Printable Version of Topic
Click here to view this topic in its original format
Elysium has Fallen > Sivárföldek > Ghost Town


Posted by: Omega Jan 28 2014, 06:47 PM

Ghost Town



Valaha más néven említették ezt a várost. Régen egyike volt a nagyvárosok metropolisainak, azonban az utóbbi időkben már csak Ghost Townként ismerik. Nem véletlenül, hiszen emberi életnek nyomát nehezen lelni meg erre. Ez persze nem jelenti, hogy valóban nem élnek ebben az ebben az elátkozott szellem városban. Gyakran a fosztogatók lakhelyéül szolgál ez a hely, s hogy miért? A válasz egyszerű: A romok között nehezen fedezhetőek fel, lakhelyeik s bázisaik nagy része főként a város alatt húzódnak, és ami még fontos momentum, az az, hogy vagy 150 mérföldre vannak mindennemű civilizációtól, vagy lakott településtől.





Posted by: Samuel Cortez Feb 1 2014, 07:14 PM

//Calypso - Sam//

Régen nem jártam ezen a vidékein, de az emlékeim még mindig nem halványultak el. Három éve a közelben zuhantam le, akkor még abban a hitben hogy nemsokára elpatkolok. Vajon itt van e még a gépem, vagy már elhordták még a szét égett darabokat is? Fene tudja de igazából nem is akarom megnézni. Nem tesz jót az embernek ha ilyen dolgokra akar vissza emlékezni, csak elsötétítik az éjszakát, ami már amúgy is a nyakamon van. Jó lenne minél előbb tovább menni, de van némi dolgom a környéken, Ghost Town meg pont az utamba áll. Viszolygok ettől a helytől, régen más volt, de most? Ahogy a híreket hallom egyre szarabb a helyzet. http://www.igorstshirts.com/blog/conceptships/2011/jesper_andersen/jesper_andersen_07.jpg kissé túl hirtelen kanyarodok rá a városba vezető romos útra, aminek köszönhetően szépen ki is dobja a hátsóját. Nem kímélem mondjuk de nem is aggódok. Elég jól felspéciztem ahhoz képest hogy egy ókori roncsnak számít... Mustang, basszus egyáltalán gyártanak ma még ebből a márkából ? Ahogy közeledek a város felé úgy veszek vissza a sebességből óvatosan kerülgetve ki az út menti roncsokat miközben próbálok vissza emlékezni erre a helyre, és arra is hogy melyik útra kéne rámenni ahhoz hogy ki is jussak a város másik oldalán. A gond viszont csak ezután érkezik, ugyanis ránézve a motorháztetőre nemsokára látom hogy bizony elég erősen gőzölög. Bassza meg biztosan az egyig gumicső pattanhatott el. Szimpla csere megvagyok vele két percen belül, a gond csak az hogy ebből pont nincs tartalék.
- A kurva életbe - Morgom az orrom alatt, miközben rátaposva a fékre el is fordítom a slusszkulcsot, aminek köszönhetően a motor egy erősebb hörrenéssel le is áll, én pedig kinyitva az ajtót, ki is szállok a gőzölgő tragacsból, amit megkerülve nemsokára fel is pattintom a motorháztetőt.
- Pompás... Nem bírtad volna ki még pár mérföldig - Morgom miközben nézem a hűtőrendszerből szétspriccelő folyadékot, ami miatt kicsit hátra is hőkölök. Mindegy nem állok le itt parádézni, gondolkozz Cortez, gondolkozz.. Mindenek előtt vissza megyek a kocsiba, ahonnan kiszedem a pisztolyomat, majd a lábamra erősített fegyvertáskába tolom, majd lezárva a járművet el is indulok a felfedező utamra, s hogy mit keresek? Egy roncsot amiből lehetőleg még nem lopták ki a vízelvezető csöveket, remélem lesz ilyen mert ha nem cseszhetem. Miközben megyek előre, tekintetem ide oda pattog fürkészve a körülöttem lévő terepet. A nap már lassan lemenőben van, ez annyira nem izgat de ez a csend? Már lassan meg is felejtkeztem róla. Varázslatos, de valahol mégis félelmetes, mintha én lennék az utolsó ezen a szarkupacon, pedig tudom hogy nincs így, minden sarokból rám törhet valami, legyen az egy kedves bekattant delikvens aki ki akar rabolni, vagy valami rosszabb... Mindegy nem kell ilyesmiken járatni az agyamat, inkább a keresésre koncentrálok, minél előbb megvan az a szar annál hamarabb tudok tovább állni.

Posted by: Alexander Morozov Feb 12 2014, 05:54 AM
„Üdv a paradicsomban!” Valahogy így szól a katonák közötti szlogen, ha azt kapja valamelyik, hogy kimegy Elysium falain kívülre. Hát, nekem mostanában bőven kijut a paradicsomból.
Jobban, is mint szerettem volna, habár az igazság még itt is igazság. Amióta meghalt Alexandra azóta inkább szeretek távol lenni az emberektől, és itt kint… főleg ebben a halott városban ahol még a madár is félve jár? Itt nem találkozni emberekkel. Már, csak azért sem mert az itt élő haramiákat még a legnagyobb jóindulattal sem lehet embereknek nevezni. Kannibálok, rablógyilkosok tanyája ez. A körülötte lévő sivatag pedig nem más, mint végeláthatatlan sugárzó futóhomok, amiben a környezethez igazodott mutánsok élnek… Nem is tudom melyik a rosszabb!
Szerencsére ezúttal semmi extra nincs a feladatomban. A terv szerint mindösszesen fel kell kutatnom egy tegnap lezuhant… vagy jobban mondva a város felett lelőtt siklót. Vagy ami maradt belőle. Az hogy vannak-e túlélők nekem kellene kideríteni, na meg azt is, hogy ki is az a mázlista, mivel a fejeseknek ezt nem igen állt módjukban közölni velem!
Csak egy szimpla felderítő küldetés… Persze az igazság az, hogy soha semmi sem egyszerű! Nem igaz?
Szerencsére ezúttal is akad egy kis támogatás, egy sivatagi felderítő drón. Sajnálatos módon ez nem rendelkezik akkora tűzerővel, mint az, amit korábbi küldetéshez kaptam, de A főnökök szerint, ez legalább nem lövi szitává a túlélőt, ha meglátja. Ez egy kicsit fel is keltette az érdeklődésemet, hiszen ha jól tudom a drónók rendelkeznek barát-ellenség rendszerrel. Ellenség lenne a túlélő? Vagy talán robotféleség lehet… Bár azokat meg ellátják valamiféle chippel. Á nem klappol ez az egész! De szerencsére nem is érdekel annyira, hogy különösebb figyelmet fordítsak rá. Egy jó katona nem foglalkozik a parancs mivoltával… csak teljesíti azt.
Ezért is lehet az, hogy rögtön fejest is ugrottam a sivatagba és újra itt vagyok ebben az átkozott városban.
A felderítő http://www.kepfeltoltes.hu/140212/drone_www.kepfeltoltes.hu_.jpg megy elől, míg jómagam egy saroknyival mögötte haladok, finoman és halkan. hiába a felderítő szenzorjait át lehet verni… Vannak régi típusú rezgéstompító/elnyelő öltözetek, amikkel át lehet verni a mozgásérzékelőt, egy kettő pedig akad ezeknél a haramiáknál is és ezt bizony nem szabad alábecsülni. Éppen vizslatom az egyik háztömböt, mikor is a drón bejelzett, hogy élőlényt talált. Még az irányát is mutatta. A városon kívülről jön. BE állítottam a Drónt távoli megfigyelésre, jómagam pedig addig elindultam egy viszonylag épnek látszó tizenöt emeletes épület felé. Ha minden igaz fel tudom küzdeni magamat felsőbb szintekig, amíg az a magányos farkas, ideér. Csak a drónt ne vegye észre… habár rejtőzködő módban érdekes volna észrevenni egy felderítő drónt. Ám ezektől a haramiáktól már semmin nem lepődök meg!




Posted by: Samuel Cortez Feb 16 2014, 05:36 PM
Ennek a rohadt tragacsnak is itt kellett megmurdálnia. Gyanítom ha nem szerzek valahonnan egy hűtőcsövet csúfot véget érhet ez a nap, s ha én meg is úszom itt az északát, valószínűleg a járgány az első 50 méteren teljesen felmelegszik aztán cseszhetem az egészet. Így szállva ki veszem magamhoz a fegyvereket, és indulok el egy kisebb felfedező útra a közeli roncsok felé. Nem szeretem ezt a helyet, pedig ismerem jól, valamikor régen sokat éltem itt, de most is ugyan az a véleményem róla mint régen. Nem egészséges annak aki sokáig tartózkodik Ghost townban. Túlságosan felgyűlt a mocsok, és túl sok a titok amit rejt ez a szemétdomb. Lassú tempóban sétálok végig az egyik főutcán, tekintetemmel azonban folyamatosan figyelem a jobb és a bal oldalamat, szinte már szisztematikusan figyelve mikor tűnik fel valami gennyláda aki az itteni utazókra csap le majd miután megöli őket mindenüket elveszi, de ahogy látom jelenleg a városnak ezen része tiszta. A csend viszont határozottan aggaszt, nem szeretem sose jelent semmi jót, bár aki itt él kint hamar hozzászokik, de lefogadnám hogy legbelül minden ember érzi amikor egyedül ezeket az utakat rója, hogy az agyában egy kis idegpálya szinte mindjárt kiég a feszültségtől, mint valami szaros kondenzátor. egyik kezem azért közel van a fegyvertáskához, melyben a fegyver már kibisztosítva pihen. Elég pár pillanat hogy elő kapjam és bárkit megpumpáljak ólommal aki az életemre törne, de remélem ilyesmire nem lesz szükség. Eléggé híján vagyok a lőszernek. Végül egy még elég jó állapotban lévő roncshoz érkezek, aminek fel is pattintom a motorháztetejét, keresve az életmentő csövet.
- Bingó - Úgy tűnik talán mégis egyszerűbb lesz a dolog mint hittem bár tény ez a cső bemeneti része jóval kissebb mint ami az én furgonomba kell de némi szike, illetve ragasztás megoldja majd a problémákat. Miután kiszerelem a járműből el is indulok vissza a sajátomhoz, de folyamatosan az az érzés kavarog bennem mintha valaki figyelne. Idegtépő helyzet, bár gondolom nem csak én viselkedek így. Aki már hosszabb időt lehúzott ide kint, mindig fel van készülve rá, hogy szinte bármikor utol érheti a halál. Ha vissza érkezek a kocsihoz, kinyitva az ajtót beülök az anyós ülésre, ahol elő véve a késemet el is kezdem farigcsálni a csövet. Jobb itt bent mint kint a kocsi mellett. Hülye lennék nyílt célpont lenni egy viszonylag jól belátható területen, és mivel a kocsi jó része acéllemezekkel lett megerősítve kissé jobban is érzem magamat itt mint oda kint. .

Posted by: Nil Dryden Jul 27 2014, 11:37 PM
Nem kell sok, hogy otthagyjuk a fogunkat, de szerencsére Jimmy kezének mely igencsak jól elmanőverezte a járgányt mégis eljutunk a kapuhoz többé kevésbé egybe.
- Akkor jól vésd eszedbe ezt az alkalmat, mert ezután vagy soha nem is akarsz a közelébe menni, vagy megragad a kinti világ. Ismerek olyat aki már feladta az Elysiumi életét a pusztaságért - Felelem a másikra sandítva egy félmosollyal, néha bennem is felül kerekedik a vágy hogy ismét magam mögött hagyjam a várost, és a letűnt civilizációnk romjai között utazzak, talán látszik is a tekintetemen ahogy a messzeségbe nézek mikor kinyílik a kapu.
- A szabályok egyszerűek, mondhatom azt is hogy farkastörvények vannak kint. Az erősebb győz, a gyenge elbukik, valahogy így működik ez az egész rendszer ami fenntartja az egyensúlyt - Mondom egy kicsit felnyögve miközben beszállok a kocsiba. Majd meg is felejtkeztem a sebemről, ami bár össze van varrva mégis igencsak fájdalmas, főleg hogy a cucc lassan ismét kezd kimenni belőlem. Időközben vázolom is a tervet, a sugárzást is megemlítve. Talán az a legbiztonságosabb út a fosztogatók elől, de hogy könnyebb e? Nos az már más kérdés.
- Talán, de ne bízzuk el magunkat. Ide kint nehezebb kiszámítani, hogy mennyit léphetünk és merre - Felelem hátra simítva a hajamat, miközben figyelem a mellettünk elsuhanó homokbuckákat, és a messzeséget. Figyelmemet azonban egy idő múlva az üzemanyagjelző köti le ami drasztikusan lejjebb csúszott mióta elhagytuk azt az átkozott várost, s rossz érzésemet, Jimmy szavai ahelyett hogy eloszlatnák , csak megerősítik. Nemsokára rá is jövök hogy miért
- Ezen már kár siránkozni. - Rántom meg a vállaimat miközben újabb cigit a számba, s elgondolkodó arccal mérem végig a járművet. Van egy ötletem de veszélyes, mondhatni egyik veszélyből ugrunk át a másikba.
- Lehetett volna rosszabb is... Inkább az üzemanyagszabályzót trafállják el mint a motort - Felelem, bár gyanítom ez nem nyugtatja meg a másikat, így nemsokára vázolom is hogy a következő célállomás Ghost town. Hajdan nagyváros volt, bizonyára még nem hordtak szét mindent onnan, talán találunk valami használhatót amiből rendbe tehetjük ezt a roncsot. Annyi üzemanyag még van hogy biztonságba eljussunk odáig, így neki is indulunk, s mérföldről mérföldre haladva, Jimmy is megpillanthatja az égbe kúszó romos, és elhagyatott felhőkarcolókkal tarkított szellemvárost. Egy romos híd vezet át a főútra, mely egy mély mocsaras terület felett vezet át. Veszély azonban egyenlőre nem úgy tűnik hogy lenne, de a csend ami körül lengi az egész várost, szinte kísérteties. Csupán a szél hangos zúgását verik vissza a halott hipermarketek, és égbe nyúló tornyok.
- Egyszer vágtam eddig át ezen a városon és nincsenek túl szép élményeim róla, szóval a legjobb lesz ha gyorsan átfésülünk egy részt, és úgy haladunk tovább. Egy fontos dolog: Soha ne maradj le, és biztosítsd ki a fegyvert - Rántom csőre a stukkert, miután betárazom, majd ha megállunk, lassan körültekintően a kocsik roncsai között kezdek el sétálni .
- Nem véletlenül hívják ezt a várost úgy ahogy. Ez az aminek látod, egy valódi szellem város, jó pár éve áll már így. Úgy tudom az elmúlt évtizedekben közkedvelt helye volt a pusztalakóknak, azonban jó pár éve valami történt és.... - Nyitom fel az egyik üres roncs rozsdás motorháztetejét
- Az a kevés ember is elhagyta a várost. A karavánok erre rendszerint eltűntek, nyomuk veszett mintha nem is lettek volna. Eggyé váltak az itteni enyészettel. Ne kérdezd hogy miért sok legenda van erről a helyről, és elég hajmeresztőek ahhoz hogy feltételezésekbe bocsátkozzak, de egy dologra figyelmeztetlek, amit a magam kárán tanultam meg. - Fordulok hirtelen szembe a másikkal, tekintetemet komoran az övébe fúrva.
- Ha hangokat kezdesz hallani nehogy hallgass rájuk. Engedd át őket a füleden, és próbáld meg figyelmen kívül hagyni. Ha nem így teszel könnyen itthagyhatod a fogad - Felelem miközben kezemmel végig vizsgálom a kocsit, majd elhúzva a számat, csak intek a fejemmel.
- Tovább...

Posted by: Jimmy Latoya Jul 29 2014, 09:23 AM
- Azt hiszem attól nem félek, hogy elkap a hév, hogy ebben a sivatagban, a semmi közepén éljek. – rázom meg a fejem hevesen, ahogy már az alig kivehető út porát nyeljük célunk felé repesztve. – Még akkor sem, ha egész hátralévő életemben bujkálnom is kell. – teszem hozzá mély meggyőződéssel.
Tényleg nem tudnám elképzelni, hogy egy ilyen helyen, nomád körülmények között éljek, hiszen mindig is a város volt az otthonom és még ha nem is volt fenékig tejföl, azért megtaláltam a számításomat és jól éreztem magam a falak biztonságában.
Egy pillanatra látom Nil szemében felvillanni valamiféle vágyat és ellágyulást, mikor erről beszél, de hát lehet, neki mások az elképzelései.
- Ez nem is annyira más, mint a városban. – mondok ellent neki és fél szemmel rásandítok a nyögésre, hiszen mégis csak keresztül lőtték és azóta jóformán csak az a kis pihenő volt a lakásában. – Csak éppen mások vesznek részt a játszmában.
Nekem a városi farkastörvények már megszokottak és nem vágyom rá, hogy lecseréljem őket egy ismeretlenre, de az itt sem változik, hogy vigyáznom kell a seggemre.
Aztán, mikor már a falak is lassan a távolba vesznek, beüt a krah és máris érzem, hogy nyomasztó súllyal nehezedik rám a végtelen pusztaság. Szinte sejteni lehetett, hogy nem fogunk simán elkocsikázni az anarch táborig, mert az túl szép is lett volna.
- Hát siránkozni tényleg kár, mert csak pazarolnánk a folyadékot a szervezetünkből és arra lehet még nagyon is szükségünk lesz. – próbálom kissé feldobni ramaty hangulatomat, de Nil-nek abban igaza van, hogy ha nem segítünk magunkon, akkor bizony lefekhetünk itt is és várhatjuk, hogy milyen formában jön értünk a kaszás. Van választék dögivel.
- Hát, ha nem tudjuk megjavítani, akkor lehet, egy robbanás nem is lett volna sokkal rosszabb választás. – ingatom meg a fejem, belegondolva a lehetőségekbe. – De ez volt az utolsó vészmadárkodásom. – vigyorgok végül társamra. – Csináljuk meg haver! menjünk abba a Szellemvárosba és szerezzünk alkatrészt, remélem a benzin is kitart még utána is.
Bevágom magam a kocsiba és, ha Nil is elhelyezkedett elindulok, olyan tempót diktálva, hogy ne pazaroljam még jobban drága kincsünket, a benzint.
Ha a városból kivezető kapura leesett állal bámultam, ez az elhagyatott város is hasonló érzéseket keltett bennem, megspékelve egy alapos gyomorgörccsel, mert az ösztöneim már most riadót fújtak.
Furcsa volt látni az égbenyúló épületeket, melyeknek ablakai üresen ásítoztak és legtöbbje már omladozni kezdett. És a csend! A hátamon minden szál szőr felállt és nehezen vettem rá magam, hogy ne forduljak meg és kerüljem el nagy ívben ezt a helyet.
Nil szavai ezért nem leptek meg, sőt mondania sem kellett volna, már a kezemben volt a fegyverem és az idegeim pattanásig feszültek.
- Rendben. – bólintottam a taktikára. – Ne nagyon veszítsük szem elől egymást, jó, ha fedezzük egymás hátát. – tettem hozzá, miközben folyamatosan a környezetemet pásztáztam.
Ha eddig nem állt volna belém a frász, most Nil tájékoztatásának köszönhetően kellően megtörtént.
- Eddig sem vágytam, hogy itt legyünk, de ezek után nagyon remélem, hogy pillanatok alatt találunk valamit és elhúzunk innen. – morogtam és rábíztam társamra a keresését, én meg sas szemmel figyeltem lövésre készen. – Hangokat? Mármint a fejemben? – kaptam azért a végén Nil-re a szemem és láthatta, hogy nem veszem félvállról. – Egyik jobb hír, mint a másik. Lehet mégis jobban jártunk volna, ha megyünk amíg tart a nafta, aztán gyalogolunk és soha nem jövünk ide. – fújtam egyet, hogy enyhítsem valamennyire a feszültségemet. – De ígérem, hogy nem fogok semmilyen testetlen hangokra hallgatni.
Feszülten és idegesen léptem tovább, időnként körbefordulva, nagyon bízva benne, hogy hamar találunk megoldást. Semmi kedvem nem volt mélyen benyomulni erre a kísérteties helyre.



Posted by: Nil Dryden Aug 3 2014, 12:10 AM
A srác szavaira csak némán bólintok, de nem hiszem hogy sok hozzáfűzni valóm lenne. Más világ vagyunk, bár én se mondtam hogy szívesen élnék itt kint.
- A városban tudtommal nem divat a kannibalizmus. Ide kint ha más nincs felfalják akár egymást is - Teszem hozzá, bár lehet nem kéne, eddig is csupa negatív dolgokat hoztam fel, nem kéne elvenni a srác maradék kedvét az úttól. Autókázás közbe viszont jöhet a második kellemetlen meglepetés, az üzemanyag adagoló sérülése, így pedig kétséges hogy pár mérföldnél tovább jutnánk, hát még a bázisig. A cigit ide oda forgatva a számban gondolkozok mi lenne a leghelyesebb döntés. Túl sok választásunk nincs, ha nem szeretnénk kutyagolni bizony be kell vállalni még egy veszélyes helyet.
- Ja... Főleg hogy jó néhány mérföld ameddig eljutunk addig a nyomorult helyőrségig. - Húzom el a számat, mélyet szippantva a cigiből, de ahogy hallom Jimy végül bele egyezik hogy elmenjünk Ghost Townba. Végülis sok más választása nincs, ő is tudja hogy azon kívül csak a gyaloglás marad.
- Remélem is, hogy ez volt... Bár hozzá kell tennem közel jársz a valósághoz, de minden esetre még mindig van nálunk fegyver ha úgy gondoljuk hogy ki akarunk szállni - Ejtek meg egy ideges mosolyt, majd bólintok a szavakra.
- Ha nem akkor kukázunk valamit ott. Ez a dög még az alkohollal is elmegy, bár a motor megsül mire oda érünk , de speciel legyen most ez a legkisebb gondunk. Egyszerre csak egy lépést előre - Felelem, miközben beszállok a futóba, és ha minden igaz, jó párszor negyed óra múlva el is érjük a szellemvárost. Nem szép hely, és egyáltalán nem bizalomgerjesztő. A csend szinte már álomba illő. Még a szél hangja is bántónak hat ebben a síri csendben. Nem tagadom hogy én is ideges vagyok, aki az arcomra néz, láthatja, tehát minek titkoljam? Emberből vagyok én is. Ami az egymást fedezést illeti ugyan arra gondolunk így csak bólintok, a következőkre viszont felsóhajtok.
- Akárcsak én, de elnézve a napi szerencsekerekünket, eddig egyszer sem fordult a kedvező irányba. - Mondom felvonva a szemeimet, majd mesélek még néhány dolgot, amivel nem árt tisztában lennie. A veszély forrását nem mondom el, ennek oka pusztán annyi hogy én se tudom pontosan mivel állunk szembe.
- Aminek valószínűleg az lett volna a vége, hogy megrohadunk a sivatagba, a maradványainkból pedig talán pár kiszáradt bőrdarab maradt volna. Az út kocsival se rövid, az érkezésünket is estébe nyúlónak terveztem, akkor képzeld el milyen hosszú az az út gyalog? Százalékosan itt még mindig több esélyünk van - Mondom magabiztos tekintettel a másikra nézve. Nem kéne hagyni hogy szétessen, szükségem lesz rá hogy túléljük ketten ezt az egészet, szóval remélem hogy a szavaim célt érnek el nála. Mindeközben már vizsgálom át a járműveket de ezúttal nem járok szerencsével. Nem baj jöhet a következő és így tovább ameddig nem találok valamit amit felhasználhatunk. A keresést azonban egy fura zúgás szakítja meg, én pedig a motorháztető felett átnézve, bizony eltátom a számat.
-Ó a jó édes kurva életbe... - Suttogom magam elé, miközben másik kezemmel megkopogtatom a másik vállát aki ha abba az irányba néz amerre én már láthatja is mire káromkodtam ekkorát. A zúgás csak egy dolog, de hogy homokot hozzon az már sok, márpedig most egy homokvihar tart felénk, ami ködfátyolként takarja el a területet előttünk amin áthalad.
- Be valamilyen épületbe de rohadt gyorsan mert itt döglünk meg. Ez mindjárt ide ér. Futás! - Nem tudom Jimmy volt már hasonló helyzetbe de annyit talán tud hogy ha valami amivel nem jó szórakozni az a homokvihar. Ha fedetlen helyen talál minket az egy dolog hogy betemet, de akár meg is fojthat. Így lendülök meg előre a legközelebb lévő ház felé, de ha a srác követ is pár pillanat múlva már csak egy elmosódott árnyat láthat, majd már azt sem. Üvegcsörömpölés, szélzúgás , a homok szinte mindenhova besüvít, füllbe orrba, szájba. Még szép hogy nemsokára elvesztheti a tájékozódást, s ha be is ér egy házba s kivárja azt a 10-15 percet mire a vihar eláll, nemsokára rá kell jönnie Jimmynek hogy egyedül van.

