<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Pages: (4) 1 2 3 4  ( Go to first unread post ) Reply to this topicStart new topicStart Poll

» Ghost Town
Zed
 Posted: May 7 2016, 01:52 PM
Quote Post
Profile


Az elmúlt néhány napban annyi csalódás ért, hogy már kezdett nehezemre esni feldolgozni őket. Bejártam a sivárföldek egy részét, találkoztam vándorokkal és furcsa, vad teremtményekkel, de civilizációnak nyomát sem találtam. Pár napja például egy remetével elegyedtem szóváltásba. Nem volt beszédes fajta, de azt megtudtam, hogy északnyugatra kell tartanom, ha a megavárosba szeretnék menni, noha nem tanácsolta, hogy emberek közé keveredjek. Figyelmeztetett, hogy két hét járásra van innen és rengeteg veszélyt rejt a pusztaság, mire elmagyaráztam neki, hogy igazából én nem vagyok idő szűkében és biztos, hogy meg tudom értetni magam másokkal, ha szorult helyzetbe kerülnék. Azt hiszem kinevetett, de nem tudtam biztosra mondani, mert maszkot viselt a szája fölött. Szívesen beszélgettem volna még vele, de tovább kellett mennie, nem árulta el hová. Ő volt eddig az egyetlen, aki szóba állt velem úgy-ahogy, és nekem már ez is elég volt. A horizonton egy város sziluettje körvonalazódott előttem. Nagyszerű! Hát, elég hamar ideértem... Vagy a vén remete vesztette el ennyire az időérzékét, vagy én haladok nagyon gyorsan, ugyanis a jósolt két hétből még csak három nap telt el. Igaz, nekem nem kell megállnom éjszakára pihenni és a sötétség sem okoz gondot, ugyanis remekül látok benne. Aggodalmak ide vagy oda, mennem kellett tovább. Bizonyára teljesen bolond volt az öreg és azt sem tudta, hol van. Ahogy közelebb és közelebb értem, kétségeim kezdtek beigazolódni. A házak omladoztak és pont olyan kihaltnak tűnt minden, mint a sivatag. Még egy csalódás... Vagy talán nem erre a városra gondolt. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy ki kéne inkább kerülnöm és úgy mennem tovább északnyugat felé, de ha már idáig eljöttem szerintem logikusabb lenne keresztül haladni rajta. Rövidebb is így az út és ki tudja? Lehet, hogy mégis találok itt valami érdekeset. Egyelőre nem éreztem magam különösebb veszélyben. Ezt a várost csak szellemek lakják, azoktól meg a legkevésbé sem féltem, nem én. Rögtön az első háznál a város szélén rá kellett jönnöm, hogy rosszabb a helyzet, mint gondoltam. Nem volt túl bizalomgerjesztő látvány az a kupac rothadó hulla egy rakásra hányva az út szélén... Valószínűleg jelzésként hagyhatták itt, de az se most lehetett már. A dögevő rovarok már szinte mindent lezabáltak szerencsétlenekről. Egyre erősebb volt bennem a késztetés, hogy visszaforduljak, de erőt vettem magamon. Ha az első akadálytól megfutamodok, akkor nem fogok messzire jutni... Beljebb merészkedtem hát az egyre magasodó házak közé, nehéz, fémes lépteim fülsértően visszhangzottak a néma utcákon. Itt nem süvített úgy a szél mint odakint, mindent tisztábban lehetett látni, nem homályosította úgy el a perifériát a rengeteg homok. Na nem mintha túl sok látnivaló akadt volna itt. Bár ne láttam volna inkább semmit, csak rosszul éreztem magam tőle. Adja az ég, hogy egyszer életet is találjak ebben a borzalmas disztópiában...

--------------------
01101110 01100101 01101101 00100000 01110110 01100001 01100111 01111001 01101111 01101011 00100000 01110010 01101111 01100010 01101111 01110100
PM
^
Robert Shilmann
 Posted: May 8 2016, 08:01 PM
Quote Post
Profile


Egyáltalán nem vagyok boldog, hogy itt kell lennem! Mi az, hogy nem vagyok boldog? Egyenesen dühös vagyok, hogy itt nyelhetem a port, miközben más henyélve issza a hideg sört valamelyik luxus prostival.
Az okés, hogy én akartam a „visszavonulásom” előtt még egy nagy dobást, de arról nem volt szó, hogy ebbe a nyomorult, kicseszett, fertőző szarságba kell kijönnöm, ha a nyomokat akarom követni, amit egy anarchos hagyott maga után.
Már egy ideje a sarkában voltam és olyan infót dobtam be neki csalinak, hogy boldogan rohanjon a fészkükbe, nekem meg annyi dolgom van, hogy kövessem. Csak épp nem gondoltam bele, hogy ez mivel jár.
Persze most már cseszhettem!
Azért nem jöttem felkészületlenül. A kinti körülményeknek megfelelő strapabíró ruházatban voltam. Jól záródó és nagy nedvszívóképességű dzseki, könnyű szövetnadrág, aminek szára a bakancsba volt tűrhető. Fejemet teljes egészében takaró sál fedte, csak a szemem látszott ki belőle.
Oldalamhoz egy Glock pisztoly simult és volt egy puskám a motorom nyeregtartójában.
Mikor távcsővel megnéztem a várost, ami előttem feküdt, láttam valami mozgást, ezért nem akartam elijeszteni követett vadamat. A motort elrejtettem és gyalog indultam befelé, a puskát magamhoz véve.
Talán végre megáll a nyomorult és ha megtudtam hol a rejtekhelyük mehetek vissza.
A város teljesen kihaltnak és romosnak tűnik, de akárki is van előttem, nem nagyon ügyel arra, hogy észrevétlen legyen. Könnyen megelőzöm.
Gyorsan kikukkantok az egyik sarok mögül, aztán megrökönyödve nézem a közeledő bádogkasznit.
Honnan jött ez? Az emberem meg sehol. Szuper!
- Állj! Azonosítsd magad! – léptem elő előre tartva a kezem. – Nem láttál itt egy embert?
PM
^
Zed
 Posted: May 9 2016, 09:02 AM
Quote Post
Profile


