi a fenét képzel magáról?! Talán nem lát? - mondtam neki kiabálva de azért nem estem túlzásba mert nem tudni kik lapulhatnak a közeli szobákban.

Posted by: Timothy Mcgee Nov 19 2015, 09:29 PM
Mikor kilépek a szobából néhány száradó ruha helyett egy gyönyörű nőbe botlok bele. Annyira meglepődök, hogy majdnem leesik rólam a lepedő. Jó ideig nem csinálok, mást csak meredten bámulok rá, amíg rá nem kiállt. Ezzel végre sikerül magamhoz térítenie és szorosabbra fogom, a leplemet nehogy valami olyasmit lásson, meg amit nem kéne. Nem tartozom a szégyenlősök közé régebben volt dolgom pár nővel. Azonban így egy ismeretlen ember előtt valahogyan megijedtem.
- Hát tudja ez egy nagyon jó történet. Mostanában elég melegnek bizonyult az idő és úgy döntöttem, hogy lehűtöm magam. Erre valami nyavalyás, míg nem néztem oda lopta a ruhámat. Ezért mászkálok itt ádámkosztümben. De remélem nem ijesztettem meg. Nem kell félni nem, vagyok holmi megrontó. A külsőm ellenére nem vagyok ilyen csélcsap pusztán csak a véletlen áldozata vagyok. Nincs véletlenül magánál néhány fölösleges ruha?
Csak akkor döbbenek, rá milyen marhaságot mondok mikor már túl késő. Elképzeltem magamat milyen szépen nézhetek ki egy fehér csipkés melltartóban. Ahelyett, hogy visszavonulnék, a szobába félrehúzódok, hogy elengedhessem a hölgyet.
- Tessék csak nyugodtan ne is foglalkozzon velem.
Zavaromban a tarkómat vakarom, míg másikkal a lepedőt fogom ősze. A szemem ide-oda ugrál remélve, hogy találok, valami ruhafélét ám nem járok szerencsével. A hölgy érdekes módon nem rohan el sikoltozva, hanem megőrzi a lélekjelenlétét. Mikor hátrébb lépek néhány lépést becsúszik a lábam és hanyatt esek. Pár pillanatig égnek meredt lábbak fekszek, a kezemmel próbálom eltakarni az inkriminált részemet. A fejem olyan vörös akár a paprika lesz a szégyentől.

Posted by: Katia Zakharov Nov 19 2015, 09:57 PM
Mikor belekezd a történetébe azonnal elmosolyodok és úgy hallgatom végig. Nem tudom hogy igaz amit mond vagy hazudik, de mindenesetre nagyon szórakoztató történet. Még megmagyarázza miképp került ilyen kínos helyzetbe leporolom a nadrágom majd mikor megbizonyosodok arról hogy végzett én is felszólalok.
- Abban igaza van hogy jó történet. Vagy nagyon szerencsétlen vagy pedig hazudik. - felelek neki még mindig ugyanazzal a mosollyal az arcommal ezért nem is tűnhet komolynak amit mondok viszont reagálok tovább.
- Engem megijeszteni? Ahhoz korábban kéne felkelnie. Láttam én már errefelé mindenféle alvilági alakot és maga.... - néhány pillanatra elakadt a szavam még végignéztem rajta.
- Szóval... nem tűnik olyan embernek de hát tudja, senkit nem ismerhetünk meg eléggé. Viszont a maga érdekében remélem hogy semmiféle hátsószándéka nincs. - mondandóm egy kacsintással és barátságos mosollyal zártam. Nem tudom mennyire lesz egyértelmű de komolyan gondoltam amit az imént mondtam, ha csak apró jelét is adja annak hogy ellenségesek a szándékai akkor elmetszem a torkát és hamarabb eltűnök mint hogy a feje a földet érné. De tényleg nem tűnik veszélyes alaknak ami furcsává teszi az ittlétét. Az utolsó kérdésén viszont majdnem hogy felkacagtam mikor megkérdezte van-e valami fölös ruhám de látom a tekintetén hogy ezt ő sem gondolta át komolyan. Szerencséje van mert ismerem a módszereket amivel itt könnyen lehet szerezni szinte bármit, ez a módszer baromi egyszerű. „Törj be valamelyik szobába és ha nem kapsz golyót a fejedbe vedd el ami kell.” Nem ez nem Shakespeare hanem az eddigi tapasztalataim alapján ezt szűrtem le.
- Gondolom nem ilyen válaszra számít de van bár nem mondanám hogy az én ruháim. - mire végigmondtam már félrehúzódott hogy elengedjen, azt hiszem zavarba jöhetett vagy nem tudom igazából de az igazat megvallva hidegen hagy. Ahogy hátrálni kezd mosolyra görbül a szám mert látom hogy valami folyadék van mögötte és szinte biztos hogy elesik de mire szólnék már késő és a lélegzetem is elállt a nevetéstől. Hamar abbahagytam a nevetést mivel szerencsétlen elvörösödött, bizonyára elég kellemetlen a helyzet neki.
- Ha kinyújtóztatta végtagjait kövessen, feltéve ha még ruhákra van szüksége. - majd őt és a pocsolyát kikerülve elindulok és pár méter után a tőlem jobbra lévő szobába próbálnék belépni de zárva. Ez sosem okozott gondot, szinte pillanatok alatt kinyitottam és már bent is voltam. A szoba szerencsére üres volt viszont jó pár ruhadarab és egyéb eszköz, szemét volt szétdobálva. Biztos talál kedvére valót. Az első utam a hűtő irányába veszem mert amit biztosan lehet tudni ezekről a szobákról hogy ha más nem is, alkohol biztos van. Szerencsémre találtam benne pár üveg sört, kettőt ki is veszek és az ajtótól nem messze lévő asztalra teszem én pedig helyet foglalok az egyik rozoga széken. Várok, ha bejön megkínálom sörrel, megpróbálom elérni hogy jobb legyen a hangulat és talán hasznos információkat szerezhetek tőle. Akár jön akár nem a sört megiszom úgyhogy késem segítségével fel is bontom majd belekortyolok.

