<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Profile
Personal Photo

No Photo

Options
Custom Title
Alexander Morozov doesn't have a custom title currently.
Personal Info
Location: No Information
Born: No Information
Website: No Information
Interests
No Information
Other Information
Idézet: No Information
Statistics
Joined: 29-January 14
Status: (Offline)
Last Seen: Apr 7 2014, 10:02 PM
Local Time: Oct 20 2017, 07:03 PM
3 posts (0 per day)
( 0.19% of total forum posts )
Contact Information
AIM No Information
Yahoo No Information
GTalk No Information
MSN No Information
SKYPE No Information
Unread Msg Message: Click here
Unread Msg Email: Private
Signature
View Signature

Alexander Morozov

Mesterséges intelligencia

Topics
Posts
Comments
Friends
My Content
Jan 30 2014, 02:10 AM
Karakter neve: Alexander Morozov (EIU - Experimental Infiltrator Unit – Kísérleti beszivárgó egység)
Születési ideje: 2085
Születési helye: Elysium, CDS központ
Csoportja: Mesterséges Intelligencia

Kinézet: Igen csak jól megtermett 189-190 magas és csaknem hogy egy mázsát nyom. Erős izmos jól megtermett orosz medve, akit nem túl bölcs dolog felhergelni. Medve termetéhez jól passzolnak barna szemei, és természetesen az öltözete. Mely bár kezdeti színeiben valamikor még Kék és szürke színű lehetett azonban a rengeteg por és mocsok miatt világos barna színárnyalatot felvéve tovább erősíti az emberben az érzést, hogy ez nem is ember, hanem egy medve… egy igen nagy medve. Öltözete egyébiránt egy nehéz golyóállómellényből, katonai gyakorló zubbonyból és nadrágból, mely utóbbinak szára egy durva fűzős bakancsba van begyűrve. Öltözetét továbbá egy igen nagyméretű katonai álcahálóval és taktikai zsebekkel ellátott kabát alkotja. Felszerelése jórészt a hátán lévő méretes vitorlavászon hátizsákban van. Fegyverzete egy közel harminc éve leváltott katonai mesterlövészpuska, természetesen kitűnő állapotban és módosítva, hogy megfeleljen a kor követelményeinek. További fegyverzete pedig még egy ezred forduló idején készült nagy kaliberű oldalfegyver.


Jellem:
Emberi… röviden tömören emberi jellemmel és személyiségjegyekkel felruházott példány. A többi Mesterséges intelligenciával és a cyborgokkal szemben nem csupán önálló gondolkodásra és döntések meghozására képes. Mások és a saját döntéseit mind morálisan, mind logikusan értékelni.
A programozása lehetővé teszi, hogy ne csak szimulálja, hanem át is élje az érzelmeket ezzel csaknem valódi emberré téve őt. Tisztán emberi mivolta megőrzése érdekében nem tud arról, hogy valójában ő egy MI. Emberi jelleme: Ritkásan társalog az emberekkel, ha még is mondanivalója akad, akkor azt rövid pattogós mondatokban közli, nem híve a fölösleges szavaknak. Általában véve összeszedett és kimért a viselkedése, mint egy ex katonának, akár csak ahogy az „emlékeiben” él.


