<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Pages: (3) 1 2 3  ( Go to first unread post ) Reply to this topicStart new topicStart Poll

» Utcák
Jimmy Latoya
 Posted: Mar 13 2014, 11:22 PM
Quote Post
Profile


Az túlzás lenne, hogy bepánikoltam Scorze-tól, de meg van a magamhoz való eszem, hogy tudjam, hol vannak a határaim és van bennem egészséges életösztön.
Azonban utálom, ha csinos vöröskék azt hiszik, hogy Jimmy Latoya megijed a saját árnyékától, na meg a kíváncsiságomat is nehéz volt most már kordában tartanom, hogy vajon mit akar ez az eddig elveszettet játszó csajszi tőle.
- Nem ijedtem be, csak azt nem tudom, neked jó ötlet-e, hogy odamenj, de igazad van nem vagyok a pesztrád, csak ha az ágyamba akarlak vinni fizetségül, az egy hullával már nem az én műfajom. – húzom el a szám. – Tony igen csak hangulat ember és veszélyes, mint egy csörgőkígyó. – indokoltam meg a húzódozásom okát.
Ismét fontolóra vettem a dolgot és végül, még magamat is meglepve, rábólintottam a dologra.
- Oké! Odaviszlek, de a történet ehhez már kevés, ráadást is kérek. – mondtam neki komolyan, bár a szemem vidáman csillogott. – Ha életben maradsz, akkor egy estét velem kell töltened.
Reméltem, hogy belemegy, ezért a derekánál megfogva irányba fordítottam és elindultam vele a Verembe.

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Patricia Stevans
 Posted: Mar 14 2014, 12:21 AM
Quote Post
Profile


Véletlen sem szerettem volna megbántani az érzéseit a kis beszólásommal, de nem tudtam megállni, hogy ne szóljak be neki. Szerette volna megmagyarázni, hogy nem riadt meg, de nem nagyon hittem neki, bár lehet,hogy tévedek.
Kis ideig dilemmázott, hogy most akkor hogyan is legyen de válasza alapján a hormonjai győztek, lehet ha csak pénz szerepel az étlapon már csak a hátát látom.
-Szóval akkor feláras lesz. -jelentettem ki halkan beletörődve. Igazából nem is tudom miért ajánlottam fel magam, talán soha nem jövök rá.
Megragadta a derekam és célirányba fordított, és elindultunk a célpontunk felé.
Egy kis ideig tűrtem a kezei érintését, de aztán lehámoztam magamról. Nyeltem egy nagyot és vettem egy nagy levegőt. Most már én kezdtem egyre jobban félni és izgulni. A lábaim is kezdtek elnehezülni, de most már nem fordulhatok vissza.
-Majd ha vége, csak akkor.

//Folytatás: Verem-Bár//
PM
^
Lyonell A. Thornshroud
 Posted: Apr 15 2014, 05:42 PM
Quote Post
Profile


Az élet igenis véletlenből születik és végig azok sorozata. Egy ilyen véletlen folytán térhetett életre a két éve porosodó test is annak a teherautónak a hátuljában, mikor egy féreg teste kisülést okozva véletlenül újraindította a hibrid létfenntartórendszereit...

A dörömbölésem után hirtelen teljes csend támad. Nem értem hol vagyok, vagy éppen mi történik. Sötétet érzékelek, mégis tudom pontosan mi hol van. A mozgásom viszont nehézkes, mintha minden tagomra súlyokat kötöttek volna. Semmi válasz nem érkezett, persze, nem is várható, az értelmetlen, fuldokló kiáltozásom valószínűleg nem keltette fel senki figyelmét. Talán nincs is senki a közelben..
Nem emlékszem semmire. Csakis az a két zavaros emlékkép.

Ahogy letekintek egy vékony kis fénysávot látok, por szállingózik be. Alányúlok és felfeszítem a jármű hátsó ajtaját. Ahogy kijutok, a sötét éjszakában találom magam, egy híd alatt, körülvéve rengeteg másik járművel. Kilépek a rozsdás öreg teherautóból, amin látszik, hogy évek óta ott áll, kerekeit már ellopták, sofőrfülkéjét teljesen kifosztották és a rozsda is teljesen kikezdte. Ahogy a lábam a földet éri, összeroskadok. Nem léptem magasról, mindössze fél méterről, mégsem vagyok még elég erős, hogy így megtartsam magam.. Teljes a sötét, körültekintve legalább 30 hasonlóan rossz állapotú áll mindenfelé, van amit felgyújtották vagy feldöntöttek, a legtöbbnek már csak formája emlékeztet bármiféle járműre. Egy szűk sikátor felől fény látok, hát elindulok arra. Egy hatalmas szemetest arrébb tolva, egy utcára jutok..
PM
^
Nathasa Vladosevoskovichova
 Posted: Apr 15 2014, 10:29 PM
Quote Post
Profile


