<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Pages: (5) 1 2 3 4 5  ( Go to first unread post ) Reply to this topicStart new topicStart Poll

» Örök Fény fejvadász iroda
Stefan Lynch
 Posted: Oct 28 2015, 05:26 AM
Quote Post
Profile


Jimmy:

19:47 - New Town; Kísérleti Szanatórium:
-Akkor rugaszkodjunk is el a formaságoktól. - feleli az öltönyös robot, majd Jimbo kérdésére is reagál. - Ahogy már említettem, ez egy zárt létesítmény. Önök pedig épp betörni készültek ide, ami hát...meglehetősen szokatlan...
A gép, mintha kuncogást színlelne, csupán a kölyök idegesítése céljából.
-Az én fő feladatom, hogy kiderítsem az ittlétük okát és felmérjem a fenyegetésük mértékét, ha még beszélhetünk ilyesmiről. - utal ezzel a kudarcukra.

Jimmy ezidáig, már kisebb rutint szerezhetett az emlékezete elvesztésében, ami nem lehet egy kellemes dolog. Amit csak tetőz a tudat, hogy egy CDS-es őr hullája mellett ébredezik.
Azonban Jimbo nem tétlenkedik, rögvest átkutatja az őrt, amit helyesen tesz. Talál nála egy félautomata pisztolyt, néhány nyugtató lövedékkel és egy belépőkártyát is, amin sajnos nem szerepel, hogy mely részlegre is juthatna be vele. Tovább haladva feltárul előtte a kutatóintézet munkássága is, ami egyáltalán nem mondható kecsegtetőnek. Ezenfelül, még négy őrbe is belebotlik, mikor az irányítóteremhez ér. Szerencséjére a CDS őr fegyverével, rövid időn belül ártalmatlanítani tudja őket. Emellett négy éles fegyver is a szeme elé tárul, melyekből kettőt magával is visz, míg a másik kettőből előrelátóan eltávolítja az ütőszeget.
Innen az út, szinte sétagaloppnak mondható, már persze, ha az ember kellően óvatos. A kölyök csak lefelé tud haladni, aminek a végén egy őrjárat fogadja. Türelmesen kivárja, amíg a bagázs tovább halad és már folytathatja is az útját. Az ajtó az őrjárat mögött lezárult, így Jimmy újfent csak egy irányba haladhat, mi ismét lefelé vezet. Odalent egy labor tárul elé, benne 8 öltönyös férfi, két nő, valamint egy hajlott korú tudós, ahogy egy detektívtükör előtt bámészkodnak. Látszólag fegyvertelenek. A kölyök, ha jobban megfigyeli az ajtóból, a tükör másik oldalán az "angyal" látható fellógatva, körülötte három orvossal.

Jimmy úgy dönt, hogy a kábító töltényekkel kezdi a műsort, majd csak ezt követően vált élesre. Amint beront a terembe, az emberek meghökkenve bámulnak rá, első látszatra fogalmuk sincs róla, hogy ki is áll előttük, aztán szép lassan mindenki megpillantja a pisztolyt. A négy nyugtató lövedékéből az első a tudós forma férfi kapja telibe, ki szépen kitakarta a mögötte állókat. A másik háromból pedig kettő az imént csevegő férfiakat találja el, az utolsó pedig az egyik sikítani próbáló nőt. Szinte senki nem próbál meg ellenkezni, egy copfos pasas kivételével, aki a drága zakójából egy pisztolyt ránt elő. Jimmytől, úgy négy méterre áll, így egy egyszerű lefegyverzés nem igen mondható opciónak.
A tükrön túl, már három ártalmatlan orvos várja, kik amint meglátják, reszketve tartják a kezüket a magasba.
-Számítanak a nevek? - emeli a kölyökre a tekintetét az "angyal, miközben szájából vér csurog". - Különbséget fogsz tenni aközött, hogy Richardnak vagy Ericnek hívnak?
Közelről igencsak könnyen kivehető, hogy a sisak mögül egy férfi tekint vissza rá. Úgy a negyvenen túl, arcát, már egykét ránc is fedi, feltehetőleg a sok stressz miatt.
-Ezek? - biccent az orvosokra. - Meggyógyítottak, hogy aztán megkínozhassanak és közben kiszedjenek belőlem mindent azzal kapcsolatban, hogy miért tartózkodik egy Seraph elysium falain belül...
Az egyik orvos tesz egy óvatos lépést a kölyök felé, kezét a magasba tartva.
-Jelezném, h-h-hogy mi csak egyszerű végrehajtók voltunk ebb...ebben a-az egészben. - hebegi.
-Nem hajt a bosszú. - feleli a szárnyas. - Azonban volt egy főnökötök,... őt szívesen megöltem volna....
Egy hosszúnak tűnő pillanatig az "angyal" csak hallgat, majd újból Jimbora pillant.
-Mit is szeretnél tőlem? Megbánást? Bosszút? Egyiket sem? - morogja. - Bármelyiket is akarod, gyorsan döntsd el, mert az egyikhez igaz holtan, de a másikhoz élve kellek. Az idő pedig rohamosan fogy...

Nil:

20:35 - Nyomornegyed; Kas:
Angust ezúttal váratlanul érik Nil szavai.
-Rajtad keresztül? - marad tátva a szája. - Ez lehetetlen,...mármint miért pont téged?
Egy percig csak fel-alá járkál, majd folytatja.
-Tudod mit? Erre, majd később rátérünk. - legyint Nil felé. - Ezzel most túl sok idő lenne bajlódni.
A tetőn Nilt, már egy mesterlövészpuska várja és a férfi, szinte rögvest alkut is ajánl:egy élet, egy válasz.
Amint eldördül az első lövés és eltalálja az első célpontot az alku megköttetett. A fiú felteszi a kérdéseit, mikre Angus meg is adja a választ. Azonban a fiú szemfényvesztéssel kapcsolatos kérdésére, csak az utolsó célpont halálával válaszol.
-Mit mondtál az előbb, hogy a káosz élteti? - nevet fel Angus. - Nem, pajtás. Ez egy nagyobb terv része, aminek még a felét sem értjük. A maszkos barátunk minden szemfényvesztő módszert bevet, hogy Istent játsszon a nép szemében és az oldalára állítsa őket. Közben pedig a létező vallások szónokait teszi a célkeresztbe, ezzel is magát ajnározva. Aki ilyen ügyesen toboroz sereget és az emberek tudta nélkül képes manipulálni azokat, azt a legkevésbé sem mondanám a káosz hírnökének. Ennek az embernek terve van, méghozzá nem is akármilyen...
A férfi csak némán áll Nil mellett, keresve a megfelelő szavakat a következő kérdésére.
-Nem hiszem, hogy szociopata lenne. - emeli fel a tenyerét, kis időt kérve a szavak megformálásához. - Bizonyos emberek tisztában vannak vele, hogy létezik egy szervezet valahol a sivárföldek mélyén. Nem tudni hol, nem tudni kik irányítják, sem azt mi a céljuk. Időnként ügynököket küldenek elysiumba, miből egyet-egyet időnként sikerült elfogni, de szinte egyet sem sikerült megtörni. Állítólag egy orosz vallatótisztnek azonban valahogy, mégis sikerült megtörnie az egyiket és az a halála előtt, még elmondta, hogy a vezetőik maszkot hordanak.
Angus a fejét csóválva jár körbe, keresve a szavakat egy jobb magyarázathoz.
-Ez így talán úgy hangozhat, mint egy szekta, pedig a jelentések alapján nem annak tűnik. Egy közösség, aminek a vezetői, még egymást sem ismerik. Csupán annyiban különböznek, hogy mi a feladatuk és hogy milyen a maszkjuk színe. Időnként összegyűlnek és megvitatnak egyes ügyeket, meghoznak döntéseket, majd élvezik a hatalmukat és a gazdagságot. - törli meg a homlokát. - Érted már? Odakint élnek egy ismeretlen városban, ahol mindenki egyenlő és akinek a birtokában van az egyik maszk, az befolyásol mindent. Ez lehet a mi évszázadunk Eldorádója vagy Szent grálja, vagy nevezd aminek akarod. Néhány befolyásos ember ölni tudna azért a maszkért, csakhogy meggyőződjön róla, igazak-e a legendák...
A beszélgetés végeztével, Nil úgy dönt, hogy kiderít valamit abból az egyetlen célpontból, ki még épkézláb válaszokat adhat. A másik tömb tetejébe érve, már szembe is találhatják magukat a felettébb nagyszájú ex-zsaruval.
-Azt hiszem, ez szinte bármilyen szituációban lehetőségnek számít. - vág vissza egy grimasszal Angus.

Miután az ifjú tudomás szerez társai elfogásáról, a meglehetősen furcsa Angus szóvá teszi, hogy fel kellene készülniük egy ostromra.
-Keenan B. Everett. - szisszen fel. - Azt hiszed a ti szűk kis csapatotokból áll az Örök Fény? Rengeteg szabadúszóval és tartalékossal rendelkeztek, nem is beszélve a felszerelésekről... Tudatnod kell a főnököddel, hogy a média mindenképp felkapja a hírt, ha megtámadod a szanatóriumot. Azonban a kezében van a lehetőség, hogy eldöntse a sajtó érdemleges nyomokat találjon vagy csak port és hamut. Bár felteszem, hogy ezzel ő is tisztában lesz, amint megtudja...
A férfi a homlokát dörzsölve gondolkodik.
-Nem szeretnék benned csalódni pajtás. Elárulom, de az ostrom után, te és a csapatod velem együtt indul az elfogására, megegyeztünk? - nyújtja a kezét Nil felé. - Megbízhatónak tűnsz a számomra és remélem nem akartok kihagyni ebből a buliból. Star Valleyben észlelték a forrásaim, azon belül is a kínai negyedből. Elég furcsa választás, de felteszem valahol ott lapult, már a kezdetek óta...
Angus egy pillanatra megtorpan, majd hatalmas mosollyal az arcán, tekint vissza az ifjú irányába.
-Ha az ő pártján állnék, miért foglalkoznék veled? - nevet fel. - Azt mesélted a maszkos barátunk rajtad keresztül szeretett volna véghezvinni valamit. Szerintem kiismerted annyira, hogyha ő valamit szeretne, azért egy idő után személyesen jön el...

Nil rengeteg új információval lett gazdagabb, még ha egyre bonyolultabbá is vált ezáltal az ügy. Újabb rejtélyes alak, újabb ködös beszélgetés, ami ugyan fedett fel információkat, de még mindig a sötétben tapogatóznak.
Úgy dönt felveszi Jamesszel a kapcsolatot, aki értetlenkedve hallgatja a Jimmyékről szóló híreket.
-Három nap telt el és... - halk sóhaj hallatszik. - Értesítem Mr. Everettet a történtekről, majd egy teherszállító drónnal dobok le némi felszerelést is. Közben összeszedek egy taktikai osztagot, aztán odaküldöm őket hozzád, egyedül ne cselekedj, túlságosan is kockázatos. Időben odaérünk, ne aggódj...
A rádióban rövid parancsszavak üvöltése hallatszik James szájából, bizonyára a kollégáit utasítgatja, hogy álljanak rá az akcióra.
-Ja és még valami! - csettint fel a technikus. - Vészhelyzet esetén jogomban áll ideiglenes osztag vezetőt kinevezni, egy-egy akció irányításához. Ezennel Nil Dryden, te az Örök Fény taktikai osztagának parancsnoka vagy. Fú, de hülyén hangzik ez a hivatalos kinevezési etikett,...mármint ez azt jelenti, hogy az ostrom csapatait és egységeit a te rendelkezésedre bocsájtom, úgy intézed az akciót, ahogy szeretnéd. Csak hozd ki őket élve...

Jimmy:

20:15 - New Town; Kísérleti Szanatórium:
A kölyöknek el kell döntenie, hogy magával-e akarja vinni a finoman szólva is őrültnek mondható "szárnyast" vagy egyszerűen sorsára hagyja, netán megöli. Az idő vészesen fogy és, ha itt rostokol bizonyára rátalálnak majd.
-Az udvar másik oldalán található egy cellablokk... - vág közbe, az egyik orvos. - Ha jól sejtem uram és ön azok közé a behatolókhoz tartozik, akkor a társait ott tartják fogva. Itt az udvarhoz tartozó kilépő is, csak kérem ne öljön meg!
Jimbonak úgy látszik, ma van a szerencsenapja, már persze, ha időben cselekszik. Az angyal azonban lelassíthatja, ha úgy döntött magával viszi, hisz szemmel láthatóan, meglehetősen ramaty állapotban van. A legjobb esetben is csak sántítana mellette, de persze azok a szárnyak rendkívül hatásosak lehetnek egy lehetséges golyózápor esetén...

Akárhogy is dönt, az orvos igazat beszélt. Ha újból megmássza a lépcsőket, akkor az imént lezártnak tapasztalt ajtót, most könnyűszerrel kinyithatja. Odakint egy zárt udvar fogadja, ami igencsak hasonló a börtönudvarok felépítéséhez. Minden irányba ajtók és folyosók fekszenek, de az orvos elmondása szerint, a vele szemben található ajtó mögött a cellablokkot találja. Úgy látszik ehhez az ajtóhoz nem kell belépőkártya, elég csak rányitni és már egy újabb tág folyosón találja magát.
Itt már jobb kéz felől cellák fogadják a kölyköt, amikben egyesével elhelyezett rabok rostokolnak. A legtöbben őrültnek tűnnek, de a folyosó közepére érve Milest is megpillanthatja, a rácsok mögött.
-A francba, Jim! - pattan ki az ágyából a behemót. - Mi történt? Téged nem fogtak el?
Egy pillanatra szájához tartja a kezét Miles, ezzel is jelezve, hogy most ne beszéljenek. Az emeletről súlyos léptek hallatszanak, mik egyre távolodnak.
-Egy ideig nem jön vissza... - néz a plafonra Miles. - Figyelj három őr őrzi ezt a blokkot, a folyosó végén található egy lépcső, ami épp a celláink felett halad át. A vége egy toronyba vezet, szerintem onnan már ki lehet nyitni a cellát. Valamiféle kommunikációs torony lehet a fasz se tudja... A lényeg, hogy onnan már erősítést is hívhatunk, amire hidd el szükségünk lesz.
Jimmy eközben elkezdheti szőni a tervét, hogy mik a tervei, ha sikerül kiszabadítania Milest. Jax nyomába ered? Erősítésre vár? Esetleg belülről rombolja tovább a létesítményt?

Megjegyzés: A Miles cellája feletti folyosón, a kölyköt két őr fogadja, az utolsó őrt, pedig a kommunikációs központban találja.


Nil:

21:04 - New Town; Kísérleti Szanatórium előtt 3 utcával:
A szanatórium közelében az út szélén James inti le Nilt, úgy két tucat ember társaságában.
-Látom megérkeztél...parancsnok. - biccent Nil felé. - Értesítettem Mr. Everettet, aki szintén részt akar venni az akcióban...
Mögöttük egy szabadúszó nő kezd vihorászásba, egy oszlopnak dülleszkedve.
-Ne tudd meg mennyire röhejesen néz ki. - kuncog tovább.
-Nos, mivel te vagy a parancsnok, el kéne kezdened megtervezni a harci stratégiánkat. Íme a lista, mit sikerült összeszednem.

Lista:
-4 db megfigyelő drón
-16 fő zsoldos katona
-11 fő beszivárgó egység; álcázó öltözékkel
-1 harckocsi + sofőr + Mr. Everett
-2 ócska harci droid
-5 fő technikus + én értsd: James smile.gif
-2 db utasszállító kocsi

-A harckocsit kölcsönbe kapta Mr. Everett, valami régi szívességért cserébe. Régen kapott harckocsis kiképzést, de... - szakítja félbe egy zakatoló géphang.
Egy óriási tank gurul be és a géppuskás helyén Mr. Everett helyezkedik el, egy vacak katonai sisakban, talpig katonai felszerelésben.
-Mr. Dryden! Hallom a társai magukra döntötték azt az automatát, amiből csak szar potyog ki. - köhécsel, miközben a sisakot próbálja becsatolni az álla alatt. - Az irányításod alatt vagyunk fiam, szóval el ne bazd nekem! James felvilágosított? Faszikám mi meg guruljunk már arrébb, itt bárki megláthat egy tankot, hogy a jegesmedve rakjon telibe! - szól le a tankot irányítónak, majd gurulnak tovább.
-A főnök arra céloz, hogy előálltunk pár gyors javaslattal az ostrom levezetéséhez. - kaparja meg a torkát James. - Felkészülhetnénk arra az esetre, ha a harc nem ér véget öt perc alatt és a szanatóriumnak lehetősége nyílik erősítést kérni a CDS-től. Nos, a legközelebbi CDS központ, amiből erősítés érkezhetne, úgy tíz kilométerrel beljebb található. Esetleg pár zsoldossal vagy beszivárgóval, nekem mindegy akiket jobbnak érzel a feladatra, megakadályozhatnánk, hogy megérkezzenek. Egy egyszerű blokáddal vagy eltereléssel.
Pillanatnyi szünet, majd újabb ötlet érkezik.
-Aztán elrendezhetnénk, hogy hova szeretnénk összpontosítani az erőinket a szanatóriumon belül. Egy felületes vázlatot is tudok mutatni, hogy mely helyekről van tudomásunk, ahová embereket küldhetünk az épületen belül.

Vázlat a szanatórium blokkjairól:
-Mentőállomás
-Cellablokkok
-Labor
-Kísérleti központ
-Őrtornyok
-Kommunikációs központ
-Személyzeti pihenő
-Udvar

-Két kerítés veszi körbe az épületet, az első ártalmatlan, a második azonban elektromos. Az akció kezdetére azonban lekapcsoljuk, szóval efelől nem kell aggódni. Valamint küldtem felszerelést a számodra, csak mi előbb ideértünk. - teszi hozzá gúnyosan. - Tehát van számodra álcázó ruhánk is, ha tényleg azt szeretnél...

Most Nilnek döntenie kell, hogy miként ossza szét az egységet, ami felett rendelkezik és, hogy miféle feladatot is bíz rájuk.

user posted image
PM
^
Jimmy Latoya
 Posted: Nov 1 2015, 12:32 PM
Quote Post
Profile


Miután, olyan figyelmeztetés gyanánt kilőttem a kábítókat, azt hittem elveszem a megfigyelő teremben lévők kedvét az ugrálástól és ez majdnem működött is, csak az egyik öltönyös fickó kezd el kapkodni a belső zsebe felé, amit nem veszek jó néven, mert minden valószínűség szerint nem cukorkával akar onnan megkínálni és semmi kedvem megint visszakerülni egy cellába, vagy a hullaházba. Arra semmi esélyem, hogy ilyen távolságból „humánusabb” módon szereljem le, így nincs sok választásom. Meghúzom a ravaszt és a hülye szétlőtt vállal fog földet eszméletlenül.
- Remélem bemutatónak ennyi elég volt! – mordulok a többiekre, valahogy nem vagyok ma a humoromnál és nagyon, de nagyon ki akarok jutni innen. – Befelé! – intek a másik helység felé, ahol a kifeszített angyal és a három „kínzója” szorgoskodik.
Ők azok az orvosok, akik mindent megtesznek a „tudomány” címszava alatt és még ők néznek rám rettegve és kegyelemért esedezve.
- Mindenkinek nyomjanak be valami kábító vagy altató injekciót, gondolom van itt belőle elég. – intek a dokiknak és beterelt foglyokra mutatok.
Ha engedelmeskedtek, akkor már kissé engedek a feszültségből, de azért továbbra is sakkban tartom őket, míg az angyallal társalgok, akiről kiderül, hogy szerencsére magánál van, így akár válaszolhat is a kérdéseimre.
- Végül is igazad van, tökmindegy, csak gondoltam mégse Seggfej Angyalként emlegesselek. – vonom meg a vállam és hangom elég gúnyosan hangzik.
Hiába valahogy nem lopta be magát a fickó a szívembe, aki elég megviseltnek látszik és már nem is fiatal, legalábbis, amit kiveszek az arcát takaró sisak mögött.
- Seraph? Szóval erről van szó! – vizslatom ismét a férfit tetőtől talpig, a kínzásra utaló szavait elengedve a fülem mellett, amire ugye jó okom van és az nem az, hogy egyetértenék tudóskáim módszereivel, de nem csak bennük nem bíztam……
- - Kuss legyen! – hallgattatom el a fehérruhás szófosót, aki magyarázkodni próbál.
Az angyal szavai áthatolnak gyorsan száguldó gondolataimon, amivel próbálok rájönni, hogy vajon mi folyik itt, de rá kell jönnöm, hogy ehhez vajmi kevés infó áll a rendelkezésemre, de arra meg nincs idő, hogy hosszasan cseverésszünk.
- Egyiket sem Seggfejkém! Nekem információk kellenek és ezt sajnos csak élve tudod biztosítani nekem, különben marhára nem érdekelne, hogy mi történik veled. – rázom meg a fejem és megkeményedik a pillantásom.
Nem akarok ítélkezni sem felette, hogy miért gyilkolt templomokban, ártatlan, fegyvertelen papokat, de nem is felejtem el neki.
- Töltsétek le nekem a számítógépen tárolt anyagokat és ügyesek legyetek, mert aztán szétlövöm az egész szart és ha hiányzik valami…….- emelem a dokik felé a pisztolyt. – Ezt meg szedjétek le! – intek az Seraph felé. – És adjatok neki valamit, amitől bírja még egy darabig a strapát!
Ha megteszik, amit kértem, akkor maguknak is beadhatnak valami bódítószert, így próbálom elejét venni, hogy idő előtt riadót fújjanak.
De előtte még kifaggatom őket, merre is juthatnék ki, közben azonban hasznos hírekkel is szolgál az egyikük. Egyébként sem állt szándékomban megölni senkit, igaz nem is haboztam volni, hiszen az életem volt a tét.
- Akkor mozogjunk! – morranok a szárnyas cimborára, mutatva, hogy mehet előttem.
Nincs jó bőrben, sántikál, de megy és ez a lényeg, ha muszáj persze támogatom is, de amíg bírja magát szükségem van a két kezemre, hogy ajtókat nyissak és fegyvert szorongassak.
Az udvar olyan, mint egy zárt börtönudvar, innen valószínűleg minden részt meglehet közelíteni.
Könnyen megtalálom a cellablokkokra nyaló ajtót, ami meglepő módon nincs zárva
Magam előtt taszigálva a Seraphot nézek be mindegyik cellába, hogy hátha megtalálom Milest vagy Jax-ot és egyre türelmetlenebb vagyok, hiszen nem marad sokáig észrevétlen a kis ténykedésem.
Végül a folyosó közepén ismerős medvetermetre leszek figyelmes.
- Miles! Örülök, hogy te épségben vagy! – esik le a szívemről egy nagy kő, hiszen elég ramatyul volt, amikor utoljára láttam. Elfogtak csak……..mindegy valahogy kijutottam, ezt meg közben találtam. – intek a csendben álldogáló szárnyas felé.
Miles jelzésére azonban befogom a szám és kussban hallgatok, míg megfeszülve fülelek a léptekre és csak aztán fújom ki a levegőt, amikor azok elhalnak.
Persze miért lenne szerencsém, hogy csak úgy ki lehessen nyitni a zárat, egy központból kell és ráadásul a Seraphot is cipelhetem magammal.
- És Jax? Nem tudod ő merre van? Aki nekem lökte a süketet azt mondta, hogy ki kellett vágni a nyelvét. – borzongok meg enyhén. – Persze csak teljesen humánus okokból, mert kapott valami rohamot és elharapta, de elég érdekesen hangzott.
Remélem Miles tud valamit, mert nem szívesen hagynám itt és i tudja, ha nehezebbre fordul a dolog, mit tennének vele.
Amit a férfi mond persze jó ötlet, egyrészt ki tudom szabadítani és ez már nem kevés segítség, másrészt a központban sok mindent meg is tudhatunk és ha sikerül elzárnunk ott magunkat megvárhatjuk az erősítést is.
- Te jössz velem haver. – szólok a Seraphnak. – Gondolom nem kívánkozol vissza a laborba. Ha segítesz biztos lehetsz benne, hogy azt többé nem látod. – próbálom érdekeltté tenni.
Ha nem hajlik rá, lehet, hogy lecsapom, akkor legalább itt hagyhatom Miles cellája előtt, úgy is vissza kell jönnöm majd érte.
- Jövök, de ne várd, hogy rohamozni is fogok. – int sérült lábára.
Most már mehetünk! A szárnyait elnézve, legalább pajzsként hasznát veszem, ha másként nem is.
Feljutva a lépcsőn a folyosóra, szólok neki, hogy burkolja be magát a szárnyaival és lépjen ki a folyosóra, én meg mögött maradok, ha az őrök őt felfedezve előbukkannak, akkor a nem sokat kecmecelek most már hanem lövök.