Már jócskán bent voltam a városban és még mindig semmi. Vagy fél órája gyalogoltam és nagyon igyekeztem nem eltévedni. Gondoltam, ha nem kanyargok az utcákon csak megyek előre a főúton, előbb utóbb kijutok innen. Egyre kezdett hatalmába keríteni valami különös félelem, úgy telepedett rám és szívta el az életkedvem mint valami pióca. Rettentő kényelmetlen volt. Lassan a figyelmem is lankadt, hisz nem volt semmi, ami veszélyt jelentett volna rám. Ráadásul a földet bámultam, így nem csoda, hogy csak akkor vettem észre az előttem álló alakot, mikor már megszólított. Megkért, hogy álljak meg, így udvariasan azt tettem, nagyjából tíz méterre tőle. Gyorsan felmértem őt - az arcát eltakarta, az oldalán fegyver lógott. Egy embert keresett.
-A város szélén láttam néhányat, de ők már elég régóta halottak lehetnek... -Válaszoltam a kérdésére kissé elgondolkodva. - Rajtuk kívül itt sajnos senkit. -Én magam is csalódott voltam emiatt, ugyanis tudtam volna értékelni egy kis társaságot. Meg akartam kérdezni tőle, hogy ő nem-e látott esetleg valakit aki segíthet nekem, de úgy tűnt egyedül van és ő is barátokat keres akárcsak én, szóval inkább csöndben maradtam, nem kérdezgettem hülyeségeket.
-Ja és elnézést, de attól tartok, én nem tudom azonosítani magam. Hát te? -Kissé tolakodónak találtam a viselkedését és a hanglejtését is, de nyilván errefelé ez a szokás, úgyhogy igyekeztem alkalmazkodni hozzá. Így jobban belegondolva még csak nem is köszöntünk egymásnak. Kellemetlen. Összességében mondjuk nem úgy nézett ki, mint akinek ártó szándékai vannak irányomba, ami megnyugtatott. Vajon közelebb mehetek már hozzá, vagy még mindig azt szeretné, hogy itt álljak? Nem akartam megsérteni, szóval úgy döntöttem jobb lesz, ha mozdulatlanul várom a reakcióját. Nem könnyítette meg a dolgom, hogy semmit nem láttam az arcából és a mimikájából. Talán ha kicsit közelebb megyek hozzá, legalább a szemei alapján el tudom dönteni, hogy mosolyog-e vagy sem. Lassú léptekkel elindultam hát felé, lábaim alatt csattant a beton és felkavarodott a por, de próbáltam óvatosan járni és nem fenyegetőnek tűnni.

--------------------
01101110 01100101 01101101 00100000 01110110 01100001 01100111 01111001 01101111 01101011 00100000 01110010 01101111 01100010 01101111 01110100
PM
^
Robert Shilmann
 Posted: May 10 2016, 08:46 PM
Quote Post
Profile


Hozzá voltam szokva, hogy a gépek azonnal teljesítik a parancsokat és, ha valaki járt itt és ez a masina itt, látta, akkor mindjárt megtudom én is. Legalábbis reméltem, hogy még van egyáltalán olyan állapotban, hogy működjön a kommunikációs panelje.
És nem is kellett csalódnom a robot megtorpant és válaszolt is, azzal a közönyös precízséggel, ami a gépek sajátja. Megjegyzése, amivel sajnálkozását fejezte ki, azonban azt bizonyította, hogy valamikor emberek között mozoghatott.
De aztán meglepődök, ahogy azt mondja, nem tudja azonosítani magát és kíváncsian visszakérdez.
Hát ez mi?
A homlokomat ráncolva fürkészem a fémburkolatot – bár ő ezt nem láthatja, - mintha bármit is ki tudnék venni rajta, de nem látok azonosítót én sem. Ez furcsa!
- Minden robot tudja azonosítani magát. – csóválom meg a fejem. – Ez az egyik, amit mindig beleégetnek a memóriájába. Hogy kerültél ide, hol a gazdád? – faggattam tovább, hiszen válaszolnia kellett.
Nekem meg nem, de mivel talán segíthet a keresésben, mégis megteszem.
– Én keresek egy…………
Ekkor megindult felém és az izmaim azonnal, szinte maguktól is működésbe lépnek, hogy hátra ugorjak és a pisztolyom után kapjak.
- Állj! Mit csinálsz? – vonom kérdőre és csak azért nem lövök rá, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy egy robot bánthatna.
Viszont kis késéssel esik le, hogy akár a lázadókhoz is tartozhat és ki tudja mire programozták át, hiszen nem is tudja azonosítani magát…….


PM
^
Omega
 Posted: May 10 2016, 10:49 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


Micsoda szar egy nap. Mondaná ezt egy olyan kis ficsúr aki a védett falak mögül érkezik ide, de az igazság az hogy minden nap egyformán szar. Erre rögtön rájöhet Robert is amint meghallja a fura morajló hangot, mely talán 2-3 lerombolt poros háztömbnyire tőlük hangzik fel. Bár kérdéses hogy egy gép mennyire érezhet félelmet, haragot vagy egyéb érzelmeket, de néhány szenzornak hála Zed képes lehet megkülönböztetni a hangokat. Úgy 2-3 jármű köztük egy erős bitang jószág V8as olajzabáló szörnyeteg. Nemsokára azonban már nem lesz szükség se hangszenzorra se hallásra, mindketten saját szemükkel láthatják ahogy a felkavarodó porfelhő mögül 3 gépkocsi tűnik fel szép lassú komótos tempóban. Egy Ford Falcon XB GT egy lerúgott pontiac firebird ami egy igencsak impozáns Kenworth W900-as csőrös vontatót kísér. Hogy mi lehet a vontatmány azt nem látni, lehet akár benzin vagy víz nem tudni, de egy dolog biztos, Ők ketten most a konvoj útjában állnak és bár még nem vették észre őket, nem tudni mit tesznek velük ha ez megtörténik. Elvégre a sivár földeken vagyunk, na meg a Ford elülső lökhárítójára szegecselt félig elrohadt emberi koponya túl sok jót nem jelenthet.

