<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Pages: (4) 1 2 3 4  ( Go to first unread post ) Reply to this topicStart new topicStart Poll

» Ghost Town
Jimmy Latoya
 Posted: Aug 22 2014, 09:23 AM
Quote Post
Profile


A mai napon talán ez az első, amiben szerencsém van és nagyon remélem, hogy ki is tart még egy darabig, mert ha nem, akkor én is egy leszek az itt szerte-szét heverő hullák közül, mert ezek a dögök csak nem akarnak tágítani. Már az autó megtalálása is kész csoda, és ha még a géppuska is működik, akkor biz isten, keresek valamiféle vallási épületet vagy hogy is hívják és viszek valami hála ajándékot is hozzá. Mikor felkelepel a fegyver és szinte darabokra szaggatja a zombikat, hangosan kurjongatni kezdek hozzá, de ez nem a gyilkolás örömének, hanem a megkönnyebbülésnek szól.
Pillanatok alatt elfogy a felém tántorgó élőholt sereg és a hirtelen beállt csend, szinte sérti a fülemet. Fülelek, de csak a lehűlő puska pattogása hallatszik, semmi más.
Aztán majd frászt kapok, amikor majd kiszakítva az ajtót egy ocsmány kéz nyúl be azon, hogy megragadjon, de aztán egy durranás és vér és agyvelő teríti be az ajtó belsejét, megoldva sürgető problémámat.
- Óóóó, Nil! Te mindig tudod, hogy kell hatásosan megjelenni! – fut fülig a szám, ahogy meglátom közeledni, igaz kissé viharverten, de élve és virulva, tettre készen, ahogy a példa is mutatja. – Ne félj! Azért nem nézel ki olyan rosszul, hogy összekeverjelek velük. – teszem még hozzá kajánul.
Mikor elmondja mi történt vele, miért tűnt el, már tudom, miért nem válaszolt a kiabálásomra, mikor kerestem, hiszen valószínűleg nem is volt magánál. Milyen könnyen itt hagyhatta volna a fogát, ha nem is az összeomló épületben, de akár a zombik által, akár azzal, hogy itt hagyom, bár ez nem most lett volna.
- Talán egy bő fél- háromnegyed óra? – vonom meg a vállam és nézek rá, ahogy mellém pattan. – Én sem reménykedtem semmiben, főleg mikor megláttam ezeket a szörnyszülötteket. – intek a húscafatok felé. – Meg volt itt valami csuklyás fazon is, bár annak lehet, hogy jobb, hogy nem láttam az arcát. – rázkódtam meg egy kicsit. – Én nem láttam itt senkit, ha csak nem az a nő volt, akit odébb kissé már megcsócsáltak. – intek arra, amerről én is és a zombik is jöttünk. – Ott láttam a csuklyást is.
Nil kulcskeresése nem jár sikerrel és már éppen felajánlanám, hogy elindítom a járgányt, mikor megteszi ezt ő is.
- Látom, nem vagy egy elveszett ember. – vigyorgok, ahogy felzúg a motor. – Mi ez? – nézegetem a kezembe fogott dobozt, amiben folyadék lötyög. – Akkor húzzunk innen. – bólintottam a meglátására és, ha a doboz tartalmára is választ kapok, akkor nem is habozok megízlelni.
- A frászba! – morranok fel, ahogy a dobozból hirtelen felpezseg az ital és fele rám folyik. – Bombának is elmenne.
De aztán, míg Nil a vezetéssel van elfoglalva megkóstolom és fura íze ellenére, ízlik, bár elég édes.
- Nem rossz. – kortyolgatom tovább. – Tessék, te is kóstold meg. – nyújtom felé, most már megkönnyebbülve, hogy hamarosan biztonságban leszünk.



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Aug 26 2014, 07:46 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


- Pedig nem volt tervben - Jegyzem meg kissé fáradt hangon, miután a fegyvert is leteszem. Elég sokmindenről lemaradtam, de legalább egy jól célzott lövéssel részt vettem a buliban, amit ahogy nézem Jimy is épp bőrrel úszott meg. Persze nem kész akarva nem kerestem meg ideiglenes társamat, hanem néhány nehéz törmeléknek köszönhetően ki lettem ütve egy időre, aztán a másik keresése volt éppen gyerekjáték egy ekkora városban. Még mák hogy ezek a rohadékok nem találtak rám.
- Lehet de úgy érzem magam mint akin átment egy úthenger - Görgetem arrébb a lábammal, az egyik hullát, miközben a vezető oldali részhez pattanok majd be is szállok a járműbe.
- Szerencsétlenek... Túl közel lehettek valami sugárzó területhez, ami szépen megsütötte az agyukat. Valószínűleg véletlenül keveredhettek ide a pusztából. - Húzom még el egy pillanatra a számat, miközben egy cigire gyújtok és már el is kezdem keresni a kulcsokat a kocsihoz. Közben persze pár szót váltok Jimmyvel, kíváncsi vagyok mi történt addig ameddig külön váltunk, de legfőképpen az érdekel meddig lehettem kiütve.
- Ej ha... Szó ami szó mondjuk rendesen fejbe csapott néhány törmelék, utána pedig hála ennek a rohadt homokfüggönynek amit a szél csinált, kerestelek is egy jó ideig, de mindegy jó hogy megvagy... És hogy én is - teszem hozzá kissé kimértebben, de amikor a csuklyás fickóról hallom beszélni kissé össze húzódnak a szemöldökeim.
- Csuklyás? Ja jobb, most pedig tűnjünk el innen, ez a hely mégsem olyan nyugodt mint elsőre gondoltam - Látszik rajtam némi zavar a meséje hallatán, de az is látszik hogy nem kívánok róla tárgyalni, itt legalábbis nem. Kissé fel is gyorsítom magam a keresésben, végül aztán úgy döntök ha nincs kulcs megpróbáljuk a Brooklyni módszert
- A régebbi típusokkal elboldogulok, mondjuk úgy hogy ide kint szereztem egy kis gyakorlatot. Ezeknél a régi szaroknál a lényeg csak hogy feszültséget adj a gyújtórendszernek és kész.. - Kanyarodok ki a romos, kocsikkal tarkított főútra, amiket miután szépen lassan kikerülök nagyobb sebességbe is kapcsolok, s gyorsulni kezdek a járgánnyal, persze előtte még átnyújtok némi zsákmányt is a másiknak, ami bár nem sok ide kint kincset érhet, na meg egy városinak elég nagy kuriózum. A fröccsenésre kissé felnevetek majd csak bólogatok a szavakra az utat figyelve.
- Ja... úgy kb 50-60 éve tiltották be, tudod a vírusjárvány után jött ez a "mindent az egészségért" mozgalom, ezt pedig károsnak találták. Már ha nem hazudnak a század előtti dokumentációk - RÁntom meg a vállaimat, miközben a kóstolásra csak a fejemet rázom, hagyva hogy a másik kiélvezze azt a keveset amit tudtunk szerezni.
- Idd csak, nekem volt már több fajtához szerencsém - felelem de látszólag most nem vagyok annyira beszédes, talán csak a fáradtság vagy a stressz, de az biztos hogy addig nem leszek teljesen nyugodt míg el nem érjük a bázist. Eltelik úgy jó fél óra, mikor tőlünk jobbra gyorsan közelítő homokjárót veszek észre, valamint egy páncélozott személyszállító járgányt is ami látszólag a nyomunkba próbál szegődni, nem lesz ez így jó, már csak ezek hiányoztak. Egy pillanat alatt bököm meg a másik vállát az említett irányba mutatva. A kocsik még messze vannak , de láthatóan mi vagyunk a célpont.
- Látod azt a kettőt, az oldalukon lévő graffity valamilyen törzsi szimbólum lehet, és kétlem hogy útbaigazítás miatt követnek minket. Fogd ezt a löveget és aggasd ki a hátsó ablakra. Ha bármelyikük közelebb jön pörkölj oda neki, mert ha itt megállítanak tuti meghalunk. - VÁltok vissza egyet, aminek hatására a kocsi motorja feldübörög, majd még gyorsabb sebességet diktálva indul neki az út maradékának, mintha csak az utolsó versenyfutásra készülne. Előttünk egy jó hosszú híd terül el, mely alatt már az óceánba beáramló folyó hömpölyög ráadásul itt is rengeteg amit kerülgetni kell. Ha ez azonban nem lenne elég, a két hátsó is tüzet nyit ránk, szóval csak remélni tudom hogy a srácnak sikerül távol tartania őket tőlünk. Nem kell már sokáig, lévén alig néhány mérföld múlva biztonságos területhez érkezünk.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Aug 28 2014, 11:44 AM
Quote Post
Profile