Posted by: Timothy Mcgee Nov 19 2015, 11:00 PM
Miközben próbálok, valami nem túl nagy hazugságot eladni a hölgy elmosolyodik. Ez egy kicsit tetszett nekem és egy pillanatra megfordul a fejembe, hogy milyen lenne összebújni. Természetesen azon nyomban kiverem ezt a marhaságot és csak arra figyelek, amit ő mesél. Olyanról beszél, hogy nem ijed meg olyan könnyen a saját árnyékától, ami még vonzóbbá teszi őt a számomra. Arról is beszélt, hogy nem lehet tudni kiben, bízhat meg az ember és kiben nem. Ez teljesen igaz nem tudhatja nem-e egy erőszakoló sorozatgyilkossal van dolga. Továbbá azt mondja, hogy ha esetleg hazudnék, akkor én járnék rosszabbul. Ezen kicsit meglepődök, azonban óvatosabbá válok tőle. Én is tudom, hogy bárkiből lehet kíméletlenül precíz gyilkoló gép. Jómagam is tudtam pár dolgot azonban csak akkor gyilkolok, ha feltétlenül muszáj. Ostoba módon megkérdezem tőle, hogy van-e ruhája, ami nem éppen szokványos. Ha például egy hölgy megkérdezné tőlem, hogy tudnék-e neki ruhát adni nemmel felelném. Igaz azon nyomban szereznék, valami használhatót végső esetben pedig rávenném, hogy ne akarjon egy darabig felöltözni. A marhaságommal legalább meg tudom nevettetni, ami egy jó dolog. különös módon azt állítja, van nála ruha és arra kér, hogy kövessem. Elmondása szerint nem igazán az övé a ruhák, ami nem igazán zavart. Természetesen nem lopnék, egy szerencsétlen szegénytől ám szükség állapotban lazítani kell az erkölcsi szabályokon. Mikor félrelépek, botor módon nem nézek rendesen körül és ezért rálépek valami gyanús folyadékra, amitől rögtön hanyatt vágom magamat. Jó hangos puffanással érek földet, amitől kissé bevágom a hátamat. Egy egészségeset kacag a leányzó, amit rögtön magába is folyt. Talán nem látott meg semmi illetlent ennek nagyon örülök. Nem segít, így egyedül kell feltápászkodnom. Mikor felkelek, szó nélkül követem őt hátha megkapom azokat a ruhákat. Pár perc múlva elérünk egy ajtóhoz, ami zárva van. Más emberek kulccsal szoktak a szobájukba lépni ám ő sokkal különlegesebb módszert használ. Lehet, hogy profi betörővel van dolgom, de ez egy cseppet sem zavar. Én is egyfajta tolvaj vagyok hisz kifosztom a régi bázisokat és azokat a tolvajokat, akiket megölök. Jó pár ruha hever szerte szét így először ezeket veszem szemügyre. Találok egy elég furcsa szagú alsóneműt, amit a biztonság kedvéért a sarokba hajítok. Felveszek egy farmert, egy pólót és egy pár cipőt. Találok még egy napszemüveget is azt is magamhoz veszem, nehogy valaki szemet vessen a szemeimre. Sokkal jobban érzem magamat most már, hogy nem csak egy vékony szövetdarab takarja a testemet. Mikor utána megyek, ő megkínál, egy sörrel ám én hezitálok. Legutóbb is így jártam meg, de végül vonakodva elfogadom.
- Legutoljára is körülbelül így jártam meg. elfogadtam, egy ajándékot utána pedig meztelenül ébredtem egy sötét lyukban.
Nagyon jólesik az a finom ital és visszahozza az életkedvemet. Jobb kezemben tartom, az italt mélyen a szemébe nézek.
- Nagyon köszönöm. Ha esetleg tehetek önért valamit-akármit kérem, mondja meg és én segítek. Csak egy szavába kerül.
Sajnos nem tudom folytatni a hálálkodást, mert valaki egy puskával keresztüllövi az ajtót. Automatikus fedezékbe vonulok és megfordítom a sörösüveget, hogy bunkóként használhassam. Tudom, hogy a lány bátor, de ennek a pasasnak fegyvere van. Mindent el kell követnem, hogy megvédhessem az én jótevőmet.

Posted by: Katia Zakharov Nov 19 2015, 11:18 PM
Nem lepődtem meg mikor végül úgy döntött követ, ha esetleg így próbált volna kimenni az épületből nem biztos hogy ilyen könnyen megússza. Szerencsésnek érezheti magát hogy velem futott össze, legalábbis egyelőre. Tovább kortyolgatom a sört közben egy-egy pillantást vetek a ruhák közt válogató férfire. Némi kutakodás után hamar talált magának ruhát, nem mondom hogy elegáns volt de a semminél ugye jobb. Mikor látszólag hezitál hogy elfogadja a sört avagy sem elszólja magát. Most azt mondta hogy ajándékot kapott, a folyosón meg még azt állította hogy melege volt. Jobbnak tartottam ha nem említem meg neki, úgy teszek mintha nem jöttem volna rá.
- Akkor örülhet mert ez nem ajándék csak egy lehetőség. Ha nem issza meg én nem fogom erőltetni. - nem akartam ráerőltetni hogy fogadja el az italt mert biztos azt hinné hogy hátsószándékaim vannak ami részben igaz is. Nem lepődtem meg mikor végül csak elvette az asztalról azt az italt és hálálkodni kezdett. Alig bírtam ki mosolygás nélkül, tudtam hogy jó úton haladok az információk felé, mondjuk ezekről azt se tudom mennyire lesznek hasznosak. Ez a vízióm az álmokról hamar szertefoszlott amikor egy lövés kíséretében átszakadt az ajtó. A megjátszott barátságos jótevő énem úgymond kikapcsolt és helyébe a "érzéketlen gép" lépett. A férfivel nem is foglalkoztam, egyből a magam bőrét akartam menteni na de egy ilyen információs csomagot biztos nem halasztanék el ezért menekülni nem fogok ameddig úgy látom elbírok vagy elbírunk a támadóval... vagy támadókkal, csak remélni tudom hogy egyedül van. A pisztolyomat túlzásnak tartom elővenni mert elvesztheti bennem azt a minimális bizalmat amit talán megszereztem. Mondjuk a késem azonnal előkaptam és behúzódtam két szekrény közé. Ha az iménti ivótársam meglát nem tudom mennyivel lesz szimpatikusabb a késem mint egy pisztoly de a pillanat hevében ezzel nem is foglalkozok. Sőt még egy sablonos, akciófilmekben is gyakran elhangzó mondat is elhagyja a szám.
- Ez a nap se lesz unalmas. - mondtam nyugodt hangon bár a szívem majd kiugrott a helyéről és nem is tudom megindokolni miért mondtam ilyen sületlenséget. Mindenesetre várom hogy a támadó elém lépjen és átfesthessem vérével a szobát.

