<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Pages: (5) 1 2 3 4 ... Last » ( Go to first unread post ) Reply to this topicStart new topicStart Poll

» Örök Fény fejvadász iroda
Stefan Lynch
 Posted: Jun 9 2015, 05:35 PM
Quote Post
Profile


Nil & Jimmy:
-Magam is remélem. - feleli Miles Nilnek, majd rögvest meg is indul a többiek után.

Jimmy sebessége remek lehetőséget szolgáltat, hogy lendületből csapjon szét a három tag között. Egy halk reccsenés is hallatszik, ahogy a puskatus találkozik az egyik szerencsétlen orrával. Idő viszont nincs a tétlenkedésre és ezt a kölyök is nagyon jól tudja. Ha egy pillanatra hátranéz, még azt is láthatja, ahogy az előbb sikeresen leszerelt három ellenfelét Nil rezzenéstelenül teszi hidegre, majd végül rajtuk is csattan az ostor, amikor az utcára ömlik az a rengeteg fegyveres.
-A fasz se tudja! - próbálja túlordítani a golyózáport Miles, miközben egy kukát ránt maga és Nil elé.
Nilnek sikerül kiszednie hármat a tizenhét előtte álló fegyveresből, amiken felül még mindig ott van a szerencsétlen mesterlövész és a molotovos nő is. Nil jól dönt, mikor a Molotov-koktélos nőt veszi célba, pontosabban magát a Molotovot. A koktél helyett azonban a nő kezét sikerül eltalálnia, amitől az a földre ejti a koktélt. A hatás hasonló, a nő mellett álló két társa is lángra kap, plusz az egyik korábban kilőtt hulla is. A nő sikítozva rohangál fel-alá, mire Miles adja meg neki a kegyelemdöfést, amikor egy golyót repít a fejébe. A mesterlövészt nem éri találat, legalábbis nem Niltől. A férfi sikeresen visszahúzódik Nil lövedékei elől, viszont a másik irányból találat éri. Egy pillanatig tehetetlenül markolássza a hasát ért találat, majd rövidesen újabb két precíz találat éri, ami már teljesen átlyuggatja a fickót.
Milesnak és Nilnek, még így is maradt tizenkét veszedelmes ellenfele, kik sorra próbálják áttörni a hátvédek rögtönzött fedezékét.
-Hat nekem, hat neked? - nevet fel Miles, mialatt kihajolva tüzelésbe is kezd.
A jól megtermett férfi könnyedén szed ki négyet, mire az egyik túlságosan közel ér hozzá és egy kést szúr a bicepszébe. Miles nem szisszen fel, nem mutatja még csak jelét sem a fájdalomnak. Egy határozott rántással húzza be a fedezékük mögé az őt megkéselő férfit, majd pépesre ütlegeli. Nilnek eközben lehetősége nyílik rést ütni az őket körülvevő, döbbent csapaton. Tiszta rálátása van és, ha újratölt simán kiszedhet ötöt, a hátramaradt ellenfelekből. Mikor újfent visszabúj a fedezék mögé észreveheti, hogy Miles még mindig az őt megszúró férfit püföli. A böhöm alak egy pillanatra felnéz Nilre, majd szó nélkül ereszti el az őt megkéső férfit, ki holtan rogy össze.
A következő kibúváskor viszont már nem fogadja őket egy ellenfél sem. A megmaradt két tag fejvesztve menekül vissza az egyik tömbbe, még a fegyverüket is hátrahagyva.
Az Alfa megérkezésénél Miles hátramarad, jelezvén Nilnek, hogy egyedül haladjon tovább.
-Meglesz. - bólint ridegen, majd a Kopót kezdi vizslatni.

Eközben Jimmynek is jócskán meggyűlik a baja a rejtélyes szónokkal. A sarokba szorított idegen és közte ugyanis egy kisfiú markol kétségbeesetten egy pisztolyt egyenesen a kölyökre célozva vele.
Jimmy kérdésére a maszkos pár lépést tesz felé, mire a fiú csupán egy másodpercre rászegezi a pisztolyt, majd rögvest újból Jimmyt veszi célba.
Megnyugtatna a tudat, ha tisztában volnál vele, hogy ez csak a véletlen műve? Gyerekeket még nekem sem szokásom felhasználni a céljaim eléréséhez. - igazítja meg magán a nyakkendőt.
-Kuss! Egyikőtök se mozduljon! - ordít fel a gyermek.
A kölyök hatásos szónoknak bizonyul a gyermek teljesen összezavarodottan bámul a hullára, majd vissza Jimmyre.
-Meghaltak...a szüleim. Miattatok.- forgolódik fel-alá.
A helyzetet Nil menti meg váratlan betoppanásával, amivel Jimmynek elég időt biztosít a fiú lefegyverzésére. A kölyök sírva vagdalózik, mikor kikerül a kezéből a pisztoly és ugyanolyan tehetetlenné válik, mint a szülei halálakor.
A maszkos magasba emeli a kezét, majd letérdelve a háta mögé teszi a kezét, teljesen készen állva, hogy megadja magát. Eközben Jax is előbukkan, nyakában egy mesterlövészpuskával.
-Gondolom nincs nálatok bilincs. Tessék! - dobja oda Nilnek.
Miután Nil megbilincseli a maszkos férfit, az egy szó nélkül engedelmeskedik nekik. Kifelé haladva ezekből az ócska sikátorokból, már szirénák hangja hallatszik a piac irányából. A sikátorban már nyoma sincs Milesnak, sem pedig az Alfának.

A piacra érve rendőrök tucatjai fogadják őket, majd nyomban a földre is kényszerítik a csapatot. Jimmyt és Nilt rögtön a földre teperi a rendőr sereg, Jax makacsságát azonban csak a sokkoló gyűri le. A maszkos férfiért símaszkos kommandósok jönnek, állig felfegyverkezve. A következő percekben egy rabszállító autó is a helyszínre érkezik, ahová rögtön be is tuszkolják a csodatevőt.
Jimmy és Nil a földről láthatja, ahogy egy mentőautónál épp Milest foltozza össze egy teszetosza mentőápoló. Az Alfáért pedig James érkezik a helyszínre, majd pár papír felmutatása után át is adják neki a gépet, viszont a többiek ügyében egy kiadós kiabáláson túl, nem jut semmire.
-Ezért kinyírlak titeket, halljátok basszátok meg? - őrjöng Jax a sokkoló okozta görcsök múlásával.
Egy cigarettázó nyomozó lép elé, majd mellé guggolva a fejére hamuzik.
-Azt megnézem. - nevet fel, majd felállva egy hatalmasat rúg Jaxbe.


15:29 - New Town, rendőrkapitányság; fogda
A fogdában üldögélve lassan telnek az órák Nil, Jimmy és Jax számára. A River Road-i rendőrség egy telefonhívást kapott a New Towni rendőrfőnöktől, mire azok készségesen átadták a csapatot. Már dél is elmúlik, mire kitörő lármától kezd visszhangzani a fogdához vezető folyosó és az ordibálás kezd egyre hangosabbá válni. Közelebbről már jól kivehető, hogy Mr. Everett jön értük, valaki más társaságában, aki hallhatólag kevésszer jut szóhoz a főnökük mellett.
-A kurva életbe hát! Még egy ilyen eset és a gyerekeid mehetnek az állami iskolákba! - toppan be Mr. Everett, mellette New Town rendőrfőnökével.
A cella előtt egy ifjú rendőrtiszt őrzi a csapatot, aki elé a főnök határozottan lép oda.
-Nyisd már ki, te szerencsétlen! - vág le neki egy laza tockost.
A rendőrtiszt kérdőn tekint a rendőrkapitányra, aki határozott bólintással adja tudtára, hogy csak tegye amire utasították.
A cella ajtaja felnyílik a csapat végre szabad emberként távozhat.
-Ne tudjátok mennyit kellett küszködnöm azért, hogy kijuttassalak innen titeket. Az a kurvapecér River Road-i rendőrkapitány csak példát akart statuálni veletek, mivel később kapta meg a fizetségét, mint a többiek. - törli meg a homlokát a köpcös.
-Milest miért nem hozták be? - húzza össze a szemöldökét Jax.
-Valami pszichopata megkéselte, megsérült. Na meg már régóta nálam dolgozik, pontosan tudja kinek a seggét kell nyalni baj esetén... - mosolyodik el a főnök.
-Mi van azzal a maszkos bohóccal, akit annyira hajkurásznak? Őt is átszállították?
-Őt nem engedtem a mi felügyeletünk nélkül szállítani, Miles és pár külsős emberem holnap átkísérik a rabszállítót hozzánk, pár megbízható rendőr segítségével. Nem lesz gond, csak nyugalom. - néz egyenesen Jax szemébe, majd végezetül a rendőrkapitányhoz fordul. - Charles! Mindent köszönök, kérlek add át a feleségednek is jó kívánságaimat!
-Átadom. - kíséri ki a bagázst az épületből.

15:56 - Örök Fény Fejvadász Iroda
Visszatérve a bázisra egyedül Miles fogadja őket.
-Főnök! Elítéltek! - kuncog Miles, kezén egy hatalmas kötéssel.
-Fergeteges a humorod, mint mindig Miles. - rázza meg a fejét a főnök, majd Milest félretolva az útból az irodájába siet.
-Akkor én most inkább lelépek. - bólint Niléknek, majd távozik.
-Ezzel meg mi a franc történt? Na mindegy is... A maszkos barátunkért holnap megyek, ha esetleg még nem tudnátok róla. Úgy hallom egy szót sem szólt, mióta elfogtátok. - csapja össze a két tenyerét. - James pedig az Alfát szereli, szóval most ne igen zargassátok. Egyetek valamit, ha esetleg nem lett volna kielégítő a börtönkoszt. Úgy érzem a holnapi is nagy nap lesz...

13:23, Második nap - Az igazság

Kora délután Miles kíséri be a titokzatos férfit, teljesen leláncolva, azonban még mindig magán viselve a maszkot.
-Meghoztam. - löki előre Miles.
Közben James is előkerül az egyik helységből, szemmel láthatólag nem aludt, szemei vörösek, arca sápadt, feltehetőleg tegnap óta az Alfát reparálja.
-Ő lenne az? - szaglássza meg a kávéját, majd finoman belekortyol. - Robusztusabbra számítottam. Egy jelképre, amely tévúton jár, de nem egy maszkos idiótára. Amúgy meg miért van még mindig rajta ez a vacak?
-Nyugodj meg James. - inti le a társa. - Átkutatták, azonban a maszktól nem tudták megszabadítani, sehol egy lecsatolási pont és mivel elég kemény anyagból van, nem igen lehet csak úgy lerántani...
-Na és a jelzavaró? Na meg a gyógyítás?
-Van egy olyan érzésem, hamarosan minden értelmet nyer. Addig is, figyelj a Kopóra és nem lesz semmi gond.
Miles egy detektívtükörrel ellátott kihallgatóba viszi a maszkost és egyenesen az asztalhoz bilincseli. Eközben Mr. Everett is megérkezik és egy kósza pillantást vet a gyanúsítottra.
-Ez az ürge sem lehet százas, ahogy elnézem.
-Az is meglehet, hogy egyszerűen okosabb nálunk, nem igaz? - lép be egy almát harapdálva Jax.
-Ide rendeltem egy pszichiátert, fel kell mérnünk az állapotát, mielőtt kérdésekkel kezdenénk el árasztani. Amúgy sincs sok időnk, a rendőrfőnöknek gyanúsított kell, mielőtt a médiából ránk zúdulna a szarzivatar. Afelől pedig biztosak lehettek, hogy a tegnapi mészárlás után bizony csak úgy ömleni fog itt a szar. - fésüli oldalra a haját, majd visszarohan az irodájába.
Jax félkézzel a detektívtükörnek dülleszkedve bámul befelé a gyanúsítottra.
-Szeretnék vele beszélni, mielőtt megérkezik a pszichiáter... - veti fel.
-Te teljesen hülye vagy? - csattan fel Miles. - Semmi közöd ehhez az ügyhöz, még csak részt sem akartál benne venni.
-Nem is érdekel az ügy, a saját elhatározásomból szeretnék vele beszélni. Az egész beszélgetést pedig végighallgathatjátok innen, ha akarjátok.

Miles egy pillanatra félrehívja Nilt és Jimmyt.
-Nekem nem tetszik az ötlet, de döntsétek el ti. Elvégre is ti kaptátok el. - húzza meg a vállát. - Azonban, ha beengeditek, valakinek fel kell tartania addig Mr. Everettet és a pszichiátert. Akár én is feltarthatom.
Közben James rohan hozzájuk egy kolléganőjével, a férfiról csak úgy patakzik a víz.
-Srácok! Audrey megsérült, a Nyomornegyedben találtak rá és...
-És mi James?
-Ha jól értettem az ápolótól, akkor nem biztos, hogy túléli...
-Uram irgalmazz... - vet keresztet Miles.
-Eszem ágában sincs ilyen helyzetben akaratoskodni, de még mindig tartanám magam ahhoz, amit az előbb említettem...
-Hogy neked nem sül le a bőr a képedről te... - indul felé Miles.
Hirtelen James lép közéjük, aki egy perces civakodás után, sikeresen szétszedi az egymásnak ugró feleket.
-Engem nem érdekel, hogy ki mit szeretne, részemről bemegyek Audreyhoz. - fordít hátat mindenkinek.

Nil és Jimmy előtt most több kapu is megnyílik, ha végig gondolják mi lenne számukra a legjobb. Figyelmen kívül hagyhatják Audreyt és Jaxet, hogy akár a saját módjukon vallassák ki a gyanúsítottat. Netán teljesíthetik is Jax kérését, ezzel is kockáztatva, hogy végső búcsút vegyenek Audreytól. Emellett Audreyt is meglátogathatják, ami idő alatt ki tudja mit tesz Jax vagy épp, milyen következményeket von le a pszichiáter.
Megannyi döntés áll előttük és akár még az Alfára is vethetnek egy pillantást...
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Jun 10 2015, 10:46 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


- Már rég itt kéne lennie az erősítéssel - Ordítók vissza miközben a kuka mögé bekucorodva próbálom elkerülni a ránk leselkedő orvlövészeket. Persze a tűz viszonzása se marad el, nem sajnálom a lőszert ami a tárban van, így esik meg hogy amikor meglátom hogy valaki molotovval próbálkozik megpróbálom ellőni a kezében. Úgy tűnik a tárgy helyett a kezét lőttem el de fasz se bánja így is elég erős hatást érek el vele.
- Azt hiszem sült osztriga lesz a vacsi - Kezdek el kissé talán túlságosan is röhögni, de hát meg kell hagyni nem gyakran kerülök ekkora szarba, valahogy le kell vezetni a feszültséget. A mesterlövészt azonban más teszi el láb alól, s mikor a golyók becsapódnak enyhén behúzom a nyakam.
- Mi a picsa.... - Próbálok szétnézni de nem látok sehol senkit, minden esetre örülök hogy valaki legalább kisegít minket, jó tudni hogy nem maradtunk egyedül ebben a slamasztikában. Szerencsére attól nem kell aggódnunk hogy túl egyszerű lenne a dolgunk, a következő roham azonban erősen túlerőnek tűnik, Mileson azonban nem látszik hogy túlzottan ideges lenne.
- Ha így akarod - Sóhajtok fel, majd kilövöm a maradék lőszert is a sörétespuskából. Francba, hogy nem pakoltam be több lőszert, na nem mintha a pisztolyomban nem hinnék, de elég kis mordály az ahhoz hogy ilyen szintű utcai harcokhoz használjam. Szerencsére úgy tűnik kezdünk felülkerekedni, de amikor a késelés megtörténik enyhén tátva marad a szám Miles reakciója láttán.
- Vigyázz Miles - Ordítom a nagydarab tagnak azonban ahogy látom nem kell őt félteni. Nem szívesen kerülnék a markába, úgy tűnik a fickót a saját kezével fogja pépesre verni. A fedezékből való tüzelés, majd visszabújás lassan véget ér, a maradék úgy tűnik menekülőre fogja a dolgot, így nekünk is lassan indulnunk kéne Jim-ék után. Féltem a kölyköt bármennyire is mások vagyunk, de úgy tűnik Miles terve is az hogy utána menjünk, pontosabban menjek. Így aztán nemsokára már a kölyök és a maszkos után vetve magam sprintelek végig a szűk sikátorokon egészen addig míg a hangok meg nem ütik a fülem. Sejtem hogy valami patthelyzet lehet, így aztán úgy érzem az elterelés lesz a legjobb megoldás. Szerencsére a manőver sikerül így Jimmy le tudja fegyverezni a kölyköt, aki most már olyan ártalmatlan mint a ma született bárány.
- Üsd le aztán vigyük ezt a szemétládát - Mondom elfordítva a fejemet, de amennyit kihallottam igazad kell adnom a gyereknek. Valóban a két fél hibája hogy a szülei meghaltak. Egy pillanatra elgondolkozok rajta, vajon tényleg ilyen egyszerű? Egyik pillanatról a másikra így születik meg egy árva, ez pedig a világ rendje lassan a nyomornegyed ezen részén. Kibaszott város. Mindegy nem tudok sokáig gondolkodni, mert megjelenik Jax aki egy bilincset dob felém a maszkos pedig úgy tűnik megadta magát. Ennyi futás és hulla után reméltem, hogy legalább harcolni fog a szabadságáért, hogy golyót röpíthessünk a fejébe, de agyafúrt egy mocsadék ez a tag annyi szent.
- Kössz... - Biccentek Jaxnek majd Jimmynek dobom tovább a bilincset, elvégre ő kapta el a tagot én csak segítettem, az ő privilégiuma hogy az őrizetünkbe vegye.
- A Tied Jimbo - Csupán csak ennyit mondok, majd ha bezsuppoltuk a maszkost vissza felé indulunk. Fura hogy így felszívódott mindenki, de van egy olyan érzésem hogy ezek a szirénák se véletlen vijjognak. A piacra kiérve egy kisebb mosoly fut az arcomra.
- Megjöttek a hiánák, learatni a babért. Frankó hogy az egész kurva helyzetet négyünkre hagyták, amikor meg már megvan a tag akkor.... Mi a fa....-kerülök hirtelen a földre a rend őrei által. Erre egyáltalán nem számítottam?
- Csesszétek meg veletek vagyunk, vagy szerintetek kik kapták el ezt az őrültet- Próbálok inteni hátra a fejemmel, de elég nehéz feladat lévén, hogy a földbe tepertek mint egy csikket. Ahogy nézem a mai napot kevésbé kellemes környezetbe fogjuk végezni, tekintve hogy még James aki kijött se tud sokat segíteni rajtunk, Jax pedig valahol megérdemelte amit kapott. Ahogy látom a nagypofájúságot a rendőrök se bírják, bár a mostani helyzetben valahogy nem tudok röhögni mások baján.


15:29 - New Town, rendőrkapitányság; fogda

A priccsemen feküdve fejem alá dugva a kezemet bámulom a plafont most már egész nyugodt arccal, s azon gondolkozok meddig kell még itt rostokolnunk. Már csak azért is mert kíváncsi lennék az ügy végére, de a fő indok, hogy ha véletletlenül a zsaruk szimatot kapnának hogy ki is vagyok, szerintem hamar a CDS kezére dobnának, és akkor még nem is beszéltem Jimről. A nyugodt csendet azonban egy ismerős hang töri meg.
- Á Főnök! Már azt hittem magunkra maradunk - Tápászkodok fel, "kicsit sem"
elégedett vigyorral a rendőröket nézve. Úgy tűnik Everett tesz róla hogy szabadon engedjenek minet, mégis van pár rendes főnök a világon. A szavakra csak enyhe grimasszal húzok elő egy cigit, már ha nem vették el tőlem és dugom a szám szélébe kifele menet.
- A rendőrkapitány ott bassza meg az anyját ahol van. Az egész pereputty akkor jött ki amikor mi már elintéztünk egy rakás fegyverest és Jim elkapta azt a rohadékot. Onnan könnyű learatni a babérokat . Egyébként köszi hogy kihozott minket főnök- Fintorodok el, miközben meggyújtom a cigimet Jax szavaira azonban csak megrántom a vállam.
- A késelős pali rosszul járt. Miles úgy tűnik nem csak nyalni tud de az ökle is olyan mint egy betontömb... Végig néztem - Felelem jelentős pillantással a fickó irányába. Az irodába érve ahogy látom mindenki rendbe van, és az én kedvem is annyit javult hogy most már megengedek magamnak némi mosolyt, bár igazából rohadt fáradt vagyok.
- Szevasztok... Jó látni hogy az egész csapat egyben van. Én viszont azt hiszem megyek elteszem magam holnapra ha nincs meló... Valahogy elegem van a mai napból. - Biccentek a többiek és Jim felé, majd ha leteszem magam az ágyra valószínűleg elég hamar elér az álom.

13:23, Második nap - Az igazság
- Vagy csupán az hogy Ő a tükör az emberek. Ha rá nézünk csak azt láthatjuk hogy milyen mocskos világba élünk.. - Felelem egy cigit szívva s Jax után én is belépek a helyiségbe. Volt időm eleget agyalni a pihenés közben, és azt hiszem a legendák és a valóság néha össze kapcsolódnak. Példának hozhatjuk a Serafokat is, őket is legendáknak hitték, erről a fasziról pedig semmit nem tudni, de láttuk amit láttunk. Minden esetre Jax beszélni akar vele. Nem tetszik még mindig a pasas, mikor pedig Miles félre hív minket egy slukk cigi, és némi gúnyos fintor keretében felelek neki.
- Én ha megtehettem volna már a helyszínen agyon lőttem volna ezt a maszkost, de úgy tűnik most itt van, ha Jax dumál vele mit árthat? - Teszem fel a kérdést, de ekkor üt be a baj, ugyanis James rossz híreket közöl Audreyról.
- A büdös picsába.... - Francba, ez a káromkodás valahogy soha nem akar megszűnni, olyan mint egy rossz betegség, de arcomról lesül hogy mennyire váratlanul ér engem is a hír.
- Egyáltalán mi a franc történt? Semmit nem mondtak? - Kérdezem James felé irányítva a tekintetem. Az a csaj nem érdemli meg a halált, szerintem több életvidámság volt benne mint az egész pereputtyba itt összesen. Egy pillanatra a gondolataimba merülve próbálok kiagyalni valamit, szinte meg se hallom a körülöttem történő eseményeket.
- Megtenné mindenki hogy befogja azt a lepcses nagy pofáját egy pillanatra - Kiálltok a srácok közé, a következő pillanatban azonban pisztolyt rántok majd a maszkoshoz indulva oda nyomom a stukkert ahhoz a rohadt nagy fejéhez.
- A piacon meggyógyítottál valakit.... Meg tudod ezt ismételni ? Életet a szabadságodért? - Teszem fel a kérdést, miközben az ujjam egy arasznyival beljebb tolják a ravaszt, ügyelve rá hogy még véletlenül se süssem el. Ha azt mondja igen, a többiek felé fordulva kezdek el beszélni.
- Miles hozd a kocsit...Jimmy Jax, James, és a mi önjelölt Jézusunk pedig irány a hátsó raktér. Remélem ma is belefér egy kis csoda. Ha sikerül szabadon engedjük. Stipp stopp anyós ülés - Nézek jelentős pillantással Miles és a többiek irányába. Erről persze Mr Everettnek nem kell tudnia. Mindemellett van egy olyan érzésem hogy már lassan magam se tudom mi a francot csinálok, mi lenne a jó, vagy a helyes döntés, de jelenleg ez tűnik számomra járható útnak. Persze azt sejtem , hogy a többiek lehet nem értenek velem egyet, talán Jim kivételével, ezért még a következőket is hozzá teszem, de már csak akkor mikor beszállunk a kocsiba. Nem véletlen akartam előre ülni, így ha sikerül halkan kezdem szőni a szót Miles felé..
- Ha esetleg nem tetszik nektek vagy Mr Everettnek az üzlet, megértem de előre szólok hogy míg ezért a tagért pár ezer dolcsit fizet maximum a rendőrség, addig értem a CDS egy kisebb vagyont, bár gondolom ezt a felvételi lapomból nem szürtétek le, de hát Minden ember mögött áll egy "bábjátékos" - Jimmy-t nem hozom be a képbe, ráhagyom hogy ő mennyit kokáztat, elég ha csak a saját bőrömet viszem a vásárral, igazából, a bábjátékos szó pedig elég sokat elárulhat, a CDS és a rendvédelmiek is csak így ismernek, na meg tudhatják hogy mennyire szeretem feltörni a rendvédelmi szervek szervereit, és adatokat semmisíteni meg rajtuk. Egy szó mint száz, igazi kiberterroristának számítok, főleg azóta mióta Jimmel betörtünk abba az átkozott akadémiába, de talán most segíthetek, már pedig ha lehet mindent elkövetek hogy az a szerencsétlen ott bent ne halljon meg.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jun 11 2015, 07:46 PM
Quote Post
Profile


Nem ismeretlen előttem azoknak a kölyköknek a sorsa, mint, amelyik itt áll előttem és csak pillanatok választják el attól, hogy összeomolva meghúzza ravaszt. Ezért igyekszem megnyugtató lenni és bár szívesen felkenném a maszkost a háta mögött lévő falra, amiért a menekülésével valóságos vérfürdőt rendezett, ha nem akarok meghalni, most a kölyökre kell koncentrálnom.
- Fogd be szarcsimbók! – villantom a belepofázóra a szemem, mert szavaival és mozdulatával majdnem eléri, hogy a gyerek lőjön. – Nyugi kishaver!- emelem fel felé az egyik kezem, de megint lopok némi távolságot.
Értem miről beszél, nagyon is, de tudom, hogy hová vezetne, ha elsütné azt a ravaszt, ráadásul nincs kedvem meghalni sem.
- Nézd…..- kezdenék bele az újabb szövegelésbe, mikor meghallom Nil belépőjét, de vagyok annyira rutinos, hogy míg mindenki ráfigyel, addig egy utolsó nagy lépéssel elérjem a fiút és kikapjam a pisztolyt a kezéből.
Szinte gyengéden koppintok a fejére, hogy ájulásba taszítsam táram tanácsát követve, bár szívesebben küldeném a bandám tanyájára, de erre most nincs idő, itt van nekünk a szarzsák, aki miatt az egész nyamvadt Rókalyuk most körülöttünk fortyog.
Abban bíztam, hogy legalább ellenáll, vagy megpróbálkozik valamivel és akkor minimum ellőhetem a golyóit, de szinte azonnal a megadás pózába térdel.
- A ku&va anyád! – eresztem le dühösen a rászegezett fegyveremet, mert még sem lőhetem így le. – Mi a tökömre volt ez jó! – rúgtam bele egy törött ládába, ami a falnak csapódva esett szét.
Bár Jax megmentette az életem, még sem repestem a boldogságtól mikor megjelent, mert ő is elmehet a búsba! Most velünk van, vagy játssza a magányos farkast, aki hősködik!
Vetek még egy borús pillantást az eszméletlen kölyökre, aztán durván megbilincselem és felrángatom a földről a maszkost.4
- Kösz Jax! Bár meg kell valljam rühellem a meglepetéseket. – préselem ki magamból a szavakat. - Örülök, hogy egyben vagy Nil. – biccentek a barátom felé már némileg nyugodtabban. – Miles? – nézek rá, mert nem látom a medve termetét sehol.
A szirénák hangjára azért kissé megmerevedek, de aztán észbe kapok, hogy most mi vagyunk a jófiúk elvileg, így tovább vonszolom zsákmányunkat.
- Kivételesen, most előbb jobban örültem volna nekik. – húzom el a szám helyeslően Nil megjegyzésére.
Visszaérve a piacra már nyüzsögnek a rend őrei, de ha azt gondoltam, hogy a nyakunkba ugornak örömükben, hogy elkaptunk egy őrültet, akkor ebből csak a nyakba ugrós rész jött be, mert abban volt részünk rogyásig. Kemény találkozóm van a betonnal, ahogy legyűrnek és valószínűleg csak az ment meg, hogy Jax sorsára jussak a sokkolóval, hogy annyira meglepődöm, hogy mire feleszmélek más bilincsben ülök a rabszállítóban vele és Nil- társaságában.
Még mielőtt ránk csapják az ajtót látom, hogy a maszkost kommandósok cipelik el, Miles meg egy mentőben üldögél. Még bevillan James képe, aki megpróbál eljutni hozzánk, de szaruk terelik el, aztán már úton is vagyunk.
- Hát ez szuper! – dőlök az autó falának. – Rohadtul szorít ez a karperec!

