<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Pages: (3) 1 2 3  ( Go to first unread post ) Reply to this topicStart new topicStart Poll

» Sasfészek
Omega
 Posted: Jan 12 2015, 10:49 AM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM



Sasfészek



Messze Elysium városától található, a földnek egy olyan pontján, amely azon területek kevéséhez tartozik, amelyet nem ért annyi sugárszennyezés az évek során. A sziklás hegység északi részén található, a mai ÉAK (Észak Amerikai konfederáció*) területén. A bázis a negyvenes évek tájékán épült, előretolt légi bázis és helyőrségül szolgált, azonban a konfederáció gazdasági helyzete miatt a hatvanas években lassan kivonták onnan a csapataikat, a bázis pedig elnéptelenedett. A mai napig tisztázatlan, hogy a Seraf céh miként jutott ilyen messze Elysiumtól, de a jelenlegi otthonuk és egyben bázisukként most ez a hely szolgál, melyet ők csak a „Sasfészekként” emlegetnek. A bázis pozíciója kedvező, hiszen a hegyekben található, szárazföldön szinte lehetetlen megközelíteni anélkül hogy ki ne szúrnák azt, de a céh az évek során sikeresen korszerűsítette az egykori helyőrséget. A komplexum felszereltsége, mai viszonylatban sem nevezhető elavultnak. A Céh a munkáik által felgyülemlett pénzeken fejlesztette a hely kommunikációs rendszerét, fejlesztette a bázis főként légvédelmi fegyverarzenálját, és egy labort is létre hozott a bázis mélyén. A pletykák szerint nem csak genetikai mutáns egyedek élnek ezen a helyen, hanem néhány ember (Főként tudós) is. A bázis két részre osztható. Egy katonai irányítórészre ami szabad szemmel is látható. Leszállópálya, irányítótorony, katonai kiképző terep stb.. Távolról úgy tűnik mintha belefaragták volna a bázist a hegybe, azonban ez csupán egy része a helyőrségnek. A hegy mélyébe vannak a laborok, szálláshelyek, fegyver és élelmiszer raktárak.



*ÉAK: 2030-ban jött létre. Kanada alkotmányos monarchiája 2023-ban megszűnt Nagy Britanniával. Hét évre Jogi úton magához csatolta Alaszka területeit. Az ezt követő években Az államok, és a frissen létrejött konfederáció között meglehetősen nagy volt a feszültség, mondhatni nem kellett túl sok hogy háborúba torkolljon. Ezen feszültség napjainkban is tart, bár a fegyveres konfliktus inkább gazdasági háborúvá avanzsálódott. Az államok gazdasági embergót hirdettek északnak aki így kénytelen volt az Oroszok felé fordulni.




PMEmail Poster
^
Omega
 Posted: Jun 27 2015, 03:35 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


A doki társaságában nemsokára útra is kelnek, így jutnak el valamiféle irányító teremig. Természetesen az út nem csendben telik, így juthat több információhoz is Jimmy no meg Stefan, de az igazi attrakció akkor következik, mikor a doki szabad kilátást engedélyez, s ők végre szabad szemmel is láthatják a teremből milyen helyre is kerültek.
- És nem is jár olyan messze a valóságtól a kijelentése.... Azok ott kint hús és vér angyalok, melyet egy olyan "isten" teremtett aki nem tudta becsülni a gyermekeit. Hamarosan fájdalmas ébredésben lesz része. - Mondja egy fanyar mosollyal az arcán, miközben néhány pillanatig ő maga is kinéz, végül pedig Jimmy felé fordul.
- Sajnos nem eléggé... Én több évet dolgoztam annak a cégnek, mire megismertem a valódi veszélyt. A bürokrácia és hataloméhes diktatorizmus csak a jéghegy csúcsa.. - Úgy tűnik többet egyenlőre nem akar elárulni személyes tapasztalatairól, de ha máshogy lenne akkor sem lenne idő ugyanis nemsokára nyílt adásban jelentkezik be egy Seraf méghozzá nem máshonnan mint a gép roncsaitól.
- Mondjuk úgy hogy már jó párszor vették hasznomat a terepen éppen azért mert orvos vagyok.- Hagyja annyiban Stefan kérdését majd Jimmy felé fordul.
- Ahogy hallom a szavaiból nem ilyesmire számított. Mindegy maga jöjjön akkor velem, maga meg...- Villantja meg a szemeit Stefan felé egy nyugodt mosoly tekintetében.
- Ha kapcsolatba akar lépni a barátjával az irányítóteremből megteheti ezen kívül érezze otthon magát, nem igazán hiszem hogy őröket kéne állítanom maga mellé. Egyrészt mert megelőlegeztem önöknek némi bizalmat, másrészt ha próbálkozna valamivel úgyse jutna ki innen élve. Ezek a fickók értik a dolgukat. - Int fejével a kint gyakorlatozó Seraf csapatok felé.
Úgy tűnik hogy itt Stefan és Jimmy útjai külön vállnak, ugyanis míg Jim ki szeretné deríteni mi történik addig Stefan a bázison maradna.

