Printable Version of Topic
Click here to view this topic in its original format
Elysium has Fallen > Nyomornegyed > Utcák


Posted by: Dorthark Jan 8 2014, 05:16 PM

Utcák



A belvárostól eltérően itt már érezni hogy szinte mindig veszélyben vagy. Az utcák koszosak, nem tudni melyik sarokból kicsoda les rád. A nyomornegyed vegyes összetettsége miatt, rendkívül gyakoriak a kisebb bandaháborúk, erőszakosságok, és más egyéb olyan dolgok amit egy normális ember nem kívánna magának. A rendőrség ezen a területen éppen ezért sokkal jobban megsokszorozta az erőit, s a bánásmód is durvább. Nem tétováznak lelőni akárkit, aki szerintük veszélyt jelenthet a közre nézve.





Posted by: Jimmy Latoya Mar 9 2014, 05:07 PM
Elég jól sikerült nap volt a mait. Elégedett voltam és úgy döntöttem a kölykök megérdemelnek valami kis plusz nasit és veszek nekik valami édességet, hiszen megérdemelték. Olyanok voltak, mint a kis hangyák, minden információ morzsát összeszedtek nekem, én meg aztán igyekeztem ezt hasznosítani. Felcsatlakoztam a számítógépemre és feltörtem ezt-azt, amit a hírek után érdemesnek tartottam. Aztán, persze ha lehetett megzsaroltam az illetőt, vagy a céget. Na, ma egy ilyet termékeny nap volt, egy feltörekvő kis bürokratát sikerült megcsapolnom, aki néha a saját zsebét is tömte, hogy meg tudja fizetni az egyik luxus bordély lányait.
Az üzlet megköttetett és nekem meg volt pénz a zsebembe, hogy jól érezzem magam.
Mielőtt bementem volna az üzletbe, még rágyújtottam egy bagóra és a falnak dőlve szívtam el.

Posted by: Patricia Stevans Mar 9 2014, 05:46 PM
Greg halála óta csak jártam az utcákat és töprengtem, a pénz amit rám hagyott pedig egyre csak fogyott. Nem igazán spóroltam a dolgokkal, igaz eddig még nem is kellett gazdálkodnom pénzel sőt semmivel. Ideje lassan valami pénz szerzési lehetőség után néznem, de előbb meg kellene találnom ezt a titokzatos Mr. Scorze-t. Szívesen megköszönném neki amit Greggel tettek az emberei az utasítására vagy legalább is megkérdezném tőle miért. Ezen töprengtem éjjel és nappal, hogyan is találhatnám meg őt, tudomást sem véve a külvilágról. Csak gyomrom jelzése zökkentett ki gondolataimból és kényszerített arra, hogy szét nézzek hol is vagyok. Nem messze volt egy kis üzlet helyiség, ott biztosan kapok valami élelem szerűséget. Közeledve az üzlethez egy egészen fiatal férfire lettem figyelmes aki hanyagul a falnak dőlve bagózott. Igyekeztem nem tudomást venni róla, de tekintetem mind annyiszor vissza terelődött rá. Nem tudom mi érdekeset találtam rajta, de mintha csak ő is engem bámult volna. Kénytelen voltam elfordítani a fejemet, hogy ne nézzem már annyira. Ez elég hülyén jöhetett le,mintha lenézném vagy valami kivetnivalót találnék rajta, pedig semmi ilyesmiről nem volt szó.

Posted by: Jimmy Latoya Mar 9 2014, 06:41 PM
Ezek az utcák persze nem veszélytelen, hiszen ez a Nyomornegyed és itt még a rendőrök is csak teljes harci díszben és legalább tízesével közlekedtek, vagy páncélozott autóban, de nekem nem igazán volt félni valóm, mert itt nőttem fel, ráadásul nem is voltam fegyvertelen, bár itt csak az volt az, aki meg akart halni.
Így aztán persze, hogy alaposan megnéztem magamnak azt a jó bőr kis vöröskét, aki egy szál magában közeledett felém, mert nem láttam nála semmit, ami fegyverre utalt volna, pedig kellett nála lennie, ha ilyen merészen kószált egyedül a közeledő alkonyatban.
Mivel külsőleg nem látszott, feltéteztem, hogy fel van a csaj drótozva, de akkor is meg volt mindene, ami csak egy dögös csajnak lennie kell, így persze, hogy alaposan meglegeltettem rajta a szemem, miközben először azt hittem, hogy felém tart.
Mikor lesütötte a szemét a földre, elsőnek meglepődtem, aztán egy kaján vigyor terült el az arcomon, főleg, hogy rájöttem nem én vagyok a célpontja, hanem a mögöttem lévő üzlet.
~ Mi a fenét keres itt egy ilyen szende kis tünemény? ~ futott át azért rajtam a gondolat, de aztán kicsit előrébb léptem, miközben elpöcköltem a csikket.
- Mindjárt sötétedik. – állapítottam meg a bekövetkező tényt, mintha nem tudná. – Mit keres egyedül itt egy ilyen cicababa? Még fényes nappal is elég meggondolandó, nem, hogy este, mikor előjönnek a cápák és vadászni kezdenek. – kérdeztem tőle barátságosan.
Jókedvem volt, na!


Posted by: Patricia Stevans Mar 11 2014, 10:02 AM
Gondolataimba mélyülve teljesen kizártam a külvilág eseményeit, nem is vettem észre, hogy ismét eltelt egy nap és már esteledik. Veszélyes hely a nyomornegyed én azonban mégsem féltem, a Gregnél eltöltött évek alatt elfelejtettem félni. Az a hely maga volt számomra az óvóhely. Persze volt nálam fegyver de bent a zsákomban meg sem fordult a fejemben, hogy a kezem ügyében tartsam. Na meg az sem lenne jó ha feltűnést keltenék vele, és a zsaruk igazoltassanak vagy esetleg valaki megpróbálja elvenni tőlem.
Egyre csak közeledtem az üzlet bejáratához és bár szándékosan nem néztem a srácra éreztem ahogyan végig méri a testemet a szemeivel. Amikor megszólalt, elsőre nem is gondoltam volna, hogy nekem címezte a megállapítását, hiszen nem vagyok vak, én is láthatom, hogy alkonyodik, de igazából fogalmam sem volt róla. ~Cicababa.~ ismételtem magamban a szavát és körbenéztem kinek is mondhatta. De nem láttam a közelünkben több nőt ezért csak nekem szólhatott.
-Szia! -köszöntem helyette is ha már így leszólított és igyekeztem összeszedni a gondolataimat ezzel a lélegzet vételnyi szünettel. -Nem is tudom, igazából csak valami élelmet szerettem volna venni. Tényleg ennyire áldozatnak tűnök? És komolyan miért aggódsz te értem nem is ismersz. -teljesen semleges hangnemet használtam mondandóm alatt. Lehet, hogy mégis csak jó látható helyen kéne hordanom a fegyverem, bár még sosem lőttem emberre és lehet meg sem tudnám tenni.

Posted by: Jimmy Latoya Mar 11 2014, 11:25 AM
Már régen lekopott rólam a felesleges udvariasság máza, de azért persze nem felejtettem el, hiszen az üzletkötésekhez néha elő kellett vennem a jó fiú modoromat, mert nem csak a nyomornegyed feltörekvő bandáival voltam kapcsolatban, hanem jól szituált polgárok is beleestek az ügyfélkörömbe, nem is olyan ritkán, mint ahogy az emberfia gondolná.
Azonban ez most a negyed azon része volt és olyan időpontban, ahol nem gondoltam, hogy sokat kéne vacakolnom az udvarias frázisokkal, főleg mikor csak csupa jószándék vezetett.
Láttam a körbenéző mozdulatát, de csak továbbra is türelmesen mosolyogva stíröltem a csajt és meg mertem volna rá esküdni, hogy nem ide való.
A köszönésére, mikor már végre felvette velem a szemkontaktust, mert rájött, hogy nehéz lesz elkerülni, csak vigyorogva biccentettem.
- Hogy áldozatnak tűnsz-e? Hát eléggé. – bólintottam a kérdésére. – Nő vagy, egyedül vagy és semmilyen fegyver nem látszik nálad. Vagy azért mert védtelennek látnak, egy eltévedt polgárnak, vagy mert azt gondolják beültetéseid vannak, amit jó pénzért el lehet passzolni……Szóval sorolhatnám az okokat, amiért itt bármikor lecsaphatnak rád. Lassan eljön az az időpont, amikor csak azok járnak nyíltan az utcán, akiknek nincs félni valójuk még a bandáktól sem. – intettem körbe az egyre jobban ránk települő szürkeségbe, mert lámpa az nem sok van errefelé. – Nem vagy idevalósi. Hogy keveredtél pont ide? Ha van pénzed, akkor felajánlhatom, hogy kikísérlek innen. – villannak rá a szemeim.

Posted by: Patricia Stevans Mar 11 2014, 04:08 PM
~Miért mosolyog egyfolytában ennyire viccesen nézek ki vagy csak ezzel akar megnyerni magának?~
Eléggé rosszul esett, hogy ennyire leírt és egy szerencsétlen törékeny virágszálnak tekintett. A köszönés azonban még mindig luxus, de az is lehet csak én éltem túl sokáig bezárva és megszoktam, hogy Gregnek mindig köszönök, hiszen rajta kívül nem is nagyon tudtam máshoz szólni. Lehet jobban teszem ha én sem viselkedem ennyire udvariasan vele.
-Csak azért mert nő vagyok már védtelenek számítok? Te nem igazán veszel minket egyenrangú félnek ugye? De abban igazad van, hogy fogalmam sincsen róla hol vagyok.
Ha az volt a szándéka, hogy meg ijesszen és igénybe vegyem, a felajánlását akkor sikerült neki. Van abban valami amit mond. Az öltözékem is kilóg innen, nem, hogy még az én kis ártatlan kinézetem.
-Te is egyedül vagy, miért lennék veled nagyobb biztonságban? Te sem festesz valami akcióhősnek.

Posted by: Jimmy Latoya Mar 11 2014, 04:43 PM
Egyáltalán nem befolyásolt az a tény, hogy egy törékeny virágszálról volt szó, hiszen ha egy hasonló kaliberű srác lett volna róla is ez lett volna a véleményem, csak legfeljebb neki nem ajánlom fel, hogy kikísérem innen még pénzért sem, mert a többieknek is meg kell valamiből élni, és ahogy a kis pipi is megjegyezte, nem én vagyok az aktuális akcióhős, csak épp jó napomat fogta ki és még jól is néz ki. Na meg talán el is van eresztve és már az is megér egy misét, hogy mit keres itt. Hátha van egy jó sztorija, ami felkeltheti az érdeklődésemet, hiszen ilyenek mint ő nem mászkálnak nap, mint nap ezeken az utcákon. Ennek valami van a háttérében.
- Óóóó, dehogy nem veszlek egyenrangú félnek, vagyis vennélek, de erre nem látok jelenleg semmi okot ugyebár. – vonom meg a vállam ismét alaposan végigmérve őt, hátha leesik neki mire gondolok, aztán kimondottan jót mulatok azon megjegyzésén, hogy én is hasonló cipőben járhatok, mint ő.
- Akcióhős? Hát te tényleg nem vagy idevalósi kiscsibe! – rázom meg még mindig vidáman a fejem. – Azok ezt a helyet messzire elkerülnék szerintem. És csak, hogy tudd, én soha nem vagyok egyedül. – komolyodott el kicsit az arcom miközben egy éleset füttyentettem, minek következtében a legkülönfélébb helyekről: szeméthalmok, kukák, romos házfalak mögül bukkantak ki kérdőn felém az arcok, de csak intettem nekik, mire el is tűntek.
- Szóval mennyit ér meg neked, ha biztonságban kijutsz innen? – dőltem neki ismét a falnak lazán. – És, ha van egy jó sztorid, amit el tudsz mondani erről és érdekesnek találom, akár még pénz sem kérek érte. – nézek rá kíváncsian, mit választ.


Posted by: Patricia Stevans Mar 11 2014, 05:19 PM
~Na persze, hogy egyenrangúként tekintenél rám ha fizetnék neked, vagy kapnál tőlem valamit, de a tiszteletéért vagy elismeréséért biztosan nem adok semmit.~
Füttyentésére utca gyerekek bukkantak fel majd ahogyan előkerültek el is tűntek.
-Látom tényleg nem vagy egyedül, de komolyan pár gyerekkel védenél meg engem bármitől is?
Talán jobb ha nem az igazat mondom neki magamról, majd csak rögtönzöm valamit.
-Tényleg nem ismerem a helyi dolgokat, Star Valleyban nem kell tartanom az ilyesmiktől. Na meg ott az a sok rendőr azért erre is csak akadnak vagy nem?
~Nem mintha én nagyon szeretnék velük találkozni.~
Komolyan pénzben akarja mérni az életem, szó szerint megzsarol. Legszívesebben lekevernék neki egyet, csak hogy helyre tegyem de ki tudja mit tennének a kölykök utána velem. Na jó talán jobb ha belemegyek vele a játékba.
-Nincsen sok pénzem, és hát te kínálsz egy szolgáltatást neked kéne árat mondanod, én meg eldönthetem, hogy igénybe tudom e venni vagy sem. Vagy esetleg fizethetek másképpen is? - Nyúltam a dekoltázsomhoz hogy kissé lejjebb huzam mintha megigazítanám.

Posted by: Jimmy Latoya Mar 11 2014, 06:45 PM
Nem igazán megfélemlítésnek szántam részére a srácaimat, hiszen hozzá nem kellettek, csak a kérdésére válaszoltam, hogy én soha nem vagyok egyedül.
- Tudod valahol hallottam egy régi mondást, hogy sok lúd disznót győz, bár egyik állatot sem ismerem, valószínűleg már rég kihaltak, de attól még a lényege megmaradt a dolognak. És egy fegyver ravaszának meghúzásához nem kell felnőttnek lenni. – világosítottam fel, bár végül is pont ez volt a lényege a mi kis bandánknak, senki nem foglalkozott egy csapat kölyökkel, nem vettek minket igazán komolyan addig, míg pofára nem estek.
Mikor elmondja, hogy Star Valleyból jött, elégedetten szusszantok, bár talán elég nyilvánvaló volt, a zsaruk emlegetésére csak megint elvigyorodom.
- Hát itt azért nem nyüzsögnek és ha nem muszáj nem is teszik be ide a lábukat, ha csak nem te vagy valamelyik nagykutya elveszett pici lánya, de akkor már minden bizonnyal hallottuk volna ezt a hírekben.
Az alkudozása először nem tetszik, de aztán felcsillannak a szemeim, amikor eléggé félreérthetetlen mozdulatot tesz, melyeket a szavaival is alátámaszt.
- Már mondtam, hogy egy érdekes történettel is megválthatod a pénzt, mivel én azt tudom úgy forgatni, hogy zsetont csináljak belőle, de a természetbeni fizetés sincs ellenemre. – nyalom meg a számat láthatóan. Még mindig választhatsz: jó kis értékes hírek Jimmy bácsinak, vagy tőlem lezavarhatunk egy menetet a sloziban is. – intek az üzlet felé.