Posted by: Jimmy Latoya Aug 3 2014, 11:18 AM
Miközben az elhagyatott kísértetváros felé autókázunk, már tényleg nem is kommentálom Nil szavait, amivel még rátesz egy lapáttal arra, hogy végképp ne vágyjak a sivatagi életre. Kannibálok! A városban legalább nem akarjuk egymást megenni, legalábbis nem szó szerint. Brrr!
Tudom, hogy most nem teszek túl jó benyomást talán a társamra, de valahogy nagyon kevéssé fűlik a fogam ahhoz, hogy keringjünk itt, amíg nem találunk valami alkatrészt, igaz, ahhoz sem, hogy sétáljak ezen a sugárfertőzött, kies pusztaságban, ami még meg van spékelve buckalakó kannibálokkal.
Akkor már inkább legyen Ghost Town, aminek már a kiejtésétől is borsózik a hátam.
Szerintem, akármilyen magabiztosnak is tűnik Nil, vagyis inkább lehet, hogy csak belém próbál lelket önteni, azért ő sem veti el az ötletet, hogy megtartsunk magunknak egy-egy golyót végszükség esetére. Valahogy nincs kedvem végignézni, mit tennének velünk, ha élve kerülnénk a kezükbe.
Persze jóváhagyólag bólintok a szavaira, amiben azzal biztat, hogy a homokfutó bármivel elmegy, de nem igazán reménykedem, hogy bármit is találhatnánk ott, ami még folyékony halmazállapotú.
Homokkal meg még ez a járgány sem megy. Persze ezt bölcsen megtartom magamnak, mert minek idegesítsem vele őt és saját magamat, nem nagyon van más választásunk, mint bízni a szerencsénkben
- Hát jah! A szerencse az már nagyon ránk férne! Mintha ezen a titkos fájlon valami átok ülne, ami végig kísér minket. – értek vele egyet. – De azt mondják a remény hal meg utoljára, nem? – vonom meg a vállam, miközben pattanásig feszülnek az idegeim a város halálos némaságától.
Talán nem kéne ilyen hasonlatokkal élnem, mert éppen elég ijesztő ez a hely e nélkül is.
A fegyveremet készenlétben tartva, a fülemet és a szememet hegyezve követem Nil-t egyik kocsironcstól a másikig, ahogy próbál valami használhatót találni bennük, eddig nem sok sikerrel, pedig már nagyon mehetnékem van.
Az idegesítő csendet, amit eddig csak a mi motoszkálásunk zavart meg, most valami furcsa zúgás is kiegészíti és bizony ettől sem leszek nyugodtabb, sőt majdnem ugrom egyet, mikor Nil káromkodva felcsattan és nem kell túl sok figyelemfelhívás, hogy meglássam a felén közeledő sötét falat, mivel eléggé szembeötlő. Nagyon gyorsan közeledik!
Életemben nem láttam még homokvihart, de hallani már hallottam, ahogy azt is, hogy kevesen voltak azon szerencsések, akik túléltek ilyet, legfeljebb akkor, ha volt hová bújniuk.
Ha már ilyen szerencsétlenül alakult a mai napunk, akkor legalább most ebben szerencsénk volt, hogy nem a nyílt sivatagban kapott el minket.
- Egyetértek! – kiáltottam komoran, mert a hang kezdett baromi hangos lenni.
De, nem is húztam az időt én sem, láthatóan nem babra ment a játék, még ha nem is tapasztaltam még csak hasonlót sem. Rohantam Nil után, mint akinek a pokol kutyái vannak a sarkában.
Nem érdekelt, hogy esetleg van valami, vagy valaki azokban az épületekben, most nem, csak az, hogy eltűnjek ennek a homokszörnynek az útjából.
Nincsenek messze tőlünk a házak, de mire a közelébe érek már alig látom az előttem rohanó Nil alakját, aztán el is vesztem szem elől, mivel próbálom a felsőmet a szám elé húzni. Mindenhová befurakszanak az apró, éles homokszemcsék, úgy érzem, mintha millió rovar csipkedne. Félig vakon zuhanok be az egyik betört ablakon, majd húzódok a távolabbi sarokba, az arcomat a dzsekimbe temetve.
A zúgás aztán egyre halkul, majd teljesen elhal, én meg óvatosan emelem fel a fejem, készen rá, hogy gyorsan visszatemessem, ha még baj van, de úgy látszik a vihar elment.
Nyögve feltápászkodok és lerázom magamról a homokot, aztán tekintetemmel Nil-t keresem, de nem látom sehol, legalábbis ebben a helyiségben biztos nincs. Pedig nem lehettünk túl messze egymástól.
- Nil? Hol vagy? – kiáltok fel, kimászva az ablakon, amin beestem ide, remélve, hogy ő is előkerül a közelből.


Posted by: Omega Aug 9 2014, 12:41 AM
A homok vihar rendkívüli erővel érte el a társaságot, s bizony bele telik jó időbe mire enyhül. Mire Jimmy ki tud kászálódni a homokkal teleszórt ház belsejéből azonban észre kell vennie hogy társa valahogy elszakadt tőle. A kiálltozásra egy hang annyi se felel, minden csendes és nyugodt. Csupán a szél zúgását hallani, illetve az épületekről lehulló nagyobb kupac homokét. Bár a vihar elmúlt, a széljárás még mindig elég erős, így a felkeveredő por, és homok zavaró lehet de már koránt sem nevezhető veszélyesnek. Ha a srác körbe néz, kihalt terepet láthat, csupán a magas tornyok bámulnak le rá, már már démonikusan égbehatoló formájukkal. Ahol most áll onnan elég sok út vezet , de hogy hova nem tudni. Ez nem Elysium aminek ha nem is minden, de jó néhány zugát ismeri. Most egy ismeretlen és kietlen betondzsungelben találja magát elveszve. Nincs sok választása, vissza mehet a kocsihoz, bár a szerkezet nélkül ő se hiheti hogy sokáig eljuthatna, mielőtt kifogy a maradék üzem anyag is. A másik lehetőség a keresés, ami bizony hosszú időt, de talán nem reménytelen, hiszen nem régen váltak el egymástól. Ahogy azonban a szél lassan elhalni készül a terület is egyre jobban megfigyelhető. Talán olyasmiket is észre vehet, ami eddig elkerülte a figyelmét mikor a városba értek. Ilyen például mindjárt az egyik bolt kirakata mögött össze gyűjtött emberi csontok, ami eléggé bizar látvány lehet. Mielőtt azonban túlságosan is elmélázhatna a nézelődésben, nyugati irányból egy hangos kiálltást hallhat, mely amilyen hirtelen felhangzott olyan hirtelen is hal el. A hangot acsargás és morgás, hús tépésének hangja kíséri s ha elindul arra felé, amit egyébként egy szűkebb utcán tehet meg láthat is alamit. Egy alakot, de ez az alak már első ránézésre is fura. Magas, termetre úgy két két és fél méter lehet. Vaskos, és tetőtől talpig fekete köpenyt visel. Az arcát nem láthatja a srác, a vastag csuklya miatt ami a fejét fedi, de valamilyen fura, szemnek láthatatlan de mégis mentálisan megrázó aurát bocsállt, amitől az embernek feláll a hátán a szőr. Az alak áll valami fölött, de hogy mi azt nem tudni, ilyen messziről legalábbis egyáltalán nem látni mi az, de mire a srác jobban szemügyre vehetné, az alak eltűnik, mintha ott se lett volna. Egyre furább dolgok történnek itt.

Posted by: Jimmy Latoya Aug 9 2014, 03:56 PM
Először még semmi rosszra nem gondoltam, miközben igyekeztem a ruhámból kiverni a finom homokszemcséket és a szememből kidörzsölni, a számból kiköpködni ezt a nagyon is ragaszkodó és irritáló anyagot, hiszen nem telt el sok idő, míg a vihar elvonult, ráadásul majdnem végig magam előtt láttam Nil alakját és csak a legutolsó pillanatban veszítettem szem elől.
Biztos voltam benne, hogy a kiáltozásomra azonnal meghallom a választ, azonban hiába füleltem a lassan csituló szélben, hiába kiáltoztam újra meg újra, csak a nagy csend volt a válasz.
Egyáltalán nem gondoltam, hogy direkt szórakozik velem a srác, inkább egyre erősebben kezdett valami jeges, hideg érzés a mellkasomra kúszni, pedig egy csepp hűvös sem volt, a vihar elmúltával úgy ragyogott z égen a nap, mint egy nukleáris reaktor.
Ott álltam az épület előtt, amiben nem rég még menedéket kerestem és tanácstalanul néztem körbe. Bár egész életemet egy betondzsungelban éltem le, ez a hely teljesen idegen volt számomra, sőt egyenesen hátborzongató ezzel a mozdulatlan, halotti némasággal.
Semmi értelmét nem láttam visszamenni a kocsihoz, mert, ha el is tudtam volna hagyni a várost, akkor sem jutottam volna messzire a kifogyóban lévő benzinnel. Na meg aztán, akármennyire is kirázott a hideg ettől e helytől, nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy itt hagytam volna Nil-t.
Mivel eddig vagy a kocsi javítással, vagy a vihar előli meneküléssel voltam elfoglalva, eddig nem igazán néztem körül, most azonban a kényszer rávitt, hogy alaposan szemügyre vegyem a környezetem. És nagyon nem tetszett,a mit láttam……nem, mintha eddig bármi is tetszett volna itt.
Nem messze tőlem volt egy betört kirakat, ahol halomba hordott csontok voltak és, ha nem csal a szemem, akkor azok bizony embertől származtak, vagy legalább is valami humanoid lényektől.
Úgy gondoltam ne arra kezdem a keresést, de hamar megoldódott a dilemmám, hogy akkor merre is, mert kiáltás ütötte meg a fülem, de olyan gyorsan el is hallgatott, hogy képtelen voltam megállapítani, hogy vajon Nil-től származhatott-e, így csak egy módon győződhettem meg róla, ha megnézem. Pár lépés után azonban megtorpantam, ahogy más hangok is felhangzottak, méghozzá, mintha valami állat morgott volna és marcangolt volna valamit. A hideg kirázott, de tovább mentem. Nem hagyhattam esetleg bajban Nil-t, így magam elé emeltem a pisztolyom és amennyire csak halkan tudtam közeledtem.
Az utca végén, ahol haladtam, aztán meg is láttam egy felettébb magas, köpenybe burkolózó alakot, aki csuklyát húzott, így a vonásait ne tudtam kivenni és, akinek a lábánál hevert valami, vagy valaki.
Közelebb kellett volna mennem, hogy lássam mi az, de az alak olyan megfoghatatlan irtózatot váltott ki belőlem, hogy egy lépést sem tudtam tovább menni. Mintha valami láthatatlan, figyelmeztető falnak mentem volna neki. Nem mintha annyira akaródzott volna lepacsizni vele!
Aztán egy pislantás……és az az izé, már nem volt sehol. Megdörzsöltem a szemem, de sehol nem láttam. vadul körbeforogva igyekeztem meggyőződni, hogy nincs mögöttem sem, de felszívódott.
A fegyvert készenlétben tartva oda szaladtam, ahol az előbb állt, miközben a szívem a torkomban dobogott és azért fohászkodtam, hogy ne Nil-t találjam ott holtan. Azok a marcangoló hangok nem sok jóval biztattak.
Közben azért minden idegszálammal a környezetemet figyeltem és ezerszer elátkoztam magam, hogy ide betettem a lábam.



Posted by: Omega Aug 13 2014, 10:05 PM
A srác jó nagy bajba keveredett, ráadásul a véletlen úgy hozta hogy Nillel is külön válltak. Bizonyára mindketten a városban vannak, de hogy hol azt nem tudni, ez a homok vihar szinte átrendezte a területet. A probléma már csak a megtalálásban rejlik, s abban hogy nem e valami másra talál rá Jimmy? A környék egyáltalán nem barátságos, s mikor felzendül a vad hang, csak még félelmetesebbé válik. Egy pillanatra még Jimmy is láthat valamit, látszólag emberi alakot, de a köpeny és csuklya miatt túl sok mindent nem tudott kivenni belőle. Mire azonban közelebb lépne az alak eltűnt, mintha csak ott sem lett volna. Jimmy a veszéllyel dacolva úgy dönt megnézi a testet, ami fölött az ismeretlen állt, s mikor fölé lép egy pillanatra tényleg mintha Nil arca sejlene fel előtte. A következő másodpercben azonban tisztul a kép, s láthatja hogy egy cafatokban lévő nőit talált, amennyire persze ki lehet venni abból ami maradt belőle. A szem csupán üvegesen néz fel kissé vádlón Jimmyre, s a szél ismét erősen süvítő hangon ordít fel, végig hordozva víszhangját a házak között. A homokos pernye mögül azonban fura csoszogó hangra lehet figyelmes, s ha abba az irányba tekint láthatja , hogy 4-5 test közelít felé. Külsejük mint a holtaké, a hús szinte lemállik az arcukról, de a szemük a legrosszabb. Mintha magába semmiségbe, az univerzumban lévő feketesegébe tekintene az ember, ami már távol esik az értelem határán. A lények keze véres, ahogy a szájuk is, valamelyik puszta kézzel közelít a srác felé, másnál vaskulcs vagy egyébb ütőfegyver található. Nem kell sokat találgatni hogy miért jöttek ide, szimatoló hangot hallatva, mint egy vad kutyafalka ha friss húsra lelnek. Jimmy fejébe valószínűleg nem lehet meglepő a gondolat, hogy nem tudja most ez valóban megtörténik e , vagy csupán valami lidércnyomásos álomról van szó. Egy lehetősége van a hátrálás, és a menekülés, bár a fegyver nála van, így amennyi lőszere van hozzá, talán távol tudja magától tartani ezeket a fura lényeket.

Posted by: Jimmy Latoya Aug 15 2014, 06:19 PM
Eddig sem voltam boldog attól a tudattól, hogy el kell hagyni a város biztonságát, de most ez ezerszázalékosan be is bizonyosodott, hogy baromi rossz ötlet volt a részemről, főleg, hogy még a társamat is elvesztettem ebben az átkozott, halott városban.
Egyrészről nem szívesen hagytam volna magára, ha baja esett, másrészről meg gőzöm sem volt, hogy merre kell menni, ha ne adj isten nem kerülne elő, vagy nem sikerül megtalálnom.
Ezért aztán mindenhez imádkozom, ami csak nagy hirtelen eszembe jut, amikor meglátom azt a fura, csuklyás fickót egy mozdulatlan test fölött, hogy az ne il legyen.
Azonban mikor a szemembe szúró éles homokszemcsék miatt egy pillanatra leereszkedik a szemhéjam, mire újból kinyitom az alakot nem látom sehol, pedig már éppen elhatároztam magam, hogy ha kell szitává lövöm.
Egyáltalán nem segít a zaklatott lelkiállapotomnak, hogy eltűnt, mert ennyi erővel legközelebb a hátam mögött is felbukkanhat és azt nagyon nem díjaznám.
Idegesen rohanok oda a fekvő testhez, miközben a szívem a torkomba dobog, mert mintha tényleg Nil ismerős vonásait véltem volna meglátni benne, de mellé érve kiderül, hogy még csak nem is férfi szerencsétlen, már amennyire a maradványaiból meg tudom ítélni.
Heves öklendezéssel fordulok félre, hogy megszabaduljak a gyomrom tartalmától, majd pár lépést hátrálva törlöm meg kézfejemmel a szám, mikor a szél hirtelen feltámadt süvítésén túl, meghallom azokat a csosszanó, súrlódó neszeket.
A szemem meregetem, hogy átlássak a szállongó homokörvényeken és í víz lever, amikor megpillantom azokat, akik a zajt keltették.
Szívesen csípnék bele a karomba, hogy meggyőződjek róla, nem csak rémálmodom ezt az egészet, de sajnos nagyon is tudatában vagyok annak, hogy ez a valóság, még ha boldogan elhinném, hogy még sem. Mintha csak egy nyomorult, elcsépelt zombi filmet néznék, csak ebben úgy néz ki, hogy én vagyok az egyik főszereplő, akit ezek a vértől csatakos rémlények kinéztek vacsorának.
Szerencsére úgy néz ki, hogy nem ők fogják megdönteni a rövidtávfutás rekordját, amit viszont én megkísérlek, mert eszem ágában sincs rájuk pazarolni a drága töltényeimet, amik nagy valószínűséggel, amúgy sem hatnák meg őket túlságosan.
Van egy régi mondás, hogy szégyen a futás, de hasznos, hát én most alkalmazom és minden erőmmel igyekszem vissza a homokfutónkhoz, hátha azóta Nil is előkerült. Erősen remélem, hogy előkerül!



Posted by: Omega Aug 18 2014, 04:54 PM
A srác joggal hiheti hogy egy rémálomba csöppent ám ez nagyon is az életre kelt valóság. A sugárfertőzés néha képes szörnyű dolgokra, olyanra is ami annyira képes megváltoztatni egy egykor talán emberi élőlényt hogy azt elhinni is nehéz. Jimmy azonban valószínűleg ilyesmire még nem gondol, lévén ő Elysiumban nőtt fel, ez a világ viszont egy egészen más környezet. Úgy tűnik a srác spórol a lőszerrel és inkább a futást választja, ami nem is rossz döntés. A horda bár utolérni nem tudja, viszont még ha távolodva is mindvégig a nyomában van. Mintha vadászkopók üldöznék a srácot olyan érzés lehet, s talán Jimmy is tudja hogy a végtelenségig nem menekülhet, abba a hiszemben, hogy ezek majd csak egyszer lekopnak. A homokfutó felé azonban feltűnhet neki valami olyasmi amit az előbbi homokvihar miatt nem látothatott, egy szinte tökéletes állapotban lévő felspécizett páncélozott http://www.igorstshirts.com/blog/conceptships/2011/jesper_andersen/jesper_andersen_07.jpg. Láthatóan gazdátlan, s talán nem ártana arra felé venni az irányt, már csak amiatt is mert a homokfutó nem biztos hogy beindul most már, a másik nyomós ok pedig a gépjármű anyósülés oldalára felszerelt Browning géppuska. Ha a kocsi felé veszi az irányt, az ajtót nyitva találja azonban a kulcs még nincs meg. Persze el lehet indítani anélkül is a járgányt, s Jim múltját nézve ez a srác számára nem is lehetetlen, de időigényesebb, azok a dögök pedig egyre közelednek. Ha ellenőrzi a golyószorót láthatja hogy még csaknem másfél tár van hozzá, ami bizony elég egy ilyen horda lerendezésére.

Posted by: Jimmy Latoya Aug 19 2014, 11:54 AM
Talán, ha lenne időm elgondolkozni a dolgokon, akkor megrémülnék attól a lehetőségtől, hogy talán valami kórság támadt meg vagy máris hatott rám a sugárfertőzés, bár az ilyen rövid idő alatt elég érdekes lenne, viszont mivel tőrzsgyökeres városi gyerek vagyok, még ezt sem zárhatnám ki.
De nincs időm még ezen is töprengeni, mert az események sodornak magukkal és épp elég most azokra reagálni, többek között a kámfort játszó idegennel és nem utolsó sorban a láthatóan éhes és rám fenekedő zombikkal, amik úgy látszik nem foglalkoznak szerencsétlen megcsócsált holttesttel, hanem most valamivel frissebb húsra vágynak és engem néztek ki hozzá.
Azonban én még talán túl eleven vagyok nekik, legalábbis futás szempontjából biztos, csak az a kérdés hová és meddig szaladhatok előlük, mert kocsi nélkül, egyedül az életben maradási esélyeim alig haladják meg a nullát és, ha nem ezek zabálnak fel, akkor biztos van itt más, számtalan egyéb ínyenc, akinek szintén megfelelek.
Minden esetre nagy iramot diktálok, remélve, hogy Nil közben előkerült és talán még alkatrészt is szerzett, így még időben elszelelhetnénk erről a hátborzongató helyről, mert a kis kullancsaim nem nagyon akarnak lekopni.
Azonban még félúton sem járok, mikor hirtelen nem sokkal jobbra tőlem, elém bukkan egy szinte tökéletes állapotban lévő, páncélozott terepjáró és én olyan gyorsan fékezek le, hogy egész kis homokfelhőt húzok magam után.
A használhatatlan homokfutónál bármit szívesen veszek, de képtelen vagyok elhinni, hogy ezt csak úgy itt hagyta valaki, ezért szinte lábujjhegyen közelítem meg, miközben végig érzem a bizsergést a tarkómon, ahogy a zombik közelednek.
Az anyósülésről kilógó méretes géppuska látványára még a nyálam is elcsordul majdnem. Benézve az autóba, látom, hogy nincs benne sajnos a kulcs, persze az túl szép lett volna, de a géppuska működőképesnek látszik és lőszer is van hozzá még, annyi minden bizonnyal, amivel a felém csoszogó szörnyszülötteket eltántoríthatom vacsorázási szándékuktól, remélhetőleg mindörökre.
A tulajdonost egyelőre nem látom sehol, de ez máskor sem zavart, ha kocsiról volt szó, így pillanatok alatt már a puska mögött landoltam és, ha addig az élőhalottak nem gondolták meg magukat, akkor nagy farkas vigyorral a képemen lekaszáltam őket.
Ha Nil valahol a közelben van, legalább a fülsüketítő hangra felfigyelhet és talán így hamarabb megtalál.

Posted by: Nil Dryden Aug 21 2014, 05:02 PM
A srácnak úgy tűnik nagy szerencséje van azzal, hogy megtalálta ezt a kocsit. Szerencsére a géppuska remekül teszi a dolgát, ennek köszönhetően pedig nemsokára már jó pár szétaszott, golyók által szétszaggatott hulla lesz, néhány próbál kitérni a lőszerek elől de láthatóan nem túl sok sikerrel, így miután a füstölgő géppuskacső sercegése is alábbhagy ismét beköszönt a halálos csend. Néhány pillanat múlva azonban hirtelen tépi fel valami a srác mellett az ajtót, s már nyúlna érte hogy kirángassa, de alig telik el pár pillanat hirtelen a srác csak annyit vehet észre, hogy a támadója agyveleje , valahol az ajtó üvegére fröccsen, a test pedig remegve dől össze mint egy zsák. Úgy tűnik egy ilyen szörnyszülött mégis csak megúszta a sortűz általi halált, de most már neki is bevégeztetett. Nemsokára sietős lépések zajára lehet figyelmes a srác de ha kinéz, meg is láthat, bár úgy tűnik eléggé meg van tépázva, de láthatóan élek és virulok, bár a ruhám csupa kosz láthatóan homok, és mész keveréke.
- Héhéhé... engem nehogy lepuffants - Kiálltok mielőtt még hirtelen felindulásból rám emelné a stukkerét, és egy pillanatra még fel is emelem a kezeimet. Ám ez a pillanat igencsak rövid én pedig egy gyors körülnézéssel, már a srác mellett is termek, természetesen elrakva a fegyveremet, mert úgy tűnik a nagyját ezeknek a dögöknek már Jim elintézte.
- Ahogy nézem lekéstem egy s másról. Rossz helyre ugrottam, aztán valami rohadt épület kis híján maga alá temetett. Mennyi idő telt el a vihar óta? - Nem akarom részletezni, szavaimból tudhatja hogy valószínűleg volt egy kis idő ameddig ki voltam ütve, de miközben a választ mondja én már be is pakolom magamat a kocsiba, ezúttal most a vezetőüléshez.
- Mák hogy meghallottam a fegyveropogást, azt hittem a végén már nem kerülsz elő, de azt még csak nem is reméltem hogy szerzel egy másik járgányt. Nem volt gazdája ? -Kérdezem miközben minden mást átkutatok, tehát kesztyűtartó, meg a napellenzők mögötti kis zugot is. A kulcs sehol, szerencsére ez elég régi típusu kocsi, egy ilyet még én is be tudok indítani, csak a két érintkező kell amivel gyújtást adhatunk, ezeket kihúzigálom, és néhány sercintés után be is indítom a motort. Közben a belső zsebembe nyúlva egy dobozos üdítőt veszek elő, és a srác ölébe dobom. Régen itt lehet, legalábbis Elysiumban ez a márka már teljesen kihalt. Az van ráírva hogy "Sprite"
- Fogd, hadizsákmány, két utcára innen találtam, de nem tudtam körbe nézni mert még több ilyen rohadékot láttam a közelben... Zsugárfertőzött szerencsétlenek, mindegy ahogy látom ebbe a dögbe van elegendő nafta, remélem semmit nem hagytunk a futónál. ideje indulnunk- Mondom miközben kikanyarodok a főútra hogy minél előbb elhagyhassuk ezt a pokoli várost.