Jimmy:

Kifele menet nemsokára megérkeznek a szabad ég alá. Nem lehet nem észrevenni , hogy ide fent szinte elemi erővel zúg a szél, és a levegő is sokkal tisztábbnak tűnhet a srác számára. De ez annyira nem is furcsa elvégre ez nem Elysium és nem is a szennyezett pusztaság, hanem az azon túli vidék. A gép raktere automatikusan nyílik ki, és úgy tűnik egyedül ők ketten utaznak a szállító gépben, leszámítva persze a pilótát.
- Az Archon hadosztály speciális bevetési egység. A tagjai mind a hadsereg veterán katonáiból állnak, jó részük szolgált a Mexicoi és a Kanadai konfliktusok "kezelésében" is Egyfaja halálbrigád ha úgy tetszik, két ezredből állnak, általában ezek a csapatok látják el az első hadtesteket ha valahol invázióra kerül a sor - Pillant egy percig Jimmy szemeibe, s a kölyök könnyen kiolvashatja, hogy bizony valami nagyon aggasztja az öreget. A gépbe beszállva a pilóta már rutinosan emeli fel a masinát, és indul meg a kijelölt cél felé.
- Ami a kérdését illeti, meglehet, de ameddig nem árulja el maguknak mi dolguk volt arra felé, nem is vonhatok le messzemenő következtetést. Mostanában elég sok kódolt üzenetet fogunk, jó részüket még dekódolni kell, de annyit már mi is sejtünk hogy valamire készülnek ott a határon túl. A cimboráját nem úgy tűnt, hogy érdekli mit találhattunk a környéken, de maga más tészta? Miben bízik, amiért velem jött? - Teszi fel a nagy kérdést, miközben feltolva a szemüvegét az orrán, a fiú arcát fürkészi.

Stefan:

A férfi elég könnyen megtalálhatja az étkezőt, mely hasonlóan a folyosókhoz, rikítóan világos színekkel operál. Jó néhány asztalt láthat, illetve a terem végébe egy önkiszolgálós pult is látható. Ételekből nincs panasz, láthatóan a sasfészek élelemmel is jól el van látva. a beígért társaság azonban csak úgy jó negyed óra múlva érkezik, egy olyan 190 magas széles izmos testalkatú középkorő kopasz férfi személyében. Az arcán megannyi heg, vágásnyom látható, s ha a férfi jobban megnézi láthatja, hogy mintha az arcának egy részét szintetikus bőr borítaná. A fickó fél szeme teljesen fehér, de bármennyi sérülés látható rajta, a kiállása, és tekintete még mindig arról árulkodik hogy büszke és tetőtől talpig katonával van dolga Stefannak.
- Üdv... Gondolom te vagy az egyik új srác. A doki szólt hogy szükséged lenne idegenvezetőre. James Carter vagyok az Uriel raj rajvezetője - Mutatkozik be kezét a másik fele nyújtva, mely kb másfélszer olyan vastag mint Stefané, pedig a sivárföldi fenegyerek is bizonyára jó izomzattal rendelkezik. Miután megtörténik a bemutatkozás, egy mozdulattal leteszi magát a férfival szembe.
- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar talpra álltok. A sebesüléseitek alapján arra gyanakodtam nem éritek meg a hajnalt, de a doki úgy tűnik jó munkát végzett. Az éj rajom hozott be titeket a bázisra. Na de ha kérdésed van hallgatlak. Jelenleg még van egy órám szolgálatig, addig viszont a rendelkezésedre állok -
-
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jun 28 2015, 04:53 PM
Quote Post
Profile