15:29 - New Town, rendőrkapitányság; fogda

Nem nagyon szólalok meg, míg összezárva ücsörgünk, vagyis Nil inkább heverészik, de hát mindannyian tudjuk, hogy valószínűleg jól be van poloskázva a hely, így már csak ez miatt sincs túl sok kedvem cseverészni. Gondolom Nil-ben is felmerült, hogy bizony könnyen elképzelhető, hogy jó nagy szarban vagyunk, ha valaki veszi a fáradtságot és kicsit jobban utánunk néz, de ehhez képest nyugodtnak tűnik. Kifelé én sem pánikolok, mert felesleges lenne, de szó se róla ideges vagyok. És nem, nem a zsaruk izgatnak, hanem, ha fény derül kilétünkre, a CDS.
Nem nagyon kényeztetnek el minket, így kezdek rohadtul éhes is lenni, mikor meghallom a közeledő hangokat, amitől azért mindjárt jobb kedvem lesz. Everett érezhetően fölényes helyzetben van, amit alaposan ki is használ. Kezdem csípni a fickót! Főleg mikor kiderül, hogy a rendőrfőnököt szopatja!
Nekem nem kell kétszer mondani, hogy távozzak, de azért nem állom meg, hogy ne kacsintsak egyet a rendőrparancsnokra, mert mikor tehetem ezt meg még egyszer?
- Hálásak vagyunk Mr. Everett! – biccentek én is a férfinek. – És a társamnak igaza van, csak akkor voltak a fakabátok virgoncak, mikor minket kellett beledöngölni a földbe. – teszem hozzá és azért remélem, hogy elég erős az a nyakörv, ami a zsarukapitányon feszül.
Mondjuk Jax kérdései most az egyszer jogosak és engem is érdekelnek.
- Mi is kaphatnánk valami nyalási segédletet majd? Mert úgy látom lehet, hogy legközelebb ránk fér. – grimaszolok egyet, de aztán inkább figyelek hiszen a maszkosra terelődik a szó, aki ezek szerint mégis meg lesz.
- Ha már ennyit hajkurásztuk és majdnem feldobtuk miatta a talpunkat, akkor ezt egész jó hallani. – bököm meg Nil-t, aztán egy pillantást sem vetve a drága Charles-ra húzok erről a helyről minél messzebb.
Akárki is figyel engem ott fentről, most igazán sokat köszönhetek neki.

15:56 - Örök Fény Fejvadász Iroda

- Az lehet, de kimaradtál a buliból. – vigyorodom el, ahogy a nagydarab Miles-t meglátom, akin látszik, hogy nem túlzottan viselte meg a sérülés sem.
A főnök távozik, gondolom épp elege volt mára belőlünk, ahogy a mindig elkülönülő Jax-nek is, mert most is azonnal elhúz, ahogy megérkezünk.
- Fogalmam sincs, de utálom, hogy a sajt útját járja. – morgok Jax után nézve. – Már mondta Everett, hogy holnap hozzátok be. – bólintok Miles felé, majd utána NIl-re nézek. – Jó pihenést, én még bekapok valamit, mivel nem tudom milyen lett volna a börtön koszt, bár nem hiányzik, viszont kiesik a szemem, aztán követem jópéldádat. Alfa helyre jön? – kérdezem még meg mielőtt én is távoznék.
Nem nagyon időzöm a konyhában, csak pár szendvicset rakok tálcára, amiknek a feléig jutok mielőtt bealszom.

13:23, Második nap - Az igazság

Most alaposabban megnézem magamnak a pasast, mikor Miles behozza és éppen meg akarom kérdezni én is miért van még rajta a maszk, mikor James megelőz.
- Milyen kár? – mosolyodom el hidegen, ahogy ecseteli a nagydarab nyomozó, hogy nem lehet csak úgy leszedni. – Talán mégis meg kéne próbálni lerángatni róla……természetesen, csak akkor, ha nem óhajtja megosztani velünk a tudást, hogy miként lehet leszedni másként. – javaslom közömbösen.
Mire a fickót a kihallgatóba viszik, már mindenki megérkezik, a főnök, Jax és Nil is.
- Minek ennek pszichiáter? Szerintem semmi baja, csak szórakozik velünk. – csóválom meg a fejem, ennyi pátyulgatás hallatán és most kimondottan tetszik Jax javaslata, hogy beszélne a maszkossal….négyszemközt, mert talán arra gondol, amire én……
Én is előhalászok egy cigit és rágyújtok, miközben követem Miles-t és Nil-t egy távolabbi sarokba.
- Tőlem! Engem sem igazán érdekel a fickó hogyléte, különben is talán tényleg csak „dumálni” akar vele. – vetem fel vigyorogva.
Aztán egy csapásra el is tűnik a jókedv, ahogy kiderül Audrey-el mi történt.
- A jó édes……..! – káromkodom el magam és bár nekem is a maszkos jut eszembe, de talán hasonló célból most, mint Jax-nek, bár ő olyan nemtörődöm módon áll hozzá, hogy ismét kétségeim lesznek.
Én kiverném a szart is a mocsokból, de ő……..
Aztán jön Nil és kissé leesik az állam, de aztán pillanatokkal később már elismerően nézek rá, hiszen ő kapcsolat legelőször, bár erős kétségeim vannak, hogy ezt Miles-ék is így gondolják, ezért én is pisztolyt húzok és il mellé állok, hogy ne legyen kérdés én hol állok.
- Ez igazán nagy ötlet Nil, de nem túlzás egy kicsit az a szabadság? Egyebekben teljes mellszélességgel melletted vagyok.
Igyekszem úgy állni, hogy lehetőleg sakkban tartsak mindenkit, ha még sem lenne teljes az egyetértés, de szerintem Miles és James is kedveli annyira a lányt, hogy erről ne sokat vitatkozzunk.
A kocsiban aztán jön a következő ledöbbenés, mikor Nil kiteríti a kártyáit, mert fogalmam sincs mit akar ezzel, hiszen szinte feladta magát.
- Remélem nem az a terved, hogy a maszkosért cserébe kínálod magad, vagy mi? – nézek a barátomra kérdőn, majd a többiek tekintetét fürkészem, hogy miként reagálnak erre. – Audrey életének megmentése okés, de, csak, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, én Nil oldalán álltam és állok, bár nem áll szándékomban mártírt játszani. És nem hiszem, hogy szívesen venném, ha te ezt terveznéd.
Ha azon múlik, akkor én leszek, aki megszegi az alkut és, ha a maszkos meggyógyította a lányt, akkor szépen visszaadom a nyomozók kezébe, vagy lelövöm, vagy akármi, de nem hagyom, hogy a barátom a CDS kezére kerüljön. Az sem nagyon érdekel, hogy szavaimmal már rég elárultam, hogy egy pályán játszom a „Bábjátékossal”.



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Stefan Lynch
 Posted: Jun 13 2015, 04:40 AM
Quote Post
Profile


Nil & Jimmy:
-Talán Audrey az. - tippeli Miles Nil meglepődésére. -Épp ideje már, hogy a hercegnő is tiszteletét tegye.

Mire a tűzharcnak vége és Nil végre utoléri Jimmyt, úgy látszik épp időben érkezik. A kölyök rögvest hatástalanítja a fiút, aki búsan és tehetetlenül vagdalózik dühében.
Jim dühöngésére a maszkos nem reagál, de fejével végig követi a kölyök tekintetét.
Amikor Jax is megérkezik hozzájuk, elégedett mosoly ül az arcán, ahogy a többiekre néz.
-Nincs mit. - akassza a hátára a mesterlövészpuskát. - Azért bevallanám, hogy Mr. Everett küldött utánatok, mikor a drónokat kértétek és beütött a szar.
A sikátorból kiérve, River Road kommandósai gyorsan és hatásosan teperik a földre a bagázst, a maszkost kiemelve a csapatból. Nil morgolódására az egyik símaszkos kommandós is visszafordul.
-Én itt csak három őrültet látok, akik kiirtottak egy egész bűntanyát, miközben egy negyediket kergettek. - fordít hátat Nilnek, majd elvonul a társaival.

New Town, rendőrkapitányság; fogda
Mr. Everett érkezését kitörő örömmel fogadja a csapat, aki erre egyből próbálja is átvenni a szót.
-Túlságosan is sok pénzembe van ez az egész, beleértve titeket is. - nevet fel. - Na gyertek, gondolom ezek a töketlenek, így is elég borsot törtek az orrotok alá.
A fiatal rendőrtiszt haptákban állva értetlenkedik a kialakult helyzeten, de láthatóan semmit nem mer hozzátenni a történtekhez.
-Ezekkel meg nem kell törődni, nem ők fogtak el titeket, hanem azok a nyomoroncok ott a River Roadon. Az ott más körzet, más bagázzsal és más balfaszokkal. - igazítja meg a haját.
A rendőrfőnök már tátaná a száját, de Mr. Everett egy szigorú pillantására, rögtön befogja azt.
-Neked aztán van gyomrod fiam. - veregeti vállon mosolyogva Nilt a főnök. - Ami a nyalási segédletet illeti: nevek, címek és telefonszámok. Ha a hatóságok érkezésénél betudjátok mondani valaki befolyásos nevét, rögtön szorít rajtuk a póráz. Majd beletanultok, de amennyiben nem, nyugodtan mondjátok be az én nevemet, általában az is megteszi...

Az irodába érve a csapatot Miles fogadja, elégedett vigyorral a képén.
-Ne félts engem Jim, hidd el, eleinte jó párszor laposra ültem a seggem pár hasonló cellában. - veregeti vállon mosolyogva.
Nil távozásához Miles nem fűz hozzá semmit, túlságosan is kemény volt ez a nap, amit nem mellesleg egy csónakban tettek meg idáig.
-Remélhetőleg, bár James teljesen ki van borulva. - törli meg a homlokát a hatalmas férfi. - Pedig nem először szereli és van egy olyan érzésem, hogy nem is utoljára...

Második nap - Az igazság
A gyanúsított behozásakor Jimmy értetlenkedve hallja, hogy a titokzatos férfiről nem lehet csak olyan könnyen leszedni a maszkot.
-Olyan kár, mint például, ha betörnénk a fejét vagy épp levágnánk azt. A technikusok nem jöttek rá, így rajt maradt.
-Érdekes. - feleli James az állát vakargatva. - Talán belül rá van kapcsolódva az elméjére? Így csak a saját akarata vagy a halála volna képes felnyitni az álarcot.
-Azt akarod mondani, hogy ez az akvárium végig a fején marad, kivéve, ha kinyírjuk? - néz rá értetlenkedve Miles.
-Még nem tudom, majd megpróbálok kitalálni valamit, de egyelőre az Alfával kell... - keseredik el.
-Ez természetes... Menj csak.

Miután a maszkost a vallatóba zárják, Jax szólal fel.
-Sosem voltam valami nagy híve ennek a sok filozófiai szarságnak, de van egy olyan érzésem, hogy a ti kis barátotok ezzel még nem fejezte be, legalábbis szerintem. - harap újra egy nagyot az almába.
-Dehogynem! Ennek az idiótának itt befellegzett! - csap rá a tükörre a főnök, majd Jimhez fordul. - A munkáltatóim és két körzet rendőrkapitánya is támogatta a javaslatot az elmeállapot felméréssel kapcsolatban. Meg van kötve a kezem, de csak örüljünk, hogy eddig ennyivel megúsztuk a tegnapi mészárszéket.
Miután Mr. Everett kivonul új fordulatot vesznek az események. Jax a maszkossal kíván beszélni, amihez Milesnak nem igazán fűlik a foga.
-Mit árthat? - néz Nilre és Jimre. - Én nem bízom benne, ahogy abban sem, hogy az-az őrült odabent még mire képes.
A diskurzusnak James vet véget egy meglehetősen rossz hírrel. Közli a csapattal, hogy Audrey megsérült és az információja szerint haldoklik.
Egy rövid vita alakul ki a csapatban arról, hogy mit is kéne tenniük, amit Nil szakít félbe, majd rögvest a tettek mezejére lép. A maszkos a fejéhez szorított pisztoly láttán elegánsan nevet fel, mielőtt válaszolna.
-Természetesen, megtudom csinálni. - szólal meg azon a nyájas, de mégis fülbemászó hangján. - A szabadság azonban édeskevés, komolyan azt hiszitek ti fogtatok el? Azért vagyok itt, mert itt akartam lenni és a hajszátok közben még egy egész negyedet is megtisztítottam a bűnözéstől. Erre mondom én azt, hogy sikeres nap...
Egy pillanatra csend ül a teremre, majd folytatja.
-Megteszem, de tartozol nekem egy szívességgel, ami alól nem lesz kibúvó, ez így megfelel? - néz fel Nilre, eközben a maszkon Nil tükörképe látszódik.
-Te teljesen megőrültél? - lép mögé Miles. - Komolyan ki akarod vinni ezt az őrültet? Mr. Everett...
-Mr. Everett most nincs itt. - szól közbe mogorván James. - Arról nem beszélve, hogy Nil már döntött...
-Döntött... - áll le egy pillanatra Miles. - Segítek. Viszont, ha ezt tesszük, akkor jól kell csinálnunk.
-Itt mindenki teljesen hülye? Most komolyan... Ez a tag zsinóron rángat titeket ide-oda, mint valami bábokat. Én inkább megnézem, hogy hol sérült meg Audrey, kicsit kérdezősködöm, talán valaki látott valamit. - legyint a többiekre a sebhelyes arcú Jax, majd kivonul a vallatóból.
-Ebből én is kimaradok, inkább tovább javítom azt a tagot, aki tegnap igazából is tett értetek valamit. - lép át a küszöbön James, majd az ajtófélfának támaszkodva, megáll egy pillanatra. - Nyugi, ha Mr. Everett kérdezné, én nem tudok semmiről.

Miles eléjük jár a kocsival, aminek a hátsó részébe Nil és Jimmy könnyedén bepakolhatja a megbilincselt maszkost.
-Újabb kiruccanás a szabadba, mily csodás. - teszi szóvá, miközben rácsukják az ajtót.
A kocsinak nincs rabszállításra kialakított része, így a maszkos az utastérben utazik a többiekkel, annyi különbséggel, hogy az előtte lévő szék támlájához lehet bilincselni. Így Nil vallomását Milesnak, az idegen is hallhatta.
-Hogy mi van? Milyen bábjátékos? - ráncolja a homlokát a férfi. - Na és mi a tökömért akar téged a CDS?
A rádió kezd sisteregni, majd egy köhécselés után James szól bele.
-Mr. Everett és én tudtunk róla. Egész jó az átvilágító rendszerünk... - közli hidegen. - Mármint arról, hogy az Anarch tagja vagy. Arról már nem, hogy te vagy a híres nevezetes "bábjátékos", bár egy idő után sejtettem. Túlságosan is kíváncsi természeted volt a rendszereinket illetően, arról nem is beszélve, hogy túlságosan sokat tudtál egy elmés technikushoz képest. Lényeg a lényeg, nálunk az Örök Fénynél ez nem számít. Mr. Everett szerint, amíg a munka el van végezve, bárki játszhatja a szorgos hangyát.
Miles egy halk morgást enged el, majd hátradülleszkedve felsóhajt.
-Én meg már azt hittem, hogy felmondasz. Ne ijesztgess! Fogalmam sincs mi, vagy mi volt a dolgod az Anarchnál, de nem is érdekel. - néz hátra Jimmyre, majd Nilre. - Ahogy a tiéd sem számít. Az Anarchot kevésbé csipázom, de titeket csíplek és csak ez a lényeg. Szóval akár mehetünk is nem?


14:15 - New Town, Végső Menedék Magánklinika
A kórház ajtajában élesen csikordulnak a kerekek, ahogy Miles megáll előtte. A kesztyűtartóból előránt egy pisztolyt, majd a kocsi hátuljához siet, hogy kinyissa az ajtót.
Belépve a recepciós pult fogadja őket mögötte egy huszonéves gyakornok fiú áll, aki szélsebesen emeli a kezeit a magasba, mikor meglátja Milest a kezében egy pisztollyal.
-Csak nyugi, merre van Audrey Pine szobája?
-Egy p-p-pillanat. - hebegi a fiú, majd kettőt nyom a terminálon. - H-harmadik emelet, tizenötös szoba.
-Köszi.
A hatalmas lifthez érve, hangos sikoly és elképedt arcok fogadják őket, ahogy a betegek és a látogatók menekülnek az útjukból. Egy mankós öregúr, szinte már meg is gyógyul a nagy ijedtségben.
A liftbe szállva gyorsan és könnyedén érnek fel a harmadikra. Egy biztonsági őr ül a lift mellett, aki Milest meglátva, már félre is dobja a pisztolyát. Innen egyenes út vezet a tizenötös kórteremig...
Belépve a látvány meghökkentő, a szoba bár gyönyörű és felszerelt, Audrey látványa aggasztó lehet. Arcát zúzódások csúfítják, a kezén és a lábán horzsolások nyomai látszódnak. A lány eszméletlen, feltehetőleg mély altatásban tartják vagy egyszerűen kómában van. A szájából csövek lógnak ki, mellette a gépek unott hangon pittyegnek. A maszkos eközben diszkrét köhintéssel hívja magára a figyelmet.
-Bocsánat, hogy közbeszólok, de bilincsben nem tudok segíteni.
-Mindjárt gondoltam. - néz Nilre Miles, majd szó nélkül leveszi a bilincset.
Az álarcos idegen gyengéd lépésekkel közelíti meg Audreyt, majd végigsimítja kezét a lány arcán. A következő percben közel hajol hozzá, majd halkan a fülébe súgja a következőket:
-Ne félj gyermekem, hamarosan újra a körforgás részét képzed. - a maszkos egy pillanatra megfordul és Nilre bámul. - Segítek, de utána te velem jössz, míg a többiek visszatérnek a bázisotokra vagy minek is hívjátok azt a helyet. Te leszel a hírnököm...
Az idegen Audrey hasára teszi a kezét, majd ezüst kesztyűje vörösen kezd villogni. A következőkben egy kis tű bújik elő a maszkos kesztyűjéből, ami szinte azonnal szúr bele a lány hasába, akár egy injekció.
-Mi a... - képed el teljesen Miles.
A gépek hirtelen hangosabban, szinte élettel telibben kezdenek el pittyegni, majd kopogás hallatszik az ajtón.
-Elnézést... - nyit be egy orvos. - Hallottam, hogy kitört a pánik, majd azt is, hogy kihez jöttek. Ismerem a főnöküket, szóval vetnék egy pillantást még a...
A doktor elképedten áll a helyzet előtt, amikor jobban is szemügyre veszi a gépeket.
A fejét forgatja, hol a betegre, hol pedig a berendezésre, hogy hátha itt valami félreértés történt.
-Ezt nem értem... - nyel egy nagyot a kórlapot bámulva. - Itt az áll, hogy a beteget mély altatásban tartjuk, a sérülései miatt.
A maszkos önelégülten nevet, miközben a lányra pillant.
-Akkor én azt hiszem végeztem. Uraim, ha megbocsájtanak mi távoznánk. - biccent Nilre.
-Azt hiszed ennyi? - mordul rá Miles.
-Csak annyival tudok segíteni az önök problémáján, hogy "Minden itt dőlt el". - kocogtassa meg a maszkot, a fejére célozva ezzel. - Jól jegyezzék meg...

Nilnek most döntenie kell, hogy a maszkossal tart, vagy esetleg visszaviszi a központba. Miközben Miles és Jimmy előtt is ott a döntés, hogy mit kezdenek egy ilyen helyzetben. Eközben Audreyn is a gyógyulás jelei látszódnak, a horzsolások nyomai kezdenek felszívódni a testén...
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Jul 10 2015, 10:55 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


\\Fogda\\

Nem szeretem a fogdát de az igazat megvallva ültem már néhányszor pár napot szóval nem annyira új a helyzet. Az viszont kellemesen érint hogy Mr Everett nem hagy minket a szószban, így nemsokára ki is szabadít minket latba téve minden "hatalmát". Nevetek az öreg elmés szavain
- Mondjuk úgy hogy sok szarban volt már részem, ez pedig erősíti a gyomrot - Válaszolok Everettnek majd Jimmy bökésére is biccentek bár arcom már korántsem olyan derűs mint eddig
- Lehet... de ne igyunk előre a medve bőrére Jim. Elkaptuk de nem ültették le. Igazából én helyben fejbe lőttem volna - Sóhajtok , de hát mindegy ez már nem a mi hatáskörünk. Nemsokára ismét az örökfény fejvadászirodának épületében vagyunk, ahol néhány szót váltva a többiekkel úgy döntök én magam is nyugovóra térek, hagyva őket hogy folytassák a munkát. Mondjuk James-t nem irigylem, szegény kopót tényleg eléggé taccsra vágták.
- Minden jót srácok, neked is jó pihenést Jim - Köszönök el a társaságtól, s legközelebb csak egy jó pihentető alvás után fogom őket újra látni.

