<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Pages: (3) 1 2 3  ( Go to first unread post ) Reply to this topicStart new topicStart Poll

» Utcák
Jimmy Latoya
 Posted: Jul 10 2014, 09:06 AM
Quote Post
Profile


Azt szeretem Nil-ben, hogy egészen egy síkra jár az agyunk, ezért is tudunk jól együtt dolgozni, ahogy most is, és ezért mászunk ki a nehezebb helyzetekből is.
Természetesen világos volt, hogy ha meglépjük ezt a lépést és behatolunk a zsaruk főhadiszállására, ez olyan vérlázító lesz számukra, hogy mindenképpen példát akarnak majd statuálni, hogy ne legyenek követőink. tehát az, hogy vérdíjat tűznek i a fejünkre, nem meglepő, ahogy az sem, hogy Nil már előre megtervezte a szökésünket, így talán van rá esély, hogy meglépjünk a minket hajszoló rendőri erők elől.
Azonban nem faggatom, nem kíváncsiskodok, mert nagyon jól tudom, hogy a mi köreinkben mindenki annyit köt a másik orrára, ami feltétlenül szükséges, hiszen ez lehet a túlélés záloga, így megelégszem azzal, amit úgy gondolja, hogy tudnom kell és elmond.
- Reméljük, hogy azóta is jók még azok a kódok. – gondolom át a dolgot gyorsan, de hát nem nagyon van más választásunk, mint ami eddig is volt: kockáztatni. – Szerintem meg nem csak a megalázott önérzetük miatt, hanem a megszerzett anyag miatt is utánunk jönnek. Nem akarnak majd kockáztatni, hogy akár az Anarch vagy, ha nem jutunk el hozzájuk, a fosztogatók kezébe kerüljenek azok az adatok. – mondok ellent neki, bár én is jobban örülnék, ha csak egy társaság miatt kéne aggódnunk. – Nem lenne jó két tűz közé kerülni.

Miután Nil is kellően összeszedte magát és felkészült a nem épp sima útra, már indulunk is, hogy beszerezzük az utolsó tételt, a homokfutót.
Amúgy is ideje lelépni a lakásból, mert az üldözés a mi pihengetésünk alatt sem állt le, gőzerővel folyt és ennyi idő alatt már kideríthették kik vagyunk és szoríthattak a hurkon, még itt a negyedben is.
Azt hiszem pont a legutolsó percben távoztunk, mert ahogy kilőttünk a garázsból, már fel is tűnt egy CDS-es jármű, amire Nil is felhívta a figyelmem.
- Percek kérdése és nem lesz lakásod cimbora. – bólintottam, de szerencsére az utca még szabad volt, így minden további nélkül el tudtunk tűnni a környékről.
Nem mentünk ki a negyedből, csak épp a másik felére autókáztunk, ahol Hook szerelő műhelye volt.
Persze ez csak a legális fedő munkája volt, amúgy orrgazdaként kereskedett ő mindennel, ami egyáltalán mozdítható volt.
- Szerintem nagyon is megfelel neki a készpénz. Ennek nem lesz nyoma sehol és neki is így a legjobb. – veszem el a pénzt, amikor megállok a telephelye előtt.
Tudom, hogy a magas, zárt kerítés mögött hatalmas udvar van, ahol bármilyen járművet meg lehet találni.
Hokk, egy nagydarab, izzadt, szakállas fickó már vár, és széles vigyorral a képén veszi át a nem kevés összeget, amiért akár vehettem is volna egy új járgányt.
- Ott van a kicsike. – int az egyik embere által épp a ponyva alól kihámozódó homokfutó felé. – Aztán sok sikert az úthoz. A kocsi a tied, nem kell, hogy visszahozd, sőt egyáltalán nem kell, hogy errefelé mutatkozz legalább egy évig……ha egyáltalán életben maradsz. – hangzik a nem épp biztató búcsú, amire csak felmutatom neki a középső ujjamat, majd beindítom a homokfutót és kigurulok vele az éppen csak annyira kinyíló kapun, hogy kiférjek.
Megállok a várakozó Nil mellett és megvárom míg becuccol, aztán már mehetünk is.
- Minden rendben ment, de lehet, hogy Hook kicsit pénzéhes lett. Nem tetszett nekem a dumája. – mondom a társamnak kicsit homlok ráncolva. – Jobb lesz igyekezni.