Nem hiszek a sorsban, a szerencsében, a véletlenekben. Magamban hiszek és tudom, hogy mindenre képes vagyok, amit akarok. A dolgokban nem hinni kell, hanem racionális magyarázattal megindokolni létezésüket, tényszerűségüket, okukat. Azok az emberek hisznek valamiben, bíznak dolgokat a szerencsére, akik nem bíznak saját magukban, nem ismerik azt a világot és annak törvényeit, amiben élnek. Természetesen én nem tartozom ezen pornép közé, intelligenciámmal magasan a többi ember fölé emelkedem és ebben egyáltalán nem kételkedem. Lehet, hangsúlyozom lehet éltek nálam okosabb emberek a földön, de a jelenben élünk és úgy érzem a legokosabbak közé tartozom. Korlátaimat jelenleg fiatal korom jelenti, hisz ennyi idő alatt oly kevés információt gyűjthettem nagyszerű világunkról. Minden pillanat azért van, hogy kihasználjuk ezért sem vagyok rest ma is a nyomornegyedbe sétálni. Egy új projecten dolgozom, de sajnos a kísérleti alanyok túl gyorsan hallnak, úgyhogy ideje pótolni az állományt. Megjelenésem természetesen teljesen eltérő a polgári öltözékemtől, hisz nem kell, hogy mindenki felismerjen főleg a piszkos üzleteim miatt. Van pár helyet, amit megszoktam látogatni, ott mindig találni egy-két egyedül kallódó szervdonort, akit fel lehet áldozni a tudomány oltárán. Szőke hajamat összefogom, arcomat fekete fél maszkkal takarom el, fejembe húzom kapucnimat. Fekete kabát, kesztyű, cipő, nadrág, minden fekete rajtam, ahogy azt ilyenkor szoktam. Járművemmel ma este a hidat közelítem meg, hogy keressek magamnak áldozatot. Az utcán keresek magamnak parkoló helyet mielőtt a sikátor felé venném utamat. Hallom, hogy bent zörögnek, mintha valami nagyon arrébb tolnának. Biztos megint egy kukaturkász. Nem gond, tökéletesen megfogja tenni mára. Előveszem viperámat, ami kicsit meg van mókólva, ugyan is mini sokkolóként működik, így nem feltétlenül kell eltalálnom, de nem túl erős, úgyhogy csak egy-két percre lesz kiütve tőle az áldozat. Zseblámpás is előkerül mielőtt befordulnék a sikátorba. A lámpa felkapcsolódik szemei, pedig máris villannak, hogy kit is lehetne leütni. Meg is pillantom a férfit, de távol van, ezért teszek felé pár lépést. A lámpával megvilágítom és közben azt nézem, hogy nincs e nála fegyver, de sokkal érdekesebb dolgokra leszek figyelmes. Ez egy elég ramaty állapotban lévő gépezet, látszik, ahogy egyes szerkezetek meglazultak és a felső bőrt képező réteg megsérült, felfedve az alatta lévő ember alkotta szerkezetet.
- Te nem ember vagy. – Hallani hangomon, hogy mosolygok és azt is, hogy most már nem vagyok ellenséges. Fegyveremet le is engedem, majd elteszem illetve most már a zseblámpával sem égetem ki a másik retináit. Állításomat a hőt érzékelő beültetésem is alátámasztja.
- Megtámadott az anarch? – Egyszerűen nem tudom mire vélni ezt a leépülést, szörnyen néz ki az előttem álló mesterséges intelligencia. Minden porcikám sikolt, hogy javítsam ki, hogy újra régi fényében tündökölhessen.
PM
^
Lyonell A. Thornshroud
 Posted: Apr 19 2014, 04:36 PM
Quote Post
Profile


Vagy talán, az élet valami más. Cselekedetek végtelen szövevénye, olyan lánc, ami akár életeken is átívelhet, akár nem emberek létét is magába vonva. Ez a végzet, a sorsszerűség.

Nehezen félregördítem a nagy fémszemetest. Pár másodperc múlva, a teljes sötétség megszűnik és újabb erős fénysugár jelenik meg. Ez persze már nem az a hideg fény, amit közvetlenül rám irányítottak, mikor az életem elkezdődött, eltér attól, kisebb, mozgékonyabb, távolibb. Különös zörrenés, amit néhány lépés kísér. A fényt hamar megszűri szemem és felismerek sötétruhás alakot. Kezében tartja a fényforrást, felém szegezi, de nem értem, hogy mi a célja vele.

-Te nem ember vagy. - szólal meg a velem szemben álló alak. Azonnal megállapítom, hogy nő, homályos képén végigtekintve azonban ezt nem tudom teljesen biztosan megmondani. Amit viszont mond sokkal fontosabb. Értetlenül nézek rá, kezemet feléje emelem és szólni szeretnék, de ismét csak hörgésre és búgásra vagyok képes. Az erős fény megszűnik, így tisztábban látható, hogy alsó állkapcsomat bezúzták, ez okozza a beszédkészségem megszűnését.

Egész testem hasonló képet mutat, végig látható a lehámló szintetikus bőr és az alóla kiszivárgott már megalvadt vérszerű folyadék, és mindössze a szakadt lepel, ami körém csavarodva, takar valamit testemből. Ahogy közelebb lépek, újabb zavaró kérdést tesz fel. "Anarch"? Nem tudom miről beszél ez a nő, de nem tudom megkérdezni tőle. Pánik lesz úrrá rajtam, mégis ez mintha csak tudatom legmélyén törne elő, testem semmi más pontjában nem érzem. Állkapcsomhoz nyúlok, kitapogatom a törött felépítményét, majd egy kis roppanással megpróbálom helyreigazítani. Nem én döntöttem úgy, hogy így teszek, magamtól csinálom, mintha valami ösztön lenne.

A következő pillanatban recsegő hangon visszhangzik a torkomból annak az orvosnak a hangja, aki születésemkor a következőket mondta:
- Az agyat sikeresen reanimáltuk... - kisebb sustorgás után folytatódik - ..a helyreállítás és a sejtmódosítási folyamat tehát véget ért. - ezután a másik férfi ordító hangja recseg keresztül gégémen - Ezt nem vihetjük a tömeg elé!

Ezután elhallgatok. Megmutattam a velem szemben álló idegennek az egyedüli emlékeimet.
PM
^
Nathasa Vladosevoskovichova
 Posted: May 1 2014, 04:13 PM
Quote Post
Profile