\\Második nap. Az igazság\\

Amilyen jól végződött a tegnap ma olyan gyomorrúgóan rosszul indul. Először itt van ez a maszkos, aki még mindig hagy maga után némi titkot. Egy elmés kis kijelentéssel köszönök be a társaságnak, miközbe belépek a terembe, majd hallgatva a többiek szavait csak megrántom a vállam.
- Egyetértek Jimmyvel. Ezt a tagot egyáltalán nem zavarja hogy zárkába dughatjuk. Túl magabiztos, de attól még egyáltalán nem nevezném őrültnek. Ami meg a maszkot illeti lenne néhány ötletem, de egyenlőre nem akarok találgatni. Szerintem ne szórakozzatok azzal hogy megpróbáljátok leszedni, lehet több kár lesz benne mint haszon ha sikerül - Mondom elgondolkozó pillantással miközben egy cigit dugok a szám sarkába és rágyújtok. Sok minden jár a fejembe, az első hogy mi a francot akarhat ettől a tagtól Jax. Egyáltalán nem tűnik pszichológusnak de ami még jobban zavar, hogy ami mond arra jó magam is gondoltam ma már nem egyszer. A kapitányság követeli az elmeállapot felmérést, a főnöknek meg van kötve a keze. Magyarán elég nagy gebasz van, nem tehetünk semmit. Legálisan legalábbis.
- Miért beszélsz úgy hogy a Mi kis barátunk? Tudtommal te is a csapat része vagy legalábbis még.. - Pirítok rá Jaxre majd Miles felé is vetek egy kissé idegesebb pillantást.
- Sok mindenre. És ha a számításaim igazak van egy olyan érzésem hogy ennél a tagnál az őrültség paradoxon lenne. De erről majd később - Mondom kissé elfojtott hangon. Van valami ami belülről mardos, mondhatni egyfajta kétség hogy egyáltalán emberrel van e dolgunk. Túl precíz, túl kimért és mintha egy lépéssel előrébb járna. Ez tuti nem egy őrült de még az is lehet hogy nem is ember. Ezt viszont még nem hozom fel társaim előtt.
- Meglehet hogy csak dumálni akar vele, de tarts a szemed a fickón. Nem bízok benne- Szólok oda hallkan Jimmynek. Minden esetre a további diskurzust egy hír töri meg amire úgy tűnik egyikőnk se gondolt. Audrey... most már világos miért nem láttam tegnap óta, s ha a hírek igazak haldoklik. Bár nem rég óta vagyok ez a kis csapat része de úgy érzem most az egyszer nem a munkámat fogom végezni, hanem segíteni szeretnék nekik. A kis csajt amúgy is kedvelem , túl életvidám ahhoz hogy ilyen korán meghalljon. Kis idő, és jó adagnyi erő kell hogy végre elhatározzam magam. Azt hiszem csak egy lehetőségünk van, és ez a szemétláda ott bent pontosan tudta. Kivont fegyverrel megyek be hogy feltegyem neki az ajánlatom. Az arcom komor, s egyetlen izom se rándul rajta, de belül szinte tombolok az idegességtől. Ez a rohadék pedig még nevet is.
- Ne hidd, hogy ezzel a kijelentéssel egy cseppet is megleptél volna. Látszik rajtad hogy örülsz hogy ide kerültél. Te tudtad hogy ez fog történni nemde? - Döntöm oldalra a fejemet, de a pisztolyt még mindig magabiztosan a másik feje felé fordítom.
- Pontosabban velünk végeztetted el a piszkos munkát.... Cöh... az úr angyala mi? - fintorgok egy pillanatig, miközben tekintetemmel folyamatosan a saját tükörképemet nézem a másik sisakján. Kísérteties hogy nem tudom mit gondolhat, nem látom a reakcióit, mintha nem is emberi lénnyel beszélnék.
- Azt hiszem nincs más választásom... De ezt is előre tudtad nemde? - Felelem sötét mosollyal miközben leeresztem a fegyvert majd a többiekhez vissza térve ismertetem is hogy mit akarok tenni. Jim szavaira csak idegesen elmosolyodok.
- Kösz Jim, ez sokat jelent nekem. Ami pedig a kérdésedet illeti, de túl nagy ár, de te mit választanál. Hagynád Audrey-t meghalni egy koszos korházban, csak azért hogy itt tartsd ezt a rohadékot, aki valószínűleg úgyis pár nap múlva szabad lábra kerülne? Ne felejtsd el, nem tett semmit amit rá tudnánk bizonyítani, ő nem gyilkolt- Emlékeztetem a barátomat, s ezzel talán meg is erősítem hogy miért döntöttem így.
- Igen ki akarom vinni. Te nem akarod hogy Audrey meggyógyuljon?- Döntöm meg a fejemet és pár pillanatig kíváncsi tekintettel vizslatom Miles-t majd James szavaira is biccentek.
- Igen döntöttem, ha benne vagytok örülök, ha nem akkor.... akkor majd Miles azt mondja a főnöknek hogy leütöttem és elvittem a foglyot. - felelem egy kissé sovány mosollyal Miles felé, ami elég vicces lehet tekintve a kettőnk közötti súlycsoport különbséget. Szerencsére azonban nem kell oldalt választanom, a csapat velem van kivéve.....
- Akkor húzz a picsába Jax - Csattanok fel idegesen, de szerencsére a tag elhagyja a termet, szóval legalább miatta nem kell idegeskednem. Kicsit várok míg a többiek kimennek a teremből , majd mikor már csak én és James maradunk bent oda szólok a fickónak.
- Figyelj, a fegyvereitekben van nyomkövető nemde? tégy meg egy szívességet és ha már itt maradsz ellenőrizz le mindenkit hogy merre megy és hol van. Nem bízok Jaxben. És sok szerencsét a kopóhoz- Intek neki, majd követem a többieket. A kocsiba ülve azonban továbbra is töröm a fejemet hogy mi is lehet ennek a maszkosnak a valódi célja, hogy van Audrey és mi lesz ennek az egésznek a vége.
- Én befognám a helyedbe - Pirítok rá a kupola fejűre de nem maradok sokáig csendben ,elvégre meglehet ezzel a lépésemmel most megint elmenekülhet ez a szemétláda, nincs más választásom azt hiszem csere ajánlatot kell tennem.
- Valamit valamiért Jimmy.... -
Felelem tömören. Látszik az arcomon hogy nem szívesen teszem ezt, de ezután jön csak a meglepetés. Az még semmi hogy Miles nem tudja ki vagyok, de azon kissé le esik az állam hogy James ilyen hamar lenyomozott, s bár azt nem tudta ki vagyok, de így is amit eddig kiderített az igencsak meglepő.
- Ejha James... A végén még kiderül hogy te meg a főnök vagytok rám a legveszélyesebbek. Máskor óvatosabb leszek a visszafogott technikusokkal és a kedélyes cégvezetőkkel - Válaszolok cseppet jobb kedvűen vissza hiszen megtörtént amit nem is hittem. Nem érdeklem őket, legalábbis még.
- Abban nem lesz hiba. Különben is arról már lemondtam amiért eredetileg ide jöttem - Vallom be, majd Jimmy felé tekintek. Jól esik hogy ez a kölyök kitart mellettem, pedig szinte ő is alig ismer még, s meg is tehetné hogy csak simán hallgat. Talán igen, talán ezt hívják igazi barátságnak.
- Kösz kölyök... - Mosolygok rá Jimre, majd Miles hangja ránt vissza a valóságba a gondolataimból, amire csak megrántom a vállam.
- Mondjuk úgy hogy felnyomtuk a CDS rendszerét és szereztünk pár infót ami szúrja a szemüket - Adok rövid választ, de további diskúrzusra nincs idő lévén megérkeztünk a korházba. Bár Miles reakciója cseppet meglep, koránt sincs ellenemre, hogy így gyorsabban jussunk el Audreyhoz.
- Mondták már, hogy lehengerlő a stílusod? - tekintek még mindig kicsit meglepődve Miles felé, végül aztán megérkezünk Audrey szobájába, ahol cseppet sem szép látvány fogad minket. Rossz így látni ezt az életvidám lányt, úgyhogy nagyon remélem hogy nem a semmiért vállaltam kockázatot és sikerül meggyógyítani.
- Amiatt ne aggódj. El leszel oldozva - Mondom de tekintetemet még mindig a szétroncsolt lányon tartom. Nemsokára már azt látom ahogy a maszkos immáron szabadon lép oda hozzá, majd kezdi el gyógyítani Audreyt. A szavakra azonban kissé megrándul az arcom, de végül bólintok.
- Ha betartod az ígéreted én is az enyém - felelem komor hangon, de amikor Miles meglepett hangját hallom csupán hűvösen vágok közbe.
- Nanorobotok... Sejtettem. Egész varázslatos nemde? - Vágok egy fintort Miles felé majd megérkezik a doki is, aki rögtön viszgálni kezdi a lányt. Ahogy nézem a maszkos tényleg betartotta amit ígért, és sajnos nekem sincs más lehetőségem. Ha másképp választanék meglehet más fizetné meg az árát.
- Nem is kell hogy értse - Felelem a dokinak miközben hátat fordítok neki s lassan az ajtó felé megyek a maszkos után. Jimmy és Miles felé csak egy nyugodt pillantással jelzek hogy minden rendben van, én döntöttem így.
- Majd valahogy boldogulok... Jó volt veletek, Jim, Audreynak adj egy cuppanósat a nevemben és.... tartsátok nyitva a szemeteket.- Halkul el a hangom, végül pedig ott hagyva őket kilépek az ajtón, majd amikor a lifthez érünk némán állok meg a maszkos mellett.
- Most már eleget játszottál. Mikor gyártottak, hányadik generációs vagy, és ki a frász teremtett? A CDS korlátozott MI-ket használ de te teljes értékű vagy... Azokkal a Nano botokkal amik a karjaidban vannak sok embert lenyűgözhetsz de ettől még nem leszel mindenható... Mi a frászt akarsz tőlem? -Teszem fel a kérdést, most már cseppet sem leplezve hogy pikkelek rá. A többiek előtt nem akartam ilyen találgatásokba kezdeni, remélem értették mire gondoltam az utolsó szavakkal
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jul 17 2015, 08:18 PM
Quote Post
Profile


Bár egyelőre nem lepleztük le magunkat Nil-lel, hogy valami is összefűz minket az itteni munkánkon kívül, de azért az tagadhatatlan, hogy általában egy rugóra jár az agyunk. A maszkossal kapcsolatban engem nem izgatna különösebben, ha a fél arca is lejönne az álarccal együtt, lehet, hogy ha elkezdenénk lekapni róla, meggondolná magát és inkább együttműködne, de mivel kettőnk közül Nil gyakorlottabb a technika világában, így végül csak megvonom a vállam, különben a többiek sem lelkesednek egyelőre az erőszakos eltávolításért, aztán meg a fő szakértő James is eltépett, érthetően Kopó fontosabb volt számára és ezen nem is csodálkoztam.
Jax hozzáállása eddig is elég kirívó volt, soha nem jött velünk együtt sehová, állandóan megjegyzéseket tett vagy gúnyolódott, ezért tőlem is kapott egy rosszalló szemvillantást Nil szavai mellé.
- Nem tudom, hogy őrült-e vagy készül valamire. – rázom meg a fejem a homlokomat ráncolva. – Rossz érzésem van vele kapcsolatban. Túl nyugodt, túl könnyen adta meg magát, mintha készakarva tette volna…….Ha ő az aki angyalt játszott a templomban, akkor azt mondom még semmit sem láttunk tőle.
Hiszen végül is nem ő csinált mészárszéket a Rókalyukból, hanem csak kihasználta az alkalmat. Még a kisujját sem mozdította meg.

Hát ha valakit be kell áldozni, hogy lássuk mit akar a fickó, akkor már inkább Jax legyen az, úgy sem hiszem, hogy sokra menne vele, de természetesen bólintok a halk megjegyzésre Nil részéről.
- Egy percig sem bíztam benne, mióta megláttam.
Ám nem tudjuk meg, hogy vajon mi lett volna, ha Jax-ot kettesben hagyjuk a „Gyógyítóval”, mivel James mondandója mindenkit ledöbbent és elsőnek Nil tér magához, aki nem sokat tököl. Én is megkedveltem a lányt, még ha nem is régen ismertük, de közvetlensége és kedvessége, ahogy egyből a csapat részének tekintett minket, természetesen nem hagyott érintetlenül senkit.
Barátom ennek ellenére meglepett a heves megmozdulásával, de az egy percig sem volt kétséges, hogy bármit is tervez mellette fogok állni, különben sem lopta be magát a maszkos a szívembe.
Minden esetre kíváncsian vártam a fickó reagálását, miközben az én kezem is a pisztolyomon játszott és igyekeztem szemmel tartani az iroda többi jelen lévő tagjait, mert nem biztos, hogy jó néven veszik Nil megmozdulását vagy a következményeit.
Ééés! Így legyen ötösöm az Elysiumi lottón, amikor vidáman a fejünkhöz vágja, hogy nem mi voltunk ám az ügyesek, hanem ő akarta így! Persze erre már a társam is felhívja a figyelmet, ha a többieknek nem esett volna le.
- Te vagy a CDS álma, haver! – bólogattam gúnyosan. Meg is tapsolnálak, ha lenne hozzá kedvem.
Viszont elkomorodom azonnal, ahogy látom Nil elteszi a fegyvert, mert szinte sejtem, hogy mit akar majd tenni, amihez nem fűlik nagyon a fogam és ennek hangot is adok, mert csak ennek a mocsoknak a terveit követjük.
- Nem….., de ….áááááá! Igazad van, de nem tudhatjuk mire játszik! Mit akar tőled? – ingatom meg a fejem elégedetlenül, mert kényszerpályán vagyunk.
Természetes, hogy Miles és a többiek is eléggé döbbenten veszik tudomásul a történteket és nem lehetek biztos benne, mi lesz ezek után, de hát vágtuk ki már magunkat Nil-lel ennél keményebb helyzetből is, csak akkor nem kedveltem a körülöttem állókat. Nem szerettem volna, ha harcra kerülne sor egy ilyen ……öntelt csótány miatt.
Megkönnyebbült vigyorral fújom ki a levegőt, mikor kiderül, erre nem kerül sor, Miles velünk van, James is, bár teljesen megértem, hogy ő inkább csak fedez minket hátulról, egyedül Jax aggaszt, aki ráadásul megint külön utakon indul el. De még sem lőhetem le! Mégis csak megmentette az életem, akármit is gondolok róla, nem hiszem, hogy rohan a főnökökhöz árulkodni.
Nem mondom, hogy nem vagyok ideges, míg ki nem jutunk, de végül gond nélkül sikerül és hamarosan már a kocsiban élvezhetjük a maszkos savanyú humorát.
- Ja fogd be haver, mert kipróbálhatod mennyire véd az a szar egy fegyver markolatának ütésétől, én igazán kíváncsi vagyok. – egészítem ki Nil tömör reakcióját.
Barátom és harcostársam vallomása azonban eléggé váratlanul ér, pedig aztán volt már sok mindenben részünk együtt.
Értetlenül meredek Nil-re, de kis habozás után elernyednek a szavai után megfeszült izmaim és belenyugvóan dőlök hátammal a kocsi falának.
- Hát akkor csak vágj bele Nil. – utalok Miles meglepett kérdésére, mert bár ugyan nem utalt rám is a beismerése, de ha valaki nem volt vak, rájöhetett ezek után, hogy van valami kapocs köztünk.
De ma egyik meglepetés ér a másik után, hiszen kiderül, hogy az Iroda tisztában volt vele, kikhez tartozik Nil, bár rólam egyelőre nem esett szó, nem gondoltam komolyan, hogy csak róla derítettek ki mindent, bár az is igaz én nem voltam az anarch tagja.
Miles azonban gyorsan kapcsol és még gyorsabban teszi túl magát a dolgon, talán ő sem volt az a hófehér lélek, mint amit gondolunk róla, ki tudja.
- Hát ez……ma még meglep valaki? És tudod Nil,hogy én minden őrültségben benne vagyok.– mondom egy vigyorral a képemen, ami aztán elhal, mert semmi okom a vidámságra, főleg, ahogy megérkezünk a klinikára.
Miles nem sokat tököl, ahogy megérkezünk stukkert ránt és már cipeli is befelé a megbilincselt maszkost, mindenkire a frászt hozva, aki látja kis csapatunkat.
- És kellően figyelemfelkeltő is. – húzom el a szám, mert szerintem nem sokat kell várni majd a biztonsági szolgálat embereire sem ezek után.
Felhúzunk a harmadikra további nem kevés feltűnést keltve, de meglepő módon minden akadály nélkül. Talán az elszánt képünkre van írva valami?
Hát a lány…….nem túl jól néz ki, én meg utálom a kórházakat, így inkább a háttérbe húzódom, maradok az ajtónál és le nem veszem a szemem a maszkosról, ha netán tervezne valamit…..hiszen már a bilincset is leszedette magáról.
Újabb szájhúzás részemről, ahogy meghallom miket suttog neki.
~ Ezt a maszlagot! ~
- Dologra! – mordulok fel, majd nagy szemeket meresztek. – Meg a nagy lószart! Ezt felejtsd el! Nil nem megy nélkülem sehova! – csattanok fel.
Ha elengedjük az egy dolog, de hogy a barátomat is elvigye magával, egyedül, azt lesheti!
De közben megtörténik amiért jöttünk és,a hogy eddig sem hittem a csodában, most meggyőződhettem, hogy jól tettem, bár én távolabb álltam, de társam szavaiból megtudtam, hogy csak a modern technika volt a bizonyos „csoda”.
Végszóra toppan be az orvos, aki persze nem ért semmiből semmit és igaza van Nil-nek, jobb, ha ez így is marad. Már így is többen vannak benne ebben az egészben, mit egészséges lenne.
Pár pillanat múlva azonban egyáltalán nem érdekel a doki, csak a maszkos és Nil.
- Semmit nem adok át! – rázom meg a fejem elszántan maradva az ajtóban és most én húzom elő a fegyverem. – Nem mentek el nélkülem. Én nem adtam a szavam ennek itt, így simán lelövöm, ha kell. És akkor megláthatjuk, milyen különleges van ott, ahol „minden eldől”, vagy ugyanúgy felkenődik a falra, mint más agyvelő.
Határozottan nézek a fényt visszatükröző maszkra és nem érdekel, hogy Nil el akarja játszani a becsület bajnokát. Én a nyomornegyed világában nőttem fel, ennél aljasabb módszerektől sem riadok vissza, ha kell.
Remélem felfogja, hogy komolyan beszélek és nem kell kipróbálnom, hogy mennyire ember vagy „angyal”.
Mert bár én nem vagyok olyan jó, mint Nil, de a tenyerből kicsúszó tű, a levehetetlen maszk nekem is beindította az agyamat.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Stefan Lynch
 Posted: Jul 18 2015, 02:27 AM
Quote Post
Profile


Nil & Jimmy:

-Itt egyáltalán nem az a lényeg, hogy van-e rajta maszk vagy nincs. - zárja le a cseverészést Jax. - Felteszem egyikünk se ismernél fel, ha levenné ezt a maskarát és még, ha egy rövid háttérkutatás során azonosítani is tudnánk, szerintem a tag precizitását elnézve, nem sok infóval gazdagodnánk...
-Ettől függetlenül én szívesebben néznék a fickó szemébe, mintsem a saját tükörképemre. - teszi hozzá Miles.
-Ezt megtudom érteni. - vigyorodik el Jax.
-Baszódj meg, Jax. - próbál komoly képet vágni Miles, de hiába. Szemmel láthatólag néha még a monstrumnak is jól esik néha kiereszteni a gőzt, még ha egy nem is szívlelt társával kell is ezért szócsatáznia.

Viszont miután Nil megkérdőjelezi Jaxet az üggyel és a csapatszellemmel kapcsolatban, az meglepetten húzza fel a szemöldökét.
-Vártam már ezt a kérdést. Nem tudtam, hogy ki teszi majd fel, de számítottam rá. - húzza mosolyra a száját. - Mr. Everett tudtommal mindenkinek szabad kezet adott, hogy járjon utána a különböző furcsa eseteknek, amik Elysiumban történnek mostanság. Nos, ha jól emlékszem ti voltatok a lelkes jelentkezők erre az ügyre, amit meg is kaptatok. A magam részéről tartózkodtam.
-De mégis itt vagy. - böki oda Miles.
-Na ne már Miles! Ne légy már ilyen gyerekes! Most komolyan?! - teszi mindkét kezét a magasba értetlenkedve. - Nem mindennap hoznak be egy maszkos őrültet, akiről semmit sem tudni és azt hiszi magáról, hogy valamiféle istenség. Lefogadom, hogyha enyém volna az ügy és én hoztam volna be ezt a fazont, ti mind ugyanígy kíváncsiskodnátok a helyzetet illetően.
-Ezzel engem egyelőre meggyőzött. - néz tétlenül Jimre és Nilre a behemót. Azonban Jax gyorsan visszaveszi a szót és Jimmy elé lép.
-Na végre valaki, akinek helyén van az esze! - néz egyenesen Jimbo szemébe Jax. - Kissé túlharsogtunk, de az igazság mindig kihallatszik a tömegből nem igaz? Nekem se szimpatikus ez az őrült odabent és, ha visszagondolok arra milyen könnyen hülyét csinált belőletek... az egyszerre megmosolyogtat és megijeszt...

A kihallgatószobán belül már Nil lép a színre, megtörve ezzel a már eddig is elég feszélyezett hangulatot. A maszkos jót nevet Nil és Jimmy kijelentésén, majd sorban le is reagálja őket.
-Sejtettem, hogy elér valakihez az üzenetem, de én úgy hittem a rendőrség lesz az. Szerencsére a ti kis irodátok sokkal szórakoztatóbb bagázsnak bizonyult, mint azok ott a kapitányságon. - rázza meg a fejét. - "A CDS álma"? Ezt bóknak veszem, bár sosem tartottam őket elég érdekesnek.
Nil kijelentését az úr angyalairól a maszkos egy szimpla vállrándítással letudja.
-Nem tetszik, hogy nála van az aduász... - morgolódik hátul Miles, inkább csak magában, mintsem a többiekhez szólva.
-Arról sem volt tudomásom, hogy valaki megsérült, de állok rendelkezésetekre. - közli hidegen. - A fiatalember kérdésére pedig: szükségem van valakire, aki képes felrúgni az asztalt, még ha ezáltal a saját társaival is kell szembefordulnia...
-Rühellem, hogy rébuszokban beszél. Se eleje, se vége a mondandójának, csak folyamatosan áramlik ki belőle... - zsörtölődik tovább Miles.
Ahogy Nil helyzete egyre élesedni látszik a mentőakció kapcsán, úgy döbben rá, hogy Miles és Jimmy is az ő pártján állnak.
-Azért megnéztem volna Mr. Everett képét, amikor beadom neki, hogy te ütöttél le. - kacarászik Miles. - Azonban ez most nem fog kiderülni, veled vagyok.
-Úgy lesz nyugi, úgy lesz... - emeli mindkét kezét megadóan a magasba Jax, majd lassú léptekkel távozik.
-A nagyjában van nyomkövető igen, de nem mindegyikben. Azért megteszik minden tőlem telhetőt, ne aggódj.- feleli röviden James. - Azért köszönöm Nil...

A kocsiban:
-Ezt szerintem Mr. Everett is örömmel fogja hallani. Legalább egy szélsőséges kémmel kevesebb.- reccsen fel a rádió túloldalán James.
Miles elismerően füttyent, amikor meghallja, hogy Nilék miként szórakoztak a CDS-el és egy könnyed mosoly is az arcára csúszik.
-Ti Anarchosok sem vagytok teljesen épek. - nevet fel.

Klinika:
-Páran már említették. - fogja rövidre Miles. - El sem hinnéd, de ezt már sokkal többször hallottam Jim.
A harmadikra könnyedén feljut a csapat és szemmel láthatólag a biztonságiak sincsenek felkészülve az olyan helyzetekre, mint Miles. Így rövidesen Audrey kórtermében találják magukat.
A maszkos elégedetten bólint a bagázsra miután eloldozták, majd rövid időn belül be is tartja az ígéretét.
-Nanorobotok? - kérdez vissza a maszkos. - Sosem állítottam, hogy kézrátétellel gyógyítok, de a nanorobotoknak sincs sok köze ehhez a folyamathoz. Nevezzük az egyszerűség kedvéért egyfajta kísérleti gyógyszernek, ez már sokkal jobban fedi a valóságot.
-Tehát valamiféle ismeretlen szarral szurkáltad? - mordul rá Miles.
-Nem. Egyszerűen ez a szó írta körül a legjobban a gyógymódot. - igazítja meg a nyakkendőjét az idegen.
A csevej után betoppanó orvos értetlenül áll a szituáció előtt, és szinte képtelen levenni a szemét Audreyról és a gépekről.

Eközben Nil is meghozza a maga döntését, ami szerint a maszkossal folytatja útját. A liftig viszont nem jutnak el, hiszen a kórterem ajtaját Jimmy állja el és félbe is szakítja Nilt, mikor az további kérdéseket szögezne az idegennek.
-Áh! - igazgatja meg az öltönyét a titokzatos férfi. - Úgy látom a társad tisztában van vele mit jelent a bajtársiasság. Talán kissé ijesztő is, hogy mennyire. Azonban nem szándékozom újra az iroda vendégszeretetét élvezni, így feloldozlak az ígéreted alól hírnököm.
-Csak nem gondolod, hogy hagyunk kisétálni? - kapja elő a pisztolyát Miles.
A maszkos lassú léptekkel közelíti meg Nilt, majd a vállára teszi a kezét.
-Sajnálom, hogy így válnak el útjaink. Egy nyitott elme képes lett volna befogadni, mindazt, mivel szembesülnünk kell... -azzal egy hatalmast lök a férfin, mitől az a falnak vágódik. A következő pillanatokban a maszkos Jimnek iramodik és az ajtónak vágja. Jimmy pisztolya azonban háromszor is elsül a kórteremben, amiből kettő a maszkos mellkasába fúródik, egy pedig a mögötte álló orvos hátába. Az idegen egy könnyed pillantást vet a mellkasára, amiből vér helyett, valami fura anyag kezd ömleni megállás nélkül. Miles eközben egy hatalmasat rúg a maszkosba oldalról, amitől az szinte szabályosan beépül a falba. Az idegen nehézkesen feltápászkodik, mialatt mögötte potyogni kezd a vakolat.
-Na gyere, te kotonfejű! - emeli mindkét kezét a magasba Miles, ahogy felveszi a küzdő pozíciót.
A maszkosnak nem kell kétszer szólni, nyugodt léptekkel közelíti meg a monstrumot, aki épp hatalmas öklével próbál betalálni. Az idegen egy kézzel kapja el Miles öklét, majd egy nagyot tekerve a kezén eltöri azt. A férfi próbálja egy szisszenéssel letudni fájdalmát, amire a maszkos meg is adja a lehetőséget, miután egy nagyot behúzva a földre küldi az óriást. Nilnek eközben megvan a lehetősége, hogy ő is előrántsa a fegyverét és a földről felpattanva belelője a tárat, de közben a maszkos tekintetét is magán érezheti, ki őt bámulva a fejét rázza, mintha egy rugóra járna az agyuk. A titokzatos idegen hátraarccal indul az ajtó felé, ahol Jimmy még mindig elállja az utat.
-Próbálkoztam alkuval, amit az én részemről teljesítettem is. Majd miután ez bekövetkezett, te ellenálltál az üzletnek, amibe szintén belementem. A civilizált viselkedés minden kövét megmozgattam érted és a barbár társadért. - biccentett Milesra. - Azonban ti csak az erőszakot ismeritek... Ezért is kérek elnézést, amiért már meg sem próbállak kérlelni, hogy állj el az útból.
A kórterem ajtaja Jimmyvel együtt repült a folyosón át, ahogy az belerúgott a kölyökbe. Jimbo egy pillanatig repült, míg az ajtó neki nem csapódott a folyosó túloldalának, majd előreborulva maga alá nem temette a kölyköt, mitől az eszméletét veszti. A maszkos elégedetten igazítja meg magán az öltönyt, majd kissé leporolva azt kilép a folyosóra. Egy pillanat erejéig, még visszhangzik, ahogy a cipője kopog a márványpadlón, majd a liftbe érve bezárul az ajtó. Az idegen eltűnt...

