Printable Version of Topic
Click here to view this topic in its original format
Elysium has Fallen > New Town > Örök Fény fejvadász iroda


Posted by: Stefan Lynch Mar 27 2015, 04:04 PM
user posted image

New Town a megszokott pompájában gyönyörködteti az erre járókat, még akkor is ha ezeket a látogatókat jelen esetben teljesen más is vonzotta ide.
Legalább húsz ember gyűlt össze az egyik felhőkarcoló előtt, melynek valamely szintjén az Örök Fény fejvadász iroda is található. Szinte bárki számára nyilvánvaló lehet, hogy ezt a kisebb gyülekezetet egytől egyig a fejvadászok által hirdetett állás foglalkoztatja, aminek az eligazítása pontosan tíz perc múlva megkezdődik, amint hatot üt a óra.
A tíz perc leteltével, szinte mesteri pontossággal kinyílnak a kapuk és az emberek elkezdenek vonulni a felvonók irányába. A földszint igazából csak egyfajta üres hallnak mondható, a különböző cégek ugyanis az emeleten találhatóak. Ahogy mindannyian beszállnak egy-egy liftbe, már hangutasítás vagy gombnyomás kísérete nélkül bezárulnak a felvonók és elkezdenek felemelkedni. Eközben mindvégig vörösen villódzik a tizenhármas szint nyomógombja, de a legegyügyűbb lénynek is feltűnik, hogy bizony a komplexum legtetejébe tartanak.
Megérkezve az épület tetejébe, egyszerre nyílnak ki a liftajtók. A zavarodott tömeg egyként lép elő a saját liftjéből és sokan csodálattal bámulják az eléjük táruló tág folyosót. A hosszú, falfehér folyosó leginkább érdekesnek mondható pontja azonban a fala. Kamerák és különböző szerkezetek tömege követi figyelemmel az újonnan érkezők minden mozdulatát odafentről. A folyosó végéhez érve újból zárt kapu fogadja őket, mely mielőtt kinyílna teljes átvilágítást végez rajtuk. Sztárokat megszégyenítő vakumennyiség és foszforeszkáló fénycsóva halad végig a gyülekezőkön, mire végre kitárul előttük a kapu.
Innentől egy hatalmas, nyüzsgő irodarészleg és egy köpcös, kövér ember fogadja őket.
-Üdvözlök mindenkit az Örök Fénynél! A nevem Keenan B. Everett és én volnék ennek a kócerájnak a tulajdonosa. - mutat körbe a hatalmas szinten. - Kérem kövessenek!
Továbbhaladva egy hátsó részlegben, már mintha teljesen más épületben járnának, vagy legalábbis egy teljesen más szinten. Itt is irodák találhatóak, de itt már sokkal gondterheltebbnek érződik a levegő, mi a cigarettafüst bűzével keveredik.
-Na ez itt már az önök részlege. Ne aggódjanak, önöknek nem itt kell robotolniuk! Erre megvannak az embereim. - nevet fel a hájas férfi, miközben a tömeg irányába fordulva megáll.
-Ez a hely lesz a központjuk, innen fognak értesülni a különböző bejelentésekről, információkról, melyek az ügy megoldásához szükségesek, valamint...
-Főnök! A hálózat újrakalibrálásához, még szükség volna egy... -lép előre egy kese hajú, fiatal férfi, akiről első ránézésre is látszik, hogy nem mostanában volt része egy pihentető alvásban.
-Uraim! Ő itt James Cutler a mi kis technológiai szakzsenink, mellesleg ennek az irodarészlegnek az igazgatója. Szóval, ha az ügy során az ujjlenyomat analízistől, egészen a rendszerek meghackeléséig bármiben segítségre szorulnának, ő lesz a kapcsolatuk az irodával. - veregeti hátba a főnök.
-Nos izé,... Heló! - integet zavarában az újoncok felé.
-Leléphetsz.
-Igenis, főnök!
-Nos, akkor most körbevezetnélek titeket a részlegetek állomásain. A kérdésekre az eligazítás végén felelek... - szólal fel Mr. Everett, majd int a bagázsnak, hogy kövessék.

1.Állomás - Szálláshelyek:
Mindenkinek saját szoba jut, ezenfelül a szobában található egy fürdőhelyiség és egy beépített fegyverszekrény is, melyben a saját fegyvereiket tárolhatják.

2.Állomás - Étkező:
A köpcös férfi szerint ez magától értetődő.

3.Állomás - Tárgyaló:
Az ügy során itt oszthatják meg egymással az üggyel kapcsolatos információkat.

4.Állomás - Lőtér, illetve fegyverraktár:
A bevetések előtt itt minden fejvadász megtalálhatja a számára kedvező fegyvertípust, a könnyű kézifegyverektől, egészen a gránátvetőkig. Emellett különböző taktikai páncélzatok közül is válogathatnak, ha az ügy megkívánja.

5.Állomás - Kihallgató szoba:
Kamerákkal, detektív tükörrel ellátott szoba.

-Akkor most, hogy körbevezettem a csapatot, íme a tudnivalók. Az Örök Fényt Elysium független vezetői kérték fel egy itteni iroda létrehozására, hogy megoldjunk egy kényes ügyet. Még nem igazán tudjuk, hogy kit vagy kiket kéne elfognunk, ugyanis a munkaadóink is eléggé a sötétben tapogatóznak. Azt a parancsot kaptuk, hogy minden különösen szokatlan esetet vizsgáljunk ki. Gondolom mondanom sem kell, hogy ez így meglehetősen sok mindent magába foglal... - törli meg a homlokát a kövér férfi.
-Persze a nyomozásban teljesen szabad kezet kapnak, önök döntik el, hogy az ügy szokatlannak minősül-e Elysiumban, avagy sem. A rendőrség miatt pedig nem kell aggódni, jelentős támogatásokat kapnak, hogy a szokatlan ügyeket továbbítsák nekünk, amíg azokat kezelni tudjuk. - mosolyodik el a köpcös.
-Óh, ha már támogatás! A fizetésüket az ügy megoldása után kapják meg, addig pedig minden felmerülő költségüket mi álljuk.
-Hogy micsoda? Ezekre az emberekre bízzam, hogy sikerül-e megoldanom az ügyet? - lép elő egy fiatal kölyök, arcát sebhelyek borítják.
-Ön bizonyára Jax, ha jól sejtem.
-Igen.
-Nos Jax, igazándiból lehetősége van a saját szakállára dolgozni, de helyszínre nem vonulhat ki egyedül, így néhány társra szüksége lesz, akikkel hajlandó együttműködni.
-Jut eszembe, ha már a munkánál tartunk, közölném azok nevét, akiket alkalmasnak találtunk a pozícióra. - emeli a füléhez a kezét a köpcös, amibe épp most közlik vele a neveket.
-Mr. Latoya! Jax Fowler! Nil Dryden! Csupán önöket találtuk alkalmasnak, hogy a csapatunkkal dolgozzanak, a többieknek köszönjük a részvételt, az oldalsó ajtón távozhatnak a személyzeti liftek irányába. - igazítja meg a nyakkendőjét Mr. Everett, majd megköszörüli a torkát, míg kivonul a csapat nagy része.
-Nos uraim, önöket pedig köszöntjük az Örök Fény fejvadászainál! A holnapi naptól szolgálatba léphetnek és megismerkedhetnek a csapat többi tagjával. Addig pedig érezzék otthon magukat! - fordul sarkon az öreg, ahogy kivonul az új irodák irányába.

Posted by: Jimmy Latoya Mar 28 2015, 03:21 PM
Azt gondolom teljesen elment az eszem! Sőt, amikor nyílnak a felhőkarcoló kapui, már biztos vagyok benne, hogy bármennyire is marha jó ötletnek tűnt, amikor úgy döntöttem, hogy milyen jó móka lenne a zsaruk és a CDS orra előtt beszivárogni egy neves fejvadász céghez és megmutatni mindenkinek, milyen tökös gyerek is vagyok, az most már közel sem volt annyira vicces. Még akkor sem, mikor azért élveztem azokat a szemet és pénztárcát melengető paradicsomi állapotokat, amik ebben a városrészben mindennaposak, de a mi fajtánk nem igen részesedhet belőle. Itt a felső tízezer él és most kissé úgy éreztem magam, mint egy bárány a farkas falka közepén és ez furcsa érzés volt. Általában inkább fordítva szerettem a dolgokat, hiszen magam is Farkas voltam A kézfejemre néztem, ahol a tetkóm volt, aztán kihúztam magam a liftben állva, mielőtt még kinyíltak volna az ajtók és a jelzés ellenére nem a 13.-on, hanem a felhőkarcoló tetején léphettünk ki belőle. Igen, léphettünk, hiszen voltunk jó páran és a most, hogy már tudtam, több tucatnyian pályáznak a meghirdetett állásra, jobban szemügyre is vettem a konkurenciát. Meglepődve emelkedett meg a szemöldököm, mikor megpillantottam egy ismerős arcot, majd egy kissé felfelé kunkorodott a szám széle.
~ Mily meglepő! Egy ismerős, akit a komplexum minden fegyverese szeretne elkapni, itt? ~
De egyelőre nem léptem mellé és egy elismerő szemvillanás után már el is fordultam tőle, hiszen nem tudhattam mi a feladata és nem akartam keresztbe tenni neki. Rábíztam, hogy mit akar tenni, egészségesnek tartja-e felvállalni az ismertségünket vagy sem.
Mivel egy álláspályázatra, főleg egy fejvadász cégnél nem tartottam jó ötletnek elhozni a mordályomat, csak egy speciális műanyagból készített kés volt a lábszáramra szíjazva, amit nem mutatott ki a fémdetektor. Ezen a zsaruktól hemzsegő városrészben, meztelennek éreztem volna magam, ha legalább ez nincs nálam.
Látszólag nyugodt képpel, de kissé hevesebben dobogó szívvel támasztottam a falat, amíg megtörtént az átvilágítás, a mindenféle kütyükkel végzett ellenőrzés, amikkel tele volt a folyosó.
Azonban nem történt semmi, nem estek a nyakamba őrök, csak kinyílt a befelé vezető ajtó és a népes csapat beözönlött egy irodarészlegbe, ahol látszólag lázas munka folyt.
Megnéztem magamnak Mr. Everett-et, majd mentem a többiek után, de azért igyekeztem, hogy mindent jól megjegyezzek, bár egyelőre semmi érdekes nem volt. Sosem éreztem vágyat, hogy valami ilyen helyen robotoljak, bár a kis köpcös főnök mintha a gondolataimban olvasott volna, rögtön el is oszlatta aggodalmamat.
~ Szóval ez csak olyan információs bázis vagy mi. ~ vettem a lapot, aztán megszemléltem a kissé túlterheltnek és idegesnek tűnő technikai zseni srácot is, akivel egyelőre főnöke nem nagyon foglalkozott a bemutatáson kívül, de azért engedelmesen elhúzott, mikor elküldték.
Ismét útra keltünk, én meg tartottam a távolságot Nil-től, miközben Keenan megmutogatta a létesítmény újabb és újabb helyiségeit, még a lőteret és a fegyverraktárat is, ami meglepő volt, hiszen még azt sem tudtuk kit vesznek fel, vagy talán mind a húszunkat ezért hívtak ide?
Miután mindent körbejártunk ismét a főnök köré tömörültünk, aki nagy vonalakban a feladatról is tájékoztatást adott, de megvallom őszintén ennyire tág megbízással még életemben nem találkoztam és kezdtek kétségeim lenni, hogy itt nem-e valami más áll a háttérben.
Kényes ügyeket kéne felderíteni, de nincsenek meghatározva mifélék, nem tudni kit vagy kiket kéne keresni……..Láthatóan ez még Mr. Főnöknek is sok volt, izzadt is rendesen, mint egy ló. gy pozitív dolog volt az egészben, hogy mindent térítettek.
Tekintetem az előre lépő Jax-ra villant, ahogy azonnal leminősítette a társaságot és, aki ránézésre nem volt több egy nagyszájú, sebhelyes kölyöknél. Életemben nem láttam, de nem lopta be magát a szívembe.
- Majd, ha lesz szakálla. – dünnyögtem halkan magam elé, kissé gunyorosan.
Aztán viszont felkaptam a fejem, ahogy végre közölték, hogy kik azok, akiket felvesznek. Azt hiszem tényleg meglepett, hogy köztük voltam és, ha ez nem lett volna elég, még Nil is, ami klassz volt, bár egy kis gyanú is beárnyékolta az örömömet, hogy nem-e szándékos volt a dolog, viszont az már kevésbé tetszett, hogy pont a nagyszájú volt a harmadik.
Magamban el is döntöttem, hogy eszembe sincs vele dolgozni, ezért aztán kapott egy vigyori pillantást, ahogy Nil is. A végén még egy csapatba leszünk, ami nem lenne rossz.
- Szuper! – biccentettem a köpcösnek, aztán megvártam, míg kisorjáznak a morgó, puffogó, elkedvetlenedett emberek. – Kösz a bizalmat ta…Mr. Everett. – intettem a távozó után.
- Akkor mienk a pálya, emberek? – intettem körbe. – És, ha nem lenne egyértelmű, én vagyok az a MR. Latoya, azaz Jimmy, és kizárásos alapon te vagy Nil. – böktem „öreg” barátomra, egyelőre továbbra is tartva a távolságot, de megadva a lehetőséget, hogy akár "felismerjen". – Javaslom, ha már ingyen van, együnk valamit, aztán körbenézhetnénk, kicsit megnézve munka közben a „kollégákat”. Mi a vélemény?

Posted by: Nil Dryden Apr 20 2015, 01:22 AM
Megvannak az okaim amiért ide jöttem, bár hazudnék ha azt mondanám , hogy magam is a fejvadászok álom munkáját szeretném végezni. River Road környékén futottam össze a napokban egy fickóval, aki elég sokat fizetett érte, hogy kitöröljem az adatait a központi adatbankból, azonban a fejvadászcég hálózata nem éppen olyan könnyen feltörhető, így aztán a farkasnak most a bárányok közé kell menetelni. Na azért azt nem mondanám hogy túlságosan megnyugtat a sok fejvadász látványa, akik bizonyára szép kis fejpénzt kapnának ha pl engem kerítenének kézre, de egyenlőre próbálok nem erre koncentrálni.
- Örök Fény fejvadász iroda... Hmm, meglátjuk mit tudtok - Morgom magam elé még az épület előtt miközben egy cigit tömök a számba, és szívok is belőle pár slukkot. Az itt jelenlévők jó részét nem igazán ismerem, valószínűleg fiatal törekvők akik akarják valamire vinni az életben, de várjunk csak... Na ez nem lehet. Már rég felnevetnék, hogy mi a fenét kereshet itt Jim de bizonyára ő is más okokból van itt, s mivel talán egyenlőre mindkettőnknek jobb ha külön utakat járunk nem szólitom meg, csupán biccentek felé a fejemmel jelezve, hogy észre vettem ám. Az idő azonban pörög, s a liftek lassan kinyílnak, szóval ideje lenne menni. A cigit csak lazán elpöccintem az utcán, majd elindulok a lift felé, ahová belépve kissé közelebb kerülök Jimhez is.
- Nicsak kit látnak szemeim. Megtetszett a fejvadász meló? - Mondom, miközben arcomon a mosoly szélesebb lesz, de nem nézek ám a másikra, csupán egyfajta köszöntés ez részemről. A lift kinyílik, s elénk tárul az igencsak impozáns folyosó amin végig haladva tekintetemmel egy pillanat alatt próbálok végig fürkészni mindent.
~Nem mondom jó kis biztonsági rendszer, kamerák, szenzorok, gondolom lesz itt más egyébb is~ Futnak át agyamon a gondolatok, s úgy tűnik mielőtt belépnénk a főajtón még egy kis "átvilágítás" is fog történni. Nem hoztam magammal stukkert, se kést szóval fegyvert egy dekát nem fognak találni nálam, maxiumum az egyik kezem kelthet kissebb feltűnést, ami sajnálatos módon már jó ideje mechanikus, bár kinézetét tekintve össze téveszthető egy emberével. Na mindegy miután elegendő foszforeszkáló fényt kaptunk az arcunkba végre megláthatjuk a pacákot akié ez a hely. A bemutatkozás gyors és lényegre törő, azt hiszem jobb is így, ideje lenne beljebb fáradni. Úgy tűnik elég jól felkészült kis hely, és van miből a tejbe aprítani. Mindenféle hightech felszerelés, egy csomó ember, bár ahogy a cigifüstből érzem, eléggé stresszes mindennapok lehetnek itt. Ennek apropóján ha már itt úgyis lehet dohányozni, márpedig a szagból úgy érzem lehet, rá is gyújtok még egy cigire.
- Az fasza... kapunk saját terminált, vagy a cég ad külön valamilyen kommunikációs készüléket? - Kérdezem a fickót, bár annak nagyon örülök hogy nem az aktatologatás lesz a mi dolgunk. Kezdek belemerülni ebbe a fejvadászos szerepbe. Már éppen tenném fel a további kérdéseimet mikor megjelenik egy új tag. Nem ismerem, de ahogy látom számára is pörgésből áll az élet, ráadásul problémái lehetnek a rendszerrel. Hoppá!
- Csak nem egy rendszertisztító algoritmushoz? - Teszem fel a kérdést belevágva a fickó szavába egy parányi mosollyal, miközben elő is húzok egy apró microkártyát a belső zsebemből.
- Csak indítsa el Mr Cutler, garantáltam két percen belül újra éles lesz minden - Kacsintok rá, lehet kissé nagypofájúnak is tűnve, elvégre ahogy nézem ő itt a fő fő technikus, de hát annyi bajom lehet hogy valakivel nem leszek jóba. Természetesen a memókártyán lévő program valóban azt teszi amit mondtam, csupán azt nem tettem hozzá, hogy mindamellett egy apró kis program is rejtőzik a folyamatok mögött, mely naplóz mindent ami a hálózaton keresztülfolyik. Kommunikáció, kódok, bevitt parancsok. Remélem nem szúrja ki a rendszerük, elvégre nem vírus, szóval a mosoly mögött azért van némi idegesség, feltéve ha egyáltalán elfogadja a "segítséget a fickó"
- Ez esetben örülök hogy megismertem MR... Ha valami probléma lenne már sikítok is önért- Búcsúzok el magam is Cutlertől majd tovább megyek a főnökkel és a többiekkel, hallgatva a bemutatót. Ahogy látom elég sok mindennel fel vannak szerelve, semmiben nem szenved hiányt az iroda. Igazából itt akár még lakhatna is a dolgozó, minden megvan ami az élethez szükséges. Kissé bizarr ennyire a munkában élni, én tuti nem bírnám sokáig, de ezt nem kötöm senki orrára. Miután a férfi elmondta a feladatunkat, nem is fukarkodok a kérdésekkel illetve az ötletekkel sem, mondhatni otthon érezve sétálok körbe a terembe.
- Tehát ha jól értem a fő feladat a megfigyelés, és elfogáson alapszik. Az első kérdésem az lenne hogy az esetleges célpont élve vagy halva kell? Számít valamint miként kapjuk el vagy sem? Gondolom a fegyverraktárból válogathatunk össze felszerelést, illetve nem ártana egy bivaly jármű se, ami esetleges üldözésre lett kifejlesztve. Ha már figyelnünk kéne minden szokatlant, javaslom a városi kamerák felett legalább 24 órára vegyük át az irányítást, rendeljünk hozzá, arc rekonstruátort, és nem ártana a rendőrség bűnözői nyilvántartásának másolatát is megszereznünk, hogy össze tudjuk vetni a látott képet, azzal ami az adatbázisba van. Elysium tele van kamerázva, ha valaki el tud bújni ennyi szem elől az csak egy kibaszott kaméleon lehet. - MEglehet kezdésnek meglepő hogy ilyen kérésekkel állok elő, de az idők folyamán sokszor kellett rejtőzködnöm, sokszor majdnem rá is faragtam, megtanultam gondolkozni az "ellenség" fejével is. Azonban a hirtelen beszóló fickóra, azért felfigyelek, és hirtelen felé is mordulok.
- Ki is szállhatsz öcsi, amúgy se állna jól, ha véletlenül valamelyik bevetés közben még egy strigulát kanyarítanának az arcodra. - Vetem oda kissé idegesen, majd hallgatom tovább Everett-et aki nemsokára elárulja, hogy bizony mi hárman lettünk a nyerőpáros akik e hely munkáját élvezhetik. Nos jobban örültem volna hogy ha a sebhelyes arcút nem választották volna be, de majd csak megbírkózunk a dologgal.
- Viszlát főnök. - Intek egy ravasz mosollyal a távozó Everett után, végül csak biccentek Jim szavaira, továbbra sem árulva el nagyon hogy ismerjük egymást.
- Egyet értek kollega. Addig valaki szerezze meg a városi kamerák által felvett anyagokat, öt napra visszamenőleg! És szanáljuk ki amit "furcsának" neveznénk - Kiálltok hátra a "robizók" felé, jelezve hogy máris igényt tartok némi plusz munkára. Ej de meg fognak utálni ezek engem, de sebaj.
- Legalább kaja közben lesz mit nézni. Most pedig burkoljunk valamit! - Helyeslem le gyorsan a fiú ötletét, s ha minden igaz nemsokára meg is indulunk az említett irnyába.

Posted by: Stefan Lynch Apr 20 2015, 05:35 PM
-Mindannyian kapni fognak egy kézi adó vevőt, majd a holnapi nap folyamán. Idebent nem igen lesz rá szükség, de önöknél lehet. Amit még fontos ezzel kapcsolatban elmondanom, hogy minden kivonuláskor kötelesek maguknál tartani. Ha odakint beüt a krach, egymás között ezzel képesek lesznek kommunikálni. - biccent elismerően Mr. Everett Nil irányába.
-Ha már így szóba került, azt is szóba kell hoznom, hogy természetesen minden kivonuló járművünkkel műholdas kapcsolatunk van. Így tudni fogjuk a pontos helyzetüket és vészhelyzet esetén képesek leszünk egymással felvenni a kapcsolatot. - törli meg a homlokát a köpcös.
-De, hogy a kérdésére is válaszoljak, terminálokkal nem szolgálunk. Terepen inkább az elavultabb masinákat részesítjük előnyben, ennek persze megvannak a maga biztonsági okai... - mielőtt Mr. Everett még jobban kifejtené, az irodarészleg igazgatója, Mr. Cutler zavarja meg az előadását.
-De igen, mondhatni arra... - tolja feljebb orrán a szemüvegét a fiatal férfi meglepettségében.
Nil terve arra vonatkozólag, hogy bepillantást nyerjen a fejvadászok adatbázisba, úgy tűnik nem lesz olyan könnyű menet, mint amilyennek sejtette.
-Sajnálatos módon nem fogadhatom el a segítségét Mr...
-Dryden. - segíti ki a köpcös.
-Mr. Dryden, ugyanis eléggé rossz fényt vetne rám, ha külsős segítséget fogadok el, pláne míg nem tartozik ön is az Örök Fény alkalmazotti körébe. Remélem megérti... - húzza meg a vállát zavarában. - Ettől eltekintve, ha esetleg felvételt nyer, örömmel venném, ha vetne egy pillantást majd a rendszereinkre.
A körbevezetés után Mr. Everett örömmel veszi Nil kérdéseit.
-Mi is a megfigyelésre és az elfogásra épülünk, de ez kissé nehézkes, mikor nincsenek pontos adataink a célszemélyről vagy ne adj Isten célszemélyekről. - fejti ki miközben a homlokát vakargatja. - Remek kérdés! Az elsődleges célunk, hogy élve fogjuk el a célpontot, de ez a körülmények ismeretében változhat. Mindig lesz önökkel egy veterán kolléga, aki majd tudni fogja, ha itt az idő.
-A fegyverekhez helyszínre kivonuláskor, illetve elfogó akciók alatt férhetnek csak hozzá, tehát ha nincs zűr, nincs hozzáférés. Páncélkocsit biztosítunk, amihez sofőrt kapnak. Ehhez hozzátenném, hogy csak neki van engedélye vezetni a járművet. - mosolyodik el Nil további kérdésein.
-Tetszik a pacák! - mutat Nilre. - Örömmel látom, hogy van itt valaki olyan is, akit az elmésebb műveleteinkhez is tudnánk használni. Persze miféle fejvadász cég lennénk, ha ezekre nem gondolnának az embereim? Hisz ezért van belőlük egy komplett iroda! De tetszik, hogy csapatjátékos vagy fiam.
Az eligazítás vége felé kialakult helyzetben Jax, közvetlenül az épp neki beszóló Nil elé lép. Arcáról nem igazán kivehető, hogy dühös volna, de minden bizonnyal valami szokatlan olvasható le a képéről, miközben ott áll némán.
-Uraim! Uraim! Aki egy ujjal is a másikhoz ér, az végleg elbúcsúzhat az állástól.- tolja szét őket a köpcös.
-Itt mi nem toleráljuk az erőszakot. Szóval hol is tartottam... - folytatja az eligazítást.
Mikor véget ér az eligazítás, a kiesők lehorgasztott fejjel vonulnak ki, míg Jax épp Jimmy felvetésére reagál.
-Nem érdekel mit csináltok, csak engem hagyjatok békén... - vállal bele enyhén Jimmybe, majd rögvest ott is hagyja őket.

Étkező:
Jimmy és Nil ideérve megtapasztalhatja a Kánaánt. Az önkiszolgáló pulton megtalálhatóak a különféle húsételektől, egészen a vegetáriánus étrendűeknek kedvező gyümölcsökig és zöldségekig minden. A pult mögött egy ajtó is található, ami néha felbillen és kirohan rajta egy jó kedvű szakács, aki időnként leellenőrzi, hogy mindenből van-e bőségesen.
Az étkező jelenleg üres, úgy látszik mindenkinek megvan a maga elfoglaltsága jelenleg. Kameráknak és egyéb kütyüknek azonban nyoma sincs, tehát Jimmy és Nil előtt ott a lehetőség, egy nyugodt beszélgetésre.

Mire végeznek az evéssel, már csak páran ülnek az irodában, kik a kamerákat és a bejelentéseket vizsgálják. James Cutler igazgatónak hűlt helye, úgy látszik a pasasra is ráfér néha egy kiadós alvás.
Az este beköszöntével, a hálószobák tűnnek az egyetlen logikus döntésnek, így mikor Jimmy és Nil is kiválasztja a saját szobáját, végre álomra hajthatják a fejüket.


05:17 - Új nap
Másnap kora reggel Jimmy szobájába egy állig felfegyverzett, fiatal nő nyit be. Úgy a húszas évei végén járhat, hosszú fekete haja akár egy amazoné. Szemlátomást szép teremtés, bár ezt ízlése válogatja.
-Jó reggelt napsugaram! Kaptunk egy ügyet! - kuncog, miközben szélesre tárja az ajtót.
-A nevem Audrey, Audrey Pine. - nyújtja a kezét, majd rövidesen Jimmy ágyába huppan. - Óh, mielőtt elfelejtem! Úgy negyven perced van elkészülni, a reggelid pedig már a kocsiban vár. Na szióka!
Audrey kiviharzását követően Jimmy is érezheti, hogy bizony sürgeti az idő és nem árt, ha gyorsan elkészül.

Nilt is Audrey zargatja fel, irigyelni való boldogság közepette.
-Szia! A nevem Audrey Pine és én kísérlek majd titeket a helyszínre, ugyanis van egy ügyetek. - nyújtja a kezét. - Látom Mr. Everett nem vett fel valami sokat közületek. Nagy kár! Mindig jó látni pár új arcot errefelé. Mindenesetre negyven perced van elkészülni, reggeli és kávé pedig van a kocsiban. Pá pá szépfiú!
A reggeli ébresztő után Nilnek sem jut rá sok ideje, hogy elkészüljön, ugyanis már várnak rá.

Miután Jimmy és Nil is sikeresen elkészültek, a hátsó részlegben már újból a megszokott cigarettafüst és egy halom irodai munkás fogadja őket. Úgy látszik itt mindenki korán kel és keveset alszik, egyedül az irodai munkások arca cserélődött le, akikről már gyanítható, hogy váltott műszakokban dolgoznak.
James Cutler siet eléjük, kitörő lelkesedéssel.
-Akkor hát üdv a csapatban srácok! - zárja össze a karajait a technikus. - Látom rajtatok, hogy még szoknotok kell a rendszert, de nem kell aggódni, gyorsan belejöttök. Ami pedig a lényeg nemde? A főnök kapott egy telefont a rendőrfőnöktől, hogy a New Town negyed egyik templomában szokatlan dolgok történtek az este...
Itt James egy pillanatra megáll és kifakadó röhögésbe kezd a térdeit csapkodva.
-Legyen inkább meglepetés! - próbálja elfojtani a nevetését. - Audrey és Miles majd eligazít titeket, a kocsiban várnak rátok. Sok sikert! - int Jimmynek és Nilnek, miközben eltűnik az irodisták közt.

Az épület előtt már a páncélkocsi fogadja őket, a sofőr ülésnél egy robusztus fekete férfi cigarettázik épp letekert ablaknál, mellette Audreyval.
-Miles vagyok. Hátul betudtok szállni. - fúj ki egy hatalmas füstöt az ablakon, majd kipöccintve a cigarettát feltekeri az ablakot.
A páncélkocsiba hátulról tudnak beszállni, akár egy furgonba vagy rabszállító kocsiba, azzal a különbséggel, hogy itt kényelmes ülések fogadják őket.
-Itt van a reggelitek és a kávétok. - nyújtja hátra Audrey a csomagokat, hatalmas vigyorral a képén.
Közben a kocsi motorja is felbőg és elindulnak a helyszínre. Eközben a szűkszavú Miles némi eligazítást is tart az újoncoknak.
-A helyzet a következő. New Townban a tizennegyedik és a tizenötödik utca sarkán lévő templomnál gyilkosságot jelentettek. Ez önmagában még nem elég, hogy felkeltse az érdeklődésünket, de a szemtanú azt állítja, hogy egy angyal volt.
-Ezt nekem nem is mondtad! - boxolja vállba Audrey.
-Lényegtelennek tűnt, mivel több mint valószínű, hogy kamu az egész. Persze a rendőrség is úton van, hogy szükség esetén lezárják az épületet, míg mi körül szaglászunk. Hoztam nektek egy-egy pisztolyt, arra az esetre, ha nem lett volna időtök magatokkal hozni a fegyverraktárból. Velem sokszor megesett, mikor ide kerültem. - húzza meg a vállát.

06:27 - New Town; Szent Bernát templom

A kocsiból kipattanva, Jimmy és Nil is észreveheti, hogy a rendőrség lezárta az épületet. Még két újonc rendőrt is hátrahagytak, hogy átadják a helyszínt az Örök Fény embereinek.
Miles is kipattan a kocsiból és a rendőrök elé lép. Még csak most tűnhet fel igazán Nilnek és Jimmynek, hogy vagy egy két méteres férfi a sofőrjük.
-Mi történt?
-Üdv! Találtak benn egy hullát, azt hallottuk nem valami szép látvány. A szemtanú, még bent van, éppen imádkozik. Lezártuk a helyszínt, ha kell valami, csak szóljanak. - húzza még jobban a fejébe a tányérsapkáját az újonc.
-Innen átvesszük, köszönöm. Audrey te a kocsiban maradsz, míg én körülnézek a kopaszokkal.
-Oké! - integet kifelé.

A templomba lépve, valósággal elállhat a szavuk, ugyanis valami gyönyörű a kialakítás. Persze ezt New Town bármely temploma elmondhatja magáról. A padló márvány, az épület tágas, szinte táncra perdülhet benne az ember. Hatalmas neonoszlopok szolgálnak pillérként, melyek ebben a korai órában, különösen gyönyörűen festenek.
A szemtanú egy hajléktalan férfi, aki az első sorban ülve fohászkodik magában. Hosszú szakálla és kócos haja feltehetőleg borzoltabb, mint életében bármikor. Fölötte szemben a magasban, a templom papja van kifeszítve, a kápolna egyik óriási keresztjére.
A hasa tájékán több szúrt seb is látható, mely leginkább arra enged következtetni, hogy az áldozat már a keresztre feszítés előtt életét vesztette. Csuhája véres és mocskos.

-Azt hiszem ez egy olyan eset, amilyet mi is keresünk... - köszörüli meg a torkát Miles. - Persze a végső döntés a tiétek, hogy vállaljuk-e az ügyet. A halottkémünk pillanatokon belül ideér, addig is Nil megkérnélek, hogy szólj annak a két kopónak, hogy segítsenek leszedni őt. - mutat a papra.

A test leszedését követően, rövidesen befut a halottkém is. Egy korosodó férfi, kin már jól látszik az idő vasfoga. Haja hátrafésülve, őszül, arcát kisebb ráncok borítják.
-Szép jó reggelt mindenkinek! Heló Miles! - fut végig az embereken, mindenkivel kezet rázva. - Bár, ahogy elnézem lehetne szebb is. Szegény pára...
-Mindig csak az ilyen esetek jutnak neked, nem igaz Benjamin?
-Hát meg kell valljam, néha jobban örülnék egy egyszerű fejlövésnek, vagy egy elvágott toroknak. Már félreértés ne essék. - teszi hozzá a leszedett holttest mellett guggolva.
-Mit tudsz mondani?
-Nos, öt késszúrás történt a gyomorba, feltehetőleg katonai vagy hasonló kialakítású erősebb pengével. Ezt a szúrás okozta sebekből lehet látni, hogy mélyebbre hatolnak és szélesebb körben érték a testet. Látjátok? - mutat rá. - A halál ideje tizenegy és éjfél közé tehető, ebből adódóan még fennáll a hullamerevség. Aztán mink van még itt... Egyéb sérülésnek nincs nyoma, a fogak állapota pedig, mi a... - húz elő egy fecnit a pap szájából.
-Óh, már nem tudtam mi ez, csak egy üzenet a gyilkostól. - törli meg a homlokát az ingujjába.
-Már semmi nem képes téged meglepni öregfiú? - mosolyodik el Miles.
-Hát tudod ez mára már mondhatni szakmai ártalom...

Ha Nil és Jimmy vet egy pillantást a fecnire, a következő sorok állnak rajta.
1.: 37.732957
2.: -122.50295499999999

Mi várunk...

Az üzenet vége érdekesnek hathat, de még mindig ott a kérdés, hogy mit jelentenek a számok. Emellett a tanút is érdemes volna kihallgatni...

user posted image

Posted by: Nil Dryden Apr 22 2015, 04:12 PM
Ó rádió adó vevő, és műholdkövetéses gépjármű, kész kis kacsalábon forgó palota lehet ez a hely, meglehet a végén még megkedvelem az itteni munkát. Minden esetre kényelmesebbnek tűnik, mint vásárra vinni a bőrömet, ismeretlenekért, és kockáztatni hogy egyszer a saját agyam fog megsülni a hálózaton, de sebaj.Beszélgetésünk közben azonban megérkezik ez a szemüveges ürge, aki a rendszerre panaszkodik. Felajánlom a segítségem, de láthatóan nem igazán él vele. Na persze azon a fránya biztonsági protokollok.
- Ó, természetesen - Mosolyodok el, arra hogy igen megértem, de a póker arc mögött azért kicsit mérges vagyok. Semmi sem megy túl egyszerűen. Minden esetre amint hallom, ha bekerülök minden egyszerűbb lesz.
- Feltétlen ránézek. Tudja kibernetikai, és MI programozásból tettem le a diplomamunkáimat, csak aztán úgy gondoltam nem árt valami izgibb meló - Bökök fejemmel az örökfény logójára. Na igen próbálom bevetni a csevegő hangnemet, hogy minden kétséget elűzzek, majd meglátjuk miként fog végül elsülni. A köpcös azonban tovább magyaráz,kielégítve minden kíváncsiságomat. Úgy tűnik nem lesz nehéz fegyvert se szerezni, jó hogy nem hoztam be, ha idebent megvan minden. A dícséret pedig már csak hab a tortán, de jó modorú szerény fiatalemberként, csupán csak bezsebelem a dícséretet egy apró biccentéssel, de nem fűzök hozzá semmit. Néha jó hagyni kibontakozni a főnököt. Ez a Jax azonban már koránt sem egy könnyű fickó, mondhatni igazi stréber, akivel kissé össze is akasztom a bajszom. Bár teljesen felé fordulva bármikor készen állok rá , hogy ha kell egy balegyenessel fogjam be a száját, de tudom hogy nem vetne rám jó fényt, na meg a főnök is közbe avatkozik.
- Elnézést... Bizonyára Mr Fowlerrel való munkánk teljesen rendben lesz. - Felelem a főnökre nézve, de mielőtt Jax távozna azért hátra fordulva még rámordulok.
- Feltéve ha el nem baszod - Sziszegek rá, alig halhatóan, na de ideje félre tenni az ellentéteket, a főnök befejezte amit mondani akart, el is ment, én pedig kezdek kajás lenni, na meg váltani is szeretnék pár szót Jimmel, szóval az étkező felé vesszük az irányt.
- A kötekedős fickóval még gondok lehetnek - Vetem oda a fiúnak, miközben az étkezőbe lépve a kajás pult felé fordulok, láthatóan nincs ott senki, tehát önkiszolgálás lesz a vége. Nem is olyan nagy gond, miközben arra megyünk tüzetesen átnézem, hogy van e kamera vagy valami lehallgató rendszer a közelbe, s ha nincs csak akkor kezdek el beszélni.
- Szívesen megkérdezném miért vagy itt, de gondolom privát a téma, akárcsak nálam. Minden esetre elég jó kis hely mi? Fogadjunk ha rájönnének hogy az adataim nem teljesen fedik a valóságot ritka nagy szarba kerülhetnék - Mosolyodom el csepet a fiú felé. Miután enni kezdek, nem beszélek túl sokat, na nem mintha Jim nem lenne jó beszélgetőtárs, egyszerűen csak a saját gondolataimmal vagyok elfoglalva, mire pedig vissza megyünk ahogy látom már egész szépen kiürült az iroda. Talán nekünk is szunyálnunk kéne.
- Nézd, szerintem holnap frissebbek leszünk, hosszú volt ez a mai nap. Majd akkor dumálunk, és talán több terünk is lesz rá... - Jelzem, hogy azért az "ellenség" fészkébe mégsem vagyok olyan nyugodt, bár ez külsőleg nem nagyon látszik. Ha minden igaz ezután mindketten elhúzunk eltenni magunkat másnapra.

Másnap

Nincs ellenemre egy női hang ébresztése, de valahogy azt már jobban el tudnám viselni, ha nem azzal a szándékkal keltegetnek hogy meló van. Persze szinte rögtön beugrik hogy hol is vagyok, így miután szemeim felpattannak én is felülök az ágyba.
- Nil Dryden, szintén örvendek - Mondom hunyorogva, miközben megfogva kissé meg is rázom a lány kezét. Fiatal csinos, a fegyverzet pedig még dögösebbé teszi. Minden esetre másik kezemmel már nyúlok is az éjjeli szekrény felé, ahol a cigim pihen. Ebből kivéve egy szálat a szám szélébe teszem, majd rágyújtok.
- Tudod szokás mondani, hogy a kevesebb néha több... - Válaszolom még álmatagon, de azért eljut az agyamig amit mond, tehát negyven percem van elkészülni, kajával pedig ők foglalkoznak.
- Két Bic Mac és egy rostos narancs rendel - Mondom enyhe kómás vigyorral, miközben intek a kiscsaj felé, majd kipattanva az ágyból öltözni kezdek. A cigi minden esetre elfogy, én pedig rohanvást indulok a fegyverraktár felé. Nem érdekel mennyi időm van, elméletileg még időben vagyok, ha meg már várnak max picit megváratom őket, de remélem erre nem kerül sor.
- A F@szom fogja csupaszon vásárra vinni a bőrét - Morgom miközben belépve a fegyverraktárba ki is választok magamnak egy kevlár mellényt, amit a pólóm alá húzok, majd a fellelhető pisztolyok között kezdek el nézelődni. Mondhatni gyermeki csillogás tűnik fel pillantásomba mikor meglátom álmaim választottját, amit azonnal az oldalamra szerelt fegyvertáskába is rejtek.
- Ó te drága 357-es - Kész mordály baszki, ha ez nem viszi át amit át kell akkor megeszem a kalapom. Három tárnyi lőszert pakolok mellé, majd futva indulok vissza az eligazításra, ahol ha minden igaz már a többiek ott vannak a technikus csávóval.
- Bocs nagy volt a sor - Állok oda a többiekhez biccentve Jimnek, s ha a fickó végig mondta amit szeretne el is indulunk a szállítójármű felé, ami kivisz a helyszínre.
- Úgy tűnik itt sose áll meg az élet Jimbo, remélem kialudtad magad. - Mondom, miközben megérkezve a kocsihoz, úgy tűnik ismét egy új arccal ismerkedünk meg.
- Nil. Vettem főnök - Csapok a páncélautó oldalára, s szállok be hátul, ahol kényelembe is helyezem magamat.
- Ti aztán tudtok élni srácok... Á kösz - Mondom elismerően, miközben átveszem a kaját és a kávét, amiből azonnal lehörpintem a pohár felét. Némi falatozás közben hallgatom Miles beszámolóját ami arra enged következtetni, hogy jobb ha óvatosan eszek, ki tudja mennyire gyomorforgató látvány fogad majd minket. Minden esetre az angyalos dologra van némi hozzáfűzni valóm.
- Meglehet az elkövetőnek spéci augmentációja volt. Láttam már rá példát, hogy hogy hidraulikus oldalszárnyakat ültettek be az emberbe. Egyszerű acélszárny, amit a hátsó ideggócokhoz kötnek, a szárnycsontra, az érzékelő rendszert pedig a gerinc mentén vezetik fel az agyba, de az is meglehet hogy speciális ruhát viselhetett. Ezek szerint a légteret is figyelni kell - Rántom meg a vállam csak úgy mellékesen, miközben tovább eszem a reggelimet. A fegyverre azonban csak sunyi mosollyal húzom elő a http://www.angelfire.com/va/ValerioGiardulli/images/gun4.jpg jelezve hogy köszi de nekem van.
-Az enyém nagyobb - Tudom le ennyivel a dolgot. Minden esetre úgy tűnik mire oda érünk a rendőrség, ígéretéhez híven lezárta a környéket. Ideje lesz körbeszimatolnunk. A két fiatal kopó lejelenti a tényeket Milesnak akivel nemsokára tovább lépve a templom felé indulunk. Belépve tényleg gyönyörű látvány fogad. Soha nem voltam vallásos, igazából ha nem muszáj be nem teszem a lábam egyetlen ilyen helyre se, de azt meg kell hagyni hogy a hely valóban gyönyörű. A kiszögelt pap viszont már nem. Egy pillanatra érzem, ahogy a kaja megfordul a hasamba, de nem kezdek el öklendezni vagy bármi rondaságot itt hagyni.
- Baszki, ezt már igazán leszedhették volna - Szalad ki a számon, miközben tekintetemet végig vezetem a holttesten. Rituális gyilkosságnak tűnhet, nem is csodálkozok rajta, rengeteg idióta szekta létezik, de meglehet egészen más dolog áll a dolog hátterében.
- Egy olyan eset? Tehát volt már több ilyen is? Ez egy sorozat gyilkosság? - Teszem fel a kérdést, mert csak most esik le amit Miles mond. Minden esetre a kérésre csak bólintok, és intek is a két fiatal rendőrnek.
- Srácok ha megtennétek - Mutatok fejemmel a pap hullája felé, remélve hogy értik a jelzésemet. Miután leszedik a testet megérkezik a halottkém is. Idős fickó, de ahogy nézem ehhez képest nem panaszkodhat, ez is biztos olyan rigolyás aki csak a munkájának él. Karba tett kézzel hallgatom a diagnózist, illetve a Milesal folytatott párbeszédet, de igazán csak akkor kelti fel az érdeklődésem a dolog, mikor előkerül a papírfecni.
- Megkaphatnám egy pillanatra? - Veszem el a papírt, már ha lehet, s úgy tíz másodpercig elgondolkozva nézem a két számsort, miközben egy cigit dugok a számba. Végül meggyújtva azt Jim felé fordulok.
- Kikérdezed a csövest? Addig én utána nézek egy s másnak. Meglehet ezek a gyökerek azt akarják hogy megtaláljuk őket - Mondom, s hosszú bongyor füstöt magam után hagyva vissza sietek a páncélautóhoz ahol Audrey strázsál. Csak megkopogtatom ismét a kocsi falát, két hármat rácsapva, s ha a leányzó szíveskedik lehúzni az ablakot, behajolva az orra alá dugom a cetlit.
- Megtennéd szépségem, hogy lenyomozod ezt a két számsort szélességi és hosszúsági fokként? Mindkét verziót keressük le, mindkét számmal behelyettesítve. Egyszóval ha ezek koordináták szeretném tudni hogy mit jelölnek - Hajolok ki a kocsiból, neki támaszkodva az oldalának nyugodt tempóban szívva a cigimet. Kíváncsi vagyok jó fele szaglászom e vagy sem, minden esetre Miles-nak és Jimnek csak akkor szólok a felfedezésről, ha már kiderült, hogy helyes e.



Posted by: Jimmy Latoya Apr 23 2015, 10:18 AM
Ha nem éppen álcáznám magam és mivel nem akarnám felhívni magamra a figyelmet még el is nevetném magam Nil próbálkozásán, amivel igyekszik csőbe húzni rögtön a technikus zsenit, de ebből csak egy olyan somolygás féle lesz, ami akár annak is szólhat, hogy egyesek milyen lelkesek itt.
De azt hiszem ezt a barátomnak is be kell látnia, hogy túl könnyű lett volna a dolga, ha bejön a terve.
Az adóvevő nem lesz gond, azt ki lehet iktatni, ilyet még én is meg tudok csinálni, a kocsi GPS-e meg ma már természetes, de míg itt „melózok” addig ez sem nagyon izgat, ha meg magán utakon járok, azt nem az ő autóikkal fogom megtenni.
A kérdésekben úgy látszik Nil-nél sincs hiány és bár nem tudom mi célból van itt, azért sejtem, hogy nem azért mert épp nem tudott mit kezdeni a szabadidejével és azt gondolta, milyen macsó dolog lenne az oroszlán szájába dugni a fejét. Sok meredek dolga van a srácnak, de azért azt is tudom, hogy kidolgozza a terveit és nem vállal felesleges kockázatot.
Úgy látom azt máris elérte, hogy belopta magát Mr. Everett szívébe és ezzel jókora előnyre tett szert a többiekkel szemben. A Jax fiú nekem alapból nem szimpatikus valamiért és a beszólása után, na meg hogy nem kicsit agresszívan lép fel Nil-lel szemben (bár nem féltem a barátomat), egyáltalán nem gondoltam volna, hogy benn marad a csapatban. De, hát ki tudja, hogy itt milyen alapokon megy a válogatás és míg itt mi egy kis vidám háztűznézőben járkáltunk, kik és miért döntöttek hármunk mellett, mert, hogy nem abból a pár szóból, ami itt elhangzott, arra mérget vennék.
- Abban nem lesz hiba ….barátom, hidd el. – engedem el feszes tartásomat, mikor a kis görcs távozik, mert nem lett volna túl bölcs dolog rögtön egy verekedéssel összemelegedni.
Mikor kettesben maradtunk és a kajálda felé lépkedtünk, egyetértően bólintottam Nil megjegyzését hallva.
- Szemmel kell tartani. Nekem nem tetszik a stílusa.
Úgy látszik itt nem most van az étkezés ideje, így magunkban lehetünk, és miután kiszolgáltuk magunkat és leültünk, hogy elverjük az éhünket, anarchos barátom meg is szólal.
Nem vetek rá figyelmeztető pillantást, hogy akár a falnak is füle lehet, mert ismerem már annyira, hogy nálam jobban felmérte már a terepet és mérföldekkel jobban is ért hozzá. Ha aránylag nyiltan mer itt beszélni, akkor részemről nincs kifogás.
- Azt mondják a legjobb védekezés a támadás, vagy valami ilyesmi. – vigyorodom el két falás között, hogy értse, valószínűleg hasonló alapállásból vagyunk itt. – Azért elég jó a rendszerük és, ha ezt egyszer sikerült átverni, szerintem már nem lesz gond. Feltételezem a felvételinél a legnagyobb a szűrés. – válaszolom, de azért egyetértek a dologgal, igen meglepődnének.
Az evés kellően ellazít és lustává is tesz, így nem emelek kifogást Nil javaslata ellen, hogy jobb, ha lepihenünk, aztán majd reggel friss aggyal vetjük bele magunkat a felfedezés örömeibe.
- Akkor jó éjszakát! – köszönök el tőle és a saját, kijelölt szobámba megyek, ahol már vár a pihe-puha ágyikó.

Önkéntelen mozdulattal nyúlok a párnám alá, mikor kopogtatás nélkül kivágódik az ajtó, de hamar kiröppen az álom maradéka is a szememből, amikor rájövök, hogy hol vagyok, miért nincs meg a pisztolyom és, hogy egy bombázó csaj kommandózik be rajta, olyan vidáman, mintha már elszívott volna egy füves cigit előtte. Általában én kevésbé vagyok jókedvű, így kora reggel, ha rám törik az ajtót, de hát az attól függ, ki az és, hogy mekkora fegyvere van. A mostani esetben mindkettő alapján megbocsátható az ébresztő.
- Ez most komoly bébi? Itt mikor kezdődik a nap? Még épp, hogy csak letettem a fejem. – nézek azért elképedve a kivetített időjelzőre, bár ez láthatóan cseppet sem zavarja a szépséget és az sem, hogy pucéran heverészek az ágyban, igaz legalább a derekamat takarja a takaró. – Jimmy Latoya – rázom meg a kezét most már vigyorogva.
Ha őt nem zavarja, engem biztos nem.
- Óóó, mily rengeteg idő! – húzom el a szám irónikusan, de igazából ez bőven elég, hogy összekapjam magam.
Egy gyors zuhany, tiszta ruha, melyet előzékenyen bekészítettek és az már meg sem lep, hogy a méretem. A kés, megy a csizmába és én sem feledkezem el a fegyverről, ha már olyan előzékenyen felajánlották.
Én egy Glock 17-es modell-t választok a legnagyobb, 33-as tárkapacitással, amiből beteszek még vagy hármat a dzsekim zsebébe. A pisztolyhoz választok egy válltokot is, ami elég kényelmessé teszi, hogy gyorsan hozzáférjek. Három villanó gránátot is melléjük pakolok, csak azért mert lehet, meg sosem lehet tudni alapon.
Kifelé menet még Cutlert kell végighallgatni, aki bár nagy vonalakban legalább a célt megemlíti, de fogalmam sincs, ma miért ilyen vidám itt mindenki. Valami vicces beavatási szertartást készítenek elő vagy mi……..na, de egy templomban?
- Lehet ez valami morbid vicc. – jegyzem meg Nil-nek félig meddig válaszolva is ezzel, mennyire érzem jól magam.
Az autónál veszem az adást, hogy a fekete fickó a sofőr, bár sztán kiserül, hogy tévedésben vagyok, mert a végül ő az, aki ismerteti a helyzetet, míg mi beszállunk a szép fekete kocsiba és megejtjük a korai reggelit.
Most már kezd világossá válni, hogy mit értenek „érdekes” dolgokon, bár ez az angyal dolog eléggé valami drogos vagy fanatikus agyrémnek hat.
- Végül is egy templomban angyalt látni……nem is olyan nagy cucc, nem? – vonom meg a vállam, miután társam is elmondta a saját verzióját, aztán én is biccentek Miles felé. – Én is felfegyverkeztem cimbora. Klassz kis kézbeillő darab és szinte kifogyhatatlan. – villantottam meg Nil-nek a kis aranyost.

Mire odaérünk tényleg le van zárva a hely és nekem egy kis szorítás villan a gyomromba, ahogy a rengeteg zsarut meglátom, aztán elvigyorodom. Micsoda élvezet, szinte sorfalat állnak nekem!
Gondolom Nil is hasonlóan vidulhat ezen. Az egyik fakabát még jelentést is tesz és alig állom meg, hogy vállon ne veregessem, de a szavai azért már kezdik éreztetni, hogy itt nem valami átverés, hanem valami komolyabb dolog történt. A „nem szép látvány” annyira nem aggaszt, láttam én más bedarált hullát is, na persze azért nem kívánom magamnak újra.
A csaj marad hátvédnek, mi meg besétálunk a fekete gorillával a hűvös és tényleg gyönyörű templom belsőbe. Soha nem voltam vallásos, de ami szép az szép, meg van a hely atmoszférája az biztos.
Kivéve azt a középen, az oltárnál keresztre feszített papot, aki elrontja az összképet a maga véres valóságával.
- Ja, egyetértek. – szólalok meg, de azért figyelmesen megszemlélem a sebek elhelyezkedését.
- Nem valószínű, hogy ott ölték meg, ahhoz a földön előtte kevés a vér és mitől ennyire koszos? – teszem én is hozzá a magamét, ami elsőre szembe ötlik.
Nil kérdése jogos és miközben arra várunk, meg, hogy leszedjék a halottat, az imádkozó hajléktalant is szemügyre veszem.
- Hát még mindig az a kérdés, mi az ami keresünk, mert ez akár valami antikrisztusosakármilyen szekta is lehet. – ingatom meg a fejem, hiszen annyi őrült rohangál odakinn.
A halottkémet nem hatja meg a látvány, de hát gondolom ő is látott már ennél cifrábbat is, így csak teszi a dolgát és közben tájékoztat minket, hogy mit talál.
A gyomorszúrások nem meglepők, de az már igen, hogy más sérülés nincs. A cetli előkerülése viszont tényleg érdekessé teheti az esetet.
- Tehát nincs ellenállásra utaló nyom? Csak úgy hagyta magát megszúrni? Akkor valószínűleg ismerhette a gyilkosát. – vetem fel, míg közben én is elolvasom az írást.
A számok nekem is azt sugallják, hogy azok valamiféle koordináták, de ehhez Nil jobban ért, így beleegyezően biccentek a feladat megosztásra.
A csöveshez ballagok, aki még mindig a feszületre mered, pedig a halott pap már nincs is ott.
- Üdv papa! – állok meg előtte, hogy takarjam a képet. – Biztos elég megrázó volt a látvány, de hagy kérdezzem meg, mit keres itt? Ez nem az a hely, ahol a zsaruk szívesen látják a koldusokat. – intek körbe, de nem csak a templomra, hanem a környékre is értve. – Ismerte a papot? Talán segített valamiben magának? Mikor érkezett és mit látott?
Valószínűnek tartottam, hogy akár itt is alhatott, valahogy meghúzva magát és talán látta is mi történt. Ismertem a fajtáját, hiszen nap, mint nap velük éltem, bíztam benne, hogy szót tudok vele érteni.


Posted by: Stefan Lynch Apr 23 2015, 11:38 PM
Nil:
-Már amikor drága, már amikor... - kacsint Nilre Audrey. - A rostos narancs ügyében pedig majd meglátom mit tehetek. - vonul ki a szobából.
Később a kocsiban Milest megmosolyogtatja Nil észrevétele a remek ellátással kapcsolatban.
-Mr. Everett gondoskodik az alkalmazottairól. Úgy hiszi mind jobban teljesítünk, ha megfelelő körülmények közt dolgozhatunk. Részemről szerintem igaza van. - kanyarodik be az egyik utcába, úton a templom felé.
Nil eszmefuttatására az angyalról, Miles és Audrey is felkapja a fejét.
-Ember...miféle helyről jöttél te? - rázza meg a fejét Miles. - Ahogy a kölyök is mondja, remélem csak valami rossz tréfával találkozunk és semmiféle modern kori szörnyeteggel nem kell bajlódnunk. - sóhajt fel.
A rövid eszmecserét követően, Miles fegyver kínálatát mindkét kollégája elutasítja, majd Nil felszólalására Audrey pillant hátra.
-Összemértétek? - böki oda Audrey kuncogva.
-Audrey drágám, kissé fogd vissza a cicaharcod, most munka van. - néz rá Miles szúrós tekintettel.
-Ahogy, akarod...

A templom belsejében, már érezhetően más a hangulat, mint a kocsiban volt, még ha senki nem is tette szóvá. Nil töprengésére a még mindig a kereszten hagyott áldozatról, Miles adja meg a választ.
-A főnöknek komoly kapcsolatai vannak a hatóság berkeiben. A rendőrség nem nyúlhat semmihez, míg el nem döntjük, hogy vállaljuk-e az ügyet. Mellesleg mindent az eredeti állapotában kell látnotok, hogy teljes képet kapjatok az ügyről.
Továbbhaladva Miles halkan felsóhajt, mielőtt megválaszolná Nil kérdését.
-Félreértettél pajtás. Úgy értettem, hogy ez egy olyan szokatlan eset, amilyeneket mi is keresünk. Ha ennek lett volna valamiféle előzménye, arról minden bizonnyal tudnánk. Kivéve, ha a gyilkosunk korábbi esetei nem voltak szokatlanok. Abban az esetben a rendőrség nyomoz vagy nyomozott az ügyben. Mindenesetre reménykedjünk benne, hogy ez egy egyszeri eset... - tárja szét a karjait Miles.
A hulla leszedése és a halottkém megérkezése után Nil vet egy pillantást a fecnire. Eléggé szokatlannak mondható az üzenet, de Nilnek is megvan a maga elképzelése róla.
A kocsinál Audrey szemmel láthatólag, már Miles helyén helyezte magát kényelembe. Nilt látva letekeri az ablakot, majd kikönyökölve érdeklődik a helyzetről.
-Na? Tényleg olyan szörnyű, mint ahogy hallottuk? - bámul Nilre kíváncsi tekintettel.
Miután Nil közli a kérését, Audrey az ülésnek feszülve áll neki felvenni a kapcsolatot a központtal.
-Érted bármit szépfiú. - kacsint rá. - Központ itt Audrey, szeretném, ha utánanéznétek a következő...
-Itt James, mi a helyzet? - reccsen fel a rádió.
-Hali Jamie! Lenne itt pár szám, amit le kéne futtatnod, mint szélességi és hosszúsági koordinátákat. A számok a következők... - kezdi sorolni, míg a végére nem ér.
-Érdekes..., amint végeztetek gyertek vissza a központba és megvitatjuk. Addig mi szemmel tartjuk a koordináták által jelölt helyszínt. Központ kiszáll, szia Audrey!
-Vettem. Vége. - nyomja ki a rádiót. - Úgy látszik azt akarják, hogy menjünk vissza... - rázza meg a vállát Audrey a kormánnyal játszadozva.
Talán Nil tényleg jobban teszi, ha közli a többiekkel amit megtudott. Még az is meglehet, hogy Jimmy talált valamit.

Jimmy:
-Változó. - tárja szét a kezeit Audrey. -Azért nem kell aggódni, ez nem egy gyakori dolog. Na hagylak is öltözni, úgy látom rád fér! Mellesleg tetszik a neved, Jimmy. - kacsint a kölyökre.
A kocsiban üldögélve Jimmy is elutasítja Miles fegyver kínálatát, így az visszadobja őket a kesztyűtartóba.
-Glock. Meg kell hagyni, van ízlésed. - teszi hozzá elismerően.

Később a templomban, a halottkém vizsgálata közben Jimmy is szóvá teszi a kérdéseit.
-Valószínűleg egy kis ideig a padlón hurcolták. - hörög fel a halottkém. - Sajnos a padló elég tiszta ahhoz, hogy megtaláljam honnan is hurcolták. Ahhoz viszont elég poros, hogy magára szedje ezt a kis piszkot.
A kölyök Anti Krisztusos megjegyzésére Miles is felpillant, majd hozzá is szól.
-De miért New Townban? Az ilyenek általában a Nyomornegyedben történnek, ahol kevésbé jó a közbiztonság. Bár ezután nem mondanám jónak az ittenit se.
-Ha szabad egy szóra, nem hiszem, hogy valamiféle okkult szekta állna emögött. Az áldozat, már azelőtt bevégezte, mielőtt keresztre feszítették volna. Rituálé nyomait pedig nem látom a helyszínen. Mintha a gyilkos csupán túl szeretett volna esni ezen és nem állna érdekében, hogy az áldozat tovább szenvedjen, mint kellene. Persze ez csak az én véleményem, nem állt szándékomban túllépni a hatáskörömet... - tekint le újból a hullára.
-Semmi gond öregfiú. - reagál Miles.
Jimmy újabb kérdésére felcsillan a halottkém szeme, úgy látszik örömmel segít, amiben csak tud.
-Azt biztosra mondhatom, hogy nem állt ellen. De kérdem én, egy pap, ki istenének szentelte életét, miért állna ellen istene egyik angyalának? Legalábbis úgy hallottam a két kopótoktól, hogy a szemtanú ezt állítja... - néz fel a többiekre. - Ha pedig a gyilkosotok angyal kosztümben jelent meg az áldozat előtt, akkor erre lehet némi sansz...
-A beteg állatja... - mereng maga elé a fekete hústorony.
Nil lelépése után Jimmy úgy dönt, hogy kikérdezi a szemtanút.
-Papa..Ha! Ez új. - szipog az öreg. - Már vagy négy hónapja a templom egyik hátsó irodájában lakom gyermekem. Francis atya jó embert volt, befogadott mikor River Road egyik utcáján koldultam. Gondolom azonban nem ez érdekel téged... - néz fel a kölyökre üres tekintettel.
-Az esti misének, úgy kilenckor lett vége. Utána mindig segítek az atyának a másnap reggeli misét előkészíteni, cserébe, hogy befogadott. Tíz után egy kicsivel végeztünk mindennel, majd egy kicsit itt maradt velem beszélgetni a helyzetemről.
Tizenegy fele, mielőtt hazaindult volna valami bezuhant és betörte a plafon üvegét. Gondolom nem vették észre, mivel összesöpörtem a szilánkokat, miután hívtam a rendőröket. Ott van a kukában, ha kellene.
- mutat fel a magasba, a betört üvegre.
Ha Jimmy felnéz, láthatja, hogy a csöves igazat beszél, legalábbis az üvegről.
-Én ijedtemben beestem a két padsor közé, míg Francis atya előrement megnézni, hogy mi zuhant be. Nyugodjon békében. - rebegi, miközben keresztet vet. - Kilestem, hogy mi történt és valami háttal térdepelt nekünk az oltárt bámulva. Úgy nézett ki, mint valami sötét lepel, míg meg nem fordult, ahogy az atya odalépett hozzá. A lény felállt, megragadta a torkát és kitárta a szárnyait. Szörnyű volt.
Egy pillanatnyi szünet után, a hajléktalan ismét folytatja. Eközben Nil is visszaér.
-Az arcát nem láttam, de merem állítani az is éjfekete volt. Ezután végig hurcolta az atyát a földön, majd mielőtt felröppent volna vele a kereszthez, párszor ledöfte. A többit már sejthetik. - bök rá az atyára.
Hátulról valaki Jimmy vállára teszi a kezét, majd ahogy Jimmy hátratekint láthatja, hogy Miles az.
-Úgy látszik mindent elmondott. Hagyjad hadd gyászoljon. Majd a két kopó felveszi az adatait.


Jimmy & Nil:
Miután Nil beavatta Jimmyt és Milest a nyomozása eredményeibe, a halottkém is búcsúzik.
-Miles! Kopaszok! - ráz kezet mindenkivel. - Ha a továbbiakban is szükségetek lenne rám, Miles tudja hol találtok. Addig is sok sikert a nyomozáshoz! - int hátra, miközben összeszedve a cókmókját, kivonul a templomból.
A két újonc zsernyák is berohan, hogy megkérdezzék végeztek-e. Miles bólogatással jelzi, hogy vége, majd a kukát felkapva belepillant.
-Ebben vannak a szilánkok. Ezt magunkkal visszük, hátha van rajt valami. Na menjünk!

07:16 - New Town, Örök Fény fejvadász iroda
A központba érve, ahogy hátrasétálnak a saját részlegük felé Nilnek és Jimmynek szokatlan jelenetsorban lehet részük. Mr. Everett magából teljesen kikelve ordít a fülhallgatójába.
-Nem érdekel bassza meg! Tusolják el! Semmi szükségünk most a médiára. - járkál fel-alá, épp csak intve a most érkező brigádnak.
James Cutler, az iroda igazgatója szalad a csapat elé, hogy további hírekkel szolgáljon.
-Srácok lefuttattam a Nil által megadott koordinátákat és Elysium azon részére mutatnak, ami magába olvasztotta San Franciscot.
-Egész pontosan hol? - teszi fel a kérdést Audrey. - Hisz több negyedbe is átlóg az egykori San Francisco.
-Így igaz! Közvetlenül az óceánpartra mutat, egész pontosan egy régi piacra. A neve...
-Rókalyuk. - vágja rá Jax, miközben épp felfekszik az egyik íróasztalra. - A River Road negyedben találjátok, elég forgalmas egy hely.
-Pontosan... - feleli James. - Egész nap nézni fogjuk a kamerák képeit, ezidáig viszont semmi.
Mindeközben Mr. Everett is végez az ordibálással és nagyokat lélegezve húzza ki a füléből a fülhallgatót.
-A firkászok szaglásznak, de egy kis időre vissza tudtam fogni őket. Ami ennél is fontosabb! A mi kis gyönyörűséges Audreynk úgy tájékoztatott, hogy talán van egy ügyetek. Nos, a talán az most már nem talán, ezt az ügyet tovább kell vinni. - igazítja meg a nyakkendőjét. - Elég nagy port kavar, ha egy papot meggyilkolnak, főleg, ha mindez Isten házában történik. Nem érdekel, hogy kik viszik tovább közületek az ügyet, ezt beszéljétek meg egymást közt. Viszont álljon össze a bagázs és találja meg ezt a szemétládát, de mielőbb!
-Részemről passzolom. - ugrik le Jax az íróasztalról, majd elhalad az étkező felé.
-Mr. Everett, részemről benne vagyok, bár a többiek nevében nem beszélhetek. -néz Jimmyre és Nilre Miles.
-Én is! - visít fel Audrey.
-Remek! Ti pedig döntsétek el hajlandóak vagytok-e a többiekkel dolgozni. Addig én megejtek pár telefont... - vonul ki az irodából.
Hirtelen egy robot lép elő a fal mögül. Masszív felépítésű, feltehetőleg acélvázas, fején egy sorszámmal ellátva, ami a következő: 4121. Kezében egy hatalmas rohampuskát szorongat, majd a falnak dőlve felszólal.
-Én is benne vagyok...
-Visszatért a Kopó! - örvendezik Miles.
-Maradjunk az Alfánál, de ez sem rossz.
James odalépve a robothoz, alaposan szemügyre veszi, mielőtt bármit is mondana.
-Sérült valami a rendszeredben?
-Nem kell aggódnod, Jamie. Ezúttal nem lesz munkád velem.
-Mi teremtők, már csak ilyenek vagyunk. - vakarja meg a tarkóját James. - Mindig a legjobbat és a legtöbbet akarjuk kihozni az alkotásunkból. - teszi hozzá hiú mód.
-Szívesebben terelném a szót az ügyre, ha netán végeztél az isteni szerepkörben való tetszelgéssel.
-Hogy én tetszelgek? Ch! Jobb, ha visszamegyek az irodába... - fordít hátat, majd rögvest vissza. - Nil! Ha esetleg lesz egy kis időd, szívesen látlak az ígért rendszerek közelében.
James távozásával Miles lép elő.
-Ha nem esett volna le, James alkotta a Kopót. - világosítja fel Jimmyt és Nilt.
-Az Alfát.
-Alfa vagy Kopó nem egyre megy? - néz hátra a gépre, majd vissza a kopaszokra. - Döntsétek el, hogy vállaljátok-e velünk ezt az ügyet, vagy pedig más után néztek. Nil neked talán egy kicsivel több időd van dönteni, ha Cutler tényleg a hasznodat tudja venni idebent. Addig, ha akarod Alfa helyettesít. Jimmy te se aggódj, neked is hagyunk időt, hogy megemészd mit szeretnél, viszont ha nem tartanál velünk a következő kivonuláskor, arra kérlek tartsd szemmel Jaxet. Nem tetszik az ürge.

Most már csak Jimmyn és Nilen áll, hogy folytatják-e az ügyet. Esetleg Nil megpróbál újból beférkőzni a rendszerekbe, míg Jimmy Jaxet követi vagy épp az ügyön dolgozik? Rajtuk áll.

user posted image

Posted by: Jimmy Latoya Apr 25 2015, 03:09 PM
Pontosan azért próbálkoztam meg bejutni ebbe a céhbe, mert olyanok voltak a kapcsolatai, amikről most Miles regél Nil-nek, hogy még a zsaruk is a tenyerükből esznek.
Abban is egyetértek, bár a látszattal ellentétben nem vagyok valami nagyra nyomozói képességemmel, de azért épp elég „tetthelyet” láttam már, vagy voltam tevékeny résztvevője a dolognak, hogy tudjam, jó az, ha az ember a saját szemével látja az eredeti helyszínt és az áldozatot.
Azért megnyugtató, hogy nem egy őrült sorozatgyilkost keresünk, mert az nagy valószínűséggel mindenféle logikát és rendszert nélkülözve öldösne, ami nem segítené a nyomozást, de az „érdekes” kategóriát mindenképpen megérdemli.
Elismeréssel nézek a már mindent látott halottkémre, aki egyáltalán nem érezteti velünk, hogy mi itt csak valami hátráltató tényezők lennénk csak, hanem lelkiismeretesen válaszol a felvetéseimre és kérdéseimre.
- Ha a porból nem is a vérből biztosan lehet majd következtetni rá. – nézek körbe egyelőre csak a kereszt és a hulla körül.
Miles megjegyzésére csak megvonom a vállam.
- Őrültek nem csak a Nyomornegyedben vannak és itt még nagyobb is az esély rá, hogy áldozatra lelnek, hiszen kevésbé gyanakvóak az emberek, mint ott. És maga a keresztre feszítés is lehet egyfajta rituálé. – fordulok vissza a dokihoz, hiszen ez mindenképpen jelenteni akart valamit, abban biztos voltam, különben a gyilkos minek fáradt volna ennyit az áldozattal.
Az ellenállás hiányának felvetésére a halottkém láthatóan felélénkült, de a nemleges válasz nem törte le a gondolataimat, sőt ez az angyalos variáció csak még jobban piszkálta a fantáziámat, mert ez már ki is ment a fejemből.
- Talán így van, de miért angyal alakban akart a gyilkos ölni? Mert ha becsapni, átverni akarta volna a papot, még csak megérteném, vagy ha a hitt akarta volna megkérdőjelezni, de meggyilkolni……? – vágok egy grimaszt, bár persze akár igaza is lehet a kis fickónak.
Miles megjegyzése viszont mindenképp találó. Nil aztán elhúz a cetlivel a kocsihoz, hogy kommunikáljon a központtal, én meg elballagok az egyetlen szemtanúhoz, aki azt állítja, hogy a gyilkos egy angyal volt és aki annyira nem illik ebbe a képbe.
A kérdéseimre készségesen válaszol és igen, jól sejtettem, a pap segített neki és megengedte, hogy itt húzza meg magát, ami elég szokatlan. Már nem egy vallásos embertől, hanem ettől a környezettől, bár a fickó nem bűzlött, ami talán az előnyére vált, különben a hívők, a tehetősebb polgárok, már felszólaltak volna ellene.
Mikor ahhoz a részhez ért, hogy valami az üvegtetőn keresztül bezuhant, követtem a tekintetét és tényleg hiányzott onnan az üveg, amit eddig senki nem vett észre, de hát ennek is meg volt az oka, amire csak érdeklődve felvontam a szemöldököm, de egyelőre hagytam, hogy végig mondja mit látott és hallott, na meg mit tett.
Ha ne mondott igazat, akkor ő volt a legremekebb színész, akit láttam, meg alapból nem néztem volna ki belőle, hogy van ahhoz ereje, hogy felvonszolja és odaszegezze egymaga a papot, még ha a nem is volt egy kövér ember, de pont ez tett olyan hihetetlenné is a történetet.
- Szóval egymaga felemelte és …..felröppenve …szegezte oda? – kérdeztem vissza, aztán jött a százforintos kérdés. – Mi a fenéért söpörte össze az üveget, miután végig nézte, hogy az az „angyal” kicsinálja a jótevőjét?
Ezt már Miles és Nil társaságában tettem fel, mert addigra ők is ott álltak mellettem.
Kíváncsi vagyok a válaszra, mert ez azt hiszem nem egy mellékes dolgo és talán megkérdőjelezi a szemtanú szavahihetőségét is, de ha Miles erősködik, hogy a többit bízzuk a zsarukra, akkor megyek és meghallgatom, hogy Nil mit intézett.
A halottkém is távozik, mire én is intek neki, nem rossz a figura. A rendőrök is el lesznek igazítva Miles által, aki a törött üvegeket tartalmazó szemetest magához veszi.
- Igen, ez fontos lehet. – biccentek, bár valószínűleg már sokkal tapasztaltabb a fickó és nem szorul a tanácsaimra.

A központba érve láthatóan pezseg az élet ezerrel, mindenki zaklatott és rohangál, élükön Everett-tel, aki a médiát próbálja távol tartani az ügytől és kétlem, hogy sikerrel járna. Magam is ismerek pár firkászt, tudom mire képesek egy jó sztoriért és a zsaruk között meg van korrupt épp elég.
- Remek! – jegyzem meg a koordináták beazonosítása hallatán, ezek szerint nem kell túl messzire menni.
Viszont egy ellenszenves alak is belepofázik, akinek itt sem kéne lenni, főleg miután közli, hogy egyáltalán nem akar részt venni a nyomozásban.
- Ezt örömmel hallom. – vetem Jax után foghegyről, ahogy elhúzza a belét, nekem ugyan biztos nem fog hiányozni.
Úgy viselkedik, mintha a főnök kicsi fia lenne és csak azért lenne itt, hogy ossza az észt.
Az információjára sem igazán volt szükségem, én is tudom, hogy hívják a helyet, ahogy szerintem Nil is.
Miután kiordibálta magát Everett is csatlakozik a kis csapatunkhoz és közli, hogy még eldönthetjük, akarjuk-e tovább vinni a dolgot, vagy sem. Jó pofa, igazán! Most, hogy felcsigázta a kíváncsiságomat, majd pont most fogom abbahagyni. Különben is be kell dolgoznom magam a cégbe és ennél jobb alkalom nem adódhatna……Audreynk csillogó tekintetéről nem is beszélve.
A két „régi” motoros azonnal lecsap az ügyre, aztán már csak mi vagyunk soron, de én már rég eldöntöttem, hogy megnézem magamnak azt a szárnyast, aki csak úgy megröptet 60- 70 kilót.
Azonban mielőtt még jelentkezhetnék és szerintem Nil-t sem kell majd ösztökélni, habár az ő szándékai talán jobban ide az irodához kötnék, így nem lehetek biztos benne, megjelenik egy……robot?
~ Kopó?........Alfa? Mi a frász ez? ~
Kicsit hátrébb lépek a masszív gép elől, hogy jobban szemügyre vegyem és akit láthatóan örömmel üdvözöl Miles, James és a lány is, mint valami régi barátot.
A rendszerekért felelős James le sem tagadhatná munkáját, ahogy aggodalmaskodva faggatja Kopót…..vagy Alfát.
- Szép és drága játékszer. – biccentek a robot felé, ahogy a büszke apa tekintetére elvigyorodom.
Nil-re röppen a tekintetem, ahogy megkapja a csábító ajánlatot, ami biztos, hogy elég nyálcsorgató lehet egy anarch hackernek.
- Leesett! – nyugtatom meg a nagydarab magánzsarut. – Üdv Ko….Alfa! – intek a robot felé fesztelenül, mert valahogy nem tartom rossznak, ha egy ilyen fedezi a hátam, azzal a tekintélyes mordállyal együtt, nekem nincs vele bajom. – Nem kell idő, benne vagyok. – állítom le a dumát. – Még úgy sem láttam élő angyalt, talán ideje, hogy szembe nézzünk eggyel, nem? Jax meg egy öntelt hólyag, nekem sem tetszik, de ha kimarad belőle, tőlem meresztheti itt a seggét. – vonom meg a vállam.
~ Csak ne kerüljön az utamba! ~ fűzöm hozzá magamban.
- Talán el kéne látogatni, ahhoz a Rókalyukhoz, ha már üzent nekünk a gyilkos, bár mintha többes számot használt volna, nem? Az volt a papíron, hogy „Mi várunk”. Ha James szemmel is tartja kamerákkal a helyet, a saját szemünk talán többet lát. – javasoltam a csapatnak.


Posted by: Nil Dryden May 11 2015, 12:42 AM
A kocsiban ülve beszélgetni kezdünk az ügyről, Jimmy megjegyzésére azonban csak vállat rántok, meglehet mindennek az oka.
- Gondolom rituális gyilkosság. A múlt században sokkal több hasonló volt. Tudod bemennek egy templomba mindenféle baromságokat aggadnak az oltárszékre mint kecskefej, fordított kereszt , és néha véráldozat is volt - Nincs jobb ötletem bár kételkednék benne, ha csupán erről lenne szó, amikor azonban kiszállunk, magam is részese lehetek a látványnak amit ez az úgynevezett "Angyal" művelt. A fecni után azonban úgy érzem szagot fogtam, lévén elég jól értek a számokhoz ezekről a számokról meg van egy sejtésem hogy mi. Néhány pillanatig elhagyom a társaságot a csinos Audrey felé véve az irányt, akinek le is adom a kéréseimet.
- Ja mondhatni a fickóból szitát csináltak, aztán kiakasztották mint valami dekorációs anyagot. A zsaruk már épp szedik le - Mutatok hátra, majd miután elmondom mit szeretnék hallgatom a fejleményeket, de amit hallok az kissé meglep.
- Frankó! Miért nem mehetünk innen azonnal, miközben kérünk erősítést? Azt hiszem valaki fentről éppen beleszarni készül a levesünkbe... Mindegy szólok a többieknek - Intek a csajnak, miközben nem kis kedvetlenséggel indulok vissza Mile-shoz és Jimmyhez.
- Srácok, vissza kell mennünk a központba. Fentről jött az utasítás - Láthatja rajtam mindkét férfi hogy mennyire nem tartom jó ötletnek a dolgot, de hát nincs mit tenni. Jimmy és a hajléktalan megjegyzésére azonban pár percig csak gondolataimba merülve figyelem a srácot.
- Nem tudom Jim talán nincs ki mind a négy kereke, egyébként is mindegy. Pár üvegszilánk nem sokat segít , na gyertek - Indulok meg a kocsi felé, majd mikor elhagyjuk a helyet legalábbis biztonságos távolságba értünk a hajléktalantól azért kissé sötét tekintettel körbe nézek társaimon.
- Vagy meglehet hogy a fickó nem teljesen az aminek látszik. Bár semmiben nem lehetünk biztosak, de az szent hogy bárki ölhette meg a papot, emberfeletti ereje lehetett. Kétlem hogy mutáns lenne inkább arra gyanakodok hogy rendkívül modern kíberfelszerelések birtokában van. Ami engem illet én attól tartok hogy meglehet egy Seraph lehet a gyilkos. Apám amikor még élt mesélt valamicskét róluk. Neurális kapcsolatot létesítő Exopáncélt viselnek, és mivel a külsejük torz a valós arcukat is ritkán látni. Ez talán magyarázat lehet az éjfekete arcra. Bizonyára valami álcázó berendezése lehet.- Gyújtok rá egy cigire útközben, amit gyorsan el is szívok félig míg elsétálunk a kocsihoz. Természetesen a halottkémnek bemutatkozok s el is búcsúzok tőle. Ezután kis utazás és ismét az irodában vagyunk, ahová már befele menet lehet hallani a főnök hangját. Ez nem jelent semmi jót, ha ennyire mérges... James azonban már jön is a friss ropogós hírekkel, amik igazán foglalkoztatnak engem. Nem szólok bele a dologba, inkább hallgatom a többieket de amikor meghallom a hely nevét, egy pillanatra görcsbe rándul az arcom.
- A forgalmas elég silány hasonlat - Vágok vissza Jaxnek de nem mondok többet. A nyomornegyed amúgy sem egy életbiztosítás, de az ilyen helyek mint a rókalyuk, verem és egyéb bűnbarlangok korántsem jó nevű komplexumok.
- Time to say not good bie Jax - Intek kissé idegesen az elmenő fele. Szerencsére az az öntelt hólyag ki akar maradni a buliból, de vajon nem nekem kéne ezt tennem? Egy pillanatra elgondolkozok , s már készülnék rá hogy azt mondjam, inkább az irodában maradok, de ekkor jelenik meg a robot, ami mosolyt csal az arcomra. Pár percig nem is szólalok meg, csak figyelem a közjátékot. Nem, meglehet azzal tennék jót ha segítenék most az egyszer, és nem átcseszném őket hogy feltöröm a rendszerüket.
- Tényleg te alkottad? Nem vagy semmi pajtás. Jó vaskos darabnak tűnik - Pillantok elismerő tekintettel James fele, majd végül mély sóhajt engedek ki az ajkaim közül.
- A fenébe is benne vagyok, de mikor indulunk? Jó lenne minél előbb, szerintem ezek se maradnak sokáig egy helyen. - Morgom magam elé. Azért az megnyugtató hogy a régi team kiegészül egy géppel is. Mindig jól jön a tűzerő a csapatban. Jimmy szavai azonban engem se hagynak nyugodni.
- Ja... többes számot. Meglehet egy kicseszett hadsereg vár ott minket, márpedig akkor szükségünk lesz nehéz fegyverzetre is. Miles, mi a legnagyobb mordály ami a raktárban van? Mert ha nekem van igazam és valami exopáncél van a háttérbe akkor kelleni fog. Ha Jimmynek akkor meg úgyis megdöglünk, tudtommal az angyalok hallhatatlanok - mondom, mert bár benne vagyok a buliban, de meg halni sincs túl sok kedvem. A nagyobb fegyver pedig mindig nagyobb biztonságérzetet ad.

Posted by: Stefan Lynch May 12 2015, 02:26 AM
Jimmy:
-Ha nem csapnak be a megérzéseim, akkor szegény párát épp az elhelyezése előtt végezték ki. - köszörüli meg a torkát a halottkém. - Csak arra akarok kilyukadni, hogy nincsenek végig vérnyomok a padlón, melyek azt igazolnák hogy az áldozatot véresen hurcolták volna.
A halottkém ugyanazzal a fáradt, kiégett tekintettel bámul Jimmyre, amivel eddig is. Az újonc következő felvetését is mintha fejben megrágná, mielőtt elégedetten rábólint.
-Ez is meglehet. Én csak egy kiöregedett halottkém vagyok, aki felett eljárt az idő. Mellesleg ez már nem az én hatásköröm, ebben ti vagytok a szakértők. - húzza mosolyra a száját.
Jimmy töprengését Miles töri meg, aki böhöm nagy testével előrelépve, újból szemrevételelezi a holttestet.
-Eléggé ködös ez az egész, nem igaz? - néz bele Jimmy szemébe. - Minden bizonnyal többről van itt szó, mint egy egyszerű őrültről...

A vallomás után, még a szemtanú is felhúzza a szemöldökét az újonc Jimmy kérdésén és ezt nem is rejti véka alá.
-Most meséltem el, hogy egy replülő lény gyilkolta meg az egyetlen élő embert, aki elég közel állt nálam a barát fogalmához és maga azon lepődik meg, hogy egyedül képes volt felemelni őt? - horkan fel az öreg. - Hát persze! Egyedül röppent fel vele.
A másik kérdést, mintha nem is hallotta volna, majd egy pillanatnyi felsóhajtás után válaszol az öreg.
-Soha nem hittem a tündérmesékben, erre éjjel szemtanúja voltam egynek. Azonban ettől még nem képzelem magam hősnek gyermekem. Ismerem a határaimat, csak mindkettőnket megölettem volna. - rázza meg a fejét a hajléktalan. - A törött üvegekkel kapcsolatban meg mit tehettem volna? Mostanra csak ez maradt nekem, a helyszínelés végeztével pedig talán még ez sem. Francis atya pedig szerette a tisztaságot...

Nil:
-Jézusom! - takarja el a száját Audrey a meglepődéstől.
Nil töprengésére a központ utasításával kapcsolatban, azonban Audrey világosítsa fel.
-Valószínűleg szemmel tartják a helyet, hogy ne kelljen egésznap ott szobroznunk. Nyugi, amint lesz valami tudni fogjátok. - kacsint Nilre.

A férfi rögvest miután értesíti két társát, már habozás nélkül szövi az elméleteket, amin Miles borzolja a szemöldökét.
-Te jó ég, te furcsább vagy mint James! - nevet fel. - A Seraph meg csak egy városi legenda, mi is hallottunk róla.

Nil & Jimmy:
-Ahogy gondolod élő szinonimaszótár. - bólint Jax Nil irányába. - Ahogy gondolod...
Nil frappáns búcsú szövegét Jax már csak félfüllel hallhatta, ha hallotta, ugyanis rögvest elindult, majd eltűnt az iroda zugos sorai közt.
-Köszönöm Nil, jó ilyesmit hallani egy szakmabélitől. - próbálja leplezni a dícséret okozta sokkot.
-Blah-Blah. Ti organikusok mindentől a fellegekben jártok. - gúnyolódik Niléken, majd Jamesre szegezi a szenzorait. - Játékszer? Ha! 73%-ban teljesítek jobban, minden tekintetben, mint egy magadfajta húspofa.
James hajol oda Jimmyhez és a fülébe súgja a következőket:
-Kissé sértődékeny. Ne állj le vele vitázni, mert örökre itt ragadtok. Soha nem áll be a hangszórója. - kuncog magában James.
-A hallás szenzoraimat pedig magam fokoztam fel 116,25%-ig...
-Jól van, jól van elég! - zárja rövidre a szócsatát Miles.

Miután James elvonult, Miles örömmel veszi, hogy Nil és Jimmy is benne van.
-Egyetértek Jimmyvel. - szögezi le. - Nil, szólok Jamesnek, hogy nyissa meg előttetek a különleges termékeinket is...

Különleges termékek:
Kísérleti pisztolyok és könnyű gépfegyverek, melyek komolyabb páncélzatok, (beleértve mesterséges intelligenciák) kilyuggatására lettek kialakítva. Hátul található még egy kétkezes, 700 lőszerrel ellátott gépágyú, mely percenként 120 lövedék kilövésére alkalmas. (Súly: 65 kg)
Emellett található itt két mordály, mely a régi típusú shotgunokra emlékeztetheti az erre látogatókat, csupán modern köntösben. (Súly 17 kg/db)
A zárolt szekrények különféle páncélokat rejtenek, a gyors és könnyű kevlárszerű kialakításútól (ennek előnyei: viselője könnyedén mozog benne, taktikai pisztolyok és könnyű gépfegyverek ellen hatásos hátrányai: nehézfegyverek ellen hatástalan) kezdve a teljes nehézpáncélzatig, melynek sisak kialakítása teljes egészében takarja az arcot. (előnyei: viselője elfedi kilétét, nehézfegyverek, illetve akár rakéta ellen is védelmet nyújt. hátránya: nehezebb és lassabb mozgás)

A felszerelkezést követően, Miles már mindenkit a kocsinál vár, ezúttal viszont nem ül mellette Audrey az anyósülésen. Egy darabosabb mozdulatsort követően behuppan az autóba, majd mielőtt bárki bármit mondana felszólal.
-Mielőtt megkérdeznétek Audrey átbeszél néhány dolgot még Mr. Everettel, majd a helyszínen találkozunk vele, úgy is van ott valami kapcsolata, ha minden igaz. - húzza meg a vállát. - Mivel megüresedett egy hely, valaki beülhet előre, ha akar...
Amint ezt kimondja, hirtelen az Alfa jelenik meg az anyúsülés felőli oldalon és huppan be Miles mellé.
-Hát akkor ez eldőlt. Esetleg indulhatnánk vagy vezessek én?
-Robotok... Tököm se érti már ezt a világot. - tekeri fel az ablakot, miközben gyújtást ad. - Szálljatok be hátul! - mutat a kocsi hátuljára.
Mellette az Alfa is előrehajolva bólogat a kinti kopaszoknak azt jelezvén, hogy "igen, hátul".