Tényleg nagy megkönnyebbülést éreztem, mikor Nil előkeveredett, mert elég sok mindenen mentünk már ahhoz keresztül, hogy valamiféle barátságot és bajtársiasságot érezzek iránta. Nem szívesen hagytam volna itt, bár ezt sem tudom, hová, merre menekültem volna, ha kijutok a városból. Valószínűleg megpróbáltam volna visszamenni a városba, ahol a veszélyek ellenére is jobban biztonságban éreztem volna magam.
De a jó öreg Nil pont időben és pont jókor bukkant fel jó szokásához híven, és ráadásul a seggem is megvédte, amiért külön hálás voltam neki.
- Ezen az átkozott helyen, még egy úthenger is jobb, mint ezek a rémségek. – köpök ki a földre a szétlőtt fejű zombi mellé. – Hát majd, ha ráérek sajnálom őket, de azért a bőröm szeretem megtartani magamnak. De most húzzunk innen, mielőtt még felbukkan egy pár. – bólintok a csuklyás visszakérdezésére. – Őt sem szeretném viszontlátni.
Nil ügyesen megoldja az autó elindítását, így nem kell beavatkoznom, csak nyugisan hátradőlni, de aztán megkapom a kis ajándékot és ez leköt egy darabig.
- Ja, ja! nekem ez már történelem, de ha káros, ha nem, az íze nem rossz, főleg, ha nem lenne ilyen meleg. – vigyorodom el, aztán tovább kortyolgatom, ha már a társam nem tart rá igényt. – Te tudod. – helyezkedek el kényelmesen, még a lábam is feltéve a műszerfalra. – Sokat kell még mennünk? – kérdezem, mert kezd kiütközni rajtam a folyamatos feszültség okozta fáradtság.
Azonban nem élvezhetem sokáig a viszonylagos nyugalmat, mert kis idő múlva Nil érintését érzem a vállamon és az általa mutatott irányba nézve, azonnal elröppen a fáradtságom és hevesebben kezd verni a szívem.
- Azt a rohad…..! – egyenesedem ki az ülésben és a szemem le nem veszem a közeledő két járműről.
Nekem sincsenek illúzióim, hogy kikkel hozott össze a balszerencsénk, mert ki más vágtatna teljes sebességgel utánunk, amikor közel és távol nincs más a láthatáron?
- Én sem hiszem, hogy csak köszönni szeretnének. – morgom az orrom alatt, miközben a géppuskát igyekszem áthurcolni egy olyan helyre, ahol hozzá is férek és célba is tudom venni az üldözőinket.
Kissé megbillenek, ahogy Nil visszavált és nagyobb nyomatékot ad a nehéz járműnek, de aztán biztosabban megvetem a lábam és próbálok célra tartani, ami nem túl könnyű, ahogy a társam ide-oda rángatja a kormányt az akadályokat kerülgetve.
Azonban nem sokáig habozhatok, mert máris felverik a homokot a körülöttünk csapkodó golyók, aztán már a kasznin is megpattan pár, ahogy közelebb érnek és pontosabban meg tudnak célozni minket.
- Gyorsabbak a rohadékok nálunk, remélem már nem vagyunk messze Nil, mert golyóval nem állunk túl jól. – kiabálom túl a motorzajt és a folyamatos lövések hangját, amibe már én is bekapcsolódok, de igyekszem csak akkor lőni, amikor biztosra megyek, tényleg nem pazarolhatom a muníciót.
Érzem, ahogy a verejték végig csorog a halántékomon és a hátamon, de erőt ad az a gondolat, amivel elképzelem, mennyire lennének kegyesek, ha a kezükre kerülnénk.
A következő buckánál majdnem kirepülök a kocsiból, csak az ment meg, hogy kapaszkodok a fegyverbe.
- Húúú! Ez meredek volt haver! Remélem egyébként, hogy semmi komolyabb cuccuk nincs, mert különben annyi nekünk.
Nem túl optimista kijelentés, de a fene tudja milyen arzenállal rendelkeznek és egy rakéta csúnya dolgokat tudna művelni a járgányunkkal.



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Sep 4 2014, 12:57 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Mindketten jobbnak tartjuk elhajtani innen a búsba, ha nem akarunk több ilyen szörnyszülöttet a nyakunkra, azonban a fortuna nem igazán mosolyog ránk később sem. Látszik rajtam hogy ideges vagyok, bár ez talán nem is furcsa azok után amiket átéltünk ezen a koránt sem rózsás napon. Azért a kérdésre csak egyértelműen rázni kezdem a fejemet.
- Annyira már nem. ha lejutunk a partszakaszig akkor onnan már biztonságban vagyunk. A híd pedig itt van az orrunk... - Akarnám befejezni de ekkor látjuk meg a közeledő gépkocsikat is, amik láthatóan elég szépen fel vannak fegyverezve. Nem kell nagyon silabizálni őket hogy rájőjjünk, ezek nem mások mint egy fosztogató banda, tehát két esélyünk van. Egy megállunk és bevárjuk míg mindenünket elveszik és kivégeznek, vagy megpróbálkozunk egy utolsó nagy hajrával.
- Akkor gyanítom te se akarod megvárni mit akarnak, na pakold hátra azt a golyószórót, és bármi van csak tüzelj. Ha ezek a rohadékok mellénk kerülnek kétlem hogy ez a tragacs sokáig bírná a strapát. - Elvégre van rajta minimális páncél de nem éppen utcai ütközetekre találták ki. Szerencsére Jim hamar feltalálja magát,bár meglehet a vissza váltás kissé kibillentette az egyensúlyából de ezt én most nem veszem észre. Próbálom minél gyorsabban kerülgetni az akadályokat, de bizony be kell vallani az én vérnyomásom is felszökik amikor néhány skuló lepattan az oldal lemezekről, ráadásul azokba dögökbe még több ló is dübörög, s ahogy nézem a vissza pillantót közelednek is.
- Látom én is pajti, ami meg a muníciót illeti, szórd őket meg a picsába, ha utol érnek tök mindegy hogy úgy döglünk meg hogy van még némi lőszerünk vagy már kifogytunk- Kiabálok hátra miközben a bukkanóra is ráhajtunk mely eléggé kibillenti Jimmy-t a stabilitásából, egy pillanatra még én magam is megijedek.
- Minden rendben ott hátul? - Kiálltok hátra, miközben nagyobb sebességbe kapcsolva, szinte bele taposom a kaszniba azt a rohadt gázpedált, próbálva mindent kisajtolni a motorból, ám Jimmy kérdését a nagyobb lövegekről már csak félig hallom, mert a következő pillanatban valami finoman fütyülve zúg el mellettünk, becsapódva egy roncsba ami mellett éppen elhaladunk, s az néhányat buckázva lángolva robban fel.
- Mondjuk egy rakéta vető? Remélem más tényleg nincs a tarsolyukban,azt pedig mégjobban remélem hogy az a 30milis a páncélozotton üres - Mondom, miközben átérve a hídnál jöhet az utolsó versenyfutás, ám néhány másodperc múlva Jimmy egy még erősebb rázkódást érezhet, majd azt hogy a kocsi hátulja hirtelen farol ki s állunk keresztbe az úton. Az ezt követő események azonban még gyorsabban mennek végbe. Eldördül néhány fülsiketítő lövés, és a két üldöző járművet, és utasait cafatokra szedik a robbanások, majd ezután jöhet az áldott csend, amelyet csupán a jármű egyeneletes dörmögése zavarhat meg. Néhány percig meg sem szólalok csupán hátra dőlve az ülésen, veszek néhány mély levegőt, majd a cigimért nyúlva előkaparok egy szállat, és bedugva a számba rá is gyújtok. A csomagot ezután hátra ejtem a srácnak, ha esetleg úgy érzi jól esne egy száll a stresszre.
- Azt hiszem Jim megúsztuk, ideje egy kicsit lazítani, mielőtt megérkeznek az őrangyalaink. - Mondom, s ha a srác előre néz, láthatja hogy nem vagyunk egyedül. Egy jó 10 főnyi felszerelt csapat érkezik. Némelyik csupán terepszínű ruhában van de van néhány igen modern felspécizett páncélvértes katona is, kettő ezek közül egy igen méretes célkeresős rakétavetőt cipelve.
- Ezeket én rendezem - Szállok ki a kocsiból , s indulok is meg célirányosan egy magas, széles alak felé. Látszólag lehet vagy 40 és igencsak komor arckifejezéssel figyeli hogy közeledek felé. TErmészetesen a kezemet szépen a magasba is emelve indulok meg.
- Negyedik felderítő zászlóalj személyi kód, három, öt , kettő, négy kilenc, fedőnév : Bábjátékos, veletek vagyunk srácok - Kezdek bele, s ennyit hallhat is a fiú, ha fülel, de ezután néhány másodpercig magunkra maradok az idegenekkel, akikről már Jim is tudhatja hogy bizony ezek Anarch katonák, de azt is láthatja hogy nincs gond, sőt néhány ismerhet is engem. .Eltelik vagy 10 perc, s Egy középkorú alakkal lassan sétálva vissza a kocsihoz, folytatom a beszélgetést, amit már Jim is hallhat.
- Nem igazán hittük hogy kikeveredsz a városból. A jelentések szerint kész őrültek házát rendeztetek. Mi a francot csináltatok , és ki ez a srác veled? Azt hittem egyedül dolgozol? -Kérdezi mire én persze hamar felelek is.
- Mondjuk úgy hogy kicsit forró lett a lábunk alatt a talaj, és kicsit többet tudtunk meg mint amire kíváncsiak voltunk. Amúgy meg ezegyszer nem, szerencsére mert ha ez a srác nem lett volna, én is ott pusztulok. Jimmy gyere ide, bemutatlak valakinek,- hívom ide a fiút, és ha megérkezik, be is mutatom őket egymásnak.
- Greg ő itt Jim, az ideiglenes társam, és barátom, Jim ő pedig Gregory Mirnov a második alakulat századosa. - Felelem, miközben a fickó már ki is nyújtja méretes kezét a másiknak, persze üdvözlés képen.
- Ahogy nézem szép kis bajba kevert téged ez a félnótás, kölyök. Lefizetett, vagy a két szép szeméért válltlatál be egy ilynen öngyilkos küldetést kölyök? Ahogy hallom Niltől egyébként van benned spiritusz, ha már Ghost Towni akciódat nézzük....- Folytatná ha nem szakítom félbe, de azt hiszem Jimmy is megértheti hogy bármennyire is biztonságban vagyunk, még nem ért véget a küldetésünk.
- Bocs hogy félbe szakítalak, de elég fontos ügy miatt érkeztünk pont ide. Azt hiszem van nálunk valami ami érdekelné a parancsnokságot - Mondom, félig meddig a másikra sandítva, de persze Greg érti a dolog lényegét így biccent is.
- Rendben, akkor szálljatok be, kaptok tőlem némi kíséretet is ami biztosítja az utatokat. Nekünk még rengeteg dolgunk van innen északra - Feleli én pedig nem akarom húzni az időt , így csak biccentek a szavakra egy köszönömmel, majd jelek Jimmynek is hogy ideje beszállni.
- Rendben, köszi a segítséget pajtás. Jim, szálljunk be és menjünk - Mondom, s ha minden jól megy a következő percekbe már ismét útra is kelünk , csupán most már egy páncélozott jármű biztosítja nekünk az utat.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Sep 5 2014, 04:53 PM
Quote Post
Profile