Posted by: Timothy Mcgee Nov 20 2015, 12:25 AM
A széplányt nem kell igazán féltenem, mert azon nyomban előránt egy kést és fedezékbe vonul. A legtöbb ember ilyenkor megrémül is sikoltozni kezd ám ő nem. Ez is azt bizonyítja, hogy régebben részt vett pár rázós szituációban. A pisztolyom nélkül hátrányban vagyok, de még egy késem sincs. nem mintha egy késsel bármire is mehetnék egy puskás ellen. Az is lehet, hogy társai is van, ezért úgy döntök, bevetem a varázsszememet. Átkapcsolom az optikámat, aminek köszönthetően valamelyest elhomályosul, előttem minden ám megjelenik egy vörös foltocska. Ezt azt bizonyítja, hogy nincsen társa. Ott áll az ajtó mellett és valamire vár. Lehet, hogy azt várja, hogy mi csináljunk valamit. A biztonság kedvéért visszakapcsolok normál üzemmódra majd a nő szemébe nézek. Félelem helyett elszántságot látok benne bár ezzel nem érek rá foglalkozni. Arra a kijelentésére miszerint ez a nap se lesz, unalmas azt válaszolom, ami először eszembe jut.
- Ideig nem különbözik egy átlagos napomtól. De nem kell félni egyedül, van.
Óvatosan az ajtóhoz osonok és szorosan a falhoz lapulok. Nagyon remélem, hogy nem ront rám, de úgy tűnik, szerencsém van. Ez a fickó elég ostobánk tűnik, ahhoz képest milyen fegyvere van. Úgy tűnik, nem akar tovább várakozni a támadó és berúgja az ajtót. Amint belép, a szobába azon nyomban megragadom a puskáját és dulakodni kezdünk. Egyszer én szorítom neki őt a falnak egyszer pedig ő engem. Kétszer beletérdel a bordáim közé, ami eléggé fáj és próbálja kitépni magát a szorításomból, de nem engedek. Mivel nem akarok sokáig viaskodni ezért tiszta erőmből lefejelem, amiből ő jön ki rosszabbul. Mikor megszédül, végre ki tudom kapni a kezéből a puskát melynek a tusával jó homlokon, csapon. A fickó elterül akár egy krumplis zsák és még egy fegyverem is akadt. Éppen vissza akarok menni a hölgyhöz mikor valaki, elkap hátulról és karjával a nyakamat szorongatta. Nem értem, hogyan tud, ilyen gyorsan magához térni ám nem érek rá ezzel foglalkozni. Bizonyára valami spéci beültetése lehet a fejében akárcsak az én szemem. Mikor nem tudom letépni a karját magamról háromszor a bordáiba, könyöklöm, majd mikor levegőt vesz, behajítom a lakás belseje felé. Hangos puffanással ér földet, de nem hiszem, hogy ennyi elég a kifektetéséhez.

Posted by: Katia Zakharov Nov 20 2015, 12:55 AM
Még ebben az izgalommal teli és félelemmel fűszerezett szituációban is jó kedvre derít, gondolkodom hogy tudnék-e valami vicceset még mondani de nem igazán ugrik be semmi. Valahogy a viccek nem ilyenkor jönnek. Viszont elgondolkodtató amit mond, ha nem csak viccelődik és a reakciójából arra lehet következni hogy nem hazudik.... érdekes. Ha nem egy fosztogatóval van dolgom akkor valami ex-katona féle lehet, sőt talán van olyan szerencsém hogy Desert Ranger's kötelékében harcol. Nem igazán van idő most ezen agyalni mert ők közben heves dulakodásba kezdenek, első látásra úgy tűnik nem szükséges közbelépnem ezért mintha csak valami színházi darabot néznék, figyeltem ahogy ketten bunyóznak. Nem tagadom, igazán szórakoztató látvány. A dulakodás nem tart sokáig mert a puskatussal elég erősen odavágott neki és el is indult felém. De a földön fekvő pasas szinte azonnal fel is pattan és folytatódott a dulakodás, ez már nem volt élvezetes hanem inkább kiábrándító sőt már lassan unalmas. Figyeltem ahogy a támadónk a szoba közepe felé repül és elég nagy zajjal ért földet. Erről egy régebbi eset jutott eszembe amikor összefutottam egy alakkal akinek elég komoly beültetései voltak és ugyan ilyen hangja volt. Talán részben hasonló de ezt nem lehet tudni biztosan. Itt az ideje hogy elővegyek valami rendes fegyvert, a pisztolyom előrántottam és elindultam a földön fekvő de már ébredező férfi felé. Akárki is ez a minimális tiszteletet megadom, megvártam ameddig felkel és a szemembe néz majd megcéloztam a fejét és azonnal tüzeltem is. Homlokán kis lyuk keletkezett majd hasonló robajjal visszazuhant a padlóra de nem kockáztatom meg hogy újra felkeljen ezért a biztonság kedvéért még három golyót röpítek a mellkasába. Pillanatokkal később szép nagyméretű vértócsa volt körülötte, ekkor hátranéztem.
- Szerintem már nem kel fel. - ezt sem bírom ki nevetés nélkül bár nem tudom mennyire díjazzák mások a humorom. De nincs idő nevetgélésre mert ismerem ezt a környéket és ha van 5 percünk mielőtt fegyveresek hadával találkozunk akkor sokat mondtam. Ezt jobb megosztani az ideiglenes bűntársammal is.
- Jobb ha megyünk. Pillanatokon belül minden telelelsz itt fegyveresekkel és azt már nem hiszem hogy túlélnénk. Legalábbis te biztosan nem. - akárcsak a találkozásunk elején most se foglalkozom vele különösebben hanem elindulok aztán döntse el hogy jönni akar vagy marad de ez nem is kérdés, biztos hogy jönni fog. Az ajtón kilépve óvatosan körbenézek és elindulok a lépcső felé ám egy kisebb tömeg hangja hallatszik.
- A lépcső már nem játszik. - közöltem vele ezt is amire szerintem elég hamar rájött ő is. Nem volt sok idő, szerencse hogy ismerem ezt az épületet így könnyedén találok másik kijáratot és elkezdtem futni az ellenkező irányba egy másik lépcső felé ami a tetőre vezet közben hátrapillantva emelt hangon szólók.
- Gyere ha élni akarsz! - mire végigmondtam már a lépcsőnél voltam de nem akartam továbbmenni, úgy gondoltam megvárom őt is.

