<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Pages: (4) 1 2 3 ... Last » ( Go to first unread post ) Reply to this topicStart new topicStart Poll

» Ghost Town
Omega
 Posted: Jan 28 2014, 06:47 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM



Ghost Town



Valaha más néven említették ezt a várost. Régen egyike volt a nagyvárosok metropolisainak, azonban az utóbbi időkben már csak Ghost Townként ismerik. Nem véletlenül, hiszen emberi életnek nyomát nehezen lelni meg erre. Ez persze nem jelenti, hogy valóban nem élnek ebben az ebben az elátkozott szellem városban. Gyakran a fosztogatók lakhelyéül szolgál ez a hely, s hogy miért? A válasz egyszerű: A romok között nehezen fedezhetőek fel, lakhelyeik s bázisaik nagy része főként a város alatt húzódnak, és ami még fontos momentum, az az, hogy vagy 150 mérföldre vannak mindennemű civilizációtól, vagy lakott településtől.




PMEmail Poster
^
Samuel Cortez
 Posted: Feb 1 2014, 07:14 PM
Quote Post
Profile



//Calypso - Sam//

Régen nem jártam ezen a vidékein, de az emlékeim még mindig nem halványultak el. Három éve a közelben zuhantam le, akkor még abban a hitben hogy nemsokára elpatkolok. Vajon itt van e még a gépem, vagy már elhordták még a szét égett darabokat is? Fene tudja de igazából nem is akarom megnézni. Nem tesz jót az embernek ha ilyen dolgokra akar vissza emlékezni, csak elsötétítik az éjszakát, ami már amúgy is a nyakamon van. Jó lenne minél előbb tovább menni, de van némi dolgom a környéken, Ghost Town meg pont az utamba áll. Viszolygok ettől a helytől, régen más volt, de most? Ahogy a híreket hallom egyre szarabb a helyzet. Kocsimmal kissé túl hirtelen kanyarodok rá a városba vezető romos útra, aminek köszönhetően szépen ki is dobja a hátsóját. Nem kímélem mondjuk de nem is aggódok. Elég jól felspéciztem ahhoz képest hogy egy ókori roncsnak számít... Mustang, basszus egyáltalán gyártanak ma még ebből a márkából ? Ahogy közeledek a város felé úgy veszek vissza a sebességből óvatosan kerülgetve ki az út menti roncsokat miközben próbálok vissza emlékezni erre a helyre, és arra is hogy melyik útra kéne rámenni ahhoz hogy ki is jussak a város másik oldalán. A gond viszont csak ezután érkezik, ugyanis ránézve a motorháztetőre nemsokára látom hogy bizony elég erősen gőzölög. Bassza meg biztosan az egyig gumicső pattanhatott el. Szimpla csere megvagyok vele két percen belül, a gond csak az hogy ebből pont nincs tartalék.
- A kurva életbe - Morgom az orrom alatt, miközben rátaposva a fékre el is fordítom a slusszkulcsot, aminek köszönhetően a motor egy erősebb hörrenéssel le is áll, én pedig kinyitva az ajtót, ki is szállok a gőzölgő tragacsból, amit megkerülve nemsokára fel is pattintom a motorháztetőt.
- Pompás... Nem bírtad volna ki még pár mérföldig - Morgom miközben nézem a hűtőrendszerből szétspriccelő folyadékot, ami miatt kicsit hátra is hőkölök. Mindegy nem állok le itt parádézni, gondolkozz Cortez, gondolkozz.. Mindenek előtt vissza megyek a kocsiba, ahonnan kiszedem a pisztolyomat, majd a lábamra erősített fegyvertáskába tolom, majd lezárva a járművet el is indulok a felfedező utamra, s hogy mit keresek? Egy roncsot amiből lehetőleg még nem lopták ki a vízelvezető csöveket, remélem lesz ilyen mert ha nem cseszhetem. Miközben megyek előre, tekintetem ide oda pattog fürkészve a körülöttem lévő terepet. A nap már lassan lemenőben van, ez annyira nem izgat de ez a csend? Már lassan meg is felejtkeztem róla. Varázslatos, de valahol mégis félelmetes, mintha én lennék az utolsó ezen a szarkupacon, pedig tudom hogy nincs így, minden sarokból rám törhet valami, legyen az egy kedves bekattant delikvens aki ki akar rabolni, vagy valami rosszabb... Mindegy nem kell ilyesmiken járatni az agyamat, inkább a keresésre koncentrálok, minél előbb megvan az a szar annál hamarabb tudok tovább állni.
PMEmail Poster
^
Alexander Morozov
 Posted: Feb 12 2014, 05:54 AM
Quote Post
Profile


„Üdv a paradicsomban!” Valahogy így szól a katonák közötti szlogen, ha azt kapja valamelyik, hogy kimegy Elysium falain kívülre. Hát, nekem mostanában bőven kijut a paradicsomból.
Jobban, is mint szerettem volna, habár az igazság még itt is igazság. Amióta meghalt Alexandra azóta inkább szeretek távol lenni az emberektől, és itt kint… főleg ebben a halott városban ahol még a madár is félve jár? Itt nem találkozni emberekkel. Már, csak azért sem mert az itt élő haramiákat még a legnagyobb jóindulattal sem lehet embereknek nevezni. Kannibálok, rablógyilkosok tanyája ez. A körülötte lévő sivatag pedig nem más, mint végeláthatatlan sugárzó futóhomok, amiben a környezethez igazodott mutánsok élnek… Nem is tudom melyik a rosszabb!
Szerencsére ezúttal semmi extra nincs a feladatomban. A terv szerint mindösszesen fel kell kutatnom egy tegnap lezuhant… vagy jobban mondva a város felett lelőtt siklót. Vagy ami maradt belőle. Az hogy vannak-e túlélők nekem kellene kideríteni, na meg azt is, hogy ki is az a mázlista, mivel a fejeseknek ezt nem igen állt módjukban közölni velem!
Csak egy szimpla felderítő küldetés… Persze az igazság az, hogy soha semmi sem egyszerű! Nem igaz?
Szerencsére ezúttal is akad egy kis támogatás, egy sivatagi felderítő drón. Sajnálatos módon ez nem rendelkezik akkora tűzerővel, mint az, amit korábbi küldetéshez kaptam, de A főnökök szerint, ez legalább nem lövi szitává a túlélőt, ha meglátja. Ez egy kicsit fel is keltette az érdeklődésemet, hiszen ha jól tudom a drónók rendelkeznek barát-ellenség rendszerrel. Ellenség lenne a túlélő? Vagy talán robotféleség lehet… Bár azokat meg ellátják valamiféle chippel. Á nem klappol ez az egész! De szerencsére nem is érdekel annyira, hogy különösebb figyelmet fordítsak rá. Egy jó katona nem foglalkozik a parancs mivoltával… csak teljesíti azt.
Ezért is lehet az, hogy rögtön fejest is ugrottam a sivatagba és újra itt vagyok ebben az átkozott városban.
A felderítő Drón megy elől, míg jómagam egy saroknyival mögötte haladok, finoman és halkan. hiába a felderítő szenzorjait át lehet verni… Vannak régi típusú rezgéstompító/elnyelő öltözetek, amikkel át lehet verni a mozgásérzékelőt, egy kettő pedig akad ezeknél a haramiáknál is és ezt bizony nem szabad alábecsülni. Éppen vizslatom az egyik háztömböt, mikor is a drón bejelzett, hogy élőlényt talált. Még az irányát is mutatta. A városon kívülről jön. BE állítottam a Drónt távoli megfigyelésre, jómagam pedig addig elindultam egy viszonylag épnek látszó tizenöt emeletes épület felé. Ha minden igaz fel tudom küzdeni magamat felsőbb szintekig, amíg az a magányos farkas, ideér. Csak a drónt ne vegye észre… habár rejtőzködő módban érdekes volna észrevenni egy felderítő drónt. Ám ezektől a haramiáktól már semmin nem lepődök meg!