Ha nem túl hosszú, de eseménydús életemet számba veszem, akkor sem tudok vissza emlékezni olyan napra, ahol legalább háromszor akartak volna megölni ilyen rövid idő leforgása alatt, ezért igazán hálás vagyok Nil-nek, mikor közli velem, hogy már nem vagyunk messze az Anarch bázisától, ami azt jelenti, hogy talán mégis megúszom élve ezt a napot.
Aztán ezen szép reményeimet szakítják félbe durva módon a valószínűsíthető fosztogatók, akik hamarosan nem is hagynak kétséget a felől, hogy nem túl nemes szándékkal közelednek felénk.
Nem csoda hát, hogy heveny káromkodásban török ki, mikor Nil felhívására én is felfedezem őket, majd a nem túl tágas helyen megpróbálom hátravonszolni a dög nehéz fegyvert, hogy kellő pozícióba állítva, célba tudjam venni a felénk közeledő kocsikat, igyekezve helyrehozhatatlan kárt tenni benne, vagy a benne ülőket, akik lőnek ránk mindennel, ami a keze ügyükben van és láthatóan ők nem szenvednek lőszer hiányban, mint mi.
Persze nem kell a társamat sem biztatni, hogy adjon bele apait-anyait, hogy mielőbb egérutat nyerjünk, de a csökkenő távolság sajnos azt mutatja, hogy nem túl hosszú idő múlva utol fognak érni minket, ha addig nem lőnek szitává.
- Te csak igyekezz, hogy az úton tarts minket haver, én meg aggódok a lőszer miatt, de én is legalább annyira nem szeretném a kegyes szívükre bízni magamat, mint te. – ordítok vissza a kormányt rángató Nil felé, és közben szórom a fosztogatók felé a lövedékeket, legalább ezzel némi távolságtartásra ösztökélve őket, mivel túl nagy kárt egyelőre nem sikerül okoznom nekik.
Láthatóan sokkal otthonosabban mozogtak ezen a terepen, mint mi, hiszen valószínűleg minden bukkanót és útban lévő roncsot ismernek, mint a tenyerüket, míg én néha alig úszom meg, hogy ki n repüljek a kocsiból Nil hirtelen irányváltoztatásai miatt.
- Még meg vagyok! – veszek mély levegőt és közben közlöm vele a félelmemet a követők arzenáljával kapcsolatban, de szinte még be sem fejezem és Nil-nek esélye sincst válaszolni, mikor elsüvít mellettünk egy hajszállal az első rakéta. – Például. – nyelek egy nagyot, nézve a darabokra hulló roncsot, ami könnyen lehettünk volna mi is, ha a fegyvert kezelő kicsit jobban céloz.
Aztán ezen gondolat is kiröppen a fejemből, mikor hirtelen a kocsi oldalfalának vágódok a farolástól és nagyot nyekkenve a levegő szisszenve távozik a tüdőmből.
- Áhhh! - igyekszem a körülményekhez képest gyorsan talpra kászálódni, hogy a maradék golyót is a fosztogatókba pumpáljam, mert meggyőződésem, hogy ők okozták ezt és csak pillanatok múlva fogom fel, hogy másról van szó.
Kikerekedett szemekkel nézem az előbb még felénk közeledő, de mostanra füstölgő roncsokká változott támadóinkat, aztán a szemem a felém repülő dobozra és a nyugodtan cigizgető Nil-re kapom, bár kezd leesni a tantusz, honnan is kaphattunk segítséget.
- Ennél jobb időzítésük sose legyen! – huppanok le izzadtan az anyósülésre és én is rápipálok, mélyen letüdőzve a füstöt, hogy őrülten dobogó szívemet megnyugtassam.
Bár soha nem túl jó, ha tíz állig felfegyverzett ember közeledik, de most nagyon remélem, hogy ezek a „jófiúk” és nem cseberből vederbe kerültünk, igaz Nil nyugodtsága azért elég biztosíték erre.
- Nem tartalak vissza. – biccentek a kocsiból kiszálló srác felé és én egyelőre maradok a seggemen, mert nem hiszem, hogy túlságosan szeretik az idegeneket és felesleges lenne most kockáztatni, ahogy a társam sem teszi, mikor felemelt kézzel közelít.
Nem kéne csodálkoznom, de azt teszem, ahogy meghallom Nil katonai jellegű beosztását, mert ez valahogy sosem jutott eszembe róla, de aztán elég messzire ér, hogy a többi mondandóját ne vegyem ki. De bízom benne annyira, hogy nem hagy szarban, eddig is kiálltunk egymásért.
Mikor visszaindul a kis csapat vezetőjével, egy középkorú fickóval ,már én is kiszállok, eltaposva a közben elszívott cigit, majd kezet fogok Greg-gel, akit Nil bemutat és akinek előtte felvázolta a helyzetet.
- Üdv Greg! És, hogy félnótás, nem is vitatom, igaz bajba keverni egyedül is tudom magam, ebben az esetben ráadásul még önkéntes alapon is. – vigyorogtam a termetes férfire, aki első ránézésre is kedvemre való volt. – És kösz! Bár magunk közt megvallva egy zab szem sem fért volna a hátsómba, azon a rémisztő helyen. – teszem még hozzá, nem szépítgetve a dolgokat.
De Nil félbe szakítja a bájcsevegést, amiben igaza is van, mert már én is szeretnék megszabadulni attól az adatlemeztől, ami miatt városi hajtóvadászatot folytattak ellenünk.
Bár nem vagyok anarchos, de a történtek miatt nagyon is díjaztam volna, ha ezzel alaposan megszorongatják a CDS tökét.
- Van rá esély, hogy találkozunk még pár ilyen levakarhatatlan fickóval? – intek a még mindig lángoló fosztogató autók felé. – Mert akkor némi lőszer sem ártana még. – bökök a kikandikáló géppuska felé.
Aztán, elbúcsúzunk Greg-től és a tovább menő csapattól, mi meg folytatjuk az utunkat, de már erősítéssel és remélhetőleg ma este már valami kényelmes és biztonságos helyen hajtom álomra a fejem. Bár ha leadtuk a cuccot én mielőbb mennék majd vissza, nem nekem való ez a nomád élet.