// Ez most egy mesélői hsz szóval egyenlőre nem hoztam karit smile.gif A kövibe ez már változik, de addig feldobtam kicsit a hangulatot tongue.gif. Szóval ebbe a körbe most mesélőit dobtam be kövinél még megálmodom hogy ez e vagy hozok karit biggrin.gif //
PMEmail Poster
^
Zed
 Posted: May 11 2016, 08:33 AM
Quote Post
Profile


Úgy tűnt elindulni felé mégsem volt túl jó ötlet. Megijeszthettem szegényt, pedig igazán nem állt szándékomban. Ismét megálljt parancsolt, és én ezúttal is úgy tettem, ahogy kérte. Mi az, hogy mit csinálok? Őszintén, kissé sértőnek találtam, hogy robotnak nevezett, de ezt most nem veszem magamra, hisz valóban elsőre úgy tűnhet, az vagyok. Eléggé összezavart a beszédjével. Memória? Gazda? Eltartott egy darabig, mire megfogalmaztam egy épkézláb választ fejben, addig kínos, feszült hallgatás telepedett ránk.
-Én nem vagyok senki tulajdona! De ha arra vagy kíváncsi, hol van az, aki ebbe a fém testbe zárt engem akkor mindkettőnk számára elkeserítő választ kell adjak, ugyanis fogalmam sincs, jelenleg is őt keresem. - Talán ő is éppen őt keresi? Mi másért kérdezősködne felőle? Talán összefoghatnánk és kereshetnénk együtt, az remek lenne! Fel akartam neki ajánlani a dolgot, de még mielőtt megszólalhattam volna, furcsa zajra lettem figyelmes. Nem kellett sokat várni, hogy megtudjuk, honnan jön a közel sem barátságos hangzavar. A sálba tekert fejű férfi mögött felkavarodó porból három hatalmas gépszörnyeteg alakja rajzolódott ki és én azonnal tudtam, hogy ez csak rosszat jelenthet. A látásom kiváló volt, azonnal feltűnt, hogy az egyik masina elejére emberi maradványokat aggattak, ami legjobb tudomásom szerint nem a béke nemzetközi jelzése. Nem volt vesztegetni való időm, cselekedni kellett, ugyanis olyan sebességgel közeledtek felénk, hogy minden másodperc számított. Futásnak eredtem és egy pillanat alatt megszüntettem azt a pár lépésnyi távolságot ami köztem és az új barátom között maradt. Azzal a lendülettel kaptam őt fel a földről és rohantam vele tovább fedezéket keresve. Sajnos fürge éppen nem voltam, de jó nagyokat tudtam lépni és olyan erővel szorítottam magamhoz a társamat, hogy esélyem sem lett volna elejteni. Egy félig oldalra dőlt roncs furgon mögé ugrottam vele, ami remélhetőleg kellő takarást biztosít nekünk az idegen járművek elől. Mozdulatlannak kellett maradnunk, és hallgatnunk, mint a sír. Persze a sálas férfit ott már elengedtem, remélhetőleg egyedül is rájön, hogy most meg kell húzni magunkat. Eléggé zavarodottnak tűnt korábbi beszélgetésünk folyamán és sokat kérdezett, az is lehet, hogy korábban fejsérülést szenvedett, vagy ne adj ég, gyenge mentális képességű. Bármelyik is igaz, az biztos, hogy a védelmemre szorult ebben a kegyetlen világban.

--------------------
01101110 01100101 01101101 00100000 01110110 01100001 01100111 01111001 01101111 01101011 00100000 01110010 01101111 01100010 01101111 01110100
PM
^
Robert Shilmann
 Posted: May 13 2016, 01:38 PM
Quote Post
Profile


Nem voltam hozzászokva az ilyen ütött-kopott, összetákolt gép látványához, aki kísérő nélkül bolyong egy szellemvárosban és, aki nem tudja, hogy kicsoda.
A reakcióim éppen ezért kissé talán túlzóak, de ezen a helyen ezen nem is lehet csodálkozni, egyébként sem jellemző, hogy megbíznék bárkiben is pár mondat után.
Szerencsére a gép megáll és bár feltűnően soká tart neki válaszolni a végén csak megteszi.
Lehet, hogy belül sincs jobb állapotban, mint amit a külseje mutat?
Válasza azonban megint csak meglepő számomra, de magyarázat ettől még számtalan lehet rá, példának okáért, hogy elromlott és valaki kidobta, mert nem akart bajlódni vele.
- Értem, de……
A morajló hangra oldalra kapom a fejem és bár már eddigre kezdtem kimeríteni a káromkodásból álló szókincsemet, most is sikerül elmormolnom magamban pár újabbat.
Lehet, hogy a robot csak a figyelmemet akarta elvonni?
A zaj forrási gyorsan közeledik és hamarosan már látom, hogy három jármű az és nem úgy néz ki, mintha nagyon érdekelné az abban ülőket, hogy az útjukban állunk.
Különben sem szeretnék ott maradni, hogy meglássanak, hiszen általában jellemzően nem a CDS vagy más rendfenntartó erő közlekedik ilyen helyen, ilyen járgányokkal, ennyit még városi ficsúrként is tudok anélkül, hogy látnom kéne a feltűzött emberi koponyát.
Már mozdulna a lábam, hogy eltűnjek onnan, ahol állok, mikor meghallom a robot csattanó lépteit, aztán két vasabroncsként rám szoruló kar emel fel a földről és szorítja az oldalamhoz a kezem, hogy még védekezni sem tudok, nem mintha első döbbenetemtől eszembe jutna.
Mire magamhoz térek, már egy autóroncs mögött találom magam és bár még mindig sajog a helye, ahol megfogott, már szabad vagyok és …..főként takarásban a közeledők elől.
- Ööööö – jöttem zavarba, hogy miként kell egy bádogkaszninak megköszönni valamit. – Legalább szólhattál volna…………….- találtam végül meg a megoldást, hiszen végül is a frászt hozta rám elsőre. – Tudod kik ezek? – váltok egészen halkra, bár nem hiszem, hogy ettől a dübörgéstől bárki meghallana.
PM
^
Omega
 Posted: Jun 1 2016, 07:18 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