Pár órával később...
Jimmy egy kényelmes kórházi ágyon ébredezhet. Körülötte egy rakás rendőrrel és ápolóval. Megpróbálhat felkelni az ágyon, de kikelni már nehézkesebbnek bizonyul, ugyanis az ágyhoz bilincselték. Eközben Miles és Nil a kölyök kórházi szobája előtt ácsorog, ugyanis hosszasan el kell ecsetelniük a történteket.
-Már ezerszer elmondtam, a fasz se tudja, hogy miként gyógyította meg a lányt. - morog Miles, miközben a felkötött kezét igazgatja.
-Magukkal mindig valami furcsaság történik uraim. - lép közbe New Town rendőrkapitánya, most már sokkal határozottabban, mint a fogdában történt találkozásuk alkalmával. - Tudják a vezetőség kezdi megkérdőjelezni Mr. Everett alkalmasságát, amire talán minden okuk meglehet. Ha ez megtörténik, felteszem önök mind egy-egy magáncellán fognak osztozni...
-Eredj a faszomba innen Charles! - tolja félre vérvörös fejjel a rendőrkapitányt Mr. Everett. - Nem vagyok jó kedvemben.
-Erre gondolom minden okod meg is van, Everett, uraim... - hajol meg előttük a rendőrkapitány, majd tovább áll.
A főnökük oldalra tett kézzel áll és néz körbe, először a felfordulásra, majd Jimbora vetve pillantást.
-Elegem van belőletek, értitek? Ilyen hangyafasznyira voltunk attól, hogy megüssük a főnyereményt és ti először megszöktetitek, majd hagyjátok kisétálni? Hát én beszarok rajtatok! - kapkod levegőért a köpcös. - Jól van, megpróbálom elintézni a dolgot, de ez volt az utolsó... Felveszek három újoncot, majd a legjobb emberem megbolondul és ezt követően ronggyá picsázza egy akvárium fejű nyúlgerinc! Még mindig nem hiszem el...
-Sajnálom uram, de legalább Audrey jobban van... - szól közbe halkan Miles.
-Igen, legalább a mi kis amazonunk rendben van. Úgy néz ki visszajött a halál torkából és a felépülési folyamata is felgyorsult. Azért a törött bordái még mindig töröttek, bár ahogy hallom a forrási idő is megfeleződött. Még altatják, de hamarosan felkelhet. - nyugtatja magát. - Aztán mi van a mi kis Csipkerózsikánkkal? Úgy hallom Jimmy fiú egy karcolás nélkül megúszta, ha nem számítjuk az ájulást...
A kórterembe benézve, már a bagázs is láthatja, hogy Jimbo is ébredezik, rövidesen egy kedvesebb képű, középkorú rendőr a bilincset is leveszi róla, persze Mr. Everett unszolására. Az első aki az ágyához lép az Miles, aki készséggel próbál segíteni a kölykön és nyomban segít is neki, hogy óvatosan üljön fel egy efféle megrázkódtatás után.
-Jól vagy cimbora? - vág bárgyú vigyort a kölyök felé Miles, majd a kölyök válaszát meg se várva egy hatalmasat behúz neki. - Ennek örülök! Nincs harag bennem az irányodba, remélem neked se lesz, de ezen túl kellett esnem. Remélem tudod miért, de ha nem felfrissítem az emlékezeted. Az ajtónak háttal állva egy pisztolyt szegeztél a maszkosra, aki mögött ott feküdt Audrey is! A doki egy golyót kapott a hátába miattad, őt már megműtötték, semmi baja. Azonban ez akkor is felelőtlen dolog volt a részedről...
-A jelentést olvasva én úgy látom, hogy te is előrántottad a pisztolyodat Miles. - lép elő James, fejét az előbb felvett vallomásokkal takarva. - Vagy talán nem így történt?
-Audrey mellettem feküdt, a hátam pedig a falnak volt... Mellesleg nem akartam lőni csak megadásra próbáltam kényszeríteni, ezt a jelenlegi állapotomnál semmi nem bizonyítja jobban. - mentegetőzik Miles. - Azért remélem nem lesz harag köztünk kölyök, ha esetleg visszavágót szeretnél az örök fényben az alattunk lévő irodának saját edzőterme van, egy egész szép ringgel ellátva.
-Egy kézzel hívod ki egy mérkőzésre? Így ez még tőled is elég nagy ostobaságra vall Miles. - élcelődik James.
-Majd meglátjuk, nem igaz? - mosolyodik el újra a behemót, először a körülette állókra, majd Jimmyre tekintve.
-Ha már így témánál vagyunk! - csapja össze mindkét tenyerét James. - A dokik megvizsgálták az Audrey szervezetébe juttatott anyagot, ami először rendkívül jó bújócska bajnoknak bizonyult. Aztán...ehhez kérnék egy kis dob szólót.
Mr. Everett lelkesen kezd dobolni az ajtófélfán.
-Aztán gyorsan kiderült, hogy az anyag valamiféle új gyógyászati koktél, bár nem igazán mondhatni korszakalkotónak, pár laborban már kísérleteznek hasonló gyógyszerrel. - néz körbe önelégült vigyorral az arcán. - Még nem tartanak ott vele, mint ez a búrával a fején mászkáló csóka és állítják nem is hiányzik a kísérleti termékből, tehát zsákutca. Azért vigasztaljon a tudat, hogy a mi hőn szeretett elysiumi tudósaink is előállították a szert, csak még lassabb lefolyású, mint a mi ex rabunké...
-Na és mi volt az a dolog, ami a pasasból ömlött? Na meg miért nem döglött meg, mikor kapott két golyót a mellkasába? - érdeklődik Miles.
-Ez már sokkalta érdekesebb és a válasz sem kevésbé unalmas. - emeli fel a mutatóujját James. - Ha ti a nagy sokkban elfelejtettetek volna vetni rá egy pillantást, a helyszínelők megtették helyettetek. A válasz a homok...
-Homok? - bámul ki a fejéből Miles.
-Igen, homok. Azt nem tudom miért, de az ömlött ki a pasasból. Bár van néhány elképzelésem...
-Na és miért nem döglött bele a találatokba? - néz tovább követelőn Miles.
-Hát ehhez nem kell zseninek lenni, valamiféle golyóálló mellényt viselt feltehetőleg.
-Álljon meg a menet! - szól közbe Mr. Everett. - Hiszen a rendőrségről szállították át hozzánk, ott alaposan át kellett, hogy kutassák.
-Tehát vagy van egy téglánk a rendőrségen vagy sikerült átejtenie a rendszert. Egyik sem túl kecsegtető. - vonja meg a vállát James.

Harmadik nap - Harag

Örök Fény Fejvadász Iroda - 17: 00
A másnap mindenkinek nehézkesen és unalmasan indul, késő délutánig nem történik semmi esemény. Mr. Everett vállalta, hogy utánanéz a rendőrségi tégla elméletnek, amíg a többieknek kikötötte, hogy "üljenek el a seggükön". Jaxnek egész nap nyomát sem látták James, szerint még tegnap a kórházi incidens ideje alatt kilopózott és a fegyverébe rejtett nyomkövető szerint Lou kocsmájában tivornyázik. Ennek ellenére a központ hátsó ajtaja hangosan vágódik be és mire mindenki odaszegezi a tekintetét Jaxet pillanthatják meg, csurom véresen, némi apróbb sérüléssel. A fiatal férfi bicegve próbálja megközelíteni társait, de a lábai pillanatok alatt cserben hagyják és a földre hull. Miles int az újoncoknak, hogy valamelyikük segítsen az egyik asztalhoz cipelni, míg Jamest vízért küldi.
Jax lihegve veszi a levegőt, majd mire James odaér a vízzel egy pillanat alatt ledönti azt.
-Találkoztam azzal a ti kis angyalkátokkal...hát...hát nem a maszkos az. - kezd irdatlan nevetésbe.
-Micsoda?
-A gyilkosotok, nem a maszkos és...és ahogy én láttam, még csak nem is szív...szívlelik egymást. - ropogtassa meg a nyakát, ahogy tekergeti azt.
-Ő is ott volt? - vág közbe James.
-Nem, de ez a valami...beszélt róla. Azt mondta átejtették, de mégis folytatja hamis küldetését vagy miről zagyvált.
-Talán össze kéne ugrasztanunk őket, talán... - veti fel sorjában az ötleteket James.
-Ez nem hiszem, hogy menni fog...
-Miért?
-Azt hiszem...kinyírtam a dögöt, vala...valahol a régi elmegyógyintézet környékén, tudjátok az a...az a leégett épület, aminek csak az elejét újították fel. A nevét nem tudom, nem láttam kiírva. Oda zuhant be.
-Én se tudom a nevét, tudtommal valamiféle kísérleti zárt osztály. Rögtön utánanézek. - fordít hátat mindenkinek James.
-Ez még...ez még nem minden. - szisszegi Jax. - Az a dög, úgy beszélt a maszkosról, mintha...mintha nem lenne egye...nem lenne egyedül.
-Már felvetettük az ötletet, hogy van egy téglája a rendőrségen. - feleli Miles. - Pontosabban James vetette fel.
-Köszönöm, Miles. - hajbókol James.
-Ne már James, ne mindenki előtt nyald fényesre a seggemet. - viccelődik a behemót.
-Nagyon humoros...
-Nem értitek, úgy...úgy értem, lehet, hogy több...több maszkos is van. Mint valami fura szekt...szekta vagy titkos társaság.
-Hogy mi? Még több kotonfejű? - csattan fel Miles.
-Úgy tűnik, igen... - nyögi ki Jax.

Most már csakis a csapaton múlik, hogy Mr. Everett intése ellenére kimerészkednek-e terepre, hogy utánajárjanak Jax történetének vagy sem. A döntés a kezükben van.
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Aug 7 2015, 04:17 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


- Mégis ott voltál a helyszínen, tudtommal vagy nem? Tehát neked is van érdekeltséged a dologban - vetem oda mogorván Jax-nek, de a további szavakra nem kívánok reagálni. Van egy olyan érzésem hogy nem érnék el vele semmit főleg mert ez az ügy már a fejétől bűzlik. Jimmy szavaira csak bólintok, de végül győz az elhatározás és egy fura tervet eszelek ki. Nem is tervet, elvégre ahhoz racionalitás kéne, de most inkább az ösztöneim hajtanak, így adom be a derekam a másik követelésének.
- És miből gondolod hogy én fel lennék képes rúgni bármilyen asztalt? - Teszem fel a kérdést, miközben tekintetemmel továbbra is sötét komorsággal vizslatom a saját tökörképemet, Jimmy szavaira viszont csak intek egyet miután elteszem a fegyverem.
- Valószínűleg azt amihez a legjobban értek, ezt a vitát pedig fejezzük be! Én már döntöttem - Nézek nyugodt tekintettel a fiú szemébe. Jól esik hogy aggódnak értem, keveseket ismerek akik így éreznének irántam, de valamiért úgy érzem mégis jól döntöttem. Már csak az a kérdés Miles és a többiek miként fogadják ezt a döntést.
- Hát ha hiszed ha nem elég erős öklöm van - Felelem szórakozott hangon a hústoronynak, az ötletre adott válaszra. Elvégre tényleg hülyén jönne ki, de mint Miles is biztosít róla erre nem lesz szükség.
- Kösz... akkor azt hiszem nincs más hátra, minthogy elmenjünk a korházba. Felelem majd miután beültünk a kocsiba rabostul mindenestül, el is árulom, hogy ki vagyok. Nem jó szándékból teszem, egyszerűen ha a maszkossal kudarcot fullad az iroda, kell egy B terv is, elvégre mi húztuk be őket hogy szabálytalanságot kövessen el.
- Meglehet, de más az őrültség, és más hogy kockáztatom mások életét. A te véred pedig nem fog az én kezemhez tapadni.- Fordítom Jim felé komoly tekintetem. Elhiszem hogy bármiben benne lenne, de van amiben nem akarom hogy osztozzon. Elvégre rá itt szükség van, kölykök életéért felelős, vigyáz rájuk, én pedig... nos én csak egy kém, egy hacker vagyok. Minden esetre az meglep hogy az iroda így le tudott nyomozni, mégse olyan kezdők mint kezdetekben hittem, Miles szavai pedig őszíntén megnevettetnek.
- Meglehet, de különben mi értelme lenne az egésznek? - Vágom rá még mindig nevetve. Mikor megérkezünk a klinikára Miles veszi kezébe a dolgokat, méghozzá igencsak látványosan. EZ a fickó nem sokat tököl, ha annó ilyeneket küldtek volna utánam, már biztosan egy rács mögött ülnék.
- Az - Bólintok Jimmy felé, nemsokára pedig már a kórterembe érünk ahol Audrey is fekszik. Remélem hogy ez a rohadék betartja amit ígér, így kissé ideges tekintettel figyelem a ténykedését. Úgy tűnik a feltételezésem hibás, de ezt egy vállrándítással lerendezem. Szóval valami kísérleti cucc, remek remélem elég stabil hogy később se okozzon gondokat a lánynak. Amikor aztán a fickó befejezi a műveletet készen állok rá, hogy az alku rám eső részét teljesítsem, azonban van egy kis probléma....
- Jimmy kérlek ne baszd el... - Morgok felé félig meddig kérlelő tekintettel, de ahogy látom ez a kölyök ha kell bele ereszti a tárat, és bizony hajthatatlan. A dolgok azonban felgyorsulnak, a maszkos szavaira sincs időm reagálni mert a lökéstől akkorát nyekkenek a falon, hogy egy pár pillanatig azt se tudom fiú vagyok e vagy lány. Mire felemelem a fejem már a lövések is eldördülnek, és ebbe a kellemes káoszba nézhetem végig Miles és a maszkos párharcát. Szerencsétlenségünkre azonban a földbe paszírozza a nagydarab fickót, majd Jimmyt is kiüti az ajtóval együtt. Kezem a fegyveremen van azonban nem húzom elő, folyamatosan az idegen fejét figyelem, és azon gondolkozok mi lenne a megfelelő döntés. Végül kezem engedni kezd és tétlenül nézem végig ahogy a fickó kisétál, de fejemben még mindig az utolsó szavai viszhangzanak
- A jó büdös kurva életbe - Morgom magam elé, majd felállva a többiek segítségére sietek..

Pár órával később:

Kissé talán megsemmisülve ülök a széken, szemeimmel pedig komoran figyelem a padlót. Kívülről úgy tűnhet mintha semmit nem érzékelnék abból ami körülöttem zajlik, de ez nincs így sőt. Oltári nagy káoszt érzek a fejembe. Jimmy elájult de rendbe jön, a rendőrök faggatóznak, nem igazán szólok hozzá, azt hiszem nem sok mindent érne. Ebből a különös állapotból végül Mr Everett hangja ébreszt fel.
- Főnök, még elkaphatjuk. Ami meg a szöktetést illeti, azért én vagyok a felelős. - Szólok közbe, miközben be be kandikáll tekintetem Jimmy szobájába. Végül úgy tűnik bemegyünk hozzá, az Óriásunk pedig "megjutalmazza" azért amit tett. Hát mit ne mondjak nem kívánnék ilyen ébresztőt senkinek se.
- Héé... Hagyd már... Te is keresztül lőhetted volna a tagot- Szólok oda, de több nem igazán kívánkozik ki a számon. Lehet nem kéne beleszólnom, elvégre érthetőek a nagydarab indokai de mégis. Egy pillanatra oda ülök az ágy szélére, nyugodt pillantásomat a srácra vetve. Azért örülök neki hogy megpróbált megállítani, de valahol mégis dühít a dolog. Ez azonban most nem látszik rajtam.
- Ugye tudod hogy baromság volt amit tettél. Bátor tett, de baromság- Vigyorodok el a srác felé, majd arcom elkomorodik, és végig is nézek a többieken.
-Ahogy az is az volt hogy megpróbáltátok az útját állni. Szerintetek annyira hülye vagyok hogy átállok a másik oldalra? A központba mielőtt kimentem volna megkértem James-t hogy álljon rá a fegyvereink nyomkövetőjére, bármikor követni tudtatok volna - Mondom kissé komor arccal. Igen dühös vagyok, de azt hiszem a dühöngésnek nincs itt az ideje, ugyanis James barátunk megint új infókkal áll elő.
- Akkor valószínűleg valaki hamarabb előállította a stabil szert. Egyébként a maszkos is mondta, hogy kísérleti anyag. Ami azt illeti ez se könnyíti meg a dolgunkat. Benne lehet a keze ugyan úgy a New World Alliance-nek vagy ha mélyebbre akarunk ásni a fertőben még a The Damned-eseket is megkockáztatnám. Ők is be vannak vizsgálva? - Kérdezem enyhe sötét mosollyal az arcomon. Gyanítom hogy nem, de ez most mindegy is. Jó néhány percig csak hallgatok, nem mondok semmit, ez pedig egészen addig tart míg végül elszakad az a bizonyos cérna a sok találgatás közepette.
- Befogná mindenki a száját egy percre? Arra egyikőtök se gondolt hogy a mi emberünk egyáltalán ember e? A fickó úgy ütötte le Mielst már ne haragudj- Nézek a nagydarab irányába
- Mintha egy bokszzsák lenne, az utolsó ütése pedig csicskalángosnak is beillet, volna. Aztán Jimmyt ajtóstul baszta ki a folyosóra, és elsétált mintha mi sem történt volna, ti pedig még azon vagytok elképedve hogy miért nem fogja a golyó? Lehet hogy egy kicseszett gép az ellenségünk vagy egy hibrid, vagy egy olyan ember akinek ki tudja milyen magas százalékában a teste már nem is ember hanem gépi. - Egy pillanatra felemelem a kezem majd jól láthatóan az egyik szék fém részét megfogva meghajlítom, majd felemelve a többiek orra elé dugom.
- Attól hogy valami nem látszik még nem biztos hogy nincs is ott. A jobb kezemet pár éve elvesztettem azóta rájöttem hogy néhány implant mint például ez egész jól muzsikál és még csak nem is észrevehető.- Fejezem be elég hosszúra nyújtott monológomat, de a zsarus dologra kénytelen vagyok bólintani.
- Valaminek mindenképpen lennie kell a háttérben. És őket ki fogja átvilágítani?


Harmadik nap - Harag
Egy szar nap vége csak újabb szar napot hoz. Nem keltem túl korán, és úgy érzem mintha ólomból lennék. A tegnapi ütés bizony még mindig eléggé fáj, de az agyamat jobban leköti hogy a dolgokon gondolkozzak. Nem áll össze a rohadt kép, egyszerűen érzem hogy valami még hiányzik a kirakósból, és ez a darabka bizony nagyon nem akar megkerülni. Jax eltűnt, a nyomkövetője szerint Lou kocsmájában van. Gondolom a rohadék már rendesen a pohár fenekére nézhetett. Ezt gondolom legalábbis én, de a tényel ellene beszélnek, mert a fickó nemsokára megjelenik, méghozzá vértől áztatva. Csak tudnám kinek, vagy minek a vére. Idegesen hallgatom a párbeszédet, de nem igazán szólok bele. Hogy miért az legyen az én dolgom? Úgy tűnik megint ki kell menni a terepre, de ez az egész nagyon bűzlik nekem, így vonom félre Jimmy-t néhány pillanatra, hogy csak ő hallhassa a mondandómat. Lehet kezdek kapizsgálni valamit. Nem azt mondom hogy össze állítottam a puzzle-t ahhoz nem vagyok elég penge de talán.....
- Figyelj, én nem tudom ebből az egészből mennyi igaz, de az érzékelő szerint Lou kocsmájában kéne lennie. Ráadásul fura mód az akciónál sem volt ott amikor Audrey megsérült. Nem fura ez neked kicsit? Na jó, figyelj most bízz bennem és tedd amit mondok, és az istenért, ha Jax esetleg furán viselkedne küldj egy golyót a szeme közé. - Mondom halkan a srácnak, majd mikor vissza megyünk a többiekhez bele is kezdek a tervem vázolásába.
- Ahogy nézem mindenképp utána kell nézni ki vagy mi a franc ez az angyal. A maszkos ügy pedig csak még rosszabb lesz. Egy is elég belőle bőven - Húzom el a számat, majd pár pillanat gondolkodás után folytatom.
- Miels, szerintem Te, Jimmy, és az angyalgyilkosunk menjetek ki a helyszínre. Kell valami infó hogy mivel állunk szemben. James-el addig itt maradok, segítek neki helyre hozni Alfát, van egy olyan érzésem azok után amit a korházba láttam hogy ha találkozunk a maszkossal Miels kevés lesz ellene... Bocs haver - Nézek rá bocsánatkérő pillantással. Ezek után megvárom míg a csapat elmegy majd felállva a helyemről vizslatni kezdem a várostérképet az egyik monitoron.
- Te nem szimatolsz kelepcét James? Audrey-t a nyomornegyedbe találták meg Jax pedig véletlenül pont nem jött velünk a bevetésre aznap. Ráadásul ma biztosan megfordult Lounál. River Road a nyomornegyed tőszomszédságába van. A fickó nem véletlenül akart beszélni a maszkossal ez fix, de ha valami köze van ehhez kipárnázom ólommal.- Hirtelen fordulok James felé, majd a pisztolyomat eltéve rágyújtok egy cigire. Most már sejtheti ő is hogy nem azért maradtam amit a többieknek mondtam.
- Bocs, de Alfát valószínűleg egyedül kell össze raknod, és ha megvagy vele küld el a többiek után. Én benézek Audreyhoz, és ha ébren van rá kell jönnöm miért kellett majdnem meghalnia. Lehet látott valamit amit nem kellett volna. Utána valószínűleg benézek Louhoz is. Kíváncsi vagyok ki a francnál lehet most az a rohadt nyomkövető, ha Ő itt van. - Húzom el a számat, majd szó nélkül lépek ki sietősen a teremből. Kint szerzek valami járművet , meglehet a cég egyik kocsiját veszem "kölcsön" amivel aztán egészen a kórházig meg sem állok, és nagyon remélem hogy a lányt már kiengedték a mély altatásból .
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Aug 8 2015, 02:20 PM
Quote Post
Profile


Egyáltalán nem tetszik, ahogy Jax előadja magát és az sem, hogy velem takarózik, így intek a kezemmel, hogy jó lesz leszállni rólam, különben is semmi kétségem sincs, hogy valami módon a saját pecsenyéjét sütögeti, teljes mértékben kihasználva azt a bizonyos szabad kezet. Szó nélkül jön megy és senki nem tudja miért pont ott bukkan fel, ahol.
Valahogy nem tudtam elhinni, hogy csak a puszta kíváncsiság vezérli, amikor annyira a maszkos közelébe akar jutni. Ha mi be tudtunk szivárogni az Iroda tagjai közé, ki tudja még kinek sikerült?

Nil terve azonban mindent felrúg, amire számítottam, de abban egy percig sem hagyom, hogy kételkedjen bárki, hogy kinek is állok a pártján, ha kenyértörésre kerül a sor. Ezen nem változtat az sem, hogy nem vagyok elragadtatva attól, hogy kiengedjük a kezünk közül ezt az indokolatlanul nyugodtan ücsörgő maszkos ördögöt (mert, hogy az angyalokhoz szerintem nem sok köze van), mert a zsigereimben érzem, hogy bajt fog kavarni, sokkal nagyobbat, mint eddig, de az is igaz, hogy ehhez nem Audrey halálán keresztül kell eljutnunk, ha bármit is tehetünk, hogy ezen változtassunk.
- Az én vérem az én vérem Nil. – rázom meg a fejem, bár jól esik, hogy aggódik értem, de már nem vagyok gyerek. – Ha folyatni akarom valakiért, akkor hagy válasszam meg én, hogy kiért és én már választottam. – szögezem le az álláspontomat egyértelműen. – Szóval ne akarj lerázni.
A kocsiban aztán Nil meglepetésem re lerántja rólunk a leplet, de az igazi meglepetés az, hogy ez csak Miles-nek új és ő is megugorja az akadályt. Vannak még csodák! Szerencsére úgy néz ki, beloptuk a csapat szívébe magát ezzel a mentőakcióval, bármilyen őrültségnek is tűnik.