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Nov 15 2015, 03:06 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


- Fogalmam sincs de ezt mondta.... Várj egy kicsit, hogy érted hogy lehetetlen ? - Netán tudna valamit, franc se tudja minden esetre azért furdalja az oldalamat a kíváncsiság melyet egy darabig akkor is el kell nyomnom mert most dolgunk van. A gyilkosságokat elkövetem, az én kezemen szárad a vérük, cserébe azonban információkat kapok, és úgy érzem megéri az áldozatot. Ahogy azonban kezd kibontakozni a történet, úgy válik ez a kis nyúlfasznyi ügy egyre nagyobbá és nagyobbá. Egy ideig csendben hallgatom, néha néha bólogatva jelezve ezzel hogy értem a dolgot, de azért hazudnék ha azt mondanám mindent össze raktam a fejemben.
- Hogy mi? Van kint egy közösség a pusztaságban. Egy egész társaság, te jó ég - Mondom magam elé, meglepett arccal. Ha ez kitudódik nagyobb körökben özönleni fognak az önkéntes kalandorok és zsoldosok a sivárföldekre, beindulna egy újabb "aranyláz". Való igaz ahogy mondja, a mi korunk eldorádója lehet ez a hely, fura hogy még nem hallottam róla, pedig éltem oda kint. Az Anarch is a részem így ez a részem ismeri a sivárföldek egyes részeit, de ahogy látom még mindig tanulok új dolgokat.
- Akkor van egy olyan érzésem, hogy nem kéne a kezükre juttatni - Mormogom az orrom alatt. Már csak az kéne hogy maszkvadászat induljon a hatalomért, de mindegy is, dolgunk van még, de átérve rájövök hogy nem sok plussz infót tudok a félhalott fickótól, viszont arra fény derül hogy Jimmyék nagy szarban lehetnek. Nem kérdés hogy a segítségükre sietek már csak az kérdés mit tehetek egy sereg ellen. A további szavakra azonban csak egy apró grimaszba rándul az arcom. Egy ostrom, mégpedig Everett szakállára nem jó előjel, elvégre nem véletlenül mondta hogy hagyjuk ki, de Angus szavaival is egyet kell értsek.
- Így gondolom én is. Szerencsére tapasztalt a vén róka, szóval őt nem féltem, nem is ez a dolgom. Azt hiszem ideje begyújtani azoknak a szemeteknek ott a szanatóriumnál . - Engedek meg végül egy mosolyt, végül megölve a haldokló fickót, felteszem utolsó és egyben legértékesebb válaszra váró kérdésemet, melyre választ is kapok. Angus azonban nem akarja hogy kihagyjuk és az igazat megvallva én is úgy érzem kelleni fog az erősítés. Ez a fickó mindannyiunknál többet tud az ügyről, hasznos lehet számunkra.
- Rendben , áll az alku Angus. Akkor miután segítettem a barátaimon találkozunk és elkapjuk azt a rohadékot. - Mielőtt azonban elválnak útjaink megkérdezem tőle, hogy velünk vagy ellenünk van e. Az igazat megvallva ennek az egésznek az elején még kételkedtem, de most már egyre kevésbé. A szavaira ismét csak elmosolyodok, végül pedig bólintok, de nem válaszolok semmit. Van egy olyan érzésem hogy valóban az lesz amit mond, és ebbe belegondolva már a mosoly sem oly szívből jövő. Kifele menet úgy tűnik helyre áll a kapcsolat Jamesel így be is tudok számolni arról mi történt. Tájékoztatom hogy kénytelenek vagyunk támadni, a szavakra pedig csak sóhajtok egy mélyet.
- Tudom, de azt hiszem nincs más lehetőség. Ha ott végeztünk elkapjuk a szemét maszkost is. Kaptam egy megbízható fülest, de erről bővebben ha Jimmyék már velünk vannak. - Felelem a kinevezésre viszont már kénytelen vagyok idegesen felnevetni.
- Na ilyesmiben sem gyakran volt részem, bár remélem jól átgondoltátok, hogy kire bízzátok a parancsnokságot . - Felelem végül valamivel komolyabban, végül pedig motorra pattanva elindulok Jimmy és a többiek felé.


21:04 - New Town; Kísérleti Szanatórium előtt 3 utcával:

Elég gyorsan hajtok így csak a szerencse játszik benne közre, hogy meglátom James-t aki engem igyekezik leinteni, megállva pedig mikor meglátom miféle hadsereget rittyentett össze rövid idő alatt szinte eláll a szavam.
- Azt a kurva.... - Tátom el a számat végig nézve rajtuk. Nem éppen parancsnokhoz méltó viselkedés, de sosem voltam az, szóval ez talán megbocsáltható. Amikor azonban a rövid jelentésből meghallom hogy Mr Everett is itt van szinte félre nyelek.
- Mi az isten? Hogy az öreg róka is hadra lépett? - Teszem fel a kérdést, a szabadúszó nő nevetgélős szavaival valahogy egyet tudok érteni. Everett olyan tipikus irodai kapitánynak tűnik nem harcedzett rókának. Amikor azonban begurul a tank és meglátom magát a Führer-t kezdem érteni mire gondolt a csaj.
- Ú főnök maga nagyon Badass , de biztosan komolyan gondolta ezt a dolgot? Repkedni fognak a töltények, és tank, hogy is mondjam elég nagy célpont... - Még csak az kéne hogy Everet-et ropogósra süssék, de elnézve a fickót azt hiszem nem kell féltenem, na meg ő már döntött így csak bólintok a szavaira.
- Meglesz főnök, már megvan a terv- Intek felé, és még csak nem is hazudok. Miután a tank elgurul én James és a zsoldosok közé megyek hogy ismertessem a haditervet.
- Jó rendben srácok. A hangsúly a gyorsaságon lesz, minden ezen múlik. Az óvatoskodást hagyjuk a francba. Nem kockáztathatjuk meg hogy ide hívják az erősítést. Először én megyek és a beszivárgó egység, valamint a két droid. Erre az időre kapcsoljátok le az áramot, viszont ahogy mi átjutottunk Mr Everett és a tank hatástalanítsa azt végérvényesen. Hajtson át rajta a fenébe, és az első adandó alkalommal lője cafatokká a kommunikációs központot. a 16 Zsoldos szorosan a tank mögött haladjon, foglalják el és tisztítsák meg az udvart, és az őrtornyokat. Ha ennek ellenére segítséget akarnak hívni James rád és a technikusaidra vár itt a feladat, hogy blokkoljátok a jelet. A drónokat négy irányból két kilóméteres sugarú körben helyezzük el, figyeljenek minden forgalmat, minden mozgást. A zsoldosok és a tank maradnak az udvaron biztosítani, a két utasszálítót pedig amint vége kint a ramazulinak hozzátok a kijáratokhoz, ha van orvosi berendezés készítsétek be. Ja és James..... - Fordulok a férfi felé egy pillanatra kissé komor arccal.
- Ha mindennek vége, és elhúzunk leadtok egy kódolt segélyhívó jelet a CDS számára, melyben a 01352-es parancsra hivatkoztok, Anarch támadásoknál használják, szóval ha minden jól megy így az iroda is tiszta marad. - Az Anarch meg kibír még egy terrorakciót a nyakán, szóval őket nem sajnálom. Miután beöltöztem, magamhoz rendelem a droidokat és a beszivárgó egységet.
- Jól van srácok amint lekapcsolják a kerítésen az áramot, átmegyünk. Elől a két gép, keressétek meg a legközelebbi bejáratot. Ti mentek előre, utánatok mi - Elvégre az emberi élet fontosabb, nem akarok veszteségeket, így a gépeket csupán szívósságuk miatt használom most ki.
- Ha bejutottunk 3 fő a mentőállomást biztosítja, 3 a börtönblokkot, maradék kettő velem jön a laborba, illetve a kísérleti központba. Nem akarok esztelen lövöldözést. Pontos halk munkát akarok, amint megtaláljátok Mielst, Jimmy-t és Jaxet fogjátok és kiviszitek őket a szállítokhoz. - Adom le végül a kis szűk körnek is a parancsokat, végül amint lekapcsol az áram elindulunk.
PMEmail Poster
^
Stefan Lynch
 Posted: Nov 19 2015, 01:26 AM
Quote Post
Profile


Jimmy:

A kölyök parádés lövést ad le az őt megtámadni próbáló fickó vállába, mitől az nyüszítve zuhan fejjel a padlóra. A többiek remegő kezeiket a magasba emelve tesznek eleget a kölyök követelésének és vonulnak át a szomszédos szobába.
Odabent szintén nem fogadja ellenállás, sem a magatehetetlen szárnyas, sem pedig a kutatók részéről.
-Van pár rendkívül erős nyugtatónk.... - feleli a professzorképű alak, majd az egyik polchoz indul. Rövid kutakodást követően talál is jó pár fiolát a bizonyos szerből és oda is int két kollégája felé, hogy kezdjék el beinjekciózni azt.
-Hosszú órákra bénultságot, öntudatlanságot okoz. - lép vissza Jimhez. - E-erős hatása miatt, egyes körökben drogként kezelik.

Jimbo gúnyos megjegyzésén az angyal erőtlenül nevet fel.
-Ahogy már mondtam, szólíts aminek csak akarsz. - köhög fel. A kölyök tovább hallgatja a célpontja fecsegését, míg az a Seraph szóhoz nem ér.
-Miért mit gondoltál, hogy az égből szálltam alá? - próbál nevetni, de a fájdalmai elfojtják azt. - Bassza meg...
A seraph egy pillanatig csak hallgatja Jimmy szavait, majd erőtlenül néz fel rá.
-Tudok valamit, amit te nem? Érdekes... - köp félre. - Akkor jobb, ha iparkodsz és kijuttatsz innen....

Jimbo szakmai ártalomból is megpróbálja ellopni azokat az adatokat, amiket feltehetőleg ez a létesítmény tárol, de úgy látszik falakba ütközik.
-S-s-sajnálom uram, de a mi terminálunk nem igazán tárol efféle különleges anyagokat. - lép be a rendszerbe a laboros. - Minden anyagot a kutatással és a vállalattal kapcsolatban, a kommunikációs központban tárolnak.
Az angyal hangosan horkant fel.
-Órákon át figyeltem, ahogy azzal a masinával babráltak, a székletmintám analizálásán túl, nem igazán tartalmaz semmi érdekeset.
-Í-í-így igaz. - lép elő a férfi egy miniatűr adathordozóval a kezében, egyenesen a kölyöknek nyújtva azt. - Azért mindent rámentettem, hátha hasznát veszik...
Ezt követően a három laboros elengedi az angyalt egy löket adrenalin kíséretében.
-Ezzel kitart egy i-i-ideig.

Tovább haladva a létesítményben, már könnyebb dolguk akad, még ha időnként támogatnia is kell a kölyöknek a szárnyast, hogy össze ne essen.
-Ha működnének a szárnyaim, mostanra már lángba borítottam volna ezt a kibaszott őrültekházát. - szisszen fel a férfi.
Szerencséjükre elérnek a cellablokkokhoz, ahol Jimbot kellemes meglepetés fogadja Miles személyében.
-Annak én is Jimmy...annak én is. - húzza mosolyra a száját. Azonban a szárnyas látványa gyorsan le is törli azt a vigyort. - Ezt meg mi a francnak hoztad magaddal? Meg akarod öletni magad? Engedj egy golyót a fejébe és húzzunk innen a picsába!
Pillanatnyi csend következik, mivel léptek hallatszódnak a fejük felől.
-Gondolom őt valahol máshol tartják fogva. Talán még a gyengélkedőn van, ki tudja? - hadarja Miles. - Hogy mi? Ez nem lehet igaz, ezt nagyon elbasztuk Jim, nagyon, de nagyon...

A seraph belemegy az akcióba, de nem túl kecsegtető a látványa, még az adrenalintól felpezsdülve sem. Mindenesetre a kölyök elmondja neki a tervet, amit a férfi, kellően jól fogad. Bizonyára nem először használja a fémszárnyakat pajzsként, ez szinte lerí a mozgásáról. Mindkét szárnyát kitárva térdel a földre, szárnyait maga elé húzva, mire a két őr ijedten ránt fegyvert.
-Bassza meg! Ez kiszabadult! - ordítja el magát az egyik, majd szinte azonnal tüzelésbe kezd.
A legtöbb golyó lepattan a szárnyról, csupán a legjobb találatok fúródnak bele.
Jimnek kiváló lehetősége nyílik a seraph mögül a tüzelésre, szinte egy-egy jól célzott lövéssel ártalmatlaníthatja őket, melyből az egyik azonnal fejlövést kap. A másiknál már nehezebben kivehető a találat, ugyanis az átzuhanva a korláton, egyenesen a földszinti folyosón landol.
A folyosó végén csigalépcső vezet a toronyba, ami úgy öt kör után, már véget is ér. Egy remegő ázsiai pasas ránt rájuk fegyvert, majd azonnal meghúzza a ravaszt. A seraph ebben a pillanatban gyorsabban reagál, egy gyors mozdulattal védi ki a lövést, majd löki fel szárnyaival a férfit.
-Meghagyom az esélyt, hogy máskor vissza add. - szól oda neki a férfi, majd egy hatalmasat dobbant az őr lábszárán, mitől az megreccsen. - Remélem arra már felkészültebb leszel...
Miután Jim kinyitotta Miles zárkájának ajtaját, a behemót férfi rögvest magához veszi a földszinten heverő hulla gépfegyverét és már rohan is a többiekhez.
-Szép munka Jimmy. - nyújtja a kezét. - Fejből tudom James rádiófrekvenciáját, egy pillanat és megpróbálom felvenni vele a kapcsolatot.
:::Zörej::: Itt James Cutler a....azonosítsa magát...
-James! Itt Miles! Hallasz engem? - markol rá a rádióvevőre.
:::Statikus zaj::: Igen, hallak. Jól vagy?
-Semmi bajom, bár a törött karom, még nem gyógyult meg. - nevet, közben a felkötött karjára pillantva. - Itt van velem Jimmy is és az angyalotok is...
-Hogy mi? - halk sóhaj hallatszik. - Meg sem próbálom megérteni,...na figyelj rám. Megfogjuk támadni a létesítményt, szóval a legjobb volna, ha időben kijutnátok az udvarra. Mellesleg Jax nevét nem hallottam, ő hol van?
-Ő...még nincs velünk. - vesz mély levegőt Miles. - Rendben. Próbálunk minél előbb odaérni, majd együttes erővel visszajövünk Jaxért.
-Értem. Nos, jó terv. - feleli gúnyosan James. - Tartsatok ki.
-Jó terv. - dobja félre a rádióvevőt a behemót. - Jól van, most van 20:42, ami azt jelenti, hogy úgy legkésőbb 21:00-re jó lenne kiérnünk az épületből. Úgy tűnik vár ránk még egy véres küzdelem, mielőtt mentőakcióba kezdhetnénk. Benne vagy egy újabb szórásba kölyök?

Nil:
-Mintha egyfajta kiválasztott lettél volna a számára. - töpreng Angus. - Küldetése volt veled és ha az amire gondolok,...akkor te kaptad volna a maszkot.
A férfi megvárja, míg Nil megemészti az újonnan szerzett információkat és csak aztán reagál.
-Ahogy mondod pajtás... Ahogy mondod. - néz a szemébe.
Újabb alku köttetett, hogy amint vége a szanatórium elleni ostromnak, együtt néznek szembe a maszkossal. A rejtélyes Angus és az Örök Fény fejvadászai.
-Ha minden jól megy ott várlak, ahol először találkoztunk... - húzza mosolyra a száját Angus.

Miután Nil búcsút int az ex-hírszerzőnek, rögvest Jamesel veszi fel a kapcsolatot.
-Értettem. - feleli James. - Ami a parancsnokságot illeti, mi bízunk benned. Szóval hozzuk haza a csapatot. Vége.

21:11 - New Town; Kísérleti Szanatórium előtt 3 utcával:
-Valami hasonlót mondtam én is, mikor összeírtam a létszámot. - kacarászik James. - Tehát folytathatjuk?
James vállat vonva próbál szóhoz jutni Nil meglepődését illetően.
-Nos, igen... Legalább jó kedvet csinálunk az ellenségnek a haláluk előtt. - von vállat.
Hamarosan berobog Mr. Everett is, aki meglehetősen röhejes látványt nyújt egy tankban a géppuskás szerepét játszva. Az ifjú megjegyzésén, azonban jót kuncog az öreg.
-Igyekszik az ember fiam. - legyint. - Ne félts engem! Harckocsis képzést kaptam, szóval mondhatni egy ilyesféle járgány a második otthonom. Még lángszórója is van a kicsikének, itt, ez a sárga vagy kék.... Melyik gomb is az komám? - kiabál le a tank sofőrjének.
-Istenem... - hallatszik halkan a tankból. - A kicsi sárga a lángszóró, a kék pedig a...
-Jól van, nyomd el magad! - szakítja félbe a főnök. - Az pedig a kis ágyú.
-Nem uram, az a csőbomba, a zöld háromszög a kis ágyú.
-Dugó van! - csettint fel. - Látod Nil fiam? A lényeg az, hogy mindegyik gomb ártalmas.
Ezt követően a tank elgurul és Nil létrehoz egy stratégiát az ostrom kivitelezéséhez, amit meglehetősen jól fogad mindenki.
Miután vége az eligazításnak, Nil még Jamesel is vált pár szót, az akció titkosítását illetően.
-Biztos, hogy a szervezetednek nem fog ez problémát okozni? - néz rá ártatlanul James. - Persze, ha ezt szeretnéd megteszem, bár igazad lehet, már ha csak azt nézzük is, hogy ez egy CDS finanszírozású központ...

Nil kiossza a parancsot a beszivárgó egységnek, mire sorban visszhangzik a szó: "Vettem."

Jimmy:

Az eddigi út sétagaloppnak számít ahhoz képest, ami még Jim és társai előtt áll. Időben ki kell jutniuk az udvarra, hogy felvegyék a többiekkel a kapcsolatot és maga alá ne gyűrje őket az Örök Fénybelei kollégáiknak rögtönzött támadása.
-Ha jól sejtem kiakarunk jutni a sűrűjéből, hogy valahol máshol ismét beleugorjunk. - hümmög a seraph. - Tipikus.
-Más helyzetben pusztakézzel kopasztanálak meg, de most jobb, ha bírod a tempót. - áll meg, a szárnyassal szemtől szemben. - Most, hogy ezt tisztáztuk, ha jól gondolom, már pedig sajnos jól gondolom tovább kell vonulnunk a cellablokkokon, egészen az udvarig....
-Minél beljebb hatolunk, annál forróbb lesz alattunk a talaj. - vélekedik a seraph.
-Nincs más lehetőségünk, szóval szerelkezzetek fel. Ennél a szerencsétlennél is szokott lenni egy gépfegyver, valahol itt kell lennie. - biccent a törött lábú fickóra Miles, majd a szekrény tetején meg is találja a fegyvert. - Ha kell a tiéd lehet Jimmy, nekem már van.

Ahogy mélyebbre hatolnak a cellablokkokban, már nem kíséri őket az eddigi szerencséjük. Miles ront be legelőször a következő börtön részleg ajtaján, hangos fegyverropogás kíséretében.
A terem tele van hosszú fémasztalokkal és székekkel, feltehetőleg ez lehet a rabok étkezője, de Miles belépőjét követően, gyorsan megváltozik a hely. A monstrum, szinte azonnal felborít egy asztalt fedezéknek használva azt, miközben a seraph is akcióba lendül, szárnyaival sikeresen hárítja a golyókat a kölyök elől. Őrből, legalább tizenötöt látni és Jimmynek minél hatásosabban kell fellépnie ahhoz, hogy riadó nélkül haladhassanak tovább. Kapásból egy rőzsebajszú, tányérsapkás őr célozza be Jimet, aki rögvest próbálhat fedezéket keresni vagy vakmerően visszatámadni. A zűrzavarban a legnehezebb helyt állni, szemmel láthatólag az őrök sem gondolkodnak tisztán, csupán oszlopok és asztal mögé bújva, próbálnak fedezéket találni.
-Na ezt már szeretem. - tölt újra Miles a fedezék mögött, majd rögvest addig soroz egy asztalt, hogy ki is dől mögüle két alak. - Te még élsz angyalkám?
-Mondhatni! - öklel fel egy női biztonságit, majd egy hatalmasat taposva a nyakára, kitöri azt.
Még egy ideig ropognak a fegyverek, miből a kölyöknek is kijut bőven, újfent ketten célozzák be, arról nem is beszélve, hogy egy harmadik sokkolóval próbál a közelébe férkőzni.

Miután kivéreztették az egész étkezőt, egyenesen egy újabb folyosót, míg balra egy raktárajtót találnak.
-Gondolom valamiféle kamra. - vonja meg a vállát Miles. - Elvégre is, ez egy étkező volt.
-"Volt". - feleli gúnyosan a szárnyas. - Ha tudnátok mennyi hely nem az, aminek látszik...
Azzal egy óriásit csap szárnyaival a raktár beléptető moduljára, mitől az ajtó rövid sistergést követően lassan kinyílik.
Odabent a polcokon nagyrészt valóban ételt találnak, de a fal mellett hosszú faládák sorakoznak. Miután felnyitják őket, szép mennyiségű gránátot, csőbombát és hasonló közepesnek mondható, de számukra igencsak hasznos pirotechnikai eszközöket találnak.
-Ez nagy segítség lehet... - szólal fel a férfi.
-A gránátok tényleg, de a csőbombák, meg ezek a falra szerelhető C4 kinézetű robbanószerek, már nem annyira. - közli Miles.
-Dehogynem. Ha felrobbantanánk a blokkot, végezhetnénk egy rakás puha pöccsel és biztonságban kijutnánk az udvarra.
-Na és mi van a hozzám hasonló rabokkal? Azokkal a fogyatékosokkal? - szólal fel Miles. - Velük mi lesz?
-Sejtésem szerint az itteni rabok a vállalat ellenségei, plusz néhány teljesen beszámíthatatlan őrült. Nem kár értük, nem mintha kitudnánk menekíteni őket, mikor kint is egy ostrom vár rájuk.
-Beteg egy állat vagy. - mordul rá a behemót. - Azonban valahol most igaza van, Jim. Ha felgyújtanánk ezt az egész kócerájt, könnyűszerrel kijutnánk az épületből és még az ostrom helyzetét is jócskán megkönnyítenénk. Azonban ez akár a rabok életébe is kerülhet. Te mit gondolsz Jimmy?

Jim előtt most ot ta lehetőség, hogy jócskán megkönnyítse mindenki dolgát, ahogy a seraph is tanácsolta vagy tovább halad és térdig gázol a vérben, amíg ki nem jut az udvarra.