Tudom hol a helyem a világban és, hogy mit akarok elérni. Ismerem a céljaimat és tudom a hozzájuk vezető utat. Elképzeléseim vannak, de nem terveim. A terv azknak valók, akik nem képesek értékesen megélni a jelent. Ismerem a világomat, a rendjét, tudom azt, hogy hol helyezkedem el benne. Számomra jelenleg minden jó, pont olyan, aminek lennie kellene. Lehet, hogy világunk torz, deformált és teljesen abnormális, de számomra így jó. Nem szeretem a változást, az túlságosan macerás.
Úgyhogy ideje, hogy a jelennel foglalkozzam, a saját dolgommal, ami jelenpillanatban nem más, mint friss husi gyűjtése a munkámhoz. Élvezettel trancsírozok szét testeket, szedem szét őket, hogy újra vagy újabb dolgokkal rakjam össze. Sajnos az alapanyag azonban gyorsan fogy és nem repülnek csak úgy be a laborba, néha nekem kell értük menni, mint például ma. Izgalmas kis feladatnak ígérkezik mindig eleinte, de hiába, ahogy telik az idő annál unalmasabb, de nem baj, mert tudom, hogy ez kell ahhoz, hogy kutathassak.
Fekete ruhában lejtek végig az utcán, hogy jó gyűjtőhelyre érhessek. Úgy tűnik ma korábban találok hullajelöltet, mint sejtettem. Hallom a zörgést a sikátorban, ezért előkerül zseblámpám és sokkolásra kész fegyverem. A fénnyel rövid időre megtudom vakítani a kukaturkászt, ami pont arra elég, hogy felmérjem fizikai állapotát, hogy megfelel e a kísérlethez. Amit látok azonban teljesen ledöbbent. Ez egy roncs előttem és egyáltalán csoda, hogy még mozog. Szörnyű nézni, hogy egy ilyen csodás teremtmény, ilyen állapotban van, a búvárszivattyúm szakad meg. Kérdéseket teszek fel neki, de nem válaszol. Kezét felém nyújtja én pedig szinte ösztönösen lépek közelebb hozzá. Összeillesztem tenyereimet, hogy érezze nem akarok neki ártani, sőt most már meg akarom menteni. A hörgés bensőmbe hatol, szegényem még megszólalni sem tud. Azonban próbálkozik, kezével az állkapocs maradványait helyreigazítja. Ugyan ettől nem lesz sokkal jobb, de legalább már részben érthető.
- Mi a …. ! – Nem káromkodom ugyan is én soha se szoktam, de azért ez már sokkal több, mint amire ma estére számítottam. Természetesen felismerem a hangokat, hisz velük dolgoztam és hallottam mendemondákat az esetről, de nem gondoltam volna, hogy tényleg megtörtént. Azt hittem ezt a tudatot már teljesen megszüntették, ahogy alkotóját is, de ez egyszerűen lenyűgöző.
- Segítek neked. Minden rendben lesz. Rendbe hozlak csak el kell mennünk hozzám. Ha ez így jó neked bólints. – Erőszakkal nem fogom elrángatni…. na jó talán még is nem hagyhatom, hogy így császkáljon, míg a végén valaki elviszi a szeméttelepre. Ha beleegyezik akkor leveszem a kabátomat és rá terítem. El kell takarnom, nem láthatják meg így, az túl nagy problémát kavarna.
- Tessék ezt vedd fel. Elmegyek az autómért. Itt fogok megállni az utca előtt. Addig kérlek várj meg. – El is sietek, majd pár perc múlva meg is jelenek. Kinyitom neki a baloldali ajtót, hogy egyből betudjon szállni, majd elhajtunk a The Damned bázisára, ahol egy labort ma estére csak én kaptam meg. Bevezetem ebbe a szobába, majd leültetem egy székre.
- Először rendbe hozom a beszédközpontodat, hogy tudjunk kommunikálni. Oké? – Megint csak az bólintást, vagy valamiféle reakciót várok. Eleinte nem kell nagy csodát várni, inkább felületi javítást csinálok. Előveszem az apró szerszámokat, majd szemüveget és gumikesztyűt húzok és ha beleegyezik akkor neki is állok a munkának.
- Próbálj hangokat kiadni, hogy tudjam hogy állok. Ezután beállítjuk a hangszínt. Ha tetszik akkor szóljál és ezentúl úgy fogsz megszólalni. – Beszélek hozzá és remélem, hogy hamarosan Ő fog hozzám beszélni, hogy minél többet tudjak meg róla.
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Jun 21 2014, 01:31 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


- Lehet éppen a csend nem jelent semmi jót. Meglehet hogy most éppen nincsenek a nyomunkban de ez nem lesz sokáig így szóval osztom az álláspontod - Elvégre én se akarok itt lent mardni, lehet sötét van, és jelenleg biztonságos ez a hely, csak az a kérdés hogy meddig. Egykét dolgot azonban nem árt elmondanom a srácnak és ezt jobb addig megtenni míg nem futunk ismét az életünkért.
- Mindent nem tudnék én se elmondani, mert nem ismerem az Anarch minden titkát. Pár éve vagyok csak a felkeléssel, és azt hiszem még nekem is tudnának olyan újdonságokat mutatni amitől ketté áll a fülem. Minden esetre nyugi, csak azt mondtam el amit feltétlenül tudnod kell - Elvégre a választás lehetősége az övé, ha nem akarja folytatni kiszállhat, így is elég sokat tett, de van egy olyan érzésem hogy nem most fog cserben hagyni a fiú. Végül el is Hajítom a cigimet bele a sötétbe ami kisebb sistergő hangot hallatva nemsokára el is alszik, én pedig felkapaszkodva a másik után elindulok a felszín felé.
- Egyenlőre koncentráljunk csak egy fele, jussunk el a házamhoz, aztán ha az sikerül gondolkozhatunk a vér pótlásán, bár nem tudom mire gondolsz, talán arra hogy menjek be a korházba és mondjam azt hogy meglőttek, kéne egy kis pótvér? - Teszem fel a költői kérdést, amire persze nem várok választ, hanem fent szinte azonnal pár szó után a gyorsvasúti lejárat felé veszem az irányt, de minden esetre azt tudnom kéne, hogy mennyire biztos az a kapcsolata akitől szereznénk járgányt.
- Remélem mindkettőnk érdekében hogy igazad legyen és az a valószínű a biztos felé hajoljon inkább. Gyalog nekivágni a sivárföldeknek egyenlő az öngyilkossággal. Azok a történetek amiket néhány renegát a gladiusban mesél, az "alkonylidércekről" szellemekről, meg az idióta kannibál törzsekről, lehet a városiak számára mesének tűnhet, de ahhoz képest igencsak valóságos. - Jegyzem meg csendesen bár magam sem vagyok nagy szakértője a pusztaságnak és az ottani életnek de néhányszor voltam kint, és láttam dolgokat. Amikor a kordont említi némi gondolkodás után megcsóválom a fejemet
- A város köré kétlem, a fal elég jó védelemmel van felszerelve, a városon belüli tömegközlekedési csomópontok viszont lehet hogy már le vannak zárva, bár ha szerencsénk van még az akadémia területét fésülik át. Ha valami gond van akkor pedig együtt kitalálunk valalmit. Nem szokásom másokat szarban hagyni. - Jegyzem meg egy nyers mosollyal, miközben fel is szisszenek. Jó hogy említette a srác a lőtt sebet, egyre jobban érzem, ahogy azt is hogy szinte leizzadtam és hogy gyengülök is, de próbálom kizárni ezeket a gyengeségeket. Amikor leérünk arra lehetünk figyelmesek hogy bár a terület nincs lezárva , mégis a rendőrök szinte mindenkihez oda mennek különböző kérdéseket feltéve.
- Jó lesz ha meglapulunk és ha látunk egy közeledő járatot surranjunk fel rá amilyen gyorsan csak tudunk -Mondom oda halkan a másiknak, miközben az alagút távlatába nézve fel is villan előttünk a gyorsvasút neonfényszórója. Úgy tűnik szerencsénk van, egy zsaru se jött oda hozzánk kérdezni. Mikor a vonat megáll én pedig gyorsan fel is szállok az első kinyíló ajtónk. Ha a másik követ néhány perc múlva már a nyomornegyed szélén vagyunk ahol leszállva felmegyünk a lépcsőn és máris az utcákon találjuk magunkat.
- Remek eddig sínen vagyunk, úgy tűnik nem volt eszük ahhoz hogy lezárják a gyorsvonat megállóit, ez a mi szerencsénk. - Mondom miközben láthatóan kissé megszéldülök és egy pillanatig a falnak is kell támaszkodnom hogy vissza nyerjem az egyensúlyom.
- A Batterville avigne-n lakom az innen pár sec-nyire van - Igazi lepukkant környék, nem véletlenül választottam azt a helyet. Ott keresnének a legkevesebben éppen amiatt amilyen híre van annak a környéknek.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jun 21 2014, 12:59 PM
Quote Post
Profile