PM
^
Samuel Cortez
 Posted: Feb 16 2014, 05:36 PM
Quote Post
Profile


Ennek a rohadt tragacsnak is itt kellett megmurdálnia. Gyanítom ha nem szerzek valahonnan egy hűtőcsövet csúfot véget érhet ez a nap, s ha én meg is úszom itt az északát, valószínűleg a járgány az első 50 méteren teljesen felmelegszik aztán cseszhetem az egészet. Így szállva ki veszem magamhoz a fegyvereket, és indulok el egy kisebb felfedező útra a közeli roncsok felé. Nem szeretem ezt a helyet, pedig ismerem jól, valamikor régen sokat éltem itt, de most is ugyan az a véleményem róla mint régen. Nem egészséges annak aki sokáig tartózkodik Ghost townban. Túlságosan felgyűlt a mocsok, és túl sok a titok amit rejt ez a szemétdomb. Lassú tempóban sétálok végig az egyik főutcán, tekintetemmel azonban folyamatosan figyelem a jobb és a bal oldalamat, szinte már szisztematikusan figyelve mikor tűnik fel valami gennyláda aki az itteni utazókra csap le majd miután megöli őket mindenüket elveszi, de ahogy látom jelenleg a városnak ezen része tiszta. A csend viszont határozottan aggaszt, nem szeretem sose jelent semmi jót, bár aki itt él kint hamar hozzászokik, de lefogadnám hogy legbelül minden ember érzi amikor egyedül ezeket az utakat rója, hogy az agyában egy kis idegpálya szinte mindjárt kiég a feszültségtől, mint valami szaros kondenzátor. egyik kezem azért közel van a fegyvertáskához, melyben a fegyver már kibisztosítva pihen. Elég pár pillanat hogy elő kapjam és bárkit megpumpáljak ólommal aki az életemre törne, de remélem ilyesmire nem lesz szükség. Eléggé híján vagyok a lőszernek. Végül egy még elég jó állapotban lévő roncshoz érkezek, aminek fel is pattintom a motorháztetejét, keresve az életmentő csövet.
- Bingó - Úgy tűnik talán mégis egyszerűbb lesz a dolog mint hittem bár tény ez a cső bemeneti része jóval kissebb mint ami az én furgonomba kell de némi szike, illetve ragasztás megoldja majd a problémákat. Miután kiszerelem a járműből el is indulok vissza a sajátomhoz, de folyamatosan az az érzés kavarog bennem mintha valaki figyelne. Idegtépő helyzet, bár gondolom nem csak én viselkedek így. Aki már hosszabb időt lehúzott ide kint, mindig fel van készülve rá, hogy szinte bármikor utol érheti a halál. Ha vissza érkezek a kocsihoz, kinyitva az ajtót beülök az anyós ülésre, ahol elő véve a késemet el is kezdem farigcsálni a csövet. Jobb itt bent mint kint a kocsi mellett. Hülye lennék nyílt célpont lenni egy viszonylag jól belátható területen, és mivel a kocsi jó része acéllemezekkel lett megerősítve kissé jobban is érzem magamat itt mint oda kint. .
PMEmail Poster
^
Nil Dryden
 Posted: Jul 27 2014, 11:37 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Nem kell sok, hogy otthagyjuk a fogunkat, de szerencsére Jimmy kezének mely igencsak jól elmanőverezte a járgányt mégis eljutunk a kapuhoz többé kevésbé egybe.
- Akkor jól vésd eszedbe ezt az alkalmat, mert ezután vagy soha nem is akarsz a közelébe menni, vagy megragad a kinti világ. Ismerek olyat aki már feladta az Elysiumi életét a pusztaságért - Felelem a másikra sandítva egy félmosollyal, néha bennem is felül kerekedik a vágy hogy ismét magam mögött hagyjam a várost, és a letűnt civilizációnk romjai között utazzak, talán látszik is a tekintetemen ahogy a messzeségbe nézek mikor kinyílik a kapu.
- A szabályok egyszerűek, mondhatom azt is hogy farkastörvények vannak kint. Az erősebb győz, a gyenge elbukik, valahogy így működik ez az egész rendszer ami fenntartja az egyensúlyt - Mondom egy kicsit felnyögve miközben beszállok a kocsiba. Majd meg is felejtkeztem a sebemről, ami bár össze van varrva mégis igencsak fájdalmas, főleg hogy a cucc lassan ismét kezd kimenni belőlem. Időközben vázolom is a tervet, a sugárzást is megemlítve. Talán az a legbiztonságosabb út a fosztogatók elől, de hogy könnyebb e? Nos az már más kérdés.
- Talán, de ne bízzuk el magunkat. Ide kint nehezebb kiszámítani, hogy mennyit léphetünk és merre - Felelem hátra simítva a hajamat, miközben figyelem a mellettünk elsuhanó homokbuckákat, és a messzeséget. Figyelmemet azonban egy idő múlva az üzemanyagjelző köti le ami drasztikusan lejjebb csúszott mióta elhagytuk azt az átkozott várost, s rossz érzésemet, Jimmy szavai ahelyett hogy eloszlatnák , csak megerősítik. Nemsokára rá is jövök hogy miért
- Ezen már kár siránkozni. - Rántom meg a vállaimat miközben újabb cigit a számba, s elgondolkodó arccal mérem végig a járművet. Van egy ötletem de veszélyes, mondhatni egyik veszélyből ugrunk át a másikba.
- Lehetett volna rosszabb is... Inkább az üzemanyagszabályzót trafállják el mint a motort - Felelem, bár gyanítom ez nem nyugtatja meg a másikat, így nemsokára vázolom is hogy a következő célállomás Ghost town. Hajdan nagyváros volt, bizonyára még nem hordtak szét mindent onnan, talán találunk valami használhatót amiből rendbe tehetjük ezt a roncsot. Annyi üzemanyag még van hogy biztonságba eljussunk odáig, így neki is indulunk, s mérföldről mérföldre haladva, Jimmy is megpillanthatja az égbe kúszó romos, és elhagyatott felhőkarcolókkal tarkított szellemvárost. Egy romos híd vezet át a főútra, mely egy mély mocsaras terület felett vezet át. Veszély azonban egyenlőre nem úgy tűnik hogy lenne, de a csend ami körül lengi az egész várost, szinte kísérteties. Csupán a szél hangos zúgását verik vissza a halott hipermarketek, és égbe nyúló tornyok.
- Egyszer vágtam eddig át ezen a városon és nincsenek túl szép élményeim róla, szóval a legjobb lesz ha gyorsan átfésülünk egy részt, és úgy haladunk tovább. Egy fontos dolog: Soha ne maradj le, és biztosítsd ki a fegyvert - Rántom csőre a stukkert, miután betárazom, majd ha megállunk, lassan körültekintően a kocsik roncsai között kezdek el sétálni .
- Nem véletlenül hívják ezt a várost úgy ahogy. Ez az aminek látod, egy valódi szellem város, jó pár éve áll már így. Úgy tudom az elmúlt évtizedekben közkedvelt helye volt a pusztalakóknak, azonban jó pár éve valami történt és.... - Nyitom fel az egyik üres roncs rozsdás motorháztetejét
- Az a kevés ember is elhagyta a várost. A karavánok erre rendszerint eltűntek, nyomuk veszett mintha nem is lettek volna. Eggyé váltak az itteni enyészettel. Ne kérdezd hogy miért sok legenda van erről a helyről, és elég hajmeresztőek ahhoz hogy feltételezésekbe bocsátkozzak, de egy dologra figyelmeztetlek, amit a magam kárán tanultam meg. - Fordulok hirtelen szembe a másikkal, tekintetemet komoran az övébe fúrva.
- Ha hangokat kezdesz hallani nehogy hallgass rájuk. Engedd át őket a füleden, és próbáld meg figyelmen kívül hagyni. Ha nem így teszel könnyen itthagyhatod a fogad - Felelem miközben kezemmel végig vizsgálom a kocsit, majd elhúzva a számat, csak intek a fejemmel.
- Tovább...
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jul 29 2014, 09:23 AM
Quote Post
Profile