Előtörténet:
2085 - Elysium CDS kutatóintézet

- Nem veszélyes ez? – Kérdezett óvatosan Kalugin őrnagy.
- Több mint húsz éve kerülgetjük a forró kását! A nép kezd eszmélni, vagy inkább hogy úgy mondjam eszét veszteni! Ha pedig újra megtörténik, garantálom, hogy Elysiumnak több mint a felét lemészárolhatjuk! – Felelte élesen az őrnagy mellett álló nő.
- Éppen ennek a megelőzésére kérték fel magát és a kis tudóscsapatát, de akárhogy is nézzük egy emberként funkcionáló MI veszélyes! – Vágott vissza a katonatiszt.
- Talán. De a CDS eredményeket vár, egy cyborgot, vagy egy átlagos MI-t semmi perc alatt kiszúrnak az emberek is, nem hogy Anarch emberei! De őt? Őt még én sem tudnám megkülönböztetni, ha nem tudnám, hogy én készítettem! – Válaszolt nyugodtan a doktornő.
- És ez került csillagászati árakba? – Kérdezett vissza Kalugin. Az őrnagy gyanakvása és bizalmatlansága érthető. Ő már tisztában van vele, hogy a gépeket szolgálja és nem a gépek őt. Ez pedig nem kis ellenszenvet vet ki Szimeonovicsból.
- Részben… Nem kis munkát jelent embert alkotni! – Felelte a doktornő.
- Ez egy robot! Nem ember! – Vágott vissza élesen Kalugin.
- Téved! Hús vér és legalább annyira emberi akár maga vagy én! Az egyetlen különbség, hogy míg minket a természet tökéletlenre alkotott, addig mi őt tökéletesre! Még a csontozata is hasonlít, leszámítva egy két pótalkatrészt a gerincnél. – Fejtette ki az álláspontját Alekszandra.
- De ettől függetlenül még egy gép, amit egy céllal alkottak meg! Hogy fellelje az Anarch vezetőit és likvidálja őket! Ha valóban olyan emberi, mint mondja, akkor mi fogja őt erre rávenni? – Kérdezett az őrnagy közelebb lépvén a doktornőhöz. – A CDS ugyanis nem azért fizetett magának, hogy megalkossa a maga tökéletes gyermekét… hanem erre a feladatra alkalmas beszivárgó létrehozásáért! – Vágott oda diadalmasan Kalugin.
Alekszandra egy pillanat erejéig farkasszemet nézett a morcos tekintetű katonával, majd elvette e tekintetét, s közelebb lépett az előtte álló terminálhoz, melyről előhívott pár adatot.
- Az emlékei… Negyvennégy évnyi emlék, egy életről, amit soha nem élt! Egy küldetésről, amely kudarcba torkollott, egy Anarchal való összecsapásról, ami meg sem történt! És az emlék arról, ahogy az öccse a kezei között hal meg. Holott nem is létezett soha! – Alkeszandra végül szembefordult az őrnaggyal. – Akárcsak egy embernek, neki is vannak érzései… Csillapíthatatlan bosszúvágy fogja őt abban motiválni, hogy teljesítse a feladatát! – Tette hozzá, miközben ádáz tekintettel nézett az őrnagyra. Végül Alekszandra enyhített a megsemmisítő tekintetén, s tekintetét elvette a katonatisztről. Szemeivel az üvegburán túl egy eszméletlen testen időzött.
Tekintetét egy pillanatra sem vette le alkotásáról. – Nem mellesleg maguk akarták, hogy olyan rendszerrel lehessen nyomon követni, amit az Anarch képtelen lenyomozni. Az organikus chip ilyen! De nem olcsó mulatság! – Jelentette ki fölényesen a doktornő.
- Mikor lesz bevethető állapotban? – Kérdezte végül Kalugin őrnagy.
- 72 óra múlva készen áll! – Válaszolta tömören Alekszandra.