08:02 - River Road, Rókalyuk:
A Rókalyukról sok minden eszébe juthat azoknak, akik már hallotak róla vagy éppen jártak erre. A Rókalyukról egyszerre juthat eszébe az embernek egy piac és egy szórakozóhely is. A piacon belül egy kis odúban találhatóak a környék legrosszarcúbb egyénei, akik időt és pénzt nem sajnálva hencegnek egymásnak félrészegen, legújabb portyájuk vagy épp gyilkosságuk eredményével. Tehát a hely hírneve közel sem barátságos nem is említve a piacot. Itt kerül eladásra a pusztalakók guberált holmijainak szerteágazó választákán túl, az örökélet és a világbéke titkáig bezárólag minden vacak.

A piac előtt parkolva, Miles és Alfa pattan ki elsőnek a kocsiból, meglehetősen gyors tempót diktálva. Próbálnak utat törni az emberáradaton, ami csöppet sem megy könnyen, még egy ilyen hatalmas embernek sem, mint Miles, vagy egy ilyen acélvázas robotnak sem, mint Alfa.
A piac negyedén túljutva egy részeg kufár megy neki Milesnak.
-Szép ez a kütyüre itt melletted! Mennyiért adod? Huk!
-"Kütyüre"!?
-Nyugodj meg Kopó.
-"Kütyüre"!?
-Uram, az itt látható példány nem eladó, ha pedig most megbocsájtana... - próbálja udvariasan eltolni magától a részegest.
-Na ide figyelj bazd meg! - csap rá Miles kezére az ürge. - Nekem te aztán ne...
Még mielőtt befejezné a mondatot, az Alfa két pontos, szinte már kiszámolt ütéssel küldi a földre. A részeg férfi miután padlót fogott, még két törött karral is elbüszkéledhet, miután a Kopó a földre teperése után készségesen kicsavarja neki.
-Státusz: Konfrontáció megoldva, két kéztörés észlelve, egyik sem tört szilánkosra. - áll vissza Miles mellé.
Miles hátra tekint Nilre és Jimmye.
-Jobb lesz, ha siettek, mielőtt kedvet kapnátok, hogy jó áron túladjatok a veséteken. - nevet fel Miles.
Jó pár perccel később egy érdekes pódium tárul a csapat elé, amiről egy jól öltözött maszkos férfi szól a tömeghez. Meglehetősen szép számban hallgatják, bár korán sem kirívók a szónokok az ilyen helyeken.
Szépen szabott öltönye már önmagában is mestermunkának tűnik, de ennél talán érdekesebb lehet az álarc. A maszk, akár egy ezüsttálca tükröz vissza mindent és csillan fel a nap fényében. Nincs kivágás a szájnak, sem pedig a szemnek, teljesen elfedi az arcát, akár egy régi bukósisak. Hangja szépen és hangosan csendül fel a tömegben, persze gyanítható, hogy mikrofon is van beépítve az álarc mörgött. Emellett torzított, kissé gépiesnek, kissé érett férfi hangnak hallatszik.
-Akkor hát? Ki legyen a következő? - teszi fel a kérdést, miközben a levegőben pörgeti a kezét.
Egy kislány jelentkezik az elsősorból, szinte már bedőlve a pódiumra, hogy őt válasszák.
-Gyere fel gyermekem! Hogy hívnak? - simogatja meg a feje búbját, mikor odaér.
-S-s-samantha, uram. - hebegi lámpaláztól fűtve a lány.
A csapat szemfülesebb tagjainak feltűnhet, hogy a kislány erősen sántít és egy csúnya heg is éktelenkedik a bal lábán.
-Semmi baj Samantha, most már minden rendben lesz. - öleli át a szónok. - Egy pillanat és már szaladhatsz is a barátaiddal, immár egészségesen. - guggol le mellé, majd valamit a fülébe súgva, újból átöleli.
Az előadás érdekessége, hogy a kislány lábán tova tűnni látszik a heg nyoma és a lábát mozgatva, már azt sem húzza.
-Köszönöm uram! - zokog fel a kislány.
-Én köszönöm, gyermekem. Én köszönöm. - kíséri le a színpadról.
A tömeg meghökkenve kiáltja, hogy "Éljen!", míg mások az "Engem is!" féle felkiáltásokat helyezik előtérbe.
-Holnap is lesz előadás, holnap is lesz gyógyítás. Na és ne feledjék! Az Otalmazó Atya megvéd a hamis istenektől! - tárja szét a karjait. - "MI VÁRUNK" mindenkit holnap is! - emeli ki a szöveg elejét.
Miles megtorpan, mire az Alfa is megáll.
-Hallottátok? - biztosítja ki a pisztolyát. - Ez lehet az emberünk. Azonban jobb volna készen állni arra az eshetőségre, ha esetleg ő vagy egy felbukkanó társa ki vagy éppen beröppenne a buliba. Tehát jó lenne eldönteni, hogy ki marad itt hátvédnek velem és ki veszi üldözőbe a Kopóval a tagot...

Posted by: Jimmy Latoya May 16 2015, 03:53 PM
A halottkém megtette, amit lehetett és elmondta a véleményét, amiben volt igazság, hiszen tényleg nem voltak vonszolás nyomok, legalábbis én nem láttam, de ezek szerint más sem.
Az, hogy mi lettünk volna a szakértők, hát enyhén kételkedtem benne, de annyit megtehettem, hogy legalább feltettem a bennem felvetődött kérdéseket, amik talán pont azért lehettek hasznosak, mert „más” szemmel néztem, mint a kopók.
- Ha őrült, akkor sem semmi a fickó! – néztem a helyet, ahonnan már leszedték a papot.
A befogadott hajléktalan nem az a „meghúzom magam” típus, vagy a jótevője halála hozta meg a hangját, de ahelyett, hogy normálisan válaszolna, inkább visszakérdez.
- Attól, hogy a tetőablakon esett ide be, még nem biztos, hogy repült. – hárítottam el a felháborodását könnyedén. – Mivel már láttam antigravitációs eszközt, vagy testpáncélt, ami egy ekkora zuhanást is röhögve kibír, igen, az sokkal jobban érdekel, hogy miként emelte fel, mert azt már lehet jobban meg tudta figyelni, még ha a csörömpölésre meg is rémült.
Az igenlő válasz nem lep meg, bár továbbra is nagy kételyeim vannak a szavahihetőségével kapcsolatban. Ha ő nem is akart hős lenni, a gyilkos miért hagyott életben egy szemtanút? És ez a sepregetés……..
- Hát persze! Nem a barátját akarja leszedni onnan, hanem sepreget, mert a hulla szereti a rendet. – forgatom meg a szemem, de nem nyaggatom tovább, a zsaruk úgy is kifaggatják még.
Nil-lel és Miles-sel kifelé tartva csak bólogatok barátom megjegyzésén, de én a nagydarab nyomozóval ellentétben, nem tartom kizártnak ezt a Seraph-os verziót, amíg biztosat nem tudunk.
- Ez is egy lehetőség, de azért jó lenne, ha szemmel tartanák a fickót. – intek a hajléktalan felé. – Talán nem ártana egy nyomkövet rá.
Miután visszaérünk a központba örülök, hogy Jax nem sokáig rontja mellettünk a levegőt, úgyis csak vészmadárkodni tud.
Kopó megjelenése azonban sokat lendít a hangulatomon, főleg mikor rájövök, hogy valamiféle fanyar humorérzéke is van.
- Kiről mintáztad vajon? – ingatom meg a fejem vigyorogva, mikor James-be belefolytja a szót először saját alkotása, majd Miles.
Mielőtt még komolyan meggondolnám a dolgot, már a kíváncsiságom bele is vitt a helyzetbe és bár csak remélni mertem, de aztán Nil is beadta a derekát. Az alaposabb felfegyverkezés és felkészülés természetesen egyetértésre talált nem csak nálam, hanem Miles részéről is és felcsillantak a szemeim, mikor kiejtette a különleges termékek szót.
- Nosza, lássuk!
Nem csalódom, amikor meglátom a kínálatot és mint egy gyerek az édességboltban, azonnal válogatni kezdek. A Glock-ot megtartom, az mindig jól jön egy végső ütközetben a megnövelt tárkapacitással, amire kevesen vannak felkészülve. Viszont választok hozzá egy könnyű géppisztolyt, amivel könnyen mozgok, de nagy az átütőereje. Nem akarom leterhelni magam, szeretek könnyen mozogni, ezért a vékonyabb kevlár páncélt részesítem előnyben, még ha az egy méretesebb lőszert nem is állít meg, ezt a kockázatot inkább bevállalom.
Mire elkészülök, Miles az autóban vár, de egyedül, de szinte még el sem mondja, hogy jöhet valaki a lány helyett kopó már bent is ül. Én jót vigyorgok és valahol örülök is, hogy az android velünk jön, lehet szükség lesz a „hideg”fejre.
- Az udvariasságot láthatóan nem programozta bele James. – szólok oda még mindig vigyorogva Nil-nek, hogy persze a robotzsaru is hallja.
A rókalyuk, meg az, amit eddig is tudtunk – legalábbis én és Nil, - hogy milyen. Általában itt mindent lehet kapni, ha nagyon kitartóan keres az ember, a körömvágó ollótól a ballisztikus rakétáig és a futár szolgálattól a perverz bérgyilkosságig.
Miles-nek és Kopónak már csak a sarkában loholhatunk mire kiszállunk, de ők sem tudnak könnyedén utat törni maguknak, így mire csatlakozunk díszes társaságukhoz máris kéretlen üzletbe keverednek.
Elismerően füttyentek egyet, miközben visszacsúsztatom a pisztolyom a tokjába, ahogy a kissé részeg üzletember beledöngölve fekszik eszméletlenül a koszos padlón egy pillanattal később.
- Veled aztán nem lehet tökölni, mi? – veregetem meg óvatosan a vállát, nehogy még engem is ellenfélnek nézzen. – Ilyen testőrrel? – villantok egy teli fogsoros mosolyt a nyomozóra. – Inkább attól tartok, elhalmoznak ajánlatokkal.
Beljebb verekedve magunkat, habár Kopó mutatvány azután már nem is kell annyira erőlködni, meglátjuk az emelvényt és rajta a maszkos figurát.A helyhez képest kissé túlöltözöttnek tűnik és az álarc is elég meglepő darab, hiszen olyan, mint egy fénylő halotti maszk, nincs rajta nyílás.
Érdeklődve nézem, ahogy megtartja az előadását, amit nyilvánvalóan nem ma csinál először és nem is utoljára. Azonban a dolog tényleg elképesztő! A kislány gyógyulása nem látszik megrendezettnek és én már csak tudom, van benne tapasztalatom, hogy átlássak a trükkökön. A gyerek izgalma és érzelmei nem megjátszottak és ez eléggé ledöbbent, bár nem csak engem.
- Ez….nem….trükk! – nézek kérdőn Nil-re, hogy vajon ő is látta-e, vagy mi a véleménye.
Azonban az előadásnak úgy látszik vége és az Oltalmazó Atya képviselője távozni készül, mikor is kiejti a számunkra már oly ismerős szavakat.
Nem is lehet eltéveszteni, hiszen kimondottan kihangsúlyozza, mintha egyenesen nekünk címezné.
Tudom, hogy Nil milyen keményen megállja a helyét, ha harcról van szó, de most hajt a kíváncsiság és bár jobban örülnék, ha a barátom tartana velem, de az sem rossz ha a hátamat fedezi, így Kopó mellé lépek, aki már indulásra kész, hogy a fickó után menjen.
- Én bevállalom, hogy megyek Mikrobival és megnézzük magunknak Mr. Oltalmazó Atya küldöttjét. – biccentek sokat mondóan először Nil-re, majd Alfára.



Posted by: Nil Dryden May 25 2015, 07:16 PM
- Városi legenda? Gondolom hallottad már hogy minden legandának van valóság alapja, ami pedig engem illet a furcsaságomért kedvelnek - Eresztek meg egy apró mosolyt, s sátorfánkat véve vissza is megyünk a bázisra. Ott aztán persze már áll a bál, és nemsokára megjelenik a nagydarab robot is, illetve megtudjuk hova is kéne behatolni. Rókalyuk.... a kurva életbe.
- Ahogy látom az egohányadosodat is megkétszerezted - Vágok egy pimasz mosolyt Alfa felé Jamesnek pedig csak biccentek. A jó munkát meg kell dícsérni legalábbis nekem ezt tanították. Na de végül dönteni kell benne vagyok e a buliba vagy sem, és ha már a többiek nem futamodnak meg én sem fogok. De fegyverekre szükség lesz, méghozzá nagyobbakra mint két meggymag lövő.
- Príma, akkor lássuk mi van terítéken Jim - Szólok a mellettem lévőnek, s a fegyverraktárba érve magamhoz is veszek egy sörétest. Pisztolyom már van arra tehát nem lesz szükség, de egy könnyű kevlar mellény még rákerül a felsőtestemre.
- Így már valamivel biztonságosabb bár.... - Lépek oda a kétkezes golyószóróhoz megemelve azt, azonban pár pillanat múlva rá kell jönnöm hogy kurva nehéz.
- Baszki.... A kopóra vagy alfára ezt ráaggatnánk, azok ott a rókalyukban szalutálva üdvözölnének minket - Én viszont tuti nem hozom magammal, hiszen van olyan nehéz mint én magam. Franc fog sérvet kapni, na meg amúgy se hinném hogy 10 percnél tovább bírnék egy ilyet cipelni. Visszaérve a kocsihoz, ismét beszálunk, természetesen hátra mert az az ócskavas már el is foglalta az anyósülést.
- Ja... bár ha más téren jól teljesít felőlem lehet egy tapintatlan bunkó is - Felelek Jimmynek, s nemsokára útra is kelünk.
Megérkezve persze elém tárul az ismerős környék. Na nem mintha olyan sokszor megfordultam volna itt, igazából a nyomornegyed egyik legszarabb és veszélyesebb része, én magam is kerülöm, s hogy miért? Nos mindjárt itt egy kis bemutató mire is lehet számítani a környéken. Már már készülnék hogy beszóljak valami ízeset a részeges pasasnak, de ekkor lép közbe Kopó aki könnyen kezeli ezt a bizonyos konfliktust.
- Bravo...ahogy látom orvosi segédprogramot is ültettek beléd - Mondom kissé meglepett arccal, elvégre elég könnyen eltörte azt a kezet. Minden esetre a hüledeznésnek nincs itt az ideje tovább kell menni, így érünk nemsokára arra a fura helyre ahol már láthatjuk is a pódiumot és a rajta lévő tagot, akinek igencsak nem mindennapi fejdísz takarja az arcát. Ahogy látom valamiféle "műsor" megy éppen, mint azokban az ősrégi műsorokban amikor a fickó puszta akarattal s érintéssel gyógította a betegeket. Faszom se hisz az ilyesmibe, és ez azóta se változott.
- Ha ez lesz a gyilkos akkor már érthető miért látott a csöves feketeséget az arca helyett. Az a szar ott a fején vissza tükröz mindent, ha a csuklya alá nem szűrődött be fény a feketeséget tükrözi vissza. Amúgy meg - Pillantok egy pillanatig sötét tekintettel Jimmyre
-.- Bűbáj és szemfényvesztés. Kétlem hogy a csávó érintéssel gyógyítana. Arra nem gondoltál hogy a kiscsaj esetleg beépített ember volt? Ősrégi trükk..... - Mondom el a véleményem, persze meglehet tévedek, mert a pasas hátán nem látok semmiféle szárnyat, vagy olyat ami annak nézne ki.
- Ja hallottam... "Mi várunk" A papírfecnin is ez volt. Mint valami rohadt szlogen, min a "nokia connecting people....." - Húzódik egy savanyú grimasz az arcomra. Ahogy látom Jimmy előre akar menni, én pedig nem teszek keresztbe neki, meglehet szerencsésebb is ha ő meg a robot előre megy mi meg itt maradunk hátul.
- Rendben akkor a Kütyüre és Jimmy megy én meg maradok veled Miles - Villan meg a szemem a robot felé. Tekintheti egy kis visszavágásnak az első üléses poénjáért. Egy mozdulattal leakasztom a hátamról a sörétest amit megtöltve csőre is rántok, majd Miles fele nézek.
- Te amúgy az frankó hogy külön váltunk, de azt remélem tudod hogy ha rájönnek az itteniek hogy az ő kis önjelölt Jézusukat akarjuk leültetni valószínűleg nem fogják hagyni egykönnyen. Éééés hát elég nagy ez a negyed. Kapcsolatba kéne lépni James-el hogy folyamatos légi felderítésre van szükségünk. Kimenekülési zónák, látható ellenségek bármi.... - Mondom gyorsan el az ötleteket amik eszembe jutottak. Apropó remélem a nagydarab fickó is jól fel van szerelkezve mellettem, mert ha itt valami balul sül el bazi nagy tűzharc lesz.

Posted by: Stefan Lynch May 27 2015, 01:57 AM
Jimmy:
A szemtanú meredt tekintettel bámul a kölyökre, mielőtt tényleges válasszal szolgálna a kérdésére.
-Nem tudom, hogy te mit láttál az életed során gyermekem, de... - sóhajt fel az öreg. - Még azt sem tudom igazán, hogy én mit láttam. Annyit azonban elmondhatok, hogy akármi is volt az a dolog, könnyedén röppent fel a magasba Francis atya gallérjába markolva.
Jim következő megjegyzésére az öreg teljesen kikelve magából próbálja megtámadni, amit Miles könnyedén hárít, ahogy a hatalmas tenyerével, finoman löki hátra a szerencsétlent. Az öreg szemei könnybe lábadnak, mire halk zokogásba kezd.
-Hogy merészeli... - kezd szipogni. - Nem szedtem le, mivel bizonyítéknak minősül. Ezt még én is tudom. Az egyetlen dolog amit tehettem érte, hogy rendet rakok ebben a, ebben a....
Az öreg már nem fejezi be a mondatot, csupán arcát takarva zokogni kezd. Miles a kölyök vállára teszi a kezét, majd diszkréten a fülébe suttogja a következőket.
-Nem tudom, hogy megalapozott-e a gyanúd az irányába, de amíg be nem bizonyosodik nincs több ilyen megjegyzés. Értettük egymást? - tekintetében nyoma sincs haragnak, csupán az emberség jeleinek.
Pár lépéssel arrébb, a halottkém regaálja le Jimmy felvetését a szemtanú követésével kapcsolatban.
-Efelől nem kell aggódni. Az ilyen esetekben a munkáltatóid mindig ráaggatnak pár szabadúszót a tanúkra, hogy ne tévesszék őket szem elől. - kapja fel az aktatáskáját.

A Kopó kimérten fordul Jimmy irányába, majd egy lépést is tesz a társaság felé.
-A programom tartalmazza a ti primitív etiketteteket, de Jamesnek köszönhetően csak mint "általános ismeretek" szerepel az adatbázisomban. Viszont, ha ennyire hiányolod tudok szolgálni egy kevéssel a ti kultúrátokból. - mutatja fel neki a középső ujját. - Bizonyára hatásosabb lenne, ha négy helyett én is öt ujjal rendelkeznék...
Miles és Audrey hatalmas röhögésben tör ki, mialatt James lép a kölyök mellé.
-Csak megjegyzem, ezt magától tanulta...


Nil:
-Csak remélni tudom tévedsz. - húzza meg a vállát Miles, a legendákról szóló csevejt lezárva.

Nil csipkelődésére az Alfa nem reagál, csak egy szúró pillantást vet rá, ahogy csak egy robottól telik.


Nil & Jimmy:
-A rendszerem lehetővé teszi, hogy magam bővítsem az adatbázisomat az általam lényegesnek tartott információkkal. A lényeg: nem minden James érdeme.
Az Alfa a kölyök hozzászólására egy pillanatra megáll.
-Nem. Elnézést, de ehhez kellett a hatásszünet. - vonja meg a vállát. - Most viszont haladhatnánk, ha csak nem akartok még tovább magasztalni.

Miles csupán tátott szájjal bámulja a maszkost, mialatt a csapatban megoszlanak a vélemények a látottakkal kapcsolatban. Bizonyítékot egyikük sem tud felmutatni az álláspontja bizonyítására, csak mikor az Alfa lép közbe, hogy rövidre zárja a csevejt.
-A rendszerem egészségügyi szkennelése alapján a sérülése valódi volt. - toppan be Nil és Jimmy közé. - Ezzel az információval kezdjetek amit akartok, de lehetőleg csak azután, hogy elfogtuk a célpontot...
Miles megrázva a fejét tér magához a látottak és hallottak után, majd rögvest a csapat koordinálásába kezd.
-Jól van, akkor a helyzet a következő. Nil és én leszünk a hátvédek, míg ti ketten lesztek a vadászok. Ha beütne a szar ne keveredjetek tűzharcba, csakis a célponttal törődjetek. Mi szorosan mögöttetek leszünk és tisztítjuk az utat. - élesíti ki a pisztolyát. - Igazad van Nil, Kopó kapcsolódj James kommjához és közöld vele, hogy automata légi felderítést kérünk a célpont folyamatos helyzetéről. Na meg küldje ide Audreyt, de kurva gyorsan!

A csapat megindul a pódium felé, ahol a maszkos még mindig egy helyben áll, mintha várna valamire.
-Nem észlelek semmiféle szerkezetet a színpad körül, de a célponton valamiféle jelzavaró van. - rántja elő a hátára szerelt puskát a Kopó.
-Csak óvatosan... - halad elől Miles, pisztolyával a maszkosra célozva. - Fejvadász Iroda! Megállni!
A maszkos ráérősen lép hátra egyet, kezét a magasba emelve.
-Na és abban hol a szórakozás? - pördül meg, majd szélsebes tempóban iramodik meg, a piac mögötti sikátorok felé.
Az Alfa a magasba emeli a puskáját, egyenesen a menekülő maszkosra célozva.
-Tiszta a célpont. Mehet? - fordul Mileshoz.
-Nem! Élve és egyben kell nekünk. - feleli ridegen, miközben eltolja a robot puskáját a célról. - Na utána!
Az Alfa négykézlábra ereszkedik, majd nyitott tenyérrel a földet érve kezd el szaladni, akár egy vadászkutya.
-Gondolom már érthető, hogy miért hívjuk Kopónak. - mosolyodik el Miles.

A maszkos férfi villámgyorsan éri el a sikátort, ahová Jimmy és az Alfa is követi, nyomukban Nilékkel. A Kopó hirtelen berohan az egyik bérház hátsó bejáratán, majd pár percnyi csörömpölést és sikolyt követően már a tetőről követi a célpontot.
Úgy látszik Jimmynek akaratán kívül is maradt a földi üldözés, ami jócskán igénybe veszi az állóképességét. Ugyanis a maszkos sebessége, szinte emberfelettinek mondható, ahogy akár egy gazella rohan végig a sikátorokon.
A gyanúsított a következő sikátorba kanyarodva egy szempillantás alatt kezd el ordítani.
-Razzia! Razzia!
A szűk utca erkélyein néhány fegyveres nő és férfi pattan fel a helyéről, nyomban segítségért kiáltva a többi bérház lakóinak. A következő percben már a sikátorra is sorban özönlenek ki a rosszarcúbbnál rosszarcúbb bűnözők. A fegyveresek nem tűnnek szektásnak vagy a maszkos férfi társainak, sokkal inkább egyszerű gyilkosoknak, csempészeknek, dílereknek és egyéb másfajta bűnözőknek, kik csupán itt találtak menedéket a hatóságok elől. A maszkos eközben nekifutásból pattan fel egy kukára és ugrik át egy kerítésen, mely kettészeli a sikátort.
Ahogy Jimmy rohan előre, előtte épp kinyílik egy ajtó, amin három fegyveres férfi vonul ki. A hirtelen ijedtségüket kihasználva Jimmy gyorsan lerendezhei őket, talán még puszta kézzel is, ha elég nagy a lendülete. Persze akár a mögötte rohanó társaiban is bízhat, hogy ígéretükhöz híven fedezik.
Közben fentről mindenki számára jól látható, hogy az erkélyekről foymatosan zuhannak alá a fegyveresek, némelyik szinte már magától. Fentről a Kopó pusztakézzel csapja szét a sort, majd ugrik át a túloldali erkélyre, hogy ott is rendet tegyen. Egy behemót férfi szökken a Kopó elé, kinek egy pillanattal később már a torkán szúrja át a saját puskáját. Fentről csak a csontok és koponyák törése hallatszik le, miközben vércseppek hullanak alá.
A szórásból a hátvédek sem maradnak ki, a tűzharc java leginkább őket éri. Mire a bérházak lakó felfegyverkezve az utcára rohannak, a nagy részükön Jimmy még könnyedén átrohan, míg társai nem.
Miles félkézzel ránt maga elé egy óriási fémkukát, majd háttal neki támaszkodva kezdi tolni.
-Nil! Ez jó lesz mozgó fedezéknek, te próbáld közben kiszedni őket. - morogja.
Nilnek nehéz feladata lesz, ugyanis szemből, ha jut ideje megszámolni tizenhét fegyveres nyit rájuk tüzet. Az erkélyen egy öregebb fickó áll mesterlövészpuskával a kezében, ami szemmel láthatólag bekadt. Talán épp elég ideje van kiszedni, mielőtt egy vonalba érnének vele a haladó kukával. Azonban egy sebhelyesarcú nő is épp ezzel egyidőben gyújt be egy Molotov koktélt, amit szintén nem ártana és talán még hasznosabbnak is tűnik elsőnek kiszedni...


UTÁNA
A kukán átpattanva Jimmy már semmiféle ellenállást nem tapasztalhat, egészen addig, míg a maszkos egy zsákutcába nem kanyarodik. A kölyök, amint befordul két dologgal is szembesülhet, az egyik a maszkos a zsákutca végén, a másik pedig egy kisfiú, aki remegő kézzel szorít egy ócska, de működőképesnek látszó pisztolyt a kölyökre. Jimmy szélsebes tempója ide már nem elég, a gyerek túl messze van ahhoz, hogy rohanás közben félre lökje vagy lefegyverezze. Eközben lövés dördül a háta mögül, majd egy hulla borul mellé, szintén hátulról. A férfit fejlövést érte és épp hátba szúrni próbálta Jimmyt, mikor golyót kapott. Ha a kölyök hátranéz, Jaxet pillanthatja meg az egyik ablakból. A sebhelyes férfi finoman bólint a távolból, majd a puskáját felkapva eltűnik. Jimmynek innentől már csak a kisfiút kell valahogy ártalmatlanná tennie és már kézre is kerítette a maszkost.

Nilék túlélve a káoszt, az égre pillantva felfedezhetik James két gömb alakú drónját, ahogy az eget hasítva kutatnak további ellenségek és a célpont után. Rövidesen az Alfa is leugrik a sikátorba, ezúttal két lábra emelkedve és csurom véresen. A fémváz nagy része véres és füstszagú, ahogy azt Nilék is érezhetik.
-A célpont helyzete nem változik...a célpont... - hangos sistergés hallatszik, majd a Kopó, akár egy felrúgott kuka vágódik hanyatt.
Miles int Nilnek, hogy kövesse Jimmy nyomait, míg ő jelentést ad az eddigi helyzetről. Úgy látszik a reggelt túlélték, ami jó hírnek hathat, ha nem gondolnak bele, hogy ez az első munkanapjuk és még dél sincs. Nil útjának nagy része tiszta, a hullahegyeket és sérülteket nem számítva sima út vezet Jimmyhez.
Eközben a kölyöknek még mindig le kell gyűrnie a kisfiút és már teljesítette is a küldetését, legalábbis úgy tűnik...

Posted by: Jimmy Latoya May 29 2015, 12:14 PM
Egyáltalán nem orroltam meg Kopó visszavágására, inkább én is csatlakoztam a nevetéshez, mert ezt vártam a pléhpofától a legkevésbé, ráadásul, ha lehet hinni James szavának, ezt magától fedezte fel az emberek közötti kommunikációt alapul véve.
- Meg sem kérdezem, milyen társaságba engeded te ezt a fémdobozt. – csóválom meg a fejem a technozseni felé.
Úgy látszik azonban csak engem részesít verbális kommunikációban Kopó, mert Nil csak egy átható pillantást kap tőle, mielőtt végre mindenki elfoglalja a helyét és húzunk a Rókalyukba.

Nil szerint ez a fazon, ott a színpadon akár az „angyalunk” is lehet, de a történteket inkább szemfényvesztésnek, megtévesztésnek gondolja, ellentétben velem. Nekem a kislány tényleg sérültnek tűnt, ahogy a fájdalma és az öröme is valódinak és én igazán sok időt töltök olyanok között, akiknek a megtévesztés a főprofilja, így kétkedve ingatom a társam felé a fejemet.
Mielőtt azonban ennek hangot is adnék, Kopó szól közbe és ez az én véleményem felé billenti a mérleg nyelvét.
- Tehát a „csodatévőnk” tényleg tud valamit, amit mi nem és már csak ez megéri, hogy jobban a körmére nézzünk. – bólintok a felvetésére.
Mivel Miles a csapat vezetője, így kérdőn nézek rá, miután felajánlottam, hogy én előre megyek Alfával, hogy elkapjuk az emberünket és Nil is felvállalta, hogy akkor ő meg marad hátvédként, hogy elfogadja-e ezt a felállást.
Ahogy rábólint a felosztásra, máris sorolja a teendőket és, hogy mire figyeljünk, a légi felderítésre meg csak elismerően biccentek Nil felé, mert számíthatok az eszére, hogy ezekben előre gondolkozik.
- Akkor húzzunk bele! – kapom le a vállamról a géppisztolyt és indulok meg Alfával együtt, aki közben folyamatosan szkenneli a környezetét, ami nagymértékben megkönnyíti a dolgunkat, legalábbis véleményem szerint.
- Az már jelent valamit. – bólintottam a robot fel, mert a semmiért nem használ valaki jelzavarót, csak ha titkolni akar valamit.
Ám, ahogy ezen a helyen az várható volt Miles felszólítására nem, hogy nem áll meg senki, hanem inkább azonnal fellobban a káosz. Megforgatom a szemem, jobb lett volna inkább csendben intézni, nem a világba kiabálni kik vagyunk.
Persze a maszkos figura sem gondolja, hogy engedelmeskednie kéne, bár ezzel elég sokat kockáztat, mert menekülés közben pont Kopó puskája elé keveredik és még szerencse, hogy most legalább az megkérdi mit csináljon és nem lövi hátba. Hát persze, hogy élve kell! Mit kezdenénk vele, ha nem tudjuk kikérdezni, nem?
Azonban majdnem lemaradok az üldözés elejéről, mert leesik az állam, ahogy a robot kutya mód kezd el rohanni a maszkos fickó után.
- Azta! – nyögöm ki, de aztán lerázom magamról a döbbenetet és szedem a lábam utánuk.
Nem sokáig rohanok azonban a robot mögött, mert az egy hirtelen irányváltoztatással betör az egyik házba és bár fogalmam sincs mi ezzel a terve, én maradok a menekülő csodatévő nyomában. Ám hamarosan már tudom miért váltott Kopó, aki nem túl csendes módban, hiszen potyogtak itt-ott a cserepek, de a tetőn követte a menekülőt, sokkal jobban belátva a terepet ezzel.
Elég gyors futónak tartottam magam, de most bizony minden erőmet össze kell szednem, hogy a férfi nyomában maradjak, mert olyan könnyedén fut, mint ha nem is lenne szinte súlya és ha ez nem lenne elég még ordibálni is kezd, azt a szót ismételgetve, amivel itt azonnal fel lehet zaklatni a kedélyeket: razia.
Természetesen erre azonnal megélénkül az eddig majdnem kihalt környék, hiszen itt ritka az ilyen, még a CDS sem merészkedik sűrűn erre, nagy veszteséggel számolhatnak ilyenkor.
Most is fegyveresek sokasága jelenik meg keresve, hogy kire kell lőni és amiért szinte azonnal ránk terelődik a figyelem.
~ Okos ez a gazember! ~ fut át rajta, hiszen én is ezt tettem volna a helyében.
Olyan hirtelen lép ki elém a három fickó, hogy már, ha akarnék sem tudnék megállni, így a puskatussal csapok szét közöttük, a harmadikat meg a lendületem kihasználva lököm meg alaposan vállal, így tisztítva meg az utat. Valószínűleg hirtelen azt sem tudták mi történt, olyan gyorsan értem oda. Ha megállok tusakodni, akkor biztosan elvesztem szem elől a csodadoktort, így, ha talpra is kászálódnak utána, azt már Nil-ékre bízom.
Néha alig sikerül elkerülnöm a fejem felől potyogó embereket és néha káromkodok is miatta rendesen, de hát Alfa is teszi a dolgát, hogy ne lőjenek hátba bennünket, igazán nem róhatom fel neki.
Szerencsére mi még a kissé értetlen fegyvereseket kapjuk közvetlenül a menekülő nyomában, de Miles-t és Nil-t nem irigylem, ők kapják majd a szarabbik részét, remélem időben érkezik az erősítés majd.
Nem érek rá azonban ezen aggódni, pattanok a maszkos után, aki végül egy zsákutca sikátorában akad el. Nem csak a velem szembe forduló maszkos miatt fékezem le azonban kétségbeesetten, hanem a szemembe villanó másik dolog, a hatalmas pisztolyt szorongató kölyök miatt is, aki bár nem túl biztos kézzel, de engem vesz vele célba.
Tudom, hogy akármennyire is remeg a keze, azért nem valószínű, hogy sértetlenül megúsznám, míg odaérek hozz, így csak bizonytalanul megtorpantam, ekkor dörrent a lövés és én kitágult pupillával vártam, hogy belém hasítson a fájdalom……..ami nem jött, viszont egy fejbe lőtt hulla landolt a lábam mellett késsel a kezében. Hátra kaptam a fejem arra számítva, hogy Kopó az, de meglepetésemre Jax int az egyik ablakból vigyorogva felém.
~ Hogy a fenébe kerül ez ide? ~ teszem fel a kérdést, bár ez most igazán nem fontos.
Leszedte a fickót, ez a lényeg, de ez nem oldotta meg a kölyök problémáját, ahogy az enyémet sem és úgy látszik ennyivel Jax meg is elégedett, mert ahelyett, hogy tovább fedezne, eltűnik a vérbe.
- Miért kevered bele a gyereket barátom? – beszélek a maszkoshoz, mert sejtésem szerint nem véletlen a dolog. – Rendezzük le csak te és én, hiszen az előbb még olyan kedves voltál egy kislányhoz. – emlékeztetem a pódiumon történtekre. – Hát milyen gyógyító vagy te?
Aztán a gyerek felé teszek egy kis lépést.
- Ismerek pár hasonló kölyköt, mint te és elég jól kijövök velük. Minek neked az a mordály, igazából nem akarsz lelőni, ugye? Nézd azt az embert, - intek a halottra, akinek fejéből még folyik a vér és ezzel remélem elterelem a figyelmét is, - látod, nem szép látvány, nincs hányingered tőle?
Ha közben közelebb tudok menni hozzá, akkor megpróbálom lefegyverezni és félrelökni, aztán foglalkozni a maszkossal.



Posted by: Nil Dryden Jun 7 2015, 11:48 PM
Úgy tűnik Jimmyre vár a feladat hogy a fickó nyomába maradjon, mi pedig Miles-al fogunk takarítani hátvédként. Nem mondom nem egy életbiztosítás, lehet hogy nagyobb páncélt kellett volna hozzak. Amint azonban Miles elkiáltja magát, kitörik a káosz. A kopó nekilendül én pedig csak elismerő pillantással nyugtázom, a szavakat, miközben leakasztva a hátamról a sörétest ki is biztosítom.
- Remélem egybe marad a küldetés végére - Morgom, majd megindulok a többiekkel futólépésbe. Amint azonban hallom a kiálltást, mérgesen csóválom meg a fejemet, és kiálltok előre Miles fele.
-Baszki, így legyen ötösöm a lottón, tudtam hogy nem lesz egy könnyű menet? -Ahogy látom Jimmy kihasználva a káoszt leüti a hirtelen feltűnő három fegyverest, s már tovább is indul, hogy folytassa a hajtóvadászatát a maszkos után. Én amennyire tőlem telik a puskával, veszem tűz alá az elesett hármat, hogy még véletlen se tudjanak Jim után menni, de magunkra is vigyázni kell, főleg hogy egy kisebb hadsereg áll köztünk és Jim, illetve a menekülő fickó között.
- Csesszék meg elvágtak minket, hol a picsában van Audrey? - kérdezem miközben viszonzom a tüzet, de érzem én is hogy velük ellentétben én vagyok fedezék nélküli pozícióban. Szerencsére éppen az utolsó pillantban Miles elénk húz egy kukát, ami mögé be is kuporodok, vállammal segítve rá a tolásban.
- Oké... Te csak told - Miközben Miles görgeti előttünk a mobil fedezéket, szinte érzem ahogy a lőszerek belehasítanak a fémbe. Persze nem tétlenkedek, minél gyorsabban próbálok hirtelen ki - ki hajolni és egyenként leszedni azokat akik az utunkba állnak. A gond csak az hogy fentről is várható támadás méghozzá két felől.
- Egy rohadt mesterlövész áll fent az egyik háznál, állj meg egy pillanatra, mert van nála rosszabb is....- Mondom, majd a következő pillanatban kihajolva fegyveremmel a támadó nő molotov koktéljára célzok remélve, hogy felrobbantom a kezébe, a cuccot. Ha sikerül rántok egyet a fegyveren, majd jöhet a mesterlövész, azonban ha sikerül ha nem, lesz üröm az örömben. Vissza helyezkedve Miles mellé kissé idegesen fújom ki a levegőt.
- Csessze meg kifogytam... - Mondom miközben a fegyvert, eldobva a pisztolyt veszem elő. Kissebb, de képes lyukat ütni bármibe, szóval annyira nem estem ám kétsébe. Amikor azonban Kopó megjelenik cseppet eltátom a számat.
- Baszki Alfa egy igazi harci gép va....- Akarnám befejezni de ahogy látom a gép kidőlt, s Miles int hogy induljak tovább így nem ellenkezem.
- A drónokat küld tovább terep pásztázásra, és ha Audrey nem ért még ide küld a város másik bejáratához hogy zárja le!. Az a rohadék nem szökhet el. - Indulok meg Jimmy nyomait követve, át a hulláktól bűzlő mellék utakon. Ahogy azonban hallani kezdem a hangját félig azért megörülök, de félig óvatosabbra is váltok. A srác gondban lehet, szóval ideje hogy segítsek neki. Sejthetem hogy valakivel farkas szemet nézhet, pontosabban valakivel, és annak a valakinek a kibaszott nagy mordájával, így hirtelen kifordulva a sarokról ordítom el magamat.
- Hé öcsi ezt kapd ki - Rántom elő a fegyveremet, remélve hogy Jimmy kapcsol mit szeretnék, és a hirtelen keltett meglepettséget kihasználva lefegyverzi a kölyköt. Nincs kedvem gyerekeket ölni, de ha nem jön össze ki fogom lyuggatni. Ha végül sikerül a srácnak ártalmatlanná tenni a kölyköt, kissé zihálva futok oda hozzá.
- Azt hittem már nem élsz... Kapjuk el a rohadékot, aztán tűzzünk innen mielőtt az egész város fegyvert ragadna ellenünk.

Posted by: Stefan Lynch Jun 9 2015, 05:35 PM
Nil & Jimmy:
-Magam is remélem. - feleli Miles Nilnek, majd rögvest meg is indul a többiek után.

Jimmy sebessége remek lehetőséget szolgáltat, hogy lendületből csapjon szét a három tag között. Egy halk reccsenés is hallatszik, ahogy a puskatus találkozik az egyik szerencsétlen orrával. Idő viszont nincs a tétlenkedésre és ezt a kölyök is nagyon jól tudja. Ha egy pillanatra hátranéz, még azt is láthatja, ahogy az előbb sikeresen leszerelt három ellenfelét Nil rezzenéstelenül teszi hidegre, majd végül rajtuk is csattan az ostor, amikor az utcára ömlik az a rengeteg fegyveres.
-A fasz se tudja! - próbálja túlordítani a golyózáport Miles, miközben egy kukát ránt maga és Nil elé.
Nilnek sikerül kiszednie hármat a tizenhét előtte álló fegyveresből, amiken felül még mindig ott van a szerencsétlen mesterlövész és a molotovos nő is. Nil jól dönt, mikor a Molotov-koktélos nőt veszi célba, pontosabban magát a Molotovot. A koktél helyett azonban a nő kezét sikerül eltalálnia, amitől az a földre ejti a koktélt. A hatás hasonló, a nő mellett álló két társa is lángra kap, plusz az egyik korábban kilőtt hulla is. A nő sikítozva rohangál fel-alá, mire Miles adja meg neki a kegyelemdöfést, amikor egy golyót repít a fejébe. A mesterlövészt nem éri találat, legalábbis nem Niltől. A férfi sikeresen visszahúzódik Nil lövedékei elől, viszont a másik irányból találat éri. Egy pillanatig tehetetlenül markolássza a hasát ért találat, majd rövidesen újabb két precíz találat éri, ami már teljesen átlyuggatja a fickót.
Milesnak és Nilnek, még így is maradt tizenkét veszedelmes ellenfele, kik sorra próbálják áttörni a hátvédek rögtönzött fedezékét.
-Hat nekem, hat neked? - nevet fel Miles, mialatt kihajolva tüzelésbe is kezd.
A jól megtermett férfi könnyedén szed ki négyet, mire az egyik túlságosan közel ér hozzá és egy kést szúr a bicepszébe. Miles nem szisszen fel, nem mutatja még csak jelét sem a fájdalomnak. Egy határozott rántással húzza be a fedezékük mögé az őt megkéselő férfit, majd pépesre ütlegeli. Nilnek eközben lehetősége nyílik rést ütni az őket körülvevő, döbbent csapaton. Tiszta rálátása van és, ha újratölt simán kiszedhet ötöt, a hátramaradt ellenfelekből. Mikor újfent visszabúj a fedezék mögé észreveheti, hogy Miles még mindig az őt megszúró férfit püföli. A böhöm alak egy pillanatra felnéz Nilre, majd szó nélkül ereszti el az őt megkéső férfit, ki holtan rogy össze.
A következő kibúváskor viszont már nem fogadja őket egy ellenfél sem. A megmaradt két tag fejvesztve menekül vissza az egyik tömbbe, még a fegyverüket is hátrahagyva.
Az Alfa megérkezésénél Miles hátramarad, jelezvén Nilnek, hogy egyedül haladjon tovább.
-Meglesz. - bólint ridegen, majd a Kopót kezdi vizslatni.

Eközben Jimmynek is jócskán meggyűlik a baja a rejtélyes szónokkal. A sarokba szorított idegen és közte ugyanis egy kisfiú markol kétségbeesetten egy pisztolyt egyenesen a kölyökre célozva vele.
Jimmy kérdésére a maszkos pár lépést tesz felé, mire a fiú csupán egy másodpercre rászegezi a pisztolyt, majd rögvest újból Jimmyt veszi célba.
Megnyugtatna a tudat, ha tisztában volnál vele, hogy ez csak a véletlen műve? Gyerekeket még nekem sem szokásom felhasználni a céljaim eléréséhez. - igazítja meg magán a nyakkendőt.
-Kuss! Egyikőtök se mozduljon! - ordít fel a gyermek.
A kölyök hatásos szónoknak bizonyul a gyermek teljesen összezavarodottan bámul a hullára, majd vissza Jimmyre.
-Meghaltak...a szüleim. Miattatok.- forgolódik fel-alá.
A helyzetet Nil menti meg váratlan betoppanásával, amivel Jimmynek elég időt biztosít a fiú lefegyverzésére. A kölyök sírva vagdalózik, mikor kikerül a kezéből a pisztoly és ugyanolyan tehetetlenné válik, mint a szülei halálakor.
A maszkos magasba emeli a kezét, majd letérdelve a háta mögé teszi a kezét, teljesen készen állva, hogy megadja magát. Eközben Jax is előbukkan, nyakában egy mesterlövészpuskával.
-Gondolom nincs nálatok bilincs. Tessék! - dobja oda Nilnek.
Miután Nil megbilincseli a maszkos férfit, az egy szó nélkül engedelmeskedik nekik. Kifelé haladva ezekből az ócska sikátorokból, már szirénák hangja hallatszik a piac irányából. A sikátorban már nyoma sincs Milesnak, sem pedig az Alfának.

A piacra érve rendőrök tucatjai fogadják őket, majd nyomban a földre is kényszerítik a csapatot. Jimmyt és Nilt rögtön a földre teperi a rendőr sereg, Jax makacsságát azonban csak a sokkoló gyűri le. A maszkos férfiért símaszkos kommandósok jönnek, állig felfegyverkezve. A következő percekben egy rabszállító autó is a helyszínre érkezik, ahová rögtön be is tuszkolják a csodatevőt.
Jimmy és Nil a földről láthatja, ahogy egy mentőautónál épp Milest foltozza össze egy teszetosza mentőápoló. Az Alfáért pedig James érkezik a helyszínre, majd pár papír felmutatása után át is adják neki a gépet, viszont a többiek ügyében egy kiadós kiabáláson túl, nem jut semmire.
-Ezért kinyírlak titeket, halljátok basszátok meg? - őrjöng Jax a sokkoló okozta görcsök múlásával.
Egy cigarettázó nyomozó lép elé, majd mellé guggolva a fejére hamuzik.
-Azt megnézem. - nevet fel, majd felállva egy hatalmasat rúg Jaxbe.


15:29 - New Town, rendőrkapitányság; fogda
A fogdában üldögélve lassan telnek az órák Nil, Jimmy és Jax számára. A River Road-i rendőrség egy telefonhívást kapott a New Towni rendőrfőnöktől, mire azok készségesen átadták a csapatot. Már dél is elmúlik, mire kitörő lármától kezd visszhangzani a fogdához vezető folyosó és az ordibálás kezd egyre hangosabbá válni. Közelebbről már jól kivehető, hogy Mr. Everett jön értük, valaki más társaságában, aki hallhatólag kevésszer jut szóhoz a főnökük mellett.
-A kurva életbe hát! Még egy ilyen eset és a gyerekeid mehetnek az állami iskolákba! - toppan be Mr. Everett, mellette New Town rendőrfőnökével.
A cella előtt egy ifjú rendőrtiszt őrzi a csapatot, aki elé a főnök határozottan lép oda.
-Nyisd már ki, te szerencsétlen! - vág le neki egy laza tockost.
A rendőrtiszt kérdőn tekint a rendőrkapitányra, aki határozott bólintással adja tudtára, hogy csak tegye amire utasították.
A cella ajtaja felnyílik a csapat végre szabad emberként távozhat.
-Ne tudjátok mennyit kellett küszködnöm azért, hogy kijuttassalak innen titeket. Az a kurvapecér River Road-i rendőrkapitány csak példát akart statuálni veletek, mivel később kapta meg a fizetségét, mint a többiek. - törli meg a homlokát a köpcös.
-Milest miért nem hozták be? - húzza össze a szemöldökét Jax.
-Valami pszichopata megkéselte, megsérült. Na meg már régóta nálam dolgozik, pontosan tudja kinek a seggét kell nyalni baj esetén... - mosolyodik el a főnök.
-Mi van azzal a maszkos bohóccal, akit annyira hajkurásznak? Őt is átszállították?
-Őt nem engedtem a mi felügyeletünk nélkül szállítani, Miles és pár külsős emberem holnap átkísérik a rabszállítót hozzánk, pár megbízható rendőr segítségével. Nem lesz gond, csak nyugalom. - néz egyenesen Jax szemébe, majd végezetül a rendőrkapitányhoz fordul. - Charles! Mindent köszönök, kérlek add át a feleségednek is jó kívánságaimat!
-Átadom. - kíséri ki a bagázst az épületből.

15:56 - Örök Fény Fejvadász Iroda
Visszatérve a bázisra egyedül Miles fogadja őket.
-Főnök! Elítéltek! - kuncog Miles, kezén egy hatalmas kötéssel.
-Fergeteges a humorod, mint mindig Miles. - rázza meg a fejét a főnök, majd Milest félretolva az útból az irodájába siet.
-Akkor én most inkább lelépek. - bólint Niléknek, majd távozik.
-Ezzel meg mi a franc történt? Na mindegy is... A maszkos barátunkért holnap megyek, ha esetleg még nem tudnátok róla. Úgy hallom egy szót sem szólt, mióta elfogtátok. - csapja össze a két tenyerét. - James pedig az Alfát szereli, szóval most ne igen zargassátok. Egyetek valamit, ha esetleg nem lett volna kielégítő a börtönkoszt. Úgy érzem a holnapi is nagy nap lesz...

13:23, Második nap - Az igazság

Kora délután Miles kíséri be a titokzatos férfit, teljesen leláncolva, azonban még mindig magán viselve a maszkot.
-Meghoztam. - löki előre Miles.
Közben James is előkerül az egyik helységből, szemmel láthatólag nem aludt, szemei vörösek, arca sápadt, feltehetőleg tegnap óta az Alfát reparálja.
-Ő lenne az? - szaglássza meg a kávéját, majd finoman belekortyol. - Robusztusabbra számítottam. Egy jelképre, amely tévúton jár, de nem egy maszkos idiótára. Amúgy meg miért van még mindig rajta ez a vacak?
-Nyugodj meg James. - inti le a társa. - Átkutatták, azonban a maszktól nem tudták megszabadítani, sehol egy lecsatolási pont és mivel elég kemény anyagból van, nem igen lehet csak úgy lerántani...
-Na és a jelzavaró? Na meg a gyógyítás?
-Van egy olyan érzésem, hamarosan minden értelmet nyer. Addig is, figyelj a Kopóra és nem lesz semmi gond.
Miles egy detektívtükörrel ellátott kihallgatóba viszi a maszkost és egyenesen az asztalhoz bilincseli. Eközben Mr. Everett is megérkezik és egy kósza pillantást vet a gyanúsítottra.
-Ez az ürge sem lehet százas, ahogy elnézem.
-Az is meglehet, hogy egyszerűen okosabb nálunk, nem igaz? - lép be egy almát harapdálva Jax.
-Ide rendeltem egy pszichiátert, fel kell mérnünk az állapotát, mielőtt kérdésekkel kezdenénk el árasztani. Amúgy sincs sok időnk, a rendőrfőnöknek gyanúsított kell, mielőtt a médiából ránk zúdulna a szarzivatar. Afelől pedig biztosak lehettek, hogy a tegnapi mészárlás után bizony csak úgy ömleni fog itt a szar. - fésüli oldalra a haját, majd visszarohan az irodájába.
Jax félkézzel a detektívtükörnek dülleszkedve bámul befelé a gyanúsítottra.
-Szeretnék vele beszélni, mielőtt megérkezik a pszichiáter... - veti fel.
-Te teljesen hülye vagy? - csattan fel Miles. - Semmi közöd ehhez az ügyhöz, még csak részt sem akartál benne venni.
-Nem is érdekel az ügy, a saját elhatározásomból szeretnék vele beszélni. Az egész beszélgetést pedig végighallgathatjátok innen, ha akarjátok.

Miles egy pillanatra félrehívja Nilt és Jimmyt.
-Nekem nem tetszik az ötlet, de döntsétek el ti. Elvégre is ti kaptátok el. - húzza meg a vállát. - Azonban, ha beengeditek, valakinek fel kell tartania addig Mr. Everettet és a pszichiátert. Akár én is feltarthatom.
Közben James rohan hozzájuk egy kolléganőjével, a férfiról csak úgy patakzik a víz.
-Srácok! Audrey megsérült, a Nyomornegyedben találtak rá és...
-És mi James?
-Ha jól értettem az ápolótól, akkor nem biztos, hogy túléli...
-Uram irgalmazz... - vet keresztet Miles.
-Eszem ágában sincs ilyen helyzetben akaratoskodni, de még mindig tartanám magam ahhoz, amit az előbb említettem...
-Hogy neked nem sül le a bőr a képedről te... - indul felé Miles.
Hirtelen James lép közéjük, aki egy perces civakodás után, sikeresen szétszedi az egymásnak ugró feleket.
-Engem nem érdekel, hogy ki mit szeretne, részemről bemegyek Audreyhoz. - fordít hátat mindenkinek.

Nil és Jimmy előtt most több kapu is megnyílik, ha végig gondolják mi lenne számukra a legjobb. Figyelmen kívül hagyhatják Audreyt és Jaxet, hogy akár a saját módjukon vallassák ki a gyanúsítottat. Netán teljesíthetik is Jax kérését, ezzel is kockáztatva, hogy végső búcsút vegyenek Audreytól. Emellett Audreyt is meglátogathatják, ami idő alatt ki tudja mit tesz Jax vagy épp, milyen következményeket von le a pszichiáter.
Megannyi döntés áll előttük és akár még az Alfára is vethetnek egy pillantást...

Posted by: Nil Dryden Jun 10 2015, 10:46 AM
- Már rég itt kéne lennie az erősítéssel - Ordítók vissza miközben a kuka mögé bekucorodva próbálom elkerülni a ránk leselkedő orvlövészeket. Persze a tűz viszonzása se marad el, nem sajnálom a lőszert ami a tárban van, így esik meg hogy amikor meglátom hogy valaki molotovval próbálkozik megpróbálom ellőni a kezében. Úgy tűnik a tárgy helyett a kezét lőttem el de fasz se bánja így is elég erős hatást érek el vele.
- Azt hiszem sült osztriga lesz a vacsi - Kezdek el kissé talán túlságosan is röhögni, de hát meg kell hagyni nem gyakran kerülök ekkora szarba, valahogy le kell vezetni a feszültséget. A mesterlövészt azonban más teszi el láb alól, s mikor a golyók becsapódnak enyhén behúzom a nyakam.
- Mi a picsa.... - Próbálok szétnézni de nem látok sehol senkit, minden esetre örülök hogy valaki legalább kisegít minket, jó tudni hogy nem maradtunk egyedül ebben a slamasztikában. Szerencsére attól nem kell aggódnunk hogy túl egyszerű lenne a dolgunk, a következő roham azonban erősen túlerőnek tűnik, Mileson azonban nem látszik hogy túlzottan ideges lenne.
- Ha így akarod - Sóhajtok fel, majd kilövöm a maradék lőszert is a sörétespuskából. Francba, hogy nem pakoltam be több lőszert, na nem mintha a pisztolyomban nem hinnék, de elég kis mordály az ahhoz hogy ilyen szintű utcai harcokhoz használjam. Szerencsére úgy tűnik kezdünk felülkerekedni, de amikor a késelés megtörténik enyhén tátva marad a szám Miles reakciója láttán.
- Vigyázz Miles - Ordítom a nagydarab tagnak azonban ahogy látom nem kell őt félteni. Nem szívesen kerülnék a markába, úgy tűnik a fickót a saját kezével fogja pépesre verni. A fedezékből való tüzelés, majd visszabújás lassan véget ér, a maradék úgy tűnik menekülőre fogja a dolgot, így nekünk is lassan indulnunk kéne Jim-ék után. Féltem a kölyköt bármennyire is mások vagyunk, de úgy tűnik Miles terve is az hogy utána menjünk, pontosabban menjek. Így aztán nemsokára már a kölyök és a maszkos után vetve magam sprintelek végig a szűk sikátorokon egészen addig míg a hangok meg nem ütik a fülem. Sejtem hogy valami patthelyzet lehet, így aztán úgy érzem az elterelés lesz a legjobb megoldás. Szerencsére a manőver sikerül így Jimmy le tudja fegyverezni a kölyköt, aki most már olyan ártalmatlan mint a ma született bárány.
- Üsd le aztán vigyük ezt a szemétládát - Mondom elfordítva a fejemet, de amennyit kihallottam igazad kell adnom a gyereknek. Valóban a két fél hibája hogy a szülei meghaltak. Egy pillanatra elgondolkozok rajta, vajon tényleg ilyen egyszerű? Egyik pillanatról a másikra így születik meg egy árva, ez pedig a világ rendje lassan a nyomornegyed ezen részén. Kibaszott város. Mindegy nem tudok sokáig gondolkodni, mert megjelenik Jax aki egy bilincset dob felém a maszkos pedig úgy tűnik megadta magát. Ennyi futás és hulla után reméltem, hogy legalább harcolni fog a szabadságáért, hogy golyót röpíthessünk a fejébe, de agyafúrt egy mocsadék ez a tag annyi szent.
- Kössz... - Biccentek Jaxnek majd Jimmynek dobom tovább a bilincset, elvégre ő kapta el a tagot én csak segítettem, az ő privilégiuma hogy az őrizetünkbe vegye.
- A Tied Jimbo - Csupán csak ennyit mondok, majd ha bezsuppoltuk a maszkost vissza felé indulunk. Fura hogy így felszívódott mindenki, de van egy olyan érzésem hogy ezek a szirénák se véletlen vijjognak. A piacra kiérve egy kisebb mosoly fut az arcomra.
- Megjöttek a hiánák, learatni a babért. Frankó hogy az egész kurva helyzetet négyünkre hagyták, amikor meg már megvan a tag akkor.... Mi a fa....-kerülök hirtelen a földre a rend őrei által. Erre egyáltalán nem számítottam?
- Csesszétek meg veletek vagyunk, vagy szerintetek kik kapták el ezt az őrültet- Próbálok inteni hátra a fejemmel, de elég nehéz feladat lévén, hogy a földbe tepertek mint egy csikket. Ahogy nézem a mai napot kevésbé kellemes környezetbe fogjuk végezni, tekintve hogy még James aki kijött se tud sokat segíteni rajtunk, Jax pedig valahol megérdemelte amit kapott. Ahogy látom a nagypofájúságot a rendőrök se bírják, bár a mostani helyzetben valahogy nem tudok röhögni mások baján.


15:29 - New Town, rendőrkapitányság; fogda

A priccsemen feküdve fejem alá dugva a kezemet bámulom a plafont most már egész nyugodt arccal, s azon gondolkozok meddig kell még itt rostokolnunk. Már csak azért is mert kíváncsi lennék az ügy végére, de a fő indok, hogy ha véletletlenül a zsaruk szimatot kapnának hogy ki is vagyok, szerintem hamar a CDS kezére dobnának, és akkor még nem is beszéltem Jimről. A nyugodt csendet azonban egy ismerős hang töri meg.
- Á Főnök! Már azt hittem magunkra maradunk - Tápászkodok fel, "kicsit sem"
elégedett vigyorral a rendőröket nézve. Úgy tűnik Everett tesz róla hogy szabadon engedjenek minet, mégis van pár rendes főnök a világon. A szavakra csak enyhe grimasszal húzok elő egy cigit, már ha nem vették el tőlem és dugom a szám szélébe kifele menet.
- A rendőrkapitány ott bassza meg az anyját ahol van. Az egész pereputty akkor jött ki amikor mi már elintéztünk egy rakás fegyverest és Jim elkapta azt a rohadékot. Onnan könnyű learatni a babérokat . Egyébként köszi hogy kihozott minket főnök- Fintorodok el, miközben meggyújtom a cigimet Jax szavaira azonban csak megrántom a vállam.
- A késelős pali rosszul járt. Miles úgy tűnik nem csak nyalni tud de az ökle is olyan mint egy betontömb... Végig néztem - Felelem jelentős pillantással a fickó irányába. Az irodába érve ahogy látom mindenki rendbe van, és az én kedvem is annyit javult hogy most már megengedek magamnak némi mosolyt, bár igazából rohadt fáradt vagyok.
- Szevasztok... Jó látni hogy az egész csapat egyben van. Én viszont azt hiszem megyek elteszem magam holnapra ha nincs meló... Valahogy elegem van a mai napból. - Biccentek a többiek és Jim felé, majd ha leteszem magam az ágyra valószínűleg elég hamar elér az álom.

13:23, Második nap - Az igazság
- Vagy csupán az hogy Ő a tükör az emberek. Ha rá nézünk csak azt láthatjuk hogy milyen mocskos világba élünk.. - Felelem egy cigit szívva s Jax után én is belépek a helyiségbe. Volt időm eleget agyalni a pihenés közben, és azt hiszem a legendák és a valóság néha össze kapcsolódnak. Példának hozhatjuk a Serafokat is, őket is legendáknak hitték, erről a fasziról pedig semmit nem tudni, de láttuk amit láttunk. Minden esetre Jax beszélni akar vele. Nem tetszik még mindig a pasas, mikor pedig Miles félre hív minket egy slukk cigi, és némi gúnyos fintor keretében felelek neki.
- Én ha megtehettem volna már a helyszínen agyon lőttem volna ezt a maszkost, de úgy tűnik most itt van, ha Jax dumál vele mit árthat? - Teszem fel a kérdést, de ekkor üt be a baj, ugyanis James rossz híreket közöl Audreyról.
- A büdös picsába.... - Francba, ez a káromkodás valahogy soha nem akar megszűnni, olyan mint egy rossz betegség, de arcomról lesül hogy mennyire váratlanul ér engem is a hír.
- Egyáltalán mi a franc történt? Semmit nem mondtak? - Kérdezem James felé irányítva a tekintetem. Az a csaj nem érdemli meg a halált, szerintem több életvidámság volt benne mint az egész pereputtyba itt összesen. Egy pillanatra a gondolataimba merülve próbálok kiagyalni valamit, szinte meg se hallom a körülöttem történő eseményeket.
- Megtenné mindenki hogy befogja azt a lepcses nagy pofáját egy pillanatra - Kiálltok a srácok közé, a következő pillanatban azonban pisztolyt rántok majd a maszkoshoz indulva oda nyomom a stukkert ahhoz a rohadt nagy fejéhez.
- A piacon meggyógyítottál valakit.... Meg tudod ezt ismételni ? Életet a szabadságodért? - Teszem fel a kérdést, miközben az ujjam egy arasznyival beljebb tolják a ravaszt, ügyelve rá hogy még véletlenül se süssem el. Ha azt mondja igen, a többiek felé fordulva kezdek el beszélni.
- Miles hozd a kocsit...Jimmy Jax, James, és a mi önjelölt Jézusunk pedig irány a hátsó raktér. Remélem ma is belefér egy kis csoda. Ha sikerül szabadon engedjük. Stipp stopp anyós ülés - Nézek jelentős pillantással Miles és a többiek irányába. Erről persze Mr Everettnek nem kell tudnia. Mindemellett van egy olyan érzésem hogy már lassan magam se tudom mi a francot csinálok, mi lenne a jó, vagy a helyes döntés, de jelenleg ez tűnik számomra járható útnak. Persze azt sejtem , hogy a többiek lehet nem értenek velem egyet, talán Jim kivételével, ezért még a következőket is hozzá teszem, de már csak akkor mikor beszállunk a kocsiba. Nem véletlen akartam előre ülni, így ha sikerül halkan kezdem szőni a szót Miles felé..
- Ha esetleg nem tetszik nektek vagy Mr Everettnek az üzlet, megértem de előre szólok hogy míg ezért a tagért pár ezer dolcsit fizet maximum a rendőrség, addig értem a CDS egy kisebb vagyont, bár gondolom ezt a felvételi lapomból nem szürtétek le, de hát Minden ember mögött áll egy "bábjátékos" - Jimmy-t nem hozom be a képbe, ráhagyom hogy ő mennyit kokáztat, elég ha csak a saját bőrömet viszem a vásárral, igazából, a bábjátékos szó pedig elég sokat elárulhat, a CDS és a rendvédelmiek is csak így ismernek, na meg tudhatják hogy mennyire szeretem feltörni a rendvédelmi szervek szervereit, és adatokat semmisíteni meg rajtuk. Egy szó mint száz, igazi kiberterroristának számítok, főleg azóta mióta Jimmel betörtünk abba az átkozott akadémiába, de talán most segíthetek, már pedig ha lehet mindent elkövetek hogy az a szerencsétlen ott bent ne halljon meg.

Posted by: Jimmy Latoya Jun 11 2015, 07:46 PM
Nem ismeretlen előttem azoknak a kölyköknek a sorsa, mint, amelyik itt áll előttem és csak pillanatok választják el attól, hogy összeomolva meghúzza ravaszt. Ezért igyekszem megnyugtató lenni és bár szívesen felkenném a maszkost a háta mögött lévő falra, amiért a menekülésével valóságos vérfürdőt rendezett, ha nem akarok meghalni, most a kölyökre kell koncentrálnom.
- Fogd be szarcsimbók! – villantom a belepofázóra a szemem, mert szavaival és mozdulatával majdnem eléri, hogy a gyerek lőjön. – Nyugi kishaver!- emelem fel felé az egyik kezem, de megint lopok némi távolságot.
Értem miről beszél, nagyon is, de tudom, hogy hová vezetne, ha elsütné azt a ravaszt, ráadásul nincs kedvem meghalni sem.
- Nézd…..- kezdenék bele az újabb szövegelésbe, mikor meghallom Nil belépőjét, de vagyok annyira rutinos, hogy míg mindenki ráfigyel, addig egy utolsó nagy lépéssel elérjem a fiút és kikapjam a pisztolyt a kezéből.
Szinte gyengéden koppintok a fejére, hogy ájulásba taszítsam táram tanácsát követve, bár szívesebben küldeném a bandám tanyájára, de erre most nincs idő, itt van nekünk a szarzsák, aki miatt az egész nyamvadt Rókalyuk most körülöttünk fortyog.
Abban bíztam, hogy legalább ellenáll, vagy megpróbálkozik valamivel és akkor minimum ellőhetem a golyóit, de szinte azonnal a megadás pózába térdel.
- A ku&va anyád! – eresztem le dühösen a rászegezett fegyveremet, mert még sem lőhetem így le. – Mi a tökömre volt ez jó! – rúgtam bele egy törött ládába, ami a falnak csapódva esett szét.
Bár Jax megmentette az életem, még sem repestem a boldogságtól mikor megjelent, mert ő is elmehet a búsba! Most velünk van, vagy játssza a magányos farkast, aki hősködik!
Vetek még egy borús pillantást az eszméletlen kölyökre, aztán durván megbilincselem és felrángatom a földről a maszkost.4
- Kösz Jax! Bár meg kell valljam rühellem a meglepetéseket. – préselem ki magamból a szavakat. - Örülök, hogy egyben vagy Nil. – biccentek a barátom felé már némileg nyugodtabban. – Miles? – nézek rá, mert nem látom a medve termetét sehol.
A szirénák hangjára azért kissé megmerevedek, de aztán észbe kapok, hogy most mi vagyunk a jófiúk elvileg, így tovább vonszolom zsákmányunkat.
- Kivételesen, most előbb jobban örültem volna nekik. – húzom el a szám helyeslően Nil megjegyzésére.
Visszaérve a piacra már nyüzsögnek a rend őrei, de ha azt gondoltam, hogy a nyakunkba ugornak örömükben, hogy elkaptunk egy őrültet, akkor ebből csak a nyakba ugrós rész jött be, mert abban volt részünk rogyásig. Kemény találkozóm van a betonnal, ahogy legyűrnek és valószínűleg csak az ment meg, hogy Jax sorsára jussak a sokkolóval, hogy annyira meglepődöm, hogy mire feleszmélek más bilincsben ülök a rabszállítóban vele és Nil- társaságában.
Még mielőtt ránk csapják az ajtót látom, hogy a maszkost kommandósok cipelik el, Miles meg egy mentőben üldögél. Még bevillan James képe, aki megpróbál eljutni hozzánk, de szaruk terelik el, aztán már úton is vagyunk.
- Hát ez szuper! – dőlök az autó falának. – Rohadtul szorít ez a karperec!

15:29 - New Town, rendőrkapitányság; fogda

Nem nagyon szólalok meg, míg összezárva ücsörgünk, vagyis Nil inkább heverészik, de hát mindannyian tudjuk, hogy valószínűleg jól be van poloskázva a hely, így már csak ez miatt sincs túl sok kedvem cseverészni. Gondolom Nil-ben is felmerült, hogy bizony könnyen elképzelhető, hogy jó nagy szarban vagyunk, ha valaki veszi a fáradtságot és kicsit jobban utánunk néz, de ehhez képest nyugodtnak tűnik. Kifelé én sem pánikolok, mert felesleges lenne, de szó se róla ideges vagyok. És nem, nem a zsaruk izgatnak, hanem, ha fény derül kilétünkre, a CDS.
Nem nagyon kényeztetnek el minket, így kezdek rohadtul éhes is lenni, mikor meghallom a közeledő hangokat, amitől azért mindjárt jobb kedvem lesz. Everett érezhetően fölényes helyzetben van, amit alaposan ki is használ. Kezdem csípni a fickót! Főleg mikor kiderül, hogy a rendőrfőnököt szopatja!
Nekem nem kell kétszer mondani, hogy távozzak, de azért nem állom meg, hogy ne kacsintsak egyet a rendőrparancsnokra, mert mikor tehetem ezt meg még egyszer?
- Hálásak vagyunk Mr. Everett! – biccentek én is a férfinek. – És a társamnak igaza van, csak akkor voltak a fakabátok virgoncak, mikor minket kellett beledöngölni a földbe. – teszem hozzá és azért remélem, hogy elég erős az a nyakörv, ami a zsarukapitányon feszül.
Mondjuk Jax kérdései most az egyszer jogosak és engem is érdekelnek.
- Mi is kaphatnánk valami nyalási segédletet majd? Mert úgy látom lehet, hogy legközelebb ránk fér. – grimaszolok egyet, de aztán inkább figyelek hiszen a maszkosra terelődik a szó, aki ezek szerint mégis meg lesz.
- Ha már ennyit hajkurásztuk és majdnem feldobtuk miatta a talpunkat, akkor ezt egész jó hallani. – bököm meg Nil-t, aztán egy pillantást sem vetve a drága Charles-ra húzok erről a helyről minél messzebb.
Akárki is figyel engem ott fentről, most igazán sokat köszönhetek neki.

15:56 - Örök Fény Fejvadász Iroda

- Az lehet, de kimaradtál a buliból. – vigyorodom el, ahogy a nagydarab Miles-t meglátom, akin látszik, hogy nem túlzottan viselte meg a sérülés sem.
A főnök távozik, gondolom épp elege volt mára belőlünk, ahogy a mindig elkülönülő Jax-nek is, mert most is azonnal elhúz, ahogy megérkezünk.
- Fogalmam sincs, de utálom, hogy a sajt útját járja. – morgok Jax után nézve. – Már mondta Everett, hogy holnap hozzátok be. – bólintok Miles felé, majd utána NIl-re nézek. – Jó pihenést, én még bekapok valamit, mivel nem tudom milyen lett volna a börtön koszt, bár nem hiányzik, viszont kiesik a szemem, aztán követem jópéldádat. Alfa helyre jön? – kérdezem még meg mielőtt én is távoznék.
Nem nagyon időzöm a konyhában, csak pár szendvicset rakok tálcára, amiknek a feléig jutok mielőtt bealszom.

13:23, Második nap - Az igazság

Most alaposabban megnézem magamnak a pasast, mikor Miles behozza és éppen meg akarom kérdezni én is miért van még rajta a maszk, mikor James megelőz.
- Milyen kár? – mosolyodom el hidegen, ahogy ecseteli a nagydarab nyomozó, hogy nem lehet csak úgy leszedni. – Talán mégis meg kéne próbálni lerángatni róla……természetesen, csak akkor, ha nem óhajtja megosztani velünk a tudást, hogy miként lehet leszedni másként. – javaslom közömbösen.
Mire a fickót a kihallgatóba viszik, már mindenki megérkezik, a főnök, Jax és Nil is.
- Minek ennek pszichiáter? Szerintem semmi baja, csak szórakozik velünk. – csóválom meg a fejem, ennyi pátyulgatás hallatán és most kimondottan tetszik Jax javaslata, hogy beszélne a maszkossal….négyszemközt, mert talán arra gondol, amire én……
Én is előhalászok egy cigit és rágyújtok, miközben követem Miles-t és Nil-t egy távolabbi sarokba.
- Tőlem! Engem sem igazán érdekel a fickó hogyléte, különben is talán tényleg csak „dumálni” akar vele. – vetem fel vigyorogva.
Aztán egy csapásra el is tűnik a jókedv, ahogy kiderül Audrey-el mi történt.
- A jó édes……..! – káromkodom el magam és bár nekem is a maszkos jut eszembe, de talán hasonló célból most, mint Jax-nek, bár ő olyan nemtörődöm módon áll hozzá, hogy ismét kétségeim lesznek.
Én kiverném a szart is a mocsokból, de ő……..
Aztán jön Nil és kissé leesik az állam, de aztán pillanatokkal később már elismerően nézek rá, hiszen ő kapcsolat legelőször, bár erős kétségeim vannak, hogy ezt Miles-ék is így gondolják, ezért én is pisztolyt húzok és il mellé állok, hogy ne legyen kérdés én hol állok.
- Ez igazán nagy ötlet Nil, de nem túlzás egy kicsit az a szabadság? Egyebekben teljes mellszélességgel melletted vagyok.
Igyekszem úgy állni, hogy lehetőleg sakkban tartsak mindenkit, ha még sem lenne teljes az egyetértés, de szerintem Miles és James is kedveli annyira a lányt, hogy erről ne sokat vitatkozzunk.
A kocsiban aztán jön a következő ledöbbenés, mikor Nil kiteríti a kártyáit, mert fogalmam sincs mit akar ezzel, hiszen szinte feladta magát.
- Remélem nem az a terved, hogy a maszkosért cserébe kínálod magad, vagy mi? – nézek a barátomra kérdőn, majd a többiek tekintetét fürkészem, hogy miként reagálnak erre. – Audrey életének megmentése okés, de, csak, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, én Nil oldalán álltam és állok, bár nem áll szándékomban mártírt játszani. És nem hiszem, hogy szívesen venném, ha te ezt terveznéd.
Ha azon múlik, akkor én leszek, aki megszegi az alkut és, ha a maszkos meggyógyította a lányt, akkor szépen visszaadom a nyomozók kezébe, vagy lelövöm, vagy akármi, de nem hagyom, hogy a barátom a CDS kezére kerüljön. Az sem nagyon érdekel, hogy szavaimmal már rég elárultam, hogy egy pályán játszom a „Bábjátékossal”.



Posted by: Stefan Lynch Jun 13 2015, 04:40 AM
Nil & Jimmy:
-Talán Audrey az. - tippeli Miles Nil meglepődésére. -Épp ideje már, hogy a hercegnő is tiszteletét tegye.

Mire a tűzharcnak vége és Nil végre utoléri Jimmyt, úgy látszik épp időben érkezik. A kölyök rögvest hatástalanítja a fiút, aki búsan és tehetetlenül vagdalózik dühében.
Jim dühöngésére a maszkos nem reagál, de fejével végig követi a kölyök tekintetét.
Amikor Jax is megérkezik hozzájuk, elégedett mosoly ül az arcán, ahogy a többiekre néz.
-Nincs mit. - akassza a hátára a mesterlövészpuskát. - Azért bevallanám, hogy Mr. Everett küldött utánatok, mikor a drónokat kértétek és beütött a szar.
A sikátorból kiérve, River Road kommandósai gyorsan és hatásosan teperik a földre a bagázst, a maszkost kiemelve a csapatból. Nil morgolódására az egyik símaszkos kommandós is visszafordul.
-Én itt csak három őrültet látok, akik kiirtottak egy egész bűntanyát, miközben egy negyediket kergettek. - fordít hátat Nilnek, majd elvonul a társaival.

New Town, rendőrkapitányság; fogda
Mr. Everett érkezését kitörő örömmel fogadja a csapat, aki erre egyből próbálja is átvenni a szót.
-Túlságosan is sok pénzembe van ez az egész, beleértve titeket is. - nevet fel. - Na gyertek, gondolom ezek a töketlenek, így is elég borsot törtek az orrotok alá.
A fiatal rendőrtiszt haptákban állva értetlenkedik a kialakult helyzeten, de láthatóan semmit nem mer hozzátenni a történtekhez.
-Ezekkel meg nem kell törődni, nem ők fogtak el titeket, hanem azok a nyomoroncok ott a River Roadon. Az ott más körzet, más bagázzsal és más balfaszokkal. - igazítja meg a haját.
A rendőrfőnök már tátaná a száját, de Mr. Everett egy szigorú pillantására, rögtön befogja azt.
-Neked aztán van gyomrod fiam. - veregeti vállon mosolyogva Nilt a főnök. - Ami a nyalási segédletet illeti: nevek, címek és telefonszámok. Ha a hatóságok érkezésénél betudjátok mondani valaki befolyásos nevét, rögtön szorít rajtuk a póráz. Majd beletanultok, de amennyiben nem, nyugodtan mondjátok be az én nevemet, általában az is megteszi...

Az irodába érve a csapatot Miles fogadja, elégedett vigyorral a képén.
-Ne félts engem Jim, hidd el, eleinte jó párszor laposra ültem a seggem pár hasonló cellában. - veregeti vállon mosolyogva.
Nil távozásához Miles nem fűz hozzá semmit, túlságosan is kemény volt ez a nap, amit nem mellesleg egy csónakban tettek meg idáig.
-Remélhetőleg, bár James teljesen ki van borulva. - törli meg a homlokát a hatalmas férfi. - Pedig nem először szereli és van egy olyan érzésem, hogy nem is utoljára...

Második nap - Az igazság
A gyanúsított behozásakor Jimmy értetlenkedve hallja, hogy a titokzatos férfiről nem lehet csak olyan könnyen leszedni a maszkot.
-Olyan kár, mint például, ha betörnénk a fejét vagy épp levágnánk azt. A technikusok nem jöttek rá, így rajt maradt.
-Érdekes. - feleli James az állát vakargatva. - Talán belül rá van kapcsolódva az elméjére? Így csak a saját akarata vagy a halála volna képes felnyitni az álarcot.
-Azt akarod mondani, hogy ez az akvárium végig a fején marad, kivéve, ha kinyírjuk? - néz rá értetlenkedve Miles.
-Még nem tudom, majd megpróbálok kitalálni valamit, de egyelőre az Alfával kell... - keseredik el.
-Ez természetes... Menj csak.

Miután a maszkost a vallatóba zárják, Jax szólal fel.
-Sosem voltam valami nagy híve ennek a sok filozófiai szarságnak, de van egy olyan érzésem, hogy a ti kis barátotok ezzel még nem fejezte be, legalábbis szerintem. - harap újra egy nagyot az almába.
-Dehogynem! Ennek az idiótának itt befellegzett! - csap rá a tükörre a főnök, majd Jimhez fordul. - A munkáltatóim és két körzet rendőrkapitánya is támogatta a javaslatot az elmeállapot felméréssel kapcsolatban. Meg van kötve a kezem, de csak örüljünk, hogy eddig ennyivel megúsztuk a tegnapi mészárszéket.
Miután Mr. Everett kivonul új fordulatot vesznek az események. Jax a maszkossal kíván beszélni, amihez Milesnak nem igazán fűlik a foga.
-Mit árthat? - néz Nilre és Jimre. - Én nem bízom benne, ahogy abban sem, hogy az-az őrült odabent még mire képes.
A diskurzusnak James vet véget egy meglehetősen rossz hírrel. Közli a csapattal, hogy Audrey megsérült és az információja szerint haldoklik.
Egy rövid vita alakul ki a csapatban arról, hogy mit is kéne tenniük, amit Nil szakít félbe, majd rögvest a tettek mezejére lép. A maszkos a fejéhez szorított pisztoly láttán elegánsan nevet fel, mielőtt válaszolna.
-Természetesen, megtudom csinálni. - szólal meg azon a nyájas, de mégis fülbemászó hangján. - A szabadság azonban édeskevés, komolyan azt hiszitek ti fogtatok el? Azért vagyok itt, mert itt akartam lenni és a hajszátok közben még egy egész negyedet is megtisztítottam a bűnözéstől. Erre mondom én azt, hogy sikeres nap...
Egy pillanatra csend ül a teremre, majd folytatja.
-Megteszem, de tartozol nekem egy szívességgel, ami alól nem lesz kibúvó, ez így megfelel? - néz fel Nilre, eközben a maszkon Nil tükörképe látszódik.
-Te teljesen megőrültél? - lép mögé Miles. - Komolyan ki akarod vinni ezt az őrültet? Mr. Everett...
-Mr. Everett most nincs itt. - szól közbe mogorván James. - Arról nem beszélve, hogy Nil már döntött...
-Döntött... - áll le egy pillanatra Miles. - Segítek. Viszont, ha ezt tesszük, akkor jól kell csinálnunk.
-Itt mindenki teljesen hülye? Most komolyan... Ez a tag zsinóron rángat titeket ide-oda, mint valami bábokat. Én inkább megnézem, hogy hol sérült meg Audrey, kicsit kérdezősködöm, talán valaki látott valamit. - legyint a többiekre a sebhelyes arcú Jax, majd kivonul a vallatóból.
-Ebből én is kimaradok, inkább tovább javítom azt a tagot, aki tegnap igazából is tett értetek valamit. - lép át a küszöbön James, majd az ajtófélfának támaszkodva, megáll egy pillanatra. - Nyugi, ha Mr. Everett kérdezné, én nem tudok semmiről.

Miles eléjük jár a kocsival, aminek a hátsó részébe Nil és Jimmy könnyedén bepakolhatja a megbilincselt maszkost.
-Újabb kiruccanás a szabadba, mily csodás. - teszi szóvá, miközben rácsukják az ajtót.
A kocsinak nincs rabszállításra kialakított része, így a maszkos az utastérben utazik a többiekkel, annyi különbséggel, hogy az előtte lévő szék támlájához lehet bilincselni. Így Nil vallomását Milesnak, az idegen is hallhatta.
-Hogy mi van? Milyen bábjátékos? - ráncolja a homlokát a férfi. - Na és mi a tökömért akar téged a CDS?
A rádió kezd sisteregni, majd egy köhécselés után James szól bele.
-Mr. Everett és én tudtunk róla. Egész jó az átvilágító rendszerünk... - közli hidegen. - Mármint arról, hogy az Anarch tagja vagy. Arról már nem, hogy te vagy a híres nevezetes "bábjátékos", bár egy idő után sejtettem. Túlságosan is kíváncsi természeted volt a rendszereinket illetően, arról nem is beszélve, hogy túlságosan sokat tudtál egy elmés technikushoz képest. Lényeg a lényeg, nálunk az Örök Fénynél ez nem számít. Mr. Everett szerint, amíg a munka el van végezve, bárki játszhatja a szorgos hangyát.
Miles egy halk morgást enged el, majd hátradülleszkedve felsóhajt.
-Én meg már azt hittem, hogy felmondasz. Ne ijesztgess! Fogalmam sincs mi, vagy mi volt a dolgod az Anarchnál, de nem is érdekel. - néz hátra Jimmyre, majd Nilre. - Ahogy a tiéd sem számít. Az Anarchot kevésbé csipázom, de titeket csíplek és csak ez a lényeg. Szóval akár mehetünk is nem?


14:15 - New Town, Végső Menedék Magánklinika
A kórház ajtajában élesen csikordulnak a kerekek, ahogy Miles megáll előtte. A kesztyűtartóból előránt egy pisztolyt, majd a kocsi hátuljához siet, hogy kinyissa az ajtót.
Belépve a recepciós pult fogadja őket mögötte egy huszonéves gyakornok fiú áll, aki szélsebesen emeli a kezeit a magasba, mikor meglátja Milest a kezében egy pisztollyal.
-Csak nyugi, merre van Audrey Pine szobája?
-Egy p-p-pillanat. - hebegi a fiú, majd kettőt nyom a terminálon. - H-harmadik emelet, tizenötös szoba.
-Köszi.
A hatalmas lifthez érve, hangos sikoly és elképedt arcok fogadják őket, ahogy a betegek és a látogatók menekülnek az útjukból. Egy mankós öregúr, szinte már meg is gyógyul a nagy ijedtségben.
A liftbe szállva gyorsan és könnyedén érnek fel a harmadikra. Egy biztonsági őr ül a lift mellett, aki Milest meglátva, már félre is dobja a pisztolyát. Innen egyenes út vezet a tizenötös kórteremig...
Belépve a látvány meghökkentő, a szoba bár gyönyörű és felszerelt, Audrey látványa aggasztó lehet. Arcát zúzódások csúfítják, a kezén és a lábán horzsolások nyomai látszódnak. A lány eszméletlen, feltehetőleg mély altatásban tartják vagy egyszerűen kómában van. A szájából csövek lógnak ki, mellette a gépek unott hangon pittyegnek. A maszkos eközben diszkrét köhintéssel hívja magára a figyelmet.
-Bocsánat, hogy közbeszólok, de bilincsben nem tudok segíteni.
-Mindjárt gondoltam. - néz Nilre Miles, majd szó nélkül leveszi a bilincset.
Az álarcos idegen gyengéd lépésekkel közelíti meg Audreyt, majd végigsimítja kezét a lány arcán. A következő percben közel hajol hozzá, majd halkan a fülébe súgja a következőket:
-Ne félj gyermekem, hamarosan újra a körforgás részét képzed. - a maszkos egy pillanatra megfordul és Nilre bámul. - Segítek, de utána te velem jössz, míg a többiek visszatérnek a bázisotokra vagy minek is hívjátok azt a helyet. Te leszel a hírnököm...
Az idegen Audrey hasára teszi a kezét, majd ezüst kesztyűje vörösen kezd villogni. A következőkben egy kis tű bújik elő a maszkos kesztyűjéből, ami szinte azonnal szúr bele a lány hasába, akár egy injekció.
-Mi a... - képed el teljesen Miles.
A gépek hirtelen hangosabban, szinte élettel telibben kezdenek el pittyegni, majd kopogás hallatszik az ajtón.
-Elnézést... - nyit be egy orvos. - Hallottam, hogy kitört a pánik, majd azt is, hogy kihez jöttek. Ismerem a főnöküket, szóval vetnék egy pillantást még a...
A doktor elképedten áll a helyzet előtt, amikor jobban is szemügyre veszi a gépeket.
A fejét forgatja, hol a betegre, hol pedig a berendezésre, hogy hátha itt valami félreértés történt.
-Ezt nem értem... - nyel egy nagyot a kórlapot bámulva. - Itt az áll, hogy a beteget mély altatásban tartjuk, a sérülései miatt.
A maszkos önelégülten nevet, miközben a lányra pillant.
-Akkor én azt hiszem végeztem. Uraim, ha megbocsájtanak mi távoznánk. - biccent Nilre.
-Azt hiszed ennyi? - mordul rá Miles.
-Csak annyival tudok segíteni az önök problémáján, hogy "Minden itt dőlt el". - kocogtassa meg a maszkot, a fejére célozva ezzel. - Jól jegyezzék meg...

Nilnek most döntenie kell, hogy a maszkossal tart, vagy esetleg visszaviszi a központba. Miközben Miles és Jimmy előtt is ott a döntés, hogy mit kezdenek egy ilyen helyzetben. Eközben Audreyn is a gyógyulás jelei látszódnak, a horzsolások nyomai kezdenek felszívódni a testén...

Posted by: Nil Dryden Jul 10 2015, 10:55 PM
\\Fogda\\

Nem szeretem a fogdát de az igazat megvallva ültem már néhányszor pár napot szóval nem annyira új a helyzet. Az viszont kellemesen érint hogy Mr Everett nem hagy minket a szószban, így nemsokára ki is szabadít minket latba téve minden "hatalmát". Nevetek az öreg elmés szavain
- Mondjuk úgy hogy sok szarban volt már részem, ez pedig erősíti a gyomrot - Válaszolok Everettnek majd Jimmy bökésére is biccentek bár arcom már korántsem olyan derűs mint eddig
- Lehet... de ne igyunk előre a medve bőrére Jim. Elkaptuk de nem ültették le. Igazából én helyben fejbe lőttem volna - Sóhajtok , de hát mindegy ez már nem a mi hatáskörünk. Nemsokára ismét az örökfény fejvadászirodának épületében vagyunk, ahol néhány szót váltva a többiekkel úgy döntök én magam is nyugovóra térek, hagyva őket hogy folytassák a munkát. Mondjuk James-t nem irigylem, szegény kopót tényleg eléggé taccsra vágták.
- Minden jót srácok, neked is jó pihenést Jim - Köszönök el a társaságtól, s legközelebb csak egy jó pihentető alvás után fogom őket újra látni.