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Jul 14 2014, 11:58 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Talán jobb is hogy nem faggat, na nem azért mert zavarna, vagy rossz szemmel néznék a srácra, egyszerűen neki is könnyebb ha annyit tud amennyit tudnia kell, na meg sokkal több dologról én se tudnék mesélni neki.
- Ja reméljük mert ha nem, akkor úgy húsz-harminc centi vastag tömör acél fog elválasztani minket a külvilágtól - Bólintok rá, s bár hangom nyugodtnak tűnik, azért látszik rajtam hogy nem gondolom én ezt annyira félvállról mint amennyire szavaim azt sugallják.
- Meglehet de biztosat akkor fogunk tudni ha dekódoljuk a memót, addig sötétben tapogatózunk, de azt hiszem igazad van. Bár most a fosztogatóktól tartok legkevésbé. Ők maguk is szétszórtan élnek, általában egymással háborúznak a sivárföldek fölötti területi uralmakért - Mondom a másik felé pillantva. Nem sokat tudok én se a kinti életről, ahhoz egy fél élet is kevés lenne, de már voltam oda kint, és nem egy leányálom. Most se mennék ha nem lenne muszáj, de sajnos az. Így aztán itt az ideje hogy elinduljunk, s szerencsére Jimmy le is rendezi a dolgokat az orgazdával aki ha minden igaz a gépjárművünket fogja szerezni. Szerencsés pillanatban indultunk mert ha még pár percet itt időzünk tuti ránk törték volna az ajtót. Ezt mi sem mutatja jobban mint a fejünk felett elhúzó CDS kommandós légijármű, ahonnan nemsokára kommandósok is ereszkednek le és lepik el a környéket. Jimmy szavaira csak kissé elhúzom a számat és kesernyésen felnevetek.
- Ez zavar most legkevésbé. Éppen csak lelaktam egy kicsit. Szerencsére van pár ismerősöm a környéken akinél tudok szerezni lakást, de ha minden kötél szakad majd héderelek nálad - vetem oda az utolsó pár szót amolyan " Nil féle " humorként, remélve hogy a srác majd értékeli. A kocsikázás azonban mondhatni viszonylag biztonságosan telik és bár látok zsarukat a környéken szerencsére elég távol hogy biztonságosan eljussunk a fickó garázsához. Mikor Jimmy kiszál én is követem, kezemmel észre vétlenül hátra nyúlva hogy kibisztosítsam a pisztolyom. Nem áll szándékomban lövöldözni de senkiben sem lehet bízni még ebben a szakálas pacákban sem, aki ahogy hallom gyorsan le akarja bonyolítani az üzletet és miután megmutatja a homokfutót a színünket se akarja látni.
- Ahogy nézem igazi szívbéli jóbarátok találkoztak ma itt össze - Morgom oda alig hallhatóan Jimmynek, de érdekel is most ez az egész, amikor menni kéne? Hát nem, így aztán ismételten átadom a kormányt Jimmy-nek én pedig az anyósra egy szó nélkül pattanok be s csak akkor válaszolok a másiknak amikor már pár száz métert megtettünk.
- Gondolod hogy egy kis plusz bevétel reményében feldobhatott minket ? - Nézek eléggé sokat mondóan a másikra, s még valami ízeset hozzá is akarok fűzni a dologhoz de ebben a pillanatban egy igencsak erős sorozat szántja végig előttünk az utat felszakítva kissé az aszfaltot, a golyózáport pedig a felettünk repülő légijárműről zúdítják ránk.
- A kurva annyjukat... Nem tudom hogy ez a haverod műve e de mindegy is mert nyakig ülünk a szarban... Remélem tudsz manőverezni. - Rántom elő a fegyveremet és próbálom viszonozni a tüzet, néhányat rálőve a helikopterre. Túl sokat nem használ, ezen még a páncéltörő lőszer is nehezen megy át, de talán kissé sikerül elterelni a figyelmüket. A következő pillantban azonban egy kissebb rakéta húz el nem sokkal mellettünk kibontva az egyik ház falát, ami mellett éppen elszáguldunk. Zeng a fülem a robbanás gerjesztette légnyomástól és kissé meg is szédülök de szerencsére időben kapom el a futó egyik rúd részét
- Taposs bele... Úgy fél kilóémterre innen keleti irányban van egy alagút ha csak nem küldtek oda egy földi különítményt talán még meglóghatunk előle, de ha sokáig itt szlalomozunk ropogósra sütnek minket - Mondom kicsit hangosabban a másiknak.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jul 15 2014, 07:03 PM
Quote Post
Profile