- Azt hiszem attól nem félek, hogy elkap a hév, hogy ebben a sivatagban, a semmi közepén éljek. – rázom meg a fejem hevesen, ahogy már az alig kivehető út porát nyeljük célunk felé repesztve. – Még akkor sem, ha egész hátralévő életemben bujkálnom is kell. – teszem hozzá mély meggyőződéssel.
Tényleg nem tudnám elképzelni, hogy egy ilyen helyen, nomád körülmények között éljek, hiszen mindig is a város volt az otthonom és még ha nem is volt fenékig tejföl, azért megtaláltam a számításomat és jól éreztem magam a falak biztonságában.
Egy pillanatra látom Nil szemében felvillanni valamiféle vágyat és ellágyulást, mikor erről beszél, de hát lehet, neki mások az elképzelései.
- Ez nem is annyira más, mint a városban. – mondok ellent neki és fél szemmel rásandítok a nyögésre, hiszen mégis csak keresztül lőtték és azóta jóformán csak az a kis pihenő volt a lakásában. – Csak éppen mások vesznek részt a játszmában.
Nekem a városi farkastörvények már megszokottak és nem vágyom rá, hogy lecseréljem őket egy ismeretlenre, de az itt sem változik, hogy vigyáznom kell a seggemre.
Aztán, mikor már a falak is lassan a távolba vesznek, beüt a krah és máris érzem, hogy nyomasztó súllyal nehezedik rám a végtelen pusztaság. Szinte sejteni lehetett, hogy nem fogunk simán elkocsikázni az anarch táborig, mert az túl szép is lett volna.
- Hát siránkozni tényleg kár, mert csak pazarolnánk a folyadékot a szervezetünkből és arra lehet még nagyon is szükségünk lesz. – próbálom kissé feldobni ramaty hangulatomat, de Nil-nek abban igaza van, hogy ha nem segítünk magunkon, akkor bizony lefekhetünk itt is és várhatjuk, hogy milyen formában jön értünk a kaszás. Van választék dögivel.
- Hát, ha nem tudjuk megjavítani, akkor lehet, egy robbanás nem is lett volna sokkal rosszabb választás. – ingatom meg a fejem, belegondolva a lehetőségekbe. – De ez volt az utolsó vészmadárkodásom. – vigyorgok végül társamra. – Csináljuk meg haver! menjünk abba a Szellemvárosba és szerezzünk alkatrészt, remélem a benzin is kitart még utána is.
Bevágom magam a kocsiba és, ha Nil is elhelyezkedett elindulok, olyan tempót diktálva, hogy ne pazaroljam még jobban drága kincsünket, a benzint.
Ha a városból kivezető kapura leesett állal bámultam, ez az elhagyatott város is hasonló érzéseket keltett bennem, megspékelve egy alapos gyomorgörccsel, mert az ösztöneim már most riadót fújtak.
Furcsa volt látni az égbenyúló épületeket, melyeknek ablakai üresen ásítoztak és legtöbbje már omladozni kezdett. És a csend! A hátamon minden szál szőr felállt és nehezen vettem rá magam, hogy ne forduljak meg és kerüljem el nagy ívben ezt a helyet.
Nil szavai ezért nem leptek meg, sőt mondania sem kellett volna, már a kezemben volt a fegyverem és az idegeim pattanásig feszültek.
- Rendben. – bólintottam a taktikára. – Ne nagyon veszítsük szem elől egymást, jó, ha fedezzük egymás hátát. – tettem hozzá, miközben folyamatosan a környezetemet pásztáztam.
Ha eddig nem állt volna belém a frász, most Nil tájékoztatásának köszönhetően kellően megtörtént.
- Eddig sem vágytam, hogy itt legyünk, de ezek után nagyon remélem, hogy pillanatok alatt találunk valamit és elhúzunk innen. – morogtam és rábíztam társamra a keresését, én meg sas szemmel figyeltem lövésre készen. – Hangokat? Mármint a fejemben? – kaptam azért a végén Nil-re a szemem és láthatta, hogy nem veszem félvállról. – Egyik jobb hír, mint a másik. Lehet mégis jobban jártunk volna, ha megyünk amíg tart a nafta, aztán gyalogolunk és soha nem jövünk ide. – fújtam egyet, hogy enyhítsem valamennyire a feszültségemet. – De ígérem, hogy nem fogok semmilyen testetlen hangokra hallgatni.
Feszülten és idegesen léptem tovább, időnként körbefordulva, nagyon bízva benne, hogy hamar találunk megoldást. Semmi kedvem nem volt mélyen benyomulni erre a kísérteties helyre.