Igazán megnyugtató, hogy még mindig lesz szabad választásom, hogy be akarok-e szállni a lázadók közé vagy sem, bár azért annyira nem vagyok meggyőződve róla, hogy esetleg Nil haverjai is így gondolják majd, ha odaértünk, de abban igaza van a havernak, hogy most egyszerre csak egy dologra koncentráljunk, hogy épségben elérjünk a lakásához.
Lehet, hogy költőinak szánta a kérdést, de azért kicsit felkaptam rá a vizet, talán csak a felfokozott adrenalin miatt.
- Persze, kimondottan erre gondoltam haver. Talán azoknak a zsaruknak is szólhatnánk, hogy nem érzed jól magad, nem? Ne nézz már ennyire hülyének! Én is ismerek zugdokit, aki a negyedben ügyködik és gondolom te is. – fortyogtam kicsit, de csak olyan tessék-lássék, mert sejtettem, hogy nem akart vele felhúzni, csak úgy jött.
Mindketten feszültek és idegesek voltunk, ráadásul őt még el is találták. Szóval nyugi.
- Meg lesz a járgány, nem azon filóztam, hanem az árán. Ne aggódj a fickó megbízható, nem fogunk gyalogolni. – nyugtattam meg, ha már neki sikerült belém állítani a frászt.
Sosem kedveltem a szellemeket, meg hasonló szarságokat és nem most akarom elkezdeni az ismerkedést.
Nem nagyon voltam vele tisztában, milyen védelmi intézkedést tesz a rendőrség, ilyen esetben, de feltételeztem, hogy ha megtalálták a halott századost, a szokottnál is feldúltabbak és tettre készebbek lesznek.
- Remélem, hogy igazad lesz, de felesleges kockáztatni, ha valamelyikünket elkapják. Úgy sem tudnál mit csinálni egy falka felizgatott zsaruval. – rántom meg a vállam, mert ez így logikus.
Nem tudnánk megmenteni a másikat, csak mindketten itt hagynánk a fogunkat és akkor ki viszi el az infót az anarchnak?
És persze, hogy nyüzsögnek a zsaruk a metróban! Nil lőtt sebe miatt ez felettébb aggasztó, ráadásul a srác kezd olyan fehér lenni, mint egy kórházi lepedő, ami elég feltűnő. De szerencsénk van, megússzuk, mert hamar érkezett egy szerelvény és a tömegben be tudtunk csusszanni.
A nyomornegyed állott, torokmaró levegőjét most úgy szippantom magamba, mintha friss oxigént kaptam volna.
- Tarts ki még egy kicsit Nil. – támasztom meg a vállammal a megtántorodó srácot. – Nehezedj rám, így hamarabb odaérhetünk. Remélem van egészségügyi felszerelésed otthon?
Remélem, hogy nem akarja itt eljátszani a nagy macsót és hagyja, hogy segítsek, mert így tényleg hamarabb érhetünk oda. Itt már nem igazán tartok rendőröktől, de persze fő az óvatosság.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Jun 25 2014, 01:45 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Sejtem hogy a szavaim értek el nála ilyen nyers választ így nem igazán veszem fel, egyrészről lehet az én hibám is másrészről pedig van nagyobb gondom is mint hogy most vitatkozni kezdjek, amúgy se lenne értelme, a helyzet nem éppen megfelelő rá.
- Ismerek párat, de jelenleg nincs annyi időnk hogy dokival kezeltessem magam, ameddig ez az infó nálunk van nem vagyunk biztonságban és nem azért törtem be abba a szarba hogy utána vissza szedjék. - Csóvalom meg idegesen a fejemet, de végül valamelyest enyhül az arcom így nézek vissza a másikra.
- Tudom jól hogy sok vért vesztettem, de nyugi nem murdálok meg. Max az úton majd pihenek, de most menjünk - Mondom majd a járgányról is szót ejtünk. Úgy tűnik Jim tudja mit csinál így nem idegeskedek tovább a dolog miatt, hanem bízok benne hogy bejönnek a számításai. Nem lenn szép itt elbukni az egészet. Néháhny szót mesélek a pusztaságról, persze nem kell mindent szó szerint érteni, azonban részletezni most nincs erőm, legyen annyi elég hogy járművel is veszélyes vidék a sivárföldek hát még gyalogszerrel.
- Amiatt egy percet se aggódj. Szerencsés csillagzat alatt születtem, valahogy van megérzésem az ilyesmihez, nevezheted nyugodtan hatodik érzéknek, vagy fortunának is a lényeg hogy eddig minden összejött többé kevésbé - Mondom miközben egy fájdalmas grimaszt vágok, és próbálom elrejteni a sebzett testrészemet, lévén már lent vagyunk a gyorsvasút alagútjában ahol bizony nyüzsög a yard. Gondolhattam volna hogy ellenőrzik a megállókat, és megpróbálják teljesen átfésülni a negyedet, de attól félek hogy nem állnak meg itt. Szerencsére azonban sikerül elkapnunk észrevétlenül egy szerelvényt amire felsurranva néhány perc múlva már meg is érkezünk a nyomornegyedhez. Itt azonban már egyre jobban kezdem érezni hogy az erőm fogytán van. A srác azonban itt van, nem hagy magamra és én most az egyszer el is fogadom a segítségét így rátámaszkodva bólintok a kérdésére, majd navigálom el egészen addig a háztömbig ahol lakok.
- A lakásom a tetőtéri emeleten van. Jobb ha szemmel tudom tartani a környéket - mondom el a srácnak és ha minden igaz miután bemegyünk már csak egy lifftel kell felmennünk a legfelső emeletre az amúgy igencsak magas épületben hogy elérjük a szobámhoz vezető folyosót, amin végig menve pedig az ajtót. Amikor megérkezünk csupán előveszem a belépőkártyámat amit végig húzok az elektronikus zárrendszeren, ami zölden felvillan az ajtó zárja pedig kinyílik. Ha belépünk egyébként egy viszonylag rendezett szobába érkezünk ahonnan egy konyha egy gardrób és egy háló nyílik. Nem túl nagy nekem megfelel. A falakon azonban különböző CDS-el foglalkozó kivágások láthatóak, személyek, épületek, illetve jó néhány számítógépet is láthat, ami mind működik, egy láthatóan valami adatot dekódol míg egy másik a környező kamerákat kezeli, tehát Jimmy most már láthatja hogy elég sok szemem figyeli ezt a környéket.
- Menjünk a konyhába... A fagyasztó alatti tároló eszközben találsz egy komplett eü-csomagot, de előbb a hűtőből vedd ki nekem a Hypanol felirítú dobozt - Mondom és ha sikerül bebotorkálni le is rogyok egy székre, majd ha megkapom a kért csomagot, feltépem a csomagolást, amiben egy apró fiola és egy igencsak szép nagy tű található. Ha a srác valamennyire otthon van a gyógyszer iparban tudhatja hogy a Hypanol egy erős serkentő ami magában hordozza a Morfium fájdalom csillapító hatását, és az adrenalin serkentő hatását is. Mindamellett tiltott anyagnak minősül de talán nem lepődik meg hogy ilyet lát itt. A fiolát a combom közé fogva jó kezemmel fel is szívom a tűbe, amit aztán a mellkasomba szúrva végig is nyomok. Egy pillanatig remegés megy végig a testemen és fel is nyögök kicsikét.
- A rohadt életbe...a torkomban dobog a szívem... De .. de így jó lesz. Nem gyakran használom de már kezdtem elalélni azt pedig nem engedhetem meg most - Nézek rá a másikra bár láthatja hogy ahogy megfigyelve a kezemet felemelem egyén remeg is.
- Azt hiszem így necces lesz bánni a lézszikével. Neked kell össze forrasztani a sebet, nyugi ennek a szarnak köszönhetően elég tompán érzem most a fájdalmat. A szike az eücsomagban van, remélem tudsz vele bánni..- Tudom jól hogy Jimmy nem orvos de muszáj lesz megtennie, kétlem hogy én most jól céloznák, valószínűleg csak nagyobb bajt okoznék azzal a cuccal., elvégre a sebet kéne összeégetni vele. Bár látszólag éberebb vagyok, attól persze jobban nem lettem maximum csak a tünetek enyhültek, de ha a srác sikerrel jár legalább több vért nem fogok veszteni.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jun 25 2014, 06:36 PM
Quote Post
Profile