A klinikán, Miles „megjelenésének” hála, hamar és akadály nélkül jutunk fel a harmadikra, Audrey szobájába, ahol fokozott figyelemmel és természetesen teljes értetlenséggel figyelem a maszkos ténykedését, de még nekem laikusnak is nyilvánvalóvá vált, hogy semmi természetfeletti nincs abban, amit csinál a módszere színtiszta tudomány, még ha valami titkos projekt is.
Azonban abban is biztos vagyok, hogy nem fogja ez a golyófejű elvinni a barátomat és ki tudja mire használni, csak mert eljátszotta itt a megmentőt.
Lehet, hogy Nil feláldozná magát valami számomra érthetetlen okból, de most ez sem érdekel, csak megrázom a fejem felé, ahogy a maszkos útját elállom.
Őszintén meglepődöm, amikor a fickó azonnal visszakozik, bár szavaival kétség kívül megpróbál elbizonytalanítani minket, főleg a barátomat, de Miles nem nagyon dől be neki, ahogy én sem.
- Igen, ezt már én is akartam kérdezni. – csatlakozom kérdő tekintetemet először Miles-re, aztán a Nil-nek magyarázó maszkosra fordítva, aki épp ezt a pillanatot választja, hogy a falnak lökje.
Nagyon gyors volt, így mire felemeltem a pisztolyom, már rajtam is volt. A pisztolyon megrándult az ujjam ahogy neki vágódtam a csukott ajtónak és hallottam a lövések hangját és mielőtt méh a fejem nagyot koppant volna még azt is láttam, ahogy a lövedékek megnyitották a mellkasát és nem lövellt belőle vér, aztán egy pillanatra se kép, se hang nem jutott el hozzám, így nem láttam mi folyt ki belőle és azt sem, hogy a harmadik lövés a dokit találta el. Sőt Miles balul sikerült támadása is kimaradt, vagyis csak a végére tisztul ki a fejem, amikor rájövök, hogy a pisztolyom közben leesett a földre és a maszkos valami civilizált viselkedést emlegetve határozottan közeledik felém.
Még a kezem sem tudtam felemelni már repültem is. Éreztem a gyomromba hatoló fájdalmat, az ütést a hátamon, talán még halványan Nil kétségbeesett hangját, aztán már semmit.

Pár órával később:
A gyógyszerek szaga szivárog először az orromba, aztán az agyam is működni kezd még mielőtt kinyitom a szemem és meglepő módon először az emlékek jönnek, aztán a fájdalom. Hogy hol fáj a legjobban? Mindenhol! Mintha beledobtak volna egy darálóba és le is daráltak volna.
Mire kinyitom a szemem már tudom, hogy a kórházban vagyok, tudom, hogy bilincs szorul a csuklómra és azt is, hogy Miles és Nil is életben van a Főnökkel együtt, mert hallom a beszélgetésüket.
~ A furcsaság igazán enyhe kifejezés! ~
Nem nagyon hívom fel magamra a figyelmet, főleg mikor megjön a rendőrkapitány, mert a szavai azt mutatják, hogy kezdi nyeregben érezni magát és ez számomra és valószínűleg Nil-es számára sem lenne túl jó.
Szerencsére Mr. Everett nem esik hasra tőle…….egyelőre, így inkább a kapitány húz el és tűnik el a szeme elől.
Egy fintorral veszem tudomásul, hogy Nil magára akar vállalni mindent, mikor Mr. Everett kifakad és a vélemény rohamosan romlik rólunk, bár Miles hallhatóan még mindig kitart mellettünk és valamelyest sikerül csillapítani a kedélyeket.
De aztán rám terelődik a szó és ezért megengedek egy halvány vigyort a felém fordulók felé, kicsit megemelve jelzésértékűen bilincses kezem, ami hamarosan ezért le is kerül rólam.
- Élek. – nyögöm ki rekedten, de aztán meglódul a fejem és éles fájdalom hasít az állkapcsomba.
Vér ízért érzem a számban, mikor a szédülésem elmúltával ismét felismerem a rám meredő arcokat.
- B&szd meg Miles! – köpök a földre egy adag véres nyálat, mikor felfogom miről beszél. – Gondolod, hogy szándékosan lőttem? Az az őrült nekem ugrott nekem meg a ravaszon volt az ujjam és ösztönösen húztam meg. Honnan tudhattam volna, hogy nem akar megölni mindannyiunkat. – vágok vissza dühösen, ahogy tapogatom a nyelvemmel a fogaimat, meg vannak e még.
Nil és James is a védelmemre kel, de persze nagydarab haverunk kimagyarázza magát, én meg csak sötét tekintettel bólintok felé. ahogy a visszavágót emlegeti.
- Naná, hogy szeretnék majd, ha végeztünk és nem érzem úgy, hogy minden csontomat összetörték. – mondom neki határozottan, bár ezt kicsit később már megbánom, mikor kitisztul a fejem. Biztos vagyok benne, hogy csak az agyrázkódás vett rá, hogy ilyen baromságot mondjak.
- Nil, ez eszembe sem jutott, tudhatnád. – morogtam komoran.
Nem sok minden marad meg bennem abból, amit ezek után James felvezet, csak, hogy nem valami ördögtől való, amit a fickó Audrey-el művelt, meg, hogy azért nem sérült meg, mert valami homokkal töltött golyóálló lehetett rajta. Zavaros volt az egész és senki nem értett semmit, ahogy elhallgattam csendben őket.
Nil vetett véget a dolognak, ahogy elvesztette a türelmét és amire én is felkaptam a fejem, hiszen még erre nem volt példa mióta ismertem.
Én már a kihallgatóban gondoltam erre, ha jól emlékszem, akkor is Nil szavai után és ez most sokkal, de sokkal érthetőbbé tette az egészet. Nekem nem kell, hogy demonstrálja nem emberi kezének képességét, de azért eléggé meggyőző tud lenni, ez kétségtelen, azt hiszem a többiek is így voltak vele.
- Nyugi Nil, nyugi! – próbálom lehiggasztani, ami remélem sikerül. – Nem hiszem, hogy csak úgy lelép a térképről, valami célja volt ezzel az egésszel. Meg fogjuk találni.
Azt hiszem ez nem volt túl meggyőző, még magamnak sem.

Harmadik nap – Harag

Annak ellenére, ahogy éreztem magam, kiderült, hogy semmim nem tört el, csak zúzódásaim vannak, így kiengedtek a kórházból. Mr. Everett egyelőre elhárította a fejünk felől a súlyosabb fellegeket, de a lelkünkre kötötte, hogy maradjunk nyugton a fenekünkön az irodában.
Mindenki elég magába roskadt volt, így szokatlan csend ülte meg a helyet, még Jax sem pofázott és osztotta az észt, de csak azért mert felénk sem bagózott az egész hercehurca alatt állítólag Lou kocsmájában múlatta az időt.
Ha el is hittem volna, az elég bizonyíték volt rá, hogy semmi nem az, aminek látszik, mikor a fickó betántorgott csurom véresen az ajtón és aztán összeesik.
Miles intésére páran ugranak, hogy egy asztalra segítsék fel én meg a többiekkel együtt komoran állok meg a közelében.
Jax magánál van, úgy látszik a vér jó része nem az övé, de a hírek, amiket hoz több, mint megdöbbentőek.
Eddig azt hittük a maszkos és az „angyal” egy csapatban vannak, de ha hinni lehet külön utakon járó társunknak még sem, sőt nem is egy maszkossal lehet dolgunk.
- Igen, nekem is eszembe jutott, de eddig nem nagyon volt alkalom, hogy utána járjunk a mi kis barátunknak. – bólintok, de a „bízz bennem” dumára kicsit felkúszik a szemöldököm, bár a Jax-ba repítsünk golyót ismét elnyeri a tetszésemet. – De mit terve…….
De már Nil a többiekhez fordul én meg egy nehéz szusszanással nyelem le az egyet nem értésemet, de tudom, hogy segíteni fogok neki.
És azt is tudom, hogy szándékosan nem jön velünk, mert maga akar valaminek utána járni. Nem tetszik, de sejtem, hogy fedeznem kell, elterelni róla a figyelmet, így nem tiltakozom.
- Rendben! Ha Jax nem sérült meg túlságosan, tőlem mehetünk. Talán tényleg megsérült annyira, hogy most elkaphassuk, vagy legalább hagy valami nyomot. – nézek egy pillanatra Nil-re, aztán Miles-re, hiszen neki kell eldönteni tartja-e megint a hátát amiatt, hogy nem tartjuk magunkat Mr.Everett parancsához. – Ha sikerrel akarunk járni, muszáj lenne azonnal indulnunk. – teszek rá egy lapáttal.




--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Stefan Lynch
 Posted: Aug 11 2015, 04:52 AM
Quote Post
Profile


Nil & Jimmy:
Jax szemében az elfojtott düh tükröződik, de mély lélegzetet véve próbál reagálni Nil kérdésére.
-Csak egy helyszínen jártam, ahol ti is, mégpedig a Rókalyuknál, ahová Mr. Everett küldött utánatok. Mellesleg, ha jól emlékszem jól jött a segítségem, mikor mesterlövészként védtem a seggeteket a távolból. - mutat a bagázsra.

Jax távozását követően, Nil a tettek mezejére lép, amellyel még társait is meglepi. A maszkost ráncigálva, az ugyanazzal a könnyedséggel és visszafogottsággal válaszol a kérdésére, mint mindig.
-Az ilyen látszik, az ember szemében. - köröz az ujjával a levegőben. - Nehéz elmagyarázni, de könnyedén észlelhető.
A maszkos szöktetését megelőzően, Nil még egy félkomoly szöveget is elenged Miles irányába, aki jót viccelődik Nil tervén.
-Azt meghiszem fiú, de akármilyen véleménnyel is vagy a főnökről, Mr. Everett a földön jár. - kuncog magában a behemót.

Végső Menedék Klinika:
A kórházba érve az események nem várt fordulatot vesznek, az ifjú információbróker és az idegen tetteinek köszönhetően. Audrey a gyógyulás útjára lép, mialatt Miles és a kölyök megpróbálják Nil és a maszkos útját állni. Az akció kudarcba fullad, de a csapat a kölyök ájulását leszámítva, könnyedén megússza, egyedül Miles gazdagodik egy törött karral, ki az eseményeket követően, úgy látszik egy kézzel is ugyanolyan hatékony, hacsak nem hatékonyabb.

-Fiam szobrot állítanék a becsületességednek, de a többiek ugyanannyira részesei a kialakult szarzivatarnak, mint te magad. - néz fel Nilre a főnök. - Azért öröm az ürömben, hogy a bajtársiasság még él bennetek és inkább a mélybe rántjátok egymást, mintsem széthúznátok.
-Ez a dolgunk főnök.
-Egy faszt ez a dolgotok! Csak egy kis lelket akartam belétek önteni, mert elvagytok szontyolodva, mint a hat hetes kurvák! Az a dolgotok, hogy elkapjátok azt az álarcos sznobot, mielőtt újabb baj ütné fel a fejét! - kocogtassa meg Miles fejét.

Jimmyt a kórházi ágyban az aggódó pillantásokon túl, még egy jól kimért ütés is fogadja, miközben Miles megosztja az okát is.
-Nem tudom kölyök, de felelőtlen dolog volt és ezért nem kérek bocsánatot. Ezt én ezzel lezárom, ahogy említettem nincs bennem harag. Persze azért a ringben szívesen látlak... - mosolyodik el Miles. - A dokira gondolsz Nil? Nem, én nem lőttem volna keresztbe, talán a maszkost, de senki mást nem...
Ahogy a kölyök elfogadja a férfi kihívását, az vigyorgó képpel néz vele farkasszemet.
-Helyes.

-A Damned? - csodálkozik rá a kérdésre James. - Az NWA egy kis időbe telik, de a Damned eszembe se jutott, hogy őszinte legyek.
-Ezért van most már kettő belőletek. - húzza ki magát Mr. Everett.
Nil tördelésére, leginkább Miles és Mr. Everett húzza fel a szemöldökét, Jamest inkább csak lenyűgözik a látottak.
-A kurva életbe... - tátja el a száját Miles. - Mindig is sejtettem, hogy valami nem kerek veled kapcsolatban, de erre nem számítottam.
-Mi tudtunk erről? - néz hátra a főnök értetlenkedve Jamesre.
-A szenzorok bejelezték a fémet, de nem tudtuk megállapítani, hogy konkrét protézisről vagy esetleg csak műtéti pótlékról van-e szó, így nem éreztem lényegesnek. - teszi hozzá.
-Legközelebb azért szólj... - nyel nagyot a köpcös.
-Rendben. Visszatérve pedig a kérdéshez, felmerült, de nála nem jeleztek a szenzoraink. Ahogy jelzavarót sem észleltem.
-Ez a pasas, még mindig egy kibaszott rejtély. - morogja Miles.
-Az és remélem is. - felel egyszerre Jimmy és Miles reakciójára is a főnök. - Ezt a rejtélyt már nektek kell megoldani és jó lenne, ha megpróbálnátok feltűnés mentesen. Nem hiszem, hogy lesz még egy esélyem kimenteni a seggeteket a pácból. Az esetleges téglának pedig majd én nézek utána személyesen. Ti a mostani hírnevetekkel, már azért is életfogytiglant kapnátok, ha a kelleténél hangosabbat finganátok.

Harmadik nap - Harag

Nil & Jimmy:
-Ezen most nem tudok megsértődni, amúgy felőlem rendben. - vonja meg a vállát Miles. - Maximum lesz még egy törött kezem, nem igaz?
-Ezt a maszkos tette? Tehát tényleg megszökött?
-Honnan veszed? - érdeklődik James.
-Az előbb kérdeztétek, hogy találkoztam-e vele, tehát elvesztettétek...
-Lényegében igen, mondhatni megszökött.
-Mondtam, hogy nem lesz jó vége ennek a te mentő akciódnak. - böki oda Nilnek a sebhelyes. - Legalább a kis csaj rendben van?
-Holnapután, már ki is engedik, ahogy utána érdeklődtem. Ma már voltam bent nála, de még aludt. Viszont már nem altatják és az őrséget is megkettőzték. Állítólag már egy másodperc töredéke alatt képesek megadni magukat, ha olyannal találkoznak, mint Miles. - viccelődik James.
-Hahaha. Ez jó James. - kacag fel az óriás, miközben egy kézzel vállon veregeti kollégáját. - Azért nyugtass meg, hogy tényleg megkettőzték az őrséget...
-Mr. Everett és még pár hasonló befolyásos üzletember telefonja után, a rendőrség különleges erőitől is maradtak kint páran, plusz az őröket is, már sok akcióban részt vett ex-zsarukra cserélték. Magam néztem utána.
-Ezt jó hallani. - fújja ki a levegőt Miles.

Mikor Miles, Jax és a kölyök épp indulnának felkészülni az akcióra, Mr. Everett lép színre.
-Hát veled meg mi a bánat történt? Na és hova készültök? - fagy le a köpcös.
-Jax találkozott az "angyallal", ami bezuhant a kísérleti szanatórium területére. - rövidíti le Jax történetét James.
-Na és mi lett a mi maszkosunkkal? - nevet fel Mr. Everett.
-Értesüléseink szerint a maszkos és az angyal két külön személy, uram...
Mr. Everettnek még az a kevés haja is hátra konyul, mintha a szél igazított volna rajta. A köpcös férfi arca most először tűnik leolvashatatlannak, ahogy ott áll mozdulatlanul.
-Uram?
-Jól vagyok, jól vagyok. - rázkódik vissza a köpcös. - Azonban az a név nélküli létesítmény az én legjobb tudomásom szerint CDS finanszírozású, így minden hivatali eljárás kizárva. Semmi kedvem összeakasztani a bajszom a nagy kutyákkal, miközben a rendőrség és a média is próbál szétcincálni. Tehát minden ami ott történik, az kívül esik a hatáskörömön, nem áll módomban segédkezni rajtatok, ha beüt a szar. Javaslok néma behatolást, meg se próbáljatok az ajtón csengetni, maximum igen jó indokkal.
-Hárman csak meg oldjuk valahogy. - tekint Jaxre és Jimmyre Miles.
-Hárman?
-Nil itt marad megjavítani a Kopót Jamesel. - mutat hátra.
-Értem. - böki ki végül. - Aztán el ne basszátok!
Mr. Everett tovább haladásával Jax egy pillanatra előlép közülük.
-Egy zuhany azért belefér ugye? Ebben a véres cuccban, büdösen azért nem szívesen gubbasztanék még egy napot, meg ennék is valamit...
-Azt majd vitetek a kocsiba, te addig fürödj le.

Jax kiválik a csapatból és egyenesen a kabinjába tart, majd egy gyors fürdő után vissza is tér a bagázshoz. Eközben Miles szól az egyik kollégának, hogy intézkedjen étel ügyben.
-A kaja a kocsiban?
-Már elintéztem.
-Akkor mehetünk... - mosolyodik el.

Nil ezalatt Jamesel is megosztja gyanakvását és felvázolja neki az igazi tervét.
-Jax a mi kis Audreynk balesete alatt végig itt volt, ennek utánajártam. - javítja ki James. - Ezt pedig sejtettem. Azonban abban ne igen reménykedj, hogy ma elkészül, még van vele munka. Vidd el ezt a fülest, ezen keresztül csak velem tudsz kapcsolatba lépni és képes minden érzékelhető energiáról jelet továbbítani hozzám. Talán még jól jön...

Nil:
Az Örök Fény irodája előtt Nilt egy kétkerekű járgány fogadja, hatalmas kerekekkel, bőr üléssel, mit már szinte nem is ülve, hanem félig fekve kell vezetni. Nem ritkák az efféle motorok, de meglehetősen egyedi élmény őket vezetni, már ha az ember szereti az ilyet.
Egy fiatal suhanc várja Nilt a járgány mellett, aki minden bizonnyal az iroda egyik munkása.
-Heló! Mr. James kérte, hogy adjam át önnek. - hajbókol a fiú. - Azt mondta, hogy mondjam meg, ez a motor hivatalosan Mr. James tulajdona, így kétszer annyira vigyázzon rá.
Mikor Nil rápattan, szinte egyből érezheti, hogy milyen könnyű egy ilyet vezetni, szinte gyerekjáték. A félig dőlt ülés talán kérdéses lehet a számára, de szinte azonnal választ kap rá, ahogy gázt adva a sebesség szabályosan belelapítja az ülésbe.

Klinika; 17:37:
A forgalom ma kivételesen óriásinak bizonyult, de Nil még így is időben érkezik meg a magánklinikához. Belül ma már egy új, recepciós hölgy fogadja, aki már precízebb, kifinomultabb mozdulatokkal bólint és informálja a férfit Audrey új kórterme kapcsán.
-Ah, már meg is van! Második emelet, tízes kórterem. - mutatja a liftet és a lépcsőt is.
A férfi felérve, már sokkalta több őrbe és rendőrbe futhat, mint tegnap, szinte úgy nyüzsögnek, mint a hangyák. Szakavatott szemek stírölnek, minden sarkot és ezekről már egy szimpla civil is bizton állíthatja, hogy állják a sarat. A kórterem alig van pár lépésnyire, amiből élénk női hang hallatszik.
-Hát, de nem kérek köszönöm! Már mondtam, hogy jól vagyok. - feleli Audrey.
-Azért, ha meggondolná magát, csak szóljon és felhozzuk a vacsorát.
-Majd értesítem, ha megéheznék, köszönöm.
Nil a küszöböt átlépve váltja le a nővért, aki kedves mosollyal az arcán hagyja el a termet, kezében a tálca étellel.
-Szépfiú! - tárja szét a karjait Audrey, egy ölelés reményében. - Már azt hittem, hogy sose látlak téged és a többieket. Ők hol vannak?
Nil fülese, hirtelen hangerőt vált és tisztán kivehetővé válik Audrey számára is.
-A többieknek dolguk akadt kedveském, én pedig még korábban voltam nálad, de még holnap is beugrunk a többiekkel. - szólal meg James.
A hangerő olyan szinten elviselhetetlen a fülhöz közel, hogy Nil akkor jár a legjobban, ha leakasztja magáról és az egyik közeli szekrényre teszi.
-Ezt jó hallani. - mosolyodik el. - Na és te drága? Te neked nem akadt dolgod?
-A látogatáson kívül, a te kis hősöd válaszokat is szeretne. - konferálja fel a szaki. - James kiszáll.
-Tehát tudni akarod mi történt, ugye? - veti rá ártatlan szemeit. - Volt egy informátorom, aki azzal hitegetett, hogy tud pár dolgot a mi kis angyalkánkról. Nem messze a Rókalyuktól egy Fészek nevű lebujban kellett volna találkoznom vele, a neve egyébként Egér. Nem valami sokatmondó, de nesztelen és a legrondább helyeken is feltalálja magát.
A lány egy pillanatra belemerül az emlékeibe Egérrel kapcsolatban, majd rögvest folytatja.
-Sajnos Egér nem jött el a találkozóra és a tulajdonos is trófeának nézett engem, aminek az lett a vége, hogy betörtem az orrát. Egy kis ideig visítozott, mint egy kis malac, aztán jöttek a barátai, akik hozzá hasonló kocsmatöltelékek voltak, de azért meglehetősen sokan kiálltak mellette. Párat sikeresen a földre küldtem, de az egyik surmó hátulról fejbe vágott. - vakarja meg a tarkóját. - Valami olcsó és kietlen raktárban tértem magamhoz, ahol már csak ez az angyal várt rám. Elém hajította Patkány fejét és...és...
Újabb szünet következett. Ezúttal hosszabb és keserűbb, mint az előző. A lány kezei remegtek, miről látásmód még neki sem volt tudomása. Lassan letekintett a kezeire, melyek láttán alábbhagyott a remegés.
-Nem bántott. Önszántából nem. - rázta meg a fejét. - Azt mondta van egy maszkos barátja, aki segít neki, hogy megtisztítsa a várost a gúnytól. Zavart volt és dühös. Azt állította, hogy a papok gúnyt űznek belőle és a népéből, az angyal ábrázolásaikkal és erre a barátja hívta fel a figyelmét. Nem igazán hittem neki, így az első adandó alkalommal, mikor magamra hagyott megpróbáltam elmenekülni. Fejjel lefelé megláncolt, szerencsére volt nálam egy tolvajkulcs, amivel kitudtam oldozni magam. Pár utcát tudtam szaladni, amiből csak annyira emlékszem, hogy valahol a Nyomornegyedben lehettem. Futottam, ahogy bírtam, de egy kéz felkapott és már repültem vele együtt. Sikítottam, kapálóztam, de egy kézzel is játszi könnyedséggel tartott a levegőben. Egy idő után viszont megelégelte és elengedett. Onnantól, már csak a falra emlékszem, majd a sötétségre.
Audrey hangja elcsuklik, közben a nővér lép újból a szobába, ezúttal egy doktorral az oldalán.
-Na, hogy van a mi kis betegünk? - érdeklődik egy jegyzettömböt markolászva.
-Remekül doktor úr, remekül. - mosolyodik el. - Mikor mehetek haza?
-Holnap délben a saját felelősségére haza engedem, de kerülje a fizikailag megterhelő tevékenységeket.
-Hurrá! - emeli kezeit a magasba! - Hallod szépfiú? Ne kerülj bajba, mert holnap már én is szemmel tartalak.
-Viszont a látogatási időnek hatkor vége, így meg kell kérnem uram, hogy a holnapi nap folyamán reggel még bejöhet, illetve, ha kívánja délben már el is jöhet a hölgyért. Amennyiben a hazaút megoldása problémás, a hazautat is biztosítjuk Miss Pine számára. - igazítja meg a szemüvegét.
-Úgy látszik búcsúznunk kell szépfiú. - Nyom egy csókot Nil arcára. - Azért ne búsulj, holnaptól már szemmel tartalak titeket! Ezt add át Jamesnek is!

Nil gyorsan távozik a Klinikáról, de még hátra van Lou kocsmájra. A férfi többet szeretne megtudni Jaxről és hogy miért is hagyta ott a fegyverét. A motorjára felpattanva gyorsan repesztve halad River Road irányába.