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Aug 3 2014, 12:10 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


A srác szavaira csak némán bólintok, de nem hiszem hogy sok hozzáfűzni valóm lenne. Más világ vagyunk, bár én se mondtam hogy szívesen élnék itt kint.
- A városban tudtommal nem divat a kannibalizmus. Ide kint ha más nincs felfalják akár egymást is - Teszem hozzá, bár lehet nem kéne, eddig is csupa negatív dolgokat hoztam fel, nem kéne elvenni a srác maradék kedvét az úttól. Autókázás közbe viszont jöhet a második kellemetlen meglepetés, az üzemanyag adagoló sérülése, így pedig kétséges hogy pár mérföldnél tovább jutnánk, hát még a bázisig. A cigit ide oda forgatva a számban gondolkozok mi lenne a leghelyesebb döntés. Túl sok választásunk nincs, ha nem szeretnénk kutyagolni bizony be kell vállalni még egy veszélyes helyet.
- Ja... Főleg hogy jó néhány mérföld ameddig eljutunk addig a nyomorult helyőrségig. - Húzom el a számat, mélyet szippantva a cigiből, de ahogy hallom Jimy végül bele egyezik hogy elmenjünk Ghost Townba. Végülis sok más választása nincs, ő is tudja hogy azon kívül csak a gyaloglás marad.
- Remélem is, hogy ez volt... Bár hozzá kell tennem közel jársz a valósághoz, de minden esetre még mindig van nálunk fegyver ha úgy gondoljuk hogy ki akarunk szállni - Ejtek meg egy ideges mosolyt, majd bólintok a szavakra.
- Ha nem akkor kukázunk valamit ott. Ez a dög még az alkohollal is elmegy, bár a motor megsül mire oda érünk , de speciel legyen most ez a legkisebb gondunk. Egyszerre csak egy lépést előre - Felelem, miközben beszállok a futóba, és ha minden igaz, jó párszor negyed óra múlva el is érjük a szellemvárost. Nem szép hely, és egyáltalán nem bizalomgerjesztő. A csend szinte már álomba illő. Még a szél hangja is bántónak hat ebben a síri csendben. Nem tagadom hogy én is ideges vagyok, aki az arcomra néz, láthatja, tehát minek titkoljam? Emberből vagyok én is. Ami az egymást fedezést illeti ugyan arra gondolunk így csak bólintok, a következőkre viszont felsóhajtok.
- Akárcsak én, de elnézve a napi szerencsekerekünket, eddig egyszer sem fordult a kedvező irányba. - Mondom felvonva a szemeimet, majd mesélek még néhány dolgot, amivel nem árt tisztában lennie. A veszély forrását nem mondom el, ennek oka pusztán annyi hogy én se tudom pontosan mivel állunk szembe.
- Aminek valószínűleg az lett volna a vége, hogy megrohadunk a sivatagba, a maradványainkból pedig talán pár kiszáradt bőrdarab maradt volna. Az út kocsival se rövid, az érkezésünket is estébe nyúlónak terveztem, akkor képzeld el milyen hosszú az az út gyalog? Százalékosan itt még mindig több esélyünk van - Mondom magabiztos tekintettel a másikra nézve. Nem kéne hagyni hogy szétessen, szükségem lesz rá hogy túléljük ketten ezt az egészet, szóval remélem hogy a szavaim célt érnek el nála. Mindeközben már vizsgálom át a járműveket de ezúttal nem járok szerencsével. Nem baj jöhet a következő és így tovább ameddig nem találok valamit amit felhasználhatunk. A keresést azonban egy fura zúgás szakítja meg, én pedig a motorháztető felett átnézve, bizony eltátom a számat.
-Ó a jó édes kurva életbe... - Suttogom magam elé, miközben másik kezemmel megkopogtatom a másik vállát aki ha abba az irányba néz amerre én már láthatja is mire káromkodtam ekkorát. A zúgás csak egy dolog, de hogy homokot hozzon az már sok, márpedig most egy homokvihar tart felénk, ami ködfátyolként takarja el a területet előttünk amin áthalad.
- Be valamilyen épületbe de rohadt gyorsan mert itt döglünk meg. Ez mindjárt ide ér. Futás! - Nem tudom Jimmy volt már hasonló helyzetbe de annyit talán tud hogy ha valami amivel nem jó szórakozni az a homokvihar. Ha fedetlen helyen talál minket az egy dolog hogy betemet, de akár meg is fojthat. Így lendülök meg előre a legközelebb lévő ház felé, de ha a srác követ is pár pillanat múlva már csak egy elmosódott árnyat láthat, majd már azt sem. Üvegcsörömpölés, szélzúgás , a homok szinte mindenhova besüvít, füllbe orrba, szájba. Még szép hogy nemsokára elvesztheti a tájékozódást, s ha be is ér egy házba s kivárja azt a 10-15 percet mire a vihar eláll, nemsokára rá kell jönnie Jimmynek hogy egyedül van.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Aug 3 2014, 11:18 AM
Quote Post
Profile