Persze, persze, én is tisztában vagyok vele, hogy mindketten feszültek vagyunk, mert bár az oroszlán szájából talán kijutottunk, azért még közel sincs a dolognak vége, főleg, ha megtudják, hogy mi került a kezünkbe. Szerintem a föld alól is megpróbálnak majd előkeríteni minket és ezt akár szó szerint is érthetem. Nagy haccacáré lesz az tuti.
- Rendben, oké! – fújtam ki a levegőt, hogy lenyugtassam magam, miközben igyekeztem mindent és mindenkit figyelni magunk körül. – Én sem akarom, hogy hiába legyen az egész, de a sebesüléseddel, akkor is kell majd kezdeni valamit. – jegyeztem meg, de egyelőre most tényleg az a fontos, hogy kikerüljünk ebből az övezetből.
Az, hogy a Sivárföldekre kell menni, egyébként is csak a hab a tortán ezek után, ezért figyelmesen hallgatom, mit mond róla Nil, hiszen minden fontos lehet, ha odamerészkedünk.
De nincs más választásom, legfeljebb az, hogy igyekszem jó kocsit szerezni hozzá, hogy legalább abban biztosak legyünk, nem hagy cserben.
Nil szavaira csak egy hasonló grimasszal válaszolok, amit ő tesz felém, bár őt valószínűleg a fájdalom készteti erre, míg én csak jelzem, hogy mennyire vagyok elégedett fortuna áldásával, igaz, ha eddig nem kaptak el, talán betudhatom a jósorsomnak is, nem igaz?
Mikor sikerül beslisszolnunk a zsaruk orra előtt a vasúti kocsiba és nem soká észrevétlenül megérkezni a saját felségterületünkre, még kezdtem is hinni benne, hogy talán a szerencsénk még kitart egy darabig, ha jól megy, akkor végig, de ne szaladjunk ennyire előre.
Aztán persze Nil ereje sem tart a végsőkig, habár igen csak jól bírja, míg feltámogatom a lakásáig, de itt már nem nyüzsögnek a rendőrök, így nagyobb biztonságban érzem magunkat……egyelőre, mert ha csak valamiből is rájönnek, hogy itt húzzuk meg magunkat…….Talán még a negyedet is letarolják érte. Egyébként meg besúgó mindenhol akad, aki pénzért feldobhat minket.
Végre azonban már a lakáson belül vagyunk, ami nem túl nagy, de a magunkfajtának, majd, hogy nem luxus, igaz Nil le sem tagadhatná, hogy nem ép a rendszer nagy híve, ahogy elnézem a tapétáját, meg a számítógépeket.
De csak egy pillantást vetek a dolgokra, aztán máris az elsőrendű feladat köt le, Nil összefércelése, amihez úgy látszik elég jól felszerelt, bár nem lesz száz százalékos az ellátás, valameddig kihúzza.
Megvárom míg begyógyszerezi magát, amitől erőt nyer, mert a seb összehúzása nem lesz piskóta még így sem.
- Hát, amilyen sápadt voltál haver, csoda, hogy eljutottunk idáig. – helyeseltem arra, hogy elég szarul nézett ki és nem sok volt neki hátra. – Használtam már lézerszikét, bár nem ennyire komoly sebnél. – ráncoltam kicsit a homlokom, mert ha közben Nil elmozdul, könnyen nagyobb bajt okozhatok vele, mint segítséget. – DE, ha nem fedjük le, akkor egyrészt könnyen elfertőződik, másrészt előbb-utóbb elájulsz a vérveszteségtől. – fogom meg az eszközt, majd Nil szemébe nézve kérdezem. – Készen állsz?
Ha beleegyezik, akkor összeharapom a szám és nekiállok, bár az égett hús szaga egy idő után eléggé gyomorforgató, de nem remeg meg a kezem, míg be nem fejezem.
Nem tudom én, hogy viselném, vagy ezek után, hogyan tudnék lábra állni, de nagyon becsülöm a kitartásáért a srácot.