19:13 - Lou kocsmája:
Belül már ismerős illat és talán még ismerős arcok is fogadhatják, ha járt már itt. A lebuj még mindig tele van emberekkel, bár a kora esti órában ez egyáltalán nem meglepő.
A fegyver gyorsan előkerül, egy hosszú asztalon fekszik az egyik hátsó beülőnél, előtte egy kissé kopasz, nyurga férfi ül magában. Ahogy Nil megközelíti a férfi szó nélkül int a csaposnak, hogy töltsön az új vendégnek is egy kört, majd Nilnek is int, hogy foglaljon helyet. Míg az ifjú Anarchos helyet nem foglal, a férfi maga elé meredve vakargatja a körszakállát. Egy fiatal pincérnő gyorsan melléjük is lép egy pohár whiskyt tolva Nil elé, majd a nyurgának is tölt egy pohárral.
-Ezért jöttél, ha jól sejtem... - biccent a fegyverre. - Most már magunkra hagyhatsz kedves.
A pincérnő azzal a lendülettel sarkon fordul és visszatér a pultba.
-Vicces, hogy ti fejvadászok nem bíztok meg egymásban. - rázza meg a fejét, halk nyelvcsattogás kíséretében. - A technikusotoknak meg üzenem, hogy a fegyvereiteket meglehetősen könnyű lenyomozni. Mire elkészítettem magamnak egy teát, már meg is volt a pontos helyszín.
Nil közben észreveheti, hogy a férfi mindkét kezét és nyakát tetoválások borítják, de a talpig fekete ruházata, valahogy elvonja róla a figyelmet. Ahogy az is feltűnhet, hogy meglehetősen furán ejti az R és a H betűket.
-Hívj csak Angusnak. Ezer néven ismernek, a sajátomat pedig már rég hátrahagytam. - kortyol bele a whiskybe. - Tudod-e mivel foglalkozom? Csak költői kérdés volt, persze hogy nem. Inkább megmutatom. Gyere!
Angus egy gyors hörpintéssel issza ki a whiskyt, majd biccent új társa felé, hogy szintén tegyen így.
-Nem kell félni, ha az életedre kívánnék törni, sokkalta kreatívabb módszert választanék... - húzza mosolyra a száját.
Most először látszódik a férfi szeme, ahogy az is, hogy vak. Műtéti megoldással persze, valamiféle félkör alakú gépezetet helyeztek a szemöldöke alá, talán vagy két milliméternyi hosszúságú, de azért kivehető. A szeme színe is túlságosan kék, szinte már mesteri, ahogy a pislogása is gyorsabb egy átlag embernél. Annyi bizonyos, hogy ha régen nem is, most már biztosan lát.
Lou kocsmájából kiérve, a férfi gyorsan megpillantja Nil böhöm motorját, min jót szórakozik.
-Ez egyszemélyes, az enyémmel megyünk. - vesz elő a zsebéből egy apró kapcsolót, mit a megnyomását követően, röpke két perc alatt meg is érkezik egy lesötétített kétszemélyes autó. Hosszúkás, az ajtók maguktól feltárulnak, a volán mögül egy inasszerű nő pattan ki, aki szó nélkül adja át a kormányt és sétál el.

20:30 - Nyomornegyed; Kas:
Hosszú idő után megérkeznek a Nyomornegyedbe. A férfi feltehetőleg jó párszor a kerülő utakat választotta, mintha félne attól, hogy követik. A kocsi azonban végül megáll egy magas és leginkább üresnek látszó tömbház parkolójában.
-Hozhatod a saját fegyvereidet, de ha én letudtam őket nyomozni, bárki más is letudja. A csomagtartóban van saját választék, biztos találsz kedvedre valót. Ne aggódj a bemérés miatt, a kocsi mozgásban marad, valaki perceken belül felveszi, amint mi kiszállunk. - néz felhúzott szemöldökkel Nilre, miközben egy gombnyomással kinyitja a csomagtartót.
A kocsi hátuljában az emberben feléledhet a nosztalgia faktor: AK47-esek, Magnumok, M4A1-esek és pár MP5-ös és két Glock is található.
-Ahogy mondtam nem kötelező innen választani, ha jobban bízol azokban, felőlem maradhatsz azoknál is. - Vonja meg a vállát. - Viszont mialatt körbevezetlek, bekapcsolok egy jelzavarót, ha a sajátjaid mellett döntenél.

Miután megtörtént a felszerelkezés, a férfi útnak indul két blokkot előre, ezalatt húsz perc némaság következik, ugyanis nem tesz fel kérdéseket, ahogy nem is válaszol rájuk.
Hamarosan megérkeznek a Nyomornegyed, talán egyik legkietlenebb lakókomplexumához, mivel szemben viszont már nagyban zajlik az élet. Zene visszhangzik végig az utcán, a levegőt hullaszag és füst járja át.
-Mienk az üres, azzal szemben. - biccent a túloldali tömbház felé, majd belép az ajtón. Belül pár hajléktalanon és fetrengő drogoson kívül nem sok mindennel találkoznak, ahogy elindulnak az épület tetejébe. A legtetején már előfordul egy két aktívabb narkós, de mindegyik inkább félrenéz az új jövevények láttán. - Ezek ártalmatlanok. Tudják hová kell tekinteni, ha felfegyverzett embert látnak.
Még pár lépcső következik, míg végül felérnek a tetőre. Az ajtó hangos nyekkenéssel nyílik ki és szakad le, de az épület tetején egy lélek sincs. Nem sokkal távolabb, viszont egy mesterlövész puska várja Angust és Nilt.
-Pillants bele. - int neki a férfi.

A mesterlövészpuska, már egy beállított szobára néz, amiben hat ember foglal helyet. Valamiféle fejesek lehetnek, nem mindegyik tűnik bűnözőnek vagy fosztogatónak, de a többségük minden bizonnyal annak mondható.
-Hat célpont. - morogja Angus majd egy hatalmasat köp oldalra. - Ha leszedsz egyet, válaszolok egy kérdésedre bármivel kapcsolatban. Legyen az bármelyik társad mostani cselekedete vagy múltja, de akár az ügyetekkel vagy velem kapcsolatban is kérdezhetsz. Jól jegyezd meg! Egy halál, egy válasz...

Nilnek nehéz döntést kell hoznia, hogy kíváncsi-e annyira társaira, az ügyre vagy bármire, hogy áldozatot hozzon érte, ez esetben szó szerint. A döntés az övé.

A hat célpont:
-Fekete férfi; fehér öltönyben: Feltehetőleg egy banda fejese, de akár egy nagymenő díler is lehet. Úgy a harmincas évei végén jár, nyakában arany nyaklánc és épp füvet szív, egy szintén fekete nőt átkarolva.
-Fekete nő; laza öltözékben:Ruházata alapján elegáns, talán az előbbi férfi barátnője vagy felesége, de akár egy drágább prostituált is lehet. Talán harmincnak, ha kinéz. Hangosan nevet, minden hozzá intézett szón.
-Fehér férfi; szöges bőrdzsekiben: Fosztogatónak vagy zsoldosnak néz ki, meglehetősen agresszív természet. Épp néhány kiürült üveget dobál az épület előtt kuporgó hajléktalanokra.
-Fehér férfi; derékig érő hajjal; laza kosztümben:Róla érezhető, hogy orgazda. Mások tulajdonának értékesítéséből származik a vagyona és szemlátomást jó barátja a zsoldosnak. Felételezhető, hogy ő az ész kettőjük közül. Egy szivart szív az erkélyen üldögélve.
-Fehér nő; ócska ruhában: Drogos. Az orra még mindig fehér, a nem rég felszívott portól. Ennek ellenére határozottan áll és nézelődik, talán az ő lakása lehet. Egyéb következtetés nem vonható le róla.
-Fehér férfi; méreg drága öltönyben: Feltehetőleg ex-zsaru, legalábbis ahogy ide-oda tekinget, a bajt legkisebb forrását keresve annak tűnhet. Mellesleg ő az egyetlen, akiről azonnal látható, hogy fegyvert hord magánál. Egy modern pisztoly lóg az övén. Látszólag nem szórakozásból múlatja ott az időt.


Jimmy:
Mire rendesen felszerelkeznek és bepattannak a furgonba, James, már át is küldi a pontos címet. Miles vezet szokás szerint, Jax pedig hátul foglal helyet egy hosszú tálcányi étellel felszerelkezve.
-Már annyira itt volt az ideje! - szimatol bele.
-Próbáltam mindent hozni, az egyik szatyorban melletted még vega kaját is csomagoltattam. - vihog az óriás.
-Azt inkább kihagyom, kösz. - harap bele egy újabb falatba.

17:28 - New Town; Kísérleti Szanatórium:
Miles egy utcával lejjebb parkol le, majd a motort leállítva keresi a többiek tekintetét.
-Hogyan tovább?
Jax, még mindig pár édességgel tömi magát, mostanra már csak puszta szórakozásból.
-Egy utcával lejjebb lőttem ki az egyik szárnyát, pontosabban valami kütyüt rajt, amitől elvesztette az egyensúlyát és az intézet hátsó részébe zuhant. Pontosabban valahová a hátsó, leégett blokkba. - harap egy nagyot a sütibe, majd teleszájjal folytatja. - Persze gondolom azóta megtalálták, ezek a fickók nem tűnnek hülyének, pláne, hogyha tényleg a CDS bizalmát élvezik.
-Nem bízol Mr. Everettben? Na meg tulajdonképpen kinek a vére volt rajtad? - érdeklődik Miles.
-Egy civilt telibe trafált a ti angyalotok és mivel a tag kipurcant, én pedig még éltem, pajzsként kellett használnom... - fejezi be az evést.
-Ez undorító... - szörnyülködik Miles.
-Tudom, de mind teszünk undorító dolgokat azért, hogy élhessünk... - hajtja le a fejét.

Lassan a rádió is felreccsen és James érdeklődik a jelenlegi helyzetről.
-Mi a helyzet srácok? - recseg a rádió. - Megoldottátok már az ügyet?
-Nagyon humoros, mint mindig James. - szól vissza a behemót.
-Átszkenneltem a környéket, elég jól fel vannak vértezve zavaró berendezésekkel, mivel csak pár métert tudtam haladni a kerítésükön belül, mielőtt megszakadt volna a letapogatás. A drónokkal pedig már meg sem merem próbálni, fegyveres őrök állnak a kerítésen belül, könnyű célpontok lennének.
-A Kopó megoldaná a helyzetet. - kezd töprengésbe Miles.
-Meg bizony, de még nem áll készen a feladatra. Valahogy át kéne férkőznötök a kerítésen, de az első kerítésen belül található még egy, ami már elektromos...
-Na és, ha kiütnék mondjuk három tárolót? Mennyi időnk lenne a bejutásra, mielőtt visszajönne az áram? - teszi fel a kérdést Jax.
-Ez érdekes feltevés..., azonban egy utcában, csak egy ilyen nyilvános energiatároló található, az összes többi elzárt vagy rejtett általában.
-Én megoldom, volt már szerencsém hozzájuk, tíz perc alatt megtalálom és hatástalanítom őket. - húzza ki magát Jax. - Ebben legalább tudok segíteni. Az ilyen titkos létesítmények esetében, általában egy szimpla és olcsó magasfeszültségű kerítéssel szokták megoldani a behatoló problémát, a többit pedig az őrökre bízzák.
-Sokat tudsz az efféle betörésekről... - tapogatózik Miles. - Azonban megbízhatunk benned?
-Volt már részem ilyesmiben, ha erre vagy kíváncsi. Ez pedig nem igazán bizalom kérdése, de ha lekapcsolom az áramot a világítás is kialszik, tehát lesz biztosítékotok afelől, hogy nem verlek át titeket.
-James igaz ez? - néz a rádióra.
-Cáfolhatatlanul. Ha megtalálja a tárolókat, lehetőségetek lesz behatolni a kerítés egy gyenge pontján, gyors meg is keresem a leggyengébbet, egy pillanat.
-Te mit szólsz kölyök? - néz Jimmyre Miles. - Szerinted jó terv?
-Na megvagyok. - csatlakozik be James a kölyök válasza után. - Van tőletek úgy háromszáz méterre keletnek egy rés, ahol könnyedén bejuthattok. Az őr járőrözik, ahogy egy utcai kameráról most rálátok, úgy tűnik nem mostanában tér vissza.
-Akkor itt az idő. - pattan fel Miles. - Te csináld az áramot, mi Jimmel a kerítésnél leszünk. Amúgy te, hol fogsz bejutni?
-Ahol épp lehetőségem lesz rá, talán úgy ötven méterre tőletek. - reagál gyorsan Jax, majd futva indul el a tárolók keresésére.
-Kívánj sok szerencsét, James. - szalutál a rádiónak a behemót.
-Sok szerencsét srácok, térjetek haza épségben. James kiszáll. - halkul el a rádió.

Miles és Jimmy könnyedén átmássza az első kerítést, majd a második előtt várniuk kell. A következő kerítésen, szinte szemmel látható az áram vonulása, persze ez csak puszta délibáb, de azért érezhető. A lámpák még világítanak, így Jax még nem végzett.
-Gyerünk már, így a fényben megláthatnak. - morgolódik Miles.
Egy percen belül minden elsötétül, mire a behemót kézjellel int a kölyöknek, hogy haladhatnak.
-Nyomás! Nincs sok időnk... - pattan fel a kerítésre.

A mászás lassan halad, főleg Miles számára, akinek testtömege jócskán megnehezíti a négy méter magas kerítés átmászását, pláne minden nesz nélkül. Jax már fel is bukkan kissé odébb, ahogy macskaszerű lépteivel, halkan száguld a kerítés felé és egy pillanat leforgása alatt már át is mássza azt. A következőt Jimmyvel egy időben mássza át, majd veti magát rögvest hasra a túloldalon.
Miles a kerítés tetején ülve mozdulatlanná válik, ami elsőre érthetetlennek tűnhet. Azonban a következő pillanatban két őr sétál el alatta, akik épp kiszöktek egy cigiszünetre a pillanatnyi áramkimaradás alatt.
-Gyakrabban is lehetne áramszünet. - mondja az egyik.
-Így sincs semmi dolgod abban a kurva toronyban! Egész nap csak ülsz és bagózol a semmibe meredve. Én majdnem megszakadtam, miközben hátra kísértem két csapat bolondot. - feleli a társa.
Miles verejtékezve kapaszkodik a kerítésen, miközben fejjel biccent Jimmynek, hogy hatástalanítsa az alatta állókat. A kölyök ennek eleget tehet, de Jax is gyorsan odaérhet, ha a helyzet úgy kívánja.
Az őrök lerendezésével, Miles nagyot fújva teszi át a másik lábát is a területre és kezd mászásba. Azonban a lámpák kigyulladnak és a kerítés észvesztő tempóban kel új életre. A férfi egy ideig még kapaszkodik, majd mielőtt elengedné a kerítést az még átszalad rajta. Miles remeg a sokktól, majd egy hatalmas szikrát követően átrepül Jimmy felet és egyenesen a földre zuhan.
Eközben lámpák fénye gyúl ki a közelben, melyek ide-oda cikáznak és egyre közlednek. Itt-ott kutyaugatás hangja hallatszik, mire Jax rohan oda a kölyökhöz.
-Ezt vedd be. Nem cián bazd meg, gyors vedd be, míg nem késő! - dugja le a tokrán, esélyt sem adva a kölyöknek, hogy védekezzen. - Majd később megköszönöd. - lép hátra.
Még egy perc sem telik el és már Jax odalába is fúródik egy lövedék. Az ifjú remegve borul össze és még a földön is rázkódik. Még annak a lehetősége is fennáll, hogy lenyeli a saját nyelvét, mivel úgy tűnik allergiás reakciót váltott ki a lövedékben található anyag. Miles teste eközben élettelenül fekszik pár méterrel arrébb, valószínűleg újraélesztésre szorul.

A kölyöknek csupán másodpercei vannak, hogy eldöntse melyik társának segít, mielőtt őt is eltalálja egy kábító lövedék.
PM
^
Jimmy Latoya
 Posted: Aug 14 2015, 12:08 PM
Quote Post
Profile


A klinikán történtek után, ahol – később, lehiggadva, már nem lelkesedve az ötletért, - elfogadtam Milles kihívását és végig néztem, ahogy Nil ismételten kiad magából valami fontos információt a gépkezét illetően és kifejtette androidos ötletét, ami persze nem volt ördögtől való, Mr. Everett is leszögezte, hogy akármit is csinálunk arra számítsunk, hogy ő többet nem tud kihúzni minket a szarból. Ez azt jelentette, hogy nekem és Nil-nek semmiképpen nem célszerű zsarukézre jutni, mert azt nem úsznánk meg pár nap fogdával az tuti. Nálunk az életfogytig sem hiszem, hogy opció lenne.

Harmadik nap – Harag

Jax beszédelgése az Irodába és a története azonban ismét felkavarja a maszkos eltűnését követő állóvizet, mert úgy néz ki, hogy új nyomot találhatunk, sőt talán még jól is jön nekünk, ha kiderül a maszkos vagy maszkosok, mert nagyon úgy néz ki, ha hinni lehet a véres Jax-nek, hogy több van belőlük, nem egy brancsba tartoznak az „angyalokkal”. Bár az cseppet sem biztató, hogy ő sem akarja a vendég szeretetünket élvezni, ahogy társamat elnézem.
Közben Nil is szövögeti a maga terveit, amiben az elterelés feladatát szánja nekem és aminek én nem túlzottan örülök, hiszen nyilvánvaló, hogy sem a maszkos, sem az angyal nem kispályás és még csapatban is meggyűlt velük a bajunk, nem, hogy egyedül szálljon szembe velük.
Viszont a mi feladatunk sem tűnik sétagaloppnak, ráadásul megint csak megszegjük Mr. Everett-nek tett ígéretünket, hogy nyugton maradunk a seggünkön.
Miután tisztázódott, hogy Audrey jól van és megfelelően őrzik is, bár nem hiszem, hogy a maszkos vagy bármelyik haverja oda menne vissza, de hát nem tudjuk még pontosan miért, hogyan is sérült meg a lány, addig jobb a békesség, el is kezdünk készülődni, vagyis csak kezdenénk, mert végszóra beesik a Főnök.
- Eszünkben sincs a főbejáraton kopogtatni, uram, jó nekünk a hátsó ajtó is és szerintem a CDS ebeket is el lehet terelni némi félrevetett csonttal. – tettem hozzá, miután túltettem magam a meglepődésen, hogy a férfi nem üvöltötte le a fejünket, amiért ilyen akcióra készülünk, hanem inkább csak tanácsokat adott.
Azt is tudomásul vette, hogy Nil marad, de azért nem tartottam annyira naivnak, hogy ne sejtsen belőle valamit, hogy miért nem veti magát az angyal után, de ha sejtette is valamit, megtartotta magának.
Míg Jax elmegy rendbe szedni magát, én pár fegyvert veszek magamhoz, a szokásos, kezemhez nőtt Glock-ot pár tartalék tárral, aztán kis testvérét a Luger zsebpisztolyt, amit a bokámra szíjaztam, a derekamra hátra pedig egy túlélő kés került, ami sokoldalúsága miatt tetszett meg.
Mire a kocsihoz érek a többiek ott vannak és miközben Jax tömi a fejét, Milles hathatós sofőri szolgáltatásának már úton is vagyunk az ominózus intézmény fel.

New Town; Kísérleti Szanatórium:

Miután megérkeztünk, akkor vetődött csak fel, hogy talán valami terv is kéne, igaz, mivel nem sok infónk volt azon kívül, amit Jax elmondott, hogy hol és hogyan lőtte le az angyalt, amiből eléggé sejthető, hogy talán még is csak valami gépezet, minimum a szárnyait működtető dolog, nem is nagyon készülhettünk előre. Na meg a helyszín is sokat nyoma latban.
- Látszik, hogy nem a Nyomornegyedben nőttél fel. – vonom meg a vállam az élő pajzs hallatán, ami egy egy nagyobb tűzharcban ott nem ritkaság. – A halottnak már olyan mindegy, nem? Azonban megvédheti a még élőt. – tettem hozzá, bár nem voltam a gyilkolás híve, de gyakorlatias annál inkább.

Aztán jön a fekete leves, méghozzá James híreinek következtében, bár ha belegondolunk, hogy ez egy CDS bázis, ahol ki tudja miféle titkokat rejtegetnek, akkor nem meglepő ez a védelem, csak épp nekünk nehezíti meg a dolgunkat, pedig nem panaszkodhatunk a háttértámogatás tudásával kapcsolatban.
- De ezek szerint az már biztos, hogy jó helyen tapogatózunk. – jegyzetem meg, hogy legyen valami jó hír is. – Ezek szerint, ha be is jutunk, vakrepülés lesz. – tettem még hozzá kissé gondterhelten, mert azért jó lett volna tudni merre keresgéljünk. – Nem kicsi ez a hely.
Kopó kiesik, ahogy hallom és a második elektromos kerítés pedig csak fokozza a bejutás nehezítését.
- Hát ez remek! –sóhajtok, de aztán felélénkülve nézek Jax-ra, aki most úgy látszik elemében van.
Na nem mintha ettől kevésbé gyanakodtam volna rá, de míg hasznunkra van, addig övé a figyelmem.
- Hogy a fenébe találod meg őket ennyi idő alatt? – tettem fel a kérdést, de hallhatóan Milles is osztozott a kétségeimben.
Azonban abban igaza van a férfinek, hogy a sikeréről könnyen meggyőződhetünk, hiszen, ha elalszanak a fények, akkor áram sem lesz a kerítésben és ezt James is megerősíti.
- Részemről rendben, másként aligha jutnánk be, főleg nem gyorsan. Ha meg sokáig tökörészünk, akkor könnyen eltüntethetnek minden nyomot. – válaszolok Milles kérdésére egy kis töprengés után. – És pont ez lett volna az egyik kérdésem James-hez. – intek a rádió felé, mikor abból felhangzik a férfi hangja és jelzi mire számíthatunk az őrök részéről.
Mivel amit lehetett lebeszéltünk, most már csak a megvalósításon volt a sor.
- Kösz James! Igyekszünk!
Ellenőriztem minden fegyverem a helyén van-e, aztán követtem Milles-t a kerítés kijelölt pontjához, ahol simán átmászunk az első kerítésen, de onnantól várnunk kell és ezen az aránylag nyílt placcon elég idegesítő tud lenni.
- Ha nem sikerül neki, vissza kell vonulnunk. – értek Milles-sel egyet, de végszóra elsötétül minden.
Nem kell biztatni, már pattanok is és lendületesen lököm fel magam a drót tetejére, majd félútról már vetem is le magam. Igazán van gyakorlatom az ilyesmiben.
A nagydarab társamnak már nem megy ilyen könnyen és már Jax is felbukkan nem messze tőlünk, mikor még Milles mindig a kerítéssel küszködik.
- Gye…….- akarom megsürgetni, ahogy azt látom, hogy mintha tériszonnyal küszködne, megáll a tetején, de aztán én is hasra vetem magam, mint Jax, ahogy meglátom az őröket, aki szerencsére jobban örülnek a kényszerű pihenőnek, mint, hogy nagyon figyeljenek, így simán elsétálnak a kerítésen ragadt férfi alatt.
Viszont csak idő kérdése, mikor néznek fel, ezért egyetértően visszabiccentek, mikor Milles meg szeretne szabadulni tőlük. Én meg Jax felé villantok egy invitáló pillantást, hiszen most elég egy hangos szó és lebukunk, így szerencsésebb, ha egyszerre csapjuk le a két fickót, ami szinte pillanatok alatt meg is történik. Szerintem azt sem tudják mi szakadt rájuk, máris aléltan feküdtek egy bokor alatt. Milles máris folytatja az útját, de valaki gyorsabb volt az áram visszakapcsolásában, mint gondoltuk és sajnos társunk ne ér le időben.
Milles rángatózni kezd és aztán egy nagy csattanással vágódik le a földre, majd válik mozdulatlanná.
- Hogy az a……Milles! – szisszenek fel és ,ár mozdulnék, mikor megjelennek a kereső fények és a kutyaugatás sem biztat semmi jóval.
Tudom, hogy el kell tűnni innen, de mi lesz akkor Milles-sel?
Feszülten ugrok fel, ahogy megjelenik Jax, aki se szó, se beszéd erőteljesen a torkomra nyom valamit, amit önkéntelen nyelek le, miközben majdnem leharapom az ujját.
- Baszd meg Jax! Mit művelsz? – csattanok fel, de fojtottan, hiszen nem szeretném felhívni magamra a figyelmet, azonban fogalmam sincs mit akar ezzel a szerrel, amit belém tukmált.
Ha abban reménykedtem, hogy talán lesz rá mód, hogy ketten kivigyük innen Milles-t, hát akkor nagyot tévedtem, mivel a következő pillanatban Jax a földön fekszik egy lövéstől eltalálva és úgy rázkódik, mintha epilepsziás görcsöt kapott volna. Láttam már ilyet, mikor valaki nem jól reagált a zsaruk kábító lövedékére. Nem játék az ilyen, akár bele is lehet halni.
Azonban Milles is ott fekszik nem messze tőlem, ő egyáltalán nem mozdul, az áram valószínűleg megállította a szívét. De elég nagydarab marha, hogy talán túlélje, csak kis segítség kell neki.
Azt hiszem nem kell túl magyarázni, hogy miért őt választottam elsőre. Még nem kaptak el a fények és talán még lesz időm Jax-ra is.
Most azonban Milles-hez ugrottam és nagyot vágtam a szíve felett a bordáira, ha kellett jó párszor.
Azonban sem Jax-ra nem maradt időm, sem arra, hogy lássam használt-e a „kezelés” Milles-en, mert egy kábító lövedék engem is megtalált és nem spórolták ki belőle az anyagot.
Először csak teljes testemben lezsibbadtam és mozdulni sem tudtam, aztán még elmosódottan láttam a felém közeledő mozgást, ahogy Milles-re zuhantam, majd se kép, se hang.
~ A francba! ~


//bocsi Jax-től, de hát ő nem barát.....egyelőre biggrin.gif//

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Sep 9 2015, 08:55 PM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Végső Menedék Klinika:

- Mást nem is igen tehetnénk- Bököm oda Mr Everett megjegyzéséhez, bár tény valóban elég jól összekovácsolódtam ezzel a kis csapattal. Miles és Jimmy beszélgetésébe nem szólok bele. Minden esetre megosztom a saját véleményemet, ami bár nem biztos, de kezdem úgy érezni hogy nem egy emberrel állunk szembe. Kis prezentációnak megmutatom a kezemet is, mely már nem a sajátom, de kevesen tudják hogy az a részem már nem hús és vér. Miles szavaira csak megrántom a vállamat.
- Nem én kértem ezt a kart, de pótolni kellett amit elvesztettem. - Felelem majd James felé fordítva biccentek neki.
- Protézis, könyöktől lefelé. A felvételinél nem mondtátok hogy az hátrányt jelentene - Felelem egy apró sötét mosollyal, azonban mivel még rengeteg dolog áll előttünk ideje kicsit kifúni magunkat, mert ennek a nyomozásnak még korán sincs vége. Mr Everett figyelmeztet is hogy ezt a rejtélyt már nekünk kell megoldanom, gyanítom nem kevés szívással fog járni, szóval ideje rákészülni,

A harag.