Miközben az elhagyatott kísértetváros felé autókázunk, már tényleg nem is kommentálom Nil szavait, amivel még rátesz egy lapáttal arra, hogy végképp ne vágyjak a sivatagi életre. Kannibálok! A városban legalább nem akarjuk egymást megenni, legalábbis nem szó szerint. Brrr!
Tudom, hogy most nem teszek túl jó benyomást talán a társamra, de valahogy nagyon kevéssé fűlik a fogam ahhoz, hogy keringjünk itt, amíg nem találunk valami alkatrészt, igaz, ahhoz sem, hogy sétáljak ezen a sugárfertőzött, kies pusztaságban, ami még meg van spékelve buckalakó kannibálokkal.
Akkor már inkább legyen Ghost Town, aminek már a kiejtésétől is borsózik a hátam.
Szerintem, akármilyen magabiztosnak is tűnik Nil, vagyis inkább lehet, hogy csak belém próbál lelket önteni, azért ő sem veti el az ötletet, hogy megtartsunk magunknak egy-egy golyót végszükség esetére. Valahogy nincs kedvem végignézni, mit tennének velünk, ha élve kerülnénk a kezükbe.
Persze jóváhagyólag bólintok a szavaira, amiben azzal biztat, hogy a homokfutó bármivel elmegy, de nem igazán reménykedem, hogy bármit is találhatnánk ott, ami még folyékony halmazállapotú.
Homokkal meg még ez a járgány sem megy. Persze ezt bölcsen megtartom magamnak, mert minek idegesítsem vele őt és saját magamat, nem nagyon van más választásunk, mint bízni a szerencsénkben
- Hát jah! A szerencse az már nagyon ránk férne! Mintha ezen a titkos fájlon valami átok ülne, ami végig kísér minket. – értek vele egyet. – De azt mondják a remény hal meg utoljára, nem? – vonom meg a vállam, miközben pattanásig feszülnek az idegeim a város halálos némaságától.
Talán nem kéne ilyen hasonlatokkal élnem, mert éppen elég ijesztő ez a hely e nélkül is.
A fegyveremet készenlétben tartva, a fülemet és a szememet hegyezve követem Nil-t egyik kocsironcstól a másikig, ahogy próbál valami használhatót találni bennük, eddig nem sok sikerrel, pedig már nagyon mehetnékem van.
Az idegesítő csendet, amit eddig csak a mi motoszkálásunk zavart meg, most valami furcsa zúgás is kiegészíti és bizony ettől sem leszek nyugodtabb, sőt majdnem ugrom egyet, mikor Nil káromkodva felcsattan és nem kell túl sok figyelemfelhívás, hogy meglássam a felén közeledő sötét falat, mivel eléggé szembeötlő. Nagyon gyorsan közeledik!
Életemben nem láttam még homokvihart, de hallani már hallottam, ahogy azt is, hogy kevesen voltak azon szerencsések, akik túléltek ilyet, legfeljebb akkor, ha volt hová bújniuk.
Ha már ilyen szerencsétlenül alakult a mai napunk, akkor legalább most ebben szerencsénk volt, hogy nem a nyílt sivatagban kapott el minket.
- Egyetértek! – kiáltottam komoran, mert a hang kezdett baromi hangos lenni.
De, nem is húztam az időt én sem, láthatóan nem babra ment a játék, még ha nem is tapasztaltam még csak hasonlót sem. Rohantam Nil után, mint akinek a pokol kutyái vannak a sarkában.
Nem érdekelt, hogy esetleg van valami, vagy valaki azokban az épületekben, most nem, csak az, hogy eltűnjek ennek a homokszörnynek az útjából.
Nincsenek messze tőlünk a házak, de mire a közelébe érek már alig látom az előttem rohanó Nil alakját, aztán el is vesztem szem elől, mivel próbálom a felsőmet a szám elé húzni. Mindenhová befurakszanak az apró, éles homokszemcsék, úgy érzem, mintha millió rovar csipkedne. Félig vakon zuhanok be az egyik betört ablakon, majd húzódok a távolabbi sarokba, az arcomat a dzsekimbe temetve.
A zúgás aztán egyre halkul, majd teljesen elhal, én meg óvatosan emelem fel a fejem, készen rá, hogy gyorsan visszatemessem, ha még baj van, de úgy látszik a vihar elment.
Nyögve feltápászkodok és lerázom magamról a homokot, aztán tekintetemmel Nil-t keresem, de nem látom sehol, legalábbis ebben a helyiségben biztos nincs. Pedig nem lehettünk túl messze egymástól.
- Nil? Hol vagy? – kiáltok fel, kimászva az ablakon, amin beestem ide, remélve, hogy ő is előkerül a közelből.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Omega
 Posted: Aug 9 2014, 12:41 AM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