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Jun 29 2014, 12:23 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


- Elállítjuk a többit meg rábízzuk a természetre - Jobbat nem tudok mondani egyenlőre jussunk el odáig hogy elérjük a házat, és állítsuk el a vérzést ,mert ha az nem sikerül a végén még valóban elfogok vérezni. Minden esetre jobb lesz felkészíteni a fiút hogy a sivárföldekre utazunk, ami egyáltalán nem leányálom. Kell egy járgány ami képes minket elszállítani a műveleti központba hogy átadhassam az infót, ezt a részét azonban Jimmy intézi úgy tűnik. Még jó hogy a srác most itt van, nem tartom valószínűnek hogy nélküle akár hazáig eljutnék. Lejutva a gyorsvonat megállójához sikerül észrevétlenül felpattannunk egy járatra, ami nemsokára már a nyomornegyedbe is szállít minket. Itt azonban már úgy tűnik az erőm maradékát élem fel éppen és félő hogy a saját lábamon egyedül nehezen jutnék haza. Jimmy szerencsére itt van így az ő támogatásával nemsokára el is érjük a búvóhelyemet, amit pár perccel később a srác is megtekinthet a saját szemeivel. Nem érdekel hogy mit lát és mit nem , én úgy érzem közelebb áll az Anarchoz mint bármelyik más társasághoz itt Elysiumon és amit eddig tett már bizonyítja azt hogy bízhatok benne. Az összefércelés az ő feladata lesz, azonban az érzéstelenítőket be tudom adagolni magamnak. Miután ez megtörténik látszólag valamennyivel éberebb vagyok, bár ez még egyáltalán nem jelenti azt hogy a gyógyulás útjára léptem volna, pusztán csak tisztább az agyam egy ideig.
- Ami azt illeti a csodának semmi köze hozzá. Van egy olyan érzésem ha nem lettél volna ott már hulla lennék, vagy a vérveszteségtől eljáulva feküdnék valahol isten tudja merre. Ezért még jövök eggyel . - Biccentek a másik felé, hiszen a hála nekem sem ismeretlen fogalom. Ha a srác hasonló helyzetben lesz valamikor majd lerovom az adósságomat.
- Csak égesd össze a p***ába - Mondom miközben megszabadítom a seb környékét a ruhától, a kérdésre pedig csak egy "igennel" biccentek felé, miközben fogaimat össze szorítva készülök fel arra, hogy ez bizony nem lesz egy kellemes "kirándulá". Amikor azonban neki áll kezemmel kissé hirtelen markolok rá az előttem lévő asztal szélére, és egy fájdalmas nyögés is elhagyja a számat. Kurvára fáj meg kell hagyni, de ami nem öl meg az megerősít nemde?
- Valamelyik fiókba találsz kötszert, azt hiszem a másodikba - Döntöm oldalra a fejemet irányt mutatva ezzel, mert kétlem hogy most én magam neki állnék keresgélni. Ha a srác figyel láthatja hogy a testem remeg, ez nem különös csupán a vérveszteség, és a fájdalom utáni utóhatás. Természetesen én is érzem a szagot, de szerencsére nem ettem ma annyit hogy bármit is kiadjak magamból. Ha sikerül lefedni a sebet mély levegőt véve dőlök hátra és hunyom le a szememet pár pillanatig. Aludni akarok, de tudom hogy ez nem a megfelelő alkalom.
- Van valami elérhetősége a tagnak akitől a kocsit szerzed? Az "irodámban" találsz egy hívót, kicsit megbütyköltem így a kimenő hívásokat nem jelzi a CDS és a rendőrség rendszere. Elvileg biztonságos. Beszélj meg egy találkozót, és tudd meg az árat - TErmészetesen nem parancsolgatni akarok, csak jó lenne ha minél előbb elkezdenénk ezt a végső megpróbáltatást , már csak azért is mert annál hamarabb leszünk túl az egészen.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jun 30 2014, 02:16 PM
Quote Post
Profile