Nagyon örülök, hogy még időben hagytuk el Nil lakását, mert valahogy nem vonzott valami titkos föld alatti börtön és az ott megejtett vallatás előrevetített képe, még akkor sem, ha teljesen tisztában voltam már az akció elején, hogy ez is lehet egy opció. Bár azt hiszem akkor inkább igyekeznék lelövetni magam, a fiúknak úgy is gyorsan jár a keze a ravaszon. És ebben úgy látszik szintén egy húron pendülünk anarchos barátommal.
Persze értem én Nil optimizmusba vetett hitét, hogy lesz esélyünk még akkor is, ha előttünk a fosztogatók, mögöttünk a zsaruk árnyéka vetül ránk, hiszen másként akár neki se vágjunk az útnak. Mindenesetre azt hiszem, most még én sem fogadnék magunkra, ha meg kéne tennem valami fogadásban.
- Hidd el Nil én neked drukkolok! – vigyorodom el, mert valahogy le kell vezetni a feszültséget és én inkább így teszem, mint hogy szitkozódjak vagy csapkodjak. – De akkor is a fosztogatók területén fogunk átvágni és elég, ha egy bandába belefutunk. – csóválom meg a fejem. – Ha tűzharcba keveredünk jönnek majd a többiek is, mint a hiénák. Remélem, hamar túlleszünk rajtuk.
Valahogy fura szörnyként gondolok ezekre az „emberekre”, hiszen mióta csak az eszemet tudom et súlykolják belém, és még ha nem is bízom ebben a rendszerben, valahogy ezt soha nem kérdőjeleztem meg. Hát most lehet, hogy testközelről szerzek ismereteket.
Nil lakására már nem is vesztegetek több szót, hiszen az már az enyészetét, még szerencse, hogy nélkülünk.
- Nem lenne kifogásom ellene haver, de kétlem, hogy az enyém nem éppen hasonló sorsra jut, mint ez. – intek hátrafelé.
Csak abban reménykedem, hogy a kölykök még időben megpattantak és most csak messziről figyelik, ahogy a főnöküket keresik. Remélem egyszer azért visszatérek, addig meg van egy-két okos helyettesem.
Hook-kal az üzlet látszólag simán lebonyolódott és nem csak bérbe adta, hanem tulajdonképpen el is adta a kocsit nekem, és végül ez volt az, ami gyanússá tette. A fickó minden garast a fogához vert és mindennek alaposan megkérte az árát, most meg itt nagylelkűsködik?
Mivel a homokfutóra nagy szükségünk van és már az is késő lenne, ha a sivatagban lennénk, nem akarok ezzel is foglalkozni, de mikor már jócskán magunk mögött hagytuk a helyet és Nil is rákérdez, nem tartom kizártnak, hogy kettős játékot űz.
- Túl nagy lehet a kísértés, elég nagy összegnél nem tenném tűzbe érte a kezem. – ismerem el, de mielőtt még folytatnám, nagyot rántok a kormányon, ahogy egy géppuska sorozat kaszál keresztbe előttünk az úton. – A jó életbe! – szitkozódom vadul követve ebben Nil példáját, ahogy meglátom a fejünk felett a zsarumobilt. – Nem tudom, de, ha igen, akkor kinyúvasztom azt a köcsögöt! – vetem oda és közben a kormánnyal birkózom, hogy ide-oda szlalomozva kerüljem ki a golyókat, de közben az úton is tartsam a járgányt.
- Próbálok cimbi, próbálok, de nem árt, ha kicsit megcakkozod a fülüket, hogy ne tudjanak pontosan célozni, mert akkor nekünk szó szerint lőttek.
A rakéta azért már kicsit sok és szinte keresztbe fordulok az úton a könnyű kocsival, amit jócskán meglök a légnyomás, majd ismét tövig nyomva a gázt, lövök ki megint előre, hogy ne tudjanak célba venni.
Én is megérzem a fejemen a robbanást, de van éppen elég bajom, mint ezzel törődni.
- Akkor kapaszkodj Nil! – veszem a tájékoztatását és nagy lendülettel bevágok egy kisebb sikátorba, majd jó pár tíz méter után visszakormányzom az eredeti irányba az autót, letarolva néhány tákolmányt, aminek darabjai össze-vissza röpködnek a levegőben, remélhetőleg kissé megtévesztve a fegyverkezelőt. – Remélem, hogy ott van az az alagút, mert nem sokáig bújhatunk el előlük. – bökök felfelé.
Ha meg küldtek oda egy különítményt, hát akkor nagy gáz van.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Jul 18 2014, 01:01 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Jól esik hogy legalább Jimmy mellettem van, ha már a fél város ellenem. Meg kell valljam, ha fogadni kéne én se merném biztosra hogy magamra fogadnék e. Van valami a srác félelmében, de remélem most is bejön a megérzésem és ott lesz az a kapu, más választásunk amúgy sincs. A fosztogatós dolog engem is idegesít de most ahelyett hogy hosszanti magyarázásba kezdenék csak megrántom a vállamat.
- "Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe" Szun Ce a háború művészete. Érdekes olvasmány és van benne néhány bölcselet. Szerencsére nem a vak ismeretlennek vágunk neki, azért tudok egyet s mást a kinti életről - Nem túl meggyőző a válaszom ezt én magam is kihallom a saját hangomon, de bízom az előző utazásomkor átélt emlékeimben és tapasztalataimban még ha az már jó pár hónapja is volt. Szerencsére épp időben lépünk olajra mert nemsokára már ide is eljut a yard és van egy olyan érzésem hogy a házamról csak múlt időben beszélhetek mostantól. Gyanítom ide nem kell vissza jönnöm mostanában.