Idő: 20:59


Nil - Az Ostrom

21:15 - New Town; Kísérleti Szanatórium:
Nagy a mozgolódás a kapukon kívül, a beszivárgó egység tagjai, rajtra készen állva markolják fegyvereiket, rajtuk az álcázó berendezéssel.
-Nil! Kezdhetünk? - int a távolból James, az ifjú válaszára várva. - Akkor mehet...
Hirtelen egy kattanást hallanak, mintha elment volna az áram, majd a lopakodó egység emberei, egymásnak intve jelzik, hogy "mozgás". Mindegyik egy gombra csap a mellkasán, mitől rögvest működésbe lép az álca mód. A csapat kámforrá vált, csupán a hang alapján sejtheti az ember, hogy épp nekiláttak megmászni a kerítést. A két szerencsétlen droid nem képes átmászni a kerítésen, így fegyverük végével addig csapják azt, míg egy kellően nagy lyukat nem ütnek a drótkerítésen, majd ezt követően az elektromoson is. Nil könnyen tarthatja az iramot a csapatával, hisz csak két kerítés megmászásáról van szó. Mire átér, már a droidok is csak egy kerítéssel vannak lemaradva tőle, amit még mindig halkan püfölnek.
-Parancsnok! A generátor hamarosan bekapcsol. - jelenti az egyik hang.
-Úgy hiszem nem fog. - szólal meg a rádióban James.
A következő pillanatban, már át is gázol mindkét kerítésen a tank, a géppuskánál Mr. Everettel.
-Töltés! - ordít teli torokból a főnök, majd oldalra mutat a generátorra. - Most!
Fülsüketítő moraj hallatszik, majd csak romok, lángcsóvák és füst látható az egykori generátor helyén.
Az egységek egyszerre adják tovább a hírt. "A Generátor megsemmisült." Eközben az ellenség is megmutatkozik, ugyanis több tucat fegyveres vonul ki az udvarra, szinte kiszámíthatatlan, hogy melyik épületből hányan jöttek ki a robajra. A legtöbben azonnal fedezéket keresnek és tüzet nyitnak, néhányan az őrtornyokból próbálnak könnyűszerrel végezni Nilékkel, míg mások a fal mellett lapulva nyitnak fedezőtüzet.
A tank mögött meglapulva a harci egység is erőteljesen vonul előre, amennyire csak a helyzet megengedi. Hármat, már a robbanást követően kiszedtek az egyik őrtoronyból, de azok választűzzel rövidesen ki is pucolták azt.
Újból a főnök van porondon és Nil parancsának megfelelően, azonnal a kommunikációs központot veszi célba. A géppuska ropog a kezében, miközben néhány szerencsétlenen, még a lángszórót is beveti.
-Tényleg a sárga az! - ordítja örömében a sofőrnek, miközben felgyújt egy öt fős alakulatot. - Célozz a központra! Töltés!
A tank eleje kimért tempóban fordul el a kommunikációs központ irányába, majd Mr. Everett újból legyint. Három fülsüketítő lövés hallatszik a tankból, mire az épület teljesen megsemmisül. A tető lassan elkezd megcsúszni, miközben az oldala is kidől, míg végül semmi sem tartja az épületet. Odabentről segélykiáltásokat hallani, de a tűz szorgos munkásként emészt fel mindent.
Nil felett épp elcikázni látszanak a drónok, ahogy eltávolodnak a szanatóriumtól és a kijelölt helyükre pozicionálnak. Az ifjúnak nehéz dolga lesz, még láthatatlanul is, ha elakar jutni a kísérleti központba és a laborba. Két társát épp kilyuggatják mellőle, kik holtan rogynak össze. Feltehetőleg nem tudatos találatok voltak, nem úgy néznek ki az itteni őrség, mint akik rendelkeznének hőkamerákkal. Valószínűleg csupán néhány kósza lövedék érte őket, de nem árt, ha Nil is vigyáz.
Előtte épp elfut két őr is, akik nem látják őt, ezért előnyben van velük szemben. Hátrébb még ötöt találhat, akiknek likvidálását akár a csapattársaira is bízhatja vagy akár meghagyhatja Mr. Everettnek és a harci osztagnak.

A kísérleti központhoz érve, már eleve egy rakás hullát találnak, majd egy hosszú folyosót követően még egyet. Az épületben beljebb merészkedve egy lépcső vezet lefelé, ahol egy rakás túsz is fogadja őket. Az emberek, mintha nyugtatót kaptak volna, de egy öltönyös pofa lőtt sebbel a vállában kellően éber ahhoz, hogy elmesélje egy kis megszorongatást követően, hogy egy fiatal "kölyök" rontott rájuk.
A kísérleti részlegben, még egy rakás fogyatékost és laborost is találnak, mik szörnyű kísérleteken mentek át. Drogok és kínzás nyomai látszódnak rajtuk.

A laborban azonban, már más a helyzet a kísérleti központ üressége után. Nilt legalább másfél tucat őr fogadja, akiket két magával hozott társával, meglehetősen nehézkes elintézni, de közel sem lehetetlen. A labor előcsarnoka meglehetősen jól tele van pakolva mindenféle vegyi anyagokkal és ládákkal, mik kiváló búvóhelyet jelentenek egy osonós akció kivitelezéséhez.
Mielőtt bármit is tennének, az előcsarnokon egy tolókocsiban leszíjazott, fiatal férfit tolnak keresztül, kit Nil könnyen felismerhet. Jax az. Két tudós kíséretében hátra kísérik magába a laborba, majd két őr el is állja az ajtót.
-Támadás alatt állunk, tehát tartsák a pozíciójukat, míg az alanyokat el nem szállítjuk egy biztonságos helyre. - utasítja a fegyvereseket az egyik tudós, majd Jaxre pillantva eltűnnek az ajtó mögött.

Nilnek most jócskán meggyűlhet a baja ezzel az egésszel, ha most tervezi kiszabadítani Jaxet, míg tart az ostrom. Azonban fennáll a lehetőség, hogyha tovább vár, búcsút inthet az egyik társának...
PM
^
Jimmy Latoya
 Posted: Nov 21 2015, 02:05 PM
Quote Post
Profile


Nem reagálok a Seraph gúnyolódására, mert szerintem nem egészen komplett már a fickó, ha ennyire nincs tisztában a helyzetével, vagy csak szimplán minden mindegy neki, hiszen ha ki is jut innen sem várhat rá semmi jó, de ennél biztosan „humánusabb”.
- Azért ne legyen semmi félreértés köztünk, nem fogom a kisujjam sem mozdítani, hogy „neked” könnyebb legyen kijutni. – vetem még oda neki, mielőtt leszedik a laborpatkányok és belenyomnak valami szert, amitől legalább egy darabig meg tud állni a lábán, mert, hogy cipelni nem fogom tudni az tuti.
Egy grimasszal veszem tudomásul, hogy fontos adatokhoz innen nem jutok hozzá, de hát aki a kicsit nem becsüli……….Végül is az sem lesz semmi, ha erről az álangyalról megtudunk mindent, amit csak kiderítettek róla, meg, hogy mit csináltak vele, amitől ilyen lett.
- Az is valami Seggfejkém! – veszem el a felém nyújtott adathordozót és addig még maradunk, amíg a laborosok is szundizni nem kezdenek.
Szerencsénk kitart, amíg a börtönblokkokhoz nem érünk, a Seraph is bírja a kiképzést, még ha néha meg is kell támogatni.
- Te csak tartogasd az erődet, már így is elég vér tapad a kezedhez. – morgom az orrom alá, bár én is szívesen láttam volna lángba borulni ezt a helyet.
Nem sok kell, hogy Miles-re is rábukkanjunk, aminek kimondottan örülök, mert nem én tartottam magam valami kibaszott egyszemélyes hadseregnek, én csak ki akartam jutni innen, ha lehet élve, de mióta az eszemet tudom csapatjátékos voltam, így nehezemre esett volna itt hagyni a társaimat. Miles, meg kell vallanom, laza stílusával, medve termetével belopta magát a szívembe, Jax meg…..hát ő Jay volt, de mégis csak velünk volt és még ha nem is kedveltem túlságosan, ezeknek nem akartam a kezén hagyni.
- Ő is fogoly volt itt! Akármit is művelt, nem minden a saját akaratából történt, csináltak vele valamit, legalább egy esélyt megérdemel, hogy ne itt rohadjon meg. – rázom meg a fejem Miles javaslatára, hogy lőjem le a Sereph-ot.
Kicsit meg kell húznunk magunkat, ami pár szívdobogtató pillanat, de aztán úgy néz ki marad némi időnk, hogy megtudjam mi lenne az első út ahhoz, hogy a férfi kiszabaduljon, de sajnos Jax-ról ő sem tud semmit.
Angyalunk sem támaszt kifogást, hogy velem jöjjön, bár nem sok jó opció között választhat és a pajzs szerepét is hang nélkül veszi tudomásul, ezért felírok neki a sok hemzsegő fekete mellé egy piros pontot is.
Először nem is vesznek észre csak őt és ez pont elég időt biztosít nekem, hogy pontosan célozva szedjem le az elsőt, aki felénk rohan a folyosón. Hallom, ahogy a golyók lepattannak az előttem térdelő Seraph szárnyáról, ami bizonyítja, hogy jól döntöttem, amikor magammal hoztam. A második őrt is eltalálom abban biztos vagyok, de hogy halálosan-e azt nem tudom ellenőrizni, mivel lezuhan a Miles celláját is magába foglaló szintre, bár ha nem is halt meg, akkor sem fog felpattanni ott, az tuti.
Már csak egy felfelé kunkorodó csigalépcső van hátra, hogy felérjünk a kommunikációs központba és nagyon sietnünk kell, ha nem szeretnénk, ha riadót fújjanak, bár már az is csoda, hogy eddig megúsztuk. Mikor felérünk az oka is meg lesz, hiszen az egy szem megmaradt ferdeszemű őr, úgy reszket, mint ha áram rázná, de azért ránk lő a nyomorult.
Valószínűleg nem lenne időm elkerülni, hogy eltaláljon, de ekkor elém lendül a Seraph szárnya, majd egy villanás után az ázsiai fickó már a földön hever nyögdécselve.
- Csak ne bízd el magad Seggfej! – villan rá a szemem figyelmeztetően, hogy azért tudja hol a helye, de tagadhatatlan, hogy hálás vagyok érte, csak ezt neki nem kell tudnia. – Mondjuk én inkább lecsaptam volna. – ingatom a fejem a szadizásra és meg is teszem, mert nem kívánom hallgatni a fickó jajongását.
Kis keresgélés után megtalálom a cellák nyitó gombját és kiszabadítom a lakóikat, így Miles is hamarosan csatlakozik hozzánk a leesett őr fegyverével felszerelkezve.
- Szuper! Akkor a tied a pálya! – intettem a rádió felé, aztán míg ő elcsevegett James-sel, addig én elvettem az őrtől mindent, aminek hasznát vehettem
Persze a fülem a beszélgetésen tartom, ami aztán kellemes és kellemetlen meglepetéssel is szolgál, hiszen hallhatóan itt a felmentő sereg, csak éppen jobb lenne, nem két tűz közé szorulni, hogy aztán pont egy véletlen baráti golyó lyuggasson ki minket.
- Jax-nak lehet orvosi ellátás kell majd James. – szólok bele. – És nem tudom jó ötlet-e itt hagyni a támadás alatt, hiszen lehet az első lövésre megszabadulnak tőle. – teszem hozzá, de komoran veszem tudomásul, hogy nincs rá idő, így társunk életét most csak a jó szerencsére bízhatjuk.
- Azt hiszem nem sok választásunk van Miles. – vontam meg a vállam. – Ha ki akarunk időben érni, akkor mindent bele kell adni. A kérdés csak az, hogy vajon menyi őr van itt és mennyire akarnak elénk keveredni. És neked sem, ha nem akarsz itt maradni. – nézek a szárnyasra, miután Miles is hegy beszédet tartott neki.
A csigalépcsőn lemenve az ottani hullát is kifosztjuk és nem szívesen, de a Seraph-nak is adok két pisztolyt, magamnak megtartom a gépfegyvert és tartalék tárakat.
Kifelé haladva elsőnek egy hodályba rontunk be Miles után, ami ha jobban megnézem valami étkezőféle lehet, de most csak őrökbe botlunk és elég szép számban vannak jelen. Mikor sikerül egy fémasztal mögött fedezékbe vonulni, gyors számolással több, mint egy tucatnyit látok és megint csak a szárnyas akadályozza meg, hogy pár golyó közben kilyuggasson.
- Én már kevésbé. – száll egy nehéz sóhajom és még időben húzom le a fejem, mikor elsüvít a fejem felett egy golyó.
Szerencsére az őrök is szervezetlenek, mindenki lő mindenkire, nagyrészt a nagydarab Miles-ra összpontosítva, meg a szárnyasra, így én kicsit válogathatok. Rögtön azt, aki majdnem leszedte a fejemet. A tányérsapkásnak nincs szerencséje, mert míg megpróbál egyik fedezékből a másikba ugrani, eltalálom a csípőjét, így földre zuhan, ott már nem gond a következőt a fejébe küldeni.
Most nincs időm morális problémákon rágódni, hogy hány embert öltem meg, hiszen vagy ők, vagy én, így ez most jelentőségét veszti.
Ha jól hallom Miles még az angyalért is képes „aggódni” annyira elemében van, miközben szórja a jó népet rendesen. Mondjuk a Seraph-ot sem kell félteni, pusztakézzel sem semmi a fickó.
Nekem viszont pozíciót kell váltanom, mert valakinek sikerült oldalról megközelíteni, de közben ketten meg megpróbálnak az asztal mögé szegezni a golyózáporral.
A sokkolós még időben kap egy pár golyót, ami keresztben nyitja fel a testét, aztán én meg az asztalt magam előtt tolva jutok el egy oszlopig, ahol ár felegyenesedve jutok jobb pozícióba, így a másik két ellenfelemet is sikerül kiiktatni, legalábbis elhallgatnak a fegyvereik.
Mikor csend lesz, szinte el sem hiszem. De tovább kell haladni.
Az innen elvezető folyosón találunk egy ajtót, amiről megoszlanak a vélemények, de nem vagyunk abban a helyzetben, hogy magunk mögött hagyjuk, hogy nem nézzük meg, mert mi van, ha ott is rejtőznek katonák? De a helyzetet a Seraph megoldja, mert a maga módján kinyitja az ajtót.
A polcokon étel van, de a ládákban már egészen más. robbanóanyagok szépen sorban, olyanok is,a minek hasznát vesszük.
- A csőbombán kívül vigyük el, amit elbírunk. Talán a c4 is jó lesz valamire, ha zárt ajtót találunk. – javaslom és ha találunk valami zsákot, akkor bepakolunk.
Aztán heves vita alakul ki, hogy mit tegyünk, robbantsunk fel mindent és mindenkit, vagy inkább húzzunk el, ahogy tudunk.
- Jax is itt lehet valahol és még ki tudja kit tart itt a CDS. – mondom kis gondolkodás után, mikor olyan klasszul rám bízzák a döntést, mindketten rám meredve. – Én amondó vagyok csak az őröket irtsuk és talán lesz rá mód, hogy beszorítva őket csak azt a részt robbantsuk rájuk. Ezekkel most van lehetőségünk komoly csapást mérni rájuk. – intek a robbanóanyagok felé. – Menjünk és jussunk ki mielőtt James-ék emberei ellenségnek néznek minket.
Felszerelkezem, amivel csak lehet, aztán nekiindulok az újabb folyosónak és újabb ajtóknak.





--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Nov 29 2015, 02:45 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Szívesen érdeklődnék még Angustól de az idő szorít. Minden esetre leolvashatja az arcomról mennyire meg vagyok lepődve a szavain. Én mint kiválasztott? Na ne nevettessenek már, hiszen soha nem voltam az. Csupán egy senki, és ez néha igencsak nagy szolgálatot tett a számomra. A motorra pattanva nemsokára le is szervezzük a támadást, s mikor oda érek a helyszínre látom hogy James igencsak kitett magáért.
- Igen, muszáj lesz fojtatnunk!- Mondom egy apró bólintással címkézve Jamesnek, pedig belül egyáltalán nem érzem annyira biztosnak a dolgot. Nem vagyok parancsnok típus, de most az lettem, és ezzel a behatolókért is felelős vagyok nem csak Jimmyékért. Nemsokára azonban Maga a Führer, Mr Everett is megérkezik, és ha nem lenne ilyen komoly a helyzet valószínűleg arcon röhögném, ám ezt most vissza tartom inkább. Ahogy azonban kezdi sorolni a harckocsi gombjainak funkcióját, egyre jobban gúvadnak ki a szemeim. Te jó isten , jó régen lehetett az a harckocsis kiképzés. Kb most úgy nézhetek fel rá mint aki karót nyelt, de nem izgat, a fő hogy nehogy rossz gombot nyomjon meg. Azért bólintok párat felköhögve.
- Végülis ha így nézzük igaza van főnök. Akkor zúzzunk! Aztán csak óvatosan azokkal a lövegekkel - Intek mikor a tankkal arrébb gurul, majd gyorsan kieszelve a haditervet közlöm ezt a behatoló csapattal is. James szavaira viszont apró vállrántással felelek.
- Nem különösebben. Ha sikerül szerintem boldogan vállalják magukra, nekik úgyis mindegy ha a CDS-t nézzük. Egy támadással több vagy kevesebb. - Felelem majd nagy levegőt véve felkészülök a behatolásra. A többiek már pozíción vannak, és én is nemsokára csatlakozom hozzájuk, csupán magamhoz veszek egy gépfegyvert, meg pár gránátot. Ezen kívül csak a jó öreg pisztolyom van nálam biztos ami biztos alapon, nagyobb arzenálra amúgy se lesz szükség, elvégre itt van Mr Rambo Everett. Így már nincs más dolgom mint csatlakozni a csapathoz, aktiválni rajta az álcát majd mikor James megadja a jelet megindulni. A kerítés nem volt nagy akadály, könnyedén másszuk meg, azonban ahogy látom azok a Droidok tényleg eléggé hülyék. Még jó hogy ők fogyócikkek lehetnek, igazából azon is csodálkozok eddig hogy hogy nem lőtték ki őket. Az áram azonban nem kapcsol vissza, sőt nemhogy áram, kerítés se lesz pár pillanat múlva mert Mr Everett és a tank is megkezdte az akcióját. Pont ahogy terveztem, kitört a káosz, már csak ki kéne használni, hogy bejussunk a komplexumba.
- Maradjatok itt... Szorosan megyünk a kerítés mentén, és az első adandó alkalommal behatolunk az épületbe. Az őrséget hagyjuk a zsoldosokra.- Mondom, de még be se fejezem a mondani valómat, már lőnek az irányunkba. Rohadt életbe remélem hogy csak vaktában tüzelnek, és nincs ellenszerük az álcázásra.
- Kushadjatok le, mindenki a földre, és keressetek fedezéket - Parancsolok rá a csapatra, majd magam is feljebb kúszva próbálok egy egy irányított lövést leadni a tornyok felé. Rohadt életbe... Ekkor érkezik meg a tank, és láthatóan jó nagy ramazulit csinál. Te jó ég, csak éljük túl ezt a napot, én esküszöm annyira berúgok ha végeztünk hogy három napig aznapos leszek. Időközben a tank kinyiffantja a kommunikációs központot, és kisebb nagyobb áldozatokkal, de neki látnak az őrök ritkításának is.. Sajnos a beszivárgók se ússzák meg veszteségek nélkül. Minusz két fő, a rohadt életbe.
- Srácok nem maradhatunk itt, ezek a rohadékok ha vaktában is de kiszednek, ha megadom a jelet, mindenki elindul álcázással az eligazításkor megadott pozíciókra. Itt az udvaron csak akkor viszonozzatok tüzet ha feltétlen szükséges, ne felejtsétek ha lőttök azzal kockáztatjátok hogy lebuktok. Intézek egy kis segítséget... - Mondom miközben rákapcsolódva a rádióra próbálom meg elérni a tankot.
- Mr Everett. A csapatom itt vesztegel a kerítés oldalánál. Veszteségeink vannak, ráadásul egy 6 fős osztag innen indult el maguk felé. Jól jönne egy kis fedezőtűz. A zsoldosokat pedig irányítsák ide, és ha biztosították a helyet, jöhetnek a szállítók - Adom le a kérésem , majd ha megérkezik a tank és elkezd rendet tenni a saját kis osztagom felé fordulok.
- Jó, akkor indulás, ha megérkeztetek a pozíciótokra mindenkitől jelentést kérek. Ti ketten akkor velem. - Mutatok rá két társamra, majd előre szegezve a fegyveremet sprintelni kezdek a kísérleti központhoz. Szinte már megváltásnak érzem, hogy végre zárt környezetbe érünk, persze tudom jól hogy egyáltalán nem biztonságos itt sem. Látom a hullákat, valószínűleg valaki már rendet tehetett itt, de mégis ki a fene? Talán Jim? Fegyveremet magam elé szegezve haladok lefelé a lépcsőn, aminek az alján a látvány ami fogad kissé elborzaszt. Mi a fene folyik itt? Ez valami rohadt kísérleti telep.
- Jól van emberek nyugalom, ha minden jól megy nemsokára szabadok vagytok - Mondom komor hangon, lekapcsolva az álcázást. Ekkor szúrom ki magamnak az öltönyös fószert. Biztos ez is azoknak a rohadékoknak dolgozhat, így aztán infója is lehet mi történt, s mi több hol vannak a barátaim.
- Na jól van öreg, most pedig dalolni fogsz. Mi a franc történt itt, és mi a szart műveltetek? Beszélj vagy esküszöm kaphatsz még pár lyukat a testedbe. - Mondom, s hogy szavaimat komolyan vegye a fegyver csövét nem kis erővel szúrom bele a lőtt sebbe. Mikor aztán beszélni kezd, és rátér a kölyökre aki megbolygatta itt a dolgokat, egy pillanatra megrezzen az arcom. Ez csak is Jim lehet. Bár a többiekről nem tudtam meg többet legalább azt tudom hogy a kölyök él.
- Te mocskos rohadék.. - legszívesebben fejbe lőném, de ehelyett megfordítva a puskát, teljes erőmet beleadva a puska tussal vágom pofán remélve, hogy mély álomba szenderítem vele. Ha ezzel megvagyok jöhet a kísérleti részleg, de sok újat itt sem látok, csupán bedrogozott rabokat, így a csapatot tovább irányítva végre a labor felé vehetjük az utunkat. Itt azonban akad némi kis probléma.
- Megálljatok, ezek cseppet sokan vannak - Morranok oda két társamra. Nem jó ómen ennyi ember ellen tűzharcot vívni, ahogy akarnak be tudnak keríteni, és akkor végünk. Az álcázót ismét bekapcsoljuk én pedig a rádión próbálom elérni a beszivárgók maradékát.
- Jól van srácok, ideje hogy jelentsetek? Találtatok valamit? Ha nem akkor azonnal gyertek a laborba, álcázást bekapcsolni. Ki kell pucolnunk ezt a csarnokot. - Suttogom a rádióba, de éppen ekkor kerül a látókörömbe a tolószékes faszi akit szinte rögtön felismerek. Azok a rohadékok el akarják vinni. Bár nem bírtam sose Jaxet de ilyet még az ellenségeimnek se kívánok, így kis morfondírozás után elszánom magamat hogy végre döntsek.
- A kurva életbe... - Morgom magam elé, majd a maradék két társamhoz fordulok.
- Jól van, pajti ezennel átadom a parancsnokságot a beszivárgók felett, az utolsó parancsom pedig a következő. Ti meglapultok itt ameddig meg nem érkeznek a többiek ha ezzel megvagytok , lerendeztek itt minden fegyverest. Nem érdekel hogyan, nem érdekel milyen eszközzel de pucoljátok ki ezt a fészket, mert nem akarok keresztüzbe visszajönni. Ha megvagytok vele, értesítsétek MR Everettet és a zsoldosokat hogy biztosítsák a labort, és keressék meg Jimmy-t és Mielst. Én megpróbálom megmenteni azt a barmot. Amint elérem az ajtót megkezdhetitek a támadást, de addig egy hangot se! - Hiszen hogy észrevétlen eljussak a célomhoz ahhoz csend kell. Bakter el se hiszem hogy képes vagyok kockáztatni az életem azért a takonypócért. Mindegy, faltól falig haladva próbálom kicselezni az őrséget, és az álcázást kihasználva elérni az ajtót amin a doki betolta Jaxet. Ha sikerül, rákapcsolva a futásra remélem utol tudom érni őket, ha igen nem szórakozok sokat, egy egy sorozatot leadva a felsőtestükre küldöm pokolra a rohadékokat, majd a tolókocsihoz lépve megpróbálom felverni Jaxet.
- Hé haver, térj magadhoz, mert nincs kedvem vissza fele tolni a hátsódat. Elég volt a pihenésből - Mérek rá egy - két pofont az arcára, remélve hogy vissza hozhatom őt az éberség mezejére. Remélem Jim és Miels kijutottak és nem jutottak hasonló sorsra mint ez a szerencsétlen
PMEmail Poster
^
Stefan Lynch
 Posted: Dec 6 2015, 05:25 AM
Quote Post
Profile


Jimmy:

-Kár. - sóhajt fel a szárnyas. - Pedig már kezdtem azt hinni, hogy saját testőröm lesz.
Ezek után Jim ügyes cselhez folyamodik és beinjekciózza a maradék talponálló tudóst is. Innentől pedig egyenes útja van Milesig. Azonban társát nem igazán teszi boldoggá a szárnyas holdkóros látványa.
-Úgy tűnik nem kell saját magamat védenem. - biccent Jimmy felé a férfi.
-Ha rajtam múlik, innen egy újabb zárkába kerülsz, efelől biztosíthatlak. - morog rá Miles.