2085 – Ghost Town

Sivár és kietlen vidékeken átkelve a végeláthatatlan radioaktív futóhomok alkotta sivatagon pedig csak a legbátrabbak mernek… vagy talán csak az őrültek. Jelen esetben azonban a parancs hajtott keresztül ezeken az egykor jobb kort megélt területeken. Ez a város is például, valamikor régen egy virágzó metropolisz lehetett mára azonban csak a romos felhőkarcolók maradtak meg. S éppen egy ilyen toronyház felső szintjén igyekszem meghúzni magamat és aludni pár órát, legalábbis addig, amíg elül ez a szörnyű homokvihar, amely kint tombol. De ember legyen a talpán, aki képes elaludni ebben a hátborzongató helyen. Tudván, hogy nincsen egyedül és bármikor rajtaüthetnek, a fosztogatók, akik kíméletlenül eltipornak mindent és mindenkit. Persze ez a gond kisebbik fele, melyet gondosan elhelyezett csapdákkal valójában semlegesíteni is lehet. A probléma forrása az a természetfeletti hátborzongató csendesség, amit még a homokvihar sem képes csak tompítani. Ez lehet az oka, hogy egyetlen ember sem képes huzamosabb ideig ennek a városnak a felszínén megmaradni. A természet végül győzedelmeskedni látszik, s pisztolyának markolatát szorítva végül lehunyja szemeit az utazó. Döntött: Enged magának pár órát.
Keserű dolog az álomtalan álomból ébredni. Még keserűbb egy olyan vidéken, melyen nem maradt más csak elátkozott és megkínzott lelkek. Emberek kiknek rútul itt ért végett az életük fonala, leginkább erőszak által.
A vándor felnyitotta szemeit, légzése egyenletes, bár a levegő csaknem fojtogatóan kevés. Jobbjára tekint. Fegyvere érintetlenül pihen mellette, mindösszesen némi por lepte be, ahogy őt magát is.
Ekkor veszi észre, a vihar elült, s kitisztult az idő, noha a felhők nem tűntek tova… azok nem mennek sehova. Ezen a vidéken állandó lakók akár csak a két kaszás: A homok és a sugárzás.
A vándor újabb mély levegőt vesz, ám fojtogatóan kevés az oxigén, mi a tüdejébe áramlott. Táskájába túr, s két újabb fojtogató lélegzet közepette kicseréli gázmaszkjának filterét. Ezt követően tüdejébe friss levegő érkezik, s szíve ettől megnyugszik. Elhasznált szűrűjét kezében tartva elmélkedik. Vajon hány órát aludt? Többet mit engedett magának! Tudatban meg is szidta magát.
Gondolatait emberi hangok zavarták meg. Kiáltások… vagyis hát jobban mondva kurjantások.
Pisztolyát, melyet eddig fél kézzel markolt, tokjába rögzíti ezt követően pedig puskáját kezébe vévén kimért és lassú mozdulatokkal az ablakhoz settenkedik, s odaérvén lapít.
Bár rejteke a felhőkarcolónak teteje és jó felső tíz szintje már régen az enyészeté, de így is épp elég magason van, hogy az emberek mindösszesen kisujjnyi méterűek legyenek. Ám még ilyen távolságból is tisztán látható: A célpontja megérkezett!
A fosztogatók mondatai néhol jól néhol kevésbé érthetőek, de annyi bizonyos, hogy a rajtaütésük sikeres. A vándor felmérte a helyzetet s az ellenfeleket. Nyolctöltényes a tára ám több mint egy tucatnyi ember a célpontja.
A katona bal karján lévő panelen a borítást felnyitja, s ezzel leghasznosabb társát segítségül hívja.
A vándor, még egyszer újra letekint az emberekre, majd puskáját kézbe veszi, s annak távcsövéről a védőborítást felpattintván az első áldozatára szegezi fegyverét. Nem siet, a célzással. Beméri s ujja a ravaszon lelketlenül mozdul. Tompa puffanás ennyi hallatszott fentről, míg lent egy ember fonala megszakadt, s teste darabokra szakadt. Az üres töltényhüvely koppant a padlón, s meg sem várva annak megállapodását a vadász gépies mozdulattal új töltényt tölt a csőbe.
Még éppen csak földet értek a darabok mikor a következő ember a célkeresztben volt. Újabb lövés újabb halott, újabb testrészek szóródtak szét a földön. A lövész fegyverének pusztító ereje még a legbátrabbakat is megborzongtatja. Mily szörnyű pusztítást végez a robbanó lövedék, melyet a lövész kíméletlenül használ. Három és négy majd az ötödik tompa puffanás is követi egymást, míg végül megszűnik a város lelketlen hallgatása. Helyét kiáltozások és hangos gépkarabélyok kerepelése váltja fel. Mindenfelé repkednek a halált hozó fullánkok. Mind célt téveszt… habár többségük nem is azon irányba céloz. De akad itt olyan ki felfedte a probléma forrását. A lövész is visszahőköl, mikor egy golyó nem sokkal arca mellet suhant át az üvegen, s annak szilánkjai szerte széjjelszóródtak, beterítvén őt s a szobát. A katona csaknem hátra billent, ám még idejében megfékezte lendületét, Fegyverét letévén, újra bal karján lévő kis számítógépre tekintett, melyen az utca, alaprajza látszódott kivetítve. A virtuális térképen pár piros pötty is világított, melyeket most a vadász használt. Ha eddig nem okozott elég káoszt, akkor most sikerült neki, az előre kihelyezett ám csak most aktivált robbanótöltetekkel. A karpanelen azonban egy számláló is pergett, s számolt vissza. A katona lecsukta a panelt, majd méretét meghazudtoló sebességgel táskájánál termett, s kiemelt belőle egy jókora hosszúságú feltekert kötelet. Gyors s gyakorlott mozdulatokkal rögzített és karabinerezett, majd táskáját hátára csapán, puskáját egyik kezében tartván nekifutással az ablak felé iramodott.