Posted by: Patricia Stevans Mar 11 2014, 10:35 PM
Teljesen igaza van a fegyvereknél tök mindegy ki van a ravasz végén ha eltudja sütni, és a tűzerő számít, és a pusztítás amit eltudnak érni. Lehet akár milyen kemény kiképzésű rohamosztag, a golyó mindenkit megállít.
-Rendben, igazad van. Van egy kis magán hadsereged aki fedez téged. És biztosan ki is tudnál juttatni innen épségben ha megfizetném. De mi lenne rá a garancia, hogy állod a szavadat? Mert én fizetek most és teljesen mindegy mivel is teszem azt. Te pedig utána egyszerűen csak fa képnél hagysz és itt maradok kihasználva ugyan abban a galibában.
~Tényleg nagyon későre jár, nem most kéne játszadoznom vele, és megleckéztetnem az arroganciája miatt. Mivel "üzletembernek" tűnik talán tudna nekem segíteni.~
-Még mielőtt válaszolnál. Lenne egy másik kérdésem is. Tegyük fel, hogy nem is szeretnék kijutni innen és nem véletlenül vagyok itt. Hanem keresek valakit. Akkor is tudnál nekem segíteni, hogy megtaláljam?

Posted by: Jimmy Latoya Mar 12 2014, 09:41 AM
Elégedetten látom, hogy azért elgondolkozik a szavaimon és nem csak a sértett női büszkeség beszél belőle, bár ennek itt nincs sem létjogosultsága, sem túl sok értelme, mikor ilyen jólelkűen felajánlom a védelmemet, amit nem sok embernek tettem eddig, hiszen ez nem az én szakterületem.
Én az információkban vagyok otthon és nem a védelemben, de persze a magam módján én is meg tudom védeni magam, hiszen ha nem tenném, már rég nem lennék életben.
Azonban az egyáltalán nem tetszik, hogy kétségbe vonja a szavahihetőségemet. Jó, hát persze nem ismer még, de akkor is! Vagy megbízik bennem vagy mehet az éjszakába, biztos szerez valami jó napot valakinek.
- Soha nem szoktam megszegni a szavam, nem igazán lenne egészséges. – rántom meg a vállam egy kis sértettséget víve a hangomba, hogy érezze, nem jó felé kanyarodik. – Ha megfizeted az árát, biztonságban kikísérlek a negyedből, ennyi. De most már döntsd el mit akarsz, mert dolgom van. – sürgettem meg kicsit, mert nem szerettem, ha játszanak velem.
Ő volt bajban, ha kell a segítségem, akkor határozza el magát.
Na erre meg kitalálja, hogy nem is akar elmenni innen, sőt, hogy szándékosan kóvályog ezen a környéken! Erre azért már felkúszik a szemöldököm a homlokom tetejére.
- Mi a frász? Most hülyét akarsz csinálni belőlem? – morrantam fel kissé dühösen, de aztán, ahogy felhúztam magam, ugyan olyan gyorsan le is higgadtam, hiszen talán mégis lesz ebből pénz, de abban biztos lehet, hogy ezek után alaposan megkérem az árát. – Ha infó kell, én vagyok a te embered, de ez nincs ingyen. Mi kéne? – nézek rá most már kérdőn.


Posted by: Patricia Stevans Mar 13 2014, 09:21 PM

-Dehogy akarok belőled hülyét csinálni. Miért tenném? Csak te akartál mindenáron kivinni innen, de az meg sem fordult a fejedben, hogy nem is akarok kijutni.- mosolyogtam rá bájosan.
~Úgy tűnik nincsen más választásom meg kell bíznom benne, de azért nem árulok el neki mindent.~ Az idő is csak telt ezzel, hogy játszadoztam vele és majdnem megfelejtkeztem miért is barangolom a nyomornegyedben.
-Jó, legyen. Egy bizonyos Mr. Scorze-t keresek. Ismered, eltudsz vinni hozzá?
Most kiderül tényleg olyan jó mint ahogyan állítja és nem derül ki róla, hogy csak egy szájhős.
-Mint mondtam nincs sok pénzem. Ha elviszel hozzá akkor megkaphatod az összes pénzem vagy elmesélem neked miért is keresem őt, esetleg megkaphatsz engem. A fizetséget te választhatod ki. Mivel azt mondtad bízhatok benned én is azt kérem bízz bennem és csak utána fizetek.
Már ha tudok majd utána fizetni, mert ha esetleg rossz passzban találkozom Scorzéval akkor hamar valamelyik kukában köthet majd ki a holttestem.

Posted by: Jimmy Latoya Mar 13 2014, 10:21 PM
A szép nők engem mindig le tudnak venni a lábamról, főleg, ha ilyen bájosan mosolyognak rám. Ezért aztán egy nagy, látványos sóhajjal csal intek egyet, mert még ráadásul igaza is van.
- Persze, persze! Csak épp hagytad, hogy eljátszadozzam a gondolattal, igaz? De spongyát rá, nem vagyok harag tartó, főleg nem akkor, ha üzlet van kilátásban. – kúszott vissza a vigyor az arcomra, ahogy elnéztem az arcán az érzelmi hullámzásokat.
Sok mindent megtanul az ember az utcán, ha az élete függ tőle.
Aztán, amikor kiböki, hogy kit keres, most rajtam a sor, hogy először felszedjem az állam a flaszterról, aztán mélyen elgondolkozzak, hogy nem lenne-e jobb még most megpattanni, hiszen akkor sem időt, sem más testrészemet nem veszíthetek el.
Ezen még az sem lendít sokat, hogy megválaszthatom, hogy a segítségemért akár még őt is megkaphatom. Ahhoz azonban életben kell maradni, ami Scorze esetében nem mindenkinek adatik meg.
- Huhh! – szólalok meg elsőre. – Igen ismerem és tudom is hol van. – bólintok. – De mivel te nem tudod ki ő, így van egy sanda gyanúm, hogy arról sincs sejtésed, hogy ő nem egy életbiztosítás, ha csak nem sok pénzt akarsz adni neki. Ha kellő okot mondasz rá, akkor elkísérlek, különben nem teszem kockára a fejem.
Így is pengeélen táncolok minden nap, hiszen az ő felségterületén dolgozom, de eddig még szerencsére nem keltettem fel a figyelmét.



Posted by: Patricia Stevans Mar 13 2014, 10:55 PM
Egy legyintéssel letudta a kis játékomat vele. Magamban valahol reméltem is , hogy így tesz mert tényleg szükségem volt ha nem is rá de a tudására ige, és ha már így felajánlkozott, hogy segít nekem akkor miért is ne.
Scorze említése számomra nem várt reakciót váltott ki belőle. Azt tudtam, hogy veszélyes figura lehet, de ha ő is megijed meg bepánikol tőle a kis hadseregével a háta mögött, lehet nem tudok eleget erről az emberről.
-Nézd, ha beijedtél megyek én egyedül is csak mond meg merre találom.
Persze, hogy nem akarom, hogy kockáztassa miattam az életét, ha akar segít nekem ha nem nem. Az ő döntése lesz na meg, hogy kell e neki a fizetség.
-Azt sejtettem, hogy nem egy életbiztosítás az ember, de nem ismerem csak hallottam a nevét már kétszer is.
Csak a szemébe szeretnék nézni, fegyvert nyomni a fejéhez és megkérdezni tőle egy bizonyos dolgot, de ezt neked barátocskám nem kell tudnod.
-Nem mondanék többet, ha nagyon érdekel válaszd azt fizetségül és akkor amíg odaérünk elmondhatom.

Posted by: Jimmy Latoya Mar 13 2014, 11:22 PM
Az túlzás lenne, hogy bepánikoltam Scorze-tól, de meg van a magamhoz való eszem, hogy tudjam, hol vannak a határaim és van bennem egészséges életösztön.
Azonban utálom, ha csinos vöröskék azt hiszik, hogy Jimmy Latoya megijed a saját árnyékától, na meg a kíváncsiságomat is nehéz volt most már kordában tartanom, hogy vajon mit akar ez az eddig elveszettet játszó csajszi tőle.
- Nem ijedtem be, csak azt nem tudom, neked jó ötlet-e, hogy odamenj, de igazad van nem vagyok a pesztrád, csak ha az ágyamba akarlak vinni fizetségül, az egy hullával már nem az én műfajom. – húzom el a szám. – Tony igen csak hangulat ember és veszélyes, mint egy csörgőkígyó. – indokoltam meg a húzódozásom okát.
Ismét fontolóra vettem a dolgot és végül, még magamat is meglepve, rábólintottam a dologra.
- Oké! Odaviszlek, de a történet ehhez már kevés, ráadást is kérek. – mondtam neki komolyan, bár a szemem vidáman csillogott. – Ha életben maradsz, akkor egy estét velem kell töltened.
Reméltem, hogy belemegy, ezért a derekánál megfogva irányba fordítottam és elindultam vele a Verembe.

Posted by: Patricia Stevans Mar 14 2014, 12:21 AM
Véletlen sem szerettem volna megbántani az érzéseit a kis beszólásommal, de nem tudtam megállni, hogy ne szóljak be neki. Szerette volna megmagyarázni, hogy nem riadt meg, de nem nagyon hittem neki, bár lehet,hogy tévedek.
Kis ideig dilemmázott, hogy most akkor hogyan is legyen de válasza alapján a hormonjai győztek, lehet ha csak pénz szerepel az étlapon már csak a hátát látom.
-Szóval akkor feláras lesz. -jelentettem ki halkan beletörődve. Igazából nem is tudom miért ajánlottam fel magam, talán soha nem jövök rá.
Megragadta a derekam és célirányba fordított, és elindultunk a célpontunk felé.
Egy kis ideig tűrtem a kezei érintését, de aztán lehámoztam magamról. Nyeltem egy nagyot és vettem egy nagy levegőt. Most már én kezdtem egyre jobban félni és izgulni. A lábaim is kezdtek elnehezülni, de most már nem fordulhatok vissza.
-Majd ha vége, csak akkor.

//Folytatás: Verem-Bár//

Posted by: Lyonell A. Thornshroud Apr 15 2014, 05:42 PM
Az élet igenis véletlenből születik és végig azok sorozata. Egy ilyen véletlen folytán térhetett életre a két éve porosodó test is annak a teherautónak a hátuljában, mikor egy féreg teste kisülést okozva véletlenül újraindította a hibrid létfenntartórendszereit...

A dörömbölésem után hirtelen teljes csend támad. Nem értem hol vagyok, vagy éppen mi történik. Sötétet érzékelek, mégis tudom pontosan mi hol van. A mozgásom viszont nehézkes, mintha minden tagomra súlyokat kötöttek volna. Semmi válasz nem érkezett, persze, nem is várható, az értelmetlen, fuldokló kiáltozásom valószínűleg nem keltette fel senki figyelmét. Talán nincs is senki a közelben..
Nem emlékszem semmire. Csakis az a két zavaros emlékkép.

Ahogy letekintek egy vékony kis fénysávot látok, por szállingózik be. Alányúlok és felfeszítem a jármű hátsó ajtaját. Ahogy kijutok, a sötét éjszakában találom magam, egy híd alatt, körülvéve rengeteg másik járművel. Kilépek a rozsdás öreg teherautóból, amin látszik, hogy évek óta ott áll, kerekeit már ellopták, sofőrfülkéjét teljesen kifosztották és a rozsda is teljesen kikezdte. Ahogy a lábam a földet éri, összeroskadok. Nem léptem magasról, mindössze fél méterről, mégsem vagyok még elég erős, hogy így megtartsam magam.. Teljes a sötét, körültekintve legalább 30 hasonlóan rossz állapotú áll mindenfelé, van amit felgyújtották vagy feldöntöttek, a legtöbbnek már csak formája emlékeztet bármiféle járműre. Egy szűk sikátor felől fény látok, hát elindulok arra. Egy hatalmas szemetest arrébb tolva, egy utcára jutok..