\\Második nap. Az igazság\\

Amilyen jól végződött a tegnap ma olyan gyomorrúgóan rosszul indul. Először itt van ez a maszkos, aki még mindig hagy maga után némi titkot. Egy elmés kis kijelentéssel köszönök be a társaságnak, miközbe belépek a terembe, majd hallgatva a többiek szavait csak megrántom a vállam.
- Egyetértek Jimmyvel. Ezt a tagot egyáltalán nem zavarja hogy zárkába dughatjuk. Túl magabiztos, de attól még egyáltalán nem nevezném őrültnek. Ami meg a maszkot illeti lenne néhány ötletem, de egyenlőre nem akarok találgatni. Szerintem ne szórakozzatok azzal hogy megpróbáljátok leszedni, lehet több kár lesz benne mint haszon ha sikerül - Mondom elgondolkozó pillantással miközben egy cigit dugok a szám sarkába és rágyújtok. Sok minden jár a fejembe, az első hogy mi a francot akarhat ettől a tagtól Jax. Egyáltalán nem tűnik pszichológusnak de ami még jobban zavar, hogy ami mond arra jó magam is gondoltam ma már nem egyszer. A kapitányság követeli az elmeállapot felmérést, a főnöknek meg van kötve a keze. Magyarán elég nagy gebasz van, nem tehetünk semmit. Legálisan legalábbis.
- Miért beszélsz úgy hogy a Mi kis barátunk? Tudtommal te is a csapat része vagy legalábbis még.. - Pirítok rá Jaxre majd Miles felé is vetek egy kissé idegesebb pillantást.
- Sok mindenre. És ha a számításaim igazak van egy olyan érzésem hogy ennél a tagnál az őrültség paradoxon lenne. De erről majd később - Mondom kissé elfojtott hangon. Van valami ami belülről mardos, mondhatni egyfajta kétség hogy egyáltalán emberrel van e dolgunk. Túl precíz, túl kimért és mintha egy lépéssel előrébb járna. Ez tuti nem egy őrült de még az is lehet hogy nem is ember. Ezt viszont még nem hozom fel társaim előtt.
- Meglehet hogy csak dumálni akar vele, de tarts a szemed a fickón. Nem bízok benne- Szólok oda hallkan Jimmynek. Minden esetre a további diskurzust egy hír töri meg amire úgy tűnik egyikőnk se gondolt. Audrey... most már világos miért nem láttam tegnap óta, s ha a hírek igazak haldoklik. Bár nem rég óta vagyok ez a kis csapat része de úgy érzem most az egyszer nem a munkámat fogom végezni, hanem segíteni szeretnék nekik. A kis csajt amúgy is kedvelem , túl életvidám ahhoz hogy ilyen korán meghalljon. Kis idő, és jó adagnyi erő kell hogy végre elhatározzam magam. Azt hiszem csak egy lehetőségünk van, és ez a szemétláda ott bent pontosan tudta. Kivont fegyverrel megyek be hogy feltegyem neki az ajánlatom. Az arcom komor, s egyetlen izom se rándul rajta, de belül szinte tombolok az idegességtől. Ez a rohadék pedig még nevet is.
- Ne hidd, hogy ezzel a kijelentéssel egy cseppet is megleptél volna. Látszik rajtad hogy örülsz hogy ide kerültél. Te tudtad hogy ez fog történni nemde? - Döntöm oldalra a fejemet, de a pisztolyt még mindig magabiztosan a másik feje felé fordítom.
- Pontosabban velünk végeztetted el a piszkos munkát.... Cöh... az úr angyala mi? - fintorgok egy pillanatig, miközben tekintetemmel folyamatosan a saját tükörképemet nézem a másik sisakján. Kísérteties hogy nem tudom mit gondolhat, nem látom a reakcióit, mintha nem is emberi lénnyel beszélnék.
- Azt hiszem nincs más választásom... De ezt is előre tudtad nemde? - Felelem sötét mosollyal miközben leeresztem a fegyvert majd a többiekhez vissza térve ismertetem is hogy mit akarok tenni. Jim szavaira csak idegesen elmosolyodok.
- Kösz Jim, ez sokat jelent nekem. Ami pedig a kérdésedet illeti, de túl nagy ár, de te mit választanál. Hagynád Audrey-t meghalni egy koszos korházban, csak azért hogy itt tartsd ezt a rohadékot, aki valószínűleg úgyis pár nap múlva szabad lábra kerülne? Ne felejtsd el, nem tett semmit amit rá tudnánk bizonyítani, ő nem gyilkolt- Emlékeztetem a barátomat, s ezzel talán meg is erősítem hogy miért döntöttem így.
- Igen ki akarom vinni. Te nem akarod hogy Audrey meggyógyuljon?- Döntöm meg a fejemet és pár pillanatig kíváncsi tekintettel vizslatom Miles-t majd James szavaira is biccentek.
- Igen döntöttem, ha benne vagytok örülök, ha nem akkor.... akkor majd Miles azt mondja a főnöknek hogy leütöttem és elvittem a foglyot. - felelem egy kissé sovány mosollyal Miles felé, ami elég vicces lehet tekintve a kettőnk közötti súlycsoport különbséget. Szerencsére azonban nem kell oldalt választanom, a csapat velem van kivéve.....
- Akkor húzz a picsába Jax - Csattanok fel idegesen, de szerencsére a tag elhagyja a termet, szóval legalább miatta nem kell idegeskednem. Kicsit várok míg a többiek kimennek a teremből , majd mikor már csak én és James maradunk bent oda szólok a fickónak.
- Figyelj, a fegyvereitekben van nyomkövető nemde? tégy meg egy szívességet és ha már itt maradsz ellenőrizz le mindenkit hogy merre megy és hol van. Nem bízok Jaxben. És sok szerencsét a kopóhoz- Intek neki, majd követem a többieket. A kocsiba ülve azonban továbbra is töröm a fejemet hogy mi is lehet ennek a maszkosnak a valódi célja, hogy van Audrey és mi lesz ennek az egésznek a vége.
- Én befognám a helyedbe - Pirítok rá a kupola fejűre de nem maradok sokáig csendben ,elvégre meglehet ezzel a lépésemmel most megint elmenekülhet ez a szemétláda, nincs más választásom azt hiszem csere ajánlatot kell tennem.
- Valamit valamiért Jimmy.... -
Felelem tömören. Látszik az arcomon hogy nem szívesen teszem ezt, de ezután jön csak a meglepetés. Az még semmi hogy Miles nem tudja ki vagyok, de azon kissé le esik az állam hogy James ilyen hamar lenyomozott, s bár azt nem tudta ki vagyok, de így is amit eddig kiderített az igencsak meglepő.
- Ejha James... A végén még kiderül hogy te meg a főnök vagytok rám a legveszélyesebbek. Máskor óvatosabb leszek a visszafogott technikusokkal és a kedélyes cégvezetőkkel - Válaszolok cseppet jobb kedvűen vissza hiszen megtörtént amit nem is hittem. Nem érdeklem őket, legalábbis még.
- Abban nem lesz hiba. Különben is arról már lemondtam amiért eredetileg ide jöttem - Vallom be, majd Jimmy felé tekintek. Jól esik hogy ez a kölyök kitart mellettem, pedig szinte ő is alig ismer még, s meg is tehetné hogy csak simán hallgat. Talán igen, talán ezt hívják igazi barátságnak.
- Kösz kölyök... - Mosolygok rá Jimre, majd Miles hangja ránt vissza a valóságba a gondolataimból, amire csak megrántom a vállam.
- Mondjuk úgy hogy felnyomtuk a CDS rendszerét és szereztünk pár infót ami szúrja a szemüket - Adok rövid választ, de további diskúrzusra nincs idő lévén megérkeztünk a korházba. Bár Miles reakciója cseppet meglep, koránt sincs ellenemre, hogy így gyorsabban jussunk el Audreyhoz.
- Mondták már, hogy lehengerlő a stílusod? - tekintek még mindig kicsit meglepődve Miles felé, végül aztán megérkezünk Audrey szobájába, ahol cseppet sem szép látvány fogad minket. Rossz így látni ezt az életvidám lányt, úgyhogy nagyon remélem hogy nem a semmiért vállaltam kockázatot és sikerül meggyógyítani.
- Amiatt ne aggódj. El leszel oldozva - Mondom de tekintetemet még mindig a szétroncsolt lányon tartom. Nemsokára már azt látom ahogy a maszkos immáron szabadon lép oda hozzá, majd kezdi el gyógyítani Audreyt. A szavakra azonban kissé megrándul az arcom, de végül bólintok.
- Ha betartod az ígéreted én is az enyém - felelem komor hangon, de amikor Miles meglepett hangját hallom csupán hűvösen vágok közbe.
- Nanorobotok... Sejtettem. Egész varázslatos nemde? - Vágok egy fintort Miles felé majd megérkezik a doki is, aki rögtön viszgálni kezdi a lányt. Ahogy nézem a maszkos tényleg betartotta amit ígért, és sajnos nekem sincs más lehetőségem. Ha másképp választanék meglehet más fizetné meg az árát.
- Nem is kell hogy értse - Felelem a dokinak miközben hátat fordítok neki s lassan az ajtó felé megyek a maszkos után. Jimmy és Miles felé csak egy nyugodt pillantással jelzek hogy minden rendben van, én döntöttem így.
- Majd valahogy boldogulok... Jó volt veletek, Jim, Audreynak adj egy cuppanósat a nevemben és.... tartsátok nyitva a szemeteket.- Halkul el a hangom, végül pedig ott hagyva őket kilépek az ajtón, majd amikor a lifthez érünk némán állok meg a maszkos mellett.
- Most már eleget játszottál. Mikor gyártottak, hányadik generációs vagy, és ki a frász teremtett? A CDS korlátozott MI-ket használ de te teljes értékű vagy... Azokkal a Nano botokkal amik a karjaidban vannak sok embert lenyűgözhetsz de ettől még nem leszel mindenható... Mi a frászt akarsz tőlem? -Teszem fel a kérdést, most már cseppet sem leplezve hogy pikkelek rá. A többiek előtt nem akartam ilyen találgatásokba kezdeni, remélem értették mire gondoltam az utolsó szavakkal

Posted by: Jimmy Latoya Jul 17 2015, 08:18 PM
Bár egyelőre nem lepleztük le magunkat Nil-lel, hogy valami is összefűz minket az itteni munkánkon kívül, de azért az tagadhatatlan, hogy általában egy rugóra jár az agyunk. A maszkossal kapcsolatban engem nem izgatna különösebben, ha a fél arca is lejönne az álarccal együtt, lehet, hogy ha elkezdenénk lekapni róla, meggondolná magát és inkább együttműködne, de mivel kettőnk közül Nil gyakorlottabb a technika világában, így végül csak megvonom a vállam, különben a többiek sem lelkesednek egyelőre az erőszakos eltávolításért, aztán meg a fő szakértő James is eltépett, érthetően Kopó fontosabb volt számára és ezen nem is csodálkoztam.
Jax hozzáállása eddig is elég kirívó volt, soha nem jött velünk együtt sehová, állandóan megjegyzéseket tett vagy gúnyolódott, ezért tőlem is kapott egy rosszalló szemvillantást Nil szavai mellé.
- Nem tudom, hogy őrült-e vagy készül valamire. – rázom meg a fejem a homlokomat ráncolva. – Rossz érzésem van vele kapcsolatban. Túl nyugodt, túl könnyen adta meg magát, mintha készakarva tette volna…….Ha ő az aki angyalt játszott a templomban, akkor azt mondom még semmit sem láttunk tőle.
Hiszen végül is nem ő csinált mészárszéket a Rókalyukból, hanem csak kihasználta az alkalmat. Még a kisujját sem mozdította meg.

Hát ha valakit be kell áldozni, hogy lássuk mit akar a fickó, akkor már inkább Jax legyen az, úgy sem hiszem, hogy sokra menne vele, de természetesen bólintok a halk megjegyzésre Nil részéről.
- Egy percig sem bíztam benne, mióta megláttam.
Ám nem tudjuk meg, hogy vajon mi lett volna, ha Jax-ot kettesben hagyjuk a „Gyógyítóval”, mivel James mondandója mindenkit ledöbbent és elsőnek Nil tér magához, aki nem sokat tököl. Én is megkedveltem a lányt, még ha nem is régen ismertük, de közvetlensége és kedvessége, ahogy egyből a csapat részének tekintett minket, természetesen nem hagyott érintetlenül senkit.
Barátom ennek ellenére meglepett a heves megmozdulásával, de az egy percig sem volt kétséges, hogy bármit is tervez mellette fogok állni, különben sem lopta be magát a maszkos a szívembe.
Minden esetre kíváncsian vártam a fickó reagálását, miközben az én kezem is a pisztolyomon játszott és igyekeztem szemmel tartani az iroda többi jelen lévő tagjait, mert nem biztos, hogy jó néven veszik Nil megmozdulását vagy a következményeit.
Ééés! Így legyen ötösöm az Elysiumi lottón, amikor vidáman a fejünkhöz vágja, hogy nem mi voltunk ám az ügyesek, hanem ő akarta így! Persze erre már a társam is felhívja a figyelmet, ha a többieknek nem esett volna le.
- Te vagy a CDS álma, haver! – bólogattam gúnyosan. Meg is tapsolnálak, ha lenne hozzá kedvem.
Viszont elkomorodom azonnal, ahogy látom Nil elteszi a fegyvert, mert szinte sejtem, hogy mit akar majd tenni, amihez nem fűlik nagyon a fogam és ennek hangot is adok, mert csak ennek a mocsoknak a terveit követjük.
- Nem….., de ….áááááá! Igazad van, de nem tudhatjuk mire játszik! Mit akar tőled? – ingatom meg a fejem elégedetlenül, mert kényszerpályán vagyunk.
Természetes, hogy Miles és a többiek is eléggé döbbenten veszik tudomásul a történteket és nem lehetek biztos benne, mi lesz ezek után, de hát vágtuk ki már magunkat Nil-lel ennél keményebb helyzetből is, csak akkor nem kedveltem a körülöttem állókat. Nem szerettem volna, ha harcra kerülne sor egy ilyen ……öntelt csótány miatt.
Megkönnyebbült vigyorral fújom ki a levegőt, mikor kiderül, erre nem kerül sor, Miles velünk van, James is, bár teljesen megértem, hogy ő inkább csak fedez minket hátulról, egyedül Jax aggaszt, aki ráadásul megint külön utakon indul el. De még sem lőhetem le! Mégis csak megmentette az életem, akármit is gondolok róla, nem hiszem, hogy rohan a főnökökhöz árulkodni.
Nem mondom, hogy nem vagyok ideges, míg ki nem jutunk, de végül gond nélkül sikerül és hamarosan már a kocsiban élvezhetjük a maszkos savanyú humorát.
- Ja fogd be haver, mert kipróbálhatod mennyire véd az a szar egy fegyver markolatának ütésétől, én igazán kíváncsi vagyok. – egészítem ki Nil tömör reakcióját.
Barátom és harcostársam vallomása azonban eléggé váratlanul ér, pedig aztán volt már sok mindenben részünk együtt.
Értetlenül meredek Nil-re, de kis habozás után elernyednek a szavai után megfeszült izmaim és belenyugvóan dőlök hátammal a kocsi falának.
- Hát akkor csak vágj bele Nil. – utalok Miles meglepett kérdésére, mert bár ugyan nem utalt rám is a beismerése, de ha valaki nem volt vak, rájöhetett ezek után, hogy van valami kapocs köztünk.
De ma egyik meglepetés ér a másik után, hiszen kiderül, hogy az Iroda tisztában volt vele, kikhez tartozik Nil, bár rólam egyelőre nem esett szó, nem gondoltam komolyan, hogy csak róla derítettek ki mindent, bár az is igaz én nem voltam az anarch tagja.
Miles azonban gyorsan kapcsol és még gyorsabban teszi túl magát a dolgon, talán ő sem volt az a hófehér lélek, mint amit gondolunk róla, ki tudja.
- Hát ez……ma még meglep valaki? És tudod Nil,hogy én minden őrültségben benne vagyok.– mondom egy vigyorral a képemen, ami aztán elhal, mert semmi okom a vidámságra, főleg, ahogy megérkezünk a klinikára.
Miles nem sokat tököl, ahogy megérkezünk stukkert ránt és már cipeli is befelé a megbilincselt maszkost, mindenkire a frászt hozva, aki látja kis csapatunkat.
- És kellően figyelemfelkeltő is. – húzom el a szám, mert szerintem nem sokat kell várni majd a biztonsági szolgálat embereire sem ezek után.
Felhúzunk a harmadikra további nem kevés feltűnést keltve, de meglepő módon minden akadály nélkül. Talán az elszánt képünkre van írva valami?
Hát a lány…….nem túl jól néz ki, én meg utálom a kórházakat, így inkább a háttérbe húzódom, maradok az ajtónál és le nem veszem a szemem a maszkosról, ha netán tervezne valamit…..hiszen már a bilincset is leszedette magáról.
Újabb szájhúzás részemről, ahogy meghallom miket suttog neki.
~ Ezt a maszlagot! ~
- Dologra! – mordulok fel, majd nagy szemeket meresztek. – Meg a nagy lószart! Ezt felejtsd el! Nil nem megy nélkülem sehova! – csattanok fel.
Ha elengedjük az egy dolog, de hogy a barátomat is elvigye magával, egyedül, azt lesheti!
De közben megtörténik amiért jöttünk és,a hogy eddig sem hittem a csodában, most meggyőződhettem, hogy jól tettem, bár én távolabb álltam, de társam szavaiból megtudtam, hogy csak a modern technika volt a bizonyos „csoda”.
Végszóra toppan be az orvos, aki persze nem ért semmiből semmit és igaza van Nil-nek, jobb, ha ez így is marad. Már így is többen vannak benne ebben az egészben, mit egészséges lenne.
Pár pillanat múlva azonban egyáltalán nem érdekel a doki, csak a maszkos és Nil.
- Semmit nem adok át! – rázom meg a fejem elszántan maradva az ajtóban és most én húzom elő a fegyverem. – Nem mentek el nélkülem. Én nem adtam a szavam ennek itt, így simán lelövöm, ha kell. És akkor megláthatjuk, milyen különleges van ott, ahol „minden eldől”, vagy ugyanúgy felkenődik a falra, mint más agyvelő.
Határozottan nézek a fényt visszatükröző maszkra és nem érdekel, hogy Nil el akarja játszani a becsület bajnokát. Én a nyomornegyed világában nőttem fel, ennél aljasabb módszerektől sem riadok vissza, ha kell.
Remélem felfogja, hogy komolyan beszélek és nem kell kipróbálnom, hogy mennyire ember vagy „angyal”.
Mert bár én nem vagyok olyan jó, mint Nil, de a tenyerből kicsúszó tű, a levehetetlen maszk nekem is beindította az agyamat.


Posted by: Stefan Lynch Jul 18 2015, 02:27 AM
Nil & Jimmy:

-Itt egyáltalán nem az a lényeg, hogy van-e rajta maszk vagy nincs. - zárja le a cseverészést Jax. - Felteszem egyikünk se ismernél fel, ha levenné ezt a maskarát és még, ha egy rövid háttérkutatás során azonosítani is tudnánk, szerintem a tag precizitását elnézve, nem sok infóval gazdagodnánk...
-Ettől függetlenül én szívesebben néznék a fickó szemébe, mintsem a saját tükörképemre. - teszi hozzá Miles.
-Ezt megtudom érteni. - vigyorodik el Jax.
-Baszódj meg, Jax. - próbál komoly képet vágni Miles, de hiába. Szemmel láthatólag néha még a monstrumnak is jól esik néha kiereszteni a gőzt, még ha egy nem is szívlelt társával kell is ezért szócsatáznia.

Viszont miután Nil megkérdőjelezi Jaxet az üggyel és a csapatszellemmel kapcsolatban, az meglepetten húzza fel a szemöldökét.
-Vártam már ezt a kérdést. Nem tudtam, hogy ki teszi majd fel, de számítottam rá. - húzza mosolyra a száját. - Mr. Everett tudtommal mindenkinek szabad kezet adott, hogy járjon utána a különböző furcsa eseteknek, amik Elysiumban történnek mostanság. Nos, ha jól emlékszem ti voltatok a lelkes jelentkezők erre az ügyre, amit meg is kaptatok. A magam részéről tartózkodtam.
-De mégis itt vagy. - böki oda Miles.
-Na ne már Miles! Ne légy már ilyen gyerekes! Most komolyan?! - teszi mindkét kezét a magasba értetlenkedve. - Nem mindennap hoznak be egy maszkos őrültet, akiről semmit sem tudni és azt hiszi magáról, hogy valamiféle istenség. Lefogadom, hogyha enyém volna az ügy és én hoztam volna be ezt a fazont, ti mind ugyanígy kíváncsiskodnátok a helyzetet illetően.
-Ezzel engem egyelőre meggyőzött. - néz tétlenül Jimre és Nilre a behemót. Azonban Jax gyorsan visszaveszi a szót és Jimmy elé lép.
-Na végre valaki, akinek helyén van az esze! - néz egyenesen Jimbo szemébe Jax. - Kissé túlharsogtunk, de az igazság mindig kihallatszik a tömegből nem igaz? Nekem se szimpatikus ez az őrült odabent és, ha visszagondolok arra milyen könnyen hülyét csinált belőletek... az egyszerre megmosolyogtat és megijeszt...

A kihallgatószobán belül már Nil lép a színre, megtörve ezzel a már eddig is elég feszélyezett hangulatot. A maszkos jót nevet Nil és Jimmy kijelentésén, majd sorban le is reagálja őket.
-Sejtettem, hogy elér valakihez az üzenetem, de én úgy hittem a rendőrség lesz az. Szerencsére a ti kis irodátok sokkal szórakoztatóbb bagázsnak bizonyult, mint azok ott a kapitányságon. - rázza meg a fejét. - "A CDS álma"? Ezt bóknak veszem, bár sosem tartottam őket elég érdekesnek.
Nil kijelentését az úr angyalairól a maszkos egy szimpla vállrándítással letudja.
-Nem tetszik, hogy nála van az aduász... - morgolódik hátul Miles, inkább csak magában, mintsem a többiekhez szólva.
-Arról sem volt tudomásom, hogy valaki megsérült, de állok rendelkezésetekre. - közli hidegen. - A fiatalember kérdésére pedig: szükségem van valakire, aki képes felrúgni az asztalt, még ha ezáltal a saját társaival is kell szembefordulnia...
-Rühellem, hogy rébuszokban beszél. Se eleje, se vége a mondandójának, csak folyamatosan áramlik ki belőle... - zsörtölődik tovább Miles.
Ahogy Nil helyzete egyre élesedni látszik a mentőakció kapcsán, úgy döbben rá, hogy Miles és Jimmy is az ő pártján állnak.
-Azért megnéztem volna Mr. Everett képét, amikor beadom neki, hogy te ütöttél le. - kacarászik Miles. - Azonban ez most nem fog kiderülni, veled vagyok.
-Úgy lesz nyugi, úgy lesz... - emeli mindkét kezét megadóan a magasba Jax, majd lassú léptekkel távozik.
-A nagyjában van nyomkövető igen, de nem mindegyikben. Azért megteszik minden tőlem telhetőt, ne aggódj.- feleli röviden James. - Azért köszönöm Nil...

A kocsiban:
-Ezt szerintem Mr. Everett is örömmel fogja hallani. Legalább egy szélsőséges kémmel kevesebb.- reccsen fel a rádió túloldalán James.
Miles elismerően füttyent, amikor meghallja, hogy Nilék miként szórakoztak a CDS-el és egy könnyed mosoly is az arcára csúszik.
-Ti Anarchosok sem vagytok teljesen épek. - nevet fel.

Klinika:
-Páran már említették. - fogja rövidre Miles. - El sem hinnéd, de ezt már sokkal többször hallottam Jim.
A harmadikra könnyedén feljut a csapat és szemmel láthatólag a biztonságiak sincsenek felkészülve az olyan helyzetekre, mint Miles. Így rövidesen Audrey kórtermében találják magukat.
A maszkos elégedetten bólint a bagázsra miután eloldozták, majd rövid időn belül be is tartja az ígéretét.
-Nanorobotok? - kérdez vissza a maszkos. - Sosem állítottam, hogy kézrátétellel gyógyítok, de a nanorobotoknak sincs sok köze ehhez a folyamathoz. Nevezzük az egyszerűség kedvéért egyfajta kísérleti gyógyszernek, ez már sokkal jobban fedi a valóságot.
-Tehát valamiféle ismeretlen szarral szurkáltad? - mordul rá Miles.
-Nem. Egyszerűen ez a szó írta körül a legjobban a gyógymódot. - igazítja meg a nyakkendőjét az idegen.
A csevej után betoppanó orvos értetlenül áll a szituáció előtt, és szinte képtelen levenni a szemét Audreyról és a gépekről.

Eközben Nil is meghozza a maga döntését, ami szerint a maszkossal folytatja útját. A liftig viszont nem jutnak el, hiszen a kórterem ajtaját Jimmy állja el és félbe is szakítja Nilt, mikor az további kérdéseket szögezne az idegennek.
-Áh! - igazgatja meg az öltönyét a titokzatos férfi. - Úgy látom a társad tisztában van vele mit jelent a bajtársiasság. Talán kissé ijesztő is, hogy mennyire. Azonban nem szándékozom újra az iroda vendégszeretetét élvezni, így feloldozlak az ígéreted alól hírnököm.
-Csak nem gondolod, hogy hagyunk kisétálni? - kapja elő a pisztolyát Miles.
A maszkos lassú léptekkel közelíti meg Nilt, majd a vállára teszi a kezét.
-Sajnálom, hogy így válnak el útjaink. Egy nyitott elme képes lett volna befogadni, mindazt, mivel szembesülnünk kell... -azzal egy hatalmast lök a férfin, mitől az a falnak vágódik. A következő pillanatokban a maszkos Jimnek iramodik és az ajtónak vágja. Jimmy pisztolya azonban háromszor is elsül a kórteremben, amiből kettő a maszkos mellkasába fúródik, egy pedig a mögötte álló orvos hátába. Az idegen egy könnyed pillantást vet a mellkasára, amiből vér helyett, valami fura anyag kezd ömleni megállás nélkül. Miles eközben egy hatalmasat rúg a maszkosba oldalról, amitől az szinte szabályosan beépül a falba. Az idegen nehézkesen feltápászkodik, mialatt mögötte potyogni kezd a vakolat.
-Na gyere, te kotonfejű! - emeli mindkét kezét a magasba Miles, ahogy felveszi a küzdő pozíciót.
A maszkosnak nem kell kétszer szólni, nyugodt léptekkel közelíti meg a monstrumot, aki épp hatalmas öklével próbál betalálni. Az idegen egy kézzel kapja el Miles öklét, majd egy nagyot tekerve a kezén eltöri azt. A férfi próbálja egy szisszenéssel letudni fájdalmát, amire a maszkos meg is adja a lehetőséget, miután egy nagyot behúzva a földre küldi az óriást. Nilnek eközben megvan a lehetősége, hogy ő is előrántsa a fegyverét és a földről felpattanva belelője a tárat, de közben a maszkos tekintetét is magán érezheti, ki őt bámulva a fejét rázza, mintha egy rugóra járna az agyuk. A titokzatos idegen hátraarccal indul az ajtó felé, ahol Jimmy még mindig elállja az utat.
-Próbálkoztam alkuval, amit az én részemről teljesítettem is. Majd miután ez bekövetkezett, te ellenálltál az üzletnek, amibe szintén belementem. A civilizált viselkedés minden kövét megmozgattam érted és a barbár társadért. - biccentett Milesra. - Azonban ti csak az erőszakot ismeritek... Ezért is kérek elnézést, amiért már meg sem próbállak kérlelni, hogy állj el az útból.
A kórterem ajtaja Jimmyvel együtt repült a folyosón át, ahogy az belerúgott a kölyökbe. Jimbo egy pillanatig repült, míg az ajtó neki nem csapódott a folyosó túloldalának, majd előreborulva maga alá nem temette a kölyköt, mitől az eszméletét veszti. A maszkos elégedetten igazítja meg magán az öltönyt, majd kissé leporolva azt kilép a folyosóra. Egy pillanat erejéig, még visszhangzik, ahogy a cipője kopog a márványpadlón, majd a liftbe érve bezárul az ajtó. Az idegen eltűnt...

Pár órával később...
Jimmy egy kényelmes kórházi ágyon ébredezhet. Körülötte egy rakás rendőrrel és ápolóval. Megpróbálhat felkelni az ágyon, de kikelni már nehézkesebbnek bizonyul, ugyanis az ágyhoz bilincselték. Eközben Miles és Nil a kölyök kórházi szobája előtt ácsorog, ugyanis hosszasan el kell ecsetelniük a történteket.
-Már ezerszer elmondtam, a fasz se tudja, hogy miként gyógyította meg a lányt. - morog Miles, miközben a felkötött kezét igazgatja.
-Magukkal mindig valami furcsaság történik uraim. - lép közbe New Town rendőrkapitánya, most már sokkal határozottabban, mint a fogdában történt találkozásuk alkalmával. - Tudják a vezetőség kezdi megkérdőjelezni Mr. Everett alkalmasságát, amire talán minden okuk meglehet. Ha ez megtörténik, felteszem önök mind egy-egy magáncellán fognak osztozni...
-Eredj a faszomba innen Charles! - tolja félre vérvörös fejjel a rendőrkapitányt Mr. Everett. - Nem vagyok jó kedvemben.
-Erre gondolom minden okod meg is van, Everett, uraim... - hajol meg előttük a rendőrkapitány, majd tovább áll.
A főnökük oldalra tett kézzel áll és néz körbe, először a felfordulásra, majd Jimbora vetve pillantást.
-Elegem van belőletek, értitek? Ilyen hangyafasznyira voltunk attól, hogy megüssük a főnyereményt és ti először megszöktetitek, majd hagyjátok kisétálni? Hát én beszarok rajtatok! - kapkod levegőért a köpcös. - Jól van, megpróbálom elintézni a dolgot, de ez volt az utolsó... Felveszek három újoncot, majd a legjobb emberem megbolondul és ezt követően ronggyá picsázza egy akvárium fejű nyúlgerinc! Még mindig nem hiszem el...
-Sajnálom uram, de legalább Audrey jobban van... - szól közbe halkan Miles.
-Igen, legalább a mi kis amazonunk rendben van. Úgy néz ki visszajött a halál torkából és a felépülési folyamata is felgyorsult. Azért a törött bordái még mindig töröttek, bár ahogy hallom a forrási idő is megfeleződött. Még altatják, de hamarosan felkelhet. - nyugtatja magát. - Aztán mi van a mi kis Csipkerózsikánkkal? Úgy hallom Jimmy fiú egy karcolás nélkül megúszta, ha nem számítjuk az ájulást...
A kórterembe benézve, már a bagázs is láthatja, hogy Jimbo is ébredezik, rövidesen egy kedvesebb képű, középkorú rendőr a bilincset is leveszi róla, persze Mr. Everett unszolására. Az első aki az ágyához lép az Miles, aki készséggel próbál segíteni a kölykön és nyomban segít is neki, hogy óvatosan üljön fel egy efféle megrázkódtatás után.
-Jól vagy cimbora? - vág bárgyú vigyort a kölyök felé Miles, majd a kölyök válaszát meg se várva egy hatalmasat behúz neki. - Ennek örülök! Nincs harag bennem az irányodba, remélem neked se lesz, de ezen túl kellett esnem. Remélem tudod miért, de ha nem felfrissítem az emlékezeted. Az ajtónak háttal állva egy pisztolyt szegeztél a maszkosra, aki mögött ott feküdt Audrey is! A doki egy golyót kapott a hátába miattad, őt már megműtötték, semmi baja. Azonban ez akkor is felelőtlen dolog volt a részedről...
-A jelentést olvasva én úgy látom, hogy te is előrántottad a pisztolyodat Miles. - lép elő James, fejét az előbb felvett vallomásokkal takarva. - Vagy talán nem így történt?
-Audrey mellettem feküdt, a hátam pedig a falnak volt... Mellesleg nem akartam lőni csak megadásra próbáltam kényszeríteni, ezt a jelenlegi állapotomnál semmi nem bizonyítja jobban. - mentegetőzik Miles. - Azért remélem nem lesz harag köztünk kölyök, ha esetleg visszavágót szeretnél az örök fényben az alattunk lévő irodának saját edzőterme van, egy egész szép ringgel ellátva.
-Egy kézzel hívod ki egy mérkőzésre? Így ez még tőled is elég nagy ostobaságra vall Miles. - élcelődik James.
-Majd meglátjuk, nem igaz? - mosolyodik el újra a behemót, először a körülette állókra, majd Jimmyre tekintve.
-Ha már így témánál vagyunk! - csapja össze mindkét tenyerét James. - A dokik megvizsgálták az Audrey szervezetébe juttatott anyagot, ami először rendkívül jó bújócska bajnoknak bizonyult. Aztán...ehhez kérnék egy kis dob szólót.
Mr. Everett lelkesen kezd dobolni az ajtófélfán.
-Aztán gyorsan kiderült, hogy az anyag valamiféle új gyógyászati koktél, bár nem igazán mondhatni korszakalkotónak, pár laborban már kísérleteznek hasonló gyógyszerrel. - néz körbe önelégült vigyorral az arcán. - Még nem tartanak ott vele, mint ez a búrával a fején mászkáló csóka és állítják nem is hiányzik a kísérleti termékből, tehát zsákutca. Azért vigasztaljon a tudat, hogy a mi hőn szeretett elysiumi tudósaink is előállították a szert, csak még lassabb lefolyású, mint a mi ex rabunké...
-Na és mi volt az a dolog, ami a pasasból ömlött? Na meg miért nem döglött meg, mikor kapott két golyót a mellkasába? - érdeklődik Miles.
-Ez már sokkalta érdekesebb és a válasz sem kevésbé unalmas. - emeli fel a mutatóujját James. - Ha ti a nagy sokkban elfelejtettetek volna vetni rá egy pillantást, a helyszínelők megtették helyettetek. A válasz a homok...
-Homok? - bámul ki a fejéből Miles.
-Igen, homok. Azt nem tudom miért, de az ömlött ki a pasasból. Bár van néhány elképzelésem...
-Na és miért nem döglött bele a találatokba? - néz tovább követelőn Miles.
-Hát ehhez nem kell zseninek lenni, valamiféle golyóálló mellényt viselt feltehetőleg.
-Álljon meg a menet! - szól közbe Mr. Everett. - Hiszen a rendőrségről szállították át hozzánk, ott alaposan át kellett, hogy kutassák.
-Tehát vagy van egy téglánk a rendőrségen vagy sikerült átejtenie a rendszert. Egyik sem túl kecsegtető. - vonja meg a vállát James.

Harmadik nap - Harag

Örök Fény Fejvadász Iroda - 17: 00
A másnap mindenkinek nehézkesen és unalmasan indul, késő délutánig nem történik semmi esemény. Mr. Everett vállalta, hogy utánanéz a rendőrségi tégla elméletnek, amíg a többieknek kikötötte, hogy "üljenek el a seggükön". Jaxnek egész nap nyomát sem látták James, szerint még tegnap a kórházi incidens ideje alatt kilopózott és a fegyverébe rejtett nyomkövető szerint Lou kocsmájában tivornyázik. Ennek ellenére a központ hátsó ajtaja hangosan vágódik be és mire mindenki odaszegezi a tekintetét Jaxet pillanthatják meg, csurom véresen, némi apróbb sérüléssel. A fiatal férfi bicegve próbálja megközelíteni társait, de a lábai pillanatok alatt cserben hagyják és a földre hull. Miles int az újoncoknak, hogy valamelyikük segítsen az egyik asztalhoz cipelni, míg Jamest vízért küldi.
Jax lihegve veszi a levegőt, majd mire James odaér a vízzel egy pillanat alatt ledönti azt.
-Találkoztam azzal a ti kis angyalkátokkal...hát...hát nem a maszkos az. - kezd irdatlan nevetésbe.
-Micsoda?
-A gyilkosotok, nem a maszkos és...és ahogy én láttam, még csak nem is szív...szívlelik egymást. - ropogtassa meg a nyakát, ahogy tekergeti azt.
-Ő is ott volt? - vág közbe James.
-Nem, de ez a valami...beszélt róla. Azt mondta átejtették, de mégis folytatja hamis küldetését vagy miről zagyvált.
-Talán össze kéne ugrasztanunk őket, talán... - veti fel sorjában az ötleteket James.
-Ez nem hiszem, hogy menni fog...
-Miért?
-Azt hiszem...kinyírtam a dögöt, vala...valahol a régi elmegyógyintézet környékén, tudjátok az a...az a leégett épület, aminek csak az elejét újították fel. A nevét nem tudom, nem láttam kiírva. Oda zuhant be.
-Én se tudom a nevét, tudtommal valamiféle kísérleti zárt osztály. Rögtön utánanézek. - fordít hátat mindenkinek James.
-Ez még...ez még nem minden. - szisszegi Jax. - Az a dög, úgy beszélt a maszkosról, mintha...mintha nem lenne egye...nem lenne egyedül.
-Már felvetettük az ötletet, hogy van egy téglája a rendőrségen. - feleli Miles. - Pontosabban James vetette fel.
-Köszönöm, Miles. - hajbókol James.
-Ne már James, ne mindenki előtt nyald fényesre a seggemet. - viccelődik a behemót.
-Nagyon humoros...
-Nem értitek, úgy...úgy értem, lehet, hogy több...több maszkos is van. Mint valami fura szekt...szekta vagy titkos társaság.
-Hogy mi? Még több kotonfejű? - csattan fel Miles.
-Úgy tűnik, igen... - nyögi ki Jax.

Most már csakis a csapaton múlik, hogy Mr. Everett intése ellenére kimerészkednek-e terepre, hogy utánajárjanak Jax történetének vagy sem. A döntés a kezükben van.

Posted by: Nil Dryden Aug 7 2015, 04:17 PM
- Mégis ott voltál a helyszínen, tudtommal vagy nem? Tehát neked is van érdekeltséged a dologban - vetem oda mogorván Jax-nek, de a további szavakra nem kívánok reagálni. Van egy olyan érzésem hogy nem érnék el vele semmit főleg mert ez az ügy már a fejétől bűzlik. Jimmy szavaira csak bólintok, de végül győz az elhatározás és egy fura tervet eszelek ki. Nem is tervet, elvégre ahhoz racionalitás kéne, de most inkább az ösztöneim hajtanak, így adom be a derekam a másik követelésének.
- És miből gondolod hogy én fel lennék képes rúgni bármilyen asztalt? - Teszem fel a kérdést, miközben tekintetemmel továbbra is sötét komorsággal vizslatom a saját tökörképemet, Jimmy szavaira viszont csak intek egyet miután elteszem a fegyverem.
- Valószínűleg azt amihez a legjobban értek, ezt a vitát pedig fejezzük be! Én már döntöttem - Nézek nyugodt tekintettel a fiú szemébe. Jól esik hogy aggódnak értem, keveseket ismerek akik így éreznének irántam, de valamiért úgy érzem mégis jól döntöttem. Már csak az a kérdés Miles és a többiek miként fogadják ezt a döntést.
- Hát ha hiszed ha nem elég erős öklöm van - Felelem szórakozott hangon a hústoronynak, az ötletre adott válaszra. Elvégre tényleg hülyén jönne ki, de mint Miles is biztosít róla erre nem lesz szükség.
- Kösz... akkor azt hiszem nincs más hátra, minthogy elmenjünk a korházba. Felelem majd miután beültünk a kocsiba rabostul mindenestül, el is árulom, hogy ki vagyok. Nem jó szándékból teszem, egyszerűen ha a maszkossal kudarcot fullad az iroda, kell egy B terv is, elvégre mi húztuk be őket hogy szabálytalanságot kövessen el.
- Meglehet, de más az őrültség, és más hogy kockáztatom mások életét. A te véred pedig nem fog az én kezemhez tapadni.- Fordítom Jim felé komoly tekintetem. Elhiszem hogy bármiben benne lenne, de van amiben nem akarom hogy osztozzon. Elvégre rá itt szükség van, kölykök életéért felelős, vigyáz rájuk, én pedig... nos én csak egy kém, egy hacker vagyok. Minden esetre az meglep hogy az iroda így le tudott nyomozni, mégse olyan kezdők mint kezdetekben hittem, Miles szavai pedig őszíntén megnevettetnek.
- Meglehet, de különben mi értelme lenne az egésznek? - Vágom rá még mindig nevetve. Mikor megérkezünk a klinikára Miles veszi kezébe a dolgokat, méghozzá igencsak látványosan. EZ a fickó nem sokat tököl, ha annó ilyeneket küldtek volna utánam, már biztosan egy rács mögött ülnék.
- Az - Bólintok Jimmy felé, nemsokára pedig már a kórterembe érünk ahol Audrey is fekszik. Remélem hogy ez a rohadék betartja amit ígér, így kissé ideges tekintettel figyelem a ténykedését. Úgy tűnik a feltételezésem hibás, de ezt egy vállrándítással lerendezem. Szóval valami kísérleti cucc, remek remélem elég stabil hogy később se okozzon gondokat a lánynak. Amikor aztán a fickó befejezi a műveletet készen állok rá, hogy az alku rám eső részét teljesítsem, azonban van egy kis probléma....
- Jimmy kérlek ne baszd el... - Morgok felé félig meddig kérlelő tekintettel, de ahogy látom ez a kölyök ha kell bele ereszti a tárat, és bizony hajthatatlan. A dolgok azonban felgyorsulnak, a maszkos szavaira sincs időm reagálni mert a lökéstől akkorát nyekkenek a falon, hogy egy pár pillanatig azt se tudom fiú vagyok e vagy lány. Mire felemelem a fejem már a lövések is eldördülnek, és ebbe a kellemes káoszba nézhetem végig Miles és a maszkos párharcát. Szerencsétlenségünkre azonban a földbe paszírozza a nagydarab fickót, majd Jimmyt is kiüti az ajtóval együtt. Kezem a fegyveremen van azonban nem húzom elő, folyamatosan az idegen fejét figyelem, és azon gondolkozok mi lenne a megfelelő döntés. Végül kezem engedni kezd és tétlenül nézem végig ahogy a fickó kisétál, de fejemben még mindig az utolsó szavai viszhangzanak
- A jó büdös kurva életbe - Morgom magam elé, majd felállva a többiek segítségére sietek..

Pár órával később:

Kissé talán megsemmisülve ülök a széken, szemeimmel pedig komoran figyelem a padlót. Kívülről úgy tűnhet mintha semmit nem érzékelnék abból ami körülöttem zajlik, de ez nincs így sőt. Oltári nagy káoszt érzek a fejembe. Jimmy elájult de rendbe jön, a rendőrök faggatóznak, nem igazán szólok hozzá, azt hiszem nem sok mindent érne. Ebből a különös állapotból végül Mr Everett hangja ébreszt fel.
- Főnök, még elkaphatjuk. Ami meg a szöktetést illeti, azért én vagyok a felelős. - Szólok közbe, miközben be be kandikáll tekintetem Jimmy szobájába. Végül úgy tűnik bemegyünk hozzá, az Óriásunk pedig "megjutalmazza" azért amit tett. Hát mit ne mondjak nem kívánnék ilyen ébresztőt senkinek se.
- Héé... Hagyd már... Te is keresztül lőhetted volna a tagot- Szólok oda, de több nem igazán kívánkozik ki a számon. Lehet nem kéne beleszólnom, elvégre érthetőek a nagydarab indokai de mégis. Egy pillanatra oda ülök az ágy szélére, nyugodt pillantásomat a srácra vetve. Azért örülök neki hogy megpróbált megállítani, de valahol mégis dühít a dolog. Ez azonban most nem látszik rajtam.
- Ugye tudod hogy baromság volt amit tettél. Bátor tett, de baromság- Vigyorodok el a srác felé, majd arcom elkomorodik, és végig is nézek a többieken.
-Ahogy az is az volt hogy megpróbáltátok az útját állni. Szerintetek annyira hülye vagyok hogy átállok a másik oldalra? A központba mielőtt kimentem volna megkértem James-t hogy álljon rá a fegyvereink nyomkövetőjére, bármikor követni tudtatok volna - Mondom kissé komor arccal. Igen dühös vagyok, de azt hiszem a dühöngésnek nincs itt az ideje, ugyanis James barátunk megint új infókkal áll elő.
- Akkor valószínűleg valaki hamarabb előállította a stabil szert. Egyébként a maszkos is mondta, hogy kísérleti anyag. Ami azt illeti ez se könnyíti meg a dolgunkat. Benne lehet a keze ugyan úgy a New World Alliance-nek vagy ha mélyebbre akarunk ásni a fertőben még a The Damned-eseket is megkockáztatnám. Ők is be vannak vizsgálva? - Kérdezem enyhe sötét mosollyal az arcomon. Gyanítom hogy nem, de ez most mindegy is. Jó néhány percig csak hallgatok, nem mondok semmit, ez pedig egészen addig tart míg végül elszakad az a bizonyos cérna a sok találgatás közepette.
- Befogná mindenki a száját egy percre? Arra egyikőtök se gondolt hogy a mi emberünk egyáltalán ember e? A fickó úgy ütötte le Mielst már ne haragudj- Nézek a nagydarab irányába
- Mintha egy bokszzsák lenne, az utolsó ütése pedig csicskalángosnak is beillet, volna. Aztán Jimmyt ajtóstul baszta ki a folyosóra, és elsétált mintha mi sem történt volna, ti pedig még azon vagytok elképedve hogy miért nem fogja a golyó? Lehet hogy egy kicseszett gép az ellenségünk vagy egy hibrid, vagy egy olyan ember akinek ki tudja milyen magas százalékában a teste már nem is ember hanem gépi. - Egy pillanatra felemelem a kezem majd jól láthatóan az egyik szék fém részét megfogva meghajlítom, majd felemelve a többiek orra elé dugom.
- Attól hogy valami nem látszik még nem biztos hogy nincs is ott. A jobb kezemet pár éve elvesztettem azóta rájöttem hogy néhány implant mint például ez egész jól muzsikál és még csak nem is észrevehető.- Fejezem be elég hosszúra nyújtott monológomat, de a zsarus dologra kénytelen vagyok bólintani.
- Valaminek mindenképpen lennie kell a háttérben. És őket ki fogja átvilágítani?


Harmadik nap - Harag
Egy szar nap vége csak újabb szar napot hoz. Nem keltem túl korán, és úgy érzem mintha ólomból lennék. A tegnapi ütés bizony még mindig eléggé fáj, de az agyamat jobban leköti hogy a dolgokon gondolkozzak. Nem áll össze a rohadt kép, egyszerűen érzem hogy valami még hiányzik a kirakósból, és ez a darabka bizony nagyon nem akar megkerülni. Jax eltűnt, a nyomkövetője szerint Lou kocsmájában van. Gondolom a rohadék már rendesen a pohár fenekére nézhetett. Ezt gondolom legalábbis én, de a tényel ellene beszélnek, mert a fickó nemsokára megjelenik, méghozzá vértől áztatva. Csak tudnám kinek, vagy minek a vére. Idegesen hallgatom a párbeszédet, de nem igazán szólok bele. Hogy miért az legyen az én dolgom? Úgy tűnik megint ki kell menni a terepre, de ez az egész nagyon bűzlik nekem, így vonom félre Jimmy-t néhány pillanatra, hogy csak ő hallhassa a mondandómat. Lehet kezdek kapizsgálni valamit. Nem azt mondom hogy össze állítottam a puzzle-t ahhoz nem vagyok elég penge de talán.....
- Figyelj, én nem tudom ebből az egészből mennyi igaz, de az érzékelő szerint Lou kocsmájában kéne lennie. Ráadásul fura mód az akciónál sem volt ott amikor Audrey megsérült. Nem fura ez neked kicsit? Na jó, figyelj most bízz bennem és tedd amit mondok, és az istenért, ha Jax esetleg furán viselkedne küldj egy golyót a szeme közé. - Mondom halkan a srácnak, majd mikor vissza megyünk a többiekhez bele is kezdek a tervem vázolásába.
- Ahogy nézem mindenképp utána kell nézni ki vagy mi a franc ez az angyal. A maszkos ügy pedig csak még rosszabb lesz. Egy is elég belőle bőven - Húzom el a számat, majd pár pillanat gondolkodás után folytatom.
- Miels, szerintem Te, Jimmy, és az angyalgyilkosunk menjetek ki a helyszínre. Kell valami infó hogy mivel állunk szemben. James-el addig itt maradok, segítek neki helyre hozni Alfát, van egy olyan érzésem azok után amit a korházba láttam hogy ha találkozunk a maszkossal Miels kevés lesz ellene... Bocs haver - Nézek rá bocsánatkérő pillantással. Ezek után megvárom míg a csapat elmegy majd felállva a helyemről vizslatni kezdem a várostérképet az egyik monitoron.
- Te nem szimatolsz kelepcét James? Audrey-t a nyomornegyedbe találták meg Jax pedig véletlenül pont nem jött velünk a bevetésre aznap. Ráadásul ma biztosan megfordult Lounál. River Road a nyomornegyed tőszomszédságába van. A fickó nem véletlenül akart beszélni a maszkossal ez fix, de ha valami köze van ehhez kipárnázom ólommal.- Hirtelen fordulok James felé, majd a pisztolyomat eltéve rágyújtok egy cigire. Most már sejtheti ő is hogy nem azért maradtam amit a többieknek mondtam.
- Bocs, de Alfát valószínűleg egyedül kell össze raknod, és ha megvagy vele küld el a többiek után. Én benézek Audreyhoz, és ha ébren van rá kell jönnöm miért kellett majdnem meghalnia. Lehet látott valamit amit nem kellett volna. Utána valószínűleg benézek Louhoz is. Kíváncsi vagyok ki a francnál lehet most az a rohadt nyomkövető, ha Ő itt van. - Húzom el a számat, majd szó nélkül lépek ki sietősen a teremből. Kint szerzek valami járművet , meglehet a cég egyik kocsiját veszem "kölcsön" amivel aztán egészen a kórházig meg sem állok, és nagyon remélem hogy a lányt már kiengedték a mély altatásból .

Posted by: Jimmy Latoya Aug 8 2015, 02:20 PM
Egyáltalán nem tetszik, ahogy Jax előadja magát és az sem, hogy velem takarózik, így intek a kezemmel, hogy jó lesz leszállni rólam, különben is semmi kétségem sincs, hogy valami módon a saját pecsenyéjét sütögeti, teljes mértékben kihasználva azt a bizonyos szabad kezet. Szó nélkül jön megy és senki nem tudja miért pont ott bukkan fel, ahol.
Valahogy nem tudtam elhinni, hogy csak a puszta kíváncsiság vezérli, amikor annyira a maszkos közelébe akar jutni. Ha mi be tudtunk szivárogni az Iroda tagjai közé, ki tudja még kinek sikerült?

Nil terve azonban mindent felrúg, amire számítottam, de abban egy percig sem hagyom, hogy kételkedjen bárki, hogy kinek is állok a pártján, ha kenyértörésre kerül a sor. Ezen nem változtat az sem, hogy nem vagyok elragadtatva attól, hogy kiengedjük a kezünk közül ezt az indokolatlanul nyugodtan ücsörgő maszkos ördögöt (mert, hogy az angyalokhoz szerintem nem sok köze van), mert a zsigereimben érzem, hogy bajt fog kavarni, sokkal nagyobbat, mint eddig, de az is igaz, hogy ehhez nem Audrey halálán keresztül kell eljutnunk, ha bármit is tehetünk, hogy ezen változtassunk.
- Az én vérem az én vérem Nil. – rázom meg a fejem, bár jól esik, hogy aggódik értem, de már nem vagyok gyerek. – Ha folyatni akarom valakiért, akkor hagy válasszam meg én, hogy kiért és én már választottam. – szögezem le az álláspontomat egyértelműen. – Szóval ne akarj lerázni.
A kocsiban aztán Nil meglepetésem re lerántja rólunk a leplet, de az igazi meglepetés az, hogy ez csak Miles-nek új és ő is megugorja az akadályt. Vannak még csodák! Szerencsére úgy néz ki, beloptuk a csapat szívébe magát ezzel a mentőakcióval, bármilyen őrültségnek is tűnik.

A klinikán, Miles „megjelenésének” hála, hamar és akadály nélkül jutunk fel a harmadikra, Audrey szobájába, ahol fokozott figyelemmel és természetesen teljes értetlenséggel figyelem a maszkos ténykedését, de még nekem laikusnak is nyilvánvalóvá vált, hogy semmi természetfeletti nincs abban, amit csinál a módszere színtiszta tudomány, még ha valami titkos projekt is.
Azonban abban is biztos vagyok, hogy nem fogja ez a golyófejű elvinni a barátomat és ki tudja mire használni, csak mert eljátszotta itt a megmentőt.
Lehet, hogy Nil feláldozná magát valami számomra érthetetlen okból, de most ez sem érdekel, csak megrázom a fejem felé, ahogy a maszkos útját elállom.
Őszintén meglepődöm, amikor a fickó azonnal visszakozik, bár szavaival kétség kívül megpróbál elbizonytalanítani minket, főleg a barátomat, de Miles nem nagyon dől be neki, ahogy én sem.
- Igen, ezt már én is akartam kérdezni. – csatlakozom kérdő tekintetemet először Miles-re, aztán a Nil-nek magyarázó maszkosra fordítva, aki épp ezt a pillanatot választja, hogy a falnak lökje.
Nagyon gyors volt, így mire felemeltem a pisztolyom, már rajtam is volt. A pisztolyon megrándult az ujjam ahogy neki vágódtam a csukott ajtónak és hallottam a lövések hangját és mielőtt méh a fejem nagyot koppant volna még azt is láttam, ahogy a lövedékek megnyitották a mellkasát és nem lövellt belőle vér, aztán egy pillanatra se kép, se hang nem jutott el hozzám, így nem láttam mi folyt ki belőle és azt sem, hogy a harmadik lövés a dokit találta el. Sőt Miles balul sikerült támadása is kimaradt, vagyis csak a végére tisztul ki a fejem, amikor rájövök, hogy a pisztolyom közben leesett a földre és a maszkos valami civilizált viselkedést emlegetve határozottan közeledik felém.
Még a kezem sem tudtam felemelni már repültem is. Éreztem a gyomromba hatoló fájdalmat, az ütést a hátamon, talán még halványan Nil kétségbeesett hangját, aztán már semmit.

Pár órával később:
A gyógyszerek szaga szivárog először az orromba, aztán az agyam is működni kezd még mielőtt kinyitom a szemem és meglepő módon először az emlékek jönnek, aztán a fájdalom. Hogy hol fáj a legjobban? Mindenhol! Mintha beledobtak volna egy darálóba és le is daráltak volna.
Mire kinyitom a szemem már tudom, hogy a kórházban vagyok, tudom, hogy bilincs szorul a csuklómra és azt is, hogy Miles és Nil is életben van a Főnökkel együtt, mert hallom a beszélgetésüket.
~ A furcsaság igazán enyhe kifejezés! ~
Nem nagyon hívom fel magamra a figyelmet, főleg mikor megjön a rendőrkapitány, mert a szavai azt mutatják, hogy kezdi nyeregben érezni magát és ez számomra és valószínűleg Nil-es számára sem lenne túl jó.
Szerencsére Mr. Everett nem esik hasra tőle…….egyelőre, így inkább a kapitány húz el és tűnik el a szeme elől.
Egy fintorral veszem tudomásul, hogy Nil magára akar vállalni mindent, mikor Mr. Everett kifakad és a vélemény rohamosan romlik rólunk, bár Miles hallhatóan még mindig kitart mellettünk és valamelyest sikerül csillapítani a kedélyeket.
De aztán rám terelődik a szó és ezért megengedek egy halvány vigyort a felém fordulók felé, kicsit megemelve jelzésértékűen bilincses kezem, ami hamarosan ezért le is kerül rólam.
- Élek. – nyögöm ki rekedten, de aztán meglódul a fejem és éles fájdalom hasít az állkapcsomba.
Vér ízért érzem a számban, mikor a szédülésem elmúltával ismét felismerem a rám meredő arcokat.
- B&szd meg Miles! – köpök a földre egy adag véres nyálat, mikor felfogom miről beszél. – Gondolod, hogy szándékosan lőttem? Az az őrült nekem ugrott nekem meg a ravaszon volt az ujjam és ösztönösen húztam meg. Honnan tudhattam volna, hogy nem akar megölni mindannyiunkat. – vágok vissza dühösen, ahogy tapogatom a nyelvemmel a fogaimat, meg vannak e még.
Nil és James is a védelmemre kel, de persze nagydarab haverunk kimagyarázza magát, én meg csak sötét tekintettel bólintok felé. ahogy a visszavágót emlegeti.
- Naná, hogy szeretnék majd, ha végeztünk és nem érzem úgy, hogy minden csontomat összetörték. – mondom neki határozottan, bár ezt kicsit később már megbánom, mikor kitisztul a fejem. Biztos vagyok benne, hogy csak az agyrázkódás vett rá, hogy ilyen baromságot mondjak.
- Nil, ez eszembe sem jutott, tudhatnád. – morogtam komoran.
Nem sok minden marad meg bennem abból, amit ezek után James felvezet, csak, hogy nem valami ördögtől való, amit a fickó Audrey-el művelt, meg, hogy azért nem sérült meg, mert valami homokkal töltött golyóálló lehetett rajta. Zavaros volt az egész és senki nem értett semmit, ahogy elhallgattam csendben őket.
Nil vetett véget a dolognak, ahogy elvesztette a türelmét és amire én is felkaptam a fejem, hiszen még erre nem volt példa mióta ismertem.
Én már a kihallgatóban gondoltam erre, ha jól emlékszem, akkor is Nil szavai után és ez most sokkal, de sokkal érthetőbbé tette az egészet. Nekem nem kell, hogy demonstrálja nem emberi kezének képességét, de azért eléggé meggyőző tud lenni, ez kétségtelen, azt hiszem a többiek is így voltak vele.
- Nyugi Nil, nyugi! – próbálom lehiggasztani, ami remélem sikerül. – Nem hiszem, hogy csak úgy lelép a térképről, valami célja volt ezzel az egésszel. Meg fogjuk találni.
Azt hiszem ez nem volt túl meggyőző, még magamnak sem.

Harmadik nap – Harag

Annak ellenére, ahogy éreztem magam, kiderült, hogy semmim nem tört el, csak zúzódásaim vannak, így kiengedtek a kórházból. Mr. Everett egyelőre elhárította a fejünk felől a súlyosabb fellegeket, de a lelkünkre kötötte, hogy maradjunk nyugton a fenekünkön az irodában.
Mindenki elég magába roskadt volt, így szokatlan csend ülte meg a helyet, még Jax sem pofázott és osztotta az észt, de csak azért mert felénk sem bagózott az egész hercehurca alatt állítólag Lou kocsmájában múlatta az időt.
Ha el is hittem volna, az elég bizonyíték volt rá, hogy semmi nem az, aminek látszik, mikor a fickó betántorgott csurom véresen az ajtón és aztán összeesik.
Miles intésére páran ugranak, hogy egy asztalra segítsék fel én meg a többiekkel együtt komoran állok meg a közelében.
Jax magánál van, úgy látszik a vér jó része nem az övé, de a hírek, amiket hoz több, mint megdöbbentőek.
Eddig azt hittük a maszkos és az „angyal” egy csapatban vannak, de ha hinni lehet külön utakon járó társunknak még sem, sőt nem is egy maszkossal lehet dolgunk.
- Igen, nekem is eszembe jutott, de eddig nem nagyon volt alkalom, hogy utána járjunk a mi kis barátunknak. – bólintok, de a „bízz bennem” dumára kicsit felkúszik a szemöldököm, bár a Jax-ba repítsünk golyót ismét elnyeri a tetszésemet. – De mit terve…….
De már Nil a többiekhez fordul én meg egy nehéz szusszanással nyelem le az egyet nem értésemet, de tudom, hogy segíteni fogok neki.
És azt is tudom, hogy szándékosan nem jön velünk, mert maga akar valaminek utána járni. Nem tetszik, de sejtem, hogy fedeznem kell, elterelni róla a figyelmet, így nem tiltakozom.
- Rendben! Ha Jax nem sérült meg túlságosan, tőlem mehetünk. Talán tényleg megsérült annyira, hogy most elkaphassuk, vagy legalább hagy valami nyomot. – nézek egy pillanatra Nil-re, aztán Miles-re, hiszen neki kell eldönteni tartja-e megint a hátát amiatt, hogy nem tartjuk magunkat Mr.Everett parancsához. – Ha sikerrel akarunk járni, muszáj lenne azonnal indulnunk. – teszek rá egy lapáttal.




Posted by: Stefan Lynch Aug 11 2015, 04:52 AM
Nil & Jimmy:
Jax szemében az elfojtott düh tükröződik, de mély lélegzetet véve próbál reagálni Nil kérdésére.
-Csak egy helyszínen jártam, ahol ti is, mégpedig a Rókalyuknál, ahová Mr. Everett küldött utánatok. Mellesleg, ha jól emlékszem jól jött a segítségem, mikor mesterlövészként védtem a seggeteket a távolból. - mutat a bagázsra.

Jax távozását követően, Nil a tettek mezejére lép, amellyel még társait is meglepi. A maszkost ráncigálva, az ugyanazzal a könnyedséggel és visszafogottsággal válaszol a kérdésére, mint mindig.
-Az ilyen látszik, az ember szemében. - köröz az ujjával a levegőben. - Nehéz elmagyarázni, de könnyedén észlelhető.
A maszkos szöktetését megelőzően, Nil még egy félkomoly szöveget is elenged Miles irányába, aki jót viccelődik Nil tervén.
-Azt meghiszem fiú, de akármilyen véleménnyel is vagy a főnökről, Mr. Everett a földön jár. - kuncog magában a behemót.

Végső Menedék Klinika:
A kórházba érve az események nem várt fordulatot vesznek, az ifjú információbróker és az idegen tetteinek köszönhetően. Audrey a gyógyulás útjára lép, mialatt Miles és a kölyök megpróbálják Nil és a maszkos útját állni. Az akció kudarcba fullad, de a csapat a kölyök ájulását leszámítva, könnyedén megússza, egyedül Miles gazdagodik egy törött karral, ki az eseményeket követően, úgy látszik egy kézzel is ugyanolyan hatékony, hacsak nem hatékonyabb.

-Fiam szobrot állítanék a becsületességednek, de a többiek ugyanannyira részesei a kialakult szarzivatarnak, mint te magad. - néz fel Nilre a főnök. - Azért öröm az ürömben, hogy a bajtársiasság még él bennetek és inkább a mélybe rántjátok egymást, mintsem széthúznátok.
-Ez a dolgunk főnök.
-Egy faszt ez a dolgotok! Csak egy kis lelket akartam belétek önteni, mert elvagytok szontyolodva, mint a hat hetes kurvák! Az a dolgotok, hogy elkapjátok azt az álarcos sznobot, mielőtt újabb baj ütné fel a fejét! - kocogtassa meg Miles fejét.

Jimmyt a kórházi ágyban az aggódó pillantásokon túl, még egy jól kimért ütés is fogadja, miközben Miles megosztja az okát is.
-Nem tudom kölyök, de felelőtlen dolog volt és ezért nem kérek bocsánatot. Ezt én ezzel lezárom, ahogy említettem nincs bennem harag. Persze azért a ringben szívesen látlak... - mosolyodik el Miles. - A dokira gondolsz Nil? Nem, én nem lőttem volna keresztbe, talán a maszkost, de senki mást nem...
Ahogy a kölyök elfogadja a férfi kihívását, az vigyorgó képpel néz vele farkasszemet.
-Helyes.

-A Damned? - csodálkozik rá a kérdésre James. - Az NWA egy kis időbe telik, de a Damned eszembe se jutott, hogy őszinte legyek.
-Ezért van most már kettő belőletek. - húzza ki magát Mr. Everett.
Nil tördelésére, leginkább Miles és Mr. Everett húzza fel a szemöldökét, Jamest inkább csak lenyűgözik a látottak.
-A kurva életbe... - tátja el a száját Miles. - Mindig is sejtettem, hogy valami nem kerek veled kapcsolatban, de erre nem számítottam.
-Mi tudtunk erről? - néz hátra a főnök értetlenkedve Jamesre.
-A szenzorok bejelezték a fémet, de nem tudtuk megállapítani, hogy konkrét protézisről vagy esetleg csak műtéti pótlékról van-e szó, így nem éreztem lényegesnek. - teszi hozzá.
-Legközelebb azért szólj... - nyel nagyot a köpcös.
-Rendben. Visszatérve pedig a kérdéshez, felmerült, de nála nem jeleztek a szenzoraink. Ahogy jelzavarót sem észleltem.
-Ez a pasas, még mindig egy kibaszott rejtély. - morogja Miles.
-Az és remélem is. - felel egyszerre Jimmy és Miles reakciójára is a főnök. - Ezt a rejtélyt már nektek kell megoldani és jó lenne, ha megpróbálnátok feltűnés mentesen. Nem hiszem, hogy lesz még egy esélyem kimenteni a seggeteket a pácból. Az esetleges téglának pedig majd én nézek utána személyesen. Ti a mostani hírnevetekkel, már azért is életfogytiglant kapnátok, ha a kelleténél hangosabbat finganátok.

Harmadik nap - Harag

Nil & Jimmy:
-Ezen most nem tudok megsértődni, amúgy felőlem rendben. - vonja meg a vállát Miles. - Maximum lesz még egy törött kezem, nem igaz?
-Ezt a maszkos tette? Tehát tényleg megszökött?
-Honnan veszed? - érdeklődik James.
-Az előbb kérdeztétek, hogy találkoztam-e vele, tehát elvesztettétek...
-Lényegében igen, mondhatni megszökött.
-Mondtam, hogy nem lesz jó vége ennek a te mentő akciódnak. - böki oda Nilnek a sebhelyes. - Legalább a kis csaj rendben van?
-Holnapután, már ki is engedik, ahogy utána érdeklődtem. Ma már voltam bent nála, de még aludt. Viszont már nem altatják és az őrséget is megkettőzték. Állítólag már egy másodperc töredéke alatt képesek megadni magukat, ha olyannal találkoznak, mint Miles. - viccelődik James.
-Hahaha. Ez jó James. - kacag fel az óriás, miközben egy kézzel vállon veregeti kollégáját. - Azért nyugtass meg, hogy tényleg megkettőzték az őrséget...
-Mr. Everett és még pár hasonló befolyásos üzletember telefonja után, a rendőrség különleges erőitől is maradtak kint páran, plusz az őröket is, már sok akcióban részt vett ex-zsarukra cserélték. Magam néztem utána.
-Ezt jó hallani. - fújja ki a levegőt Miles.

Mikor Miles, Jax és a kölyök épp indulnának felkészülni az akcióra, Mr. Everett lép színre.
-Hát veled meg mi a bánat történt? Na és hova készültök? - fagy le a köpcös.
-Jax találkozott az "angyallal", ami bezuhant a kísérleti szanatórium területére. - rövidíti le Jax történetét James.
-Na és mi lett a mi maszkosunkkal? - nevet fel Mr. Everett.
-Értesüléseink szerint a maszkos és az angyal két külön személy, uram...
Mr. Everettnek még az a kevés haja is hátra konyul, mintha a szél igazított volna rajta. A köpcös férfi arca most először tűnik leolvashatatlannak, ahogy ott áll mozdulatlanul.
-Uram?
-Jól vagyok, jól vagyok. - rázkódik vissza a köpcös. - Azonban az a név nélküli létesítmény az én legjobb tudomásom szerint CDS finanszírozású, így minden hivatali eljárás kizárva. Semmi kedvem összeakasztani a bajszom a nagy kutyákkal, miközben a rendőrség és a média is próbál szétcincálni. Tehát minden ami ott történik, az kívül esik a hatáskörömön, nem áll módomban segédkezni rajtatok, ha beüt a szar. Javaslok néma behatolást, meg se próbáljatok az ajtón csengetni, maximum igen jó indokkal.
-Hárman csak meg oldjuk valahogy. - tekint Jaxre és Jimmyre Miles.
-Hárman?
-Nil itt marad megjavítani a Kopót Jamesel. - mutat hátra.
-Értem. - böki ki végül. - Aztán el ne basszátok!
Mr. Everett tovább haladásával Jax egy pillanatra előlép közülük.
-Egy zuhany azért belefér ugye? Ebben a véres cuccban, büdösen azért nem szívesen gubbasztanék még egy napot, meg ennék is valamit...
-Azt majd vitetek a kocsiba, te addig fürödj le.

Jax kiválik a csapatból és egyenesen a kabinjába tart, majd egy gyors fürdő után vissza is tér a bagázshoz. Eközben Miles szól az egyik kollégának, hogy intézkedjen étel ügyben.
-A kaja a kocsiban?
-Már elintéztem.
-Akkor mehetünk... - mosolyodik el.

Nil ezalatt Jamesel is megosztja gyanakvását és felvázolja neki az igazi tervét.
-Jax a mi kis Audreynk balesete alatt végig itt volt, ennek utánajártam. - javítja ki James. - Ezt pedig sejtettem. Azonban abban ne igen reménykedj, hogy ma elkészül, még van vele munka. Vidd el ezt a fülest, ezen keresztül csak velem tudsz kapcsolatba lépni és képes minden érzékelhető energiáról jelet továbbítani hozzám. Talán még jól jön...

Nil:
Az Örök Fény irodája előtt Nilt egy kétkerekű járgány fogadja, hatalmas kerekekkel, bőr üléssel, mit már szinte nem is ülve, hanem félig fekve kell vezetni. Nem ritkák az efféle motorok, de meglehetősen egyedi élmény őket vezetni, már ha az ember szereti az ilyet.
Egy fiatal suhanc várja Nilt a járgány mellett, aki minden bizonnyal az iroda egyik munkása.
-Heló! Mr. James kérte, hogy adjam át önnek. - hajbókol a fiú. - Azt mondta, hogy mondjam meg, ez a motor hivatalosan Mr. James tulajdona, így kétszer annyira vigyázzon rá.
Mikor Nil rápattan, szinte egyből érezheti, hogy milyen könnyű egy ilyet vezetni, szinte gyerekjáték. A félig dőlt ülés talán kérdéses lehet a számára, de szinte azonnal választ kap rá, ahogy gázt adva a sebesség szabályosan belelapítja az ülésbe.

Klinika; 17:37:
A forgalom ma kivételesen óriásinak bizonyult, de Nil még így is időben érkezik meg a magánklinikához. Belül ma már egy új, recepciós hölgy fogadja, aki már precízebb, kifinomultabb mozdulatokkal bólint és informálja a férfit Audrey új kórterme kapcsán.
-Ah, már meg is van! Második emelet, tízes kórterem. - mutatja a liftet és a lépcsőt is.
A férfi felérve, már sokkalta több őrbe és rendőrbe futhat, mint tegnap, szinte úgy nyüzsögnek, mint a hangyák. Szakavatott szemek stírölnek, minden sarkot és ezekről már egy szimpla civil is bizton állíthatja, hogy állják a sarat. A kórterem alig van pár lépésnyire, amiből élénk női hang hallatszik.
-Hát, de nem kérek köszönöm! Már mondtam, hogy jól vagyok. - feleli Audrey.
-Azért, ha meggondolná magát, csak szóljon és felhozzuk a vacsorát.
-Majd értesítem, ha megéheznék, köszönöm.
Nil a küszöböt átlépve váltja le a nővért, aki kedves mosollyal az arcán hagyja el a termet, kezében a tálca étellel.
-Szépfiú! - tárja szét a karjait Audrey, egy ölelés reményében. - Már azt hittem, hogy sose látlak téged és a többieket. Ők hol vannak?
Nil fülese, hirtelen hangerőt vált és tisztán kivehetővé válik Audrey számára is.
-A többieknek dolguk akadt kedveském, én pedig még korábban voltam nálad, de még holnap is beugrunk a többiekkel. - szólal meg James.
A hangerő olyan szinten elviselhetetlen a fülhöz közel, hogy Nil akkor jár a legjobban, ha leakasztja magáról és az egyik közeli szekrényre teszi.
-Ezt jó hallani. - mosolyodik el. - Na és te drága? Te neked nem akadt dolgod?
-A látogatáson kívül, a te kis hősöd válaszokat is szeretne. - konferálja fel a szaki. - James kiszáll.
-Tehát tudni akarod mi történt, ugye? - veti rá ártatlan szemeit. - Volt egy informátorom, aki azzal hitegetett, hogy tud pár dolgot a mi kis angyalkánkról. Nem messze a Rókalyuktól egy Fészek nevű lebujban kellett volna találkoznom vele, a neve egyébként Egér. Nem valami sokatmondó, de nesztelen és a legrondább helyeken is feltalálja magát.
A lány egy pillanatra belemerül az emlékeibe Egérrel kapcsolatban, majd rögvest folytatja.
-Sajnos Egér nem jött el a találkozóra és a tulajdonos is trófeának nézett engem, aminek az lett a vége, hogy betörtem az orrát. Egy kis ideig visítozott, mint egy kis malac, aztán jöttek a barátai, akik hozzá hasonló kocsmatöltelékek voltak, de azért meglehetősen sokan kiálltak mellette. Párat sikeresen a földre küldtem, de az egyik surmó hátulról fejbe vágott. - vakarja meg a tarkóját. - Valami olcsó és kietlen raktárban tértem magamhoz, ahol már csak ez az angyal várt rám. Elém hajította Patkány fejét és...és...
Újabb szünet következett. Ezúttal hosszabb és keserűbb, mint az előző. A lány kezei remegtek, miről látásmód még neki sem volt tudomása. Lassan letekintett a kezeire, melyek láttán alábbhagyott a remegés.
-Nem bántott. Önszántából nem. - rázta meg a fejét. - Azt mondta van egy maszkos barátja, aki segít neki, hogy megtisztítsa a várost a gúnytól. Zavart volt és dühös. Azt állította, hogy a papok gúnyt űznek belőle és a népéből, az angyal ábrázolásaikkal és erre a barátja hívta fel a figyelmét. Nem igazán hittem neki, így az első adandó alkalommal, mikor magamra hagyott megpróbáltam elmenekülni. Fejjel lefelé megláncolt, szerencsére volt nálam egy tolvajkulcs, amivel kitudtam oldozni magam. Pár utcát tudtam szaladni, amiből csak annyira emlékszem, hogy valahol a Nyomornegyedben lehettem. Futottam, ahogy bírtam, de egy kéz felkapott és már repültem vele együtt. Sikítottam, kapálóztam, de egy kézzel is játszi könnyedséggel tartott a levegőben. Egy idő után viszont megelégelte és elengedett. Onnantól, már csak a falra emlékszem, majd a sötétségre.
Audrey hangja elcsuklik, közben a nővér lép újból a szobába, ezúttal egy doktorral az oldalán.
-Na, hogy van a mi kis betegünk? - érdeklődik egy jegyzettömböt markolászva.
-Remekül doktor úr, remekül. - mosolyodik el. - Mikor mehetek haza?
-Holnap délben a saját felelősségére haza engedem, de kerülje a fizikailag megterhelő tevékenységeket.
-Hurrá! - emeli kezeit a magasba! - Hallod szépfiú? Ne kerülj bajba, mert holnap már én is szemmel tartalak.
-Viszont a látogatási időnek hatkor vége, így meg kell kérnem uram, hogy a holnapi nap folyamán reggel még bejöhet, illetve, ha kívánja délben már el is jöhet a hölgyért. Amennyiben a hazaút megoldása problémás, a hazautat is biztosítjuk Miss Pine számára. - igazítja meg a szemüvegét.
-Úgy látszik búcsúznunk kell szépfiú. - Nyom egy csókot Nil arcára. - Azért ne búsulj, holnaptól már szemmel tartalak titeket! Ezt add át Jamesnek is!

Nil gyorsan távozik a Klinikáról, de még hátra van Lou kocsmájra. A férfi többet szeretne megtudni Jaxről és hogy miért is hagyta ott a fegyverét. A motorjára felpattanva gyorsan repesztve halad River Road irányába.

19:13 - Lou kocsmája:
Belül már ismerős illat és talán még ismerős arcok is fogadhatják, ha járt már itt. A lebuj még mindig tele van emberekkel, bár a kora esti órában ez egyáltalán nem meglepő.
A fegyver gyorsan előkerül, egy hosszú asztalon fekszik az egyik hátsó beülőnél, előtte egy kissé kopasz, nyurga férfi ül magában. Ahogy Nil megközelíti a férfi szó nélkül int a csaposnak, hogy töltsön az új vendégnek is egy kört, majd Nilnek is int, hogy foglaljon helyet. Míg az ifjú Anarchos helyet nem foglal, a férfi maga elé meredve vakargatja a körszakállát. Egy fiatal pincérnő gyorsan melléjük is lép egy pohár whiskyt tolva Nil elé, majd a nyurgának is tölt egy pohárral.
-Ezért jöttél, ha jól sejtem... - biccent a fegyverre. - Most már magunkra hagyhatsz kedves.
A pincérnő azzal a lendülettel sarkon fordul és visszatér a pultba.
-Vicces, hogy ti fejvadászok nem bíztok meg egymásban. - rázza meg a fejét, halk nyelvcsattogás kíséretében. - A technikusotoknak meg üzenem, hogy a fegyvereiteket meglehetősen könnyű lenyomozni. Mire elkészítettem magamnak egy teát, már meg is volt a pontos helyszín.
Nil közben észreveheti, hogy a férfi mindkét kezét és nyakát tetoválások borítják, de a talpig fekete ruházata, valahogy elvonja róla a figyelmet. Ahogy az is feltűnhet, hogy meglehetősen furán ejti az R és a H betűket.
-Hívj csak Angusnak. Ezer néven ismernek, a sajátomat pedig már rég hátrahagytam. - kortyol bele a whiskybe. - Tudod-e mivel foglalkozom? Csak költői kérdés volt, persze hogy nem. Inkább megmutatom. Gyere!
Angus egy gyors hörpintéssel issza ki a whiskyt, majd biccent új társa felé, hogy szintén tegyen így.
-Nem kell félni, ha az életedre kívánnék törni, sokkalta kreatívabb módszert választanék... - húzza mosolyra a száját.
Most először látszódik a férfi szeme, ahogy az is, hogy vak. Műtéti megoldással persze, valamiféle félkör alakú gépezetet helyeztek a szemöldöke alá, talán vagy két milliméternyi hosszúságú, de azért kivehető. A szeme színe is túlságosan kék, szinte már mesteri, ahogy a pislogása is gyorsabb egy átlag embernél. Annyi bizonyos, hogy ha régen nem is, most már biztosan lát.
Lou kocsmájából kiérve, a férfi gyorsan megpillantja Nil böhöm motorját, min jót szórakozik.
-Ez egyszemélyes, az enyémmel megyünk. - vesz elő a zsebéből egy apró kapcsolót, mit a megnyomását követően, röpke két perc alatt meg is érkezik egy lesötétített kétszemélyes autó. Hosszúkás, az ajtók maguktól feltárulnak, a volán mögül egy inasszerű nő pattan ki, aki szó nélkül adja át a kormányt és sétál el.

20:30 - Nyomornegyed; Kas:
Hosszú idő után megérkeznek a Nyomornegyedbe. A férfi feltehetőleg jó párszor a kerülő utakat választotta, mintha félne attól, hogy követik. A kocsi azonban végül megáll egy magas és leginkább üresnek látszó tömbház parkolójában.
-Hozhatod a saját fegyvereidet, de ha én letudtam őket nyomozni, bárki más is letudja. A csomagtartóban van saját választék, biztos találsz kedvedre valót. Ne aggódj a bemérés miatt, a kocsi mozgásban marad, valaki perceken belül felveszi, amint mi kiszállunk. - néz felhúzott szemöldökkel Nilre, miközben egy gombnyomással kinyitja a csomagtartót.
A kocsi hátuljában az emberben feléledhet a nosztalgia faktor: AK47-esek, Magnumok, M4A1-esek és pár MP5-ös és két Glock is található.
-Ahogy mondtam nem kötelező innen választani, ha jobban bízol azokban, felőlem maradhatsz azoknál is. - Vonja meg a vállát. - Viszont mialatt körbevezetlek, bekapcsolok egy jelzavarót, ha a sajátjaid mellett döntenél.

Miután megtörtént a felszerelkezés, a férfi útnak indul két blokkot előre, ezalatt húsz perc némaság következik, ugyanis nem tesz fel kérdéseket, ahogy nem is válaszol rájuk.
Hamarosan megérkeznek a Nyomornegyed, talán egyik legkietlenebb lakókomplexumához, mivel szemben viszont már nagyban zajlik az élet. Zene visszhangzik végig az utcán, a levegőt hullaszag és füst járja át.
-Mienk az üres, azzal szemben. - biccent a túloldali tömbház felé, majd belép az ajtón. Belül pár hajléktalanon és fetrengő drogoson kívül nem sok mindennel találkoznak, ahogy elindulnak az épület tetejébe. A legtetején már előfordul egy két aktívabb narkós, de mindegyik inkább félrenéz az új jövevények láttán. - Ezek ártalmatlanok. Tudják hová kell tekinteni, ha felfegyverzett embert látnak.
Még pár lépcső következik, míg végül felérnek a tetőre. Az ajtó hangos nyekkenéssel nyílik ki és szakad le, de az épület tetején egy lélek sincs. Nem sokkal távolabb, viszont egy mesterlövész puska várja Angust és Nilt.
-Pillants bele. - int neki a férfi.

A mesterlövészpuska, már egy beállított szobára néz, amiben hat ember foglal helyet. Valamiféle fejesek lehetnek, nem mindegyik tűnik bűnözőnek vagy fosztogatónak, de a többségük minden bizonnyal annak mondható.
-Hat célpont. - morogja Angus majd egy hatalmasat köp oldalra. - Ha leszedsz egyet, válaszolok egy kérdésedre bármivel kapcsolatban. Legyen az bármelyik társad mostani cselekedete vagy múltja, de akár az ügyetekkel vagy velem kapcsolatban is kérdezhetsz. Jól jegyezd meg! Egy halál, egy válasz...

Nilnek nehéz döntést kell hoznia, hogy kíváncsi-e annyira társaira, az ügyre vagy bármire, hogy áldozatot hozzon érte, ez esetben szó szerint. A döntés az övé.

A hat célpont:
-Fekete férfi; fehér öltönyben: Feltehetőleg egy banda fejese, de akár egy nagymenő díler is lehet. Úgy a harmincas évei végén jár, nyakában arany nyaklánc és épp füvet szív, egy szintén fekete nőt átkarolva.
-Fekete nő; laza öltözékben:Ruházata alapján elegáns, talán az előbbi férfi barátnője vagy felesége, de akár egy drágább prostituált is lehet. Talán harmincnak, ha kinéz. Hangosan nevet, minden hozzá intézett szón.
-Fehér férfi; szöges bőrdzsekiben: Fosztogatónak vagy zsoldosnak néz ki, meglehetősen agresszív természet. Épp néhány kiürült üveget dobál az épület előtt kuporgó hajléktalanokra.
-Fehér férfi; derékig érő hajjal; laza kosztümben:Róla érezhető, hogy orgazda. Mások tulajdonának értékesítéséből származik a vagyona és szemlátomást jó barátja a zsoldosnak. Felételezhető, hogy ő az ész kettőjük közül. Egy szivart szív az erkélyen üldögélve.
-Fehér nő; ócska ruhában: Drogos. Az orra még mindig fehér, a nem rég felszívott portól. Ennek ellenére határozottan áll és nézelődik, talán az ő lakása lehet. Egyéb következtetés nem vonható le róla.
-Fehér férfi; méreg drága öltönyben: Feltehetőleg ex-zsaru, legalábbis ahogy ide-oda tekinget, a bajt legkisebb forrását keresve annak tűnhet. Mellesleg ő az egyetlen, akiről azonnal látható, hogy fegyvert hord magánál. Egy modern pisztoly lóg az övén. Látszólag nem szórakozásból múlatja ott az időt.


Jimmy:
Mire rendesen felszerelkeznek és bepattannak a furgonba, James, már át is küldi a pontos címet. Miles vezet szokás szerint, Jax pedig hátul foglal helyet egy hosszú tálcányi étellel felszerelkezve.
-Már annyira itt volt az ideje! - szimatol bele.
-Próbáltam mindent hozni, az egyik szatyorban melletted még vega kaját is csomagoltattam. - vihog az óriás.
-Azt inkább kihagyom, kösz. - harap bele egy újabb falatba.

17:28 - New Town; Kísérleti Szanatórium:
Miles egy utcával lejjebb parkol le, majd a motort leállítva keresi a többiek tekintetét.
-Hogyan tovább?
Jax, még mindig pár édességgel tömi magát, mostanra már csak puszta szórakozásból.
-Egy utcával lejjebb lőttem ki az egyik szárnyát, pontosabban valami kütyüt rajt, amitől elvesztette az egyensúlyát és az intézet hátsó részébe zuhant. Pontosabban valahová a hátsó, leégett blokkba. - harap egy nagyot a sütibe, majd teleszájjal folytatja. - Persze gondolom azóta megtalálták, ezek a fickók nem tűnnek hülyének, pláne, hogyha tényleg a CDS bizalmát élvezik.
-Nem bízol Mr. Everettben? Na meg tulajdonképpen kinek a vére volt rajtad? - érdeklődik Miles.
-Egy civilt telibe trafált a ti angyalotok és mivel a tag kipurcant, én pedig még éltem, pajzsként kellett használnom... - fejezi be az evést.
-Ez undorító... - szörnyülködik Miles.
-Tudom, de mind teszünk undorító dolgokat azért, hogy élhessünk... - hajtja le a fejét.

Lassan a rádió is felreccsen és James érdeklődik a jelenlegi helyzetről.
-Mi a helyzet srácok? - recseg a rádió. - Megoldottátok már az ügyet?
-Nagyon humoros, mint mindig James. - szól vissza a behemót.
-Átszkenneltem a környéket, elég jól fel vannak vértezve zavaró berendezésekkel, mivel csak pár métert tudtam haladni a kerítésükön belül, mielőtt megszakadt volna a letapogatás. A drónokkal pedig már meg sem merem próbálni, fegyveres őrök állnak a kerítésen belül, könnyű célpontok lennének.
-A Kopó megoldaná a helyzetet. - kezd töprengésbe Miles.
-Meg bizony, de még nem áll készen a feladatra. Valahogy át kéne férkőznötök a kerítésen, de az első kerítésen belül található még egy, ami már elektromos...
-Na és, ha kiütnék mondjuk három tárolót? Mennyi időnk lenne a bejutásra, mielőtt visszajönne az áram? - teszi fel a kérdést Jax.
-Ez érdekes feltevés..., azonban egy utcában, csak egy ilyen nyilvános energiatároló található, az összes többi elzárt vagy rejtett általában.
-Én megoldom, volt már szerencsém hozzájuk, tíz perc alatt megtalálom és hatástalanítom őket. - húzza ki magát Jax. - Ebben legalább tudok segíteni. Az ilyen titkos létesítmények esetében, általában egy szimpla és olcsó magasfeszültségű kerítéssel szokták megoldani a behatoló problémát, a többit pedig az őrökre bízzák.
-Sokat tudsz az efféle betörésekről... - tapogatózik Miles. - Azonban megbízhatunk benned?
-Volt már részem ilyesmiben, ha erre vagy kíváncsi. Ez pedig nem igazán bizalom kérdése, de ha lekapcsolom az áramot a világítás is kialszik, tehát lesz biztosítékotok afelől, hogy nem verlek át titeket.
-James igaz ez? - néz a rádióra.
-Cáfolhatatlanul. Ha megtalálja a tárolókat, lehetőségetek lesz behatolni a kerítés egy gyenge pontján, gyors meg is keresem a leggyengébbet, egy pillanat.
-Te mit szólsz kölyök? - néz Jimmyre Miles. - Szerinted jó terv?
-Na megvagyok. - csatlakozik be James a kölyök válasza után. - Van tőletek úgy háromszáz méterre keletnek egy rés, ahol könnyedén bejuthattok. Az őr járőrözik, ahogy egy utcai kameráról most rálátok, úgy tűnik nem mostanában tér vissza.
-Akkor itt az idő. - pattan fel Miles. - Te csináld az áramot, mi Jimmel a kerítésnél leszünk. Amúgy te, hol fogsz bejutni?
-Ahol épp lehetőségem lesz rá, talán úgy ötven méterre tőletek. - reagál gyorsan Jax, majd futva indul el a tárolók keresésére.
-Kívánj sok szerencsét, James. - szalutál a rádiónak a behemót.
-Sok szerencsét srácok, térjetek haza épségben. James kiszáll. - halkul el a rádió.

Miles és Jimmy könnyedén átmássza az első kerítést, majd a második előtt várniuk kell. A következő kerítésen, szinte szemmel látható az áram vonulása, persze ez csak puszta délibáb, de azért érezhető. A lámpák még világítanak, így Jax még nem végzett.
-Gyerünk már, így a fényben megláthatnak. - morgolódik Miles.
Egy percen belül minden elsötétül, mire a behemót kézjellel int a kölyöknek, hogy haladhatnak.
-Nyomás! Nincs sok időnk... - pattan fel a kerítésre.

