<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


  Reply to this topicStart new topicStart Poll

» Zed
Zed
 Posted: May 5 2016, 10:37 AM
Quote Post
Profile


user posted image

Név: Zed
Születési hely: Sivárföldek
Születési idő: 2086
Csoport: M.I.

Kinézet:
Kívül-belül robot, már messziről látszik. Rozsdás és kopott, láthatóan szedett-vedett alkatrészekből tákolták össze amiket a szemétből guberáltak ki, de ha mást nem is, azt az alkotó javára lehet írni, hogy a körülményekhez képest jó munkát végzett. Nem kis szakértelem kell egy ilyen masina összerakásához, különösen ilyen alapanyogkból. Szinte minden kicsi és nagy cég modelljeiből kerültek bele csavarok és rugók, noha korántsem modern darabok. Mozgását halk zümmögés kíséri, beszédhangja enyhén gépies, mintha valaki egy gázmaszkon beszélne keresztül. Nem jellemző, hogy elromlana vagy meghibásodna benne bármi is, részben persze azért mert egyszerű, mint egy kávéfőző. Egy robot központi adatbank, beépített fegyverek vagy hack modul nélkül olyan, akár egy karonülő csecsemő alufóliba tekerve. Hogy ki és miért hozta őt létre az teljes rejtély, józan ésszel és logikával sem kikövetkeztethető, ugyanis ez a fém váz semmilyen funkciót nem tölt be, de még csak nem is szép. Így nem könnyű beilleszkednie a sivárföldek nyers és kegyetlen világába. Aki éppen nem akarja szétszedni és eladni, az se elegyedik szóba egy kétes külsejű robottal. Talált rongyokba tekeri hát magát, elrejtőzve a méregető pillantások elől. Aki nem nézi meg igazán, csak egy jól megtermett férfit lát, aki maszk mögé rejtette az arcát.

Jellem:
Bár még alig ébredt tudatára, teljesen kiforrt személyisége van, akár egy hús-vér embernek. A legnagyobb problémát éppen ez okozza számára, ugyanis állandó egzisztenciális krízis gyötri. Egyszer váltig állítja, hogy valaha ember volt, máskor pedig csöndben beletörődik, hogy csak szeretné, ha úgy lett volna. Gyakran kételkedik önmagában és a környezetében, de alapvetően rettenetesen naiv és könnyen rászedhető annak ellenére, hogy egész okos. Ösztönös bizalommal fordul mások felé, ami ebben a világban nemhogy ritka, hanem egyenesen baromság is. Segítőkész és kedves, a legtöbb embernél jóval empatikusabb. Ha teheti nem árt senkinek és semminek, persze tisztában van vele, hogy a körülötte lévő világ nem egészen így működ. Meg tudja magát védeni ha kell, de inkább kerüli a konfliktust. Békés, nyugodt és jámbor természete van, nehéz kihozni a sodrából. Hajlandó túlgondolni a dolgokat és fölöslegesen aggodalmaskodni, de racionalitással mindig helyre tudja rakni az érzelmeit.