Soha nem hittem volna, hogy valaha látok egy Seraf-ot az életben, most meg nem egyet láthatok, hanem tucatszám és megcsodálhatom azt is, milyen könnyedén szelik a levegőt, okot adva arra, hogy Stefan az angyalokkal vonjon velük párhuzamot, bár biztos vagyok benne, hogy a látványon kívül nem sok hasonlóság lehetne köztük. Már amennyit én az angyalokról tudok.
Egy egyetértő grimasszal veszem tudomásul, hogy a CDS utálatában és bukásának reményében teljesen egyetértünk, noha nem értettem sokban egyet az Anarchal sem, de az Elysiumot uraló szervezetet szívesen látnám, a példánál maradva, a pokolban.
Az meg már pedig a doki előző magyarázataiból sem meglepő, hogy ő személy szerint sincs oda a CDS-ért, biztos vagyok benne, hogy meg vannak az okai és eleget látott, tapasztalt ahhoz, hogy vállalja ezt az életet és a másik oldalra álljon. Mint, ahogy sokaknak és hiába találtam meg valamikor azt a kiskaput, amivel magam és a bandát a felszínen tartottam, tudtam nagyon jól, hogy ez bármikor megszakadhat és akkor fájdalmasam és nyomtalanul tűnhetek el Elysium palettájáról. Lehet, hogy megélünk, de talán nem így kéne ennek lennie. És most itt van Nil is. Meg kell tudnom mi lett vele.
Engem nem zavar, hogy a dokit hívják, hogy nézzen meg valami furcsaságot, hiszen láthatóan ő itt valamiféle vezető, mindenhová akadálytalanul bejut és nem hiszem, hogy a vezérlőbe amúgy bárki besétálhatna, ha nincs meg hozzá a felhatalmazása, így nem lep meg a Stefan-nak adott válasza.
Én mindenképpen megyek, ha már felajánlották, magam akarom látni, hogy ki az a kettő, akit a gépen találtak, de kétségek gyötörnek közben. Azt sem szeretném, ha Nil lenne az egyik áldozat, de ha meg nincs ott, akkor meg meg akarom találni, de az öreg szavai miatta erősen aggódom is.
- Aztán ne keverj bajt! – rázom meg búcsúzóul Stefan kezét, mert ki tudja mikor látja az ember a másikat utoljára.
Ez az út is nyugisabban indult, nem a repülőn számítottam a nagyobb bajra, aztán mi lett a vége.
Ahogy kilépünk a nyílt térre szinte majdnem felborít a szél, meg kell vetnem a lábam és némi félelem is lopakszik belém, ahogy már nincsenek körülöttem a falak. Nem vagyok én ehhez szokva. A levegő is sokkal élesebb és tisztább, hidegen vág az orromba. Kicsit köhögök is, szokatlan és furcsa, hogy nincsenek a megszokott szagok.
Láthatóan csak mi vagyunk az utasok, nem jön velünk több katona, így kényelmesen elhelyezkedek, bár továbbra sem a kedvencem a repülés, de, hát mi történhet még velem, talán kétszer csak nem zuhanok le.
Ha hallottam is erről a hadosztályról, biztos nem volt lényeges, mert nem rémlik semmi, amiről a doki beszél, de nem hangzik túl jól. Nem úgy néz ki, mintha könnyen kijátszhatók lennének.
- Halálbrigád….. – ismétlem meg nem túl lelkesen, főleg, hogy látom még az öreget is aggasztja a dolog és a csapatát elnézve, ha őt aggasztja, akkor annak meg van az oka.
Egyre inkább úgy néz ki, hogy az államok is igyekszik bebiztosítani magát és akármit is fedezett fel az a valaki, amiért elindultunk, sokkal nagyobb durranás, mint amire bárki is számított.
Viszont el kell döntenem, hogy beavatom e a férfit az ügybe, hiszen további segítséget másként aligha várhatok tőle, ráadásul esélye sincs, hogy nélkülük tovább juthatnánk, vagy ha Nil még életben van valahol, akkor megtaláljam egyedül…..itt. Na meg nem utolsó sorban megmentette az életünket.
- Egy társunk még a gépen maradt,….a …barátom. Talán életben maradt, meg akarok róla győződni. Nem az a könnyen haló típus. – préselek ki egy mosolyt magamból. – Egy feladatunk volt. Egy találkozóra bejutni és elhozni valamit, amivel az elysiumi MI-t ki lehetne iktatni. Valószínűleg másnak is vannak ilyen tervei, ez egy kihagyhatatlan lehetőségnek tűnhet sok mindenki szemében. Én a megfigyelő lettem volna, Stafan a tűzerő és a harmadik társunkké lett volna a neheze. Szóval eléggé esélyes, hogy ez a nagy mozgás ezért van. De most már mindegy, az akciónak lőttek, de ha Nil életben maradt, nem akarom itt hagyni. – fejezem be nyíltan a szemébe nézve.
Sok értelme nincs már a titkolózásnak, úgy sem tudjuk megvalósítani, Nil nélkül mi értelme lenne, na meg egy oldalon állunk, ha a CDS-t nézzük.






