<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Profile
Personal Photo

No Photo

Options
Custom Title
Patricia Stevans doesn't have a custom title currently.
Personal Info
Location: No Information
Born: No Information
Website: No Information
Interests
No Information
Other Information
Idézet: No Information
Statistics
Joined: 8-March 14
Status: (Offline)
Last Seen: Mar 24 2014, 07:56 AM
Local Time: Aug 19 2017, 05:31 PM
27 posts (0 per day)
( 1.69% of total forum posts )
Contact Information
AIM No Information
Yahoo No Information
GTalk No Information
MSN No Information
SKYPE No Information
Unread Msg Message: Click here
Unread Msg Email: Private
Signature
View Signature

Patricia Stevans

Anarch

Topics
Posts
Comments
Friends
My Content
Mar 8 2014, 03:35 PM
-Karakter neve: Patricia Stevans
-Születési ideje: 2069 . 04. 16
-Születési helye: Elysium
-Csoportja: Anarch

Kinézet:
Vörös váll alá érő hullámos hosszú haj, hatalmas kék szemekkel. Bőröm hófehér még nem volt időm elcsúfítani, de ami késik nem múlik. Magasság, hát olyan átlagos lehet nagyjából 172cm a súlyomat sosem mérte de az meg 60kg körül lehet. Az alkatom, elég csinoska bár elfogult vagyok magammal szemben, de az utcán utánam fordulnak. Eléggé sportos a testem és formás is ahhoz, hogy megbámulják a fenekem vagy akár a melleim.

Jellem:
Törékeny lány vagyok, bár igyekszem erősnek mutatni magamat. Viszont ha egyedül maradok akkor nem fogom magam vissza és kisírom magamból azt ami fáj. Minden emberrel kedves vagyok és pozitívan állok hozzájuk, pedig nem sok jót kaptam tőlük Greget kivéve. Gyűlölöm a világot és azt amit tettek vele. Megvetem és elítélem a gépeket és azokat akik velük hosszabbítják meg az életüket. Nekik viszont ezt ki is mutatom és nem általom ezt közölni is velük.
Egyszer majd biztosan nagy bajba kerülök ezért, de mindenki meghal egyszer.
Elég gyorsan és logikusan cselekszem igyekszem nem elkapkodni a döntéseim, bár az érzelmeknek elég nehéz parancsolni.

Előtörténet:
2075. március. 28. Elysium Start Valey

Valamiért, pontosan megmaradt az emlékeimben ez a nap, talán mert ekkor láttam utoljára a szüleimet. Reggeli után édesanyám elköszönt tőlem elindult dolgozni, engem pedig jó apám ragadt kézen és elindultunk a közeli kórházba.
- Gyere kicsikém elkésünk.
- Hová megyünk apa?
- Csak ide a kórházba.
- Miért, beteg vagy?
- Nem, nem vagyok beteg. Te fogod megkapni a csipedet. Már elég nagy vagy hozzá, és jött a felszólítás a CDS-től, hogy ma itt fogod megkapni.
- Az fájni fog?
- Nem dehogy is, csak egy apró szúráska a nyakadon. Nem is fogod érezni. Nekem is van meg anyának is.
-De én nem akarom. -kezdtem egyre lassabban sétálni, hogy szinte húznia kelljen apámnak.
-Tudod mit ha nem hisztizel, kapsz egy fagyit. Beszaladok ide és hozok neked. Itt várj meg jó!
Én csak bólintottam és ahogyan eltűnt az ajtó mögött, én megindultam rohanni haza. Viszont teljesen eltévedtem és elkeveredtem. A végén a nyomornegyedben kötöttem ki.