Posted by: Timothy Mcgee Nov 20 2015, 02:34 PM
Eléggé meglepődők mikor kiderül, hogy az a fickó nem dőlt ki attól az ütéstől. Legyen valaki bármennyire is nehézfejű ezt senki nem úszhatja meg komolyabb zúzódások nélkül. Meglehet, hogy egyfajta implantátum volt a fejébe rejtve, ami így végiggondolva elég logikusan hangzik. A legtöbb ütés a fejet éri így ezzel az ügyes trükkel védve van ezektől a veszélyektől. Ösztönösen dobom el magamtól nem is gondolok a benn kuporgó nőre. Nem akarom, hogy az a férfi rátámadjon, de valamit mindenképpen tennem kellett. Lelőni nem akarom, inkább csak ártalmatlanná teszem. Szabad kezemmel a torkomat fogom és fulákolás közben gyorsan beljebb megyek, nehogy valami tragédia történjen. Úgy tűnt nem kell aggódnom, mert a kishölgy valahonnan elővarázsolt egy pisztolyt és tökéletesen fejbe lőtte a támadót. Mikor az a földre rogy három lövéssel mér a mellkasára, vagyis szakszerűen kivégzi. Azt mondja, hogy már nem kell fel és ezen egy jót nevet. Elég különös humora van, és bár nem tetszik, hogy embert ölt nem ítélem el érte. Az én hibám, amiért betört ide és miattam került életveszélybe. Azért nem tapsikolok örömömben, hanem szúrós szigorú szemekkel nézek rá. A tanácsával miszerint jobb lenne, kereket oldani egyetértek, mert nem akarok újabb konfliktusba kerülni. Az viszont nem tetszik, hogy ennyire lebecsüli a túlélési képségeimet. Nemegyszer kerültem már ennél veszélyesebb szituációkba és mindig megúsztam. Megnézem a puskát és rögtön rájövök miért nem lőtt többször a pasas. Egyetlen egy megveszekedett töltényt sem találok abban a fegyverben. Gyorsan áttapogatom, a zsebeit ám ezúttal sem járok sikerrel. Lehet valahol a lakásban tart némi tartalékot azonban erre nincs időm. Megtudtam, hogy egy kisebb csapat éppen felén tart így még sürgősebb, hogy kereket oldjunk. Nem tehetek, mást mivel ő látszólag otthonosan mozog a környéken követem csinos hölgy utasításait. A tetőn magamhoz veszek egy kerek alakú tárgyat arra az esetre, ha túl közel jönnének a támadóink közéjük hajíthassam. Az alakja és a mérete is megfelelt egy gránáténak így remélem, be fogják venni ezt a cselt.
- És most mi a terv?

Posted by: Katia Zakharov Nov 20 2015, 03:56 PM
Miközben a lépcső alján várok rá nem hagy nyugodni hogy olyan szúrós szemmel nézett rám, talán rájött hogy nem az vagyok akinek először látszódtam. Elég nehéz lesz így elérni hogy megbízzon bennem, ha vannak is hasznos információ kétlem hogy hasznát venném. Ha így megy tovább lehet hogy el kell búcsúznunk viszont élve nem mehet el. Egyelőre még várok hogy mi sül ki belőle, talán valami hazugsággal elnyerhetem a bizalmát ha nem, még mindig hasznát vehetem a késeimnek. De most a menekülésre kell koncentrálni ami még kérdéses mert ismét meggondolatlanul akarok rohanni a tetőre, nem vagyok benne biztos hogy elmenekülhetünk de úgy rémlik hogy elég közel a szomszédos ház ezért talán átlehet ugrani, ha tévedek akkor rendesen megszívjuk. A tetőre pillanatok alatt felértünk, a társam már fel is kapott valami tárgyat mondjuk nem tudom mi azzal a célja. Egy csoport fegyveressel szemben nem hiszem hogy sokat segít.
- Ugye tudod hogy az nem fogja fel a golyókat? -szóltam oda neki kissé gúnyosan mert képtelen vagyok szó nélkül megállni de hamar visszaváltok eredeti stílusomra és válaszolok a kérdésére.
- Hát a terv most hogy... ööö - miközben próbáltam valami értelmeset kitalálni forgolódtam menekülőutat keresve és észre is veszem a házat amire emlékeztem. Nincs is annyira közel mint azt hittem de jobb lehetőséget nem látok, úgy hogy meg is osztom az őrül tervem amibe talán belepusztulunk.
- Látod azt az az épületet? Oda fogunk átugrani. - mutatok az épület felé és magabiztosan mondtam bár valójában aggódók és reménykedem hogy nem egy újabb fegyveres csoportba botlunk bele. Az épült pereméhez lépek és lenézek. Nem félek a magasságtól de azért kissé rémisztő volt látni hogy ha nem tudunk elég nagyot ugrani akkor oda érkezünk le de reméljük a legjobbakat. Hátráltam majd nagy levegő és neki indultam, az épület peremétől elrugaszkodtam és perceknek tűnt még átérek. Sikeresen átugrok de az érkezés kellemetlen volt, megütöttem pár testrészem de azzal nincs idő foglalkozni. Hátranézek és figyelem hogy a pasas is követ vagy pedig ott marad. Nem igazán akarok sokáig várni ezért továbbmegyek, az ajtó szerencsére nyitva így elkezdek rohanni az alsó szintek felé remélve hogy nem futunk össze senkivel.