Posted by: Jimmy Latoya Aug 22 2014, 09:23 AM
A mai napon talán ez az első, amiben szerencsém van és nagyon remélem, hogy ki is tart még egy darabig, mert ha nem, akkor én is egy leszek az itt szerte-szét heverő hullák közül, mert ezek a dögök csak nem akarnak tágítani. Már az autó megtalálása is kész csoda, és ha még a géppuska is működik, akkor biz isten, keresek valamiféle vallási épületet vagy hogy is hívják és viszek valami hála ajándékot is hozzá. Mikor felkelepel a fegyver és szinte darabokra szaggatja a zombikat, hangosan kurjongatni kezdek hozzá, de ez nem a gyilkolás örömének, hanem a megkönnyebbülésnek szól.
Pillanatok alatt elfogy a felém tántorgó élőholt sereg és a hirtelen beállt csend, szinte sérti a fülemet. Fülelek, de csak a lehűlő puska pattogása hallatszik, semmi más.
Aztán majd frászt kapok, amikor majd kiszakítva az ajtót egy ocsmány kéz nyúl be azon, hogy megragadjon, de aztán egy durranás és vér és agyvelő teríti be az ajtó belsejét, megoldva sürgető problémámat.
- Óóóó, Nil! Te mindig tudod, hogy kell hatásosan megjelenni! – fut fülig a szám, ahogy meglátom közeledni, igaz kissé viharverten, de élve és virulva, tettre készen, ahogy a példa is mutatja. – Ne félj! Azért nem nézel ki olyan rosszul, hogy összekeverjelek velük. – teszem még hozzá kajánul.
Mikor elmondja mi történt vele, miért tűnt el, már tudom, miért nem válaszolt a kiabálásomra, mikor kerestem, hiszen valószínűleg nem is volt magánál. Milyen könnyen itt hagyhatta volna a fogát, ha nem is az összeomló épületben, de akár a zombik által, akár azzal, hogy itt hagyom, bár ez nem most lett volna.
- Talán egy bő fél- háromnegyed óra? – vonom meg a vállam és nézek rá, ahogy mellém pattan. – Én sem reménykedtem semmiben, főleg mikor megláttam ezeket a szörnyszülötteket. – intek a húscafatok felé. – Meg volt itt valami csuklyás fazon is, bár annak lehet, hogy jobb, hogy nem láttam az arcát. – rázkódtam meg egy kicsit. – Én nem láttam itt senkit, ha csak nem az a nő volt, akit odébb kissé már megcsócsáltak. – intek arra, amerről én is és a zombik is jöttünk. – Ott láttam a csuklyást is.
Nil kulcskeresése nem jár sikerrel és már éppen felajánlanám, hogy elindítom a járgányt, mikor megteszi ezt ő is.
- Látom, nem vagy egy elveszett ember. – vigyorgok, ahogy felzúg a motor. – Mi ez? – nézegetem a kezembe fogott dobozt, amiben folyadék lötyög. – Akkor húzzunk innen. – bólintottam a meglátására és, ha a doboz tartalmára is választ kapok, akkor nem is habozok megízlelni.
- A frászba! – morranok fel, ahogy a dobozból hirtelen felpezseg az ital és fele rám folyik. – Bombának is elmenne.
De aztán, míg Nil a vezetéssel van elfoglalva megkóstolom és fura íze ellenére, ízlik, bár elég édes.
- Nem rossz. – kortyolgatom tovább. – Tessék, te is kóstold meg. – nyújtom felé, most már megkönnyebbülve, hogy hamarosan biztonságban leszünk.



Posted by: Nil Dryden Aug 26 2014, 07:46 PM
- Pedig nem volt tervben - Jegyzem meg kissé fáradt hangon, miután a fegyvert is leteszem. Elég sokmindenről lemaradtam, de legalább egy jól célzott lövéssel részt vettem a buliban, amit ahogy nézem Jimy is épp bőrrel úszott meg. Persze nem kész akarva nem kerestem meg ideiglenes társamat, hanem néhány nehéz törmeléknek köszönhetően ki lettem ütve egy időre, aztán a másik keresése volt éppen gyerekjáték egy ekkora városban. Még mák hogy ezek a rohadékok nem találtak rám.
- Lehet de úgy érzem magam mint akin átment egy úthenger - Görgetem arrébb a lábammal, az egyik hullát, miközben a vezető oldali részhez pattanok majd be is szállok a járműbe.
- Szerencsétlenek... Túl közel lehettek valami sugárzó területhez, ami szépen megsütötte az agyukat. Valószínűleg véletlenül keveredhettek ide a pusztából. - Húzom még el egy pillanatra a számat, miközben egy cigire gyújtok és már el is kezdem keresni a kulcsokat a kocsihoz. Közben persze pár szót váltok Jimmyvel, kíváncsi vagyok mi történt addig ameddig külön váltunk, de legfőképpen az érdekel meddig lehettem kiütve.
- Ej ha... Szó ami szó mondjuk rendesen fejbe csapott néhány törmelék, utána pedig hála ennek a rohadt homokfüggönynek amit a szél csinált, kerestelek is egy jó ideig, de mindegy jó hogy megvagy... És hogy én is - teszem hozzá kissé kimértebben, de amikor a csuklyás fickóról hallom beszélni kissé össze húzódnak a szemöldökeim.
- Csuklyás? Ja jobb, most pedig tűnjünk el innen, ez a hely mégsem olyan nyugodt mint elsőre gondoltam - Látszik rajtam némi zavar a meséje hallatán, de az is látszik hogy nem kívánok róla tárgyalni, itt legalábbis nem. Kissé fel is gyorsítom magam a keresésben, végül aztán úgy döntök ha nincs kulcs megpróbáljuk a Brooklyni módszert
- A régebbi típusokkal elboldogulok, mondjuk úgy hogy ide kint szereztem egy kis gyakorlatot. Ezeknél a régi szaroknál a lényeg csak hogy feszültséget adj a gyújtórendszernek és kész.. - Kanyarodok ki a romos, kocsikkal tarkított főútra, amiket miután szépen lassan kikerülök nagyobb sebességbe is kapcsolok, s gyorsulni kezdek a járgánnyal, persze előtte még átnyújtok némi zsákmányt is a másiknak, ami bár nem sok ide kint kincset érhet, na meg egy városinak elég nagy kuriózum. A fröccsenésre kissé felnevetek majd csak bólogatok a szavakra az utat figyelve.
- Ja... úgy kb 50-60 éve tiltották be, tudod a vírusjárvány után jött ez a "mindent az egészségért" mozgalom, ezt pedig károsnak találták. Már ha nem hazudnak a század előtti dokumentációk - RÁntom meg a vállaimat, miközben a kóstolásra csak a fejemet rázom, hagyva hogy a másik kiélvezze azt a keveset amit tudtunk szerezni.
- Idd csak, nekem volt már több fajtához szerencsém - felelem de látszólag most nem vagyok annyira beszédes, talán csak a fáradtság vagy a stressz, de az biztos hogy addig nem leszek teljesen nyugodt míg el nem érjük a bázist. Eltelik úgy jó fél óra, mikor tőlünk jobbra gyorsan közelítő homokjárót veszek észre, valamint egy páncélozott személyszállító járgányt is ami látszólag a nyomunkba próbál szegődni, nem lesz ez így jó, már csak ezek hiányoztak. Egy pillanat alatt bököm meg a másik vállát az említett irányba mutatva. A kocsik még messze vannak , de láthatóan mi vagyunk a célpont.
- Látod azt a kettőt, az oldalukon lévő graffity valamilyen törzsi szimbólum lehet, és kétlem hogy útbaigazítás miatt követnek minket. Fogd ezt a löveget és aggasd ki a hátsó ablakra. Ha bármelyikük közelebb jön pörkölj oda neki, mert ha itt megállítanak tuti meghalunk. - VÁltok vissza egyet, aminek hatására a kocsi motorja feldübörög, majd még gyorsabb sebességet diktálva indul neki az út maradékának, mintha csak az utolsó versenyfutásra készülne. Előttünk egy jó hosszú híd terül el, mely alatt már az óceánba beáramló folyó hömpölyög ráadásul itt is rengeteg amit kerülgetni kell. Ha ez azonban nem lenne elég, a két hátsó is tüzet nyit ránk, szóval csak remélni tudom hogy a srácnak sikerül távol tartania őket tőlünk. Nem kell már sokáig, lévén alig néhány mérföld múlva biztonságos területhez érkezünk.

Posted by: Jimmy Latoya Aug 28 2014, 11:44 AM
Tényleg nagy megkönnyebbülést éreztem, mikor Nil előkeveredett, mert elég sok mindenen mentünk már ahhoz keresztül, hogy valamiféle barátságot és bajtársiasságot érezzek iránta. Nem szívesen hagytam volna itt, bár ezt sem tudom, hová, merre menekültem volna, ha kijutok a városból. Valószínűleg megpróbáltam volna visszamenni a városba, ahol a veszélyek ellenére is jobban biztonságban éreztem volna magam.
De a jó öreg Nil pont időben és pont jókor bukkant fel jó szokásához híven, és ráadásul a seggem is megvédte, amiért külön hálás voltam neki.
- Ezen az átkozott helyen, még egy úthenger is jobb, mint ezek a rémségek. – köpök ki a földre a szétlőtt fejű zombi mellé. – Hát majd, ha ráérek sajnálom őket, de azért a bőröm szeretem megtartani magamnak. De most húzzunk innen, mielőtt még felbukkan egy pár. – bólintok a csuklyás visszakérdezésére. – Őt sem szeretném viszontlátni.
Nil ügyesen megoldja az autó elindítását, így nem kell beavatkoznom, csak nyugisan hátradőlni, de aztán megkapom a kis ajándékot és ez leköt egy darabig.
- Ja, ja! nekem ez már történelem, de ha káros, ha nem, az íze nem rossz, főleg, ha nem lenne ilyen meleg. – vigyorodom el, aztán tovább kortyolgatom, ha már a társam nem tart rá igényt. – Te tudod. – helyezkedek el kényelmesen, még a lábam is feltéve a műszerfalra. – Sokat kell még mennünk? – kérdezem, mert kezd kiütközni rajtam a folyamatos feszültség okozta fáradtság.
Azonban nem élvezhetem sokáig a viszonylagos nyugalmat, mert kis idő múlva Nil érintését érzem a vállamon és az általa mutatott irányba nézve, azonnal elröppen a fáradtságom és hevesebben kezd verni a szívem.
- Azt a rohad…..! – egyenesedem ki az ülésben és a szemem le nem veszem a közeledő két járműről.
Nekem sincsenek illúzióim, hogy kikkel hozott össze a balszerencsénk, mert ki más vágtatna teljes sebességgel utánunk, amikor közel és távol nincs más a láthatáron?
- Én sem hiszem, hogy csak köszönni szeretnének. – morgom az orrom alatt, miközben a géppuskát igyekszem áthurcolni egy olyan helyre, ahol hozzá is férek és célba is tudom venni az üldözőinket.
Kissé megbillenek, ahogy Nil visszavált és nagyobb nyomatékot ad a nehéz járműnek, de aztán biztosabban megvetem a lábam és próbálok célra tartani, ami nem túl könnyű, ahogy a társam ide-oda rángatja a kormányt az akadályokat kerülgetve.
Azonban nem sokáig habozhatok, mert máris felverik a homokot a körülöttünk csapkodó golyók, aztán már a kasznin is megpattan pár, ahogy közelebb érnek és pontosabban meg tudnak célozni minket.
- Gyorsabbak a rohadékok nálunk, remélem már nem vagyunk messze Nil, mert golyóval nem állunk túl jól. – kiabálom túl a motorzajt és a folyamatos lövések hangját, amibe már én is bekapcsolódok, de igyekszem csak akkor lőni, amikor biztosra megyek, tényleg nem pazarolhatom a muníciót.
Érzem, ahogy a verejték végig csorog a halántékomon és a hátamon, de erőt ad az a gondolat, amivel elképzelem, mennyire lennének kegyesek, ha a kezükre kerülnénk.
A következő buckánál majdnem kirepülök a kocsiból, csak az ment meg, hogy kapaszkodok a fegyverbe.
- Húúú! Ez meredek volt haver! Remélem egyébként, hogy semmi komolyabb cuccuk nincs, mert különben annyi nekünk.
Nem túl optimista kijelentés, de a fene tudja milyen arzenállal rendelkeznek és egy rakéta csúnya dolgokat tudna művelni a járgányunkkal.



Posted by: Nil Dryden Sep 4 2014, 12:57 AM
Mindketten jobbnak tartjuk elhajtani innen a búsba, ha nem akarunk több ilyen szörnyszülöttet a nyakunkra, azonban a fortuna nem igazán mosolyog ránk később sem. Látszik rajtam hogy ideges vagyok, bár ez talán nem is furcsa azok után amiket átéltünk ezen a koránt sem rózsás napon. Azért a kérdésre csak egyértelműen rázni kezdem a fejemet.
- Annyira már nem. ha lejutunk a partszakaszig akkor onnan már biztonságban vagyunk. A híd pedig itt van az orrunk... - Akarnám befejezni de ekkor látjuk meg a közeledő gépkocsikat is, amik láthatóan elég szépen fel vannak fegyverezve. Nem kell nagyon silabizálni őket hogy rájőjjünk, ezek nem mások mint egy fosztogató banda, tehát két esélyünk van. Egy megállunk és bevárjuk míg mindenünket elveszik és kivégeznek, vagy megpróbálkozunk egy utolsó nagy hajrával.
- Akkor gyanítom te se akarod megvárni mit akarnak, na pakold hátra azt a golyószórót, és bármi van csak tüzelj. Ha ezek a rohadékok mellénk kerülnek kétlem hogy ez a tragacs sokáig bírná a strapát. - Elvégre van rajta minimális páncél de nem éppen utcai ütközetekre találták ki. Szerencsére Jim hamar feltalálja magát,bár meglehet a vissza váltás kissé kibillentette az egyensúlyából de ezt én most nem veszem észre. Próbálom minél gyorsabban kerülgetni az akadályokat, de bizony be kell vallani az én vérnyomásom is felszökik amikor néhány skuló lepattan az oldal lemezekről, ráadásul azokba dögökbe még több ló is dübörög, s ahogy nézem a vissza pillantót közelednek is.
- Látom én is pajti, ami meg a muníciót illeti, szórd őket meg a picsába, ha utol érnek tök mindegy hogy úgy döglünk meg hogy van még némi lőszerünk vagy már kifogytunk- Kiabálok hátra miközben a bukkanóra is ráhajtunk mely eléggé kibillenti Jimmy-t a stabilitásából, egy pillanatra még én magam is megijedek.
- Minden rendben ott hátul? - Kiálltok hátra, miközben nagyobb sebességbe kapcsolva, szinte bele taposom a kaszniba azt a rohadt gázpedált, próbálva mindent kisajtolni a motorból, ám Jimmy kérdését a nagyobb lövegekről már csak félig hallom, mert a következő pillanatban valami finoman fütyülve zúg el mellettünk, becsapódva egy roncsba ami mellett éppen elhaladunk, s az néhányat buckázva lángolva robban fel.
- Mondjuk egy rakéta vető? Remélem más tényleg nincs a tarsolyukban,azt pedig mégjobban remélem hogy az a 30milis a páncélozotton üres - Mondom, miközben átérve a hídnál jöhet az utolsó versenyfutás, ám néhány másodperc múlva Jimmy egy még erősebb rázkódást érezhet, majd azt hogy a kocsi hátulja hirtelen farol ki s állunk keresztbe az úton. Az ezt követő események azonban még gyorsabban mennek végbe. Eldördül néhány fülsiketítő lövés, és a két üldöző járművet, és utasait cafatokra szedik a robbanások, majd ezután jöhet az áldott csend, amelyet csupán a jármű egyeneletes dörmögése zavarhat meg. Néhány percig meg sem szólalok csupán hátra dőlve az ülésen, veszek néhány mély levegőt, majd a cigimért nyúlva előkaparok egy szállat, és bedugva a számba rá is gyújtok. A csomagot ezután hátra ejtem a srácnak, ha esetleg úgy érzi jól esne egy száll a stresszre.
- Azt hiszem Jim megúsztuk, ideje egy kicsit lazítani, mielőtt megérkeznek az őrangyalaink. - Mondom, s ha a srác előre néz, láthatja hogy nem vagyunk egyedül. Egy jó 10 főnyi felszerelt csapat érkezik. Némelyik csupán terepszínű ruhában van de van néhány igen modern felspécizett páncélvértes katona is, kettő ezek közül egy igen méretes célkeresős rakétavetőt cipelve.
- Ezeket én rendezem - Szállok ki a kocsiból , s indulok is meg célirányosan egy magas, széles alak felé. Látszólag lehet vagy 40 és igencsak komor arckifejezéssel figyeli hogy közeledek felé. TErmészetesen a kezemet szépen a magasba is emelve indulok meg.
- Negyedik felderítő zászlóalj személyi kód, három, öt , kettő, négy kilenc, fedőnév : Bábjátékos, veletek vagyunk srácok - Kezdek bele, s ennyit hallhat is a fiú, ha fülel, de ezután néhány másodpercig magunkra maradok az idegenekkel, akikről már Jim is tudhatja hogy bizony ezek Anarch katonák, de azt is láthatja hogy nincs gond, sőt néhány ismerhet is engem. .Eltelik vagy 10 perc, s Egy középkorú alakkal lassan sétálva vissza a kocsihoz, folytatom a beszélgetést, amit már Jim is hallhat.
- Nem igazán hittük hogy kikeveredsz a városból. A jelentések szerint kész őrültek házát rendeztetek. Mi a francot csináltatok , és ki ez a srác veled? Azt hittem egyedül dolgozol? -Kérdezi mire én persze hamar felelek is.
- Mondjuk úgy hogy kicsit forró lett a lábunk alatt a talaj, és kicsit többet tudtunk meg mint amire kíváncsiak voltunk. Amúgy meg ezegyszer nem, szerencsére mert ha ez a srác nem lett volna, én is ott pusztulok. Jimmy gyere ide, bemutatlak valakinek,- hívom ide a fiút, és ha megérkezik, be is mutatom őket egymásnak.
- Greg ő itt Jim, az ideiglenes társam, és barátom, Jim ő pedig Gregory Mirnov a második alakulat századosa. - Felelem, miközben a fickó már ki is nyújtja méretes kezét a másiknak, persze üdvözlés képen.
- Ahogy nézem szép kis bajba kevert téged ez a félnótás, kölyök. Lefizetett, vagy a két szép szeméért válltlatál be egy ilynen öngyilkos küldetést kölyök? Ahogy hallom Niltől egyébként van benned spiritusz, ha már Ghost Towni akciódat nézzük....- Folytatná ha nem szakítom félbe, de azt hiszem Jimmy is megértheti hogy bármennyire is biztonságban vagyunk, még nem ért véget a küldetésünk.
- Bocs hogy félbe szakítalak, de elég fontos ügy miatt érkeztünk pont ide. Azt hiszem van nálunk valami ami érdekelné a parancsnokságot - Mondom, félig meddig a másikra sandítva, de persze Greg érti a dolog lényegét így biccent is.
- Rendben, akkor szálljatok be, kaptok tőlem némi kíséretet is ami biztosítja az utatokat. Nekünk még rengeteg dolgunk van innen északra - Feleli én pedig nem akarom húzni az időt , így csak biccentek a szavakra egy köszönömmel, majd jelek Jimmynek is hogy ideje beszállni.
- Rendben, köszi a segítséget pajtás. Jim, szálljunk be és menjünk - Mondom, s ha minden jól megy a következő percekbe már ismét útra is kelünk , csupán most már egy páncélozott jármű biztosítja nekünk az utat.

Posted by: Jimmy Latoya Sep 5 2014, 04:53 PM
Ha nem túl hosszú, de eseménydús életemet számba veszem, akkor sem tudok vissza emlékezni olyan napra, ahol legalább háromszor akartak volna megölni ilyen rövid idő leforgása alatt, ezért igazán hálás vagyok Nil-nek, mikor közli velem, hogy már nem vagyunk messze az Anarch bázisától, ami azt jelenti, hogy talán mégis megúszom élve ezt a napot.
Aztán ezen szép reményeimet szakítják félbe durva módon a valószínűsíthető fosztogatók, akik hamarosan nem is hagynak kétséget a felől, hogy nem túl nemes szándékkal közelednek felénk.
Nem csoda hát, hogy heveny káromkodásban török ki, mikor Nil felhívására én is felfedezem őket, majd a nem túl tágas helyen megpróbálom hátravonszolni a dög nehéz fegyvert, hogy kellő pozícióba állítva, célba tudjam venni a felénk közeledő kocsikat, igyekezve helyrehozhatatlan kárt tenni benne, vagy a benne ülőket, akik lőnek ránk mindennel, ami a keze ügyükben van és láthatóan ők nem szenvednek lőszer hiányban, mint mi.
Persze nem kell a társamat sem biztatni, hogy adjon bele apait-anyait, hogy mielőbb egérutat nyerjünk, de a csökkenő távolság sajnos azt mutatja, hogy nem túl hosszú idő múlva utol fognak érni minket, ha addig nem lőnek szitává.
- Te csak igyekezz, hogy az úton tarts minket haver, én meg aggódok a lőszer miatt, de én is legalább annyira nem szeretném a kegyes szívükre bízni magamat, mint te. – ordítok vissza a kormányt rángató Nil felé, és közben szórom a fosztogatók felé a lövedékeket, legalább ezzel némi távolságtartásra ösztökélve őket, mivel túl nagy kárt egyelőre nem sikerül okoznom nekik.
Láthatóan sokkal otthonosabban mozogtak ezen a terepen, mint mi, hiszen valószínűleg minden bukkanót és útban lévő roncsot ismernek, mint a tenyerüket, míg én néha alig úszom meg, hogy ki n repüljek a kocsiból Nil hirtelen irányváltoztatásai miatt.
- Még meg vagyok! – veszek mély levegőt és közben közlöm vele a félelmemet a követők arzenáljával kapcsolatban, de szinte még be sem fejezem és Nil-nek esélye sincst válaszolni, mikor elsüvít mellettünk egy hajszállal az első rakéta. – Például. – nyelek egy nagyot, nézve a darabokra hulló roncsot, ami könnyen lehettünk volna mi is, ha a fegyvert kezelő kicsit jobban céloz.
Aztán ezen gondolat is kiröppen a fejemből, mikor hirtelen a kocsi oldalfalának vágódok a farolástól és nagyot nyekkenve a levegő szisszenve távozik a tüdőmből.
- Áhhh! - igyekszem a körülményekhez képest gyorsan talpra kászálódni, hogy a maradék golyót is a fosztogatókba pumpáljam, mert meggyőződésem, hogy ők okozták ezt és csak pillanatok múlva fogom fel, hogy másról van szó.
Kikerekedett szemekkel nézem az előbb még felénk közeledő, de mostanra füstölgő roncsokká változott támadóinkat, aztán a szemem a felém repülő dobozra és a nyugodtan cigizgető Nil-re kapom, bár kezd leesni a tantusz, honnan is kaphattunk segítséget.
- Ennél jobb időzítésük sose legyen! – huppanok le izzadtan az anyósülésre és én is rápipálok, mélyen letüdőzve a füstöt, hogy őrülten dobogó szívemet megnyugtassam.
Bár soha nem túl jó, ha tíz állig felfegyverzett ember közeledik, de most nagyon remélem, hogy ezek a „jófiúk” és nem cseberből vederbe kerültünk, igaz Nil nyugodtsága azért elég biztosíték erre.
- Nem tartalak vissza. – biccentek a kocsiból kiszálló srác felé és én egyelőre maradok a seggemen, mert nem hiszem, hogy túlságosan szeretik az idegeneket és felesleges lenne most kockáztatni, ahogy a társam sem teszi, mikor felemelt kézzel közelít.
Nem kéne csodálkoznom, de azt teszem, ahogy meghallom Nil katonai jellegű beosztását, mert ez valahogy sosem jutott eszembe róla, de aztán elég messzire ér, hogy a többi mondandóját ne vegyem ki. De bízom benne annyira, hogy nem hagy szarban, eddig is kiálltunk egymásért.
Mikor visszaindul a kis csapat vezetőjével, egy középkorú fickóval ,már én is kiszállok, eltaposva a közben elszívott cigit, majd kezet fogok Greg-gel, akit Nil bemutat és akinek előtte felvázolta a helyzetet.
- Üdv Greg! És, hogy félnótás, nem is vitatom, igaz bajba keverni egyedül is tudom magam, ebben az esetben ráadásul még önkéntes alapon is. – vigyorogtam a termetes férfire, aki első ránézésre is kedvemre való volt. – És kösz! Bár magunk közt megvallva egy zab szem sem fért volna a hátsómba, azon a rémisztő helyen. – teszem még hozzá, nem szépítgetve a dolgokat.
De Nil félbe szakítja a bájcsevegést, amiben igaza is van, mert már én is szeretnék megszabadulni attól az adatlemeztől, ami miatt városi hajtóvadászatot folytattak ellenünk.
Bár nem vagyok anarchos, de a történtek miatt nagyon is díjaztam volna, ha ezzel alaposan megszorongatják a CDS tökét.
- Van rá esély, hogy találkozunk még pár ilyen levakarhatatlan fickóval? – intek a még mindig lángoló fosztogató autók felé. – Mert akkor némi lőszer sem ártana még. – bökök a kikandikáló géppuska felé.
Aztán, elbúcsúzunk Greg-től és a tovább menő csapattól, mi meg folytatjuk az utunkat, de már erősítéssel és remélhetőleg ma este már valami kényelmes és biztonságos helyen hajtom álomra a fejem. Bár ha leadtuk a cuccot én mielőbb mennék majd vissza, nem nekem való ez a nomád élet.