Úgy tűnik a kíborg jól döntött azzal hogy fedezékbe vonult, többed magával. Egyenlőre láthatóan semmi nyoma sincs annak, hogy bárki kiszúrta volna őket. A motorizált gépszörnyek zaja azonban közeledik. Az ember azt hinné hogy legalább egyszer lehet szerencséje és ezek a pusztasági banditák gond nélkül tovább haladnak de ha mindez így lenne valószínűleg egy szép álom szereplői lennének főhőseink. Kb valahol mellettük haladhatnak el amikor a vezérjármű motorjai leállnak, majd szép lassan a többi jármű is elcsendesedik. Ha a duó kitekint a roncs mögül láthatja hogy úgy hetven méter választhatja el őket, tehát elég közel kerültek ahhoz a bizonyos tűzhöz. Nemsokára egy hang szakítja meg a hirtelen beállt csendet. Hangos nevetés, majd egy ajtó nyílásának nyikorgós hangja csendül fel, végül valaki reszelős hangon szólal meg.
- Na jól van elég volt a játékból... Jobb lesz ha előjöttök mire hármat számolok vagy igazi lőteret rendezek ebből a helyből és ti lesztek a céltáblák. - Hangzik el egy hallhatóan elég magabiztos férfi szájából a következő szöveg, melynek hangneme szinte már bohémosan jókedvűnek tűnik. Vajon ilyen könnyen lelepleződtek? Netán már amikor jöttek látták őket? De akkor miért akarják kicsalogatni őket? Bizony jó néhány kérdés merül fel, tehát nem kéne elhamarkodni semmit se. Ha kinéznek láthatják hogy a Falcon sofőrje beszél azonban tekintete egészen másfele vizslatja a terepet. A fickó egyébként elég messze van ráadásul a járgány miatt még csak jó célpontot sem nyújt. Néhány pillanat múlva azonban a távolból kő zörgés hallatszik, majd.....
- Ne lőjjenek... Mi csak menedéket és élelemet kerestünk éjszakára. Fegyvertelenek vagyunk... - hallatszik egy kétségbe esett férfi hang a szavaiból ítélve pedig hamar rájöhet mind Zed mind Robert hogy bizony nem lehet egyedül. Úgy néz ki ők még eddig biztonságban vannak.
- Cssss - Csss....Kussoljál! Azt hogy mit teszünk veletek majd én eldöntöm. Ami pedig téged illet, maximum csak javíthatsz a helyzeteketen. Nos mit ajánlasz azért hogy ne lyuggassalak ki itt helyben téged és a kis családodat? - morajlik fel a fosztogató csapat emberének hangja. Néhány másodperc csend után azonban úgy tűnik ez a beszélgetés hamar egyoldalúvá válik. Ha kinéznek láthatják hogy a hanghoz tartozó igencsak megtermett izomkolosszus éppen most sétál oda a négytagú láthatóan igencsak rossz állapotban lévő pusztalakóhoz. Egy férfi, egy középkorú nő illetve két kislány, néz most félelemmel teli tekintettel farkasszemet a vérgőzös hordával.
- Gondoltam hogy nem tudsz mit ajánlani! Úgy fest a pofád mint aki itt helyben beszart. Nos akkor választok én.... Hmm a lányaidért bizonyára jó összeget adnának.. Ismerek pár embert aki szereti az ilyen kis hamvasbőrű szépségeket. A feleséged pedig jó lesz nekünk, igaz fiúk? - Egyöntetű éljenzés a kocsik felől ezután viszont felgyorsulnak az események. A fegyvertelen férfi láthatóan ököllel akar nekimenni a fosztogatónak azonban alig tesz pár lépést, a férfi egy gyors mozdulattal előhúzza a 45ösét és egy jól irányzott lövéssel leteríti. A test fölé lépve még bele ereszt 2-3 skulót. Hangos sikítás az egyik félről míg röhögcsélés a banditák oldaláról. Nem áll jól a szénájuk az már más kérdés hogy a gép és Robert egyáltalán tud e itt valamit tenni. Megérné nekik kockáztatni néhány pusztalakó miatt?
- Pedig veled is lett volna tervem. Mindegy zsuppoljátok be őket és húzzunk innen a rákba mielőtt ránk esteledik . A nő a tietek lehet, a két kis görényt majd oda adjuk Carmacnak. Jó néhány ember ugrik le a csőrös oldaláról, majd elkezdik tuszkolni a szerencsétleneket a kocsik felé nevetgélve. A következő pillanatban azonban váratlan dolog történik. A menet végét kísérő Firebird egy hangos durranással a levegőbe röpül majd fejtetőn ér ismét földet amit még egy robbanás kísér. A menet úgy tűnik megzavarodott mindenki mindenfele célozgatni kezd a fegyverével, néhányan esztelenül lövöldözni kezdenek. Az már más kérdés mire, vagy kire de úgy néz ki még egy fél becsatlakozott a partyba. Az már megint más kérdés hogy Zed és Robert miként használja ki a helyzetet. Segít a bajbajutottakon vagy kihasználva a káoszt elszelelnek.
PMEmail Poster
^
Zed
 Posted: Jun 2 2016, 09:14 AM
Quote Post
Profile