2079. február 03. Elysium Nyomornegyed

Rettentően éhes voltam és fáztam. Koszos és büdös voltam a kukákban és lyukakban való alvástól. Az öt évnyi nyomornegyed béli bujkálás és éhezés meglátszott rajtam. Lopásból és kukázásból tartottam fent magamat. Most is az egyik sikátorban egy kuka mögül lestem az áldozatomra. Tetszett a kütyü amit a kezében nyomkodott. Biztosan kapok érte egy kevés kaját és talán még valami meleg ruhát is. Ki ugrottam a kuka mögül és futni kezdtem a férfi után, megragadtam a ketyerét de túl erősen fogta, így nem tudtam kirántani a kezéből. Elengedtem és próbáltam elmenekülni, de megragadta a karomat.
-Kérem engedjen el, ne bántson, kérem!
-Miért akartad ellopni kölyök.
- Éhes vagyok. - Igyekeztem ártatlan arcot vágni és kérően nézni rá nagy tágra nyílt szemekkel. Ez már párszor megmentett attól, hogy a rendvédelmi szervek kezére adjanak.
-Ne nézz így te gyerek! Elengedlek de ne fuss el! Gyere meghívlak egy hotdogra.
Boldogan indultam utána a sarokig ahol meg is kaptam a beígért finomságot.
-Mi a neved?
-Pat (rág) ri (nyel) cia. /bocsi, de nem tudtam jobban ábrázolni a tele szájal való beszédet/
-Örvendek Patricia, Greg vagyok. Látom ízlik. Kérsz még egyet?
Mivel tömve volt a szám csak bólogattam.
-Van hol aludnod?
Csak nemre ráztam a fejem.
- Ha akarsz ma aludhatsz nálam, meg meg is fürödhetsz. Rád férne!
Greg akit a hotdog evés közepette volt időm jobban szemügyre venni a harmincas évei közepén járhatott. Elég magasnak tűnt az átlag emberekhez képest. Viszont öltözködése nem nagyon illett a környékre túl jól volt öltözve és elegánsan. Látszott rajta, hogy van pénze.

Greg Lakásán

Ott találod a fürdőt, és ne sajnáld a szappant! Itt ez a zsák a ruháidat tedd bele, kidobjuk holnap pedig veszek neked másikat addig is itt egy pólóm meg egy pulcsim ezt felveheted.
-Köszönöm! -hajtottam le a fejem, nem gondoltam volna, hogy még valaha az életben a szüleimen kívül valaki még jó lesz hozzám életemben. Bevetettem magam a fürdőbe és csak egy jó óra múlva bukkantam elő onnan.
-Na így már sokkal jobban festesz, még a hajad színe is vörös lett a feketéből. -nevetett
-Nem is emlékeztem rá, hogy vörös. - nevettem én is.
-Van családod?
Én csak ráztam a fejem.
-Jó, gyere kicsit közelebb nem harapok! - és elővett az egyik fiókból egy készüléket.
-Mi a fene! Nincs benned csip?
-Nincs.
-Ha jól sejtem a rendőrségre nem szívesen mennél, mondjuk oda én sem - nevetett- még rám fognák, hogy elraboltalak.
-Akkor mi tévő legyek veled te lány?
-Nem tudom.
-Na majd reggel kitaláljuk. Itt a kanapén aludhatsz. Adott egy pokrócot is. Alig tettem le a fejem már aludtam is.Másnap kellemes illatokra ébredtem.
- Jó reggelt kis álom szuszék, gyere ülj le és egyél. Vettem neked pár cuccot, ott lesznek.- mutatott az egyik szék irányába.
-Köszönöm! -vadul habzsolni kezdtem az ételt.
-Nem tudom mit csináljak veled, az utcára nem küldhetlek vissza. Az nem neked való, túl kicsi vagy még oda. Á, hát jó. Teszek neked egy ajánlatot és ha elfogadod, elfogadod ha nem, nem. Legalább a lelkiismeretem nyugodt lesz. Arra gondoltam, itt maradhatsz nálam, kapsz kaját és itt alhatsz viszont cserébe takarítanod kell és főznöd, na és persze betartanod pár szabályt.
-Milyen szabályokat.
-Senki nem tudhatja, hogy itt vagy tehát nem hagyhatod el a lakást. Ha pedig vendég jön hozzám el kell bújnod ide- Megmutatta a titkos rekeszt ami két szekrény között volt.-Teljesen hő szigetelt így nem láthatnak meg, hogy itt vagy de egy pisszenést se amíg ott vagy bent. Akkor áll az alku?
Csak arra tudtam gondolni, hogy mindig lesz elég kajám melegben és biztonságban leszek.
-Igen!- beleköptem a tenyerembe és felé nyújtottam a kezem.
Csak nevetett a cselekedetemen és ugyan úgy tett mint én.