Posted by: Nathasa Vladosevoskovichova Apr 15 2014, 10:29 PM
Nem hiszek a sorsban, a szerencsében, a véletlenekben. Magamban hiszek és tudom, hogy mindenre képes vagyok, amit akarok. A dolgokban nem hinni kell, hanem racionális magyarázattal megindokolni létezésüket, tényszerűségüket, okukat. Azok az emberek hisznek valamiben, bíznak dolgokat a szerencsére, akik nem bíznak saját magukban, nem ismerik azt a világot és annak törvényeit, amiben élnek. Természetesen én nem tartozom ezen pornép közé, intelligenciámmal magasan a többi ember fölé emelkedem és ebben egyáltalán nem kételkedem. Lehet, hangsúlyozom lehet éltek nálam okosabb emberek a földön, de a jelenben élünk és úgy érzem a legokosabbak közé tartozom. Korlátaimat jelenleg fiatal korom jelenti, hisz ennyi idő alatt oly kevés információt gyűjthettem nagyszerű világunkról. Minden pillanat azért van, hogy kihasználjuk ezért sem vagyok rest ma is a nyomornegyedbe sétálni. Egy új projecten dolgozom, de sajnos a kísérleti alanyok túl gyorsan hallnak, úgyhogy ideje pótolni az állományt. Megjelenésem természetesen teljesen eltérő a polgári öltözékemtől, hisz nem kell, hogy mindenki felismerjen főleg a piszkos üzleteim miatt. Van pár helyet, amit megszoktam látogatni, ott mindig találni egy-két egyedül kallódó szervdonort, akit fel lehet áldozni a tudomány oltárán. Szőke hajamat összefogom, arcomat fekete fél maszkkal takarom el, fejembe húzom kapucnimat. Fekete kabát, kesztyű, cipő, nadrág, minden fekete rajtam, ahogy azt ilyenkor szoktam. Járművemmel ma este a hidat közelítem meg, hogy keressek magamnak áldozatot. Az utcán keresek magamnak parkoló helyet mielőtt a sikátor felé venném utamat. Hallom, hogy bent zörögnek, mintha valami nagyon arrébb tolnának. Biztos megint egy kukaturkász. Nem gond, tökéletesen megfogja tenni mára. Előveszem viperámat, ami kicsit meg van mókólva, ugyan is mini sokkolóként működik, így nem feltétlenül kell eltalálnom, de nem túl erős, úgyhogy csak egy-két percre lesz kiütve tőle az áldozat. Zseblámpás is előkerül mielőtt befordulnék a sikátorba. A lámpa felkapcsolódik szemei, pedig máris villannak, hogy kit is lehetne leütni. Meg is pillantom a férfit, de távol van, ezért teszek felé pár lépést. A lámpával megvilágítom és közben azt nézem, hogy nincs e nála fegyver, de sokkal érdekesebb dolgokra leszek figyelmes. Ez egy elég ramaty állapotban lévő gépezet, látszik, ahogy egyes szerkezetek meglazultak és a felső bőrt képező réteg megsérült, felfedve az alatta lévő ember alkotta szerkezetet.
- Te nem ember vagy. – Hallani hangomon, hogy mosolygok és azt is, hogy most már nem vagyok ellenséges. Fegyveremet le is engedem, majd elteszem illetve most már a zseblámpával sem égetem ki a másik retináit. Állításomat a hőt érzékelő beültetésem is alátámasztja.
- Megtámadott az anarch? – Egyszerűen nem tudom mire vélni ezt a leépülést, szörnyen néz ki az előttem álló mesterséges intelligencia. Minden porcikám sikolt, hogy javítsam ki, hogy újra régi fényében tündökölhessen.

Posted by: Lyonell A. Thornshroud Apr 19 2014, 04:36 PM
Vagy talán, az élet valami más. Cselekedetek végtelen szövevénye, olyan lánc, ami akár életeken is átívelhet, akár nem emberek létét is magába vonva. Ez a végzet, a sorsszerűség.

Nehezen félregördítem a nagy fémszemetest. Pár másodperc múlva, a teljes sötétség megszűnik és újabb erős fénysugár jelenik meg. Ez persze már nem az a hideg fény, amit közvetlenül rám irányítottak, mikor az életem elkezdődött, eltér attól, kisebb, mozgékonyabb, távolibb. Különös zörrenés, amit néhány lépés kísér. A fényt hamar megszűri szemem és felismerek sötétruhás alakot. Kezében tartja a fényforrást, felém szegezi, de nem értem, hogy mi a célja vele.

-Te nem ember vagy. - szólal meg a velem szemben álló alak. Azonnal megállapítom, hogy nő, homályos képén végigtekintve azonban ezt nem tudom teljesen biztosan megmondani. Amit viszont mond sokkal fontosabb. Értetlenül nézek rá, kezemet feléje emelem és szólni szeretnék, de ismét csak hörgésre és búgásra vagyok képes. Az erős fény megszűnik, így tisztábban látható, hogy alsó állkapcsomat bezúzták, ez okozza a beszédkészségem megszűnését.

Egész testem hasonló képet mutat, végig látható a lehámló szintetikus bőr és az alóla kiszivárgott már megalvadt vérszerű folyadék, és mindössze a szakadt lepel, ami körém csavarodva, takar valamit testemből. Ahogy közelebb lépek, újabb zavaró kérdést tesz fel. "Anarch"? Nem tudom miről beszél ez a nő, de nem tudom megkérdezni tőle. Pánik lesz úrrá rajtam, mégis ez mintha csak tudatom legmélyén törne elő, testem semmi más pontjában nem érzem. Állkapcsomhoz nyúlok, kitapogatom a törött felépítményét, majd egy kis roppanással megpróbálom helyreigazítani. Nem én döntöttem úgy, hogy így teszek, magamtól csinálom, mintha valami ösztön lenne.

A következő pillanatban recsegő hangon visszhangzik a torkomból annak az orvosnak a hangja, aki születésemkor a következőket mondta:
- Az agyat sikeresen reanimáltuk... - kisebb sustorgás után folytatódik - ..a helyreállítás és a sejtmódosítási folyamat tehát véget ért. - ezután a másik férfi ordító hangja recseg keresztül gégémen - Ezt nem vihetjük a tömeg elé!

Ezután elhallgatok. Megmutattam a velem szemben álló idegennek az egyedüli emlékeimet.

Posted by: Nathasa Vladosevoskovichova May 1 2014, 04:13 PM
Tudom hol a helyem a világban és, hogy mit akarok elérni. Ismerem a céljaimat és tudom a hozzájuk vezető utat. Elképzeléseim vannak, de nem terveim. A terv azknak valók, akik nem képesek értékesen megélni a jelent. Ismerem a világomat, a rendjét, tudom azt, hogy hol helyezkedem el benne. Számomra jelenleg minden jó, pont olyan, aminek lennie kellene. Lehet, hogy világunk torz, deformált és teljesen abnormális, de számomra így jó. Nem szeretem a változást, az túlságosan macerás.
Úgyhogy ideje, hogy a jelennel foglalkozzam, a saját dolgommal, ami jelenpillanatban nem más, mint friss husi gyűjtése a munkámhoz. Élvezettel trancsírozok szét testeket, szedem szét őket, hogy újra vagy újabb dolgokkal rakjam össze. Sajnos az alapanyag azonban gyorsan fogy és nem repülnek csak úgy be a laborba, néha nekem kell értük menni, mint például ma. Izgalmas kis feladatnak ígérkezik mindig eleinte, de hiába, ahogy telik az idő annál unalmasabb, de nem baj, mert tudom, hogy ez kell ahhoz, hogy kutathassak.
Fekete ruhában lejtek végig az utcán, hogy jó gyűjtőhelyre érhessek. Úgy tűnik ma korábban találok hullajelöltet, mint sejtettem. Hallom a zörgést a sikátorban, ezért előkerül zseblámpám és sokkolásra kész fegyverem. A fénnyel rövid időre megtudom vakítani a kukaturkászt, ami pont arra elég, hogy felmérjem fizikai állapotát, hogy megfelel e a kísérlethez. Amit látok azonban teljesen ledöbbent. Ez egy roncs előttem és egyáltalán csoda, hogy még mozog. Szörnyű nézni, hogy egy ilyen csodás teremtmény, ilyen állapotban van, a búvárszivattyúm szakad meg. Kérdéseket teszek fel neki, de nem válaszol. Kezét felém nyújtja én pedig szinte ösztönösen lépek közelebb hozzá. Összeillesztem tenyereimet, hogy érezze nem akarok neki ártani, sőt most már meg akarom menteni. A hörgés bensőmbe hatol, szegényem még megszólalni sem tud. Azonban próbálkozik, kezével az állkapocs maradványait helyreigazítja. Ugyan ettől nem lesz sokkal jobb, de legalább már részben érthető.
- Mi a …. ! – Nem káromkodom ugyan is én soha se szoktam, de azért ez már sokkal több, mint amire ma estére számítottam. Természetesen felismerem a hangokat, hisz velük dolgoztam és hallottam mendemondákat az esetről, de nem gondoltam volna, hogy tényleg megtörtént. Azt hittem ezt a tudatot már teljesen megszüntették, ahogy alkotóját is, de ez egyszerűen lenyűgöző.
- Segítek neked. Minden rendben lesz. Rendbe hozlak csak el kell mennünk hozzám. Ha ez így jó neked bólints. – Erőszakkal nem fogom elrángatni…. na jó talán még is nem hagyhatom, hogy így császkáljon, míg a végén valaki elviszi a szeméttelepre. Ha beleegyezik akkor leveszem a kabátomat és rá terítem. El kell takarnom, nem láthatják meg így, az túl nagy problémát kavarna.
- Tessék ezt vedd fel. Elmegyek az autómért. Itt fogok megállni az utca előtt. Addig kérlek várj meg. – El is sietek, majd pár perc múlva meg is jelenek. Kinyitom neki a baloldali ajtót, hogy egyből betudjon szállni, majd elhajtunk a The Damned bázisára, ahol egy labort ma estére csak én kaptam meg. Bevezetem ebbe a szobába, majd leültetem egy székre.
- Először rendbe hozom a beszédközpontodat, hogy tudjunk kommunikálni. Oké? – Megint csak az bólintást, vagy valamiféle reakciót várok. Eleinte nem kell nagy csodát várni, inkább felületi javítást csinálok. Előveszem az apró szerszámokat, majd szemüveget és gumikesztyűt húzok és ha beleegyezik akkor neki is állok a munkának.
- Próbálj hangokat kiadni, hogy tudjam hogy állok. Ezután beállítjuk a hangszínt. Ha tetszik akkor szóljál és ezentúl úgy fogsz megszólalni. – Beszélek hozzá és remélem, hogy hamarosan Ő fog hozzám beszélni, hogy minél többet tudjak meg róla.

Posted by: Nil Dryden Jun 21 2014, 01:31 AM
- Lehet éppen a csend nem jelent semmi jót. Meglehet hogy most éppen nincsenek a nyomunkban de ez nem lesz sokáig így szóval osztom az álláspontod - Elvégre én se akarok itt lent mardni, lehet sötét van, és jelenleg biztonságos ez a hely, csak az a kérdés hogy meddig. Egykét dolgot azonban nem árt elmondanom a srácnak és ezt jobb addig megtenni míg nem futunk ismét az életünkért.
- Mindent nem tudnék én se elmondani, mert nem ismerem az Anarch minden titkát. Pár éve vagyok csak a felkeléssel, és azt hiszem még nekem is tudnának olyan újdonságokat mutatni amitől ketté áll a fülem. Minden esetre nyugi, csak azt mondtam el amit feltétlenül tudnod kell - Elvégre a választás lehetősége az övé, ha nem akarja folytatni kiszállhat, így is elég sokat tett, de van egy olyan érzésem hogy nem most fog cserben hagyni a fiú. Végül el is Hajítom a cigimet bele a sötétbe ami kisebb sistergő hangot hallatva nemsokára el is alszik, én pedig felkapaszkodva a másik után elindulok a felszín felé.
- Egyenlőre koncentráljunk csak egy fele, jussunk el a házamhoz, aztán ha az sikerül gondolkozhatunk a vér pótlásán, bár nem tudom mire gondolsz, talán arra hogy menjek be a korházba és mondjam azt hogy meglőttek, kéne egy kis pótvér? - Teszem fel a költői kérdést, amire persze nem várok választ, hanem fent szinte azonnal pár szó után a gyorsvasúti lejárat felé veszem az irányt, de minden esetre azt tudnom kéne, hogy mennyire biztos az a kapcsolata akitől szereznénk járgányt.
- Remélem mindkettőnk érdekében hogy igazad legyen és az a valószínű a biztos felé hajoljon inkább. Gyalog nekivágni a sivárföldeknek egyenlő az öngyilkossággal. Azok a történetek amiket néhány renegát a gladiusban mesél, az "alkonylidércekről" szellemekről, meg az idióta kannibál törzsekről, lehet a városiak számára mesének tűnhet, de ahhoz képest igencsak valóságos. - Jegyzem meg csendesen bár magam sem vagyok nagy szakértője a pusztaságnak és az ottani életnek de néhányszor voltam kint, és láttam dolgokat. Amikor a kordont említi némi gondolkodás után megcsóválom a fejemet
- A város köré kétlem, a fal elég jó védelemmel van felszerelve, a városon belüli tömegközlekedési csomópontok viszont lehet hogy már le vannak zárva, bár ha szerencsénk van még az akadémia területét fésülik át. Ha valami gond van akkor pedig együtt kitalálunk valalmit. Nem szokásom másokat szarban hagyni. - Jegyzem meg egy nyers mosollyal, miközben fel is szisszenek. Jó hogy említette a srác a lőtt sebet, egyre jobban érzem, ahogy azt is hogy szinte leizzadtam és hogy gyengülök is, de próbálom kizárni ezeket a gyengeségeket. Amikor leérünk arra lehetünk figyelmesek hogy bár a terület nincs lezárva , mégis a rendőrök szinte mindenkihez oda mennek különböző kérdéseket feltéve.
- Jó lesz ha meglapulunk és ha látunk egy közeledő járatot surranjunk fel rá amilyen gyorsan csak tudunk -Mondom oda halkan a másiknak, miközben az alagút távlatába nézve fel is villan előttünk a gyorsvasút neonfényszórója. Úgy tűnik szerencsénk van, egy zsaru se jött oda hozzánk kérdezni. Mikor a vonat megáll én pedig gyorsan fel is szállok az első kinyíló ajtónk. Ha a másik követ néhány perc múlva már a nyomornegyed szélén vagyunk ahol leszállva felmegyünk a lépcsőn és máris az utcákon találjuk magunkat.
- Remek eddig sínen vagyunk, úgy tűnik nem volt eszük ahhoz hogy lezárják a gyorsvonat megállóit, ez a mi szerencsénk. - Mondom miközben láthatóan kissé megszéldülök és egy pillanatig a falnak is kell támaszkodnom hogy vissza nyerjem az egyensúlyom.
- A Batterville avigne-n lakom az innen pár sec-nyire van - Igazi lepukkant környék, nem véletlenül választottam azt a helyet. Ott keresnének a legkevesebben éppen amiatt amilyen híre van annak a környéknek.