A mászás lassan halad, főleg Miles számára, akinek testtömege jócskán megnehezíti a négy méter magas kerítés átmászását, pláne minden nesz nélkül. Jax már fel is bukkan kissé odébb, ahogy macskaszerű lépteivel, halkan száguld a kerítés felé és egy pillanat leforgása alatt már át is mássza azt. A következőt Jimmyvel egy időben mássza át, majd veti magát rögvest hasra a túloldalon.
Miles a kerítés tetején ülve mozdulatlanná válik, ami elsőre érthetetlennek tűnhet. Azonban a következő pillanatban két őr sétál el alatta, akik épp kiszöktek egy cigiszünetre a pillanatnyi áramkimaradás alatt.
-Gyakrabban is lehetne áramszünet. - mondja az egyik.
-Így sincs semmi dolgod abban a kurva toronyban! Egész nap csak ülsz és bagózol a semmibe meredve. Én majdnem megszakadtam, miközben hátra kísértem két csapat bolondot. - feleli a társa.
Miles verejtékezve kapaszkodik a kerítésen, miközben fejjel biccent Jimmynek, hogy hatástalanítsa az alatta állókat. A kölyök ennek eleget tehet, de Jax is gyorsan odaérhet, ha a helyzet úgy kívánja.
Az őrök lerendezésével, Miles nagyot fújva teszi át a másik lábát is a területre és kezd mászásba. Azonban a lámpák kigyulladnak és a kerítés észvesztő tempóban kel új életre. A férfi egy ideig még kapaszkodik, majd mielőtt elengedné a kerítést az még átszalad rajta. Miles remeg a sokktól, majd egy hatalmas szikrát követően átrepül Jimmy felet és egyenesen a földre zuhan.
Eközben lámpák fénye gyúl ki a közelben, melyek ide-oda cikáznak és egyre közlednek. Itt-ott kutyaugatás hangja hallatszik, mire Jax rohan oda a kölyökhöz.
-Ezt vedd be. Nem cián bazd meg, gyors vedd be, míg nem késő! - dugja le a tokrán, esélyt sem adva a kölyöknek, hogy védekezzen. - Majd később megköszönöd. - lép hátra.
Még egy perc sem telik el és már Jax odalába is fúródik egy lövedék. Az ifjú remegve borul össze és még a földön is rázkódik. Még annak a lehetősége is fennáll, hogy lenyeli a saját nyelvét, mivel úgy tűnik allergiás reakciót váltott ki a lövedékben található anyag. Miles teste eközben élettelenül fekszik pár méterrel arrébb, valószínűleg újraélesztésre szorul.

A kölyöknek csupán másodpercei vannak, hogy eldöntse melyik társának segít, mielőtt őt is eltalálja egy kábító lövedék.

Posted by: Jimmy Latoya Aug 14 2015, 12:08 PM
A klinikán történtek után, ahol – később, lehiggadva, már nem lelkesedve az ötletért, - elfogadtam Milles kihívását és végig néztem, ahogy Nil ismételten kiad magából valami fontos információt a gépkezét illetően és kifejtette androidos ötletét, ami persze nem volt ördögtől való, Mr. Everett is leszögezte, hogy akármit is csinálunk arra számítsunk, hogy ő többet nem tud kihúzni minket a szarból. Ez azt jelentette, hogy nekem és Nil-nek semmiképpen nem célszerű zsarukézre jutni, mert azt nem úsznánk meg pár nap fogdával az tuti. Nálunk az életfogytig sem hiszem, hogy opció lenne.

Harmadik nap – Harag

Jax beszédelgése az Irodába és a története azonban ismét felkavarja a maszkos eltűnését követő állóvizet, mert úgy néz ki, hogy új nyomot találhatunk, sőt talán még jól is jön nekünk, ha kiderül a maszkos vagy maszkosok, mert nagyon úgy néz ki, ha hinni lehet a véres Jax-nek, hogy több van belőlük, nem egy brancsba tartoznak az „angyalokkal”. Bár az cseppet sem biztató, hogy ő sem akarja a vendég szeretetünket élvezni, ahogy társamat elnézem.
Közben Nil is szövögeti a maga terveit, amiben az elterelés feladatát szánja nekem és aminek én nem túlzottan örülök, hiszen nyilvánvaló, hogy sem a maszkos, sem az angyal nem kispályás és még csapatban is meggyűlt velük a bajunk, nem, hogy egyedül szálljon szembe velük.
Viszont a mi feladatunk sem tűnik sétagaloppnak, ráadásul megint csak megszegjük Mr. Everett-nek tett ígéretünket, hogy nyugton maradunk a seggünkön.
Miután tisztázódott, hogy Audrey jól van és megfelelően őrzik is, bár nem hiszem, hogy a maszkos vagy bármelyik haverja oda menne vissza, de hát nem tudjuk még pontosan miért, hogyan is sérült meg a lány, addig jobb a békesség, el is kezdünk készülődni, vagyis csak kezdenénk, mert végszóra beesik a Főnök.
- Eszünkben sincs a főbejáraton kopogtatni, uram, jó nekünk a hátsó ajtó is és szerintem a CDS ebeket is el lehet terelni némi félrevetett csonttal. – tettem hozzá, miután túltettem magam a meglepődésen, hogy a férfi nem üvöltötte le a fejünket, amiért ilyen akcióra készülünk, hanem inkább csak tanácsokat adott.
Azt is tudomásul vette, hogy Nil marad, de azért nem tartottam annyira naivnak, hogy ne sejtsen belőle valamit, hogy miért nem veti magát az angyal után, de ha sejtette is valamit, megtartotta magának.
Míg Jax elmegy rendbe szedni magát, én pár fegyvert veszek magamhoz, a szokásos, kezemhez nőtt Glock-ot pár tartalék tárral, aztán kis testvérét a Luger zsebpisztolyt, amit a bokámra szíjaztam, a derekamra hátra pedig egy túlélő kés került, ami sokoldalúsága miatt tetszett meg.
Mire a kocsihoz érek a többiek ott vannak és miközben Jax tömi a fejét, Milles hathatós sofőri szolgáltatásának már úton is vagyunk az ominózus intézmény fel.

New Town; Kísérleti Szanatórium:

Miután megérkeztünk, akkor vetődött csak fel, hogy talán valami terv is kéne, igaz, mivel nem sok infónk volt azon kívül, amit Jax elmondott, hogy hol és hogyan lőtte le az angyalt, amiből eléggé sejthető, hogy talán még is csak valami gépezet, minimum a szárnyait működtető dolog, nem is nagyon készülhettünk előre. Na meg a helyszín is sokat nyoma latban.
- Látszik, hogy nem a Nyomornegyedben nőttél fel. – vonom meg a vállam az élő pajzs hallatán, ami egy egy nagyobb tűzharcban ott nem ritkaság. – A halottnak már olyan mindegy, nem? Azonban megvédheti a még élőt. – tettem hozzá, bár nem voltam a gyilkolás híve, de gyakorlatias annál inkább.

Aztán jön a fekete leves, méghozzá James híreinek következtében, bár ha belegondolunk, hogy ez egy CDS bázis, ahol ki tudja miféle titkokat rejtegetnek, akkor nem meglepő ez a védelem, csak épp nekünk nehezíti meg a dolgunkat, pedig nem panaszkodhatunk a háttértámogatás tudásával kapcsolatban.
- De ezek szerint az már biztos, hogy jó helyen tapogatózunk. – jegyzetem meg, hogy legyen valami jó hír is. – Ezek szerint, ha be is jutunk, vakrepülés lesz. – tettem még hozzá kissé gondterhelten, mert azért jó lett volna tudni merre keresgéljünk. – Nem kicsi ez a hely.
Kopó kiesik, ahogy hallom és a második elektromos kerítés pedig csak fokozza a bejutás nehezítését.
- Hát ez remek! –sóhajtok, de aztán felélénkülve nézek Jax-ra, aki most úgy látszik elemében van.
Na nem mintha ettől kevésbé gyanakodtam volna rá, de míg hasznunkra van, addig övé a figyelmem.
- Hogy a fenébe találod meg őket ennyi idő alatt? – tettem fel a kérdést, de hallhatóan Milles is osztozott a kétségeimben.
Azonban abban igaza van a férfinek, hogy a sikeréről könnyen meggyőződhetünk, hiszen, ha elalszanak a fények, akkor áram sem lesz a kerítésben és ezt James is megerősíti.
- Részemről rendben, másként aligha jutnánk be, főleg nem gyorsan. Ha meg sokáig tökörészünk, akkor könnyen eltüntethetnek minden nyomot. – válaszolok Milles kérdésére egy kis töprengés után. – És pont ez lett volna az egyik kérdésem James-hez. – intek a rádió felé, mikor abból felhangzik a férfi hangja és jelzi mire számíthatunk az őrök részéről.
Mivel amit lehetett lebeszéltünk, most már csak a megvalósításon volt a sor.
- Kösz James! Igyekszünk!
Ellenőriztem minden fegyverem a helyén van-e, aztán követtem Milles-t a kerítés kijelölt pontjához, ahol simán átmászunk az első kerítésen, de onnantól várnunk kell és ezen az aránylag nyílt placcon elég idegesítő tud lenni.
- Ha nem sikerül neki, vissza kell vonulnunk. – értek Milles-sel egyet, de végszóra elsötétül minden.
Nem kell biztatni, már pattanok is és lendületesen lököm fel magam a drót tetejére, majd félútról már vetem is le magam. Igazán van gyakorlatom az ilyesmiben.
A nagydarab társamnak már nem megy ilyen könnyen és már Jax is felbukkan nem messze tőlünk, mikor még Milles mindig a kerítéssel küszködik.
- Gye…….- akarom megsürgetni, ahogy azt látom, hogy mintha tériszonnyal küszködne, megáll a tetején, de aztán én is hasra vetem magam, mint Jax, ahogy meglátom az őröket, aki szerencsére jobban örülnek a kényszerű pihenőnek, mint, hogy nagyon figyeljenek, így simán elsétálnak a kerítésen ragadt férfi alatt.
Viszont csak idő kérdése, mikor néznek fel, ezért egyetértően visszabiccentek, mikor Milles meg szeretne szabadulni tőlük. Én meg Jax felé villantok egy invitáló pillantást, hiszen most elég egy hangos szó és lebukunk, így szerencsésebb, ha egyszerre csapjuk le a két fickót, ami szinte pillanatok alatt meg is történik. Szerintem azt sem tudják mi szakadt rájuk, máris aléltan feküdtek egy bokor alatt. Milles máris folytatja az útját, de valaki gyorsabb volt az áram visszakapcsolásában, mint gondoltuk és sajnos társunk ne ér le időben.
Milles rángatózni kezd és aztán egy nagy csattanással vágódik le a földre, majd válik mozdulatlanná.
- Hogy az a……Milles! – szisszenek fel és ,ár mozdulnék, mikor megjelennek a kereső fények és a kutyaugatás sem biztat semmi jóval.
Tudom, hogy el kell tűnni innen, de mi lesz akkor Milles-sel?
Feszülten ugrok fel, ahogy megjelenik Jax, aki se szó, se beszéd erőteljesen a torkomra nyom valamit, amit önkéntelen nyelek le, miközben majdnem leharapom az ujját.
- Baszd meg Jax! Mit művelsz? – csattanok fel, de fojtottan, hiszen nem szeretném felhívni magamra a figyelmet, azonban fogalmam sincs mit akar ezzel a szerrel, amit belém tukmált.
Ha abban reménykedtem, hogy talán lesz rá mód, hogy ketten kivigyük innen Milles-t, hát akkor nagyot tévedtem, mivel a következő pillanatban Jax a földön fekszik egy lövéstől eltalálva és úgy rázkódik, mintha epilepsziás görcsöt kapott volna. Láttam már ilyet, mikor valaki nem jól reagált a zsaruk kábító lövedékére. Nem játék az ilyen, akár bele is lehet halni.
Azonban Milles is ott fekszik nem messze tőlem, ő egyáltalán nem mozdul, az áram valószínűleg megállította a szívét. De elég nagydarab marha, hogy talán túlélje, csak kis segítség kell neki.
Azt hiszem nem kell túl magyarázni, hogy miért őt választottam elsőre. Még nem kaptak el a fények és talán még lesz időm Jax-ra is.
Most azonban Milles-hez ugrottam és nagyot vágtam a szíve felett a bordáira, ha kellett jó párszor.
Azonban sem Jax-ra nem maradt időm, sem arra, hogy lássam használt-e a „kezelés” Milles-en, mert egy kábító lövedék engem is megtalált és nem spórolták ki belőle az anyagot.
Először csak teljes testemben lezsibbadtam és mozdulni sem tudtam, aztán még elmosódottan láttam a felém közeledő mozgást, ahogy Milles-re zuhantam, majd se kép, se hang.
~ A francba! ~


//bocsi Jax-től, de hát ő nem barát.....egyelőre biggrin.gif//

Posted by: Nil Dryden Sep 9 2015, 08:55 PM
Végső Menedék Klinika:

- Mást nem is igen tehetnénk- Bököm oda Mr Everett megjegyzéséhez, bár tény valóban elég jól összekovácsolódtam ezzel a kis csapattal. Miles és Jimmy beszélgetésébe nem szólok bele. Minden esetre megosztom a saját véleményemet, ami bár nem biztos, de kezdem úgy érezni hogy nem egy emberrel állunk szembe. Kis prezentációnak megmutatom a kezemet is, mely már nem a sajátom, de kevesen tudják hogy az a részem már nem hús és vér. Miles szavaira csak megrántom a vállamat.
- Nem én kértem ezt a kart, de pótolni kellett amit elvesztettem. - Felelem majd James felé fordítva biccentek neki.
- Protézis, könyöktől lefelé. A felvételinél nem mondtátok hogy az hátrányt jelentene - Felelem egy apró sötét mosollyal, azonban mivel még rengeteg dolog áll előttünk ideje kicsit kifúni magunkat, mert ennek a nyomozásnak még korán sincs vége. Mr Everett figyelmeztet is hogy ezt a rejtélyt már nekünk kell megoldanom, gyanítom nem kevés szívással fog járni, szóval ideje rákészülni,

A harag.

Másnap elég kellemetlen meglepetésben részesülünk, mikor Jax megjelenik. A vér egy dolog, de az infók amiket megoszt velünk felettébb aggasztóak. Tegnap még fele ennyire bonyolult nem volt ez az ügy, szóval ideje lenne hogy a végére járjunk mielőtt megint valami meglepetés ér minket. A fickó ércelődésére csak sercintek egyet majd megvonva a vállamat felé fordulok.
- Szerintem meg nem is lett olyan rossz. Audrey jól van ez a fő, a fickóból pedig kétlem hogy akár mi akár te kiszedtél volna valamit, már bocs de nem tűnsz profi vallatónak. Ameddig kint van legalább követhetjük és így egyszerűbben megtudhatjuk mi a francot akar. Talán képes rá hogy hibázik - Legalábbis én ebbe bizakodok, de kétlem hogy Jax osztaná a véleményemet. Minden esetre van egy tervem, de ehhez most egyedül kell mennem. Biztonságosabb, na meg valamiért kellettem neki, szóval bármit is tervez még nem sikerült megvalósítania a maszkosnak. Jimmy-t félre vonva beavatom őt némileg a tervembe, bízom benne és ismerem annyira hogy tudjam egyedül is helyt fog állni. Na meg ott van Miels is őt pedig nem könnyű padlóra küldeni. Az egyedüli kétségeim még mindig Jax irányába vannak. Túlságosan zavaros ami ez a fickó körül folyik, bár lehet csak bennem kezd egyfajta paranoia létre jönni. Minden esetre mielőtt a csapat útnak indulna, olybá tűnik Mr Everett is megérkezik. Egy pillanatig felmerül a kétség hogy ennek tervnek most lőttek, de szerencsére az öreg agyát ugyan úgy cseszi az ügy mint a miénket.
- Van egy olyan érzésem, hogy a csapat megoldja majd. Ha a korházt túléltük egy kis betörés már semmi, a CDS meg megba.... akarom mondani megcsókolhatja a hátsónkat - Vetem oda egy fura ravasz mosollyal az arcomon. Persze nem akarok én itt kuksolni, így miután búcsút intettünk a csapatnak és Mr Everett is távozóra fogja, ideje hogy bevonjam James-t is abba hogy mire készülök.
- Remélem, hogy nem lesz szükségem segítségre de igen... még jól jöhet. A kopót pedig értem, de azért próbáld meg össze rakni. Ha a maszkos nem adja fel a terveit, nem hinném hogy a csapatból bármelyikőnk padlóra tudná küldeni. - Húzom el a számat, és már el is indulok kifelé, ezzel elbúcsúzva Jamestől. Első megálló a korház lesz, muszáj nyomoznom kicsit, mielőtt megint fejest ugranék valami szarságba. Szerencsére James volt annyira jófej , hogy még a saját kétkerekűjét is nekem adja. A fejemre csúsztatva a fülest egy vigyorral bele is szólok.
- Kényelmes a "Verdád", gondolom buknak is rád a csajok James, és ne félj egy karcolás se lesz rajta - Mondom, s egy nagyobb gázfröccsöt adva neki elindulok a korházba.

Korház

Szerencsére ezzel a kis döggel jobban tudtam közlekedni mint egy nagyobb járművel , így túlságosan nagy dugóba se keveredtem. A korházba viszont azonnal feltűnik, amit Mr Everett már említett is, miszerint most kétszer olyan jól őrzik a helyt. Remélem ezek a kopók megbízhatóbbak, nem most kéne hogy a mi kis amazonunk valamilyen merényletet szenvedjen el, amikor már visszahoztuk a halál torkából. Miután megkaptam az útbaigazítást, már a folyosóról meghallom az ismerős hangot amire csak elvigyorodok, s ez a mosoly ki is tart mikor belépek a korterembe.
- Tedd is helyre őket - Mondom még mindig visszafogott mosollyal, majd beljebb lépve még körbe is fordulok, hogy megszemlélhessen.
- Teljes életnagyságban. És ne aggódj, nem vagyok az az eltűnős típus. Jó egyben látni - Mondom, és már felelnék a többi kérdésre is, mikor James jelentkezik be, de olyan hangerővel hogy azonnal lerántom a fejemről azt a szart.
- Picsába.... - Sziszegem, félig meddig hunyorogva még a hangos beszédtől, majd leteszem az egyik szekrényre a fülest.
- Látni akartam jól karban tartanak e, na meg amit James már ellőtt - Mondom kicsit morogva a mikrofon felé, jelezve hogy nem kéne elspoilerezni a meglepetésem. Minden esetre Audrey eléggé nyíltnak tűnik, de amit mond cseppet sem bíztató. Látom hogy miként reagál , és hogy fájdalmas neki a téma, de muszáj minél többet megtudnom, amikor végez a történettel, gontterhelt arccal sóhajtok fel.
- Ez az egész ügy egyre bonyolultabb. Minden esetre örülök hogy sikerült megúsznod a dolgot, de máskor ne kóborolj saját szakálladra ilyen helyeken, inkább hívj erősítést- Teszem hozzá, egy kisebb mosollyal. Megkedveltem a lányt, kár lenne érte ha meghalna.
- Az angyallal azt hiszem nem lesz több baj. Jax elméletileg kicsinálta a rohadékot, ha nincs több akkor talán a történetnek ezt a részét kihúzhatjuk. Miels és a többiek éppen most indultak el megvizsgálni a hullát, hátha többet tudunk. Biztos angyal volt? Nem lehet hogy valami spéci ruhás fickó ? - Még mindig ateista vagyok, nem hiszek se istenben se ördögben, emiatt is vagyok ilyen passzív a témát érintően.
- Maga aztán kész ünneprontó doki - Felelem ravasz mosollyal, mikor az orvos megérkezik, és közli hogy vége a látogatásnak. Audrey fele még egy mosoly ejtek, az arcra csókra, majd finoman a vállára is teszem a kezemet.
- Átadom, ami meg téged illet, gyógyulj meg. Engem meg ne félts, szeretem ha nyakamon a baj - Intek istenhozzádot, majd nyugodt léptekkel lépek ki a teremből.

Lou kocsmája

Nemsokára már Lou kocsmája felé veszem az irányt. Nem most vagyok itt először, ismerem a helyet, így nem lepődök meg azon ami fogad. Azon viszont már annál inkább,hogy a fegyver nyomkeresője ehhez az igencsak különös pacákhoz vezetett. Mintha már várt volna, mi a fészkes fene folyik itt?
- Miért van egy olyan érzésem hogy számítottál a társaságra? - Teszem fel halvány mosollyal a kérdést. Nem ismerem a pasast de ami még érdekesebb, hogy a szavai alapján nem is tudom eldönteni kinek az oldalán állhat. Lehet akár egy maszkos is, maszk nélkül az utcán nem ismerném fel azt a rohadékot.
- Nem igazán bízok olyas valakiben aki kétesebbnél kétesebb körülmények között tűnik fel, illetve el . - Hagyom annyiban, a technikusnak szánt üzenetet pedig nem kell átadnom, James adásban van szóval jól hallhat mindent. Leülve a helyemre iszok egy kortyot az italból, kíváncsi vagyok hova fog kilyukadni ez a beszélgetés, de van egy olyan érzésem hogy ez a tag okkal várt engem. Természetesen megfigyelem a külső jegyeket. Tetovállások, fekete öltözék, vagy valami alvilági figura lehet , vagy volt katona franc se tudja.
- Miből gondolod Angus hogy érdekel az amit csinálsz? Én egészen más dolog miatt jöttem ide - Felelem nyugodt hangon, de ha valami magyarázatot ad erre ami felkeltheti az érdeklődésemet természetesen követem. Az már cseppet sem tetszik hogy más járgánnyal kell menni, de azt hiszem ez is része a "játéknak" és mivel a végére akarok járni kénytelen leszek bele menni. A kocsi megérkezik mi pedig beszálunk, de én csak azért sem maradok csendben.
- Had találgassak, hadsereg? Valami ex kommandós lehettél? Ahogy néztem a szem implantodat nem két fillérért csinálták - nem volt nehéz kiszúrni hogy már nem a sajátja, így gondoltam rákérdezek. Elég hosszú autókázás után végre megérkezünk a helyszínre, én pedig továbbra is nyugodt léptekkel követem a fickót.
- Ami a fegyvert illeti, maradok a sajátomnál. - Csupán csak ennyit felelek kissé feszülten, bár remélem az a jelzavaró nem terjed ki a fülesemre. Jó lenne ha a kommcsatornán James is hallana mindent, hogy tudja mikor kerülök esetleg bajba.
- Mi ez a fene nagy titkolózás, és mi közöd van az én ügyemhez ? - Igen azt mondtam hogy az én ügyem, hiszen valamiért már a saját ügyemnek érzem. A végére akarok járni, és ha ez a pacák keresztbe akar tenni elintézem. A szavakra csak bólintok, azonban az igazi meglepetés az épület tetején ér, ahol egy elég komoly fegyver vár ránk. Azt hiszem kezd összeállni a kép.
- Áh... szóval orvgyilkos vagy.... Ez egyfajta játék a részedről, vagy csak nem akarod pepiszkolni a kezed? - Kérdezek rá rezzenéstelen arccal miközben elhelyezkedve a halálosztónál belenézek a távcsőbe és végig is mérem a terepet. 6 ember, tiszta célpont. Csináltam már hasonlót, bár nem kenyerem a gyilkolás de ahogy nézem ezek nem éppen Elysium jóravaló polgáraira hajaznak szóval.....
- Szóval játszani akarsz - Engedek ki magamból egy mély sóhajt , miközben beállítom a távcsövet.
- Akkor némi előleget adhatnál ha már a bizalomról papoltál a kocsmában. Csak egy kérdésnyit: Te mit nyersz ebből az egészből ? - Hülye lennék azt hinni, hogy ok nélkül elárulna ennyit pár lövésért cserébe. A válaszától függően bemérem az első célpontot a Fekete férfit fehér öltönyben, s elsütöm a ravaszt. A fejére célzok, gyors és kegyes halál, de miközben hátra húzom a kakast az újabb lövést leadva már le is adom az első kérdést.
- Nemrég volt egy kis gigszer a korházban. Mi köze a homoknak ahhoz a maszkos idiótához? Amikor meglőttük nem vérzett - Közben már célba is veszem a fekete nőt, majd meghúzom a ravaszt. Ezután következik a szöges bőrdzsekis, majd a hosszú hajú nebántsvirág, végül pedig golyót repítek a drogos csaj fejébe is. Tiszta célpontok voltak, mint a kacsavadászat olyan volt. Az utolsó fickó azonban fura valamiért kilóg a sorból, ezért ő két golyót kap, pontosan a két térdébe, majd egyet a bal vállába is, remélhetőleg sikerült mozgásképtelenné tennem, hogy magam hallgathassam ki.
- Akkor ez azt jelenti hogy van még összesen négy kérdésem igaz? Akkor kezdjük: Mi a köze van egymásnak ennek a bizonyos Angyalnak, és a maszkos barátunknak, miért fontos ennyire a zsaruknak az a maszkos? Élve kellett elkapni, gyanítjuk hogy valahol lehet egy tégla, illetve harmadik kérdés, kicsoda az a fazon? - intek fejemmel a fickó felé, akinek előttem a végtagjait. -
- És ha már a bizalomnál tartunk, honnan tudsz te ennyi mindent rólunk és az ügyről ? - Minden esetre ha beigazolódik a gyanúm, hogy a tag zsaru akit életben hagytam ideje lenne pár szót váltani vele. Everett azt mondta, kinyomozza ki a tégla a yardon, de véleményem szerint nem járt sikerrel, így a saját kezembe veszem az ügyet.
- És ha most megbocsátasz. Azt hiszem váltanom kell pár szót valakivel mielőtt elvérzik. - Emelkedek fel a fegyvertől, majd nyugodt léptekkel hagyom el a tetőt. Ha azt hiszi hogy könnyű szívvel ölök, hát téved. Egyáltalán nem tartozik a kedvteléseim közé, még ha ilyen rohadékokról is van szó, mint az a pár hulla ott lent, de valamiért úgy érzem hogy ha ez kell ahhoz hogy tovább haladjak az ügyben, hát megteszem.
- James, remélem hallasz és felvettél mindent. Ha másnem még tanúvallomásnak jó lehet - Szólok be a fülesen a technikusnak, remélem hallja is.

Posted by: Stefan Lynch Sep 14 2015, 04:28 AM
Jimmy:

-Csak azzal a csonttal se basszatok el semmit! - feleli a főnök. - Aztán innentől a ti dolgotok, próbáljátok kihozni magatokból a maximumot, ha lehet.
A kocsiba huppanva a csapat előtt akadálymentes az út, egész a szanatóriumig.


New Town; Kísérleti Szanatórium:
-Star Valley volt az otthonom, nem pedig a Nyomornegyed. - feleli röviden Jax. - Azt persze nem mondom, hogy nem jártam párszor arrafelé, de a tapasztalataim nagy része nem onnét származik.
-Neked olyan is van? - viccelődik Miles.
-Roppant mulatságos...

Jim érdeklődésére Jax felkapja a fejét.
-Könnyedén, mint mondtam, nem idegen az efféle terep. - köp ki oldalra. - Volt idő, mikor bizonyos összegekért, állami tulajdonú biztonságtechnikai eszközöket és áramot loptunk, máskor pedig transzformátorokat rongáltunk.
-Van olyan hülye, aki ilyesmiért fizet? - értetlenkedik Miles. - Na meg hol tanultad ezt?
-Több, mint hinnéd... - húzza mosolyra a száját a sebhelyes arcú ifjú. - Sok volt a szabadidőm és én hasznosan akartam eltölteni...

A megbeszélteket követően, Jax sietősen távozik, mialatt Jimmy és Miles is elindulnak a kerítés felé. Társuk igazat beszélt, az áram rövid időn belül elmegy, mi elég időt biztosít arra, hogy a csapat megmássza a kerítést.
Azonban Miles kapcsán probléma üti fel a fejét, mikor a két őr elsétál alatta, mire Jimmy és Jax is gyors léptekben a segítségére siet. Az áramütéstől viszont már nem volt elég idejük megmenteni, így a behemót élettelenül hull a földre. Eközben őrök közelednek és Jax is bekap egy lövedéket. Úgy tűnik nem halálos, valamiféle kábító lövedék, amit régen inkább csak állatok befogására alkalmaztak. Jax azonban egy pirulát tol le Jimmy torkán, mitől a kölyökre könnyen rájöhet az öklendezés, sajnos eredménytelenül. A titokzatos gyógyszer a szervezetében marad, miközben Jaxnél a lövedék allergiás reakciót vált ki.

Jim úgy dönt, hogy Milesnak van nagyobb szüksége a segítségére és bele is kezd az újraélesztésbe. Minden erejére szüksége van, hogy egy ekkora izomtömeget a kellő erővel tudjon folyamatosan nyomni, mialatt az őrök is közelednek felé. Hamarosan egy lövedék célba is talál az ifjún, mire test önkéntelenül terül el a földön, majd rövid időn belül, minden elsötétül előtte. Az utolsó pillanatokban, még láthatja, ahogy Miles élettelen teste felszisszen, miközben Jax arcát beteríti a vér...


2 órával később:
A kölyök egy kényelmes ágyon ébred, úgy látszik nem kötötték le és nem is zárták rácsok mögé. Újonnan festett falak, falra vetített érdektelen hírek és az ajtó felett egy vörösen izzó számláló fogadja, ami kissé furcsa hatást kelt, de mindent leszámítva, ez talán nem is tűnik olyan fontosnak. A felszerelése eltűnt, még a ruhája is lecserélődött egy csíkos pizsamára.
Az ajtó mellett egy lámpa zölden villan fel, mit követően egy szemüveges vékony férfi lép a szobába, majd szó nélkül helyet foglal az egyik fotelben. Nem tűnik orvosnak, elegáns öltöny és egy undorító piros nyakkendő éktelenkedik rajt. A vörös számláló villogása egy pillanatra megáll, majd száztól kezd visszaszámolni.
-Üdvözlöm nálunk, kedves idegen. - mosolyodik el a férfi. - A nevem..., nos ez nem is igazán fontos egy ilyen helyzetben, mint az öné...
A férfi keresztbe teszi a két lábát, még kényelmesebb pozíciót keresve a fotelban, majd egy papírt nyújt a kölyök felé.
-Röviden közlöm, hogy bárminemű vakmerő akció az ön részéről, felesleges próbálkozás. Gondolok itt túszejtésre vagy gyilkosságra, a vezetőséget nem fogja érdekelni, akármit is kíván tenni velem.
Azzal egy tollat szúr az alkarjába, amiből egy csepp vér sem folyik, csak vezetékek látszódnak mindenütt.
-Gép vagyok. - nevet fel. - Ha a feladatom során leállnék is valamilyen okból kifolyólag, ezer másik van a helyemre, akikkel ezt újra és újra eljátszhatná. Szóval, akár a lényegre is térhetünk nemde?
A vörös számláló, eközben 67-et mutat.
-Mivel ön emberi lény és semmi nem utal szociopata viselkedésre, így az empátia fontos szerepet játszhat az életében. - mutat a papírra. - Ott megtalálhatja a rövid leírást a társai állapotáról.

Az irat rövid tartalma:
1.Alany; afroamerikai:
Állapot: Stabil, újraélesztés volt szükséges, bordarepedés

2.Alany; kaukázusi:
Állapot: Allergiás reakció lépett fel a kábítás során, a beteg nyelve szakszerűen eltávolítva

Még megannyi százalék, táblázat és szám szerepel a listán, amin szinte lehetetlenség kiigazodni olyannak, aki nem itt dolgozik.

-A társa nyelve, már a reakciót követő percekben félig levált, így orvosaink, csak a veszélyállapotra való tekintettel távolították azt el véglegesen. Nem vagyunk barbárok, kedves uram. - közli hideg tekintettel a kölyök szemébe nézve. - Mint tudja, önök birtokháborítást és betörést követtek el nálunk, ami nem éppen vet jó fényt az intézményre. A CDS támogatását élvezzük, de a kutatásra való tekintettel, ez nem kerülhet az asztalukra, érti miről beszélek?

Ezután képszakadás..., minden elhalványul a kölyök előtt és mire újból magához tér, már egy folyosó hideg padlója fogadja. Körülötte senki, kivéve egy általa megfojtott CDS katonát. Mire teljesen kitisztul Jimmy előtt a kép, már azt is láthatja, hogy nem szól sziréna és nincs is senki a nyomában. Senki nem tudja, hogy szökésben van, de miként jutott ki?
Egy hosszú és üres folyosón kell végigküzdenie magát, mire elér a komplexum egy jelentősebb részébe. Itt már óvatosan kell közlekednie, ha kiszeretne jutni, ugyanis végig ablakok veszik körül, amin ha ügyesen betekint, láthatja mivel is foglalkozik az intézmény.
Mentális betegek sorakoznak egy étkező nagyságú térben, hol többféle módszerrel is próbálják kezelni őket. Egy meglehetősen zakkantnak tűnő nőt, épp egy villódzó fényszóróval vakítanak, mitől az ordítva kezd kapálózni. Két fogdmeg is felbukkan, kik nyers erővel szögezik vissza a székébe. A többi beteget hasonlóan furcsa eszközökkel próbálják kezelni, bár némelyiken, mintha már-már kísérleteznének...
Ha a kölyök tovább halad egy irányítóteremben találhatja magát, hol négy férfi ül és az előbbi, étkezőszerű helységet kémlelik a monitorokon.
-A hatos, talán megérett a próbára nemde? - kérdezi az egyik kommunikációs tiszt a kollégáját.
-Talán. Majd a CDS majmai megmondják, mi számít nekik megfelelő baleknak...

A kölyöknek nincs más módja, minthogy hatástalanítania ezeket az embereket, bár az már csak rajta múlik, hogy képes-e négy emberrel végezni, ölés nélkül.

A rövid csetepatét követően, jobbra egy lépcső következik, amin lehaladva fegyveres őrök fogadják, pontosan heten. Egy kis türelemmel, akár el is kerülheti a tűzharcot, de akár kezdeményezhet is egyet. A kommunikációs tisztek mindegyike hordott magánál egy-egy kisméretű pisztolyt.
Két ajtó is fogadja, bár a nagyobbik zárva. A másik további lépcsőkkel fogadja a fiút, minek a végén egy laboratórium várja.

A laborba beosonva, oldalba kaphat egy csomó öltönyös fazont, akik egy detektívtükrön keresztül bámulnak valamire. Ha Jimmy is feltekint a látványosságra, megpillanthatja az angyalt, ki a tükör túloldalán gépek által kifeszítve lóg a magasban. A legkülönösebb az egészben, hogy a szárnyait toll fedi. Az viszont bizonyossá is válik, hogy csak jól felragasztott tollakról van szó, mivel a laboránsok épp a tollaktól és a vértől próbálják megszabadítani.
-Mentális állapota? - kérdezi egy kopasz, öltönyös férfi.
-Ezek alapján? - gúnyolódik a kollégája. - Nem beszámítható.
-Ezen egy hónapon belül változtathatunk uraim, ha a gondunkra bíznák... - szólal meg nyájas hangon feltehetőleg a kísérlet vezetője.
-Nem küldtünk már ide elég fogyatékost, a katonai programjukhoz? - morog rá az üzletember. - A CDS-t képviselve elhiheti, hogy így is szorít minket a határidő, ez pedig egyáltalán nem hiányzott.
-Biztosíthatom önöket, hogy megfelelő katonai alanyokat faragunk a páciensekből...
-Maga csak ne biztosítson..., ha megpucolták és megszabadították azoktól a szárnyaktól, akkor azonnal magunkkal visszük.
-Igenis, uram..., ahogy kívánja.

A kölyök beszállhat a jelenetbe, vérfürdőt rendezhet, de akár a szárnyast is kivallathatja, ha életet tud lehelni belé. Emellett társai is várják és az is kérdéses, hogy mi okozott képszakadást...


Nil:

Végső Menedék Klinika:
-Nem minősült volna hátránynak, de fegyvernek igen. - feleli James. - Esetleg más testrészed, ami fém?

Harmadik nap:
-A kis csajnak higgyétek el én is örülök. - szögezi le Jax. - Lehet nem vagyok profi kínvallató, de kezdem azt hinni, hogy ennél a sisakosnál amúgy sem használna. Ami talán megereszthetné a nyelvét, teljesen máshol keresendő, csak még nem tudjuk mi az...
-Tehát azt a hülye elképzelést vetted a fejedbe, hogy ez az ürge nem énekelt volna pár törött csont után? - hitetlenkedik az óriás. - Azt én is megnéztem volna..., de akkor mit hiszel okoskám? Mi használt volna nála? Egy doboz csokoládé? Egy kiadós vacsora?
-Ez lehet az... - válik mozdulatlannál Jax. - Talán ki kell érdemelni a figyelmét...
-Ezek csak felvetések. - zárja rövidre James a témát. - A pszichológus tudott volna készíteni egy profilt, de mind tudjuk, hogy potyára jött...
-Audrey élete neked nem számít? - lép elé Miles, dühödt tekintettel.
-Én nem ezt mondtam! Egyszerűen csak arra próbálok rávilágítani, hogy feleslegesen fejtegetjük itt az okokat, megfelelő szakmai tapasztalatok és az alany nélkül. Nekünk megoldást kell találnunk a problémára, nem pedig megérteni...
-Így már mindjárt más, nem igaz Miles? - kacarászik Jax.
-Igen... - néz rá meredten. - Ne haragudj James, remélem tudod, hogy soha nem ártanék neked.
-Tudom haver, tudom. - veregeti vállon James.

Rövidesen Mr. Everett toppan be, aki igencsak meglepődik a csapat készülődésén.
-Megbaszhatja, mi? - lép Nilhez a főnök, őrült mosollyal az arcán. - Nem elég, hogyha lebuktok mind börtönben végezzük, amiből nekem talán kijut egy fehérgalléros szolidabb hely, nektek meg a pokol, de egy kibaszott nagy pert is a nyakunkba akasztanának. Amiről ne higgyétek, hogy olyan lenne, mint egy laza randi után, egy levezető dugás. Ezek a hiénáikkal úgy rántanák le a gatyánkat és tennének magukévá mindannyiunkat szárazon, hogy visszasírnánk azt az időszakot, mikor még anyánkra otthonként gondoltunk..
-Szerintem értik, uram... - próbálja csillapítani James.
-Igen? Akkor csak ismételni tudom magamat, ne basszátok el. - rázza meg az öltönyét.

Mr. Everett távozásával csak Nil és James maradnak a közelben.
-Ezt megértem, de még nincs kész. - sóhajtozik James. - A programja rendben, de néhány alkatrészt időbe telik beszerezni. Ha viszont a csapat összefutna vele, majd kitalálok valami megoldást. Téged pedig kedvel, ha jól tudom, nem igaz?
Nilt kint James járgánya várja, amivel kapcsolatban ki is fejezi elismerését.
-Remélem is, aztán próbálj meg azért a nyeregben maradni. - szólal meg James a túloldalon.

Kórház:
-Miért, amikor még eszméletlenül feküdtem darabokban voltam? - viccelődik Audrey. - Kedves tőled, hogy beugrottál, kedves. Reméltem is, hogy befogsz.
Audrey meséjét követően, Nil kezd búcsúzkodásba.
-Ha legközelebb bármi bajba kerülnék, te leszel az első, akit értesítek, így megfelel? - pislog kérdőn Nilre, majd az angyal haláláról értesülve, kissé lefagy. - Igazán? Ennek örülnöm kéne azt hiszem..., csak váratlanul ért az infó. N-nem. Nem hiszem, hogy tényleges angyal lett volna, de tollak voltak a szárnyán és sisakot viselt...
A doktor is megérkezek a kórterembe és rövidesen azt is közli, hogy hamarosan lejár a látogatási idő.
-Elhiheti uram, cifrább dolgokat is vágtak már a fejemhez. - humorizál az orvos.
-Csak le ne húzzon drága, csak le ne húzzon... - integet a távolodó Nil felé Audrey.

Lou kocsmája:
-Számítottam valakire. - válaszol röviden a férfi. - Abban nem voltam biztos, hogy melyikőtök lesz az.
Nil kérdése teljesen logikus és igaz, hisz tényleg nem az hozta ide, amiről a férfi kezd mesélésbe.
-Pontosan! - csap rá az asztalra. - Jó a hozzáállásod fiam, ezt már szeretem...
Kifelé menet egy kocsi várja őket, amibe Nil is belepattan egy kis egészséges kétkedés után. Azonban a tudásvágya ezúttal felülkerekedik és a titokzatos Angussal tart.
-Mondanám, hogy hideg vagy meleg, de még nem érkezett el a válaszok ideje. - mosolyodik el a férfi.

Nyomornegyed; Kas:
Megérkezve a helyszínre Angus megkínálja Nilt a saját fegyverkínálatából, amit Nil elutasít.
-Türelem fiam, türelem. - haladnak a tetőre. Odafent pedig már egy mesterlövészpuska várja őket, amiről Angus fel is vázolja a tudnivalókat.
-Ha megnyugtat a dolog nem vagyok orgyilkos, efelől biztosíthatlak. - törli meg a nadrágszárát a férfi, ami a lépcsőn felfelé jövet, kissé ellepett a por. - .Legyen ez egyfajta rituálé, beavatás, vagy nevezd aminek akarod. Ha sikerrel jársz, akkor mindketten osztozunk egy bűnben, egy titokban, ami megbízható felekké tesz a másik előtt
Nil következő kérdését a férfi mosollyal nyugtázza.
-Na ez egy fontos kérdés. Tömören, szeretnék valamit, amihez az egyikőtökön keresztül vezet az út, de erről majd a munka után...
Nil pontos lövést ad le az első célpontjára, ami holtan dől rá és töri be az előtte álló üvegasztalt.
-Olvastam a rendőrségi jelentést. Érdekes, nemde? - húzza az időt a férfi. - Csak a szemfényvesztés eszköze a homok. Mélyen belül, ugyanúgy vérzik, mint te vagy én.
Nil ezután a többit is halálos pontossággal teszi el láb alól, akik hullaként rogynak a padlóra. A férfi által gyanús alakot pedig kétszer lövi térden, amitől az visítva esik hanyatt, a vállára célzott lövés azonban mellé ment és a szoba ajtajába fúródott.
-A rendőröknek? - értetlenkedik Angus. - Semennyire. Nekik ez csak egy ócska akta, az ügy lényegi része az Örök Fényé, vagyis a tiétek. A kapocs kettőjük között pedig pofon egyszerű. Emlékszel a hullátokra, akit találtatok fiú? Egy keresztény pap. Több is volt, néhány prédikátor a nyomornegyedben, de azt nem igazán kapta fel a sajtó. Voltak rabbik és egyéb vallások felszentelt papjai is az áldozatok között, szám szerint tizenhétről tudok a jelen állás szerint. A rendőrség nem kötötte össze az áldozatokat, mivel különböző negyedekben történtek, így a sajtó nem beszélt sorozatgyilkosságról. A maszkos barátotoknak egy balekra volt szüksége, összeállt egy kitaszított, téveszmés Seraphal, kinek az lett volna a feladata, hogy meggyengítse az emberek hitét, legyen az bármilyen.
A férfi elővesz egy szivart, rágyújt és egy óriási füstkarika fújását követően folytatja,
-A maszkos nem kívánta az emberek halálát, a hitüket akarta. Ezért a megtévesztés, a gyógyítás és minden más. Sereget gyűjtene elysium lakóiból, de ennek a miértje még számomra is kérdéses. - a következő kérdésre a férfi felnevet. - Tégla? Az én vagyok fiam. Nem vagyok rendőrtiszt, de pár hívást követően eltudtam intézni, hogy a maszkos barátotok életben maradjon. Az alatt az öltöny alatt valamiféle lemez van, ami felfogja a golyót és megállítja a kést. Persze nem áthatolhatatlan. Felteszem, hogy a barátod átlyukasztotta a pajzsot, még ha ennek nem is volt látszata.
Angus elnyomva a szivart, visszarakja azt a belső zsebébe.
-Majd később elszívom. Mi is volt az utolsó kérdésed fiam? Áh, hogy honnan tudok ennyi mindent? Nyugalmazott külvárosi hírszerző voltam, a szokások pedig a hosszú évek múltán is megmarad. Még mindig van szavam a felsőbb körökben, így könnyen hozzájutok az ilyen dolgokhoz . - Nil kihallgatással kapcsolatos szavain, azonban meglepődik. - Ugye tudod, hogy az a férfi nem tud semmit, ami segíthetné a te ügyedet?

Nil próbálkozása felvenni a kapcsolatot Jamesel, úgy tűnik kudarcra ítéltetett, csupán némi háttérzaj hallatszik a fülesben.
-Lou kocsmájáig....Ismétlem...Lou... - szakad meg a vonal.
Lassan át is érnek a szemközti tömbbe, amiben újabb lépcsőzés várja őket. A zene még mindig szól a felsőbb szinteken, de a szomszédok zárt ajtajain, néhány olcsó kurván és narkóson túl nem sok mindennel találkoznak. A célpontok lakásához érve, már az ajtó előtt egy zömök férfi fogadja őket, aki a földön kuporogva kapkod levegőért.
-Egyszer mellé lőttél. - mutat az ajtón tátongó apró lyukra Angus. - Átlőtted az ajtónállójuk tüdejét, itt már nincs mit tenni...
Azzal a mozdulattal előrántja pisztolyát és fejbe lövi a biztonságit.
-Csak utánad. - int befelé Angus, a pisztollyal a kezében.
Bent a férfi kúszva próbál egy pisztolyért nyúlni, amit Angus Nilre bíz, hogy megakadályozzon.
-Ugye tudod, hogy nem fog neked az ég egy adta világon semmi értelmeset sem mondani? - tárja szét a karját a férfi.
-A kurva anyátok! Tudjátok ki vagyok én bazd meg? - nyög fel a fájdalomtól. - Nyomozó vagyok a...
-Csak nem a River Road negyedi kapitányságon? - kacarászik Angus. - A neved Jonathad Todd, tíz éve leszereltek túlkapások, droghasználat és korrupció vádja miatt.
-Honnan a picsából... - marad tátva a férfi szája.
-Mégis mit akarunk tőle hallani, mi? Azt hiszed olyanokat próbáltam veled kivégeztetni, akik ártatlanok? A világ mocskából böktem ki találomra ezt a bagázst, miután alaposan átvilágítottam mindet. A bűnlajstromukat is szeretnéd hallani? - idegeskedik Angus.
-Még egyszer mondom ti faszok, hogy egy hatósági személy ellen... - emeli fel a kezét a szétlőtt térdű férfi.
-Épp most szembesítettem vele a fiút, hogy tíz éve nem vagy állományban, szerinted ez fog hatni a lelkére? - néz egyenesen a nyugalmazott kopó szemébe, majd a dzsekijéből egy apró szerkezetet ránt elő. - Ezen futnak át azok az információk, amik a számomra és a számodra relevánsak lehetnek. Lássuk csak...ezt már olvastam, ezt is,...na ez érdekes.
A férfi Nil kezébe adja a szerkezetet, hogy olvassa el a rövid, titkosított jelentést.

New Town - Kísérleti Szanatórium jelentése Dr. Hartley részére:
Behatolók elfogva. Veszély elhárítva. Egy súlyosabban sérült. VÉGE

-Úgy látszik a kis barátaid bajba kerültek. - csattogtatja a nyelvét a férfi. - Emellett tudom hol van a te maszkos barátod. Azonban szükségem van mindenkire, hogy megtegyük a szükséges lépéseket. Térj vissza a központba és szervezzetek egy támadást a szanatórium ellen. Én is megpróbálok a magam útján a hasznotokra lenni. Vagy bohóckodhatunk továbbra is ezzel a fickóval...
-Basszátok meg!
-Őt meg rád bízom. - int Nilnek a férfi. - Ja mielőtt elfelejtem, a kocsit visszahozatom neked, majd parkold le Lou kocsmájánál, ahol a motorod is hagytad.
Azzal Angus távozik és Nilnek még lehetősége van tovább vallatni az előtte nyögdécselő férfit vagy Angus szavaiban és a kezében tartott szerkezetben bízva társai segítségére is siethet, ha sikerül megszerveznie a központban egy támadást...

Posted by: Jimmy Latoya Sep 25 2015, 10:23 AM
Tudom, hogy mindkét társamnak segítségre van szüksége, viszont csak egyet van időm elérni, ha egyáltalán van, így Miles-re esik a választásom és Jax-ért csak fohászkodni tudok, ami biztos ráfér, mert mikor eltalálnak és kezd elhomályosodni előttem a világ, még észlelem a testőr mozdulását és látom, ahogy Jax fogai közül piros vér buzog. Aztán snitt!

2 órával később:
Nehezen áll össze előttem a világ és iszonyúan fáj a fejem, de az emlékek szépen sorjáznak elő, így mire pislogva kinyitom a szemem, már nagyjából képben vagyok.
~ Mi a szart lőttek ezek belém, valami lószérumot? ~
Abban is biztos vagyok, hogy nem vagyok megbilincselve – ami meg is lep, bár nem hiányolom, viszont lehet, hogy ettől csak rosszabb lesz és mikor felpillantok rácsokra, őrökre számítok. Semmi!
Kényelmes ágy, holotévé és ……pizsama? A számlálót egy darabig érdeklődve fürkészem, de aztán végül felülök és próbálom használni a fejem a fájdalom és tompaság ellenére.
~Tuti nem a CDS-nél vagyok, azok nem ennyire barátságosak. Egy szanatóriumba próbáltunk behatolni, erős a tippem, hogy itt is vagyok, csak épp paciensként, ahogy elnézem. ~
KB. eddig jutok az elemzésben, mikor az ajtó kijelzője megváltozik és besétál egy öltönyös figura, láthatóan otthon érezve magát. Valami csicskásnak nézném, de az összhatást igen csak rontja a piros nyakkendő. Beszélni kezd én meg csak nzem és hallgatok, ez a legjobb taktika, amit most tehetek. Információ kell és ő lesz az, aki valószínűleg megadja, biztos nem a két szép szememért jött.
- Először is kedves az édes jó anyukád, bár bocs….az neked nincs. – húzom egy hideg mosolyra a képem. – És tényleg baromian nem érdekel a neved, ezt jól gondoltad.
A hangnemem nekem is barátságos, de azt nem tiltja semmi, hogy egy androiddal baszakodjak.
Nem veszem el a papírt, csak akkor miután elmondja, hogy ez a társaim állapota van rajta, de egy arcrándulás nélkül szaladok végig az érthető részeken. Igazság szerint sokkal rosszabbra számítottam, bár Jax ennek sem fog örülni.
~ Vajon nyelv implantátum létezik egyáltalán? ~
- Hát embernek ember vagyok, de ha ilyen okosak vagytok, hogy így mindenre felkészültetek és azt hiszitek, hogy én vagyok az a szuperman, aki egy szál pizsamában kitör egy zárt épületből, egy roboton keresztül, akkor rossz lóra tettetek. A Nyomornegyedben meg nem túl sok empátiával találkozhattok, bár ezt elhiszem, hogy ti – int maga köré, hiszen biztos bene, hogy figyelik, - honnan is tudnátok köcsögök! És nem kell a süket duma! Gondolom ezek szerint élnek és itt vannak valahol a kezetekben ők is és meg van a saját bajuk, ahogy nekem is. Ha kínzás miatt vágtátok volna le a nyelvét, akkor sem lenne jobb, nem igaz? – igyekszem minél közömbösebben beszélni róluk.
Ezzel őket is magamat is igyekszem védeni.
- CDS! – köpök a földre gyűlölködő hangon. – Lehet, hogy nem egy kihallgató szobában ülök lekötözve és vernek épp péppé, de ti sem vagytok jobbak, ne akard beadni nekem? Ha ez a helyzet, miért vagyunk még életben?
Nem mintha nem érezném jól magam a bőrömben, de ha szerinte is egy eltussolandó ügy vagyunk, ez kicsit érdekes, vajon valamit meg akar tudni? Minden bizonnyal és majd most jönnek a különféle injekciók, drogok, stb………….
~ Mi ez? Máris……….~ ezek az utolsó gondolataim, mielőtt elveszítem az emlékezetem megint.

Hideg és kemény és kényelmetlen! Ezek az első érzéseim, majd olya hirtelen ülök fel, hogy nekikoccanok a folyosó falának.
~ Hol a fittyfenébe……..óóóóó……ez……ez t meg, hogy? ~ bámulom a hullát és minden pillanatban azt várom, hogy egy szakasz katona ugrik a nyakamba.
Aztán felfogom, hogy sehol senki, még egy sunyi kamera sincs, csak én és a CDS holttest.
Fogalmam sincs mi történt velem, de ezt ráérek később kibogozni, most ki kell használnom az alkalmat a szökésre. Miles és Jax! Megrázom a fejem, először tudjam hol vagyok, aztán meglátjuk!
Ha a katonánál van pisztoly, kés, adóvevő, bármi, amivel előrébb vagyok azt magamhoz veszem és a fal mellett lapulva, figyelve a kóbor kamerákra osonok tovább előre.
Egyszer csak kilyukadok valami olyan helyen, ahol láthatóan kísérleteket végeznek szerencsétlen bolondokkal – már, ha azok egyáltalán és nem olyanok, mint én, akit a CDS akar eltűntetni.
Hányinger és undor rántja össze a gyomrom, ahogy be-bepillantok egy-egy helyiségbe, de most nem tehetek semmit értük. Négykézláb sietek át az üvegfalak alatt, aztán megtorpanok, ahogy az egyik zártabb ajtónál hangokat hallok.
Ők vagy én? Soha nem öltem szórakozásból, de nincsenek aggályaim olyanokkal szemben, mint ezek, így hirtelen nyitok be az ajtón, miután száma vettem őket a kis ablakon keresztül és mindegyik kap egy golyót a testébe. Aztán kiderül, hogy még sem kellett gyilkolom, mert a CDS-ses pisztolyában kábító lövedékek voltak. Viszont az ő oldalukon már éles pisztolyok, így kettőt magamhoz veszek, kettőből meg kiszedem az ütőszeget és eldobom.
Sajnos a lépcső, amit megtalálok nem felfelé, hanem lefelé vezet, de másfelé nem mehetek. Az óvatosság marad és ennek köszönhetem, hogy nem szaladok bele egy szakasz fegyveres őrbe, még időben meghallom őket és egy beugróban lapulok meg, míg elmennek mellettem, gondolom őrjáraton vannak. Talán leszedhetném őket, hiszen biztos nem számítanak támadásra, de akkor felverhetem az egész kócerájt és azt nem szeretném.
Újabb folyosó és újabb két ajtó! Az egyik zárva, a másik viszont nyitva. A könnyebbik utat választom, bár az ismét lefelé vezet, igaz lehet, hogy erre megtalálom Milest és Jax-ot is.
De nem őket lelem meg, hanem egy újabb labort, ahol nem kevés öltönyös fickó bámul egy másik szobát, ahol……ahol kit látnak szemeim? Az angyalt! Ez biztos az, akit Jax leszedett, mert elég ramaty állapotban van! Gép lenne ez is? DE talán még sem, bár azok a szárnyak……
~ Mi az istent műveltek ezzel a szerencsétlennel? ~
Mert, ahogy egyre többet hallok az öltönyösök és orvosok beszélgetéséből, bizony valószínűleg ő sem önszántából vállalta ezt az „angyali”feladatot.
~ Szóval itt van a kutya elásva! Az intézmény különleges képességű katonákat csinál az őrültekből! Hiszen azok kinek is hiányoznának? És még csak nem is tudják szerencsétlenek mit csinálnak. ~
Maradt még négy kábító tölténye, azt habozás nélkül a nyomorultakba ereszti, ha nem elég, akkor jöhet az éles töltény, nem sajnálja őket egy percre sem.
Aztán berobog a másik terembe, ahol az „angyal” van és az ott lévőket a falhoz kényszerítve (nem tudom hányan vannak) egyenként leüti őket, aztán a felfüggesztett fickóhoz fordul.
- Ki vagy te? És mit műveltek veled? Mit akartak tőled? – próbál vele kapcsolatot létesíteni.
Sok időt nem tölthet azonban itt, ha nem kap választ, inkább megöli a szerencsétlent, mint, hogy tovább kínozzák, vagy további gaztettekre kényszerítsék.
Aztán megy tovább, hogy megtalálja a kiutat és ha a szerencse mellé áll. megtalálja másik két társát is. Egyelőre nem aggasztja a kiesés, mert úgy sem tudja mi lehet az, de azzal is tisztában van, hogy ha lesz rá kapacitása, ennek mindenképp utána kell járnia.
~ Egy telefonnak is tudnék örülni! ~

Posted by: Nil Dryden Oct 22 2015, 01:55 AM
Miután Lou kocsmájában össze akadtam ezzel az idegennel tovább haladunk. Úgy tűnik az útjaink egy ideig egy irányba haladnak, de hogy kedvelem e a pasast vagy sem, még nem döntöttem el. Túl sokat tud, márpedig az információk manapság veszélyesek is lehetnek, kérdezze meg csak valaki Jimmy-t. Minden esetre a fickó ad a biztonságra, nemsokára pedig egy kis autókázás után a Kas nevű helyen találjuk magunkat. Úgy tűnik kezdeti feltételezéseim félre sikerültek, de ettől kíváncsiságom csak még inkább növekedik. Fura egy fickó, mintha valami beavatásra készítene fel, és nem tudom mennyire akarok részese lenni ennek az egésznek. Egyenlőre időpocsékolásnak tűnik, én nem ezért jöttem ide, de valamiért mégis belemegyek a játékba. Kíváncsi vagyok ő mit is nyer ezen de a válaszán kénytelen vagyok felnevetni.
- Háh... ilyesmit hallottam nem is olyan rég. Csak akkor a maszkos szájából, aki azt mondta rajtam keresztül akar elérni valamit - Nem tudom mit , bár izgatja a fantáziámat mire is kellhettem, de minden esetre fura, hogy más is akar valamit, méghozzá a csapaton belül valakitől. A tetőre érve viszont érdekes meglepetés fogad, egy mesterlövész puska képébe. Információt életért, ilyen döntés elé se állítottak mostanában, viszont végül úgy döntök néhány alvilági parazita kiiktatásáért, talán olyan infót kapok ami végre segít megoldani ezt a rohadt ügyet. Minden esetre eddig Fair játékot játszik, mivel a kérdésemre is válaszol, kissé meglepődök ezen, nem gondoltam volna hogy ennyire egyszerű.
- Szemfényvesztés? Tehát meg akar téveszteni minket. De milyen okból? Ennek a fickónak nem úgy tűnik mintha lennének konkrét céljai, olyan mint Batman Jokere... a káosz élteti - Moralizálok kissé fennhangon, de nem mondok többet, inkább kezem rásimítom a fegyverem markolatára. Amit azonban ezután hallok egy pillanatra kissé sokkol. Hirtelen nézek a fickóra, tekintetemmel a másikat fürkészve... Ezek szerint nem véletlen gyilkosság volt ráadásul a sejtéseim is beigazolódtak, többé kevésbé ami az angyalt illeti.
- Tizenhét? Ez rengeteg... Tehát a fickó valami vallási fanatista lehet? Vagy csupán egyház ellenes? Amikor velem beszélt nem úgy tűnt mintha hinne valamiben, inkább olyannak mint aki éppen saját vallást készülne létrehozni. Ami a Seraphot illeti sejtettem hogy egy ilyen lény áll a háttérben. Ami a vallásosságot illeti, nálam az kimerül a nanotechnológiai injektorok és a mátrixhálózat zegzugos világában. Ha van isten már rég meghalt - Felelem enyhe grimasszal az arcomon, minden esetre egyre jobban bonyolódik ez a sztori. Amikor pedig meghallom hogy ő volt a tégla egy pillanatra ismét ledermedek a felismeréstől.
- Hogy mi? Maga? Mégis mi a francért? Mi a büdös francért akarja hogy életbe maradjon az a szociopata? - Kérdezek rá, cseppet fel is emelve a hangomat. Egy pillanatra átszalad az idegszállaimon, hogy lehet le kéne lőnöm, de van egy olyan érzésem ő is számol ezzel, ráadásul eddig segített, talán ezután is fog. Kezdem nagyon nem érteni hogy ki a jó, és ki a rossz ebben a történetben. Ráadásul még James jele is elveszni látszik. Mocskos kurafi tett róla, hogy se rádió se nyomkövető ne működjön a környéken, csak tudnám hogy lehet valaki ennyire számító és előre látó. A tömbbe beérve ahogy látom maradt még egy túlélő, tényleg félre lőttem. Minden esetre nem hinném hogy sok vizet zavar, itt vérzik el, ha valaki nem hív segítséget. Mi viszont nem leszünk ennyire jószívűek.
- Gondoltam hagyom hogy kicsit maga is bepiszkolja a kezét - Vetek egy cinkos ideges mosolyt, majd betérve a terembe már elénk is tárul a szétlőtt lábú zsernyák képe.
- Meglehet... Akkor viszont még mindig fejbe lőhetjük - RÁntom meg a vállamat arra, hogy meglehet semmit nem tudunk meg tőle. Igazából itt már mindegy, hogy egyel több mint kevesebb, és ami a szemtanúkat illeti, valószínűleg így is úgy is meg kell majd ölnöm. Lélekbe felkészülök a vallatásra, de úgy tűnik társam elég sok mindent tud róla, lényegében így csendben hallgatom kettejük csevegését egészen addig míg elő nem kerül a kütyü. Miután Angus átadja kíváncsian vizsgálom meg a kütyüt, majd hirtelen szisszenek fel.
- Picsába... Elkapták őket - Nem vagyok jós, vagy varázsló egyszerűen tudom hogy Jimmyék voltak a behatolók lévén ez volt a terv. Francba, ma úgy tűnik semmi nem jön össze, és ha életben akarom még látni őket, valószínűleg segítenem kell. Angus szavai csak félig meddig jutnak el az agyamig, de a lényeget azt hiszem felfogtam.
- Nem vagyunk annyian, hogy megrohamozzuk az egész épületet ráadásul a főnök bejelentette, hogy nem fog tudni segíteni ebben az akcióban - Válaszolok komor hangon, a bazdmegoló szétlőtt térdűt pedig egy egy mozdulattal küldöm a másvilágra , miután felé irányítom a fegyverem csövét.
- Ó maradj már kussba- Köpök egyet a holttest mellé, majd Angussal szembe fordulva mélyen a szemébe nézek, elvégre úgy tűnik ezzel jogosult lettem egy bónusz kérdésre, és már tudom is mit kérdezzek.
- Rendben, akkor hol van a maszkos? - Az előbb azt mondta tudja, a válasz alól pedig papíron nem térhet ki. Meglehet nem most fogok a rohadék nyomába szegődni, mert ha ezt teszem Jim-éket hagyom cserben, de akkor is kell az infó. Mikor Angus menni készül még egy utolsó szóra utána kiabálok.
- Honnan tudom hogy velünk vagy és nem a maszkossal ? - Kérdezek rá komor tekintettel, mikor pedig megkapom a választ én magam is a tettek mezejére lépek. Futva indulok vissza Lou kocsmájáig, ahol ha minden igaz ismét lesz adás a rádiómon, így tudom értesíteni James-et. A Járgányt berúgva, maximumra kapcsolva indulok el a szanatórium felé, nincs időm vissza menni a központba.
- James hallasz? Itt Nil... Jimmyék szarba kerültek. Mindenkit akit tudsz mozgósíts a szanatóriumhoz, én is arra tartok, ha nincs ember legalább felszerelést juttass egy megadott ponthoz. Egy álcázóruháért ölni tudnék. Ezen kívül megtudtam pár érdekes dolgot, a maszkos barátunkról és az angyalról is, de ezt majd később azt hiszem... azt hiszem találtam egy segítőtársat is. - Mondom végül megfontoltan, miközben lekanyarodok egy mellékútra, hogy ott vágjak rá valami rövidebb szakaszra. Hogy mi vár a szanatúriumban nem tudom, ahogy azt se hogy kapok e segítséget, de majd megoldom valahogy.

Posted by: Stefan Lynch Oct 28 2015, 05:26 AM
Jimmy:

19:47 - New Town; Kísérleti Szanatórium:
-Akkor rugaszkodjunk is el a formaságoktól. - feleli az öltönyös robot, majd Jimbo kérdésére is reagál. - Ahogy már említettem, ez egy zárt létesítmény. Önök pedig épp betörni készültek ide, ami hát...meglehetősen szokatlan...
A gép, mintha kuncogást színlelne, csupán a kölyök idegesítése céljából.
-Az én fő feladatom, hogy kiderítsem az ittlétük okát és felmérjem a fenyegetésük mértékét, ha még beszélhetünk ilyesmiről. - utal ezzel a kudarcukra.

Jimmy ezidáig, már kisebb rutint szerezhetett az emlékezete elvesztésében, ami nem lehet egy kellemes dolog. Amit csak tetőz a tudat, hogy egy CDS-es őr hullája mellett ébredezik.
Azonban Jimbo nem tétlenkedik, rögvest átkutatja az őrt, amit helyesen tesz. Talál nála egy félautomata pisztolyt, néhány nyugtató lövedékkel és egy belépőkártyát is, amin sajnos nem szerepel, hogy mely részlegre is juthatna be vele. Tovább haladva feltárul előtte a kutatóintézet munkássága is, ami egyáltalán nem mondható kecsegtetőnek. Ezenfelül, még négy őrbe is belebotlik, mikor az irányítóteremhez ér. Szerencséjére a CDS őr fegyverével, rövid időn belül ártalmatlanítani tudja őket. Emellett négy éles fegyver is a szeme elé tárul, melyekből kettőt magával is visz, míg a másik kettőből előrelátóan eltávolítja az ütőszeget.
Innen az út, szinte sétagaloppnak mondható, már persze, ha az ember kellően óvatos. A kölyök csak lefelé tud haladni, aminek a végén egy őrjárat fogadja. Türelmesen kivárja, amíg a bagázs tovább halad és már folytathatja is az útját. Az ajtó az őrjárat mögött lezárult, így Jimmy újfent csak egy irányba haladhat, mi ismét lefelé vezet. Odalent egy labor tárul elé, benne 8 öltönyös férfi, két nő, valamint egy hajlott korú tudós, ahogy egy detektívtükör előtt bámészkodnak. Látszólag fegyvertelenek. A kölyök, ha jobban megfigyeli az ajtóból, a tükör másik oldalán az "angyal" látható fellógatva, körülötte három orvossal.

Jimmy úgy dönt, hogy a kábító töltényekkel kezdi a műsort, majd csak ezt követően vált élesre. Amint beront a terembe, az emberek meghökkenve bámulnak rá, első látszatra fogalmuk sincs róla, hogy ki is áll előttük, aztán szép lassan mindenki megpillantja a pisztolyt. A négy nyugtató lövedékéből az első a tudós forma férfi kapja telibe, ki szépen kitakarta a mögötte állókat. A másik háromból pedig kettő az imént csevegő férfiakat találja el, az utolsó pedig az egyik sikítani próbáló nőt. Szinte senki nem próbál meg ellenkezni, egy copfos pasas kivételével, aki a drága zakójából egy pisztolyt ránt elő. Jimmytől, úgy négy méterre áll, így egy egyszerű lefegyverzés nem igen mondható opciónak.
A tükrön túl, már három ártalmatlan orvos várja, kik amint meglátják, reszketve tartják a kezüket a magasba.
-Számítanak a nevek? - emeli a kölyökre a tekintetét az "angyal, miközben szájából vér csurog". - Különbséget fogsz tenni aközött, hogy Richardnak vagy Ericnek hívnak?
Közelről igencsak könnyen kivehető, hogy a sisak mögül egy férfi tekint vissza rá. Úgy a negyvenen túl, arcát, már egykét ránc is fedi, feltehetőleg a sok stressz miatt.
-Ezek? - biccent az orvosokra. - Meggyógyítottak, hogy aztán megkínozhassanak és közben kiszedjenek belőlem mindent azzal kapcsolatban, hogy miért tartózkodik egy Seraph elysium falain belül...
Az egyik orvos tesz egy óvatos lépést a kölyök felé, kezét a magasba tartva.
-Jelezném, h-h-hogy mi csak egyszerű végrehajtók voltunk ebb...ebben a-az egészben. - hebegi.
-Nem hajt a bosszú. - feleli a szárnyas. - Azonban volt egy főnökötök,... őt szívesen megöltem volna....
Egy hosszúnak tűnő pillanatig az "angyal" csak hallgat, majd újból Jimbora pillant.
-Mit is szeretnél tőlem? Megbánást? Bosszút? Egyiket sem? - morogja. - Bármelyiket is akarod, gyorsan döntsd el, mert az egyikhez igaz holtan, de a másikhoz élve kellek. Az idő pedig rohamosan fogy...

Nil:

20:35 - Nyomornegyed; Kas:
Angust ezúttal váratlanul érik Nil szavai.
-Rajtad keresztül? - marad tátva a szája. - Ez lehetetlen,...mármint miért pont téged?
Egy percig csak fel-alá járkál, majd folytatja.
-Tudod mit? Erre, majd később rátérünk. - legyint Nil felé. - Ezzel most túl sok idő lenne bajlódni.
A tetőn Nilt, már egy mesterlövészpuska várja és a férfi, szinte rögvest alkut is ajánl:egy élet, egy válasz.
Amint eldördül az első lövés és eltalálja az első célpontot az alku megköttetett. A fiú felteszi a kérdéseit, mikre Angus meg is adja a választ. Azonban a fiú szemfényvesztéssel kapcsolatos kérdésére, csak az utolsó célpont halálával válaszol.
-Mit mondtál az előbb, hogy a káosz élteti? - nevet fel Angus. - Nem, pajtás. Ez egy nagyobb terv része, aminek még a felét sem értjük. A maszkos barátunk minden szemfényvesztő módszert bevet, hogy Istent játsszon a nép szemében és az oldalára állítsa őket. Közben pedig a létező vallások szónokait teszi a célkeresztbe, ezzel is magát ajnározva. Aki ilyen ügyesen toboroz sereget és az emberek tudta nélkül képes manipulálni azokat, azt a legkevésbé sem mondanám a káosz hírnökének. Ennek az embernek terve van, méghozzá nem is akármilyen...
A férfi csak némán áll Nil mellett, keresve a megfelelő szavakat a következő kérdésére.
-Nem hiszem, hogy szociopata lenne. - emeli fel a tenyerét, kis időt kérve a szavak megformálásához. - Bizonyos emberek tisztában vannak vele, hogy létezik egy szervezet valahol a sivárföldek mélyén. Nem tudni hol, nem tudni kik irányítják, sem azt mi a céljuk. Időnként ügynököket küldenek elysiumba, miből egyet-egyet időnként sikerült elfogni, de szinte egyet sem sikerült megtörni. Állítólag egy orosz vallatótisztnek azonban valahogy, mégis sikerült megtörnie az egyiket és az a halála előtt, még elmondta, hogy a vezetőik maszkot hordanak.
Angus a fejét csóválva jár körbe, keresve a szavakat egy jobb magyarázathoz.
-Ez így talán úgy hangozhat, mint egy szekta, pedig a jelentések alapján nem annak tűnik. Egy közösség, aminek a vezetői, még egymást sem ismerik. Csupán annyiban különböznek, hogy mi a feladatuk és hogy milyen a maszkjuk színe. Időnként összegyűlnek és megvitatnak egyes ügyeket, meghoznak döntéseket, majd élvezik a hatalmukat és a gazdagságot. - törli meg a homlokát. - Érted már? Odakint élnek egy ismeretlen városban, ahol mindenki egyenlő és akinek a birtokában van az egyik maszk, az befolyásol mindent. Ez lehet a mi évszázadunk Eldorádója vagy Szent grálja, vagy nevezd aminek akarod. Néhány befolyásos ember ölni tudna azért a maszkért, csakhogy meggyőződjön róla, igazak-e a legendák...
A beszélgetés végeztével, Nil úgy dönt, hogy kiderít valamit abból az egyetlen célpontból, ki még épkézláb válaszokat adhat. A másik tömb tetejébe érve, már szembe is találhatják magukat a felettébb nagyszájú ex-zsaruval.
-Azt hiszem, ez szinte bármilyen szituációban lehetőségnek számít. - vág vissza egy grimasszal Angus.

Miután az ifjú tudomás szerez társai elfogásáról, a meglehetősen furcsa Angus szóvá teszi, hogy fel kellene készülniük egy ostromra.
-Keenan B. Everett. - szisszen fel. - Azt hiszed a ti szűk kis csapatotokból áll az Örök Fény? Rengeteg szabadúszóval és tartalékossal rendelkeztek, nem is beszélve a felszerelésekről... Tudatnod kell a főnököddel, hogy a média mindenképp felkapja a hírt, ha megtámadod a szanatóriumot. Azonban a kezében van a lehetőség, hogy eldöntse a sajtó érdemleges nyomokat találjon vagy csak port és hamut. Bár felteszem, hogy ezzel ő is tisztában lesz, amint megtudja...
A férfi a homlokát dörzsölve gondolkodik.
-Nem szeretnék benned csalódni pajtás. Elárulom, de az ostrom után, te és a csapatod velem együtt indul az elfogására, megegyeztünk? - nyújtja a kezét Nil felé. - Megbízhatónak tűnsz a számomra és remélem nem akartok kihagyni ebből a buliból. Star Valleyben észlelték a forrásaim, azon belül is a kínai negyedből. Elég furcsa választás, de felteszem valahol ott lapult, már a kezdetek óta...
Angus egy pillanatra megtorpan, majd hatalmas mosollyal az arcán, tekint vissza az ifjú irányába.
-Ha az ő pártján állnék, miért foglalkoznék veled? - nevet fel. - Azt mesélted a maszkos barátunk rajtad keresztül szeretett volna véghezvinni valamit. Szerintem kiismerted annyira, hogyha ő valamit szeretne, azért egy idő után személyesen jön el...

Nil rengeteg új információval lett gazdagabb, még ha egyre bonyolultabbá is vált ezáltal az ügy. Újabb rejtélyes alak, újabb ködös beszélgetés, ami ugyan fedett fel információkat, de még mindig a sötétben tapogatóznak.
Úgy dönt felveszi Jamesszel a kapcsolatot, aki értetlenkedve hallgatja a Jimmyékről szóló híreket.
-Három nap telt el és... - halk sóhaj hallatszik. - Értesítem Mr. Everettet a történtekről, majd egy teherszállító drónnal dobok le némi felszerelést is. Közben összeszedek egy taktikai osztagot, aztán odaküldöm őket hozzád, egyedül ne cselekedj, túlságosan is kockázatos. Időben odaérünk, ne aggódj...
A rádióban rövid parancsszavak üvöltése hallatszik James szájából, bizonyára a kollégáit utasítgatja, hogy álljanak rá az akcióra.
-Ja és még valami! - csettint fel a technikus. - Vészhelyzet esetén jogomban áll ideiglenes osztag vezetőt kinevezni, egy-egy akció irányításához. Ezennel Nil Dryden, te az Örök Fény taktikai osztagának parancsnoka vagy. Fú, de hülyén hangzik ez a hivatalos kinevezési etikett,...mármint ez azt jelenti, hogy az ostrom csapatait és egységeit a te rendelkezésedre bocsájtom, úgy intézed az akciót, ahogy szeretnéd. Csak hozd ki őket élve...

Jimmy:

20:15 - New Town; Kísérleti Szanatórium:
A kölyöknek el kell döntenie, hogy magával-e akarja vinni a finoman szólva is őrültnek mondható "szárnyast" vagy egyszerűen sorsára hagyja, netán megöli. Az idő vészesen fogy és, ha itt rostokol bizonyára rátalálnak majd.
-Az udvar másik oldalán található egy cellablokk... - vág közbe, az egyik orvos. - Ha jól sejtem uram és ön azok közé a behatolókhoz tartozik, akkor a társait ott tartják fogva. Itt az udvarhoz tartozó kilépő is, csak kérem ne öljön meg!
Jimbonak úgy látszik, ma van a szerencsenapja, már persze, ha időben cselekszik. Az angyal azonban lelassíthatja, ha úgy döntött magával viszi, hisz szemmel láthatóan, meglehetősen ramaty állapotban van. A legjobb esetben is csak sántítana mellette, de persze azok a szárnyak rendkívül hatásosak lehetnek egy lehetséges golyózápor esetén...

Akárhogy is dönt, az orvos igazat beszélt. Ha újból megmássza a lépcsőket, akkor az imént lezártnak tapasztalt ajtót, most könnyűszerrel kinyithatja. Odakint egy zárt udvar fogadja, ami igencsak hasonló a börtönudvarok felépítéséhez. Minden irányba ajtók és folyosók fekszenek, de az orvos elmondása szerint, a vele szemben található ajtó mögött a cellablokkot találja. Úgy látszik ehhez az ajtóhoz nem kell belépőkártya, elég csak rányitni és már egy újabb tág folyosón találja magát.
Itt már jobb kéz felől cellák fogadják a kölyköt, amikben egyesével elhelyezett rabok rostokolnak. A legtöbben őrültnek tűnnek, de a folyosó közepére érve Milest is megpillanthatja, a rácsok mögött.
-A francba, Jim! - pattan ki az ágyából a behemót. - Mi történt? Téged nem fogtak el?
Egy pillanatra szájához tartja a kezét Miles, ezzel is jelezve, hogy most ne beszéljenek. Az emeletről súlyos léptek hallatszanak, mik egyre távolodnak.
-Egy ideig nem jön vissza... - néz a plafonra Miles. - Figyelj három őr őrzi ezt a blokkot, a folyosó végén található egy lépcső, ami épp a celláink felett halad át. A vége egy toronyba vezet, szerintem onnan már ki lehet nyitni a cellát. Valamiféle kommunikációs torony lehet a fasz se tudja... A lényeg, hogy onnan már erősítést is hívhatunk, amire hidd el szükségünk lesz.
Jimmy eközben elkezdheti szőni a tervét, hogy mik a tervei, ha sikerül kiszabadítania Milest. Jax nyomába ered? Erősítésre vár? Esetleg belülről rombolja tovább a létesítményt?

Megjegyzés: A Miles cellája feletti folyosón, a kölyköt két őr fogadja, az utolsó őrt, pedig a kommunikációs központban találja.


Nil:

21:04 - New Town; Kísérleti Szanatórium előtt 3 utcával:
A szanatórium közelében az út szélén James inti le Nilt, úgy két tucat ember társaságában.
-Látom megérkeztél...parancsnok. - biccent Nil felé. - Értesítettem Mr. Everettet, aki szintén részt akar venni az akcióban...
Mögöttük egy szabadúszó nő kezd vihorászásba, egy oszlopnak dülleszkedve.
-Ne tudd meg mennyire röhejesen néz ki. - kuncog tovább.
-Nos, mivel te vagy a parancsnok, el kéne kezdened megtervezni a harci stratégiánkat. Íme a lista, mit sikerült összeszednem.

Lista:
-4 db megfigyelő drón
-16 fő zsoldos katona
-11 fő beszivárgó egység; álcázó öltözékkel
-1 harckocsi + sofőr + Mr. Everett
-2 ócska harci droid
-5 fő technikus + én értsd: James smile.gif
-2 db utasszállító kocsi

-A harckocsit kölcsönbe kapta Mr. Everett, valami régi szívességért cserébe. Régen kapott harckocsis kiképzést, de... - szakítja félbe egy zakatoló géphang.
Egy óriási tank gurul be és a géppuskás helyén Mr. Everett helyezkedik el, egy vacak katonai sisakban, talpig katonai felszerelésben.
-Mr. Dryden! Hallom a társai magukra döntötték azt az automatát, amiből csak szar potyog ki. - köhécsel, miközben a sisakot próbálja becsatolni az álla alatt. - Az irányításod alatt vagyunk fiam, szóval el ne bazd nekem! James felvilágosított? Faszikám mi meg guruljunk már arrébb, itt bárki megláthat egy tankot, hogy a jegesmedve rakjon telibe! - szól le a tankot irányítónak, majd gurulnak tovább.
-A főnök arra céloz, hogy előálltunk pár gyors javaslattal az ostrom levezetéséhez. - kaparja meg a torkát James. - Felkészülhetnénk arra az esetre, ha a harc nem ér véget öt perc alatt és a szanatóriumnak lehetősége nyílik erősítést kérni a CDS-től. Nos, a legközelebbi CDS központ, amiből erősítés érkezhetne, úgy tíz kilométerrel beljebb található. Esetleg pár zsoldossal vagy beszivárgóval, nekem mindegy akiket jobbnak érzel a feladatra, megakadályozhatnánk, hogy megérkezzenek. Egy egyszerű blokáddal vagy eltereléssel.
Pillanatnyi szünet, majd újabb ötlet érkezik.
-Aztán elrendezhetnénk, hogy hova szeretnénk összpontosítani az erőinket a szanatóriumon belül. Egy felületes vázlatot is tudok mutatni, hogy mely helyekről van tudomásunk, ahová embereket küldhetünk az épületen belül.

Vázlat a szanatórium blokkjairól:
-Mentőállomás
-Cellablokkok
-Labor
-Kísérleti központ
-Őrtornyok
-Kommunikációs központ
-Személyzeti pihenő
-Udvar

-Két kerítés veszi körbe az épületet, az első ártalmatlan, a második azonban elektromos. Az akció kezdetére azonban lekapcsoljuk, szóval efelől nem kell aggódni. Valamint küldtem felszerelést a számodra, csak mi előbb ideértünk. - teszi hozzá gúnyosan. - Tehát van számodra álcázó ruhánk is, ha tényleg azt szeretnél...

Most Nilnek döntenie kell, hogy miként ossza szét az egységet, ami felett rendelkezik és, hogy miféle feladatot is bíz rájuk.

user posted image

Posted by: Jimmy Latoya Nov 1 2015, 12:32 PM
Miután, olyan figyelmeztetés gyanánt kilőttem a kábítókat, azt hittem elveszem a megfigyelő teremben lévők kedvét az ugrálástól és ez majdnem működött is, csak az egyik öltönyös fickó kezd el kapkodni a belső zsebe felé, amit nem veszek jó néven, mert minden valószínűség szerint nem cukorkával akar onnan megkínálni és semmi kedvem megint visszakerülni egy cellába, vagy a hullaházba. Arra semmi esélyem, hogy ilyen távolságból „humánusabb” módon szereljem le, így nincs sok választásom. Meghúzom a ravaszt és a hülye szétlőtt vállal fog földet eszméletlenül.
- Remélem bemutatónak ennyi elég volt! – mordulok a többiekre, valahogy nem vagyok ma a humoromnál és nagyon, de nagyon ki akarok jutni innen. – Befelé! – intek a másik helység felé, ahol a kifeszített angyal és a három „kínzója” szorgoskodik.
Ők azok az orvosok, akik mindent megtesznek a „tudomány” címszava alatt és még ők néznek rám rettegve és kegyelemért esedezve.
- Mindenkinek nyomjanak be valami kábító vagy altató injekciót, gondolom van itt belőle elég. – intek a dokiknak és beterelt foglyokra mutatok.
Ha engedelmeskedtek, akkor már kissé engedek a feszültségből, de azért továbbra is sakkban tartom őket, míg az angyallal társalgok, akiről kiderül, hogy szerencsére magánál van, így akár válaszolhat is a kérdéseimre.
- Végül is igazad van, tökmindegy, csak gondoltam mégse Seggfej Angyalként emlegesselek. – vonom meg a vállam és hangom elég gúnyosan hangzik.
Hiába valahogy nem lopta be magát a fickó a szívembe, aki elég megviseltnek látszik és már nem is fiatal, legalábbis, amit kiveszek az arcát takaró sisak mögött.
- Seraph? Szóval erről van szó! – vizslatom ismét a férfit tetőtől talpig, a kínzásra utaló szavait elengedve a fülem mellett, amire ugye jó okom van és az nem az, hogy egyetértenék tudóskáim módszereivel, de nem csak bennük nem bíztam……
- - Kuss legyen! – hallgattatom el a fehérruhás szófosót, aki magyarázkodni próbál.
Az angyal szavai áthatolnak gyorsan száguldó gondolataimon, amivel próbálok rájönni, hogy vajon mi folyik itt, de rá kell jönnöm, hogy ehhez vajmi kevés infó áll a rendelkezésemre, de arra meg nincs idő, hogy hosszasan cseverésszünk.
- Egyiket sem Seggfejkém! Nekem információk kellenek és ezt sajnos csak élve tudod biztosítani nekem, különben marhára nem érdekelne, hogy mi történik veled. – rázom meg a fejem és megkeményedik a pillantásom.
Nem akarok ítélkezni sem felette, hogy miért gyilkolt templomokban, ártatlan, fegyvertelen papokat, de nem is felejtem el neki.
- Töltsétek le nekem a számítógépen tárolt anyagokat és ügyesek legyetek, mert aztán szétlövöm az egész szart és ha hiányzik valami…….- emelem a dokik felé a pisztolyt. – Ezt meg szedjétek le! – intek az Seraph felé. – És adjatok neki valamit, amitől bírja még egy darabig a strapát!
Ha megteszik, amit kértem, akkor maguknak is beadhatnak valami bódítószert, így próbálom elejét venni, hogy idő előtt riadót fújjanak.
De előtte még kifaggatom őket, merre is juthatnék ki, közben azonban hasznos hírekkel is szolgál az egyikük. Egyébként sem állt szándékomban megölni senkit, igaz nem is haboztam volni, hiszen az életem volt a tét.
- Akkor mozogjunk! – morranok a szárnyas cimborára, mutatva, hogy mehet előttem.
Nincs jó bőrben, sántikál, de megy és ez a lényeg, ha muszáj persze támogatom is, de amíg bírja magát szükségem van a két kezemre, hogy ajtókat nyissak és fegyvert szorongassak.
Az udvar olyan, mint egy zárt börtönudvar, innen valószínűleg minden részt meglehet közelíteni.
Könnyen megtalálom a cellablokkokra nyaló ajtót, ami meglepő módon nincs zárva
Magam előtt taszigálva a Seraphot nézek be mindegyik cellába, hogy hátha megtalálom Milest vagy Jax-ot és egyre türelmetlenebb vagyok, hiszen nem marad sokáig észrevétlen a kis ténykedésem.
Végül a folyosó közepén ismerős medvetermetre leszek figyelmes.
- Miles! Örülök, hogy te épségben vagy! – esik le a szívemről egy nagy kő, hiszen elég ramatyul volt, amikor utoljára láttam. Elfogtak csak……..mindegy valahogy kijutottam, ezt meg közben találtam. – intek a csendben álldogáló szárnyas felé.
Miles jelzésére azonban befogom a szám és kussban hallgatok, míg megfeszülve fülelek a léptekre és csak aztán fújom ki a levegőt, amikor azok elhalnak.
Persze miért lenne szerencsém, hogy csak úgy ki lehessen nyitni a zárat, egy központból kell és ráadásul a Seraphot is cipelhetem magammal.
- És Jax? Nem tudod ő merre van? Aki nekem lökte a süketet azt mondta, hogy ki kellett vágni a nyelvét. – borzongok meg enyhén. – Persze csak teljesen humánus okokból, mert kapott valami rohamot és elharapta, de elég érdekesen hangzott.
Remélem Miles tud valamit, mert nem szívesen hagynám itt és i tudja, ha nehezebbre fordul a dolog, mit tennének vele.
Amit a férfi mond persze jó ötlet, egyrészt ki tudom szabadítani és ez már nem kevés segítség, másrészt a központban sok mindent meg is tudhatunk és ha sikerül elzárnunk ott magunkat megvárhatjuk az erősítést is.
- Te jössz velem haver. – szólok a Seraphnak. – Gondolom nem kívánkozol vissza a laborba. Ha segítesz biztos lehetsz benne, hogy azt többé nem látod. – próbálom érdekeltté tenni.
Ha nem hajlik rá, lehet, hogy lecsapom, akkor legalább itt hagyhatom Miles cellája előtt, úgy is vissza kell jönnöm majd érte.
- Jövök, de ne várd, hogy rohamozni is fogok. – int sérült lábára.
Most már mehetünk! A szárnyait elnézve, legalább pajzsként hasznát veszem, ha másként nem is.
Feljutva a lépcsőn a folyosóra, szólok neki, hogy burkolja be magát a szárnyaival és lépjen ki a folyosóra, én meg mögött maradok, ha az őrök őt felfedezve előbukkannak, akkor a nem sokat kecmecelek most már hanem lövök.