- Majd szerzünk másikat.. már ha egyáltalán élve kijutunk ebből a slamasztikából - Mondom miközben azért hátra hátra tekintek, figyelve a környéket, de nemsokára véget vetek eme tevékenységemnek mert megérkezünk az orgazdához aki úgy tűnik nem csak szerintem viselkedik kissé furán. Ha csak én látnám így még annyira nem aggódnék hiszen Jim ismeri a fickót, de az már eléggé rosszat sejtet ha neki is büdös itt valami.
- Fasza... Lehet jobb lett volna egyszerűen csak leüt... - Kezdeném de a következő pillanatban süvít végig előttünk pár méterre a golyózápor ami igencsak felpaprikázza mindkettőnk kedélyét.
- Ha ezt élve megússzuk golyót eresztek a fejébe, hogy ott rohadna meg - Mondom miközben kibisztosítva a fegyveremet fordulok hátra és kezdek el lőni a kopterra. Persze ez olyan mint halottnak a csók ezt tudom én is, még az is meglehet hogy figyelem elterelésnek is kevés lesz. Mideközbe persze magyarázok Jimmynek is hogy mit kéne tenni. El kell jutni ahhoz a nyüves alagúthoz ami a kapuhoz vezet, és mivel ő a sofőr a manőverezést neki kell megoldania, a szavaira azonban csak felhörrenek.
- Ha a járgányhoz nem kaptál minimum egy gránátvetőt, a cakkozás elmarad a részemről. Azt hiszem ezzel a csúzlival nem sokat érek el. Ennyi erővel döglött golyókkal is puffogtathatnék...- Kiabálok vissza miközben a tár kicsúszik a fegyverből és már tolom is fel a következőt, majd ismét tüzelni kezdek, ezúttal a pilóta felőli részt próbálva gyengíteni, de azon kívül hogy a gép bevet néhány légi manővert nem sokat érek el. A gép azonban elég nagy mennyiségű olmot szór ránk, néhány közelebb csapódik be néhány távolabb, de amikor a rakétákat is bevetni, na az már kezd sok lenni. Szerencsére Jimmyt se ejtették a fejére, bár ha nem szól hogy kapaszkodjak valószínűleg a hirtelen irányváltástól lerepülnék a járgányról , de még időben sikerül megkapaszkodnom az egyik fémrúdba.
- A rohadt életbe, mindkettőnket kinyiratsz - kiálltok rá a másikra, a hirtelen feltörő adrenalin hatására. Szerencsére azonban a jóslatom elmarad, és nemsokára megláthatjuk az alagút sötét bejáratát is. Mielőtt azonban átmennék rajta egy utolsó "ajándék" gyanánt a gép fegyvere végig szántja a mögöttünk lévő területet és bizony néhány lőszer a kocsi hátolján is végig pattan. Szinte úgy szikrázik mint egy csillagszóró.
- Baszki ez karcolt - Említem meg miközben néhány mély levegőt véve ellazulok az ülésbe. Eddig megúsztuk, az alagút túloldalán már a kapu vár. Remélem Jimmy felkapcsolja a világítást mert ezen a helyen örök a sötétség, s ha villanyt olt láthatja is hogy bizony kevesen fordulnak meg erre. Maximum néhány csöves.
- A rázós részén túl vagyunk, legalábbis remélem. Most én jövök, tartsd melegen a motort, mert mindjárt ott vagyunk- Mondom s nemsokára már Jimmy is láthatja úgy 10 perces kocsikázás után, a hatalmas acélkaput ami orbitális méreteivel igencsak tekintélyt parancsoló. Ha végig nézek rajta még néha engem is kiráz a hideg, olyan mintha egy másik világ kapuja előtt állnék. Bizonyos értelemben talán az is. Mikor megérkezünk lepattanva a kocsiról a kapu mellett lévő bemélyedéshez sietek ahol ott is áll a régen nem használt panel. Láthatóan kivonták a forgalomból, azonban én tudom hogy lehet életet lehellni bele. A táskámból elővéve egy kisebb doboz alakú műszert, két diódát kötve a kapu melletti számítógép panelre és lassan dolgozni is kezdek vele.
- Pár perc, ha sikerül vissza kötni a hálózatra akkor ki tudom nyitni ha nem akkor meg... - De még be se fejezem amit mondtam, a panelon lévő ledek mind fel fel villannak, és vizorkép meg is jelenik a panel kijelzőjén.
- Azt hiszem nem kell aggódnunk a "ha nem " miatt. Isten hozott Jimmy a sivárföldeken. Remélem azok a tetvek lekopnak végre rólunk. - Ütöm le a végső számkombinációt, aminek hála a hatalmas fémmonstrum kisebb port felverve megindul ezzel utat engedve nekünk. S hogy mi vár minket a túloldalon? Nos a messzeségbe végeláthatatlan pusztaság ami maximum csak a távolban lévő kopár hegyláncok szakítanak meg. A nap szinte perzseli a földet, és láthatólag egy lélek sincs kint. Egy régi út vezet kifelé amit valószínűleg hosszú ideje most mi fogunk használni először. Ennek apropóján pedig be is pattanok a járműbe jelezve Jimmynek hogy indulhatunk.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jul 19 2014, 11:46 AM
Quote Post
Profile