Igaza volt a sálas férfinak, legközelebb előre fogok szólni mielőtt megijesztem, bár jelen helyzetben nem éreztem különösebben indokoltnak a dorgálást, ugyanis épp az életét próbálom menteni a feltételezhető veszély elől. Halkított a hangján, majd megkérdezte, tudom-e kik ezek az idegenek.
-Fogalmam sincs. Őszintén szólva, azt reméltem, te tudod. -Tényleg nem tűnt túl tájékozottnak az új barátom, amit nagyon sajnáltam, ugyanis tőle reméltem egy teljes körű eligazítást a későbbiekben a világgal kapcsolatban. A járművek közben már majdnem elhaladtak mellettünk, mikor hirtelen leálltak a motorok és elcsöndesedett minden. Mi történik? Óvatosan kilestem a takarást nyújtó roncs mögül és láttam, hogy nagyon közel vannak. Intettem a mellettem rejtőző férfinak, hogy ő is nézze meg magának a konvojt. Elsősorban kíváncsi voltam, de mikor megszólalt az idegen, belém hasított a félelem. Először nevetett, majd felszólított minket arra, hogy előbújjunk. Kizártnak tartottam, hogy meglátott minket korábban. Gyorsan átgondoltam a lehetőségeinket, de egyik sem volt túl kecsegtető. Egyébként nem úgy tűnt, mintha tudná hol vagyunk, ugyanis egyáltalán nem erre nézett. Követtem tekintetét az ellenkező irányba, így hamar összeállt a kép. Feszülten figyeltem a jelenetet és egyáltalán nem tetszett, amit láttam és hallottam. Ökölbe szorultak a kezeim, iszonyú dühös lettem. Kik ezek az emberek és hogy gondolják, hogy ezt tehetik másokkal?
-Ezt nem hagyhatjuk! -Fakadtam ki visszafojtott hangon a sálasfejű férfinak mellettem. Sajnos világos volt, hogy ha most kirohanok innen és megtámadom őket, alul maradok. Nem tudtam, számíthatok-e segítségre a barátomtól, de mivel jó embernek tűnt úgy hittem, ő se tűri majd szótlanul, hogy rossz dolgokat csináljanak ezekkel a nőkkel. Tudtam, hogy ketten se lennénk elegek ide, de épp mielőtt teljesen kétségbe estem volna, isteni közbelépés történt. Az egyik jármű váratlanul felrobbant, és elszabadult a pokol. Mindenki ész nélkül lövöldözni kezdett, kiabáltak és rohangáltak, keresve a baj forrását.
-Most! Gyerünk! -Kiáltottam, és futni kezdtem a veszély felé. Fogalmam sincs, mi történik, de abban biztos voltam, hogy annak a három lánynak segítség kell. Akik eddig ráncigálták őket, most fegyverrel a kezükben keresték az ellenséget, el voltak foglalva mással. Nem tudtam mennyire vagyok vajon golyóálló, de ez remek alkalomnak bizonyult, hogy kiderítsem.

--------------------
01101110 01100101 01101101 00100000 01110110 01100001 01100111 01111001 01101111 01101011 00100000 01110010 01101111 01100010 01101111 01110100
PM
^
Robert Shilmann
 Posted: Jun 8 2016, 08:17 PM
Quote Post
Profile


Valójában nem gondoltam, hogy a robot tudná, kik ezek, csak olyan költői kérdés volt, meg aztán alapból elég elveszettnek látszott.
És bár én sem tudtam kicsodák, azért ezen a vidéken erősen biztos voltam benne, hogy fosztogatók, akiknek nagyon nem lett volna jó a szeme elé kerülni.
Épp ezért hűlt meg bennem a vér, amikor meghallottam, ahogy megálltak járművek és a Falcon vezetője kiszállt, majd ordibálni kezdett.
Ha valaki távcsővel pásztázta a terepet a kocsikból, nem tartottam kizártnak, hogy észrevettek bennünket.
~ A fene! Jó nagy pácban vagyunk, ezek nem sokat kukoricáznak. ~ veszem elő a fegyverem, bár tudom, hogy ez őrültség.
Ráadásul engem fog a golyó, nem úgy, mint a mellettem bujkáló gépet. Persze őt is kiiktathatják, de egy jó robotot ezek a buckalakók inkább megtartanak, vagy áruba bocsátanak. Szóval elég rosszak a kilátásaim.
Ez a pár percnyi habozás és agyalás ment meg, mert mint kiderül, nem mi voltunk a célkeresztben, hanem egy szerencsétlen család, akik most ott remegtek a rémítően jókedvű fickó előtt.
A fejlemények mondhatni nem igazán leptek meg, hiszen épp elég pletyka keringett a városban is, még a munkahelyemen is, ahhoz, hogy számítsak valami ilyesmire, így aztán a szemem sem rebbent, amikor a családfőt lepuffantották, de döbbenten kaptam a mellettem kuksoló gép felé a fejem, amikor felcsattant, de szerencsére nem elég hangosan ahhoz, hogy meghallják a nagy vigaszságban.
- Mi???? Pssszt! Maradj a seggeden Bádogember! – csitítgattam a kezemmel is igyekezve a helyén tartani. – Szitává lyuggatnak miattad és akkor még a jobbik variációval számoltam!
Ha tudtam volna, hogy miket gondol rólam, kivert volna a víz. Még, hogy én jó ember vagyok!
A végén még sikerül kinyíratnia ezzel a véleményével.
Kétségbe estem és nem tudtam mit tegyek, hogy megússzam épp bőrrel, de szerencsére valaki meghallgatta a fohászaimat és a következő pillanatban a Firebird a levegőbe repül.
Aztán kitör a káosz és mindenfelé röpködni kezdenek a golyók, ami még nem lenne baj, mert én pont jó helyen vagyok, azonban gépi társam, úgy véli, hogy itt az ideje a feltűnősködésnek és ha ezek a rosszfiúk azt gondolják az előző robbanásban mi vagyunk a hunyók……akkor nekem reszeltek.
Akkor már jobb, ha teszek róla, hogy a továbbiakban ne gondoljanak sem mire és erre egy-egy golyó a fejbe a legjobb gyógyír.
- Ha miattad megölnek, tudd, hogy Robert Shilmann kísérteni fog, amíg az utolsó alkatrészedet is be nem olvasszák! – kiáltom oda az előttem trappoló fémdoboznak, miközben igyekszem leszedni az utamba kerülő fosztogatókat és lehetőleg „barátom” árnyékában maradni.