Negyven két emelet, nem is távolság, de van nála elég kötél, hogy leérjen az aljára.
Gyorsabb és jelen esetben az egyetlen lehetősége a földre érkezésnek. Tekintetbe vévén, hogy tegnap a 33-tól a 27ig emeletig leomlottak a lépcsők az épületben, miközben felmászott a toronyházba. Csaknem maga is alázuhant, de még idejében megkapaszkodott az egyik acél pillérben…
Emeletet emelet után hagyott el s száguldott lefelé akár egy elszabadult lift. Lent, az utcát porfelhő borította, ezt jól tudta mikor kivetette magát az ablakon, s ezért nem is félt megtenni azt mait megcselekedett. Hanem ahogy közeledni látta a porfelhőt, megszorította karabinerét, s lassacskán lassításba kezdett lefele tartó száguldása. Talppal érkezett a földre, pont, ahogy számította, vagy is inkább, ahogy remélte. Leoldotta a kötélről a karabinert, majd két kezébe fogván puskáját megindult a porban a megfelelőnek vélt irányba.
Léptei érthetetlen módón könnyűek s szinte hangtalanok voltak. A por lassan kezdett újra leülepedni Kiáltásokat már nem lehetett hallani, csak nyöszörgéseket és halálhörgéseket. Egy kiégett páncélos oldala mentén haladt éppen a katona, mikor annak túlsó végén hirtelen felbukkant egy ember. Megszemlélni sem volt igazán ideje, reflexszerűen meghúzta a ravaszt. A túloldalon pedig a felsőtest egy része darabokra szakadt, s egy adag meleg vér a katonára fröccsent. Oldalra kapta a fejét azon nyomban ám maszkjának üvegjét így is teljesen beterítette az élénkvörös darabos massza. Egyik kezét maszkjára tévén, elhúzta azt, se ezzel megtisztítván azt legalábbis valamennyire. Ezt követően kivetette a füstölgő hüvelyt a csőből s újat tolt a helyére. Még két golyó várja gazdáját a vadász fegyverében. Feszülten állt, így egy pár másodpercig a katona, majd elindult előre lassan és óvatos léptekkel előre szegezett fegyverének vonalában. Pár lépéssel a test mellett termett, s fél szeggel oldalra pillantván fedezett fel valamit. Már bánta, hogy oldalra pillantott. Bánta, hogy nem tudott uralkodni magán, hogy nem tartotta vissza az ujját, hogy megijedt. A roncsolódott felsőtestben ugyanis néhol még viszonylag felismerhető maradt egy női test, egy fiatal talán 15-16 éves korban járó lány maradványai. A katona, pedig ebben a pillanatban érzékeli, hogy bár csak a lőpor és az égett hús szaga veszi körül őt úja. A halál szaga. Leengedi fegyverét, s hátat fordít az utolsó áldozatának, ám minél inkább próbálja elfelejteni annál inkább él benne a gondolt… semmit nem érzett mikor meghúzta a ravaszt. Igyekszik venni egy mély levegőt s megnyugtatni magát, hogy nem igen tehetett mást, ám sem az egyik sem a másik próbálkozása nem sikerült, úgy ahogy eltervezte. nyúzott motorhang ütötte fel a fejét, majd látszólag a semmiből előugrott egy homokfutó és a rajta rögzített géppuskából rögvest tüzet is nyitottak a vadászra, akinek éppen csak sikerült behúzódnia a rég kiéget harckocsi mögé. Fosztogató tákolmány egy ősrégi ezredfordulós géppuskával, ám ez bizony nem alábecsülendő, mert igen csak nagy kaliberű az a géppuska. Vonta le a gyors helyzetfelismerésből a konzekvenciát a katona, majd amint a homokfutó elhúzott a tank mellett viszonozta a tüzet a járműre, mely le is szedett a járműről egy pár rátákolt „páncéllemezt” ám a Géppuskás sértetlen maradt, s a sofőr is megfordította a járművet, mire a katona az utolsó lövedéket is a csőbe tolta.
Másodperceken múlott, de a katona végül is nem lett a nagy kaliberű golyók áldozata. A homokfutón épp úgy, mint a sofőrjén vagy akár a géppuskáson, oldalról jött golyók tucatjai, ha nem százai ütöttek lyukat, néhány másod perc leforgása alatt. A vadász éppen csak felemelte a fegyverét mikor megjelent a drón elötte, mely szempillantás alatt végigmérte a katonát, majd fegyverzetét nyugalmi állapotba helyezte.
A katona, leengedte a fegyverét, s végül vett egy mély levegőt. Nekidőlvén a roncsnak roskadt le a földre. Megnyugodhat… az erősítés megérkezett.