A homok vihar rendkívüli erővel érte el a társaságot, s bizony bele telik jó időbe mire enyhül. Mire Jimmy ki tud kászálódni a homokkal teleszórt ház belsejéből azonban észre kell vennie hogy társa valahogy elszakadt tőle. A kiálltozásra egy hang annyi se felel, minden csendes és nyugodt. Csupán a szél zúgását hallani, illetve az épületekről lehulló nagyobb kupac homokét. Bár a vihar elmúlt, a széljárás még mindig elég erős, így a felkeveredő por, és homok zavaró lehet de már koránt sem nevezhető veszélyesnek. Ha a srác körbe néz, kihalt terepet láthat, csupán a magas tornyok bámulnak le rá, már már démonikusan égbehatoló formájukkal. Ahol most áll onnan elég sok út vezet , de hogy hova nem tudni. Ez nem Elysium aminek ha nem is minden, de jó néhány zugát ismeri. Most egy ismeretlen és kietlen betondzsungelben találja magát elveszve. Nincs sok választása, vissza mehet a kocsihoz, bár a szerkezet nélkül ő se hiheti hogy sokáig eljuthatna, mielőtt kifogy a maradék üzem anyag is. A másik lehetőség a keresés, ami bizony hosszú időt, de talán nem reménytelen, hiszen nem régen váltak el egymástól. Ahogy azonban a szél lassan elhalni készül a terület is egyre jobban megfigyelhető. Talán olyasmiket is észre vehet, ami eddig elkerülte a figyelmét mikor a városba értek. Ilyen például mindjárt az egyik bolt kirakata mögött össze gyűjtött emberi csontok, ami eléggé bizar látvány lehet. Mielőtt azonban túlságosan is elmélázhatna a nézelődésben, nyugati irányból egy hangos kiálltást hallhat, mely amilyen hirtelen felhangzott olyan hirtelen is hal el. A hangot acsargás és morgás, hús tépésének hangja kíséri s ha elindul arra felé, amit egyébként egy szűkebb utcán tehet meg láthat is alamit. Egy alakot, de ez az alak már első ránézésre is fura. Magas, termetre úgy két két és fél méter lehet. Vaskos, és tetőtől talpig fekete köpenyt visel. Az arcát nem láthatja a srác, a vastag csuklya miatt ami a fejét fedi, de valamilyen fura, szemnek láthatatlan de mégis mentálisan megrázó aurát bocsállt, amitől az embernek feláll a hátán a szőr. Az alak áll valami fölött, de hogy mi azt nem tudni, ilyen messziről legalábbis egyáltalán nem látni mi az, de mire a srác jobban szemügyre vehetné, az alak eltűnik, mintha ott se lett volna. Egyre furább dolgok történnek itt.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Aug 9 2014, 03:56 PM
Quote Post
Profile


Először még semmi rosszra nem gondoltam, miközben igyekeztem a ruhámból kiverni a finom homokszemcséket és a szememből kidörzsölni, a számból kiköpködni ezt a nagyon is ragaszkodó és irritáló anyagot, hiszen nem telt el sok idő, míg a vihar elvonult, ráadásul majdnem végig magam előtt láttam Nil alakját és csak a legutolsó pillanatban veszítettem szem elől.
Biztos voltam benne, hogy a kiáltozásomra azonnal meghallom a választ, azonban hiába füleltem a lassan csituló szélben, hiába kiáltoztam újra meg újra, csak a nagy csend volt a válasz.
Egyáltalán nem gondoltam, hogy direkt szórakozik velem a srác, inkább egyre erősebben kezdett valami jeges, hideg érzés a mellkasomra kúszni, pedig egy csepp hűvös sem volt, a vihar elmúltával úgy ragyogott z égen a nap, mint egy nukleáris reaktor.
Ott álltam az épület előtt, amiben nem rég még menedéket kerestem és tanácstalanul néztem körbe. Bár egész életemet egy betondzsungelban éltem le, ez a hely teljesen idegen volt számomra, sőt egyenesen hátborzongató ezzel a mozdulatlan, halotti némasággal.
Semmi értelmét nem láttam visszamenni a kocsihoz, mert, ha el is tudtam volna hagyni a várost, akkor sem jutottam volna messzire a kifogyóban lévő benzinnel. Na meg aztán, akármennyire is kirázott a hideg ettől e helytől, nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy itt hagytam volna Nil-t.
Mivel eddig vagy a kocsi javítással, vagy a vihar előli meneküléssel voltam elfoglalva, eddig nem igazán néztem körül, most azonban a kényszer rávitt, hogy alaposan szemügyre vegyem a környezetem. És nagyon nem tetszett,a mit láttam……nem, mintha eddig bármi is tetszett volna itt.
Nem messze tőlem volt egy betört kirakat, ahol halomba hordott csontok voltak és, ha nem csal a szemem, akkor azok bizony embertől származtak, vagy legalább is valami humanoid lényektől.
Úgy gondoltam ne arra kezdem a keresést, de hamar megoldódott a dilemmám, hogy akkor merre is, mert kiáltás ütötte meg a fülem, de olyan gyorsan el is hallgatott, hogy képtelen voltam megállapítani, hogy vajon Nil-től származhatott-e, így csak egy módon győződhettem meg róla, ha megnézem. Pár lépés után azonban megtorpantam, ahogy más hangok is felhangzottak, méghozzá, mintha valami állat morgott volna és marcangolt volna valamit. A hideg kirázott, de tovább mentem. Nem hagyhattam esetleg bajban Nil-t, így magam elé emeltem a pisztolyom és amennyire csak halkan tudtam közeledtem.
Az utca végén, ahol haladtam, aztán meg is láttam egy felettébb magas, köpenybe burkolózó alakot, aki csuklyát húzott, így a vonásait ne tudtam kivenni és, akinek a lábánál hevert valami, vagy valaki.
Közelebb kellett volna mennem, hogy lássam mi az, de az alak olyan megfoghatatlan irtózatot váltott ki belőlem, hogy egy lépést sem tudtam tovább menni. Mintha valami láthatatlan, figyelmeztető falnak mentem volna neki. Nem mintha annyira akaródzott volna lepacsizni vele!
Aztán egy pislantás……és az az izé, már nem volt sehol. Megdörzsöltem a szemem, de sehol nem láttam. vadul körbeforogva igyekeztem meggyőződni, hogy nincs mögöttem sem, de felszívódott.
A fegyvert készenlétben tartva oda szaladtam, ahol az előbb állt, miközben a szívem a torkomban dobogott és azért fohászkodtam, hogy ne Nil-t találjam ott holtan. Azok a marcangoló hangok nem sok jóval biztattak.
Közben azért minden idegszálammal a környezetemet figyeltem és ezerszer elátkoztam magam, hogy ide betettem a lábam.