A csapat elhatározza, hogy megpróbálkoznak bejutni a felelüttük található toronyba, ami könnyűszerrel sikerül is. A toronyban egy talán koreai őr próbálja útjukat szegni, de a szárnyas gyorsabbnak bizonyul.
-Felénk a gyengéket megtörik, hogy erőssé válhassanak. - néz rá vissza a seraph.
Hamarosan sikerül Jamesszel is felvenni a kapcsolatot, aki meglehetősen meglepettnek tűnik az ismerős hangok hallatán.
-Értem... - halkul el James, mielőtt folytatná. - Van egy orvosi csapatunk, ők mindent megfognak tenni, ha majd őt is sikerül kivonni a célterületről, de egyelőre azzal kell beérnünk, hogy ti kijuttok élve. Higgyétek el, itt hamarosan elszabadul a pokol.
A szárnyas végig hallgatja Jim mondandóját, majd körbe sétálja a szobát és újból melléjük áll.
-Nincs ellenemre még pár hulla. Ha pedig a rádiós barátotok szavait jól vettem ki, amúgy sincs választásom.
-Az bizony nincs. - feleli a behemót.
Ezt követően a csapat tovább halad az épületben, míg egy étkezőhöz nem érnek. Odabent vagy egy tucat őr fogadja őket és elszabadul a pokol. Mindenki tüzel mindenre, ami mozog és a nagy fejetlenségben, szinte már esőként zúdul az ólom a csapatra. A kölyök sem csinál már morális kérdést a gyilkosságból, nem mintha sok választása lenne. A túlélőket pedig, ha nem ők fogják el vagy lyuggatják szét, bizonyára a CDS menekítené ki később, miközben minden szálat elvarrnának a szanatóriummal kapcsolatban. Hamarosan azonban a tűzpárbaj is véget ér és végre síri csend hull az étkezőre. Hullák hevernek mindenütt, néhányan meglehetősen brutális állapotban.
Talán szerencsésnek mondhatók abból a szempontból, hogy találnak még egy lezárt ajtót, amit a seraph könnyűszerrel képes kinyitni. Odabent pedig egy rakás robbanószer fogadja őket.
-Ez is egy lehetőség. - bólogat Jim javaslatára Miles.
Aztán az eszemecserét hallgatva Jimmynek újabb javaslata támad, mikor a többiek az ő véleményét is kikérik.
-Én nekem azért még mindig jobban tetszik az a terv, amiben ez az egész kurva kóceráj a levegőbe repül.
-Jimmy igazad van. - sóhajt fel Miles. - Csak ez a hely valahogy képes elködösíteni az ítélőképességemet.
-Milyen megható. - teszi a szívéhez a kezét a seraph gúnyolódva.
-Mondták már neked, hogy baszódj meg?
-Mondták...


21:16 - Kísérleti Szanatórium:
Egy hosszas kóválygást követően, végül már csak pár méter válassza el a bagázst a kijárattól. A csapatra egy nagy, de üres csarnok vár, velük szemben egy hatalmas fémajtóval, mi mögül hangos fegyverropogás hallatszik.
-Úgy látom elkezdődött a bul... - hirtelen egy hatalmas robbanás szakítja félbe a csevejt és rázza meg alattuk a talajt.
-Odakint a helyünk. - szólal meg a seraph.
-Ezzel nem tudok vitába szállni, de ahogy elnézem ez az ajtó zárva van. - Próbálja kinyitni, majd feszegetni is a behemót. - Valahol lennie kell egy paneln...
Ezúttal a féri mondandóját a seraph szakítja félbe, ahogy egy maroknyi csőbombát és egy darab plasztikbombát hajít az ajtóhoz, majd szárnyaival hátrébb taszítva a többieket belelő a bombákba. Hatalmas robbanás és füst rázza meg újfent az épületet, itt-ott, még a mennyezet is lehull, de az ajtó helyén, már csak egy lyuk tátong.
-Nincs időnk a tökölésre. - néz a többiekre.

Nil:

Jól láthatóan a főnök jelenlétét egy óriási tankban mindenki komikusnak tartja, mégha Mr. Everett ennek nincs is tudatában.
-Nem lesz semmi gond! - paskolja meg Mr. Everett a tank tetejét. - Maximum szanaszét lyuggatunk pár szerencsétlent a túloldalon.
-Úgy legyen. - köhécsel James, ebben is Nilt követve.
Miután a főnök is tovább gurul, Nil felveti Jamesnek, hogy esetleg érdemes volna egy Anarch támadásnak beállítani az egészet.
-Logikus. - bólogat rá a technikus. - Akkor hát reméljük lesz mivel büszkélkednetek.

A behatolás hamarosan megkezdődik, Nil és a beszivárgó egység könnyedén jut át a két kerítésen, azonban a droidok túlbonyolítják a feladatot.
-Igenis, uram. - hallatszik az egység egyöntetű válasza, az ifjú kiadott utasítására.
Ezt követően komoly tűzharc veszi kezdetét. amiben Nil ezúttal Mr. Everett harci tudását is igénybe veszi.
-Vettem fiam, egy pillanat és oda nyargalunk. - hallatszik ki a főnök hangja, a fegyverropogás mögül.
A következő pillanatban, már ott is terem előttük a tank, benne Mr. Everettel, aki ezúttal a lángszórót és a géppuskát próbálja összehangolni. A közelében tartózkodó ellenséges erők, szinte rögvest lángra kapnak és még azelőtt élettelen hullaként fognak padlót, hogy felkiálthatnának.
-Erről van szó! - paskolja meg a géppuskát a főnök. - Nil, ti csak haladjatok! Fedezünk benneteket!
A tank mögött egy sor zsoldos tárul az ellenség szeme elé, kik gyors tempóban nyitnak választüzet.

Mikor Nilék előtt is tisztává válik a terep, az ifjú parancsnok ismét kiadja utasításait az egység számára. A válasz ezúttal is: "Vettem".
Nem sokkal később, már a kísérleti központban tartózkodnak, ahol egy rakás félkómás ember fogadja őket, kik közül a parancsnok gyorsan ki is szúrja a vállon lőtt, öltönyös pasast.
-A C-C-CDS-től jöttünk, hogy ellenőrizzük az egyik kísérleti alanyt. Pontosabban azt, amelyiket az angyalnak h-h-hív-ják. Igazából egy s-seraph. - makog a férfi az ijedtségtől. - Nem s-sok idő telt el és egy fiatal k-kölyök rontott be és fegyverrel hadonászott. Engem leszedett, benyugtatózott mindenkit, majd magával vitte a kis tollas barátját...
Nil egy hatalmasat sóz az öltönyös pasasra, aki immár, mondhatni mestere az eszméletvesztésnek, majd tovább haladnak. Rövid időn belül el is jutnak a laborokhoz és ami talán ennél is fontosabb, Jaxhez.
A parancsnok gyors helyzet felismerést követően, úgy dönt jelentést kér az egység többi tagjától.
-A mentőállomás tiszta, egy rakás civil és beteg van itt uram.
-Túl veszélyes ennyi embert kivonni, míg tart az ostrom. - jelentkezik be James. - Nil! Küldök egy mentőegységet a civilekért, amint letudtuk ezt az egészet. Mivel viszont a mentőállomás már tiszta, javaslom, hogy minden civil odabent várja meg a mentőegység érkezését.
-Mentőállomás vette. - jelentkezik ki a csatornából az egység.
-Börtönblokk jelentkezik, vétel. - csendül fel újból a rádió. - Parancsnok megtaláltuk a, nos a....
-A társaidat. - szól bele Miles. - Parancsnok, mi? Elismerésem...

Jimmy:

Az ajtó berobbanását követően, a seraph az első, aki ott terem az ajtó helyén tátongó lyuknál és megpróbál kisétálni rajta. A következő pillanatban, viszont valami teljes erővel gáncsolja fel, miközben Jimmyt és Milest is a falhoz vágják.
-Három férfi. - szólal meg valaki a csapat közelében, de senkit sem látni. - Ezt jelentenünk kell a parancsnoknak.
Miles a falhoz lapulva bólogat hátra felé, közben erőt imitálva, mintha azt próbálna sugallni a kölyöknek, hogy fejeljen egy hatalmasat hátra, hátha beleütközik valamibe.
-Akkor bejelentsük? - hallatszik egy másik hang, ami feltehetőleg épp a szárnyast próbálja a földön tartani.
-Be kellene, azonban... - a következő szavakat Jimmyék zavarják meg, mégha nem is ő konkrétan, ha tétovázott Miles jelzésénél. Dulakodás alakul ki a beszivárgó egység tagjai és a rabok közt, minek a végén Miles egy jól időzített rúgással láthatóvá teszi az egyiküket.
-A szanatórium kutyái most már lopakodnak is, mi? - köp egy nagyot a láthatóvá vált beszivárgó felé.
-A szanatórium kutyái? - pillant rá vissza értetlenkedve. - Nem önök azok?
Közben a seraph egy hatalmas ver az őt lefogni próbáló beszivárgóra, mitől az immár magától vált át látható üzemmódba.
-A francba is! - szegez fegyvert a szárnyasra. - Kik maguk?
-Miles vagyok, az Örök Fény fejvadász iroda egyik alkalmazottja. - törli meg a homlokát a férfi. - A főnököm Mr. Keenan B. Everett.
-Mr. Everett? - kapcsol látható üzemmódba az utolsó fickó is. - Neki dolgozunk.
A seraph dühében, úgy állon csapja az egyiket, hogy az csak egy pördülést követően fog padlót.
-A faszért nem lehetett ezzel kezdeni. - lép közelebb a kiterült zsoldoshoz, minek az eredménye az, hogy a két, még mindig talpon maradt beszivárgó ismét fegyvert szegez a fejükhöz.
-Oké... - emeli a magasba a kezét Miles. - James Cutler. Ő majd bizonyítja, hogy egy oldalon állunk.
Csak az egyik zsoldos engedi le a fegyverét, ő is csupán addig, míg a rádióján fel nem veszi a kapcsolatot Jamesszel.
-Itt a Börtönblokk beszivárgó egysége, vétel. - szól bele ingerülten.
-Itt James Cutler, mi az srácok?
-Elfogtunk három férfit, akik azt állítják ismerik önt.
-Ezt nálatok elfogásnak hívják? - mutat a seraph a földön heverő társukra.
-Pontosabban patthelyzetbe kerültünk, három azonosítatlan személlyel. - köhécsel bele a kommunikátorba.
-Add ide. - veszi el Miles a kommunikátort. - Miles vagyok James, itt van velem Jimmy és az "angyalka" is.
-Miles, te vagy az? - hangja meglepettnek tűnik. - Ti éltek srácok? Wohoo! Akarom mondani,...jól vagytok?
-Minden rendben, csupán akadt egy kis összetűzésünk a katonáiddal, de semmi komoly. - feleli, miközben kezet nyújt a földön fetrengő zsoldosnak..
-Ők mondhatni Nil emberei. - informálja a csapatot James.
-Nil emberei? - értetlenkedik. - Látom sok mindenről lemaradtunk.
-Röviden annyit kell tudni, hogy Nil ideiglenes parancsnok lett.
Miles fecsegését Jamesszel a rádió hirtelen sistergése zavarja be, majd a következő pillanatban a készülék, már Nil hangját szórja magából.
Nil: - Jól van srácok, ideje, hogy jelentsetek. Találtatok valamit? Ha nem akkor azonnal gyertek a laborba, álcázást bekapcsolni. Ki kell pucolnunk ezt a csarnokot.
Miles kezéből a fegyveres katona egy szempillantás alatt kiveszi a rádiót, majd be is jelentkezik.
-Börtönblokk jelentkezik, vétel. Parancsnok megtaláltuk a, nos a....
-A társaidat. - veszi vissza a rádiót Miles. - Parancsnok, mi? Elismerésem...
Egy rövid eszmecserét követően, a behemót Jimmynek dobja a rádiót.
-Gondolom te is váltanál vele pár szót. - mosolyog a kölyökre.
Miután Nil és Jim is lefolytatta a beszélgetést, a csapat motorzajra lehet figyelmes. Ha kilépnek az ajtó helyén tátongó lyukon, akkor gyorsan a szemük el tárulhat, két páncélozott utasszállító.
-Értetek jöttek. - biccent a járgányokra az egyik beszivárgó. - A parancsnok utasítása, hogy kimenekítsenek titeket, mikor már kevésbé lesz forró a talaj a lábunk alatt.
-Majd én leszek a kísérőjük. - feleli az előbb, még a földön hevert zsoldos, közben az arcát simogatva.
-Rendben, mi ketten bevonulunk és tartjuk a frontot a parancsnoknak. Jó utat hazáig! - int a bagázsnak, majd az övére csapva ismét láthatatanná válik.
-Akkor hát Jim, itt az idő. - veregeti vállon Miles, majd futásnak ered kezében a fegyverrel.

Még mindig tart odakint a tűzharc, de már jóval erőtlenebbnek tűnik, mint az korábban lehetett. Élettelen tetemek hevernek mindenfelé, aminek a nagy százalékát szemmel láthatólag a szanatórium őrei és néhány ide vezényelt CDS tiszt teszi ki. Csupán két szitává lőtt droid nem illik a képbe, melyek közül az egyik, még mindig próbál mozogni, pedig szinte minden egyes alkatrésze szikrát vet ki magából.
Úgy ötven méterre a kocsiktól, a zsoldos kísérőjüket oldalról fejbe lövik, majd az egyik összeomlott épület romjait egy pillanat alatt tüzelő fegyverek világítják meg. A seraph ordítani kezd valamiről, amit elnyom a gépfegyverek zaja, majd előre rohan a kocsihoz. Így Miles és Jimmy ketten maradnak és ahogy elnézik, még egy irányból érkezik támadás. Hét ember rohan feléjük, kis távolságú pisztolyokkal, úgy tűnik ez már csak egy elkeseredett próbálkozás. Azonban egy jól indított támadás is lehet veszélyes, ha a csapat nem alkalmazkodik a kétirányú harchoz.
-Jimmy! Egymásnak háttal össze és túléljük! Válassz oldalt, aztán tüzelve kezdjünk haladni a kocsik felé.
A kölyök akár a kocsikhoz is rohanhat, így próbálva megúszni a helyzetet, de akár Miles tervét is megpróbálhatja.

Nil:
Miután lefolytatta a beszélgetést Milesszal és Jimmyvel, itt az ideje, hogy az újdonsült parancsnok véghez vigye a tervét. A lopakodás talán könnyűnek is mondható, csupán egyszer ütközik nehézségbe, mikor két őr hirtelen vált át járőrözésből, egy helyben folytatott fecsegésbe. Ettől eltekintve minden simán megy, észrevétlenül jut át az épp mögötte bezáródó ajtón.
Odabent, már sokkal kevesebb ember fogadja, szám szerint négy őr, öt kutatóval karöltve és végül Jax egy tolószékben.
-Mikor érkezik a mentő alakulat? - érdeklődik az egyik kutató, feltehetőleg valami komolyabb besorolásban, talán egy professzor vagy nevesebb tudós.
-A legutóbbi sikeres kapcsolatfelvétel alapján, még úgy tizenkét perc van hátra, uram.
-Helyes. - vakargatja meg az állát, majd Jaxre pillant.
-Biztos benne, hogy a váratlan támadás nem húzta keresztbe a számításainkat, uram? - próbálja finoman felvetni a kérdést a kutató.
-Ez a támadás lehet, hogy sikeres volt, de a CDS nem fogja hagyni, hogy a pénze és a hírneve is kárba vesszen egy ilyen ostoba akcióban. Legalábbis mindkettőt biztosan nem.
-Értem. - hebegi. - Na és a kiválóbb alanyok uram? Netán a személyzet pár jelentősebb tagja? Őket miért nem próbáltuk meg kimenekíteni?
-Ők jelentéktelenek. - hajol oda Jaxhez. - Megtaláltuk a szörnyünket...
Ha Nil láthatatlanul ront rájuk és a szerencse is mellette áll, akkor könnyűszerrel vág át a négy őrön és jut el Jaxhez. Persze akár nyílt tűzharcba is keveredhet, ha úgy érzi kellően gyors a feladathoz.

A sikeres mentőakciót követően, Nil végre odaér Jaxhez. A sebhelyes ifjú nem képes beszélni, úgy látszik a nyelvéről felröppenő pletykák igaznak bizonyultak. Emellett a szemében, mintha kialudt volna a szikra, a tekintete élettelen, megtört. Jax azonban nem képes felállni a tolószékből, egyelőre még nem tiszta, hogy esetleg bedrogozták vagy netán valamiféle súlyos sérülést szenvedett-e el. Mindenesetre nincs sok idejük, hisz itt az ideje befejezni ezt a mentőakciót és lelépni. Az ajtó kinyitásával Nil előtt egy rakás hulla hever, melyek közül csak egy az ő embere.
-Parancsnok! Akarom mondani...az "új parancsnok" elesett. -értesíti az egyik zsoldos Nilt, majd lehajtott fejjel mutat a hullára.


Jimmy & Nil:
Jimmyék a páncélozott autókhoz érve Mr. Everettel is találkoznak, ki egy tank tetején tölti be a géppuskás szerepét.
-Ti már kint vagytok Jim? Helyes, mármint fasza! - köhécsel a főnök. - Alig maradt pár céltábla fiam, de tegyétek hasznossá magatokat és fedezzétek Niléket, mikor kiérnek!
Nilék is hamarosan befutnak, csupán két sörétest markolászó őr próbálja feltartóztani őket, finoman szólva is sikertelenül. Odakint, még elsüvít mellettük néhány kósza golyó, ugyanis pár szerencsétlen az összeroskadt épületek közt, még mindig gerilla harcot próbál vívni, egy már elvesztett csatában. Az elkeseredett lövöldözés közepette Nil és Jimmy is találhat a másikon furcsaságot, mikor egymás látómezejébe kerülnek. Nilnek feltűnhet Miles és a kölyök, mögöttük az "angyallal" és az oldalukon Mr. Everettel és a maradék kis seregével. Azért Jimmyt is érheti meglepetés, ha a kézben vagy tolószékben hurcolt Jaxre, majd a megviselt Nilre és csapatára pillant.
Hamarosan azonban mindannyian felpattannak a szállító egységekre, kivéve Mr. Everettet, ki a tankkal együtt húzza fel a nyúlcipőt. Mikor végre elindul a két furgon, Nil az ablakon kitekintve, még egy pillanatra láthatja a két drónt, miket feltehetőleg James most hívott vissza az utak kémleléséből.

22:02 - New Town; Örök Fény Fejvadász Iroda:
Az iroda előtt egy tömbnyire a két furgon lekanyarodik egy raktárhoz, majd mindenkit kiszállítanak belőle. Itt a gyalogos katonák és a beszivárgók is öltözéket váltanak és mintha mi sem történt volna, civilként hagyják el az épületet. Négy orvos is az épületben tartózkodik, kik azonnal kiemelik Jaxet egy vizsgálatra és ellátják a sebesülteket. Nilt, Jimmyt, Milest és a seraphot innen már a megszokott Örök Fény furgon viszi tovább, miben Miles egy hatalmasat sóhajt.
-Úgy látszik megúsztuk. - mosolyog Nilre és Jimmyre. - Jó látni, hogy mindenki túlélte.
A seraph egy ideig csendben mocorog, mielőtt felszólal.
-Ismertem azt a kölyköt,...tudjátok azt amelyiknek nincs nyelve.
-Tudjuk. - feleli Miles. - Elmesélte, hogy harcoltatok és ő juttatott be oda.
-Nem egészen. - emeli fel a mutatóujját a seraph. - Magam választottam a zuhanást, mert az a kölyök egy percen belül kivégzett volna.
-Hogy mi? - nevet fel Miles. - Azt akarod mondani egy szempillantás alatt lerendezett?
-Nem... - sóhajt fel. - Azt akarom mondani, hogy mindannyiunkat kivégezne egy perc alatt és még csak le sem izzadna...

Az iroda bejáratánál James fogadja őket, aki láthatóan szintén most érkezett.
-Jó látni titeket. - nyújta a kezét mindenkinek, kivéve a seraphot. - Hallottam, hogy Jaxet még kivizsgálják, utána meg, majd eldől, hogy visszajön-e.
-Reméljük a legjobbakat. - feleli Miles, miközben kezet rá Jamesszel. - Na és Mr. Everett?
-Még el kell szállítania a tankot a tulajdonosa egyik rejtekhelyére, ma már nem hiszem, hogy bejön, maximum még ránk kérdez, hogy mindenki biztonságban ideért-e. - feleli hatalmas vigyorral a képén. - Talán menjünk be!