Posted by: Nil Dryden Nov 15 2015, 03:06 PM
- Fogalmam sincs de ezt mondta.... Várj egy kicsit, hogy érted hogy lehetetlen ? - Netán tudna valamit, franc se tudja minden esetre azért furdalja az oldalamat a kíváncsiság melyet egy darabig akkor is el kell nyomnom mert most dolgunk van. A gyilkosságokat elkövetem, az én kezemen szárad a vérük, cserébe azonban információkat kapok, és úgy érzem megéri az áldozatot. Ahogy azonban kezd kibontakozni a történet, úgy válik ez a kis nyúlfasznyi ügy egyre nagyobbá és nagyobbá. Egy ideig csendben hallgatom, néha néha bólogatva jelezve ezzel hogy értem a dolgot, de azért hazudnék ha azt mondanám mindent össze raktam a fejemben.
- Hogy mi? Van kint egy közösség a pusztaságban. Egy egész társaság, te jó ég - Mondom magam elé, meglepett arccal. Ha ez kitudódik nagyobb körökben özönleni fognak az önkéntes kalandorok és zsoldosok a sivárföldekre, beindulna egy újabb "aranyláz". Való igaz ahogy mondja, a mi korunk eldorádója lehet ez a hely, fura hogy még nem hallottam róla, pedig éltem oda kint. Az Anarch is a részem így ez a részem ismeri a sivárföldek egyes részeit, de ahogy látom még mindig tanulok új dolgokat.
- Akkor van egy olyan érzésem, hogy nem kéne a kezükre juttatni - Mormogom az orrom alatt. Már csak az kéne hogy maszkvadászat induljon a hatalomért, de mindegy is, dolgunk van még, de átérve rájövök hogy nem sok plussz infót tudok a félhalott fickótól, viszont arra fény derül hogy Jimmyék nagy szarban lehetnek. Nem kérdés hogy a segítségükre sietek már csak az kérdés mit tehetek egy sereg ellen. A további szavakra azonban csak egy apró grimaszba rándul az arcom. Egy ostrom, mégpedig Everett szakállára nem jó előjel, elvégre nem véletlenül mondta hogy hagyjuk ki, de Angus szavaival is egyet kell értsek.
- Így gondolom én is. Szerencsére tapasztalt a vén róka, szóval őt nem féltem, nem is ez a dolgom. Azt hiszem ideje begyújtani azoknak a szemeteknek ott a szanatóriumnál . - Engedek meg végül egy mosolyt, végül megölve a haldokló fickót, felteszem utolsó és egyben legértékesebb válaszra váró kérdésemet, melyre választ is kapok. Angus azonban nem akarja hogy kihagyjuk és az igazat megvallva én is úgy érzem kelleni fog az erősítés. Ez a fickó mindannyiunknál többet tud az ügyről, hasznos lehet számunkra.
- Rendben , áll az alku Angus. Akkor miután segítettem a barátaimon találkozunk és elkapjuk azt a rohadékot. - Mielőtt azonban elválnak útjaink megkérdezem tőle, hogy velünk vagy ellenünk van e. Az igazat megvallva ennek az egésznek az elején még kételkedtem, de most már egyre kevésbé. A szavaira ismét csak elmosolyodok, végül pedig bólintok, de nem válaszolok semmit. Van egy olyan érzésem hogy valóban az lesz amit mond, és ebbe belegondolva már a mosoly sem oly szívből jövő. Kifele menet úgy tűnik helyre áll a kapcsolat Jamesel így be is tudok számolni arról mi történt. Tájékoztatom hogy kénytelenek vagyunk támadni, a szavakra pedig csak sóhajtok egy mélyet.
- Tudom, de azt hiszem nincs más lehetőség. Ha ott végeztünk elkapjuk a szemét maszkost is. Kaptam egy megbízható fülest, de erről bővebben ha Jimmyék már velünk vannak. - Felelem a kinevezésre viszont már kénytelen vagyok idegesen felnevetni.
- Na ilyesmiben sem gyakran volt részem, bár remélem jól átgondoltátok, hogy kire bízzátok a parancsnokságot . - Felelem végül valamivel komolyabban, végül pedig motorra pattanva elindulok Jimmy és a többiek felé.


21:04 - New Town; Kísérleti Szanatórium előtt 3 utcával:

Elég gyorsan hajtok így csak a szerencse játszik benne közre, hogy meglátom James-t aki engem igyekezik leinteni, megállva pedig mikor meglátom miféle hadsereget rittyentett össze rövid idő alatt szinte eláll a szavam.
- Azt a kurva.... - Tátom el a számat végig nézve rajtuk. Nem éppen parancsnokhoz méltó viselkedés, de sosem voltam az, szóval ez talán megbocsáltható. Amikor azonban a rövid jelentésből meghallom hogy Mr Everett is itt van szinte félre nyelek.
- Mi az isten? Hogy az öreg róka is hadra lépett? - Teszem fel a kérdést, a szabadúszó nő nevetgélős szavaival valahogy egyet tudok érteni. Everett olyan tipikus irodai kapitánynak tűnik nem harcedzett rókának. Amikor azonban begurul a tank és meglátom magát a Führer-t kezdem érteni mire gondolt a csaj.
- Ú főnök maga nagyon Badass , de biztosan komolyan gondolta ezt a dolgot? Repkedni fognak a töltények, és tank, hogy is mondjam elég nagy célpont... - Még csak az kéne hogy Everet-et ropogósra süssék, de elnézve a fickót azt hiszem nem kell féltenem, na meg ő már döntött így csak bólintok a szavaira.
- Meglesz főnök, már megvan a terv- Intek felé, és még csak nem is hazudok. Miután a tank elgurul én James és a zsoldosok közé megyek hogy ismertessem a haditervet.
- Jó rendben srácok. A hangsúly a gyorsaságon lesz, minden ezen múlik. Az óvatoskodást hagyjuk a francba. Nem kockáztathatjuk meg hogy ide hívják az erősítést. Először én megyek és a beszivárgó egység, valamint a két droid. Erre az időre kapcsoljátok le az áramot, viszont ahogy mi átjutottunk Mr Everett és a tank hatástalanítsa azt végérvényesen. Hajtson át rajta a fenébe, és az első adandó alkalommal lője cafatokká a kommunikációs központot. a 16 Zsoldos szorosan a tank mögött haladjon, foglalják el és tisztítsák meg az udvart, és az őrtornyokat. Ha ennek ellenére segítséget akarnak hívni James rád és a technikusaidra vár itt a feladat, hogy blokkoljátok a jelet. A drónokat négy irányból két kilóméteres sugarú körben helyezzük el, figyeljenek minden forgalmat, minden mozgást. A zsoldosok és a tank maradnak az udvaron biztosítani, a két utasszálítót pedig amint vége kint a ramazulinak hozzátok a kijáratokhoz, ha van orvosi berendezés készítsétek be. Ja és James..... - Fordulok a férfi felé egy pillanatra kissé komor arccal.
- Ha mindennek vége, és elhúzunk leadtok egy kódolt segélyhívó jelet a CDS számára, melyben a 01352-es parancsra hivatkoztok, Anarch támadásoknál használják, szóval ha minden jól megy így az iroda is tiszta marad. - Az Anarch meg kibír még egy terrorakciót a nyakán, szóval őket nem sajnálom. Miután beöltöztem, magamhoz rendelem a droidokat és a beszivárgó egységet.
- Jól van srácok amint lekapcsolják a kerítésen az áramot, átmegyünk. Elől a két gép, keressétek meg a legközelebbi bejáratot. Ti mentek előre, utánatok mi - Elvégre az emberi élet fontosabb, nem akarok veszteségeket, így a gépeket csupán szívósságuk miatt használom most ki.
- Ha bejutottunk 3 fő a mentőállomást biztosítja, 3 a börtönblokkot, maradék kettő velem jön a laborba, illetve a kísérleti központba. Nem akarok esztelen lövöldözést. Pontos halk munkát akarok, amint megtaláljátok Mielst, Jimmy-t és Jaxet fogjátok és kiviszitek őket a szállítokhoz. - Adom le végül a kis szűk körnek is a parancsokat, végül amint lekapcsol az áram elindulunk.

Posted by: Stefan Lynch Nov 19 2015, 01:26 AM
Jimmy:

A kölyök parádés lövést ad le az őt megtámadni próbáló fickó vállába, mitől az nyüszítve zuhan fejjel a padlóra. A többiek remegő kezeiket a magasba emelve tesznek eleget a kölyök követelésének és vonulnak át a szomszédos szobába.
Odabent szintén nem fogadja ellenállás, sem a magatehetetlen szárnyas, sem pedig a kutatók részéről.
-Van pár rendkívül erős nyugtatónk.... - feleli a professzorképű alak, majd az egyik polchoz indul. Rövid kutakodást követően talál is jó pár fiolát a bizonyos szerből és oda is int két kollégája felé, hogy kezdjék el beinjekciózni azt.
-Hosszú órákra bénultságot, öntudatlanságot okoz. - lép vissza Jimhez. - E-erős hatása miatt, egyes körökben drogként kezelik.

Jimbo gúnyos megjegyzésén az angyal erőtlenül nevet fel.
-Ahogy már mondtam, szólíts aminek csak akarsz. - köhög fel. A kölyök tovább hallgatja a célpontja fecsegését, míg az a Seraph szóhoz nem ér.
-Miért mit gondoltál, hogy az égből szálltam alá? - próbál nevetni, de a fájdalmai elfojtják azt. - Bassza meg...
A seraph egy pillanatig csak hallgatja Jimmy szavait, majd erőtlenül néz fel rá.
-Tudok valamit, amit te nem? Érdekes... - köp félre. - Akkor jobb, ha iparkodsz és kijuttatsz innen....

Jimbo szakmai ártalomból is megpróbálja ellopni azokat az adatokat, amiket feltehetőleg ez a létesítmény tárol, de úgy látszik falakba ütközik.
-S-s-sajnálom uram, de a mi terminálunk nem igazán tárol efféle különleges anyagokat. - lép be a rendszerbe a laboros. - Minden anyagot a kutatással és a vállalattal kapcsolatban, a kommunikációs központban tárolnak.
Az angyal hangosan horkant fel.
-Órákon át figyeltem, ahogy azzal a masinával babráltak, a székletmintám analizálásán túl, nem igazán tartalmaz semmi érdekeset.
-Í-í-így igaz. - lép elő a férfi egy miniatűr adathordozóval a kezében, egyenesen a kölyöknek nyújtva azt. - Azért mindent rámentettem, hátha hasznát veszik...
Ezt követően a három laboros elengedi az angyalt egy löket adrenalin kíséretében.
-Ezzel kitart egy i-i-ideig.

Tovább haladva a létesítményben, már könnyebb dolguk akad, még ha időnként támogatnia is kell a kölyöknek a szárnyast, hogy össze ne essen.
-Ha működnének a szárnyaim, mostanra már lángba borítottam volna ezt a kibaszott őrültekházát. - szisszen fel a férfi.
Szerencséjükre elérnek a cellablokkokhoz, ahol Jimbot kellemes meglepetés fogadja Miles személyében.
-Annak én is Jimmy...annak én is. - húzza mosolyra a száját. Azonban a szárnyas látványa gyorsan le is törli azt a vigyort. - Ezt meg mi a francnak hoztad magaddal? Meg akarod öletni magad? Engedj egy golyót a fejébe és húzzunk innen a picsába!
Pillanatnyi csend következik, mivel léptek hallatszódnak a fejük felől.
-Gondolom őt valahol máshol tartják fogva. Talán még a gyengélkedőn van, ki tudja? - hadarja Miles. - Hogy mi? Ez nem lehet igaz, ezt nagyon elbasztuk Jim, nagyon, de nagyon...

A seraph belemegy az akcióba, de nem túl kecsegtető a látványa, még az adrenalintól felpezsdülve sem. Mindenesetre a kölyök elmondja neki a tervet, amit a férfi, kellően jól fogad. Bizonyára nem először használja a fémszárnyakat pajzsként, ez szinte lerí a mozgásáról. Mindkét szárnyát kitárva térdel a földre, szárnyait maga elé húzva, mire a két őr ijedten ránt fegyvert.
-Bassza meg! Ez kiszabadult! - ordítja el magát az egyik, majd szinte azonnal tüzelésbe kezd.
A legtöbb golyó lepattan a szárnyról, csupán a legjobb találatok fúródnak bele.
Jimnek kiváló lehetősége nyílik a seraph mögül a tüzelésre, szinte egy-egy jól célzott lövéssel ártalmatlaníthatja őket, melyből az egyik azonnal fejlövést kap. A másiknál már nehezebben kivehető a találat, ugyanis az átzuhanva a korláton, egyenesen a földszinti folyosón landol.
A folyosó végén csigalépcső vezet a toronyba, ami úgy öt kör után, már véget is ér. Egy remegő ázsiai pasas ránt rájuk fegyvert, majd azonnal meghúzza a ravaszt. A seraph ebben a pillanatban gyorsabban reagál, egy gyors mozdulattal védi ki a lövést, majd löki fel szárnyaival a férfit.
-Meghagyom az esélyt, hogy máskor vissza add. - szól oda neki a férfi, majd egy hatalmasat dobbant az őr lábszárán, mitől az megreccsen. - Remélem arra már felkészültebb leszel...
Miután Jim kinyitotta Miles zárkájának ajtaját, a behemót férfi rögvest magához veszi a földszinten heverő hulla gépfegyverét és már rohan is a többiekhez.
-Szép munka Jimmy. - nyújtja a kezét. - Fejből tudom James rádiófrekvenciáját, egy pillanat és megpróbálom felvenni vele a kapcsolatot.
:::Zörej::: Itt James Cutler a....azonosítsa magát...
-James! Itt Miles! Hallasz engem? - markol rá a rádióvevőre.
:::Statikus zaj::: Igen, hallak. Jól vagy?
-Semmi bajom, bár a törött karom, még nem gyógyult meg. - nevet, közben a felkötött karjára pillantva. - Itt van velem Jimmy is és az angyalotok is...
-Hogy mi? - halk sóhaj hallatszik. - Meg sem próbálom megérteni,...na figyelj rám. Megfogjuk támadni a létesítményt, szóval a legjobb volna, ha időben kijutnátok az udvarra. Mellesleg Jax nevét nem hallottam, ő hol van?
-Ő...még nincs velünk. - vesz mély levegőt Miles. - Rendben. Próbálunk minél előbb odaérni, majd együttes erővel visszajövünk Jaxért.
-Értem. Nos, jó terv. - feleli gúnyosan James. - Tartsatok ki.
-Jó terv. - dobja félre a rádióvevőt a behemót. - Jól van, most van 20:42, ami azt jelenti, hogy úgy legkésőbb 21:00-re jó lenne kiérnünk az épületből. Úgy tűnik vár ránk még egy véres küzdelem, mielőtt mentőakcióba kezdhetnénk. Benne vagy egy újabb szórásba kölyök?

Nil:
-Mintha egyfajta kiválasztott lettél volna a számára. - töpreng Angus. - Küldetése volt veled és ha az amire gondolok,...akkor te kaptad volna a maszkot.
A férfi megvárja, míg Nil megemészti az újonnan szerzett információkat és csak aztán reagál.
-Ahogy mondod pajtás... Ahogy mondod. - néz a szemébe.
Újabb alku köttetett, hogy amint vége a szanatórium elleni ostromnak, együtt néznek szembe a maszkossal. A rejtélyes Angus és az Örök Fény fejvadászai.
-Ha minden jól megy ott várlak, ahol először találkoztunk... - húzza mosolyra a száját Angus.

Miután Nil búcsút int az ex-hírszerzőnek, rögvest Jamesel veszi fel a kapcsolatot.
-Értettem. - feleli James. - Ami a parancsnokságot illeti, mi bízunk benned. Szóval hozzuk haza a csapatot. Vége.

21:11 - New Town; Kísérleti Szanatórium előtt 3 utcával:
-Valami hasonlót mondtam én is, mikor összeírtam a létszámot. - kacarászik James. - Tehát folytathatjuk?
James vállat vonva próbál szóhoz jutni Nil meglepődését illetően.
-Nos, igen... Legalább jó kedvet csinálunk az ellenségnek a haláluk előtt. - von vállat.
Hamarosan berobog Mr. Everett is, aki meglehetősen röhejes látványt nyújt egy tankban a géppuskás szerepét játszva. Az ifjú megjegyzésén, azonban jót kuncog az öreg.
-Igyekszik az ember fiam. - legyint. - Ne félts engem! Harckocsis képzést kaptam, szóval mondhatni egy ilyesféle járgány a második otthonom. Még lángszórója is van a kicsikének, itt, ez a sárga vagy kék.... Melyik gomb is az komám? - kiabál le a tank sofőrjének.
-Istenem... - hallatszik halkan a tankból. - A kicsi sárga a lángszóró, a kék pedig a...
-Jól van, nyomd el magad! - szakítja félbe a főnök. - Az pedig a kis ágyú.
-Nem uram, az a csőbomba, a zöld háromszög a kis ágyú.
-Dugó van! - csettint fel. - Látod Nil fiam? A lényeg az, hogy mindegyik gomb ártalmas.
Ezt követően a tank elgurul és Nil létrehoz egy stratégiát az ostrom kivitelezéséhez, amit meglehetősen jól fogad mindenki.
Miután vége az eligazításnak, Nil még Jamesel is vált pár szót, az akció titkosítását illetően.
-Biztos, hogy a szervezetednek nem fog ez problémát okozni? - néz rá ártatlanul James. - Persze, ha ezt szeretnéd megteszem, bár igazad lehet, már ha csak azt nézzük is, hogy ez egy CDS finanszírozású központ...

Nil kiossza a parancsot a beszivárgó egységnek, mire sorban visszhangzik a szó: "Vettem."

Jimmy:

Az eddigi út sétagaloppnak számít ahhoz képest, ami még Jim és társai előtt áll. Időben ki kell jutniuk az udvarra, hogy felvegyék a többiekkel a kapcsolatot és maga alá ne gyűrje őket az Örök Fénybelei kollégáiknak rögtönzött támadása.
-Ha jól sejtem kiakarunk jutni a sűrűjéből, hogy valahol máshol ismét beleugorjunk. - hümmög a seraph. - Tipikus.
-Más helyzetben pusztakézzel kopasztanálak meg, de most jobb, ha bírod a tempót. - áll meg, a szárnyassal szemtől szemben. - Most, hogy ezt tisztáztuk, ha jól gondolom, már pedig sajnos jól gondolom tovább kell vonulnunk a cellablokkokon, egészen az udvarig....
-Minél beljebb hatolunk, annál forróbb lesz alattunk a talaj. - vélekedik a seraph.
-Nincs más lehetőségünk, szóval szerelkezzetek fel. Ennél a szerencsétlennél is szokott lenni egy gépfegyver, valahol itt kell lennie. - biccent a törött lábú fickóra Miles, majd a szekrény tetején meg is találja a fegyvert. - Ha kell a tiéd lehet Jimmy, nekem már van.

Ahogy mélyebbre hatolnak a cellablokkokban, már nem kíséri őket az eddigi szerencséjük. Miles ront be legelőször a következő börtön részleg ajtaján, hangos fegyverropogás kíséretében.
A terem tele van hosszú fémasztalokkal és székekkel, feltehetőleg ez lehet a rabok étkezője, de Miles belépőjét követően, gyorsan megváltozik a hely. A monstrum, szinte azonnal felborít egy asztalt fedezéknek használva azt, miközben a seraph is akcióba lendül, szárnyaival sikeresen hárítja a golyókat a kölyök elől. Őrből, legalább tizenötöt látni és Jimmynek minél hatásosabban kell fellépnie ahhoz, hogy riadó nélkül haladhassanak tovább. Kapásból egy rőzsebajszú, tányérsapkás őr célozza be Jimet, aki rögvest próbálhat fedezéket keresni vagy vakmerően visszatámadni. A zűrzavarban a legnehezebb helyt állni, szemmel láthatólag az őrök sem gondolkodnak tisztán, csupán oszlopok és asztal mögé bújva, próbálnak fedezéket találni.
-Na ezt már szeretem. - tölt újra Miles a fedezék mögött, majd rögvest addig soroz egy asztalt, hogy ki is dől mögüle két alak. - Te még élsz angyalkám?
-Mondhatni! - öklel fel egy női biztonságit, majd egy hatalmasat taposva a nyakára, kitöri azt.
Még egy ideig ropognak a fegyverek, miből a kölyöknek is kijut bőven, újfent ketten célozzák be, arról nem is beszélve, hogy egy harmadik sokkolóval próbál a közelébe férkőzni.

Miután kivéreztették az egész étkezőt, egyenesen egy újabb folyosót, míg balra egy raktárajtót találnak.
-Gondolom valamiféle kamra. - vonja meg a vállát Miles. - Elvégre is, ez egy étkező volt.
-"Volt". - feleli gúnyosan a szárnyas. - Ha tudnátok mennyi hely nem az, aminek látszik...
Azzal egy óriásit csap szárnyaival a raktár beléptető moduljára, mitől az ajtó rövid sistergést követően lassan kinyílik.
Odabent a polcokon nagyrészt valóban ételt találnak, de a fal mellett hosszú faládák sorakoznak. Miután felnyitják őket, szép mennyiségű gránátot, csőbombát és hasonló közepesnek mondható, de számukra igencsak hasznos pirotechnikai eszközöket találnak.
-Ez nagy segítség lehet... - szólal fel a férfi.
-A gránátok tényleg, de a csőbombák, meg ezek a falra szerelhető C4 kinézetű robbanószerek, már nem annyira. - közli Miles.
-Dehogynem. Ha felrobbantanánk a blokkot, végezhetnénk egy rakás puha pöccsel és biztonságban kijutnánk az udvarra.
-Na és mi van a hozzám hasonló rabokkal? Azokkal a fogyatékosokkal? - szólal fel Miles. - Velük mi lesz?
-Sejtésem szerint az itteni rabok a vállalat ellenségei, plusz néhány teljesen beszámíthatatlan őrült. Nem kár értük, nem mintha kitudnánk menekíteni őket, mikor kint is egy ostrom vár rájuk.
-Beteg egy állat vagy. - mordul rá a behemót. - Azonban valahol most igaza van, Jim. Ha felgyújtanánk ezt az egész kócerájt, könnyűszerrel kijutnánk az épületből és még az ostrom helyzetét is jócskán megkönnyítenénk. Azonban ez akár a rabok életébe is kerülhet. Te mit gondolsz Jimmy?

Jim előtt most ot ta lehetőség, hogy jócskán megkönnyítse mindenki dolgát, ahogy a seraph is tanácsolta vagy tovább halad és térdig gázol a vérben, amíg ki nem jut az udvarra.

Idő: 20:59


Nil - Az Ostrom

21:15 - New Town; Kísérleti Szanatórium:
Nagy a mozgolódás a kapukon kívül, a beszivárgó egység tagjai, rajtra készen állva markolják fegyvereiket, rajtuk az álcázó berendezéssel.
-Nil! Kezdhetünk? - int a távolból James, az ifjú válaszára várva. - Akkor mehet...
Hirtelen egy kattanást hallanak, mintha elment volna az áram, majd a lopakodó egység emberei, egymásnak intve jelzik, hogy "mozgás". Mindegyik egy gombra csap a mellkasán, mitől rögvest működésbe lép az álca mód. A csapat kámforrá vált, csupán a hang alapján sejtheti az ember, hogy épp nekiláttak megmászni a kerítést. A két szerencsétlen droid nem képes átmászni a kerítésen, így fegyverük végével addig csapják azt, míg egy kellően nagy lyukat nem ütnek a drótkerítésen, majd ezt követően az elektromoson is. Nil könnyen tarthatja az iramot a csapatával, hisz csak két kerítés megmászásáról van szó. Mire átér, már a droidok is csak egy kerítéssel vannak lemaradva tőle, amit még mindig halkan püfölnek.
-Parancsnok! A generátor hamarosan bekapcsol. - jelenti az egyik hang.
-Úgy hiszem nem fog. - szólal meg a rádióban James.
A következő pillanatban, már át is gázol mindkét kerítésen a tank, a géppuskánál Mr. Everettel.
-Töltés! - ordít teli torokból a főnök, majd oldalra mutat a generátorra. - Most!
Fülsüketítő moraj hallatszik, majd csak romok, lángcsóvák és füst látható az egykori generátor helyén.
Az egységek egyszerre adják tovább a hírt. "A Generátor megsemmisült." Eközben az ellenség is megmutatkozik, ugyanis több tucat fegyveres vonul ki az udvarra, szinte kiszámíthatatlan, hogy melyik épületből hányan jöttek ki a robajra. A legtöbben azonnal fedezéket keresnek és tüzet nyitnak, néhányan az őrtornyokból próbálnak könnyűszerrel végezni Nilékkel, míg mások a fal mellett lapulva nyitnak fedezőtüzet.
A tank mögött meglapulva a harci egység is erőteljesen vonul előre, amennyire csak a helyzet megengedi. Hármat, már a robbanást követően kiszedtek az egyik őrtoronyból, de azok választűzzel rövidesen ki is pucolták azt.
Újból a főnök van porondon és Nil parancsának megfelelően, azonnal a kommunikációs központot veszi célba. A géppuska ropog a kezében, miközben néhány szerencsétlenen, még a lángszórót is beveti.
-Tényleg a sárga az! - ordítja örömében a sofőrnek, miközben felgyújt egy öt fős alakulatot. - Célozz a központra! Töltés!
A tank eleje kimért tempóban fordul el a kommunikációs központ irányába, majd Mr. Everett újból legyint. Három fülsüketítő lövés hallatszik a tankból, mire az épület teljesen megsemmisül. A tető lassan elkezd megcsúszni, miközben az oldala is kidől, míg végül semmi sem tartja az épületet. Odabentről segélykiáltásokat hallani, de a tűz szorgos munkásként emészt fel mindent.
Nil felett épp elcikázni látszanak a drónok, ahogy eltávolodnak a szanatóriumtól és a kijelölt helyükre pozicionálnak. Az ifjúnak nehéz dolga lesz, még láthatatlanul is, ha elakar jutni a kísérleti központba és a laborba. Két társát épp kilyuggatják mellőle, kik holtan rogynak össze. Feltehetőleg nem tudatos találatok voltak, nem úgy néznek ki az itteni őrség, mint akik rendelkeznének hőkamerákkal. Valószínűleg csupán néhány kósza lövedék érte őket, de nem árt, ha Nil is vigyáz.
Előtte épp elfut két őr is, akik nem látják őt, ezért előnyben van velük szemben. Hátrébb még ötöt találhat, akiknek likvidálását akár a csapattársaira is bízhatja vagy akár meghagyhatja Mr. Everettnek és a harci osztagnak.

A kísérleti központhoz érve, már eleve egy rakás hullát találnak, majd egy hosszú folyosót követően még egyet. Az épületben beljebb merészkedve egy lépcső vezet lefelé, ahol egy rakás túsz is fogadja őket. Az emberek, mintha nyugtatót kaptak volna, de egy öltönyös pofa lőtt sebbel a vállában kellően éber ahhoz, hogy elmesélje egy kis megszorongatást követően, hogy egy fiatal "kölyök" rontott rájuk.
A kísérleti részlegben, még egy rakás fogyatékost és laborost is találnak, mik szörnyű kísérleteken mentek át. Drogok és kínzás nyomai látszódnak rajtuk.

A laborban azonban, már más a helyzet a kísérleti központ üressége után. Nilt legalább másfél tucat őr fogadja, akiket két magával hozott társával, meglehetősen nehézkes elintézni, de közel sem lehetetlen. A labor előcsarnoka meglehetősen jól tele van pakolva mindenféle vegyi anyagokkal és ládákkal, mik kiváló búvóhelyet jelentenek egy osonós akció kivitelezéséhez.
Mielőtt bármit is tennének, az előcsarnokon egy tolókocsiban leszíjazott, fiatal férfit tolnak keresztül, kit Nil könnyen felismerhet. Jax az. Két tudós kíséretében hátra kísérik magába a laborba, majd két őr el is állja az ajtót.
-Támadás alatt állunk, tehát tartsák a pozíciójukat, míg az alanyokat el nem szállítjuk egy biztonságos helyre. - utasítja a fegyvereseket az egyik tudós, majd Jaxre pillantva eltűnnek az ajtó mögött.

Nilnek most jócskán meggyűlhet a baja ezzel az egésszel, ha most tervezi kiszabadítani Jaxet, míg tart az ostrom. Azonban fennáll a lehetőség, hogyha tovább vár, búcsút inthet az egyik társának...

Posted by: Jimmy Latoya Nov 21 2015, 02:05 PM
Nem reagálok a Seraph gúnyolódására, mert szerintem nem egészen komplett már a fickó, ha ennyire nincs tisztában a helyzetével, vagy csak szimplán minden mindegy neki, hiszen ha ki is jut innen sem várhat rá semmi jó, de ennél biztosan „humánusabb”.
- Azért ne legyen semmi félreértés köztünk, nem fogom a kisujjam sem mozdítani, hogy „neked” könnyebb legyen kijutni. – vetem még oda neki, mielőtt leszedik a laborpatkányok és belenyomnak valami szert, amitől legalább egy darabig meg tud állni a lábán, mert, hogy cipelni nem fogom tudni az tuti.
Egy grimasszal veszem tudomásul, hogy fontos adatokhoz innen nem jutok hozzá, de hát aki a kicsit nem becsüli……….Végül is az sem lesz semmi, ha erről az álangyalról megtudunk mindent, amit csak kiderítettek róla, meg, hogy mit csináltak vele, amitől ilyen lett.
- Az is valami Seggfejkém! – veszem el a felém nyújtott adathordozót és addig még maradunk, amíg a laborosok is szundizni nem kezdenek.
Szerencsénk kitart, amíg a börtönblokkokhoz nem érünk, a Seraph is bírja a kiképzést, még ha néha meg is kell támogatni.
- Te csak tartogasd az erődet, már így is elég vér tapad a kezedhez. – morgom az orrom alá, bár én is szívesen láttam volna lángba borulni ezt a helyet.
Nem sok kell, hogy Miles-re is rábukkanjunk, aminek kimondottan örülök, mert nem én tartottam magam valami kibaszott egyszemélyes hadseregnek, én csak ki akartam jutni innen, ha lehet élve, de mióta az eszemet tudom csapatjátékos voltam, így nehezemre esett volna itt hagyni a társaimat. Miles, meg kell vallanom, laza stílusával, medve termetével belopta magát a szívembe, Jax meg…..hát ő Jay volt, de mégis csak velünk volt és még ha nem is kedveltem túlságosan, ezeknek nem akartam a kezén hagyni.
- Ő is fogoly volt itt! Akármit is művelt, nem minden a saját akaratából történt, csináltak vele valamit, legalább egy esélyt megérdemel, hogy ne itt rohadjon meg. – rázom meg a fejem Miles javaslatára, hogy lőjem le a Sereph-ot.
Kicsit meg kell húznunk magunkat, ami pár szívdobogtató pillanat, de aztán úgy néz ki marad némi időnk, hogy megtudjam mi lenne az első út ahhoz, hogy a férfi kiszabaduljon, de sajnos Jax-ról ő sem tud semmit.
Angyalunk sem támaszt kifogást, hogy velem jöjjön, bár nem sok jó opció között választhat és a pajzs szerepét is hang nélkül veszi tudomásul, ezért felírok neki a sok hemzsegő fekete mellé egy piros pontot is.
Először nem is vesznek észre csak őt és ez pont elég időt biztosít nekem, hogy pontosan célozva szedjem le az elsőt, aki felénk rohan a folyosón. Hallom, ahogy a golyók lepattannak az előttem térdelő Seraph szárnyáról, ami bizonyítja, hogy jól döntöttem, amikor magammal hoztam. A második őrt is eltalálom abban biztos vagyok, de hogy halálosan-e azt nem tudom ellenőrizni, mivel lezuhan a Miles celláját is magába foglaló szintre, bár ha nem is halt meg, akkor sem fog felpattanni ott, az tuti.
Már csak egy felfelé kunkorodó csigalépcső van hátra, hogy felérjünk a kommunikációs központba és nagyon sietnünk kell, ha nem szeretnénk, ha riadót fújjanak, bár már az is csoda, hogy eddig megúsztuk. Mikor felérünk az oka is meg lesz, hiszen az egy szem megmaradt ferdeszemű őr, úgy reszket, mint ha áram rázná, de azért ránk lő a nyomorult.
Valószínűleg nem lenne időm elkerülni, hogy eltaláljon, de ekkor elém lendül a Seraph szárnya, majd egy villanás után az ázsiai fickó már a földön hever nyögdécselve.
- Csak ne bízd el magad Seggfej! – villan rá a szemem figyelmeztetően, hogy azért tudja hol a helye, de tagadhatatlan, hogy hálás vagyok érte, csak ezt neki nem kell tudnia. – Mondjuk én inkább lecsaptam volna. – ingatom a fejem a szadizásra és meg is teszem, mert nem kívánom hallgatni a fickó jajongását.
Kis keresgélés után megtalálom a cellák nyitó gombját és kiszabadítom a lakóikat, így Miles is hamarosan csatlakozik hozzánk a leesett őr fegyverével felszerelkezve.
- Szuper! Akkor a tied a pálya! – intettem a rádió felé, aztán míg ő elcsevegett James-sel, addig én elvettem az őrtől mindent, aminek hasznát vehettem
Persze a fülem a beszélgetésen tartom, ami aztán kellemes és kellemetlen meglepetéssel is szolgál, hiszen hallhatóan itt a felmentő sereg, csak éppen jobb lenne, nem két tűz közé szorulni, hogy aztán pont egy véletlen baráti golyó lyuggasson ki minket.
- Jax-nak lehet orvosi ellátás kell majd James. – szólok bele. – És nem tudom jó ötlet-e itt hagyni a támadás alatt, hiszen lehet az első lövésre megszabadulnak tőle. – teszem hozzá, de komoran veszem tudomásul, hogy nincs rá idő, így társunk életét most csak a jó szerencsére bízhatjuk.
- Azt hiszem nem sok választásunk van Miles. – vontam meg a vállam. – Ha ki akarunk időben érni, akkor mindent bele kell adni. A kérdés csak az, hogy vajon menyi őr van itt és mennyire akarnak elénk keveredni. És neked sem, ha nem akarsz itt maradni. – nézek a szárnyasra, miután Miles is hegy beszédet tartott neki.
A csigalépcsőn lemenve az ottani hullát is kifosztjuk és nem szívesen, de a Seraph-nak is adok két pisztolyt, magamnak megtartom a gépfegyvert és tartalék tárakat.
Kifelé haladva elsőnek egy hodályba rontunk be Miles után, ami ha jobban megnézem valami étkezőféle lehet, de most csak őrökbe botlunk és elég szép számban vannak jelen. Mikor sikerül egy fémasztal mögött fedezékbe vonulni, gyors számolással több, mint egy tucatnyit látok és megint csak a szárnyas akadályozza meg, hogy pár golyó közben kilyuggasson.
- Én már kevésbé. – száll egy nehéz sóhajom és még időben húzom le a fejem, mikor elsüvít a fejem felett egy golyó.
Szerencsére az őrök is szervezetlenek, mindenki lő mindenkire, nagyrészt a nagydarab Miles-ra összpontosítva, meg a szárnyasra, így én kicsit válogathatok. Rögtön azt, aki majdnem leszedte a fejemet. A tányérsapkásnak nincs szerencséje, mert míg megpróbál egyik fedezékből a másikba ugrani, eltalálom a csípőjét, így földre zuhan, ott már nem gond a következőt a fejébe küldeni.
Most nincs időm morális problémákon rágódni, hogy hány embert öltem meg, hiszen vagy ők, vagy én, így ez most jelentőségét veszti.
Ha jól hallom Miles még az angyalért is képes „aggódni” annyira elemében van, miközben szórja a jó népet rendesen. Mondjuk a Seraph-ot sem kell félteni, pusztakézzel sem semmi a fickó.
Nekem viszont pozíciót kell váltanom, mert valakinek sikerült oldalról megközelíteni, de közben ketten meg megpróbálnak az asztal mögé szegezni a golyózáporral.
A sokkolós még időben kap egy pár golyót, ami keresztben nyitja fel a testét, aztán én meg az asztalt magam előtt tolva jutok el egy oszlopig, ahol ár felegyenesedve jutok jobb pozícióba, így a másik két ellenfelemet is sikerül kiiktatni, legalábbis elhallgatnak a fegyvereik.
Mikor csend lesz, szinte el sem hiszem. De tovább kell haladni.
Az innen elvezető folyosón találunk egy ajtót, amiről megoszlanak a vélemények, de nem vagyunk abban a helyzetben, hogy magunk mögött hagyjuk, hogy nem nézzük meg, mert mi van, ha ott is rejtőznek katonák? De a helyzetet a Seraph megoldja, mert a maga módján kinyitja az ajtót.
A polcokon étel van, de a ládákban már egészen más. robbanóanyagok szépen sorban, olyanok is,a minek hasznát vesszük.
- A csőbombán kívül vigyük el, amit elbírunk. Talán a c4 is jó lesz valamire, ha zárt ajtót találunk. – javaslom és ha találunk valami zsákot, akkor bepakolunk.
Aztán heves vita alakul ki, hogy mit tegyünk, robbantsunk fel mindent és mindenkit, vagy inkább húzzunk el, ahogy tudunk.
- Jax is itt lehet valahol és még ki tudja kit tart itt a CDS. – mondom kis gondolkodás után, mikor olyan klasszul rám bízzák a döntést, mindketten rám meredve. – Én amondó vagyok csak az őröket irtsuk és talán lesz rá mód, hogy beszorítva őket csak azt a részt robbantsuk rájuk. Ezekkel most van lehetőségünk komoly csapást mérni rájuk. – intek a robbanóanyagok felé. – Menjünk és jussunk ki mielőtt James-ék emberei ellenségnek néznek minket.
Felszerelkezem, amivel csak lehet, aztán nekiindulok az újabb folyosónak és újabb ajtóknak.





Posted by: Nil Dryden Nov 29 2015, 02:45 AM
Szívesen érdeklődnék még Angustól de az idő szorít. Minden esetre leolvashatja az arcomról mennyire meg vagyok lepődve a szavain. Én mint kiválasztott? Na ne nevettessenek már, hiszen soha nem voltam az. Csupán egy senki, és ez néha igencsak nagy szolgálatot tett a számomra. A motorra pattanva nemsokára le is szervezzük a támadást, s mikor oda érek a helyszínre látom hogy James igencsak kitett magáért.
- Igen, muszáj lesz fojtatnunk!- Mondom egy apró bólintással címkézve Jamesnek, pedig belül egyáltalán nem érzem annyira biztosnak a dolgot. Nem vagyok parancsnok típus, de most az lettem, és ezzel a behatolókért is felelős vagyok nem csak Jimmyékért. Nemsokára azonban Maga a Führer, Mr Everett is megérkezik, és ha nem lenne ilyen komoly a helyzet valószínűleg arcon röhögném, ám ezt most vissza tartom inkább. Ahogy azonban kezdi sorolni a harckocsi gombjainak funkcióját, egyre jobban gúvadnak ki a szemeim. Te jó isten , jó régen lehetett az a harckocsis kiképzés. Kb most úgy nézhetek fel rá mint aki karót nyelt, de nem izgat, a fő hogy nehogy rossz gombot nyomjon meg. Azért bólintok párat felköhögve.
- Végülis ha így nézzük igaza van főnök. Akkor zúzzunk! Aztán csak óvatosan azokkal a lövegekkel - Intek mikor a tankkal arrébb gurul, majd gyorsan kieszelve a haditervet közlöm ezt a behatoló csapattal is. James szavaira viszont apró vállrántással felelek.
- Nem különösebben. Ha sikerül szerintem boldogan vállalják magukra, nekik úgyis mindegy ha a CDS-t nézzük. Egy támadással több vagy kevesebb. - Felelem majd nagy levegőt véve felkészülök a behatolásra. A többiek már pozíción vannak, és én is nemsokára csatlakozom hozzájuk, csupán magamhoz veszek egy gépfegyvert, meg pár gránátot. Ezen kívül csak a jó öreg pisztolyom van nálam biztos ami biztos alapon, nagyobb arzenálra amúgy se lesz szükség, elvégre itt van Mr Rambo Everett. Így már nincs más dolgom mint csatlakozni a csapathoz, aktiválni rajta az álcát majd mikor James megadja a jelet megindulni. A kerítés nem volt nagy akadály, könnyedén másszuk meg, azonban ahogy látom azok a Droidok tényleg eléggé hülyék. Még jó hogy ők fogyócikkek lehetnek, igazából azon is csodálkozok eddig hogy hogy nem lőtték ki őket. Az áram azonban nem kapcsol vissza, sőt nemhogy áram, kerítés se lesz pár pillanat múlva mert Mr Everett és a tank is megkezdte az akcióját. Pont ahogy terveztem, kitört a káosz, már csak ki kéne használni, hogy bejussunk a komplexumba.
- Maradjatok itt... Szorosan megyünk a kerítés mentén, és az első adandó alkalommal behatolunk az épületbe. Az őrséget hagyjuk a zsoldosokra.- Mondom, de még be se fejezem a mondani valómat, már lőnek az irányunkba. Rohadt életbe remélem hogy csak vaktában tüzelnek, és nincs ellenszerük az álcázásra.
- Kushadjatok le, mindenki a földre, és keressetek fedezéket - Parancsolok rá a csapatra, majd magam is feljebb kúszva próbálok egy egy irányított lövést leadni a tornyok felé. Rohadt életbe... Ekkor érkezik meg a tank, és láthatóan jó nagy ramazulit csinál. Te jó ég, csak éljük túl ezt a napot, én esküszöm annyira berúgok ha végeztünk hogy három napig aznapos leszek. Időközben a tank kinyiffantja a kommunikációs központot, és kisebb nagyobb áldozatokkal, de neki látnak az őrök ritkításának is.. Sajnos a beszivárgók se ússzák meg veszteségek nélkül. Minusz két fő, a rohadt életbe.
- Srácok nem maradhatunk itt, ezek a rohadékok ha vaktában is de kiszednek, ha megadom a jelet, mindenki elindul álcázással az eligazításkor megadott pozíciókra. Itt az udvaron csak akkor viszonozzatok tüzet ha feltétlen szükséges, ne felejtsétek ha lőttök azzal kockáztatjátok hogy lebuktok. Intézek egy kis segítséget... - Mondom miközben rákapcsolódva a rádióra próbálom meg elérni a tankot.
- Mr Everett. A csapatom itt vesztegel a kerítés oldalánál. Veszteségeink vannak, ráadásul egy 6 fős osztag innen indult el maguk felé. Jól jönne egy kis fedezőtűz. A zsoldosokat pedig irányítsák ide, és ha biztosították a helyet, jöhetnek a szállítók - Adom le a kérésem , majd ha megérkezik a tank és elkezd rendet tenni a saját kis osztagom felé fordulok.
- Jó, akkor indulás, ha megérkeztetek a pozíciótokra mindenkitől jelentést kérek. Ti ketten akkor velem. - Mutatok rá két társamra, majd előre szegezve a fegyveremet sprintelni kezdek a kísérleti központhoz. Szinte már megváltásnak érzem, hogy végre zárt környezetbe érünk, persze tudom jól hogy egyáltalán nem biztonságos itt sem. Látom a hullákat, valószínűleg valaki már rendet tehetett itt, de mégis ki a fene? Talán Jim? Fegyveremet magam elé szegezve haladok lefelé a lépcsőn, aminek az alján a látvány ami fogad kissé elborzaszt. Mi a fene folyik itt? Ez valami rohadt kísérleti telep.
- Jól van emberek nyugalom, ha minden jól megy nemsokára szabadok vagytok - Mondom komor hangon, lekapcsolva az álcázást. Ekkor szúrom ki magamnak az öltönyös fószert. Biztos ez is azoknak a rohadékoknak dolgozhat, így aztán infója is lehet mi történt, s mi több hol vannak a barátaim.
- Na jól van öreg, most pedig dalolni fogsz. Mi a franc történt itt, és mi a szart műveltetek? Beszélj vagy esküszöm kaphatsz még pár lyukat a testedbe. - Mondom, s hogy szavaimat komolyan vegye a fegyver csövét nem kis erővel szúrom bele a lőtt sebbe. Mikor aztán beszélni kezd, és rátér a kölyökre aki megbolygatta itt a dolgokat, egy pillanatra megrezzen az arcom. Ez csak is Jim lehet. Bár a többiekről nem tudtam meg többet legalább azt tudom hogy a kölyök él.
- Te mocskos rohadék.. - legszívesebben fejbe lőném, de ehelyett megfordítva a puskát, teljes erőmet beleadva a puska tussal vágom pofán remélve, hogy mély álomba szenderítem vele. Ha ezzel megvagyok jöhet a kísérleti részleg, de sok újat itt sem látok, csupán bedrogozott rabokat, így a csapatot tovább irányítva végre a labor felé vehetjük az utunkat. Itt azonban akad némi kis probléma.
- Megálljatok, ezek cseppet sokan vannak - Morranok oda két társamra. Nem jó ómen ennyi ember ellen tűzharcot vívni, ahogy akarnak be tudnak keríteni, és akkor végünk. Az álcázót ismét bekapcsoljuk én pedig a rádión próbálom elérni a beszivárgók maradékát.
- Jól van srácok, ideje hogy jelentsetek? Találtatok valamit? Ha nem akkor azonnal gyertek a laborba, álcázást bekapcsolni. Ki kell pucolnunk ezt a csarnokot. - Suttogom a rádióba, de éppen ekkor kerül a látókörömbe a tolószékes faszi akit szinte rögtön felismerek. Azok a rohadékok el akarják vinni. Bár nem bírtam sose Jaxet de ilyet még az ellenségeimnek se kívánok, így kis morfondírozás után elszánom magamat hogy végre döntsek.
- A kurva életbe... - Morgom magam elé, majd a maradék két társamhoz fordulok.
- Jól van, pajti ezennel átadom a parancsnokságot a beszivárgók felett, az utolsó parancsom pedig a következő. Ti meglapultok itt ameddig meg nem érkeznek a többiek ha ezzel megvagytok , lerendeztek itt minden fegyverest. Nem érdekel hogyan, nem érdekel milyen eszközzel de pucoljátok ki ezt a fészket, mert nem akarok keresztüzbe visszajönni. Ha megvagytok vele, értesítsétek MR Everettet és a zsoldosokat hogy biztosítsák a labort, és keressék meg Jimmy-t és Mielst. Én megpróbálom megmenteni azt a barmot. Amint elérem az ajtót megkezdhetitek a támadást, de addig egy hangot se! - Hiszen hogy észrevétlen eljussak a célomhoz ahhoz csend kell. Bakter el se hiszem hogy képes vagyok kockáztatni az életem azért a takonypócért. Mindegy, faltól falig haladva próbálom kicselezni az őrséget, és az álcázást kihasználva elérni az ajtót amin a doki betolta Jaxet. Ha sikerül, rákapcsolva a futásra remélem utol tudom érni őket, ha igen nem szórakozok sokat, egy egy sorozatot leadva a felsőtestükre küldöm pokolra a rohadékokat, majd a tolókocsihoz lépve megpróbálom felverni Jaxet.
- Hé haver, térj magadhoz, mert nincs kedvem vissza fele tolni a hátsódat. Elég volt a pihenésből - Mérek rá egy - két pofont az arcára, remélve hogy vissza hozhatom őt az éberség mezejére. Remélem Jim és Miels kijutottak és nem jutottak hasonló sorsra mint ez a szerencsétlen

Posted by: Stefan Lynch Dec 6 2015, 05:25 AM
Jimmy:

-Kár. - sóhajt fel a szárnyas. - Pedig már kezdtem azt hinni, hogy saját testőröm lesz.
Ezek után Jim ügyes cselhez folyamodik és beinjekciózza a maradék talponálló tudóst is. Innentől pedig egyenes útja van Milesig. Azonban társát nem igazán teszi boldoggá a szárnyas holdkóros látványa.
-Úgy tűnik nem kell saját magamat védenem. - biccent Jimmy felé a férfi.
-Ha rajtam múlik, innen egy újabb zárkába kerülsz, efelől biztosíthatlak. - morog rá Miles.

A csapat elhatározza, hogy megpróbálkoznak bejutni a felelüttük található toronyba, ami könnyűszerrel sikerül is. A toronyban egy talán koreai őr próbálja útjukat szegni, de a szárnyas gyorsabbnak bizonyul.
-Felénk a gyengéket megtörik, hogy erőssé válhassanak. - néz rá vissza a seraph.
Hamarosan sikerül Jamesszel is felvenni a kapcsolatot, aki meglehetősen meglepettnek tűnik az ismerős hangok hallatán.
-Értem... - halkul el James, mielőtt folytatná. - Van egy orvosi csapatunk, ők mindent megfognak tenni, ha majd őt is sikerül kivonni a célterületről, de egyelőre azzal kell beérnünk, hogy ti kijuttok élve. Higgyétek el, itt hamarosan elszabadul a pokol.
A szárnyas végig hallgatja Jim mondandóját, majd körbe sétálja a szobát és újból melléjük áll.
-Nincs ellenemre még pár hulla. Ha pedig a rádiós barátotok szavait jól vettem ki, amúgy sincs választásom.
-Az bizony nincs. - feleli a behemót.
Ezt követően a csapat tovább halad az épületben, míg egy étkezőhöz nem érnek. Odabent vagy egy tucat őr fogadja őket és elszabadul a pokol. Mindenki tüzel mindenre, ami mozog és a nagy fejetlenségben, szinte már esőként zúdul az ólom a csapatra. A kölyök sem csinál már morális kérdést a gyilkosságból, nem mintha sok választása lenne. A túlélőket pedig, ha nem ők fogják el vagy lyuggatják szét, bizonyára a CDS menekítené ki később, miközben minden szálat elvarrnának a szanatóriummal kapcsolatban. Hamarosan azonban a tűzpárbaj is véget ér és végre síri csend hull az étkezőre. Hullák hevernek mindenütt, néhányan meglehetősen brutális állapotban.
Talán szerencsésnek mondhatók abból a szempontból, hogy találnak még egy lezárt ajtót, amit a seraph könnyűszerrel képes kinyitni. Odabent pedig egy rakás robbanószer fogadja őket.
-Ez is egy lehetőség. - bólogat Jim javaslatára Miles.
Aztán az eszemecserét hallgatva Jimmynek újabb javaslata támad, mikor a többiek az ő véleményét is kikérik.
-Én nekem azért még mindig jobban tetszik az a terv, amiben ez az egész kurva kóceráj a levegőbe repül.
-Jimmy igazad van. - sóhajt fel Miles. - Csak ez a hely valahogy képes elködösíteni az ítélőképességemet.
-Milyen megható. - teszi a szívéhez a kezét a seraph gúnyolódva.
-Mondták már neked, hogy baszódj meg?
-Mondták...


21:16 - Kísérleti Szanatórium:
Egy hosszas kóválygást követően, végül már csak pár méter válassza el a bagázst a kijárattól. A csapatra egy nagy, de üres csarnok vár, velük szemben egy hatalmas fémajtóval, mi mögül hangos fegyverropogás hallatszik.
-Úgy látom elkezdődött a bul... - hirtelen egy hatalmas robbanás szakítja félbe a csevejt és rázza meg alattuk a talajt.
-Odakint a helyünk. - szólal meg a seraph.
-Ezzel nem tudok vitába szállni, de ahogy elnézem ez az ajtó zárva van. - Próbálja kinyitni, majd feszegetni is a behemót. - Valahol lennie kell egy paneln...
Ezúttal a féri mondandóját a seraph szakítja félbe, ahogy egy maroknyi csőbombát és egy darab plasztikbombát hajít az ajtóhoz, majd szárnyaival hátrébb taszítva a többieket belelő a bombákba. Hatalmas robbanás és füst rázza meg újfent az épületet, itt-ott, még a mennyezet is lehull, de az ajtó helyén, már csak egy lyuk tátong.
-Nincs időnk a tökölésre. - néz a többiekre.

Nil:

Jól láthatóan a főnök jelenlétét egy óriási tankban mindenki komikusnak tartja, mégha Mr. Everett ennek nincs is tudatában.
-Nem lesz semmi gond! - paskolja meg Mr. Everett a tank tetejét. - Maximum szanaszét lyuggatunk pár szerencsétlent a túloldalon.
-Úgy legyen. - köhécsel James, ebben is Nilt követve.
Miután a főnök is tovább gurul, Nil felveti Jamesnek, hogy esetleg érdemes volna egy Anarch támadásnak beállítani az egészet.
-Logikus. - bólogat rá a technikus. - Akkor hát reméljük lesz mivel büszkélkednetek.

A behatolás hamarosan megkezdődik, Nil és a beszivárgó egység könnyedén jut át a két kerítésen, azonban a droidok túlbonyolítják a feladatot.
-Igenis, uram. - hallatszik az egység egyöntetű válasza, az ifjú kiadott utasítására.
Ezt követően komoly tűzharc veszi kezdetét. amiben Nil ezúttal Mr. Everett harci tudását is igénybe veszi.
-Vettem fiam, egy pillanat és oda nyargalunk. - hallatszik ki a főnök hangja, a fegyverropogás mögül.
A következő pillanatban, már ott is terem előttük a tank, benne Mr. Everettel, aki ezúttal a lángszórót és a géppuskát próbálja összehangolni. A közelében tartózkodó ellenséges erők, szinte rögvest lángra kapnak és még azelőtt élettelen hullaként fognak padlót, hogy felkiálthatnának.
-Erről van szó! - paskolja meg a géppuskát a főnök. - Nil, ti csak haladjatok! Fedezünk benneteket!
A tank mögött egy sor zsoldos tárul az ellenség szeme elé, kik gyors tempóban nyitnak választüzet.

Mikor Nilék előtt is tisztává válik a terep, az ifjú parancsnok ismét kiadja utasításait az egység számára. A válasz ezúttal is: "Vettem".
Nem sokkal később, már a kísérleti központban tartózkodnak, ahol egy rakás félkómás ember fogadja őket, kik közül a parancsnok gyorsan ki is szúrja a vállon lőtt, öltönyös pasast.
-A C-C-CDS-től jöttünk, hogy ellenőrizzük az egyik kísérleti alanyt. Pontosabban azt, amelyiket az angyalnak h-h-hív-ják. Igazából egy s-seraph. - makog a férfi az ijedtségtől. - Nem s-sok idő telt el és egy fiatal k-kölyök rontott be és fegyverrel hadonászott. Engem leszedett, benyugtatózott mindenkit, majd magával vitte a kis tollas barátját...
Nil egy hatalmasat sóz az öltönyös pasasra, aki immár, mondhatni mestere az eszméletvesztésnek, majd tovább haladnak. Rövid időn belül el is jutnak a laborokhoz és ami talán ennél is fontosabb, Jaxhez.
A parancsnok gyors helyzet felismerést követően, úgy dönt jelentést kér az egység többi tagjától.
-A mentőállomás tiszta, egy rakás civil és beteg van itt uram.
-Túl veszélyes ennyi embert kivonni, míg tart az ostrom. - jelentkezik be James. - Nil! Küldök egy mentőegységet a civilekért, amint letudtuk ezt az egészet. Mivel viszont a mentőállomás már tiszta, javaslom, hogy minden civil odabent várja meg a mentőegység érkezését.
-Mentőállomás vette. - jelentkezik ki a csatornából az egység.
-Börtönblokk jelentkezik, vétel. - csendül fel újból a rádió. - Parancsnok megtaláltuk a, nos a....
-A társaidat. - szól bele Miles. - Parancsnok, mi? Elismerésem...

Jimmy:

Az ajtó berobbanását követően, a seraph az első, aki ott terem az ajtó helyén tátongó lyuknál és megpróbál kisétálni rajta. A következő pillanatban, viszont valami teljes erővel gáncsolja fel, miközben Jimmyt és Milest is a falhoz vágják.
-Három férfi. - szólal meg valaki a csapat közelében, de senkit sem látni. - Ezt jelentenünk kell a parancsnoknak.
Miles a falhoz lapulva bólogat hátra felé, közben erőt imitálva, mintha azt próbálna sugallni a kölyöknek, hogy fejeljen egy hatalmasat hátra, hátha beleütközik valamibe.
-Akkor bejelentsük? - hallatszik egy másik hang, ami feltehetőleg épp a szárnyast próbálja a földön tartani.
-Be kellene, azonban... - a következő szavakat Jimmyék zavarják meg, mégha nem is ő konkrétan, ha tétovázott Miles jelzésénél. Dulakodás alakul ki a beszivárgó egység tagjai és a rabok közt, minek a végén Miles egy jól időzített rúgással láthatóvá teszi az egyiküket.
-A szanatórium kutyái most már lopakodnak is, mi? - köp egy nagyot a láthatóvá vált beszivárgó felé.
-A szanatórium kutyái? - pillant rá vissza értetlenkedve. - Nem önök azok?
Közben a seraph egy hatalmas ver az őt lefogni próbáló beszivárgóra, mitől az immár magától vált át látható üzemmódba.
-A francba is! - szegez fegyvert a szárnyasra. - Kik maguk?
-Miles vagyok, az Örök Fény fejvadász iroda egyik alkalmazottja. - törli meg a homlokát a férfi. - A főnököm Mr. Keenan B. Everett.
-Mr. Everett? - kapcsol látható üzemmódba az utolsó fickó is. - Neki dolgozunk.
A seraph dühében, úgy állon csapja az egyiket, hogy az csak egy pördülést követően fog padlót.
-A faszért nem lehetett ezzel kezdeni. - lép közelebb a kiterült zsoldoshoz, minek az eredménye az, hogy a két, még mindig talpon maradt beszivárgó ismét fegyvert szegez a fejükhöz.
-Oké... - emeli a magasba a kezét Miles. - James Cutler. Ő majd bizonyítja, hogy egy oldalon állunk.
Csak az egyik zsoldos engedi le a fegyverét, ő is csupán addig, míg a rádióján fel nem veszi a kapcsolatot Jamesszel.
-Itt a Börtönblokk beszivárgó egysége, vétel. - szól bele ingerülten.
-Itt James Cutler, mi az srácok?
-Elfogtunk három férfit, akik azt állítják ismerik önt.
-Ezt nálatok elfogásnak hívják? - mutat a seraph a földön heverő társukra.
-Pontosabban patthelyzetbe kerültünk, három azonosítatlan személlyel. - köhécsel bele a kommunikátorba.
-Add ide. - veszi el Miles a kommunikátort. - Miles vagyok James, itt van velem Jimmy és az "angyalka" is.
-Miles, te vagy az? - hangja meglepettnek tűnik. - Ti éltek srácok? Wohoo! Akarom mondani,...jól vagytok?
-Minden rendben, csupán akadt egy kis összetűzésünk a katonáiddal, de semmi komoly. - feleli, miközben kezet nyújt a földön fetrengő zsoldosnak..
-Ők mondhatni Nil emberei. - informálja a csapatot James.
-Nil emberei? - értetlenkedik. - Látom sok mindenről lemaradtunk.
-Röviden annyit kell tudni, hogy Nil ideiglenes parancsnok lett.
Miles fecsegését Jamesszel a rádió hirtelen sistergése zavarja be, majd a következő pillanatban a készülék, már Nil hangját szórja magából.
Nil: - Jól van srácok, ideje, hogy jelentsetek. Találtatok valamit? Ha nem akkor azonnal gyertek a laborba, álcázást bekapcsolni. Ki kell pucolnunk ezt a csarnokot.
Miles kezéből a fegyveres katona egy szempillantás alatt kiveszi a rádiót, majd be is jelentkezik.
-Börtönblokk jelentkezik, vétel. Parancsnok megtaláltuk a, nos a....
-A társaidat. - veszi vissza a rádiót Miles. - Parancsnok, mi? Elismerésem...
Egy rövid eszmecserét követően, a behemót Jimmynek dobja a rádiót.
-Gondolom te is váltanál vele pár szót. - mosolyog a kölyökre.
Miután Nil és Jim is lefolytatta a beszélgetést, a csapat motorzajra lehet figyelmes. Ha kilépnek az ajtó helyén tátongó lyukon, akkor gyorsan a szemük el tárulhat, két páncélozott utasszállító.
-Értetek jöttek. - biccent a járgányokra az egyik beszivárgó. - A parancsnok utasítása, hogy kimenekítsenek titeket, mikor már kevésbé lesz forró a talaj a lábunk alatt.
-Majd én leszek a kísérőjük. - feleli az előbb, még a földön hevert zsoldos, közben az arcát simogatva.
-Rendben, mi ketten bevonulunk és tartjuk a frontot a parancsnoknak. Jó utat hazáig! - int a bagázsnak, majd az övére csapva ismét láthatatanná válik.
-Akkor hát Jim, itt az idő. - veregeti vállon Miles, majd futásnak ered kezében a fegyverrel.

Még mindig tart odakint a tűzharc, de már jóval erőtlenebbnek tűnik, mint az korábban lehetett. Élettelen tetemek hevernek mindenfelé, aminek a nagy százalékát szemmel láthatólag a szanatórium őrei és néhány ide vezényelt CDS tiszt teszi ki. Csupán két szitává lőtt droid nem illik a képbe, melyek közül az egyik, még mindig próbál mozogni, pedig szinte minden egyes alkatrésze szikrát vet ki magából.
Úgy ötven méterre a kocsiktól, a zsoldos kísérőjüket oldalról fejbe lövik, majd az egyik összeomlott épület romjait egy pillanat alatt tüzelő fegyverek világítják meg. A seraph ordítani kezd valamiről, amit elnyom a gépfegyverek zaja, majd előre rohan a kocsihoz. Így Miles és Jimmy ketten maradnak és ahogy elnézik, még egy irányból érkezik támadás. Hét ember rohan feléjük, kis távolságú pisztolyokkal, úgy tűnik ez már csak egy elkeseredett próbálkozás. Azonban egy jól indított támadás is lehet veszélyes, ha a csapat nem alkalmazkodik a kétirányú harchoz.
-Jimmy! Egymásnak háttal össze és túléljük! Válassz oldalt, aztán tüzelve kezdjünk haladni a kocsik felé.
A kölyök akár a kocsikhoz is rohanhat, így próbálva megúszni a helyzetet, de akár Miles tervét is megpróbálhatja.

Nil:
Miután lefolytatta a beszélgetést Milesszal és Jimmyvel, itt az ideje, hogy az újdonsült parancsnok véghez vigye a tervét. A lopakodás talán könnyűnek is mondható, csupán egyszer ütközik nehézségbe, mikor két őr hirtelen vált át járőrözésből, egy helyben folytatott fecsegésbe. Ettől eltekintve minden simán megy, észrevétlenül jut át az épp mögötte bezáródó ajtón.
Odabent, már sokkal kevesebb ember fogadja, szám szerint négy őr, öt kutatóval karöltve és végül Jax egy tolószékben.
-Mikor érkezik a mentő alakulat? - érdeklődik az egyik kutató, feltehetőleg valami komolyabb besorolásban, talán egy professzor vagy nevesebb tudós.
-A legutóbbi sikeres kapcsolatfelvétel alapján, még úgy tizenkét perc van hátra, uram.
-Helyes. - vakargatja meg az állát, majd Jaxre pillant.
-Biztos benne, hogy a váratlan támadás nem húzta keresztbe a számításainkat, uram? - próbálja finoman felvetni a kérdést a kutató.
-Ez a támadás lehet, hogy sikeres volt, de a CDS nem fogja hagyni, hogy a pénze és a hírneve is kárba vesszen egy ilyen ostoba akcióban. Legalábbis mindkettőt biztosan nem.
-Értem. - hebegi. - Na és a kiválóbb alanyok uram? Netán a személyzet pár jelentősebb tagja? Őket miért nem próbáltuk meg kimenekíteni?
-Ők jelentéktelenek. - hajol oda Jaxhez. - Megtaláltuk a szörnyünket...
Ha Nil láthatatlanul ront rájuk és a szerencse is mellette áll, akkor könnyűszerrel vág át a négy őrön és jut el Jaxhez. Persze akár nyílt tűzharcba is keveredhet, ha úgy érzi kellően gyors a feladathoz.

A sikeres mentőakciót követően, Nil végre odaér Jaxhez. A sebhelyes ifjú nem képes beszélni, úgy látszik a nyelvéről felröppenő pletykák igaznak bizonyultak. Emellett a szemében, mintha kialudt volna a szikra, a tekintete élettelen, megtört. Jax azonban nem képes felállni a tolószékből, egyelőre még nem tiszta, hogy esetleg bedrogozták vagy netán valamiféle súlyos sérülést szenvedett-e el. Mindenesetre nincs sok idejük, hisz itt az ideje befejezni ezt a mentőakciót és lelépni. Az ajtó kinyitásával Nil előtt egy rakás hulla hever, melyek közül csak egy az ő embere.
-Parancsnok! Akarom mondani...az "új parancsnok" elesett. -értesíti az egyik zsoldos Nilt, majd lehajtott fejjel mutat a hullára.


Jimmy & Nil:
Jimmyék a páncélozott autókhoz érve Mr. Everettel is találkoznak, ki egy tank tetején tölti be a géppuskás szerepét.
-Ti már kint vagytok Jim? Helyes, mármint fasza! - köhécsel a főnök. - Alig maradt pár céltábla fiam, de tegyétek hasznossá magatokat és fedezzétek Niléket, mikor kiérnek!
Nilék is hamarosan befutnak, csupán két sörétest markolászó őr próbálja feltartóztani őket, finoman szólva is sikertelenül. Odakint, még elsüvít mellettük néhány kósza golyó, ugyanis pár szerencsétlen az összeroskadt épületek közt, még mindig gerilla harcot próbál vívni, egy már elvesztett csatában. Az elkeseredett lövöldözés közepette Nil és Jimmy is találhat a másikon furcsaságot, mikor egymás látómezejébe kerülnek. Nilnek feltűnhet Miles és a kölyök, mögöttük az "angyallal" és az oldalukon Mr. Everettel és a maradék kis seregével. Azért Jimmyt is érheti meglepetés, ha a kézben vagy tolószékben hurcolt Jaxre, majd a megviselt Nilre és csapatára pillant.
Hamarosan azonban mindannyian felpattannak a szállító egységekre, kivéve Mr. Everettet, ki a tankkal együtt húzza fel a nyúlcipőt. Mikor végre elindul a két furgon, Nil az ablakon kitekintve, még egy pillanatra láthatja a két drónt, miket feltehetőleg James most hívott vissza az utak kémleléséből.

22:02 - New Town; Örök Fény Fejvadász Iroda:
Az iroda előtt egy tömbnyire a két furgon lekanyarodik egy raktárhoz, majd mindenkit kiszállítanak belőle. Itt a gyalogos katonák és a beszivárgók is öltözéket váltanak és mintha mi sem történt volna, civilként hagyják el az épületet. Négy orvos is az épületben tartózkodik, kik azonnal kiemelik Jaxet egy vizsgálatra és ellátják a sebesülteket. Nilt, Jimmyt, Milest és a seraphot innen már a megszokott Örök Fény furgon viszi tovább, miben Miles egy hatalmasat sóhajt.
-Úgy látszik megúsztuk. - mosolyog Nilre és Jimmyre. - Jó látni, hogy mindenki túlélte.
A seraph egy ideig csendben mocorog, mielőtt felszólal.
-Ismertem azt a kölyköt,...tudjátok azt amelyiknek nincs nyelve.
-Tudjuk. - feleli Miles. - Elmesélte, hogy harcoltatok és ő juttatott be oda.
-Nem egészen. - emeli fel a mutatóujját a seraph. - Magam választottam a zuhanást, mert az a kölyök egy percen belül kivégzett volna.
-Hogy mi? - nevet fel Miles. - Azt akarod mondani egy szempillantás alatt lerendezett?
-Nem... - sóhajt fel. - Azt akarom mondani, hogy mindannyiunkat kivégezne egy perc alatt és még csak le sem izzadna...

Az iroda bejáratánál James fogadja őket, aki láthatóan szintén most érkezett.
-Jó látni titeket. - nyújta a kezét mindenkinek, kivéve a seraphot. - Hallottam, hogy Jaxet még kivizsgálják, utána meg, majd eldől, hogy visszajön-e.
-Reméljük a legjobbakat. - feleli Miles, miközben kezet rá Jamesszel. - Na és Mr. Everett?
-Még el kell szállítania a tankot a tulajdonosa egyik rejtekhelyére, ma már nem hiszem, hogy bejön, maximum még ránk kérdez, hogy mindenki biztonságban ideért-e. - feleli hatalmas vigyorral a képén. - Talán menjünk be!

A csapatot az irodába lépve furcsa látvány fogadja. Elől James halad, az oldalán Milesszal, akik egy pillanatra megtoppannak, majd tátott szájjal ámulnak a látottakon. Egy megviselt férfi ül az egyik forgószékben, lábait keresztbe dobva egymáson és az Alfával beszélget. Nil könnyedén felismerheti a férfit, Angus az. A társalgók az újonnan érkezőkre pillantanak, majd egy pillanatnyi csendet követően az Alfa szólal meg.
-Hiányoztam?

Posted by: Jimmy Latoya Dec 13 2015, 11:43 AM
Sosem hittem volna, hogy sikerül eljutnom a társaimig – bár Jax még nincs meg, de reményt keltő a helyzet, az meg végkép nem szerepelt benne, hogy még odáig is eljutok, hogy fel tudom venni a kapcsolatot James-ékkal.
Azonban ebben tagadhatatlanul a szárnyasnak is van szerepe, még ha ettől nem lesz szimpatikusabb a fickó, hiszen neki sem túl sok választása van, vagy segít nekem, vagy itt ölik meg, mert a CDS nem szeret felesleges tanúkat hagyni maga után, ha már valakinek nem veszi hasznát.
Miután tisztáztuk a helyzetünket az Örök Fény Fejvadásziroda mindenesével, nem sok maradni valónk volt, hiszen valószínűleg nem véletlenül mondta James, hogy csipkedjük magunkat kifelé.
Ezek után az „angyalnak” is fel lesz kínálva, hogy tartson velünk, nem mintha a történtek után és a nem rég elhangzottak után sok felé mehetne és nem is olyan ostoba, hogy mást válasszon, ezt nem is habozik közölni velünk.
Miles szavaira én is csak egyetértően bólogatni kezdek, mert ez az igazság és senkit nem kell áltatni, sem a serafot, sem magunkat.
Abban sem, hogy nem lesz egyszerű kijutni, mert több, mint valószínű, hogy Everett-ék támadása visszaszorítja a CDS-seket és a Labor őreit az épületbe, amivel a mi dolgunk nehezedik meg.
Nem is kell sokáig mennünk ahhoz, hogy bele ne botoljunk az első nagyobb csapatba, akik heves tűz alá vesznek bennünket, szinte a tekintélyes méretű étkező padlójához szegezve.
Szerencsére időben tudunk fedezékbe vonulni és mi sem spórolunk a lőszerrel, mert itt már nem egy fogságba esésről, hanem az életünkről van szó és ezt mindannyian tudjuk, ennek megfelelő akarattal harcolunk. Már nem az a cél, hogy csak elkábítsam, vagy megsebesítsem az ellenfeleimet. Ennyi viszontagság és hihetetlen szerencse után már ki akarok jutni, méghozzá élve!
Még az én sokat látott szememnek és gyomromnak is erős a halottakkal és vérrel borított étkező, ami az utolsó golyó elsüvítése után elénk tárul.
Nem sokat habozunk, hogy jobb minél előbb tovább menni, de a lezárt ajtó újabb kihívás és nem bánjuk meg, hogy időt szánunk rá, hiszen rengeteg hasznos anyagot találunk ott. Azonban ennek felhasználásában már nem egységesek a véleményeink.
Lehet, hogy nekem sem kéne ebből lelkiismereti kérdést csinálni, de akkor sem tudok könnyű szívvel a levegőbe repíteni egy épületet, amikor tucatjával lehetnek benne olyanok, akik nem érdemlik meg és az sem biztos, hogy ezzel sokkal jobban megkönnyebbítjük a kijutásunkat.
- De most a te véleményed az utolsó, amit számításba veszünk. - szúrom oda a szárnyasnak és természetesen számítok ebben Miles-re is, aki nem is habozik, hogy megerősítsen benne, hogy mellém áll a dologban.
Már nekem is a nyelvem hegyén van, hogy beszóljak a gunyoros serafnak, de megelőz a nagydarab nyomozó és megteszi helyettem, na nem mintha a fickó nagyon magára venné.
- Akkor jobb, ha nem provokálod Miles-t mert még komolyan veszi amit mondott. – jegyzem meg, de nem érünk rá itt cseverészni, ezért felpakoljuk, amit csak tudunk és húzunk tovább.
Nagyon úgy néz ki, hogy végre ránk mosolyog a szerencse és nem ütközünk újabb őrökbe és nem kell harcba bocsátkoznunk, bár a megnövekedett fegyverarzenálunk most kicsit biztatóbb. De egy hangáron átfutva egy nagy fémajtó választ már el látszólag a külvilágtól, vagyis a a hangos tűzharcból, ami áthallatszik ezt szűröm le.
- Jobb lett volna kicsit előbb érkezni. – szusszanok és torpanok meg egyszerre, de ez nem választás kérdése, hiszen a következő pillanatban meg kell kapaszkodnom a falban, ahogy valami nagy robbanás megremegteti az egész épületet.
Hát azzal tudnék vitatkozni, hogy hol a helyünk, mert én nem egy tűzharc kellős közepébe óhajtottam csöppenni, ha kérdeztek volna, de senki nem kérdezett, ráadásul a seraf olyan gyorsan aktivizálja magát, hogy még megállítani sem tudnám, máris felrobbantja az ajtót, mire kettőt pislognék.
- Jó, hogy megbeszéltük……- morranok fel dühösen dörzsölve a fülem, mert a robbanástól majd megsüketültem.
De hát ha menni kell, menni kell, nem maradhatunk itt, viszont, épp csak, hogy nekiindulunk, mikor máris úgy kenődünk fel a falra, mint a vakolat, nem is sokkal finomabban, bár lecsúszni nem hagynak róla. Arra gondolok, hogy itt a vég és mindjárt egy angyallal az élen mehetünk a mennybe.
És még csak nem is látom őket, hogy dögöljenek meg, csak a hangjukat hallom.
Mikor Miles sikeresen lerázza magáról az ellenfelét és láthatóvá teszi én is hátrafejelek, ahogy javasolta az előbb, mert kicsit elterelődik rólam a figyelem.
Mivel a fegyverem leeset így egy pisztolyt húzok elő, hogy lőjek, de az ujjam megtorpan a ravaszon, ahogy meghallom a kérdést.
Közben a seraf is megszabadul egy erőteljes öklössel az őt lefogótól, aki szintén felfedi magát.
Dühösen és értetlenül, kölcsönösen fegyvert vagy épp öklöt szegezve állunk egymással szemben, mikor Miles átveszi a szót és elmondja kik vagyunk. Végül is olyan mindegy, hiszen ha ellenség, akkor így is, úgy is lövöldözés lesz, ha meg nem…….
És nem! Valami vigyor féle jelenik meg az arcomon, amit vehetünk megkönnyebbülésnek és leengedem a pisztolyt, de a szárnyas barátunk kissé másként reagál a hírre, amire majdnem sikerül lelövetnie magát…….és minket.
- Állj! – rántom meg a seraf vállát. – Higgadj le haver, mert nem szeretnélek itt lelőni.
Jó lenne, ha nem a szabadulás kapujában halnánk meg valami hülyeség miatt.
- Nem lesz baj! – nézek a kommandósokra, akik közül a csapat vezetője kis habozás után enged Miles kérésének és felveszi rádión a kapcsolatot James-sal mogorván.
A seraf is ismét kap a belekotyogásért egy oldalba vágást tőlem, de közben a beszélgetésre figyelek.
Aztán Miles átveszi a kezdeményezést és Nyomozó irodás társa örömteli meglepetéssel veszi tudomásul, hogy élünk és virulunk. Mikor meghallom, hogy Nil valamiféle beszivárgó egység parancsnok lett, felszalad a szemöldököm egy pillanatra, de már meg is halom a hangját, ahogy bekapcsolódik a csevejbe, bár azt hiszem okozunk neki egy kis meglepetést.
A rádió hol a katonáknál, hol Miles-nél köt ki, ahogy próbálják egymás szavába vágva tisztázni a dolgokat, aztán hirtelen nálam landol.
- Hello Nil! – szalad fülig a szám a még egyáltalán nem tisztázott helyzet ellenére. – Örülök, hogy még élsz és ezt a parancsnokság dolgot muszáj lesz elmesélned, hogy keveredhettél idáig. De ezt majd személyesen, addig ne lövesd le magad! És Nil…….Jax-ot nem tudtuk kihozni! – adom vissza az adóvevőt kissé lehangoltabban az egyre türelmetlenebb katonának.
Aztán jön két lövedék biztos szállító jármű, amiről megtudjuk, hogy értünk jöttek, hogy végre biztonságba kerüljünk.
Egy katona velünk tart, ahogy elindulunk a járművek fel, a többiek húznak tovább harcolni láthatatlan álcázó ruhájukban.
- Igen, menjünk! – biccentek ismét fegyvert markolva Miles-nek.
A harc láthatóan a végéhez közeledik, a fegyverropogás már csak pár helyről hallatszik és az udvar nagy részén hullák hevernek szanaszét.
Futunk! Aztán hirtelen a mellettem futó katona nagyot esik és látom, ahogy a fejéből dőlni kezd a vér.
- A rohadt életbe! Miles ellenség!
De ekkor már a seraf is kiabál valamit, de a feldördülő lövések zaja elnyomja mit, de még fél szemmel látom, ahogy a kocsik felé rohan.
Én és Miles viszont ott ragadunk, már nincs időnk a szárnyas után szaladni, fel kell vennünk a harcot.
- Ne most dobd fel a talpad öreg haver! – nyögöm oda a férfinek, aztán nekivetem a hátam és a felém futó alakokra kezdem szórni az áldást, ami a csövön kifér.
Annyi halált láttam ma, hogy már fel sem kavar a szétfröccsenő húscafatok és agyvelődarabok látványa, csak arra figyelek, hogy a kocsi felé haladjunk.
Aztán hirtelen terem ott a jármű, meg fölé magasodva egy ……..tank? Mr. Everett-tel a tetején?
Talán meglőttek és most hallucinálok? De ha igen akkor elég meggyőzően!
- Igenis…..főnök! – bólintok még mindig kicsit bambán, aztán arrafelé kezdek figyelni, amerre intett, hogy tán Nil-ék jönnek.
Erős megkönnyebbülést érzek, amikor megjelennek és aggódva, de egyben örömmel, hogy úgy néz ki megtalálták Jax-ot is, bár nem néz ki jól.
Pár CDS-ses még tesz egy utolsó próbálkozást, de hamar vége lesz és máris mindannyian a szállító járművekben ülünk, mi az egyikben, Nil-ék egyelőre a másikban, így a beszélgetés későbbre marad.
A Nyomozóiroda csapatai, élükön a tankkal és Everett-tel pedig megkezdik a visszavonulást.

22:02 - New Town; Örök Fény Fejvadász Iroda:

Az irodától nem messze, egy jellegtelen épületben megáll a csapat és mindenki kiszáll, nagyjából rendbe szedi magát és ruhát vált, miközben orvosok kerülnek elő és elviszik Jax-et, minket meg ellátnak, majd a már megszokott kocsi jön értünk, hogy a központba szállítson minket.
- Nem volt egy sétagalopp, azt hittem ott hagyjuk a fogunkat. – dőltem hátra az ülésen. – És sosem gondoltam volna, hogy egy szabadító csapta élén látlak majd viszont, de kösz! – vigyorogtam Nil-re, aztán a serafra pillantottam, aki fura megjegyzést tett, de a kérdéssel Miles megelőzött.
- Miről dumálsz te? Mi az, hogy Jax ilyet tudna tenni? Jó, elismerem, hogy egy nagy tulok és a modorán is van mit csiszolni, de mégse valami kibaszott Berzerker vagy mi! – csóválom meg a fejem, de a gyanakvás és bizonytalanság hidege a gyomromba markol.
Soha nem tudtuk ki tulajdonképpen Jax.

Így érkezünk meg az irodához, ahol James mindenkivel kezet fog és elmondja, Jax még az orvosok kezén van, a főnök meg próbálja eltűntetni a nyomainkat.
Fáradtan sóhajtok fel és követem Nil oldalán az előttünk haladókat, amikor majdnem nekik megyek, ahogy döbbenten megállnak.
- Mi van már megint? – morranok fel és kinézek a válluk felett, ahol Alfát látom egy idegen fazon társaságában, én meg kérdőn néztem szét. – Kinek?
Sejtettem, hogy itt egy újabb titokra derül majd fény, kérdés, hogy ez jó lesz e nekünk vagy nem.

Posted by: Nil Dryden Dec 17 2015, 02:54 AM
Csípem Everett pozitív gondolkodásmódját, de véleményem szerint cseppet alul értékeli a helyzet súlyosságát. Itt ez a korosodó muksó aki egy nyílt akció közepébe rambónak képzeli magát. Minden esetre nem szólom meg érte, addig jó ameddig ennyire elemébe van. Bent azonban már szükség is lesz a segítségére, így hívom oda tankostól mindenestül. Szerencsére a főnök mint legtöbbször most is időben érkezik hogy kihúzzon minket a kutyaszorítóból.
- Kösz főnök. És mégvalami. Egy embert se engedhetnek ki erről a bázisról. Ha a CDS szimatot kap ide küldi az egész hóbelebancot és akkor nekünk lőttek - Intek még a tank felé, majd a csapattal behatolunk az objektumba. Bent nem kell sokáig keresgélnünk, nemsokára megtaláljuk az első nyugtalanító nyomot, ami egyben azért ad is némi okot a reményre. A kísérleti központban ugyanis a rengeteg benyugtatózott civil mellett találunk egy sebesült fickót, aki némi ráhatásra de úgy tűnik mégis dalolni kezd. A szavakra csak összeráncolom a homlokomat.
- Nocsak... miért nem lepődök meg ezen? - Teszem fel szimplán csak költői kérdésként a szavakat. Mintha már az elején mondtam volna hogy szerintem egy Seraph állhat a háttérben erre tessék. A fiatal kölyök csakis Jim lehetett, ezek szerint sikerült megszöknie előlük, és még egy kis káoszt is teremtett ide bent. Nagyon remélem hogy mire megtalálom még mindig olyan épp és eleven mint amilyen ekkor volt. Társaim jelentésére csak biccentek. De a bennem rejlő kétségeket, James csak megerősíti a civilekkel kapcsolatban.
- Rendben. Itt nem lesz több ellenállás, de az udvarról még jöhetnek be. Javaslom hogy küldjetek be párat a zsoldosok közül akik kikísérik a civileket, mi tovább megyünk. Nil kiszáll - Kapcsolom szét a kommcsatornát, s a csapattal tovább is haladunk az épületen. A következő helyszín viszont már neccesebb. Elég sok őr van itt, és bár még nem fedeztek fel minket, de ha elkezdünk itt lövöldözni, nem tenném rá a nagyesküt, hogy nem mi járnánk rosszabbul. A csendes megoldásokat csak megerősíti amikor meglátom amint Jaxet tolják végig a folyosón és készülnek kisuvasztani innen. Na abból már nem esztek rohadékok. Bármennyire is rühellem azt a kis tetűt, nem fogom a sorsára hagyni, így rövid utasításokat leadva a csapatomnak és a többi beszivárgó egységnek, készen állok rá, hogy egyedül és csendben próbáljam meg kiszabadítani. Amikor azonban a rádióban meghallom Miles és Jim hangját, egy széles mosoly ül ki az arcomra, és valahol belül érzem is hogy bizony nem kicsit könnyebbültem meg.
- Miles, Öreg harcos. Úgy tűnik ez a pár rohadék kevés ahhoz hogy elkenje azt a ronda pofádat - Mondom még mindig jókedvűen, végül pedig Jimmyhez is szólok néhány szót. Örülök hogy a kölyök él, kár lett volna érte, ha valami baja esett volna.
- Elég hosszú sztori. De én is örülök hogy élsz. A többit majd elmesélem az irodában egy sör mellett, ami pedig Jaxet illeti...- Komorodik el a hangom egy pillanatra.
- Épp az imént tolták el előttünk, szóval utána megyek és ha tudom kihozom. Ti próbáljatok meg kijutni. Ha kint vagytok egy harckocsinyi Mr Everett fog fedezni benneteket. Addig is vigyázzatok egymás seggére, és csak semmi hülyeség. Ez parancs! Nil kiszáll - A parancsok kiadva, végső beszélgetés megvolt, terv a fejembe, ideje menni. Neki is rugaszkodok természetesen álcázás mellett, és bár úgy tűnik megy ez mint a karikacsapás, azért egy pillanatra meghűl bennem a vér, mikor a két őr elkezd diskurálni egymással. Szerencsére azonban sikerül átjutnom köztük így nemsokára már a kapu túloldalán találom magamat. Remélem az egység értelmezte a parancsot és most szitává lövik azokat a szemétládákat, de egyenlőre a saját dolgomra kell koncentráljak. 4 őr, és 5 tudós. Frankó. Az utóbbiak miatt nem nagyon aggódom az őrök viszont elég szép létszámfölénybe vannak. Felesleges nekiállni lövöldözni, ide csendesebb módszerek kellenek. Remélhetőleg nálam van a taktikai késem, amivel ha minden jól megy láthatatlanul sunnyogva az őröket veszem célba. Egyenként hátulról rögtön torokfödéssel. Nem éppen nevezhető tiszta munkának, de most ez a legbiztonságosabb módja annak hogy kihozzam azt a szerencsétlent, már csak azért is mert ahogy hallom mégis jön valamiféle mentő alakulat. Őket be kéne előzni. A további szavakon azonban nem érek rá töprengeni, az ráér majd később. Ha az őröket sikerül eliminálni, jöhet a doki lepofozása, a maradék tudósnak pedig csak neki eresztek egy sorozatot a képfegyveremből, most már nem érdekelve ki lát meg és ki nem. Ha mindez sikerül gyors vizsgálat után megállapítom hogy Jax bizony nem áll a helyzet magaslatán.
- Francba úgy tűnik nem úszom meg hogy saját kezüleg vigyelek ki - Morgom magam elé, majd felnyalábolva a férfit a székből hátra arccal igyekszek kivonulni a teremből remélve, hogy kint már minden rendben. Az ajtót kinyitva ahogy látom nem kis tűzharc lehetett ide kint. Az eredmény egy fő veszteség.
- Francba... Azt hittem hosszabb ideig viselheti ezt a tisztséget. De mindegy nincs időnk ceremóniára, el kell tűnnünk innen. 10 perc és nagy bajban leszünk. Kézigránátot - Morgom a férfi felé, majd kinyújtom a kezemet. Ha megkaparintom a kért eszközt, kifele menet még kirántom a biztosító szegecset majd hátra hajítva remélhetőleg sikerült lángba borítani a helyet, minimum annyira , hogy a nyomainkat eltűntessük.
- Minden maradék ember fedezzen, nekem most nincs szabad kezem - Azaz egy pisztoly még épp elfér benne, de mivel Jax nem egy túl könnyű fickó, főleg nem egy olyan alkatú embernek mint én, kétlem hogy rambó mód képes lennék kivinni, úgy hogy még halomra is lövök minden szembe jövőt. A maradék ellenséges erő gerillaharcot vív, gondolom az utolsó csepp vérükig fognak itt harcolni. A kérdés az, mi lehetett olyan értékes amiért még most is védekeznek. Remélem a csapatom maradék tagja tud fedezni, így mikor kiérek, megláthatom az ismeretlen és egyben különös pasast is Jim és Miels mellett.
-Miles, Jim, Mr Everett. A csomag többé kevésbé megvan, de szüksége lesz orvosi ellátásra... - Közlöm a többiekkel, de mikor végre megszabadulok a tehertől azért egy sunyi mosolyt ejtek először a szárnyas majd Miles felé
- Városi legenda mi? - Emlékeztetem első munkanapunkon elejtett szavaira amikor felhoztam hogy szerintem egy Seraph állhat a dolog mögött. Az viszont még nekem se tiszta, hogy állhatott a mi pártunkra hirtelen ez a tollas. Mindegy húzzunk el innen minél hamarabb , a rejtélyekre való választ meghallgatni ráérünk később is.
- James... Leadtátok a jelet ahogy kértem? - TEszem még fel a kérdést a technikus felé ha a közelünkbe találom , végül aztán én is beszállok a szállítóba, amivel elhúzhatunk erről a rémálomszerű helyről.