Posted by: Nil Dryden Sep 10 2014, 10:33 AM
Az üldözésünk kezd eléggé vészes lenni a helyzet, főleg akkor amikor elfütyül mellettünk az a rakéta. Még szerencse hogy nem minket talált telibe, hiszen bár ez egy elég jól páncélozott járgány, kétlem hogy ilyesmit túlélne. De mint mindig most is jókor jön a segítség. Éppen mikor átérünk a hídon jön a heves ellentámadás a semmiből ami rövid idő alatt elintézi az üldözőinket, én pedig pár pillanat múlva ismerem csak fel, hogy ezek nem mások mint az anarchos szövetségesek.
- Jah.... Szerencsénkre ők nem lőttek félre - Mondom miközben lassan szívom a cigit, majd pár pillanat múlva fel is nevetek. Ez amolyan jele nálam a megkönnyebbülésnek, de nem maradok sokáig ülve, ugyanis nem ártana azonosítani magunkat, mielőtt ezek a derék katonák minket is cafatokra lőnek. Így hagyom magára Jimmy-t és indulok el a csapat felé, azonosítva is magamat. Bár nem vallom azt hogy katona lennék, de valahol mégis az vagyok. Nem a frontvonalon harcolok, hanem belülről próbálom szétszedni az ellenségeinket, úgy hogy személyem az "árnyak közt" maradjon megbújva. Nem véletlen a fedőnév se. Néhány percig a srác magára marad, de mikor vissza térünk, már egy plusz tagot is viszek magammal, akit be is mutatok a srácnak.
- Akkor te is olyan vagy mint ez a jó madár itt. Nektek nincs ki mind a négy kereketek. Át vágtattok a fél pusztaságon, a hátsótokban ezekkel a rohadékokkal.... - Nevet fel, majd Ghost Townról is ejtenek néhány szót, látszik hogy Greg előtt nem ismeretlen a hely híre.
- Nem csodálkozok, arról a helyről sok mendemonda kering. Én is fordultam meg már ott párszor és hidd el nem a legkellemesebb emlékekkel távoztam onnét - Neveti el magát, és még tovább beszélni, ha hagynám, de tudom hogy mennünk kell így hívom rá fel Greg figyelmét is, aki még kíséretet is ad mellén. Nemsokára már ismét a kocsiban ülve furikázunk a dűnék között, de az ablakon, valamilyen fura sós illat érződik. Az óceán szaga, bár nem tudom Jim látta már valaha az óceánt, hiszen Elysiumból mégis csak más egy öblöt látni mint itt premierplánba az egészet.
- Nem hinném. Ez már Anarch felségterület, legalábbis ez a kis talpalatnyi hely. Elég sok fegyverük van hogy önmagában is távol tartsák a szarkákat, majd nemsokára meglátod, bár ne lepődj meg. - Teszem hozzá egy fura mosollyal miközben leereszkedve egy a srác most már láthatja tőlünk úgy 2-300 méterre az óceánt, de sok ideje nincs a nézelődésre. Bár úgy látszik hogy a semmi közepén vagyunk, nemsokára a belső zsebemből elő veszek valamit, amin egy számsort aktiválva, hirtelen azt veheti észre a mellettem ülő hogy az alattunk lévő talaj megremeg, majd egy bekapcsol egy dörmögő hidraulikus motor, és süllyedni kezdünk. Bizony nem minden az aminek látszik, ugyanis egy szép nagy katonai teherlift tetején csücsülünk, s hogy ez a lift hova tart? Hát le a föld alá. Így már talán a másik is értheti, miért olyan titkos ez a bázis. Eltelik vagy 5 perc mire leérünk, s itt lent már látszik hogy egy egész alaposan felkészített katonai létesítmény óriási raktáráb értünk. Vannak itt katonai járművek, néhány lánctalpas is, még a régi szép időkből, amik a 2000res évekre vezethetőek vissza. A raktérben jó pár férfi és nő dolgozik, lőszereket pakolnak, végzik a mindennapi teendőket, de ha a srác figyel, olyan érzése lehet, mintha valami "nagyra" készülnének.

Posted by: Jimmy Latoya Sep 10 2014, 06:10 PM
Ha vallásos lennék, akkor most biztos sűrűn mondanék köszönetet valamelyik istenségnek, hogy sikerült megmenekülnünk és megmentőink pont a megfelelő időben bukkantak fel, arról már nem is beszélve, hogy pont a megfelelő emberekbe botlottuk bele, így már valamelyest biztonságban érezhettük magunkat, legalábbis remélem, hogy a nehezén már túl vagyunk, mert kezd elég lenni a jóból a mai napra.
A másik szerencse, hogy nem valami citromba harapott fazonokat sodort elibénk a szél, hanem egy belevaló fickót, Greg-et, akinek nem vette kedvét a zord környezet és humora is volt.
Egyből megtalálta a megfelelő hangot és jót nevettünk saját magunkon is, most, hogy már a megkönnyebbülés is belejátszott.
- Mit érne az élet egy kis izgalom nélkül, nem igaz? – kontrázok rá a szavaira. – Te sem azért vagy idekinn, mert minden teljesen rendben odabenn. – intek a feje felé, vigyorogva.
Aztán, hogy a Szellemvárosra keveredik a szó, ismét csak egy húron pendülünk, mikor elmondja, hogy ő is járt már ott és neki sem tetszett túlságosan.
- Azt a helyet szerintem jobb lenne eltakarítani a föld színéről, mielőtt azok a zombik ott túlszaporodnának. – fejezem ki hő óhajom, mert még az emlékükbe is beleborzongok.
Habár az is lehet, hogy ez egy jó kis elővéd az Anarch-nak, hiszen, aki oda betéved, vagy nem jut ki élve, vagy hanyatt-homlok elmenekül.
Azonban nekünk még van egy elintézetlen dolgunk, így hamarosan már egy másik kocsi kíséretében autókázunk a bázis felé, amit, akár hogyan meresztgetem a szemem még nem látom, pedig a terület olyan sík, mint egy asztal.
A levegő is megváltozik, sósabb, nedvesebb lesz, ami az óceánnak köszönhető, amit eddig csak holotévén láttam. Mivel a városban, falak és zsúfoltság közepette nőttem fel, nekem már ez a végelláthatatlan pusztaság is nyomasztó, de annak a hatalmas víztömegnek a tudata, talán még ennél is idegfeszítőbb. Lehet, hogy látványra csodás, de számomra nyomasztó is egyben.
Legalább már az nem kell, hogy aggasszon, hogy ismét fosztogatókba botlunk, ha hinni lehet Nil-nek, de azt is mondta, hogy a bázis már közel van, én meg nem látok semmit.
Az azonban már kezd gyanús lenni, mikor a srác előszed valami távirányítófélét és megnyomva azt, megremeg alattunk az egész kocsiszekrény, majd a talaj jó része velünk együtt süllyedni kezd.
- Ezt aztán az álcázás! – nevetek fel vidáman a mellett ülő Nil-re nézve. – Nem csodálom, hogy a CDS és a zsaruk bármennyire is keresték, nem találták soha meg. – bólintok elismerően, majd izgatottan nézelődök, ahogy a teherlift megérkezik az egyik alsóbb szintre.
A hangár méretéből adódóan el tudom képzelni, milyen méretekkel rendelkezhet ez a hely.
- Ezt az Anarch csinálta, vagy csak rábukkantatok a helyre és készen tálalva volt? – szállok ki a kocsiból.
Szép kis gyűjtemény ácsorog itt, de egyik sem mai darab láthatóan, bár jó párat láttam már felvételeken, a legtöbb katonai járműnek tűnik. És elég nagy a nyüzsgés, sokan pakolásznak, sürögnek-forognak, ami azt az érzést kelti bennem, hogy terveznek valamit.
- Úgy látom belecsöppentünk valamibe. – sétálok Nil mellé, hiszen ő ismeri itt a terepet.



Posted by: Nil Dryden Sep 20 2014, 06:41 PM
A fickó csak felnevet Jimmy szavaira, látható hogy a srác érzékenyen csiklandozza a nagydarab katona humorérzékét, de csak bólogat. A város megemlítésére azonban elhúzza a száját.
- Nevezzük őket inkább mutánsoknak. A zombi nem jó szó rájuk. Elhiheted lehet belőled is olyan vadállat vállna mint azok ha egy nagyobb adag sugárzást kapnál.... Már ha nem halnál meg, de ugye kérdés melyik a jobb lehetőség ....- Mondja a fickó és csak mondaná és mondaná, de nekünk menni kell, ezt pedig kénytelen megérteni, így aztán nemsokára ha minden igaz el is indulunk a műveleti bázis felé, s még kíséretet is kapunk. Nem sokat beszélgetünk, gondolom mindkettőnknek van mit átgondolnia, hiszen ebbe az egy napba elég sok minden történt. Az óceán szaga már idáig is érződik, és ez az egész valamilyen olyan fura érzést ad az ember számára, mintha Elysium és a modern technika soha se létezett volna. Legalábbis az én fejembe most ezek a gondolatok járnak. Az út azonban lassan rövidül mi pedig megérkezünk a bázishoz, pontosabban annak a bejáratához, ami igencsak trükkösen van megcsinálva lévén egy hatalmas felvonóról beszélünk, ami nem máshová vezet minket mint a föld alá. Jimmy szavaira azonban csak felnevetek miközben néhány slukkot beleszívva a cigimbe bólogatni kezdek.
- Naná.. Jó pár méter vastag kemény beton és ólomtömb az egész tetőszerkezet, és maga a bázis, is jó mélyen van. A radarok számára egyenlőre láthatatlanok vagyunk, csupán egy mélyebb vizsgálattal találhatnának erre felé bármilyen nyomot. Szerencsére azonban a CDS ritkán küld ki felderítőket. Ez a vidék nem a kedvencük - Húzom mosolyra a számat, miközben lassan elérjük a raktárszintet ahol aztán le is parkolok egy üres helyre, majd kinyitva az ajtót kipattanok a kocsiból.
- Erre eléggé bonyolult a magyarázat. Először is szerinted mi az Anarch? - Kérdezem egy fura félmosollyal, majd mielőtt a srác megpróbálná megfogalmazni, inkább úgy döntök tovább folytatom.
- Hajdan nem mindenki értett egyet a CDS-el és az ő törekvéseivel. Mindannyian tudjuk hogy egyeduralmú hatalmat akar, ezt pedig csak úgy érheti el hogy behódoltat mindenkit, akit pedig nem sikerül azt likvidálja. Régen rengeteg dolog működött amiről a mai fiatalok 90 százalékának még csak tudomása sincs. Pártok voltak, szabad választás, jól működő szociális háló, munkahelyek.... Eltudod képzelni hogy alig pár évtizeddel ezelőtt még olyan hogy "nyomornegyed" még csak nem is létezett? - Nézek rá komoly tekintettel, majd elindulok az egyik folyosón, ugyanis célja is van hogy ide jöttünk. A lenti folyosók egyébként elég tágasak, s hangosak is. Rádióadások, eligazítások vízhangját verik vissza a falak, az Elysiumi hipertechnikának pedig nyoma sincs.
- Azt hiszem az állam túl sokáig hagyta munkálkodni a CDS-t és az ő gépesítési törekvéseit. Így kezdődött el minden. Rövid idő alatt tett róla a cég hogy leszámoljon mindenkivel aki az ellenfele lehet a jövőben. RÉszben sikerült is, de voltak néhányan akik ellenálltak. Ilyen volt a haditengerészet harmadik flottaparancsnoka is, illetve néhány tiszt a hírszerzéstől, és a szárazföldi erőktől, és jó pár olyan kocka mint én, akik megszereztek néhány szupertitkos fájlt. Röviden így kezdődött az Anarch ébredése, a többit meg gondolom tudod.. . Később persze csatlakoztak hozzájuk olyanok is mint én, azt hiszem a város lassan ráébred arra hogy a pompa mögött a sötétség egyre csak nő.. De hogy vissza térjünk a kérdésedre egyik sem jó válasz. Ez a hely anno a flottaparancsnokság egyik kísérleti bázisa volt. Az akkor még államinak nevezett vezetés se tudta pontosan hol van, később pedig néhány hacker kitörölte az infókat az adatbázisokból... - Rántom meg a vállamat. Persze lehetne még történeteket mesélni, én is csak hallottam ezeket lévén nem voltam itt a testvériség megalapításakor, de hiszek abba hogy így történhetett. Áthaladunk néhány nagyobb termen, míg végül egy lifthez érünk amin lefelé haladva nemsokára egy igen méretes és acélajtó elé érünk. Az ajtókat őrök védik és láthatóan igen csak jól felszerelve, bár az is tény hogy a hidraulikával működő ajtón önmagában nehéz lenne áttörni.
- Itt van az eligazító. Várj meg itt ameddig lerendezem a dolgot. És kéne az adathordozó is - Fordulok felé, s ha megkapom nemsokára el is tűnök egy rövid időre. Az idő pedig csak telik és telik én pedig olyan húsz perccel később érek vissza igencsak gondterhelt arccal.
- A tábornok látni akar. - Csupán csak ennyit mondok, jelezve hogy menjen át az ajtón. Az anarch vezetőinek akarata itt szent, hiába vagyok bennfentes, néha jobb engedelmeskedni az utasításnak.

Posted by: Jimmy Latoya Sep 21 2014, 12:31 PM
Igazán örülök, hogy végre magunk mögött hagytuk a Szellemvárost, bár valószínűleg mér egy darabig kísérteni fog rémálmaimban. Nem mondom a Város is tele van veszélyekkel és könnyen ott hagyhatja az ember a fogát, de ott legalább nem ilyen elfajzott szerencsétlen mutánsokkal kell szembenézni, hanem csak a zsarukkal, a CDS-sel, más bandákkal, stb., és azt már megszoktam.
Az, hogy összefutottunk az Anarch előretolt egységével és még biztonsági kíséretet is kaptunk jócskán oldja a feszültségemet, ráadásul Nil vezet, így kicsit kiengedhetek, ellazulva ücsörgök az anyósülésen, egészen addig, míg ki nem derül, hogy egy egész bázis van alattunk, ahová a semmi közepéről liftezünk le autóstól, mindenestől.
Ez újból felcsigázza az érdeklődésemet, függetlenül attól, hogy mennyire kimerült és fáradt vagyok.
Akár mennyire is igyekszem távol tartani magam attól, hogy mélyebben beleártsam magam az anarchos dolgokba, az tagadhatatlan, hogy ők az egyetlen összehangoltan működő szervezet, aki komoly fejtörést okoz a CDS-nek és képes még egy ilyen létesítményt is létrehozni, vagy fenntartani, aminek a hangárjában most kiszállunk az autóból.
- Minek is kockáztatnának, hiszen az emberek túlnyomó többségét uralják. Elég nekik, ha a városban nem hagyják a tieiteket tevékenykedni és megvetni a lábatok. – bólintok arra a felvetésére, hogy nem nagyon merészkedik ide felderítő egység. – Gondolom a műholdakat meg zavarja a sugárzás. – teszem még hozzá.
A kérdésére, hogy mi is az ő szervezetük, csak értetlenül nézek rá, nem tudva, hogy mire akar kilyukadni, de nem sokáig hagy kétségek között már folytatja is, mint aki csak egy költői kérdést tett fel.
Aztán figyelmesen hallgatom, amikor elmeséli a szervezet kezdetének történetét, hiszen, mint szerintem a legtöbb ember, én is csak annyit tudok az Anarchról, hogy egy illegálisan működő ellenálló szervezet, amire a CDS gyorsan rásütötte a terrorista jelzőt és úgy is tekint mindenkire, akire csak a gyanú árnyéka is rávetül, hogy köze van hozzájuk. Jaj annak a szerencsétlennek!
Az, hogy volt idő, amikor nem volt nyomornegyed és mindenkinek volt tisztességes munkája tényleg elég elképzelhetetlen volt, legtöbbünk számára csak valami fantasztikus, utópisztikus film témája lehetett csak.
Kétkedve meg is ingatom a fejem, de hát miért mondana ilyesmit, biztos van némi alapja, ha nem is igaz minden belőle.
Közben egyre beljebb haladunk a komplexumba, ami tényleg hatalmas méretekkel rendelkezik és a nem kevés jelenlévő anarch létszámot jelzi, hogy elég ricsajos és belakott is.
- Azt mondod, hogy komoly, magas tisztségben lévő katonák és civilek alapították az Anarch-ot? – kérdezem kissé hitetlenkedve, de ez legalább megmagyarázná, hogy miért ilyen jól szervezett és hogy jutottak ilyen lehetőségekhez, mint ez a bázis is. – Ez tényleg szuper! – lelkesülök fel a hallottakon, mint egy izgatott kamasz.
Újabb emeleteket hagyunk magunk mögött egy lifttel, aztán megérkezünk egy méretes és masszívnak tűnő acélajtóhoz, amit még két őr is strázsál marconán, állig fegyverben. Biztos vagyok benne, hogy valami központ félében lehetünk, ha ekkora még itt is a biztonság.
- Rendben. – bólintok Nil-nek, amikor arra kér várjam meg itt és átadom neki a megszerzett adathordozót is.
Egyáltalán nem sértődöm meg, hogy nem visz magával, minél kevesebbet tudok, annál jobb nekem és annál hamarabb térhetek vissza a régi életemhez és a kölykökhöz. Már igazán kezdenek hiányozni.
A szemközti falnál guggolásba lecsúszva, unalmamban a körmömet piszkálva várom a visszatértét, néha egy-egy vigyort küldve a bizalmatlanul nézegető őrökre, csak, hogy kicsit idegesítsem őket.
- Mi van? – húzom el a szám kelletlenül, ahogy meglátom Nil képét és hallom a szavait. – Remélem nem sérültek meg a fájlok? Mitől lettem ilyen érdekes? – cseng flegmán a hangom, de némi aggodalom is vegyül benne, bár nem hiszem, hogy okom lenne rá, elvégre az életem kockáztattam értük, nem?
De nem igazán van választási lehetőségem itt az anarch szívében, így belépek az oroszlán barlangjába, hogy találkozzam azzal a kíváncsi tábornokkal.


Posted by: Omega Sep 27 2014, 06:01 PM
Nil csak bólint a szavakra. Bármennyire is hihetetlen az Anarch is elindult valahonnan, márpedig egy csapat csürhe nem lett volna képes egyedül idáig fennmaradni. Így talán belegondolva már Jim is sejtheti hogy van igazság abban amit a férfi mond. Leérve az eligazítóba azonban pár percig egyedül marad a fiú, aki úgy tűnik azért feltalálja magát, még az őröket is megpróbálja kicsit idegesíteni, de látszólag az Ő ingerküszöbük magasabb, minthogy ilyesmi befolyásolja őket. A probléma akkor kezdődik amikor Nil vissza tér, és jelzi Jimnek hogy most ő következik. A kérdésre a férfi csak megrázza a fejét.
- Nem, nyugi a fileoknak semmi baja, gondolom azért akarnak látni mert te voltál egyedül utoljára a századossal. - mondja, de mivel az idő sürgeti őket, így a fiúnak is lépnie kell, méghozzá igencsak sebtiben befelé az ajtón. Mikor belép a vaskos acélajtó bezárul mögötte, ő pedig első sorból nézheti végig az eligazító termet, ami leginkább egy felspécizett főhadiszállásra emlékeztetheti, már ha járt valaha ilyesmibe. A terem méretei elég nagyok ahhoz hogy akár 50 ember is kényelmesen elférjen benne. A terem végébe egy igencsak nagy holo kivetítő foglal helyet, melyen az észak amerikai régiók láthatóak, középen egy igencsak nagy terepasztal látható, a terem különböző végpontjaiba pedig a beérkező rádióadásokat dolgozzák fel, és küldik tovább az illetékeseknek. Természetesen a technika valamivel régebbi mint a megszokott, ez főleg a rádióvevőkön észre vehető, mert ezek még a jó öreg analóg időkből származnak frekvenciasávval, sistergős hanggal karöltve. Ha Jim agya jól pörög sejtheti hogy a kommunikációs részleg direkt működik a régi módszerekkel, valószínűleg azért mert így nehezebben letapogathatóak a CDS ultra modern telekomunikációs eszközei számára. A tömegből azonban egy mély és szigorú hang tűnik ki, aki igencsak magabiztosan, nem kevés indulattal a hangjában osztogatja a parancsokat.
- Nem, már megmondtam azokat a rohadt 22eseket tegnapra kellett volna leszállítani.... - A rádión átszűrődő választ nem igazán hallhatja Jim, de mintha nagyon távolról jönne a hang, és a háttérbe géppuska tűz hangja is felfedezhető. A férfi dübörgő válaszát már annál inkább hallhatja sőt értelmezheti is.
-Akkor emelje fel a hátsóját százados és mozgósítsa azokat a csapatokat a szentségit, vagy kiebrudálom a századparancsnokságról és mehet vissza a bokorugrók közé. Nyakunkon vannak ezek a bádogdobozok, nincs visszavonulás. Garlick kilép. A fene essen bele ezeket már tegnapra kértem, az idő itt is pénz.. Á szóval itt van, remek vezessék ide - Adja ki a parancsot, és a Jimet követő őr jelez is neki hogy kövesse. Persze ha nem akarja akkor erőszakkal lesz oda vezetve az igencsak széles holografikus terepasztal elé, aminek az asztalfőjén egy középkorú igencsak leharcolt arcú szigorú férfi ül, átható tekintettel. A bal karja nem saját, láthatóan acéllal megerősített hidraulikus izmokkal ellátott mű kar, amelyet egy igencsak csinos fémes borítás tesz emberi kinézetűvé. Valószínűleg már nem egy csatateret meglátott férfi. Ha Jimben egy bizonyos belső hang azt súgja hogy ezzel a taggal nem kell szarakodni akkor jobb ha ráhallgat. Láthatóan a férfinek nincs jó kedve, és elég magas tisztségben lehet itt az Anarchnál. Amikor Jimmy oda ér a férfi szigorú tekintete végig vizslatja őt, végül csak biccent egyet felé, majd jelez hogy foglaljon helyet.
user posted image
- Áh.. Ha nem tévedek Mr Latoya-t tisztelhetem önben. Dryden tizedestől megkaptam a kellő információkat önről, és arról hogy maga volt az utolsó élő ember akivel az a szemétláda CDS-es utoljára kommunikált. - Kezd bele, végig simítva az állán elgondolkozó tekintettel, végül nyugodt hangon folytatja.
- Nézze fiam, nem fogok kertelni, amit ott ketten műveltek egy eszement baromság volt, még is ez a baromság miatt olyan információ részek birtokába jutottunk ami arra enged következtetni még csak most kezdünk elmerülni abban a bizonyos szarban.... - Némul el egy pillanatra miközben az asztalon lévő cigisdobozból kiemel egy szállat és rágyújt.
- Ha helyesek az értesüléseim ön információkkal kereskedik. Kell nekünk egy olyan ember, aki úgy ismeri a várost mint a tenyerét, és ha arról van szó, tud bizonyos információkat szerezni egy személy hollétéről. Maga lesz az az ember! - Jelenti ki a másik szemébe nézve, miközben kissé át is hajol az asztalon, mélyen a szemébe nézve. Bár lehet fenyegetőnek hat, igazából ez nem fenyegetés , csupán egy egyszerű kijelentő mondat, s úgy tűnik valamilyen titokzatos okból biztos benne hogy Jimmy el fogja vállalni a dolgot. S hogy miért? Nos az kiderül akkor ha a fiú ellenkezni próbálna az ajánlat ellen..