Igen. Hát nem vagyok túlságosan meggyőzve, még akkor sem, ha ilyen híres hadvezérektől vagy kiktől idézget, de hát nem azért vagyok vele, hogy én legyek az ügyeletes vészmadár, hanem, hogy nagyobb esélyünk legyen a megszerzett adatok célba juttatására.
A lakásainkba, meg más esély sincs, hogy visszatérhessünk, bár arra is kevés az esély, hogy egyáltalán visszatérjünk. Ha valami csoda folytán mégis életben maradunk és sem a zsaruk, sem a fosztogatók nem végeznek velünk, akkor is kell más személyazonosság, mert örökre a körözöttek listájának élén fogunk szerepelni, mint közellenség.
Hook-kal kapcsolatban meg hát utólag már okosabb az ember, de eddig nem volt gond a fickóval, megbízható volt és mindig azt adta, amit megrendelt nála az ember, és ebben most sem volt hiba, csak hát a rengeteg pénz, meg még ki tudja mit ígértek neki, talán, hogy szemet hunynak a stiklijei fölött a frász tudja, így aztán feladott.
- Jobb lett volna, ha előre tudom, persze. – kiáltom vissza Nil-nek, miközben megfeszített erővel igyekszem manőverezni, hogy megnehezítsem a mesterlövész dolgát a felünk fölötti zsarumobilnak. – És az én kapcsolatom, a feje az enyém! – tisztázom le a dolgot, hogy kinek van joga kinyírni azt az áruló férget. – Inkább ezekkel a seggfejekkel törődj. – rántom hol erre, hol arra a kormányt, hogy ne tudjanak becélozni.
Így is néha vészesen közel fütyülnek el a nagy kaliberű golyók a fülem mellett, amitől igen csak ideges leszek.
- A reflex nagy úr, ha a kasznijukon kopogtatnak a lövedékeid, ők sem lesznek nyugodtak. – vetem fel, mert, hát általában ez bejön.
De azt hiszem nem kell túlságosan biztatni Nil-t sem, hiszen az ő bőrére is megy a játék, és nagyon is hatásosan kezeli a kezében tartott mordályt, így nem is találnak el minket……egyelőre, de a rakéta azért már sok a jóból, tudom, hogy ha nem tűnünk el pillanatok alatt, akkor csak füstölgő roncs marad belőlünk.
- Épp ellenkezőleg haver, épp most mentettem meg a segged egy kis felfüstölődéstől. – vigyorgok rá feszülten és vágok vissza a vádra.
Aztán megyünk árkon.bokron keresztül, ami úgy látszik be is válik, egészen a hirtelen az orrunk előtt feltűnő alagút bejáratáig, ahol aztán utolsó nekibuzdulásként, még kapunk a hátsónkba egy adag golyózáport.
- Igen, ez kurvára necces volt. – fújom ki az eddig csak módjával hiperventillált levegőt én is.
Felpöccintem a világítást, mielőtt még felkenődünk a falra és, ha már a zsarukat megúsztuk ez lenn aztán a nagy pech, de semmi különleges nem történik a továbbiakban szerencsére.
Egészen furcsa a nagy csatazaj után ez a csend, mely végig kísér a majd negyedórás autókázásban, de aztán feltűnik a Nil által emlegetett kapu, ami egy hatalmas monstrum. Még sosem láttam ehhez foghatót, így kicsit leesett állal állítom meg a kocsit előtte és csak nagy szemeket meresztve bólintok az instrukciókra.
Remélem, hogy Nil tudja, hogy mit csinál, mert, ha nem jutunk ki, visszafelé már biztos nem megyünk sehova, akár fejbe is lőhetjük magunkat nyugodtan, ha sok-sok fájdalmat meg akarunk spórolni. Ebben teljesen egyetértünk.
Megkönnyebbülten vigyorodom el, mikor megelevenedik a cseppet sem bizalomgerjesztő panel és meghallom társam szavait, majd mély döndülés után megmoccannak a hatalmas kapuszárnyak.
- Nagyon remélem. – sóhajtom én is, bár nem vagyok túl bizakodó, túl sok forog kockán a CDS-nek ahhoz, hogy ilyen könnyen lemondjanak a fejünkről.
Soha nem jártam még odakinn, így a gyomrom erősen görcsbe rándul, ahogy azokat a hatalmas nyílt távolságokat meglátom. Nem tagadhatom, hogy elönt a félelem, talán jobban, mint amikor a zsaruk kergettek.
- Innentől te mondod, hogy merre pajtás. – nyögöm ki, aztán ha Nil visszaült mellém, egy nehéz szusszanással lépek a gázra.
- „Ha itt kilépsz, hagy fel minden reménnyel” vagy valami ilyesmi, nem tudom hol hallottam, de elég ideillő, nem gondolod? – kérdezem a mellettem ülőt, de a szemem nem tudom levenni a sivár tájról. – Már most hiányoznak a mocskos és büdös sikátorok.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Jul 23 2014, 10:35 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Szépen tőrbe csaltak minket, az a rohadék feldobott, most meg itt vannak a zsaruk a nyakunkban. Most mégse válaszolok többet Jimmy szavaira, ahogy hallom ő is eléggé be van sózva rá. Valahogy azonban ezt a repülő piócát le kéne vakarni magunkról, főleg mert ha így folytatja nemsokára kilyuggat minket. Persze próbálom viszonozni a tüzet, de a fegyverek közötti kaliber különbsége igencsak nagy, így maximum abban bízhatok hogy megzavarom őket.
- Jobban érezném magam még így is egy olyanban mint ebbe a mozgó halottaskocsiban. Ha eltalál nem is kell koporsó elég ha körénk hajlítják a kasznit.- Válaszolom túlkiabálva a rotorok hangos zaját, és valamilyen ellenálhatatlan késztetést is érzek hogy röhögjek. Nemtudom hogy a stressz és a megnövekedett adrenalin okozza e. Nemsokára azonban erőt veszek magamon, erre rátesz még Jimmy őrült manőverezése ami bár lehet meg is ölhetne, mégis megment most minket.
- Seggünket - Helyesbítek, de többet már nem mondok. Azért mielőtt beérnénk az alagútba, kapunk a segggünkbe még egy adag lőszert, de azon kívül hogy végig szánt a jármű hátulján szerencsére bennünk nem tesz kárt. Franc se hitte volna hogy a mai nap még idáig elfajul de most ez van, benne vagyunk a szarban, és minden reményünk az hogy ha túljutunk ezen az éjsötét alagúton, lesz ott egy kapu ami még talán ki is nyílik ha én azt akarom. A világítás felkapcsolásánál komor tekintetemet én is körbe vezetem. Tudtam jól hogy a városnak vannak ilyen részei is. Az ilyenek mutatják meg mennyire is bealkonyult már Elysiumnak. Tisztára mintha nem is ezen a világon lennénk. A kapu azonban jó negyed óra múlva megmutatkozik előttünk az alagút végén. Most jövök én és szaktudásom, mert valahogy ki is kéne nyitni. Látom ám hogy Jimmy hogy néz rá , ezen kicsit el is vigyorodom.
- Nem éppen Disneyland, ez is áll leejtős mi? Amikor először láttam az én arcom is valami hasonlót mutathatott. Na pár perc és jövök, ha minden jól megy - Mondom leszállva a gépjárműről hogy aztán a panelhez jutva elkezdjem annak a beizzítását. Kicsit neccesebb mint gondoltam, valahogy vissza kéne kötni a főhálózatra, de szerencsére vannak nálam olyan kütyük amivel szerencsésen véghez vihetem a tettemet. Nemsokára a kapu kisebb robajjal nyílik meg előttünk.
- Hidegvér... Ha megismered a kinti játékszabályokat nem lesz olyan nyomasztó. - Mondom nyugtatásképpen a másiknak, végül beülve el is indulunk a kissé romos sztádán.
- Ha minden jól megy úgy 10-12 mérföldön át vezet ez a szakasz, ami majd leágazik két irányba... A nyugatit kell választanunk ha a leggyorsabban oda akarunk érni, és el akarjuk kerülni a karavánutakat. Ha minden jól megy pont elkerüljük sugárzás fő területét. Amúgy ja... eléggé ide illő, bár nekünk éppen ez hozza majd a reményt.. Ami meg a sikátoraidat illeti, ha minden jól megy pár napon belül visszont láthatod őket - Felelem hátra dőlve, miközben szememet a távolba meresztem. Jó idő eltelik, míg szótlanul zötykölődünk a kocsin, a nap is már túljutott a delelőn, nemsokára már a kereszteződéshez érünk, de ekkor fura dolog üti meg a szememet. Kezemmel előre nyúlva kissé meg is pöckölöm az üzemanyag mérőt, tekintetem pedig eléggé gyanakvóan kezdi méregetni.
- A haverod vagy nem tankolta meg a járművet, vagy az az átkozott búcsú lövése a CDSnek mégis csak célba talált, álljunk le egy percre -Mondom és még meg se várva hogy a kocsi teljesen megálljon szálok ki majd a mikor Jimmy megáll, a kocsi alá feküdve vizsgálódni is kezdek. Nem értek sokat a gépkocsi műszerészethez, de annyit tudok hogy...
- Kaptak az injektorok... A kurva életbe, A négy befecskendező csőből kettőnek annyi. Valószínűleg dupla annyi üzemanyagot pöfögtünk el mint amennyi normális lenne... Szükség lesz alkatrészekre - Állok fel, egy cigit dugva a számba, majd vissza ülve a kocsiba, néhány pillanatig úgy látszik igencsak a saját gondolataimmal leszek elfoglalva. Végül mégis csak kibököm.
- A közelben van egy város... Ghost town... A hideg ráz attól a helytől, de talán találunk valami donor járművet ahonnan ki tudunk kukázni egy két alkatrészt, plusz benzint... Ez a tragacs amúgy se vinne tovább a városnál, kifogynánk a naftából.. Induljunk és térjünk le északi irányba... Még mindig jobb ha egy szellemvárosban rohadunk le, mintha a sivárföldeken - Mutatok is a megfelelő irányba, amerre indulni kéne. Nos erre nem számítottam , de azt hiszem jó pár ilyen esemény volt már a mai nap, amire egyikünk se számított.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jul 24 2014, 10:21 AM
Quote Post
Profile