--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Stefan Lynch
 Posted: Jun 30 2015, 02:45 AM
Quote Post
Profile


Jól esik, hogy a doktor egyetért a kijelentésemmel, bár ha cáfolná sem változna a véleményem. Azok az én szememben egy feslett kor angyalai, mellesleg úgy tudom, hogy még Isten angyalai is megvívták a maguk háborúját, ahogy az itteniek is a sajátjukat. Nem mintha hinnék bármiben is, leszámítva magamat...
A doki egyben köpi vissza az indiszkrét kérdésemet, amin nem is lepődök meg túlzottan. Más fiókjában turkálok, méghozzá a tulaj szeme előtt.
-Gondolom egy szanitéc mindig jól jön odakint. - dobok felé egy mosolyt, amit jóval nehezebben sikerült az arcomra festeni, mint azt vártam.
-Azért köszönöm a bizalmát. - rázok kezet a dokival és Jimmyvel. - Úgy ismersz? Aztán te is vigyázz magadra, pár óra múlva rátok csörgök, ha még egy darabban lesztek!
Becsülöm a kölyök vakmerőségét, annak ellenére is, hogy ez néha keveredik az ostobasággal a szememben. A folyamatos rohanás az égő ház irányába nem mindig a legkifizetődőbb, részemről nem kívánom ütni a vasat, legyen az bármilyen hőmérsékletű is. Azonban bármit is tervez, remélem nem kis cafatokban vagy dobozban tér vissza, ahogy azt egy ilyen akcióról szokás.
Élvezettel használom ki a magamnak adott kimenőt, amíg a kölyök hősködik. Fogalmam sincs mi történhetett Nathannel, vagyis Nillel, de nem is ismertem annyira, hogy ezen nekem kéne aggódnom. Van egy ötletem, igaz kissé őrült és bonyodalmas, de ha már valaki veszi a fáradtságot, hogy meghallgat az már fél győzelem.
Az étkező kész csodaország az én szememben, ilyen bőséges választékkal már nagyon régen, de még valószínűbb, hogy soha sem találkoztam. Mivel önkiszolgáló részleg, így mindenből rögvest dupla adagot szedek, különösen az édesebb dolgokból. Lassan teletömöm a fejem és félretolom magam elől a tálcát, de még jó pár perc eltelik, mire megjelenik a "társaságom".
Masszív forma, legalábbis nem gyakran látni ekkora embert. Fingom sincs miféle anyatejen nevelnek egy ilyet, de felteszem nem a normál adagon. Mondom ezt én, kinek fogalma sincs a normál adagról. Barátságosan mutatkozik be, amit én igyekszem is viszonozni. Nem a seggnyaló képességeimen szeretnék csiszolni, egyszerűen csak lenyűgöznek az itteniek.
-Stefan. Akarom mondani Stefan Lynch! - rázom meg a kezét mámorban úszva.
Uriel raj? Méghozzá a vezetőjük? Na meg ők hoztak be minket? Hát már csak ezért megérte lezuhanni! Lassan már én is kezdem azt hinni, hogy ez az egész csak egy álom vagy netán tényleg meghaltam valahol odakint az erdőben. Végtére is tök mindegy. Most itt vagyok és csak ez számít...
-A doktorotok tényleg zseniális. Szerencsések vagytok, hogy nem drogosokat operál a nagyvárosban. - utalok Elysiumra. - Uriel raj? Eléggé angyalos név, ha nem sértelek meg. Mármint a jó értelemben, amúgy pedig köszönöm, hogy megmentettetek minket.
Ötletem sincs, hogy miként vezessem fel, amit mondani akarok, így egy nagyot kortyolok a vizemből és egyből a lényegre térek.