Posted by: Jimmy Latoya Jun 21 2014, 12:59 PM
Igazán megnyugtató, hogy még mindig lesz szabad választásom, hogy be akarok-e szállni a lázadók közé vagy sem, bár azért annyira nem vagyok meggyőződve róla, hogy esetleg Nil haverjai is így gondolják majd, ha odaértünk, de abban igaza van a havernak, hogy most egyszerre csak egy dologra koncentráljunk, hogy épségben elérjünk a lakásához.
Lehet, hogy költőinak szánta a kérdést, de azért kicsit felkaptam rá a vizet, talán csak a felfokozott adrenalin miatt.
- Persze, kimondottan erre gondoltam haver. Talán azoknak a zsaruknak is szólhatnánk, hogy nem érzed jól magad, nem? Ne nézz már ennyire hülyének! Én is ismerek zugdokit, aki a negyedben ügyködik és gondolom te is. – fortyogtam kicsit, de csak olyan tessék-lássék, mert sejtettem, hogy nem akart vele felhúzni, csak úgy jött.
Mindketten feszültek és idegesek voltunk, ráadásul őt még el is találták. Szóval nyugi.
- Meg lesz a járgány, nem azon filóztam, hanem az árán. Ne aggódj a fickó megbízható, nem fogunk gyalogolni. – nyugtattam meg, ha már neki sikerült belém állítani a frászt.
Sosem kedveltem a szellemeket, meg hasonló szarságokat és nem most akarom elkezdeni az ismerkedést.
Nem nagyon voltam vele tisztában, milyen védelmi intézkedést tesz a rendőrség, ilyen esetben, de feltételeztem, hogy ha megtalálták a halott századost, a szokottnál is feldúltabbak és tettre készebbek lesznek.
- Remélem, hogy igazad lesz, de felesleges kockáztatni, ha valamelyikünket elkapják. Úgy sem tudnál mit csinálni egy falka felizgatott zsaruval. – rántom meg a vállam, mert ez így logikus.
Nem tudnánk megmenteni a másikat, csak mindketten itt hagynánk a fogunkat és akkor ki viszi el az infót az anarchnak?
És persze, hogy nyüzsögnek a zsaruk a metróban! Nil lőtt sebe miatt ez felettébb aggasztó, ráadásul a srác kezd olyan fehér lenni, mint egy kórházi lepedő, ami elég feltűnő. De szerencsénk van, megússzuk, mert hamar érkezett egy szerelvény és a tömegben be tudtunk csusszanni.
A nyomornegyed állott, torokmaró levegőjét most úgy szippantom magamba, mintha friss oxigént kaptam volna.
- Tarts ki még egy kicsit Nil. – támasztom meg a vállammal a megtántorodó srácot. – Nehezedj rám, így hamarabb odaérhetünk. Remélem van egészségügyi felszerelésed otthon?
Remélem, hogy nem akarja itt eljátszani a nagy macsót és hagyja, hogy segítsek, mert így tényleg hamarabb érhetünk oda. Itt már nem igazán tartok rendőröktől, de persze fő az óvatosság.


Posted by: Nil Dryden Jun 25 2014, 01:45 AM
Sejtem hogy a szavaim értek el nála ilyen nyers választ így nem igazán veszem fel, egyrészről lehet az én hibám is másrészről pedig van nagyobb gondom is mint hogy most vitatkozni kezdjek, amúgy se lenne értelme, a helyzet nem éppen megfelelő rá.
- Ismerek párat, de jelenleg nincs annyi időnk hogy dokival kezeltessem magam, ameddig ez az infó nálunk van nem vagyunk biztonságban és nem azért törtem be abba a szarba hogy utána vissza szedjék. - Csóvalom meg idegesen a fejemet, de végül valamelyest enyhül az arcom így nézek vissza a másikra.
- Tudom jól hogy sok vért vesztettem, de nyugi nem murdálok meg. Max az úton majd pihenek, de most menjünk - Mondom majd a járgányról is szót ejtünk. Úgy tűnik Jim tudja mit csinál így nem idegeskedek tovább a dolog miatt, hanem bízok benne hogy bejönnek a számításai. Nem lenn szép itt elbukni az egészet. Néháhny szót mesélek a pusztaságról, persze nem kell mindent szó szerint érteni, azonban részletezni most nincs erőm, legyen annyi elég hogy járművel is veszélyes vidék a sivárföldek hát még gyalogszerrel.
- Amiatt egy percet se aggódj. Szerencsés csillagzat alatt születtem, valahogy van megérzésem az ilyesmihez, nevezheted nyugodtan hatodik érzéknek, vagy fortunának is a lényeg hogy eddig minden összejött többé kevésbé - Mondom miközben egy fájdalmas grimaszt vágok, és próbálom elrejteni a sebzett testrészemet, lévén már lent vagyunk a gyorsvasút alagútjában ahol bizony nyüzsög a yard. Gondolhattam volna hogy ellenőrzik a megállókat, és megpróbálják teljesen átfésülni a negyedet, de attól félek hogy nem állnak meg itt. Szerencsére azonban sikerül elkapnunk észrevétlenül egy szerelvényt amire felsurranva néhány perc múlva már meg is érkezünk a nyomornegyedhez. Itt azonban már egyre jobban kezdem érezni hogy az erőm fogytán van. A srác azonban itt van, nem hagy magamra és én most az egyszer el is fogadom a segítségét így rátámaszkodva bólintok a kérdésére, majd navigálom el egészen addig a háztömbig ahol lakok.
- A lakásom a tetőtéri emeleten van. Jobb ha szemmel tudom tartani a környéket - mondom el a srácnak és ha minden igaz miután bemegyünk már csak egy lifftel kell felmennünk a legfelső emeletre az amúgy igencsak magas épületben hogy elérjük a szobámhoz vezető folyosót, amin végig menve pedig az ajtót. Amikor megérkezünk csupán előveszem a belépőkártyámat amit végig húzok az elektronikus zárrendszeren, ami zölden felvillan az ajtó zárja pedig kinyílik. Ha belépünk egyébként egy viszonylag rendezett szobába érkezünk ahonnan egy konyha egy gardrób és egy háló nyílik. Nem túl nagy nekem megfelel. A falakon azonban különböző CDS-el foglalkozó kivágások láthatóak, személyek, épületek, illetve jó néhány számítógépet is láthat, ami mind működik, egy láthatóan valami adatot dekódol míg egy másik a környező kamerákat kezeli, tehát Jimmy most már láthatja hogy elég sok szemem figyeli ezt a környéket.
- Menjünk a konyhába... A fagyasztó alatti tároló eszközben találsz egy komplett eü-csomagot, de előbb a hűtőből vedd ki nekem a Hypanol felirítú dobozt - Mondom és ha sikerül bebotorkálni le is rogyok egy székre, majd ha megkapom a kért csomagot, feltépem a csomagolást, amiben egy apró fiola és egy igencsak szép nagy tű található. Ha a srác valamennyire otthon van a gyógyszer iparban tudhatja hogy a Hypanol egy erős serkentő ami magában hordozza a Morfium fájdalom csillapító hatását, és az adrenalin serkentő hatását is. Mindamellett tiltott anyagnak minősül de talán nem lepődik meg hogy ilyet lát itt. A fiolát a combom közé fogva jó kezemmel fel is szívom a tűbe, amit aztán a mellkasomba szúrva végig is nyomok. Egy pillanatig remegés megy végig a testemen és fel is nyögök kicsikét.
- A rohadt életbe...a torkomban dobog a szívem... De .. de így jó lesz. Nem gyakran használom de már kezdtem elalélni azt pedig nem engedhetem meg most - Nézek rá a másikra bár láthatja hogy ahogy megfigyelve a kezemet felemelem egyén remeg is.
- Azt hiszem így necces lesz bánni a lézszikével. Neked kell össze forrasztani a sebet, nyugi ennek a szarnak köszönhetően elég tompán érzem most a fájdalmat. A szike az eücsomagban van, remélem tudsz vele bánni..- Tudom jól hogy Jimmy nem orvos de muszáj lesz megtennie, kétlem hogy én most jól céloznák, valószínűleg csak nagyobb bajt okoznék azzal a cuccal., elvégre a sebet kéne összeégetni vele. Bár látszólag éberebb vagyok, attól persze jobban nem lettem maximum csak a tünetek enyhültek, de ha a srác sikerrel jár legalább több vért nem fogok veszteni.

Posted by: Jimmy Latoya Jun 25 2014, 06:36 PM
Persze, persze, én is tisztában vagyok vele, hogy mindketten feszültek vagyunk, mert bár az oroszlán szájából talán kijutottunk, azért még közel sincs a dolognak vége, főleg, ha megtudják, hogy mi került a kezünkbe. Szerintem a föld alól is megpróbálnak majd előkeríteni minket és ezt akár szó szerint is érthetem. Nagy haccacáré lesz az tuti.
- Rendben, oké! – fújtam ki a levegőt, hogy lenyugtassam magam, miközben igyekeztem mindent és mindenkit figyelni magunk körül. – Én sem akarom, hogy hiába legyen az egész, de a sebesüléseddel, akkor is kell majd kezdeni valamit. – jegyeztem meg, de egyelőre most tényleg az a fontos, hogy kikerüljünk ebből az övezetből.
Az, hogy a Sivárföldekre kell menni, egyébként is csak a hab a tortán ezek után, ezért figyelmesen hallgatom, mit mond róla Nil, hiszen minden fontos lehet, ha odamerészkedünk.
De nincs más választásom, legfeljebb az, hogy igyekszem jó kocsit szerezni hozzá, hogy legalább abban biztosak legyünk, nem hagy cserben.
Nil szavaira csak egy hasonló grimasszal válaszolok, amit ő tesz felém, bár őt valószínűleg a fájdalom készteti erre, míg én csak jelzem, hogy mennyire vagyok elégedett fortuna áldásával, igaz, ha eddig nem kaptak el, talán betudhatom a jósorsomnak is, nem igaz?
Mikor sikerül beslisszolnunk a zsaruk orra előtt a vasúti kocsiba és nem soká észrevétlenül megérkezni a saját felségterületünkre, még kezdtem is hinni benne, hogy talán a szerencsénk még kitart egy darabig, ha jól megy, akkor végig, de ne szaladjunk ennyire előre.
Aztán persze Nil ereje sem tart a végsőkig, habár igen csak jól bírja, míg feltámogatom a lakásáig, de itt már nem nyüzsögnek a rendőrök, így nagyobb biztonságban érzem magunkat……egyelőre, mert ha csak valamiből is rájönnek, hogy itt húzzuk meg magunkat…….Talán még a negyedet is letarolják érte. Egyébként meg besúgó mindenhol akad, aki pénzért feldobhat minket.
Végre azonban már a lakáson belül vagyunk, ami nem túl nagy, de a magunkfajtának, majd, hogy nem luxus, igaz Nil le sem tagadhatná, hogy nem ép a rendszer nagy híve, ahogy elnézem a tapétáját, meg a számítógépeket.
De csak egy pillantást vetek a dolgokra, aztán máris az elsőrendű feladat köt le, Nil összefércelése, amihez úgy látszik elég jól felszerelt, bár nem lesz száz százalékos az ellátás, valameddig kihúzza.
Megvárom míg begyógyszerezi magát, amitől erőt nyer, mert a seb összehúzása nem lesz piskóta még így sem.
- Hát, amilyen sápadt voltál haver, csoda, hogy eljutottunk idáig. – helyeseltem arra, hogy elég szarul nézett ki és nem sok volt neki hátra. – Használtam már lézerszikét, bár nem ennyire komoly sebnél. – ráncoltam kicsit a homlokom, mert ha közben Nil elmozdul, könnyen nagyobb bajt okozhatok vele, mint segítséget. – DE, ha nem fedjük le, akkor egyrészt könnyen elfertőződik, másrészt előbb-utóbb elájulsz a vérveszteségtől. – fogom meg az eszközt, majd Nil szemébe nézve kérdezem. – Készen állsz?
Ha beleegyezik, akkor összeharapom a szám és nekiállok, bár az égett hús szaga egy idő után eléggé gyomorforgató, de nem remeg meg a kezem, míg be nem fejezem.
Nem tudom én, hogy viselném, vagy ezek után, hogyan tudnék lábra állni, de nagyon becsülöm a kitartásáért a srácot.

Posted by: Nil Dryden Jun 29 2014, 12:23 PM
- Elállítjuk a többit meg rábízzuk a természetre - Jobbat nem tudok mondani egyenlőre jussunk el odáig hogy elérjük a házat, és állítsuk el a vérzést ,mert ha az nem sikerül a végén még valóban elfogok vérezni. Minden esetre jobb lesz felkészíteni a fiút hogy a sivárföldekre utazunk, ami egyáltalán nem leányálom. Kell egy járgány ami képes minket elszállítani a műveleti központba hogy átadhassam az infót, ezt a részét azonban Jimmy intézi úgy tűnik. Még jó hogy a srác most itt van, nem tartom valószínűnek hogy nélküle akár hazáig eljutnék. Lejutva a gyorsvonat megállójához sikerül észrevétlenül felpattannunk egy járatra, ami nemsokára már a nyomornegyedbe is szállít minket. Itt azonban már úgy tűnik az erőm maradékát élem fel éppen és félő hogy a saját lábamon egyedül nehezen jutnék haza. Jimmy szerencsére itt van így az ő támogatásával nemsokára el is érjük a búvóhelyemet, amit pár perccel később a srác is megtekinthet a saját szemeivel. Nem érdekel hogy mit lát és mit nem , én úgy érzem közelebb áll az Anarchoz mint bármelyik más társasághoz itt Elysiumon és amit eddig tett már bizonyítja azt hogy bízhatok benne. Az összefércelés az ő feladata lesz, azonban az érzéstelenítőket be tudom adagolni magamnak. Miután ez megtörténik látszólag valamennyivel éberebb vagyok, bár ez még egyáltalán nem jelenti azt hogy a gyógyulás útjára léptem volna, pusztán csak tisztább az agyam egy ideig.
- Ami azt illeti a csodának semmi köze hozzá. Van egy olyan érzésem ha nem lettél volna ott már hulla lennék, vagy a vérveszteségtől eljáulva feküdnék valahol isten tudja merre. Ezért még jövök eggyel . - Biccentek a másik felé, hiszen a hála nekem sem ismeretlen fogalom. Ha a srác hasonló helyzetben lesz valamikor majd lerovom az adósságomat.
- Csak égesd össze a p***ába - Mondom miközben megszabadítom a seb környékét a ruhától, a kérdésre pedig csak egy "igennel" biccentek felé, miközben fogaimat össze szorítva készülök fel arra, hogy ez bizony nem lesz egy kellemes "kirándulá". Amikor azonban neki áll kezemmel kissé hirtelen markolok rá az előttem lévő asztal szélére, és egy fájdalmas nyögés is elhagyja a számat. Kurvára fáj meg kell hagyni, de ami nem öl meg az megerősít nemde?
- Valamelyik fiókba találsz kötszert, azt hiszem a másodikba - Döntöm oldalra a fejemet irányt mutatva ezzel, mert kétlem hogy most én magam neki állnék keresgélni. Ha a srác figyel láthatja hogy a testem remeg, ez nem különös csupán a vérveszteség, és a fájdalom utáni utóhatás. Természetesen én is érzem a szagot, de szerencsére nem ettem ma annyit hogy bármit is kiadjak magamból. Ha sikerül lefedni a sebet mély levegőt véve dőlök hátra és hunyom le a szememet pár pillanatig. Aludni akarok, de tudom hogy ez nem a megfelelő alkalom.
- Van valami elérhetősége a tagnak akitől a kocsit szerzed? Az "irodámban" találsz egy hívót, kicsit megbütyköltem így a kimenő hívásokat nem jelzi a CDS és a rendőrség rendszere. Elvileg biztonságos. Beszélj meg egy találkozót, és tudd meg az árat - TErmészetesen nem parancsolgatni akarok, csak jó lenne ha minél előbb elkezdenénk ezt a végső megpróbáltatást , már csak azért is mert annál hamarabb leszünk túl az egészen.