Azt hiszem abban teljesen egy húron pendülünk, hogy egyáltalán nem vagyunk biztonságban egy szélátfújta homokfutóban, bár egy rakétával felszerelt légijármű ellen valószínűleg egy tank sem lenne elég jó védelem, így végül is mindegy. Ezzel legalább mozgékonyabbak vagyunk és könnyebb manőverezni, így a golyók nagy része is ártalmatlanul pattog el mellettünk, igaz ezért rendesen leizzadok tőlük.
- Ne izgulj Nil! – vigyorgok rá feszült izgalommal. – Ha eltalálnak, nem lesz szükségünk még koporsóra sem.
Mondjuk ezek után nem nagyon figyelek semmi másra, csak arra, hogy nem kenődjünk fel semmi szilárdabbra, mint amin még át tudunk gázolni, de végül csak sikerül elérni az alagutat, még ha a végén kissé fenéken is lőnek minket. Ennyi örömük nekik is lehet, nem?
Ha nem lett volna itt ez az elfeledett járat, akkor biztos vagyok benne, hogy már halottak lennénk, vagy minimum sebesülten fogságban, ami a rosszabb verzió. De szerencsére Nil felkészült és így talán a városból ki tudunk menekülni, már, ha a kapu is engedelmeskedik az akaratának és persze a technikának.
- Még soha nem jártam ilyen közel a falhoz. Nagyon király! – bólintok a megjegyzésére, mikor látja a döbbenetet az arcomon.
Tényleg lenyűgöző, de egyben félelmetes is, hiszen, ha ez kinyílik, olyan lesz, mintha pőrén, védtelenül állnék a világban, amiben számtalan veszély leskelődik rám.
És ez nem is áll messze az igazságtól!
- Remélem túl is élem, míg sikerül megismernem azokat a szabályokat. – bólintok és feszülten nézem, míg akkor nyílás nem keletkezik a kapu két monumentális szárnya között, hogy kiférjek a kocsival, aztán megnyomom a gázt és kicsorgok rajta.
A gaz által felvert, repedezett aszfaltcsík még úgy ahogy látszik a homok alatt, de legalább utat mutat a nagy pusztaságban, amiben már most rosszul érzem magam.
- Ja a sugárzás! – nyögöm ki, mert abba bele sem gondoltam, annyira csak a fosztogatók elkerülésére koncentráltam. – Ha legalább ennyire látszik valamiféle út, és még járható is, talán úgy átsuhanunk a veszélyes szakaszokon, hogy mire észbe kaphatnának már el is tűntünk.
A szemem egyfolytában feszülten pásztázza a tájat és igyekszem az úton tartani a könnyű kis homokfutót, így nekem egyelőre nem tűnik fel, amire csak Nil kopogtatása hívja fel a figyelmem.
- Mikor elindultunk tuti tele volt. – rázom meg a fejem, mert lehet, hogy Hook elárult, de a kocsival minden rendben volt.
A másik variáció, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott nekem sem volt túl szimpatikus, mert, ha eltaláltak minket és azért fogy így a benzin, vagy hasonló, akkor itt fogunk megdögleni.
Sürgősen a fékre lépek és megállítom az autót, míg Nil hátramegy vizsgálódni, de én is kiszállok és idegesen várom mit talál.
- A jó büdös francba azokba a kurvapecérekbe! – rúgok bele dühösen a kocsi kerekébe, mintha ezzel bármi is változna. – Tudtam, hogy nem lesz olyan sima a dolog, mint ahogy reméltük. – sóhajtottam aztán némileg lenyugodva, hiszen ezt is belekalkulálhattuk, már az is oltári szerencse, hogy idáig eljutottunk.
Egy cseppet sem tetszik, ahogy Nil arról a helyről beszél, ahová szerinte mennünk kéne, hátha összerakhatjuk még a járgányt, de vagy oda megyünk, vagy mehetünk gyalog, ha elfogyott a benzin és valószínűleg az a rosszabb opció.
- Rendben. – néztem arrafelé, amerre mutatott, bár egyelőre semmit nem láttam, csak némi porfelhőt talán. – Nem hiszem, hogy van más választásunk. De, ha nem találunk semmit, mennyit kéne gyalog megtennünk? – kérdezek azért rá, bár lehet, jobb lenne nem tudnom, de csak úgy lefeküdni és a halált várni nem az én stílusom. – Menjünk. – ülök be az autóba és ha Nil is visszatelepedett, elindulok a Szellemvárosba.