-Tudod James, ha nem kényes a téma, úgy hallottam nem igazán szívlelitek a CDS-t. - kulcsolom össze a kezeimet, hogy támaszként szolgáljanak az államnak. - Ahogy az is megütötte a fülem, hogy egész jó okotok van rá. Én az Anarch egyik szabadúszó zsoldosa lettem volna valami veszélyes és egyben veszélyesen bonyolult feladatra, de ugye történt ez az eset... Szívesen mesélnék róla, de megmondom az őszintét nem igazán szokásom számomra érdektelen infókkal terhelni az agyamat, így gondolhatod mennyi maradt meg az eligazításból...
Talán ez jó felvezetés, de még csak most jön a lényeg. Remélem a barátságos mivolta tényleg a valóságot tükrözi és nem csak egy álarc, amit bármikor letéphet, amikor csak kedve szottyan.
-A lényeg az, hogy nem kötődöm az Anarchoz, de a CDS-t emellett még rühellem is. Különösebb okom nincs rá ezt bevallom, de szeretek a jó oldalon állni. Valahogy mindig is egészségesebbnek éreztem, na meg ettől jobban is alszom esténként. - kacsintok rá nagy vigyorral az arcomon. - A kérdésem tehát az lenne, hogy mennyire is gyűlölitek a CDS-t? Eltemettétek már mindazt, amit veletek műveltek, vagy esetleg vágytok rá, hogy porig égessétek őket? Nekem volna egy ajánlatom, bár felteszem anélkül is segítenétek, hogy viszonzásul kárpótolnálak titeket. Azonban én szeretnék segíteni, mivel hiszem, hogy tudnék. Keresek valakit egy fehér, mára már idősebbnek mondható férfit. A neve David Lynch, bár ha minden igaz nincs tudatában, hogy kicsoda is ő, így akár más néven is futhat. Szeretném megtalálni, gondolom a névrokonságból már kiderült, hogy mi is az oka ennek...
Hagyom egy pillanatig, hogy eméssze a hírt, addig bekapok egy újabb falatot a tálcámon maradt maradékból.
-Ahogy mondtam nem kérném ingyen, hiszen ti sem vagytok szeretetszolgálat. Azonban, ha te nem is, néhány társad biztosan szeretne törleszteni a CDS-nek. Én megadnám a lehetőséget, akár egy egész okos művelettel egybekötve. - bökök az asztalra. - Van egy térképem tele pontokkal, így ez önmagában talán kevésnek tűnhet, hisz ezért hívják térképnek, de...de ezen a térképen a CDS elfeledett laborjai találhatóak, bennük különféle technológiákkal és felszerelésekkel. Egyet volt szerencsém meglesni a barátommal, kissé necces volt, de egy darabban megúsztuk. Viszont, ha két ilyen szerencsétlen hülyének, mint mi sikerült megúsznia, akkor a ti harcra nevelt taktikai osztagotok mire volna képes? Ezer meg egy technológia jutna a markotokra, a CDS jó pár mocskos kis titkával együtt...
Ezzel még nincs vége. Egy halat ki is kell fárasztani és az én csalim egyelőre még nem számít elég csalogatónak ahhoz, hogy ráharapjanak. Meg kell találnom azt a klónt, de szeretnék kissé a jövőbe is tekinteni. A jövő pedig rengeteg kérdést tartogat, ha nincs egy tervem rá nézve. Nekem pedig most van tervem.
-Ezzel viszont még nem zártam le. Nem csak egy fityiszt mutathattok a CDS-nek, hanem fejbe is rúghatjátok, ha segítetek. Magam fogok efelől gondoskodni, mire odajutunk. Egy valóságos ostrom Elysium keménymagja ellen, ami a megfelelő kivitelezéssel nulla kockázattal is megvalósítható... Tehát mit gondolsz?
PM
^
Omega
 Posted: Jul 24 2015, 06:10 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