2085.szeptember 17. Elysium Nyomornegyed Greg lakása

Immáron hatodik éve élek Gregnél. Sokat tanultam tőle és nála. Először is olvasni tanított meg és sok elektromos készülék használatára. A számítógépekhez viszont sosem fogok annyira érteni mint ő. Tökéletes hecker volt, ezért is volt pénze, mindig mindenre. Pont vacsoráztunk amikor kopogtak az ajtaján. Én automatikusan mentem a rejtekhelyemhez és préseltem be magam. Kislányként még simán befértem, de mára már kész nőként összement számomra ez a keskeny rés. Két ember jött, a hangokból ítélve, de nagyon kellett fülelnem, hogy értsem miről beszélnek és nem is hallottam mindent.
-Egy munka? Miféle munka?
- Lényegtelen milyen munka. Nem utasíthatja vissza! Ebben a borítékban mindent megtalál! Mr. Scorze nem lesz hálátlan. Ha bármire szüksége lenne, a munkához, emberre, eszközre, jöjjön el a Verembe és mondja a csaposnak, hogy ......... (valószínűleg súghatta).
A Férfiak távoztak én pedig előmerészkedtem rejtekemből. Látszott Gregen, hogy nagyon gondterhelt, ezért nem is kérdeztem semmit tőle.
Másnap mikor felébredtem látszott rajta, hogy nem aludt.
-Pat lenne kedved segíteni nekem? Senki másban nem bízom. Viszont tudnod kell, hogy veszélyes lesz a dolog és nem is tudhatsz meg mindent a dologról.
-Persze, hogy segítek sokkal tartozom neked Greg.
-Semmi kérdezősködés és azt teszed amit mondok!
-Rendben van.
Pillanatok alatt leszedte a szellőző rácsát.
-Mássz be! -hangzott az utasítás - és juss ki belőle valahol, majd később elmagyarázom. Viszont nekem most el kell mennem.
Teltek múltak a napok, hetek én pedig a napok, nagy részét a szellőzőben töltöttem kúsztam másztam benne. Ő pedig csak ült a számítógépe előtt és valamit pötyögött. Egy fegyvert is szerzett nekem. Egészen pontosan egy Wolfspring típusú gépfegyvert, amit szintén meg kellett tanulnom használni.

2086. február 07. Elysium New Town Egy irodaházban (Az akció)
Akció előtt egy héttel:

-Mi ez Greg?
-Csak idd meg! -széles mosoly terült el az arcán.
-Még sosem ittam alkoholt.
-Na, látod mindenek eljön a maga ideje.
-Igyál még!
A negyedik pohár után már nagyon rosszul éreztem magam.
-Azt, hiszem nem kéne többet innom. Nem érzem valami jól magam.
-Csak még egyet a kedvemért.
-Jó, de csak miattad. -alig húztam le a pohár tartalmát, már is eldőltem, mint valami szalma bábú.

Pár órával később...
Egy masszázságyon tértem magamhoz, vagy legalább is hasonlított hozzá. A hasamon feküdtem rajta, és le voltam szíjazva. Moccanni sem bírtam. Fúró hangja hallatszott. Féltem, nem tudtam mi történik velem, egyre hevesebben vert a szívem majd ki ugrott a helyéről. Ekkor viszont megpillantottam Greg cipőjét.
-Greg mit művelsz velem?
-Kapsz egy kis ajándékot. Sajnálom, hogy ilyen módon kellett eljárnom, de magadtól nem mentél volna bele. Tudom mennyire undorodsz ezektől a dolgoktól és hogy utálod a technológiát.Kapsz egy kis Adrenalin fokozót a fejecskédbe. Ígérem nem marad nyoma a beavatkozásnak.
-Greg kérlek ne! Nem szeretném! Engedj el!
-Doktor úr. Nem lehetne elaltatni?
-Megoldhatjuk.