Posted by: Jimmy Latoya Jun 30 2014, 02:16 PM
Mivel mióta az eszemet tudom az utcán élek és elég sok mindent tapasztaltam, így megtanultam, hogy sosem abból ítélek meg valakit vagy valamit, hogy hová, kihez tartozik, hanem, hogy mennyire lehet megbízni benne. Ezért aztán Nil-ben sem az anarchost látom, hanem azt az embert, akit én megismertem és akire, bízvást mondhatom az életemet is rábíznám. Nem érdekelnek a nagy ideológiai irányzatok, én magamért és a kölykökért harcolok, hogy jobb, elviselhetőbb életük legyen, ne haljanak éhen csak azért mert a nem férnek bele a rendszerbe, de nem vagyok politikus, hogy ennél nagyobb célok lebegjenek a szemem előtt és főleg nem másoknak akarom kivakarni a forró gesztenyét, akik majd mások hátán emelkednek a többiek fölé. Mert ez mindig így van és valószínűleg lesz is még egy darabig.
Most, hogy itt ülünk Nil lakásában és nézem, ahogy beadja magának a fájdalom csillapító és érzéstelenítő szert, tényleg csodálkozom rajta, hogy eljutott idáig, de a szavaira megrázom a fejem.
- Lehet, de ehhez a te kitartásodra is szükség volt, jó nagy a fájdalomtűrő képességed. Más már lazán kifeküdt volna. Ketten voltunk a buliban és ketten is mászunk ki belőle, nálam ez így működik.
Aztán jön a kemény része a dolognak, hogy összeférceljem a sebet, ami semmivel sem kevesebb kínnal jár, mint, amikor meglőtték, csak épp hosszabb ideig tart. Nem csodálnám, ha leájulna a székről, de még mindig tartja magát, ami kész szerencse, mert így aránylag hamar végzek és még nem is kaszabolom össze a lézerszikével.
- Oké, megkeresem, csak tarts ki még egy kicsit haver. – megyek gyorsan megkeresni a kötszert, mert látom, hogy teljesen kimerült, a testét remegés rázza és jobb lesz, ha minél előbb vízszintesbe helyezem.
Megtalálom a mondott helyen a kötszert, amit óvatosan a beforrasztott, pirosan lüktető sebre helyezek és szorosan átkötöm.
- Persze, el tudom érni. – bólintok közben a szavaira. – Mindent megbeszélek vele, de te addig jobb, ha leteszed magad az ágyadra és pihensz egyet, mert félholtan nem megyek veled sokra. – vigyorgok rá, aztán, ha szükséges van rá, eltámogatom a fekhelyéig. – Viszont biztos vagyok benne, hogy a sürgősség miatt nem lesz olcsó. – figyelmeztetem.
Aztán, ha már vele minden rendben, igénybe is veszem a kommunikációs eszközt és sikerül is elérnem Hook-ot, aki érezve, hogy kényszer helyzetben vagyok, nem is átall pofátlanul magas összeget kérni a járgányért, mondván, hogy be kell biztosítania magát arra az esetre is, ha nem kapja vissza a kocsit. Persze, ha valaki a Sivárföldekre megy, annak sosincs kőbe vésve a visszaút is.
Mivel a homokfutóra mindenképp szükség volt, így végül belementem az alkuba. Mikor végeztem a hívással akkor megnéztem, hogy ébren van-e még Nil, ha igen, elmondtam mit intéztem, ha nem megvártam míg felébred és akkor tájékoztattam.
- Meg van a jármű, bármikor mehetünk érte, ha előtte rácsörgök.


Posted by: Nil Dryden Jul 5 2014, 03:35 AM
A küldetésünk első felén túl vagyunk. A kérdés már csak az a könnyebbik vagy a nehezebbik felén, ugyanis bár megszereztünk jónéhány adatot mi fontos lehet, most mégis a sivárföldekre kell utaznunk. Meglehet valahol bennem volt már az elejétől kezdve hogy netán valamikor arra vezet az utunk de az igazat megvallva kételkedtem benne, hogy szükség lesz rá. Most viszont ideje össze szedni magamat ugyanis ahogy Jimmy mondja, a nem állítjuk el a vérzést és látjuk el a sebet, félúton tuti biztos hogy elvérzek.
- Az igazat megvallva volt már részem rosszabban is. Amikor a karom sérült meg egy pár pillanatig semmit nem éreztem. Tudod a sokk meg a többi szarság... Aztán néhány perc múlva már igen... A fájdalom csak egy dolog volt, az érzés viszont hogy elvesztettél magadból egy darabot még rosszabb. Ez ahhoz képest semmi - Mondom egy kicsit fáradt mosollyal, bár szavaimnak ellent mond az arcom amin látszik hogy azért mégis csak fáj. A seb összefércelése azonban korántsem nevezhető kellemesnek így jó néhányszor felnyögök a fájdalomtól, s bár nem mondom csillagokat látok a szemeim előtt, még így begyógyszerezve is. A művelet azért véget ér és egy pillantást véve a sebre , bár nem szép de ahogy nézem Jimmy azért rendes iparos munkát végzett vele. Ezután jöhet a kötszer aminek elmondom a helyét is, és miután a srác megtalálja nemsokára a sebe már teljesen el is lesz látva. Ezen túl vagyunk jöhet a következő lépés. Fel kell hívni azt a tagot akitől majd a járgányt szerezzük, ám ez a feladat Jimmyre vár.
- Rendben, azt hiszem ebben egyet kell értenem veled. Az árral ne törődj, talán ez az egyetlen dolog ami miatt most nem kell hogy fájjon a fejünk - Van pénzem, szerencsre a bankszámlák meghackeléséből sikerült szert tennem egy kisebb adagnyi pénzre, ameddig pedig a srác lebeszéli a dolgot én az ágyon helyezkedem el. Nem alszom bár a szemeim csukva vannak, agyam mégis folyamatosan zakatol. Így telik el néhény perc, és bár hallok néhány foszlányt a beszélgetésből, mindez nemsokára össze mosódik a gondolataimmal én pedig lassan álomba is merülök. Így alszom vagy 30 - 40 percet, s bár nem akartam elaludni mégis mikor magamhoz térek, valamivel jobban érzem magamat, tehát mégis csak megérte ez a kis pihenő. Jimmy se kelltett fel de ezért kár lenne lekorholni, így csak valamivel tisztább tekintettel hallgaom végig amit mond, s mikor befejezi úgy kelek fel az ágyról majd kezdem el az össze készülődést.
- Akkor azt hiszem ideje indulni. Ha eddig nem zárták még le az utakat a falig, akkor már igencsak kevés időnk lehet, márpedig jó lenne ha minél hamarabb oda érnék. Lassan este lesz, van egy olyan érzésem hogy hajnal előtt nem fogunk oda érni a műveleti bázishoz - szedek össze néhány fontosabb holmit, na meg a pénzt is. Szerencsére tárolok itthon jó néhány kézifegyvert is, amik közül egy pisztolyt, és néhány tárat oda is teszek az asztalra.
- Fogd.. Nem árt ha nálad is lesz. Lent a ház hátsó részénél, a garázsban van egy kissé rozoga járgány. A célnak megfelel, remélem szeretsz vezetni - Célzok rá, hogy ő fog most mert egy: Ő tudja hol van a tag, kettő: Bár pihentem még mindig nem érzem magam túlságosan magabiztosnak így hát talán Jimmy se fog ellenkezni a teendő ellen. a hátizsákomba a fegyvereken kívül még jó adag kaját és vizet is pakolok, ami egy darabig biztosan elég, majd ha mindezzel megvagyok jelzek a fiúnak hogy ideje lenne elindulni.

Posted by: Jimmy Latoya Jul 5 2014, 10:45 AM
Nem vagyok orvos, de még csak kedves nővér sem, azonban az utca sok mindenre rákényszeríti az embert, ha túl akar élni, így az egészségügyi felszerelések használatát elég gyorsan érdemes elsajátítani.
Mivel egy csapat kölyöknek osztogatom az észt, így nem árt, ha tudom, hogy miként kell beadni egy injekciót, vagy ellátni törött, lőtt sérülést és minimális szinten, de használni tudom a lézerszikét.
Ezért nem leszek rosszul és képes vagyok összefércelni Nil sebét is, bár egy gyakorlott, hivatásos orvos, biztos a haját tépné a látványra. A célnak megfelel és ez a lényeg, nem fog szépségversenyre menni vele.
Mikor végzünk és az elgyengült férfit végre vízszintesbe segítem, hagyom pihenni, hiszen, ha sietős is a dolgunk, azért ráfét és szükséges is van rá, hiszen nem sok hasznát veszem, ha útközben dől ki. Én azt sem tudom, hová megyünk egyáltalán.
A konyhában bonyolítom le az üzletet Hook-kal, aki persze azon kívül, hogy sürgősségi felárat is számol, azt is megemlíti – gondolom az árban ennek is meg van a szerepe, - hogy mi vagyunk a körözési lista tetején, tele van velünk a média.
Mikor Nil felébred, beszámolok neki, hogy elintéztem a kocsit, aztán megemlítem a szavaira, hogy mit mondott Hook.
- Ha lezárták az utakat és nincs valami titkos kerülőút, akkor bajban leszünk, szerintem a képünk már mindenhol ott világít úton-útfélen. – teszem hozzá, de hát erre lehetett számítani.
Gondolom a kamerák képét, amiket az épületben készítettek, már szépen kielemezték és elterjesztették.
Ahogy Nil menetképes, magamhoz veszek két pisztolyt és a dzsekim alá rejtem az egyiket, a másikat a csizmaszárba, aztán bólintok az invitálására.
- Tudod, hogy imádok vezetni. – fut fülig a szám.
Mielőtt beülünk a kocsiba még telefonálok Hook-nak, hogy mindjárt ott leszünk a járgányért és, ha Nil is elhelyezkedett, már repesztek is az orgazda műhelye felé.

Posted by: Nil Dryden Jul 9 2014, 02:01 PM
Nem nevezhető hosszúnak a pihenési időm, de több a semminél. Láthatóan azért Jimmy nem az orvosin végzett, de elég jól ellátta a sebemet ahhoz hogy úgy érezzem most már indulhatunk. Persze egy kisebb alvás következik ameddig ő elrendezi a telefonos dolgokat, s mikor magamhoz térek be is számol róla, illetve elmondja azt is amit a kapcsolatától hallott. A srác szavaira csak grimaszba fordul az arcom, miközben megrántom még az épp vállamat.
- Erre számíthattunk. Nem sokan kísérlenek meg egy öngyilkos melót. Az akadémia "megtámadása" annak számít, talán éppen ezért volt sikerese. Senki nem gondolta hogy belülről próbáljuk meg. Ami a többit illeti azonban igazat adok, de van egy szakasz amit nem figyelnek csak el kell odáig jutnunk. De ez nem minden.. - Hagyom abba egy pillanatra de arcomon látszik hogy még van amit tudnék mesélni, így aztán egy sóhajjal folytatom is, miközben kezemmel a mellettem lévő cigisdoboz felé nyúlva ismételten kiemelek egy szálat, és a számba dugom.
- A régi karavánútra gondolok ami leágazik a 912-esről keletre. Már vagy 7 éve nem igazán használják a fosztogatók miatt. A fal azon része a legerősebb, mondhatni áttörhetetlen, és kevesebben is örzik,.az ottani főkaput lezárták, viszont úgy két éve meglovasítottam a biztonsági kódokat. Ezek még 20 éve készültek, minden kapu mellett van egy elektronikus panel. Azon keresztül ki lehet nyitni. Ha ott kijutunk már a sivárföldenek vagyunk. Kétlem hogy bárkit utánunk küldenének - Mondom miközben a cigi meggyullad én pedig mély slukkot szívok belőle. Nem éppen a legjobb ötleteim közé tartozik hogy egy fokozottan veszélyes útvonalra menjünk, de a két rossz közül most a fosztogatókat tartom a kevésbé rossznak. Miután mindennel megvagyunk, össze szedelőzködünk és fel is fegyverezzük magunkat, én magam is felöltözködöm, egy pisztolyt az oldalamhoz erősítve, majd ha minden igaz el is indulunk a garázsba. Szerencsére még nem törték ránk az ajtót, de ahogy mondani szokás minden idő kérdése. Azok a rohadékok ahogy Jimmy is mondta bizonyára már mindenféle arcfelismerő rendszeren keresztül végig futtatták az adatokat, csak idő kérdése hogy idáig eljussanak, tehát jobb lenne minél előbb olajra lépni. Miután beszálok az autóba jelzek Jimmynek hogy akár indulhatunk is.
- Akkor taposs bele, mert azt hiszem bevetették a légi lovasságot is. Jó hogy időben elhúztunk. Ezek a CDS kommandósai - Mutatok az üvegen át ahol egy légi jármű már fel is tűnt CDS jelzéssel, és láthatóan a terepet térképezik amit nem is olyan régen elhagytunk. Ha minden igaz Jimmy tudja merre kell menni az kapcsolatunkhoz így előbb utóbb oda is érünk.
- Te intézd el az üzletet, itt a pénz. Lehet a kp már kiment a divatból de talán jó lesz neki - Nyúlok be a táskába és egy jó köteget át is nyújtok a srácnak. TErmészetesen vele tartok, de rá bízom az anyagiak intézését, s ha végre megkapjuk a járgányt talán neki is vághatunk az út utolsó nagy részének.