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Sep 10 2014, 10:33 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Az üldözésünk kezd eléggé vészes lenni a helyzet, főleg akkor amikor elfütyül mellettünk az a rakéta. Még szerencse hogy nem minket talált telibe, hiszen bár ez egy elég jól páncélozott járgány, kétlem hogy ilyesmit túlélne. De mint mindig most is jókor jön a segítség. Éppen mikor átérünk a hídon jön a heves ellentámadás a semmiből ami rövid idő alatt elintézi az üldözőinket, én pedig pár pillanat múlva ismerem csak fel, hogy ezek nem mások mint az anarchos szövetségesek.
- Jah.... Szerencsénkre ők nem lőttek félre - Mondom miközben lassan szívom a cigit, majd pár pillanat múlva fel is nevetek. Ez amolyan jele nálam a megkönnyebbülésnek, de nem maradok sokáig ülve, ugyanis nem ártana azonosítani magunkat, mielőtt ezek a derék katonák minket is cafatokra lőnek. Így hagyom magára Jimmy-t és indulok el a csapat felé, azonosítva is magamat. Bár nem vallom azt hogy katona lennék, de valahol mégis az vagyok. Nem a frontvonalon harcolok, hanem belülről próbálom szétszedni az ellenségeinket, úgy hogy személyem az "árnyak közt" maradjon megbújva. Nem véletlen a fedőnév se. Néhány percig a srác magára marad, de mikor vissza térünk, már egy plusz tagot is viszek magammal, akit be is mutatok a srácnak.
- Akkor te is olyan vagy mint ez a jó madár itt. Nektek nincs ki mind a négy kereketek. Át vágtattok a fél pusztaságon, a hátsótokban ezekkel a rohadékokkal.... - Nevet fel, majd Ghost Townról is ejtenek néhány szót, látszik hogy Greg előtt nem ismeretlen a hely híre.
- Nem csodálkozok, arról a helyről sok mendemonda kering. Én is fordultam meg már ott párszor és hidd el nem a legkellemesebb emlékekkel távoztam onnét - Neveti el magát, és még tovább beszélni, ha hagynám, de tudom hogy mennünk kell így hívom rá fel Greg figyelmét is, aki még kíséretet is ad mellén. Nemsokára már ismét a kocsiban ülve furikázunk a dűnék között, de az ablakon, valamilyen fura sós illat érződik. Az óceán szaga, bár nem tudom Jim látta már valaha az óceánt, hiszen Elysiumból mégis csak más egy öblöt látni mint itt premierplánba az egészet.
- Nem hinném. Ez már Anarch felségterület, legalábbis ez a kis talpalatnyi hely. Elég sok fegyverük van hogy önmagában is távol tartsák a szarkákat, majd nemsokára meglátod, bár ne lepődj meg. - Teszem hozzá egy fura mosollyal miközben leereszkedve egy a srác most már láthatja tőlünk úgy 2-300 méterre az óceánt, de sok ideje nincs a nézelődésre. Bár úgy látszik hogy a semmi közepén vagyunk, nemsokára a belső zsebemből elő veszek valamit, amin egy számsort aktiválva, hirtelen azt veheti észre a mellettem ülő hogy az alattunk lévő talaj megremeg, majd egy bekapcsol egy dörmögő hidraulikus motor, és süllyedni kezdünk. Bizony nem minden az aminek látszik, ugyanis egy szép nagy katonai teherlift tetején csücsülünk, s hogy ez a lift hova tart? Hát le a föld alá. Így már talán a másik is értheti, miért olyan titkos ez a bázis. Eltelik vagy 5 perc mire leérünk, s itt lent már látszik hogy egy egész alaposan felkészített katonai létesítmény óriási raktáráb értünk. Vannak itt katonai járművek, néhány lánctalpas is, még a régi szép időkből, amik a 2000res évekre vezethetőek vissza. A raktérben jó pár férfi és nő dolgozik, lőszereket pakolnak, végzik a mindennapi teendőket, de ha a srác figyel, olyan érzése lehet, mintha valami "nagyra" készülnének.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Sep 10 2014, 06:10 PM
Quote Post
Profile


Ha vallásos lennék, akkor most biztos sűrűn mondanék köszönetet valamelyik istenségnek, hogy sikerült megmenekülnünk és megmentőink pont a megfelelő időben bukkantak fel, arról már nem is beszélve, hogy pont a megfelelő emberekbe botlottuk bele, így már valamelyest biztonságban érezhettük magunkat, legalábbis remélem, hogy a nehezén már túl vagyunk, mert kezd elég lenni a jóból a mai napra.
A másik szerencse, hogy nem valami citromba harapott fazonokat sodort elibénk a szél, hanem egy belevaló fickót, Greg-et, akinek nem vette kedvét a zord környezet és humora is volt.
Egyből megtalálta a megfelelő hangot és jót nevettünk saját magunkon is, most, hogy már a megkönnyebbülés is belejátszott.
- Mit érne az élet egy kis izgalom nélkül, nem igaz? – kontrázok rá a szavaira. – Te sem azért vagy idekinn, mert minden teljesen rendben odabenn. – intek a feje felé, vigyorogva.
Aztán, hogy a Szellemvárosra keveredik a szó, ismét csak egy húron pendülünk, mikor elmondja, hogy ő is járt már ott és neki sem tetszett túlságosan.
- Azt a helyet szerintem jobb lenne eltakarítani a föld színéről, mielőtt azok a zombik ott túlszaporodnának. – fejezem ki hő óhajom, mert még az emlékükbe is beleborzongok.
Habár az is lehet, hogy ez egy jó kis elővéd az Anarch-nak, hiszen, aki oda betéved, vagy nem jut ki élve, vagy hanyatt-homlok elmenekül.
Azonban nekünk még van egy elintézetlen dolgunk, így hamarosan már egy másik kocsi kíséretében autókázunk a bázis felé, amit, akár hogyan meresztgetem a szemem még nem látom, pedig a terület olyan sík, mint egy asztal.
A levegő is megváltozik, sósabb, nedvesebb lesz, ami az óceánnak köszönhető, amit eddig csak holotévén láttam. Mivel a városban, falak és zsúfoltság közepette nőttem fel, nekem már ez a végelláthatatlan pusztaság is nyomasztó, de annak a hatalmas víztömegnek a tudata, talán még ennél is idegfeszítőbb. Lehet, hogy látványra csodás, de számomra nyomasztó is egyben.
Legalább már az nem kell, hogy aggasszon, hogy ismét fosztogatókba botlunk, ha hinni lehet Nil-nek, de azt is mondta, hogy a bázis már közel van, én meg nem látok semmit.
Az azonban már kezd gyanús lenni, mikor a srác előszed valami távirányítófélét és megnyomva azt, megremeg alattunk az egész kocsiszekrény, majd a talaj jó része velünk együtt süllyedni kezd.
- Ezt aztán az álcázás! – nevetek fel vidáman a mellett ülő Nil-re nézve. – Nem csodálom, hogy a CDS és a zsaruk bármennyire is keresték, nem találták soha meg. – bólintok elismerően, majd izgatottan nézelődök, ahogy a teherlift megérkezik az egyik alsóbb szintre.
A hangár méretéből adódóan el tudom képzelni, milyen méretekkel rendelkezhet ez a hely.
- Ezt az Anarch csinálta, vagy csak rábukkantatok a helyre és készen tálalva volt? – szállok ki a kocsiból.
Szép kis gyűjtemény ácsorog itt, de egyik sem mai darab láthatóan, bár jó párat láttam már felvételeken, a legtöbb katonai járműnek tűnik. És elég nagy a nyüzsgés, sokan pakolásznak, sürögnek-forognak, ami azt az érzést kelti bennem, hogy terveznek valamit.
- Úgy látom belecsöppentünk valamibe. – sétálok Nil mellé, hiszen ő ismeri itt a terepet.



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Sep 20 2014, 06:41 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