A csapatot az irodába lépve furcsa látvány fogadja. Elől James halad, az oldalán Milesszal, akik egy pillanatra megtoppannak, majd tátott szájjal ámulnak a látottakon. Egy megviselt férfi ül az egyik forgószékben, lábait keresztbe dobva egymáson és az Alfával beszélget. Nil könnyedén felismerheti a férfit, Angus az. A társalgók az újonnan érkezőkre pillantanak, majd egy pillanatnyi csendet követően az Alfa szólal meg.
-Hiányoztam?
PM
^
Jimmy Latoya
 Posted: Dec 13 2015, 11:43 AM
Quote Post
Profile


Sosem hittem volna, hogy sikerül eljutnom a társaimig – bár Jax még nincs meg, de reményt keltő a helyzet, az meg végkép nem szerepelt benne, hogy még odáig is eljutok, hogy fel tudom venni a kapcsolatot James-ékkal.
Azonban ebben tagadhatatlanul a szárnyasnak is van szerepe, még ha ettől nem lesz szimpatikusabb a fickó, hiszen neki sem túl sok választása van, vagy segít nekem, vagy itt ölik meg, mert a CDS nem szeret felesleges tanúkat hagyni maga után, ha már valakinek nem veszi hasznát.
Miután tisztáztuk a helyzetünket az Örök Fény Fejvadásziroda mindenesével, nem sok maradni valónk volt, hiszen valószínűleg nem véletlenül mondta James, hogy csipkedjük magunkat kifelé.
Ezek után az „angyalnak” is fel lesz kínálva, hogy tartson velünk, nem mintha a történtek után és a nem rég elhangzottak után sok felé mehetne és nem is olyan ostoba, hogy mást válasszon, ezt nem is habozik közölni velünk.
Miles szavaira én is csak egyetértően bólogatni kezdek, mert ez az igazság és senkit nem kell áltatni, sem a serafot, sem magunkat.
Abban sem, hogy nem lesz egyszerű kijutni, mert több, mint valószínű, hogy Everett-ék támadása visszaszorítja a CDS-seket és a Labor őreit az épületbe, amivel a mi dolgunk nehezedik meg.
Nem is kell sokáig mennünk ahhoz, hogy bele ne botoljunk az első nagyobb csapatba, akik heves tűz alá vesznek bennünket, szinte a tekintélyes méretű étkező padlójához szegezve.
Szerencsére időben tudunk fedezékbe vonulni és mi sem spórolunk a lőszerrel, mert itt már nem egy fogságba esésről, hanem az életünkről van szó és ezt mindannyian tudjuk, ennek megfelelő akarattal harcolunk. Már nem az a cél, hogy csak elkábítsam, vagy megsebesítsem az ellenfeleimet. Ennyi viszontagság és hihetetlen szerencse után már ki akarok jutni, méghozzá élve!
Még az én sokat látott szememnek és gyomromnak is erős a halottakkal és vérrel borított étkező, ami az utolsó golyó elsüvítése után elénk tárul.
Nem sokat habozunk, hogy jobb minél előbb tovább menni, de a lezárt ajtó újabb kihívás és nem bánjuk meg, hogy időt szánunk rá, hiszen rengeteg hasznos anyagot találunk ott. Azonban ennek felhasználásában már nem egységesek a véleményeink.
Lehet, hogy nekem sem kéne ebből lelkiismereti kérdést csinálni, de akkor sem tudok könnyű szívvel a levegőbe repíteni egy épületet, amikor tucatjával lehetnek benne olyanok, akik nem érdemlik meg és az sem biztos, hogy ezzel sokkal jobban megkönnyebbítjük a kijutásunkat.
- De most a te véleményed az utolsó, amit számításba veszünk. - szúrom oda a szárnyasnak és természetesen számítok ebben Miles-re is, aki nem is habozik, hogy megerősítsen benne, hogy mellém áll a dologban.
Már nekem is a nyelvem hegyén van, hogy beszóljak a gunyoros serafnak, de megelőz a nagydarab nyomozó és megteszi helyettem, na nem mintha a fickó nagyon magára venné.
- Akkor jobb, ha nem provokálod Miles-t mert még komolyan veszi amit mondott. – jegyzem meg, de nem érünk rá itt cseverészni, ezért felpakoljuk, amit csak tudunk és húzunk tovább.
Nagyon úgy néz ki, hogy végre ránk mosolyog a szerencse és nem ütközünk újabb őrökbe és nem kell harcba bocsátkoznunk, bár a megnövekedett fegyverarzenálunk most kicsit biztatóbb. De egy hangáron átfutva egy nagy fémajtó választ már el látszólag a külvilágtól, vagyis a a hangos tűzharcból, ami áthallatszik ezt szűröm le.
- Jobb lett volna kicsit előbb érkezni. – szusszanok és torpanok meg egyszerre, de ez nem választás kérdése, hiszen a következő pillanatban meg kell kapaszkodnom a falban, ahogy valami nagy robbanás megremegteti az egész épületet.
Hát azzal tudnék vitatkozni, hogy hol a helyünk, mert én nem egy tűzharc kellős közepébe óhajtottam csöppenni, ha kérdeztek volna, de senki nem kérdezett, ráadásul a seraf olyan gyorsan aktivizálja magát, hogy még megállítani sem tudnám, máris felrobbantja az ajtót, mire kettőt pislognék.
- Jó, hogy megbeszéltük……- morranok fel dühösen dörzsölve a fülem, mert a robbanástól majd megsüketültem.
De hát ha menni kell, menni kell, nem maradhatunk itt, viszont, épp csak, hogy nekiindulunk, mikor máris úgy kenődünk fel a falra, mint a vakolat, nem is sokkal finomabban, bár lecsúszni nem hagynak róla. Arra gondolok, hogy itt a vég és mindjárt egy angyallal az élen mehetünk a mennybe.
És még csak nem is látom őket, hogy dögöljenek meg, csak a hangjukat hallom.
Mikor Miles sikeresen lerázza magáról az ellenfelét és láthatóvá teszi én is hátrafejelek, ahogy javasolta az előbb, mert kicsit elterelődik rólam a figyelem.
Mivel a fegyverem leeset így egy pisztolyt húzok elő, hogy lőjek, de az ujjam megtorpan a ravaszon, ahogy meghallom a kérdést.
Közben a seraf is megszabadul egy erőteljes öklössel az őt lefogótól, aki szintén felfedi magát.
Dühösen és értetlenül, kölcsönösen fegyvert vagy épp öklöt szegezve állunk egymással szemben, mikor Miles átveszi a szót és elmondja kik vagyunk. Végül is olyan mindegy, hiszen ha ellenség, akkor így is, úgy is lövöldözés lesz, ha meg nem…….
És nem! Valami vigyor féle jelenik meg az arcomon, amit vehetünk megkönnyebbülésnek és leengedem a pisztolyt, de a szárnyas barátunk kissé másként reagál a hírre, amire majdnem sikerül lelövetnie magát…….és minket.
- Állj! – rántom meg a seraf vállát. – Higgadj le haver, mert nem szeretnélek itt lelőni.
Jó lenne, ha nem a szabadulás kapujában halnánk meg valami hülyeség miatt.
- Nem lesz baj! – nézek a kommandósokra, akik közül a csapat vezetője kis habozás után enged Miles kérésének és felveszi rádión a kapcsolatot James-sal mogorván.
A seraf is ismét kap a belekotyogásért egy oldalba vágást tőlem, de közben a beszélgetésre figyelek.
Aztán Miles átveszi a kezdeményezést és Nyomozó irodás társa örömteli meglepetéssel veszi tudomásul, hogy élünk és virulunk. Mikor meghallom, hogy Nil valamiféle beszivárgó egység parancsnok lett, felszalad a szemöldököm egy pillanatra, de már meg is halom a hangját, ahogy bekapcsolódik a csevejbe, bár azt hiszem okozunk neki egy kis meglepetést.
A rádió hol a katonáknál, hol Miles-nél köt ki, ahogy próbálják egymás szavába vágva tisztázni a dolgokat, aztán hirtelen nálam landol.
- Hello Nil! – szalad fülig a szám a még egyáltalán nem tisztázott helyzet ellenére. – Örülök, hogy még élsz és ezt a parancsnokság dolgot muszáj lesz elmesélned, hogy keveredhettél idáig. De ezt majd személyesen, addig ne lövesd le magad! És Nil…….Jax-ot nem tudtuk kihozni! – adom vissza az adóvevőt kissé lehangoltabban az egyre türelmetlenebb katonának.
Aztán jön két lövedék biztos szállító jármű, amiről megtudjuk, hogy értünk jöttek, hogy végre biztonságba kerüljünk.
Egy katona velünk tart, ahogy elindulunk a járművek fel, a többiek húznak tovább harcolni láthatatlan álcázó ruhájukban.
- Igen, menjünk! – biccentek ismét fegyvert markolva Miles-nek.
A harc láthatóan a végéhez közeledik, a fegyverropogás már csak pár helyről hallatszik és az udvar nagy részén hullák hevernek szanaszét.
Futunk! Aztán hirtelen a mellettem futó katona nagyot esik és látom, ahogy a fejéből dőlni kezd a vér.
- A rohadt életbe! Miles ellenség!
De ekkor már a seraf is kiabál valamit, de a feldördülő lövések zaja elnyomja mit, de még fél szemmel látom, ahogy a kocsik felé rohan.
Én és Miles viszont ott ragadunk, már nincs időnk a szárnyas után szaladni, fel kell vennünk a harcot.
- Ne most dobd fel a talpad öreg haver! – nyögöm oda a férfinek, aztán nekivetem a hátam és a felém futó alakokra kezdem szórni az áldást, ami a csövön kifér.
Annyi halált láttam ma, hogy már fel sem kavar a szétfröccsenő húscafatok és agyvelődarabok látványa, csak arra figyelek, hogy a kocsi felé haladjunk.
Aztán hirtelen terem ott a jármű, meg fölé magasodva egy ……..tank? Mr. Everett-tel a tetején?
Talán meglőttek és most hallucinálok? De ha igen akkor elég meggyőzően!
- Igenis…..főnök! – bólintok még mindig kicsit bambán, aztán arrafelé kezdek figyelni, amerre intett, hogy tán Nil-ék jönnek.
Erős megkönnyebbülést érzek, amikor megjelennek és aggódva, de egyben örömmel, hogy úgy néz ki megtalálták Jax-ot is, bár nem néz ki jól.
Pár CDS-ses még tesz egy utolsó próbálkozást, de hamar vége lesz és máris mindannyian a szállító járművekben ülünk, mi az egyikben, Nil-ék egyelőre a másikban, így a beszélgetés későbbre marad.
A Nyomozóiroda csapatai, élükön a tankkal és Everett-tel pedig megkezdik a visszavonulást.

22:02 - New Town; Örök Fény Fejvadász Iroda:

Az irodától nem messze, egy jellegtelen épületben megáll a csapat és mindenki kiszáll, nagyjából rendbe szedi magát és ruhát vált, miközben orvosok kerülnek elő és elviszik Jax-et, minket meg ellátnak, majd a már megszokott kocsi jön értünk, hogy a központba szállítson minket.
- Nem volt egy sétagalopp, azt hittem ott hagyjuk a fogunkat. – dőltem hátra az ülésen. – És sosem gondoltam volna, hogy egy szabadító csapta élén látlak majd viszont, de kösz! – vigyorogtam Nil-re, aztán a serafra pillantottam, aki fura megjegyzést tett, de a kérdéssel Miles megelőzött.
- Miről dumálsz te? Mi az, hogy Jax ilyet tudna tenni? Jó, elismerem, hogy egy nagy tulok és a modorán is van mit csiszolni, de mégse valami kibaszott Berzerker vagy mi! – csóválom meg a fejem, de a gyanakvás és bizonytalanság hidege a gyomromba markol.
Soha nem tudtuk ki tulajdonképpen Jax.

Így érkezünk meg az irodához, ahol James mindenkivel kezet fog és elmondja, Jax még az orvosok kezén van, a főnök meg próbálja eltűntetni a nyomainkat.
Fáradtan sóhajtok fel és követem Nil oldalán az előttünk haladókat, amikor majdnem nekik megyek, ahogy döbbenten megállnak.
- Mi van már megint? – morranok fel és kinézek a válluk felett, ahol Alfát látom egy idegen fazon társaságában, én meg kérdőn néztem szét. – Kinek?
Sejtettem, hogy itt egy újabb titokra derül majd fény, kérdés, hogy ez jó lesz e nekünk vagy nem.

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Dec 17 2015, 02:54 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Csípem Everett pozitív gondolkodásmódját, de véleményem szerint cseppet alul értékeli a helyzet súlyosságát. Itt ez a korosodó muksó aki egy nyílt akció közepébe rambónak képzeli magát. Minden esetre nem szólom meg érte, addig jó ameddig ennyire elemébe van. Bent azonban már szükség is lesz a segítségére, így hívom oda tankostól mindenestül. Szerencsére a főnök mint legtöbbször most is időben érkezik hogy kihúzzon minket a kutyaszorítóból.
- Kösz főnök. És mégvalami. Egy embert se engedhetnek ki erről a bázisról. Ha a CDS szimatot kap ide küldi az egész hóbelebancot és akkor nekünk lőttek - Intek még a tank felé, majd a csapattal behatolunk az objektumba. Bent nem kell sokáig keresgélnünk, nemsokára megtaláljuk az első nyugtalanító nyomot, ami egyben azért ad is némi okot a reményre. A kísérleti központban ugyanis a rengeteg benyugtatózott civil mellett találunk egy sebesült fickót, aki némi ráhatásra de úgy tűnik mégis dalolni kezd. A szavakra csak összeráncolom a homlokomat.
- Nocsak... miért nem lepődök meg ezen? - Teszem fel szimplán csak költői kérdésként a szavakat. Mintha már az elején mondtam volna hogy szerintem egy Seraph állhat a háttérben erre tessék. A fiatal kölyök csakis Jim lehetett, ezek szerint sikerült megszöknie előlük, és még egy kis káoszt is teremtett ide bent. Nagyon remélem hogy mire megtalálom még mindig olyan épp és eleven mint amilyen ekkor volt. Társaim jelentésére csak biccentek. De a bennem rejlő kétségeket, James csak megerősíti a civilekkel kapcsolatban.
- Rendben. Itt nem lesz több ellenállás, de az udvarról még jöhetnek be. Javaslom hogy küldjetek be párat a zsoldosok közül akik kikísérik a civileket, mi tovább megyünk. Nil kiszáll - Kapcsolom szét a kommcsatornát, s a csapattal tovább is haladunk az épületen. A következő helyszín viszont már neccesebb. Elég sok őr van itt, és bár még nem fedeztek fel minket, de ha elkezdünk itt lövöldözni, nem tenném rá a nagyesküt, hogy nem mi járnánk rosszabbul. A csendes megoldásokat csak megerősíti amikor meglátom amint Jaxet tolják végig a folyosón és készülnek kisuvasztani innen. Na abból már nem esztek rohadékok. Bármennyire is rühellem azt a kis tetűt, nem fogom a sorsára hagyni, így rövid utasításokat leadva a csapatomnak és a többi beszivárgó egységnek, készen állok rá, hogy egyedül és csendben próbáljam meg kiszabadítani. Amikor azonban a rádióban meghallom Miles és Jim hangját, egy széles mosoly ül ki az arcomra, és valahol belül érzem is hogy bizony nem kicsit könnyebbültem meg.
- Miles, Öreg harcos. Úgy tűnik ez a pár rohadék kevés ahhoz hogy elkenje azt a ronda pofádat - Mondom még mindig jókedvűen, végül pedig Jimmyhez is szólok néhány szót. Örülök hogy a kölyök él, kár lett volna érte, ha valami baja esett volna.
- Elég hosszú sztori. De én is örülök hogy élsz. A többit majd elmesélem az irodában egy sör mellett, ami pedig Jaxet illeti...- Komorodik el a hangom egy pillanatra.
- Épp az imént tolták el előttünk, szóval utána megyek és ha tudom kihozom. Ti próbáljatok meg kijutni. Ha kint vagytok egy harckocsinyi Mr Everett fog fedezni benneteket. Addig is vigyázzatok egymás seggére, és csak semmi hülyeség. Ez parancs! Nil kiszáll - A parancsok kiadva, végső beszélgetés megvolt, terv a fejembe, ideje menni. Neki is rugaszkodok természetesen álcázás mellett, és bár úgy tűnik megy ez mint a karikacsapás, azért egy pillanatra meghűl bennem a vér, mikor a két őr elkezd diskurálni egymással. Szerencsére azonban sikerül átjutnom köztük így nemsokára már a kapu túloldalán találom magamat. Remélem az egység értelmezte a parancsot és most szitává lövik azokat a szemétládákat, de egyenlőre a saját dolgomra kell koncentráljak. 4 őr, és 5 tudós. Frankó. Az utóbbiak miatt nem nagyon aggódom az őrök viszont elég szép létszámfölénybe vannak. Felesleges nekiállni lövöldözni, ide csendesebb módszerek kellenek. Remélhetőleg nálam van a taktikai késem, amivel ha minden jól megy láthatatlanul sunnyogva az őröket veszem célba. Egyenként hátulról rögtön torokfödéssel. Nem éppen nevezhető tiszta munkának, de most ez a legbiztonságosabb módja annak hogy kihozzam azt a szerencsétlent, már csak azért is mert ahogy hallom mégis jön valamiféle mentő alakulat. Őket be kéne előzni. A további szavakon azonban nem érek rá töprengeni, az ráér majd később. Ha az őröket sikerül eliminálni, jöhet a doki lepofozása, a maradék tudósnak pedig csak neki eresztek egy sorozatot a képfegyveremből, most már nem érdekelve ki lát meg és ki nem. Ha mindez sikerül gyors vizsgálat után megállapítom hogy Jax bizony nem áll a helyzet magaslatán.
- Francba úgy tűnik nem úszom meg hogy saját kezüleg vigyelek ki - Morgom magam elé, majd felnyalábolva a férfit a székből hátra arccal igyekszek kivonulni a teremből remélve, hogy kint már minden rendben. Az ajtót kinyitva ahogy látom nem kis tűzharc lehetett ide kint. Az eredmény egy fő veszteség.
- Francba... Azt hittem hosszabb ideig viselheti ezt a tisztséget. De mindegy nincs időnk ceremóniára, el kell tűnnünk innen. 10 perc és nagy bajban leszünk. Kézigránátot - Morgom a férfi felé, majd kinyújtom a kezemet. Ha megkaparintom a kért eszközt, kifele menet még kirántom a biztosító szegecset majd hátra hajítva remélhetőleg sikerült lángba borítani a helyet, minimum annyira , hogy a nyomainkat eltűntessük.
- Minden maradék ember fedezzen, nekem most nincs szabad kezem - Azaz egy pisztoly még épp elfér benne, de mivel Jax nem egy túl könnyű fickó, főleg nem egy olyan alkatú embernek mint én, kétlem hogy rambó mód képes lennék kivinni, úgy hogy még halomra is lövök minden szembe jövőt. A maradék ellenséges erő gerillaharcot vív, gondolom az utolsó csepp vérükig fognak itt harcolni. A kérdés az, mi lehetett olyan értékes amiért még most is védekeznek. Remélem a csapatom maradék tagja tud fedezni, így mikor kiérek, megláthatom az ismeretlen és egyben különös pasast is Jim és Miels mellett.
-Miles, Jim, Mr Everett. A csomag többé kevésbé megvan, de szüksége lesz orvosi ellátásra... - Közlöm a többiekkel, de mikor végre megszabadulok a tehertől azért egy sunyi mosolyt ejtek először a szárnyas majd Miles felé
- Városi legenda mi? - Emlékeztetem első munkanapunkon elejtett szavaira amikor felhoztam hogy szerintem egy Seraph állhat a dolog mögött. Az viszont még nekem se tiszta, hogy állhatott a mi pártunkra hirtelen ez a tollas. Mindegy húzzunk el innen minél hamarabb , a rejtélyekre való választ meghallgatni ráérünk később is.
- James... Leadtátok a jelet ahogy kértem? - TEszem még fel a kérdést a technikus felé ha a közelünkbe találom , végül aztán én is beszállok a szállítóba, amivel elhúzhatunk erről a rémálomszerű helyről.

22:02 - New Town; Örök Fény Fejvadász Iroda:

Úgy tűnik miután mindenki szétszéled, ismét az iroda felé vehetjük az irányt immáron kevesebben egy furgonban. Az arcom most már valamelyest nyugodtabb, de még mindig leolvasható rajta, hogy gondolataim nem feltétlenül járnak a valóság talaján. Elgondolkodó arccal a szám sarkába helyezve egy cigit rágyújtok, s csak hallgatom a többiek beszélgetését, egészen addig míg Jim meg nem szólít. Kissé zavartam pillantok rá, mintha csak hirtelen rántottak volna vissza a valóságba.
- Az igazat megvallva én sem gondoltam volna hogy ebben a pozícióban és szituációban látlak titeket újra. Viszont ameddig én nagyjából tudom mi történt veletek, ti lemaradtatok arról ami velem történt. Elég sok mindenre rájöttem, és azt hiszem kezd összeállni a kép. A baj sokkal nagyobb mint eddig gondoltuk, ezért kell minél hamarabb pontot tenni a dolog végére... De ezt majd később, ha mind együtt leszünk - Dőlök hátra egy pillanatra álmosan lehunyva a szememet, de a Seraph szavai ismét arra kényszerítenek hogy figyeljek. Igazából minden okom meglenne arra hogy meglepődjek, de ha a többiek az arcomra néznek, nem látnak erre utaló jeleket. Igen meg kéne lepődnie mindenkinek aki nem hallotta azt amit én mikor kimentettem.
- Ők jelentéktelenek... Megtaláltuk a szörnyünket... - Mormogom magam elé az orvos szavait, végül végig vezetem tekintetemet a társaságon.
- Ami azt illeti ezt egy doki mondta még a szanatóriumban. Azt hiszem már sejtem mire ment ki ez az egész játék. A CDS bizonyára valami újfajta "szuperkatona" projekten dolgozhat. Nem ártana üzenni a többieknek hogy ameddig talpra állítják Jaxet tegyenek is róla hogy hét lakat alatt maradjon. Nem jöhet ki, nem mehet be hozzá senki. És egyáltalán hogy jössz te a képbe? - Pillantok a mi szárnyas barátunkra. Mikor aztán megérkezünk találkozhatok Jamesel aki láthatóan már vár minket.
- Téged is.. Ami pedig Jaxet illeti , szeretném függetlenül attól mi lesz vele ha egyenlőre karanténba zárnánk. Veszélyes lehet, nekünk pedig fel kell készülni a végső akciónkra. - Nem felejtkeztem el a maszkosról, lényegébe ez az egész kalamajka miatta van. Mr Everettre csak bólintok, majd a csapattal befelé haladva az irodába jöhet a következő meglepetés. Angus te piszok sunyi...
- Hát pár órával ezelőtt a nyakadba ugrottam volna Alfa de egye bassza - Rendezem le a robotot egy mosollyal, végül Angus felé pillantva leülök vele szembe. A többiek láthatják hogy nem ismeretlen a fószer, engem pedig nem lep meg a jelenléte, elvégre ő mondta hogy jelentkezni fog.
- Nem hittem volna hogy itt fogunk össze futni, szóval felkészültél a végső megmérettetésre.? - Kérdezem pimasz mosollyal a férfitől. Elvégre megígérte hogy együttesen kapjuk el a maszkost, remélem most már valóban elérhetjük a célunkat.
- Srácok, ő egy "barátom". Mondjuk úgy hogy elég sok mindent tud a mi ügyünkről, és felajánlotta hogy segít elkapni a maszkost - Nézek félig hátra a többiekre, de tekintetemet jó részben mindvégig Anguson tartom.
PMEmail Poster
^
Stefan Lynch
 Posted: Dec 22 2015, 06:15 AM
Quote Post
Profile


Jimmy:
-Mindjárt gondoltam. - morog magában a seraph. - Azért jusson eszetekbe az ötlet, ha szarabbá válnának a dolgok...
A hármas útja a szabadság felé, még az eddig átéltek után sem mondható kevésbé rögösnek. Nem elég a zárt ajtó, majd a seraph robbantása, Jimmyék, még egy kisebb társaságot is kapnak a nyakukba. Az álclázó felszereléssel ellátott katonák és a szabadságról fantáziáló bagázs vad dulakodásba kezd, mi kis híján fatálisnak bizonyul a szárnyasnak köszönhetően.
-Ha nem szeretnél lelőni, akkor ne tedd. - Hangja már kimértebb, megfontoltabb, szinte már semmi jelét nem mutatja a pillanatnyi haragjának. - Ha meg mégis megölnél, egy tipp: Ne fecsegj előtte ennyit, megöli a drámát.