PM
^
Omega
 Posted: Jul 1 2016, 12:38 AM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


A felrobbanó kocsi hamar felkelti a pánikot a fosztogatókban, és kitör a lövöldözés. Mondhatni vaktában lövöldöznek ide oda, és a fellobbanó kerozinnal telítődött füst még ront is a látási viszonyokon. Zedet azonban ez nem érdekli, de elvégre ő Gép, a vizuális akadályok mint a füst, por nem sokat számítanak, szenzorainak köszönhetően így is elég sokat láthat. Néhány rohadék szinte azonnal kiszúrja ahogy megindul a 3 megmaradt nő felé és tüzelni kezdenek rá. Szerencsére a skulók hatalmas szikrákat vetnek, de mindegyik vissza pattan a páncélról. Néhány karcolás, és golyó ütötte horpadás van, de semmi komolyabb sérülés. Úgy tűnik a gépet mégis csak erős alapanyagokból gyártották. Robert okos módon fedezéknek használva Zedet araszol előre, rögtön le is tudja szedni a tőlük nem is olyan távol tüzelő 2 embert. A 3 nő közelében azonban még mindig van egy szépen megtermett fegyveres. Igen ő lehet a főnök, a gyilkos aki megölte a férfit. Ha a gép elég közel tud kerülni hozzá azonban nem kétséges hogy akár puszta kézzel is a másvilágra küldheti a rohadékot. Más kérdés megteszi e, van e benne gyilkos ösztön, esetleg bosszúvágy?
- Na gyere csak ide te ócskavas - Fordítja felé a 45öst nem titkolt szándékkal, hogy Zedet próbálja meg kilőni. Eközben a maradék két fosztogató, vissza felé veszi az irányt a Falconhoz, illetve a nyergesvontatóhoz de a gépszörnyeket már nem érik el. Pontos leadott lövésekkel terítik őket. Ha a maradék fosztogató is elpatkol Zed, avagy Robert ártal, néhány percig hatalmas csend lesz úrrá a vidéken. A 3 nő csak félve nézi Robertet , illetve Zedet. Végül aztán közelebb mennek hozzájuk.
- Köszönjük hogy segítettetek.. de... de nem hiszem hogy bármivel meg tudnánk hálálni . - Kezd bele az asszony, addig a 2 fiatal kölyök főképpen a robottal van elfoglalva, s mint valami soha nem látott mesebeli lényt úgy csodálva járják körbe őt. Egy kérdés azonban még van. Kik ütöttek rajta a fosztogatókon? Nos erre nemsokára meg is érkezik a válasz, úgy 200 méterre közeledő két alak felől. Katonai ruhában vannak az egyik alak arcát hosszú fekete sál takarja, haja kócos kissé rendezetlen, soványabb alkat, a hátán egy Barrett M82-es pihen, a másik egy kopasz láthatóan 2 méter magas széles izomkolosszus , a hátára függesztett rakéta vető pedig elég választ adhat arra mi repíthette levegőbe a Firebird-öt. Mikor közelebb érnek, a sálas fickó felemelve a kezét jelzi hogy nem támadó szándékúak.
- Üdv az uraknak! Ami azt illeti észleltük hogy van egy kis gondotok, de nem hittük volna hogy időben be tudunk csatlakozni... Ahogy látom szépen elintéztétek a nagyját. - Néz végig a hullákon, majd végül kezet nyújt Robert felé.
- Darren Moore Második felderítő raj, ő pedig a társam Stevenson örmester - Mutatkozik be, s talán ha kicsit elgondolkoznak a ruházatukon, fegyverzetükről illetve a rangokból kiderülhet hogy ha nem is CDSesek de mégis csak hivatalos személyek. Talán a sivárföldek egyetlen "hivatalos" szerve érkezett segíteni, de hogy véletlen e, vagy más áll a dolog mögött? Nos az talán nemsokára kiderül.
PMEmail Poster
^
Zed
 Posted: Jul 1 2016, 09:40 AM
Quote Post
Profile


Elengedtem a fülem mellett a férfi sértegetését, hiába is vágtam volna vissza, hogy az ő anyja a bádogember, valószínűleg nem lett volna igazam vele ellentétben. Talán szitává lyuggatják, talán nem, de akkor sem bujkálhatunk itt tétlenül. Szerencsémre nem maradt a jármű takarásában, futni kezdett utánam, fegyverrel a kezében.
-Nem hiszek a szellemekben, Robert Shilmann! -Kiáltottam hátra neki reagálva a fenyegetésére, de nem igazán volt időnk cseverészni. A golyók csak úgy záporoztak, de nem billentett ki egy találat sem az egyensúlyomból. Hála az égnek úgy tűnt jó anyagot választottak ehhez a géptesthez, ugyanis minden töltény lepattant rólam, épp csak egy-egy horpadást hagyva maguk után. Robert szorosan mögöttem futott, így őt nem érte találat. Kiváló taktika, figyeltem rá, hogy végig takarjam őt, míg a nőkhöz értünk. A hatalmas fickó, aki valószínűleg ezt az egész konvojt vezette most fegyvert tartott rám.
-Anyád az ócskavas... -Morogtam, bár most se volt igazam, valószínűleg őt is ember szülte. Megpróbált ugyan többször is lelőni, de a golyók hangos csattanással pattantak le a fémről. Néhány lépés múlva már el is tűnt a köztünk maradt távolság, én pedig a futásból maradt lendületemet felhasználva egy kézzel belekapaszkodtam az arcába és belenyomtam a fejét a mögötte lévő jármű oldalába, aminek anyaga nagy robajjal adta meg magát és horpadt be a fickó mögött. Az izmai azonnal elernyedtek, és ahogy elengedtem őt, hosszú véres csíkot hagyva az autón, lassan a földre csúszott és összecsuklott. Olyan erővel markoltam az arcába, hogy az a felismerhetetlenségig szét volt zúzva, és most nem tudtam róla levenni a tekintetem. Lassan elhátráltam a férfi hullájától. Kellemetlen érzésem támadt, ahogy ráeszméltem mit is tettem. Nem volt más választásom és amúgy is, megérdemelte... Gondolataimból a nő hangja szakított ki végre. Az emberfiókák körbejártak, mintha csak valami csodát látnának, amitől csak még kellemetlenebbül éreztem magam.
-Nincs mit meghálálni. -Válaszoltam végül bizonytalanul és Robertre néztem. Az ő szeme azonban egész másfelé pásztázott. Követtem a tekintetét, és észrevettem, hogy két alak közeledik felénk. A lövöldözés már elcsendesült, a földön mindenhol halott emberek hevertek, ám az idegenek szándéka felől csak akkor lehettünk biztosak, mikor felemelték kezeiket, jelezve, hogy nem akarnak ártani nekünk. Ahogy közelebb értek, jobban meg tudtam őket nézni. Az egyik egy hatalmas, kopasz fickó volt egy óriási fegyverrel a hátán. Bár nem értettem hozzá, feltételeztem, hogy az lehetett a felelős a robbanásért. A másik idegen egy vékony, kócos figura volt, aki üdvözölt is minket. Segíteni jöttek? Kinyújtotta a kezét Robert felé, én pedig jobbnak láttam, ha nem szólalok meg. Fogalmam sem volt kik ezek az emberek, de talán új barátom ismeri őket. Bemutatkoztak, mint felderítők és őrmester. Ezek szerint hivatalos személyek voltak, ami elég jól hangzott elsőre. Ha nem fosztogatnak és gyilkolnak ártatatlanokat, nem lehet olyan rossz...