Posted by: Jimmy Latoya Sep 28 2014, 01:18 PM
Soha nem gondoltam bele, hogy mi is tulajdonképpen az Anarch, hiszen ahogy a CDS és az NWA, meg sok másik hatalomra éhes megavállalat, ők is része voltak az életemnek.
Miután beindult a kis bizniszem, néha-néha dolgoztam nekik is, de igazából soha nem voltam a része a szervezetnek, sőt. igyekeztem semleges maradni, nem elköteleződni, hiszen az ártott volna az üzletemnek.
Ez a meló nem is úgy indult, mint egy anarchos akció, hiszen csak egy barát kérésére kezdtem bele, aztán némileg személyessé is vált az ügy, de sosem gondoltam rá, hogy tulajdonképpen az ellenállóknak dolgozom.
Aztán, amióta végig menekültük a város, majd a Sivárföldeket, valahogy nem is ez járt a fejemben, ez volt a legkisebb problémám.
Most, hogy magamra maradva unatkoztam a folyosón és a legtöbb az volt, amit tehettem, hogy idegesítettem az őröket, azért kezdtem felfogni, hogy igazán mibe is keveredtem és, hogy hol vagyok, mekkora is ez a szervezet, meddig nyúlnak a csápjai.
Nagyon nagy mélységekbe azonban nem gondolhattam bele, mert mire levonhattam volna a következtetéseimet, ismét megjelent Nil, akinek kissé gondterhelt képe azt sugallta, hogy valami baj van, ezért nem nagyon akaródzott átmenni azon a vasajtón, ami olyan volt, mint valami határkő és nem tudtam mi vár odabenn.
- Aha! Aztán sokra mentem vele. – jegyzetem meg. – Te is annyit tudsz arról a szarzsákról, mint én.
De persze, ez nem jelent semmit, mivel senki nem kérdezi, hogy akarok e menni, menni kell és kész.
Aztán, ahogy átlépem a képzeletbeli küszöböt és becsukódik mögöttem az ajtó, azzal a lendülettel meg is torpanok, aminek következtében a mögöttem ballagó őr, majdnem fellök. Nagyot káromkodik és igyekszik beljebb taszigálni, de én nagy szemekkel nézem a hatalmas irányítóközpontot, ami valószínűleg az Anarch szíve is egyben. Csak holotévében láttam hasonlót, de élőben sokkal megdöbbentőbb volt. A kivetítők kékes villódzása, a hatalmas terepasztal, a hangzavar, amit a régimódi rádiókkal kommunikálva okoznak, szóval, nem mondom, hogy nem vagyok lenyűgözve.
Nézelődésemből egy pattogó, kemény hang rángat ki, amire óhatatlanul odakapom a fejem, de a zűrzavarban egyelőre csak a szavait hallom és erős tippem van, hogy ez lesz az a bizonyos tábornok, akit Nil emlegetett és ezek szerint Garlich-nak hívják. Nem sokat pöcsölt azzal a századossal a vonal másik végén.
De úgy néz ki, hogy már én kerülök sorra és nem kell noszogatni, hiszen van fülem és bolond sem vagyok, hogy értelmetlenül ellenálljak, így hamarosan már magát a parancsnokot is megpillanthatom, aki tipikus példája egy veterán katonának. Nagyhangú, tapasztalt és az idő vasfoga is rajtahagyta a nyomát. Nem csak az arcán, hanem, ahogy elnézem a testén is, mert a karját implant helyettesíti.
Nem vagyok egy beszari alkat, de a vizslató, éles tekintetét alig-alig állom, szerencsére nem sokára inkább hellyel kínál, nem mintha ettől sokkal jobban érezném magam. Feszengve ülök le, mint egy halálra ítélt, pedig valószínűleg nincs okom rá, de valahogy rossz érzéseim vannak ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban.
- Ja, én vagyok és stimmt az is, hogy ott voltam mikor kinyírta magát. – bólintottam, mert eddig semmi riasztót nem tapasztaltam, de aztán nem tetszett a nézése.
Persze nem állom meg a körülmények ellenére sem, hogy ne vigyorodjak el, mikor eszement őrültségnek titulálja az akciónkat, hiszen igaza volt, de hát akkor sem hagytam volna ki!
- Nem volt semmi, az már igaz!
Mikor aztán kitértünk a munkámra, akkor már gyanakodva szűkültek össze a szemeim, mert ez nagyon beszervezésnek tűnt, vagyis inkább ténymegállapításnak, mintha már eldöntötte volna.
- Hééé! Álljunk csak meg! Ne olyan hevesen! – emeltem fel a kezem gyorsan. – Az, hogy megszerzek információkat az okés, mert ebből élek, de nem csak az Anarch-nak dolgozom, hanem bárkinek, aki megfizeti. – ráztam meg a fejem, nehogy már besorozzon itt nekem.! – Ez egy kis plusz meló volt, mert Nil a barátom, de ennyi, és én már itt sem vagyok. – igyekeztem felállni a székről, hogy nyomatékosítsam indulási szándékomat.


Posted by: Omega Oct 16 2014, 12:52 AM
Jim ha szeretné, ha nem találkozni fog a tábornokkal, ugyanis nemsokára szépen oda is lesz kísérve, így már teljes valósággal láthatja Garlick tábornokot. A fickó nem a jó modorról és a selymes hangnemről híres, ez látszik is rajta, ahogy megszólítja Jimmyt. Mindazon által a fiúnak jobb vigyázni azzal amit mond.
- Megelégedtem volna egy igennel vagy egy nemmel is. Én elhiszem hogy rendkívül vakmerő dolgot hajtottak végre, ahogy azt is hogy a maga korosztálya azt hiszi hogy önöké a jövő, aztán néhány héttel később amikor beüt a krah az életükért könyörögve kérdezik maguktól hogy lehetett ennyire nagy mellénnyel.... - Vakkant közbe a férfi kissé nyers hangján, és hallhatóan nemsokára rá is tér a lényegre. Sejthette volna Jim hogy ennyivel nem végződhet a dolog. Most már benne van a szarban nyakik, és úgy tűnik az Anarch nem igazán szeretné ha elpártolna tőlük. Valamiért úgy tűnik a tábornok ezt a fiaal srácot szemelte ki, de a konkrét okokat nem köti a srác orrára. Lényegtelen is talán. Amikor a fiú beszélni kezd, a férfi arcán látható hogy valami ilyesmire számított, ám még most se mosolyog. Arca akár egy komor kőszikla úgy hallgatja végig Jim mondandóját, ki mikor fel akar állni érezheti hogy egy erős kéz, finoman de mégis határozottan tolja vissza jelezve, hogy még nincs elmenés, csak ha a tábornok is úgy gondolja.
- Ne olyan sietősen fiam, azt hiszem még nem fejeztem be, és ígérem a mondandóm végére azt hiszem meg fogja érteni, meg merem kockáztatni hogy egyet ért majd a céljainkban, és segíteni fog ha szépen megkérem rá. - Vezeti elő, jól meg rágva a szavakat, végül felállva a térkép felé indul , ami most is szokásos kékes vibrálással jelez néhány pontot az északi féltekén.
-Nézze. Látom magán hogy nem katona alkat. Kétlem hogy a sivárföldeken huzamosabban túlélné, de nem is azt kérem hogy katonáskodjon. Ha jól hallottam ön információkkal kereskedik, és nekem egy olyan emberre van szükségem akinek konkrét információs hálói vannak. Az Anarchos ügynökök kevesen vannak, és szívesebben alkalmaznám őket ide kint ahol ugyan csak haszna lenne az erős kéznek. Mivel ön fiam nem tartozik a soraink közé kevésbé ismert, így a színfalak mögött tud dolgozni, és higgye el van miért... A tét pedig nem más mint maga a város. - Csendesedik el, majd kezeit hátra téve fejével a kijelző fele mutat ahol különböző adatok kezdenek felsorakozni, mindenféle cybertechnikai és biológiai információkkal.
- Még nem dekódoltuk teljesen de gyanítjuk hogy a lemásolt adatok tartalmazhatják egy részét egy kísérleti nano vírus terveinek, ami eddig Zeus kódnéven futott. A CDS úgy tűnik megnyitotta pandora szelencéjét, és ha ezt a vírust katonai céllal vetik be, az nem csak minket de a városi polgárokat, sőt önmagukat is veszélybe sodorhatják. Tisztában van vele mit jelent a Kíberbiológiai mutáció? Ha nem legyen annyi elég korunk talán egyik legveszélyesebb jelenségét rejti ez a vírus mely bár más értelemben de pusztítóbb lehet mint a járvány amivel az évezred elején küzdött az emberiség. - Villan meg a tekintete, miközben kezével a térképre mutatva ott felvillan néhány pont. Jimmy hamar rájöhet hogy az egyik Elysiumot mutatja.
- Egyetlen választásunk maradt. Meg kell állítanunk a fejlesztést, az már más kérdés miképpen. Ha segít az információival talán van rá esély hogy kis áldozatokkal megtegyük mindezt, de ha úgy döntene kivonja magát és homokba dugja a fejét mint sokan mások, mi akkor is megállítjuk. Erre a célra két közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta is a rendelkezésünkre áll, amiknek a nukleáris fejei jelenleg is a várost célozzák. A döntés az öné, ha akar elmehet, de azt ajánlom eméssze meg a hallottakat, és ne legyen elhamarkodott a döntése - Fordul meg, úgy tűnik ezzel befejezte amit akart, és nemsokára a hátsó kijárat felé veszi az irányt. Bizony amit mondott nem éppen a legrózsásabb, főleg Jimmy számára, aki talán Tv-ben ha láthatta mire képes egy atombomba, most pedig nem is egy, hanem rögtön kettő ami a várost fenyegeti.

Posted by: Jimmy Latoya Oct 19 2014, 03:18 PM
Bár már régen volt mikor valaki megmosta a fejemet, most kimondottan úgy érzem magam, mint amikor valamikor az ősidőkben, amire már alig-alig emlékszem, apám hegyibeszédet tartott, mit rontottam el, mit csináltam rosszul, de ez akkoriban mindennapos volt, hiszen ő sosem volt elégedett, aminek a szíjával nyomatékot is adott.
Éppen ezért nem nagyon díjaztam a tábornok szavait, mert egyáltalán nem volt szükségem sem a helyeslésére, sem a jóváhagyására, hogy bármit tegyek, vagy ne tegyek. Már régen a magam ura voltam!
- Mivel nem ismer, nem hiszem, hogy bármilyen jogalapja van arra, hogy megítélje mit miért csinálok. – rázom meg a fejem rosszkedvűen, mert kicsit csapdában érzem itt magam.
Ha nem így lenne, már felálltam volna és elmentem volna, lehetőséget adva Garlich-nek, hogy olyan véleményt alakítson ki, amit akar, de megtartsa magának.
Lehet, hogy a maga faragatlan modorában nagyszerű hadvezér és ember volt, de én már túl régen voltam az utcán és mentem a saját fejem után, hogy bárkitől hagyjam, hogy úgy kezeljen, mint egy kölyköt. Viszont a józan ész megszabta a határaimat. Itt ő volt otthon!
És ezt azonnal nyomatékosan a tudtomra is adják, mikor megpróbálkozom a távozással, ami természetesen nem megy olyan könnyen. Óóóóó, hogy számítottam erre!
Morcosan rázom le a vállamról a kemény kezet és nézek az ismét megszólaló tábornokra, viszont vigyázok, hogy csak magamban káromkodjak.
- Hát ezek után ezt erősen kétlem, de biztos vagyok benne, hogy akkor is elmondja. – jegyzem meg cseppnyi gúnnyal a hangomban, csak, hogy érezze ezzel nem tette népszerűbbé az ügyüket a szememben egyelőre.
Azonban ha tetszik, ha nem meg kell hallgatnom a mondanivalóját, aminek kezdetekor, egyetértően rábólintok, bár tudom, hogy azt, hogy nem vagyok katonaalkat nem azért mondja, hogy felmentsen bármi alól is, amit rám akar testálni. Ez még csak a kezdet! Éppen ezért résen vagyok, mert semmi szín alatt nem szeretném, ha behúzna a csőbe.
Szavait hallgatva semmilyen érzelem nem látszódik az arcomon. Láthatóan tényleg nem ismer annyira, hogy számításba vegye, a város sorsa már régen nem hat meg. Őket sem érdekelte az én sorsom! Persze nem vagyok érzéketlen fatuskó, de ez egyénre szabott. Sok mindenre hajlandó vagyok az embereimért és a kevés barátomért, de a nagy szavak, mint, hogy tegyek valamit az emberiségért, a város nyomorultjaiért, akik belesatnyultak az elnyomásba,…..nem,…..nem tudnak megérinteni.
Nem vagyok mátrixzsoké sem, hogy tudjam milyen adathalmazok futnak azon a képernyőkön, bár nem kell sok ész hozzá, hogy sejtsem a szavai alapján, hogy az általunk hozott anyagról van szó.
- Én csak megszerzem és eladom az adatokat, nem dolgozom velük. – rántom meg a vállam, továbbra sem nagyon aggódva az információktól, amit elmondott, hiszen mit tehetnék én ellene? – De legalább már maguk tudják. – teszem hozzá, látva, hogy ő mennyire a szívén viseli.
Na, de azután jön még csak a fekete leves, mert nem elég, hogy az életem kockáztatásával leszállítottam nekik ezt az információt, még ezek után meg is vagyok zsarolva!
Elvörösödök, ahogy a végére ér a szónoklatnak, de nem tudja, hogy tojok a városi emberek nagyrészére, viszont a Farkaskölykök is ott élnek. Na meg persze mit kezdenék egy atomfelhővel a város helyén!
Végig fut rajtam, hogy ezeket hallgatva, vajon az Anarch mennyivel jobb, mint a jelenleg a várost uraló CDS, de azt hiszem nem most lesz ezen időm mélyen eltöprengeni.
- Egyetértést zsarolással kierőszakolni? Hmm, lehet többet vártam volna. – válaszolok némi szünet után némileg lehiggadva. – És bár nem azért, amit felhozott, nem a városért, de megteszem, amit akar. Milyen feladatot szán nekem? – dőlök hátra és függesztem rá figyelmes tekintetemet.


Posted by: Nil Dryden Nov 10 2014, 12:35 AM
- Ez is csupán egy eszköz fiam. A zsarolás legyen a legrosszabb dolog egész életében ami magával történt azt kívánom.. Ami pedig a feladatot illeti, időben tájékoztatni fogjuk. Egyenlőre csak annyit mondok hogy információ szerzése és továbbítása. Gondolom ez nem olyan teljesíthetetlen feladat egy maga fajtának - Mondja még mindig komor arccal figyelve Jimmyt, miután megfordult. Pár percig nézi még mintha csak meg akarna bizonyosodni róla, hogy jó emberrel alkudott e le végül mintha csak megelégedne a dologgal biccent a katonák felé.
- Kiengedhetik az urat. Ha kell segítsenek neki vissza jutni a városba- Mondja s se szó se beszéd ki is viharzik a teremből. Ezután ha akar Jimmy akár el is hagyhatja azt, az ajtóban meg már a mai napi jól bejáratott társa várja, vagyis én. Arcomon látszik hogy eléggé lehangolt vagyok, és bizony bosszant pár dolog, amit bár tűrni tűrök, de arcomon mégis meglátszik, hogy sok mindenben nem értek egyet. Gondolom Jim nem lepődik meg ezen az arckifejezésen hiszen a tábornok tervéről én is tudtam mindent, mikor bementem, elmondta a tervét, az egészen más hogy bármennyire is ki akartam ebből vonni a srácot úgy tűnik Garlick hajthatatlan az ügyben. Szó nélkül szegődök mellé, kezemmel jelezve hogy melyik folyosón haladjunk tovább.
- Sajnálom hogy te is belekeveredtél pajtás... Garlick jó parancsnok, de egyben önző is. Azt hiszem ha lehetősége lenne rá mindenkit besorozna az Anarchhoz. Ahogy látom valószínűleg sikerült megkörnyékeznie - Mondom miközben kicsit lassítok a tempón, s a zsebembe nyúlva egy cigit veszek elő, amivel megkínálom azért a másikat is. MEglehet ilyen beszélgetés után nem árt ha megpróbálunk lazítani.
-
Ha akarod itt pihenhetsz is amennyit szeretnél. Kapsz élelmet és vizet, és ahogy hallom embereket is kapsz akik segítenek vissza jutni Elysiumba. - Állok meg egy pillanatra vele szembe egy pillanatra közelebb lépve hozzá, és átnyújtok neki egy személyi hívót. Valószínűleg ha Jim se hülye sejtheti hogy bár együtt hagytuk el a várost vissza térni csak ő fog jelenleg. S hogy miért ? Nos lehet nem kéne erről beszélnem de most mégis fogok, azt hiszem bízhatok a kölyökbe. Jobban mint ezelőtt sok emberbe.
- A személyi hívóm. Ha valamikor szükséged van segítségre el fogsz érni, a titkosított vonalra szóló belépési kód 5523. Van egy olyan érzésem hogy most egy időre elvállnak az útjaink. Van néhány dolog itt az Anarch háza táján ami böki a csőrömet és a végére akarok járni. Gondolom a tábornok bemutatta neked is azt az apró kis "Nukleáris problémát" - Húzom el a számat, miközben ismét elindulok a másik mellett, de tekintetemet még mindig Jimmyn tartom. Van egy olyan érzésem hogy máris többet tud mint amennyit szeretett volna.
- A garázsban van néhány páncélozott kocsi. Eljutsz vele a városig, aminek határához kíséretet is kapsz. A legegyszerűbb a déli falnál bejutni, közel a Derby pálya elejéhez. A kapu elektromos zára meg van berhelve elég ha a panel mögött lévő két kábelt megszikráztatod és 2 percre kinyithatod a fal egyik szervízbejáratát. - Magyarázom el neki elég részletesen ami remélhetőleg elég lesz hogy biztonsággal bejuthasson a városba.

Posted by: Jimmy Latoya Nov 16 2014, 07:49 PM
Egyáltalán nem találom viccesnek, hogy elbagatelizálja a zsarolás tényét, de hát nem nagyon van mit tennem ellene, most az ő játékszabályai szerint kell játszanom.
Persze tényleg nem nagy cucc, olyan dolgokat tennem, amit amúgy is megtennék, mert ezzel foglalkozom, de azt szeretem a saját elhatározásomból megtenni és természetesen megfelelő nyereség reményében. Mondjuk egy-két atomrobbanás biztos ártana az üzletnek, de akkor sem szeretem, ha valamit erőszakkal nyomnak le a torkomon. Pont ezért élem az életem egy banda élén, aki magasról tesznek a törvényekre, és nem elkötelezni magam még egy olyan szervezet mellett sem, mint az Anarch, mert mindig szerettem a saját fejem után menni.
Egy pár pillanatig farkas szemet néztünk, az én arcom sem volt vidámabb, mint a férfié.
Aztán elbocsát és még „kíséretet” is kapok, bár felmerül bennem, hogy talán ez számára is annyi biztosíték, mint számomra.
Nem köszönök el, csak megvonom a vállam és kimasírozok az ajtón, ahol Nil vár rám és bár én nem vághatok valami boldog képet, ő sem tűnik annak.
Lehet, hogy furának tűnik, hiszen vele kezdődött minden, de egyáltalán nem rá vagyok dühös. Az, hogy itt vagyok az én döntésem, még ha nem is sült el a legjobban, de ismerem már Nil-t annyira, hogy tudjam, nem ő akart ilyen helyzetbe hozni.
- Megkörnyékezni? – hörrenek fel zaklatottan. – Megzsarolt! Mindazok után, amit tettem, tettünk! Mintha eddig nem melóztam volna nektek , ha szükségetek volt rá? Jó, persze meg volt az ára, de én és a fiúk ebből élünk. – utalok a bandára.
Aztán igyekszem lehiggasztani magam, nem akarom a srácon levezetni a feszültségemet, ezért elfogadom a cigit és mélyen letüdőzöm az első slukkot, szerencsére kellően elzsibbaszt.
- Minél előbb menni akarok! – rázom meg a fejem a felajánlásra, de aztán csodálkozva emelem rá a tekintetem, ahogy átadja a kis szerkezetet.
Ha eddig csak sejtettem, most már tudtam, hogy nem jön vissza velem, de az, hogy egy közvetlen hozzáférést ad magához, a legnagyobb bizalmat sugározza felém, hiszen, ha lebukom és megtalálják nálam, könnyen rajtaveszthet.
- Öööö…..köszönöm, Nil. – veszem át és láthatja rajtam, hogy nagyon mélyen érintett a dolog.
Nekem nem igazán voltak barátaim, az életem mindig a küzdelmekről és a bizalmatlanságról szólt és ez most sokat jelentett nekem.
- Vigyázz azzal a pö… a tábornokkal, úgy látom, az elveiért sok mindenre képes. – bólintottam a szavaira és a kérdésére is. – Megmutatta, ez volt a zsarolás alapja.
Aztán még meghallgatom a további jó tanácsokat és instrukciókat, miként jutok vissza „szeretett”városomba és lehet hülyén hangzik, de már honvágyam volt. Tényleg nem szerettem volna, ha egy gombafelhőben füstöl el.
- Köszönök mindent Nil. – mondom neki mielőtt a garázsba indulnék és feszengve állok meg, nem tudva, miként búcsúzzak el tőle, hiszen lehet, nem látom többet és tényleg jó barát volt. - Azért, ha a városba jössz csörgess meg, legurítunk valahol egy sört és nosztalgiázunk egyet a legutóbbi autósüldözésünkről. – vigyorodtam el végül és barátian megütöttem a vállát. – Merre is van az a garázs? – torpantam meg az indulás lendületéből a fejem vakarva.
Ha minden rendben ment, másnap már a városban virradt rám a nap.


Posted by: Zed May 7 2016, 01:52 PM
Az elmúlt néhány napban annyi csalódás ért, hogy már kezdett nehezemre esni feldolgozni őket. Bejártam a sivárföldek egy részét, találkoztam vándorokkal és furcsa, vad teremtményekkel, de civilizációnak nyomát sem találtam. Pár napja például egy remetével elegyedtem szóváltásba. Nem volt beszédes fajta, de azt megtudtam, hogy északnyugatra kell tartanom, ha a megavárosba szeretnék menni, noha nem tanácsolta, hogy emberek közé keveredjek. Figyelmeztetett, hogy két hét járásra van innen és rengeteg veszélyt rejt a pusztaság, mire elmagyaráztam neki, hogy igazából én nem vagyok idő szűkében és biztos, hogy meg tudom értetni magam másokkal, ha szorult helyzetbe kerülnék. Azt hiszem kinevetett, de nem tudtam biztosra mondani, mert maszkot viselt a szája fölött. Szívesen beszélgettem volna még vele, de tovább kellett mennie, nem árulta el hová. Ő volt eddig az egyetlen, aki szóba állt velem úgy-ahogy, és nekem már ez is elég volt. A horizonton egy város sziluettje körvonalazódott előttem. Nagyszerű! Hát, elég hamar ideértem... Vagy a vén remete vesztette el ennyire az időérzékét, vagy én haladok nagyon gyorsan, ugyanis a jósolt két hétből még csak három nap telt el. Igaz, nekem nem kell megállnom éjszakára pihenni és a sötétség sem okoz gondot, ugyanis remekül látok benne. Aggodalmak ide vagy oda, mennem kellett tovább. Bizonyára teljesen bolond volt az öreg és azt sem tudta, hol van. Ahogy közelebb és közelebb értem, kétségeim kezdtek beigazolódni. A házak omladoztak és pont olyan kihaltnak tűnt minden, mint a sivatag. Még egy csalódás... Vagy talán nem erre a városra gondolt. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy ki kéne inkább kerülnöm és úgy mennem tovább északnyugat felé, de ha már idáig eljöttem szerintem logikusabb lenne keresztül haladni rajta. Rövidebb is így az út és ki tudja? Lehet, hogy mégis találok itt valami érdekeset. Egyelőre nem éreztem magam különösebb veszélyben. Ezt a várost csak szellemek lakják, azoktól meg a legkevésbé sem féltem, nem én. Rögtön az első háznál a város szélén rá kellett jönnöm, hogy rosszabb a helyzet, mint gondoltam. Nem volt túl bizalomgerjesztő látvány az a kupac rothadó hulla egy rakásra hányva az út szélén... Valószínűleg jelzésként hagyhatták itt, de az se most lehetett már. A dögevő rovarok már szinte mindent lezabáltak szerencsétlenekről. Egyre erősebb volt bennem a késztetés, hogy visszaforduljak, de erőt vettem magamon. Ha az első akadálytól megfutamodok, akkor nem fogok messzire jutni... Beljebb merészkedtem hát az egyre magasodó házak közé, nehéz, fémes lépteim fülsértően visszhangzottak a néma utcákon. Itt nem süvített úgy a szél mint odakint, mindent tisztábban lehetett látni, nem homályosította úgy el a perifériát a rengeteg homok. Na nem mintha túl sok látnivaló akadt volna itt. Bár ne láttam volna inkább semmit, csak rosszul éreztem magam tőle. Adja az ég, hogy egyszer életet is találjak ebben a borzalmas disztópiában...