Mivel mióta az eszemet tudom az utcán élek és elég sok mindent tapasztaltam, így megtanultam, hogy sosem abból ítélek meg valakit vagy valamit, hogy hová, kihez tartozik, hanem, hogy mennyire lehet megbízni benne. Ezért aztán Nil-ben sem az anarchost látom, hanem azt az embert, akit én megismertem és akire, bízvást mondhatom az életemet is rábíznám. Nem érdekelnek a nagy ideológiai irányzatok, én magamért és a kölykökért harcolok, hogy jobb, elviselhetőbb életük legyen, ne haljanak éhen csak azért mert a nem férnek bele a rendszerbe, de nem vagyok politikus, hogy ennél nagyobb célok lebegjenek a szemem előtt és főleg nem másoknak akarom kivakarni a forró gesztenyét, akik majd mások hátán emelkednek a többiek fölé. Mert ez mindig így van és valószínűleg lesz is még egy darabig.
Most, hogy itt ülünk Nil lakásában és nézem, ahogy beadja magának a fájdalom csillapító és érzéstelenítő szert, tényleg csodálkozom rajta, hogy eljutott idáig, de a szavaira megrázom a fejem.
- Lehet, de ehhez a te kitartásodra is szükség volt, jó nagy a fájdalomtűrő képességed. Más már lazán kifeküdt volna. Ketten voltunk a buliban és ketten is mászunk ki belőle, nálam ez így működik.
Aztán jön a kemény része a dolognak, hogy összeférceljem a sebet, ami semmivel sem kevesebb kínnal jár, mint, amikor meglőtték, csak épp hosszabb ideig tart. Nem csodálnám, ha leájulna a székről, de még mindig tartja magát, ami kész szerencse, mert így aránylag hamar végzek és még nem is kaszabolom össze a lézerszikével.
- Oké, megkeresem, csak tarts ki még egy kicsit haver. – megyek gyorsan megkeresni a kötszert, mert látom, hogy teljesen kimerült, a testét remegés rázza és jobb lesz, ha minél előbb vízszintesbe helyezem.
Megtalálom a mondott helyen a kötszert, amit óvatosan a beforrasztott, pirosan lüktető sebre helyezek és szorosan átkötöm.
- Persze, el tudom érni. – bólintok közben a szavaira. – Mindent megbeszélek vele, de te addig jobb, ha leteszed magad az ágyadra és pihensz egyet, mert félholtan nem megyek veled sokra. – vigyorgok rá, aztán, ha szükséges van rá, eltámogatom a fekhelyéig. – Viszont biztos vagyok benne, hogy a sürgősség miatt nem lesz olcsó. – figyelmeztetem.
Aztán, ha már vele minden rendben, igénybe is veszem a kommunikációs eszközt és sikerül is elérnem Hook-ot, aki érezve, hogy kényszer helyzetben vagyok, nem is átall pofátlanul magas összeget kérni a járgányért, mondván, hogy be kell biztosítania magát arra az esetre is, ha nem kapja vissza a kocsit. Persze, ha valaki a Sivárföldekre megy, annak sosincs kőbe vésve a visszaút is.
Mivel a homokfutóra mindenképp szükség volt, így végül belementem az alkuba. Mikor végeztem a hívással akkor megnéztem, hogy ébren van-e még Nil, ha igen, elmondtam mit intéztem, ha nem megvártam míg felébred és akkor tájékoztattam.
- Meg van a jármű, bármikor mehetünk érte, ha előtte rácsörgök.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Jul 5 2014, 03:35 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


A küldetésünk első felén túl vagyunk. A kérdés már csak az a könnyebbik vagy a nehezebbik felén, ugyanis bár megszereztünk jónéhány adatot mi fontos lehet, most mégis a sivárföldekre kell utaznunk. Meglehet valahol bennem volt már az elejétől kezdve hogy netán valamikor arra vezet az utunk de az igazat megvallva kételkedtem benne, hogy szükség lesz rá. Most viszont ideje össze szedni magamat ugyanis ahogy Jimmy mondja, a nem állítjuk el a vérzést és látjuk el a sebet, félúton tuti biztos hogy elvérzek.
- Az igazat megvallva volt már részem rosszabban is. Amikor a karom sérült meg egy pár pillanatig semmit nem éreztem. Tudod a sokk meg a többi szarság... Aztán néhány perc múlva már igen... A fájdalom csak egy dolog volt, az érzés viszont hogy elvesztettél magadból egy darabot még rosszabb. Ez ahhoz képest semmi - Mondom egy kicsit fáradt mosollyal, bár szavaimnak ellent mond az arcom amin látszik hogy azért mégis csak fáj. A seb összefércelése azonban korántsem nevezhető kellemesnek így jó néhányszor felnyögök a fájdalomtól, s bár nem mondom csillagokat látok a szemeim előtt, még így begyógyszerezve is. A művelet azért véget ér és egy pillantást véve a sebre , bár nem szép de ahogy nézem Jimmy azért rendes iparos munkát végzett vele. Ezután jöhet a kötszer aminek elmondom a helyét is, és miután a srác megtalálja nemsokára a sebe már teljesen el is lesz látva. Ezen túl vagyunk jöhet a következő lépés. Fel kell hívni azt a tagot akitől majd a járgányt szerezzük, ám ez a feladat Jimmyre vár.
- Rendben, azt hiszem ebben egyet kell értenem veled. Az árral ne törődj, talán ez az egyetlen dolog ami miatt most nem kell hogy fájjon a fejünk - Van pénzem, szerencsre a bankszámlák meghackeléséből sikerült szert tennem egy kisebb adagnyi pénzre, ameddig pedig a srác lebeszéli a dolgot én az ágyon helyezkedem el. Nem alszom bár a szemeim csukva vannak, agyam mégis folyamatosan zakatol. Így telik el néhény perc, és bár hallok néhány foszlányt a beszélgetésből, mindez nemsokára össze mosódik a gondolataimmal én pedig lassan álomba is merülök. Így alszom vagy 30 - 40 percet, s bár nem akartam elaludni mégis mikor magamhoz térek, valamivel jobban érzem magamat, tehát mégis csak megérte ez a kis pihenő. Jimmy se kelltett fel de ezért kár lenne lekorholni, így csak valamivel tisztább tekintettel hallgaom végig amit mond, s mikor befejezi úgy kelek fel az ágyról majd kezdem el az össze készülődést.
- Akkor azt hiszem ideje indulni. Ha eddig nem zárták még le az utakat a falig, akkor már igencsak kevés időnk lehet, márpedig jó lenne ha minél hamarabb oda érnék. Lassan este lesz, van egy olyan érzésem hogy hajnal előtt nem fogunk oda érni a műveleti bázishoz - szedek össze néhány fontosabb holmit, na meg a pénzt is. Szerencsére tárolok itthon jó néhány kézifegyvert is, amik közül egy pisztolyt, és néhány tárat oda is teszek az asztalra.
- Fogd.. Nem árt ha nálad is lesz. Lent a ház hátsó részénél, a garázsban van egy kissé rozoga járgány. A célnak megfelel, remélem szeretsz vezetni - Célzok rá, hogy ő fog most mert egy: Ő tudja hol van a tag, kettő: Bár pihentem még mindig nem érzem magam túlságosan magabiztosnak így hát talán Jimmy se fog ellenkezni a teendő ellen. a hátizsákomba a fegyvereken kívül még jó adag kaját és vizet is pakolok, ami egy darabig biztosan elég, majd ha mindezzel megvagyok jelzek a fiúnak hogy ideje lenne elindulni.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jul 5 2014, 10:45 AM
Quote Post
Profile