22:02 - New Town; Örök Fény Fejvadász Iroda:

Úgy tűnik miután mindenki szétszéled, ismét az iroda felé vehetjük az irányt immáron kevesebben egy furgonban. Az arcom most már valamelyest nyugodtabb, de még mindig leolvasható rajta, hogy gondolataim nem feltétlenül járnak a valóság talaján. Elgondolkodó arccal a szám sarkába helyezve egy cigit rágyújtok, s csak hallgatom a többiek beszélgetését, egészen addig míg Jim meg nem szólít. Kissé zavartam pillantok rá, mintha csak hirtelen rántottak volna vissza a valóságba.
- Az igazat megvallva én sem gondoltam volna hogy ebben a pozícióban és szituációban látlak titeket újra. Viszont ameddig én nagyjából tudom mi történt veletek, ti lemaradtatok arról ami velem történt. Elég sok mindenre rájöttem, és azt hiszem kezd összeállni a kép. A baj sokkal nagyobb mint eddig gondoltuk, ezért kell minél hamarabb pontot tenni a dolog végére... De ezt majd később, ha mind együtt leszünk - Dőlök hátra egy pillanatra álmosan lehunyva a szememet, de a Seraph szavai ismét arra kényszerítenek hogy figyeljek. Igazából minden okom meglenne arra hogy meglepődjek, de ha a többiek az arcomra néznek, nem látnak erre utaló jeleket. Igen meg kéne lepődnie mindenkinek aki nem hallotta azt amit én mikor kimentettem.
- Ők jelentéktelenek... Megtaláltuk a szörnyünket... - Mormogom magam elé az orvos szavait, végül végig vezetem tekintetemet a társaságon.
- Ami azt illeti ezt egy doki mondta még a szanatóriumban. Azt hiszem már sejtem mire ment ki ez az egész játék. A CDS bizonyára valami újfajta "szuperkatona" projekten dolgozhat. Nem ártana üzenni a többieknek hogy ameddig talpra állítják Jaxet tegyenek is róla hogy hét lakat alatt maradjon. Nem jöhet ki, nem mehet be hozzá senki. És egyáltalán hogy jössz te a képbe? - Pillantok a mi szárnyas barátunkra. Mikor aztán megérkezünk találkozhatok Jamesel aki láthatóan már vár minket.
- Téged is.. Ami pedig Jaxet illeti , szeretném függetlenül attól mi lesz vele ha egyenlőre karanténba zárnánk. Veszélyes lehet, nekünk pedig fel kell készülni a végső akciónkra. - Nem felejtkeztem el a maszkosról, lényegébe ez az egész kalamajka miatta van. Mr Everettre csak bólintok, majd a csapattal befelé haladva az irodába jöhet a következő meglepetés. Angus te piszok sunyi...
- Hát pár órával ezelőtt a nyakadba ugrottam volna Alfa de egye bassza - Rendezem le a robotot egy mosollyal, végül Angus felé pillantva leülök vele szembe. A többiek láthatják hogy nem ismeretlen a fószer, engem pedig nem lep meg a jelenléte, elvégre ő mondta hogy jelentkezni fog.
- Nem hittem volna hogy itt fogunk össze futni, szóval felkészültél a végső megmérettetésre.? - Kérdezem pimasz mosollyal a férfitől. Elvégre megígérte hogy együttesen kapjuk el a maszkost, remélem most már valóban elérhetjük a célunkat.
- Srácok, ő egy "barátom". Mondjuk úgy hogy elég sok mindent tud a mi ügyünkről, és felajánlotta hogy segít elkapni a maszkost - Nézek félig hátra a többiekre, de tekintetemet jó részben mindvégig Anguson tartom.

Posted by: Stefan Lynch Dec 22 2015, 06:15 AM
Jimmy:
-Mindjárt gondoltam. - morog magában a seraph. - Azért jusson eszetekbe az ötlet, ha szarabbá válnának a dolgok...
A hármas útja a szabadság felé, még az eddig átéltek után sem mondható kevésbé rögösnek. Nem elég a zárt ajtó, majd a seraph robbantása, Jimmyék, még egy kisebb társaságot is kapnak a nyakukba. Az álclázó felszereléssel ellátott katonák és a szabadságról fantáziáló bagázs vad dulakodásba kezd, mi kis híján fatálisnak bizonyul a szárnyasnak köszönhetően.
-Ha nem szeretnél lelőni, akkor ne tedd. - Hangja már kimértebb, megfontoltabb, szinte már semmi jelét nem mutatja a pillanatnyi haragjának. - Ha meg mégis megölnél, egy tipp: Ne fecsegj előtte ennyit, megöli a drámát.


Nil:
-Úgy lesz fiam, ne aggódj! - ordít oda Mr. Everett az egyre távolodó Nilnek.
Odabent az újdonsült parancsnokot egy rakás CDS bérenc fogadja, köztük jó néhány tudóssal és egy vállon lőtt férfival. Miután mindent megtudott a sebet kapott szerencsétlentől, jelentést kér csapattársaitól, mibe James is becsatlakozik.
-Megpróbálok szétosztani pár zsoldost, hogy kimenekítsék a civileket, ha máshonnan nem is, legalább a veszélyzónákból. - hadarja a technikus. - Viszont magunkkal vinni nem tudjuk őket, pláne nem mindet. Azonban a mentőalakulatokat és a sajtót azonnal értesítem, amint végeztünk. A CDS nem fogja idetolni a képét, ha a független média is jelen van, efelől biztosíthatlak.
James kiszállását követően, Miles köszön be a rádión.
-Hát látod. - hallatszik nevetés a túloldalról. - Én már azon is csodálkozom, hogy te életben vagy. Viszont, ha már így történt, próbálj meg nem megdögleni!
Nil ezt követően, még szót ejt Jimmyvel is, hosszú idő után először. Azonban nincs sok idejük a fecsegésre, a parancsnoknak, még Jaxet is meg kell mentenie, ami ismét nehézkesnek bizonyul.
A jó szerencse azonban Nil mellé áll és épségben kihozza a teljesen lestrapált Jaxet, még ha nem is olyan állapotban, mint azt remélte. Mielőtt azonban a menekülési pontra érnének, az ifjú búcsúzóul egy gránátot hajít a háta mögé, mitől az épület egy teljes részlege lángra kap. A távolból, ha visszapillantanak, még tisztán láthatják, ahogy a füstcsóvák egyre sötétebb alakot öltenek.
A parancsnoknak és csapatának idejében sikerül kimenekíteniük Jaxet, miután Nil még a rég nem látott társaival is összefuthat.
-Jézusom... - ámul el Miles, Jax látványától. - Helyrehozunk cimbora, ne aggódj.
-Ha helyre akarjátok hozni, akkor pattanjatok be a transzportokba! - mutat rá a nyílvánvalóra Mr. Everett.
Mielőtt beszállnának a furgonokba, Nil még elejt Miles felé egy mondatot, amin még a behemót is elmosolyodik.
-Azt hiszem ez már csak részletkérdés. - kocogtassa meg a járgány oldalát vigyorogva. - Azért ettől ne hidd, hogy holnaptól kobolvadászatra indulok veled.

Nil nem találja Jamest a furgonban, bizonyára az ő menekülése sokkalta zökkenőmentesebben zajlott, mint a sajátjuk, így nem igényelt efféle kimenekítést. Azonban a rádión keresztül könnyedén felveheti vele a kapcsolatot.
-Hát persze! - kiáltja el magát örömittasan. - Már akkor leadtam a jelet, amikor Mr. Everett értesített, hogy mind bepattantatok a transzportokba.

Jimmy & Nil:
A szárnyas meglehetősen ijesztő kijelentést tesz Jaxről, ami jócskán felkelti a csapat figyelmét, köztük Jimmyét is.
-Berzerker? - kacarászik a seraph. - Szerintem pedig közelebb jársz az igazsághoz, mint azt mi valaha gondolnánk.
Ezután Nil is felidéz egy korábban hallott mondatot, még Jax kimenekítése előttről.
-Hogy mi van? - néz rá értetlenül Miles. - Berzerker szörnyeteg? Ugye tisztában vagytok vele, hogy még közel harmic évet kell gürcölnöm a nyugdíjazásomig? Nem mondhatnánk azt egyszer, hogy Jaxnek semmi baja vagy az apja verte kölyökként? Legalábbis normális, hétköznapi dolgokat? Miért kell mutánsnak lennie a kurva életbe is?!
Miles nagyot sóhajtva dől hátra az ülésen, a kifakadásán pedig még a seraph is elmélázik.
-Nem állt szándékomban rátok ijeszteni. - néz körbe a csapaton. - Tudom, hogy egy másik helyen, egy másik időben, még a szart is megpróbálnánk kilyuggatni a másikból, talán még most is, ha nem lennénk abban a helyzetben, amiben. Viszont most, hogy így alakult, nem állt szándékomban eltitkolni ezt az információt...
-Ha igaz. - morog rá bólogatva Miles. - Korábban, már említettem, de nem szeretném, hogy elkerülje a figyelmedet egy bizonyos tény. Ugye tisztában vagy vele, hogy egy újabb cellát kapsz, amint a központba érünk?
-Kevesebbet nem is vártam. - néz a szemébe a szárnyas, majd Nil kérdésére is válaszol. - A fiatal barátod úgy döntött hasznos lehetek a menekülésetek, illetve a maszkos probléma szempontjából. Feltételezem, mint egyfajta rabosított informátor...
Nil, ha egy pillanatra jobban szemügyre veszi a seraph szárnyait, könnyen feltűnhet a számára, hogy nem működőképesek.


A csapat hamarosan megérkezik az Örök Fény irodájához, ahol már James vár rájuk. Mielőtt azonban bevonulnának Nil egy kérést intéz a technikus felé.
-Veszélyes? - torpan meg a férfi - Ezt meg, hogy érted?
-Nil és a tollas szerint, Jax egy génmódosított berzerker mutáns, aki egyben szörnyeteg is. - feleli Miles, arcán a fáradtság és a teljes értetlenség jeleivel.
James egy pillanatig csak áll és pislog egyhelyben, majd egy pár másodperc múlva ismét folytatja.
-Értem,...nos akkor csak a szokásos.

Pár perc múlva, már az irodába is érnek, ahol az elől vonuló Miles és James, szinte rögvest toppannak meg a látottaktól. Az Alfa áll előttük, teljes életnagyságban, mellette egy magát meglehetősen otthon érző idegennel. Bár Nil rögvest felismerheti Angust, a többiek számára viszont ismeretlen a kopasz, agyontetovált férfi, akinek a kirívó látványára, már csak pluszként hathat, hogy még a szemei is implantátumok.
Jimmy szólal meg elsőként az Alfa kérdésére, amire az a tőle elvártan reagál.
-Mondjuk neked "húspofa". - feleli röviden. - Vagy már elfelejtettétek, hogy pár napja csak én álltam közétek és egy utcai bandaháború közé? Tudjátok, megmentettem a jelentéktelen életeteket...stb. Milyen gyorsan felejti el egy ember a megmentőjét? - fordul vissza az idegenhez a Kopó.
-Kurva gyorsan. - válaszolja Angus, majd az egyik fiókból egy üveg whiskyt húz elő és bele is tölti egy kiüresedett kávéspohárba. - Persze azért elnéző lehetnél velünk "húspofákkal". A te memóriád digitális, így az emlékeid is bármikor felidézhetőek és átélhetőek. Mi felejtünk, te emlékezel.
-Na és melyik a jobb?
-Azt hiszem, hogy ezt már csak a te fajtád fogja eldönteni. - dönti le a whiskyt.
Az idilli cseverészést Nil szakítja félbe, ahogy helyet foglal Angusszal szemben.
-Nem. - tölt egy újabb pohárral magának a férfi. - Mármint én igen, de ti még nem. Talán még egy órája sincs, hogy a barátaid kiszabadultak. Nyúzottak, fáradtak és túlságosan sok mindenen gondolkodnak egy ilyen akció végrehajtásához. Ma pihenjetek és holnap este végre sort keríthetünk rá.
-Miféle barátod? - érdeklődik Miles, miután Nil bemutatja újdonsült szövetségesét. - Na és te hogyhogy egyben vagy Kopó?
-Szólítsatok csak simán Angusnak. - jelentkezik a férfi, majd belekortyol az italába.
-Angus összerakott. - feleli az Alfa, közben egy szúró pillantást vetve Jamesre.
-Én raktalak össze. Csupán hiányzott egy alkatrész, aminek a beszerzése komplikáltabb, mint azt előre sejtettem. - veti oda James.
-Egy vezérlőmodul, ami beleillik ebbe a vaskos fejébe. Nehéz ilyet szerezni, ez tény.
-De neked sikerült. - szögezi le az Alfa.
-Sikerült, igen. - teszi le a kávésbögrét. - Viszont egy valamit sose felejts el. Mondjuk úgy sem tudod. Az a technikus ott a teremtőd és bármit megtenne azért, hogy egyben tartson. Nekem csak az Örök Fény teljes csapata kellett, hogy a következő akciónkat is sikerként könyvelhessük el. Tehát nekem csak egy buldózer vagy a csapatban. Neki viszont az élete része...
-Ha ezt előbb mondjátok, hogy itt efféle drámában lehet részem, talán még fel is adom magam. - kezd tapsba a seraph.
-Pár emberem említette, hogy a madarat is elhoztátok. - pattan ki a székből Angus, majd a szárnyas elé lépve, néhány gyors pillantást vet a kinézetére. - Ugye tudjátok, hogy a "barátotok" egy gyilkos? A rendőrség szívesen átvenné, hogy a média előtt parádézzon az elfogásával. Talán a kivégzése előtt, még egy interjút is megengednének neki.
-Szavak, szavak, szavak. - morran fel a seraph. - Tudsz mást is rajtuk kívül?
-Ez az egész nem vezet sehová! - ordítja el magát James, kezeit a magasba emelve. - Nil, részemről egyetértek a,...hogy is hívnak?
-Angus.
-Tehát Angusszal. Nem kéne túlhajszolnunk magunkat, először együnk valami meleget, vegyünk egy forró zuhanyt, aztán tegyük el magunkat holnapra.
-Csodálom, hogy Everett vezeti ezt a helyet. - pillant Jamesre a férfi. - Mellesleg a Kínai negyed sem kis terület, ha nem adom meg a maszkos pontos helyzetét, csak tűt keresnétek a szénakazalban.
-Te tudod hol van? - áll elé Miles. - Na és mi a garancia rá, hogy nem lép meg, amíg mi tétlenkedünk?
-Még nem végzett a tervével, akármi is legyen az pontosan. Na meg persze fogalma sincs róla, hogy tudom hol bújkál.
-Hmm... - töpreng el Miles, mielőtt újból kinyitná a száját. - Jól van, legyen. Holnap azonban rajtaütünk azon a rohadékon.
-Köszönöm. - bólint az irányába Angus. - Jobb szeretném, ha Everett holnap éjjel nem gyászjelentést írna rólatok.
Ezt követően a férfi Nilhez lép, majd búcsúzóul a kezét nyújtja.
-Mára végeztünk. - mosolyog. - Holnap este pedig elkapjuk azt a rohadékot. Addig is próbáljatok meg összetartani.
Angus távozik, azonban az érezhető feszültség az irodában marad. Egyedül a szárnyas tűnik jó kedélyűnek, aki széles mosollyal az arcán keresi az Angus által kortyolgatott whiskyt.
-Tudjátok egy dolog, még kurvára nem világos a számomra. - nyitja ki a fiókot.
-Nekem is. - feleli Miles. - Mondjuk az, hogy téged még miért nem zártalak be.
-Önként veled vonulok Maistro, de egy valamit válaszolj már meg nekem. Mitek is van a maszkos ellen?
-Egy fejvadász iroda vagyunk. - szól közbe James. - A felszerelésünk meglehetősen korszerű és jól tudunk együtt dolg....
-Arra akar célozni, hogy... - kezdi el az Alfa, de a seraph elcsitítja.
-Arra akarok célozni, ahogy már a kedves bádogdobozotok felvezette, hogy egy fabatka bizonyítékotok sincs ellene. Elvégre is mit ártott ő a társadalomnak?
-Mondjuk a halott pap a templomban. - feleli Miles. - Az is az ő műve volt.
-Az-az én művem, ahogy a többi hulla is. Ő csupán az ecsetet mozgatta, de a festék a vásznon mindvégig én voltam.
-Igaza van. - nyögi ki végül a technikus. - Elfogtuk a tettest.
-Hiszen egy kibaszott őrült járkál odakint!
-De nincs rá bizonyítékunk, a manipuláció pedig nem bűncselekmény.
-Szerencsére ez egy fejvadász iroda, nem pedig rendőrség. Mi csak begyűjtünk célpontokat vagy hatástalanítunk, de nem ítélkezünk.
-Kapaszkodónak jó, de ki kell találnunk valamit arra az esetre, ha elfogtuk a maszkost.
-Megölhetem? - lép elő a Kopó. - Csak egy kicsit...
-Ti mit gondoltok srácok? - néz Jimmyre és Nilre a behemót.


Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...

14:50 - New Town; Örök Fény fejvadász iroda:
A reggel, szinte teljesen élettelenül indul. Jaxről semmi hír. Jamest egész reggel nem találni sehol, Miles szerint haza ment, mivel nem akart egy újabb éjszakát az irodában tölteni. Az Alfa türelmetlenül számolja a perceket, közben néhány ócska viccel üti el az időt. A szárnyast pedig Miles a kihallgató szobába zárta és még egy bokaláncot is hozzáfűzött. Ezen kívül mindenki az estét várja, pontosabban Angust és az akciót.
James közel három órakor toppan be, egy kis hátizsákkal az oldalán.
-Na hali! - mosolyog a csapatra. - Képzeljétek! Audreyt kiengedték, jelenleg Mr. Everettel van, nos izé...vásárolni vitte.
-A főnök vásárolni vitte? - kezd óriási röhögésbe Miles.
-Nem akarta idehozni rögvest az első napján, mellesleg, ha nem emlékeznél épp fogva tartjuk azt az embert, aki majdnem megölte.
-Jogos. - nyel egy hatalmasat. - Na és miért pont a főnök vitte?
-A tegnapi után úgy érzi ráfér valami, ami egy kicsit is eltudja terelni a figyelmét. Nem tudok pontos számokat, de tegnap meglehetősen sok ember otthagyta a fogát és meglehetősen sokan az ő keze által.
-Mr. Everett egy mészáros? - kapja fel a fejét a Kopó. - Mától szeretek itt dolgozni.

Kora hajnalban a hírek is elkezdtek foglalkozni a szanatóriumban történtekkel, amit délutánra már hivatalosan is félresikerült Anarch akciónak neveztek. A csatornák jelentős része az üggyel foglalkozik, és a támadás lehetséges okára próbálnak fényt deríteni. Eközben az irodában megcsörren egy telefon, amit James vesz fel.
-Mr. Everett az. - közli a többiekkel. - Kihangosítom, egy pillanat.
-Beszéltél a többiekkel? - kérdi a főnök.
-Kihangosítottam, uram.
-Áh, tökéletes! Figyeljetek, James értesített erről a ti titokzatos jótevőtökről és kurvára nem hiányzik, hogy ismét palira vegyenek minket világos?
-Hogyne. - feleli a szaki a többiek helyett is.
-Tudok a ma esti akcióról és jobb, ha tudjátok nem tudom finanszírozni a dolgot. Mire kifizettem azt a kurva sok embert, nem is beszélve azokról, akik elhaláloztak, hiszen nekik ott a temetés is ugye... - áll le egy pillanatra. - Lényeg a lényeg, sokba került. Emellett ott van Jax "munkahelyi balesete" is, neki kötelességem lesz felajánlani egy új nyelvet. Te jóságos isten, de hülyén hangzik ez, még telefonon keresztül is.... Aztán persze ott van az is, hogy ti már nem bíztok a fiúban, így egy elzárt helyre kellett szállítatnom, plusz őröket fizetnem, akik ismét csak pénzbe kerülnek. Jamest megkértem, hogy járjon utána Jax "problémájának", addig is Jax nem része a csapatnak.
-Értettük.
-Azért nem kell megijedni. A gázsitokat nem érintik a megszorítások. - teszi hozzá nevetve. - Na jön Audrey, mennem kell!

23:10 - Örök Fény fejvadász iroda:
Miles előállt a kocsival, James napközben Jaxnél bíbelődött, míg este a fegyvereket készítette elő a csapatnak. A repertoár teljes, található itt sörétes, gépkarabély, mesterlövészpuska és sugárvető is. Nem is említve, a különböző könnyű páncélzatokat, a kevlárszerű páncélzaton át, a taktikai sisakokig.
Hamarosan megérkezik Angus is, aki ezúttal már ugyanazt a komoly arcát mutatja, mint amit Nil is megismerhetett.
-Látom előállt a csapat. - tekint végig rajtuk. - A new towni kínai negyedbe megyünk, méghozzá a Kék folyó térre.
-Kék folyó? - szólal meg Miles. - Nem ismerem.
-Ezt a kérdésből, már leszűrtük. - feleli a gép. - Én majd mutatom az utat, rendelkezem elysium teljes úthálózatával.
-Felvágós...

A csapat ezt követően bepattanhat a transzportba és már útnak is indulnak a maszkoshoz.

23:51 - New Town, Kínai Negyed; Kék folyó tér:
Miles félreáll egy szűk utcában, ahol Angus pattan ki először a kocsiból, őt a Kopó követi.
-Az embereim errefelé látták. - mutat a térre. - A legjobb lesz, ha mi megyünk a térre a dobozzal, ti pedig próbáljatok más irányból rálátni a helyre, mondjuk egy tetőről vagy sikátorból.
-Van nevem is. - teszi hozzá az Alfa.
-Tudom. - mosolyog rá.
-Miért ne rontanánk rá mindannyian? - teszi fel a kérdést a monstrum.
-Azért, mivel titeket felismerne. Engem egy droiddal az oldalamon nem fog.
-De hiszen a Kopó is üldözte egy alkalommal!
-Tetőről, tetőre ugrálva, közben végig darálva egy egész bűnszervezetet. Tudok róla, elsztorizgattunk. Éppen ezért feltételezem, hogy a maszkos nem fogja felismerni.
-Mi van, ha tévedsz?
-Ha tévedek is és a maszkos menekülőre fogná, ő a leggyorsabb közülünk. - feleli Angus. - Na helyezkedjetek el és próbáljatok rálátni!

A csapat megpróbálhatja egy tetőről követni az eseményeket, netán egy ócska sikátorból, de akár be is vonulhatnak Angusékat követve.
Mihelyst elhelyezkedtek, rövidesen egy óriási tömeget fedezhetnek fel, amely igencsak egy irányba próbál tömörülni. Élükön egy öltönyös alak, ezüstös kesztyűben mutogat valamit, majd ahogy kiegyenesedik messziről és közelről is tisztán kivehető, hogy ez bizony az ő célpontjuk.
Innentől már csak rajtuk múlik, miként próbálnak megbírkózni a feladattal, és hogy tanulnak-e a legelső találkozásuk hibáiból.

user posted image

Posted by: Jimmy Latoya Dec 26 2015, 05:06 PM
Míg én meglepődök a seraph kijelentésén, aki ezen jl szórakozik, addig láthatóan Nil-t nem lepte meg a dolog és most már kíváncsian várom, hogy vajon ő mire jött rá, amíg mi próbáltunk be, majd kijutni a CDS kutatóintézetéből, amit diliháznak álcáztak.
- Tényleg sok mindent el tudok képzelni arról a fickóról és bevallom sosem kedveltem, de valahogy nem gondoltam volna róla, hogy ………közéjük tartozik. – vonom meg a vállam és pont ezért nem is csodálkozom Miles kirohanásán.
A szárnyas szavai azonban arra is rávilágítanak, hogy attól függetlenül, hogy az utóbbi órákban egy oldalon küzdöttünk, hiszen az életösztön sok furcsaságra ráveszi az embert, de azért talán még sem kell minden szavát készpénznek venni, még ha van is valami abban, amit mond. Egyelőre azonban ezt megtartom magamnak, mert lehet, hogy csak magáról akarja elterelni a figyelmet, hogy kicsikarjon valami kedvezményt a tetteire, de tény és való, hogy van igazság abban, amit mond.
Hallhatóan azonban nem csak nekem vannak kétségeim, hanem Miles-nek is, aki nyíltan ki is mondja.
- Ehhez kicsit többet kell majd mondanod gondolom. – morogtam az orrom alá, miközben rossz érzéseimmel viaskodva mélyedek magamba.

Valahol azért örülök, hogy végre viszont láthatom az Irodát, még ha megérkezve James-nek elég meglepő hírekkel szolgálunk ahhoz, hogy egy darabig leesett állal fürkésszen bennünket, de a mellbevágó dolgot elég higgadtan fogadja, bár lehet megélt ezen a helyen már egyet és mást, többek között főnöke harckocsizóvá avanzsálását meg hasonlókat.
- Nem is tudom mire mennénk nélküled. – csapok a vállára azért, amikor elmegyek mellette, hogy végre letegyem magam vízszintbe.

Azonban erre még várni kell, mert még nem értek véget a meglepetések mára., ahogy a központi terembe érünk.
- Látom a viccelődést továbbra sem kódoltad bele. – vigyorogtam James-ra, ahogy Kopó felhorgadt a visszavágásomra. – Ne szívd mellre Alfa koma, örülök, hogy egyben vagy és tettre kész és ígérem, egyszer visszaadom a kölcsönt. – biccentettem felé, de továbbra is kíváncsian meredtem a mellette lévő és láthatóan magát otthonérző tetovált fickóra, aki még adja is alá a lovat.
Azonban legnagyobb csodálkozásomra Nil ismeri és barátságosan kezd cseverészni vele, ami azt mutatja, hogy ez az Angus legalább annyit tud a dolgainkról, mint mi magunk, bár az elhangzottak alapján talán még többet is, hiszen valami holnap esti akcióról dumál.
- Valaki felhomályosítana? Kérlek? – emelem egyikről a másikra a szemem, bár igaz, hogy a kocsiban Nil mondta, hogy sok minden történt, amiről mi lemaradtunk kényszerű bezárásunk alatt. Valószínűleg erre célzott.
Becsülettel be kell vallanom, hogy most baromian nem érdekelt, hogy ki és hogyan rakta össze Kopót, persze örültem, hogy egyben láttam, de ez a maszkos és Jax átértékelése tükrében, most nagyon nem tudott lekötni, de nem voltam egyedül és erre pont a Seraph világított rá, kicsit szarkasztikusan.
- Szerinted miért indultunk útnak a Diliházba? Érte, így elhiheted, hogy tisztában vagyunk vele kicsoda. – mormoltam bizalmatlanul, mert nekem nem tetszett a fazon és a hirtelen felbukkanása sem, meg az sem, ahogy „pár emberét” emlegette, mintha kémkedett volna utánunk.
Én talán nem bántam volna, ha a szárnyas képen törli, de végül James igyekezett lehűteni a kedélyeket és más mederbe terelni a beszélgetést………ez sikerült, de a kopasz továbbra is az idegeimen táncolt a maga hányaveti stílusával, okoskodásával, nagyképűsködésével.
Nem is tudom, hogy Nil, hogy bírta ki, vagy hol jött össze vele.
- És te ezt honnan tudod? És miért csak most jutott eszedbe, hogy ezt elmond, mikor a fél Iroda majdnem ott hagyta a fogát, nem mellesleg Mr. Everett legalább mindent megtett személyesen is a csapatáért.
Nem, eszemben sem volt James munkáját lebecsülni, de Angus elérte, hogy a bicska nyitogatódjon a zsebemben.
Hiába a talán felbecsülhetetlen információ, amit tartogatott, nekem nem nyerte el a bizalmam ez az alak, de Miles-nak és James-nak is igaza volt abban, hogy muszáj pihennünk és összeszednünk magunkat, különben senkivel nem tudjuk felvenni a harcot, nem, hogy a maszkossal, aki már egyszer jól megszívatott mindannyiunkat.
Komor képpel bámulok a távozó férfi után, bár senki nem repes a boldogságtól, talán csak a szárnyas tűnik gondtalannak. Igaz holnap nem is neki kell vásárra vinnie a bőrét, ő lehet, hogy csak egy kényelmes cellát és egy méreginjekciót kap.
Mikor megtalálja az italos üveget én is kerítek egy poharat és odanyújtom neki, hogy töltsön, miközben egyre komorabb leszek attól, ami elhangzik, mert rávilágít arra, hogy milyen nagy az esélye, hogy megint lyukra futunk.
- Tudtommal az ötletgazdát is ellehet ítélni és ha barátunk – egyébként mi is a neved seraph? – szóval, ha a barátunk tanúskodik ellene, akkor be lehet bizonyítani a bűnösségét. – vonom meg a vállam. – Egyébként meg, ahogy Alfa utal rá, akár balesetek is történhetnek. Hányan haltak meg az első akciónál……csak azért mert rosszkor voltak rossz helyen? – kérdeztem, mert bizony igaz volt, amit a szárnyas mondott, bizonyíték a kezünkben rajta kívül nem igen volt és ha alkut akar………..

Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...

Miután elvonultam a nekem kiutalt kis apartmanba, vettem egy hosszú-hosszú fürdőt, hogy lemossam magamról a vért és a szennyet, aztán szinte bezuhantam az ágyba.
Dél is elmúlt már, amikor felébredtem és egyáltalán nem volt kedvem felkelni. Mivel még senki nem vert ki az ágyból, sejtettem, hogy nem történt semmi, így kényelmesen elballagtam az ebédlőbe és megreggeliztem, aztán az irodába menet felcsipegettem a híreket. A szárnyas a kihallgatóban volt elzárva, James és Everett sem bukkant még fel, ahogy Angus sem, aki mondjuk nem is hiányoltam, de tudtam, hogy az akció miatt sajnos nélkülözhetetlen.
Mikor megjött James kiderült, hogy hol a főnök.
- Rá fér a csajra egy kis kikapcsolódás, de, hogy pont a főnökkel…… - mosolyodtam el a hír hallatán. – De a lényeg, hogy jó vannak.
Azt már előbb is tudtam, hogy a média már rákattant a dologra és minden csatornán erről beszéltek és persze, hogy várakozás közben is ezt néztük. Én csak a fejem ráztam, amikor az Anarch-ra kenték az egészet, de hát ez várható volt. A CDS-nek ki kellett mosnia magát valahogy és mi sem volt egyszerűbb, mint a lázadókra kenni az egészet.
Mikor már szinte pattanásig feszültek az idegek, jelentkezett telefonon Mr. Everett és azt hiszem elégedettséggel töltött el, hogy neki is az fordult meg a fejében, mint nekem Angus-sal kapcsolatban.
Azonban mikor tovább beszél kiderül, hogy nem csak ez a helyzet, hanem az is, hogy kifogyott a kassza és egy ilyen bizonytalan kimenetelű akciót az Iroda nem tud már finanszírozni, ami persze érthető, főleg, hogy megnyugtatott minket, hogy a fizetésünk azért megkapjuk.
- És mi lesz vele? Mármint Jax-szal? Tudni róla már valamit? – kérdezem meg mikor szóba kerül, mert bár talán már nem része a csapatnak, de hallhatóan a főnök azért igyekszik gondját viselni, még hozzá nem is kis mértékben.
Érdekes, hogy még ezek után sem merül fel senkiben, hogy elhúzzon a francba és a maszkost hagyjuk Angus-ra, bár bennem igenis felmerül, de ha Nil marad……..Együtt jöttünk, együtt megyünk, még a végén lelöveti magát nekem.

Mikor előkerül James, szl, hogy lehet felruházkodni és felszerelkezni, így nem is tétovázok, nem akarok semmit a véletlenre bízni.
A bőrkabát alá felveszek egy hajlékony kevlár mellényt, aztán maradok a Glock-nál, amiből kettőt is elteszek, kell a hosszú tár hozzá, így legalább annyit ér, mint egy kis gépkarabély, de kisebb helyet foglal. Egy-egy monoszálas kést csúsztatok a bakancs szárába is
Mikor megérkezik Angus én már készen állok.
Bár sejtettem merre lehet a Kék folyó tere, a Kanai negyedet annyira nem ismertem. Általában az ilyen helyeknek meg van a saját alvilága és elég zártkörű szokott lenni.
Persze Kopó nem Kopó lenne, ha nem jelentené be, hogy bezzeg ő tudja merre kell mennünk.
- Az! – bólintok rá Miles megjegyzésére.

Simán megérkezünk a Kínai negyedhez, ahol még utoljára ellenőrzöm, hogy mindenem meg van-e, aztán pár másodperc után megszólalok.
- Nem akarok akadékoskodni, de az odáig még rendben van, hogy te tudtad, hol van a maszkos, de én nem hallottam senkitől, hogy te lettél volna kinevezve a csapat vezetőjének. – nézek rá, aztán a többiekre kérdően, hogy hátha lemaradtam valamiről. – Én simán el tudom képzelni, hogy Miles is elirányíthat minket és beoszthatja ki hová menjen.
Nem az a bajom, hogy rossz dolgokat mond, hanem az, hogy nem is ismer minket, ráadásul teljesen természetesnek veszi, hogy dirigálhat.
- És az „embereid” hol vannak? Ők nem segítenek be? – jön a következő kérdés. – Különben is, én nem becsülném le a maszkost még egyszer, talán…….talán nem látta Kopót……bár őt nehéz elfelejteni.
Végül is csak felvetettem egy problémát, nekem mindegy ki vezet, csak normális parancsokat adjon és ne olyat, ami a halálunkat is jelentheti.
Mivel én nem hoztam mesterlövész puskát, így nem választom a tetőt, hanem az egyik oldalsó sikátort veszem célba és a sarkon lévő fagyiskocsi mögé húzódva próbálom átlátni a teret.
Nem kell sokat várni, hogy meglássam az emberünket, hiszen a tömeg egy irányba lódul és az ezüstös kesztyű is fel-felvillan.
Végig a ház falak és fedezékek mögé húzódva próbálok minél közelebb jutni a maszkoshoz, hogy tiszta célpontot nyújtson. Félő azonban, hogy a tömeg pánikba esik majd, vagy a maszkos tüzeli fel őket és már bánom, hogy nem hoztunk valami kábítólövedéket, de aztán eszembe jut, hogy még az éles lövedék sem tett kárt benne.
Talán valami nehézzel mégis le lehetne ütni! Az egyik pad mellől felkapok egy sétabotot, amíg gazdája bámészkodik, mert talán ez most hatásosabb lesz, mint bármilyen golyó.


Posted by: Nil Dryden Dec 28 2015, 03:38 AM
Úgy érzem részben szerencse részben pedig a megfelelő háttér alakulatok fedezésének köszönhetem hogy nem hagytam ott a fogam, és még Jaxet is ki tudtam hozni. Miels válaszára a transzporternél, viszont már felnevetek.
- Az Péntekre van detálva, holnap elkapjuk a jetit - Felelem kissé ideges hangon, bár ez inkább már a stressz lassú levezetésének jele, és hogy kezdek lenyugodni. Bár kaptam katonai kiképzést az Anarchnál, de szerencsémre eddig nem gyakran voltam háborús övezetbe. A transzporterből nemsokára egy másik járműbe szálunk át, ahol már valamivel nyugodtabban tudunk csevegni. Bár egy ideig én csupán csendben hallgatom a többiek beszélgetését, próbálva össze rakni magamban a dolgokat.
- Szerintem annyira kár meglepődni. Napjainkban a különböző génmódosított emberek, és a legspeckósabb cyberbeültetések mellett még azon csodálkoztok hogy valakit fel tudnak "picit" turbózni? - Fújom ki kissé idegesen a füstöt, majd fel is nevetek, bár azt sem örömömben.
- Egyenlőre ránk nem tűnt veszélyesnek, ha meg változik a helyzet, akkor teszünk ellene. Az elsődleges feladatunk most a maszkos - Morgom magam elé. Na igen Jax veszélyességét nem most akarom felmérni. Meglehet mindaz igaz amit a Serph mond de eddig Jax ha még bunkó is volt legalább a mi oldalunkon állt.
- Lehet nem tartozik senkihez. Lehet neki nincs pártolt oldala - Mondom elgondolkozva, de sok idő nincs már a dumálásra, mert nemsokára az irodába érünk ahol James vár minket.
- Nem csak szerintem. Mielőtt kihoztam volna éppen őt akarták elszállítani. Szerencsétlenségükre nem hagytam, de mielőtt elintéztem volna őket, hallottam hogy azt mondják. " már megvan a szörnyetegük" Ha ez igaz, jobb ha mi is óvatosan bánunk vele - Magyarázom el kissé részletesebben a dolgot Jamesnek. Bent azonban érdekes jelenség vár minket, vagyis jelenségek. Az egyik kopó melyet már mindannyian ismerünk, a másik Angus akin látszólag csak én nem lepődök meg. Mondjuk érthető, elvégre én találkoztam vele. Nem kívánok beleszólni a gép és Angus társalgásába, azonban mikor mi szóba elegyedünk Jimmynél azért eloszlatom azt a bizonyos ködöt
- Örömmel. Ha ez a fickó nincs valószínűleg nem tudtunk volna segíteni rajtatok. Vele voltam amikor elkaptunk egy kósza hívást a szanatóriumból. A fickónak belátása van jó néhány dologra ami a felsőbb körökbe működik - Pillantok Jimmyre és Miles-ra. Nem hinném hogy Angus örülne ha a hírszerzést felhoznám, meg nem is tűnik annyira relevánsnak ez az információ hogy feltétlen közölnöm kelljen..
- Továbbá megtudtam pár dolgot tőle a mi maszkos barátunkról. Az első és talán a legfontosabb amit már mind sejtettünk. Nincs egyedül, többen vannak. Ez az egész egy rohadt vallási szervezet. Új egyházat vagy világrendet akarnak, és ehhez katonákra van szükségük. Ha emlékeztek rá amit a nyomornegyedben tett csakis ezt a célt szolgálta. Jót tett a szegényebb rétegekkel, és ezzel a saját oldalára állította őket. Egyszerűen fogalmazva bevetett némi szemfényvesztést hogy aztán sokkal nagyobbat kaszáljon az ügyön. Elvégre az emberei feláldozták magukat érte. A papokat egyszerűen azért gyilkoltatta le, hogy elvegye a közemberek hitét, hogy aztán Ő hirdesse a saját hitét mint ultolsó mentsvárat.. Manapság már csak az maradt a szegényebb rétegeknek. Az eszköz pedig te voltál. - Húzom el a számat, hüvelyk ujjammal a Seraphra mutatva, majd a whiskey-s üveget szó nélkül elvéve Angus oldaláról csőről húzom meg. Látszik az arcomon a kimerültség, de mondjuk talán érthető is. Sok volt ez a mai, tettem olyan dolgokat amihez nem volt kedvem ráadásul végig utaztam az egész kurva városon egyik ismeretlen veszélyből a másikba.
-A lényeg hogy van oda kint valami város, ahol még élnek ilyen maszkos rohadékok. Ez valamiféle titkos szervezet. Nem léteznek de mégis "felettünk" állnak. Ők a vezetők és ....- Csóválom meg a fejemet. Nem ez így túl hosszú lesz, ha az egész sztorit elmondom lemegy a nap szóval térjünk a lényegre.
- A lényeg, hogy az a maszk hatalmat jelent. De jelen helyzetbe ezzel a hatalommal, az a rohadék éppen azon van, hogy aki nem az Ő ügyét szolgálja, azt eltörölje maga elől, egyszóval fontos hogy elkapjuk, bár ha engem kérdeztek én pokolra küldeném a rohadékot - Na végre csak befejeztem. Remélem Jim és Miles részére most már tisztáztam néhány dolgot, végül aztán Angus felé fordulok.
- Ha nem cselekszünk hamar ki fog csúszni a kezeink közül.... De lényegében igaz, nem hinném hogy a csapat most a legjobb formájában van - Ellenkezek kicsit az elején, de végig nézve a többieken jogos. Én is érzem hogy ma túlhajtottam magam, igazából az italt is érzem szinte mint a pofon úgy ütött meg, de ezen nincs is mit csodálkozni. Talán reggel ettem utoljára, most meg már meglehet a "holnapban" vagyunk. A csapat fáradt, ez Jimmy-n is látszik is aki láthatóan nagyon nincs jó kedvében. Meg tudom érteni, de nem akarom tovább szítani a tüzet, így csak egyszerűen intek egyet.
- Jim. Nyugi ki vagyunk purcanva, már csak az kéne hogy egymás torkának essünk. Továbbá jelzem hogy Ő is csupán akkor tudta meg hol vagytok és mi történt veletek, amikor már én vele voltam, akkor pedig már késő volt.- Nézek Angusra, majd Jimmyre. Kedvelem a kölyköt, az egyik azon kevesek közül akikért a tűzbe mennék ha muszáj, épp ezért nem akarom hogy még jobban túlhúzza magát. Na igen a Seraph pedig láthatóan nagyon jó hangulatban van.
- Ha nem fejezed be a komédiát, esküszöm hogy beváglak egy cellába, vagy széttépetlek Alfával. Kétlem hogy azok a hátadon most kihúznának a szarból, hogy kicsit drámaian fejezzem ki magam, letörték a szárnyaidat, egyenlőre csupán egy selejt vagy. Valamint ne felejtsd el azt sem, hogy ha mi nem mentünk meg, ott rohadsz meg a CDS technikusok karmai között, szóval nagyon gyorsan tedd hasznossá magadat, vagy különben a rendőrök maximum a hulládat kapják meg - Na igen, láttam már a kocsiban is, csupán nem éreztem szükségét hogy jelezzem is felé, na most úgy tűnik mégis. Igen ha rám néznek bár próbálom nem kimutatni de cseppet tajtékzom. Itt van ez a rohadék, akit jelenleg jobban is gyűlölök mint a maszkost. Ez indította el az egész ügyet, ráadásul még Audrey-t is kis híján kinyírta most pedig itt játssza a vicces fiút. Egy ideig nem szólalok meg csak hallgatom a többiek szóváltását és próbálok megnyugodni, de mikor Angus távozik, felegyenesedve kezet fogok vele.
- Szintúgy. Ami meg a holnapot illeti, remélem a legjobbakat. - Búcsúzok el tőle, majd miután a férfi elmegy pár percig vissza ülve a székbe nyugodt mozdulattal sajátítom ki az italos üveget, miközben egy cigire rá is gyújtok. Egy darabig hallgatom a többieket, akik éppen azon vesződnek, mit lehet ráfogni erre a maszkos fickóra. A válasz az semmit, vagyis egyenlőre még semmit, de van itt valami....
- Ahogy Jim mondja. Felbujtóként el lehet ítélni, te pedig tanúskodni fogsz ellene.- Pillantok szúros szemmel a Seraphra. Miles kérdésére csak megrántom a vállamat.
- Ha minden igaz amit mondanak, és valóban valami nagyhatalmi alak lehet a maszk mögött az én véleményem az lenne hogy az ítélkezést saját kézbe kéne vennünk. Ha rajtam múlna engem inkább az érdekelne ki van a maszk mögött. Ha fény derülne az inkognitójára, talán találnánk valamit az adatbázisban amit fel lehet hozni ellene - Szólok közbe. Na igen ez meglehet valakiknek nem fog tetszeni , de nekem ez a véleményem. Túl sok vér folyt már ez az ügy miatt. Mivel azonban későre jár így búcsút veszek a csapattól, és próbálok nyugovóra térni a körletben.




Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...

Nem volt éppen nyugodt az álmom és bizony a tegnap elfogyasztott whiskey is forogni kezdett a gyomromba. Így kissé táskás szemekkel egy nagy bögre kávé jelenlétében érkezem meg az irodai részre, ahol legalább ma jó hírek fogadnak. Audreyt kiengedték és láthatóan a főnök némi prémiumba is részesíti. A szavakra csak egy apró mosollyal bólintok.
- Ja valóban nem kéne most itt lennie. Elég sok mindent átélt az a rohadék miatt ami megviselte, jobb is ha nem látja hogy épp nálunk dekkol - Utalok itt a szárnyasra, azonban MR Everettre kicsit azért elmosolyodom.
- Tudod Alfa mindenki mészáros egy 12.7es tankraszerelt géppuska mögül. De meg kell hagyni azért elég badass volt, leszámítva hogy csupán néhány gomb működésével nem volt tisztában - Turkálok a belső zsembembe egy cigiért amit a számba helyezek de nem gyújtom meg azonnal. Ezután jelentkezik be Everett akinek a szavaira csak félszavakban válaszolok.
- Főnök, teljességgel érthető. Ami meg a jótevőt illeti, csak annyit tudok rá mondani hogy "hírszerzés" - Talán kapcsol az öreg, és leesik neki mire gondolok. Minden esetre miután a rövid beszámoló, a kis ijesztéssel karöltve véget ért, felsóhajtva indulok el a többiekkel a kocsi felé, ahol már némi felszerelés is vár minket.
- Tegnap azt hagytam meg Jamesnél hogy helyezzék őrizet alá. Ameddig nem járunk végére a maszkos ügynek, nem kell még egy veszélyeztető faktor az akcióba - Felelek Jimmynek kifelé menet, majd a fegyverarzenálon szétnézve elismerően füttyentek egyet.
- Ej ha, ti aztán nem spóroltok. Terülj terülj asztalkám. Azt hiszem megtaláltam a nekem valót - Emelek le egy nehéz mesterlövészpuskát. Jó lesz majd a pisztoly mellé. Ha véletlenül tűzharcra kerül a sor, ez átviszi azt a rohadt lemezvértet is a rohadékon. Mostantól biztosra kell menni.
- Javaslom ha valamit ártani is akartok a maszkosnak, hozzatok magatokkal nagy kaliberű mordályokat. Spéci megerősítése van a ruhájának. -A fegyverhez még kiválasztok magamnak egy kevlárt, majd az érkező Angus felé biccentek.
- Kék folyó tér... Egy cseppet forgalmas hely egy ilyen akció lebonyolításához nem? - Kérdezem kissé kétkedő arccal, azonban egyenlőre nem itt kezdek el stresszelni. Nem ismerem annyira jól a helyet, talán ha 1-2X jártam ott egyébként szóval ha minden igaz Kopónak van a legtöbb infója a helyről. Nemsokára megérkezünk a helyszínre is, ahol el is kezdjük a tervezgetést, Jim szemét pedig szúrni is kezdi Angus parancsosztogatása. Mielőtt ismét eldurranna egy kisebb viszály felemelve a fél kezemet mondok néhány szót.
- Ahogy mondod Jim, és mivel engem tegnap kineveztek az Örökfény taktikai osztagának parancsnokának, viszont basztak lefokozni így majd vezetek én. Így jó? - Pillantok először Jimre, majd Mielsra. Végül ha mindkettőjüknek jó közelebb hívom az egész társaságot.
- Na jó mondom a tervet. A főtérre eldőlt úgy tűnik hogy kopó és Angus megy. Miles te fogd a járgányt szállj be és indulj el azzal a főtérre. Ha a rohadék menekülőre fogja lehet neked kell üldözni, és oda nem fog ártani egy járgány. Valamint ha követnünk kell, jó ha van valaki aki azonnal fel tud venni minket. Jim, te a tömeben elég jól tudsz asszimilálódni, szóval rád bízom miként csinálod, de ha Anguséknak nem jön össze te leszel a legközelebb hozzá hogy elkapd. Enyém marad a tető. Bemérem és ha más esély nincs fentről kilyuggatom a fejét....- Emelem fel a fegyveremet remélve hogy ezzel a tervvel a többiek is meg vannak elégedve és a vitát lezárva megindulhatunk. Ha így lesz én az egy alacsonyabb de mégis jó látószöget biztosító épület tetejére próbálok meg feljutni,majd ott elhelyezkedni.

Posted by: Stefan Lynch Jan 3 2016, 06:38 AM
Jimmy & Nil:
-Csak várd ki a végét, mert ha így folytatjuk... - vonja meg egy fáradt mosoly kíséretében a vállát Miles, Nil jetis viccére.
Nem sokkal később, már szinte az egész csapat együtt utazik az iroda felé, ahol még mindig nem mondható oldottnak a hangulat.
-Kik közé? - teszi fel a kérdést a seraph.
-Jimmy barátom a CDS-re gondolt, ha nem tévedek. - morogja a behemót. - És én nem azon csodálkozom, hogy sikerült felturbózniuk a fiút, Nil. Hanem azon, hogy egyáltalán fel van turbózva. Jamesnek az a dolga, hogy ezt kiszúrja, ahogy tette ezt a te karodat illetően is... Karnak hívod ugye?
Lassan a szó a seraphra és a bebörtönzésére terelődik, aminek hangoztatásából a kölyök sem rest kivenni a részét.
-Eltudom mesélni, hogy szerintem többen vannak. Tudok a terve egy részéről és a személyiségéről is. Persze az is meglehet, hogy ezen dolgok nagy részére, már magatoktól is rájöttetek. Ugye tudod fiú, hogy te szabadítottál ki és nem én kértem? Ha egy halálos laborból egy halálos injekció a jutalmam, nem hiszem, hogy bármire is mennétek velem.
-Úgy érted alkut akarsz? - marad tátva a szája az óriásnak.
-Nem érdekelnek a törvényeitek. A szavatokat akarom, hogyha bármiben is segítek nektek, nem kerülök a flancos bíráitok elé. Ha meg kell halnom, repítsetek egy golyót a fejembe, de ne alázzatok meg.
-Ezt szerintem megígérhetjük. - bólint Miles, a többiek tekintetét keresve közben.

Az autó megáll és a csapat végre fellélegezhet. A bejáratnál James fogadja őket.
-Jól esik ezt hallani, de a munka nagy része azért rátok hárult. - mosolyg vissza James.
Innentől már Jaxre és a furcsaságaira terelődik a szó, amit a technikus igencsak könnyen vesz.
-A szörnyetegük? - kérdez vissza James, az állát vakargatva.
-A szörnyetegük. - feleli Miles. - Mellesleg miért nem említetted, hogy nem csak Nilben, de Jaxben is találtál implantátumot?
-Tessék?
Jól hallottad. - szegezi neki a kérdést.
-Azért mert nem volt benne! - feleli hevesen. - Mi fegyvereket, fémet és testbe épített technológiákat kerestünk rajtatok, de ha az anyag nem fém vagy nem bocsát ki hőt, akkor lehet átcsúszott az érzékelőinken.
-Ezt egy alaposabb vizsgálattal pótold, ha találkozol vele. - morogja a behemót.
-Úgy lesz... Persze le merem fogadni, hogy bármi is a baja Jaxnek, azt nem egy implantátum okozta, de utánanézek.
Sem a csapatban megbúvó feszültség, sem pedig a meglepetések száma nem csökken, amikor belépnek az irodába, ahol az Alfát és egy titokzatos férfit találnak, akit Nil könnyedén azonosít.
-Mármint a humort? - kérdezi a kölyköt a Kopó. - Azt nem, de arra még emlékszem, hogy nálam maradt valami, ami a tiéd. - mutat be Jimmynek.
-Kissé "defektes" a humora. - jegyzi meg halkan James.

Jimmy rövidesen megjegyzi, hogy mégis mi ez az egész Nillel és Angusszal kapcsolatban, amit az ifjú parancsnok el is próbál magyarázni.
-Örülök, hogy figyeltél, pajtás. Ahogy azt is, hogy egyetértünk a pihenést illetően. - moslyog Nilre Angus, majd finoman vállon veregeti. - Nem vagyok az ellenséged Jim, szólíthatlak Jimnek? Én csak azon lepődtem meg, hogy a ti tollasotok, még csak meg sincs bilincselve.
-Hová futhatnék feltűnés mentesen ezekkel? - mutat a hátán elhelyezkedő működésképtelen szárnyakra a seraph.
-Nem kell bemutatni a zuhanásod történetét, hallottam róla. - inti le a férfi. - Azonban a történtektől eltekintve, te egy gyilkos vagy és a bánásmódodnak tükröznie kéne a tetteidet. Hisz mind láttátok a papot nem igaz? Nos, én a többit is láttam...
-Azt hiszed nem tudom mit tettem!?! - vicsorít rá. - Elmebetegnek akarsz nevezni? Hát nevezz! Azonban ne merd helyettem cipelni a bűneimet...
A pillanatnyi kirohanást ismételt gyanakvása szakítja félbe, amivel kapcsolatban Nil probálja meg eloszlatni Jimmy kételyeit.
-Nem volt egyszerű átfésülni érte a várost. - köhint egyet Angus. - Mikor végre sikerült megtalálnom, nem állt módomban felvenni veletek a kapcsolatot. Persze a nyomozásotokat végig kísértem, de nem volt senki, akiben bízhattam volna. Hiszen nem ismertelek titeket. Kellett valaki, aki bebizonyítja, hogy képesek vagytok az együttműködésre és mivel ti akcióztatok, így Nil talált rám. Sajnos mire felvettem vele a kapcsolatot és kitapogatóztam, hogy bízhatok benne, ti már rég benne voltatok a slmasztikában...
-Tehát a véletlenre bíztál egy együttműködést? - vakargatja a feje búbját Miles. - Nem vall egy olyasfajta emberre, mint amilyennek mutatod magad.
-Félre ne érts, nem vagyok hülye. - feleli vigyorogva. - Elég háttérinformációm volt a csapat felépítéséről, szerkezetéről és Everettről, hogy tudjam állni fogjátok a sarat és nem csak leendő hullajelöltekkel van dolgom.
-Ha szabad kérdeznem ezen információkat honnan szerezted? - kérdi gyanakvóan James. - Tégla van köztünk?
-Biztosíthatlak róla, hogy nincs. Az infó nagy része Everetten keresztül érkezett, a tudta nélkül. Amikor megalapította az irodát New Townban, megkellett neveznie a szolgáltatás módját, a dolgozók létszámát és az üzemeltetés helyét is.
-Ez az újakról szerzett infóidat, mint Jim, Jax és Nil nem magyarázza. - vágja vissza rögvest a technikus.
-Őket, ahogy ti is rögtönöztétek, úgy én is. - mutat Jimmyre és Nilre. - Fogalmam sem volt, hogy kik lesznek az új tagok, de az idő előrehaladtával és a nyomozás előmenetelével, egy minimális tudás a birtokomba jutott róluk is.

Nil határozottan lép fel a seraphal szemben, minek az eredménye sem marad el. A szárnyas csupán egy perc néma csend után válaszol.
-Bravó! - tapsolja meg. - Végre valaki, aki azt mondja dologra!
Az Alfa először Nilre, majd a seraphra pillant, majd ő is felszólal.
-Akkor most az a "széttépetlek" rész nem volt komoly? - emeli fel kérdőn az egyik ujját.
-Nem. - feleli a technikus.


Angus hamarosan távozik, amit a tollas igencsak létjogosultsággal rendelkező kérdése követ.
-A nevem egyébként Chase...Chase Foster. Azonban ez már nagyon rég volt... - feleli sóhajtva. - Tanúskodni? Örömmel, ha bármely bíróság szavahihetőséget ad egy felbújtó ellen, miközben a tanú, önkezűleg gyilkolt le embereket.
-Aztán, ha még engednek is tanúskodni...mivel bizonyítod, hogy ő volt a felbújtó? - érdeklődik Miles. - Hiszen, ha leveszi a maszkot, azzal a nyájas hangjával, szinte bárki épelméjűnek hiheti.
-Tegyük fel, hogy bizonyítjuk a maszkos bűnösségét. - veti fel az ötletet James. - Ettől független téged, még...
-Kivégeznek. - fejezi be a mondatot Chase.
-Igen.
-Jól van! - tapsol egyet Miles. - Ez a beszélgetés maradjon holnapra, mára legyen elég ennyi!


Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...

-Emberektől nem is vártam többet. - felei az Alfa gúnyosan, Nil szavaira. - Azért tetszik.

Hamarosan, már Mr. Everett is bekapcsolódik a csevejbe, még ha nem is személyesen.
-Jaxről egyelőre annyit tudok mondani, hogy jól van. - feleli a főnök. - A továbbiakról, majd James tud felvilágosítást adni.
-Igyekszem Jim, amint megtudok valamit értesítelek. Mire elkezdődik az akció, szinte biztos, hogy többet fogunk tudni. - kacsint a kölyökre.
Ha ez még nem lenne elég, Mr. Everett, szinte kifakad, mikor meghallja Nil szájából a rettegett szót: hírszerzés.
-Hogy mit mondtál? H-hírszerzés? Részeg vagy Nil? - halkul el egy pillanatra a vonal, majd egy elfojtott ordítást lehet hallani.
-Jól van, uram? - teszi fel a kérdést a technikus.
-Azt mondta hírszerzés bazd meg, márpedig azt mondta! - motyog a vonal túlsófelén a főnök, feltehetőleg csak magának címezve. - Jól van. Tehát egy hírszerző is beszállt a buliba? Ez nem jelent jót... A legjobb lesz, ha ez alkalommal kihozzátok magatokból a kétszáz százalékot!
-Igenis, uram. - feleli egyszerre James és Miles.


Nilt kételyek gyötrik az akció helyszínével kapcsolatban, amiket Angus próbál meg eloszlatni..
-Azonban meglehetősen zárt. - feleli röviden. - Ha onnan próbálna meg eliszkolni, csupán négyfelé szaladhatna, melyek közül minden kivezető út meglehetősen, keskeny. Na meg persze utcai bandák sincsenek, szóval nem kell azon aggódni, hogy mészárszéket csináltok a helyből.
-Kár. - csóválja a fejét a Kopó.

23:51 - New Town, Kínai Negyed; Kék folyó tér:
-Nem nevezett ki senki. - torpan meg Angus. - Sajnálom, ha túlságosan katonásnak tűnt a modorom Jim. Természetesen legyen, ahogy ti óhajtjátok.
-Legalább volt terved. - húzza mosolyra a száját Miles.
Nil egyetértve Jimmyvel kijelenti, hogy a gyanakvás elkerülése végett, ő vezeti az akciót.
-Felőlem rendben. - morogja a behemót. - Azért azt jobb, ha tudod, hogy egy ideiglenes taktikai osztag parancsnoka voltál, ideiglenes titulussal. Ahogy az akciócsoport megszűnt, úgy a rangod is, de ez lényegtelen. Részemről megbízom benned. Mutasd az utat!
Angus vesz egy mély levegőt, majd kifújva azt a lehető leglágyabb hangon ad választ Jim kérdésére.
-Nyugalmazott hírszerző vagyok. - néz mélyen a kölyök szemébe. - Az embereim amatőr kémek, akiknek én adok munkát, cserébe pedig eltanulhanak egyet s mást, hogy később a nagyokkal játszhassanak. Mellesleg nyolc emberről beszélünk, akik pár hónapja még az akadémia padját koptatták.
-Azért fegyvert már fogtak a kezükben, nemde? - érdeklődik Miles.
-Már amennyit egy akadémiai lőtéren megtanulhattak. - csóválja a fejét Angus. - Ezek még zöldfülűek a képzésük nagy része beolvadásról, álcázásról és a tökéletes inkognitóról szólt, így a harci kiképzésük, igencsak elmarad ezektől.

Nil úgy dönt, hogy kiosztja a parancsokat, amit a csapat lelkesen követ. Miles bepattan az autóba és eleinte lassan, észrevétlenül próbál a tér felé gurulni, hogy Angusnak és az Alfának is legyen elég ideje érvényesülni. Angus könnyedén elvegyül az Alfával a tömegben, ahogy Jimmy is. Mikor azonban Angusékat és a maszkost csupán pár méter választja el egymástól, a férfi felkiált.
-Most megvagy, te rohadék! - szegezi rá a pisztolyt, közben a Kopónak biccentve, hogy kapja el. - Ne mozdulj!
A maszkos sarkon fordul, de váratlanul Jimmy szegi útját és egy erőteljesebb suhintással a földre is küldi az idegent. Az álarcos egyik kezét a magasba emeli, a másik kezével pedig lecsatolja magáról a maszkot.
Egy középkorú, csapzott hajú, fehér férfi tárul a csapat szeme elé, aki egyáltalán nem tűnik olyan veszedelmesnek, mint azt a a maszk próbálta elhitetni. A szemei vérvörösek, arca beesett, haja pedig itt-ott már az őszülés jelét mutatja.
-Erre nem számítottam. - dobja félre a maszkot, mi a lerántást követően, magától elsötétül. A belsejét eletekintve, valamiféle újszerű eszköz. Még egy kijelzőt is tartalmaz, mellette jó pár felirattal. - Hogy találtatok meg?
-Nem cseverészni jöttünk. - közeledik a tömegen át Angus, miközben a Kopó már a maszkos fölé tornyosulva biztosítja a cépontot. - A te időd lejárt, de ne aggódj. Hamarosan az egész szervezeted osztozik a sorsodban...
Eközben harminc méterrel távolabb, az embertömeg mögött felbukkan Miles a terepjáróval, miből kipattanva, már egy gépkarabéllyal próbálja biztosítani a terepet.
-Megcsináltuk Nil! - szólal meg a rádió. - Sikerült!
Az ismeretlen férfi, mint az ördög, ki ledobta álarcát kacag fel a hallottakon.
-Azon gondolkodom, hogy mit is értetek el. - Közben az Alfa a nyakánál fogva ragadja meg és állítja talpra. - Mert én mindent...

Túl nagy a cend. A téren, még a légy zümmögését is hallani lehet. Az idő, mintha belassulna, érezvén, hogy baj közeleg. Az óriási embertömeg teljesen megőrülve, egyként rántja elő fegyverét a ruhái alól és kezd megvadult őrjöngésbe. Angust váratlanul éri az első késszúrás. Az oldalába fúródik, mitől erőtlenül hull térdre. Szája tátva, állán nyál csordogál, szemei csillognak. A tömeg előre haladva őrjöng tovább, mire a következő csapás is lesúlyt a hírszerzőre. Hátulról érkezik, egyenesen a tarkójára súlytva egy vastag fémrúddal. Vér fröccsen fel, majd a férfi tehetetlenül rogy a földre. A tébolyodott csődület, mint kígyó a prédáját nyeli el a férfit, csupán a kések ismételt szúrásait és a botok csattanását hallani az élletelen teste fölött. Angus meghalt.
Már csak a maszkos őrült kacagása hallatszik, ahogy végignéz azon a sok megvadult emberen. Az Alfa egy hatalmasat sóz a férfire, amit egy hatalmas reccsenés követ. A férfi orrából vér buggyan fel, feltehetőleg eltört. A tömeg azonban nem áll le. Elsőként az Alfát és Jimmyt veszi célba, ezt követően pedig Milest. Nilről ezidáig, még nincs tudomásuk, de ez gyorsan változhat.
Miles a háttérből integet Jimmyék felé, hogy itt az ideje olajra lépni.
-Ide, gyorsan! - legyez előre. - Siessetek!

A csapatnak döntenie kell, miként viszik magukkal a maszkost és miként bánnak el a csődülettel, mielőtt az bánna el velük. A menekülés az egyetlen járható út, ennyi emberrel nem bírnak el. Azonban a döntés a kezükben van, hogy az autóig mindenkit lemészárolva, netán békesebb eszközökhöz folyamodva próbálnak eljutni.

Posted by: Jimmy Latoya Jan 10 2016, 04:59 PM
Hiába Nil bemutatása Angus-t illetően, meg, hogy ő már kicsit dolgozott vele együtt, meg aztán valamennyire köze volt ahhoz is, hogy az Iroda utánunk jöjjön az elmegyógyintézetnek álcázott CDS kutatólaborba, nem kedveltem meg jobban a fickót. Valahogy túl…….túl magabiztosnak és nagyképűnek tűnt. Magam sem tudnám megmagyarázni, hogy miért éreztem így, de általában bíztam az első benyomásomban.
Azonban úgy látszik itt mindenki elfogadta a jelenlétét és az információi pontosságát.
Ahogy én nem bíztam benne, úgy Angus meg rászállt a seraphra, összeszólalkozva vele, ráolvasva bűneit, amit az sem tagadott, nem is tagadhatott.
Magam sem éreztem iránta semmilyen más érzelmet a megvetésnél, hiszen valószínűleg nem volt normális, ha ilyesmire vetemedett, de nem is azért szabadítottam ki, csak azért mert akkor a hasznunkra lehetett, na meg még az ő esetében sem bírtam volna elnézni, hogy mit művelhetnek vele ott.
- Semmi gond Angus. – vontam meg a vállam és egyelőre igyekeztem a háttérbe vonulni és onnan hallgatni, amit mondott.
Feleslegesen nem szeretek ellenségeket szerezni magamnak, főleg, ha azoknál meg van az esély, hogy titokzatos hatalommal bírnak. Amíg nem tisztázódik, hogy ki ez az ember tulajdonképpen, addig jobb csínján bánni vele.
Azért annak örültem, hogy tudtunk neki meglepetést okozni és, hogy ha igaz nem tud rólunk sok mindent.
Nil kiakadása viszont meglep, de el kell ismernem igaza van, még ha nyersen is fogalmazott.
- Nyugi! – tettem azért a vállára a kezem, na nem azért, hogy a szárnyast védjem, de most senkinek nem lenne jó, ha egymás torkának esnénk.
Azért meg kell hagyni a seraph barátunk, Chase elég higgadtan veszi tudomásul, hogy neki most már vége, csak az időpont nem dőlt még el, mikor és ki végzi ki. Ha sokat húzza itt valaki agyát, lehet, hogy előbb, mint utóbb. Kopót nem kellene sokat biztatni hozzá, ahogy látom.
Én azonban ma már fáradt vagyok bárminemű további agyaláshoz, így ahogy nagyjából elrendeződnek a tervek, megyek és alszom egy jót.

Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...

Másnap egyelőre lustán kezdődik a nap, de ez már magában hordozza a feszültséget, így egyelőre mindenkit a hírek kötnek le. Mikor aztán Everett is bekapcsolódik, bár csak telefonon, jöhetnek a tovább meglepetések…….mármint neki, mikor kiderül, hogy Angus kicsoda és, hogy bekapcsolódott az ügybe.
- Azért nem semmi, ami itt kiderül mostanában, először Jax, aztán Angus. – mormogom halkan, inkább csak magamnak.
Azt hittem még inkább visszakozni fog az Iroda vezetője, ha megtudja, hogy kezdenek még bonyolultabbak lenni a szálak, hiszen már így is kijelentette, hogy ő mossa kezeit, mindenki boldoguljon, ahogy tud, ami az ő szempontjából igazán érthető. Erre meg hirtelen parancsba adja, hogy mindenki hozza ki magából amit tus.
Mivel már nyakig benne vagyok az ügyben és láthatóan Nil is végig akarja csinálni, nem gondolkozok azon, hogy hagyom a fenébe az egészet mielőtt rossz vége lesz, hiszen, amit ezekről a maszkosokról megtudtunk azt sugallja nekem, hogy talán nem lesz olyan egyszerű levadászni közülük egyet sem, mint ahogy mi azt elképzeltük.
- Viszont elég népes hely. – kontráztam rá Nil kételyeire a helyszínnel kapcsolatban, amikor megtudtuk hová lesz majd a séta. – Ha beszorulnak oda az emberek és a maszkos nem adja magát meg egyszerűen könnyen elfajulhatnak a dolgok, elég, ha csak pánik tör ki, na meg mindannyian emlékszünk rá, hogy elég könnyen befolyásolja az embereket. – jegyzem meg Angus magyarázatára, de ha kötözködöm is, egyelőre nincs jobb ötletem, mivel nem ismerem a maszkosok más fellelhetőségét, így azzal dolgozunk, amink van.
A felfegyverkezésnél maradok a bevált fegyvereimnél, bár nem kell Nil figyelmeztetése, hogy a fickóval nem könnyű elbánni.
- Még ne keseredj el Kopó! Még semmi sem biztos! – biztatom kissé gúnyosan Alfát.

23:51 - New Town, Kínai Negyed; Kék folyó tér:

Tényleg nem tudom mi ütött belém, mikor megint nekiugrottam Angus-nak, de nehezen viseltem, hogy olyan természetességgel osztogatta a parancsait, mintha a katonái lettünk volna, még ha nem is mondott ostobaságokat.
- Nekem tökéletes! – biccentem meg egy mosollyal a fejem Nil felé, aki hamar átvágja a Gordiuszi csomót, még ha láthatóan Miles-nek volt is hozzá fűzni valója. – Szerintem neked is volt terved, meg talán Kopónak is……ez nem érv Öregfiú. – jegyzem meg azért.
Angus azonban most egész más húrokat kezd edzegetni, sőt leáll magyarázkodni, hogy miért nem az ő emberei viszik vásárra a bőrüket, de őszintén szólva nem tud meghatni.
- A te embereidnek legalább megadatik, hogy iskolapadot koptatva sajátítsák el a szakmát, az én srácaimnak az élet tanítja meg és ott ha megbuksz, akkor max. elkaparnak egy sikátorban, vagy a kóbor ebek martaléka leszel. Szóval nem fogok könnyeket potyogtatni, ha ez volt a szándékod. Inkább legyünk túl ezen. – intek a tér felé.
Miután mindenki megkapta a feladatát, gyorsan elvegyülök a téren a maszkost körülvevő tömegben, de közben magamhoz ragadok egy deszkát is a biztonság kedvéért.
Angus azonban meglepő módon elég nyíltan lép a szónokoló maszkos elé és fegyverét rászegezve szólítja fel megadásra és Kopó már meg is indul felé, mikor az megpróbál elmenekülni.
De ekkor jövök én! Miközben a fickó Angus-ékra figyelt én a háta mögé kerültem és egy jól irányzott csapással küldtem a földre.
Ami ez után jön őszintén meglep, mert leveszi a maszkáját és megpillanthatjuk egy átlagos ember arcát, csak a szemei égnek lázas, vörös tűzben. A maszkot eldobja , de még látom, hogy az valami különös technológiát tartalmaz.
Egyszerűen alig hiszem el, hogy ennyire könnyű lenne! Megérkezik Miles is az autóval és a tömeg mögött állva integet nekünk.
- Valami nem stimmel! Túl könnyen ment! – nézek körül idegesen, amíg a maszkos szövegel Kopó kezei között.
Aztán mintha csak a megdermedt szín megelevenedne, az emberek megmozdulnak és őrjöngve rontanak nekünk. Elsőnek Angus esik áldozatul, akit pillanatok alatt elnyel a z emberáradat és a látottak alapján biztos vagyok benne, hogy meghalt.
Az elmeháborodottan röhögő maszkost Alfa hallgattatja el egy hatalmas öklössel, aztán megpróbálja azt Miles terepjárója felé ráncigálni, de félő, hogy nem lesz időnk eljutni odáig.
- Szerintem a fickó manipulálja a tömeget! – ordítottam kopónak. - Üsd le, talán akkor lecsillapodnak! - hátráltam miközben a léccel igyekeztem távol tartani a csőcseléket.
Nem akartam lövöldözni, mert az csak olaj lett volna a tűzre és ha meg s ölök egyet-kettőt, hamar legyűr a tömeg, de persze, ha másként nem megy, akkor mindent megteszek az életem védelmében.
- Miles próbálj meg közelebb jönni a kocsival! – próbáltam tippeket adni.



Posted by: Nil Dryden Jan 30 2016, 05:49 PM
Az este elég hosszúnak tűnik, Angus jelenléte pedig láthatóan kissé felpaprikázza Jimmy-t. Elhiszem hogy a fickónak van egy érdekes stílusa de azt hiszem egy oldalon állunk, és emiatt is akarom hogy a férfi felvázolja a dolgot. A Seraphot azonban már nem bírom sokáig így egy kissé nyers monológgal próbálom helyére tenni. Jim nyugtatására csak megrázom a fejem.
- Nyugodt vagyok... csak félek hogy kifutunk az időből. - Sziszegem egy pillanatnyi fintorral az arcomon, persze elhiszem hogy a srác csak nyugtatni akart, de ez a meló kezd nagyon hosszúra nyúlni, fáradtak vagyunk és ideje nyugovóra térni. Miután megbeszéltünk mindent ez is történik.

Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...

Nehéz nap előtt állunk, de ha minden igaz ezzel talán lezárhatjuk ezt az egész szarságot. Viszont úgy érzem ha már Mr Everett bejelentkezett nem ártana tisztázni, így árulok el némi információt Angus kilétéről, a reakción azonban meglepődök.
- Ööö , igen, vagyis nem egyáltalán nem ittam - Csóválom meg kissé a fejemet, de a hangokból az szűrődik ki hogy a mi egyszemélyes tankparancsnokunk igencsak tart valamitől.
- Elnézést főnök, de csak ex hírszerzés... mondhatjuk hogy már nyugdíjas nem értem mitől kell tartanunk, amikor a maszkos rohadék a célpont - Mi a fene ütött belé? Pont egy hírszerző tiszttől fog megijedni? Fene se tudja azonban miután össze szedelőszködünk nem ártana indulni. A taktikai megbeszélésen azonban pár dolog nem tetszik, és hiába Angus nyugtató monológja, ez a helyszín akkor sem perfect.
- Nem amiatt aggódok. 4 út van, ez túl sok, a fickó szökött már meg tőlünk olyan helyről is ahol csak egy út volt, ebben ..... ebben sok a kockázat. - Minden esetre én magam is érzem hogy szavaim ellenében más esély viszont nincs, szóval mindent egy lapra kell feltennünk.

23:51 - New Town, Kínai Negyed; Kék folyó tér

A helyszín valóban nem a legjobb, de legalább van tervünk, azaz Angusnak van terve. Az megint más dolog hogy nem ő vezeti az akciót ahogy Jim mondta is, talán emiatt is szólok közbe. Miels szavaira azonban csak megrántom a vállamat.
- Meglehet, és ha szeretnéd bármikor vezetheted a csapatot, és vállalhatod a felelősséget ha szarul végződik az akció. Továbbá ha úgy érzed jobban össze tudod tartani a morált köztünk és van jobb ötleted felőlem bármikor átadom a tisztem - Tárom szét a karomat Miels előtt, szavaim pedig érezhetően nem gúnyként hangzanak. Nem akarok uralkodni egészen egyszerűen úgy érzem ha szétesünk akkor vége a dalnak. Miután mindent megbeszélünk megosztom a tervem a többiekkel megmondva ki hova menjen. Én egy magaslati épület felé veszem az irányt. Remélem Angus emberei ha másban nem is a beolvadásban már jártasak, mert amit elmondott semmi jóval nem kecsegtet. Egyszóval ismét csak a mi csapatunk van egyedül szemben valami olyan dologgal ami még mindig ismeretlen a számunkra. Csak remélni tudom hogy minden simán fog menni. Felérve igyekszek olyan pozíciót felvenni ahonnan beláthatok mindent. Nyugodt vagyok legalábbis kívül de belül pattanásig feszülnek az idegeim. Aztán elkezdődik. Kissebb lefegyverző akció, és a maszkos a kezünkben van, látszólag Angus, Jimmy és a többiek uralják a helyzetet, és a távcsöves ravaszán nekem is valamelyest enged a szorításom.
- Jól van... megcsináltuk - Mondom magam elé miközben sóhajtok egy mélyet, de ekkor valami történik. Ez a hisztérikus nevetés, nem normális. Nemsokára feltűnik a tömeg, Angust megszúrják, majd péppé verve meg is ölik.
- A kurva életbe..- Szegezem a fegyvert ismét magam elé figyelve a távcsőben a történteket, ez túlerő, rohadt nagy túlerő és ellenállni hasztalan. A maszk viszont a földön hever engem pedig áramütésként érnek Angus szavai.
- A maszk.... a maszk lesz a kulcs Angus azt mondta akié a maszk azé a hatalom - Mondom magam elé, majd a következő pillanatban meghúzom a támadók egyikére pontosan a lábára célozva. Nem akarok ölni de el kell vonni a figyelmüket a barátaimnak pedig segítenem kell.
- A maszk a kurva életbe Jim szerezd meg a maszkot és húzd fel, feltartóztatom őket..- Kiálltok le remélve hogy a tömegen keresztül hallható a hangom. Ezután amennyi van a tárba mint kiűrítem ha kell, hogy fedezzem a kölyköt hogy vissza jutva megszerezhesse a szerkezetet. Remélem jó fele tapotagok és a többiek is segítenek a kölyöknek, mert ha nem, akkor azt hiszem itt a vége fuss el véle.

Posted by: Stefan Lynch Feb 3 2016, 05:46 AM
Negyedik nap - Szörnyek nem léteznek...


Jimmy & Nil:

A kölyök megjegyzésére egyedül Miles kapja fel a fejét és egy savanyú mosollyal az arcán kezd egyetértő bólogatásba.
-Ahogy mondod Jimmy. Ahogy mondod...
Eközben Nil is felteszi a pontot az I-re, mikor értesíti Mr. Everettet, Angus kilétéről.
-Célpont? - hallatszik egy óriási nyelés a túloldalon. - Egy hírszerző még, ha nyugalmazott is, kurva nagy felelősség ránk nézve.
-Pláne, ha nem volt kispályás. - szól közbe James az asztal lapját kopogtatva.
-Megtanultam nehezen bízni az emberekben. - morogja a behemót. - Ettől függetlenül kétlem, hogy ez az Angus vagy ki a tököm, azért próbálna meg segíteni, hogy utána keresztbe tehessen nekünk a hírszerzői múltjával.
-Mr. Everett arra próbált célozni,... - köszörüli meg a torkát James. - hogy egy jelentős nyugalmazott hírszerző veszélyforrásnak számít. Például, ha esetleg nem sikerül az akció, simán megbosszulhatja az irodán. Neki ez csak néhány hívásba kerül.
-Köszönöm James. - csitítja le a főnök. - De nem csak erről van szó. Ha a sajtó kiszimatolja, ne adja az ég meghal és megtudja a hírszerzés...maximum egy hét és tudni fogják, hogy ott voltunk. Akkor pedig mind rábaszunk.
Elsőként Miles húzza ki magát és szinte rögvest átveszi a szót.
-Ez elképzelhető. - teszi hozzá egy sóhaj kíséretében. - Viszont csak ő rendelkezik pontos információkkal a hollétét illetően. Ha pedig az akvárium képűt hagyjuk tovább őrjöngeni, a végén mindenképp porondra kerülünk.
-Jól van, jól van! A faszom ebbe a... - statikus zörej hallatszik. - Várható volt, hogy valami szarság ismét az ölünkbe pottyan. Jól van, csináljátok, de semmi "mészároljunk le egy fél kerületet, mert már rég volt ilyesmi", rendben?
-Ezt szinte garantálhatom. - nyúl a kommunikátorhoz James, miközben az Alfa mögötte mintha szomorúan hajtaná le a fejét.


Jimmyt és Nilt is aggályok gyötrik az akció helyszínélül szolgáló Kék folyó térrel kapcsolatban. Angus megértően bólogat a felvetésekre, majd egy kis töprengést követően válaszol.
-Tisztában vagyok vele, hogy népes hely, ahogy a négy egérút lehetősége is felmerült. - bólint a hírszerző. - Viszont most tudjuk, hogy hol van. Könnyen meglehet, hogy néhány óra múlva már hűlt helyét találjuk, netán teljesen nyoma veszik.
-Még nem láttuk igazi tömegeket manipulálni Jimbó. - nevet fel a háttérben Miles. - Már, ha azokra a bűnözőkre célzol a kezdetek kezdetén. Csupán kihasznált egy jó lehetőséget. Ez semmi mást nem bizonyít, csak azt, hogy nem egy komplett idiótával állunk szemben.
-Manipulálta a seraphot is. - ír fel egy újabb érvet Angus, a kölyök javára. - Chaset, ha jobban szeretitek, ha a szörnyetegeknek neve is van.
-Jó. - feleli elmélyült hangon az óriás. - Ez is egy érv, jogos. Viszont még mindig az a terv, hogy elkapjuk, nem igaz?
-Ez nem változott. - mosolyodik el a hírszerző.

23:51 - New Town, Kínai Negyed; Kék folyó tér:
Nil röviden és tömören szól vissza Milesnak, amin a mostanra kissé fásult fejvadász, mintha meg sem lepődne.
-Nem kell a rangod, sem a pozíciód. - csóválja a fejét, közben Nil szemébe meredve. - Ahogy már mondtam, megbízom benned. Meg persze, amúgy sem rajongok a címekért. Inkább afféle "követő" típus vagyok.
A morált persze Jimmy és Angus viszálykodása sem segíti, hisz a kölyköt, még mindig gyanakvással tölti el az irodájukba hirtelen betoppanó hírszerző.
-Nem, ez meg sem fordult a fejemben. - rázza meg a fejét keserűen a férfi. - Hírszerző vagyok és nem mindenható. Megteszem amit tudok, ahogy eddig is. Egy percig sem kell sajnálnod az én alkalmazottaimat, hisz más negyedekben élőkhöz képest ők luxusban élnek. Ebben igazad van. Viszont a luxus is lehet nyomor, ha nem vagy rá felkészülve, könnyen maga alá gyűrhet. Ezek a bokorugrók pedig még nem állnak készen egy efféle akcióra, ezért igen, vállalom a felelősséget. Nem küldöm őket a halálba, míg nincs meg a kellő tapasztalatuk és bátorságuk, hogy a szemébe nézzenek.
-Mit akartok ezzel elérni? - szól közbe Miles. - Mármint odakint vár egy sisakos fasztarisznya, akire ráférne egy kiadós seggberúgás!
-Támogatom! - kiált fel a Kopó.
-Akkor mi lenne, ha azt tennénk, amit mondtál Nil és elfognánk azt a férget?

Az akció gyorsan és precízen megy végbe, mondhatni túl könnyedén. A maszkos mindenféle ellenállás nélkül terül el a földön, miközben Angus is közeledik feléjük. Azonban ő már nem ér oda hozzájuk. Az óriási tömeg, akár egy megvadult csorda veti rá magát és küldi a túlvilágra.
Jimmy elmélete szerint a megvadult embertömeget az ismeretlen férfi manipulálja, így ki is ad egy utasítást a Kopónak.
-Örömmel. - feleli a gép, majd meglehetősen keményeket kezd sózni a férfire. Több tucat puffanás hallatszik, de az idegen, még mindig eszméleténél van. - A statisztikai adataim szerint, megfelelő erőt gyakorolok az ájulás eléréshez, de valamiért mégsem sikerül. Ha keményebben ütném, valószínűleg itt helyben megölöm.
-Nem is olyan könnyű dolog ez, mi? - néz fel gúnyosan a maszkos.
-Nem hozzád beszéltem! - sóz a fejére még egy hatalmasat a Kopó, amitől a férfi, ájultan dől előre. - Sikerült!

A hatás azonban elmarad. A tömeg továbbra is megállíthatatlan hullámként tör előre és Milesnak is csak egy pillanatra sikerül elterelnie a figyelmüket, mikor a kocsiba pattanva próbál közelebb kerülni a Kopóhoz és Jimmyhez. Úgy ötven métert sikerül gurulnia, mikor a tömeg ismét az útját állja.
-Nem tudok közelebb menni! - ordítja. - A kurva életbe!
Eközben Nil is akcióba lép és egy precíz lövéssel találja lábon az egyik támadót. A tömeg kérdőn riad fel a morajra, de amint megpillantják sebesült társukat, ismét támadásba lendülnek. Szerencsére az akció parancsnoknak újabb terve támad, miszerint a kölyöknek fel kéne vennie a földön heverő maszkot, amit Jimmy a társában bízva, nem is habozik megtenni.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. - csóválja a fejét a Kopó, mialatt Jim magára csatolja a maszkot.

A maszkot felhúzva, Jim eleinte szinte semmit sem lát, teljes a sötétség. Először egy halk kattanás ütheti meg a fülét, ahogy a sisak finoman csatlakozik a fejére, ezzel sem engedve, hogy önszántán kívül, bárki is leránthassa róla. Szinte kellemes érzés lehet, a maszk nem szorít, nem kényelmetlen. Lassan kigyúlnak belül a fények és egy apró kijelző rajzolódik ki a szeme előtt.
AZONOSÍTÁS FOLYAMATBAN... - tárul elé a szöveg, majd, szinte azonnal láthatja, hogy mi is folyik előtte. - KERESÉS SIKERTELEN. ÚJ TULAJDONOS? NEM BIZONYÍTOTT.
Jimmy, úgy fél percre veszítette el a látását, de amint visszakapja szokatlan látképre lehet figyelmes. A tömeg egy helyben rostokol és értetlenkedve áll a helyzet előtt.
-Megzavartad őket. - közli a nyílvánvalót az Alfa. - Fogalmuk sincs mi történik, ahogy nem szeretem ezt kimondani, de nekem se.
-Mutasd nekik, hogy maradjanak a helyükön! - csendül fel a rádióban Miles. - Közben pedig mindenki rongyoljon a kocsihoz!
A tömeg utat enged a kölyöknek és a Kopónak, ahogy a korábbi, jelenleg eszméletlen "prófétájuknak" is. Úgy látszik a terv bevált, még ha nem is biztos, hogy mennyi időre. Ha Angust keresnék a tömegben, szinte beazonosíthatatlan, hogy hol hullt a földre ennyi ember között.
Miles óvatosan nyitja ki az ajtót Jimmyéknek, majd kissé arrébb gurulva, Nilt is bevárják. A csürhe a hátuk mögött csak áll és bambul, mintha mi se történt volna. Mikor mindenki helyet foglalt az autó belsejében, a behemót hangosan sóhajt fel, majd rögvest beletapos a gázba.


Ötödik nap - Először a jó hír vagy a rossz?


0:41 - New Town; Örök Fény Fejvadász Iroda:
Miles a főbejárat helyett, most az iroda melletti kis sikátorba parkol, ahol a hátsó bejárat is található. A "korábbi" maszkos, még mindig eszméletlen, de azért útközben Miles megkérte a Kopót, hogy a biztonság kedvéért bilincselje meg az "őrültet". Az Alfa pattan ki először, majd a többiek. Meglepetésükre a főnök és James, már az ajótban vár rájuk. Miles marad leghátul, aki meg is kéri Jimmyt, hogy segítsen neki bevinni a foglyot, hátha csak tetteti az eszméletlent.
-Úgy látom az akció sikeres volt. - int oda a csapatnak a technikus. - Örülök, hogy épségben visszatértetek.
-Hisz ott voltam. - közli gúnyosan az Alfa. - Hogy máshogy végződhetett volna?
-Mondjuk úgy, hogy egy hírszerzőt is magatokkal visztek, aki nem tér vissza az akcióról. - veti oda a gépnek a főnök. - Azt ide nem hozzátok be, dobd csak le egyelőre. - biccent Milesra, aki épp az imént kapta ki a maszkost az autóból, majd próbálta felkapni.
-Akkor mi lesz a sorsa? - próbálja letenni a földre az eszméletlen férfit az óriás, közben Jimmy felé biccentve, hogy segítsen.
-Ez a jó hír. - köhécsel James. - Azonban még ott van a rossz is.
-Tehát az a kérdés, hogy melyikkel kezd? - érdeklődik az Alfa.
-Ez nem kérdés tárgya. - vágja oda a főnök. - A rossz hír az, hogy a ti hírszerző barátotok halála felverte a sajtót. Ahogy az a bamba zombi hadsereg is, akiket otthagytatok.
-Mit tehettünk volna? Csoda, hogy épségben kihoztuk ezt a rohadékot, Angust pedig lehetetlen volt időben...
-Elég! - ordít rá a köpcös. - Mondtam én egy szóval is, hogy titeket hibáztatlak?! Most léptünk az ötödik napba a hajtóvadászatot illetően és ti, mondhatni rekord idő alatt elfogtátok az emberünket.
-Bocsánat főnök, de a rossz hír... - köhécsel közbe James.
-Persze, persze. - néz vissza rá szúrós tekintettel. - A lényeg az, hogy a hírszerzés már tud a barátotok haláláról és hamarosan kutakodni fognak. Fejek fognak hullani, előkutatják a felelősöket és kibaszottul valószínű, hogy minket is megtalálnak.
-Hacsak... - kezd bele a szaki.
-Hacsak nem adunk nekik egy bűnbakot. - csapja össze a tenyerét a köpcös.
-Én ezer örömmel átadom ezt a trógert, ha azon múlik.
-Itt kezdődik a bökkenő és talán egyben a jó hír is. A munkáltatóink nem akarják kitenni ezt az ügyet a médiának. Túlságosan veszélyesnek tartják ezt a faszt ahhoz, hogy nyilvánosság elé merjék hurcolni. - mutat az ájultra. - Kaptunk egy titkos létesítményt, felszereléssel, emberekkel és még a faszom tudja mivel. Egyfajta börtönt.
-Tehát mi zárjuk el, majd eldobjuk a kulcsot. - közli hidegen a Kopó. - Ez nem olyan rossz, de mi lesz a sajtóval és a hírszerzéssel?
-Erre is van egy ötletünk. Csak nyugi. - inti le James. - Ezt viszont jobb lenne holnap, frissen átbeszélni Tiszta fej kell hozzá.
-Ebben egyetértek. - bólint rá Mr. Everett. - Miles, Kopó! Ti elviszitek ezt a faszfejet a mi kis privát börtönünkbe, nem szeretném őt meglátni az iroda környékén, miközben a nyakunkon vannak a firkászok, a hírszerzés és még egy rakás fanatikus is. James egyelőre csak nektek adja meg a címet. Nil és Jimmy! Ti majd holnap tudjátok meg a pontos helyet, talán még el is ugorhattok oda.
-Értettük. - biccent rá Miles, majd James nyom a kezébe egy fecnit, rajta a börtön címével. - Gyere Kopó! Még van egy kis dolgunk.
-Vezethetek?
-Nem.