Posted by: Timothy Mcgee Nov 20 2015, 05:21 PM
Nekem kissé kétségbeesetnek, tűnik, mikor megkérdezem tőle mi is a következő lépés. Mikor ide-oda forgatja a fejét azt is megkérdőjelezem, hogy ezelőtt járt-e erre egyáltalán. Míg a megoldást keresi, hátrapillantok a hő látásommal és körülbelül nyolc embert számolok össze. Lehet, hogy többen is lehetnek, ugyanis ha túl közel áll két ember lehetséges, hogy véletlenül egynek érzékelem. Hát igen az őrült dokinak nem áll rendelkezésére a modern technika azzal kell boldogulnia amije, van. Mikor a lány a szomszéd tetőre mutat, ijedtemben csuklok egy nagyot. Sosem voltam valami jó távol ugró és nincs kedvem kísérletezgetni.
- Biztosan nincs valami más lehetőség. Nem vagyok valami jó a távol ugrásban.
Azonban mikor meghallom, a dühös tömeget nem marad más választásom. Szerencsére eszembe jut egy régi ismerősöm, aki mindig az udvariasság előnyeiről beszélt.
- A hölgyek előre.
Mondtam mosolyogva és a párkány felé mulattam. Az a lány úgy röpül akár egy sas madár. Könnyeden és légiesen szeli, ketté a levegőt majd pedig tégla módjára landol. Veszek pár mély lélegzetet majd pedig hangos üvöltéssel rohanni kezdek. Minden erőmet az ugrásba adom és látom, ahogyan közeledik, a tető majd szép lassan süllyedni kezdek.
- Basszus.
Mondom, de végül sikerül az utolsó pillanatban megragadnom a párkányt és felhúzom magamat. Fáradtan elterülök így látom, hogy a lány elindul lefelé a lépcsőn. Egy hangos nyögéssel felkelek majd a lejáró melletti árnyékban rejtőzök el. Nemsokára három jómadár követi a példánkat a többiek alulról akarnak támadni. A nyitott ajtó miatt azt hiszik, hogy mindketten arrafelé vettük az irányt. Leteszem, a puskát majd szép lassan elkezdem számolni a madárkákat. Mikor a harmadik akar belépni az ajtó, előugrok a sötétből és hátulról átkarolom a nyakát. Hogy ne tudjon segítséget hívni a tenyeremmel betapasztom a száját. Megpróbál kiszabadulni, de nem adok neki sok esélyt. Egy határázott gyors mozdulattal kitöröm, a nyakát ő pedig rongybaba módjára összecsuklik. Magamhoz veszem a revolverét miben még öt golyó maradt. Átkutatva a zsebeit nem találok tartalékot így hát ennyivel kell gazdálkodnom. Az üres puskát fennhagyom, mert ilyen állapotban úgyis csak hátráltatna. Gyorsan utánuk robogok, hogy mihamarabb behozzam a lemaradásomat. Egy emelettel lejjebb rá is találok a két delikvensre amint éppen egyik szobát kutatják át a másik után. egy gyors ötlettől vezérelve berohanok abba a helységbe, amit az előbb kutattak át majd ismételten hő látásra kapcsolok. A szememnek hála pontosan látom, hol vannak, ezért célzok az újdonsült fegyveremmel és lövök. A vékony falnak köszönthetően gond nélkül eltaláltam a célpontot majd pedig a mellette állót. Sajnos nincs időm arra, hogy az ő tetemüket is átkutassam ezért a maradék három töltényemmel robogok a lány után.

Posted by: Katia Zakharov Nov 20 2015, 06:17 PM
Hallottam hogy mit mondott mikor az ugrásos ötletet felvetettem de csak később fogtam fel úgyhogy tárgytalannak tartottam. Amúgy se lett volna kielégítő a válasz mert annyiból állt volna hogy nem tudom. Ismét oldódott a feszült hangulat ahogy udvariasan viselkedik, mondjuk ha nem így tesz akkor is egyből ugrok amint lehet. Egy pillanatra azt hittem hogy elbúcsúzunk végleg mivel alig sikerült elkapnia a párkányt, tehát nem viccből mondta hogy nem jó távolugrásban. Úgy hallottam mintha motyogott volna valamit a leérkezés közben de ennek már nincs jelentősége. A házban rohanva hallottam hogy mások is vannak de úgy gondoltam jobb őket kikerülni, hát meg se lepett hogy az utánam loholó úriember csak összetűzésbe keveredik velük ezért megtorpanok és pár lépést visszamentem, jobbnak látom megnézni hogy él-e még egyáltalán. Meglepett hogy mennyire természetesen végez velük, lehet velem nem stimmel valami de nagyon szexis volt. De nincs idő tovább bámulni a férfias harcot mert hallom ahogy mögém settenkedik valaki, szinte biztos hogy egy másik támadó. Ha tippelnék azt mondanám hogy a torkom akarja elvágni vagy csak egyszerűen megfojtani készül de nem adom meg neki az örömöt. Egy hirtelen mozdulattal leguggolok közben pedig késemet előrántva megcélzom a térdhajlatát, körül belül 3-4 alkalommal szúrtam bele aztán egy apró lökettel a földre segítettem és hogy szerencsétlen ne szenvedjen elvágtam a torkát. Egy barátságos vállveregetést követően pedig odébbálltam de azért voltam olyan pofátlan és bunkó hogy még tettem egy megjegyzést bár kétlem hogy érdekli. Engem se érdekelne hogy ki mit mond nekem miközben a nyakamat szorítva haldoklom.
- Jó pihenést! - mondatom végén intettem és folytattam utam az épület alsó bejáratához közben pedig becsatlakozik az úriember bár nehéz megállni hogy ne forduljak meg minden egyes pillanatban. Nehéz megszokni hogy nem egyedül dolgozom. A folyosóhoz érve újabb kettő támadó állt előttünk, fegyverükkel már céloztak is de jól látszott rajtuk hogy elég fiatalok, alig lehetnek többek 17 évnél és a fegyverhez sem értenek. Szörnyű látni hogy kezelnek egy olyan csodás fegyvert. Hiába fiatalok, ha képesek lennének rá akkor ők is megölnének úgyhogy egy percig sem tétlenkedem hogy végezzek az egyikükkel de golyót nem éri meg rápazarolni ezért gyorsítok a tempómon és odaérve többször a mellkasába döftem. Egy pillanatra szusszantam közben pedig mélyen a szemébe néztem, láttam a rémületet ezért megpróbálom megnyugtatni. Kétlem hogy ő ettől nyugodtabb lenne de nekem jó érzés hogy "segítek". - Nyugodj meg Nincs semmi baj, mindjárt vége. - óvatosan a földre segítettem és a másikról szinte megfeledkeztem pedig pár méterrel állt odébb de remélem hogy a mögöttem rohanó fickó elintézi mielőtt kioltja az életem. Akármit is tesz én nem várom meg a többieket, biztosan mérgesek hogy pár társuktól megfosztottuk őket. A bejáratot nem célzom meg, szinte biztos hogy kint abban a pillanatban szitává lőnek ahogy kiérünk ezért inkább a folyosón lévő öltöző szerűséget célzom meg és akciófilmbe illő jelenettel kiugrok az ablakon. Miután átértem, nyögdécselve kelek fel és elszabadulnak az indulatok.
- A rohadt életbe! Mindig is tudtam hogy hazudnak a filmekben - sejtettem hogy fáj a valóságba de hogy ennyire azt nem. Ügyesen még a kezem is megvágtam de nem adok különösebb jelentőséget neki, előfordult már hasonló. Hamar túltéve magam az iménti eseten átrohanok az úton ahol majdnem elcsapnak. Szerencse hogy van forgalom de nem lenne szerencsés ha elütnének de a jobbik eset következett be. Az úton átérve egy sikátorba bújva figyelem hogy ki jön utánam az ablakon keresztül.