Nem vagyok orvos, de még csak kedves nővér sem, azonban az utca sok mindenre rákényszeríti az embert, ha túl akar élni, így az egészségügyi felszerelések használatát elég gyorsan érdemes elsajátítani.
Mivel egy csapat kölyöknek osztogatom az észt, így nem árt, ha tudom, hogy miként kell beadni egy injekciót, vagy ellátni törött, lőtt sérülést és minimális szinten, de használni tudom a lézerszikét.
Ezért nem leszek rosszul és képes vagyok összefércelni Nil sebét is, bár egy gyakorlott, hivatásos orvos, biztos a haját tépné a látványra. A célnak megfelel és ez a lényeg, nem fog szépségversenyre menni vele.
Mikor végzünk és az elgyengült férfit végre vízszintesbe segítem, hagyom pihenni, hiszen, ha sietős is a dolgunk, azért ráfét és szükséges is van rá, hiszen nem sok hasznát veszem, ha útközben dől ki. Én azt sem tudom, hová megyünk egyáltalán.
A konyhában bonyolítom le az üzletet Hook-kal, aki persze azon kívül, hogy sürgősségi felárat is számol, azt is megemlíti – gondolom az árban ennek is meg van a szerepe, - hogy mi vagyunk a körözési lista tetején, tele van velünk a média.
Mikor Nil felébred, beszámolok neki, hogy elintéztem a kocsit, aztán megemlítem a szavaira, hogy mit mondott Hook.
- Ha lezárták az utakat és nincs valami titkos kerülőút, akkor bajban leszünk, szerintem a képünk már mindenhol ott világít úton-útfélen. – teszem hozzá, de hát erre lehetett számítani.
Gondolom a kamerák képét, amiket az épületben készítettek, már szépen kielemezték és elterjesztették.
Ahogy Nil menetképes, magamhoz veszek két pisztolyt és a dzsekim alá rejtem az egyiket, a másikat a csizmaszárba, aztán bólintok az invitálására.
- Tudod, hogy imádok vezetni. – fut fülig a szám.
Mielőtt beülünk a kocsiba még telefonálok Hook-nak, hogy mindjárt ott leszünk a járgányért és, ha Nil is elhelyezkedett, már repesztek is az orgazda műhelye felé.

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Jul 9 2014, 02:01 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Nem nevezhető hosszúnak a pihenési időm, de több a semminél. Láthatóan azért Jimmy nem az orvosin végzett, de elég jól ellátta a sebemet ahhoz hogy úgy érezzem most már indulhatunk. Persze egy kisebb alvás következik ameddig ő elrendezi a telefonos dolgokat, s mikor magamhoz térek be is számol róla, illetve elmondja azt is amit a kapcsolatától hallott. A srác szavaira csak grimaszba fordul az arcom, miközben megrántom még az épp vállamat.
- Erre számíthattunk. Nem sokan kísérlenek meg egy öngyilkos melót. Az akadémia "megtámadása" annak számít, talán éppen ezért volt sikerese. Senki nem gondolta hogy belülről próbáljuk meg. Ami a többit illeti azonban igazat adok, de van egy szakasz amit nem figyelnek csak el kell odáig jutnunk. De ez nem minden.. - Hagyom abba egy pillanatra de arcomon látszik hogy még van amit tudnék mesélni, így aztán egy sóhajjal folytatom is, miközben kezemmel a mellettem lévő cigisdoboz felé nyúlva ismételten kiemelek egy szálat, és a számba dugom.
- A régi karavánútra gondolok ami leágazik a 912-esről keletre. Már vagy 7 éve nem igazán használják a fosztogatók miatt. A fal azon része a legerősebb, mondhatni áttörhetetlen, és kevesebben is örzik,.az ottani főkaput lezárták, viszont úgy két éve meglovasítottam a biztonsági kódokat. Ezek még 20 éve készültek, minden kapu mellett van egy elektronikus panel. Azon keresztül ki lehet nyitni. Ha ott kijutunk már a sivárföldenek vagyunk. Kétlem hogy bárkit utánunk küldenének - Mondom miközben a cigi meggyullad én pedig mély slukkot szívok belőle. Nem éppen a legjobb ötleteim közé tartozik hogy egy fokozottan veszélyes útvonalra menjünk, de a két rossz közül most a fosztogatókat tartom a kevésbé rossznak. Miután mindennel megvagyunk, össze szedelőzködünk és fel is fegyverezzük magunkat, én magam is felöltözködöm, egy pisztolyt az oldalamhoz erősítve, majd ha minden igaz el is indulunk a garázsba. Szerencsére még nem törték ránk az ajtót, de ahogy mondani szokás minden idő kérdése. Azok a rohadékok ahogy Jimmy is mondta bizonyára már mindenféle arcfelismerő rendszeren keresztül végig futtatták az adatokat, csak idő kérdése hogy idáig eljussanak, tehát jobb lenne minél előbb olajra lépni. Miután beszálok az autóba jelzek Jimmynek hogy akár indulhatunk is.
- Akkor taposs bele, mert azt hiszem bevetették a légi lovasságot is. Jó hogy időben elhúztunk. Ezek a CDS kommandósai - Mutatok az üvegen át ahol egy légi jármű már fel is tűnt CDS jelzéssel, és láthatóan a terepet térképezik amit nem is olyan régen elhagytunk. Ha minden igaz Jimmy tudja merre kell menni az kapcsolatunkhoz így előbb utóbb oda is érünk.
- Te intézd el az üzletet, itt a pénz. Lehet a kp már kiment a divatból de talán jó lesz neki - Nyúlok be a táskába és egy jó köteget át is nyújtok a srácnak. TErmészetesen vele tartok, de rá bízom az anyagiak intézését, s ha végre megkapjuk a járgányt talán neki is vághatunk az út utolsó nagy részének.
PMEmail Poster
^

Topic OptionsPages: (3) 1 2 3  Reply to this topicStart new topicStart Poll