4 Hónappal később: 2086 Elysium

- Mégy egyet! – Hangzott fel immár negyedjére ugyan az karakteres, mégis meggyötört hang.
A csapos lassú léptekkel áll a bárpult azon részére, majd újra megtölti a poharat, végül a pult másik oldalán lévő emberre tekint. Szánja, vagy megvesse? Maga se tudja, végül csak odébb áll.
- Nehéz magát megtalálni! – Szólalt meg egy új érkező miután leült Morozov mellé.
A katona lehajtja az italát, majd megdörzsöli az arcát s az újdonsült partnere felé sem fordulva válaszol:
- Nem bújtam el! – Közben pedig újfent intette a csaposnak.
- Tényleg? Nekem nem úgy tűnik! – Felelte Morozovnak, majd intett maga is a csaposnak, mikor az némán intett feléje a fejével, hogy nem szívesen töltené újra Morozov poharát.
- Mind gyászolunk! – Felelte az új érkező egy kis idő elteltével.
- Nehéz elhinni! – Felelte Alexander, majd újra kezébe vette a poharat.
- Alekszandra, nagy veszteség a cégnek! Kivalló tudós volt! – Folytatta tovább a színészkedést az őrnagy
- De maga most nem azért van itt, hogy vigaszt nyújtson! És ezt mind a ketten nagyon jól tudjuk Szimeonovics! – Felelte Morozov, majd lehúzta pohara tartalmát.
Az őrnagy egy pillanat erejéig elmosolyodik, majd hátradöntvén a fejét lehúzza a maga italát is.
- Csak, mint a felettese! Tisztában vagyok vele, hogy kedvelte a doktort! És mint egy jó barátja megsúgom, hogy tudjuk, hogy kik tették! – Közölte röviden Kalugin, majd intett a csaposnak, s rendezte a kettejük számláját, majd felállt a bárszékről, s pár lépést tett kifelé végül megállt, s félszegen hátrafordult.
- Ha esetleg magát is érdekli, akkor, holnap tizenegykor várom a központban! – Vetette oda Morzovnak, majd visszafordult s egyenest távozott a bárból.
Alexander hosszú másodpercekig gondolkozott a hallottakon, majd a tekintete újra a csaposra tévedt.
- Még egyet! -
Last Visitors


Nov 18 2015, 12:55 PM




Jan 4 2015, 09:35 PM




Apr 14 2014, 02:35 PM



Comments
No comments posted.
Add Comment