Posted by: Jimmy Latoya Jul 10 2014, 09:06 AM
Azt szeretem Nil-ben, hogy egészen egy síkra jár az agyunk, ezért is tudunk jól együtt dolgozni, ahogy most is, és ezért mászunk ki a nehezebb helyzetekből is.
Természetesen világos volt, hogy ha meglépjük ezt a lépést és behatolunk a zsaruk főhadiszállására, ez olyan vérlázító lesz számukra, hogy mindenképpen példát akarnak majd statuálni, hogy ne legyenek követőink. tehát az, hogy vérdíjat tűznek i a fejünkre, nem meglepő, ahogy az sem, hogy Nil már előre megtervezte a szökésünket, így talán van rá esély, hogy meglépjünk a minket hajszoló rendőri erők elől.
Azonban nem faggatom, nem kíváncsiskodok, mert nagyon jól tudom, hogy a mi köreinkben mindenki annyit köt a másik orrára, ami feltétlenül szükséges, hiszen ez lehet a túlélés záloga, így megelégszem azzal, amit úgy gondolja, hogy tudnom kell és elmond.
- Reméljük, hogy azóta is jók még azok a kódok. – gondolom át a dolgot gyorsan, de hát nem nagyon van más választásunk, mint ami eddig is volt: kockáztatni. – Szerintem meg nem csak a megalázott önérzetük miatt, hanem a megszerzett anyag miatt is utánunk jönnek. Nem akarnak majd kockáztatni, hogy akár az Anarch vagy, ha nem jutunk el hozzájuk, a fosztogatók kezébe kerüljenek azok az adatok. – mondok ellent neki, bár én is jobban örülnék, ha csak egy társaság miatt kéne aggódnunk. – Nem lenne jó két tűz közé kerülni.

Miután Nil is kellően összeszedte magát és felkészült a nem épp sima útra, már indulunk is, hogy beszerezzük az utolsó tételt, a homokfutót.
Amúgy is ideje lelépni a lakásból, mert az üldözés a mi pihengetésünk alatt sem állt le, gőzerővel folyt és ennyi idő alatt már kideríthették kik vagyunk és szoríthattak a hurkon, még itt a negyedben is.
Azt hiszem pont a legutolsó percben távoztunk, mert ahogy kilőttünk a garázsból, már fel is tűnt egy CDS-es jármű, amire Nil is felhívta a figyelmem.
- Percek kérdése és nem lesz lakásod cimbora. – bólintottam, de szerencsére az utca még szabad volt, így minden további nélkül el tudtunk tűnni a környékről.
Nem mentünk ki a negyedből, csak épp a másik felére autókáztunk, ahol Hook szerelő műhelye volt.
Persze ez csak a legális fedő munkája volt, amúgy orrgazdaként kereskedett ő mindennel, ami egyáltalán mozdítható volt.
- Szerintem nagyon is megfelel neki a készpénz. Ennek nem lesz nyoma sehol és neki is így a legjobb. – veszem el a pénzt, amikor megállok a telephelye előtt.
Tudom, hogy a magas, zárt kerítés mögött hatalmas udvar van, ahol bármilyen járművet meg lehet találni.
Hokk, egy nagydarab, izzadt, szakállas fickó már vár, és széles vigyorral a képén veszi át a nem kevés összeget, amiért akár vehettem is volna egy új járgányt.
- Ott van a kicsike. – int az egyik embere által épp a ponyva alól kihámozódó homokfutó felé. – Aztán sok sikert az úthoz. A kocsi a tied, nem kell, hogy visszahozd, sőt egyáltalán nem kell, hogy errefelé mutatkozz legalább egy évig……ha egyáltalán életben maradsz. – hangzik a nem épp biztató búcsú, amire csak felmutatom neki a középső ujjamat, majd beindítom a homokfutót és kigurulok vele az éppen csak annyira kinyíló kapun, hogy kiférjek.
Megállok a várakozó Nil mellett és megvárom míg becuccol, aztán már mehetünk is.
- Minden rendben ment, de lehet, hogy Hook kicsit pénzéhes lett. Nem tetszett nekem a dumája. – mondom a társamnak kicsit homlok ráncolva. – Jobb lesz igyekezni.

Posted by: Nil Dryden Jul 14 2014, 11:58 PM
Talán jobb is hogy nem faggat, na nem azért mert zavarna, vagy rossz szemmel néznék a srácra, egyszerűen neki is könnyebb ha annyit tud amennyit tudnia kell, na meg sokkal több dologról én se tudnék mesélni neki.
- Ja reméljük mert ha nem, akkor úgy húsz-harminc centi vastag tömör acél fog elválasztani minket a külvilágtól - Bólintok rá, s bár hangom nyugodtnak tűnik, azért látszik rajtam hogy nem gondolom én ezt annyira félvállról mint amennyire szavaim azt sugallják.
- Meglehet de biztosat akkor fogunk tudni ha dekódoljuk a memót, addig sötétben tapogatózunk, de azt hiszem igazad van. Bár most a fosztogatóktól tartok legkevésbé. Ők maguk is szétszórtan élnek, általában egymással háborúznak a sivárföldek fölötti területi uralmakért - Mondom a másik felé pillantva. Nem sokat tudok én se a kinti életről, ahhoz egy fél élet is kevés lenne, de már voltam oda kint, és nem egy leányálom. Most se mennék ha nem lenne muszáj, de sajnos az. Így aztán itt az ideje hogy elinduljunk, s szerencsére Jimmy le is rendezi a dolgokat az orgazdával aki ha minden igaz a gépjárművünket fogja szerezni. Szerencsés pillanatban indultunk mert ha még pár percet itt időzünk tuti ránk törték volna az ajtót. Ezt mi sem mutatja jobban mint a fejünk felett elhúzó CDS kommandós légijármű, ahonnan nemsokára kommandósok is ereszkednek le és lepik el a környéket. Jimmy szavaira csak kissé elhúzom a számat és kesernyésen felnevetek.
- Ez zavar most legkevésbé. Éppen csak lelaktam egy kicsit. Szerencsére van pár ismerősöm a környéken akinél tudok szerezni lakást, de ha minden kötél szakad majd héderelek nálad - vetem oda az utolsó pár szót amolyan " Nil féle " humorként, remélve hogy a srác majd értékeli. A kocsikázás azonban mondhatni viszonylag biztonságosan telik és bár látok zsarukat a környéken szerencsére elég távol hogy biztonságosan eljussunk a fickó garázsához. Mikor Jimmy kiszál én is követem, kezemmel észre vétlenül hátra nyúlva hogy kibisztosítsam a pisztolyom. Nem áll szándékomban lövöldözni de senkiben sem lehet bízni még ebben a szakálas pacákban sem, aki ahogy hallom gyorsan le akarja bonyolítani az üzletet és miután megmutatja a homokfutót a színünket se akarja látni.
- Ahogy nézem igazi szívbéli jóbarátok találkoztak ma itt össze - Morgom oda alig hallhatóan Jimmynek, de érdekel is most ez az egész, amikor menni kéne? Hát nem, így aztán ismételten átadom a kormányt Jimmy-nek én pedig az anyósra egy szó nélkül pattanok be s csak akkor válaszolok a másiknak amikor már pár száz métert megtettünk.
- Gondolod hogy egy kis plusz bevétel reményében feldobhatott minket ? - Nézek eléggé sokat mondóan a másikra, s még valami ízeset hozzá is akarok fűzni a dologhoz de ebben a pillanatban egy igencsak erős sorozat szántja végig előttünk az utat felszakítva kissé az aszfaltot, a golyózáport pedig a felettünk repülő légijárműről zúdítják ránk.
- A kurva annyjukat... Nem tudom hogy ez a haverod műve e de mindegy is mert nyakig ülünk a szarban... Remélem tudsz manőverezni. - Rántom elő a fegyveremet és próbálom viszonozni a tüzet, néhányat rálőve a helikopterre. Túl sokat nem használ, ezen még a páncéltörő lőszer is nehezen megy át, de talán kissé sikerül elterelni a figyelmüket. A következő pillantban azonban egy kissebb rakéta húz el nem sokkal mellettünk kibontva az egyik ház falát, ami mellett éppen elszáguldunk. Zeng a fülem a robbanás gerjesztette légnyomástól és kissé meg is szédülök de szerencsére időben kapom el a futó egyik rúd részét
- Taposs bele... Úgy fél kilóémterre innen keleti irányban van egy alagút ha csak nem küldtek oda egy földi különítményt talán még meglóghatunk előle, de ha sokáig itt szlalomozunk ropogósra sütnek minket - Mondom kicsit hangosabban a másiknak.

Posted by: Jimmy Latoya Jul 15 2014, 07:03 PM
Nagyon örülök, hogy még időben hagytuk el Nil lakását, mert valahogy nem vonzott valami titkos föld alatti börtön és az ott megejtett vallatás előrevetített képe, még akkor sem, ha teljesen tisztában voltam már az akció elején, hogy ez is lehet egy opció. Bár azt hiszem akkor inkább igyekeznék lelövetni magam, a fiúknak úgy is gyorsan jár a keze a ravaszon. És ebben úgy látszik szintén egy húron pendülünk anarchos barátommal.
Persze értem én Nil optimizmusba vetett hitét, hogy lesz esélyünk még akkor is, ha előttünk a fosztogatók, mögöttünk a zsaruk árnyéka vetül ránk, hiszen másként akár neki se vágjunk az útnak. Mindenesetre azt hiszem, most még én sem fogadnék magunkra, ha meg kéne tennem valami fogadásban.
- Hidd el Nil én neked drukkolok! – vigyorodom el, mert valahogy le kell vezetni a feszültséget és én inkább így teszem, mint hogy szitkozódjak vagy csapkodjak. – De akkor is a fosztogatók területén fogunk átvágni és elég, ha egy bandába belefutunk. – csóválom meg a fejem. – Ha tűzharcba keveredünk jönnek majd a többiek is, mint a hiénák. Remélem, hamar túlleszünk rajtuk.
Valahogy fura szörnyként gondolok ezekre az „emberekre”, hiszen mióta csak az eszemet tudom et súlykolják belém, és még ha nem is bízom ebben a rendszerben, valahogy ezt soha nem kérdőjeleztem meg. Hát most lehet, hogy testközelről szerzek ismereteket.
Nil lakására már nem is vesztegetek több szót, hiszen az már az enyészetét, még szerencse, hogy nélkülünk.
- Nem lenne kifogásom ellene haver, de kétlem, hogy az enyém nem éppen hasonló sorsra jut, mint ez. – intek hátrafelé.
Csak abban reménykedem, hogy a kölykök még időben megpattantak és most csak messziről figyelik, ahogy a főnöküket keresik. Remélem egyszer azért visszatérek, addig meg van egy-két okos helyettesem.
Hook-kal az üzlet látszólag simán lebonyolódott és nem csak bérbe adta, hanem tulajdonképpen el is adta a kocsit nekem, és végül ez volt az, ami gyanússá tette. A fickó minden garast a fogához vert és mindennek alaposan megkérte az árát, most meg itt nagylelkűsködik?
Mivel a homokfutóra nagy szükségünk van és már az is késő lenne, ha a sivatagban lennénk, nem akarok ezzel is foglalkozni, de mikor már jócskán magunk mögött hagytuk a helyet és Nil is rákérdez, nem tartom kizártnak, hogy kettős játékot űz.
- Túl nagy lehet a kísértés, elég nagy összegnél nem tenném tűzbe érte a kezem. – ismerem el, de mielőtt még folytatnám, nagyot rántok a kormányon, ahogy egy géppuska sorozat kaszál keresztbe előttünk az úton. – A jó életbe! – szitkozódom vadul követve ebben Nil példáját, ahogy meglátom a fejünk felett a zsarumobilt. – Nem tudom, de, ha igen, akkor kinyúvasztom azt a köcsögöt! – vetem oda és közben a kormánnyal birkózom, hogy ide-oda szlalomozva kerüljem ki a golyókat, de közben az úton is tartsam a járgányt.
- Próbálok cimbi, próbálok, de nem árt, ha kicsit megcakkozod a fülüket, hogy ne tudjanak pontosan célozni, mert akkor nekünk szó szerint lőttek.
A rakéta azért már kicsit sok és szinte keresztbe fordulok az úton a könnyű kocsival, amit jócskán meglök a légnyomás, majd ismét tövig nyomva a gázt, lövök ki megint előre, hogy ne tudjanak célba venni.
Én is megérzem a fejemen a robbanást, de van éppen elég bajom, mint ezzel törődni.
- Akkor kapaszkodj Nil! – veszem a tájékoztatását és nagy lendülettel bevágok egy kisebb sikátorba, majd jó pár tíz méter után visszakormányzom az eredeti irányba az autót, letarolva néhány tákolmányt, aminek darabjai össze-vissza röpködnek a levegőben, remélhetőleg kissé megtévesztve a fegyverkezelőt. – Remélem, hogy ott van az az alagút, mert nem sokáig bújhatunk el előlük. – bökök felfelé.
Ha meg küldtek oda egy különítményt, hát akkor nagy gáz van.