Posted by: Robert Shilmann May 8 2016, 08:01 PM
Egyáltalán nem vagyok boldog, hogy itt kell lennem! Mi az, hogy nem vagyok boldog? Egyenesen dühös vagyok, hogy itt nyelhetem a port, miközben más henyélve issza a hideg sört valamelyik luxus prostival.
Az okés, hogy én akartam a „visszavonulásom” előtt még egy nagy dobást, de arról nem volt szó, hogy ebbe a nyomorult, kicseszett, fertőző szarságba kell kijönnöm, ha a nyomokat akarom követni, amit egy anarchos hagyott maga után.
Már egy ideje a sarkában voltam és olyan infót dobtam be neki csalinak, hogy boldogan rohanjon a fészkükbe, nekem meg annyi dolgom van, hogy kövessem. Csak épp nem gondoltam bele, hogy ez mivel jár.
Persze most már cseszhettem!
Azért nem jöttem felkészületlenül. A kinti körülményeknek megfelelő strapabíró ruházatban voltam. Jól záródó és nagy nedvszívóképességű dzseki, könnyű szövetnadrág, aminek szára a bakancsba volt tűrhető. Fejemet teljes egészében takaró sál fedte, csak a szemem látszott ki belőle.
Oldalamhoz egy Glock pisztoly simult és volt egy puskám a motorom nyeregtartójában.
Mikor távcsővel megnéztem a várost, ami előttem feküdt, láttam valami mozgást, ezért nem akartam elijeszteni követett vadamat. A motort elrejtettem és gyalog indultam befelé, a puskát magamhoz véve.
Talán végre megáll a nyomorult és ha megtudtam hol a rejtekhelyük mehetek vissza.
A város teljesen kihaltnak és romosnak tűnik, de akárki is van előttem, nem nagyon ügyel arra, hogy észrevétlen legyen. Könnyen megelőzöm.
Gyorsan kikukkantok az egyik sarok mögül, aztán megrökönyödve nézem a közeledő bádogkasznit.
Honnan jött ez? Az emberem meg sehol. Szuper!
- Állj! Azonosítsd magad! – léptem elő előre tartva a kezem. – Nem láttál itt egy embert?

Posted by: Zed May 9 2016, 09:02 AM
Már jócskán bent voltam a városban és még mindig semmi. Vagy fél órája gyalogoltam és nagyon igyekeztem nem eltévedni. Gondoltam, ha nem kanyargok az utcákon csak megyek előre a főúton, előbb utóbb kijutok innen. Egyre kezdett hatalmába keríteni valami különös félelem, úgy telepedett rám és szívta el az életkedvem mint valami pióca. Rettentő kényelmetlen volt. Lassan a figyelmem is lankadt, hisz nem volt semmi, ami veszélyt jelentett volna rám. Ráadásul a földet bámultam, így nem csoda, hogy csak akkor vettem észre az előttem álló alakot, mikor már megszólított. Megkért, hogy álljak meg, így udvariasan azt tettem, nagyjából tíz méterre tőle. Gyorsan felmértem őt - az arcát eltakarta, az oldalán fegyver lógott. Egy embert keresett.
-A város szélén láttam néhányat, de ők már elég régóta halottak lehetnek... -Válaszoltam a kérdésére kissé elgondolkodva. - Rajtuk kívül itt sajnos senkit. -Én magam is csalódott voltam emiatt, ugyanis tudtam volna értékelni egy kis társaságot. Meg akartam kérdezni tőle, hogy ő nem-e látott esetleg valakit aki segíthet nekem, de úgy tűnt egyedül van és ő is barátokat keres akárcsak én, szóval inkább csöndben maradtam, nem kérdezgettem hülyeségeket.
-Ja és elnézést, de attól tartok, én nem tudom azonosítani magam. Hát te? -Kissé tolakodónak találtam a viselkedését és a hanglejtését is, de nyilván errefelé ez a szokás, úgyhogy igyekeztem alkalmazkodni hozzá. Így jobban belegondolva még csak nem is köszöntünk egymásnak. Kellemetlen. Összességében mondjuk nem úgy nézett ki, mint akinek ártó szándékai vannak irányomba, ami megnyugtatott. Vajon közelebb mehetek már hozzá, vagy még mindig azt szeretné, hogy itt álljak? Nem akartam megsérteni, szóval úgy döntöttem jobb lesz, ha mozdulatlanul várom a reakcióját. Nem könnyítette meg a dolgom, hogy semmit nem láttam az arcából és a mimikájából. Talán ha kicsit közelebb megyek hozzá, legalább a szemei alapján el tudom dönteni, hogy mosolyog-e vagy sem. Lassú léptekkel elindultam hát felé, lábaim alatt csattant a beton és felkavarodott a por, de próbáltam óvatosan járni és nem fenyegetőnek tűnni.

Posted by: Robert Shilmann May 10 2016, 08:46 PM
Hozzá voltam szokva, hogy a gépek azonnal teljesítik a parancsokat és, ha valaki járt itt és ez a masina itt, látta, akkor mindjárt megtudom én is. Legalábbis reméltem, hogy még van egyáltalán olyan állapotban, hogy működjön a kommunikációs panelje.
És nem is kellett csalódnom a robot megtorpant és válaszolt is, azzal a közönyös precízséggel, ami a gépek sajátja. Megjegyzése, amivel sajnálkozását fejezte ki, azonban azt bizonyította, hogy valamikor emberek között mozoghatott.
De aztán meglepődök, ahogy azt mondja, nem tudja azonosítani magát és kíváncsian visszakérdez.
Hát ez mi?
A homlokomat ráncolva fürkészem a fémburkolatot – bár ő ezt nem láthatja, - mintha bármit is ki tudnék venni rajta, de nem látok azonosítót én sem. Ez furcsa!
- Minden robot tudja azonosítani magát. – csóválom meg a fejem. – Ez az egyik, amit mindig beleégetnek a memóriájába. Hogy kerültél ide, hol a gazdád? – faggattam tovább, hiszen válaszolnia kellett.
Nekem meg nem, de mivel talán segíthet a keresésben, mégis megteszem.
– Én keresek egy…………
Ekkor megindult felém és az izmaim azonnal, szinte maguktól is működésbe lépnek, hogy hátra ugorjak és a pisztolyom után kapjak.
- Állj! Mit csinálsz? – vonom kérdőre és csak azért nem lövök rá, mert egyszerűen nem hiszem el, hogy egy robot bánthatna.
Viszont kis késéssel esik le, hogy akár a lázadókhoz is tartozhat és ki tudja mire programozták át, hiszen nem is tudja azonosítani magát…….



Posted by: Omega May 10 2016, 10:49 PM
Micsoda szar egy nap. Mondaná ezt egy olyan kis ficsúr aki a védett falak mögül érkezik ide, de az igazság az hogy minden nap egyformán szar. Erre rögtön rájöhet Robert is amint meghallja a fura morajló hangot, mely talán 2-3 lerombolt poros háztömbnyire tőlük hangzik fel. Bár kérdéses hogy egy gép mennyire érezhet félelmet, haragot vagy egyéb érzelmeket, de néhány szenzornak hála Zed képes lehet megkülönböztetni a hangokat. Úgy 2-3 jármű köztük egy erős bitang jószág V8as olajzabáló szörnyeteg. Nemsokára azonban már nem lesz szükség se hangszenzorra se hallásra, mindketten saját szemükkel láthatják ahogy a felkavarodó porfelhő mögül 3 gépkocsi tűnik fel szép lassú komótos tempóban. Egy Ford Falcon XB GT egy lerúgott pontiac firebird ami egy igencsak impozáns Kenworth W900-as csőrös vontatót kísér. Hogy mi lehet a vontatmány azt nem látni, lehet akár benzin vagy víz nem tudni, de egy dolog biztos, Ők ketten most a konvoj útjában állnak és bár még nem vették észre őket, nem tudni mit tesznek velük ha ez megtörténik. Elvégre a sivár földeken vagyunk, na meg a Ford elülső lökhárítójára szegecselt félig elrohadt emberi koponya túl sok jót nem jelenthet.

// Ez most egy mesélői hsz szóval egyenlőre nem hoztam karit smile.gif A kövibe ez már változik, de addig feldobtam kicsit a hangulatot tongue.gif. Szóval ebbe a körbe most mesélőit dobtam be kövinél még megálmodom hogy ez e vagy hozok karit biggrin.gif //

Posted by: Zed May 11 2016, 08:33 AM
Úgy tűnt elindulni felé mégsem volt túl jó ötlet. Megijeszthettem szegényt, pedig igazán nem állt szándékomban. Ismét megálljt parancsolt, és én ezúttal is úgy tettem, ahogy kérte. Mi az, hogy mit csinálok? Őszintén, kissé sértőnek találtam, hogy robotnak nevezett, de ezt most nem veszem magamra, hisz valóban elsőre úgy tűnhet, az vagyok. Eléggé összezavart a beszédjével. Memória? Gazda? Eltartott egy darabig, mire megfogalmaztam egy épkézláb választ fejben, addig kínos, feszült hallgatás telepedett ránk.
-Én nem vagyok senki tulajdona! De ha arra vagy kíváncsi, hol van az, aki ebbe a fém testbe zárt engem akkor mindkettőnk számára elkeserítő választ kell adjak, ugyanis fogalmam sincs, jelenleg is őt keresem. - Talán ő is éppen őt keresi? Mi másért kérdezősködne felőle? Talán összefoghatnánk és kereshetnénk együtt, az remek lenne! Fel akartam neki ajánlani a dolgot, de még mielőtt megszólalhattam volna, furcsa zajra lettem figyelmes. Nem kellett sokat várni, hogy megtudjuk, honnan jön a közel sem barátságos hangzavar. A sálba tekert fejű férfi mögött felkavarodó porból három hatalmas gépszörnyeteg alakja rajzolódott ki és én azonnal tudtam, hogy ez csak rosszat jelenthet. A látásom kiváló volt, azonnal feltűnt, hogy az egyik masina elejére emberi maradványokat aggattak, ami legjobb tudomásom szerint nem a béke nemzetközi jelzése. Nem volt vesztegetni való időm, cselekedni kellett, ugyanis olyan sebességgel közeledtek felénk, hogy minden másodperc számított. Futásnak eredtem és egy pillanat alatt megszüntettem azt a pár lépésnyi távolságot ami köztem és az új barátom között maradt. Azzal a lendülettel kaptam őt fel a földről és rohantam vele tovább fedezéket keresve. Sajnos fürge éppen nem voltam, de jó nagyokat tudtam lépni és olyan erővel szorítottam magamhoz a társamat, hogy esélyem sem lett volna elejteni. Egy félig oldalra dőlt roncs furgon mögé ugrottam vele, ami remélhetőleg kellő takarást biztosít nekünk az idegen járművek elől. Mozdulatlannak kellett maradnunk, és hallgatnunk, mint a sír. Persze a sálas férfit ott már elengedtem, remélhetőleg egyedül is rájön, hogy most meg kell húzni magunkat. Eléggé zavarodottnak tűnt korábbi beszélgetésünk folyamán és sokat kérdezett, az is lehet, hogy korábban fejsérülést szenvedett, vagy ne adj ég, gyenge mentális képességű. Bármelyik is igaz, az biztos, hogy a védelmemre szorult ebben a kegyetlen világban.

Posted by: Robert Shilmann May 13 2016, 01:38 PM
Nem voltam hozzászokva az ilyen ütött-kopott, összetákolt gép látványához, aki kísérő nélkül bolyong egy szellemvárosban és, aki nem tudja, hogy kicsoda.
A reakcióim éppen ezért kissé talán túlzóak, de ezen a helyen ezen nem is lehet csodálkozni, egyébként sem jellemző, hogy megbíznék bárkiben is pár mondat után.
Szerencsére a gép megáll és bár feltűnően soká tart neki válaszolni a végén csak megteszi.
Lehet, hogy belül sincs jobb állapotban, mint amit a külseje mutat?
Válasza azonban megint csak meglepő számomra, de magyarázat ettől még számtalan lehet rá, példának okáért, hogy elromlott és valaki kidobta, mert nem akart bajlódni vele.
- Értem, de……
A morajló hangra oldalra kapom a fejem és bár már eddigre kezdtem kimeríteni a káromkodásból álló szókincsemet, most is sikerül elmormolnom magamban pár újabbat.
Lehet, hogy a robot csak a figyelmemet akarta elvonni?
A zaj forrási gyorsan közeledik és hamarosan már látom, hogy három jármű az és nem úgy néz ki, mintha nagyon érdekelné az abban ülőket, hogy az útjukban állunk.
Különben sem szeretnék ott maradni, hogy meglássanak, hiszen általában jellemzően nem a CDS vagy más rendfenntartó erő közlekedik ilyen helyen, ilyen járgányokkal, ennyit még városi ficsúrként is tudok anélkül, hogy látnom kéne a feltűzött emberi koponyát.
Már mozdulna a lábam, hogy eltűnjek onnan, ahol állok, mikor meghallom a robot csattanó lépteit, aztán két vasabroncsként rám szoruló kar emel fel a földről és szorítja az oldalamhoz a kezem, hogy még védekezni sem tudok, nem mintha első döbbenetemtől eszembe jutna.
Mire magamhoz térek, már egy autóroncs mögött találom magam és bár még mindig sajog a helye, ahol megfogott, már szabad vagyok és …..főként takarásban a közeledők elől.
- Ööööö – jöttem zavarba, hogy miként kell egy bádogkaszninak megköszönni valamit. – Legalább szólhattál volna…………….- találtam végül meg a megoldást, hiszen végül is a frászt hozta rám elsőre. – Tudod kik ezek? – váltok egészen halkra, bár nem hiszem, hogy ettől a dübörgéstől bárki meghallana.

Posted by: Omega Jun 1 2016, 07:18 PM
Úgy tűnik a kíborg jól döntött azzal hogy fedezékbe vonult, többed magával. Egyenlőre láthatóan semmi nyoma sincs annak, hogy bárki kiszúrta volna őket. A motorizált gépszörnyek zaja azonban közeledik. Az ember azt hinné hogy legalább egyszer lehet szerencséje és ezek a pusztasági banditák gond nélkül tovább haladnak de ha mindez így lenne valószínűleg egy szép álom szereplői lennének főhőseink. Kb valahol mellettük haladhatnak el amikor a vezérjármű motorjai leállnak, majd szép lassan a többi jármű is elcsendesedik. Ha a duó kitekint a roncs mögül láthatja hogy úgy hetven méter választhatja el őket, tehát elég közel kerültek ahhoz a bizonyos tűzhöz. Nemsokára egy hang szakítja meg a hirtelen beállt csendet. Hangos nevetés, majd egy ajtó nyílásának nyikorgós hangja csendül fel, végül valaki reszelős hangon szólal meg.
- Na jól van elég volt a játékból... Jobb lesz ha előjöttök mire hármat számolok vagy igazi lőteret rendezek ebből a helyből és ti lesztek a céltáblák. - Hangzik el egy hallhatóan elég magabiztos férfi szájából a következő szöveg, melynek hangneme szinte már bohémosan jókedvűnek tűnik. Vajon ilyen könnyen lelepleződtek? Netán már amikor jöttek látták őket? De akkor miért akarják kicsalogatni őket? Bizony jó néhány kérdés merül fel, tehát nem kéne elhamarkodni semmit se. Ha kinéznek láthatják hogy a Falcon sofőrje beszél azonban tekintete egészen másfele vizslatja a terepet. A fickó egyébként elég messze van ráadásul a járgány miatt még csak jó célpontot sem nyújt. Néhány pillanat múlva azonban a távolból kő zörgés hallatszik, majd.....
- Ne lőjjenek... Mi csak menedéket és élelemet kerestünk éjszakára. Fegyvertelenek vagyunk... - hallatszik egy kétségbe esett férfi hang a szavaiból ítélve pedig hamar rájöhet mind Zed mind Robert hogy bizony nem lehet egyedül. Úgy néz ki ők még eddig biztonságban vannak.
- Cssss - Csss....Kussoljál! Azt hogy mit teszünk veletek majd én eldöntöm. Ami pedig téged illet, maximum csak javíthatsz a helyzeteketen. Nos mit ajánlasz azért hogy ne lyuggassalak ki itt helyben téged és a kis családodat? - morajlik fel a fosztogató csapat emberének hangja. Néhány másodperc csend után azonban úgy tűnik ez a beszélgetés hamar egyoldalúvá válik. Ha kinéznek láthatják hogy a hanghoz tartozó igencsak megtermett izomkolosszus éppen most sétál oda a négytagú láthatóan igencsak rossz állapotban lévő pusztalakóhoz. Egy férfi, egy középkorú nő illetve két kislány, néz most félelemmel teli tekintettel farkasszemet a vérgőzös hordával.
- Gondoltam hogy nem tudsz mit ajánlani! Úgy fest a pofád mint aki itt helyben beszart. Nos akkor választok én.... Hmm a lányaidért bizonyára jó összeget adnának.. Ismerek pár embert aki szereti az ilyen kis hamvasbőrű szépségeket. A feleséged pedig jó lesz nekünk, igaz fiúk? - Egyöntetű éljenzés a kocsik felől ezután viszont felgyorsulnak az események. A fegyvertelen férfi láthatóan ököllel akar nekimenni a fosztogatónak azonban alig tesz pár lépést, a férfi egy gyors mozdulattal előhúzza a 45ösét és egy jól irányzott lövéssel leteríti. A test fölé lépve még bele ereszt 2-3 skulót. Hangos sikítás az egyik félről míg röhögcsélés a banditák oldaláról. Nem áll jól a szénájuk az már más kérdés hogy a gép és Robert egyáltalán tud e itt valamit tenni. Megérné nekik kockáztatni néhány pusztalakó miatt?
- Pedig veled is lett volna tervem. Mindegy zsuppoljátok be őket és húzzunk innen a rákba mielőtt ránk esteledik . A nő a tietek lehet, a két kis görényt majd oda adjuk Carmacnak. Jó néhány ember ugrik le a csőrös oldaláról, majd elkezdik tuszkolni a szerencsétleneket a kocsik felé nevetgélve. A következő pillanatban azonban váratlan dolog történik. A menet végét kísérő Firebird egy hangos durranással a levegőbe röpül majd fejtetőn ér ismét földet amit még egy robbanás kísér. A menet úgy tűnik megzavarodott mindenki mindenfele célozgatni kezd a fegyverével, néhányan esztelenül lövöldözni kezdenek. Az már más kérdés mire, vagy kire de úgy néz ki még egy fél becsatlakozott a partyba. Az már megint más kérdés hogy Zed és Robert miként használja ki a helyzetet. Segít a bajbajutottakon vagy kihasználva a káoszt elszelelnek.

Posted by: Zed Jun 2 2016, 09:14 AM
Igaza volt a sálas férfinak, legközelebb előre fogok szólni mielőtt megijesztem, bár jelen helyzetben nem éreztem különösebben indokoltnak a dorgálást, ugyanis épp az életét próbálom menteni a feltételezhető veszély elől. Halkított a hangján, majd megkérdezte, tudom-e kik ezek az idegenek.
-Fogalmam sincs. Őszintén szólva, azt reméltem, te tudod. -Tényleg nem tűnt túl tájékozottnak az új barátom, amit nagyon sajnáltam, ugyanis tőle reméltem egy teljes körű eligazítást a későbbiekben a világgal kapcsolatban. A járművek közben már majdnem elhaladtak mellettünk, mikor hirtelen leálltak a motorok és elcsöndesedett minden. Mi történik? Óvatosan kilestem a takarást nyújtó roncs mögül és láttam, hogy nagyon közel vannak. Intettem a mellettem rejtőző férfinak, hogy ő is nézze meg magának a konvojt. Elsősorban kíváncsi voltam, de mikor megszólalt az idegen, belém hasított a félelem. Először nevetett, majd felszólított minket arra, hogy előbújjunk. Kizártnak tartottam, hogy meglátott minket korábban. Gyorsan átgondoltam a lehetőségeinket, de egyik sem volt túl kecsegtető. Egyébként nem úgy tűnt, mintha tudná hol vagyunk, ugyanis egyáltalán nem erre nézett. Követtem tekintetét az ellenkező irányba, így hamar összeállt a kép. Feszülten figyeltem a jelenetet és egyáltalán nem tetszett, amit láttam és hallottam. Ökölbe szorultak a kezeim, iszonyú dühös lettem. Kik ezek az emberek és hogy gondolják, hogy ezt tehetik másokkal?
-Ezt nem hagyhatjuk! -Fakadtam ki visszafojtott hangon a sálasfejű férfinak mellettem. Sajnos világos volt, hogy ha most kirohanok innen és megtámadom őket, alul maradok. Nem tudtam, számíthatok-e segítségre a barátomtól, de mivel jó embernek tűnt úgy hittem, ő se tűri majd szótlanul, hogy rossz dolgokat csináljanak ezekkel a nőkkel. Tudtam, hogy ketten se lennénk elegek ide, de épp mielőtt teljesen kétségbe estem volna, isteni közbelépés történt. Az egyik jármű váratlanul felrobbant, és elszabadult a pokol. Mindenki ész nélkül lövöldözni kezdett, kiabáltak és rohangáltak, keresve a baj forrását.
-Most! Gyerünk! -Kiáltottam, és futni kezdtem a veszély felé. Fogalmam sincs, mi történik, de abban biztos voltam, hogy annak a három lánynak segítség kell. Akik eddig ráncigálták őket, most fegyverrel a kezükben keresték az ellenséget, el voltak foglalva mással. Nem tudtam mennyire vagyok vajon golyóálló, de ez remek alkalomnak bizonyult, hogy kiderítsem.

Posted by: Robert Shilmann Jun 8 2016, 08:17 PM
Valójában nem gondoltam, hogy a robot tudná, kik ezek, csak olyan költői kérdés volt, meg aztán alapból elég elveszettnek látszott.
És bár én sem tudtam kicsodák, azért ezen a vidéken erősen biztos voltam benne, hogy fosztogatók, akiknek nagyon nem lett volna jó a szeme elé kerülni.
Épp ezért hűlt meg bennem a vér, amikor meghallottam, ahogy megálltak járművek és a Falcon vezetője kiszállt, majd ordibálni kezdett.
Ha valaki távcsővel pásztázta a terepet a kocsikból, nem tartottam kizártnak, hogy észrevettek bennünket.
~ A fene! Jó nagy pácban vagyunk, ezek nem sokat kukoricáznak. ~ veszem elő a fegyverem, bár tudom, hogy ez őrültség.
Ráadásul engem fog a golyó, nem úgy, mint a mellettem bujkáló gépet. Persze őt is kiiktathatják, de egy jó robotot ezek a buckalakók inkább megtartanak, vagy áruba bocsátanak. Szóval elég rosszak a kilátásaim.
Ez a pár percnyi habozás és agyalás ment meg, mert mint kiderül, nem mi voltunk a célkeresztben, hanem egy szerencsétlen család, akik most ott remegtek a rémítően jókedvű fickó előtt.
A fejlemények mondhatni nem igazán leptek meg, hiszen épp elég pletyka keringett a városban is, még a munkahelyemen is, ahhoz, hogy számítsak valami ilyesmire, így aztán a szemem sem rebbent, amikor a családfőt lepuffantották, de döbbenten kaptam a mellettem kuksoló gép felé a fejem, amikor felcsattant, de szerencsére nem elég hangosan ahhoz, hogy meghallják a nagy vigaszságban.
- Mi???? Pssszt! Maradj a seggeden Bádogember! – csitítgattam a kezemmel is igyekezve a helyén tartani. – Szitává lyuggatnak miattad és akkor még a jobbik variációval számoltam!
Ha tudtam volna, hogy miket gondol rólam, kivert volna a víz. Még, hogy én jó ember vagyok!
A végén még sikerül kinyíratnia ezzel a véleményével.
Kétségbe estem és nem tudtam mit tegyek, hogy megússzam épp bőrrel, de szerencsére valaki meghallgatta a fohászaimat és a következő pillanatban a Firebird a levegőbe repül.
Aztán kitör a káosz és mindenfelé röpködni kezdenek a golyók, ami még nem lenne baj, mert én pont jó helyen vagyok, azonban gépi társam, úgy véli, hogy itt az ideje a feltűnősködésnek és ha ezek a rosszfiúk azt gondolják az előző robbanásban mi vagyunk a hunyók……akkor nekem reszeltek.
Akkor már jobb, ha teszek róla, hogy a továbbiakban ne gondoljanak sem mire és erre egy-egy golyó a fejbe a legjobb gyógyír.
- Ha miattad megölnek, tudd, hogy Robert Shilmann kísérteni fog, amíg az utolsó alkatrészedet is be nem olvasszák! – kiáltom oda az előttem trappoló fémdoboznak, miközben igyekszem leszedni az utamba kerülő fosztogatókat és lehetőleg „barátom” árnyékában maradni.