Az akció elő estéjén:
-Greg nem hagyhatnánk abba? Már egy hete naponta harmincszor átvettük lépésről lépésre. Nem akarom újra.
-Mi a bajod ? Meggondoltad magad vagy csak még mindig morci vagy a kis műtét miatt?
-Igen haragszom rád miatta, de most nem erről van szó. Meg is halhatok! Ideges vagyok és félek.
-Ez természetes, én is izgulok érted. Pont ezért kell még egyszer, töviről hegyire átvenni, hogy ne essen bajod.
-Fogsz rám emlékezni, ha esetleg... -Itt elcsuklott a hangom. Felállt és oda sétált hozzám. Magához húzott és szorosan átölelt és adott egy puszit a homlokomra.
-Tudod, hogy szeretlek. Sosem felednélek, de ha elbukunk én sem élek párnapnál tovább.
-Nem szeretnék szűzen meghalni.-suttogtam a fülébe majd megcsókoltam.

Akció közben:
Greg folyamatosan iktatta ki majd kapcsolta vissza a szellőzőkben is elhelyezett érzékelőket ahogyan haladtam mond beljebb és beljebb.
-Itt vagyok a folyosónál.
-Most jön az őr. 3, 2, 1, másodpercre pontosan. Kamera kép fixálva indulhatsz.
-Itt vagyok az ajtónál nyithatod.
-Szezám tárulj.
-Bent vagyok.
-És lőn, kamera kép újraműködik és 5, 4, 3, 2, 1, itt is a másik őr.
-A ketyeréd a széfre kötve.
-Már fut a program, mindjárt nyílik.
-Megvan! - elraktam a lezárt borítékokat amik a széfben voltak és az ajtóhoz mentem.
-Kész vagyok.
-Várj még! Még húsz másodperc és jön az őr. Ajtó nyílik indulhatsz.
Visszafelé a szellőzőkben sietősre vettem.
-Lassíts, ne kapkodj! Ha sietsz nem mindent veszel észre és kevésbé figyelsz oda, még elnézel egy érzékelőt és akkor fújhatjuk...

Újra Greg lakásán:
-Míg zuhanyoztál, hívtam őket, mindjárt itt vannak érte. Úgyhogy elbújhatnál addig. Viszont utána csinálhatnánk amit tegnap este.
-Majd még meglátom. -mosolyodtam el szavain és az irányt a kis rejtett rekeszhez vettem. Éppen csak hogy magamra zártam, már kopogtattak is az ajtón.Az ajtó bezárult majd beszélgetésbe keveredtek.
-......
-Tessék ez volt benne.
-Remek! Mr. Scorze rendkívül elégedett lesz. Ja igen és mondta, hogy feltétlenül adjuk át üdvözletét.
Két lövés dördült, én pedig legszívesebben sikítottam volna. Alig tudtam magamba fojtani. Könnyeimmel küszködtem mert tudtam mi történt de jobban megvoltam rémülve és féltem, minthogy elő merészkedjek rejtekemből. Amúgy is min változtatna ha elő jönnék. Tíz tizenöt perc elteltével merészkedtem csak elő, mivel már nem hallottam semmilyen neszt. Ott feküdt ő a padlón fejéből és mellkasából vér folydogált. Legszívesebben mellé rogytam volna átölelni és siratni az elvesztését, de nem időzhettem. Tettem amire felkészített ere a lehetőségre is gondolva. Össze szedtem pár ruhadarabot, a feltört csipeket amik meneküléshez voltak készítve és elindultam a Nyomornegyed sikátoraiba új életemet megkezdve.
Last Visitors


Nov 29 2015, 08:23 AM




Sep 30 2014, 09:16 AM




Apr 14 2014, 02:31 PM



Comments
No comments posted.
Add Comment