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Oni
 Posted: Jun 30 2016, 07:46 PM
Quote Post
Profile


Több hónapja csak a túlélés minimum szintjét fenntartva kóvályogtam. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok.
Fejem zúgott, hasító fájdalmakkal kínzott. Már több hete, hogy egy taknyosokból álló csapat megvert éjjel, és mindenemet ellopták. Azóta elvonási tünetek törnek rám elsöprő erejű hullámokban. Szerencsére sikerült találnom egy mocsoktól bűzlő, apró sikátort, ahová csak elkorcsosult patkányok járnak, s itt minden görcsös kínt talán feltűnésmentesen vészelhetek át. Nincs az az Isten akit ne tagadnék meg most egy kis morfiumért... Bár nem érne sokat. De talán egy pillanatra, egy másodperc töredék részére újra jól lehetnék.
Egy mocskos, félig leégett takaró alatt feküdtem már napok óta egyhelyben. Estétől reggelre vacogtam, melegem volt és izzadtam.
A szám fehéren, lisztesen kiszáradt, testem tehetetlen erőtlenséggel feküdt.
Néha megfordultam, megmozdultam, de minden mozdulatom lagymatag elesettségről árulkodott.

Az Anarch egy küldötte mondta, hogy most el kell tűnnöm egy időre, mielőtt valahová a Sivárföldekre vinnének, hogy megkapjam működésem helyszínének adatait.

Mondhatom csodás ötlet volt ez az egész. Nem volt elég, hogy a rohamokkal küzdöttem feszült inakkal, de magamat is folyton átkoztam. Ez a döntés volt, mely miatt meghalt a számomra legkedvesebb ember, s emiatt sínylődök itt. Emiatt nem kaphatok anyagot, ami enyhítene életem minden fájdalmán... Emiatt tudnék megölni mindenkit, ha lenne elég erőm.
A vak düh segítségemre volt a túlélésben. Viszont nem tudtam, hogy mikor jönnek értem, szinte nem is reméltem, hogy még emlékeznek rám. Már nem volt semmi veszítenivalóm.

Találtam egy penészes kenyér darabkát, melyért három patkánnyal kellett szinte megküzdenem, majd letoltam torkomon a még ilyen éhesen is undorító dolgot. Majdnem hánytam. Alig bírtam visszafogni vonagló öklendezésemet. A gyomrom maradék tartalmának bűzösen megemésztett íze már nyelvemen volt, mikor egy utolsó, nagy nyeléssel sikerült visszatolnom magamba az értékes tápanyagokat.
Zihálva próbáltam kiheverni ezt az undorító élményt, majd mérhetetlen fáradtságot érezve elaludtam, az utcára látva a tömeg ritkuló lépteit figyeltem egy fal óvó félhomályában.
PMEmail Poster
^
Nil Dryden
 Posted: Jul 1 2016, 01:07 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