Posted by: Omega Jul 1 2016, 12:38 AM
A felrobbanó kocsi hamar felkelti a pánikot a fosztogatókban, és kitör a lövöldözés. Mondhatni vaktában lövöldöznek ide oda, és a fellobbanó kerozinnal telítődött füst még ront is a látási viszonyokon. Zedet azonban ez nem érdekli, de elvégre ő Gép, a vizuális akadályok mint a füst, por nem sokat számítanak, szenzorainak köszönhetően így is elég sokat láthat. Néhány rohadék szinte azonnal kiszúrja ahogy megindul a 3 megmaradt nő felé és tüzelni kezdenek rá. Szerencsére a skulók hatalmas szikrákat vetnek, de mindegyik vissza pattan a páncélról. Néhány karcolás, és golyó ütötte horpadás van, de semmi komolyabb sérülés. Úgy tűnik a gépet mégis csak erős alapanyagokból gyártották. Robert okos módon fedezéknek használva Zedet araszol előre, rögtön le is tudja szedni a tőlük nem is olyan távol tüzelő 2 embert. A 3 nő közelében azonban még mindig van egy szépen megtermett fegyveres. Igen ő lehet a főnök, a gyilkos aki megölte a férfit. Ha a gép elég közel tud kerülni hozzá azonban nem kétséges hogy akár puszta kézzel is a másvilágra küldheti a rohadékot. Más kérdés megteszi e, van e benne gyilkos ösztön, esetleg bosszúvágy?
- Na gyere csak ide te ócskavas - Fordítja felé a 45öst nem titkolt szándékkal, hogy Zedet próbálja meg kilőni. Eközben a maradék két fosztogató, vissza felé veszi az irányt a Falconhoz, illetve a nyergesvontatóhoz de a gépszörnyeket már nem érik el. Pontos leadott lövésekkel terítik őket. Ha a maradék fosztogató is elpatkol Zed, avagy Robert ártal, néhány percig hatalmas csend lesz úrrá a vidéken. A 3 nő csak félve nézi Robertet , illetve Zedet. Végül aztán közelebb mennek hozzájuk.
- Köszönjük hogy segítettetek.. de... de nem hiszem hogy bármivel meg tudnánk hálálni . - Kezd bele az asszony, addig a 2 fiatal kölyök főképpen a robottal van elfoglalva, s mint valami soha nem látott mesebeli lényt úgy csodálva járják körbe őt. Egy kérdés azonban még van. Kik ütöttek rajta a fosztogatókon? Nos erre nemsokára meg is érkezik a válasz, úgy 200 méterre közeledő két alak felől. Katonai ruhában vannak az egyik alak arcát hosszú fekete sál takarja, haja kócos kissé rendezetlen, soványabb alkat, a hátán egy Barrett M82-es pihen, a másik egy kopasz láthatóan 2 méter magas széles izomkolosszus , a hátára függesztett rakéta vető pedig elég választ adhat arra mi repíthette levegőbe a Firebird-öt. Mikor közelebb érnek, a sálas fickó felemelve a kezét jelzi hogy nem támadó szándékúak.
- Üdv az uraknak! Ami azt illeti észleltük hogy van egy kis gondotok, de nem hittük volna hogy időben be tudunk csatlakozni... Ahogy látom szépen elintéztétek a nagyját. - Néz végig a hullákon, majd végül kezet nyújt Robert felé.
- Darren Moore Második felderítő raj, ő pedig a társam Stevenson örmester - Mutatkozik be, s talán ha kicsit elgondolkoznak a ruházatukon, fegyverzetükről illetve a rangokból kiderülhet hogy ha nem is CDSesek de mégis csak hivatalos személyek. Talán a sivárföldek egyetlen "hivatalos" szerve érkezett segíteni, de hogy véletlen e, vagy más áll a dolog mögött? Nos az talán nemsokára kiderül.

Posted by: Zed Jul 1 2016, 09:40 AM
Elengedtem a fülem mellett a férfi sértegetését, hiába is vágtam volna vissza, hogy az ő anyja a bádogember, valószínűleg nem lett volna igazam vele ellentétben. Talán szitává lyuggatják, talán nem, de akkor sem bujkálhatunk itt tétlenül. Szerencsémre nem maradt a jármű takarásában, futni kezdett utánam, fegyverrel a kezében.
-Nem hiszek a szellemekben, Robert Shilmann! -Kiáltottam hátra neki reagálva a fenyegetésére, de nem igazán volt időnk cseverészni. A golyók csak úgy záporoztak, de nem billentett ki egy találat sem az egyensúlyomból. Hála az égnek úgy tűnt jó anyagot választottak ehhez a géptesthez, ugyanis minden töltény lepattant rólam, épp csak egy-egy horpadást hagyva maguk után. Robert szorosan mögöttem futott, így őt nem érte találat. Kiváló taktika, figyeltem rá, hogy végig takarjam őt, míg a nőkhöz értünk. A hatalmas fickó, aki valószínűleg ezt az egész konvojt vezette most fegyvert tartott rám.
-Anyád az ócskavas... -Morogtam, bár most se volt igazam, valószínűleg őt is ember szülte. Megpróbált ugyan többször is lelőni, de a golyók hangos csattanással pattantak le a fémről. Néhány lépés múlva már el is tűnt a köztünk maradt távolság, én pedig a futásból maradt lendületemet felhasználva egy kézzel belekapaszkodtam az arcába és belenyomtam a fejét a mögötte lévő jármű oldalába, aminek anyaga nagy robajjal adta meg magát és horpadt be a fickó mögött. Az izmai azonnal elernyedtek, és ahogy elengedtem őt, hosszú véres csíkot hagyva az autón, lassan a földre csúszott és összecsuklott. Olyan erővel markoltam az arcába, hogy az a felismerhetetlenségig szét volt zúzva, és most nem tudtam róla levenni a tekintetem. Lassan elhátráltam a férfi hullájától. Kellemetlen érzésem támadt, ahogy ráeszméltem mit is tettem. Nem volt más választásom és amúgy is, megérdemelte... Gondolataimból a nő hangja szakított ki végre. Az emberfiókák körbejártak, mintha csak valami csodát látnának, amitől csak még kellemetlenebbül éreztem magam.
-Nincs mit meghálálni. -Válaszoltam végül bizonytalanul és Robertre néztem. Az ő szeme azonban egész másfelé pásztázott. Követtem a tekintetét, és észrevettem, hogy két alak közeledik felénk. A lövöldözés már elcsendesült, a földön mindenhol halott emberek hevertek, ám az idegenek szándéka felől csak akkor lehettünk biztosak, mikor felemelték kezeiket, jelezve, hogy nem akarnak ártani nekünk. Ahogy közelebb értek, jobban meg tudtam őket nézni. Az egyik egy hatalmas, kopasz fickó volt egy óriási fegyverrel a hátán. Bár nem értettem hozzá, feltételeztem, hogy az lehetett a felelős a robbanásért. A másik idegen egy vékony, kócos figura volt, aki üdvözölt is minket. Segíteni jöttek? Kinyújtotta a kezét Robert felé, én pedig jobbnak láttam, ha nem szólalok meg. Fogalmam sem volt kik ezek az emberek, de talán új barátom ismeri őket. Bemutatkoztak, mint felderítők és őrmester. Ezek szerint hivatalos személyek voltak, ami elég jól hangzott elsőre. Ha nem fosztogatnak és gyilkolnak ártatatlanokat, nem lehet olyan rossz...

Posted by: Robert Shilmann Jul 2 2016, 11:58 AM
Nem könnyebbülök meg akkor sem, amikor azt tapasztalom, hogy az előttem robogó robot burkolatáról lepattognak a golyók, vagy ha be is hatolnak nem tesznek nagy kárt benne, mert ezek szerint, akárki is építette, legalább erre gondot fordított, de viszont, ha nem vagyok elég óvatos, akkor egy rá kilőtt lövedék engem simán keresztül lőhetett, főleg, ha még úgy gondolja esetleg félre is ugrik valamelyik elő.
Ettől kivert a víz és annál jobban igyekeztem én megelőzni a fosztogatók lövéseit, ami szerencsére elég jól ment, mert teljesen össze voltak zavarodva a robbanás után.
- Kettő-null ide! – morogtam az orrom alatt, ahogy a közelebb álló két fickó hanyatt vágja magát.
A nők mellett azonban ott a góré és én azon csodálkozom, hogy nem használja őket fedezéknek, de lehet, hogy csak megdöbbenti a torpanás nélkül felé száguldó gép, a fene se tudja, de tény, hogy a sértegető szavak nem állítják meg Bádogembert, sőt ő maga sem.
- Azt a k&rva………! – szakad ki belőlem, ahogy a fickó fejéből egy mozdulattal palacsintát csinál és azonnal le is szögezem magamban, hogy ezentúl igyekszem szépen beszélni ezzel a fémkasznival, mert úgy látszik elég önérzetes és valaki igen csak felül írta benne a robotika három törvényét.
Azonban mozgást láttam a kocsiknál így ez megszakította dermedtségemet és reflexből puffantottam le az egyik menekülő fosztogatót, a másik is összeesett vérfelhőként szétrobbanó fejjel. Csend lett hirtelen. Sóhajtva töröltem le az izzadtságot a homlokomról.
- Ezt ne hiszem el…….- morogtam zakatoló szívvel még mindig a hullákon végig nézve.
Fél füllel hallgatom csak a nő hálálkodását, de csak megvonom a vállam, hiszen az egészet e robotnak köszönheti, én ugyan nem kockáztattam volna az életem hiábavalóan miattuk.
Nyilvánvaló, hogy a gépnek nem teljesen épek a logikus gondolkodásért felelős programjai, mert akkor felmérte volna maga is ezt.
Az én figyelmemet inkább az a két, egyenruhás fickó köti le, akik határozottan felén közelednek és a fegyvereiket látva, biztos lehetek benne, hogy ők kezdték az egész felfordulást.
Az egyen ruha számomra nem ismerős és kétlem, hogy a CDS csak két katonát küldene egy ilyen akcióba a Sivárföldeken, így azt hiszem akarva-akaratlanul is belebotlottam azokba, akiknek rejtekhelyük felkutatásából és elfogásából a nyugdíjazásomat reméltem.
Csak hát nem egészen így képzeltem, találkozni egyáltalán nem akartam velük, de hát már nincs mit tenni, csak remélni, hogy kitart az álcám.
- Üdv! Robert…..Shilmann. – ráztam meg a kezét a magasabb fickónak és a kopasznak is biccentettem.
Nem akartam a saját nevemet használni, de hát már a robotnak az előbb elárultam, így kénytelen voltam, de végül is az utcán is így ismernek, talán még jobb is így.
- Igazából nekik volt gondjuk. – intek a nő és a lányai felé. – A férjét lelőtték és nekünk nélkületek esélyünk sem lett volna. – tettem hozzá. – Felderítőraj? Őrmester? – néztem rá kíváncsian, mert ezzel még semmi rosszat nem tettem, sőt inkább a naivitásomat jeleztem. –Melyik szervezettől vannak? Nem is tudtam, hogy vannak errefelé rendfenntartók?



Posted by: Daren Moore Jul 5 2016, 05:21 PM
Miután elül a por én és a társam is elindulunk a megmaradt csapat felé. Az igazat megvallva dunsztom sincs ez a kettő mit kereshet itt. A pusztalakók még érthetőek de ez a kettő - Főleg a gép - nagyon nem tűnik ide valósinak. De mindegy is a lényeg hogy egy közös problémát kipipálhatunk.
- Üdv Robert... A társad eléggé hallgatagnak tűnik. Egy ember és egy gép ilyen félre eső helyen... hmm fura - Vetek egy pillantást a bádogdoboz felé. Erre felé ritkán látni ilyen masinákat, néha néha ha elvétve találkozik velük az ember, akkor is valamelyik kinti elhagyatott katonai központ vagy gyár poros pincéjébe ócskavasként ,de ez eléggé elevennek tűnik. Robert szavaira azonban csak megrántom a vállamat miközben egy cigire gyújtok, Stevenson pedig elindul ellenőrizni a vontatót.
- Az egyetlen szervezet akik itt kint tevékenykednek, ami pedig a rend fenntartását illeti, azt hiszem túlbecsülsz minket. - Vigyorodom el egy nagyobb slukk közben , majd a cigit elpöckölve nekidőlök az egyik megmaradt gépjárműnek.
- Mondjuk inkább úgy hogy teszem amit tehetek, hogy valamelyest elviselhetőbb hely legyen ide kint, de nagyon jól tudjuk hogy ez szélmalomharc. Ezek a rohadékok egyre többen vannak. Ahogy a radioaktív sugárzás növekszik a kontinens belsejében úgy sodorja magával a menekülőket is erre a vidékre, de a legtöbbször fosztogató rohadékokkal futunk csak össze. Ti nem tűntök annak- simítok végig a szakállamon, miközben elgondolkodó pillantással méregetem ezt a kettőt, végül aztán biccentve egyet elrugaszkodok a kocsitól.
- Azt hiszem kisegíthetnénk egymást. Illetve talán az ő sorsukat is megkönnyíthetjük. Ide kint felprédálják őket - intek a fejemmel a nők felé.
- Az igazat megvallva nem véletlen bolyongtunk erre. Úgy 2 napja kaptunk egy fülest, Wakefieldből, hogy megfújtak valami értékeset. Nos.... - Lépek a hatalmas kamion mellé megkocogtatva a vontatmányt.
- Íme a szállítmány. Egy tartálynyi finomítatlan nafta. Wakefielből lopták miközben a finomítóba akarták szállítani. Így megfújtak tőlük vagy két hónapnyi fűtő és üzemanyagot, ami igencsak nagy érvágás a város számára. Az ajánlatom: Ahogy látom ti is gondban vagytok, nincs járművetek és a legközelebbi lakott település is jó pár napi útra van innen gyalog. Nekünk nem ártana némi kiegészítés a kíséretben szóval, velünk jöttök, elvisszük a szajrét Wakefieldbe, átvesszük a jutalmat, osztozunk és mindenki megy a saját dolgára. Ha Elysiumba igyekeztek úgy is ott tudtok a legkönnyebben járművet és okmányokat találni...- Teszem hozzá miközben a fegyvert felcsapva a vállamra kíváncsian várom a válaszukat.

Posted by: Zed Jul 5 2016, 06:45 PM
A férfi, aki Darenként referált magára most bizalmatlanul méregetett engem, legalábbis azt hiszem, annyira pontosan azért nem tudtam leolvasni az arcáról semmit. Mikor szóvá tette hallgatagságom és furának nevezett minket, keresztbe tettem a karjaimat és Robertre néztem. Egy kicsit úgy éreztem magam, mint egy gyerek, mikor a felnőttek beszélgetnek. Az idegen férfi elég sokat beszélt, de én kíváncsian hallgattam a rengeteg mondanivalóját. Radioaktív sugárzás a kontinens belsejében? Ha nem felejtem el később, akkor erre még rákérdezek... Úgy látszik még annyi mindennel sem vagyok tisztában, mint sejtettem. Fosztogatók... Ha azokra célzott, akiket most puffantott le Robert egyesével akkor nem, valóban nem vagyunk azok. Eztán fogalmam sem volt miről beszélt, finomítatlan szállítmányról és egy városról, meg fülesről, naftáról... Amikor viszont felajánlotta, hogy tartsunk velük, egyből felkaptam a fejem.
-Remek ötlet! -Csattantam is fel rögtön vidáman, amint a kócos idegen befejezte a mondatot. Bár se a jutalom, se az okmányok nem érdekeltek, de ez remek alkalomnak bizonyult, hogy kicsit útbaigazítsanak engem. Az előbb egyébként is valami Elysiumot emlegetett, és ha jól rémlik ez ugyan az a város lehet, ahova pár napja az a vándor is küldött engem. Volt egy olyan érzésem, hogy ott megtalálom majd, amit keresek. Persze az új társam, Robert is jól jár ezzel az ajánlattal. El se tudom képzelni, mit csinálhatott egészen eddig ezen a szörnyű helyen teljesen egyedül, mielőtt egymásba botlottunk. Azon kívül persze, hogy embereket keresett, ahogy akkor mondta... Hát, most megtalálta őket, ugyanis ezek ketten itt velünk szemben ízig-vérig emberek, úgy hogy mind a kettőnknek jól fog jönni most ez a fuvar. Nagyon megkönnyebbültem, hogy ilyen önzetlenül segítenek nekünk is, és ezeknek a hontalan hölgyeknek is.
-Nagyon hálásak vagyunk a segítségért. -Tettem még gyorsan hozzá az illendőség kedvéért, majd Robert felé fordultam.
-Hát nem nagyszerű? Instant karma! És te még vonakodtál segíteni annak a családnak... -Kicsit oldalba böktem őt a könyökömmel jelezve, hogy csak viccnek szántam, valójában egy pillanatra sem kételkedtem a jó szívében. Persze-persze, nem csoda, ha hirtelen inába szállt a bátorsága a mindenfelé röpködő golyók és tucatnyi rosszfiú láttán, hiszen az ő teste nem fémből van. Nincs ebben semmi szégyellni való.

Posted by: Robert Shilmann Jul 7 2016, 03:02 PM
Pár pillanatig töprengek, hogy mi legyen, elmondjak-e nekik némi részigazságot, aztán úgy döntök, jobb, ha tisztázzuk, nincs közöm a Bádogemberhez, mert amilyen instabil, még a végén miatta kerülök bajba.
- A…..robot, nem a társam, csak itt futottunk össze és elég ……elveszettnek tűnt, esetleg nem hiányzik valahonnan?
Persze, ha hiányzik is, ezek szerint nem Stan és Pan fogja megmondani, mert láthatóan nekik is elég nagy meglepetés.
- Mindig is optimista természetem volt. – vonom meg a vállam egy félmosollyal reagálva a bagóra gyújtó Darren szavaira és már biztos vagyok benne, hogy jól tippeltem és ezek az Anarch-tól vannak.
Mos mondhatnám, hogy a lehetőség az ölembe hullott, de egyelőre nem tudom örüljek-e neki vagy sem.
- Jól látod, én biztos nem vagyok fosztogató, csak egy társamat keresem, aki valahol itt adott utoljára hírt magáról. Az igazat megvallva tényleg nem is vagyok erre túl ismerős, viszont a barátom kicsit öngyilkos hajlamú és egyben romantikus alkat. Szabadságra vágyott és úgy vélte erre megtalálja. Én csak …….le akartam beszélni erről az őrültségről. – agyaltam ki gyorsan valami hihető sztorit, amit viszont nem nagyon lehet leellenőrizni.
Reméltem, hogy sikerül, de az anarchos egyelőre nem látszik gyanakodni, viszont érdekes dolgokat mond. A finomítatlan üzemanyag hihetetlenül nagy kincs lehet nekik és még a CDS is csurgatná a nyálát egy ilyen zsákmányért. Nehéz tudomásul venni, hogy most épp arról igyekszik Darren meggyőzni, hogy segítsek ezt eljuttatni a lázadókhoz.
Persze nekem van járművem, amit egyrészt nem szívesen hagynék itt, másrészt az is elég hihetetlen lenne, hogy városi létemre, akkor vajon, hogy a pitlibe jutottam ide. Jobb, ha ezt nem titkolom el, őszintébbnek fogok tűnni tőle.
De ezt az alkalmat sem hagyhatom ki, hogy minél többet megtudjak a szervezetről, a búvóhelyükről és ha alkalom nyílik rá, akár a naftát is a levegőbe röpíthetem, vagy megfújhatom és eljuttathatom Elysiumba.
Vajon miért nem lepődök meg, hogy a robot azonnal lelkesedni kezd , de ami nagyobb baj, a száját is jártatja.
- Nem vonakodtam, csak próbáltam jó stratégiát találni és nem megöletni magam meggondolatlanul, mert azzal nem segítettem volna rajtuk, ráadásul nem vagyok golyóálló, mint te. – vágtam vissza rosszalló pillantást vetve rá, mielőtt még valakik rosszra gondoltak volna.
- Azonban szívesen veletek tartok, mert talán Wakefield-ben talán találok valami nyomot is. – nézek Darren szemébe, remélve, hogy így is tartja az ajánlatát.

Posted by: Daren Moore Jul 12 2016, 04:51 PM
- Áh... szóval egy elveszett "lélek". Egyébként nem tudunk ilyesmiről. Idekint amúgy is ritkán látni ilyen szerzetet, a működtetésükre, javításukra való környezet meg mégkevésbé sincs. Meglehet valamelyik Elysiumi konvojról "pottyant" le - Rántom meg a vállamat, mi nem igazán foglalkozunk ilyesmivel, na meg van nagyobb gondunk is annál, minthogy eltűnt gépek után nyomozzunk. Az optimista dologra már nem is mondok semmit, kár firtatni, de ami engem illet kétlem hogy akár a gép, akár ez a muksó itt élne kint a sivárföldeken. Természetesen végig mérem mindkettőt, s nyugodt arccal hallgatom Robert beszámolóját arról, hogy miért is van itt. Néha néha mélyebbet slukkolok a cigibe, de nem szakítom félbe. Igaz vagy sem most amúgy is a hasznunkra válna ez a kettő.
- Ha a cimborád okos, már árkon bokron túl van. Ez a hely nem a legalkalmasabb az életre, sem pedig arra hogy az ember kielégítse a szabadságvágyát. Valóban nem lehet százas az ipse - Osztom meg őszinte véleményem a férfival, majd nemsokára rá is térek az alkura. Azt hiszem ez mindőnknek jutányos. Ők is eljutnak a biztonságos térségbe, és mi is teljesítjük a megbízást. A bádogdoboz örömködése azonban megmosolyogtat.
- Örülök ha így látod, bár egyáltalán nem mondtam hogy veszélytelen - Nézek egy pillanatra a gép irányába. Ő már benne van, és egy rövid monológ után úgy tűnik a fasz is. Nem maradok tétlen, nemsokára a nadrágzsebemből előhalászok egy gyűrt papírt, amit a duó orra alá is dugok. Ha ránéznek, mindjárt első látásra ki is szúrhatják, hogy mi is ez: Egy térkép.
- Itt vagyunk most, az ott fent Wakefield, ami pedig közte van nevezhetjük a "halál országútjának" is. A nagy büdös semmi jó pár mérföldön keresztül. Itt aztán minden előfordulhat, fosztogató támadások, homokvihar, különböző anomáliák, amik egy pillanat alatt megsütnek titeket. Ez itt a kritikus rész - Mutatom körbe ujjammal a térkép egy méretes részét, remélve hogy nem vettem el a kedvüket. Ha mégis megoldjuk ketten a társammal, de jól jönne még egy kis plusz tűzerő. Hosszú az út és egyáltalán nem veszélytelen.
- Ami Wakefieldet illeti, onnan Robert is találha valami infót, te pedig szabad lehetsz... Gyanítom ha Elyium környékén akadnak rád, már rég bevágtak volna szalagmunkára, vagymás programozott feladatokra. Bár ahogy elnéztelek harc közben meglehet a kurva rendvédelmisek között kötöttél volna ki.... - Nevetek fel, a gépre pillantva végül intek Stevensonnak, hogy szálljon be a megmaradt Falconba én pedig a vontatót veszem célba.
- Választhattok, vagy vele és a sportkocsival mentek, vagy beültök ebbe velem. - Nyitom ki az ajtót, majd szétnézve a vezetőfülkében nemsokára be is röffentem a motort.
- Ez egy 430 lóerős hathengeres szörnyeteg.... Egy igazi hadigép. Mit gondolsz bádogdoboz el tudod vezetni?- Kérdezek rá a gépre, próbálva túlkiabálni a gép morajló zaját.

Posted by: Zed Jul 13 2016, 08:59 AM
Kissé furcsálltam, hogy néha úgy beszélnek rólam, mintha én ott se lennék, de nem szóltam bele. Nem egy konvojról pottyantam le, bár tény, hogy elveszett voltam. Mint kiderült, Robert a társát kereste én pedig szívesen segítettem volna neki megtalálni azért cserébe, hogy segített a hölgyek megmentésében.
-Hát persze... -Motyogtam halkan, szarkasztikus hangnemben reagálva a szabadkozására. Ha én nem mozdulok meg, akkor még mindig a roncs furgon mögött kuksolnánk. Közben Daren felhívta rá a figyelmünket, hogy az út tele van veszélyekkel. Érdeklődve néztem a térképet, amit elénk tartott, bár nem sokat értettem belőle. Úgy beszélt, mint aki el akar minket rémiszteni az úttól, de én a homokviharban, anomáliákban és fosztogatókban csak a kalandot láttam egyelőre. Talán tényleg félnünk kéne, de nekem igazából úgy tűnt, hogy bármerre is megyek, mindenhol egyformán veszélyes. Az jobban aggasztott, amit az Elysium nevű helyről mondott. Talán mégse kéne oda merészkednem? Arra már magamtól is rájöttem, hogy elég feltűnő látványt nyújthatok, nehéz dolgom lenne, ha el kéne bújnom.
-Kik azok a "kurva rendvédelmisek"? -Fordulok Roberthez kíváncsian, mikor a másik kettő már elkezdett a járművekkel szervezkedni. Közben pár lépéssel lemaradva követtük a kócos kis ipsét a hatalmas gépszörnyig.
-Én erre szavazok. -Döntöttem el egy kis gondolkodás után, ugyanis a másik fickó nem volt valami szimpatikus és nem mellesleg volt egy olyan érzésem, hogy abba a kis izébe amivel ő ment be se férnénk kényelmesen. Talán csak költői kérdésnek szánta a választás illúzióját. Ahogy elindította a motort, az hangosan felmordult és ilyen közelről hallani szinte már ijesztő volt. A kérdése nagyon váratlanul ért, de a pillanatnyi megdöbbenés helyét gyorsan átvette a kalandvágy. Persze nem elengedtem el a fülem mellett a megszólítást sem. Miért sértegeti itt mindenki zsigerből a másikat?
-Ne hívj bádogdoboznak! Egyébként még sose láttam ilyet, de nem lehet olyan nehéz, igaz? Csak majd mondd, hogy merre menjek. -A válaszát már nem vártam meg, bemásztam a volán mögé és gyorsan felmértem a környezetemet. Rengeteg gomb, egy kar mellettem, egy kormány előttem és pedálok alattam. Gyerekjáték. Úgy tűnt a gépi testem remekül ért az ilyesmihez, gondolkodás nélkül tudtam, hova kell nyúljak, bár furcsa módon mégse tudtam volna megmagyarázni, mi mire való. A kart mellettem magam felé húztam majd fölfelé toltam, bal láb fölenged, jobb le, és már el is indult, nem kis meglepetést okozva ezzel saját magamnak. Azt hiszem enyhe borzongást éreztem, már amennyire egy géptest képes ilyesmire - talán csak valami zárlatos lett benne, de tetszett a dolog.