Előtörténet:
...Hol vagyok?...
Feszélyező sötétség vett körbe, amiből mihamarabb szabadulni szerettem volna. Egyre erősödő gépi hangra lettem figyelmes, mint amikor elindítasz valamit és bemelegszik. Ez voltam én. Az ürességen halványan átderengő meleg, sárga fény megnyugtatott. Kinyújtottam a kezem, hogy megérintsem a forrását, de ekkor hirtelen mindent elárasztott és a másodperc tört részére elvakított engem. Hamar alkalmazkodott a látásom a beszakadt tetőn át betűző naphoz annyira, hogy fel tudjam mérni a környezetemet. Először is ledobtam magamról a nehéz vászonleplet, ami eddig a teljes testemet takarta, majd felültem. Ezt a mozdulatot elég nagy hangzavar követte, amire rögtön hátrakaptam a fejemet. Mindent behálózó, vastag drótok lógtak ki belőlem, amik közül most volt ami az alattam lévő fém asztalról a földre zuhant, néhány másik pedig lerántotta azt, amibe bele volt dugva. Miközben kapkodva igyekeztem a maradék zsinóroktól is megszabadítani magam, a tekintetem megakadt egy poros, repedt monitoron tőlem egy karnyújtásnyira. A kijelzőn annyi állt „93%” és a hozzá tartozó majdnem teli csík alatta. Micsoda? Mi kilencvenhárom százalék? Szerettem volna tudni, de további információk híján sajnos ez lehetetlennek bizonyult. Felkeltem hát az állványról, amin feküdtem. A mozgás lassan ment és nehézkesen, kellemetlenül nyikorogva. Nem gond, majd belejövök, csiszolódom picit, bejáratódom és rögtön jó lesz. Nem volt ismerős ez a hely... Próbáltam az emlékeim között kutakodni egy kicsit, de nem ment. Ekkor jöttem rá, hogy nem azért, mert még nem voltam itt soha, hanem azért, mert egyáltalán nincsenek emlékeim. Hogy lehet ez? Hogy kerültem ide? Túlzás nélkül talán a világ összes kérdése átfutott az agyamon egyszerre és pánikba estem. Anélkül, hogy jobban körbenéztem volna ott ahol voltam, a kijárat felé kezdtem futni, igaz még elég összeszedetlenül. A kilincs el volt törve, nem kellett lenyomnom ahhoz, hogy ki tudjam csapni az ajtót. Odakint még rosszabb volt, mint bent: semmi. Kopár sivatag és perzselő napsütés. A lendület még vitt egy darabig, de nem volt értelme tovább mennem. Sarkon fordultam, hogy kívülről is szemügyre vegyem az épületet. Egy alig pár négyzetméteres omladozó viskó volt a pusztaság kietlen közepén. Ránézésre azt mondtam volna, hogy évek óta elhagyatott. Nem tudtam eldönteni, hogy vajon emberi behatásra roncsolódott így össze, vagy az időjárás viszontagságai viselték meg ennyire. Jobb lesz, ha visszamegyek és megpróbálok keresni valamit, ami nyomra vezet. Tudni akartam ki rakta össze ezt a gépet, ami testemül szolgált, és mi lett az emberrel, aki ezelőtt voltam. Vagy nem is voltam...? Ó, nem-nem-nem... Ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem. Ki kell derítenem, hogy mi történt. Visszamentem a házba, hogy szaglásszak egy kicsit. A bejárat volt az egyetlen ajtó, ez rögtön világos volt. Se egy fürdőszoba, se egy konyha nem tartozott a düledező kalyibához. Rengetek különböző fajta régi géppel volt felszerelve, de láthatóan minden le volt kapcsolva, vagy el volt romolva. Az egyetlen aktív dolog az a kijelző volt, ami még mindig kilencvenhárom százalékot mutatott. Volt egy központi számítógép, ami jó eséllyel hasznos információkat tartalmazott. Rövid próbálkozás után sikerült is bekapcsolnom, de sajnos túl korán örültem. Basszameg! Az elindítás triggerelte, hogy automatikusan minden adatatot töröljön magáról. Néhány másodperc alatt végzett is vele és végleg kikapcsolt. A memóriáját kellett volna kivennem és akkor talán ez nem történik meg... Valaki nagyon nem akarta, hogy hozzáférjek ahhoz, amit tárolt a gép. Vagy valaki mástól akarták megóvni vajon az információkat? Annyira lefoglaltak a gondolataim, hogy fel sem tűnt, mikor a rejtélyes monitor kilencvenháromról kilencvennégy százalékra ugrott. Folytattam a kutakodást és hamarosan találtam is egy irattartót az egyik fém szekrénybe hajítva. Ismét vakvágány, sajnos üres volt. A mappa elején egy piros filccel, csúnya kézírással firkált szöveg állt - "Project Zed". Csalódottan vettem tudomásul, hogy itt semmi nem lesz a segítségemre. A fiókokat valaki már kihúzgálta, a szekrényeket kinyitogatta, teljesen ki volt fosztva a hely, már ha egyáltalán volt itt valaha bármi is. Nem volt értelme tovább maradnom. Felvettem a földről a barna, szakadt vászonanyagot ami alatt felébredtem és körbetekertem vele magamat. Biztonságérzetet nyújtott, ráadásul elég meztelennek éreztem magamat nélküle... Nem mintha egy fém váz ruha nélkül pucér lenne, engem valahol mégis zavart. Odakint egyébként is elég intenzív szél fújt, nem tenne jót az otthonomul szolgáló gépnek, ha telemenne homokkal. Nem is időztem tovább, nekivágtam a sivatagnak. Fogalmam sem volt merre menjek, úgyhogy elindultam előre és reménykedtem, hogy előbb-utóbb civilizációba botlok. Nem néztem hátra, mikor becsuktam magam mögött az ajtót, pedig ha megteszem láthattam volna, hogy a kijelző ismét lépett egy százalékot.
Fél órája sétáltam már, mikor hangos robbanás rázta fel a kopár vidéket messze mögöttem. Ekkor magamtól is rájöttem, hogy minek a töltését láttam a monitoron.

--------------------
01101110 01100101 01101101 00100000 01110110 01100001 01100111 01111001 01101111 01101011 00100000 01110010 01101111 01100010 01101111 01110100
PM
^

Topic Options Reply to this topicStart new topicStart Poll