A fickó csak felnevet Jimmy szavaira, látható hogy a srác érzékenyen csiklandozza a nagydarab katona humorérzékét, de csak bólogat. A város megemlítésére azonban elhúzza a száját.
- Nevezzük őket inkább mutánsoknak. A zombi nem jó szó rájuk. Elhiheted lehet belőled is olyan vadállat vállna mint azok ha egy nagyobb adag sugárzást kapnál.... Már ha nem halnál meg, de ugye kérdés melyik a jobb lehetőség ....- Mondja a fickó és csak mondaná és mondaná, de nekünk menni kell, ezt pedig kénytelen megérteni, így aztán nemsokára ha minden igaz el is indulunk a műveleti bázis felé, s még kíséretet is kapunk. Nem sokat beszélgetünk, gondolom mindkettőnknek van mit átgondolnia, hiszen ebbe az egy napba elég sok minden történt. Az óceán szaga már idáig is érződik, és ez az egész valamilyen olyan fura érzést ad az ember számára, mintha Elysium és a modern technika soha se létezett volna. Legalábbis az én fejembe most ezek a gondolatok járnak. Az út azonban lassan rövidül mi pedig megérkezünk a bázishoz, pontosabban annak a bejáratához, ami igencsak trükkösen van megcsinálva lévén egy hatalmas felvonóról beszélünk, ami nem máshová vezet minket mint a föld alá. Jimmy szavaira azonban csak felnevetek miközben néhány slukkot beleszívva a cigimbe bólogatni kezdek.
- Naná.. Jó pár méter vastag kemény beton és ólomtömb az egész tetőszerkezet, és maga a bázis, is jó mélyen van. A radarok számára egyenlőre láthatatlanok vagyunk, csupán egy mélyebb vizsgálattal találhatnának erre felé bármilyen nyomot. Szerencsére azonban a CDS ritkán küld ki felderítőket. Ez a vidék nem a kedvencük - Húzom mosolyra a számat, miközben lassan elérjük a raktárszintet ahol aztán le is parkolok egy üres helyre, majd kinyitva az ajtót kipattanok a kocsiból.
- Erre eléggé bonyolult a magyarázat. Először is szerinted mi az Anarch? - Kérdezem egy fura félmosollyal, majd mielőtt a srác megpróbálná megfogalmazni, inkább úgy döntök tovább folytatom.
- Hajdan nem mindenki értett egyet a CDS-el és az ő törekvéseivel. Mindannyian tudjuk hogy egyeduralmú hatalmat akar, ezt pedig csak úgy érheti el hogy behódoltat mindenkit, akit pedig nem sikerül azt likvidálja. Régen rengeteg dolog működött amiről a mai fiatalok 90 százalékának még csak tudomása sincs. Pártok voltak, szabad választás, jól működő szociális háló, munkahelyek.... Eltudod képzelni hogy alig pár évtizeddel ezelőtt még olyan hogy "nyomornegyed" még csak nem is létezett? - Nézek rá komoly tekintettel, majd elindulok az egyik folyosón, ugyanis célja is van hogy ide jöttünk. A lenti folyosók egyébként elég tágasak, s hangosak is. Rádióadások, eligazítások vízhangját verik vissza a falak, az Elysiumi hipertechnikának pedig nyoma sincs.
- Azt hiszem az állam túl sokáig hagyta munkálkodni a CDS-t és az ő gépesítési törekvéseit. Így kezdődött el minden. Rövid idő alatt tett róla a cég hogy leszámoljon mindenkivel aki az ellenfele lehet a jövőben. RÉszben sikerült is, de voltak néhányan akik ellenálltak. Ilyen volt a haditengerészet harmadik flottaparancsnoka is, illetve néhány tiszt a hírszerzéstől, és a szárazföldi erőktől, és jó pár olyan kocka mint én, akik megszereztek néhány szupertitkos fájlt. Röviden így kezdődött az Anarch ébredése, a többit meg gondolom tudod.. . Később persze csatlakoztak hozzájuk olyanok is mint én, azt hiszem a város lassan ráébred arra hogy a pompa mögött a sötétség egyre csak nő.. De hogy vissza térjünk a kérdésedre egyik sem jó válasz. Ez a hely anno a flottaparancsnokság egyik kísérleti bázisa volt. Az akkor még államinak nevezett vezetés se tudta pontosan hol van, később pedig néhány hacker kitörölte az infókat az adatbázisokból... - Rántom meg a vállamat. Persze lehetne még történeteket mesélni, én is csak hallottam ezeket lévén nem voltam itt a testvériség megalapításakor, de hiszek abba hogy így történhetett. Áthaladunk néhány nagyobb termen, míg végül egy lifthez érünk amin lefelé haladva nemsokára egy igen méretes és acélajtó elé érünk. Az ajtókat őrök védik és láthatóan igen csak jól felszerelve, bár az is tény hogy a hidraulikával működő ajtón önmagában nehéz lenne áttörni.
- Itt van az eligazító. Várj meg itt ameddig lerendezem a dolgot. És kéne az adathordozó is - Fordulok felé, s ha megkapom nemsokára el is tűnök egy rövid időre. Az idő pedig csak telik és telik én pedig olyan húsz perccel később érek vissza igencsak gondterhelt arccal.
- A tábornok látni akar. - Csupán csak ennyit mondok, jelezve hogy menjen át az ajtón. Az anarch vezetőinek akarata itt szent, hiába vagyok bennfentes, néha jobb engedelmeskedni az utasításnak.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Sep 21 2014, 12:31 PM
Quote Post
Profile


Igazán örülök, hogy végre magunk mögött hagytuk a Szellemvárost, bár valószínűleg mér egy darabig kísérteni fog rémálmaimban. Nem mondom a Város is tele van veszélyekkel és könnyen ott hagyhatja az ember a fogát, de ott legalább nem ilyen elfajzott szerencsétlen mutánsokkal kell szembenézni, hanem csak a zsarukkal, a CDS-sel, más bandákkal, stb., és azt már megszoktam.
Az, hogy összefutottunk az Anarch előretolt egységével és még biztonsági kíséretet is kaptunk jócskán oldja a feszültségemet, ráadásul Nil vezet, így kicsit kiengedhetek, ellazulva ücsörgök az anyósülésen, egészen addig, míg ki nem derül, hogy egy egész bázis van alattunk, ahová a semmi közepéről liftezünk le autóstól, mindenestől.
Ez újból felcsigázza az érdeklődésemet, függetlenül attól, hogy mennyire kimerült és fáradt vagyok.
Akár mennyire is igyekszem távol tartani magam attól, hogy mélyebben beleártsam magam az anarchos dolgokba, az tagadhatatlan, hogy ők az egyetlen összehangoltan működő szervezet, aki komoly fejtörést okoz a CDS-nek és képes még egy ilyen létesítményt is létrehozni, vagy fenntartani, aminek a hangárjában most kiszállunk az autóból.
- Minek is kockáztatnának, hiszen az emberek túlnyomó többségét uralják. Elég nekik, ha a városban nem hagyják a tieiteket tevékenykedni és megvetni a lábatok. – bólintok arra a felvetésére, hogy nem nagyon merészkedik ide felderítő egység. – Gondolom a műholdakat meg zavarja a sugárzás. – teszem még hozzá.
A kérdésére, hogy mi is az ő szervezetük, csak értetlenül nézek rá, nem tudva, hogy mire akar kilyukadni, de nem sokáig hagy kétségek között már folytatja is, mint aki csak egy költői kérdést tett fel.
Aztán figyelmesen hallgatom, amikor elmeséli a szervezet kezdetének történetét, hiszen, mint szerintem a legtöbb ember, én is csak annyit tudok az Anarchról, hogy egy illegálisan működő ellenálló szervezet, amire a CDS gyorsan rásütötte a terrorista jelzőt és úgy is tekint mindenkire, akire csak a gyanú árnyéka is rávetül, hogy köze van hozzájuk. Jaj annak a szerencsétlennek!
Az, hogy volt idő, amikor nem volt nyomornegyed és mindenkinek volt tisztességes munkája tényleg elég elképzelhetetlen volt, legtöbbünk számára csak valami fantasztikus, utópisztikus film témája lehetett csak.
Kétkedve meg is ingatom a fejem, de hát miért mondana ilyesmit, biztos van némi alapja, ha nem is igaz minden belőle.
Közben egyre beljebb haladunk a komplexumba, ami tényleg hatalmas méretekkel rendelkezik és a nem kevés jelenlévő anarch létszámot jelzi, hogy elég ricsajos és belakott is.
- Azt mondod, hogy komoly, magas tisztségben lévő katonák és civilek alapították az Anarch-ot? – kérdezem kissé hitetlenkedve, de ez legalább megmagyarázná, hogy miért ilyen jól szervezett és hogy jutottak ilyen lehetőségekhez, mint ez a bázis is. – Ez tényleg szuper! – lelkesülök fel a hallottakon, mint egy izgatott kamasz.
Újabb emeleteket hagyunk magunk mögött egy lifttel, aztán megérkezünk egy méretes és masszívnak tűnő acélajtóhoz, amit még két őr is strázsál marconán, állig fegyverben. Biztos vagyok benne, hogy valami központ félében lehetünk, ha ekkora még itt is a biztonság.
- Rendben. – bólintok Nil-nek, amikor arra kér várjam meg itt és átadom neki a megszerzett adathordozót is.
Egyáltalán nem sértődöm meg, hogy nem visz magával, minél kevesebbet tudok, annál jobb nekem és annál hamarabb térhetek vissza a régi életemhez és a kölykökhöz. Már igazán kezdenek hiányozni.
A szemközti falnál guggolásba lecsúszva, unalmamban a körmömet piszkálva várom a visszatértét, néha egy-egy vigyort küldve a bizalmatlanul nézegető őrökre, csak, hogy kicsit idegesítsem őket.
- Mi van? – húzom el a szám kelletlenül, ahogy meglátom Nil képét és hallom a szavait. – Remélem nem sérültek meg a fájlok? Mitől lettem ilyen érdekes? – cseng flegmán a hangom, de némi aggodalom is vegyül benne, bár nem hiszem, hogy okom lenne rá, elvégre az életem kockáztattam értük, nem?
De nem igazán van választási lehetőségem itt az anarch szívében, így belépek az oroszlán barlangjába, hogy találkozzam azzal a kíváncsi tábornokkal.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Omega
 Posted: Sep 27 2014, 06:01 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


