<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Profile
Personal Photo

No Photo

Options
Custom Title
Artemis Segrave doesn't have a custom title currently.
Personal Info
Location: No Information
Born: No Information
Website: No Information
Interests
No Information
Other Information
Idézet: No Information
Statistics
Joined: 2-July 15
Status: (Offline)
Last Seen: Jul 1 2016, 06:25 AM
Local Time: Jan 16 2018, 01:43 PM
7 posts (0 per day)
( 0.44% of total forum posts )
Contact Information
AIM No Information
Yahoo No Information
GTalk No Information
MSN No Information
SKYPE No Information
Unread Msg Message: Click here
Unread Msg Email: Click Here
Signature
View Signature

Artemis Segrave

Polgár

Topics
Posts
Comments
Friends
My Content
Jul 2 2015, 03:03 AM
Születési név: Artemis Segrave
Születési idő: 2065. 12. 20.
Születési hely: Elysium, New Town
Csoport: Polgár
Lakhely: New Town

Jellem:
Önelégült, önző és vehemens természet. Ha ehhez hozzá adjuk, hogy a legkiválóbb oktatást kapta, ami csak pénzért megvehető, akkor abból mindjárt következik, hogy intelligens is. Azonban gyáva. Az elkényeztetett kölyöknek sosem volt lehetősége megtapasztalni a világ mocskát, így mind a mai napig álomvilágban él.

Előtörténet:
Mesélhetnék arról, hogy milyen rossz sorom volt gyerekként vagy, hogy a családom inkább éhezett, mintsem én ne egyek. Olyan szórakoztató lenne, mint amennyire nem igaz. Mindenem megvolt és megvan a mai napig is. Nem kell pondróként vergődnöm a napi betevőért, bár néha eléggé megerőltető csettinteni a szolgáknak. Akarom mondani inasainknak. Apám New Town negyedében próbál helytállni, mint politikus, ami a látszat ellenére talán mégis megerőltető. Anyám, nos ő életének nagy részében nem jutott tovább a "Melyik nyakék is illik ehhez a ruhához?" típusú kérdéseken. Most pedig már nem is fog, ugyanis meghalt. Talán két éve, de az is lehet, hogy három. Ki számolja? A családban úgyis mindig apámé az utolsó szó, talán mond valamit az a név, hogy Noah Segrave. New Town lakosainak kis kedvence, aki próbál helytállni egy demokráciát nélkülöző "rendőrállamban". Kedves alak, mármint a címlapokon és a holo kijelzőkön. Azonban amint leereszkedik a függöny, előjön az igazi énje. Az én szememben nem sokban különbözik a színpadi valójától, bár az alkalmazottaink és a munkatársai felteszem mást állítanak. Az egyik alkalmazottunkat állítólag pépesre verte, amiért az ráborította az italát. A fedősztori valami olyasmi volt, hogy rablás áldozata lett, de a házunk falain belül másról suttogtak az emberek. Szegény Mr. Jones...
Az én napjaim nagy része abból áll, hogy eleget teszek apám utasításainak és gálavacsorákon, jótékonysági rendezvényeken és egyén nyilvános rendezvényeken mutogatom a képem, hogy jó színben tűnjön fel a Segrave család. Persze a befolyásosságnak megvannak a maga előnyei is. A legkülönlegesebb italok, ételek és nők lesik minden kívánságomat és én persze szeretek kívánni. Viszont akármilyen pompásnak is tűnik ez az egész, igazából nem az. A fegyenceket a börtön, engem a vagyon tart fogva. Minden elvárásnak meg kell felelnem, csakhogy apám jó színben tűnjön fel. Ellenkezhetnék, de az az igazság, hogy nem igazán vagyok jártas a harc terén és apám ökle túlságosan is kemény az arcomnak, legalábbis a legutóbbi tapasztalataim szerint. Meg lehet szokni a verést is gondolom, de én inkább a gyémánt kalitkámat próbálom otthonosabbá tenni. Imádom a technikát és szerencsémre értek is hozzá. Kivéve a robotokhoz. Apám ezen a téren meglehetősen konzervatív és minden mesterséges vagy virtuális intelligencia, amely átlépi a házunk küszöbét vagy az ő személyes terét, az a bontóban végzi. Pedig érdekel a gondolkodásuk, a viselkedésük a vágyaik. Mellettük talán az enyémet is megtalálnám...