Posted by: Timothy Mcgee Nov 20 2015, 08:21 PM
Mikor sikerül beérnem a hölgyet éppen két kölyökkel néz farkas szemet. Mindegyikük fenekén még ott van a tojáshéj. Igaz a mi világunkban egy cseppet sem számít ki hány éves. Sívár vidéken akár egy tíz éves is gond nélkül kibelez, akárkit attól függ hogyan nevelték. A lány nekiiramodik és néhány gyors mozdulattal előttem terem és többször is belemártja a kését. Ezután óvatosan a földre segíti, és rendkívül gyengéden bánik vele. Nem tudom, hogy elérzékenyüljek vagy megrémüljek tőle. A csinos kedves külső alatt egy szívtelen pszichopata gyilkos lapul. A mellette lévő srác majdnem elsírtam magát félelmében, és ha jól láttam egy kisebb pocsolya kezdett összegyűlni a lábai közt. Remegő kezével egy pisztolyt fog a lányra, de nem valószínű, hogy el tudná találni hiába, van nagyon közel hozzá. Belenyúlok a zsebembe és előveszem a vasdarabot, amivel tökéletesen fejbe dobom a srácot. Bizonyára nem foglya megköszönni azonban ezzel a húzással megmentettem az életét. Társnőmhöz nincsen egyetlen rossz szavam, sem hiszen csak az életéért küzd. Nem könnyű, de én is megtanultam az életben maradás szabályait. Ezek közül az egyik ölj vagy téged ölnek meg. Ennél az-az ember rosszabb, aki álmában öli meg az ellenséget. Hitvallássom szerint mindenki meg kell adni a lehetőséget, hogy ellenállhasson. Ezúttal viszont nem érek rá agonizálni, hanem a menekülésre kell koncentrálnom. Az-az örült tyúk gondolkodás nélkül kiugrik az ablakon. Szerencsére nem nyársalták fel az üvegszilánkok mondhatni épp bőrrel megúszta. Úgy döntöttem én is követem ám megpróbálom nem összekaristoltatni magamat. Mikor azonban megfogom, a keretet valami belém csapódik, és a földre zuhanok tőle. Nem tudom megnézni ki, lehet az, mert megállás nélkül öklözte a fejemet és közben veszettül üvöltött. nem tudok mást tenni, mint magasra emelem a karjaimat és igyekszem minden csapását blokkolni. Végső elkeseredésembe erősen a két combja közé rúgok, amitől végre legurult rólam az-az elmebeteg. Mire talpra kászálódok ő is magához tér és szétárt karokkal vad tekintettel bámult rám. Egy gyors mozdulat kirúgja a kezemből a pisztolyt így azt nem tudom használni. A következő rúgásával a mellkasomat találja el, amitől fájdalmasan felnyögök. Most már nem babara megy a játék és végre itt az idő, hogy komolyra vegyem a figurát. A bal kezemmel blokkolom az egyik fejre mért ütését. Egy jobb horoggal keményen orrba vágom, majd megragadom a pólójánál fogva magamhoz rántom is nyers erővel lefejelem. Sajgó mellkassal odabotorkálok az ablakhoz és megpróbálok óvatosan kiugrani. Körbenézek, de nem tudom merre mehetett a kis hölgy. Mivel nem találok más megoldást az épülettel szemben próbálok rejtekhelyet keresni. Bal kezemmel fogom a fájó mellkasomat és az arcomon is látszódik egy két ütésnyom.

Posted by: Katia Zakharov Nov 20 2015, 08:42 PM
Azon agyalok hogy lehet vissza kéne mennem érte, hátha feltartják de ha így van én is veszélybe kerülhetek. Miután csak nem akar érkezni úgy döntök eljött a búcsú ideje, a kukák mögött van egy rozoga ajtó. Odasietek és megpróbálkozom a zár feltörésével de azért gondosan körbenézek és meg is pillantom a társam az út túloldalán. Épp az ablakon mászott ki de elég ramaty állapotban volt, ezek szerint feltartották de úgy fest megoldotta és már jön is át az úton. Ha már túlélte odamegyek hozzá hogy segítsek neki.
- Jól vagy? - kérdezem tőle, majd végignézve rajta látom hogy elég bugyuta kérdés volt. Úgy néz ki mint akit jól helybenhagytak, nem is én lennék ha nem említeném meg neki.
- Elég sokáig tartott. - nem akaratosan vagyok bunkó, egyszerűen csak ilyen a természetem de látszólag nem zavarja ha meg igen az sem érdekel különösebben. Én a megszoksz vagy megszöksz alapon gondolkodom néha. Általában egyedül dolgozom úgy hogy ilyesmivel nem szokott gond lenni. Elindulok az előbb feltört ajtó felé közben hátranézek megviselt cimborámra és intek neki.
- Gyere. - feleltem halkan, unott hangon. Nem vele van bajom, egyszerűen csak elfáradtam de ha minden igaz most lesz idő megpihenni. Biztos ami biztos alapon kicsit szedem a lábaim úgy lépek be az ajtón. Fény nem sok van bent, a legtöbb ajtó zárva, csak egy kis szobaszerűség van, szemét mindenhol de ideiglenes búvóhelynek azt hiszem megteszi. Mintha csak otthon lennék leülök az egyik sarokba bár azért odébb rugdosok pár üres üveget. Előveszem a pisztolyom, ellenőrzöm a tárat majd magam mellé teszem a földre. A pisztoly után a késeken a sor, előveszem mindkettőt. Az egyiket a pisztoly mellé teszem a másikat a kezembe tartok és a közelemben lévő rongydarabok egyikét elveszem és törölgetni kezdem a kést. Annyira belemerültem hogy elfelejtettem hogy nem egyedül vagyok.
- Bocsi... Egyébként te ki vagy? A bent látottak alapján egész jól bánsz a fegyverrel. - nem vagyok benne biztos hogy most jött el az ideje a beszélgetésnek de lehet hogy egy 10 perc múlva már nem élünk. Jó erre elég kicsi az esély de hát bármi megtörténhet. De azért ne bízza el magát, ne higgye hogy bóknak számít.
- Habár lenne még mit tanulnod. - hogy ne nézzen egy mindenféle szemétládának egy mosollyal zárom a mondatom, remélem ez valamennyire oldja a hangulatot bár ha engem így elgyapálnának nem lennék vevő a humorra.