Nil csak bólint a szavakra. Bármennyire is hihetetlen az Anarch is elindult valahonnan, márpedig egy csapat csürhe nem lett volna képes egyedül idáig fennmaradni. Így talán belegondolva már Jim is sejtheti hogy van igazság abban amit a férfi mond. Leérve az eligazítóba azonban pár percig egyedül marad a fiú, aki úgy tűnik azért feltalálja magát, még az őröket is megpróbálja kicsit idegesíteni, de látszólag az Ő ingerküszöbük magasabb, minthogy ilyesmi befolyásolja őket. A probléma akkor kezdődik amikor Nil vissza tér, és jelzi Jimnek hogy most ő következik. A kérdésre a férfi csak megrázza a fejét.
- Nem, nyugi a fileoknak semmi baja, gondolom azért akarnak látni mert te voltál egyedül utoljára a századossal. - mondja, de mivel az idő sürgeti őket, így a fiúnak is lépnie kell, méghozzá igencsak sebtiben befelé az ajtón. Mikor belép a vaskos acélajtó bezárul mögötte, ő pedig első sorból nézheti végig az eligazító termet, ami leginkább egy felspécizett főhadiszállásra emlékeztetheti, már ha járt valaha ilyesmibe. A terem méretei elég nagyok ahhoz hogy akár 50 ember is kényelmesen elférjen benne. A terem végébe egy igencsak nagy holo kivetítő foglal helyet, melyen az észak amerikai régiók láthatóak, középen egy igencsak nagy terepasztal látható, a terem különböző végpontjaiba pedig a beérkező rádióadásokat dolgozzák fel, és küldik tovább az illetékeseknek. Természetesen a technika valamivel régebbi mint a megszokott, ez főleg a rádióvevőkön észre vehető, mert ezek még a jó öreg analóg időkből származnak frekvenciasávval, sistergős hanggal karöltve. Ha Jim agya jól pörög sejtheti hogy a kommunikációs részleg direkt működik a régi módszerekkel, valószínűleg azért mert így nehezebben letapogathatóak a CDS ultra modern telekomunikációs eszközei számára. A tömegből azonban egy mély és szigorú hang tűnik ki, aki igencsak magabiztosan, nem kevés indulattal a hangjában osztogatja a parancsokat.
- Nem, már megmondtam azokat a rohadt 22eseket tegnapra kellett volna leszállítani.... - A rádión átszűrődő választ nem igazán hallhatja Jim, de mintha nagyon távolról jönne a hang, és a háttérbe géppuska tűz hangja is felfedezhető. A férfi dübörgő válaszát már annál inkább hallhatja sőt értelmezheti is.
-Akkor emelje fel a hátsóját százados és mozgósítsa azokat a csapatokat a szentségit, vagy kiebrudálom a századparancsnokságról és mehet vissza a bokorugrók közé. Nyakunkon vannak ezek a bádogdobozok, nincs visszavonulás. Garlick kilép. A fene essen bele ezeket már tegnapra kértem, az idő itt is pénz.. Á szóval itt van, remek vezessék ide - Adja ki a parancsot, és a Jimet követő őr jelez is neki hogy kövesse. Persze ha nem akarja akkor erőszakkal lesz oda vezetve az igencsak széles holografikus terepasztal elé, aminek az asztalfőjén egy középkorú igencsak leharcolt arcú szigorú férfi ül, átható tekintettel. A bal karja nem saját, láthatóan acéllal megerősített hidraulikus izmokkal ellátott mű kar, amelyet egy igencsak csinos fémes borítás tesz emberi kinézetűvé. Valószínűleg már nem egy csatateret meglátott férfi. Ha Jimben egy bizonyos belső hang azt súgja hogy ezzel a taggal nem kell szarakodni akkor jobb ha ráhallgat. Láthatóan a férfinek nincs jó kedve, és elég magas tisztségben lehet itt az Anarchnál. Amikor Jimmy oda ér a férfi szigorú tekintete végig vizslatja őt, végül csak biccent egyet felé, majd jelez hogy foglaljon helyet.
user posted image
- Áh.. Ha nem tévedek Mr Latoya-t tisztelhetem önben. Dryden tizedestől megkaptam a kellő információkat önről, és arról hogy maga volt az utolsó élő ember akivel az a szemétláda CDS-es utoljára kommunikált. - Kezd bele, végig simítva az állán elgondolkozó tekintettel, végül nyugodt hangon folytatja.
- Nézze fiam, nem fogok kertelni, amit ott ketten műveltek egy eszement baromság volt, még is ez a baromság miatt olyan információ részek birtokába jutottunk ami arra enged következtetni még csak most kezdünk elmerülni abban a bizonyos szarban.... - Némul el egy pillanatra miközben az asztalon lévő cigisdobozból kiemel egy szállat és rágyújt.
- Ha helyesek az értesüléseim ön információkkal kereskedik. Kell nekünk egy olyan ember, aki úgy ismeri a várost mint a tenyerét, és ha arról van szó, tud bizonyos információkat szerezni egy személy hollétéről. Maga lesz az az ember! - Jelenti ki a másik szemébe nézve, miközben kissé át is hajol az asztalon, mélyen a szemébe nézve. Bár lehet fenyegetőnek hat, igazából ez nem fenyegetés , csupán egy egyszerű kijelentő mondat, s úgy tűnik valamilyen titokzatos okból biztos benne hogy Jimmy el fogja vállalni a dolgot. S hogy miért? Nos az kiderül akkor ha a fiú ellenkezni próbálna az ajánlat ellen..

PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Sep 28 2014, 01:18 PM
Quote Post
Profile


Soha nem gondoltam bele, hogy mi is tulajdonképpen az Anarch, hiszen ahogy a CDS és az NWA, meg sok másik hatalomra éhes megavállalat, ők is része voltak az életemnek.
Miután beindult a kis bizniszem, néha-néha dolgoztam nekik is, de igazából soha nem voltam a része a szervezetnek, sőt. igyekeztem semleges maradni, nem elköteleződni, hiszen az ártott volna az üzletemnek.
Ez a meló nem is úgy indult, mint egy anarchos akció, hiszen csak egy barát kérésére kezdtem bele, aztán némileg személyessé is vált az ügy, de sosem gondoltam rá, hogy tulajdonképpen az ellenállóknak dolgozom.
Aztán, amióta végig menekültük a város, majd a Sivárföldeket, valahogy nem is ez járt a fejemben, ez volt a legkisebb problémám.
Most, hogy magamra maradva unatkoztam a folyosón és a legtöbb az volt, amit tehettem, hogy idegesítettem az őröket, azért kezdtem felfogni, hogy igazán mibe is keveredtem és, hogy hol vagyok, mekkora is ez a szervezet, meddig nyúlnak a csápjai.
Nagyon nagy mélységekbe azonban nem gondolhattam bele, mert mire levonhattam volna a következtetéseimet, ismét megjelent Nil, akinek kissé gondterhelt képe azt sugallta, hogy valami baj van, ezért nem nagyon akaródzott átmenni azon a vasajtón, ami olyan volt, mint valami határkő és nem tudtam mi vár odabenn.
- Aha! Aztán sokra mentem vele. – jegyzetem meg. – Te is annyit tudsz arról a szarzsákról, mint én.
De persze, ez nem jelent semmit, mivel senki nem kérdezi, hogy akarok e menni, menni kell és kész.
Aztán, ahogy átlépem a képzeletbeli küszöböt és becsukódik mögöttem az ajtó, azzal a lendülettel meg is torpanok, aminek következtében a mögöttem ballagó őr, majdnem fellök. Nagyot káromkodik és igyekszik beljebb taszigálni, de én nagy szemekkel nézem a hatalmas irányítóközpontot, ami valószínűleg az Anarch szíve is egyben. Csak holotévében láttam hasonlót, de élőben sokkal megdöbbentőbb volt. A kivetítők kékes villódzása, a hatalmas terepasztal, a hangzavar, amit a régimódi rádiókkal kommunikálva okoznak, szóval, nem mondom, hogy nem vagyok lenyűgözve.
Nézelődésemből egy pattogó, kemény hang rángat ki, amire óhatatlanul odakapom a fejem, de a zűrzavarban egyelőre csak a szavait hallom és erős tippem van, hogy ez lesz az a bizonyos tábornok, akit Nil emlegetett és ezek szerint Garlich-nak hívják. Nem sokat pöcsölt azzal a századossal a vonal másik végén.
De úgy néz ki, hogy már én kerülök sorra és nem kell noszogatni, hiszen van fülem és bolond sem vagyok, hogy értelmetlenül ellenálljak, így hamarosan már magát a parancsnokot is megpillanthatom, aki tipikus példája egy veterán katonának. Nagyhangú, tapasztalt és az idő vasfoga is rajtahagyta a nyomát. Nem csak az arcán, hanem, ahogy elnézem a testén is, mert a karját implant helyettesíti.
Nem vagyok egy beszari alkat, de a vizslató, éles tekintetét alig-alig állom, szerencsére nem sokára inkább hellyel kínál, nem mintha ettől sokkal jobban érezném magam. Feszengve ülök le, mint egy halálra ítélt, pedig valószínűleg nincs okom rá, de valahogy rossz érzéseim vannak ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban.
- Ja, én vagyok és stimmt az is, hogy ott voltam mikor kinyírta magát. – bólintottam, mert eddig semmi riasztót nem tapasztaltam, de aztán nem tetszett a nézése.
Persze nem állom meg a körülmények ellenére sem, hogy ne vigyorodjak el, mikor eszement őrültségnek titulálja az akciónkat, hiszen igaza volt, de hát akkor sem hagytam volna ki!
- Nem volt semmi, az már igaz!
Mikor aztán kitértünk a munkámra, akkor már gyanakodva szűkültek össze a szemeim, mert ez nagyon beszervezésnek tűnt, vagyis inkább ténymegállapításnak, mintha már eldöntötte volna.
- Hééé! Álljunk csak meg! Ne olyan hevesen! – emeltem fel a kezem gyorsan. – Az, hogy megszerzek információkat az okés, mert ebből élek, de nem csak az Anarch-nak dolgozom, hanem bárkinek, aki megfizeti. – ráztam meg a fejem, nehogy már besorozzon itt nekem.! – Ez egy kis plusz meló volt, mert Nil a barátom, de ennyi, és én már itt sem vagyok. – igyekeztem felállni a székről, hogy nyomatékosítsam indulási szándékomat.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Omega
 Posted: Oct 16 2014, 12:52 AM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