--------------------
01101110 01100101 01101101 00100000 01110110 01100001 01100111 01111001 01101111 01101011 00100000 01110010 01101111 01100010 01101111 01110100
PM
^
Robert Shilmann
 Posted: Jul 2 2016, 11:58 AM
Quote Post
Profile


Nem könnyebbülök meg akkor sem, amikor azt tapasztalom, hogy az előttem robogó robot burkolatáról lepattognak a golyók, vagy ha be is hatolnak nem tesznek nagy kárt benne, mert ezek szerint, akárki is építette, legalább erre gondot fordított, de viszont, ha nem vagyok elég óvatos, akkor egy rá kilőtt lövedék engem simán keresztül lőhetett, főleg, ha még úgy gondolja esetleg félre is ugrik valamelyik elő.
Ettől kivert a víz és annál jobban igyekeztem én megelőzni a fosztogatók lövéseit, ami szerencsére elég jól ment, mert teljesen össze voltak zavarodva a robbanás után.
- Kettő-null ide! – morogtam az orrom alatt, ahogy a közelebb álló két fickó hanyatt vágja magát.
A nők mellett azonban ott a góré és én azon csodálkozom, hogy nem használja őket fedezéknek, de lehet, hogy csak megdöbbenti a torpanás nélkül felé száguldó gép, a fene se tudja, de tény, hogy a sértegető szavak nem állítják meg Bádogembert, sőt ő maga sem.
- Azt a k&rva………! – szakad ki belőlem, ahogy a fickó fejéből egy mozdulattal palacsintát csinál és azonnal le is szögezem magamban, hogy ezentúl igyekszem szépen beszélni ezzel a fémkasznival, mert úgy látszik elég önérzetes és valaki igen csak felül írta benne a robotika három törvényét.
Azonban mozgást láttam a kocsiknál így ez megszakította dermedtségemet és reflexből puffantottam le az egyik menekülő fosztogatót, a másik is összeesett vérfelhőként szétrobbanó fejjel. Csend lett hirtelen. Sóhajtva töröltem le az izzadtságot a homlokomról.
- Ezt ne hiszem el…….- morogtam zakatoló szívvel még mindig a hullákon végig nézve.
Fél füllel hallgatom csak a nő hálálkodását, de csak megvonom a vállam, hiszen az egészet e robotnak köszönheti, én ugyan nem kockáztattam volna az életem hiábavalóan miattuk.
Nyilvánvaló, hogy a gépnek nem teljesen épek a logikus gondolkodásért felelős programjai, mert akkor felmérte volna maga is ezt.
Az én figyelmemet inkább az a két, egyenruhás fickó köti le, akik határozottan felén közelednek és a fegyvereiket látva, biztos lehetek benne, hogy ők kezdték az egész felfordulást.
Az egyen ruha számomra nem ismerős és kétlem, hogy a CDS csak két katonát küldene egy ilyen akcióba a Sivárföldeken, így azt hiszem akarva-akaratlanul is belebotlottam azokba, akiknek rejtekhelyük felkutatásából és elfogásából a nyugdíjazásomat reméltem.
Csak hát nem egészen így képzeltem, találkozni egyáltalán nem akartam velük, de hát már nincs mit tenni, csak remélni, hogy kitart az álcám.
- Üdv! Robert…..Shilmann. – ráztam meg a kezét a magasabb fickónak és a kopasznak is biccentettem.
Nem akartam a saját nevemet használni, de hát már a robotnak az előbb elárultam, így kénytelen voltam, de végül is az utcán is így ismernek, talán még jobb is így.
- Igazából nekik volt gondjuk. – intek a nő és a lányai felé. – A férjét lelőtték és nekünk nélkületek esélyünk sem lett volna. – tettem hozzá. – Felderítőraj? Őrmester? – néztem rá kíváncsian, mert ezzel még semmi rosszat nem tettem, sőt inkább a naivitásomat jeleztem. –Melyik szervezettől vannak? Nem is tudtam, hogy vannak errefelé rendfenntartók?