Az Alfa és Miles ismét felpakolják az ájult férfit a kocsira és már indulnak is a börtön felé.
-Holnap délben itt vagyok és átbeszéljük a stratégiánkat. - veregeti vállon Jimmyt és Nilt a főnök, majd kezet rázva Jamesszel ő is tovább áll.
-Jó éjszakát! - int utána a technikus, majd Jimmyhez és Nilhez fordul. - Azt hiszem a legjobb, ha most bementek és lepihentek, holnap még lesz mit átrágnunk...

Jimmy:
Mikor Nil és Jimmy bevonulna, James még odaszól a kölyönek.
-Jimmy! Van még egy perced? - inti oda magához csak a kölyköt. - Sikerült beszélnem Jaxszel. Mármint csak én beszéltem hisz, neki nincs nyelve, de leírt mindent, szóval egész jól elboldogultunk.
A technikus gyorsan észreveszi, hogy kicsit eltért a témától, így gyorsan folytatja.
-Bocsáss meg, bizonyára nem ez érdekel téged! Tehát beszéltünk és többször is érdeklődött az állapotodról. Arról, hogy miként viselkedsz és hasonlók. Közöltem vele, hogy nem tudok semmiféle változásról a viselkedéseben, mire elmesélte, hogy a szanatóriumnál szorongásoldót nyomott beléd. Elmondása szerint a kábítólövedékeket is elnyomja, ezért is adta be neked. Igaz ez vagy csak kitalálta? - érdeklődik James, majd a válasz után folytatja. - Jaxtől vért vettem, ő nála ezt a vérkép igazolta. Kérdeztem tőle, hogy miért, azt állítja nélkülük teljesen irányíthatatlan, így rászokott.
A technikus csak úgy hadarja a szöveget, csupán egy levegővételnyi időre hagyja abba és már is pörög tovább.
-A szorongásoldó egyik mellékhatása a hallucináció. Jaxnél ilyen tüneteket nem tapasztaltam, ha pedig neked tényleg beadott valami ilyesmit, ahogy állítja, már kiürült a szervezetedből, tehát nem lesz további következménye. - húzza mosolyra a száját. - Persze azért szeretnék tőled a holnapi nap folyamán vért venni, csak, hogy biztosak legyünk benne. Kutakodtam Jax után is, de még nem jöttem rá, hogy miféle "szörnyeteg" is lehet. Nincs beültetése, se implantátuma, még egy ócska látás vagy hallásfokozója sem. Száz százalékban ember. Azért, ha megtudok valamit, azonnal értesítelek titeket.


12:46 - New Town; Örök Fény Fejvadász Iroda:
Mindenki tűkön ülve várja Mr. Everettet, hogy végre kifejtse a tervét. A megérkezéséig Miles és az Alfa semmit sem árulnak el arról, hogy miféle börtönbe vitték a maszkost, ahogy arról sem merre található. Így Nil és Jim a sötétben tapogatóznak, de hamarosan megérkezik a főnök is, aki úgy néz ki, mint aki nem aludt valami sokat az éjszaka.
-Szép napot mindenkinek! - int a csapatnak, közben félredobja a kezében cipelt aktatáskát. - Délre terveztem az érkezésemet, de még el kellett intéznem pár telefont. Mellesleg késő éjjel a híradások is elkezdődtek az akciótókról. Egyelőre nincs gyanúsított, bár több tucat olyan zombi képű civilt őrizetbe vettek. Mindenkit nem tudtak, mivel a nagy részük már elvonult, mire egy nagyobb osztagnyi rendőr a helyszínre ért, de azért úgy ötvenet, szinte biztos előzetesbe raktak.
-Akkor ez jó hír nem? - vakargatja a fejét Miles. - Hisz azok az őrültek ránk támadtak...
-Hogy jó hír-e? - kacarászik magában Everett. - Hát persze, hogy az! Már, ha az átlag polgárok szemével nézzük. A részemről ez csak egy agyatlan horda, ami korántsem húz ki minket ebből a szarból. Szerencsénkre James, még élőben belenyúlt abba a pár kamerába, ami rögzíthetett volna titeket az éjjel, így ez a része se aggasszon senkit.
-Köszönjük James. - bólint felé a hústorony.
-Ez csak természetes. - legyint a technikus. - Elvégre is, egy csapat vagyunk.
-Ez várható volt. - közli az Alfa. - Én vagyok az egyetlen dolog, amit a karrierje során megalkotott, nem hagyná, hogy szétszereljenek.
-Csak másnak nem hagynám. - feleli gúnyosan James. - Én örömmel szétszerellek, ha úgy tartja kedvem.
Mr. Everett csendben végighallgatja az élcelődést, majd egyet csettintve vág a közepébe.
-A probléma az, hogy amíg nincs egy bűnbak, akit ezért elysium népe felelősségre vonhat, addig a tarkónkon érezhetjük, azt a kibaszott célkeresztjüket. - teszi hozzá a homlokát törölgetve.
-Éjjel azt mondta, hogy a maszkos figurát nem vihetjük a nyilvánosság elé. - értetlenkedik Miles. - Hisz maga vitette oda velem és az Alfával, abba a "szupertitkos" börtönbe. Most akkor mégis megtesszük?
-Mr. Everett nem a maszkos pasasra gondol. - fejti ki James. - Hanem a...
-A szárnyasra. - fejezi be a Kopó.
-A seraphra. - kap észbe Miles.
-A tollasra. - folytatja Mr. Everett. - Pontosan. Azonban ezt a döntést nem szeretném egyedül meghozni. Ha a seraphra kenjük az ügyet, akkor valószínűleg egy jó ideig, még tálcán kínálják fel a sajtó előtt, majd rövid időn belül kivégzik. Röviden: szavazást szeretnék az ügyben.
-Van más lehetőségünk? - érdeklődik Miles.
-Ha nem teszünk semmit, akkor hamarosan mi megyünk a halálsorra, ha pedig eldugjuk a seraphot abba az újonnan szerzett börtönünkbe, akkor mindig ott lesz vele a kockázat, hogy valaki megtalálják, netán elszabadul.
-Értem. - bólogat az óriás, majd a tenyereit megdörzsölve felkiált. - Akkor szavazzunk!
-Én szavazhatok? - imitál tarkó vakargatást a Kopó.
-A csapat része vagy. - biccent felé a főnök. - Szavazhatsz.
-Részemről nem sajnálom. - töpreng Miles. - Így is elég életet vett el, mit számít, ha még hozzá dobjuk a felbújtás vádját és Angus meggyilkolását? Felteszem nem sokat. Azonban ez részemről akkor sem megy. Nem támogatom. Arra szavazok, hogy tegyük a maszkos mellé egy cellába és felejtsük el, hogy valaha is léteztek.
-Felőlem mehet a halálsorra. - jelentkezik a Kopó.
-Nem tartom magam egy kegyetlen embernek, de én sem bízom benne, hogy még a hasznunkra lehet. Abban meg pláne nem, hogy nem fog a későbbiekben gondot okozni. Életem végéig kíséretni fog ez a döntés, de én is azt mondom, hogy adjuk át a hatóságoknak. - hebegi James, közben a szemüvegét igazgatva.
-Én az iroda vezetőjeként nem szavazok. - jelenti ki Everett. - Az én szerepem a koordinálás és az ügyek igazgatása, nem pedig a belefolyásuk. Bárhogy is döntötök elfogadom. Viszont Audreyt megkérdeztem az ügyről, hisz van múltja ezzel a féreggel. Úgy éreztem joga van dönteni és így érzem most is. Felvázoltam neki a helyzetet, majd kényszer szabadságra küldtem. A válasza kissé meglepő lehet a pár napi eseményeket elnézve, de ő is csak elzárná a seraphot.
-Úgy néz ki ez rajtatok dől el. - biccent Nil és Jimmy felé a behemót.
-Jelzem, hogy ismételt döntetlen esetén Jaxé a végső szó. - közli hidegen Everett.

Nilnek és Jimmynek döntenie kell, hogy miként látják a seraph helyzetét és a jövőt. A hatóságok kezeire bízzák a seraphot vagy inkább vállalják az újabb kockázatot a jövőbe tekintve? Ez most csakis rajtuk áll....


ELSŐ ÉVAD VÉGE

Még persze jöhet a reag, ahogy a szavazás is. A hamarosan érkező második "évadban", pedig meglátjuk miként folytatódik a csapat sorsa. tongue.gif
Addig is köszönöm, hogy velem játszottatok! smile.gif Egy élmény volt!














Posted by: Jimmy Latoya Feb 8 2016, 09:23 PM
Nem csoda, hogy nem tetszett ez az egész akció, mert talán most még nagyobb szarba kerültünk, mint a múltkor, hiszen a nyílt téren kellett szembenéznünk a feldühödött, vért akaró és szerencsétlen Angust, már maga alá gyűrő tömeggel. Nem kedveltem a pasast, de akkor sem kívántam volna a halálát, főleg nem ilyen kegyetlen módon.
Miles, bár nem volt túl messze a kocsival, most mégis elérhetetlen távolságba került, véleményem szerint esélyünk sem volt, hogy Kopóval átverekedjük magunkat a hömpölygő embereken és ne járjunk úgy, mint az exkém.
Agyam gyorsan pörgött és egymás után vetettem el az ötleteimet, viszont azt nem ártott kipróbálni, hogy vajon, ha maszkosunk eszméletlen, akkor is tudja-e irányítani az embereket.
Mivel Alfa ált a még mindig idétlenül és gúnyosan vigyorgó ellenfelünk mellett ezért rátestáltam a feladatot, hogy szabadítsa meg őt a tudatától, ami láthatóan nem ment könnyen.
~ Ez vajon miért nem lep meg! ~ sóhajtottam idegesen, azon agyalva mi legyen most, de aztán nagy megkönnyebbülésemre mégis sikert kiáltott társam.
Jól esett volna, ha ezzel egy csapásra megszűnik a gondunk, de természetesen nem így történt. A tömeg még közelebb nyomult, teljesen elzárva a kocsival felénk araszolni próbáló Miles útját.
- A francba! – káromkodok én is és ráfogom az előttem álló emberre a pisztolyom, készen rá, hogy addig lőjek, míg van töltényem.
Nil azonban megelőz és egy őrült a földre zuhan, de ez is csak egy pillanatra állítja meg őket. Arra azonban elég, hogy meghalljam barátom kiáltását és felkapjam a most gazdátlanul heverő maszkot. Csak egy pillanatig haboztam, aztán a fejemre csatoltam.
Persze féltem, szinte megbénított a rettegés, de nem igazán volt választásunk.
- De nincs más! – vetettem oda tompán a maszk mögül Kopónak.
Fura érzés és még furább látvány fogad, de egészen kellemes, semmi félelmetes, így idegességem is oldódik kissé.
- Nincs semmi gond! – szólalok meg, hogy megnyugtassam a többieket is. – Vagy….ne……óóóó……a jó életbe! – kiáltok fel ijedten, ahogy hirtelen nem látok semmit, de aztán visszatér a kép és már látom, ahogy a tömeg zavarodottan toporog egy helyben.
- Tényleg? – meresztettem a szemem, bár nyilvánvalóan ez a helyzet. – Igyekszem, bár a fene tudja, hogy kell Miles. – erőltettem az agyam és talán lehet, tényleg így kell csinálni, de a minket körbeölelő emberek, kezdtek utat engedni nekünk és meg sem mozdultak.
Kopó felkapta az ájult maszkost és én is utánuk indultam, végig szemmel tartva a tömeget, de bántatlanul rétünk az autóhoz és húztunk el onnan.

Ötödik nap - Először a jó hír vagy a rossz?
0:41 - New Town; Örök Fény Fejvadász Iroda:


Miután felszedjük Nil-t is, a kocsiban gyorsan megszabadulok a maszktól, mert egyáltalán nem bízom ebben a szerkentyűben. Az irodánál már vár minket a főnök és James is, aki kifejezi örömét, hogy egyben lát minket.
Kopó „humorizálását” Everett gyorsan leszereli és Miles—t is, aki már segítségemmel cibálná ki a megbilincselt maszkost a kocsiból.
- Jaja! Jobb lenne minél előbb biztos helyen tudni. A fene tudja nem keresik-e már is a haverjai. –teszem hozzá a nagydarab nyomozó szavaihoz.
Véleményem szerint nem épp az utcán kéne megbeszélnünk a témát, de az biztos, hogy valami nagy horderejű dolog az, amit közölni akarnak velünk, így Alfa újabb jópofizása sem kelt megfelelő hatást.
Egyelőre tehát visszalököm foglyunkat a kocsiba és annak kasznijának dőlve, csendben hallgatom végi a főnök beszámolóját a helyzetről, amit csak néha szakít meg James és Miles reakciója.
Bár egyelőre a bűnbak szerepe nem tisztázódott, az nyilvánvaló, hogy az nem a „maszkos” barátunk lesz, ha miatt ekkora anyagi áldozatra hajlandóak a nagykutyák.
Már éppen feltenném ezt a felettébb érdeklő – bár sejtésem van róla – kérdést, mikor a főnök elnapolja a dolgot holnapra.
- Nagyszerű! Örülök, hogy nem kell tovább száraz dajkát játszanom és annyira nem lopta be magát a szívembe, hogy ne tudjak nélküle élni. – vonom meg a vállam arra, hogy akár majd meg is látogathatom a fickót abba a hiper-szuper börtönben. – Egyelőre nem megyek sehová főnök. – rázom meg én is Everett kezét. – Minden esetre nyugodtabban alszom, hogy ezzel az egy faszfejjel kevesebb rohangál az utcán. Jössz? – nézek Nil-re, mikor is James megállít és elhív egy négyszemközti beszélgetésre. – Bocs, haver, akkor menj csak! – intek bajtársamnak és félrevonulok a technikussal érdeklődve nézve rá, mit akar.
Felvont szemöldökkel hallgatom, hogy miről van szó, de aztán bólintok a kérdésére.
- Az tény, hogy belém nyomott valamit, de rögtön utána meglőttek a kábítókkal, így nem volt időm tesztelni mi volt az. Viszont………..amikor kihallgatott az a figura………..- emlékeztem vissza most először és bizonytalanodtam el. – Valami történt ott……egyszerűen nem……..ne emlékszem, hogy…….hogyan szabadultam ki! Beszélt hozzám, aztán……egyszer csak……..már a folyosón tértem magamhoz. – ráztam meg a fejem értetlenül.
Így talán van erre magyarázat, de ettől még nem örülök neki.
- Persze, vegyél csak, jobb, ha mindent kizárunk és én is nyugodtabb leszek. – bólintok a vérvételi javaslatára. – Lehet, hogy zakkant Jax, de……………mégis talán megmentette az életem, jó lenne, ha „tiszta” lenne. – nézek James-ra. – Végül is semmit nem tett, ha jól tudom, amiért el kéne ítélnünk, nem igaz?

12:46 - New Town; Örök Fény Fejvadász Iroda:

Nem bánom, hogy nincs teendőm másnap, különben is szinte vágni lehet a feszültséget, mikor délfelé az irodákhoz érek. Mindenki ideges már, mire a főnök befut és elmondja a legújabb híreket.
- Úgy sem tudnak mit kezdeni velük. – vetem oda lazán, mert nehéz lesz bármit is rájuk bizonyítani, főleg, ha még a kamerákba is bele lett piszkálva, de persze ezt nem bánom.
A főmumust elkaptuk, ez a lényeg. Azért elismerően biccentettem James felé, hiszen ő tudja, hogy nekem és Nil-nek is van más takargatni valónk is.
- Szerintem jobb, ha nem provokálod, különben még elveszted az élces humorodat alkotód által. – szállok bele az Alfa-James szópárbajba.
Na, de aztán a lényegre tér Everett, a bűnbak kérdésére, amire már tegnap is utalt és pár perc múlva a sejtésemből bizonyosság válik, hogy kit is szán odadobni a nyilvánosságnak.
Érvek és ellenérvek hangoznak el, amit figyelmesen meghallgatok és bár nem tetszik, hogy bíróként tekintsek magamra, hiszen én sem vagyok bűntelen – nagyon nem – azért tudom, hogy el fogom mondani a véleményem, ha már megkérdeznek. Végül is mondhatni én töltöttem vele a legtöbb időt.
Sorban végig nézek ideiglenes kis csapatunk tagjain, ahol most döntetlenre áll a dolog.
- Én sem sajnálom, de…….de valószínűleg itt már mindenki oltott ki ember életet és valószínűleg senki sem bűntelen. A szárnyas sem az, nagyon ne,, de ha összehasonlítom az ő tettét és a maszkosét, akkor a fasorban sincs hozzá képest, mégis……mégis az ott csücsülhet, ha minden igaz luxus körülmények között egy cellában, vagy egy egész magánbörtönben, a seraphot meg kivégzik. Szerintetek mennyire áll arányban ez egymással? Nem jó ember, de megtévesztették, kihasználták, megkínozták és végül eldobták volna……………..Én így amellett vagyok, hogy zárjuk el, de ha már nem a maszkos viszi el a balhét, akkor ne is őt dobjuk oda.
Persze az más kérdés, hogy akkor kit, de amennyit megismertem ebből a társaságból, szerintem James és Everett biztos találna erre is megoldást.
Most már csak Nil-en és, ha minden kötél szakad Jax-on múlik a dolog, így, ahogy a többiek is,én is barátomra szegezem a szemem.

//És én is köszönöm a játékot, remek volt veletek, nem mondhatok mást! biggrin.gif És várom a folytatást! biggrin.gif //

Posted by: Nil Dryden Feb 28 2016, 08:04 PM
- Ő akart benne lenni minden áron, tehát vállalta a kockázatot - Vágok vissza Mr Everett szavaira bár megértem az aggályait. Egy halott magasrangú tiszt bizonyára nem kis problémát okozhat, de hogy oldhatnánk meg máskép? A további beszélgetésbe én magam nem szólok bele, érzem én is a ránk nehezedő nyomást, de jelenleg a legkevésbé se érdekel mennyi kockázatot vállalunk. Túl rég óta tart ez az ügy ideje pontot tenni a végére.
- Hiába tervezgetünk, eddig az összes olyan akciónk amit túlterveztünk balul sült el. Biztosan be fog ütni a gebasz de egy esélyünk van és kerül amibe kerül ki kell használnunk mert ennél már csak rosszabb lesz ha nem kapjuk el azt a rohadékot. - Zárom le a dolgot magam részéről. Nemsokára megérkezik Angus is viszont a terv, hogy pont azon a téren kapjuk el.... nos kicsit sincs ínyemre, túl sok a kibúvó és a buktató.
- Az idiótát és a Géniuszt nem sok választja el egymástól Miels..... Ha valamit el lehet ismerni a fazonról azt tuti hogy remek manipuláló, szóval készüljünk fel a legrosszabbra. - Felelem a behemótnak. Kis zötykölődés és nemsikára meg is érkezünk a helyszínre, ahol eleinte Jim nem tűnik olyannak mint aki nagyon bízna Angusban. Megértem, a kölyköt elvégre a fickó ismeretlen számára, és ő az utcán nőtt fel, ahol a bizalom ritka dolog. Át tudom érezni. Ezért is állok elő kissé meglepően a saját ötletemmel. Miels szavaira azonban csak egy mosollyal megcsóválom a fejemet.
- Tudom... Csak annyit kérek hogy most az egyszer dolgozzunk össze és bízzunk egymásban. Értsétek meg ha nem tartunk össze esélyünk sincs hogy elkapjuk, és már itt vagyunk a végén, a küszöbén annak hogy pontot tegyünk a dolog végére - Szorítom ökölbe a kezemet végül pedig a tervnek megfelelően én magam is elhelyezkedek. A dolog sikeresen halad, meg is lepődök hogy ilyen könnyen elkaptuk a fickót. Túl könnyen. Nem kell sok idő, hogy én is észrevegyem azt a kelepcét amibe a barátaim belesétáltak. A maszkos által irányított emberhorda nemsokára kivégzi Angust, mi pedig máris egy sokkal nagyobb sereggel találjuk szembe magunkat mint amire számítottunk. Nem tudok mást tenni mint fentről fedezem a többieket, de figyelmemet nem kerüli el az a rohadt maszk se, s mivel Jim van a legközelebb így neki kiálltok oda, miközben fegyveremmel próbálom fedezni őt.
- Nincs Jó ötlet Kopó szóval fogd be. Jim szerezd meg azt a szart és húzd fel - kiálltok oda megint, de úgy tűnik barátomnak nem kell több neki iramodva meg is szerzi a szerkezetet. Nem tudom jó ötlet volt e azt se hogy lehet e más lehetőség de szerintem a maszkos a maszk segítségével lett ilyen hatalmas. No meg még mindig a fülembe csengenek a múlt nap elhangzott szavak Angustól. A maszk hatalmat ad... Jim úgy tűnik sikert ér el, én is nehezen hiszek a szememnek amikor látom hogy a manipulált embertömeg most már Jim befolyása alatt áll. Nem kell nekem se sok egy ugrással lejjebb jutok a tetőn majd az utcára leérve én magam is a kocsi fele kezdek futni, amibe bepattanva be is vágom a raktérajtót.
- Megvagy te mocskos buzenrás ... - Lihegem a látszólag ájult ex maszkosunk fel, majd Jim felé is biccentek elismerően.
- Zseniális volt kölyök... Azt hiszem ezzel elkaptuk... bár Angus halálhírének nem fog örülni a főnök... - Roskadok le miközben egy cigire gyújtok s várom hogy megérkezzünk az irodához.

0:41 - New Town; Örök Fény Fejvadász Iroda:

- Megkaphatom ? - Nézek Jimmy felé kérdőn, a maszkra célozva, mert ahogy látom ő meg akar tőle szabadulni, nekem viszont van pár nem tisztázott kérdésem amire választ akarok találni. Minden esetre ha megkapom csak a kezembe fogva szállok ki a kocsiból ahol ha minden igaz James szokásához híven már vár minket.
- Elég nagy árat fizettünk érte - Felelem Mielsnak a sikeres akcióra,de ahogy sejtettem Mr Everett is itt van és egyáltalán nem tetszik neki a most kialakult helyzet.
- Olyasmivel találtuk szembe magunkat amire egyáltalán nem számítottunk - Felelem Mr Everettnek, majd beljebb lépve ismét rágyújtok egy cigire. Ez a kurva bagó fog megölni, 5 nap alatt többet szívtam mint amennyit átlagban két hét alatt szoktam. Kurva stressz. Fáradt vagyok nem hiszem hogy túl sokat érdemlegesen hozzá tudnék szólni a dolgokhoz, így csak csendben hallgatok és végül levonom a következtetést. Everett tudja hogy nem a mi hibánk, de ami tény az tény. Szarban vagyunk mert Angus meghallt és most kell valaki aki elviszi a balhét.
- Remélem elég biztonságos az a hely, hogy ne tudjon elszökni. Ne felejtsétek el , hogy nem csak egy ilyen van. A barátai eljöhetnek érte. - Bököm közbe kicsit rosszmájúan. Persze nem én akarok lenni a vészmadár, így többet nem is mondok, úgy tűnik a stratégiát holnap vitatjuk meg, így ideje indulni pihenni.
- Egy kicsit még járok a környéken, de majd megyek. Neked jóéjszakát - Biccentek Jimnek majd nemsokára el is távozok a teremből.

12:46 - New Town; Örök Fény Fejvadász Iroda:

Hamar eljön az új nap, és az új tervek ideje. Remélem a főnök kisütött valamit, mert ha nem elég nagy szarban vagyunk. Már régen vége kéne lennie ennek a mocskos ügynek. Az a rohadék biztonságos cellák között van egy szupertitkos helyen ha minden igaz, erre itt a másik probléma... A nép. Nyugodt s kissé álmatag arccal hallgatom végig MR Everettet, miközben egy bögre kávét szürcsölgetek.
-Ügyes - Biccentek James irányába, és meg is emelem felé a poharamat, majd tekintetem vissza vándorol a főnökre.
- Szóval a terv az hogy megszavazzuk kit küldünk a darálóba? - Teszem fel a kérdést, de a többiek már némi indoklással el is kezdik a szárnyas elleni vádakat felhozni és természetesen rá verni a balhét. Nem tetszik, na nem mintha nem látnám holtan azt a rohadékot de ez így nem helyes, és ki tudja kihúz e még minket a csávából? Szerintem nem. Én nem ELysium népétől nem a CDStől sőt nem is szárnyastól tartok. Valami egészen mástól. Jim szavaira kissé megrándul az arcom, végül amikor minden tekintet rám szegeződik kissé megköszörülöm a torkom.
- Ha engem kérdeztek.... Szerintem nem érünk el semmit vele. A seraph dilis ezt rá tudja húzni szinte a legpitibb ügyész is, ráadásul ha nem is most de kis idő elteltével úgy is rájönnek hogy a mi akciónkon esett el. - Mélyet sóhajtok a szavak után végül kissé elhúzva a számat folytatom.
- Szerintem mondjuk el az igazat? MEgölték, csoportosan, legyen most a nép az aki felel egy ember életéért. Ha Elysium igazságot akar hát itt az igazság. Nem a fejvadásziroda, nem a Seraph hanem ők ölték meg. - Mosolygok kissé savanyúan miközben neki támaszkodok az egyik asztalnak.
- A maszkost azonban ez se viszi közelebb a bitóhoz. Gyanítom James lefuttattál már jó pár analízist és ennek az embernek nincs személyazonossága. Aki pedig nem létezik nem csukhatjuk le nemde? - Döntöm oldalra a fejemet, végül a maszkot feltartva a többiek között kihúzva magamat a kijárat felé indulok.
- Én a helyetekben szépen csendben elintézném az öreget. Úgyse tudja meg senki, és csak így lehetünk biztosak hogy nem szabadul ki. Ami engem illet viszont most felszívódok egy darabig és magammal viszem ezt. A valódi veszély már nem itt, hanem oda kint várható. Angus elmondta nekem hogy több maszkos él. Egy városban valahol kint a sivárföldeken vagy azon is túl. Gondoljatok bele mi lesz ha ők tudomást szereznek minderről. - KEserű mosollyal csóválom meg a fejemet, és látszik az arcomon is hogy nem tetszik a dolog, nagyon nem.
- Meg kell találni őket és ha már az a dilinyós tőlem akart valamit, miért ne tehetnék egy próbát? Egyedül biztosabb és csak magam miatt kell felelnem. Ha megtudok valamit, vagy megtalálom azt a várost értesítelek titeket, addig viszont vigyázzatok magatokra és arra a rohadékra. Jim. Sok sikert! James, kölcsön veszem a motorod ha nem gond. - Köszönök el s a következő pillanatban már el is hagyom az épületet. Van egy olyan érzésem hogy nem most láttam őket utoljára.


//Köszi én is a mesét smile.gif Iszonyúan tetszett és nagyon várom a folytatást smile.gif Remélem nem gond hogy a karim így lépett leXD //

Posted by: Stefan Lynch Apr 16 2016, 05:02 AM
Második évad - Otthon édes otthon:



Két hónappal később:

15:00 - Örök Fény Fejvadász Iroda:
Egy héttel korábban küldték ki az üzenetet Nilnek és Jimmynek. Kellően nehéz feladatnak bizonyult úgy felvenni a kapcsolatot a régiekkel, hogy senkinek ne keltse fel a figyelmét, de az iroda gondosan járt el. Most pedig a régi csapat tagjai újból itt vannak, hogy válaszoljanak a hívásra.
Nil kellő időt töltött a pusztaságban folytatott nyomozásával, miközben Jimmy is a maga útját járta. Jimbót, szinte rögvest Nil lelépése után szélnek eresztették, persze előtte James megtartotta a beígért vérelemzést. Az eredmény nem volt meglepő, szorongásoldó nyomait találták a kölyök szervezetében, ahogy azt a nyelv nélküli Jax is állította. Persze a technikus rögtön kizárta mindenféle utóhatás létrejöttének esélyét, sőt biztosította róla Jimmyt, hogy két héten belül, még a nyoma is kiürül a szervezetéből. Így is lett...

Az épület külsejét elnézve, mondhatni semmi változás nem történt itt az elmúlt két hónapban. A külső falak még mindig túl egyhangúak, az utca még mindig rendezett, de New Town mércéjével nézve, ez igencsak kevés.
Az igazi meglepetés csak akkori éri őket, amikor a felvonóból kiszállva, végre ismét a megszokott helyen találják magukat. A hatalmas előcsarnok, ami korábban diszpécserközpontként működött tengernyi alkalmazottal, most egybe lett nyitva a hátsó részleggel, ahol korábban dolgoztak. A nyüzsgő előtérnek nyoma sincs, habár nagyobbak az asztalok és tágasabbak az irodák, egy tucat irodistánál nem látni többet.
Az első ismerős arc, aki szembejön pedig nem más, mint James. Az arcán hatalmas mosollyal fut oda Jimmyhez és Nilhez, a kezét nyújtva.
-Jó újra itt látni titeket. - biccent feléjük, kissé megigazítva magán a szemüvegét. - Annak pedig rendkívül örülök, hogy elfogadtátok a meghívásunkat. De mit jártatom én itt a számat, Mr. Everett még a megkésett ebédjével van elfoglalva, de amíg hátra sétálunk hozzá, bizonyára végez. Gyertek!
Ha eltekintenek balra, illetve jobbra, mindenhol a rend és a tisztaság uralkodik. A modern kütyükről nem is beszélve.
-Ahogy láthatjátok, beütemeztünk egy kisebb átalakítást. Kisebb a személyzet, de gyorsabb és fejletttebb technológiával is rendezlkezünk. Mellesleg hatékonyabbak is vagyunk. - mosolyodik el James. - Kissé katonásnak tűnhet, de higgyétek el, működik.
A helység legvégébe érve, a korábban a személyzeti részlegre vezető ajtónál, most egy hatalmas iroda fogadja őket, amiben Mr. Everett is helyet foglal. Semmit sem változott, két pofára zabál valamiféle húst, feltehetőleg steaket.
James illedelmesen kopog, majd csak aztán nyit rá, az amúgy is átlátszó üvegajtóra.
-Mr. Everett, ha nem bánja megérkeztek a... - mire befejezné a mondatot, a kis köpcös főnök, már át is veszi tőle a szót, két hangos csámcsogás közepette.
-Jimmy, Nil! Bújjatok már be, az ég szerelmére! - törli meg a száját az egyik szalvétával. - Gyertek, üljetek le! A kutya fasza sem akar állva beszélgetni, nem igaz?
A főnök egy pillanatig csak matat az íróasztala fiókjai közt, majd előhúz egy üveg rumot.
-Minőségi. - húzza széles mosolyra a száját. - Isztok velem egy pohárral a régi szép időkre?
-Én örömmel. - köhint James, a háttérben álldogálva.
-Mit hiszel fiam, mi ez? Alkoholista balfaszok gyűlés? - mordul rá a főnök egy pillanatra, majd rögvest folytatja. - Jó, de te csak egy kortyot, rád bármikor szükségem lehet.
-Kössz főnök. - húzza le a koccintást követően, szinte egyből a technikus. - Akkor, amíg tart a megbeszélés, én felveszem a kapcsolatot a többiekkel...
-Köszönöm, James. - int felé Everett, jelezvén, hogy távozhat.
James mosolyogva távozik a teremből, mire Everett még bekap egy utolsó falatot és egy nagy hörgést követően, felveszi a már tőle megszokott figurát.
-A meghívóban nem részleteztük, szóval azért elmondom, hogy mi a helyzet azóta, hogy leléptetek. - dől hátra a forgószékben. - Az a tollas fasz a hogy is hívják várjatok...seraph! Igen, ez az! Seraph! Na az már nem tollas...
Egy pillanatig Everett, mintha Nil és Jimmy reakcióját vizslatná.
-James addig basztatta azokat a szárnyakat, amíg le nem sikerült őket vennie. Persze ezután meglehetősen könnyebb volt elrejteni a pszichopatát. Intéztem neki egy helyet az egyik bentlakásos szardobálóban. Akarom mondani gyogyóban. Egy hete beszéltem utoljára az intézet igazgatónőjével, állítólag a megkopasztott barátunknak jót tett a környezetváltozás. - vigyorog a köpcös, miközben rácsap az asztalra. - Aztán mi van még? Hmm,...hát persze! Jax! Nos, őt James és egy kurva drága orvosi csapat is alaposan átvilágította, de nem találtak rajta semmi különöset, így ő is megkapta a gázsiját, plusz egy kis baleseti pótlékot, hogy a rohadt anyját és elengedtük.
A főnök egy percig néma csendben hallgat, kezeit összekulcsolja, majd felnéz Jimre és Nilre.
-Titeket persze a fő attrakció érdekel csak igazán, nemde? - kacarászik Everett. - A búrafejűt még mindig fogva tartjuk... Pontosabban nem mi, hanem azok, akik két hónappal ezelőtt felbéreltek minket a feladatra. Ők fizetik a magánbörtönt, az őröket, az ellátmányt, tehát minden lófaszt! Erről sajnos többet nem mondhatok, az ügy titkosított, arról nem is beszélve, hogy én is csak, mint partner dolgozhatok az ügyön. Némi részesedésért persze...

Mr. Everett tájékoztatóját kopogás szakítja félbe, amit rövidesen Miles betoppanása követ.
-Főnök, csapat. - biccent a régiek felé az óriás, közben a kezét nyújtva. - Jó újra itt látni titeket.
-Audrey?
-Itt van, csak még aláír pár jelentést néhány korábbi ügyről.
-Fasza, nagyon fasza... - mered maga elé a köpcös. - Miről nem beszéltem még? Óh, hát igen! A fizetés nem igaz? A legutóbbi akciótokat is szépen megfizettem, bár a nem várt izgalmak miatt, talán nem tűnt olyan busásnak, mint azt gondolom. Nos, mivel nem tudjuk mit hoz a jövő, így a korábbi dupláját fizetjük az ügy végeztével, addig pedig a már megszokott módon, ingyenes ellátást és szállást biztosítunk.
-Bocs, hogy közbeszólok főnök, de minderre lesz pénze az irodának? - érdeklődik a háttérből Miles.
-Jogos a kérdés, kurva jogos! - csettint Everett. - A korábbi szarságokat követően, rendesen meg kellett húzni a nadrágszíjat ahhoz, hogy ne menjünk csődbe. Persze itt most minden csicsásnak és modernnek tűnhet, de ez csak a két hónappal ezelőtti munkáltatóink nagylelkűsége. Adományként könyvelték el az ideszánt felújítási pénzt, mindenféle kiskapukat kihasználva, így még egy rakás adót is megúsztak a rohadékok.
-Tehát akkor nem biztos a fizetésünk? - vakargatja az állát Miles.
-Süllyedő hajón ülünk Miles, ezt te is tudod, mindig is tudtad. - törölgeti a homlokát a góré. - Ez azonban nem jelenti azt, hogy hülye is vagyok. Már két hónapja lejegeltem a fizetésetek összegét, előre tervezve, ha netán beütne a szar.
-Ravasz, főnök. - mosolyodik el a hústorony.
-Most pedig, hogy lelki megnyugvást hoztam a szívetekbe ideje volna arról beszélni, hogy miért is vagytok itt. - mutat Nilékre. - Újabb ügyet kaptunk, aminek a részleteit meghagynám későbbre. Egyelőre elég tudnotok annyit, hogy ennyien nem vagyunk hozzá elegen. Szükségünk van pár emberre, hogy teljes értékű legyen a mi kis csapatunk...
-Még több ember?
-Azt, hogy kiben bíztok meg annyira, hogy felvegyétek nagy részben a csapatra bízom. - nyissa ki újból a fiókot, amiből három aktát dob Jimmy és Nil elé. - Egyelőre válasszátok ki, hogy kit néztek meg először és hogy megfelel-e a mi kis csapatunkba, aztán felvázolom az ügy részleteit. Ja és Jimmy és Nil! Valakit vigyetek magatokkal a biztonság kedvéért. Itt van Miles vagy Audrey, de a Kopó is, ha hatásos belépőt szeretnétek.


A három akta:


Quinlan Brent:
Az aktája szerint 43 éves, orvos. Katonai kiképzésben részesült, család nincs. Korábban, mint szabadúszó dolgozott már, mind az Anarch, mind a CDS oldalán.
Fizikai állapota kiváló, mentálisról azonban nincs adat. Szinte az összes illegális viadalon megtalálható, amelyet a River Road negyedben rendeznek.
Besorolása Mr. Everett szerint kötelező.

Sasha Corra:
A huszas évei végén jár, pontos adat nincs a születési dátumáról. A nyomornegyedben nevelkedett, később a Seth Son's alkalmazta különböző gyilkosságok megtervezéséhez. Az adatok szerint csak, az akciók megtervezésében segédkezett, konkrét merénylet nem kötődik a nevéhez. Kiképzését a Seth Son's biztosította, a képzés részleteiről nincs információ. Jelenleg a Nyomornegyed piacain segédkezik különböző csempészáruk célba juttatásában.
Besorolása a jelenlegi csapat döntésétől függ.

Halvor Dyson:
Harminchárom éves, Elysium független katonai szervezetének kitüntetett ex-tisztje. Különböző értesülések szerint szokatlan viselkedése miatt felfüggesztették a státuszát, jelenleg a River Road negyed egyik lepukkant bárjában dolgozik biztonsági emberként.
Besorolása a jelenlegi csapat döntésétől függ.


Most már csak Jimmyn és Nilen múlik, hogy kit látogatnak meg és kit visznek magukkal az útra...

Posted by: Nil Dryden Apr 22 2016, 12:13 AM
Bele tellett némi időbe míg vissza tértem a sivárföldekről. A kis magánakcióm nem ment olyan zökkenőmentesen mint ahogy képzeltem. A titoktartás egy dolog elvégre kivel is beszélnék arról mi történt itt két hónappal ezelőtt? A maszk viszont megint más kérdés, kicsit talán pikkelek is az öreg Everettre miatta, de valahol megértem az ő szampontjait is. Az üzenet azonban elér hozzám, így nemsokára ismételten Elysium falai között találom magam, méghozzá egy ismerős helyen, az Örökfény fejvadász irodánál.
- Nem gondoltam volna hogy ilyen hamar viszontlátjuk egymást - Mormogom csupán az épület felé. Két hónap... gyorsan telik az idő, annyi szent, pedig olyan mintha tegnap lett volna mindaz amin keresztülmentünk. Gondolataim továbbra is sok mindenen járnak. Mi lehet a többiekkel, leginkább közülük is Jimmyvel. Vajon megvan még a kölyök? Gondolkodni azonban nincs sok idő, mert az épületnél nemhogy Jimmybe futok mikor rákanyarodok a parkolóra, majd lerakva a felvonóhoz lépve meglátom Őt. Jimmy felé fordulok és jól megnézve magamnak egy fejcsóválás keretében felé nyújtom a kezem.
- Nem sokat változtál kölyök...örülök hogy egyben vagy. Nem fura ez egy kicsit? - Mondom felé mosolyogva, miközben körbe mutatok. 2 hónap alatt sok dolog történhetett. . Ami engem illet, maximum csak a ruházatomon látszik hogy nem éppen a városban voltam. Alul egy motoros bőrnadrág, míg felül egy kopott bőrdzseki díszeleg rajtam nyakom pedig hosszú fehér maszkszerű sál van. Mikor azonban felérünk az előcsarnokba, megpillantjuk az első ismerős alakot. Remélem az a bizonyos mosoly nem fog letörlődni az arcáról mikor meglátja a gépét. A masinája még mindig egyben van, bár a sivatagi rászáradt por , és némi karcolás + 1-2 horpadás azért új lehet a számára Pedig próbáltam rá vigyázni csak hát...
- Szintén örülök James... Bár ami azt illeti kicsit megleptetek az üzenettel. Ezek szerint ismét akadt valami probléma? - Nem akarok én sietni a kérdésekkel, de érdekel a dolog így értheti hogy érdeklődök. A szavaira viszont bólintva követni kezdem őt, hogy végre a "donnal" is találkozhassunk. Út közben azért nem áll be olyan könnyen a szám.
- Ahogy nézem történt itt egy s más. Kevesebb ember, de jóval fejlettebb technika? Mi van rátok szakadt a nemzeti bank? - Kérdezem a technikustól, majd biccentek a szavaira.
- Ezek szerint alaposan megnyírbálhatták a büdzsét. Nem olyannak ismertem az irodát, mint aki csak úgy szélnek ereszti az alkalmazottjait. Van egy olyan érzésem hogy a következő szorult helyzetünkkor katonai alakulatok nélkül kell boldogulnunk, vagy tévedek? - Felelem valamivel komolyabban az újításokra vissza térve. Végül úgy tűnik megérkezünk Mr Everetthez is.
- Főnök maga se sokat változott....Örülök hogy jó egészségben van - Vetem oda egy ravasz vigyorral Everettnek, bár bevallom még mindig elkap a röhögőgörcs amikor rá és arra a böszme nagy tankra gondolok. Természetesen engedelmeskedve a kérésnek helyet is foglalok a kínálásra pedig biccentek.
- Azt hiszem egy ital ránk fér. Nemde Jim? - Tekintek a kölyökre, majd miután megtörténik a koccintás, egy határozott mozdulattal lököm le az italt a torkomon. Figyelmem viszont ezután a főnökre összpontosul aki úgy tűnik nem köntörfalaz , hanem hamar a lényegre tér.
- Már elnézést főnök. Magam részéről nem leléptem, csupán folytattam a nyomozást... máshol bevallom a búrafejű külyüjével egyszerűbb lett volna - Mondom, természetesen csak mellékesen, bár abból ítélve hogy Jim kint volt s nem itt bent, azt hiszem már ő sem dolgozik a cégnek. A főnök szavai viszont egyenlőre pozitívnak tűnnek, avval kapcsolatban ami a történteket illeti. Egy kisebb groteszk vigyorral hümmögök fel.
- Hm.. szóval a madárka megszelídült Jax pedig rendben van. Csupa jó hír, de főnök van egy olyan érzésem, hogy ha minden rendben menne, most nem lennénk itt - Fűzöm össze mellkasom előtt a karjaimat, majd figyelmesen hallgatom a továbbiakat. A főnök mellékes keresetére csak elvigyorodok. Vén ravasz róka ez az Everett
- Ó... azt mindjárt gondoltam. Minden esetre jó tudni hogy az az idióta zárt ajtók mögött van. Ami viszont engem illet, szerintem az az ügy még korán sincs lezárva- Mondom ki fennhangon a véleményem, s bár nagyon úgy tűnik hogy a megszállotja lettem annak az ügynek, belül mégis úgy érzem oda bent a börtönben egy kishal úszkál csupán. Angus szavaira emlékezvén biztos vagyok benne. Gondolataimat azonban Miels szakítja félbe, akit egy kisebb mosollyal üdvözlök is.
- Üdv nagy fehér harcos. Kiheverted a múltkori balhét? - Kérdezem jókedvűen, de nem szakítom félbe a megbeszélést, csupán egyszerű érdeklődés volt részemről. A következő párbeszédbe nem szólok bele, inkább csak figyelemmel hallgatom Miels és Everett beszélgetését. Ebből is elég sok mindent tudhatok meg. Szóval az iroda egyedül a múltkori munka sikerességének köszönheti a fennmaradását. Nem tudtam hogy ennyire beütött a szar. Arcom kissé el is komorodik a dolgok hallatán, de mikor a főnök ismét hozzánk intézi a szavait csak oldalra döntöm a fejemet, az aktákat vizslatva.
- Még több új? Ha ki kell bővíteni a régi Teamet elég nagy lehet a szar. Nem akarna mégis beavatni minket a részletekbe főnök ? Mivel állunk szemben? - Teszem fel a nagy kérdést, végül kisebb hezitálás után kihúzom az egyik aktát.
- Mivel ahogy nézem egy ember már biztos bent lesz a csapatban a maradék kettőről kell megbizonyosodni. Megnézem magamnak ezt a Dysont River Roadot úgy is elég jól ismerem. Jim, te otthon vagy a nyomornegyedben, gondolom nem nagy dolog meggyőzni egy csempészt nemde? - Állok fel, megigazítva az oldalamon pihenő pisztolyt, majd mielőtt még kimennék az ajtón vissza fordulok a főnökék felé.
- Csak egy kérdés Mr Everett. Ez a Brent, miért kell kötelező jelleggel nekünk? - Végül aztán csak megrázom a fejemet, bizonyára elég faggatózósnak tűnök, na meg MR Everett dolga, nem köteles beszámolni a döntéseiről.
- Apropó. Társként elviszem magammal Audrey-t.-

Posted by: Jimmy Latoya Apr 24 2016, 04:33 PM
15:00 - Örök Fény Fejvadász Iroda:

Valahol örültem, hogy vége lett ennek az őrült nyomozásnak és, ha nem is jártunk teljesen a végére a hátterének, a gyilkost jó helyre csukták. Ideges voltam a vérelemzés miatt, de végül az sem okozott problémát, úgy nézett ki, megúsztam a dolgot és még egy rakat pénzzel is gazdagabb lettem.
Egy kósza gondolat erejéig felmerült bennem, hogy felajánlom Nil-nek, hogy elkísérem, de egyrészt nem akartam a nyakába varrni magam, ha egyedül akart menni, másrészt ideje volt a bandámat is ráncba szedni, mert biztos elkanászodtak a távollétem alatt.
Aztán, mikor más ismét belelendültem az otthoni dolgokba, kaptam egy üzenetet…..és most megint itt vagyok, bár gondoltam rá, hogy hagyom a fenébe, a kíváncsiság nagy úr.
Idefelé tartván felmerült benne, hogy vajon Nil-t is idehívták-e, de erre rögtön választ is kapok, ahogy a felvonónál meglátom vigyorgó, kissé markánsabbra kopott ábrázatát, amit némi borosta és barnaság jellemez. Úgy néz ki, egyenest a városon kívülről érkezett.
- Én is örülök, hogy nem koncoltak fel odakinn. – fogtam vele kezet, majd röviden magamhoz húzom, hogy meglapogassam a hátát.
Tényleg jobb kedvem lett, hogy életben van, hiszen sok minden történt, amikor elment és elég elszánt volt.
- Lehet, hogy megpattant a maszkos? Mert gondolom nem valami új ügy miatt hívtak, viszont attól meg nem lennék boldog. – néztem fel egy grimasszal az épületre.
Rajtam is bőrszerkó volt és én is hanyagoltam három napja a borotválkozást, hajam kicsit borzasabbra hagytam, mert a csaj, akivel mostanában randiztam, így szerette.
A liftből kilépve azonban meglepődve néztem körbe, mert a hely alaposan megváltozott. A tér tágasan terült el előttünk és alig lézengtek páran, de legalább egy ismerős felbukkant.
Örömmel ráztam kezet vele.
- Szintén James és csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz. – biccentek Nil felé, aki rögtön a lényegre tért, miközben csatlakoztunk a technikus zsenihez, hogy elvezessen bennünket a Főnökhöz.
- Egyrészt fejlődés, másrészt nadrágszíj meghúzás? Kicsit üti egymást a kettő, nem? – teszem hozzá én is a magamét barátom meglátásához.
Mr. Everett irodája még nagyobb lett, mint volt, bár ő maga elveszett az asztala mögött, de ez az étvágyán nem látszott meg…….és a stílusa csak még hajmeresztőbb lett, már, ha azt nézzük, hogy mégis csak egy jó körökben mozgó nyomozóiroda főnökéről beszélünk.
- Gondolom vár még ránk pár meglepetés, így jobb, ha azt kissé feldobottabban hallgatjuk meg. – bólintok az italra én is és leülök a Nil melletti székre.
Azért a Főnöknek még mindig aranyszíve van, ezért James sem távozik száraz torokkal, de aztán már kíváncsian nézek a magát kényelembe tevő Everett-re.
Nem reagálok a „lelépés” szövegre, mert ezt megteszi Nil helyettem, csak bólintok.
- Nekem is megvolt a magam dolga, de a seraph átalakulását örömmel hallom. Talán az agya is helyrezökken egyszer, ha már nem emlékezteti semmi a szárnyas létre.
Lehet, hogy egy őrült gyilkos volt, de nekem végig volt vele kapcsolatban egy olyan érzésem, hogy ha nem nyomják tele mindenféle szerekkel, akár még normális ember is lehetett volna.
Jax felé is felemások voltak az érzelmeim, egyrészt sosem lehetett kiismerni, biztos voltam benne, hogy van valami titok a tarsolyában, másrészt viszont megmentette az életemet……kétszer is.
- Továbbra sem tartott igényt, hogy pótolják a nyelvét? – kérdeztem meg azért, bár ha így is dönt, biztos meg van az oka, hogy ezt nem az itteni csapatra bízza és inkább felszívódott.
Aztán megint csak egyet kell értenem Nil-lel, hogy valami okának lennie kell, ha itt ülünk megint.
- Hát én őt jobban láttam volna holtan, mint a szárnyasunkat és legalább vele le lenne a gond, nem kéne még szuperbiztos, drága helyen őrizgetni. – jegyeztem meg.
Nem tudtam Nil miért zúgott bele ennyire ebbe az ügybe, de talán ha a fickó megmurdelt volna, akkor ő is megkönnyebbült volna, így meg……….A fintor, ami az arcomra ült, eléggé beszédes volt.
- Csao Miles! – ráztam meg a benyitó nagydarab fickó kezét, barátian, hiszen ok mindenen mentünk keresztül együtt és megkedveltem ezt a medvét. – Látom szorgalmasan látogatod továbbra is az edzőtermet. – utaltam semmivel nem vékonyodó vállára, ami majd szétvetette az öltönyét.
Az is klassz, hogy a főnök szavaiból úgy néz ki Audrey-nek sem kötöttek útilaput a talpára és még a csapathoz tartozik.
Aztán pillanatok alatt már a fizetésünknél tartunk, ami azért elég érdekes, mert még azt sem tudjuk miért vagyunk itt – bár ezek szerint melóval lennénk megbízva, - és mit is várnának érte cserébe.
Miles aggódása jogos, hiszen ők az iroda alkalmazottjai, ha azok még egyáltalán, mert már nem tudom követni, hogy most mi van, de őt is megnyugtatja Everett, aki most sem hazudtolja meg magát, ha leleményességről és ravaszkodásról van szó.
- Hát igen, ez nem volna rossz. Főleg, hogy már tagjai is vagyunk a teamnek. – jegyzem meg, hiszen erről meg sem lettünk kérdezve, vagy elkerülte volna a figyelmemet?
Persze mindezt még amúgy sem tudnám eldönteni, hiszen az ügy részleteit még homály fedi és még ha azok akikkel együtt dolgoznék, nagyon is kedvemre valók, kivéve persze azt a hármat, akiknek kiválasztása a mi dolgunk lenne.
Nil után én is elolvasom gyorsan ami az aktában röviden le van írva.
Quinlan aktáját félre is rakom, hiszen ez úgy látszik eldöntött kérdés, de sokat elmond a következő feladat jellegéről, ha rá szükségünk lesz. Nil kérdése tehát jogos nagyon is.
- Akkor tehát enyém Sasha. – bólintok Nil választására, ami tényleg logikus. – Nem lehet semmi, ha a Seth Son alkalmazta, még ha csak „agyasként” is. Én a nagyfiút vinném, azon a környéken nem árt némi izomerőt mutatni. – vigyorgok Miles-re.
Mivel láthatóan el vagyunk bocsátva, én is felállok, hogy csatlakozzam Nil-hez a kifelé menetben, de kíváncsian torpanok meg a kérdése hallatán, hiszen érdekel engem is mit válaszol erre a főnök.
- Talán a megbízók beépített embere….. – tippelek közben egyet.



Posted by: Stefan Lynch Apr 29 2016, 05:40 AM
Jimmy & Nil:

James egy tréfás mosollyal az arcán néz vissza Nilre a kérdését illetően, majd egy nagyot sóhajtva belekezd a mondandójába.
-Már te is tudhatnád, hogy ez az iroda mágnesként vonzza a bajt. - csóválja a fejét, kuncogva. - A legjobb az lesz, ha Mr. Everett tart nektek eligazítást.
Ahogy sétálnak a modern technológiai felszerelések közt, Jimmyt és Nilt sem hagyja nyugodni a gondolat, hogy mégis miként lehetséges ez a gyors megújulás.
-Srácok, srácok! - torpan meg rájuk nézve, miközben megigazítja magán a szemüvegét. - Amit itt látok, mind a maszkos ügy sikerének hála lehet most itt. Mr. Everett ügyfelei állták a felújítást, mint egyfajta bónusz. Persze fizettek amúgy is, amiből nyugodtan vonjátok le a saját fizetéseteket és a mi fizetésünket és Mr. Everettét, plusz a fenntartási költségeket és még úgy mellesleg tegyétek hozzá, hogy azóta eltelt két hónap. Na ugye, hogy így már nem is olyan sok az a pénz?
Persze a technikus örömittasan válaszol meg minden kérdést, mintha csak az éltetné, hogy megosszon mindent, amiről neki is tudomása van.
-A katonai alakulatokhoz vissza kanyarodva, az sem volt olcsó. - emeli fel az ujját James. - Szerencsére a tank szívesség volt, azzal nem kellett sokat bíbelődni, egy gyors mosáson kívül. Arról nem is beszélve, hogy nem hiszem, hogy Mr. Everett csak úgy kifogy a szívességekből...

Mr. Everettet épp a megcsúszott ebédje közben lepik meg, már ha nevezhető meglepetésnek egy lefixált időpont.
-Én is, Nil fiam. Én is... - biccent oda Nilnek és Jimmynek.
Az ifjú Nil könnyűszerrel fogadja el az italt, Jim azonban hátsó szándékot sejt a gesztus mögött, aminek hangot is ad.
-Ahogy már említettem, ez inkább egy koccintás a régi "szép időkre". - kacsint felé mosolyogva a főnök. - Persze akkortájt kurvára nem voltak szép idők, de a szokás az szokás. Nem igaz?
Everett kicsit elengedi magát és finoman felvezeti a közelmúltban történt eseményeket. Persze a "lelépésüket" illetően Nilnek is akad pár szava.
-A maszk átadása nem volt kivitelezhető. - csóválja a fejét a köpcös. - Vizsgálatokat, teszteket végeztek rajta, aminek az eredményeiről máig nincs információm. Ezt az akkori munkáltatóink nem kötötték az orromra.
Szó esik a seraphról, Jaxről és a maszkosról is, ami itt-ott tartogat pár meglepetést a visszatérőknek.
-Nem, Jimmy. Nem kért újat. - törli meg a homlokát. - Amit pedig mindketten jól láttok igen, tényleg akadt némi problémánk. Több dologban is szeretném, ha a mi oldalunkon állnátok, de haladjunk csak szépen sorjában.
Nil feltevésére azzal kapcsolatban, hogy a korábbi ügyük még mindig nincs lezárva, nem kap sem megerősítést, sem cáfolatot. Mr. Everett egy elegáns mosoly kíséretében hagyja annyiban a dolgot.
Eközben megérkezik Miles, aki szemmel láthatón örül, hogy viszontlátja korábbi társait.
-Így is mondhatjuk. - morogja az óriás Nil felé. - Jimmy fiú! Meglep, hogy itt vagy, csak nem kiakarsz vinni még pár ajtót?
Jimmy megjegyzésére a behemót Miles vihorászva veregeti hátba.
-Ha veletek fogok dolgozni, szükségem lesz minden erőmre.

Kissé meglepi a hír a visszatérőket azzal kapcsolatban, hogy Everett bővítést tervez a csapat kapcsán. A tudásra szomjazó Nil, ezt ismételten nem kívánja szó nélkül hagyni.
-Én nem így fogalmaznék. - rázza a fejét a köpcös. - Ezzel inkább megkívánom védeni magunkat egy újabb szarzivatartól, mintsem, hogy magunkra zúdítsak egyet. Egyelőre annyit tudtok, amennyit mindenki más. Nézzétek meg az embereinket, de mindenáron ne sorozzátok be őket. Rátok van bízva, hogy alkalmasnak látjátok-e őket arra, hogy velünk dolgozzanak, avagy sem.
Mielőtt kivonulnának Nil még felteszi a kérdését azzal kapcsolatban, hogy miért is kötelező besorolni a többiekkel ellentétben, ezt a bizonyos Quinlan Brentet.
-Mert akármilyen is a modora, ő a legjobb orvos az egész kibaszott Elysiumban. - feleli a főnök egy hangyányit feljebb emelt hanngal, majd finoman megigazítja a nyakkendőjét. - Mellesleg ismerem...

Mr. Everett irodájából kifelé menet, Miles böki oldalba Nilt.
-Audrey nincs az irodában, de értesítem, hogy találkozzatok a helyszínen. - feleli, miközben egy rádiót nyújt át az ifjúnak. - Ezzel pedig feltudod majd venni a kapcsolatot az irodával, ha esetleg gond adódna.
-Jól hallottam már most gondról beszéltek? - lép eléjük James. - Na, miről maradtam le?
-Nil és Audrey vállalják Halvort, mi Jimmyvel megnézzük Sashát. - feleli röviden Miles.
-Halvor Dyson? - lepődik meg a technikus. - Egy csak egyszerűen Kantinaként ismert lebujban dolgozik, a River Roadon. Elég lepukkant környék, könnyen útbaigazítanak majd.
-Azért vigyázz magadra. - biccent Nil felé a behemót. - Azt hiszem mi meg indulhatunk is, nemde Jimmy?
Mikor Miles és Jimmy kezd kivonulni, James még egy pillanatra megállítja Nilt.
-Majdnem elfelejtettem! Ha esetleg megkímélnéd a motoromat, amíg átnézem és megbütykölöm, az iroda mellett parkol még pár hasonló suhanónk. - vonja meg a vállát a férfi. - Jimmy és Miles pedig mehetnek a transzporttal.

16:47 Nil Dryden - River Road; Kantina: HALVOR DYSON

Mire Nil a helyszínre ér, Audrey már a saját suhanóján ülve várja. A lány, szinte semmit nem változott, még mindig csinos és elegáns. Vékonyka blézer, alatta egy mellénnyel, ami feltehetőleg a nem várt lövedékeket hivatott felfogni. Mikor a lány megpillantja Nilt, egy szempillantás alatt pattan le a motorrol és ugrik a karjaiba.
Talán egy perc is eltelik, mire megbír szólalni. Szeme csillog, csupán egy visszafogott mosoly árulja el, hogy rendkívül örül a találkozásnak.
-Jó viszontlátni. - nyögi ki végül. - Remélem Jimmy is hasonlóan jól fest, mint te.
Egy pillanatig Audrey még Nil szemeit fürkészi, mintha nem hinné el a pillanatot.
-Miles szólt, hogy jöjjek ide, mivel engem választottál. - nevet fel. - Remélem felkészültél, ha jól tudom akár egy új taggal is bővítheted a bandát.

Ahogy bevonulnak a lebujba, bűzlő cigarettafüst és olcsó alkohol szagát érezhetik. A hely nem mondható nagynak, viszont zsúfolásig telt lepukkant melósokkal és elkeseredett szerencsétlenekkel, szinte minden korosztályból.
Minden asztalnál ül vagy épp ülést próbál imitálni valaki, a lehető legkifacsartabb pózokban. A háttérben halk country szól, ami legfőképp csak olcsó utánzata próbál lenni egy letűnt kornak.
-Halvor Dysont keressük. - hajol oda Audrey a pultoshoz.
A csapos befejezi a poharak törölgetését, majd gyors körbepillant a lebujban, mikor egy csapzott hajú nő vonul ki a férfi mosdóból, mögötte egy férfival, aki épp a cipzárjával bíbelődik.
-Ő az.
Közben két huszonéves esik egymásnak az egyik asztalnál, meglehetősen durva szidalmazások kíséretében.
-Hé! Ti ott hátul! - kiabál feléjük Halvor, közben sikeresen felhúzva a cipzárját. - Te pedig kopj le aranyom.
-Baszd meg Halvor! - kiabálja visz az egyik suhanc, miközben egy korsóval sikeresen ártalmatlanítja társát.
-Fogd vissza magad, kölyök. - emeli mindkét kezét maga elé Halvor, közben a suhanc felé haladva.
-Ha közelebb jössz leszúrlak! - hebegi a fiú, meglehetősen ijedten.
-Mi maradjunk ki ebből. - súgja Nil fülébe Audrey, miközben egyik kezével átkarolja őt.
-Ennyi idősen megvoltam bolondulva a csontokért. - indít csevejt a kidobó, egy újabb lépést téve a már csupán pár méter távolságban álló suhanc irányába.
-Mi a fasz?- értetlenkedik a vandál.
-Főleg az emberi csontokért. - újabb lépés.
-Fejezd be! - próbál bökni felé egyet a fiú.
-Például a kulcscsontért. - rúgja előszőr gyomorba a kölyköt, mitől az térdre rogy, majd egy precíz ütést mér a kulcscsontjára. Roppanás és sírás töri meg a csendet.
Az egyik hátsó sarokból két izomkolosszus pattan fel, arcukon a "nem tetszés" jeleivel.
-Ez szinte még gyerek te idióta! - förmed rá az egyik a biztonságira.
-Aki késsel próbál ledöfni, nálam nem számít gyereknek. - feleli közben a zsebében kotorászva. - Elhagytam a cigimet, a kurva életbe...
-Hallasz engem te barom? - közeledik a behemót, társával az oldalán.
-Hallak persze, hogyne hallanálak... - kutakodik tovább. - Hová tettem...
Az egyik böhöm nagyságú férfi már neki is szalad Halvornak, aki csak egyet oldalra lépve kihátrál az ütés elől.
-Remélem befejeztétek a bohóckodást. - találja meg végül a cigarettáját a belső zsebében.
-Különben? - tornyosul elé a másik.
-Különben rád fogok szarni. - mosolyog vissza az előtte álló óriásra.
A két hústorony már szó nélkül ront neki Halvornak, aki először a mögötte állót rúgja térdkalácson, mitől az jobbra húzva borul az egyik asztalra, majd a nagyszájú behemót következik. Halvor két ütést is kap gyomortájékra, amitől térdre rogy.
-Most már nem akkora a pofád, nem igaz? - köpi le a monstrum.
-Az a nagy helyzet... - törli le magáról ellenfele nyálát. - Jobb pozícióban vagyok, így előtted térdelve, mint azt gondolod.
Mire a férfi felfogná, hogy mire is utal Halvor, az már rég egy óriásit sóz a böhöm azon testrészére, amely minden férfi számára kincs. A jól megtermett férfi egy pillanatra megrökönyödik a fájdalomtól, mire a kidobó felpattan és a földre is viszi ellenfelét, néhány ütés kíséretében.
-Mit is ígértem neked? - imitál töprengést Halvor. - Már meg is van!
A következő látványban, remélhetőleg soha többé nem lesz része sem Nilnek, sem pedig Audreynak. Halvor a gatyáját letolva guggol a behemót fölé, majd toalettnek használja.
Audrey sem bírja sokáig a gyomorfogató látványt, így inkább közbeszól.
-Halvor Dyson?!! - kiabál az éppen ürítő férfi felé.
Halvor értetlenkedve néz vissza Audreyra, majd egy pillanattal később már fel is pattan, immár a gatyáját is felhúzva.
-Kik vagytok? - lép Nilék felé. - Bassza meg! Azt hiszem túl korán álltam fel!
A helységben, szinte teljesen megfagyott a levegő, csupán az irgalmatlan bűz terjeng mindenfelé.

Halvor Dyson láthatóan igencsak jól ért a harchoz. Ámbár a mentális állapota meglehetősen kérdéses. Immár Nilen múlik, hogy mit gondol arról, hogy a hasznukra válhat-e egy efféle képességekkel rendelkező ember.


17:10 Jimmy Latoya - Nyomornegyed, Vörös Piac: Sasha Corra

Jimmy és Miles a transzporttal indulnak a piacra, közben az óriás rádión értesíti Audreyt, hogy találkozzon Nillel.
-Itt Miles beszél. Hallasz Audrey? - reccsen fel a rádió.
-Szia Miles! Na mi a helyzet? - hallatszik egy ismerősen kedves női hang a túloldalról.
-Itt vagyok Jimmyvel, Mr. Everett kiadta, hogy nézzünk meg egy potenciális csapattagot.
-Jimmyvel? - lepődik meg Audrey. - Szia Jimmy! Remélem jól viselkedtél az elmúlt két hónapban.
Miles egy pillanatig csak hallgatja Audreyt és Jimmynek is ad időt a beköszönésre, majd folytatja.
-Neked is lesz feladatod Audrey drága. - vihorászik a behemót. - Te Nillel fogsz találkozni a River Roadon, a hely neve Kantina.
-Mi mit csinálunk ott? - érdeklődik Audrey.
-Ti is megnéztek egy jelöltet. A neve Halvor Dyson, ex-katona.
-Hmmm... - feleli viccelődve.
-Csak vigyázzatok magatokra. Vége. - teszi le a rádiót Miles.
-Ti is. Jimmy, mi meg remélem hamarosan találkozunk Vége. - reccsen fel a rádió utoljára.

Mikor elérnek a piacra, Miles leállítja a motort és Jimmy felé fordul.
-Mit gondolsz az iroda helyzetéről? - néz rá szúrós tekintettel. - Gondolom meglepő volt az a sok csillogó kütyü és felszerelés.
Miles meghallgatja Jimmy válaszát, majd folytatja.
-Meg ugye az a búra fejű rohadék. - morran fel. - Semmit nem tudni róla. Everett szerint ezzel már nem kell foglalkoznunk. Szerintem pedig egy olyan koponya, mint az a fickó, nem bukik el ilyen könnyedén.
Rövid csevejt követően, Miles kipattan a kocsiból, az oldalán egy nehéz pisztollyal és elindul a piacra. A kereskedés itt szűk utcákon folyik, szinte percenként kanyarodik az út jobbra vagy balra.
-A vörös tér a békésebb fajtából való. - mormolja Miles. - Legalábbis a negyed sajátosságaihoz képest.
Itt az ember, szinte mindent megvehet a régi, leharcolt fegyverektől, a legundorítóbb ételeken át. Ha pedig bármi gond adódik, az ember könnyedén válhat köddé a kanyargós utcák sűrűjében.
Hamarosan Jimmy és Miles elér egy pontra a piacon, ami teljességgel eltér az idáig látottaktól. Egy üres bódé tárul a szemük elé, mögötte egy lepukkant, beteges férfival.
-Az ott. - biccent oda Miles. - Nem árul semmit...
Innen-onnan, néha emberek haladnak el mellette, néhányan leadnak egy-egy bőröndöt, míg mások felveszik azt, amit korábban leadtak. A bódé mögött álló árus, egyedül az emberek arcát fürkészi.
-Tehát leteszi a pénzt valaki, majd egy másik felveszi. - töpreng a megoldáson Miles. - Míg egy harmadik meg nem hozza az árut, amit egy negyedik el nem visz. Túlságosan furfangos megoldás egy illegális piacon.
Miles közelebb merészkedik a bódéhoz és a mögötte álló "árushoz", mire az öreg csupán egy pillantást vet rá, majd újból a tömeget kezdi fürkészni.
-Túlságosan ügyes megoldás. - veti oda a behemót.
-Tessék? - értetlenkedik az eladó, egy köhögés sorozat kíséretében.
-Ki áll emögött?! - csap az asztalra Miles.
-Nem értem, kedves uram. Nem értem miről beszél... - csóválja a fejét az öreg.
Közben Jimmy észreveheti, hogy egy újabb táskát hoznak a bódéhoz, amit egyenesen Miles elé tolnak. Az öreg árus közben a füléből előhalászik egy eldugott fülhallgatót, amin keresztül feltehetőleg az utasításokat kapja.
-Ez a táska a magáé, kedves uram. - biccent a bőrönd felé az öreg.
Miles értetlenkedve néz körbe, majd egy hirtelen mozdulattal nyitja ki a bőröndöt. Egy ugyanolyan nehéz pisztolyt tartalmaz, mint amilyen az oldalán is lóg. Szinte már ijesztő a hasonlóság. A férfi az oldalára kap, a pisztolytáska üres...
-A kurva életbe... - morogja.
Az öreg ezúttal Jimbó felé fordul és erős bólogatásba kezd, hogy a kölyök nézzen a háta mögé. Mögöttük egy romos, ajtó nélküli épület található, ami feltehetőleg a valódi árucserék lebonyolításának helyszíne.

Ahogy bevonulnak az épületbe, csak egy ócska bárt találnak pár székkel, a hely teljesen lepusztult és üres. Halk magassarkú cipő kopogása hallatszik, majd egy férfi szemmel, akár gyönyörűnek is mondható nő lép eléjük. Hosszú szőke haj, fekete blézer, valamiféle farmerszerű nadrággal. Meglehetősen elegáns a Nyomornegyed színvonalát tekintve.
-Miben segíthetek uraim? - pattan fel a nő az egyik bárszékre.
-Egy bizonyos Sasha Corrát keresünk. - markolássza a pisztolyát Miles, mintha már nem merné a pisztolytáskában tartani.
-Megtalálták. - a nő tekintete jéghideg, szinte azt a hatást kelti, mint aki számított is a fejvadászok érkezésére.
Miles int Jimmynek, hogy innentől az övé a szó.

Most már csak Jimmyn múlik, hogy értékesnek és megbízhatónak találja-e annyira ezt a bizonyos Sasha Corrát, hogy a csapatba invitálja.

Posted by: Jimmy Latoya May 8 2016, 12:15 PM
Még nem volt alkalmam Nil-lel négyszemközt diskurálni, így igazán kíváncsi lette arra, hogy vajon miért kételkedik abban, hogy a maszkos ügy lezárásra került. Azonban Mr. Everett talányos mosolya és a válasz nélkül hagyott kétkedés, épp eleget mond ahhoz, hogy én is el kezdjek ebben hinni. Ráadásul anarchos barátom nem szokott csak úgy a levegőbe beszélni.
Miles megjelenése aztán véget is vet a gondolat menetnek és az iroda főnöke ezt ki is használja, hogy ezek után már más felé terelje a beszélgetés menetét.
Egyáltalán nem bánom, hogy az öreg harcos is képviselteti magát, mert bírtam a búráját és jókat vigyorogtam a visszavágásán, egyáltalán nem volt sértő, hogy felemlegette a dolgot.
- Bizony, bizony, edződni kell cimbora! …..Mindkettőnknek! – tettem hozzá.
Mindig Nil volt, aki gyorsabban kapcsolt és most is hamar feltette a kérdést, ami az új emberekkel kapcsolatban bennem is felmerül, de Everett egyelőre elmismásolta a kérdést, jelezve, hogy ő sem tud többet, de őt ismerve biztos voltam benne, hogy van még valami a tarsolyában, de bűvészként, majd csak az utolsó pillanatban rántja elő a kalapjából.
Ez az érzés kifelé menet továbbra is megült bennem, de most már igazán kíváncsi voltam, hogy milyen embereket akar bevenni a buliba a főnök és egyáltalán mi lesz az a buli, ha a legtutibb orvosra is szükségünk lesz.
- Ezek szerint nem árt vigyáznunk a bőrünkre majd….- dünnyögtem az orrom alatt, ahogy kifelé mentünk. – Remélem a többi jelölt is hasonlóan jó abban, amit csinál. – irányítok Nil felé egy reménykedő vigyort.
Már kifelé tartunk, amikor A nagydarab társunk egy rádiót ad át Nil-nek, hogy kapcsolatban maradhasson az irodával és közben feltűnik James is, aki elég jól értesültnek látszik az egyik jelölt Halvor Dyson feltalálási helyét illetően, amit meg is oszt Nil-lel.
- Vigyázz magadra. – nézek barátomra. – És Audrey-re is, vagy fordítva, de lényeg, hogy egyben gyertek vissza. – öklözök barátian a vállába.
- Indulhatunk, persze! – biccentek Miles-nek. – Ne várassuk meg Sasha kisasszonyt.

17:10 Nyomornegyed, Vörös Piac: Sasha Corra

Miles a kocsiból hívja fel Audrey-t, hogy Nil már úton van, meg, hogy mi lesz a dolguk, aztán azt is elmondja, hogy én is vele vagyok. Igazán örömmel tölt el, hogy a lány kedvesen érdeklődik irántam is, ami azt jelenti, hogy nem ástam el magam nála.
- Tudod Audrey, én vagyok a jófiúk mintaképe. – válaszoltam vagányul és rákacsintottam a vigyorgó Miles-re. – Ha végeztünk minden bizonnyal találkozunk majd. – ígértem meg neki, mielőtt befejeztük volna a rövid csevejt.
Elég gyorsan elértük a piacot, de mielőtt még kiszálltam volna, megállított Miles kérdése.
- Őszintén? – pillantottam a férfira. – Meglepődtem a változásokon, de Mr. Everett nem változott semmit és, ahogy ismerem, több vasat tart a tűzben, hogy a felszínen tartsa magát és kedvelt kis csapatát. A fejlődés meg szükséges és gondolom James odáig van érte meg vissza.
Fürkészve néztem végig rajta, amikor még a maszkost is felhozta, mert nem tudtam hová akar kilyukadni. Talán meg akar bizonyosodni róla, hogy még egy csapatban játszunk?
- Nil is ezt gondolja. – bólintottam azért. – És én is úgy gondolom, hogy túl könnyen ment, hiszen azt hallottuk, hogy nem csak a maszk ad nekik hatalmat, hanem ráadásul többen is vannak. De a magam szakállára én nem mennék utánuk, egyrészt számomra nem lenne sok értelme, másrészt„kicsi” vagyok én hozzájuk. – vontam meg a vállam. – De miért érdekes ez? – kérdeztem vissza.
Ezek után és, ha Miles-nek nem volt több mondanivalója kiszálltunk a kocsiból, hogy megkeressük a bérgyilkos banda egykori tagját. Bár ebben nem igazán hittem. Olyat még nem hallottam, hogy valaki kiszállt volna a Seth Son's-ból és még életben is lenne. Talán csak álca ez a mostani munkája, tehát jobb óvatosnak lenni.

Ellenőriztem a saját pisztolyomat a derekamnál, aztán a nagydarab társam után indultam. Nem volt ismeretlen előttem a hely, hiszen itt mindent lehetett adni-venni, ami illegális és tiltott volt a CDS elnyomó világában, még információt is.
- Az lehet, de a „békésebb” itt eléggé megtévesztő. – értettem egyet vele, ahogy végig sétáltunk az asztalok között, melyek mögött keskeny, kacskaringós sikátorok húzódtak, rosszul elsült üzletek vagy egy razzia elkerülése miatti megpattanás okán.
Miles felhívta a figyelmem egy asztalra, ami üresen ásítozott és igen csak feltűnő volt, főleg azért mert még ácsorgott is mögötte egy rosszul kinéző alak.
- Láthatóan nem nagyon aggasztja a nőt a lebukás, vagy túlságosan is magabiztos, ami azt jelenti, hogy figyelnek minket. – közöltem egy idő után, ahogy jöttek, mentek a csomagok és gazdát cseréltek. – Ha aggasztanánk, akkor nem az orrunk előtt csinálnák. – fürkésztem a járókelőket, de nem bíztam benne, hogy valakit is kiszúrok, elég profint és nagy biztosítással dolgozott a csaj, ami szép háttérmunkát jelzett.
Miles nem akarta láthatóan tovább húzni az időt és a tettek mezejére lépett, amikor megszólította a csalit, aki jól színészkedve adta az ártatlant, ami persze a látottak után elég fura volt.
Viszont nem is ijedt meg társam fenyegető fellépésétől.
- Nem hiszem, hogy sokra….. – megyünk vele, akartam folytatni, de ekkor megérkezett egy táska, ami különös és feszülten kapom a tekintetem a most már komolyabban ránk néző „öregre”.
A fülhallgató minden gyanúmat beigazolja, nem, mintha nem lettem volna eddig is biztos benne, hiszen én is hasonlóan biztosítottam volna magam.
Miles-re nézek, hogy mit tesz, de az elég zaklatott ahhoz, hogy gondolkodás nélkül nyissa ki azt.
Nem gondoltam, hogy bomba van benne, hiszen ennél jóval csendesebben is végezhettek volna velünk, ha akarnak, itt nem lett volna újdonság, de mégis megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor csak Miles pisztolya kerül onnan elő.
Hogy ezt máskor jól gondolja meg, majd később beszélem meg vele, mert most lefoglal, hogy az árus tekintetét követve a hátam mögé nézzek. Szavak nélkül is értem a figyelmeztetését, hogy jó lesz, ha meglátogatjuk azt az épületet.
- Azt gondolom ott várnak ránk. – fogom meg Miles karját, hogy megmutassam neki a házat. – És nem hiszem, hogy választásunk lenne.
Biztos vagyok benne, hogy tekintetek tucatjai követnek bennünket – és még jó, ha csak azok, - ahogy belépünk. Valamikor jól kinéző bár lehetett itt, de mára már ezt is magáévá tette az enyészet.
A hangok alapján egy nő közeledik, aztán meg is látjuk. Igazán…..csini! És eléggé kitűnne a kinti társaságból, ha kilépne ebben a szerelésben!
Miles biztosra akar menni, mikor elmondja, hogy kit keresünk, mert én meg mernék rá esküdni, hogy őt keressük. Az biztos, hogy profi a csaj és kék szemei olyan jegesen merednek ránk, hogy kényelmetlenül érzem magam tőle. Minden esetre szívesen megkérdezném tőle, miben utazik és mit keres valaki ilyen …..adottságokkal a Nyomornegyedben, de ismerem a játékszabályokat.
- Mi egy bizonyos magánnyomozó iroda megbízásából keresünk embereket, akik profik a maguk szakmájában és nem ijednek meg egy kis csetepatétól sem. Azt hallottuk talán maga megfelelő lenne. Azt már látom, hogy a szervezéshez igen csak ért, esetleg lenne még más is? – nézek rá kíváncsian, mit szól az egyenes beszédhez.
Talán már voltak valamiféle infó, mert a kis „játéka” kint, és figyelmes tekintete azt sugallta, mintha várt volna minket.

Posted by: Nil Dryden May 11 2016, 12:50 AM
- Igyekszem nem megöletni magam, bár az a néhány hónap oda kint koránt sem egy álom. Bár gondolom ez a fizimiskámon is látszik - mondom egy kissé szarkasztikus mosollyal. Jól tudom hogy nem nézek ki a legpofásabban, de majdnem hogy oda kintről érkeztem.
- Ami a maszkost illeti nem hiszem, én inkább mástól tartok - Felelem tömören denem mondom el a gondolataimat, elvégre épp itt van James is, aki kicsit vissza hoz a jelenbe.
James szavaira nem igazán tudok mit mondani, talán nem is kell így csak mély csendbe burkolózva bólogatok a szavaira, miközben előkukázok egy cigit amit aztán a számba helyezek. Nemsokára már Mr Everett irodájában találjuk magunkat, ahol rövid köszöntő után hamar a tárgyra térünk. Az italnál Jim szavaira csak egy félmosollyal csóválom meg a fejemet. Ez a kölyök tényleg nem bízik senkiben, talán nem is baj. A bizalom mostanság tényleg drága. Az viszont cseppet sem tetszik hogy a maszkos ügyet csak így félre tesszük. Lehet paranoiásnak tűnök talán tényleg az agyamra ment a nyomozás kicsit, de ha fele igaz annak amit Angus mond, akkor nem tudjuk még mekkora szarvihar jöhet.
- Gondolom a munkáltatóinkról se lehet túl sok infónk csak annyi hogy dúsgazdagok... Ami a maszkot illeti pedig nem hinném hogy ha akarta volna nem akarta volna megszerezni - Felelem, kissé komor hangon. Igen érezheti hogy emiatt kicsit pipa vagyok, egy ember meghalt az akció miatt és Audrey-t is kis híján elvesztettük most pedig azt akarják hogy csak úgy zárjuk le.
- Gondolkozzon el rajta főnök. Eddig egy ilyen szarházi sétafikált a városban, mi lesz ha egy tucat ilyen tűnik fel? Erre pedig megvan az esély - Hajolok kissé rá az asztalra, miközben lehúzom a maradék italomat. Igen lehet kicsit kellemetlen téma de ennyi kibeszéltem magam, nem hiszem hogy túl sokra megyek vele de meg kellett tenni. Na meg folytatni se tudnám elvégre Miles is megérkezik. Az üdvözlés után azonban ideje rátérni a dolgokra, amik semmivel nem tűnnek egyszerűbbnek. Csapat verbuválás ráadásul eléggé kéthírű fazonokkal. Nem szólok a főnök ellen, inkább kiválasztom a társam és a célszemélyt, azonban Mr Everett válaszára csak védekezően feltartom a kezemet.
- Jól van főnök értve... Ha a maga pajtija akkor a maga pajtija - Felelem, majd Miles fele fordulva bólintok a szavakra majd átveszem a rádiót.
- Köszi.. Aztán óvatosan csak.- Biccentek a nagydarab férfi felé majd Jim felé is bólintok
- Igyekszünk, de ez rátok is érvényes. Nem akarok megint egy hadsereggel menni mert megrohamoztok egy bázist - Vigyorodom el, de amint elindulok kifele ez a vigyor el is tűnik az arcomról James szavaira még vissza fordulok majd közelebb lépve hozzá halkabbra véve a szót folytatom.
- Rendben, de ha tényleg segíteni szeretnél megtehetnél egy szívességet. Egy privát szívességet....Van egy hely valahol a kaliforniai félsziget déli részén a neve La Paz, Mexikó. Gyűjts össze róla annyi infót amennyit tudsz. Leköteleznél vele... Ja és ha lehet ez maradjon köztünk -Fordulok meg még intve neki és a többieknek majd útra kelek. Lehet kicsit nagyobb gázzal megyek de szerencsére egyetlen zsaru nem meszelt le így nemsokára találkozom is a megbeszélt helyen Audreyval. A nyakba ugrás természetesen meglep majdnem annyira hogy feldűlünk a motorral együtt de szerencsére még időben megtartom a lendületemet. Egy pár pillanatig elnézem az arcát, majd elmosolyodok.
- Téged is....Ami Jimmy-t illeti azt hiszem kettőnk közül Ő jobban fest mint én, ha csak nem csinálnak valami őrültséget akkor találkozol vele a központban ha itt végeztünk - Felelem, majd a következő szavakra csak felnevetek, ezen a napon először úgy tiszta szívből .
-Hát még szép hogy téged. Elvégre a korházi találkánk nem volt éppen fényes, én pedig akkor láttalak utoljára.. De ha ennek az egésznek vége talán össze futhatnánk egy italra... mondjuk úgy civilben - Köszörülöm meg a torkomat. Na igen tényleg szerettem volna tudni mi volt vele, még ha nem is ismertem olyan régen.
- Ami azt illeti nem hiszem hogy csak az én döntésem. Társak vagyunk szóval ha valakivel bővíteni fogunk azt együtt tesszük meg ketten. - Felelem, elvégre nem én vagyok a főnök, legalábbis nem szeretnék főnökösködni. A lebujba beérve szinte meg sem lepődök. Eléggé lepukkantnak tűnik, ehhez méltó társasággal, de szerencsére már jártam hasonló helyen, így hozzászoktam. Hagyom hogy Audrey intézkedjen, és a pultosnak hála nemsokára meg is tudjuk ki lesz csipet csapatunk legújabb tagja, már ha megszavazzuk.
- Azt hiszem egyet kell értsek veled....- Bólogatok magabiztosan, talán mindjárt kapunk némi kis ízelítőt is a fickóból. Miközben figyelem a műsort a csapos fele is van időm inteni.
- Két Whiskey-t a jobbik fajtából - Mondom de a pultos fele se nézek , a figyelmemet jobban leköti a kis harc ami eléggé hamar véget ér, bár tény abból amit láttam érzek potenciált a férfiban.
-Heh szerintem Miles kedvelné elvégre elég tökös a fickó... Öhm szó szerint az...... Mi a picsa... - Kezdenék bele, mikor elkezdi a kis magán attrakcióját, de szerencsére Audrey elég hamar megszakítja az előadást, így a megtermett debella nemsokára velünk kezd el kommunikálni. Ösztönösen lépek Audrey elé, mert hát ki tudja, mennyire van még ebbe a fickóba harci kedv, legalább az én arccsontjaimat törje be előbb ha valami szarul sül el. Azért nem ment el a maradék eszem, már a bárba belépve meglazítottam a pisztolytáskámban lévő fegyvert ha esetleg szükség lesz rá.
- Nos Mr Dyson mi pontosan olyan adottságokkal megáldott embereket keresünk mint ön- Veszem fel a plé pofát, bár meg kell hagyni ebbe a helyzetbe azért egy kis adrenalin tódul az ember fejébe, elvégre ki tudja mi lesz a fickó következő lépése. Na jó ideje komolyabbra venni a figurát.
- Nos, információink szerint szolgált a seregben, ráadásul kitűntetést is kapott, azonban a csúnya bürokrácia lapátra tette. Mit gondol a mostani fizetésének a többszörösét tudnánk kínálni és még azt is csinálhatná amit láthatóan nagyon szeret? - Csontokat széttörni, fejeket behorpasztani, majd meggyalázni őket... igen végülis lehet szükség lesz egy őrültre ha elszabadul a pokol már pedig el fog, emlékezzünk csak vissza az első esetünkre.
- Egyébként az örökfény fejvadász irodától vagyunk - Bököm még hozzá csak úgy mellékesen de azért elég gyakran pislantok Audreyra remélve hogy valamit hozzá szól ő is a dologhoz.

Posted by: Stefan Lynch May 13 2016, 05:52 AM
Jimmy & Nil:

Mr. Everett egy jókorát horkant Nil szavain, majd könnyed fejcsóválásba kezd.
-A volt munkáltatóinkról! - emeli fel az ujját. - Mellesleg néhányukat ismerem. Ketten politikusok, az egyikük egy CDS-es ügyvezető, persze a CDS tudta nélkül, ketten pedig New Town ismert milliomos palántái. A többiek nevét nem tudom, úgy tíz, talán tizenöt ember finanszírozta a munkánkat. Mind magánszemélyként...
Nil tovább tetézi a dolgot, de a főnök már nem rágódik a múlton.
-Egy tucat? - vág értetlenkedő grimaszt a főnök. - Én elhiszem, hogy a búrafejű nem egyedül dolgozott. Tényleg. Azt viszont, hogy egy rakás sisakos hülye rohangáljon Elysiumban? Ha olyan intelligensek, mint azt feltételezem, ez nem fog megtörténni. Arról nem is beszélve, hogy mi egy fejvadász iroda vagyunk. Pénzért vállalunk megbízásokat, közben azokkal a faszkalap rendőrökkel pacsizva, hogy ne legyen gond, ha néha átlépjük a határt. Azt viszont kijelenthetem, hogy nem vagyunk non-profit szuperhősök...
Jimmy kifelé menet, még elmormog egy mondatot, amire Everett ismét felkapja a fejét.
-Az sosem árt! - emeli a kezét a magasba. - Nem hullajelölteket fizetek!

Everett irodáját elhagyva, a csapat még egy pillanatra megtorpan. Mindenki sok szerencsét kíván a két részre osztott akcióhoz, amit Nil fűszerez meg egy kis nosztalgiázással.
-Ne aggódj! - legyint kacarászva Miles. - Ha így is döntenénk, te ismét megmentenél minket valami csicsás osztaggal az oldaladon.