Posted by: Timothy Mcgee Nov 21 2015, 04:10 PM
Mikor kivetem magam az ablakon sikerül talpra érkeznem így nem ütődtem meg magamat. Zsebemben ott fityeg a pisztoly, amit ugrás előtt ismét magamhoz vettem. A kezemet kissé összevagdosták az üvegszilánkok ám az ilyen apróságok nem foglalkozom. Nagy meglepetésemre a lány megvárt és odafut hozzám, hogy megkérdezze jól vagyok-e. Nem tudom neki mi a véleménye a jóról, de valahogy én nem így képzelem el.
- Voltam már jobb bőrben is. Meg persze rosszabban is.
Kedves módon még hozzá teszi, hogy sokáig tartott, míg kijutottam.
- Te meg csupa szív vagy.
Ezt egyáltalán nem rosszindulatból mondom, csak kicsit piszkálni akarom, hogy jobban érezhessem magam. Elvezet egy helyre, ami viszonylag biztonságosnak tűnik. Elővesz, két pisztolyt majd nyugodtan a kését kezdi törölgetni. Kicsit furcsállom, hogy azt a srácot nem lőtte agyon ugyanis a késelés elég piszkos munka. nem arra gondolok, hogy minden csupa vér lesz tőle, hanem arra, hogy látja amint az áldozata szeméből eltávozik az élet. Nagyon sokan nem képesek ezt elviselni és egy idő után beleőrülnek. Ő viszont egyáltalán nem úgy fest, mint egy örült. Követve a példáját előveszem a kölcsön pisztolyt és egy gyors mozdulattal kipattintom a tárat. Szemügyre veszem hány töltényem is maradt majd egy csuklómozdulattal visszalököm a helyére. Ez a lány egy kész rejtély számomra ám az a gyanúm nincs olyan élő ember, aki igazán ismerné. Egyik pillanatban még viszonylag kedves a következőben már egy kíméletlen gyilkoló géppé változik. Ráadásul elég jól ért az öléshez így valószínűleg vagy fosztogató, vagy valamiféle bérgyilkos lehet. Attól nem igazán tartok, hogy végezni akarna velem ugyanis akadt számtalan lehetősége mégsem tette meg. A biztonság kedvéért igyekszem nyitva tartani a szemem. Ahogyan a kését pucolgatja, mintha teljesen megszűnne a számára a külvilág. Ekkor pont olyan a tekintette, mint egyik ismerősömnek, aki egy képzett katona. Kis idő múlva észreveszi, hogy nincs egyedül és igyekszik beszélgetést kezdeményezni. Megkérdezi, ki vagyok és megdicsér, amiért ilyen jól bánok a fegyverrel. Legszívesebben azt mondanám neki széles vigyorral, hogy csak hallaná, hogyan énekelek, de sajnos megelőz. Hozzáteszi, hogy azért még van mit csiszolnom a módszeremen. Ez egy kicsit fáj, bár van benne némi igazság. A mellkasom már nem fáj és az a pár zúzódás is pár nap alatt el fog tűnni az arcomról.
- Szólítson nyugodtan Mcgee-nek. És ha erre az apróságra gondol, akkor látnia kéne a másikat. Ő nem úszta meg ilyen könnyen. De úgy látom, ön elég otthonosan mozog a környéken. Csak nem itt lakik valahol? Amúgy hálával tartozom az előbbiért. Nem azért mert egy gyilkos banda búvóhelyére vitt és, hogy majdnem megöltek. Hanem azért mert segített egy meztelen idegennek és, hogy nem végzett velem.