PM
^
Daren Moore
 Posted: Jul 5 2016, 05:21 PM
Quote Post
Profile


Miután elül a por én és a társam is elindulunk a megmaradt csapat felé. Az igazat megvallva dunsztom sincs ez a kettő mit kereshet itt. A pusztalakók még érthetőek de ez a kettő - Főleg a gép - nagyon nem tűnik ide valósinak. De mindegy is a lényeg hogy egy közös problémát kipipálhatunk.
- Üdv Robert... A társad eléggé hallgatagnak tűnik. Egy ember és egy gép ilyen félre eső helyen... hmm fura - Vetek egy pillantást a bádogdoboz felé. Erre felé ritkán látni ilyen masinákat, néha néha ha elvétve találkozik velük az ember, akkor is valamelyik kinti elhagyatott katonai központ vagy gyár poros pincéjébe ócskavasként ,de ez eléggé elevennek tűnik. Robert szavaira azonban csak megrántom a vállamat miközben egy cigire gyújtok, Stevenson pedig elindul ellenőrizni a vontatót.
- Az egyetlen szervezet akik itt kint tevékenykednek, ami pedig a rend fenntartását illeti, azt hiszem túlbecsülsz minket. - Vigyorodom el egy nagyobb slukk közben , majd a cigit elpöckölve nekidőlök az egyik megmaradt gépjárműnek.
- Mondjuk inkább úgy hogy teszem amit tehetek, hogy valamelyest elviselhetőbb hely legyen ide kint, de nagyon jól tudjuk hogy ez szélmalomharc. Ezek a rohadékok egyre többen vannak. Ahogy a radioaktív sugárzás növekszik a kontinens belsejében úgy sodorja magával a menekülőket is erre a vidékre, de a legtöbbször fosztogató rohadékokkal futunk csak össze. Ti nem tűntök annak- simítok végig a szakállamon, miközben elgondolkodó pillantással méregetem ezt a kettőt, végül aztán biccentve egyet elrugaszkodok a kocsitól.
- Azt hiszem kisegíthetnénk egymást. Illetve talán az ő sorsukat is megkönnyíthetjük. Ide kint felprédálják őket - intek a fejemmel a nők felé.
- Az igazat megvallva nem véletlen bolyongtunk erre. Úgy 2 napja kaptunk egy fülest, Wakefieldből, hogy megfújtak valami értékeset. Nos.... - Lépek a hatalmas kamion mellé megkocogtatva a vontatmányt.
- Íme a szállítmány. Egy tartálynyi finomítatlan nafta. Wakefielből lopták miközben a finomítóba akarták szállítani. Így megfújtak tőlük vagy két hónapnyi fűtő és üzemanyagot, ami igencsak nagy érvágás a város számára. Az ajánlatom: Ahogy látom ti is gondban vagytok, nincs járművetek és a legközelebbi lakott település is jó pár napi útra van innen gyalog. Nekünk nem ártana némi kiegészítés a kíséretben szóval, velünk jöttök, elvisszük a szajrét Wakefieldbe, átvesszük a jutalmat, osztozunk és mindenki megy a saját dolgára. Ha Elysiumba igyekeztek úgy is ott tudtok a legkönnyebben járművet és okmányokat találni...- Teszem hozzá miközben a fegyvert felcsapva a vállamra kíváncsian várom a válaszukat.
PMEmail Poster
^
Zed
 Posted: Jul 5 2016, 06:45 PM
Quote Post
Profile


A férfi, aki Darenként referált magára most bizalmatlanul méregetett engem, legalábbis azt hiszem, annyira pontosan azért nem tudtam leolvasni az arcáról semmit. Mikor szóvá tette hallgatagságom és furának nevezett minket, keresztbe tettem a karjaimat és Robertre néztem. Egy kicsit úgy éreztem magam, mint egy gyerek, mikor a felnőttek beszélgetnek. Az idegen férfi elég sokat beszélt, de én kíváncsian hallgattam a rengeteg mondanivalóját. Radioaktív sugárzás a kontinens belsejében? Ha nem felejtem el később, akkor erre még rákérdezek... Úgy látszik még annyi mindennel sem vagyok tisztában, mint sejtettem. Fosztogatók... Ha azokra célzott, akiket most puffantott le Robert egyesével akkor nem, valóban nem vagyunk azok. Eztán fogalmam sem volt miről beszélt, finomítatlan szállítmányról és egy városról, meg fülesről, naftáról... Amikor viszont felajánlotta, hogy tartsunk velük, egyből felkaptam a fejem.
-Remek ötlet! -Csattantam is fel rögtön vidáman, amint a kócos idegen befejezte a mondatot. Bár se a jutalom, se az okmányok nem érdekeltek, de ez remek alkalomnak bizonyult, hogy kicsit útbaigazítsanak engem. Az előbb egyébként is valami Elysiumot emlegetett, és ha jól rémlik ez ugyan az a város lehet, ahova pár napja az a vándor is küldött engem. Volt egy olyan érzésem, hogy ott megtalálom majd, amit keresek. Persze az új társam, Robert is jól jár ezzel az ajánlattal. El se tudom képzelni, mit csinálhatott egészen eddig ezen a szörnyű helyen teljesen egyedül, mielőtt egymásba botlottunk. Azon kívül persze, hogy embereket keresett, ahogy akkor mondta... Hát, most megtalálta őket, ugyanis ezek ketten itt velünk szemben ízig-vérig emberek, úgy hogy mind a kettőnknek jól fog jönni most ez a fuvar. Nagyon megkönnyebbültem, hogy ilyen önzetlenül segítenek nekünk is, és ezeknek a hontalan hölgyeknek is.
-Nagyon hálásak vagyunk a segítségért. -Tettem még gyorsan hozzá az illendőség kedvéért, majd Robert felé fordultam.
-Hát nem nagyszerű? Instant karma! És te még vonakodtál segíteni annak a családnak... -Kicsit oldalba böktem őt a könyökömmel jelezve, hogy csak viccnek szántam, valójában egy pillanatra sem kételkedtem a jó szívében. Persze-persze, nem csoda, ha hirtelen inába szállt a bátorsága a mindenfelé röpködő golyók és tucatnyi rosszfiú láttán, hiszen az ő teste nem fémből van. Nincs ebben semmi szégyellni való.

--------------------
01101110 01100101 01101101 00100000 01110110 01100001 01100111 01111001 01101111 01101011 00100000 01110010 01101111 01100010 01101111 01110100
PM
^

Topic OptionsPages: (4) 1 2 3 4  Reply to this topicStart new topicStart Poll