Nil:
-Úgy lesz fiam, ne aggódj! - ordít oda Mr. Everett az egyre távolodó Nilnek.
Odabent az újdonsült parancsnokot egy rakás CDS bérenc fogadja, köztük jó néhány tudóssal és egy vállon lőtt férfival. Miután mindent megtudott a sebet kapott szerencsétlentől, jelentést kér csapattársaitól, mibe James is becsatlakozik.
-Megpróbálok szétosztani pár zsoldost, hogy kimenekítsék a civileket, ha máshonnan nem is, legalább a veszélyzónákból. - hadarja a technikus. - Viszont magunkkal vinni nem tudjuk őket, pláne nem mindet. Azonban a mentőalakulatokat és a sajtót azonnal értesítem, amint végeztünk. A CDS nem fogja idetolni a képét, ha a független média is jelen van, efelől biztosíthatlak.
James kiszállását követően, Miles köszön be a rádión.
-Hát látod. - hallatszik nevetés a túloldalról. - Én már azon is csodálkozom, hogy te életben vagy. Viszont, ha már így történt, próbálj meg nem megdögleni!
Nil ezt követően, még szót ejt Jimmyvel is, hosszú idő után először. Azonban nincs sok idejük a fecsegésre, a parancsnoknak, még Jaxet is meg kell mentenie, ami ismét nehézkesnek bizonyul.
A jó szerencse azonban Nil mellé áll és épségben kihozza a teljesen lestrapált Jaxet, még ha nem is olyan állapotban, mint azt remélte. Mielőtt azonban a menekülési pontra érnének, az ifjú búcsúzóul egy gránátot hajít a háta mögé, mitől az épület egy teljes részlege lángra kap. A távolból, ha visszapillantanak, még tisztán láthatják, ahogy a füstcsóvák egyre sötétebb alakot öltenek.
A parancsnoknak és csapatának idejében sikerül kimenekíteniük Jaxet, miután Nil még a rég nem látott társaival is összefuthat.
-Jézusom... - ámul el Miles, Jax látványától. - Helyrehozunk cimbora, ne aggódj.
-Ha helyre akarjátok hozni, akkor pattanjatok be a transzportokba! - mutat rá a nyílvánvalóra Mr. Everett.
Mielőtt beszállnának a furgonokba, Nil még elejt Miles felé egy mondatot, amin még a behemót is elmosolyodik.
-Azt hiszem ez már csak részletkérdés. - kocogtassa meg a járgány oldalát vigyorogva. - Azért ettől ne hidd, hogy holnaptól kobolvadászatra indulok veled.

Nil nem találja Jamest a furgonban, bizonyára az ő menekülése sokkalta zökkenőmentesebben zajlott, mint a sajátjuk, így nem igényelt efféle kimenekítést. Azonban a rádión keresztül könnyedén felveheti vele a kapcsolatot.
-Hát persze! - kiáltja el magát örömittasan. - Már akkor leadtam a jelet, amikor Mr. Everett értesített, hogy mind bepattantatok a transzportokba.

Jimmy & Nil:
A szárnyas meglehetősen ijesztő kijelentést tesz Jaxről, ami jócskán felkelti a csapat figyelmét, köztük Jimmyét is.
-Berzerker? - kacarászik a seraph. - Szerintem pedig közelebb jársz az igazsághoz, mint azt mi valaha gondolnánk.
Ezután Nil is felidéz egy korábban hallott mondatot, még Jax kimenekítése előttről.
-Hogy mi van? - néz rá értetlenül Miles. - Berzerker szörnyeteg? Ugye tisztában vagytok vele, hogy még közel harmic évet kell gürcölnöm a nyugdíjazásomig? Nem mondhatnánk azt egyszer, hogy Jaxnek semmi baja vagy az apja verte kölyökként? Legalábbis normális, hétköznapi dolgokat? Miért kell mutánsnak lennie a kurva életbe is?!
Miles nagyot sóhajtva dől hátra az ülésen, a kifakadásán pedig még a seraph is elmélázik.
-Nem állt szándékomban rátok ijeszteni. - néz körbe a csapaton. - Tudom, hogy egy másik helyen, egy másik időben, még a szart is megpróbálnánk kilyuggatni a másikból, talán még most is, ha nem lennénk abban a helyzetben, amiben. Viszont most, hogy így alakult, nem állt szándékomban eltitkolni ezt az információt...
-Ha igaz. - morog rá bólogatva Miles. - Korábban, már említettem, de nem szeretném, hogy elkerülje a figyelmedet egy bizonyos tény. Ugye tisztában vagy vele, hogy egy újabb cellát kapsz, amint a központba érünk?
-Kevesebbet nem is vártam. - néz a szemébe a szárnyas, majd Nil kérdésére is válaszol. - A fiatal barátod úgy döntött hasznos lehetek a menekülésetek, illetve a maszkos probléma szempontjából. Feltételezem, mint egyfajta rabosított informátor...
Nil, ha egy pillanatra jobban szemügyre veszi a seraph szárnyait, könnyen feltűnhet a számára, hogy nem működőképesek.


A csapat hamarosan megérkezik az Örök Fény irodájához, ahol már James vár rájuk. Mielőtt azonban bevonulnának Nil egy kérést intéz a technikus felé.
-Veszélyes? - torpan meg a férfi - Ezt meg, hogy érted?
-Nil és a tollas szerint, Jax egy génmódosított berzerker mutáns, aki egyben szörnyeteg is. - feleli Miles, arcán a fáradtság és a teljes értetlenség jeleivel.
James egy pillanatig csak áll és pislog egyhelyben, majd egy pár másodperc múlva ismét folytatja.
-Értem,...nos akkor csak a szokásos.

Pár perc múlva, már az irodába is érnek, ahol az elől vonuló Miles és James, szinte rögvest toppannak meg a látottaktól. Az Alfa áll előttük, teljes életnagyságban, mellette egy magát meglehetősen otthon érző idegennel. Bár Nil rögvest felismerheti Angust, a többiek számára viszont ismeretlen a kopasz, agyontetovált férfi, akinek a kirívó látványára, már csak pluszként hathat, hogy még a szemei is implantátumok.
Jimmy szólal meg elsőként az Alfa kérdésére, amire az a tőle elvártan reagál.
-Mondjuk neked "húspofa". - feleli röviden. - Vagy már elfelejtettétek, hogy pár napja csak én álltam közétek és egy utcai bandaháború közé? Tudjátok, megmentettem a jelentéktelen életeteket...stb. Milyen gyorsan felejti el egy ember a megmentőjét? - fordul vissza az idegenhez a Kopó.
-Kurva gyorsan. - válaszolja Angus, majd az egyik fiókból egy üveg whiskyt húz elő és bele is tölti egy kiüresedett kávéspohárba. - Persze azért elnéző lehetnél velünk "húspofákkal". A te memóriád digitális, így az emlékeid is bármikor felidézhetőek és átélhetőek. Mi felejtünk, te emlékezel.
-Na és melyik a jobb?
-Azt hiszem, hogy ezt már csak a te fajtád fogja eldönteni. - dönti le a whiskyt.
Az idilli cseverészést Nil szakítja félbe, ahogy helyet foglal Angusszal szemben.
-Nem. - tölt egy újabb pohárral magának a férfi. - Mármint én igen, de ti még nem. Talán még egy órája sincs, hogy a barátaid kiszabadultak. Nyúzottak, fáradtak és túlságosan sok mindenen gondolkodnak egy ilyen akció végrehajtásához. Ma pihenjetek és holnap este végre sort keríthetünk rá.
-Miféle barátod? - érdeklődik Miles, miután Nil bemutatja újdonsült szövetségesét. - Na és te hogyhogy egyben vagy Kopó?
-Szólítsatok csak simán Angusnak. - jelentkezik a férfi, majd belekortyol az italába.
-Angus összerakott. - feleli az Alfa, közben egy szúró pillantást vetve Jamesre.
-Én raktalak össze. Csupán hiányzott egy alkatrész, aminek a beszerzése komplikáltabb, mint azt előre sejtettem. - veti oda James.
-Egy vezérlőmodul, ami beleillik ebbe a vaskos fejébe. Nehéz ilyet szerezni, ez tény.
-De neked sikerült. - szögezi le az Alfa.
-Sikerült, igen. - teszi le a kávésbögrét. - Viszont egy valamit sose felejts el. Mondjuk úgy sem tudod. Az a technikus ott a teremtőd és bármit megtenne azért, hogy egyben tartson. Nekem csak az Örök Fény teljes csapata kellett, hogy a következő akciónkat is sikerként könyvelhessük el. Tehát nekem csak egy buldózer vagy a csapatban. Neki viszont az élete része...
-Ha ezt előbb mondjátok, hogy itt efféle drámában lehet részem, talán még fel is adom magam. - kezd tapsba a seraph.
-Pár emberem említette, hogy a madarat is elhoztátok. - pattan ki a székből Angus, majd a szárnyas elé lépve, néhány gyors pillantást vet a kinézetére. - Ugye tudjátok, hogy a "barátotok" egy gyilkos? A rendőrség szívesen átvenné, hogy a média előtt parádézzon az elfogásával. Talán a kivégzése előtt, még egy interjút is megengednének neki.
-Szavak, szavak, szavak. - morran fel a seraph. - Tudsz mást is rajtuk kívül?
-Ez az egész nem vezet sehová! - ordítja el magát James, kezeit a magasba emelve. - Nil, részemről egyetértek a,...hogy is hívnak?
-Angus.
-Tehát Angusszal. Nem kéne túlhajszolnunk magunkat, először együnk valami meleget, vegyünk egy forró zuhanyt, aztán tegyük el magunkat holnapra.
-Csodálom, hogy Everett vezeti ezt a helyet. - pillant Jamesre a férfi. - Mellesleg a Kínai negyed sem kis terület, ha nem adom meg a maszkos pontos helyzetét, csak tűt keresnétek a szénakazalban.
-Te tudod hol van? - áll elé Miles. - Na és mi a garancia rá, hogy nem lép meg, amíg mi tétlenkedünk?
-Még nem végzett a tervével, akármi is legyen az pontosan. Na meg persze fogalma sincs róla, hogy tudom hol bújkál.
-Hmm... - töpreng el Miles, mielőtt újból kinyitná a száját. - Jól van, legyen. Holnap azonban rajtaütünk azon a rohadékon.
-Köszönöm. - bólint az irányába Angus. - Jobb szeretném, ha Everett holnap éjjel nem gyászjelentést írna rólatok.
Ezt követően a férfi Nilhez lép, majd búcsúzóul a kezét nyújtja.
-Mára végeztünk. - mosolyog. - Holnap este pedig elkapjuk azt a rohadékot. Addig is próbáljatok meg összetartani.
Angus távozik, azonban az érezhető feszültség az irodában marad. Egyedül a szárnyas tűnik jó kedélyűnek, aki széles mosollyal az arcán keresi az Angus által kortyolgatott whiskyt.
-Tudjátok egy dolog, még kurvára nem világos a számomra. - nyitja ki a fiókot.
-Nekem is. - feleli Miles. - Mondjuk az, hogy téged még miért nem zártalak be.
-Önként veled vonulok Maistro, de egy valamit válaszolj már meg nekem. Mitek is van a maszkos ellen?
-Egy fejvadász iroda vagyunk. - szól közbe James. - A felszerelésünk meglehetősen korszerű és jól tudunk együtt dolg....
-Arra akar célozni, hogy... - kezdi el az Alfa, de a seraph elcsitítja.
-Arra akarok célozni, ahogy már a kedves bádogdobozotok felvezette, hogy egy fabatka bizonyítékotok sincs ellene. Elvégre is mit ártott ő a társadalomnak?
-Mondjuk a halott pap a templomban. - feleli Miles. - Az is az ő műve volt.
-Az-az én művem, ahogy a többi hulla is. Ő csupán az ecsetet mozgatta, de a festék a vásznon mindvégig én voltam.
-Igaza van. - nyögi ki végül a technikus. - Elfogtuk a tettest.
-Hiszen egy kibaszott őrült járkál odakint!
-De nincs rá bizonyítékunk, a manipuláció pedig nem bűncselekmény.
-Szerencsére ez egy fejvadász iroda, nem pedig rendőrség. Mi csak begyűjtünk célpontokat vagy hatástalanítunk, de nem ítélkezünk.
-Kapaszkodónak jó, de ki kell találnunk valamit arra az esetre, ha elfogtuk a maszkost.
-Megölhetem? - lép elő a Kopó. - Csak egy kicsit...
-Ti mit gondoltok srácok? - néz Jimmyre és Nilre a behemót.


Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...

14:50 - New Town; Örök Fény fejvadász iroda:
A reggel, szinte teljesen élettelenül indul. Jaxről semmi hír. Jamest egész reggel nem találni sehol, Miles szerint haza ment, mivel nem akart egy újabb éjszakát az irodában tölteni. Az Alfa türelmetlenül számolja a perceket, közben néhány ócska viccel üti el az időt. A szárnyast pedig Miles a kihallgató szobába zárta és még egy bokaláncot is hozzáfűzött. Ezen kívül mindenki az estét várja, pontosabban Angust és az akciót.
James közel három órakor toppan be, egy kis hátizsákkal az oldalán.
-Na hali! - mosolyog a csapatra. - Képzeljétek! Audreyt kiengedték, jelenleg Mr. Everettel van, nos izé...vásárolni vitte.
-A főnök vásárolni vitte? - kezd óriási röhögésbe Miles.
-Nem akarta idehozni rögvest az első napján, mellesleg, ha nem emlékeznél épp fogva tartjuk azt az embert, aki majdnem megölte.
-Jogos. - nyel egy hatalmasat. - Na és miért pont a főnök vitte?
-A tegnapi után úgy érzi ráfér valami, ami egy kicsit is eltudja terelni a figyelmét. Nem tudok pontos számokat, de tegnap meglehetősen sok ember otthagyta a fogát és meglehetősen sokan az ő keze által.
-Mr. Everett egy mészáros? - kapja fel a fejét a Kopó. - Mától szeretek itt dolgozni.

Kora hajnalban a hírek is elkezdtek foglalkozni a szanatóriumban történtekkel, amit délutánra már hivatalosan is félresikerült Anarch akciónak neveztek. A csatornák jelentős része az üggyel foglalkozik, és a támadás lehetséges okára próbálnak fényt deríteni. Eközben az irodában megcsörren egy telefon, amit James vesz fel.
-Mr. Everett az. - közli a többiekkel. - Kihangosítom, egy pillanat.
-Beszéltél a többiekkel? - kérdi a főnök.
-Kihangosítottam, uram.
-Áh, tökéletes! Figyeljetek, James értesített erről a ti titokzatos jótevőtökről és kurvára nem hiányzik, hogy ismét palira vegyenek minket világos?
-Hogyne. - feleli a szaki a többiek helyett is.
-Tudok a ma esti akcióról és jobb, ha tudjátok nem tudom finanszírozni a dolgot. Mire kifizettem azt a kurva sok embert, nem is beszélve azokról, akik elhaláloztak, hiszen nekik ott a temetés is ugye... - áll le egy pillanatra. - Lényeg a lényeg, sokba került. Emellett ott van Jax "munkahelyi balesete" is, neki kötelességem lesz felajánlani egy új nyelvet. Te jóságos isten, de hülyén hangzik ez, még telefonon keresztül is.... Aztán persze ott van az is, hogy ti már nem bíztok a fiúban, így egy elzárt helyre kellett szállítatnom, plusz őröket fizetnem, akik ismét csak pénzbe kerülnek. Jamest megkértem, hogy járjon utána Jax "problémájának", addig is Jax nem része a csapatnak.
-Értettük.
-Azért nem kell megijedni. A gázsitokat nem érintik a megszorítások. - teszi hozzá nevetve. - Na jön Audrey, mennem kell!

23:10 - Örök Fény fejvadász iroda:
Miles előállt a kocsival, James napközben Jaxnél bíbelődött, míg este a fegyvereket készítette elő a csapatnak. A repertoár teljes, található itt sörétes, gépkarabély, mesterlövészpuska és sugárvető is. Nem is említve, a különböző könnyű páncélzatokat, a kevlárszerű páncélzaton át, a taktikai sisakokig.
Hamarosan megérkezik Angus is, aki ezúttal már ugyanazt a komoly arcát mutatja, mint amit Nil is megismerhetett.
-Látom előállt a csapat. - tekint végig rajtuk. - A new towni kínai negyedbe megyünk, méghozzá a Kék folyó térre.
-Kék folyó? - szólal meg Miles. - Nem ismerem.
-Ezt a kérdésből, már leszűrtük. - feleli a gép. - Én majd mutatom az utat, rendelkezem elysium teljes úthálózatával.
-Felvágós...

A csapat ezt követően bepattanhat a transzportba és már útnak is indulnak a maszkoshoz.

23:51 - New Town, Kínai Negyed; Kék folyó tér:
Miles félreáll egy szűk utcában, ahol Angus pattan ki először a kocsiból, őt a Kopó követi.
-Az embereim errefelé látták. - mutat a térre. - A legjobb lesz, ha mi megyünk a térre a dobozzal, ti pedig próbáljatok más irányból rálátni a helyre, mondjuk egy tetőről vagy sikátorból.
-Van nevem is. - teszi hozzá az Alfa.
-Tudom. - mosolyog rá.
-Miért ne rontanánk rá mindannyian? - teszi fel a kérdést a monstrum.
-Azért, mivel titeket felismerne. Engem egy droiddal az oldalamon nem fog.
-De hiszen a Kopó is üldözte egy alkalommal!
-Tetőről, tetőre ugrálva, közben végig darálva egy egész bűnszervezetet. Tudok róla, elsztorizgattunk. Éppen ezért feltételezem, hogy a maszkos nem fogja felismerni.
-Mi van, ha tévedsz?
-Ha tévedek is és a maszkos menekülőre fogná, ő a leggyorsabb közülünk. - feleli Angus. - Na helyezkedjetek el és próbáljatok rálátni!

A csapat megpróbálhatja egy tetőről követni az eseményeket, netán egy ócska sikátorból, de akár be is vonulhatnak Angusékat követve.
Mihelyst elhelyezkedtek, rövidesen egy óriási tömeget fedezhetnek fel, amely igencsak egy irányba próbál tömörülni. Élükön egy öltönyös alak, ezüstös kesztyűben mutogat valamit, majd ahogy kiegyenesedik messziről és közelről is tisztán kivehető, hogy ez bizony az ő célpontjuk.
Innentől már csak rajtuk múlik, miként próbálnak megbírkózni a feladattal, és hogy tanulnak-e a legelső találkozásuk hibáiból.

user posted image
PM
^
Jimmy Latoya
 Posted: Dec 26 2015, 05:06 PM
Quote Post
Profile


Míg én meglepődök a seraph kijelentésén, aki ezen jl szórakozik, addig láthatóan Nil-t nem lepte meg a dolog és most már kíváncsian várom, hogy vajon ő mire jött rá, amíg mi próbáltunk be, majd kijutni a CDS kutatóintézetéből, amit diliháznak álcáztak.
- Tényleg sok mindent el tudok képzelni arról a fickóról és bevallom sosem kedveltem, de valahogy nem gondoltam volna róla, hogy ………közéjük tartozik. – vonom meg a vállam és pont ezért nem is csodálkozom Miles kirohanásán.
A szárnyas szavai azonban arra is rávilágítanak, hogy attól függetlenül, hogy az utóbbi órákban egy oldalon küzdöttünk, hiszen az életösztön sok furcsaságra ráveszi az embert, de azért talán még sem kell minden szavát készpénznek venni, még ha van is valami abban, amit mond. Egyelőre azonban ezt megtartom magamnak, mert lehet, hogy csak magáról akarja elterelni a figyelmet, hogy kicsikarjon valami kedvezményt a tetteire, de tény és való, hogy van igazság abban, amit mond.
Hallhatóan azonban nem csak nekem vannak kétségeim, hanem Miles-nek is, aki nyíltan ki is mondja.
- Ehhez kicsit többet kell majd mondanod gondolom. – morogtam az orrom alá, miközben rossz érzéseimmel viaskodva mélyedek magamba.

Valahol azért örülök, hogy végre viszont láthatom az Irodát, még ha megérkezve James-nek elég meglepő hírekkel szolgálunk ahhoz, hogy egy darabig leesett állal fürkésszen bennünket, de a mellbevágó dolgot elég higgadtan fogadja, bár lehet megélt ezen a helyen már egyet és mást, többek között főnöke harckocsizóvá avanzsálását meg hasonlókat.
- Nem is tudom mire mennénk nélküled. – csapok a vállára azért, amikor elmegyek mellette, hogy végre letegyem magam vízszintbe.

Azonban erre még várni kell, mert még nem értek véget a meglepetések mára., ahogy a központi terembe érünk.
- Látom a viccelődést továbbra sem kódoltad bele. – vigyorogtam James-ra, ahogy Kopó felhorgadt a visszavágásomra. – Ne szívd mellre Alfa koma, örülök, hogy egyben vagy és tettre kész és ígérem, egyszer visszaadom a kölcsönt. – biccentettem felé, de továbbra is kíváncsian meredtem a mellette lévő és láthatóan magát otthonérző tetovált fickóra, aki még adja is alá a lovat.
Azonban legnagyobb csodálkozásomra Nil ismeri és barátságosan kezd cseverészni vele, ami azt mutatja, hogy ez az Angus legalább annyit tud a dolgainkról, mint mi magunk, bár az elhangzottak alapján talán még többet is, hiszen valami holnap esti akcióról dumál.
- Valaki felhomályosítana? Kérlek? – emelem egyikről a másikra a szemem, bár igaz, hogy a kocsiban Nil mondta, hogy sok minden történt, amiről mi lemaradtunk kényszerű bezárásunk alatt. Valószínűleg erre célzott.
Becsülettel be kell vallanom, hogy most baromian nem érdekelt, hogy ki és hogyan rakta össze Kopót, persze örültem, hogy egyben láttam, de ez a maszkos és Jax átértékelése tükrében, most nagyon nem tudott lekötni, de nem voltam egyedül és erre pont a Seraph világított rá, kicsit szarkasztikusan.
- Szerinted miért indultunk útnak a Diliházba? Érte, így elhiheted, hogy tisztában vagyunk vele kicsoda. – mormoltam bizalmatlanul, mert nekem nem tetszett a fazon és a hirtelen felbukkanása sem, meg az sem, ahogy „pár emberét” emlegette, mintha kémkedett volna utánunk.
Én talán nem bántam volna, ha a szárnyas képen törli, de végül James igyekezett lehűteni a kedélyeket és más mederbe terelni a beszélgetést………ez sikerült, de a kopasz továbbra is az idegeimen táncolt a maga hányaveti stílusával, okoskodásával, nagyképűsködésével.
Nem is tudom, hogy Nil, hogy bírta ki, vagy hol jött össze vele.
- És te ezt honnan tudod? És miért csak most jutott eszedbe, hogy ezt elmond, mikor a fél Iroda majdnem ott hagyta a fogát, nem mellesleg Mr. Everett legalább mindent megtett személyesen is a csapatáért.
Nem, eszemben sem volt James munkáját lebecsülni, de Angus elérte, hogy a bicska nyitogatódjon a zsebemben.
Hiába a talán felbecsülhetetlen információ, amit tartogatott, nekem nem nyerte el a bizalmam ez az alak, de Miles-nak és James-nak is igaza volt abban, hogy muszáj pihennünk és összeszednünk magunkat, különben senkivel nem tudjuk felvenni a harcot, nem, hogy a maszkossal, aki már egyszer jól megszívatott mindannyiunkat.
Komor képpel bámulok a távozó férfi után, bár senki nem repes a boldogságtól, talán csak a szárnyas tűnik gondtalannak. Igaz holnap nem is neki kell vásárra vinnie a bőrét, ő lehet, hogy csak egy kényelmes cellát és egy méreginjekciót kap.
Mikor megtalálja az italos üveget én is kerítek egy poharat és odanyújtom neki, hogy töltsön, miközben egyre komorabb leszek attól, ami elhangzik, mert rávilágít arra, hogy milyen nagy az esélye, hogy megint lyukra futunk.
- Tudtommal az ötletgazdát is ellehet ítélni és ha barátunk – egyébként mi is a neved seraph? – szóval, ha a barátunk tanúskodik ellene, akkor be lehet bizonyítani a bűnösségét. – vonom meg a vállam. – Egyébként meg, ahogy Alfa utal rá, akár balesetek is történhetnek. Hányan haltak meg az első akciónál……csak azért mert rosszkor voltak rossz helyen? – kérdeztem, mert bizony igaz volt, amit a szárnyas mondott, bizonyíték a kezünkben rajta kívül nem igen volt és ha alkut akar………..

Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...

Miután elvonultam a nekem kiutalt kis apartmanba, vettem egy hosszú-hosszú fürdőt, hogy lemossam magamról a vért és a szennyet, aztán szinte bezuhantam az ágyba.
Dél is elmúlt már, amikor felébredtem és egyáltalán nem volt kedvem felkelni. Mivel még senki nem vert ki az ágyból, sejtettem, hogy nem történt semmi, így kényelmesen elballagtam az ebédlőbe és megreggeliztem, aztán az irodába menet felcsipegettem a híreket. A szárnyas a kihallgatóban volt elzárva, James és Everett sem bukkant még fel, ahogy Angus sem, aki mondjuk nem is hiányoltam, de tudtam, hogy az akció miatt sajnos nélkülözhetetlen.
Mikor megjött James kiderült, hogy hol a főnök.
- Rá fér a csajra egy kis kikapcsolódás, de, hogy pont a főnökkel…… - mosolyodtam el a hír hallatán. – De a lényeg, hogy jó vannak.
Azt már előbb is tudtam, hogy a média már rákattant a dologra és minden csatornán erről beszéltek és persze, hogy várakozás közben is ezt néztük. Én csak a fejem ráztam, amikor az Anarch-ra kenték az egészet, de hát ez várható volt. A CDS-nek ki kellett mosnia magát valahogy és mi sem volt egyszerűbb, mint a lázadókra kenni az egészet.
Mikor már szinte pattanásig feszültek az idegek, jelentkezett telefonon Mr. Everett és azt hiszem elégedettséggel töltött el, hogy neki is az fordult meg a fejében, mint nekem Angus-sal kapcsolatban.
Azonban mikor tovább beszél kiderül, hogy nem csak ez a helyzet, hanem az is, hogy kifogyott a kassza és egy ilyen bizonytalan kimenetelű akciót az Iroda nem tud már finanszírozni, ami persze érthető, főleg, hogy megnyugtatott minket, hogy a fizetésünk azért megkapjuk.
- És mi lesz vele? Mármint Jax-szal? Tudni róla már valamit? – kérdezem meg mikor szóba kerül, mert bár talán már nem része a csapatnak, de hallhatóan a főnök azért igyekszik gondját viselni, még hozzá nem is kis mértékben.
Érdekes, hogy még ezek után sem merül fel senkiben, hogy elhúzzon a francba és a maszkost hagyjuk Angus-ra, bár bennem igenis felmerül, de ha Nil marad……..Együtt jöttünk, együtt megyünk, még a végén lelöveti magát nekem.

Mikor előkerül James, szl, hogy lehet felruházkodni és felszerelkezni, így nem is tétovázok, nem akarok semmit a véletlenre bízni.
A bőrkabát alá felveszek egy hajlékony kevlár mellényt, aztán maradok a Glock-nál, amiből kettőt is elteszek, kell a hosszú tár hozzá, így legalább annyit ér, mint egy kis gépkarabély, de kisebb helyet foglal. Egy-egy monoszálas kést csúsztatok a bakancs szárába is
Mikor megérkezik Angus én már készen állok.
Bár sejtettem merre lehet a Kék folyó tere, a Kanai negyedet annyira nem ismertem. Általában az ilyen helyeknek meg van a saját alvilága és elég zártkörű szokott lenni.
Persze Kopó nem Kopó lenne, ha nem jelentené be, hogy bezzeg ő tudja merre kell mennünk.
- Az! – bólintok rá Miles megjegyzésére.

Simán megérkezünk a Kínai negyedhez, ahol még utoljára ellenőrzöm, hogy mindenem meg van-e, aztán pár másodperc után megszólalok.
- Nem akarok akadékoskodni, de az odáig még rendben van, hogy te tudtad, hol van a maszkos, de én nem hallottam senkitől, hogy te lettél volna kinevezve a csapat vezetőjének. – nézek rá, aztán a többiekre kérdően, hogy hátha lemaradtam valamiről. – Én simán el tudom képzelni, hogy Miles is elirányíthat minket és beoszthatja ki hová menjen.
Nem az a bajom, hogy rossz dolgokat mond, hanem az, hogy nem is ismer minket, ráadásul teljesen természetesnek veszi, hogy dirigálhat.
- És az „embereid” hol vannak? Ők nem segítenek be? – jön a következő kérdés. – Különben is, én nem becsülném le a maszkost még egyszer, talán…….talán nem látta Kopót……bár őt nehéz elfelejteni.
Végül is csak felvetettem egy problémát, nekem mindegy ki vezet, csak normális parancsokat adjon és ne olyat, ami a halálunkat is jelentheti.
Mivel én nem hoztam mesterlövész puskát, így nem választom a tetőt, hanem az egyik oldalsó sikátort veszem célba és a sarkon lévő fagyiskocsi mögé húzódva próbálom átlátni a teret.
Nem kell sokat várni, hogy meglássam az emberünket, hiszen a tömeg egy irányba lódul és az ezüstös kesztyű is fel-felvillan.
Végig a ház falak és fedezékek mögé húzódva próbálok minél közelebb jutni a maszkoshoz, hogy tiszta célpontot nyújtson. Félő azonban, hogy a tömeg pánikba esik majd, vagy a maszkos tüzeli fel őket és már bánom, hogy nem hoztunk valami kábítólövedéket, de aztán eszembe jut, hogy még az éles lövedék sem tett kárt benne.
Talán valami nehézzel mégis le lehetne ütni! Az egyik pad mellől felkapok egy sétabotot, amíg gazdája bámészkodik, mert talán ez most hatásosabb lesz, mint bármilyen golyó.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Dec 28 2015, 03:38 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Úgy érzem részben szerencse részben pedig a megfelelő háttér alakulatok fedezésének köszönhetem hogy nem hagytam ott a fogam, és még Jaxet is ki tudtam hozni. Miels válaszára a transzporternél, viszont már felnevetek.
- Az Péntekre van detálva, holnap elkapjuk a jetit - Felelem kissé ideges hangon, bár ez inkább már a stressz lassú levezetésének jele, és hogy kezdek lenyugodni. Bár kaptam katonai kiképzést az Anarchnál, de szerencsémre eddig nem gyakran voltam háborús övezetbe. A transzporterből nemsokára egy másik járműbe szálunk át, ahol már valamivel nyugodtabban tudunk csevegni. Bár egy ideig én csupán csendben hallgatom a többiek beszélgetését, próbálva össze rakni magamban a dolgokat.
- Szerintem annyira kár meglepődni. Napjainkban a különböző génmódosított emberek, és a legspeckósabb cyberbeültetések mellett még azon csodálkoztok hogy valakit fel tudnak "picit" turbózni? - Fújom ki kissé idegesen a füstöt, majd fel is nevetek, bár azt sem örömömben.
- Egyenlőre ránk nem tűnt veszélyesnek, ha meg változik a helyzet, akkor teszünk ellene. Az elsődleges feladatunk most a maszkos - Morgom magam elé. Na igen Jax veszélyességét nem most akarom felmérni. Meglehet mindaz igaz amit a Serph mond de eddig Jax ha még bunkó is volt legalább a mi oldalunkon állt.
- Lehet nem tartozik senkihez. Lehet neki nincs pártolt oldala - Mondom elgondolkozva, de sok idő nincs már a dumálásra, mert nemsokára az irodába érünk ahol James vár minket.
- Nem csak szerintem. Mielőtt kihoztam volna éppen őt akarták elszállítani. Szerencsétlenségükre nem hagytam, de mielőtt elintéztem volna őket, hallottam hogy azt mondják. " már megvan a szörnyetegük" Ha ez igaz, jobb ha mi is óvatosan bánunk vele - Magyarázom el kissé részletesebben a dolgot Jamesnek. Bent azonban érdekes jelenség vár minket, vagyis jelenségek. Az egyik kopó melyet már mindannyian ismerünk, a másik Angus akin látszólag csak én nem lepődök meg. Mondjuk érthető, elvégre én találkoztam vele. Nem kívánok beleszólni a gép és Angus társalgásába, azonban mikor mi szóba elegyedünk Jimmynél azért eloszlatom azt a bizonyos ködöt
- Örömmel. Ha ez a fickó nincs valószínűleg nem tudtunk volna segíteni rajtatok. Vele voltam amikor elkaptunk egy kósza hívást a szanatóriumból. A fickónak belátása van jó néhány dologra ami a felsőbb körökbe működik - Pillantok Jimmyre és Miles-ra. Nem hinném hogy Angus örülne ha a hírszerzést felhoznám, meg nem is tűnik annyira relevánsnak ez az információ hogy feltétlen közölnöm kelljen..
- Továbbá megtudtam pár dolgot tőle a mi maszkos barátunkról. Az első és talán a legfontosabb amit már mind sejtettünk. Nincs egyedül, többen vannak. Ez az egész egy rohadt vallási szervezet. Új egyházat vagy világrendet akarnak, és ehhez katonákra van szükségük. Ha emlékeztek rá amit a nyomornegyedben tett csakis ezt a célt szolgálta. Jót tett a szegényebb rétegekkel, és ezzel a saját oldalára állította őket. Egyszerűen fogalmazva bevetett némi szemfényvesztést hogy aztán sokkal nagyobbat kaszáljon az ügyön. Elvégre az emberei feláldozták magukat érte. A papokat egyszerűen azért gyilkoltatta le, hogy elvegye a közemberek hitét, hogy aztán Ő hirdesse a saját hitét mint ultolsó mentsvárat.. Manapság már csak az maradt a szegényebb rétegeknek. Az eszköz pedig te voltál. - Húzom el a számat, hüvelyk ujjammal a Seraphra mutatva, majd a whiskey-s üveget szó nélkül elvéve Angus oldaláról csőről húzom meg. Látszik az arcomon a kimerültség, de mondjuk talán érthető is. Sok volt ez a mai, tettem olyan dolgokat amihez nem volt kedvem ráadásul végig utaztam az egész kurva városon egyik ismeretlen veszélyből a másikba.
-A lényeg hogy van oda kint valami város, ahol még élnek ilyen maszkos rohadékok. Ez valamiféle titkos szervezet. Nem léteznek de mégis "felettünk" állnak. Ők a vezetők és ....- Csóválom meg a fejemet. Nem ez így túl hosszú lesz, ha az egész sztorit elmondom lemegy a nap szóval térjünk a lényegre.
- A lényeg, hogy az a maszk hatalmat jelent. De jelen helyzetbe ezzel a hatalommal, az a rohadék éppen azon van, hogy aki nem az Ő ügyét szolgálja, azt eltörölje maga elől, egyszóval fontos hogy elkapjuk, bár ha engem kérdeztek én pokolra küldeném a rohadékot - Na végre csak befejeztem. Remélem Jim és Miles részére most már tisztáztam néhány dolgot, végül aztán Angus felé fordulok.
- Ha nem cselekszünk hamar ki fog csúszni a kezeink közül.... De lényegében igaz, nem hinném hogy a csapat most a legjobb formájában van - Ellenkezek kicsit az elején, de végig nézve a többieken jogos. Én is érzem hogy ma túlhajtottam magam, igazából az italt is érzem szinte mint a pofon úgy ütött meg, de ezen nincs is mit csodálkozni. Talán reggel ettem utoljára, most meg már meglehet a "holnapban" vagyunk. A csapat fáradt, ez Jimmy-n is látszik is aki láthatóan nagyon nincs jó kedvében. Meg tudom érteni, de nem akarom tovább szítani a tüzet, így csak egyszerűen intek egyet.
- Jim. Nyugi ki vagyunk purcanva, már csak az kéne hogy egymás torkának essünk. Továbbá jelzem hogy Ő is csupán akkor tudta meg hol vagytok és mi történt veletek, amikor már én vele voltam, akkor pedig már késő volt.- Nézek Angusra, majd Jimmyre. Kedvelem a kölyköt, az egyik azon kevesek közül akikért a tűzbe mennék ha muszáj, épp ezért nem akarom hogy még jobban túlhúzza magát. Na igen a Seraph pedig láthatóan nagyon jó hangulatban van.
- Ha nem fejezed be a komédiát, esküszöm hogy beváglak egy cellába, vagy széttépetlek Alfával. Kétlem hogy azok a hátadon most kihúznának a szarból, hogy kicsit drámaian fejezzem ki magam, letörték a szárnyaidat, egyenlőre csupán egy selejt vagy. Valamint ne felejtsd el azt sem, hogy ha mi nem mentünk meg, ott rohadsz meg a CDS technikusok karmai között, szóval nagyon gyorsan tedd hasznossá magadat, vagy különben a rendőrök maximum a hulládat kapják meg - Na igen, láttam már a kocsiban is, csupán nem éreztem szükségét hogy jelezzem is felé, na most úgy tűnik mégis. Igen ha rám néznek bár próbálom nem kimutatni de cseppet tajtékzom. Itt van ez a rohadék, akit jelenleg jobban is gyűlölök mint a maszkost. Ez indította el az egész ügyet, ráadásul még Audrey-t is kis híján kinyírta most pedig itt játssza a vicces fiút. Egy ideig nem szólalok meg csak hallgatom a többiek szóváltását és próbálok megnyugodni, de mikor Angus távozik, felegyenesedve kezet fogok vele.
- Szintúgy. Ami meg a holnapot illeti, remélem a legjobbakat. - Búcsúzok el tőle, majd miután a férfi elmegy pár percig vissza ülve a székbe nyugodt mozdulattal sajátítom ki az italos üveget, miközben egy cigire rá is gyújtok. Egy darabig hallgatom a többieket, akik éppen azon vesződnek, mit lehet ráfogni erre a maszkos fickóra. A válasz az semmit, vagyis egyenlőre még semmit, de van itt valami....
- Ahogy Jim mondja. Felbujtóként el lehet ítélni, te pedig tanúskodni fogsz ellene.- Pillantok szúros szemmel a Seraphra. Miles kérdésére csak megrántom a vállamat.
- Ha minden igaz amit mondanak, és valóban valami nagyhatalmi alak lehet a maszk mögött az én véleményem az lenne hogy az ítélkezést saját kézbe kéne vennünk. Ha rajtam múlna engem inkább az érdekelne ki van a maszk mögött. Ha fény derülne az inkognitójára, talán találnánk valamit az adatbázisban amit fel lehet hozni ellene - Szólok közbe. Na igen ez meglehet valakiknek nem fog tetszeni , de nekem ez a véleményem. Túl sok vér folyt már ez az ügy miatt. Mivel azonban későre jár így búcsút veszek a csapattól, és próbálok nyugovóra térni a körletben.




Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...

Nem volt éppen nyugodt az álmom és bizony a tegnap elfogyasztott whiskey is forogni kezdett a gyomromba. Így kissé táskás szemekkel egy nagy bögre kávé jelenlétében érkezem meg az irodai részre, ahol legalább ma jó hírek fogadnak. Audreyt kiengedték és láthatóan a főnök némi prémiumba is részesíti. A szavakra csak egy apró mosollyal bólintok.
- Ja valóban nem kéne most itt lennie. Elég sok mindent átélt az a rohadék miatt ami megviselte, jobb is ha nem látja hogy épp nálunk dekkol - Utalok itt a szárnyasra, azonban MR Everettre kicsit azért elmosolyodom.
- Tudod Alfa mindenki mészáros egy 12.7es tankraszerelt géppuska mögül. De meg kell hagyni azért elég badass volt, leszámítva hogy csupán néhány gomb működésével nem volt tisztában - Turkálok a belső zsembembe egy cigiért amit a számba helyezek de nem gyújtom meg azonnal. Ezután jelentkezik be Everett akinek a szavaira csak félszavakban válaszolok.
- Főnök, teljességgel érthető. Ami meg a jótevőt illeti, csak annyit tudok rá mondani hogy "hírszerzés" - Talán kapcsol az öreg, és leesik neki mire gondolok. Minden esetre miután a rövid beszámoló, a kis ijesztéssel karöltve véget ért, felsóhajtva indulok el a többiekkel a kocsi felé, ahol már némi felszerelés is vár minket.
- Tegnap azt hagytam meg Jamesnél hogy helyezzék őrizet alá. Ameddig nem járunk végére a maszkos ügynek, nem kell még egy veszélyeztető faktor az akcióba - Felelek Jimmynek kifelé menet, majd a fegyverarzenálon szétnézve elismerően füttyentek egyet.
- Ej ha, ti aztán nem spóroltok. Terülj terülj asztalkám. Azt hiszem megtaláltam a nekem valót - Emelek le egy nehéz mesterlövészpuskát. Jó lesz majd a pisztoly mellé. Ha véletlenül tűzharcra kerül a sor, ez átviszi azt a rohadt lemezvértet is a rohadékon. Mostantól biztosra kell menni.
- Javaslom ha valamit ártani is akartok a maszkosnak, hozzatok magatokkal nagy kaliberű mordályokat. Spéci megerősítése van a ruhájának. -A fegyverhez még kiválasztok magamnak egy kevlárt, majd az érkező Angus felé biccentek.
- Kék folyó tér... Egy cseppet forgalmas hely egy ilyen akció lebonyolításához nem? - Kérdezem kissé kétkedő arccal, azonban egyenlőre nem itt kezdek el stresszelni. Nem ismerem annyira jól a helyet, talán ha 1-2X jártam ott egyébként szóval ha minden igaz Kopónak van a legtöbb infója a helyről. Nemsokára megérkezünk a helyszínre is, ahol el is kezdjük a tervezgetést, Jim szemét pedig szúrni is kezdi Angus parancsosztogatása. Mielőtt ismét eldurranna egy kisebb viszály felemelve a fél kezemet mondok néhány szót.
- Ahogy mondod Jim, és mivel engem tegnap kineveztek az Örökfény taktikai osztagának parancsnokának, viszont basztak lefokozni így majd vezetek én. Így jó? - Pillantok először Jimre, majd Mielsra. Végül ha mindkettőjüknek jó közelebb hívom az egész társaságot.
- Na jó mondom a tervet. A főtérre eldőlt úgy tűnik hogy kopó és Angus megy. Miles te fogd a járgányt szállj be és indulj el azzal a főtérre. Ha a rohadék menekülőre fogja lehet neked kell üldözni, és oda nem fog ártani egy járgány. Valamint ha követnünk kell, jó ha van valaki aki azonnal fel tud venni minket. Jim, te a tömeben elég jól tudsz asszimilálódni, szóval rád bízom miként csinálod, de ha Anguséknak nem jön össze te leszel a legközelebb hozzá hogy elkapd. Enyém marad a tető. Bemérem és ha más esély nincs fentről kilyuggatom a fejét....- Emelem fel a fegyveremet remélve hogy ezzel a tervvel a többiek is meg vannak elégedve és a vitát lezárva megindulhatunk. Ha így lesz én az egy alacsonyabb de mégis jó látószöget biztosító épület tetejére próbálok meg feljutni,majd ott elhelyezkedni.
PMEmail Poster
^
Stefan Lynch
 Posted: Jan 3 2016, 06:38 AM
Quote Post
Profile


Jimmy & Nil:
-Csak várd ki a végét, mert ha így folytatjuk... - vonja meg egy fáradt mosoly kíséretében a vállát Miles, Nil jetis viccére.
Nem sokkal később, már szinte az egész csapat együtt utazik az iroda felé, ahol még mindig nem mondható oldottnak a hangulat.
-Kik közé? - teszi fel a kérdést a seraph.
-Jimmy barátom a CDS-re gondolt, ha nem tévedek. - morogja a behemót. - És én nem azon csodálkozom, hogy sikerült felturbózniuk a fiút, Nil. Hanem azon, hogy egyáltalán fel van turbózva. Jamesnek az a dolga, hogy ezt kiszúrja, ahogy tette ezt a te karodat illetően is... Karnak hívod ugye?
Lassan a szó a seraphra és a bebörtönzésére terelődik, aminek hangoztatásából a kölyök sem rest kivenni a részét.
-Eltudom mesélni, hogy szerintem többen vannak. Tudok a terve egy részéről és a személyiségéről is. Persze az is meglehet, hogy ezen dolgok nagy részére, már magatoktól is rájöttetek. Ugye tudod fiú, hogy te szabadítottál ki és nem én kértem? Ha egy halálos laborból egy halálos injekció a jutalmam, nem hiszem, hogy bármire is mennétek velem.
-Úgy érted alkut akarsz? - marad tátva a szája az óriásnak.
-Nem érdekelnek a törvényeitek. A szavatokat akarom, hogyha bármiben is segítek nektek, nem kerülök a flancos bíráitok elé. Ha meg kell halnom, repítsetek egy golyót a fejembe, de ne alázzatok meg.
-Ezt szerintem megígérhetjük. - bólint Miles, a többiek tekintetét keresve közben.

Az autó megáll és a csapat végre fellélegezhet. A bejáratnál James fogadja őket.
-Jól esik ezt hallani, de a munka nagy része azért rátok hárult. - mosolyg vissza James.
Innentől már Jaxre és a furcsaságaira terelődik a szó, amit a technikus igencsak könnyen vesz.
-A szörnyetegük? - kérdez vissza James, az állát vakargatva.
-A szörnyetegük. - feleli Miles. - Mellesleg miért nem említetted, hogy nem csak Nilben, de Jaxben is találtál implantátumot?
-Tessék?
Jól hallottad. - szegezi neki a kérdést.
-Azért mert nem volt benne! - feleli hevesen. - Mi fegyvereket, fémet és testbe épített technológiákat kerestünk rajtatok, de ha az anyag nem fém vagy nem bocsát ki hőt, akkor lehet átcsúszott az érzékelőinken.
-Ezt egy alaposabb vizsgálattal pótold, ha találkozol vele. - morogja a behemót.
-Úgy lesz... Persze le merem fogadni, hogy bármi is a baja Jaxnek, azt nem egy implantátum okozta, de utánanézek.
Sem a csapatban megbúvó feszültség, sem pedig a meglepetések száma nem csökken, amikor belépnek az irodába, ahol az Alfát és egy titokzatos férfit találnak, akit Nil könnyedén azonosít.
-Mármint a humort? - kérdezi a kölyköt a Kopó. - Azt nem, de arra még emlékszem, hogy nálam maradt valami, ami a tiéd. - mutat be Jimmynek.
-Kissé "defektes" a humora. - jegyzi meg halkan James.

Jimmy rövidesen megjegyzi, hogy mégis mi ez az egész Nillel és Angusszal kapcsolatban, amit az ifjú parancsnok el is próbál magyarázni.
-Örülök, hogy figyeltél, pajtás. Ahogy azt is, hogy egyetértünk a pihenést illetően. - moslyog Nilre Angus, majd finoman vállon veregeti. - Nem vagyok az ellenséged Jim, szólíthatlak Jimnek? Én csak azon lepődtem meg, hogy a ti tollasotok, még csak meg sincs bilincselve.
-Hová futhatnék feltűnés mentesen ezekkel? - mutat a hátán elhelyezkedő működésképtelen szárnyakra a seraph.
-Nem kell bemutatni a zuhanásod történetét, hallottam róla. - inti le a férfi. - Azonban a történtektől eltekintve, te egy gyilkos vagy és a bánásmódodnak tükröznie kéne a tetteidet. Hisz mind láttátok a papot nem igaz? Nos, én a többit is láttam...
-Azt hiszed nem tudom mit tettem!?! - vicsorít rá. - Elmebetegnek akarsz nevezni? Hát nevezz! Azonban ne merd helyettem cipelni a bűneimet...
A pillanatnyi kirohanást ismételt gyanakvása szakítja félbe, amivel kapcsolatban Nil probálja meg eloszlatni Jimmy kételyeit.
-Nem volt egyszerű átfésülni érte a várost. - köhint egyet Angus. - Mikor végre sikerült megtalálnom, nem állt módomban felvenni veletek a kapcsolatot. Persze a nyomozásotokat végig kísértem, de nem volt senki, akiben bízhattam volna. Hiszen nem ismertelek titeket. Kellett valaki, aki bebizonyítja, hogy képesek vagytok az együttműködésre és mivel ti akcióztatok, így Nil talált rám. Sajnos mire felvettem vele a kapcsolatot és kitapogatóztam, hogy bízhatok benne, ti már rég benne voltatok a slmasztikában...
-Tehát a véletlenre bíztál egy együttműködést? - vakargatja a feje búbját Miles. - Nem vall egy olyasfajta emberre, mint amilyennek mutatod magad.
-Félre ne érts, nem vagyok hülye. - feleli vigyorogva. - Elég háttérinformációm volt a csapat felépítéséről, szerkezetéről és Everettről, hogy tudjam állni fogjátok a sarat és nem csak leendő hullajelöltekkel van dolgom.
-Ha szabad kérdeznem ezen információkat honnan szerezted? - kérdi gyanakvóan James. - Tégla van köztünk?
-Biztosíthatlak róla, hogy nincs. Az infó nagy része Everetten keresztül érkezett, a tudta nélkül. Amikor megalapította az irodát New Townban, megkellett neveznie a szolgáltatás módját, a dolgozók létszámát és az üzemeltetés helyét is.
-Ez az újakról szerzett infóidat, mint Jim, Jax és Nil nem magyarázza. - vágja vissza rögvest a technikus.
-Őket, ahogy ti is rögtönöztétek, úgy én is. - mutat Jimmyre és Nilre. - Fogalmam sem volt, hogy kik lesznek az új tagok, de az idő előrehaladtával és a nyomozás előmenetelével, egy minimális tudás a birtokomba jutott róluk is.