Posted by: Robert Shilmann Jul 17 2016, 12:09 PM
Egyelőre nem tudom, hogy mennyire okos dolog összeboronálnom magam a robottal, ezért inkább a három lépés távolságot választom, legalábbis ezt a látszatot óhajtom erősíteni a két anarchos katonába, biztos, ami biztos, amit el is fogadnak, nagyon nem foglalkoznak vele szerencsére.
Az érintett ironikus közbeszólását pedig elengedem a fülem mellett. Elég hihetően adtam elő a megfontoltat, hogy ezen senki ne akadjon fenn.
Annál feszültebben várom a fickó reakcióját, de úgy látszik nem nagyon volt oka a kételkedésre és simán bekajolta az elveszett legjobb barát dumát és inkább csak sajnálkozik a dolgon.
- Sosem volt az szerintem. – sajnálkozom én is bevetve színészi képességeimet.
Bár én nem vagyok olyan lelkes, mint a fémkaszni, azért a józan megfontolás és a saját érdekem is azt diktálja, hogy menjek bele az ajánlatba, hiszen így megtudtatok fontos dolgokat a szervezetről és akár a búvóhelyükről is. Abban meg egészen biztos vagyok, hogy nem azért kaptuk a lehetőséget az ingyen útra mert veszélytelen lenne.
Mikor előkerül a térkép, kíváncsian nézem, hiszen talán van rajta érdekes információ, még ha nem is annak szánták, csak tájékoztatásnak az úttal kapcsolatban, hogy tudjuk mire számíthatunk.
Azért már az is sokat jelent, hogy látom magam előtt a területet és, hogy mit érdemes elkerülni belőle.
A fickó szavaira elgondolkozó képet vágok, aztán bólintok, majd kissé megforgatom a szemem a robot kérdésére. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy valaki törölte mindennemű memóriáját és ez nem lehet véletlen, talán olyasmit tudott, ami veszélyes lehet valakire, bár akkor érthetetlen miért nem olvasztották be. Igaz, talán sajnálták kidobni a pénzt, amit ért még így is. Talán újra akarták programozni, de valami közbejött. De nem hiszem, hogy ez engem érdekelne, egyelőre nincs valószínűleg köze az én munkámhoz.
- Benne van a szóban pajti. Védik a rendet. – szólalok meg aztán, de gyorsan hozzáteszem. – Persze csak ami a hatalmasoknak jó, mindenki mást csak cseszegetnek és fenyegetnek. De a nagy „lelke” miatt, nem hiszem, hogy sokáig húzta volna közöttük. – jegyzetem meg somolyogva.
Egyértelmű, hogy semmi kedvem a sportkocsihoz, sem a nagydarab őrmesterhez, aki nem tnik nagy locsifecsinek.
- Én is veled tartok. – indulok a vontató felé, ami még így is tágasabbnak tűnik, hogy a robot is velünk lesz.
Azt azonban nem sejtem, hogy rögtön át is adja a vezetést a gépnek, ami egyrészről persze logikus, ő nem fárad el, másrészről viszont, úgy, hogy szinte nincs semmi a memóriájában, elég rizikós.
Azonban a robot nem úgy néz ki, mintha ez zavarba hozná és úgy néz ki, ez megy neki emlékezet nélkül is.
- Akkor mondj egy nevet, amin szólíthatunk, a miénket tudod, de mi csak a ….látszatra adhatunk, ezért a becenév. – vigyorogtam rá, a kis önérzetesre. – Egyébként remélem tudod mit csinálsz! – nézek a gépre, majd a férfire és bekötöm magam (már ha van mivel).




Posted by: Daren Moore Jul 26 2016, 06:29 PM
- Az első része jelölő szó míg a másik magában hordozza a választ. Rendőrök, igazságvédők, fakabátok, zsaruk, Yard, kék kabátosok, bocs nem hoztam magammal szinonima szótárt. - Engedek el egy rövid mosolyt a gép felé, végül csak biccentek a másik fickó szavaira.
- Pontosan valami olyasmi.... - Mondok csupán ennyit hozzá, majd nemsokára előállok a tervemmel, ami egyben egy alku is amiből mindkét fél profitálhat. Természetesen nem veszélytelen a dolog de úgy tűnik ennek ellenére mindkettő kötélnek áll.
- Rendben akkor a két hölgy élvezheti Stevenson társaságát. - Vigyorgok rá a behemótra, majd nemsokára megkezdődik a beszállás is. Nem igazán vonakodom és ha már van hadra fogom a gépet, hátha tud vezetni. Van egy olyan érzésem hogy ha gond lesz útközbe amúgy is jobb hogy ha a sofőrünk páncélozott. A szavakra csak megrántom a vállam, s szinte egy időben válaszolok Robert-el
- Hát ha adtál volna azonosítót vagy nevet, valószínűleg azon hívtalak volna, de mivel úgy látom szégyenlős vagy, hát magadra vess. Amúgy elég érzékeny vagy ahhoz képest hogy nem vagy ember... - Felelem egy halvány mosollyal ami hamarosan el is tűnik az arcomról, a térkép egy részét pedig ráterítem a műszerfalra.
- Innen egy jó ideig szar lesz az út. Ha északi irányban sikerül kikeverednünk ebből a szellemvárosból, megszűnnek az utakon az akadályok jó része, és gyorsabban tudunk haladni. Ha ez a térkép nem téved, lesz egy régi főútvonal. Ha megtaláljuk ebbe az irányba kell elindulnunk. - Bökök rá a térképre, miközben hátra dőlök az ülésen.
-De egyet se félj. A seregvezetp Stevenson lesz, elég ha követed - Teszem még hozzá ásítva egyet, majd szemeimet lehunyva a fegyveremet elfektetem a lábamon, miközben kezeimet azért biztonságosan köré kulcsolom. Jó benyomást keltett ez a kettő, de a bizalomhoz azért több kell.
- És te amúgy mi a francot keresel ide kint a pusztaságban? Nem egy gépnek való hely. A terveződ hozott ki? - TEszem fel a sofőrünk fele a kérdést, miközben néha néha kinyitom a szemeimet. Az igazat megvallva nem ártana némi alvás de nem ezen az úton. Végül a nyakamból leakasztok egy távcsövet amit Robert felé nyújtok.
- Tessék.. Ha látsz valami gyanúsat verj fel. Muszáj regenerálódnom kicsit - Ezzel ismét lehunyva a szemeimet próbálok minimálisan aludni kicsit, elvégre fáradtan semmit sem érnek velem.


"3-4 óra elteltével Mesélői post"

Az út jó része nyugodtan telt, se Robert se Zed nem látott semmi érdekeset, ellenségeset meg végkép nem. A másik kocsi gyors tempót diktálva halad előttük, s lassan a nap is lebukni készül a nyugati horizonton. A motor egyenletes mély zúgása szinte altató hatású az emberi fülnek. Úgy tűnhet az utuk biztonságos minden megelőző félelem ellenére, ám mielőtt ezt valóban elhihetnék történik valami. Az előttük lévő kocsi ami kb 60-70 méterre van a kamiontól hirtelen beszikrázik alváz tájon, a következő pillanatban pedig egy hatalmas durranás következtében a levegőbe röpül majd motorháztetővel az aszfalt felé zuhan vissza. A következő pillanatban csak egy villanást láthatnak valahonnan jobb oldalról, majd egy fénylő csíkot ami becsapódva a sportkocsiba kettérobbantja azt. Nemsokára égő pernye és hamufelhő úszik velük szembe, emberi égett hús szagát hozva magával. Erre már úgy tűnik Darren is felébred, szemeit hirtelen nyitva ki.
- Mi a jó isten történt? - Ha Robert belenéz a kukkerba láthatja hogy ahonnan a villanást látták most úgy 10-12 fénypont közelít feléjük. Motorosok....



Posted by: Zed Jul 28 2016, 10:46 AM
Valóban jogos volt, amit a többiek mondtak, de hogyan is mutatkozzak be, ha nem tudom a nevemet? El kellett gondolkodjak egy kicsit, ki kellett találnom valamit. Visszaemlékeztem a kis házban történtekre, ahol magamhoz tértem és eszembe jutott az üres mappa, amire azt írta valaki, hogy 'Project Zed'. Mivel a project elég rossz név lenne, ezért kizárásos alapon... Talán amúgy is rám vonatkozott, vagy valami egészen másra, de hirtelen nem volt jobb ötletem.
-A nevem Zed. -A bizonytalanság még a gépi hangomon át is érezhető volt. Inkább kérdés volt ez, sem mint kijelentés.
Figyeltem, ahogy Daren a térképen mutogat, de mikor kiderült, hogy csak a másik kocsit kell követni, hátradőltem az ülésen és az előttünk lévő útra koncentráltam. Mikor már mind a ketten elkényelmesedtek és megbizonyosodtak arról, hogy el tudom vezetni ezt a szörnyet, a kócos fickó kérdezősködni kezdett, amitől egy kicsit kellemetlenül éreztem magam. Nem tudom miért, de nem készültem fel arra, hogy faggatózni fognak, bár másfelől pedig érthető, hogy ismerni akarja az útitársát. Természetesen őszinte leszek velük, hisz akár még segíthetnek is nekem.
-Hát... Nem tudom. -Kezdtem bele elég esetlenül, majd másodszor is nekifutottam a válasznak.
-Néhány napja tértem csak magamhoz teljesen egyedül egy elhagyatott viskóban és semmire sem emlékszem. Nem tudom ki az úgymond tervezőm, hogy ki zárt engem gépi testbe, de az a helyzet, hogy valójában ember vagyok. -El tudtam képzelni, hogy is hangzott ez most kívülről, de tényleg ez volt az igazság, ha hisznek nekem, ha nem.

Az út hátralévő része eseménytelenül telt. Nem igazán volt mire figyelni, de nem untam el magam, lekötöttek a gondolataim. A hosszú, mély csönd után az előttünk haladó autó robbanása úgy rántott vissza a valóságba, hogy szinte fájt. Azonnal tövig tapostam a fékbe, de még így se álltunk meg valami gyorsan a hatalmas kamionnal. A kocsi, amiben a Stevenson nevű fickó utazott a nőkkel most csapódott szét a földön, majd még egy robbanással végleg semmivé válik. Eltartott néhány másodpercig, mire fel fogtam mi is történt.
-A kurva életbe... -Nekem nem volt szükségem távcsőre ahhoz, hogy lássam mi történik. A távolból egy tucat motoros száguld felénk és volt egy olyan érzésem, hogy nekünk se szánnak más sorsot, mint az előbb kipukkasztott sportkocsinak. Elég egyértelmű volt, hogy ezzel a kamionnal nem fogjuk lehagyni a motorokat, tehát a menekülés lehetősége kizárva. A kietlen semmi kellős közepén még elbújni se lehet, úgy hogy nem igazán volt más választásunk, mint szembeszállni velük... A meglepetés erejével most nem számolhatunk úgy, mint a legutóbb, szóval gyakorlatilag semmi esélyünk sem volt. A többiekre néztem, hátha kitaláltak már valamit, de nem. Kinyitottam az ajtót magam mellett és kiszálltam a kamionból, hogy a baj elé menjek.

Posted by: Robert Shilmann Aug 4 2016, 05:30 PM
A logikus felvetésekre a robot sem tud hat belekötni és így, bár érzésem szerint kissé bizonytalanul, de kibök egy nevet.
- Szóval Zed. – biccentettem, mert nekem ez is jó, bár ritka egy önérzetes kaszni a barátunk az biztos.
Tény, hogy elég furcsa a megismerkedésünk menete és az is, hogy semmit nem tud a múltjáról, de hát láttam én már ennél különösebb dolgokat is, ráadásul, számomra nincs is túl nagy jelentősége, amíg nem keresztezi a terveimet.
Közben Daren kiteríti a térképet és nekiáll elmagyarázni, hogy merre is fogunk haladni. Bár nem én vezetek, azért árgus szemekkel próbálok minden részletet megjegyezni, ki tudja mire lesz még jó alapon. Idekinn a CDS-nek minden plusz információra szüksége lehet majd.
Mivel úgy néz ki, hogy Zed lyukas emlékezete ellenére vezetni tud és amúgy is csak követnie kell az előttünk haladó másik autót, kissé nyugodtabban dőlök hátra, de azért figyelmem nem lankad és a fülem is nyitva tartom.
Természetesen engem is érdekel, hogy a gép, mire emlékszik mégis, vagy mit hajlandó elárulni. Azonban mikor határozottan kijelenti, hogy bár nem emlékszik semmire, de arra igen, hogy ő ember, csak valaki megtréfálta, nem állom meg nevetés nélkül.
- Már bocsáss meg haver, de szerintem minden android ezt gondolja magáról. – tettem hozzá megveregetve a fémvállát. – De ne szívd mellre.
Minden további nélkül átveszem a távcsövet Daren-től, hiszen le sem tagadhatná, hogy szinte leragadnak a szemei, én meg úgy sem tudnék most aludni. Észben kell tartanom, hogy ellenséges vidéken vagyok, pár anarchos és egy meghasonult robot társaságában,nem bízhatok senkiben.
- Persze, meglesz!- nyugtatom meg.

Az autó monoton zaja, a változatlan terep, a lefelé kúszó nap azért rám is rám nyomja a bélyegét, néha hosszabban felejtem lent a szemhéjamat, ezért majd kiugrik a szívem, amikor az előttünk lévő járgány a levegőbe pattan és nekem leesik, hogy ennek mi az oka.
~ Hogy a fészkes fenébe nem láttam semmit? ~ üvölt fel bennem egy kétségbeesett hang, de még el sem hallgat,a mikor egy villanás után a sportkocsi nagy tűzgömb kíséretében megszűnik létezni a benne ülőkkel együtt.
- A jó anyjukat! – kiáltok fel szinte visszhangozva Zed szavait, miközben próbálok az ülésben maradni a satufékezés miatt. – Daren! Arra! – intek jobb felé, mert most már látom a közeledőket. – Motorosok, olyan jó tucatnyian és nagyon remélem, hogy nincs több rakétatöltetük.
De, ha igen, akkor igazat kell adnom a robotnak, aki máris kiugrik a fülkéből, mert ha maradunk, tuti szarrá lőnek minket.
A semmi közepén azonban elfutni aligha van esélyünk, így ha tetszik, ha nem, marad a kamion és én azonnal bekúszom alá, remélve, hogy a többiek jönnek utánam.
- Gondolom nincs több fegyverünk, csak ami nálunk van. Ezzel – emelem meg a pisztolyom és puskám, - nem sokáig húzzuk. Ötlet?
Nagyon nincs kedvem a sivatagban megdögleni.




Posted by: Daren Moore Sep 20 2016, 06:09 PM
- Hmm így már jobb, akkor üdv a csapatban Zed - Biccentek na nem mintha annyit számított volna egy név, de így azért mégis csak egyszerűbb. Nemsokára kész is a haditerv, Zed kormányzásával pedig el is indítjuk a nagydarab monstrumot. Útközben azonban szükségem lesz némi sziesztára, így az őrködés szerepét Robertre bízom. Mindkettő elég rendes fazonnak látszik, remélhetőleg ez a kis kalandunk végéig megmarad.
- Szóval azt akarod mondani hogy semmire sem emlékszel? Akkor honnan tudod hogy ember vagy? - Teszem fel a gépnek a nagy kérdést, mielőtt még elnyom a buzgóság, de a válasz után bizony álomra hajtom a fejem. Az út azonban korán sem lesz olyan zökkenő mentes mint hittem, ez rögtön ébredéskor tudatosul bennem, mikor meghallom a gép és a másik fickó káromkodását. Nem kell sokáig mutogatniuk én is hamarosan kiszúrom a motorosokat.
- Bebaszott a gebasz...- Vonom le a gyors következtetést, majd rögtön hátra is nyúlok a fegyveremért. A következő az ablak lehúzása lesz majd az ablakot támasztéknak használva ráhelyezem a fegyvert. Szerencsére ezen is van távcső így nem kérem vissza Roberttől amit adtam. Igen tudom hogy előttem a füstölgő roncsban jelenleg két nő és a társam van nagy valószínűséggel hamura sülve, de nem segítek a helyzeten ha most azon agyalok.
- A táskámban 1-2 pisztoly még lapul plusz pár tár lőszer de semmi több... Ha itt szálunk velük szembe alul maradunk. - Morgom hátra a férfinek, és már mondanám hogy jó lenne eltűzni innen minél gyorsabban de újdonsült sofőrünk úgy tűnik saját kezüleg akarja lejátszani a meccset ezekkel a rohadékokkal.
- Hé Rambó! Húzzál vissza a kaminonba, elhiszem hogy szívesen szétloccsantanál pár agyat de ezek darabokra szednek. Gyere vissza, taposs a gázba és tűnjünk el innen - Kiálltok le Zednek, majd megfordulva húzom meg a ravaszt. A lőszer szikrát vet az egyik motoron ami pár pillanattal később lángra kap, de láthatóan a motorosokat nem érdeklik a társaságuk tagjai. Csak jönnek és jönnek egy közelebb.
- Gyerünk már indíts! - Kiálltok. Ha elindulunk bizony nem kell sok idő, hogy rájőjjek ezek a mocskok gyorsabbak mint mi. 4-5 Motor felzárkózik mellénk, és nemsokára néhány golyó is pattan a kamion oldalán. Úgy tűnik nem szarral gurigáznak a srácok.
- Ezt fogd és ha megjelenik egy melletted eressz golyót a képébe. - Tolok a gép arcába egy pisztolyt, majd Robert fele nézek.
- Te fedezd a kamion jobb oldalát, enyém a bal. Egyenlőre akkor állítják meg ezt a kamiont ha felmásznak rá és minket megölnek. Addig viszont van esélyünk ameddig ezt a tervet szabotáljuk. Nincs már messze a város... - No igen ebben reménykedek, de hogy egydarabban eljutunk e odáig az már más kérdés.

Posted by: Zed Sep 21 2016, 04:57 PM
Robert hamar kiugrott utánam a kamionból és bár azt hittem jön majd utánam, ő inkább a kamion alá bújt. Darren ezzel szemben bent maradt és visszautasított minket is - gondolom, bár egyikünket sem hívják Rambónak, bárki is legyen az. Ő már el is kezdett lövöldözni, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam a kamion oldalához rohantam, hogy lehajoljak Robertért.
-Változás van a tervben. -Közlöm vele még mielőtt karon ragadnám és kihúznám őt onnan. Biztos magától is ki tudott volna jönni, de így legalább magyarázkodás nélkül be tudom őt hajítani finoman a járműbe és visszaugrani a volán mögé. Darren már kiabál velem, ami nem segített abban, hogy koncentrálni tudjak, de tettem amit mondott és tövig nyomom a gázpedált. Kissé kételkedtem benne, hogy ezzel a hatalmas gépszörnnyel le fogjuk tudni hagyni a motorokat, de nem volt más választásunk. Még pisztolyt is nyomott a kezembe, amit elég ügyetlenül bár, de sikerült átvennem tőle. Nem kötöttem senki orrára, hogy sosem használtam még fegyvert, inkább igyekeztem a legjobb teljesítményt nyújtani. Csak úgy röpködtek a golyók, már számon sem tudtam tartani, hogy ki kit talált el, kilógattam a kezem az ablakon, és próbáltam nem elejteni a pisztolyt. Darren azt mondta, nincs már messze a város, ami azért adott némi erőt és lelkesedést, még ha veszni is látszott a helyzetünk. A motorosok pillanatok alatt felzárkóztak mellénk, az egyik konkrétan az ablakom alatt állt meg és egyenesen rám bámult. Enyhe megdöbbenés tükröződött az arcán mikor meglátott, és ezt kihasználva céloztam meg a fejét és húztam meg a ravaszt. Mellé... basszameg. A motoros gyorsan viszonozta a dolgot, azzal a különbséggel, hogy ő el is találta az én homlokomat. Kicsit hátrabicsaklott a fejem a golyó erejétől és reflexből ismét elsütöttem a pisztolyt és ezúttal bár nem szándékosan, mégis célt ért a dolog. A fickó lefordult a motorjáról, egyenesen a mögötte jövő kerekei alá, aki így egyensúlyát vesztve borult fel mindenestül.
-Mikor fogynak már el?!

Posted by: Robert Shilmann Sep 27 2016, 06:20 PM
Még hallom, hogy Darren valamit kiabál pisztolyokról, de valahogy egy percig sem az jut az eszembe, hogy egy ekkora monstrumban várjam meg, míg a fürge és gyors motorok körbefognak, főleg nem, mikor nyilvánvalóan rendelkeznek rakétavetővel, hiszen az előbb lőtték füstölgő ronccsá az előttünk haladó járgányt.
A férfi továbbra sem moccan a kocsi fülkéjéből, sőt aztán meggyőzi Zed-et is, hogy talán mégis csak van a menekülésnek esélye, mert hamarosan már engem rángat kifelé az autó alól, pedig már épp becéloztam az egyik rohadéknak a fejét.
A békés kaszni látszata ellenére a robotban van elég erő, hogy ne nagyon hadakozzak vele, igaz nagyon nem is teszem, mert ha már úgy döntünk megyünk, akkor viszont tűzzünk, mint az állat, mert időnk az marhára nincs.
Szerencsére Darren pár pontos lövéssel kicsit feltartja őket, mert kénytelenek cikkcakkban közeledni.
Ahogy a kamion farolva, bőgve nekilódul, egészen nekifeszülök az ülésnek, de aztán a máris az ablakon dugom ki a fegyver csövét, hogy a jobb oldalt tartsam szemmel, ahogy az anarchos fickó mondja. Ha életben akarunk maradni, akkor ha tetszik, ha nem együtt kell dolgoznom vele, nem hiszem, hogy a motoros bandát kicsit is érdekelni, melyik táborba tartozunk, simán kibeleznek mindkettőnket és akkor még örülhetünk neki., hogy olcsón megúsztuk
- Ha nem robban le ez a szar, Zed nem borítja fel és, ha megunva a zsákmány hajkurászását, nincs még egy olyan skulójuk, mint amivel az előbb kilőtték a társadat, akkor ezen az oldalon nem jutnak fel. – töröltem meg izzadó homlokom gyors mozdulattal.
Soha nem szenvedtem akció hiányban, bár a beépülési munkáim nem voltak ilyen látványosak, de néha előfordult, hogy a bandák elvártak valami hasonlót. A mostani helyzet azonban messze több volt, mint amit kívántam magamnak.
Láthatóan a motorosok nem most csinálnak ilyet először, így elég szervezetten osztják fel maguk között a feladatot. Mivel sajnos elég közel értek már, jobbnak láttam azokat a felajánlott pisztolyokat használni, mint puskával a kabinban kalimpálni.
Mivel a visszapillantó pillanatok múlva csörömpölve lesz az enyészeté, kénytelen vagyok kissé kidugni a fejem, bár azonnal be is kapom, ahogy szinte súrolja a fülem egy golyó.
Nem hiszem, hogy nagyon lesz alkalom célozgatni, így követem Zed példáját és kidugva a kezem az ablakon arrafelé lövök, ahol egy pillanatra két motort láttam felbukkanni.
Valamelyik lövésem szerencsés lehetett, mert egy döndülést hallani oldalról, aztán egy repülő kétkerekűt bukfencezni.
Amikor eltalálják Zed fejét a gyomrom görcsbe áll, egyre rosszabb a helyzet, bár őt úgy néz ki nem viseli meg a dolog, csak a kamion imbolyog talán meg némileg.
- Zed figyelj az útra! Nem látszanak kezdőknek, ha ilyen közel támadtak a városhoz, akkor lehet készültek némi meglepetéssel. – jutott eszembe egy rémítő lehetőség.
Talán arra játszanak, hogy a menekülő annyira rohan és csak hátrafelé néz, hogy nem látja meg, ami az orra előtt van.



'
Powered by Invision Power Board (http://www.invisionboard.com)
© Invision Power Services (http://www.invisionpower.com)