Másnap elég kellemetlen meglepetésben részesülünk, mikor Jax megjelenik. A vér egy dolog, de az infók amiket megoszt velünk felettébb aggasztóak. Tegnap még fele ennyire bonyolult nem volt ez az ügy, szóval ideje lenne hogy a végére járjunk mielőtt megint valami meglepetés ér minket. A fickó ércelődésére csak sercintek egyet majd megvonva a vállamat felé fordulok.
- Szerintem meg nem is lett olyan rossz. Audrey jól van ez a fő, a fickóból pedig kétlem hogy akár mi akár te kiszedtél volna valamit, már bocs de nem tűnsz profi vallatónak. Ameddig kint van legalább követhetjük és így egyszerűbben megtudhatjuk mi a francot akar. Talán képes rá hogy hibázik - Legalábbis én ebbe bizakodok, de kétlem hogy Jax osztaná a véleményemet. Minden esetre van egy tervem, de ehhez most egyedül kell mennem. Biztonságosabb, na meg valamiért kellettem neki, szóval bármit is tervez még nem sikerült megvalósítania a maszkosnak. Jimmy-t félre vonva beavatom őt némileg a tervembe, bízom benne és ismerem annyira hogy tudjam egyedül is helyt fog állni. Na meg ott van Miels is őt pedig nem könnyű padlóra küldeni. Az egyedüli kétségeim még mindig Jax irányába vannak. Túlságosan zavaros ami ez a fickó körül folyik, bár lehet csak bennem kezd egyfajta paranoia létre jönni. Minden esetre mielőtt a csapat útnak indulna, olybá tűnik Mr Everett is megérkezik. Egy pillanatig felmerül a kétség hogy ennek tervnek most lőttek, de szerencsére az öreg agyát ugyan úgy cseszi az ügy mint a miénket.
- Van egy olyan érzésem, hogy a csapat megoldja majd. Ha a korházt túléltük egy kis betörés már semmi, a CDS meg megba.... akarom mondani megcsókolhatja a hátsónkat - Vetem oda egy fura ravasz mosollyal az arcomon. Persze nem akarok én itt kuksolni, így miután búcsút intettünk a csapatnak és Mr Everett is távozóra fogja, ideje hogy bevonjam James-t is abba hogy mire készülök.
- Remélem, hogy nem lesz szükségem segítségre de igen... még jól jöhet. A kopót pedig értem, de azért próbáld meg össze rakni. Ha a maszkos nem adja fel a terveit, nem hinném hogy a csapatból bármelyikőnk padlóra tudná küldeni. - Húzom el a számat, és már el is indulok kifelé, ezzel elbúcsúzva Jamestől. Első megálló a korház lesz, muszáj nyomoznom kicsit, mielőtt megint fejest ugranék valami szarságba. Szerencsére James volt annyira jófej , hogy még a saját kétkerekűjét is nekem adja. A fejemre csúsztatva a fülest egy vigyorral bele is szólok.
- Kényelmes a "Verdád", gondolom buknak is rád a csajok James, és ne félj egy karcolás se lesz rajta - Mondom, s egy nagyobb gázfröccsöt adva neki elindulok a korházba.

Korház

Szerencsére ezzel a kis döggel jobban tudtam közlekedni mint egy nagyobb járművel , így túlságosan nagy dugóba se keveredtem. A korházba viszont azonnal feltűnik, amit Mr Everett már említett is, miszerint most kétszer olyan jól őrzik a helyt. Remélem ezek a kopók megbízhatóbbak, nem most kéne hogy a mi kis amazonunk valamilyen merényletet szenvedjen el, amikor már visszahoztuk a halál torkából. Miután megkaptam az útbaigazítást, már a folyosóról meghallom az ismerős hangot amire csak elvigyorodok, s ez a mosoly ki is tart mikor belépek a korterembe.
- Tedd is helyre őket - Mondom még mindig visszafogott mosollyal, majd beljebb lépve még körbe is fordulok, hogy megszemlélhessen.
- Teljes életnagyságban. És ne aggódj, nem vagyok az az eltűnős típus. Jó egyben látni - Mondom, és már felelnék a többi kérdésre is, mikor James jelentkezik be, de olyan hangerővel hogy azonnal lerántom a fejemről azt a szart.
- Picsába.... - Sziszegem, félig meddig hunyorogva még a hangos beszédtől, majd leteszem az egyik szekrényre a fülest.
- Látni akartam jól karban tartanak e, na meg amit James már ellőtt - Mondom kicsit morogva a mikrofon felé, jelezve hogy nem kéne elspoilerezni a meglepetésem. Minden esetre Audrey eléggé nyíltnak tűnik, de amit mond cseppet sem bíztató. Látom hogy miként reagál , és hogy fájdalmas neki a téma, de muszáj minél többet megtudnom, amikor végez a történettel, gontterhelt arccal sóhajtok fel.
- Ez az egész ügy egyre bonyolultabb. Minden esetre örülök hogy sikerült megúsznod a dolgot, de máskor ne kóborolj saját szakálladra ilyen helyeken, inkább hívj erősítést- Teszem hozzá, egy kisebb mosollyal. Megkedveltem a lányt, kár lenne érte ha meghalna.
- Az angyallal azt hiszem nem lesz több baj. Jax elméletileg kicsinálta a rohadékot, ha nincs több akkor talán a történetnek ezt a részét kihúzhatjuk. Miels és a többiek éppen most indultak el megvizsgálni a hullát, hátha többet tudunk. Biztos angyal volt? Nem lehet hogy valami spéci ruhás fickó ? - Még mindig ateista vagyok, nem hiszek se istenben se ördögben, emiatt is vagyok ilyen passzív a témát érintően.
- Maga aztán kész ünneprontó doki - Felelem ravasz mosollyal, mikor az orvos megérkezik, és közli hogy vége a látogatásnak. Audrey fele még egy mosoly ejtek, az arcra csókra, majd finoman a vállára is teszem a kezemet.
- Átadom, ami meg téged illet, gyógyulj meg. Engem meg ne félts, szeretem ha nyakamon a baj - Intek istenhozzádot, majd nyugodt léptekkel lépek ki a teremből.

Lou kocsmája

Nemsokára már Lou kocsmája felé veszem az irányt. Nem most vagyok itt először, ismerem a helyet, így nem lepődök meg azon ami fogad. Azon viszont már annál inkább,hogy a fegyver nyomkeresője ehhez az igencsak különös pacákhoz vezetett. Mintha már várt volna, mi a fészkes fene folyik itt?
- Miért van egy olyan érzésem hogy számítottál a társaságra? - Teszem fel halvány mosollyal a kérdést. Nem ismerem a pasast de ami még érdekesebb, hogy a szavai alapján nem is tudom eldönteni kinek az oldalán állhat. Lehet akár egy maszkos is, maszk nélkül az utcán nem ismerném fel azt a rohadékot.
- Nem igazán bízok olyas valakiben aki kétesebbnél kétesebb körülmények között tűnik fel, illetve el . - Hagyom annyiban, a technikusnak szánt üzenetet pedig nem kell átadnom, James adásban van szóval jól hallhat mindent. Leülve a helyemre iszok egy kortyot az italból, kíváncsi vagyok hova fog kilyukadni ez a beszélgetés, de van egy olyan érzésem hogy ez a tag okkal várt engem. Természetesen megfigyelem a külső jegyeket. Tetovállások, fekete öltözék, vagy valami alvilági figura lehet , vagy volt katona franc se tudja.
- Miből gondolod Angus hogy érdekel az amit csinálsz? Én egészen más dolog miatt jöttem ide - Felelem nyugodt hangon, de ha valami magyarázatot ad erre ami felkeltheti az érdeklődésemet természetesen követem. Az már cseppet sem tetszik hogy más járgánnyal kell menni, de azt hiszem ez is része a "játéknak" és mivel a végére akarok járni kénytelen leszek bele menni. A kocsi megérkezik mi pedig beszálunk, de én csak azért sem maradok csendben.
- Had találgassak, hadsereg? Valami ex kommandós lehettél? Ahogy néztem a szem implantodat nem két fillérért csinálták - nem volt nehéz kiszúrni hogy már nem a sajátja, így gondoltam rákérdezek. Elég hosszú autókázás után végre megérkezünk a helyszínre, én pedig továbbra is nyugodt léptekkel követem a fickót.
- Ami a fegyvert illeti, maradok a sajátomnál. - Csupán csak ennyit felelek kissé feszülten, bár remélem az a jelzavaró nem terjed ki a fülesemre. Jó lenne ha a kommcsatornán James is hallana mindent, hogy tudja mikor kerülök esetleg bajba.
- Mi ez a fene nagy titkolózás, és mi közöd van az én ügyemhez ? - Igen azt mondtam hogy az én ügyem, hiszen valamiért már a saját ügyemnek érzem. A végére akarok járni, és ha ez a pacák keresztbe akar tenni elintézem. A szavakra csak bólintok, azonban az igazi meglepetés az épület tetején ér, ahol egy elég komoly fegyver vár ránk. Azt hiszem kezd összeállni a kép.
- Áh... szóval orvgyilkos vagy.... Ez egyfajta játék a részedről, vagy csak nem akarod pepiszkolni a kezed? - Kérdezek rá rezzenéstelen arccal miközben elhelyezkedve a halálosztónál belenézek a távcsőbe és végig is mérem a terepet. 6 ember, tiszta célpont. Csináltam már hasonlót, bár nem kenyerem a gyilkolás de ahogy nézem ezek nem éppen Elysium jóravaló polgáraira hajaznak szóval.....
- Szóval játszani akarsz - Engedek ki magamból egy mély sóhajt , miközben beállítom a távcsövet.
- Akkor némi előleget adhatnál ha már a bizalomról papoltál a kocsmában. Csak egy kérdésnyit: Te mit nyersz ebből az egészből ? - Hülye lennék azt hinni, hogy ok nélkül elárulna ennyit pár lövésért cserébe. A válaszától függően bemérem az első célpontot a Fekete férfit fehér öltönyben, s elsütöm a ravaszt. A fejére célzok, gyors és kegyes halál, de miközben hátra húzom a kakast az újabb lövést leadva már le is adom az első kérdést.
- Nemrég volt egy kis gigszer a korházban. Mi köze a homoknak ahhoz a maszkos idiótához? Amikor meglőttük nem vérzett - Közben már célba is veszem a fekete nőt, majd meghúzom a ravaszt. Ezután következik a szöges bőrdzsekis, majd a hosszú hajú nebántsvirág, végül pedig golyót repítek a drogos csaj fejébe is. Tiszta célpontok voltak, mint a kacsavadászat olyan volt. Az utolsó fickó azonban fura valamiért kilóg a sorból, ezért ő két golyót kap, pontosan a két térdébe, majd egyet a bal vállába is, remélhetőleg sikerült mozgásképtelenné tennem, hogy magam hallgathassam ki.
- Akkor ez azt jelenti hogy van még összesen négy kérdésem igaz? Akkor kezdjük: Mi a köze van egymásnak ennek a bizonyos Angyalnak, és a maszkos barátunknak, miért fontos ennyire a zsaruknak az a maszkos? Élve kellett elkapni, gyanítjuk hogy valahol lehet egy tégla, illetve harmadik kérdés, kicsoda az a fazon? - intek fejemmel a fickó felé, akinek előttem a végtagjait. -
- És ha már a bizalomnál tartunk, honnan tudsz te ennyi mindent rólunk és az ügyről ? - Minden esetre ha beigazolódik a gyanúm, hogy a tag zsaru akit életben hagytam ideje lenne pár szót váltani vele. Everett azt mondta, kinyomozza ki a tégla a yardon, de véleményem szerint nem járt sikerrel, így a saját kezembe veszem az ügyet.
- És ha most megbocsátasz. Azt hiszem váltanom kell pár szót valakivel mielőtt elvérzik. - Emelkedek fel a fegyvertől, majd nyugodt léptekkel hagyom el a tetőt. Ha azt hiszi hogy könnyű szívvel ölök, hát téved. Egyáltalán nem tartozik a kedvteléseim közé, még ha ilyen rohadékokról is van szó, mint az a pár hulla ott lent, de valamiért úgy érzem hogy ha ez kell ahhoz hogy tovább haladjak az ügyben, hát megteszem.
- James, remélem hallasz és felvettél mindent. Ha másnem még tanúvallomásnak jó lehet - Szólok be a fülesen a technikusnak, remélem hallja is.
PMEmail Poster
^
Stefan Lynch
 Posted: Sep 14 2015, 04:28 AM
Quote Post
Profile


Jimmy:

-Csak azzal a csonttal se basszatok el semmit! - feleli a főnök. - Aztán innentől a ti dolgotok, próbáljátok kihozni magatokból a maximumot, ha lehet.
A kocsiba huppanva a csapat előtt akadálymentes az út, egész a szanatóriumig.


New Town; Kísérleti Szanatórium:
-Star Valley volt az otthonom, nem pedig a Nyomornegyed. - feleli röviden Jax. - Azt persze nem mondom, hogy nem jártam párszor arrafelé, de a tapasztalataim nagy része nem onnét származik.
-Neked olyan is van? - viccelődik Miles.
-Roppant mulatságos...

Jim érdeklődésére Jax felkapja a fejét.
-Könnyedén, mint mondtam, nem idegen az efféle terep. - köp ki oldalra. - Volt idő, mikor bizonyos összegekért, állami tulajdonú biztonságtechnikai eszközöket és áramot loptunk, máskor pedig transzformátorokat rongáltunk.
-Van olyan hülye, aki ilyesmiért fizet? - értetlenkedik Miles. - Na meg hol tanultad ezt?
-Több, mint hinnéd... - húzza mosolyra a száját a sebhelyes arcú ifjú. - Sok volt a szabadidőm és én hasznosan akartam eltölteni...

A megbeszélteket követően, Jax sietősen távozik, mialatt Jimmy és Miles is elindulnak a kerítés felé. Társuk igazat beszélt, az áram rövid időn belül elmegy, mi elég időt biztosít arra, hogy a csapat megmássza a kerítést.
Azonban Miles kapcsán probléma üti fel a fejét, mikor a két őr elsétál alatta, mire Jimmy és Jax is gyors léptekben a segítségére siet. Az áramütéstől viszont már nem volt elég idejük megmenteni, így a behemót élettelenül hull a földre. Eközben őrök közelednek és Jax is bekap egy lövedéket. Úgy tűnik nem halálos, valamiféle kábító lövedék, amit régen inkább csak állatok befogására alkalmaztak. Jax azonban egy pirulát tol le Jimmy torkán, mitől a kölyökre könnyen rájöhet az öklendezés, sajnos eredménytelenül. A titokzatos gyógyszer a szervezetében marad, miközben Jaxnél a lövedék allergiás reakciót vált ki.

Jim úgy dönt, hogy Milesnak van nagyobb szüksége a segítségére és bele is kezd az újraélesztésbe. Minden erejére szüksége van, hogy egy ekkora izomtömeget a kellő erővel tudjon folyamatosan nyomni, mialatt az őrök is közelednek felé. Hamarosan egy lövedék célba is talál az ifjún, mire test önkéntelenül terül el a földön, majd rövid időn belül, minden elsötétül előtte. Az utolsó pillanatokban, még láthatja, ahogy Miles élettelen teste felszisszen, miközben Jax arcát beteríti a vér...


2 órával később:
A kölyök egy kényelmes ágyon ébred, úgy látszik nem kötötték le és nem is zárták rácsok mögé. Újonnan festett falak, falra vetített érdektelen hírek és az ajtó felett egy vörösen izzó számláló fogadja, ami kissé furcsa hatást kelt, de mindent leszámítva, ez talán nem is tűnik olyan fontosnak. A felszerelése eltűnt, még a ruhája is lecserélődött egy csíkos pizsamára.
Az ajtó mellett egy lámpa zölden villan fel, mit követően egy szemüveges vékony férfi lép a szobába, majd szó nélkül helyet foglal az egyik fotelben. Nem tűnik orvosnak, elegáns öltöny és egy undorító piros nyakkendő éktelenkedik rajt. A vörös számláló villogása egy pillanatra megáll, majd száztól kezd visszaszámolni.
-Üdvözlöm nálunk, kedves idegen. - mosolyodik el a férfi. - A nevem..., nos ez nem is igazán fontos egy ilyen helyzetben, mint az öné...
A férfi keresztbe teszi a két lábát, még kényelmesebb pozíciót keresve a fotelban, majd egy papírt nyújt a kölyök felé.
-Röviden közlöm, hogy bárminemű vakmerő akció az ön részéről, felesleges próbálkozás. Gondolok itt túszejtésre vagy gyilkosságra, a vezetőséget nem fogja érdekelni, akármit is kíván tenni velem.
Azzal egy tollat szúr az alkarjába, amiből egy csepp vér sem folyik, csak vezetékek látszódnak mindenütt.
-Gép vagyok. - nevet fel. - Ha a feladatom során leállnék is valamilyen okból kifolyólag, ezer másik van a helyemre, akikkel ezt újra és újra eljátszhatná. Szóval, akár a lényegre is térhetünk nemde?
A vörös számláló, eközben 67-et mutat.
-Mivel ön emberi lény és semmi nem utal szociopata viselkedésre, így az empátia fontos szerepet játszhat az életében. - mutat a papírra. - Ott megtalálhatja a rövid leírást a társai állapotáról.

Az irat rövid tartalma:
1.Alany; afroamerikai:
Állapot: Stabil, újraélesztés volt szükséges, bordarepedés

2.Alany; kaukázusi:
Állapot: Allergiás reakció lépett fel a kábítás során, a beteg nyelve szakszerűen eltávolítva

Még megannyi százalék, táblázat és szám szerepel a listán, amin szinte lehetetlenség kiigazodni olyannak, aki nem itt dolgozik.

-A társa nyelve, már a reakciót követő percekben félig levált, így orvosaink, csak a veszélyállapotra való tekintettel távolították azt el véglegesen. Nem vagyunk barbárok, kedves uram. - közli hideg tekintettel a kölyök szemébe nézve. - Mint tudja, önök birtokháborítást és betörést követtek el nálunk, ami nem éppen vet jó fényt az intézményre. A CDS támogatását élvezzük, de a kutatásra való tekintettel, ez nem kerülhet az asztalukra, érti miről beszélek?

Ezután képszakadás..., minden elhalványul a kölyök előtt és mire újból magához tér, már egy folyosó hideg padlója fogadja. Körülötte senki, kivéve egy általa megfojtott CDS katonát. Mire teljesen kitisztul Jimmy előtt a kép, már azt is láthatja, hogy nem szól sziréna és nincs is senki a nyomában. Senki nem tudja, hogy szökésben van, de miként jutott ki?
Egy hosszú és üres folyosón kell végigküzdenie magát, mire elér a komplexum egy jelentősebb részébe. Itt már óvatosan kell közlekednie, ha kiszeretne jutni, ugyanis végig ablakok veszik körül, amin ha ügyesen betekint, láthatja mivel is foglalkozik az intézmény.
Mentális betegek sorakoznak egy étkező nagyságú térben, hol többféle módszerrel is próbálják kezelni őket. Egy meglehetősen zakkantnak tűnő nőt, épp egy villódzó fényszóróval vakítanak, mitől az ordítva kezd kapálózni. Két fogdmeg is felbukkan, kik nyers erővel szögezik vissza a székébe. A többi beteget hasonlóan furcsa eszközökkel próbálják kezelni, bár némelyiken, mintha már-már kísérleteznének...
Ha a kölyök tovább halad egy irányítóteremben találhatja magát, hol négy férfi ül és az előbbi, étkezőszerű helységet kémlelik a monitorokon.
-A hatos, talán megérett a próbára nemde? - kérdezi az egyik kommunikációs tiszt a kollégáját.
-Talán. Majd a CDS majmai megmondják, mi számít nekik megfelelő baleknak...

A kölyöknek nincs más módja, minthogy hatástalanítania ezeket az embereket, bár az már csak rajta múlik, hogy képes-e négy emberrel végezni, ölés nélkül.

A rövid csetepatét követően, jobbra egy lépcső következik, amin lehaladva fegyveres őrök fogadják, pontosan heten. Egy kis türelemmel, akár el is kerülheti a tűzharcot, de akár kezdeményezhet is egyet. A kommunikációs tisztek mindegyike hordott magánál egy-egy kisméretű pisztolyt.
Két ajtó is fogadja, bár a nagyobbik zárva. A másik további lépcsőkkel fogadja a fiút, minek a végén egy laboratórium várja.

A laborba beosonva, oldalba kaphat egy csomó öltönyös fazont, akik egy detektívtükrön keresztül bámulnak valamire. Ha Jimmy is feltekint a látványosságra, megpillanthatja az angyalt, ki a tükör túloldalán gépek által kifeszítve lóg a magasban. A legkülönösebb az egészben, hogy a szárnyait toll fedi. Az viszont bizonyossá is válik, hogy csak jól felragasztott tollakról van szó, mivel a laboránsok épp a tollaktól és a vértől próbálják megszabadítani.
-Mentális állapota? - kérdezi egy kopasz, öltönyös férfi.
-Ezek alapján? - gúnyolódik a kollégája. - Nem beszámítható.
-Ezen egy hónapon belül változtathatunk uraim, ha a gondunkra bíznák... - szólal meg nyájas hangon feltehetőleg a kísérlet vezetője.
-Nem küldtünk már ide elég fogyatékost, a katonai programjukhoz? - morog rá az üzletember. - A CDS-t képviselve elhiheti, hogy így is szorít minket a határidő, ez pedig egyáltalán nem hiányzott.
-Biztosíthatom önöket, hogy megfelelő katonai alanyokat faragunk a páciensekből...
-Maga csak ne biztosítson..., ha megpucolták és megszabadították azoktól a szárnyaktól, akkor azonnal magunkkal visszük.
-Igenis, uram..., ahogy kívánja.

A kölyök beszállhat a jelenetbe, vérfürdőt rendezhet, de akár a szárnyast is kivallathatja, ha életet tud lehelni belé. Emellett társai is várják és az is kérdéses, hogy mi okozott képszakadást...


Nil:

Végső Menedék Klinika:
-Nem minősült volna hátránynak, de fegyvernek igen. - feleli James. - Esetleg más testrészed, ami fém?

Harmadik nap:
-A kis csajnak higgyétek el én is örülök. - szögezi le Jax. - Lehet nem vagyok profi kínvallató, de kezdem azt hinni, hogy ennél a sisakosnál amúgy sem használna. Ami talán megereszthetné a nyelvét, teljesen máshol keresendő, csak még nem tudjuk mi az...
-Tehát azt a hülye elképzelést vetted a fejedbe, hogy ez az ürge nem énekelt volna pár törött csont után? - hitetlenkedik az óriás. - Azt én is megnéztem volna..., de akkor mit hiszel okoskám? Mi használt volna nála? Egy doboz csokoládé? Egy kiadós vacsora?
-Ez lehet az... - válik mozdulatlannál Jax. - Talán ki kell érdemelni a figyelmét...
-Ezek csak felvetések. - zárja rövidre James a témát. - A pszichológus tudott volna készíteni egy profilt, de mind tudjuk, hogy potyára jött...
-Audrey élete neked nem számít? - lép elé Miles, dühödt tekintettel.
-Én nem ezt mondtam! Egyszerűen csak arra próbálok rávilágítani, hogy feleslegesen fejtegetjük itt az okokat, megfelelő szakmai tapasztalatok és az alany nélkül. Nekünk megoldást kell találnunk a problémára, nem pedig megérteni...
-Így már mindjárt más, nem igaz Miles? - kacarászik Jax.
-Igen... - néz rá meredten. - Ne haragudj James, remélem tudod, hogy soha nem ártanék neked.
-Tudom haver, tudom. - veregeti vállon James.

Rövidesen Mr. Everett toppan be, aki igencsak meglepődik a csapat készülődésén.
-Megbaszhatja, mi? - lép Nilhez a főnök, őrült mosollyal az arcán. - Nem elég, hogyha lebuktok mind börtönben végezzük, amiből nekem talán kijut egy fehérgalléros szolidabb hely, nektek meg a pokol, de egy kibaszott nagy pert is a nyakunkba akasztanának. Amiről ne higgyétek, hogy olyan lenne, mint egy laza randi után, egy levezető dugás. Ezek a hiénáikkal úgy rántanák le a gatyánkat és tennének magukévá mindannyiunkat szárazon, hogy visszasírnánk azt az időszakot, mikor még anyánkra otthonként gondoltunk..
-Szerintem értik, uram... - próbálja csillapítani James.
-Igen? Akkor csak ismételni tudom magamat, ne basszátok el. - rázza meg az öltönyét.

Mr. Everett távozásával csak Nil és James maradnak a közelben.
-Ezt megértem, de még nincs kész. - sóhajtozik James. - A programja rendben, de néhány alkatrészt időbe telik beszerezni. Ha viszont a csapat összefutna vele, majd kitalálok valami megoldást. Téged pedig kedvel, ha jól tudom, nem igaz?
Nilt kint James járgánya várja, amivel kapcsolatban ki is fejezi elismerését.
-Remélem is, aztán próbálj meg azért a nyeregben maradni. - szólal meg James a túloldalon.