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Omega
 Posted: Aug 13 2014, 10:05 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


A srác jó nagy bajba keveredett, ráadásul a véletlen úgy hozta hogy Nillel is külön válltak. Bizonyára mindketten a városban vannak, de hogy hol azt nem tudni, ez a homok vihar szinte átrendezte a területet. A probléma már csak a megtalálásban rejlik, s abban hogy nem e valami másra talál rá Jimmy? A környék egyáltalán nem barátságos, s mikor felzendül a vad hang, csak még félelmetesebbé válik. Egy pillanatra még Jimmy is láthat valamit, látszólag emberi alakot, de a köpeny és csuklya miatt túl sok mindent nem tudott kivenni belőle. Mire azonban közelebb lépne az alak eltűnt, mintha csak ott sem lett volna. Jimmy a veszéllyel dacolva úgy dönt megnézi a testet, ami fölött az ismeretlen állt, s mikor fölé lép egy pillanatra tényleg mintha Nil arca sejlene fel előtte. A következő másodpercben azonban tisztul a kép, s láthatja hogy egy cafatokban lévő nőit talált, amennyire persze ki lehet venni abból ami maradt belőle. A szem csupán üvegesen néz fel kissé vádlón Jimmyre, s a szél ismét erősen süvítő hangon ordít fel, végig hordozva víszhangját a házak között. A homokos pernye mögül azonban fura csoszogó hangra lehet figyelmes, s ha abba az irányba tekint láthatja , hogy 4-5 test közelít felé. Külsejük mint a holtaké, a hús szinte lemállik az arcukról, de a szemük a legrosszabb. Mintha magába semmiségbe, az univerzumban lévő feketesegébe tekintene az ember, ami már távol esik az értelem határán. A lények keze véres, ahogy a szájuk is, valamelyik puszta kézzel közelít a srác felé, másnál vaskulcs vagy egyébb ütőfegyver található. Nem kell sokat találgatni hogy miért jöttek ide, szimatoló hangot hallatva, mint egy vad kutyafalka ha friss húsra lelnek. Jimmy fejébe valószínűleg nem lehet meglepő a gondolat, hogy nem tudja most ez valóban megtörténik e , vagy csupán valami lidércnyomásos álomról van szó. Egy lehetősége van a hátrálás, és a menekülés, bár a fegyver nála van, így amennyi lőszere van hozzá, talán távol tudja magától tartani ezeket a fura lényeket.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Aug 15 2014, 06:19 PM
Quote Post
Profile


Eddig sem voltam boldog attól a tudattól, hogy el kell hagyni a város biztonságát, de most ez ezerszázalékosan be is bizonyosodott, hogy baromi rossz ötlet volt a részemről, főleg, hogy még a társamat is elvesztettem ebben az átkozott, halott városban.
Egyrészről nem szívesen hagytam volna magára, ha baja esett, másrészről meg gőzöm sem volt, hogy merre kell menni, ha ne adj isten nem kerülne elő, vagy nem sikerül megtalálnom.
Ezért aztán mindenhez imádkozom, ami csak nagy hirtelen eszembe jut, amikor meglátom azt a fura, csuklyás fickót egy mozdulatlan test fölött, hogy az ne il legyen.
Azonban mikor a szemembe szúró éles homokszemcsék miatt egy pillanatra leereszkedik a szemhéjam, mire újból kinyitom az alakot nem látom sehol, pedig már éppen elhatároztam magam, hogy ha kell szitává lövöm.
Egyáltalán nem segít a zaklatott lelkiállapotomnak, hogy eltűnt, mert ennyi erővel legközelebb a hátam mögött is felbukkanhat és azt nagyon nem díjaznám.
Idegesen rohanok oda a fekvő testhez, miközben a szívem a torkomba dobog, mert mintha tényleg Nil ismerős vonásait véltem volna meglátni benne, de mellé érve kiderül, hogy még csak nem is férfi szerencsétlen, már amennyire a maradványaiból meg tudom ítélni.
Heves öklendezéssel fordulok félre, hogy megszabaduljak a gyomrom tartalmától, majd pár lépést hátrálva törlöm meg kézfejemmel a szám, mikor a szél hirtelen feltámadt süvítésén túl, meghallom azokat a csosszanó, súrlódó neszeket.
A szemem meregetem, hogy átlássak a szállongó homokörvényeken és í víz lever, amikor megpillantom azokat, akik a zajt keltették.
Szívesen csípnék bele a karomba, hogy meggyőződjek róla, nem csak rémálmodom ezt az egészet, de sajnos nagyon is tudatában vagyok annak, hogy ez a valóság, még ha boldogan elhinném, hogy még sem. Mintha csak egy nyomorult, elcsépelt zombi filmet néznék, csak ebben úgy néz ki, hogy én vagyok az egyik főszereplő, akit ezek a vértől csatakos rémlények kinéztek vacsorának.
Szerencsére úgy néz ki, hogy nem ők fogják megdönteni a rövidtávfutás rekordját, amit viszont én megkísérlek, mert eszem ágában sincs rájuk pazarolni a drága töltényeimet, amik nagy valószínűséggel, amúgy sem hatnák meg őket túlságosan.
Van egy régi mondás, hogy szégyen a futás, de hasznos, hát én most alkalmazom és minden erőmmel igyekszem vissza a homokfutónkhoz, hátha azóta Nil is előkerült. Erősen remélem, hogy előkerül!



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Omega
 Posted: Aug 18 2014, 04:54 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


A srác joggal hiheti hogy egy rémálomba csöppent ám ez nagyon is az életre kelt valóság. A sugárfertőzés néha képes szörnyű dolgokra, olyanra is ami annyira képes megváltoztatni egy egykor talán emberi élőlényt hogy azt elhinni is nehéz. Jimmy azonban valószínűleg ilyesmire még nem gondol, lévén ő Elysiumban nőtt fel, ez a világ viszont egy egészen más környezet. Úgy tűnik a srác spórol a lőszerrel és inkább a futást választja, ami nem is rossz döntés. A horda bár utolérni nem tudja, viszont még ha távolodva is mindvégig a nyomában van. Mintha vadászkopók üldöznék a srácot olyan érzés lehet, s talán Jimmy is tudja hogy a végtelenségig nem menekülhet, abba a hiszemben, hogy ezek majd csak egyszer lekopnak. A homokfutó felé azonban feltűnhet neki valami olyasmi amit az előbbi homokvihar miatt nem látothatott, egy szinte tökéletes állapotban lévő felspécizett páncélozott terepjáró.. Láthatóan gazdátlan, s talán nem ártana arra felé venni az irányt, már csak amiatt is mert a homokfutó nem biztos hogy beindul most már, a másik nyomós ok pedig a gépjármű anyósülés oldalára felszerelt Browning géppuska. Ha a kocsi felé veszi az irányt, az ajtót nyitva találja azonban a kulcs még nincs meg. Persze el lehet indítani anélkül is a járgányt, s Jim múltját nézve ez a srác számára nem is lehetetlen, de időigényesebb, azok a dögök pedig egyre közelednek. Ha ellenőrzi a golyószorót láthatja hogy még csaknem másfél tár van hozzá, ami bizony elég egy ilyen horda lerendezésére.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Aug 19 2014, 11:54 AM
Quote Post
Profile