Nil határozottan lép fel a seraphal szemben, minek az eredménye sem marad el. A szárnyas csupán egy perc néma csend után válaszol.
-Bravó! - tapsolja meg. - Végre valaki, aki azt mondja dologra!
Az Alfa először Nilre, majd a seraphra pillant, majd ő is felszólal.
-Akkor most az a "széttépetlek" rész nem volt komoly? - emeli fel kérdőn az egyik ujját.
-Nem. - feleli a technikus.


Angus hamarosan távozik, amit a tollas igencsak létjogosultsággal rendelkező kérdése követ.
-A nevem egyébként Chase...Chase Foster. Azonban ez már nagyon rég volt... - feleli sóhajtva. - Tanúskodni? Örömmel, ha bármely bíróság szavahihetőséget ad egy felbújtó ellen, miközben a tanú, önkezűleg gyilkolt le embereket.
-Aztán, ha még engednek is tanúskodni...mivel bizonyítod, hogy ő volt a felbújtó? - érdeklődik Miles. - Hiszen, ha leveszi a maszkot, azzal a nyájas hangjával, szinte bárki épelméjűnek hiheti.
-Tegyük fel, hogy bizonyítjuk a maszkos bűnösségét. - veti fel az ötletet James. - Ettől független téged, még...
-Kivégeznek. - fejezi be a mondatot Chase.
-Igen.
-Jól van! - tapsol egyet Miles. - Ez a beszélgetés maradjon holnapra, mára legyen elég ennyi!


Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...

-Emberektől nem is vártam többet. - felei az Alfa gúnyosan, Nil szavaira. - Azért tetszik.

Hamarosan, már Mr. Everett is bekapcsolódik a csevejbe, még ha nem is személyesen.
-Jaxről egyelőre annyit tudok mondani, hogy jól van. - feleli a főnök. - A továbbiakról, majd James tud felvilágosítást adni.
-Igyekszem Jim, amint megtudok valamit értesítelek. Mire elkezdődik az akció, szinte biztos, hogy többet fogunk tudni. - kacsint a kölyökre.
Ha ez még nem lenne elég, Mr. Everett, szinte kifakad, mikor meghallja Nil szájából a rettegett szót: hírszerzés.
-Hogy mit mondtál? H-hírszerzés? Részeg vagy Nil? - halkul el egy pillanatra a vonal, majd egy elfojtott ordítást lehet hallani.
-Jól van, uram? - teszi fel a kérdést a technikus.
-Azt mondta hírszerzés bazd meg, márpedig azt mondta! - motyog a vonal túlsófelén a főnök, feltehetőleg csak magának címezve. - Jól van. Tehát egy hírszerző is beszállt a buliba? Ez nem jelent jót... A legjobb lesz, ha ez alkalommal kihozzátok magatokból a kétszáz százalékot!
-Igenis, uram. - feleli egyszerre James és Miles.


Nilt kételyek gyötrik az akció helyszínével kapcsolatban, amiket Angus próbál meg eloszlatni..
-Azonban meglehetősen zárt. - feleli röviden. - Ha onnan próbálna meg eliszkolni, csupán négyfelé szaladhatna, melyek közül minden kivezető út meglehetősen, keskeny. Na meg persze utcai bandák sincsenek, szóval nem kell azon aggódni, hogy mészárszéket csináltok a helyből.
-Kár. - csóválja a fejét a Kopó.

23:51 - New Town, Kínai Negyed; Kék folyó tér:
-Nem nevezett ki senki. - torpan meg Angus. - Sajnálom, ha túlságosan katonásnak tűnt a modorom Jim. Természetesen legyen, ahogy ti óhajtjátok.
-Legalább volt terved. - húzza mosolyra a száját Miles.
Nil egyetértve Jimmyvel kijelenti, hogy a gyanakvás elkerülése végett, ő vezeti az akciót.
-Felőlem rendben. - morogja a behemót. - Azért azt jobb, ha tudod, hogy egy ideiglenes taktikai osztag parancsnoka voltál, ideiglenes titulussal. Ahogy az akciócsoport megszűnt, úgy a rangod is, de ez lényegtelen. Részemről megbízom benned. Mutasd az utat!
Angus vesz egy mély levegőt, majd kifújva azt a lehető leglágyabb hangon ad választ Jim kérdésére.
-Nyugalmazott hírszerző vagyok. - néz mélyen a kölyök szemébe. - Az embereim amatőr kémek, akiknek én adok munkát, cserébe pedig eltanulhanak egyet s mást, hogy később a nagyokkal játszhassanak. Mellesleg nyolc emberről beszélünk, akik pár hónapja még az akadémia padját koptatták.
-Azért fegyvert már fogtak a kezükben, nemde? - érdeklődik Miles.
-Már amennyit egy akadémiai lőtéren megtanulhattak. - csóválja a fejét Angus. - Ezek még zöldfülűek a képzésük nagy része beolvadásról, álcázásról és a tökéletes inkognitóról szólt, így a harci kiképzésük, igencsak elmarad ezektől.

Nil úgy dönt, hogy kiosztja a parancsokat, amit a csapat lelkesen követ. Miles bepattan az autóba és eleinte lassan, észrevétlenül próbál a tér felé gurulni, hogy Angusnak és az Alfának is legyen elég ideje érvényesülni. Angus könnyedén elvegyül az Alfával a tömegben, ahogy Jimmy is. Mikor azonban Angusékat és a maszkost csupán pár méter választja el egymástól, a férfi felkiált.
-Most megvagy, te rohadék! - szegezi rá a pisztolyt, közben a Kopónak biccentve, hogy kapja el. - Ne mozdulj!
A maszkos sarkon fordul, de váratlanul Jimmy szegi útját és egy erőteljesebb suhintással a földre is küldi az idegent. Az álarcos egyik kezét a magasba emeli, a másik kezével pedig lecsatolja magáról a maszkot.
Egy középkorú, csapzott hajú, fehér férfi tárul a csapat szeme elé, aki egyáltalán nem tűnik olyan veszedelmesnek, mint azt a a maszk próbálta elhitetni. A szemei vérvörösek, arca beesett, haja pedig itt-ott már az őszülés jelét mutatja.
-Erre nem számítottam. - dobja félre a maszkot, mi a lerántást követően, magától elsötétül. A belsejét eletekintve, valamiféle újszerű eszköz. Még egy kijelzőt is tartalmaz, mellette jó pár felirattal. - Hogy találtatok meg?
-Nem cseverészni jöttünk. - közeledik a tömegen át Angus, miközben a Kopó már a maszkos fölé tornyosulva biztosítja a cépontot. - A te időd lejárt, de ne aggódj. Hamarosan az egész szervezeted osztozik a sorsodban...
Eközben harminc méterrel távolabb, az embertömeg mögött felbukkan Miles a terepjáróval, miből kipattanva, már egy gépkarabéllyal próbálja biztosítani a terepet.
-Megcsináltuk Nil! - szólal meg a rádió. - Sikerült!
Az ismeretlen férfi, mint az ördög, ki ledobta álarcát kacag fel a hallottakon.
-Azon gondolkodom, hogy mit is értetek el. - Közben az Alfa a nyakánál fogva ragadja meg és állítja talpra. - Mert én mindent...

Túl nagy a cend. A téren, még a légy zümmögését is hallani lehet. Az idő, mintha belassulna, érezvén, hogy baj közeleg. Az óriási embertömeg teljesen megőrülve, egyként rántja elő fegyverét a ruhái alól és kezd megvadult őrjöngésbe. Angust váratlanul éri az első késszúrás. Az oldalába fúródik, mitől erőtlenül hull térdre. Szája tátva, állán nyál csordogál, szemei csillognak. A tömeg előre haladva őrjöng tovább, mire a következő csapás is lesúlyt a hírszerzőre. Hátulról érkezik, egyenesen a tarkójára súlytva egy vastag fémrúddal. Vér fröccsen fel, majd a férfi tehetetlenül rogy a földre. A tébolyodott csődület, mint kígyó a prédáját nyeli el a férfit, csupán a kések ismételt szúrásait és a botok csattanását hallani az élletelen teste fölött. Angus meghalt.
Már csak a maszkos őrült kacagása hallatszik, ahogy végignéz azon a sok megvadult emberen. Az Alfa egy hatalmasat sóz a férfire, amit egy hatalmas reccsenés követ. A férfi orrából vér buggyan fel, feltehetőleg eltört. A tömeg azonban nem áll le. Elsőként az Alfát és Jimmyt veszi célba, ezt követően pedig Milest. Nilről ezidáig, még nincs tudomásuk, de ez gyorsan változhat.
Miles a háttérből integet Jimmyék felé, hogy itt az ideje olajra lépni.
-Ide, gyorsan! - legyez előre. - Siessetek!

A csapatnak döntenie kell, miként viszik magukkal a maszkost és miként bánnak el a csődülettel, mielőtt az bánna el velük. A menekülés az egyetlen járható út, ennyi emberrel nem bírnak el. Azonban a döntés a kezükben van, hogy az autóig mindenkit lemészárolva, netán békesebb eszközökhöz folyamodva próbálnak eljutni.
PM
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jan 10 2016, 04:59 PM
Quote Post
Profile


Hiába Nil bemutatása Angus-t illetően, meg, hogy ő már kicsit dolgozott vele együtt, meg aztán valamennyire köze volt ahhoz is, hogy az Iroda utánunk jöjjön az elmegyógyintézetnek álcázott CDS kutatólaborba, nem kedveltem meg jobban a fickót. Valahogy túl…….túl magabiztosnak és nagyképűnek tűnt. Magam sem tudnám megmagyarázni, hogy miért éreztem így, de általában bíztam az első benyomásomban.
Azonban úgy látszik itt mindenki elfogadta a jelenlétét és az információi pontosságát.
Ahogy én nem bíztam benne, úgy Angus meg rászállt a seraphra, összeszólalkozva vele, ráolvasva bűneit, amit az sem tagadott, nem is tagadhatott.
Magam sem éreztem iránta semmilyen más érzelmet a megvetésnél, hiszen valószínűleg nem volt normális, ha ilyesmire vetemedett, de nem is azért szabadítottam ki, csak azért mert akkor a hasznunkra lehetett, na meg még az ő esetében sem bírtam volna elnézni, hogy mit művelhetnek vele ott.
- Semmi gond Angus. – vontam meg a vállam és egyelőre igyekeztem a háttérbe vonulni és onnan hallgatni, amit mondott.
Feleslegesen nem szeretek ellenségeket szerezni magamnak, főleg, ha azoknál meg van az esély, hogy titokzatos hatalommal bírnak. Amíg nem tisztázódik, hogy ki ez az ember tulajdonképpen, addig jobb csínján bánni vele.
Azért annak örültem, hogy tudtunk neki meglepetést okozni és, hogy ha igaz nem tud rólunk sok mindent.
Nil kiakadása viszont meglep, de el kell ismernem igaza van, még ha nyersen is fogalmazott.
- Nyugi! – tettem azért a vállára a kezem, na nem azért, hogy a szárnyast védjem, de most senkinek nem lenne jó, ha egymás torkának esnénk.
Azért meg kell hagyni a seraph barátunk, Chase elég higgadtan veszi tudomásul, hogy neki most már vége, csak az időpont nem dőlt még el, mikor és ki végzi ki. Ha sokat húzza itt valaki agyát, lehet, hogy előbb, mint utóbb. Kopót nem kellene sokat biztatni hozzá, ahogy látom.
Én azonban ma már fáradt vagyok bárminemű további agyaláshoz, így ahogy nagyjából elrendeződnek a tervek, megyek és alszom egy jót.

Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...

Másnap egyelőre lustán kezdődik a nap, de ez már magában hordozza a feszültséget, így egyelőre mindenkit a hírek kötnek le. Mikor aztán Everett is bekapcsolódik, bár csak telefonon, jöhetnek a tovább meglepetések…….mármint neki, mikor kiderül, hogy Angus kicsoda és, hogy bekapcsolódott az ügybe.
- Azért nem semmi, ami itt kiderül mostanában, először Jax, aztán Angus. – mormogom halkan, inkább csak magamnak.
Azt hittem még inkább visszakozni fog az Iroda vezetője, ha megtudja, hogy kezdenek még bonyolultabbak lenni a szálak, hiszen már így is kijelentette, hogy ő mossa kezeit, mindenki boldoguljon, ahogy tud, ami az ő szempontjából igazán érthető. Erre meg hirtelen parancsba adja, hogy mindenki hozza ki magából amit tus.
Mivel már nyakig benne vagyok az ügyben és láthatóan Nil is végig akarja csinálni, nem gondolkozok azon, hogy hagyom a fenébe az egészet mielőtt rossz vége lesz, hiszen, amit ezekről a maszkosokról megtudtunk azt sugallja nekem, hogy talán nem lesz olyan egyszerű levadászni közülük egyet sem, mint ahogy mi azt elképzeltük.
- Viszont elég népes hely. – kontráztam rá Nil kételyeire a helyszínnel kapcsolatban, amikor megtudtuk hová lesz majd a séta. – Ha beszorulnak oda az emberek és a maszkos nem adja magát meg egyszerűen könnyen elfajulhatnak a dolgok, elég, ha csak pánik tör ki, na meg mindannyian emlékszünk rá, hogy elég könnyen befolyásolja az embereket. – jegyzem meg Angus magyarázatára, de ha kötözködöm is, egyelőre nincs jobb ötletem, mivel nem ismerem a maszkosok más fellelhetőségét, így azzal dolgozunk, amink van.
A felfegyverkezésnél maradok a bevált fegyvereimnél, bár nem kell Nil figyelmeztetése, hogy a fickóval nem könnyű elbánni.
- Még ne keseredj el Kopó! Még semmi sem biztos! – biztatom kissé gúnyosan Alfát.

23:51 - New Town, Kínai Negyed; Kék folyó tér:

Tényleg nem tudom mi ütött belém, mikor megint nekiugrottam Angus-nak, de nehezen viseltem, hogy olyan természetességgel osztogatta a parancsait, mintha a katonái lettünk volna, még ha nem is mondott ostobaságokat.
- Nekem tökéletes! – biccentem meg egy mosollyal a fejem Nil felé, aki hamar átvágja a Gordiuszi csomót, még ha láthatóan Miles-nek volt is hozzá fűzni valója. – Szerintem neked is volt terved, meg talán Kopónak is……ez nem érv Öregfiú. – jegyzem meg azért.
Angus azonban most egész más húrokat kezd edzegetni, sőt leáll magyarázkodni, hogy miért nem az ő emberei viszik vásárra a bőrüket, de őszintén szólva nem tud meghatni.
- A te embereidnek legalább megadatik, hogy iskolapadot koptatva sajátítsák el a szakmát, az én srácaimnak az élet tanítja meg és ott ha megbuksz, akkor max. elkaparnak egy sikátorban, vagy a kóbor ebek martaléka leszel. Szóval nem fogok könnyeket potyogtatni, ha ez volt a szándékod. Inkább legyünk túl ezen. – intek a tér felé.
Miután mindenki megkapta a feladatát, gyorsan elvegyülök a téren a maszkost körülvevő tömegben, de közben magamhoz ragadok egy deszkát is a biztonság kedvéért.
Angus azonban meglepő módon elég nyíltan lép a szónokoló maszkos elé és fegyverét rászegezve szólítja fel megadásra és Kopó már meg is indul felé, mikor az megpróbál elmenekülni.
De ekkor jövök én! Miközben a fickó Angus-ékra figyelt én a háta mögé kerültem és egy jól irányzott csapással küldtem a földre.
Ami ez után jön őszintén meglep, mert leveszi a maszkáját és megpillanthatjuk egy átlagos ember arcát, csak a szemei égnek lázas, vörös tűzben. A maszkot eldobja , de még látom, hogy az valami különös technológiát tartalmaz.
Egyszerűen alig hiszem el, hogy ennyire könnyű lenne! Megérkezik Miles is az autóval és a tömeg mögött állva integet nekünk.
- Valami nem stimmel! Túl könnyen ment! – nézek körül idegesen, amíg a maszkos szövegel Kopó kezei között.
Aztán mintha csak a megdermedt szín megelevenedne, az emberek megmozdulnak és őrjöngve rontanak nekünk. Elsőnek Angus esik áldozatul, akit pillanatok alatt elnyel a z emberáradat és a látottak alapján biztos vagyok benne, hogy meghalt.
Az elmeháborodottan röhögő maszkost Alfa hallgattatja el egy hatalmas öklössel, aztán megpróbálja azt Miles terepjárója felé ráncigálni, de félő, hogy nem lesz időnk eljutni odáig.
- Szerintem a fickó manipulálja a tömeget! – ordítottam kopónak. - Üsd le, talán akkor lecsillapodnak! - hátráltam miközben a léccel igyekeztem távol tartani a csőcseléket.
Nem akartam lövöldözni, mert az csak olaj lett volna a tűzre és ha meg s ölök egyet-kettőt, hamar legyűr a tömeg, de persze, ha másként nem megy, akkor mindent megteszek az életem védelmében.
- Miles próbálj meg közelebb jönni a kocsival! – próbáltam tippeket adni.



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Jan 30 2016, 05:49 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Az este elég hosszúnak tűnik, Angus jelenléte pedig láthatóan kissé felpaprikázza Jimmy-t. Elhiszem hogy a fickónak van egy érdekes stílusa de azt hiszem egy oldalon állunk, és emiatt is akarom hogy a férfi felvázolja a dolgot. A Seraphot azonban már nem bírom sokáig így egy kissé nyers monológgal próbálom helyére tenni. Jim nyugtatására csak megrázom a fejem.
- Nyugodt vagyok... csak félek hogy kifutunk az időből. - Sziszegem egy pillanatnyi fintorral az arcomon, persze elhiszem hogy a srác csak nyugtatni akart, de ez a meló kezd nagyon hosszúra nyúlni, fáradtak vagyunk és ideje nyugovóra térni. Miután megbeszéltünk mindent ez is történik.

Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...

Nehéz nap előtt állunk, de ha minden igaz ezzel talán lezárhatjuk ezt az egész szarságot. Viszont úgy érzem ha már Mr Everett bejelentkezett nem ártana tisztázni, így árulok el némi információt Angus kilétéről, a reakción azonban meglepődök.
- Ööö , igen, vagyis nem egyáltalán nem ittam - Csóválom meg kissé a fejemet, de a hangokból az szűrődik ki hogy a mi egyszemélyes tankparancsnokunk igencsak tart valamitől.
- Elnézést főnök, de csak ex hírszerzés... mondhatjuk hogy már nyugdíjas nem értem mitől kell tartanunk, amikor a maszkos rohadék a célpont - Mi a fene ütött belé? Pont egy hírszerző tiszttől fog megijedni? Fene se tudja azonban miután össze szedelőszködünk nem ártana indulni. A taktikai megbeszélésen azonban pár dolog nem tetszik, és hiába Angus nyugtató monológja, ez a helyszín akkor sem perfect.
- Nem amiatt aggódok. 4 út van, ez túl sok, a fickó szökött már meg tőlünk olyan helyről is ahol csak egy út volt, ebben ..... ebben sok a kockázat. - Minden esetre én magam is érzem hogy szavaim ellenében más esély viszont nincs, szóval mindent egy lapra kell feltennünk.

23:51 - New Town, Kínai Negyed; Kék folyó tér

A helyszín valóban nem a legjobb, de legalább van tervünk, azaz Angusnak van terve. Az megint más dolog hogy nem ő vezeti az akciót ahogy Jim mondta is, talán emiatt is szólok közbe. Miels szavaira azonban csak megrántom a vállamat.
- Meglehet, és ha szeretnéd bármikor vezetheted a csapatot, és vállalhatod a felelősséget ha szarul végződik az akció. Továbbá ha úgy érzed jobban össze tudod tartani a morált köztünk és van jobb ötleted felőlem bármikor átadom a tisztem - Tárom szét a karomat Miels előtt, szavaim pedig érezhetően nem gúnyként hangzanak. Nem akarok uralkodni egészen egyszerűen úgy érzem ha szétesünk akkor vége a dalnak. Miután mindent megbeszélünk megosztom a tervem a többiekkel megmondva ki hova menjen. Én egy magaslati épület felé veszem az irányt. Remélem Angus emberei ha másban nem is a beolvadásban már jártasak, mert amit elmondott semmi jóval nem kecsegtet. Egyszóval ismét csak a mi csapatunk van egyedül szemben valami olyan dologgal ami még mindig ismeretlen a számunkra. Csak remélni tudom hogy minden simán fog menni. Felérve igyekszek olyan pozíciót felvenni ahonnan beláthatok mindent. Nyugodt vagyok legalábbis kívül de belül pattanásig feszülnek az idegeim. Aztán elkezdődik. Kissebb lefegyverző akció, és a maszkos a kezünkben van, látszólag Angus, Jimmy és a többiek uralják a helyzetet, és a távcsöves ravaszán nekem is valamelyest enged a szorításom.
- Jól van... megcsináltuk - Mondom magam elé miközben sóhajtok egy mélyet, de ekkor valami történik. Ez a hisztérikus nevetés, nem normális. Nemsokára feltűnik a tömeg, Angust megszúrják, majd péppé verve meg is ölik.
- A kurva életbe..- Szegezem a fegyvert ismét magam elé figyelve a távcsőben a történteket, ez túlerő, rohadt nagy túlerő és ellenállni hasztalan. A maszk viszont a földön hever engem pedig áramütésként érnek Angus szavai.
- A maszk.... a maszk lesz a kulcs Angus azt mondta akié a maszk azé a hatalom - Mondom magam elé, majd a következő pillanatban meghúzom a támadók egyikére pontosan a lábára célozva. Nem akarok ölni de el kell vonni a figyelmüket a barátaimnak pedig segítenem kell.
- A maszk a kurva életbe Jim szerezd meg a maszkot és húzd fel, feltartóztatom őket..- Kiálltok le remélve hogy a tömegen keresztül hallható a hangom. Ezután amennyi van a tárba mint kiűrítem ha kell, hogy fedezzem a kölyköt hogy vissza jutva megszerezhesse a szerkezetet. Remélem jó fele tapotagok és a többiek is segítenek a kölyöknek, mert ha nem, akkor azt hiszem itt a vége fuss el véle.
PMEmail Poster
^

Topic OptionsPages: (5) 1 2 3 4 5  Reply to this topicStart new topicStart Poll