Jim ha szeretné, ha nem találkozni fog a tábornokkal, ugyanis nemsokára szépen oda is lesz kísérve, így már teljes valósággal láthatja Garlick tábornokot. A fickó nem a jó modorról és a selymes hangnemről híres, ez látszik is rajta, ahogy megszólítja Jimmyt. Mindazon által a fiúnak jobb vigyázni azzal amit mond.
- Megelégedtem volna egy igennel vagy egy nemmel is. Én elhiszem hogy rendkívül vakmerő dolgot hajtottak végre, ahogy azt is hogy a maga korosztálya azt hiszi hogy önöké a jövő, aztán néhány héttel később amikor beüt a krah az életükért könyörögve kérdezik maguktól hogy lehetett ennyire nagy mellénnyel.... - Vakkant közbe a férfi kissé nyers hangján, és hallhatóan nemsokára rá is tér a lényegre. Sejthette volna Jim hogy ennyivel nem végződhet a dolog. Most már benne van a szarban nyakik, és úgy tűnik az Anarch nem igazán szeretné ha elpártolna tőlük. Valamiért úgy tűnik a tábornok ezt a fiaal srácot szemelte ki, de a konkrét okokat nem köti a srác orrára. Lényegtelen is talán. Amikor a fiú beszélni kezd, a férfi arcán látható hogy valami ilyesmire számított, ám még most se mosolyog. Arca akár egy komor kőszikla úgy hallgatja végig Jim mondandóját, ki mikor fel akar állni érezheti hogy egy erős kéz, finoman de mégis határozottan tolja vissza jelezve, hogy még nincs elmenés, csak ha a tábornok is úgy gondolja.
- Ne olyan sietősen fiam, azt hiszem még nem fejeztem be, és ígérem a mondandóm végére azt hiszem meg fogja érteni, meg merem kockáztatni hogy egyet ért majd a céljainkban, és segíteni fog ha szépen megkérem rá. - Vezeti elő, jól meg rágva a szavakat, végül felállva a térkép felé indul , ami most is szokásos kékes vibrálással jelez néhány pontot az északi féltekén.
-Nézze. Látom magán hogy nem katona alkat. Kétlem hogy a sivárföldeken huzamosabban túlélné, de nem is azt kérem hogy katonáskodjon. Ha jól hallottam ön információkkal kereskedik, és nekem egy olyan emberre van szükségem akinek konkrét információs hálói vannak. Az Anarchos ügynökök kevesen vannak, és szívesebben alkalmaznám őket ide kint ahol ugyan csak haszna lenne az erős kéznek. Mivel ön fiam nem tartozik a soraink közé kevésbé ismert, így a színfalak mögött tud dolgozni, és higgye el van miért... A tét pedig nem más mint maga a város. - Csendesedik el, majd kezeit hátra téve fejével a kijelző fele mutat ahol különböző adatok kezdenek felsorakozni, mindenféle cybertechnikai és biológiai információkkal.
- Még nem dekódoltuk teljesen de gyanítjuk hogy a lemásolt adatok tartalmazhatják egy részét egy kísérleti nano vírus terveinek, ami eddig Zeus kódnéven futott. A CDS úgy tűnik megnyitotta pandora szelencéjét, és ha ezt a vírust katonai céllal vetik be, az nem csak minket de a városi polgárokat, sőt önmagukat is veszélybe sodorhatják. Tisztában van vele mit jelent a Kíberbiológiai mutáció? Ha nem legyen annyi elég korunk talán egyik legveszélyesebb jelenségét rejti ez a vírus mely bár más értelemben de pusztítóbb lehet mint a járvány amivel az évezred elején küzdött az emberiség. - Villan meg a tekintete, miközben kezével a térképre mutatva ott felvillan néhány pont. Jimmy hamar rájöhet hogy az egyik Elysiumot mutatja.
- Egyetlen választásunk maradt. Meg kell állítanunk a fejlesztést, az már más kérdés miképpen. Ha segít az információival talán van rá esély hogy kis áldozatokkal megtegyük mindezt, de ha úgy döntene kivonja magát és homokba dugja a fejét mint sokan mások, mi akkor is megállítjuk. Erre a célra két közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta is a rendelkezésünkre áll, amiknek a nukleáris fejei jelenleg is a várost célozzák. A döntés az öné, ha akar elmehet, de azt ajánlom eméssze meg a hallottakat, és ne legyen elhamarkodott a döntése - Fordul meg, úgy tűnik ezzel befejezte amit akart, és nemsokára a hátsó kijárat felé veszi az irányt. Bizony amit mondott nem éppen a legrózsásabb, főleg Jimmy számára, aki talán Tv-ben ha láthatta mire képes egy atombomba, most pedig nem is egy, hanem rögtön kettő ami a várost fenyegeti.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Oct 19 2014, 03:18 PM
Quote Post
Profile


Bár már régen volt mikor valaki megmosta a fejemet, most kimondottan úgy érzem magam, mint amikor valamikor az ősidőkben, amire már alig-alig emlékszem, apám hegyibeszédet tartott, mit rontottam el, mit csináltam rosszul, de ez akkoriban mindennapos volt, hiszen ő sosem volt elégedett, aminek a szíjával nyomatékot is adott.
Éppen ezért nem nagyon díjaztam a tábornok szavait, mert egyáltalán nem volt szükségem sem a helyeslésére, sem a jóváhagyására, hogy bármit tegyek, vagy ne tegyek. Már régen a magam ura voltam!
- Mivel nem ismer, nem hiszem, hogy bármilyen jogalapja van arra, hogy megítélje mit miért csinálok. – rázom meg a fejem rosszkedvűen, mert kicsit csapdában érzem itt magam.
Ha nem így lenne, már felálltam volna és elmentem volna, lehetőséget adva Garlich-nek, hogy olyan véleményt alakítson ki, amit akar, de megtartsa magának.
Lehet, hogy a maga faragatlan modorában nagyszerű hadvezér és ember volt, de én már túl régen voltam az utcán és mentem a saját fejem után, hogy bárkitől hagyjam, hogy úgy kezeljen, mint egy kölyköt. Viszont a józan ész megszabta a határaimat. Itt ő volt otthon!
És ezt azonnal nyomatékosan a tudtomra is adják, mikor megpróbálkozom a távozással, ami természetesen nem megy olyan könnyen. Óóóóó, hogy számítottam erre!
Morcosan rázom le a vállamról a kemény kezet és nézek az ismét megszólaló tábornokra, viszont vigyázok, hogy csak magamban káromkodjak.
- Hát ezek után ezt erősen kétlem, de biztos vagyok benne, hogy akkor is elmondja. – jegyzem meg cseppnyi gúnnyal a hangomban, csak, hogy érezze ezzel nem tette népszerűbbé az ügyüket a szememben egyelőre.
Azonban ha tetszik, ha nem meg kell hallgatnom a mondanivalóját, aminek kezdetekor, egyetértően rábólintok, bár tudom, hogy azt, hogy nem vagyok katonaalkat nem azért mondja, hogy felmentsen bármi alól is, amit rám akar testálni. Ez még csak a kezdet! Éppen ezért résen vagyok, mert semmi szín alatt nem szeretném, ha behúzna a csőbe.
Szavait hallgatva semmilyen érzelem nem látszódik az arcomon. Láthatóan tényleg nem ismer annyira, hogy számításba vegye, a város sorsa már régen nem hat meg. Őket sem érdekelte az én sorsom! Persze nem vagyok érzéketlen fatuskó, de ez egyénre szabott. Sok mindenre hajlandó vagyok az embereimért és a kevés barátomért, de a nagy szavak, mint, hogy tegyek valamit az emberiségért, a város nyomorultjaiért, akik belesatnyultak az elnyomásba,…..nem,…..nem tudnak megérinteni.
Nem vagyok mátrixzsoké sem, hogy tudjam milyen adathalmazok futnak azon a képernyőkön, bár nem kell sok ész hozzá, hogy sejtsem a szavai alapján, hogy az általunk hozott anyagról van szó.
- Én csak megszerzem és eladom az adatokat, nem dolgozom velük. – rántom meg a vállam, továbbra sem nagyon aggódva az információktól, amit elmondott, hiszen mit tehetnék én ellene? – De legalább már maguk tudják. – teszem hozzá, látva, hogy ő mennyire a szívén viseli.
Na, de azután jön még csak a fekete leves, mert nem elég, hogy az életem kockáztatásával leszállítottam nekik ezt az információt, még ezek után meg is vagyok zsarolva!
Elvörösödök, ahogy a végére ér a szónoklatnak, de nem tudja, hogy tojok a városi emberek nagyrészére, viszont a Farkaskölykök is ott élnek. Na meg persze mit kezdenék egy atomfelhővel a város helyén!
Végig fut rajtam, hogy ezeket hallgatva, vajon az Anarch mennyivel jobb, mint a jelenleg a várost uraló CDS, de azt hiszem nem most lesz ezen időm mélyen eltöprengeni.
- Egyetértést zsarolással kierőszakolni? Hmm, lehet többet vártam volna. – válaszolok némi szünet után némileg lehiggadva. – És bár nem azért, amit felhozott, nem a városért, de megteszem, amit akar. Milyen feladatot szán nekem? – dőlök hátra és függesztem rá figyelmes tekintetemet.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Nov 10 2014, 12:35 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