Posted by: Nil Dryden Jul 18 2014, 01:01 AM
Jól esik hogy legalább Jimmy mellettem van, ha már a fél város ellenem. Meg kell valljam, ha fogadni kéne én se merném biztosra hogy magamra fogadnék e. Van valami a srác félelmében, de remélem most is bejön a megérzésem és ott lesz az a kapu, más választásunk amúgy sincs. A fosztogatós dolog engem is idegesít de most ahelyett hogy hosszanti magyarázásba kezdenék csak megrántom a vállamat.
- "Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe" Szun Ce a háború művészete. Érdekes olvasmány és van benne néhány bölcselet. Szerencsére nem a vak ismeretlennek vágunk neki, azért tudok egyet s mást a kinti életről - Nem túl meggyőző a válaszom ezt én magam is kihallom a saját hangomon, de bízom az előző utazásomkor átélt emlékeimben és tapasztalataimban még ha az már jó pár hónapja is volt. Szerencsére épp időben lépünk olajra mert nemsokára már ide is eljut a yard és van egy olyan érzésem hogy a házamról csak múlt időben beszélhetek mostantól. Gyanítom ide nem kell vissza jönnöm mostanában.
- Majd szerzünk másikat.. már ha egyáltalán élve kijutunk ebből a slamasztikából - Mondom miközben azért hátra hátra tekintek, figyelve a környéket, de nemsokára véget vetek eme tevékenységemnek mert megérkezünk az orgazdához aki úgy tűnik nem csak szerintem viselkedik kissé furán. Ha csak én látnám így még annyira nem aggódnék hiszen Jim ismeri a fickót, de az már eléggé rosszat sejtet ha neki is büdös itt valami.
- Fasza... Lehet jobb lett volna egyszerűen csak leüt... - Kezdeném de a következő pillanatban süvít végig előttünk pár méterre a golyózápor ami igencsak felpaprikázza mindkettőnk kedélyét.
- Ha ezt élve megússzuk golyót eresztek a fejébe, hogy ott rohadna meg - Mondom miközben kibisztosítva a fegyveremet fordulok hátra és kezdek el lőni a kopterra. Persze ez olyan mint halottnak a csók ezt tudom én is, még az is meglehet hogy figyelem elterelésnek is kevés lesz. Mideközbe persze magyarázok Jimmynek is hogy mit kéne tenni. El kell jutni ahhoz a nyüves alagúthoz ami a kapuhoz vezet, és mivel ő a sofőr a manőverezést neki kell megoldania, a szavaira azonban csak felhörrenek.
- Ha a járgányhoz nem kaptál minimum egy gránátvetőt, a cakkozás elmarad a részemről. Azt hiszem ezzel a csúzlival nem sokat érek el. Ennyi erővel döglött golyókkal is puffogtathatnék...- Kiabálok vissza miközben a tár kicsúszik a fegyverből és már tolom is fel a következőt, majd ismét tüzelni kezdek, ezúttal a pilóta felőli részt próbálva gyengíteni, de azon kívül hogy a gép bevet néhány légi manővert nem sokat érek el. A gép azonban elég nagy mennyiségű olmot szór ránk, néhány közelebb csapódik be néhány távolabb, de amikor a rakétákat is bevetni, na az már kezd sok lenni. Szerencsére Jimmyt se ejtették a fejére, bár ha nem szól hogy kapaszkodjak valószínűleg a hirtelen irányváltástól lerepülnék a járgányról , de még időben sikerül megkapaszkodnom az egyik fémrúdba.
- A rohadt életbe, mindkettőnket kinyiratsz - kiálltok rá a másikra, a hirtelen feltörő adrenalin hatására. Szerencsére azonban a jóslatom elmarad, és nemsokára megláthatjuk az alagút sötét bejáratát is. Mielőtt azonban átmennék rajta egy utolsó "ajándék" gyanánt a gép fegyvere végig szántja a mögöttünk lévő területet és bizony néhány lőszer a kocsi hátolján is végig pattan. Szinte úgy szikrázik mint egy csillagszóró.
- Baszki ez karcolt - Említem meg miközben néhány mély levegőt véve ellazulok az ülésbe. Eddig megúsztuk, az alagút túloldalán már a kapu vár. Remélem Jimmy felkapcsolja a világítást mert ezen a helyen örök a sötétség, s ha villanyt olt láthatja is hogy bizony kevesen fordulnak meg erre. Maximum néhány csöves.
- A rázós részén túl vagyunk, legalábbis remélem. Most én jövök, tartsd melegen a motort, mert mindjárt ott vagyunk- Mondom s nemsokára már Jimmy is láthatja úgy 10 perces kocsikázás után, a hatalmas acélkaput ami orbitális méreteivel igencsak tekintélyt parancsoló. Ha végig nézek rajta még néha engem is kiráz a hideg, olyan mintha egy másik világ kapuja előtt állnék. Bizonyos értelemben talán az is. Mikor megérkezünk lepattanva a kocsiról a kapu mellett lévő bemélyedéshez sietek ahol ott is áll a régen nem használt panel. Láthatóan kivonták a forgalomból, azonban én tudom hogy lehet életet lehellni bele. A táskámból elővéve egy kisebb doboz alakú műszert, két diódát kötve a kapu melletti számítógép panelre és lassan dolgozni is kezdek vele.
- Pár perc, ha sikerül vissza kötni a hálózatra akkor ki tudom nyitni ha nem akkor meg... - De még be se fejezem amit mondtam, a panelon lévő ledek mind fel fel villannak, és vizorkép meg is jelenik a panel kijelzőjén.
- Azt hiszem nem kell aggódnunk a "ha nem " miatt. Isten hozott Jimmy a sivárföldeken. Remélem azok a tetvek lekopnak végre rólunk. - Ütöm le a végső számkombinációt, aminek hála a hatalmas fémmonstrum kisebb port felverve megindul ezzel utat engedve nekünk. S hogy mi vár minket a túloldalon? Nos a messzeségbe végeláthatatlan pusztaság ami maximum csak a távolban lévő kopár hegyláncok szakítanak meg. A nap szinte perzseli a földet, és láthatólag egy lélek sincs kint. Egy régi út vezet kifelé amit valószínűleg hosszú ideje most mi fogunk használni először. Ennek apropóján pedig be is pattanok a járműbe jelezve Jimmynek hogy indulhatunk.

Posted by: Jimmy Latoya Jul 19 2014, 11:46 AM
Igen. Hát nem vagyok túlságosan meggyőzve, még akkor sem, ha ilyen híres hadvezérektől vagy kiktől idézget, de hát nem azért vagyok vele, hogy én legyek az ügyeletes vészmadár, hanem, hogy nagyobb esélyünk legyen a megszerzett adatok célba juttatására.
A lakásainkba, meg más esély sincs, hogy visszatérhessünk, bár arra is kevés az esély, hogy egyáltalán visszatérjünk. Ha valami csoda folytán mégis életben maradunk és sem a zsaruk, sem a fosztogatók nem végeznek velünk, akkor is kell más személyazonosság, mert örökre a körözöttek listájának élén fogunk szerepelni, mint közellenség.
Hook-kal kapcsolatban meg hát utólag már okosabb az ember, de eddig nem volt gond a fickóval, megbízható volt és mindig azt adta, amit megrendelt nála az ember, és ebben most sem volt hiba, csak hát a rengeteg pénz, meg még ki tudja mit ígértek neki, talán, hogy szemet hunynak a stiklijei fölött a frász tudja, így aztán feladott.
- Jobb lett volna, ha előre tudom, persze. – kiáltom vissza Nil-nek, miközben megfeszített erővel igyekszem manőverezni, hogy megnehezítsem a mesterlövész dolgát a felünk fölötti zsarumobilnak. – És az én kapcsolatom, a feje az enyém! – tisztázom le a dolgot, hogy kinek van joga kinyírni azt az áruló férget. – Inkább ezekkel a seggfejekkel törődj. – rántom hol erre, hol arra a kormányt, hogy ne tudjanak becélozni.
Így is néha vészesen közel fütyülnek el a nagy kaliberű golyók a fülem mellett, amitől igen csak ideges leszek.
- A reflex nagy úr, ha a kasznijukon kopogtatnak a lövedékeid, ők sem lesznek nyugodtak. – vetem fel, mert, hát általában ez bejön.
De azt hiszem nem kell túlságosan biztatni Nil-t sem, hiszen az ő bőrére is megy a játék, és nagyon is hatásosan kezeli a kezében tartott mordályt, így nem is találnak el minket……egyelőre, de a rakéta azért már sok a jóból, tudom, hogy ha nem tűnünk el pillanatok alatt, akkor csak füstölgő roncs marad belőlünk.
- Épp ellenkezőleg haver, épp most mentettem meg a segged egy kis felfüstölődéstől. – vigyorgok rá feszülten és vágok vissza a vádra.
Aztán megyünk árkon.bokron keresztül, ami úgy látszik be is válik, egészen a hirtelen az orrunk előtt feltűnő alagút bejáratáig, ahol aztán utolsó nekibuzdulásként, még kapunk a hátsónkba egy adag golyózáport.
- Igen, ez kurvára necces volt. – fújom ki az eddig csak módjával hiperventillált levegőt én is.
Felpöccintem a világítást, mielőtt még felkenődünk a falra és, ha már a zsarukat megúsztuk ez lenn aztán a nagy pech, de semmi különleges nem történik a továbbiakban szerencsére.
Egészen furcsa a nagy csatazaj után ez a csend, mely végig kísér a majd negyedórás autókázásban, de aztán feltűnik a Nil által emlegetett kapu, ami egy hatalmas monstrum. Még sosem láttam ehhez foghatót, így kicsit leesett állal állítom meg a kocsit előtte és csak nagy szemeket meresztve bólintok az instrukciókra.
Remélem, hogy Nil tudja, hogy mit csinál, mert, ha nem jutunk ki, visszafelé már biztos nem megyünk sehova, akár fejbe is lőhetjük magunkat nyugodtan, ha sok-sok fájdalmat meg akarunk spórolni. Ebben teljesen egyetértünk.
Megkönnyebbülten vigyorodom el, mikor megelevenedik a cseppet sem bizalomgerjesztő panel és meghallom társam szavait, majd mély döndülés után megmoccannak a hatalmas kapuszárnyak.
- Nagyon remélem. – sóhajtom én is, bár nem vagyok túl bizakodó, túl sok forog kockán a CDS-nek ahhoz, hogy ilyen könnyen lemondjanak a fejünkről.
Soha nem jártam még odakinn, így a gyomrom erősen görcsbe rándul, ahogy azokat a hatalmas nyílt távolságokat meglátom. Nem tagadhatom, hogy elönt a félelem, talán jobban, mint amikor a zsaruk kergettek.
- Innentől te mondod, hogy merre pajtás. – nyögöm ki, aztán ha Nil visszaült mellém, egy nehéz szusszanással lépek a gázra.
- „Ha itt kilépsz, hagy fel minden reménnyel” vagy valami ilyesmi, nem tudom hol hallottam, de elég ideillő, nem gondolod? – kérdezem a mellettem ülőt, de a szemem nem tudom levenni a sivár tájról. – Már most hiányoznak a mocskos és büdös sikátorok.


Posted by: Nil Dryden Jul 23 2014, 10:35 AM
Szépen tőrbe csaltak minket, az a rohadék feldobott, most meg itt vannak a zsaruk a nyakunkban. Most mégse válaszolok többet Jimmy szavaira, ahogy hallom ő is eléggé be van sózva rá. Valahogy azonban ezt a repülő piócát le kéne vakarni magunkról, főleg mert ha így folytatja nemsokára kilyuggat minket. Persze próbálom viszonozni a tüzet, de a fegyverek közötti kaliber különbsége igencsak nagy, így maximum abban bízhatok hogy megzavarom őket.
- Jobban érezném magam még így is egy olyanban mint ebbe a mozgó halottaskocsiban. Ha eltalál nem is kell koporsó elég ha körénk hajlítják a kasznit.- Válaszolom túlkiabálva a rotorok hangos zaját, és valamilyen ellenálhatatlan késztetést is érzek hogy röhögjek. Nemtudom hogy a stressz és a megnövekedett adrenalin okozza e. Nemsokára azonban erőt veszek magamon, erre rátesz még Jimmy őrült manőverezése ami bár lehet meg is ölhetne, mégis megment most minket.
- Seggünket - Helyesbítek, de többet már nem mondok. Azért mielőtt beérnénk az alagútba, kapunk a segggünkbe még egy adag lőszert, de azon kívül hogy végig szánt a jármű hátulján szerencsére bennünk nem tesz kárt. Franc se hitte volna hogy a mai nap még idáig elfajul de most ez van, benne vagyunk a szarban, és minden reményünk az hogy ha túljutunk ezen az éjsötét alagúton, lesz ott egy kapu ami még talán ki is nyílik ha én azt akarom. A világítás felkapcsolásánál komor tekintetemet én is körbe vezetem. Tudtam jól hogy a városnak vannak ilyen részei is. Az ilyenek mutatják meg mennyire is bealkonyult már Elysiumnak. Tisztára mintha nem is ezen a világon lennénk. A kapu azonban jó negyed óra múlva megmutatkozik előttünk az alagút végén. Most jövök én és szaktudásom, mert valahogy ki is kéne nyitni. Látom ám hogy Jimmy hogy néz rá , ezen kicsit el is vigyorodom.
- Nem éppen Disneyland, ez is áll leejtős mi? Amikor először láttam az én arcom is valami hasonlót mutathatott. Na pár perc és jövök, ha minden jól megy - Mondom leszállva a gépjárműről hogy aztán a panelhez jutva elkezdjem annak a beizzítását. Kicsit neccesebb mint gondoltam, valahogy vissza kéne kötni a főhálózatra, de szerencsére vannak nálam olyan kütyük amivel szerencsésen véghez vihetem a tettemet. Nemsokára a kapu kisebb robajjal nyílik meg előttünk.
- Hidegvér... Ha megismered a kinti játékszabályokat nem lesz olyan nyomasztó. - Mondom nyugtatásképpen a másiknak, végül beülve el is indulunk a kissé romos sztádán.
- Ha minden jól megy úgy 10-12 mérföldön át vezet ez a szakasz, ami majd leágazik két irányba... A nyugatit kell választanunk ha a leggyorsabban oda akarunk érni, és el akarjuk kerülni a karavánutakat. Ha minden jól megy pont elkerüljük sugárzás fő területét. Amúgy ja... eléggé ide illő, bár nekünk éppen ez hozza majd a reményt.. Ami meg a sikátoraidat illeti, ha minden jól megy pár napon belül visszont láthatod őket - Felelem hátra dőlve, miközben szememet a távolba meresztem. Jó idő eltelik, míg szótlanul zötykölődünk a kocsin, a nap is már túljutott a delelőn, nemsokára már a kereszteződéshez érünk, de ekkor fura dolog üti meg a szememet. Kezemmel előre nyúlva kissé meg is pöckölöm az üzemanyag mérőt, tekintetem pedig eléggé gyanakvóan kezdi méregetni.
- A haverod vagy nem tankolta meg a járművet, vagy az az átkozott búcsú lövése a CDSnek mégis csak célba talált, álljunk le egy percre -Mondom és még meg se várva hogy a kocsi teljesen megálljon szálok ki majd a mikor Jimmy megáll, a kocsi alá feküdve vizsgálódni is kezdek. Nem értek sokat a gépkocsi műszerészethez, de annyit tudok hogy...
- Kaptak az injektorok... A kurva életbe, A négy befecskendező csőből kettőnek annyi. Valószínűleg dupla annyi üzemanyagot pöfögtünk el mint amennyi normális lenne... Szükség lesz alkatrészekre - Állok fel, egy cigit dugva a számba, majd vissza ülve a kocsiba, néhány pillanatig úgy látszik igencsak a saját gondolataimmal leszek elfoglalva. Végül mégis csak kibököm.
- A közelben van egy város... Ghost town... A hideg ráz attól a helytől, de talán találunk valami donor járművet ahonnan ki tudunk kukázni egy két alkatrészt, plusz benzint... Ez a tragacs amúgy se vinne tovább a városnál, kifogynánk a naftából.. Induljunk és térjünk le északi irányba... Még mindig jobb ha egy szellemvárosban rohadunk le, mintha a sivárföldeken - Mutatok is a megfelelő irányba, amerre indulni kéne. Nos erre nem számítottam , de azt hiszem jó pár ilyen esemény volt már a mai nap, amire egyikünk se számított.