//Oni//

Nem igazán vagyok tisztában vele, hogy mióta bíz rám az Anarch csempész feladatokat, de úgy tűnik ez a nap is eljött. Ma reggel érkezett a memo én pedig egy ideje már az utcákat járva reggeltől keresésére is indultam a célszemélynek. Miközben járom az utcákat, a csuklómra épített microszámítógépről kezdem tanulmányozni kivel is van dolgom. Az információk bizony eléggé foghíjasak tekintve hogy a Chipje már egy ideje teljesen inaktív és maga az anarch rendszere se tud róla sokmindent, de azért az olvasottak, és az ismerősi köre alapján, felszakad egy mély sóhaj az ajkaim közül.
- Francba... ez nehéz menet lesz . - A legbiztosabb támpontom a digitális fényképe amit valamelyest már sikerült memorizálnom, viszont épp mikor már feladnám a keresést, és más elintézetlen dolgok után indulnék, az egyik félreeső falnál észre veszek valakit. Te jó ég ahogy nézem az élet vele se bánt éppen a legjobban. Nem lehet a legjobb állapotban márpedig így nemhogy a falon kívülre nem vinném, hanem azon is csodálkoznék, ha az elkövetkezendő egy hetet megússza. Kissé gyorsítva a lépteimet nemsokára a falnál lévő lány fölött állok meg majd egy nyugodt mozdulattal legugolok mellé, kezemmel határozottan , de nem durván rázva meg a vállát.
- Ébresztő kölyök... nem éppen a legjobb helyet választottad szunyókálásnak. - Bátor az tény. A zsaruk amúgy is takarítják a csöveseket, elég csak egyszer annak nézniük és ha kiderül hogy nincs chipje.... hát akkor bizony nagy szarban lesz annyi tény. Remélem magához tér, én legalábbis mindent megteszek hogy így legyen. A szagából ítélve nem hinném hogy mostanában láthatott fürdőt. Talán mégis csak helyre kéne pofozni mielőtt bármit szeretne kezdeni vele az Anarch. Ha egyébként rám néz, egy sima embert láthat. Ápolt haj, hosszú fekete ing, ami alatt egy bőrnadrág látható lábamon, egy hosszú vádlit is védő bőrbakancs zár le. Nem tudom milyen benyomást kelthetek, vagy neki mit mondtak, egyáltalán mondtak e neki valamit, hogy jön e segítség. Én nem túl sok mindent tudok róla, szóval ha sikerül helyre rakni biztos lesz pár kérdésem hozzá.
PMEmail Poster
^
Oni
 Posted: Jul 11 2016, 07:51 PM
Quote Post
Profile


Hangokat hallottam közelről.
Az utca messzi zajait már megszoktam, de ez most nagyon közel volt. Idegen érzésként futott végig a hátamon a közeli ember jelenléte. Tudatom cserben hagyott, fáradt volt az agyam és lassan forogtak ésszerű gondolataim, ezért természetes ösztöneim vették át a hatalmat testemen és hunyorogva egyik kezemet erőtlen ütésre lendítettem. Természetesen messze nem talált célt és, ha talált is nem éreztem.
Az éhség összehúzta gyomromat, a mozdulat hatására testem görcsbe gubózott.
Hányingerem lett és úgy éreztem kiver a víz. Homályosan felpillantottam és száraz, cserepes szám mozgott, mintha beszélnék, de egy hang sem kúszott ki a torkomon.
- Hagyj békén! - mozgott a szám s alig hallható, surlódó hangon beszéltem.
Szemem homályos képekkel látott el egy sötét alakról.
Annyiban megnyugtató volt az ember külseje, hogy biztos voltam benne, nem valami hivatalos személyecske aki épp elpaterol, aztán meg ki tudja, miket csinálnak velem. Abban biztos vagyok, ha egy olyan ember találna rám a testem a szeméttelepen végezné. Cafatokban esetleg... Édes vége lenne ez fiatal életemnek.
Ennek ellenére egy potenciális rablógyilkost láttam az emberben. Mostmár tisztult kissé a kép. A férfiban. Furcsa, hosszú haja volt.
Nem bíztam meg benne és valójában csak elemi életvágyam és ösztöneim akartak életben tartani. Fejemben már régen megfogalmazódott, hogy életem már nem sokat ér számomra.
PMEmail Poster
^
Nil Dryden
 Posted: Jul 12 2016, 06:20 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Úgy tűnik megtaláltam akit kerestem. Az persze megint teljesen más kérdés, hogy mit szólok ehhez az egészhez. Egyenlőre talpra kéne valahogy állítani a lányt, nem hogy kiküldeni a francos sivatagba. Miközben lehajolok fel is vetődik a fejemben, hogy vajon az Anarch ezt valami idióta viccnek szánta vagy komolyan van valami terve a lánnyal? Az ütés bár eltalál de az ereje vajmi kevés, amin persze nem is csodálkozok elnézve az állapotokat.
- Ezzel talán egy mosómedvét el tudsz kergetni - Felelem fanyar arccal miközben felmérem a másikat. Minden esetre egy biztató dolog van az egészben: legalább ha nem is teljesen de magánál van még.
- Megfordult az én fejemben is hogy ezt kéne tennem kislány, de valakiknek terve van veled. Lázadás, forradalom.... Anarch? Emlékeztet valamire? - Teszem fel a kézenfekvő kérdést, mert valahogy nincs kedvem az életmentés mellett még hadakozni is újdonsült védencemmel.
- Ha igen akkor most fejezd be az ellenkezést és gyere. Ahogy elnézlek nem ártana valami a gyomrodba, a folyadékról nem is beszélve. - Kiszáradás, éhség ezek mellett már nincs is teljesen magánál. El fog tartani egy kis ideig míg talpra áll. És én még azt hittem sima csempészakció lesz a "falon" túlra. Hát nem! Ha a másik nem ellenkezik, akkor a karjánál fogva próbálom meg felhúzni a flaszterről, majd ezután az út fele fordulva leinteni egy Aerodyne taxi-t intek le.
- A downston street sarkához....és ha lehet taposs bele - Morgom oda az igencsak köpcös sofőrnek majd ha sikerül a lányt is betessékelni a járműbe bepattanok én is.
- Mi a neved? És mi a francot ígértek neked, amiért vállaltad ezt a szarságot? - Teszem fel a kérdést, mert bár a nevét a kapcsolatomtól tudom, de hogy mi a céljuk vele azt már nem. Másrészről jó lenne szóval tartani legalább addig ameddig fedél fölé nem kerülünk.
PMEmail Poster
^

Topic OptionsPages: (3) 1 2 3  Reply to this topicStart new topicStart Poll