- Ez is csupán egy eszköz fiam. A zsarolás legyen a legrosszabb dolog egész életében ami magával történt azt kívánom.. Ami pedig a feladatot illeti, időben tájékoztatni fogjuk. Egyenlőre csak annyit mondok hogy információ szerzése és továbbítása. Gondolom ez nem olyan teljesíthetetlen feladat egy maga fajtának - Mondja még mindig komor arccal figyelve Jimmyt, miután megfordult. Pár percig nézi még mintha csak meg akarna bizonyosodni róla, hogy jó emberrel alkudott e le végül mintha csak megelégedne a dologgal biccent a katonák felé.
- Kiengedhetik az urat. Ha kell segítsenek neki vissza jutni a városba- Mondja s se szó se beszéd ki is viharzik a teremből. Ezután ha akar Jimmy akár el is hagyhatja azt, az ajtóban meg már a mai napi jól bejáratott társa várja, vagyis én. Arcomon látszik hogy eléggé lehangolt vagyok, és bizony bosszant pár dolog, amit bár tűrni tűrök, de arcomon mégis meglátszik, hogy sok mindenben nem értek egyet. Gondolom Jim nem lepődik meg ezen az arckifejezésen hiszen a tábornok tervéről én is tudtam mindent, mikor bementem, elmondta a tervét, az egészen más hogy bármennyire is ki akartam ebből vonni a srácot úgy tűnik Garlick hajthatatlan az ügyben. Szó nélkül szegődök mellé, kezemmel jelezve hogy melyik folyosón haladjunk tovább.
- Sajnálom hogy te is belekeveredtél pajtás... Garlick jó parancsnok, de egyben önző is. Azt hiszem ha lehetősége lenne rá mindenkit besorozna az Anarchhoz. Ahogy látom valószínűleg sikerült megkörnyékeznie - Mondom miközben kicsit lassítok a tempón, s a zsebembe nyúlva egy cigit veszek elő, amivel megkínálom azért a másikat is. MEglehet ilyen beszélgetés után nem árt ha megpróbálunk lazítani.
-
Ha akarod itt pihenhetsz is amennyit szeretnél. Kapsz élelmet és vizet, és ahogy hallom embereket is kapsz akik segítenek vissza jutni Elysiumba. - Állok meg egy pillanatra vele szembe egy pillanatra közelebb lépve hozzá, és átnyújtok neki egy személyi hívót. Valószínűleg ha Jim se hülye sejtheti hogy bár együtt hagytuk el a várost vissza térni csak ő fog jelenleg. S hogy miért ? Nos lehet nem kéne erről beszélnem de most mégis fogok, azt hiszem bízhatok a kölyökbe. Jobban mint ezelőtt sok emberbe.
- A személyi hívóm. Ha valamikor szükséged van segítségre el fogsz érni, a titkosított vonalra szóló belépési kód 5523. Van egy olyan érzésem hogy most egy időre elvállnak az útjaink. Van néhány dolog itt az Anarch háza táján ami böki a csőrömet és a végére akarok járni. Gondolom a tábornok bemutatta neked is azt az apró kis "Nukleáris problémát" - Húzom el a számat, miközben ismét elindulok a másik mellett, de tekintetemet még mindig Jimmyn tartom. Van egy olyan érzésem hogy máris többet tud mint amennyit szeretett volna.
- A garázsban van néhány páncélozott kocsi. Eljutsz vele a városig, aminek határához kíséretet is kapsz. A legegyszerűbb a déli falnál bejutni, közel a Derby pálya elejéhez. A kapu elektromos zára meg van berhelve elég ha a panel mögött lévő két kábelt megszikráztatod és 2 percre kinyithatod a fal egyik szervízbejáratát. - Magyarázom el neki elég részletesen ami remélhetőleg elég lesz hogy biztonsággal bejuthasson a városba.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Nov 16 2014, 07:49 PM
Quote Post
Profile


Egyáltalán nem találom viccesnek, hogy elbagatelizálja a zsarolás tényét, de hát nem nagyon van mit tennem ellene, most az ő játékszabályai szerint kell játszanom.
Persze tényleg nem nagy cucc, olyan dolgokat tennem, amit amúgy is megtennék, mert ezzel foglalkozom, de azt szeretem a saját elhatározásomból megtenni és természetesen megfelelő nyereség reményében. Mondjuk egy-két atomrobbanás biztos ártana az üzletnek, de akkor sem szeretem, ha valamit erőszakkal nyomnak le a torkomon. Pont ezért élem az életem egy banda élén, aki magasról tesznek a törvényekre, és nem elkötelezni magam még egy olyan szervezet mellett sem, mint az Anarch, mert mindig szerettem a saját fejem után menni.
Egy pár pillanatig farkas szemet néztünk, az én arcom sem volt vidámabb, mint a férfié.
Aztán elbocsát és még „kíséretet” is kapok, bár felmerül bennem, hogy talán ez számára is annyi biztosíték, mint számomra.
Nem köszönök el, csak megvonom a vállam és kimasírozok az ajtón, ahol Nil vár rám és bár én nem vághatok valami boldog képet, ő sem tűnik annak.
Lehet, hogy furának tűnik, hiszen vele kezdődött minden, de egyáltalán nem rá vagyok dühös. Az, hogy itt vagyok az én döntésem, még ha nem is sült el a legjobban, de ismerem már Nil-t annyira, hogy tudjam, nem ő akart ilyen helyzetbe hozni.
- Megkörnyékezni? – hörrenek fel zaklatottan. – Megzsarolt! Mindazok után, amit tettem, tettünk! Mintha eddig nem melóztam volna nektek , ha szükségetek volt rá? Jó, persze meg volt az ára, de én és a fiúk ebből élünk. – utalok a bandára.
Aztán igyekszem lehiggasztani magam, nem akarom a srácon levezetni a feszültségemet, ezért elfogadom a cigit és mélyen letüdőzöm az első slukkot, szerencsére kellően elzsibbaszt.
- Minél előbb menni akarok! – rázom meg a fejem a felajánlásra, de aztán csodálkozva emelem rá a tekintetem, ahogy átadja a kis szerkezetet.
Ha eddig csak sejtettem, most már tudtam, hogy nem jön vissza velem, de az, hogy egy közvetlen hozzáférést ad magához, a legnagyobb bizalmat sugározza felém, hiszen, ha lebukom és megtalálják nálam, könnyen rajtaveszthet.
- Öööö…..köszönöm, Nil. – veszem át és láthatja rajtam, hogy nagyon mélyen érintett a dolog.
Nekem nem igazán voltak barátaim, az életem mindig a küzdelmekről és a bizalmatlanságról szólt és ez most sokat jelentett nekem.
- Vigyázz azzal a pö… a tábornokkal, úgy látom, az elveiért sok mindenre képes. – bólintottam a szavaira és a kérdésére is. – Megmutatta, ez volt a zsarolás alapja.
Aztán még meghallgatom a további jó tanácsokat és instrukciókat, miként jutok vissza „szeretett”városomba és lehet hülyén hangzik, de már honvágyam volt. Tényleg nem szerettem volna, ha egy gombafelhőben füstöl el.
- Köszönök mindent Nil. – mondom neki mielőtt a garázsba indulnék és feszengve állok meg, nem tudva, miként búcsúzzak el tőle, hiszen lehet, nem látom többet és tényleg jó barát volt. - Azért, ha a városba jössz csörgess meg, legurítunk valahol egy sört és nosztalgiázunk egyet a legutóbbi autósüldözésünkről. – vigyorodtam el végül és barátian megütöttem a vállát. – Merre is van az a garázs? – torpantam meg az indulás lendületéből a fejem vakarva.
Ha minden rendben ment, másnap már a városban virradt rám a nap.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^

Topic OptionsPages: (4) 1 2 3 4  Reply to this topicStart new topicStart Poll