Posted by: Katia Zakharov Nov 21 2015, 05:49 PM
Amikor közli hogy volt már jobb bőrben, meg rosszabban is igazából nem lepődtem meg. Meglátszik rajta hogy volt dolga érdekes dolgokban, talán amit fenn mondott hogy neki ez egy átlagos nap lehet igaz. Amikor ismét megszólal meg sem lepődök a reakcióján, én se vagyok vele valami kedves de hát nekem szokatlan hogy társaságom van. Ezért erre csak egy erőltetett mosollyal reagálok ami szinte azonnal el is tűnik az arcomról. A késem tisztogatása közben felpillantva látom hogy ő is nekiállt tisztogatni a felszerelését és végül válaszol is a kérdésemre. Nem vagyok benne biztos hogy igazat mond a nevét illetően, és az is kérdéses hogy milyen célból érdeklődik a lakhelyem felől. Lehet csak kíváncsi vagy talán valami egészen más a szándéka. Szerintem sejti hogy nem vagyok olyan ártatlan mint elsőre tűnhetett számára, de a legtöbbek így voltak vele a különbség annyi hogy mások nem szoktak sokáig élni. Mr. McGeet pedig nem áll szándékomban megölni egyelőre, lehet csak beképzelem magamnak de már majdnem azt mondhatnám hogy megkedveltem bár alig tudok róla valamit. De szerintem csak a sok egyedüllét miatt gondolok ilyen marhaságokra. Ahogy figyelem mit mond, elkerekednek a szemeim hogy milyen jogon mondja azt hogy én vezettem a gyilkosok búvóhelyére. Nem is én lennék ha nem kötnék bele ezek után.
- Értem, szóval McGee. - bólintok párat közben a késemet megcserélem és a másikat is tisztogatni kezdem. Majd újra szólók kissé gúnyos hangsúllyal.
- Gondolom hogy nem úszta meg ilyen könnyen... - szám mosolyra mozdítom és még a szemeimet is megforgatom egyszer. Nem mintha nem hinném el, mivel itt van valószínűleg a másik pasas húzta a rövidebbet de egyszerűen élvezem hogy ilyen vagyok akár mennyire is undok dolog.
- Otthonosan? Hát időnként megfordulok erre felé. Tudja itt mindig talál valami izgalmat az ember. - mosolygok, hangsúlyommal az iménti mészárlásra célzok mert itt tényleg mindennapos. Na jó azért nem ilyen szinten, általában a bandatagok szoktak civileket ölni most kicsit ritkítottuk de úgy szaporodnak mint a patkányok. Holnapra már háromszor ennyien lesznek.
- Nem szükséges hálálkodni. Mi az hogy én vittem oda? Tudtommal maga hamarabb ott volt Mr. McGee. Kijavítom magam, igenis oka van hálálkodni, részben azért mert élve kihoztam másodszor pedig azért hogy most nem ölöm meg. - emelt hangon szóltam neki, nagyon dühített hogy így megvádol hogy én vittem oda. Borzasztó stílusa van ennek az embernek, ha nem akarnék tőle információt talán tényleg itt helyben képes lennék megölni. Miközben dühöngtem meg se hallom hogy közben megköszönni de már nem akarok bocsánatot kérni, nem fogok senki előtt megalázkodni. Ezért ismét előveszem a jól ismert gúnyos hangsúlyom és lezárom ezt a menekülős témát.
- Van mit.... - majd gúnyos hangsúlyom el is felejtem. Azt akarom elérni hogy bízzon bennem nem pedig azt hogy megutáljon, de szerintem már most sem kedvel így nem lesz könnyű dolgom. Pont folytatni akarnám a beszélgetést amikor figyelmes leszek hogy fáj a bal karom. Valószínűleg az adrenalin miatt el is felejtettem hogy fáj. Ha jól rémlik, amikor kiugrottam az ablakon keresztül akkor vágott meg. De nem esek pánikban, ebben is van tapasztalatom már és ilyenkor is az van hogy megfeledkezem magamról. Levettem a kabátom és a felsőm hogy megnézzem a sebet. Jelen pillanatban nem is zavar hogy egy pasi előtt, majdnem fedetlen felsőtesttel ülök. A sebem vérzik de azért elvérezni nem fogok, pár öltés az egész. Sajna viszont a hátizsákom nincs nálam ezért megkérdezem a velem szemben ülő McGee-t hátha tud segíteni.
- Nincs esetleg nálad cérna, tű vagy valami tiszta anyagdarab amit a kezemre köthetnék? - közben körbenézek a szobában, lenne anyag bőven de aztán meg egy jó kis fertőzést elkaphatnék. Kétlem hogy lenne bármi itt ami tiszta, nem is tudom miből gondolom hogy nála lesz. Mielőtt válaszolna még benyögök egy kérdést is, szeretnék minél többet megtudni róla de a célpontról még nem merem kérdezni. Az még várhat.
- Na és egyébként mivel foglalkozol? -ezzel zárom és várom mit válaszol, feltéve ha hajlandó válaszolni. Remélem nem jut eszébe hogy kihagytam azt az illemszabályt hogyha valaki bemutatkozik nekünk, akkor illik nekünk is bemutatkozni.

Posted by: Timothy Mcgee Nov 29 2015, 03:47 PM
Az apró kis mondókám kissé felpaprikázza a kedélyeket és kiderül nem teljesen sikerül megértenie a szándékaimat. Bár vádaskodásnak gondolja, de van benne igazság abban, amit mondok. Ő választotta ki azt a lakást, amibe betört és ahonnan ruhákat adott nekem. Kereshetett volna egy olyan helyet is ahol nem vérengző gyilkosok lapulnak, hanem mondjuk egy békés drogos vagy esetleg egy zsebtolvaj. Ő e helyett egy rakás bűnözőt zúdított a nyakamba, akik bár nem érthettek fel az én képzetségemhez így is okoztak némi bonyodalmat. Az is igaz, hogy ha én nem mászkáltam volna ott egy szál semmiben, akkor ő nem ment volna át betörőbe. Szóval azon lehet vitatkozni, hogy ki a hibás illetve ki ki-nek köszöntheti az életét. Mikor felháborodok, egy mosoly terül szét az arcomon, mert a hölgy rendkívül csinos mikor fel van háborodva. Bár akkor még szebb mikor nem mérgelődik, hanem őszintén és boldogan mosolyog.
- Mondták már mennyire csinos mikor mérges? Bár valami azt súgja, hogy aki magával csipkelődni, mert.
Kissé meglepődök, mikor az ismeret váratlanul el kezd vetkőzni és önkéntelen teszek pár lépést hátrafelé. Bár nemegyszer láttam már meztelen nőt azonban ismertem a legalapvetőbb illemszabályokat. Azon nyomban megfordulok, de szemem sarkából azért megpróbálok leskelődni. Mikor megkérdezi nincs-e nálam cérna sajnos ki kell ábrándítanom. Normál esetben hordtam magamnál alap elsősegély csomagot azonban ott még semmi sincs nálam.
-Sajnos ebben nem tudok segíteni. Mind bizonyára emlékszik az a lepedő volt mindenem amit látott rajtam.
Bár ő még nem mondta el a nevét, ezt nem rovom fel neki. Igaz vannak, illemszabályaim azonban eben a kemény világba nem tarthatjuk be mindent. Aki nem elég kemény az elpusztul, szóval csak csínján kell bánni a finomkodással.
- A sivár vidéken élőknek biztosítok védelmet és gondoskodom a morálról. Ugyanis mit ér az élet, ha állandó depresszióba kell élniük. Így az enyém megnyerő személyiségem egy kis megnyugvást hozhat a meggyötört szíveknek.
Az utolsó mondatoknál igyekszem a hangsúlyomat úgy kialakítani tisztán hallatszón mennyire beképzelt is vagyok. Miközben beszélek, félig felé fordulok arcomon fülig érő vigyorral és csillogó szemekkel. Valójában nem vagyok ennyire beképzelt, de szeretném kicsit oldani a feszültséget a magam ostoba és meggondolatlan módján.
- Látom, azért maga nem az a bajbajutott hölgy típus vagy talán tévednék?
Bár a mai világban csak a bolondok nem hordanak, maguknál fegyvert ám ő szakszerűen tud velük bánni. Vagy egy fosztogatóval van dolgom vagy pediglen egy fejvadásszal esetleg egy bérgyilkossal. Ha tippelnem kéne, az utolsóra tenném a voksomat a kegyetlen eleganciája miatt.

'
Powered by Invision Power Board (http://www.invisionboard.com)
© Invision Power Services (http://www.invisionpower.com)