Nil:
Mielőtt elindulna, Nil egy meglehetősen bizalmas ügyben kéri kollégája segítségét. Szemmel láthatóan, James először meglepődik a kérés hallatán, de egy pillanattal később, már teljesen át is veszi a kontrollt.
-Ez érdekes... - hunyorít a szemüvege mögül töprengve a technikus. - Tudtommal a félsziget egy jó része a lakhatatlan zónába esik, mivel ugye a sugárzási szint magasabb az átlagosnál... Mellesleg tudod mit jelent a "La paz" kifejezés spanyolul? Békét. Ironikus, mi? Egy radiaktív temetőben, érted. Na ez lényegtelen, természetesen utánanézek a dolognak.

17:02 - River Road; Kantina:
Nil még Audreyval is összefut a bár előtt, aki kitörő lelkesedéssel fogadja az ifjút.
-Ne tettesd itt nekem, hogy önbizalomhiányos vagy. - boxolja finoman vállba, kislányos kacaj kíséretében. - Ezt remélem is.
Audrey tátott szájjal pillant Nilre, mikor az felajánl egy italt valahol máshol, valamikor egy másik időpontban...civilben. Audrey zavarba ejtően közel lép az ifjúhoz, finoman belemarkol a felsőjébe és a következőket súgja a fülébe:
-A szavadon foglak...
Ezt követően szó esik az új csapatról és a toborzásról, amivel kapcsolatban Nil inkább úgy érzi, hogy ha már ketten vannak itt, kettőjüknek kellene meghozni a döntést az új taggal kapcsolatban.
-Nem szeretem a rivaldafényt. - mosolyog a lány. - Persze, ha ezt szeretnéd.

A bárba belépve, szinte semmi szokatlan nem tárul a szemük elé. Mindenhol ugyanolyan meggyötört arcok fogadják őket, mint River Road bármely más ivójában. Audrey gyorsan rá is kérdez, hogy mégis merre találják Halvort, mire a kocsmáros egy gyors körbetekintést követően rá is mutat a pasasra.
Közben Nil és Audrey "szerencséjére" a lebujban elszabadulnak az indulatok, így a jelöltjüket egy rövid akció erejéig is szemügyre vehetik. Nil alkalmasnak is látja a pillanatot egy kis iszogatásra, így oda is szól a csaposnak.
-Jobbik fajtából? - értetlenkedik a pultos, majd önt kettőt az egyetlen fajtából, amivel rendelkezik. - Két whisky.
A dulakodás, igencsak hamar véget ér, méghozzá Halvor győzelmével, amit meglehetősen "egyéni" módon ünnepel. A fenemód ünneplést Audrey szakítja félbe, talán egy kissé túl korán is.
-Adottságokkal? - lepődik meg Halvor. - Nem tudom kitől hallottátok srácok, de csak egyszer pornóztam és férfit amúgy sem vállalok.
Szerencsére Nil folytatja a szöveget, amire már az ex-katona is felkapja a fejét.
Egy pillanatig csak némán járkál fel-alá a lebujban, erős töprengést imitálva.
-Örök Fény. Örök Fény. Örök Fény.... - töpreng Halvor. - Ismerős ez a név. Nálatok van az a furcsa, bunkó robot?
-A Kopó? - lepődik meg Audrey, közben Nilre pillantva.
-Áhá! - nevet fel a férfi. - Tehát nálatok van. Jó tudni...jó tudni. Aztán ott van ez a dilemma is, ugye? Tehát azt csinálhatom, amit szeretek és közben még fizetnek is érte? Kell ezen egyáltalán gondolkodni srácok?
A kocsma minden egyes lepukkant pofája, a csaposon keresztül, egészen a földrön fetrengő, meggyalázott férfiig egyöntetűen kiáltja: NEM!
-Ha kellek, részemről benne vagyok. - gyújt rá végül.
-Ennek most örülünk, ugye? - súgja Nilnek gúnyolódva Audrey.


Jimmy:
Útközben Miles még értesíti Audreyt a helyzetről, miután Jimbónak is lehetősége van pár szót ejteni a leányzóval.
-Akkor nem változtál. - vihorászik Audrey. - Remélem is. Jó lenne már egyszer egyben látni a csapatot.
Miután megérkeznek, a hústorony még kikéri Jimmy véleményét az iroda helyzetét illetően.
-Ez így igaz. - bólogat. - Persze a leépítés kicsit rontott az összképen, de a nagyjának Mr. Everett új munkahelyet talált valahol másutt.
Miles tovább hallgatja a kölyköt, majd a végén egy nagy sóhaj kíséretében tér rá a lényegre.
-Már két hónapja ketrecbe zártuk azt az őrültet, majd átadtuk a ketrecének kulcsát, néhány neves politikusnak és újgazdagnak. - csóválja a fejét a behemót. - Vallatták, kísérleteket végeztek a felszerelésén és magán a pasason is, majd egy nap teljesen kizártak minket a dologból. James és Everett maradt a kapcsolattartó, míg nem Jamest is kizárták az ügyből. Most csak Everett tudja, hogy mégis mi a franc folyik ott, de őt meg köti a titoktartás. Remélem az egész csak a sajtó miatt van, mert ha nem... Van egy olyan érzésem, hogy ebből akár még nagy bajok is lehetnek.

Miles és Jimmy megérkeznek a piacra, ahol rövid keresgélés után, végül egy meglehetősen furcsa látványosságba botlanak.
-Figyelnek? - néz Jimbóra zavarodottan Miles. - Most az egyszer remélem nincs igazad.
A behemót a rövid csevejt követően, már oda is lép a bódé mögött álló öreghez, majd próbálja kifaggatni.
Jimmy próbálja észhez téríteni Milest, de az hajthatatlan. Egészen addig, míg nem egy újabb táska érkezik a bódéhoz, mely ezúttal nekik lett címezve. Miles zavartan nyitja fel a táskát és találja meg benne a saját pisztolyát, miközben Jimmy rájön a trükkre.
-Állj készen, Jimmy. - biccent felé Miles, miközben bevonulnak az épületbe.

Odabent a lepukkant bárban, csupán a kongó üresség fogadja Jimmyéket, valószínűleg már rég óta elhagyatottan áll az épület. Hátulról egy meglehetősen csinos nő lép ki eléjük, aki szinte rögvest érdeklődik az ittlétük oka felől.
Miles gyorsan meg is válaszolja a kérdést, amire a lehető legegyértelműbb választ is kapja. Ő Sasha Corra.
-Ez a kérdés azt a szándékot feltételezi, mintha nekem célom lenne az, hogy önökkel dolgozzam. - mosolyodik el a nő. - Magánnyomozó iroda? Melyik is egész pontosan?
-Névlegesen fejvadászok vagyunk, de foglalkozunk nyomozói munkákkal is. - feleli Miles. - Amúgy az Örök Fénytől vagyunk.
A nő egy pillanatig csak töpreng, majd folytatja.
-Everett?
-Honnan... - lepődik meg Miles.
-Tehát Everett. - bólint Sasha. - Mókás lehet vele dolgozni, de nem hiszem, hogy én vagyok az emberük.
Miles a kölyökre pillant, hogy van-e esetleg valami hozzáfűznivalója a dologhoz, majd egy névjegykártyát nyújt át Sashának.
-Ha esetleg meggondolná magát... - nyújtja át a kártyát.
-Tudják mit... - veszi el a kártyát, majd valami kódot írva a hátulja, visszanyújtja azt Milesnak. - Ha egyszer az iroda tényleg annyira kétségbeesett döntést kíván hozni, hogy már a magamfajtát próbálják beszervezni, akkor itt az ajánlatom. Beszállok, ha megszerzik ezt nekem. Cserébe a fizetéstől is eltekintek.
-Mi ez? - nézi értetlenül a kártyát a behemót, majd odanyújtja Jimmynek is.
A névjegykártya hátoldalán a következő szerepel: CXS-010
-Nyomozó iroda, ha jól hallottam, ugye? - néz rá viccelődve Jimmyre a nő. - Hívjanak, ha kellenék és megoldották a kérésem.

A nő kisétál az épületből, majd egy percen belül nyoma vész a forgatagban. Miles a fejét vakarva böki oldalba Jimmyt.
-Rendkívül ravasz. - csóválja a fejét az óriás. - Szerinted illene a csapatba?


Jimmy & Nil - 18:04 Örök Fény Fejvadász Iroda:

Nil sikeresen becsábította Halvort a csapatba, már csak a végső döntésen múlik, hogy állományba is veszik-e a pasast. Halvor megemlítette, hogy a mai napját még mindenképp ledolgozza a lebujban, ha
pedig így is megfelel, akkor holnaptól elérhető a csapat számára. Jimmy is sikert ért el Sasha Corránál, már ha megér neki annyit a nő, hogy tegyen érte egy szívességet. Mindenesetre mindketten sikeresen vették az akadályokat, most már csak rajtuk múlik, hogy miként állnak hozzá a lehetséges jövevényekhez.

Jimmy és Miles csupán néhány perccel előbb ér vissza, mint Nil és Audrey, így még a bejárat előtt összefutnak.
-Na, hogy sikerült? - pattan ki a transzferből Miles.
-Mondhatni...egész érdekesen. - villant kacér mosolyt Nilre a lány. - Már csak Nilen múlik, persze azt meg kell hagyni színes egy egyéniség...
-Értem. - bólint a behemót. - Ez azt hiszem nálunk is elmondható. Nem igaz, Jim?
Audrey egy gyors öleléssel fogadja Jimmyt, amint megpillantja.
-Nillel, már volt szerencsém találkozni, de téged is jó újra itt látni. - vigyorog Audrey.
-Na! - tapsol egyet Miles, miután hagyta Jimmyt is válaszolni. - Most, hogy így összemelegedtünk, ideje lenne a főnöknek is összegezni a dolgokat.

Felérve a szintre, az Alfa fogadja őket, Jamesszel az oldalán.
-Az utolsót nem kaphatnám én? - mutat magára a Kopó.
-Ugye felfogtad, hogy toborzunk? - nevet fel a technikus. - A csapatnak élő emberekre van szüksége, nem pedig feltrancsírozott hullákra.
Eközben a csapat többi része is odaér, mire a Kopó is visszafogja magát a teremtőjével szemben.
-Stan és Pan! - mutat Nilre és Jimmyre. - Látom még mindig...éltek. Elismerésem.
-Mi az a Stan és Pan? - érdeklődik Audrey.
-Hagyjuk... - inti le James. - Az adatbázisának bővítése során véletlenül hozzáfért néhány kora 20. századbéli dologhoz.
-Sam Cooke egy csoda. - vág közbe a robot. - Biztos, hogy nem volt gép?
-Biztos. - csitítja le James. - Gondolom megvolt a körutatok, most pedig Mr. Everetthez igyekeztek.
-Én passzolom. - indul el a pihenőszobák felé Audrey. - Mára ez épp elég volt. Puszi drágáim, örülök, hogy újra köztünk vagytok!
-Én megyek, ha nem gond. - biccent James felé Miles.
-Persze, hogy nem. - mosolyog a technikus. - Elkísérlek titeket.
-Tehát ezért féltek egy gép lázadástól. - zárja össze a kezeit a Kopó. - Hisz tálcán kínálnátok fel magatokat a szolgasorra.
-Viszont vágyódunk. - mutat a Kopóra James. - Én például most rendkívül erős késztetést érzek rá, hogy töröljem a memóriádat.
-Éljenek az emberek! - imitál ujjongást a gép.


Mr. Everett ezúttal egy átizzadt trikóban fogadja a csapatot, közben a távirányítóért nyúlva, hogy bekapcsolja a légkondit.
-Hát itt vagytok! - tárja szét a karjait, közben belehuppanva a székébe. - Az orvos azt tanácsolta, hogy sportoljak valamit, így elmentem teniszezni. Fizettem ott valami suhancnak, hogy álljon be ellenfélnek, de az a faszkalap mindig visszaütötte a labdát... Mit gondolnak magukról, ezek a mai fiatalok? Hát azért fizetek, hogy ő jól érezze magát? Az anyja picsáját...
-Főnök, felkerestük a potenciális csapattagokat és... - szól közbe finoman Miles.
-Igaz, igaz. - bólogat görnyedten a köpcös. - Kivel kezdjük? Nil? Nálatok mi a helyzet? Megfelel az ipse?
Miután Nil elmondta a véleményét és oldalt választott azzal kapcsolatban, hogy Halvor Dyson a csapat tagja legyen-e vagy sem, Jimmyék következnek.
-Eddig felemás a dolog. - törölgeti a homlokát Everett. - Miles! Jimmy! Avassatok be!
-Érdekes egy nő ez a Sasha, főnök... - kezdi el Miles.
-Nem azért küldtelek oda titeket, hogy megdugjátok, hanem, hogy szemügyre vegyétek! - csap az asztalra.
-Félreért, főnök. - csóválja a fejét vigyorogva a behemót. - Jimmy, inkább mondd te.
Miután Jimmy is állást foglal Sasha Corrát és az alkuját illetően, Mr. Everett a homlokát ráncolva néz végig a csapaton.
-Tehát így állunk. - sóhajt fel. - A doki mindenképp kell, de rátok bízom, hogy hányadik lesz a sorban.

Mr. Everett néhány aktát húz elő a fiókból, finoman leporolja őket, majd felemeli, hogy a csapat is jól lássa az iratokat.
-Van még pár nevem, akiket érdemes lesz majd megnézni, de egyelőre beérem bármivel. - dobja vissza őket a fiókba. - Van egy új ügyem a számotokra. Három idióta fosztogat a River Roadon. Valamiféle régimódi bankrablóknak képzelik magukat, vagy a fasz se tudja. Nem sok pénz, de jól jön, az egyszer biztos. Jimmy és Nil! Két napig tudom tartani a helyszínt, addig döntsétek el, hogy minek néztek először utána. Ma pedig pihenjetek, James holnap elmondja a részleteket, ha ennek néznétek először utána.

Most Jimmyn és Nilen múlik, hogy mi élvez náluk prioritást. A bankrablók? Megnéznék esetleg Mr. Everett régi cimboráját, aki jelenleg illegális bunyókon vesz részt? Netán Sasha Corra alku ajánlatát kellene elfogadniuk, illetve utána járniuk? A döntés a kezükben van.

Posted by: Jimmy Latoya Jun 12 2016, 02:50 PM
Miután csevegtem pár szót Audrey-el, teljes mértékben egyetértek vele, hogy bizony jó lenne már, ha egyszer a teljes csapat együtt lehetne, mindenféle veszteség nélkül, így biztosítom róla, hogy nálam nyitott fülekre talál a dolog, aztán elköszönök.
Megérkezvén célhelyünkre még a kocsiban Miles-sel is váltok pár szót, mert a nagydarab nyomozó furcsa keresztkérdést tesz fel, amire kis habozás után válaszolok, de érezheti, hogy érdekelne a kérdés mozgatórugója, mert hamarosan magyarázatba kezd, ami már érthetővé teszi a dolgot.
- Nem ez lenne az első, hogy a hatalom kizárja az embereket a dolgokból és aztán valami elég rossz dolgot zúdít a nyakukba. – utalok ezzel pl. a CDS-re, de folytathatnám a sort. – Szóval biztos lehetsz benne, hogy, ha valamit meg is tudnak, megtartják maguknak. – jelentettem ki meggyőződéssel.

Nem tartom Miles-t tapasztalatlannak, azonban az ilyen helyeken azt hiszem nekem nagyobb rutinom van, hogy mennek az üzletek és ezt meg is próbálom nagydarab társam tudomására hozni, azonban ő szkeptikus az ügyben, egészen addig míg meg nem érkezik a bizonyság, mégpedig a saját pisztolya képében, amit egy táskában kézbesítenek neki.
- Születésemtől kezdve készen állok haver. – vonom meg a vállam, bár közben tudom, hogy valószínűleg esélyünk sem lenne, ha az aki a szálakat mozgatja most, rossz véleménnyel lenne rólunk és azt akarná, hogy a távozás mezejére lépjünk. – De mivel nem a pisztolyodból származó golyóval a fejünkben heverünk a placcon, szerintem jó eséllyel lehetőséget kaptunk, hogy előadjuk jövetelünk célját. – jegyzem meg mielőtt még belépnénk a volt bárhelyiségbe.

Ennek ellenére persze nem adnám olcsón a bőröm, ha arra kerülne sor, ezért minden izmom ugrásra, futásra kész, még akkor is, amikor megjelenik a hölgyemény, aki férfiszemmel nézve igen csak jó bőr és biztos vagyok benne, hogy Mr. Everett sem szórakozásból vette fel a listájára. A dolgát is legalább ennyire jól érti, valószínűleg pont ezt volt hivatva demonstrálni ez a kis közjáték részünkre.
Hamar egyértelművé válik, hogy őt keressük és nem kerülgetve a forró kását az is, hogy miért jöttünk, ami persze azonnal jogos kérdést szül Sasha részéről.
- Ez csak egy ajánlat, amit a főnökünk bizonyára nagyon vonzóvá tud varázsolni a maga részére. – jegyzem meg, miközben Miles megválaszolja a megbízó cég kilétét.
Meg kell mondanom meglepődöm egy pillanatra, hogy hamar képbe kerül és még a főnök nevét is tudja. Talán volt már egymással dolguk, amit Everett aktája is bizonyíthat.
- Hát tudnánk mit mesélni. – vigyorodom el, amikor magam elé idézem a harckocsival villogó emberke látványát. – De nem csak mókás, hanem kifizetődő is. – teszem hozzá és értheti, hogy itt nem csak anyagiakra gondolok.
Azonban erőszakkal nem sorozhatjuk csapatunkba Sasha-t, ezért társam máris egy névjegykártyát nyújt át, hogy ha mégis……..
Azonban a nő tartogat még meglepetéseket, amikor felír valamit a kis papír hátuljára és amivel függőben hagyja az ügyet.
~ Vajon mi lehet az? Ha egy ilyen kaliberű „vállalkozó” még pénzt sem kér érte, akkor valami nagy durranás lehet. ~ de persze ezt egyelőre megtartom magamnak, de kíváncsi vagyok, mit takar a kód.
- Hogy mi, a gondolom hamar kiderül, de félek a hölgy kérése nem lesz egyszerű. – mondom Miles-nek, ahogy a nő ringó fenekét nézve megvárom míg eltűnik. – Okos bige, csak kérdés Audrey-el, hogy jönne ki, tudod a két dudás eset……. – sóhajtok. – De nem lenne ellenemre.

Jimmy & Nil - 18:04 Örök Fény Fejvadász Iroda:

Úgy látszik Nil-ék is átvészelték a toborzást, mert épen és fitten érkeznek az Iroda elé, szinte egyszerre velünk.
- Érdekes és formás. – somolygok a bajuszom alatt. – A bemutatkozás jól sikerült, de vannak igényei a hölgynek.
Örülök, hogy a lányt ilyen vidámnak és főleg egészségesnek látom és nem habozok visszaölelni, úgy rendesen.
- Szintúgy! Remekül nézel ki! – mosolygok rá őszinte örömmel.
Miles azonban hamar átveszi az ünneprontó szerepét és beterel minket, hogy jelenthessünk Mr. Everett-nek, mit is sikerült intéznünk.

Kopó is kirobbanó formában van, legalábbis, ami a humorát illeti. Szerintem James direkt programozta ilyenre, hogy feldobja vele unalmas napjait.
- Én nem tudom kik azok, de a hangsúlyból ítélve, nem dicséretnek vettem. – morogtam, de hát nem fogok bajuszt akasztani egy fémbe öntött terminátorral, még ha viccelődni is támad kedve időnként a káromra.
Vigyorom azonban visszatér, miután intettem Audrey-nek, ahogy James is kezdi elveszíteni a türelmét a magabiztos robot szövege hallatán.
- Éljenek is! Mert mire is mennél James szakértelme és alkatrészei nélkül Kopó? – húztam egy kicsit a gép agyát.
Ha neki lehet, akkor nekem is!

A Főnök most sem hazudtolta meg önmagát, amikor kifejtett nézeteit a mai fiatalságról, a maga stílusában.
- Ja tényleg, mit is gondolt magáról, nem is értem….. – roskadtam bele az asztal előtti egyik székbe.
De szerencsére Miles máris tereli a témát a kiadott feladatok felé.
Először Nil embere kerül rivaldafénybe, hogy megtudhassuk mire mentek vele és, hogy vajon érdemesnek találtatott-e, hogy gyarapítsa jól összeszokott kis csapatunkat, aztán a mi ügyünkre is sor kerül.
- Nem azért? Pedig tisztára az volt az érzésünk, miért nem mondta előbb, főnők! – csaptam a térdemre, elképedt arcot vágva, remélve, hogy kicsit meghökkentem a férfit.
Azonban Miles nem akar belebonyolódni és azonnal átpasszolja nekem a labdát, így kissé visszavéve magamból, némileg komolyabbra véve, mondom el mire mentünk a nővel és a véleményem is.
- Ha kiderül mit kér, csak akkor lehet mérlegre tenni, hogy jól járnánk-e Sasha alkujával vagy hagyjuk a fenébe. Biztos, hogy kiváló szervező és érti a csíziót, de lehet nem éri meg a fáradtságot. Én szívesen látnám a csapatba, de jó logisztikust talán nem olyan nehéz másikat találni. – fejtettem ki, hiszen ezen kívül többet egyelőre nem sikerül a nőről megtudni. – És úgy láttuk ismeri magát, főnök. – tettem még hozzá.
Úgy gondoltam mindenképpen megér egy utánanézést Sasha ajánlata, ami tagadhatatlanul a kíváncsiságomat is felkeltette, hogy mi lehet olyan ennek a nőnek, amiért még egy jó fizetést is elszalasztana. Na meg megismerni sem lett volna rossz közelebbről, ha szívességet tesz neki az ember.
Így aztán meghallgatva Mr. Everett újabb ajánlatát, megvontam a vállam.
- Jó lenn mielőbb tisztázni a csapat felállás, ezért én Sasha ajánlatát venném előre. De ehhez tudni kéne mi az a CXS-010? Van ötletetek? Főnök?

Posted by: Nil Dryden Jun 30 2016, 02:26 PM
- Még nem rohangál... És igen, egy pillanatig sem szabad lebecsülni őket, nézze meg egy személy mekkora rumlit csinált az egész rohadt városban - Lehet kissé lázadónak tűnök de igazából az is vagyok , nincs mit szépíteni. Everett hívott, én pedig csak elmondom a véleményem. A beszélgetésnek azonban hamar vége, mert megbízatást kaptunk amit jó lenne minél előbb elkezdeni, a témát pedig napoljuk, legalábbis egyenlőre, hiszen kifele menet James felé már érkezik is az első privát kérésem. A szavaira csak biccentek, de a mosolyra egy pillanatig nekem is savanyú mosoly fut az arcomra.
- Béke... - ismétlem a szavait. - Mindegy jobb ha utána nézünk pár Drónnal, vagy bármilyen módon ahol infót lehet szerezni. Van egy olyan érzésem hogy az a nukleáris temető csak a "felszínen" az...- Mondom még mindig komor arccal, majd nemsokára el is indulok a dolgomra.

17:02 - River Road; Kantina:

- Pedig valóban az vagyok. Leszámítva az irodánál végzett munkámat, eddig utánam nyomoztak nem pedig én nyomoztam mások után. - Felelem nevetve, és ha már itt vagyok meg is invitálom a kisasszonyt egy italra, lehetőleg lazább környezetben. Ahogy látom már teljesen felépült és valahogy első pillanattól szimpatikus volt
-Foghatsz is - FElelem nevetve, majd a tettek mezejére lépve elindulunk a kantin felé. Már útközben megjegyzem hogy közösen szeretnék dönteni vele a tagról elvégre ez egy közös akció lenne.
- Ezt szeretném mert én se szeretem a rivaldafényt - Felelem most már csak halványan mosolyogva miközben már meg is érkeztünk a helyszínre. Nem kell sokat keresgélni hamarosan megtaláljuk az emberünket aki elsőre is elég kétes szájízt hagy bennem a viselkedésével. Bizony alaposan meg kell gondolni hogy akarjuk e ezt a tagot. A pultos kérdésére csak egyszerű intés kíséretében vágok vissza.
- Jól van értem, akkor adj abból a kerítésszaggató betyárcsergetőből kettőt - Sóhajtok fel, majd ha megkapjuk az italt én finoman kóstolgatav figyelem Halvor előadását, mely kissé talán hamarabb is félbe szakad szerencsére. Amúgy is kezdett már eléggé durvának tűnni, de egy biztos. A fickó jó lenne az első vonalba. Nemsokára beszédbe is elegyedünk vele.
- Kac-kac... nem is olyan rossz egy exkatonától, de hallottam már jobbat is - ütöm vissza a lepattanót, majd a tárgyra térve el is mondom kik vagyunk. Nem akarom sokáig húzni a dolgot, de amikor kopót említi nekem is kicsit felszalad a szemöldököm. Tekintetem találkozik Audrey-éval de nem mondok semmit csupán csak megrántom a vállamat. A kopó katonai gép volt, lehet régebbi az ismeretségük. A monológ végén s láthatóan a lebúj nagy örömére mégis eleget tesz a kérésre, Audrey gúnyolódására viszont csak vállba boxolom a lányt finoman.
- Hé ne kend rám... te se ellenkeztél.... - Mondom miközben lehúzom a poharam maradék tartalmát.
- Akkor találkozzunk bent az irodában... Van egy olyan érzésem hogy nincs szükséged útba igazításra - Mondom komoly hangon Halvor felé.


18:04 Örök Fény Fejvadász Iroda:

Második csapatként érkezünk vissza az irodába, én pedig még mindig azon gondolkozok jó ötlet volt e a debella befogadása. A jövő majd elmondja az eredményt, de remélem nem döntöttünk rosszul. Miles szavaira enyhe grimaszt vágok, amit Audrey szavai csak még jobban megerősítenek
- Igaz ami igaz van egy stílusa az ürgének, de benne van. Ha annyira kemény az ügy hogy új embereket kell toborozni meglehet egy pszichopata is jól jön a csapatba- Rántom meg végül a vállamat.
- Na és ti? Szerencsével jártatok. - Kérdezek vissza , elvégre ő nekik is volt egy emberük és kétlem hogy ne lenne mit mesélniük róla. Úgy tűnik hogy azért ők is elég kalandos úton vannak túl, azonban nem ártana mindezt a főnök elé is tárni. Fent hamarosan belebotlunk Jamesbe és kopóba is akik rendkívüli eszmecserét folytathatnak.
- Kopó még el se kezdtük a bevetést... különben is mi ez a Stan és Panozást? Mindjárt szólok Jamesnek hogy csökkentse a humorfaktorodat- Horkanok fel, Audrey kérdésére pedig csak megrántom a vállamat.
- Egyébként két ipse, egy dagadt és egy sovány akik állandóan valami nagy szarba keveredtek. REmélem abba hasonlítunk rájuk hogy mi is kimászunk majd a sajátunkból - Nézek össze Jimmyvel, mert hát feldobni azért nem akarom a talpam.
- Igen megvolt és dolgunk van Everettel, illetve nekem veled is. Megtudtál valamit? - Remélem nem kell részleteznem Jamesnek hogy mire gondolok, de ha túl hosszú lenne a válasz akkor félre tesszük megbeszélés utánra. A továbbiakba már nem szólok bele, inkább elindulok az irodába
- Cöh... neki valami protekciója van? Múltkor Everett vásárolni vitte most meg nem köteles jelentést tenni? -Kérdezem enyhén nevetve a többieket, Audreyról, de hát ez van nem irigykedem mint mondtam kedvelem a csajt. Everett mit sem változott, továbbra is elég humoros sztorikkal tud előrukkolni, de most valahogy nem tudok nevetni így aztán csak nyugodt arccal nyugtázom ,hogy igen ő még mindig az az öreg, köpcös Everett aki eddig volt.
- Halvor kissé érdekes figura. Meg kell hagyni eléggé kiszámíthatatlannak tűnt, de ha eldurvul a helyzet és kell valaki hogy össze törjön néhány koponyát , akkor azt hiszem számolni kell vele. Egyedül attól tartok hogy a csapatra mekkora veszéllyel lehet - Rántom meg a vállamat, de nem akarok egyedül dönteni. Ahogy hallom Miles és Jim a szebbik nem képviselőjénél tett látogatásukról is van mit mondani.
- Ismeri a főnököt? Igazi üzletasszony lehet. Kettőt egycsapásra, azért vigyázzunk mibe vágjuk a fejszénket. Egy két ártalmatlan kérés meglehet nagyobb szarba keverhet minket mint amit nyerünk vele - Mondom Jim felé a véleményem, de hát ez nem az én hatásköröm. A főnök azonban már el is kezdi részletezni az akciót, és hogy mi is lenne a dolgunk. Bankrablás? Pff... Ezért kellett új embereket hívni? A tervre viszont megrázom a fejem.
- Amondó vagyok ha a főnök két napig tudja tartani a helyet, jobb lenne minél előbb oda menni. Személy szerint én akár reggel kezdhetnék ott mondjuk kopóval, vagy Audreyval, vagy akár az új csonttörőnkkel. Addig Jimmel valaki körbe nézhetne mit is akar ez a Ms Corra - Igazából nekem mindegy, de amondó vagyok ha el akarunk indulni ezen az ügyön jó lenne minél hamarabb elkezdeni. A nyomok kihűlhetnek.

Posted by: Stefan Lynch Jul 4 2016, 05:23 AM
Nil:
-Ettől függetlenül, nem áll módomban legendák és pletykák után nyomozgatni. - bök az asztalra Everett. - Mi egyelőre pénzből élünk. Ha egyszer ismét felbukkanna egy olyan búra fejű faszkalap, majd annak rendje és módja szerint dolgozunk. Ne feledjétek, hogy egyet élve sikerült elfognotok, akiket az ex-munkáltatóink a mai napig kezelgetnek.
Lesújtó lehet a főnök reakciója, de szerencsére James teljesen máshogy áll a dolgokhoz.
-A drónok macerásak a nukleáris felhőkben és a radioaktív környezetben. - csóválja a fejét gondolkodva a technikus. - Ellenben egy pár pusztasági zsoldos utánanézhetne a dolognak... Intézkedem és szólok, amint van valami.

17:10 - River Road; Kantina:
-Az idők változnak, drága. Alkalmazkodj. - mosolyog vissza rá Audrey.
Odabent Nil már a kiszolgálásnál rájöhetett, "hogyha egy lepukkant kocsmában jártál már Elysiumban, akkor az összesben jártál". Így sem a kiszolgálás, sem a hely minősége nem okozhatott különösebb meglepetést.
Az egyedüli meglepő talán ebben az egész koszfészekben, az a meglehetősen jól képzett Halvor és annak rövid erő demonstrációja.
-Jobbat? - értetlenkedik Halvor.
A toborzás viszonylag könnyen ment, az viszont már más kérdés, hogy helyesen döntöttek-e. Ezt a kérdést Nil és Audrey is feszegeti.
-Így igaz, nem ellenkeztem. - bólint rá. - Szeretem, ha mindenki kilóg egy kicsit a sorból, már csak arra leszek kíváncsi, hogy ő mennyire fog.
Innentől már csak bólint egyet az ifjú megjegyzésére és már nyoma is veszett a sikátorban. Csupán a motor zúgását hallani, ahogy elvész a távolban.


Jimmy:
Miles figyelmesen hallgatja a fiút, majd egyet bólintva kezd rá ő is.
-Tehát mindketten tudjuk, hogy ez nem jó dolog. - morran fel. - Lehet, hogy most hálátlannak fogok tűnni Mr. Everettel szemben, de szerintem bele kéne ütnünk az orrunkat a dologba... Persze nem most azonnal, de még időben.

17:19 Nyomornegyed, Vörös Piac:
A piacon egy ravasz cselbe botlanak, ami Jimbó szerint egyelőre ártalmatlan.
-Azért a magam részéről még jobban odafigyelek. - feleli a behemót.

Végül betoppannak az ócska épületbe, ahol végre Sashát is megtalálják, aki úgy látszik nem igazán van rászorulva egy új állásra.
-Értem... - bólint a kölyök ajánlatára.
Mikor Everett neve is szóba kerül, Jimmy egy mondattal jó kedvre deríti a nőt.
-Azt elhiszem! - nevet fel. - Ahogy az utóbbit is. Azonban nem a pénz mozgat.
-Hanem ez. - pöcögteti meg az imént visszakapott névjegykártyát Miles.
-Pontosan. - hagyja annyiban a dolgot.
Miután Sasha eltűnik, már Jim is nyíltabban beszél az imént történtekről. Miles hangosan nevet fel, mikor a kölyök a feladat lehetséges nehézségeit emlegeti.
-Mi volt egyszerű eddig? - nyújtózkodik egy helyben Miles. - Ami pedig Audreyt illeti nem az a féltékeny típus. Tudod ő mindig is ilyen ijesztően közvetlen volt mindenkivel.

Jimmy & Nil - 18:39 Örök Fény Fejvadász Iroda:

Az iroda előtt még lezajlik egy rendkívül rövid beszámoló a csapattársak közt, hogy azért mindenki tudja mi is történt a másik oldalon.
-Pszichopata? - kapja fel a fejét Miles. - Ugye ez csak valami vicc és nem szó szerint érted...
-Mondhatni is-is... - viccelődik Audrey. - Nem ám, Miles drága! Csak jobb szó híján, kissé...deviáns. Maradjunk ennyiben.
-Értem. - biccent a fekete óriás. - Magáról Miss Corráról nem tudtunk meg sokat, de a képességeiből kaptunk egy rövid bemutatót. Intelligens, kimért és hát meg kell hagyni van stílusa... A lényeg az, hogy nem áll szándékában minden áron velünk dolgozni, feltételekhez kötné a dolgot.
-Végre egy nő, aki a sarkára mer állni! Hurrá! - kuncog "visszafogottan" Audrey. - Remélem csatlakozik.
-Majd kiderül... - zárja rövidre a dolgot Miles.

Bent az irodában, már James és a Kopó szórakozott csevegése fogadja őket, a Kopó viccelődésével karöltve. Jimmynek úgy tűnik fogalma sincs, hogy miről beszélnek, de mire James kinyitná a száját, Nil már megelőzte.
-Így is lehet mondani. - tárja ki a kezét James. - A 20. század két kultikus poénfaktora. Nem csoda, hogy nem ismered. Mellesleg, ahogy már említettem, az Alfa csak véletlenül jutott hozzá, ezekhez a régi adatokhoz és videókhoz.
-Nekem fingom sincs kik voltak azok, de úgy hiszem már nem is lényeges. - biccent előre Miles.
Nil kérdése váratlanul éri a technikust, főleg, hogy feltehetőleg nem tudja mennyit mondhat el az ifjú csapattársai előtt.
-Megtettem az előkészületeket, most csak várnunk kell. Pár napot biztos. - igazítja meg magán a szemüvegét.
Az elnyúló beszélgetés után, Audrey úgy dönt mára visszavonul és nem tesz jelentést a többiekkel. Ezt Nil sem tűri szó nélkül.
-Te is tudod, hogy ráfért az a bevásárló körút, azok után, amiken átment. - morran rá a behemót. - Légy vele egy kicsit elnéző.
-Nem tud egyedül jelentést tenni? - hajol oda James füléhez az Alfa. - Szegény pára...
-Egyszerűen csak feltett egy... - legyint inkább a Kopóra a technikus. - Minek is próbálnék neked elmagyarázni valamit.
A haladást ismételten a Kopó akadályozza meg, akihez Jimbónak is van néhány szava.
-Ez jogos. - mutat rá Jimre. - 87%-ban vagyok képes megjavítani magam, amennyiben a sérüléseim nem súlyosak, illetve a központi processzorom nem sérült. Emellett amennyiben a szerelés kézi újraindítást igényel, nem tudnám megtenni, ugyanis nem tudom magam ismételten bekapcsolni. James! Te 12%-ban vagy hasznos a számomra.
-Nem 13%-ban? - viccelődik James.
-Nem, az-az 1% mindig a véletlenszerűség törvényét követi.
-Fantasztikus. Na, mi meg induljunk... - mutat előre Miles, miközben lassú léptekkel indul tovább Everett irodája felé. - Te meg Kopó szívd meg a fingom, ha tudod.

Everett hozza a már tőle megszokott formát, majd mikor Miles finoman rávezeti az ittlétük céljára, azonnal bekéri a jelentéseket. Még hozzá Nillel kezdve.
-A csapatra? - inti le Everett. - Lószart. Tehát megfelelt.

Ezután Jimmy és Miles következik. Mikor a kölyök riposztja, ugyanis olyannyira meglepi a főnököt, hogy még a légkondi távirányítóját is elhajítja.
-A picsába Jimmy, most rám hoztad a szívbajt. - dől hátra a székében, majd egy szivart húz elő a fiókból, miközben tovább hallgatja a fiút. - Tehát megfelelne a kisasszony, csak pénz helyett valami másra tart igényt?
-Lényegében igen. - bólogat az óriás.
-Álomnő, hogy nyaljam meg a szarát! - csapja össze a tenyerét, közben a székében is kiegyenesedve a főnök. - Persze nem döntök helyettetek, ahogy eddig sem. Az meg, hogy ismer engem nem meglepő. Egy jó stratégának tisztában kell lennie a nevekkel.

Everett röviden felvázolja az iroda körüli tennivalókat, majd Nilre és Jimmyre bízza, hogy mégis minek néznének először utána.
-CXS...mi a pöcsöm? - gyújtja meg a szivart értetlenkedve a köpcös. - James holnap utánanéz, ha gondolod. Nem kérem, hogy túlhajszoljátok magatokat, mára ennyi elég volt.
Nil is felveti a saját álláspontját, miszerint a csapat ismét szétszóródhatna és egyszerre két dologgal is foglalkozhatnának.
-Remek ötlet! - fúj karikákat a levegőbe. - Akkor Nil te holnap egy rövid eligazítást követően a helyszínre rongyolsz Jamesszel, Halvorral és Milesszal. James, mint technikus megy a helyszínre, talán talál valamit, amit ti nem vennétek észre. Halvort behívatom reggelre és ő is részt vesz az eligazításon. Arról nem is beszélve, hogy legalább most kiderül miként is muzsikál... Miles pedig a sofőrötök lesz. Kissé kolbászfesztivál szaga van így elmondva is, de próbáljatok meg elvonatkoztatni a dologtól.
Miután befejezte a mondókáját Nil és Miles felé, Jimmyhez fordul.
-Te szintén kapni fogsz egy eligazítást, még Nil és a többiek előtt. Neked is James fogja tartani, addigra utánanéz ennek a C...
-CXS-010. - pontosít Miles.
-Annak. - bólint rá. - Veled megy Audrey és a doboz,...akarom mondani a Kopó. Miss Corrát csak azután értesítem, miután kiderült, hogy eleget tudunk tenni a kérésének.
Most, hogy mindenki megkapta a holnapi feladatát, Everett finoman int, hogy mindenki távozhat. Viszont, mielőtt Jimmy is átlépné a küszöböt, ismételten a nevét hallhatja.
-Jimmy, várj még egy percet! - kiált utána a főnök! - Csukd be az ajtót és gyere vissza.
Everett az asztalra könyökölve folytatja.
-Mind tudjuk, hogy miből volt van és lesz a kenyered, mikor nem nálunk dolgozol. - fúj egy újabb adag füstöt a levegőbe. - Nem tudom, hogy mennyit tudsz Milesról, de rendkívül aggódik a búra fejű miatt. Még nem kezdett magánakcióba, de számítok rá. Szeretném, ha lebeszélnéd erről egy ideig, nekem is megvannak a magam tervei, amikbe mindenkit befogok avatni. Nem vagyunk annyira elveszve ezen a téren, mint gondolja. Megteszed ezt nekem?


1.Nap - Felismersz?

Jimmy- 10:00 Örök Fény Fejvadász Iroda:

Jimbót az iroda előterében fogadják a csapattársai, pontosabban Audrey, a Kopó és James. Audrey hozza a tőle megszokott nőies lazaságot, mikor társa épp az egyik asztalon fetrengve bukkan rá.
-Szia, drága! - ül fel az asztalon mosolyogva. - Ahogy hallom, ma én is veled tartok, ha nincs ellenedre.
-Kezdhetjük? - egyenesedik ki az Alfa, közben az egyik oszlopot támasztva.
-Jó reggelt, Jimmy! - nyújt kezet felé James, a hóna alatt egy tucat papírral. - Úgy látom kezdhetünk.
A technikus egy köhintést követően helyet foglal a legközelebb eső íróasztalnál, kissé rendbe szedi a paksamétákat és már bele is kezd az eligazításba.
-Ha jól tudom mindenki tisztában vele, hogy mikor Miles és Jimmy megpróbálták beszervezni Miss Corrát, a hölgy egyfajta üzletet ajánlott. - pillant leginkább Audreyra.
-Miles küldött egy üzit, amiben részletesen leírta, hogy mi is történt velük. - emeli fel a kezét Audrey.
-Remek. - csapja össze a tenyerét a technikus. - Tőled Kopó meg sem kérdem, hisz én magam töltöttem fel rád azt, amit Mr. Everett elmondott.
A masszív fémváz visszafogottan bólogat James szavaira.
-A névjegykártyán a következő sorozatszám szerepel: CXS-010. - pillant ismét a papírjaira James. - Először azt hittem, hogy a River Roadon kell keresni a megfejtést, hisz a legtöbb gyár ott található.
-A kimutatások szerint is ez a leglogikusabb. - teszi hozzá az Alfa.
-Ezt Miss Corra is tudta. - folytatja James. - Ahogy azt is, hogy ezen a sorozatszámon vagy egy tucat dolog fut River Road területén, aminek több, mint a fele építőanyag. Többek közt gerendák, mechanikus liftzárak és hasonlók. Semmi érdekes.
-Na és a másik fele? - vág közbe Audrey.
-Azok meg szórakoztató elektronikai holmik, illetve holo kivetítők és hangosbemondó alkatrészek.
-Zsákutca.
-Egyáltalán nem. - csettint mosolyogva James. - Ez a bizonyos Sasha Corra, feltételezhetően tudta, hogy falakba fogunk ütközni. Kíváncsi volt, hogy tovább kutatunk-e vagy pedig feladjuk.
-Mit akart ezzel elérni? - vakarja a fejét Audrey.
-Szerintem az érdekelte, hogy mennyire fontos ő a csapatnak. Mármint, hogy mennyire is van szükségünk egy jó stratégára.
-Ennek van értelme?
-Van. - tolja feljebb magán a szemüveget James. - Ezzel pontosan ki tudja deríteni, hogy mekkora szarban vagyunk, ahogy azt is érdemes-e vállalni az ügyet...
-De hisz a főnök még minket sem avatott be, hogy miért is kellenek új tagok! - értetlenkedik Audrey.
-Ezt ő sem fogja tudni ebből, de az iroda helyzetét igen. Úgy tűnik Miss Corra tisztában vele, hogy mennyit ér.
-Igen elkanyarodtunk a témától. - vág közbe hirtelen a gép. - Akkor a sorozatszám nem is fontos?
-Dehogynem. - feleli tömören. - Szerinted csak úgy előre kitervelt valamit, ami után küldheti azokat, akik felszeretnék bérelni?
-Próbáltam organikus fejjel gondolkodni és nem hagyatkozni a kimutatásokra. - csóválja a fejét a Kopó. - Azért kellemes csalódás, hogy nem vagytok ennyire kicsapongóak.
-Több helyen is lefuttattam a sorozatszámot, mint egyfajta szöveget. A rendőrségi adatbázisban találtam is egy felvételt az egyik kihallgatásról, amiben az egyik vádlott is szót ejt a CXS-010-ről. - húzza mosolyra a száját büszkén James. - Ahogy egyszerűbb bűnszervezetek is szót ejtenek róla, mint egyfajta "legendáról"...
-Tehát ez a csaj csak valamiféle népmese után kutat? - pattan le az asztalról Audrey.
-Nem. - nevet fel a technikus. - Ugyanis megtaláltam.
-Micsoda? - bámul Jamesre tátott szájjal. - És...mi az?
-Azt nem tudom... - törli meg a homlokát James, majd a székéről felpattanva ismét a hóna alá kapja az iratokat. - Azt viszont tudom, hogy jelenleg a Nyomornegyedben található, azon belül is valamiféle Crawford körzetben. Bizonyára van más neve is, de arról nincs tudomásom.
-Na és kihez kell bekopognunk érte? - dörzsöli visszafogottan a fémtenyereit az Alfa.
-Pontosabban kikhez. - emeli fel a mutatóujját James. - A körzet valami kisstílű bandájához, név szerint az Elkárhozottakhoz.
-Ennél kínosabb nevet még nem hallottam. - csóválja a fejét Audrey.
-Én se. - bólogat a Kopó.
-Akárhogyis...az eligazítást megkaptátok. - indul az iroda hátsó részébe James. - Jó lesz, ha még ma elintézitek, mivel tudtommal holnap aukció tárgya lesz a dolog. Ha pedig bármi gond adódna, rádión felvehetitek a kapcsolatot az irodával. Sok sikert!

Az eligazítást követően, Jimmyék előtt ismét kitárul a fegyverraktár, amin belül a következő fegyvertípusokból válogathatnak:
-Pisztolyok és Nehéz pisztolyok
-Mesterlövész puskák (Igény esetén Laserscope-al ellátott)
-Nehézfegyverek (Pl.: Modern shotgun, lézerpuska)
-Gépfegyverek, illetve könnyű fegyverek

A helyszínre érkezéshez, az épület mellett található suhanó alapú motorokat használhatják.

11:23 - Nyomornegyed; Crawford körzet:

A Crawford körzet talán nem is mondható igazi körzetnek. Poros, úttalan utak ágaznak mindenfelé, melyek felett kisebb épületek és sátrak helyezkednek el. Mondhatni egy porfészek, még a Nyomornegyed mércéjével is.
Ideérkezik meg Jimmy, Audrey és a Kopó, egyenesen a körzet közepébe. A helyiek pontosan azok, amiket az ember első pillantásra gondol róluk. Kisstílű megélhetési bűnözők, agyatlan verőemberek, orgazdák és eszetlen gyilkosok. A közös talán az bennük, hogy veszélyesek. Főleg, ha az ember okot ad rá.
A Kopó pattan le először a suhanójáról, akit Audrey követ. A masina egy pittyegő hangot bocsájt ki magából, közben a fejét tekerve jobbra és balra.
-Szkennelés kész. - fordul Jimmyék felé a Kopó. - Persze ezeknek az "Elkárhozottaknak" nincs bejelentett lakcímük, így hát csak részadatok vannak a birtokomban. Mellesleg tényleg így fogjuk hívni őket?
-Amíg nincs valakinek egy jobb ötlete... - vonja meg a vállát Audrey. - Van róla valami fogalmad, hogy merre induljunk?
-A nyomornegyedből származó organikus társad bizonyára megtalálja, ha kicsit beljebb vezetem magunkat a sűrűjébe. - célozgat a doboz.
-Te innen is származol, drága? - lepődik meg Audrey.

A Kopó egy a hátára csatolt automata shotgunnal halad az élvonalon, mögöttük Audreyval és Jimmel. Egy térre emlékeztető helyen haladnak el, de mindent belep a por, az épületek egyre kisebbé válnak, a sátrak pedig egyre gyakoribbá. Az egyiken bepillantva, még egy pitiáner drogüzletnek is szemtanúi lehetnek.
-Ez annyira helytelen. - rázza meg a fejét az ifjú hölgy.
-Mégis mi?
-Hát az, hogy ezt hagynunk kell.
-Örömmel kitakarítanám őket, de pár hangya eltiprásától, még megmarad a hangyaboly. - halad tovább az Alfa.

Hamarosan meg is érkeznek egy lepukkant raktárépülethez, amiről már messziről lerí, hogy az Elkárhozottak tulajdona. A raktár maga ócskának és rozogának tűnik, melyet feltehetőleg a helyiek tákolhattak össze valamikor. Mindenesetre nem túl bizalomgerjesztő. A helység, mint raktár sem valami kiemelkedő, az egész építmény, körülbelül az Örök Fény iroda duplájának felel meg.

Ha Jimmyék ügyesek, könnyedén felmérhetik a terepet. A raktárt csak egy ócska fakerítéssel vették körbe, melyen belül, úgy 30 ember lehet. Az épületnek egy fő és egy hátsó bejárata is van, melyből a hátsót leginkább a különféle lopott holmik kipakolására használják.
A főbejáratnál 7 fegyveres ember cirkál, a hátsónál pedig úgy tíz, de őket igencsak leköti a ki-be érkező holmik áradata. A raktár belsejét kívülről meglehetősen nehéz feltérképezni, így csak a csapaton múlik, hogy miként próbálnak meg behatolni.

-Amondó vagyok, hogy rohanjuk le őket, puhánynak tűnnek. - igazgatja a hátára felcsatolt shotgunt a Kopó.
-James azt mondta, hogy holnap aukció lesz. - vezeti fel a mondandóját Audrey. - Akár soron kívüli vevőként is bejuthatnánk, kérdés mennyi macerával járna. Szerinted Jimmy drága?



Nil - 11:00 Örök Fény Fejvadász Iroda:

Nilék eligazítása hasonlóképp zajlik, mint Jimmyéké, annyi különbséggel, hogy James ezúttal kör alakban odakészített pár széket is, hogy mindenki kényelmesen helyet tudjon foglalni. A technikus ezúttal egy fekete bőrkabátot öltött magára, mely mögül még így is elő-elővillan egy nehéz pisztoly. Halvor kapásból maga elé húz egy bónusz széket valahonnan és kényelembe helyezve magát, a lábait is feldobja a másikra. Miles az óriási alkatával, szinte komikusan fest az iroda apró székében ücsörögve.
-Látom mind összegyűltünk. - csapja össze a tenyerét James. - Jó reggelt mindenkinek!
Ezzel a technikus is helyet foglal közöttük és belekezd a mondandójába.
-Kezdjük először a formaságokkal, mivel egy új tag is van a csapatban. - tolja feljebb a szemüvegét a technikus. - Én James Cutler vagyok, ő pedig itt Miles Harris. Üdv a csapatban!
-Hali. - int felé az óriás.
-Akkor hát most, hogy így megismerkedtünk, térjünk is rá...
-Te mindig ekkora voltál? - hajol előre Halvor, közben előrántva a belső zsebéből egy cigarettát.
-Hogy én? - bök magára Miles.
-Nem, a zseni képű szemüveges pasas. - vicceli el. - Nem is, inkább a hosszú hajú sátánista fickó. Szerinted?
-Ez jó volt. - nevet fel ijesztően mély hangon a behemót. - Azért, hogy válaszoljak is a kérdésedre, nem voltam mindig ekkora. Szabadúszóként dolgoztam korábban és meglehetősen intenzív tréninget társítottam mellé.
-Akkor a tárgyra visszatérve... - köhint egyet James. - Van egy bankrablós ügyünk, amivel szintén foglalkoznunk kellene.
-Te vagy a "bossz". Oké. - emeli fel a kezeit ártatlanul az új fickó.
-Ami tudunk, hogy három elkövető hatolt be, az egyik River Roadon található bankba. Név szerint a Crystalba.
-Azonosították az elkövetőket?
-Tudtommal nem, de a River Roadi rendőrség nem sok információt szellőztetett meg a dologról. Annyit közöltek, hogy a helyszínen majd mindenről készségesen tájékoztatnak. - kotor elő a zsebéből egy apró noteszt, amiben feltehetőleg inkább csak magának jegyzetel. - Aztán mi van még itt...áhá! Ha minden igaz, több videofelvétel is készült a rablásról, ami segíthet az azonosításukban. Ezt szintén a helyszínen tekinthetjük meg, hírzárlatra hivatkozva.
-Mennyit vittek el? - vakargatja az állát Halvor.
-Jó kérdés. - csettint a technikus. - Semennyit. Nem voltak hackerek, így nem volt meg hozzá a képesítésük, hogy hamis chipekre vagy különféle virtuális számlákra utalgassák a zsákmányt. A széfen pedig nem jutottak át, mivel tűzharcba keveredtek a biztonságiakkal, így hát készpénzt sem sikerült magukkal vinniük.

-Tehát három balfasz után nyomozunk. - szív egyet a cigarettájából Halvor, miközben a székében hintázik. - Nem tűnik nagy ügynek.
-Említetted, hogy tűzharcba keveredtek. Megsérült valaki? - néz mélyen James szemébe a hústorony.
-Nyolc biztonsági őr felügyelte a bankot, mind meghaltak. - közli lehajtott fejjel James.
-Értem.
-Egyelőre ennyi, a helyszínen, majd valószínűleg többet is megtudunk. - pattan fel a szaki. - Felőlem indulhatunk, esetleg bármi kérdés?


12:19 - River Road; Crystal Bank:

A bank utcájába érve, már Nilék szeme előtt is feltárulhat, hogy mégis mekkora itt a felfordulás. Több tucat rendőr, helyszínelő, és riporter nyüzsög az utcán, mintha csak valami karneválba csöppentek volna. Az utca elején, már egy rendőrségi kordonba ütköznek a furgonnal, de szerencsére Miles egy rövid beszélgetés után elintézi számukra a továbbjutást.
A furgonból kipattanva, máris útjukat állja egy rendőrparancsnok, két társával.
-Uraim! - kezdi katonás fegyelmezettséggel. - Szeretném megkérni önöket, hogy azonosítsák magukat.
James egy határozott előrelépéssel leinti a parancsnokot és át is veszi tőle a szót.
-James Cutler, az Örök Fény fejvadász irodától. - közben egy papírt nyújt a rendőrnek.
-Ez mi? - szemléli homlokráncolva a rendőr.
-Ezt kérem felénk papírnak hívják, de ami ennél is érdekesebb, az-az, hogy mi van rá írva. - bök rá egyenesen a papírra.
-A River Roadi rendőrkapitányság engedélyezésével, kérem... - kezd hangos olvasásba a parancsnok, majd a mondatot be sem fejezve kap a fejéhez. - Az elnézésüket kérem.
-Semmi probléma. - mosolyog feléjük a szaki.
-A faszt nincs, de annyira tényleg nem fontos, hogy firtassuk is. - veregeti vállon a parancsnokot Halvor. - Na mutasd bajusz, mi a helyzet odabent!


Szemmel láthatóan már nyoma sincs a helyszínen a holttesteknek vagy a szemtanúknak, helyette viszont itt van a halottkém, a hullák eredeti helyét jelölő körrajzok és vagy egy tucat rendőr is.
-Miles, James, urak! - biccent feléjük a halottkém, akiben még Nil is egy ismerős arcra bukkanhat. Benjaminéra. - Jó reggelt!
-Jó újra látni, öreg harcos. - ráz vele kezet mosolyogva a behemót. - Ezer éve...
-Annyi talán azért még nincs, de már eltelt egy kis idő, a legutóbbi találkánk óta. - bólogat a kis öreg. - Ha nem csal az emlékezetem, legutóbb valamilyen templomban találkoztunk...
-Nem csal az emlékezeted. - ráz vele kezet James. - Örülök, hogy még mindig velünk együtt húzod az igát, Ben.
-Hát igen... - mélázik el egy pillanatra. - Mindenesetre, nem hinném, hogy ezúttal valami különösebben érdekes üggyel lenne dolgotok. Nem bánjátok, ha máris elkezdem a jelentést?
-Csak nyugodtan, öreg harcos. - legyint felé Miles. - Hadd halljuk!

-Az első három biztonsági őr a főbejárattól jobbról lépett elő a rablás ideje alatt, a személyzeti irodák irányából. - mutatja is meg nekik a holttestek rajzait. Két rajz található a földön, egy pedig a fal melletti kanapén. Könnyen kivehető, hogy a fotelre, már a vér is rászáradt. - Az első kettő 3-3 találatot kapott, míg a harmadik flótás csupán kettőt. Azokat viszont a fejébe.
-Szar dolog. - szipog a háttérben Halvor. - A többi?
Benjamin beljebb vezeti őket, ahol már az ügyfélfogadó asztalok is megtalálhatóak. Itt már négy rajzzal is összefuthat a csapat, amiből kettő keresztül is fut egymáson, ahogy alakot öltenek a padlón. A másik két rajz egy-egy pult mögött, illetve előtt van felfirkálva.
-Az itt található négy holttesten nem igazán volt mit vizslatni, ugyanis a biztonsági felvételen is kiválóan látható a gyilkosság módja. A pult mögötti őr a légcsövére kapott egy precíz ütést, amitől a torka összeszorult. Ezt követően fulladás állt be, mely a halálát okozta. A pult előtt található holttestet pedig keresztüllőtték, ahogy a másik kettőt is ezen az oldalon. - sóhajt fel a fejét csóválva Benjamin.
Ben int a csapatnak, hogy kövessék és egy újabb rajzot mutat a széf mellett, félig a padlóra, félig a falra vésve.
-A széfet védte, de leszúrták. A felvételen ez is látszik. - csóválja a fejét. - Borzalmas.
-Úgy bizony, Ben. - veregeti vállon James. - Köszönjük a segítségedet, mint mindig.
-Nem tesz semmit, fiúk. - legyint Benjamin. - Még egy darabig a helyszínen leszek, tudjátok papírmunka és hasonlók. Ha bármi kérdésetek támadna, csak nyugodtan szóljatok.
Ahogy a megfigyelőszoba felé haladnak, Halvor is felteszi a kérdését.
-Jól fizetnek ezért a munkáért? - böki oldalba a technikust.
-Ezt, hogy érted? - igazítja meg a szemüvegét James.
-Tudod...sok lóvé gurul az irodához egy ilyen szarul sikerült bankrablási ügyből?
-Annyira nem sok. - köhint James. - Pontos számokkal nem szeretnék dobálózni, de ez csak egy rutin megbízatás. Tehát a fizetésetek nagyját nem az efféle melók teszik ki, ha ezt szeretted volna tudni.
-Pontosan ezt szerettem volna tudni! - nevet fel a fickó.

Megfigyelőszoba:
Nilék oda is érnek a biztonsági szobába, ahol öt, szinte teljesen egyforma szemüveges aktakukac fogadja őket.
-Baszki! - tapsol egyet Halvor. - James! Ha egy percre megfordulnék, már meg se találnálak!
A teremben a biztonsági szakértők hirtelen felkapják a fejüket egy pillanatra, majd ismételten belemélyednek a felvételek vizslatásába.
-Nagyon humoros. - rázza meg a fejét a technikus. - James Cutler vagyok, az Örök Fény fejvadász irodától. A biztonsági kamerák felvételeit szeretnénk megtekinteni.
-Fejvadász iroda? - értetlenkedik az egyik aktakukac. - Van erről valamiféle...
-Már, hogy a faszba ne lenne! - csap az asztalra Halvor, amitől még a szaki kávéja is az ölébe borul.
-Áú! Ez forró! - ordít fel a szakértő.
-"Áú! Ez forró!" - utánozza gúnyosan Halvor. - Na kotródj innen, hülye gyerek! Menj és rakj be egy új tampont, amíg mi többiek dolgozunk. - löki ki az ajtón a szakértőt, közben már helyet is foglalva a székébe.
-Végén még tényleg a hasznunkra lesz.. - súgja Nil fülébe Miles.
-Ti meg mi a faszomra vártok? - néz a többi szakértőre az ex-kidobó. - Tamponcsere! Most!
A maradék aktakukac is lehajtott fejjel távozik a szobából. Halvor arrébb tolja magát a gurulósszékén és James elé tol egy másikat.
-Foglaljatok helyet! - mutat a székekre.
-Kissé kellemetlenül érint, amikor erre azt kell mondjam, hogy köszönöm. - ül le zavarodottan James.
-Számomra se ismeretlen ez az érzés. - néz össze Nillel és Jamesszel a behemót. - Azért kösz.

James pár gomb leütésével el is indítja a videót. Jó minőségű, hanggal ellátott felvétel.

Kamera:
Három feltehetőleg férfi gyanúsított rohan be az épületbe, ketten közülük pisztolyt fogva a kezükben, míg a harmadik egy sörétessel lohol mögöttük. A kép távoli, annyit látni, hogy az arcukat maszkkal takarják.
Egyre közelebb érnek a pulthoz, ahol már a maszk is kivehető. Pontosan ugyanolyan, mint azé a fickóé, akit hónapokkal ezelőtt börtönbe zártak.
-Én megmondtam! - morran fel Miles.
-Mi van? - értetlenkedik Halvor.
-Miles várj már egy percet, először nézzük végig a felvételt...
-Te és Everett baszd meg... - mutat Jamesre. - Ezt ti kúrtátok el, amikor kizártatok a dologból.
-Mi a fasz folyik itt... - csóválja fejét a kidobó.
-Engem is kizártak, mellesleg nézd! - bök a monitorra.
A maszkokra zoomolva tökéletesen kivehető, hogy mindhárom hamisítvány. Olcsó utánzatok.
-Ez még semmit nem magyaráz... - dől hátra a székben Miles.
-Nekem mondod? - bólogat Halvor.
A három elkövetőből egy női hang szólal meg és a pénzt követeli.
-Az egyikük egy bige! - dörzsöli össze a tenyerét.
Hirtelen jobb oldalról is elővonulnak a biztonságiak, pontosan azok, akiket Benjamin először említett, de ők kilógnak a kamera képéből. Az viszont jól kivehető, hogy a női maszkos két társa öli meg őket. A második támadás szintén a biztonságiak oldaláról érkezik, de hiába. Itt már a nő is beszáll a lövöldözésbe és két őrt is ártalmatlanít. Az utolsó őrt a magasabbik, feltehetően férfi elkövető szúrja le egy katonai késsel, miközben a széfet próbálja feltörni. Sikeretlenül.
Miután a rablás teljes kudarcba fullad, a nő még a kamera felé fordul és halkan suttog valamit.
-Feltudod hangosítani? - gurul mellé Halvor.
-Egy pillanat... - ügyködik James. - Kész!

Női hang:
"LÁSS MINKET!"


Nilék érdekes adatokra bukkantak, de bizonyítékokra és még több információra van szükségük, hogy tovább léphessenek. Persze akár olyan embert is megpróbálhatnak felkutatni, aki mindannyiuknál többet tud a maszkokról...

Posted by: Jimmy Latoya Aug 6 2016, 04:21 PM
Vigyorogva nézem a főnök reakcióját, ahogy a csajra terelődött a szó és nem vagyok meggyőződve róla, hogy ok nélküli ez a nagy ijedtség részéről, de ezt a saját érdekemben megtartom egyelőre magamnak.
- Azért én élnék a gyanúperrel, hogy az, amit kér esetleg értékesebb vagy nehezebben kivitelezhető, mint, ha pénz kérne. – higgasztottam le a nagy lelkesedést. – De most már kíváncsi vagyok, hogy mi az ördög ez a valami, így szívesen veszek részt a megszerzésében, úgy sem szeretek a seggemen ülni. – vonom meg a vállam.
Nem tudom miért nem Miles-sel dolgozom tovább, de hát nincs kifogásom a csinos Audrex ellen sem, Kopó-val meg amúgy is szeretjük csipkedni egymást, így érdekes csapatnak ígérkezünk.
- Nekem jó! – biccentek hátradőlve, de már állhatok is fel, mert Everett berekeszti a gyűlést és útjára ereszti a csapatot.
Mielőtt azonban a többiek után sorjázhatnék, megállít a főnök hangja és én meglepetten fordulok vissza.
- Igen?
Fapofával hallgatom meg a mondókáját, mint aki semmiről nem tud semmit, hiszen nem olyan rég épen Miles vetette fel a témát, ami megerősíti Everett félelmeit. De egyelőre nem látok tisztán a dologban, így igyekszem az arany középutat választani és kivárásra játszani.
Az, hogy tudják ki vagyok, az már rég nem titok, különben nem lennék itt.
- Ha kell majd beszélek a fejével….főnök, de jobb, ha nyílt kártyákkal játszik, mert tapasztalatból mondom, a titkolódzás mindig benyújtja a számlát. – adok egy kéretlen tanácsot is és ha nem tart tovább vissza elhúzom a csíkot.

Általában úgy alszom, mint a tej, de valamiért most nyugtalanul forgolódom és elég morcosan vonulok be az iroda előterébe egy erős kávé és egy cigi után, amivel le is tudtam a reggelit. Kissé javít ezen Audrey lazasága és üdesége, de nem sokat. Mondhatni valami rossz előérzet kísért, de nem tudnám megmagyarázni.
- Te sosem lennél ellenemre. – sóhajtok és belerogyok egy székbe, miután kezet ráztam James-sal.
Nem tudom mit derített ki a szuper technikus, de remélem kellő testmozgással jár, mert mehetnékem van. Talán hiányzik a banda, vagy fene tudja.
James szövegelésére, amivel részemről túlon túl részletesen magyarázza, hogy az a CX akármi vacak, miért nem lehet ez, meg az és hol nem kéne keresgélni, kezdek cseppet türelmetlen lenni és a hangulatom ismét a mélypontot kezdi megközelíteni.
- Nem ugorhatnánk a lényegre? Mi a jó fenét akar a hölgyemény, ha nem biocementet, liftzárat vagy ízesített, beszélő vibrátort? - - vesztem el a türelmem végképp, mert van egy sanda gyanúm, hogy James szándékosan húzza az idegeinket, bebizonyítva ezzel, hogy milyen pöpec munkát végzett, hiszen megtalálta a tűt a szénakazalban. – Az tény, hogy a nő tudja mennyit ér és szerintem még sokkal többet is tud, de ha próbára akar tenni minket, akkor lát a melóban fantáziát, én meg azt hiszem téged meg nehéz lesz leköröznie. – nézek James-ra. – Felvetted a kesztyűt, így halljuk mire jutottál.
Azért csak eljutunk végül a lényeghez és én egyre éberebben követem a technikus mondandóját, ahogy kilyukadunk a végén a Nyomornegyedekben lévő bűnbandákhoz. Mondhatni ez az én terepem.
- Crawford? Elkárhozottak? – bólintok, bár még mindig, sőt most már egyáltalán nem értem mi a fenét takarhat ez a kódnév, ami a bandához vezet. – Tényleg nem egy nagy banda, de a hülye nevük ellenére veszélyesek, mint bármelyik ott, nem lehet félvállról kezelni őket. – figyelmeztetem a társaságot.
Túl sok idő nincs ezek szerint, hogy kipuhatolózzam, lépnünk kell és az nem lesz egyszerű.
A negyedbe nem érdemes „látványos” fegyverekkel menni, ha nem akarja az ember, hogy az első sarkon kinyírják, nem hiába a CDS sem megy be oda, csak egy kisebb hadsereggel és páncélozott kísérettel. Hárman jobban járunk, ha inkább a beolvadást válasszuk, ahhoz meg pár pisztoly is elég.
Így én maradok két Glock-nál és monoszálas pengéjű tőrnél, valamint egy kis, jó kézbeillő sokkolónál.
Mikor meglátom a rendelkezésünkre álló motorokat, azért végül csak enged a komorságom és elégedett vigyor szalad át a képemen.
- Ezeket azért nem lesz mindegy hol parkoljuk le, ha nem akarjuk, hogy füstté váljanak. – jegyzem meg két társamnak és már tudom, hogy hol lesz ezeknek jó helye….

11:23 - Nyomornegyed; Crawford körzet:

Crawford körzetbe már gyalog érkezünk, még így is igyekeznünk kell, hogy ne keltsünk feltűnést, nem, hogy azokkal a mocikkal. Ez a rész egy igazi mélypont még a kitaszítottak mércéjével is. Itt van a legalja mindennek és itt már egy jobb ruhadarabért is elvághatják az ember torkát, ha betéved egyedül egy sötétebb helyre.
- Minden bandatag büszke a csapatára, így jobb, ha így hívod őket és minden lekicsinylő hanghordozás nélkül. – okítom ki a robotot és Audrey-t. – Igen, innen származom, tulajdonképpen még most is itt élek és tudom, hogy jó, ha innentől a hátunkra is növesztünk szemet. A banda főhadiszállása valószínűleg a hely közepén lesz, de tagok már itt is lehetnek. Mindenki szemmel tartja a területét. – kezdek lépkedni a romos épületek és sátrak között.
Tudom, hogy annak, aki nem itt él, nehéz felfogni, hogy mi folyik itt és van, amivel én sem értek egyet, de nem tetszik, ahogy beszélnek.
- Elég! – csattanok fel fojtottan. – Lehet, hogy nem tetszik, de nekünk ez jutott! Valamiből élnünk kell és mivel a CDS tett róla, hogy arctalanok és névtelenek legyünk, nekünk nem juthat más! Semmit nem tudtok rólunk! Mit gondoltok azoknak a kölyköknek milyen jövőjük lehet? Nincs azonosítójuk, a rendszer számára nem is léteznek. Ha razzia van senki nem von felelősségre egy katonát, ha lelő párat, hiszen csak eltiport pár „hangyát”, igaz? – izzik fel a szemem egy pillanatra, hiszen az én bandám is pont ezért alakult.
Megrázom a fejem, hogy elszálljon a feldúltságom, de nehezen csillapodom le. Miért is csinálom ezt? Én ide tartozom. De mire meglátjuk az összeeszkábált raktárépületet, ahol minden bizonnyal a banda székel visszaszerzem a hidegvérem.
Nem is titkolják az Elkárhozottak, hogy ez az ő épületük, de miért is tennék, hiszen ők itt vannak otthon. Elég nagy a nyüzsgés és elég átláthatatlan az épület kívülről, hogy lássuk mi várhat bennünket odabenn.
- Kopó, nyugi! Nem rohanunk le senkit, hiszen azt sem tudjuk mi az amit keresünk, vagy tévednék? – nézek rá. – Különben is, lehet, hogy most ennyi embert látsz , de ha támadnánk itt mindenki ellenünk fordulna és legyűrnének, lehetsz bármilyen erős. Tömegmészárlást akarsz?
Audrey ötlete már inkább elgondolkoztató, már akkor ezen járt az agyam, amikor James elmondta, hogy aukció lesz.
- Ez járhatóbb út, különben is kinéznénk belőlük, hogy vásárolni jöttünk. – intettem a magunkra. – Így még talán azt is elérhetjük, hogy senki nem akar majd kirabolni minket, mert maga a banda ad védelmet. – nézek a raktárra töprengve. – Ehhez azonban be kell jelentkeznünk. Nekem nem okoz gondot felvenni a kapcsolatot velük, te Audrey, lehetnél a csajom, Kopó meg a testőrünk. Mit szóltok?

//Bocsi Stefan, hogy kicsit módosítottam a motoroknál, de szerintem borzasztóan feltűnő lett volna azokkal behajtani egy ilyen lepukkant környékre. smile.gif Ha gond természetesen átírom. smile.gif //

Posted by: Nil Dryden Oct 3 2016, 12:00 AM
18:39 Örök Fény Fejvadász Iroda

Szerencsére a "kocsmatúránk" sikerrel járt, ám ezzel nem érzem magamat közelebb a győzelemhez. Tudom én jól hogy most erre az ügyre kéne koncentrálnom, de Everett passzívsága az előző dolgok miatt kicsit még mindig "bánt" mindegy is Miles kérdésére csak megrántom a vállamat.
-Mondjuk úgy hogy a viselkedése engem elborzasztott, de ha nálam ilyen benyomást keltett talán az ellenségeinkben is azt fog - Fűzöm hozzá kommentáromat Audrey-é mellé, de jobb híján én se tudok többet mondani. Látnunk kell akcióban is. Ahogy hallom Jim-ék embere sem könnyű eset, de szerencsére vele nekik kell törődniük. Stan és Pan dolgához csak megrántom a vállamat, láthatóan James próbálkozik szegény kopónál, de hát egy gépnek próbálni ilyet elmagyarázni olyan mint cápát vissza fele úszni tanítani.
- A lényeg hogy rajtuk is röhögött a fél világ, és ha mi nem járunk sikerrel lehet hasonló sorsa jutunk. - Szusszanok fel kicsit fáradtan. Kezd meredek lenni ez a nap, és még jelentést is kell tenni Everettnél. Miels ahogy nézem egy egyszerű tréfa miatt is rám morran, láthatóan nagyon védi Audrey-t ami a múltat tekintve nem is baj.
- Csak hülyültem Miels.... mi a francnak kell komolyan venni - Gyújtok rá egy cigire kicsit ideges arccal, majd miután eltettem az öngyújtómat, egy nagyobb füstgomolyt kieregetve az orromon fordulok a behemót felé.
- Kedvelem akárcsak te és ha tudni akarod már randira is hívtam, de ennyi elég. Azt hiszem vissza van a nagy fehér főnök, szóval essünk túl azon a jelentésen. - Mutatok játékosan fityiszt Miels felé, s nemsokára már a főnök irodájában táborozunk le.
- Aha... biztos nem ismeri személyesen főnök? - Teszem fel gyanakvó arccal a kérdést, elvégre nem úgy tűnik az elmondottakból hogy csak tisztában lenne a tag a nevekkel. Mindegy ebbe most nem folyok bele, a reggeli beszélgetés pont elég volt, viszont úgy tűnik részemről végre a tárgyra térek és meg is tudom kikkel fogok holnap akcióra menni.
- Valóban... majd gyakran nézek a hátam mögé - Bólintok a kolbászfesztiválos beszólására. Én most nem vagyok túl jó kedvemben így ha megtudok mindent amit kell, elköszönök Jimtől és Everettől is magukra hagyva őket.

11:00 Örök Fény Fejvadász Iroda:
Valamivel frissebben érkezem az eligazításra, bár nem mondhatni hogy nyugis éjszakám volt. Egész éjjel járt az agyam néhány igencsak aggasztó kérdésen, amire választ szeretnék kapni, de jelenleg hanyagolnom kell eme gondolatokat, mert nemsokára egy másik meló következik ahol résen kéne lenni. Finoman biccentek a többieknek, köztük Halvornak is aki úgy tűnik megérkezett közénk. Ahogy látom Miels és a másik nagydarab fickó hamar "összehaverkodik" s bár nem szólok bele a párbeszédükbe azért magamban jókat mosolygok rajtuk. Két dudás egy csárdában típusnak tűnnek. Mikor rátérünk a tényleges melóra csak akkor csóválom meg a fejem.
-8 ember meghalt, de pénzt nem vittek el. Tekintettel arra hogy mennyit ér Elysiumban egy ember élete, gyanítom hogy az okot és az okozatot nem konkrétan a tettben kell keresni hanem ami mögötte van. Egy ilyen esethez miért van szükség fejvadászokra? Úgy hittem a CDS vagy a városi rendfenntartó egységek pont azért vannak. Ráadásul Halvor a fején találta a szöget, tényleg 3 balfaszról beszélünk ha csak ennyire voltak képesek... Egy nagyon drága de hasztalan tüzijátékra - Mondom nyugodt hangon reagálva mindarra amit hallottam. VAlóban gyanús hogy ilyesmire is minket riasztanak, de van egy olyan érzésem hogy a helyszínen minden ki fog derülni. A kérdésre miszerint mehetünk e csak felállok, jelezve hogy én készen állok. Nincs nálam sok fegyver, csupán az 500-as Magnumom ami a derekamra van akasztva. Elég Cowboy-osan festhetek de igazából leszarom, nem a külcsín a fontos.

12:19 - River Road; Crystal Bank:

Már a kocsiból látom, hogy itt bizony áll a báll. Van egy olyan érzésem hogy több rendőrt fogok látni ma mint az elmúlt pár hónapban összesen.
- Nem mondom áll a bál - Morgom miközben kiszállva a kocsiból a többiekkel megközelítjük a helyszínt. Bent elég nagy felfordulás fogad minket, de szerencsére egy ismerős arcot is fel vélek fedezni, a halottkém személyében.
- Üdv Ben - Biccentek a fickó felé, bár kétlem hogy rám nagyon emlékezne, hiszen úgymond cska bedolgoztam a cégnek, akkor is csak egyszer, de hát érhet minket meglepetés még. Az öreg bele is kezd, azonban ahogy haladunk hulláról hullára, teremről teremre, egyre jobban kezd megfogalmazódni bennem valami, amit nem tudom fel kéne e fednem a többiek előtt. Mikor az utolsó hullát is megnéztük, viszont úgy tűnik mégse bírom megtartani magamnak, a véleményemet.
- Ennek az egésznek semmi értelme. Egy bankrablás mindig alapos körültekintéssel szokott kezdődni, márpedig ha tudták hogy a bank jól védett és a széfet se fogják feltörni akkor tényleg csak egy elkeseredett idióta lenne képes bejönni. - Mondom miközben kezemmel a hajamba túrok, végül egy cigit a számba dugva körbe nézek.
- Ráadásul mivel vannak felvételek, még a kamerákat se iktatták ki, én így kezdtem volna az egészet - Mormolom magam elé, persze úgy hogy a többiek is hallják. Csináltam már ilyet bár én eddig mindent a hackmodullal intéztem el, de arra mindig is kínosan ügyeltem, hogy digitális felvétel ne maradjon utánam. Ezek a rohadékok kurva nagyot hibáztak vagy csak...
- Szerintem ennek az egésznek nem a pénz volt a célja, hanem a figyelem felkeltés. FEl akarták kelteni a figyelmünket. Mint egy rohadt valóságshow... Minden esetre kösz Ben. - Biccentek az öreg fele, végül ha minden igaz elindulunk megnézni a kamera felvételeket is. Bent úgy tűnik több technikus is tartózkodik, akiket Halvor kissé nyersen de sikeresen takarít ki a szobából.
- Tényleg? Ezt mond akkor ha nem csuktak le minket nap végére hatóság ellni erőszak miatt. - Mormogom vissza Milesnak kicsit közelebb is hajolva hozzá. Minden esetre én magam is helyet foglalok és a többiekkel megtekintem a felvételeket. Amit azonban látok még a nem létező mosolyt is az arcomra fagyasztja. MEg kell mondjam, ha kicsit kevesebb hidegvérem lenne én is kitérnék a hitemből akárcsak Miles
- Lehet hogy nem magyaráz semmit, de ha ezek nem is igazi maszkok nem tartod furcsának, hogy megint minket találtak meg egy ilyen üggyel? Ráadásul olyannal ahol hasonló az elkövetők kinézete.- Fordulok James felé, majd kikelve a székből idegesen kezdek fel, s alá járkálni a teremben.
- Ez felhívás keringőre basszátok meg, a pénznek semmi köze az egészhez, a hullák meg csak statisztáltak hogy felhívják a figyelmünket. És látva ezeket a maszkokat már sejtem miért minket hívtak, és ők is tudták hogy így lesz legyenek ezek a tagok bárkik. "Láss minket" Francba, Everettnek és neked nem kellett volna hagyni hogy ilyen könnyen félre állítsanak titeket... - Mordulok és próbálok valami okosat kitalálni. Okosat még csak csak sikerül, de hogy törvényes e? Nos itt van a bibi
- James te maradj itt. Próbálj minél több infót és bizonyítékot találni. Nézd át a merevlemezeket, és az adatbázist, a kamera felvételeket pedig pörgesd át párszor hátha találsz valami érdemlegeset. Valamit ami nem illik a képbe.Halvor, Miles ti gyertek velem. - Mondom miközben a behemót felé fordulok. Jobb ha ő velem jön, kelleni fog a segítsége, ráadásul ahogy nézem jelenleg tombol a dühtől. Lehet az ő igazságérzetét is helyre tenné ha velem tarthatna.
- Még valami. Ha Everett keres minket csak mond meg neki hogy a külvárosba mentünk. És ha egy mód van rá, ne akarjatok senkit utánunk küldeni. Majd jelentkezünk - Búcsúzok el, hirtelen. Hogy megint elkezdtem főnököt játszani? Nem direkt van egyszerűen így hozta a sors. Kifele menet halkabbra veszem a szót, miközben Miles és a másik fickó fele fordulok, hogy csak ők hallják amit mondok.
- A többieknek nem kell erről tudni. Támadt egy ötletem de ezzel szembe megyünk mindennek, a törvénynek, az irodának mindennek. Meg kell látogatnunk a búra fejűt ha infókat akarunk szerezni. Ha a kocsiban van némi technika csinálok egy hamisított belépőt Everett digitális aláírásával. Szerencsére a legutóbbi ügy előtt hozzáfértem némi adathoz a fejvadász iroda hálózatából, és bár nem szívesen teszem de azt hiszem ez a legjobb döntés. A többieknek direkt nem szóltam, nem akarom őket is belerángatni, ha balul sülne el. Legutóbb ti szállítottátok el nemde? MEg kéne találnunk a létesítményt. - Nézek komolyan Miles-ra. Az persze más kérdés, hogy mindebbe benne van e, vagy megpróbál lebeszélni, de nekem egyenlőre ez az egyetlen ötletem van ami segíthet.

Posted by: Stefan Lynch Oct 10 2016, 05:19 AM
Jimmy & Nil:


Jimmy & Nil - 18:56 Örök Fény Fejvadász Iroda:
Úgy tűnik a csapatot kissé leterhelte a céltalan toborzás, főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy a sötétben tapogatóznak. Elvégre is, Everett céljai még mindig ismeretlenek az iroda alkalmazottai előtt...
Ez a teher Nilből is kibukik, mikor egyszer és mindenkorra vet véget James és a Kopó csevejének.
-Lehangoló nézőpont, de igaz... - kaparja meg a torkát James, majd inkább kínos csönd mögé burkolózik.
Miles is feltehetőleg hasonló cipőben jár, mint társa, ezt nem is rejti véka alá, mikor Audreyra terelődik a szó.
-Igazad van. - csóválja a fejét. - Nem rajtad kéne levezetnem, bocs.

Mr. Everett irodájában már javában zajlik Jimmyék jelentése, mikor a főnök kitörő lelkesedéssel fogadja a hírt, miszerint, talán Miss Corra is beszervezhető.
-Hát persze, hogy az Jim! - csapja össze a tenyerét a köpcös. - Mind többet akarunk egy üzlet során, mintsem egy szimpla cserét. Ha mindannyian fair mód bartereznénk, visszasüllyednénk a középkorba. Amire Miss Corrának szüksége van, az bizonyára kurva értékes, de számunkra pedig a munkája az.
Másodjára már Everett füléhez is sikeresen jut el Nil kérdése azzal kapcsolatban, hogy ismeri-e, ezt a bizonyos Miss Corrát.
-Nem Nil, őt nem ismerem. - csóválja a fejét Everett. - Quinlan Brentet ismerem egyedül az elétek baszott aktákból és ő rá még mindig igényt tartok. Azonban nem most, jelenleg ráér ez a dolog.


A jelentés végeztével mindenki távozik, egyedül Jimmyt tartja vissza a főnök egy kis elbeszélgetésre. A kölyök egyelőre nem tudja, hogy miféle bonyodalmakba keveredett, így inkább úgy dönt okosan kivár, mielőtt oldalt választ.
-Az bőven elég lesz, köszönöm. - biccent a kölyök felé. - És nem kell aggódnod, hamarosan mindent elmondok, de előtte végezzétek el a dolgotokat.


Jimmy:
Jamesre mostanában rájár a rúd, ha azt számolná az ember, hogy hányszor dorgálja le valamelyik kollégája.
-Dehogynem,...egy pillanat. - kér türelmet a technikus, majd jóval tömörebben fogalmazva folytatja.
-Ez jó volt. - csettinti össze gépujjait az Alfa, közben a kölyökre nézve.
Jimmy, mintha felismerné az Elkárhozottak nevet, ami nem csoda, hisz a Nyomornegyed utcáit róva éli mindennapjait.
-Ez nem hangzik jól, de Jimmy "utcai tapasztalatának" bizonyára hasznát veszitek. - szögezi le a tényt James. - Azért csak óvatosan.

Nem sokkal később már a helyszínre érnek és a kölyök leleményességének hála, még új motorokban sem kell gondolkodnia az irodának...

11:36 - Nyomornegyed; Crawford körzet:

Audrey csillogó szemekkel hallgatja Jim tanácsait a Nyomornegyedről és annak bandáiról. Az Alfa ellenben ismét él a beépített hangszóró adta előnnyel.
-Abban egyetértünk, hogy nem szabad lekicsinylően tekinteni rájuk. - bólint többszörösen a fémdoboz. - Azzal már szinte komolyan vennénk őket...
-Na, de Alfa! - csitítja le Audrey. A gép nem válaszol, a kölyök kirohanását követően, csendben kullog mögöttük.
A tervezés, már egy fokkal kedvezőbben alakul. Mindenki kiveszi a részét az ötletelésből, persze a maga módján.
-Egy tömegmészárlásról sem tudok, ahol panaszt tettek volna az áldozatok, netán bosszút forraltak volna. - dönti oldalra a fejét a Kopó.
Audrey összevont szemöldökkel pillant az Alfára, majd inkább a fejét csóválva ért egyet Jimmyvel, miszerint okosabb, ha cselhez folyamodnak.
-Tetszik az ötlet... - vigyorog a kölyökre. - Ezt mókás lesz eljátszani.
-Emberek... - írja le magában két társát a Kopó. - Lehet, hogy a te szereped "mókás", de az enyém meglehetősen lealacsonyító. Na mindegy...
-Most az egyszer, talán még te is kibírod. - biccent felé Audrey. - Jól van "életem", akkor te pedig vesd be magad és mi követünk.

Jimmy vezeti a csapatot a kapuig, ahol szinte rögvest felugrik két őr a kapura, amint észreveszik őket.
-Mit akartok itt? - ordít rájuk az egyik. Audrey és a Kopó, szinte egyszerre pillant a kölyökre, a megoldás kulcsaként. Miután a kölyök meggyőzi őket arról, hogy soron kívüli vásárlóként érkeztek, az őrök már nyitják is a kaput.
Odabentről egész rendezettnek tűnik a raktár, ahhoz képest, hogy még Nyomornegyed mércével is, meglehetősen lepusztult környéken fekszik. Különszeparált vegyi anyag hordók, egymáson tornyosuló raklapok és zárt ládák fogadják őket az udvaron.
-Hans! - ordít fel kollégájának a feléjük közelítő őr. - Szólj a főnöknek, én addig bekísérem őket. Erre tessék!
-Még mindig jobban tetszik az én verzióm. - szól közbe az Alfa, mögöttük kullogva.
-Miféle verzióról beszél a droid? - érdeklődik az őr.
-Külső frissítés került a rendszerére, a megszokott belső frissítései helyett. Igaz, szívem? - markol rá a kölyök fenekére Audrey.
-Na mindegy, mindjárt ott vagyunk.
Egy félig leengedett garázskapu alatt átbújva, már bent is vannak a raktárban. Óriási dobozok sorai közt kell végig haladniuk, mire végre elérnek a banda fejéhez. Egy vézna, fekete fickó, valami természetellenesen nagy bajusszal a képén. A tag épp egy ládán ücsörögve beszélget két társával, miközben a háttérben egy kapucnis fickó várakozik, egy lebegő droid társaságában.
-Főnök! Ezek itten vásárolni szeretnének. - mutat rá a bagázsra az őr.
-Igen? - pattan le a ládáról a vezér, egyenesen Jimmyékhez közeledve. - Miben segíthetek?
A csapat ismét Jimmytől várja segítséget, persze azért Audrey próbálja hozni a figuráját, így lágyan Jimmy vállára hajtja a fejét.
-Gazdámat kizárólag a CXS-010-es terméke érdekli, nagyuram. - fogja rövidre közben a Kopó is, mialatt finoman oldalra biccentve a fejét, jelzi Jimbónak, hogy milyen nehezére is esett, ezt kimondani.
-CXS, mi? - vakargatja az állát a férfi. - Itt van mellettünk, jöjjenek!
Húsz métert se tesznek meg, és már a következő sor doboz elejéhez érnek, melynek a legtetején szemmel is látható a CXS-010-es jelzés.
-Leemeltetem, egy pillanat. - kapja elő a rádióját. - Kuncsaftok, fiúk! CXS-010-et lekapni!
A plafonon mágneses rudak futnak végig, majd egy kampó is elkezd suhanni a láda felé. Mély ereszkedésbe kezd, majd egy pontos mozdulattal, már fel is rántja azt. Talán egy perc telik el és már eléjük is kerül az úgy két méter magasságú láda.
-A csomagolása nagyobb, mivel ugye értékes darabról van szó. - támaszkodik a ládának a bandavezér.




Hamarosan...

'
Powered by Invision Power Board (http://www.invisionboard.com)
© Invision Power Services (http://www.invisionpower.com)