Két hónappal később:
Úgy döntöttem, hogy egyszer a saját utamat járom és valamiféle puccos bál helyett, átruccanok Star Valleybe. Nem hiszem, hogy sokat veszítettem a bál kihagyásával, az ilyeneken általában csupa balfasz múlatja az időt. Star Valleyben viszont várt a "reto piac". Nem tudom ki találja ki ezeket a hülye neveket, de a hirdetésben ez állt. "Fedezd fel velünk egy elfeledett kor maradványait!" és hasonló marhaságok...
A piac hosszú utcákon vezetett végig, meglehetősen fura cikkcakkokban. Ennél már csak a tömeg volt rosszabb, amit soha nem bírtam elviselni. Nem sokan ismerik el, de még New Town és Star Valley között is van különbség. Mondhatni ég és föld. New Townban, ha végigsétálsz egy zsúfolt utcán, maximum a különböző illatú márkás illatszerektől fogsz bűzleni, ellenben Star Valleyvel, ahol ez csak egy kósza ábránd lehet maximum. Itt a durva szövetű, szöszös kabátoktól kezdve, az alkoholtól bűzlő pofazacskókig mindennel találkozhat az ember.
Az egyik kanyarban viszont csupa érdekesség fogadott. Két aggastyán korú férfi állt egy bódé mögött, meglehetősen hiányos fogazattal. Csomagolni készültek, annak ellenére, hogy nem rég nyílt a piac. A standon különféle hasznos szerkezetek fogadtak, meglehetősen kedvező áron. Nem mintha képesek lettek volna olyan árat feltüntetni, amit sokalltam volna.
Jó pár kacatot vásároltam, mire az egyik öreg a háttérben megcsúszott és a leghatalmasabb ládájukba kapaszkodva letépte annak lapját. Szerencséje volt az öregnek, hogy nem borult rá a láda, hiszen a termetét elnézve, jókora súlya lehetett. Jót nevettem a szerencsétlenen, egészen addig amíg meg nem pillantottam a láda tartalmát.
-Na ne basszatok ki velem... - maradt tátva a szám.
A dobozban egy robot volt, méghozzá egy kurva nagy robot. Úgy látszatra kétszáz kilóra tippeltem, de nem lepődtem volna meg azon sem, ha kicsivel több lett volna.
-Ez micsoda?
-Egy robot. Még az MI előtti időkből.
-Arra magamtól is rájöttem, hogy robot. - vágtam vissza. - Tehát a programja mentén cselekszik.
-Így van fiam. Látom érdekelnek az elavult robotok, helyes. Viszont nekünk mennünk kell, így ha megbocsátasz, lassan indulnánk...
-Mennyi?
-Mi mennyi?
Így hát vettem egy robotot...
Mivel nem sétálhattam vele fel-alá, pláne, hogy a gép nem volt működőképes állapotban, így az egyik sofőrünknek szóltam, hogy szállítsa biztonságos helyre. Haza érthető okokból nem vihettem, hisz apám szíjjal hasította volna végig a hátamat, aminek a veszélye még anélkül is fenn állt, hogy tudott volna az új szerzeményemről. A sofőrt busásan megfizettem, szerencsére tudta, hogy én nem az apám vagyok, így kijelentette, hogyha bármiben segíthet, áll rendelkezésemre.
A gépet egy kiadó szalonba szállította, amelyet valamelyik barátja ajánlott. Rögvest kivettem a helyet és hetente párszor kiosontam javítgatni. A sofőrünk szállította az alkatrészeket, én pedig neki álltam bütykölni, a csekély tudásom ellenére is. Gyorsan belejöttem, ezekhez a gépekhez nem kell valami oltári nagy géniusznak lenni, talán még a sofőrünk is megcsinálta volna, ha megfizetem.
Mindenesetre pár hónap alatt elkészült és rajtra készen állt. Izgatottan vártam, hogy beindíthassam, amit a programja belökésével meg is tettem. Az öröm viszont korai volt, mivel nem mutatta az élet jeleit. Ugyanúgy állt mint eddig, meglátásom szerint még kissé, mintha ferdébben is. Emellett apám is megjelent, elegánsan feltűrte az inge ujját és elindult felém, hogy a szart is kiverje belőlem.
-Anyád forogna a sírjában, ha megtudná, hogy ilyenekre pazarlod a tehetségedet! - első pofon. - A Segrave család nem gépészek és hasonló szarfaszúak gyülekezete! Mi befolyásos család vagyunk, az emberek számítanak ránk!
Egy idő után nem számoltam se a pofonokat, se a rúgásokat. Na jó talán odáig, míg kiköptem az egyik fogamat és ropogni kezdtek a bordáim. A verés hosszabb és elviselhetetlenebb volt, mint valaha. Amíg eszméletemet nem vesztettem, úgy tűnt nem áll szándékában abbahagyni...
Mire nagy nehezen magamhoz tértem, apám már nem tornyosult felém. Nem vallt rá, hogy otthagyna valahol, pláne egy kiadós verés után, így feltápászkodva körbepillantottam. Pár perc sántikálás után rátaláltam. A saját vérében feküdt és mintha kilapították volna. Nem sajnáltam, ahogy megbánást sem éreztem. Elvégre is rendkívül valószínűtlen volt, hogy én tettem volna, de persze az ember is tévedhet. Hátranézve nem találtam a robot, míg a padló el nem kezdett remegni és pár pillanattal később elém nem lépett.
-Gazda azonosítva. - tekintett le rám. - Védelmi protokoll beüzemelve. Veszély elhárítva. Tehetek még önért valamit gazda?
"Gazda". Harsogott a szalon a nevetésemtől. Minden rosszban van valami jó és úgy látszik ez rám duplán igaz.
Pár nappal később életem legjobb színészi alakítását hoztam, amikor be kellett jelenteni apám halálát. "Atyám Noah Segrave rablógyilkosság áldozata lett..." Mr. Jonesra gondoltam, aki kárörvendve kacarászhat a sírjában. Az összes alkalmazottunkat egy busás végkielégítéssel bocsájtottam el, akik sajnálkozva fejezték ki "részvétüket". A gépet haza szállítottam, a testőri funkcióit a hibámból tanulva lejjebb kapcsoltam és innentől kezdve személyi testőrömmé fogadtam. Még egy csicsás nevet is kapott tőlem: "Apolló".
Viszont a dolgok apám halálával csak nehezebbek lettek, nem állt szándékomban ott hagyni apám politikai pályáját, csupán más irányba terelni. Jó életet teremteni elysium minden lakosa számára, az ehhez szükséges módszereket pedig Apollóra és a lelkiismeretemre bízni. Emellett felbéreltem egy neves technikust, aki elkészített egy mesterséges intelligencia programot Apolló számára. Még mindig nem helyeztem bele, úgy éreztem majd eljön a kellő pillanat. Addig is helyt kell állnom, mint politikus, hisz a Segrave név kötelez...

Last Visitors


Feb 22 2016, 06:12 PM




Jan 9 2016, 09:03 PM




Jan 9 2016, 05:40 PM



Comments
No comments posted.
Add Comment