Posted by: Jimmy Latoya Jul 24 2014, 10:21 AM
Azt hiszem abban teljesen egy húron pendülünk, hogy egyáltalán nem vagyunk biztonságban egy szélátfújta homokfutóban, bár egy rakétával felszerelt légijármű ellen valószínűleg egy tank sem lenne elég jó védelem, így végül is mindegy. Ezzel legalább mozgékonyabbak vagyunk és könnyebb manőverezni, így a golyók nagy része is ártalmatlanul pattog el mellettünk, igaz ezért rendesen leizzadok tőlük.
- Ne izgulj Nil! – vigyorgok rá feszült izgalommal. – Ha eltalálnak, nem lesz szükségünk még koporsóra sem.
Mondjuk ezek után nem nagyon figyelek semmi másra, csak arra, hogy nem kenődjünk fel semmi szilárdabbra, mint amin még át tudunk gázolni, de végül csak sikerül elérni az alagutat, még ha a végén kissé fenéken is lőnek minket. Ennyi örömük nekik is lehet, nem?
Ha nem lett volna itt ez az elfeledett járat, akkor biztos vagyok benne, hogy már halottak lennénk, vagy minimum sebesülten fogságban, ami a rosszabb verzió. De szerencsére Nil felkészült és így talán a városból ki tudunk menekülni, már, ha a kapu is engedelmeskedik az akaratának és persze a technikának.
- Még soha nem jártam ilyen közel a falhoz. Nagyon király! – bólintok a megjegyzésére, mikor látja a döbbenetet az arcomon.
Tényleg lenyűgöző, de egyben félelmetes is, hiszen, ha ez kinyílik, olyan lesz, mintha pőrén, védtelenül állnék a világban, amiben számtalan veszély leskelődik rám.
És ez nem is áll messze az igazságtól!
- Remélem túl is élem, míg sikerül megismernem azokat a szabályokat. – bólintok és feszülten nézem, míg akkor nyílás nem keletkezik a kapu két monumentális szárnya között, hogy kiférjek a kocsival, aztán megnyomom a gázt és kicsorgok rajta.
A gaz által felvert, repedezett aszfaltcsík még úgy ahogy látszik a homok alatt, de legalább utat mutat a nagy pusztaságban, amiben már most rosszul érzem magam.
- Ja a sugárzás! – nyögöm ki, mert abba bele sem gondoltam, annyira csak a fosztogatók elkerülésére koncentráltam. – Ha legalább ennyire látszik valamiféle út, és még járható is, talán úgy átsuhanunk a veszélyes szakaszokon, hogy mire észbe kaphatnának már el is tűntünk.
A szemem egyfolytában feszülten pásztázza a tájat és igyekszem az úton tartani a könnyű kis homokfutót, így nekem egyelőre nem tűnik fel, amire csak Nil kopogtatása hívja fel a figyelmem.
- Mikor elindultunk tuti tele volt. – rázom meg a fejem, mert lehet, hogy Hook elárult, de a kocsival minden rendben volt.
A másik variáció, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott nekem sem volt túl szimpatikus, mert, ha eltaláltak minket és azért fogy így a benzin, vagy hasonló, akkor itt fogunk megdögleni.
Sürgősen a fékre lépek és megállítom az autót, míg Nil hátramegy vizsgálódni, de én is kiszállok és idegesen várom mit talál.
- A jó büdös francba azokba a kurvapecérekbe! – rúgok bele dühösen a kocsi kerekébe, mintha ezzel bármi is változna. – Tudtam, hogy nem lesz olyan sima a dolog, mint ahogy reméltük. – sóhajtottam aztán némileg lenyugodva, hiszen ezt is belekalkulálhattuk, már az is oltári szerencse, hogy idáig eljutottunk.
Egy cseppet sem tetszik, ahogy Nil arról a helyről beszél, ahová szerinte mennünk kéne, hátha összerakhatjuk még a járgányt, de vagy oda megyünk, vagy mehetünk gyalog, ha elfogyott a benzin és valószínűleg az a rosszabb opció.
- Rendben. – néztem arrafelé, amerre mutatott, bár egyelőre semmit nem láttam, csak némi porfelhőt talán. – Nem hiszem, hogy van más választásunk. De, ha nem találunk semmit, mennyit kéne gyalog megtennünk? – kérdezek azért rá, bár lehet, jobb lenne nem tudnom, de csak úgy lefeküdni és a halált várni nem az én stílusom. – Menjünk. – ülök be az autóba és ha Nil is visszatelepedett, elindulok a Szellemvárosba.

Posted by: Oni Jun 30 2016, 07:46 PM
Több hónapja csak a túlélés minimum szintjét fenntartva kóvályogtam. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok.
Fejem zúgott, hasító fájdalmakkal kínzott. Már több hete, hogy egy taknyosokból álló csapat megvert éjjel, és mindenemet ellopták. Azóta elvonási tünetek törnek rám elsöprő erejű hullámokban. Szerencsére sikerült találnom egy mocsoktól bűzlő, apró sikátort, ahová csak elkorcsosult patkányok járnak, s itt minden görcsös kínt talán feltűnésmentesen vészelhetek át. Nincs az az Isten akit ne tagadnék meg most egy kis morfiumért... Bár nem érne sokat. De talán egy pillanatra, egy másodperc töredék részére újra jól lehetnék.
Egy mocskos, félig leégett takaró alatt feküdtem már napok óta egyhelyben. Estétől reggelre vacogtam, melegem volt és izzadtam.
A szám fehéren, lisztesen kiszáradt, testem tehetetlen erőtlenséggel feküdt.
Néha megfordultam, megmozdultam, de minden mozdulatom lagymatag elesettségről árulkodott.

Az Anarch egy küldötte mondta, hogy most el kell tűnnöm egy időre, mielőtt valahová a Sivárföldekre vinnének, hogy megkapjam működésem helyszínének adatait.

Mondhatom csodás ötlet volt ez az egész. Nem volt elég, hogy a rohamokkal küzdöttem feszült inakkal, de magamat is folyton átkoztam. Ez a döntés volt, mely miatt meghalt a számomra legkedvesebb ember, s emiatt sínylődök itt. Emiatt nem kaphatok anyagot, ami enyhítene életem minden fájdalmán... Emiatt tudnék megölni mindenkit, ha lenne elég erőm.
A vak düh segítségemre volt a túlélésben. Viszont nem tudtam, hogy mikor jönnek értem, szinte nem is reméltem, hogy még emlékeznek rám. Már nem volt semmi veszítenivalóm.

Találtam egy penészes kenyér darabkát, melyért három patkánnyal kellett szinte megküzdenem, majd letoltam torkomon a még ilyen éhesen is undorító dolgot. Majdnem hánytam. Alig bírtam visszafogni vonagló öklendezésemet. A gyomrom maradék tartalmának bűzösen megemésztett íze már nyelvemen volt, mikor egy utolsó, nagy nyeléssel sikerült visszatolnom magamba az értékes tápanyagokat.
Zihálva próbáltam kiheverni ezt az undorító élményt, majd mérhetetlen fáradtságot érezve elaludtam, az utcára látva a tömeg ritkuló lépteit figyeltem egy fal óvó félhomályában.

Posted by: Nil Dryden Jul 1 2016, 01:07 AM
//Oni//

Nem igazán vagyok tisztában vele, hogy mióta bíz rám az Anarch csempész feladatokat, de úgy tűnik ez a nap is eljött. Ma reggel érkezett a memo én pedig egy ideje már az utcákat járva reggeltől keresésére is indultam a célszemélynek. Miközben járom az utcákat, a csuklómra épített microszámítógépről kezdem tanulmányozni kivel is van dolgom. Az információk bizony eléggé foghíjasak tekintve hogy a Chipje már egy ideje teljesen inaktív és maga az anarch rendszere se tud róla sokmindent, de azért az olvasottak, és az ismerősi köre alapján, felszakad egy mély sóhaj az ajkaim közül.
- Francba... ez nehéz menet lesz . - A legbiztosabb támpontom a digitális fényképe amit valamelyest már sikerült memorizálnom, viszont épp mikor már feladnám a keresést, és más elintézetlen dolgok után indulnék, az egyik félreeső falnál észre veszek valakit. Te jó ég ahogy nézem az élet vele se bánt éppen a legjobban. Nem lehet a legjobb állapotban márpedig így nemhogy a falon kívülre nem vinném, hanem azon is csodálkoznék, ha az elkövetkezendő egy hetet megússza. Kissé gyorsítva a lépteimet nemsokára a falnál lévő lány fölött állok meg majd egy nyugodt mozdulattal legugolok mellé, kezemmel határozottan , de nem durván rázva meg a vállát.
- Ébresztő kölyök... nem éppen a legjobb helyet választottad szunyókálásnak. - Bátor az tény. A zsaruk amúgy is takarítják a csöveseket, elég csak egyszer annak nézniük és ha kiderül hogy nincs chipje.... hát akkor bizony nagy szarban lesz annyi tény. Remélem magához tér, én legalábbis mindent megteszek hogy így legyen. A szagából ítélve nem hinném hogy mostanában láthatott fürdőt. Talán mégis csak helyre kéne pofozni mielőtt bármit szeretne kezdeni vele az Anarch. Ha egyébként rám néz, egy sima embert láthat. Ápolt haj, hosszú fekete ing, ami alatt egy bőrnadrág látható lábamon, egy hosszú vádlit is védő bőrbakancs zár le. Nem tudom milyen benyomást kelthetek, vagy neki mit mondtak, egyáltalán mondtak e neki valamit, hogy jön e segítség. Én nem túl sok mindent tudok róla, szóval ha sikerül helyre rakni biztos lesz pár kérdésem hozzá.

Posted by: Oni Jul 11 2016, 07:51 PM
Hangokat hallottam közelről.
Az utca messzi zajait már megszoktam, de ez most nagyon közel volt. Idegen érzésként futott végig a hátamon a közeli ember jelenléte. Tudatom cserben hagyott, fáradt volt az agyam és lassan forogtak ésszerű gondolataim, ezért természetes ösztöneim vették át a hatalmat testemen és hunyorogva egyik kezemet erőtlen ütésre lendítettem. Természetesen messze nem talált célt és, ha talált is nem éreztem.
Az éhség összehúzta gyomromat, a mozdulat hatására testem görcsbe gubózott.
Hányingerem lett és úgy éreztem kiver a víz. Homályosan felpillantottam és száraz, cserepes szám mozgott, mintha beszélnék, de egy hang sem kúszott ki a torkomon.
- Hagyj békén! - mozgott a szám s alig hallható, surlódó hangon beszéltem.
Szemem homályos képekkel látott el egy sötét alakról.
Annyiban megnyugtató volt az ember külseje, hogy biztos voltam benne, nem valami hivatalos személyecske aki épp elpaterol, aztán meg ki tudja, miket csinálnak velem. Abban biztos vagyok, ha egy olyan ember találna rám a testem a szeméttelepen végezné. Cafatokban esetleg... Édes vége lenne ez fiatal életemnek.
Ennek ellenére egy potenciális rablógyilkost láttam az emberben. Mostmár tisztult kissé a kép. A férfiban. Furcsa, hosszú haja volt.
Nem bíztam meg benne és valójában csak elemi életvágyam és ösztöneim akartak életben tartani. Fejemben már régen megfogalmazódott, hogy életem már nem sokat ér számomra.

Posted by: Nil Dryden Jul 12 2016, 06:20 PM
Úgy tűnik megtaláltam akit kerestem. Az persze megint teljesen más kérdés, hogy mit szólok ehhez az egészhez. Egyenlőre talpra kéne valahogy állítani a lányt, nem hogy kiküldeni a francos sivatagba. Miközben lehajolok fel is vetődik a fejemben, hogy vajon az Anarch ezt valami idióta viccnek szánta vagy komolyan van valami terve a lánnyal? Az ütés bár eltalál de az ereje vajmi kevés, amin persze nem is csodálkozok elnézve az állapotokat.
- Ezzel talán egy mosómedvét el tudsz kergetni - Felelem fanyar arccal miközben felmérem a másikat. Minden esetre egy biztató dolog van az egészben: legalább ha nem is teljesen de magánál van még.
- Megfordult az én fejemben is hogy ezt kéne tennem kislány, de valakiknek terve van veled. Lázadás, forradalom.... Anarch? Emlékeztet valamire? - Teszem fel a kézenfekvő kérdést, mert valahogy nincs kedvem az életmentés mellett még hadakozni is újdonsült védencemmel.
- Ha igen akkor most fejezd be az ellenkezést és gyere. Ahogy elnézlek nem ártana valami a gyomrodba, a folyadékról nem is beszélve. - Kiszáradás, éhség ezek mellett már nincs is teljesen magánál. El fog tartani egy kis ideig míg talpra áll. És én még azt hittem sima csempészakció lesz a "falon" túlra. Hát nem! Ha a másik nem ellenkezik, akkor a karjánál fogva próbálom meg felhúzni a flaszterről, majd ezután az út fele fordulva leinteni egy https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/e2/1c/8a/e21c8a32766ec2069c8c964f819a320f.jpg intek le.
- A downston street sarkához....és ha lehet taposs bele - Morgom oda az igencsak köpcös sofőrnek majd ha sikerül a lányt is betessékelni a járműbe bepattanok én is.
- Mi a neved? És mi a francot ígértek neked, amiért vállaltad ezt a szarságot? - Teszem fel a kérdést, mert bár a nevét a kapcsolatomtól tudom, de hogy mi a céljuk vele azt már nem. Másrészről jó lenne szóval tartani legalább addig ameddig fedél fölé nem kerülünk.

'
Powered by Invision Power Board (http://www.invisionboard.com)
© Invision Power Services (http://www.invisionpower.com)