Talán, ha lenne időm elgondolkozni a dolgokon, akkor megrémülnék attól a lehetőségtől, hogy talán valami kórság támadt meg vagy máris hatott rám a sugárfertőzés, bár az ilyen rövid idő alatt elég érdekes lenne, viszont mivel tőrzsgyökeres városi gyerek vagyok, még ezt sem zárhatnám ki.
De nincs időm még ezen is töprengeni, mert az események sodornak magukkal és épp elég most azokra reagálni, többek között a kámfort játszó idegennel és nem utolsó sorban a láthatóan éhes és rám fenekedő zombikkal, amik úgy látszik nem foglalkoznak szerencsétlen megcsócsált holttesttel, hanem most valamivel frissebb húsra vágynak és engem néztek ki hozzá.
Azonban én még talán túl eleven vagyok nekik, legalábbis futás szempontjából biztos, csak az a kérdés hová és meddig szaladhatok előlük, mert kocsi nélkül, egyedül az életben maradási esélyeim alig haladják meg a nullát és, ha nem ezek zabálnak fel, akkor biztos van itt más, számtalan egyéb ínyenc, akinek szintén megfelelek.
Minden esetre nagy iramot diktálok, remélve, hogy Nil közben előkerült és talán még alkatrészt is szerzett, így még időben elszelelhetnénk erről a hátborzongató helyről, mert a kis kullancsaim nem nagyon akarnak lekopni.
Azonban még félúton sem járok, mikor hirtelen nem sokkal jobbra tőlem, elém bukkan egy szinte tökéletes állapotban lévő, páncélozott terepjáró és én olyan gyorsan fékezek le, hogy egész kis homokfelhőt húzok magam után.
A használhatatlan homokfutónál bármit szívesen veszek, de képtelen vagyok elhinni, hogy ezt csak úgy itt hagyta valaki, ezért szinte lábujjhegyen közelítem meg, miközben végig érzem a bizsergést a tarkómon, ahogy a zombik közelednek.
Az anyósülésről kilógó méretes géppuska látványára még a nyálam is elcsordul majdnem. Benézve az autóba, látom, hogy nincs benne sajnos a kulcs, persze az túl szép lett volna, de a géppuska működőképesnek látszik és lőszer is van hozzá még, annyi minden bizonnyal, amivel a felém csoszogó szörnyszülötteket eltántoríthatom vacsorázási szándékuktól, remélhetőleg mindörökre.
A tulajdonost egyelőre nem látom sehol, de ez máskor sem zavart, ha kocsiról volt szó, így pillanatok alatt már a puska mögött landoltam és, ha addig az élőhalottak nem gondolták meg magukat, akkor nagy farkas vigyorral a képemen lekaszáltam őket.
Ha Nil valahol a közelben van, legalább a fülsüketítő hangra felfigyelhet és talán így hamarabb megtalál.

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Aug 21 2014, 05:02 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


A srácnak úgy tűnik nagy szerencséje van azzal, hogy megtalálta ezt a kocsit. Szerencsére a géppuska remekül teszi a dolgát, ennek köszönhetően pedig nemsokára már jó pár szétaszott, golyók által szétszaggatott hulla lesz, néhány próbál kitérni a lőszerek elől de láthatóan nem túl sok sikerrel, így miután a füstölgő géppuskacső sercegése is alábbhagy ismét beköszönt a halálos csend. Néhány pillanat múlva azonban hirtelen tépi fel valami a srác mellett az ajtót, s már nyúlna érte hogy kirángassa, de alig telik el pár pillanat hirtelen a srác csak annyit vehet észre, hogy a támadója agyveleje , valahol az ajtó üvegére fröccsen, a test pedig remegve dől össze mint egy zsák. Úgy tűnik egy ilyen szörnyszülött mégis csak megúszta a sortűz általi halált, de most már neki is bevégeztetett. Nemsokára sietős lépések zajára lehet figyelmes a srác de ha kinéz, meg is láthat, bár úgy tűnik eléggé meg van tépázva, de láthatóan élek és virulok, bár a ruhám csupa kosz láthatóan homok, és mész keveréke.
- Héhéhé... engem nehogy lepuffants - Kiálltok mielőtt még hirtelen felindulásból rám emelné a stukkerét, és egy pillanatra még fel is emelem a kezeimet. Ám ez a pillanat igencsak rövid én pedig egy gyors körülnézéssel, már a srác mellett is termek, természetesen elrakva a fegyveremet, mert úgy tűnik a nagyját ezeknek a dögöknek már Jim elintézte.
- Ahogy nézem lekéstem egy s másról. Rossz helyre ugrottam, aztán valami rohadt épület kis híján maga alá temetett. Mennyi idő telt el a vihar óta? - Nem akarom részletezni, szavaimból tudhatja hogy valószínűleg volt egy kis idő ameddig ki voltam ütve, de miközben a választ mondja én már be is pakolom magamat a kocsiba, ezúttal most a vezetőüléshez.
- Mák hogy meghallottam a fegyveropogást, azt hittem a végén már nem kerülsz elő, de azt még csak nem is reméltem hogy szerzel egy másik járgányt. Nem volt gazdája ? -Kérdezem miközben minden mást átkutatok, tehát kesztyűtartó, meg a napellenzők mögötti kis zugot is. A kulcs sehol, szerencsére ez elég régi típusu kocsi, egy ilyet még én is be tudok indítani, csak a két érintkező kell amivel gyújtást adhatunk, ezeket kihúzigálom, és néhány sercintés után be is indítom a motort. Közben a belső zsebembe nyúlva egy dobozos üdítőt veszek elő, és a srác ölébe dobom. Régen itt lehet, legalábbis Elysiumban ez a márka már teljesen kihalt. Az van ráírva hogy "Sprite"
- Fogd, hadizsákmány, két utcára innen találtam, de nem tudtam körbe nézni mert még több ilyen rohadékot láttam a közelben... Zsugárfertőzött szerencsétlenek, mindegy ahogy látom ebbe a dögbe van elegendő nafta, remélem semmit nem hagytunk a futónál. ideje indulnunk- Mondom miközben kikanyarodok a főútra hogy minél előbb elhagyhassuk ezt a pokoli várost.
PMEmail Poster
^

Topic OptionsPages: (4) 1 2 3 ... Last » Reply to this topicStart new topicStart Poll