Kórház:
-Miért, amikor még eszméletlenül feküdtem darabokban voltam? - viccelődik Audrey. - Kedves tőled, hogy beugrottál, kedves. Reméltem is, hogy befogsz.
Audrey meséjét követően, Nil kezd búcsúzkodásba.
-Ha legközelebb bármi bajba kerülnék, te leszel az első, akit értesítek, így megfelel? - pislog kérdőn Nilre, majd az angyal haláláról értesülve, kissé lefagy. - Igazán? Ennek örülnöm kéne azt hiszem..., csak váratlanul ért az infó. N-nem. Nem hiszem, hogy tényleges angyal lett volna, de tollak voltak a szárnyán és sisakot viselt...
A doktor is megérkezek a kórterembe és rövidesen azt is közli, hogy hamarosan lejár a látogatási idő.
-Elhiheti uram, cifrább dolgokat is vágtak már a fejemhez. - humorizál az orvos.
-Csak le ne húzzon drága, csak le ne húzzon... - integet a távolodó Nil felé Audrey.

Lou kocsmája:
-Számítottam valakire. - válaszol röviden a férfi. - Abban nem voltam biztos, hogy melyikőtök lesz az.
Nil kérdése teljesen logikus és igaz, hisz tényleg nem az hozta ide, amiről a férfi kezd mesélésbe.
-Pontosan! - csap rá az asztalra. - Jó a hozzáállásod fiam, ezt már szeretem...
Kifelé menet egy kocsi várja őket, amibe Nil is belepattan egy kis egészséges kétkedés után. Azonban a tudásvágya ezúttal felülkerekedik és a titokzatos Angussal tart.
-Mondanám, hogy hideg vagy meleg, de még nem érkezett el a válaszok ideje. - mosolyodik el a férfi.

Nyomornegyed; Kas:
Megérkezve a helyszínre Angus megkínálja Nilt a saját fegyverkínálatából, amit Nil elutasít.
-Türelem fiam, türelem. - haladnak a tetőre. Odafent pedig már egy mesterlövészpuska várja őket, amiről Angus fel is vázolja a tudnivalókat.
-Ha megnyugtat a dolog nem vagyok orgyilkos, efelől biztosíthatlak. - törli meg a nadrágszárát a férfi, ami a lépcsőn felfelé jövet, kissé ellepett a por. - .Legyen ez egyfajta rituálé, beavatás, vagy nevezd aminek akarod. Ha sikerrel jársz, akkor mindketten osztozunk egy bűnben, egy titokban, ami megbízható felekké tesz a másik előtt
Nil következő kérdését a férfi mosollyal nyugtázza.
-Na ez egy fontos kérdés. Tömören, szeretnék valamit, amihez az egyikőtökön keresztül vezet az út, de erről majd a munka után...
Nil pontos lövést ad le az első célpontjára, ami holtan dől rá és töri be az előtte álló üvegasztalt.
-Olvastam a rendőrségi jelentést. Érdekes, nemde? - húzza az időt a férfi. - Csak a szemfényvesztés eszköze a homok. Mélyen belül, ugyanúgy vérzik, mint te vagy én.
Nil ezután a többit is halálos pontossággal teszi el láb alól, akik hullaként rogynak a padlóra. A férfi által gyanús alakot pedig kétszer lövi térden, amitől az visítva esik hanyatt, a vállára célzott lövés azonban mellé ment és a szoba ajtajába fúródott.
-A rendőröknek? - értetlenkedik Angus. - Semennyire. Nekik ez csak egy ócska akta, az ügy lényegi része az Örök Fényé, vagyis a tiétek. A kapocs kettőjük között pedig pofon egyszerű. Emlékszel a hullátokra, akit találtatok fiú? Egy keresztény pap. Több is volt, néhány prédikátor a nyomornegyedben, de azt nem igazán kapta fel a sajtó. Voltak rabbik és egyéb vallások felszentelt papjai is az áldozatok között, szám szerint tizenhétről tudok a jelen állás szerint. A rendőrség nem kötötte össze az áldozatokat, mivel különböző negyedekben történtek, így a sajtó nem beszélt sorozatgyilkosságról. A maszkos barátotoknak egy balekra volt szüksége, összeállt egy kitaszított, téveszmés Seraphal, kinek az lett volna a feladata, hogy meggyengítse az emberek hitét, legyen az bármilyen.
A férfi elővesz egy szivart, rágyújt és egy óriási füstkarika fújását követően folytatja,
-A maszkos nem kívánta az emberek halálát, a hitüket akarta. Ezért a megtévesztés, a gyógyítás és minden más. Sereget gyűjtene elysium lakóiból, de ennek a miértje még számomra is kérdéses. - a következő kérdésre a férfi felnevet. - Tégla? Az én vagyok fiam. Nem vagyok rendőrtiszt, de pár hívást követően eltudtam intézni, hogy a maszkos barátotok életben maradjon. Az alatt az öltöny alatt valamiféle lemez van, ami felfogja a golyót és megállítja a kést. Persze nem áthatolhatatlan. Felteszem, hogy a barátod átlyukasztotta a pajzsot, még ha ennek nem is volt látszata.
Angus elnyomva a szivart, visszarakja azt a belső zsebébe.
-Majd később elszívom. Mi is volt az utolsó kérdésed fiam? Áh, hogy honnan tudok ennyi mindent? Nyugalmazott külvárosi hírszerző voltam, a szokások pedig a hosszú évek múltán is megmarad. Még mindig van szavam a felsőbb körökben, így könnyen hozzájutok az ilyen dolgokhoz . - Nil kihallgatással kapcsolatos szavain, azonban meglepődik. - Ugye tudod, hogy az a férfi nem tud semmit, ami segíthetné a te ügyedet?

Nil próbálkozása felvenni a kapcsolatot Jamesel, úgy tűnik kudarcra ítéltetett, csupán némi háttérzaj hallatszik a fülesben.
-Lou kocsmájáig....Ismétlem...Lou... - szakad meg a vonal.
Lassan át is érnek a szemközti tömbbe, amiben újabb lépcsőzés várja őket. A zene még mindig szól a felsőbb szinteken, de a szomszédok zárt ajtajain, néhány olcsó kurván és narkóson túl nem sok mindennel találkoznak. A célpontok lakásához érve, már az ajtó előtt egy zömök férfi fogadja őket, aki a földön kuporogva kapkod levegőért.
-Egyszer mellé lőttél. - mutat az ajtón tátongó apró lyukra Angus. - Átlőtted az ajtónállójuk tüdejét, itt már nincs mit tenni...
Azzal a mozdulattal előrántja pisztolyát és fejbe lövi a biztonságit.
-Csak utánad. - int befelé Angus, a pisztollyal a kezében.
Bent a férfi kúszva próbál egy pisztolyért nyúlni, amit Angus Nilre bíz, hogy megakadályozzon.
-Ugye tudod, hogy nem fog neked az ég egy adta világon semmi értelmeset sem mondani? - tárja szét a karját a férfi.
-A kurva anyátok! Tudjátok ki vagyok én bazd meg? - nyög fel a fájdalomtól. - Nyomozó vagyok a...
-Csak nem a River Road negyedi kapitányságon? - kacarászik Angus. - A neved Jonathad Todd, tíz éve leszereltek túlkapások, droghasználat és korrupció vádja miatt.
-Honnan a picsából... - marad tátva a férfi szája.
-Mégis mit akarunk tőle hallani, mi? Azt hiszed olyanokat próbáltam veled kivégeztetni, akik ártatlanok? A világ mocskából böktem ki találomra ezt a bagázst, miután alaposan átvilágítottam mindet. A bűnlajstromukat is szeretnéd hallani? - idegeskedik Angus.
-Még egyszer mondom ti faszok, hogy egy hatósági személy ellen... - emeli fel a kezét a szétlőtt térdű férfi.
-Épp most szembesítettem vele a fiút, hogy tíz éve nem vagy állományban, szerinted ez fog hatni a lelkére? - néz egyenesen a nyugalmazott kopó szemébe, majd a dzsekijéből egy apró szerkezetet ránt elő. - Ezen futnak át azok az információk, amik a számomra és a számodra relevánsak lehetnek. Lássuk csak...ezt már olvastam, ezt is,...na ez érdekes.
A férfi Nil kezébe adja a szerkezetet, hogy olvassa el a rövid, titkosított jelentést.

New Town - Kísérleti Szanatórium jelentése Dr. Hartley részére:
Behatolók elfogva. Veszély elhárítva. Egy súlyosabban sérült. VÉGE

-Úgy látszik a kis barátaid bajba kerültek. - csattogtatja a nyelvét a férfi. - Emellett tudom hol van a te maszkos barátod. Azonban szükségem van mindenkire, hogy megtegyük a szükséges lépéseket. Térj vissza a központba és szervezzetek egy támadást a szanatórium ellen. Én is megpróbálok a magam útján a hasznotokra lenni. Vagy bohóckodhatunk továbbra is ezzel a fickóval...
-Basszátok meg!
-Őt meg rád bízom. - int Nilnek a férfi. - Ja mielőtt elfelejtem, a kocsit visszahozatom neked, majd parkold le Lou kocsmájánál, ahol a motorod is hagytad.
Azzal Angus távozik és Nilnek még lehetősége van tovább vallatni az előtte nyögdécselő férfit vagy Angus szavaiban és a kezében tartott szerkezetben bízva társai segítségére is siethet, ha sikerül megszerveznie a központban egy támadást...
PM
^
Jimmy Latoya
 Posted: Sep 25 2015, 10:23 AM
Quote Post
Profile


Tudom, hogy mindkét társamnak segítségre van szüksége, viszont csak egyet van időm elérni, ha egyáltalán van, így Miles-re esik a választásom és Jax-ért csak fohászkodni tudok, ami biztos ráfér, mert mikor eltalálnak és kezd elhomályosodni előttem a világ, még észlelem a testőr mozdulását és látom, ahogy Jax fogai közül piros vér buzog. Aztán snitt!

2 órával később:
Nehezen áll össze előttem a világ és iszonyúan fáj a fejem, de az emlékek szépen sorjáznak elő, így mire pislogva kinyitom a szemem, már nagyjából képben vagyok.
~ Mi a szart lőttek ezek belém, valami lószérumot? ~
Abban is biztos vagyok, hogy nem vagyok megbilincselve – ami meg is lep, bár nem hiányolom, viszont lehet, hogy ettől csak rosszabb lesz és mikor felpillantok rácsokra, őrökre számítok. Semmi!
Kényelmes ágy, holotévé és ……pizsama? A számlálót egy darabig érdeklődve fürkészem, de aztán végül felülök és próbálom használni a fejem a fájdalom és tompaság ellenére.
~Tuti nem a CDS-nél vagyok, azok nem ennyire barátságosak. Egy szanatóriumba próbáltunk behatolni, erős a tippem, hogy itt is vagyok, csak épp paciensként, ahogy elnézem. ~
KB. eddig jutok az elemzésben, mikor az ajtó kijelzője megváltozik és besétál egy öltönyös figura, láthatóan otthon érezve magát. Valami csicskásnak nézném, de az összhatást igen csak rontja a piros nyakkendő. Beszélni kezd én meg csak nzem és hallgatok, ez a legjobb taktika, amit most tehetek. Információ kell és ő lesz az, aki valószínűleg megadja, biztos nem a két szép szememért jött.
- Először is kedves az édes jó anyukád, bár bocs….az neked nincs. – húzom egy hideg mosolyra a képem. – És tényleg baromian nem érdekel a neved, ezt jól gondoltad.
A hangnemem nekem is barátságos, de azt nem tiltja semmi, hogy egy androiddal baszakodjak.
Nem veszem el a papírt, csak akkor miután elmondja, hogy ez a társaim állapota van rajta, de egy arcrándulás nélkül szaladok végig az érthető részeken. Igazság szerint sokkal rosszabbra számítottam, bár Jax ennek sem fog örülni.
~ Vajon nyelv implantátum létezik egyáltalán? ~
- Hát embernek ember vagyok, de ha ilyen okosak vagytok, hogy így mindenre felkészültetek és azt hiszitek, hogy én vagyok az a szuperman, aki egy szál pizsamában kitör egy zárt épületből, egy roboton keresztül, akkor rossz lóra tettetek. A Nyomornegyedben meg nem túl sok empátiával találkozhattok, bár ezt elhiszem, hogy ti – int maga köré, hiszen biztos bene, hogy figyelik, - honnan is tudnátok köcsögök! És nem kell a süket duma! Gondolom ezek szerint élnek és itt vannak valahol a kezetekben ők is és meg van a saját bajuk, ahogy nekem is. Ha kínzás miatt vágtátok volna le a nyelvét, akkor sem lenne jobb, nem igaz? – igyekszem minél közömbösebben beszélni róluk.
Ezzel őket is magamat is igyekszem védeni.
- CDS! – köpök a földre gyűlölködő hangon. – Lehet, hogy nem egy kihallgató szobában ülök lekötözve és vernek épp péppé, de ti sem vagytok jobbak, ne akard beadni nekem? Ha ez a helyzet, miért vagyunk még életben?
Nem mintha nem érezném jól magam a bőrömben, de ha szerinte is egy eltussolandó ügy vagyunk, ez kicsit érdekes, vajon valamit meg akar tudni? Minden bizonnyal és majd most jönnek a különféle injekciók, drogok, stb………….
~ Mi ez? Máris……….~ ezek az utolsó gondolataim, mielőtt elveszítem az emlékezetem megint.

Hideg és kemény és kényelmetlen! Ezek az első érzéseim, majd olya hirtelen ülök fel, hogy nekikoccanok a folyosó falának.
~ Hol a fittyfenébe……..óóóóó……ez……ez t meg, hogy? ~ bámulom a hullát és minden pillanatban azt várom, hogy egy szakasz katona ugrik a nyakamba.
Aztán felfogom, hogy sehol senki, még egy sunyi kamera sincs, csak én és a CDS holttest.
Fogalmam sincs mi történt velem, de ezt ráérek később kibogozni, most ki kell használnom az alkalmat a szökésre. Miles és Jax! Megrázom a fejem, először tudjam hol vagyok, aztán meglátjuk!
Ha a katonánál van pisztoly, kés, adóvevő, bármi, amivel előrébb vagyok azt magamhoz veszem és a fal mellett lapulva, figyelve a kóbor kamerákra osonok tovább előre.
Egyszer csak kilyukadok valami olyan helyen, ahol láthatóan kísérleteket végeznek szerencsétlen bolondokkal – már, ha azok egyáltalán és nem olyanok, mint én, akit a CDS akar eltűntetni.
Hányinger és undor rántja össze a gyomrom, ahogy be-bepillantok egy-egy helyiségbe, de most nem tehetek semmit értük. Négykézláb sietek át az üvegfalak alatt, aztán megtorpanok, ahogy az egyik zártabb ajtónál hangokat hallok.
Ők vagy én? Soha nem öltem szórakozásból, de nincsenek aggályaim olyanokkal szemben, mint ezek, így hirtelen nyitok be az ajtón, miután száma vettem őket a kis ablakon keresztül és mindegyik kap egy golyót a testébe. Aztán kiderül, hogy még sem kellett gyilkolom, mert a CDS-ses pisztolyában kábító lövedékek voltak. Viszont az ő oldalukon már éles pisztolyok, így kettőt magamhoz veszek, kettőből meg kiszedem az ütőszeget és eldobom.
Sajnos a lépcső, amit megtalálok nem felfelé, hanem lefelé vezet, de másfelé nem mehetek. Az óvatosság marad és ennek köszönhetem, hogy nem szaladok bele egy szakasz fegyveres őrbe, még időben meghallom őket és egy beugróban lapulok meg, míg elmennek mellettem, gondolom őrjáraton vannak. Talán leszedhetném őket, hiszen biztos nem számítanak támadásra, de akkor felverhetem az egész kócerájt és azt nem szeretném.
Újabb folyosó és újabb két ajtó! Az egyik zárva, a másik viszont nyitva. A könnyebbik utat választom, bár az ismét lefelé vezet, igaz lehet, hogy erre megtalálom Milest és Jax-ot is.
De nem őket lelem meg, hanem egy újabb labort, ahol nem kevés öltönyös fickó bámul egy másik szobát, ahol……ahol kit látnak szemeim? Az angyalt! Ez biztos az, akit Jax leszedett, mert elég ramaty állapotban van! Gép lenne ez is? DE talán még sem, bár azok a szárnyak……
~ Mi az istent műveltek ezzel a szerencsétlennel? ~
Mert, ahogy egyre többet hallok az öltönyösök és orvosok beszélgetéséből, bizony valószínűleg ő sem önszántából vállalta ezt az „angyali”feladatot.
~ Szóval itt van a kutya elásva! Az intézmény különleges képességű katonákat csinál az őrültekből! Hiszen azok kinek is hiányoznának? És még csak nem is tudják szerencsétlenek mit csinálnak. ~
Maradt még négy kábító tölténye, azt habozás nélkül a nyomorultakba ereszti, ha nem elég, akkor jöhet az éles töltény, nem sajnálja őket egy percre sem.
Aztán berobog a másik terembe, ahol az „angyal” van és az ott lévőket a falhoz kényszerítve (nem tudom hányan vannak) egyenként leüti őket, aztán a felfüggesztett fickóhoz fordul.
- Ki vagy te? És mit műveltek veled? Mit akartak tőled? – próbál vele kapcsolatot létesíteni.
Sok időt nem tölthet azonban itt, ha nem kap választ, inkább megöli a szerencsétlent, mint, hogy tovább kínozzák, vagy további gaztettekre kényszerítsék.
Aztán megy tovább, hogy megtalálja a kiutat és ha a szerencse mellé áll. megtalálja másik két társát is. Egyelőre nem aggasztja a kiesés, mert úgy sem tudja mi lehet az, de azzal is tisztában van, hogy ha lesz rá kapacitása, ennek mindenképp utána kell járnia.
~ Egy telefonnak is tudnék örülni! ~

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Nil Dryden
 Posted: Oct 22 2015, 01:55 AM
Quote Post
Profile

played by Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.

Omega

Years92 PostsAnarchPM


Miután Lou kocsmájában össze akadtam ezzel az idegennel tovább haladunk. Úgy tűnik az útjaink egy ideig egy irányba haladnak, de hogy kedvelem e a pasast vagy sem, még nem döntöttem el. Túl sokat tud, márpedig az információk manapság veszélyesek is lehetnek, kérdezze meg csak valaki Jimmy-t. Minden esetre a fickó ad a biztonságra, nemsokára pedig egy kis autókázás után a Kas nevű helyen találjuk magunkat. Úgy tűnik kezdeti feltételezéseim félre sikerültek, de ettől kíváncsiságom csak még inkább növekedik. Fura egy fickó, mintha valami beavatásra készítene fel, és nem tudom mennyire akarok részese lenni ennek az egésznek. Egyenlőre időpocsékolásnak tűnik, én nem ezért jöttem ide, de valamiért mégis belemegyek a játékba. Kíváncsi vagyok ő mit is nyer ezen de a válaszán kénytelen vagyok felnevetni.
- Háh... ilyesmit hallottam nem is olyan rég. Csak akkor a maszkos szájából, aki azt mondta rajtam keresztül akar elérni valamit - Nem tudom mit , bár izgatja a fantáziámat mire is kellhettem, de minden esetre fura, hogy más is akar valamit, méghozzá a csapaton belül valakitől. A tetőre érve viszont érdekes meglepetés fogad, egy mesterlövész puska képébe. Információt életért, ilyen döntés elé se állítottak mostanában, viszont végül úgy döntök néhány alvilági parazita kiiktatásáért, talán olyan infót kapok ami végre segít megoldani ezt a rohadt ügyet. Minden esetre eddig Fair játékot játszik, mivel a kérdésemre is válaszol, kissé meglepődök ezen, nem gondoltam volna hogy ennyire egyszerű.
- Szemfényvesztés? Tehát meg akar téveszteni minket. De milyen okból? Ennek a fickónak nem úgy tűnik mintha lennének konkrét céljai, olyan mint Batman Jokere... a káosz élteti - Moralizálok kissé fennhangon, de nem mondok többet, inkább kezem rásimítom a fegyverem markolatára. Amit azonban ezután hallok egy pillanatra kissé sokkol. Hirtelen nézek a fickóra, tekintetemmel a másikat fürkészve... Ezek szerint nem véletlen gyilkosság volt ráadásul a sejtéseim is beigazolódtak, többé kevésbé ami az angyalt illeti.
- Tizenhét? Ez rengeteg... Tehát a fickó valami vallási fanatista lehet? Vagy csupán egyház ellenes? Amikor velem beszélt nem úgy tűnt mintha hinne valamiben, inkább olyannak mint aki éppen saját vallást készülne létrehozni. Ami a Seraphot illeti sejtettem hogy egy ilyen lény áll a háttérben. Ami a vallásosságot illeti, nálam az kimerül a nanotechnológiai injektorok és a mátrixhálózat zegzugos világában. Ha van isten már rég meghalt - Felelem enyhe grimasszal az arcomon, minden esetre egyre jobban bonyolódik ez a sztori. Amikor pedig meghallom hogy ő volt a tégla egy pillanatra ismét ledermedek a felismeréstől.
- Hogy mi? Maga? Mégis mi a francért? Mi a büdös francért akarja hogy életbe maradjon az a szociopata? - Kérdezek rá, cseppet fel is emelve a hangomat. Egy pillanatra átszalad az idegszállaimon, hogy lehet le kéne lőnöm, de van egy olyan érzésem ő is számol ezzel, ráadásul eddig segített, talán ezután is fog. Kezdem nagyon nem érteni hogy ki a jó, és ki a rossz ebben a történetben. Ráadásul még James jele is elveszni látszik. Mocskos kurafi tett róla, hogy se rádió se nyomkövető ne működjön a környéken, csak tudnám hogy lehet valaki ennyire számító és előre látó. A tömbbe beérve ahogy látom maradt még egy túlélő, tényleg félre lőttem. Minden esetre nem hinném hogy sok vizet zavar, itt vérzik el, ha valaki nem hív segítséget. Mi viszont nem leszünk ennyire jószívűek.
- Gondoltam hagyom hogy kicsit maga is bepiszkolja a kezét - Vetek egy cinkos ideges mosolyt, majd betérve a terembe már elénk is tárul a szétlőtt lábú zsernyák képe.
- Meglehet... Akkor viszont még mindig fejbe lőhetjük - RÁntom meg a vállamat arra, hogy meglehet semmit nem tudunk meg tőle. Igazából itt már mindegy, hogy egyel több mint kevesebb, és ami a szemtanúkat illeti, valószínűleg így is úgy is meg kell majd ölnöm. Lélekbe felkészülök a vallatásra, de úgy tűnik társam elég sok mindent tud róla, lényegében így csendben hallgatom kettejük csevegését egészen addig míg elő nem kerül a kütyü. Miután Angus átadja kíváncsian vizsgálom meg a kütyüt, majd hirtelen szisszenek fel.
- Picsába... Elkapták őket - Nem vagyok jós, vagy varázsló egyszerűen tudom hogy Jimmyék voltak a behatolók lévén ez volt a terv. Francba, ma úgy tűnik semmi nem jön össze, és ha életben akarom még látni őket, valószínűleg segítenem kell. Angus szavai csak félig meddig jutnak el az agyamig, de a lényeget azt hiszem felfogtam.
- Nem vagyunk annyian, hogy megrohamozzuk az egész épületet ráadásul a főnök bejelentette, hogy nem fog tudni segíteni ebben az akcióban - Válaszolok komor hangon, a bazdmegoló szétlőtt térdűt pedig egy egy mozdulattal küldöm a másvilágra , miután felé irányítom a fegyverem csövét.
- Ó maradj már kussba- Köpök egyet a holttest mellé, majd Angussal szembe fordulva mélyen a szemébe nézek, elvégre úgy tűnik ezzel jogosult lettem egy bónusz kérdésre, és már tudom is mit kérdezzek.
- Rendben, akkor hol van a maszkos? - Az előbb azt mondta tudja, a válasz alól pedig papíron nem térhet ki. Meglehet nem most fogok a rohadék nyomába szegődni, mert ha ezt teszem Jim-éket hagyom cserben, de akkor is kell az infó. Mikor Angus menni készül még egy utolsó szóra utána kiabálok.
- Honnan tudom hogy velünk vagy és nem a maszkossal ? - Kérdezek rá komor tekintettel, mikor pedig megkapom a választ én magam is a tettek mezejére lépek. Futva indulok vissza Lou kocsmájáig, ahol ha minden igaz ismét lesz adás a rádiómon, így tudom értesíteni James-et. A Járgányt berúgva, maximumra kapcsolva indulok el a szanatórium felé, nincs időm vissza menni a központba.
- James hallasz? Itt Nil... Jimmyék szarba kerültek. Mindenkit akit tudsz mozgósíts a szanatóriumhoz, én is arra tartok, ha nincs ember legalább felszerelést juttass egy megadott ponthoz. Egy álcázóruháért ölni tudnék. Ezen kívül megtudtam pár érdekes dolgot, a maszkos barátunkról és az angyalról is, de ezt majd később azt hiszem... azt hiszem találtam egy segítőtársat is. - Mondom végül megfontoltan, miközben lekanyarodok egy mellékútra, hogy ott vágjak rá valami rövidebb szakaszra. Hogy mi vár a szanatúriumban nem tudom, ahogy azt se hogy kapok e segítséget, de majd megoldom valahogy.
PMEmail Poster
^

Topic OptionsPages: (5) 1 2 3 4 ... Last » Reply to this topicStart new topicStart Poll