A páros nemsokára elválik egymástól, mivel Jimmy mindenképpen tudni szeretné mi történt Nillel. Stefan viszont az itteni környezetet szeretné jobban megszemlélni.

Jimmy:

A fiú és a prof nemsokára elérik a gépet, ami könnyedén felemelkedve meg is indul a zuhanás helyszínére. Nem tudni mit találtak ott, de a rádióadásból úgy vehette ki Jimmy is , hogy valami felkeltette a csapat figyelmét. Természetesen a többi hír se okozhat túl sok örömöt. Ha valami most van is a Kanadai határon túl, az biztos hogy nem túl békés.
- Igen nevezhetjük őket annak is. Vannak köztük olyan veteránok akik már az Anarch ébredésében is harcoltak, és lőttek halomra jó pár gyereket, és asszonyt. Minket is érdekelt a feltűnésük oka ezért napok óta scanneljük a kommunikációs vonalakat, és próbáljuk megfejteni mi állhat a dolog hátterében..- MAgyarázza nyugodt hangon Jimmynek a dolgokat, végül pedig rátérnek az ő küldetésükre is. A fiú úgy tűnik már nem akar annyira titkolózni így elmondja a tervüket, illetve ami lett volna a tervük. Amikor azonban az MI-hez ér, a férfi idős arca fájdalmasan rándul meg.
- Az a rendszer maga a vírus... - Szólal meg tömören, hangja pedig elég sötét ahhoz hogy ne sejtessen semmi jót a sráccal.
- Valamikor jóba voltam egy technikussal egy bizonyos Dr. Steven Breaverel. A professzor az egyik legjobb volt a szakmában, nanotechnológia terén, továbbá remek rendszerfejlesztő is volt. Mielőtt elhagytam volna Elysiumot volt egy érdekes beszélgetésünk, mely a rendszereket működtető M.Iről szólt. A professzor részletesen ecsetelte a Mátrixról írt tanulmányait, illetve mesélt róla hogy egyszer a cég fejeseihez is bement figyelmeztetve őket néhány veszélyre, ami aztán elveszett valamelyik hivatali fejes aktái között. Ki nem fogja találni mire jött rá a Professzor - Mosolyodik el sötéten az öreg miközben Jim szemébe néz, s néhány pillanat múlva folytatja.
- A legtöbb rendszert egy fő szerver üzemelteti. Ez a meghibásodás és fejlesztés esetén fontos. Ha valami baj ütne be egyszerűen törlik a rendszer memóriaállományát, kijavítják a hibás szegmenseket, és újra indítva ismét minden a legnagyobb rendben. Egy nap hasonló dolog esett meg, a kísérleti laborban. 3 ember rekedt bent a mérgező maró gőzben, egy ütés és sérülésálló "páncélszobában". Miután hermetikusan lezárt mindent a központi mátrix, rájuk eresztette a gázt. Azok a szerencsétlenek ott haltak meg, az ajtók pedig még azután sem akartak engedni miután lekapcsolták az egész szerverállomást. Az igazi érdekesség azonban csak ezután jön. A szerver lekapcsolása után néhány technikus elkezdte diagnoztizálni a probléma okát. És láss csodát a legújabb verzió frissítés az omega kódú fejlesztés vírusként lett definiálva. A probléma csupán az hogy nem tudták tőle megtisztítani a "kiberteret", így úgy döntöttek leállítva tartják az egész MI-t hogy ne okozhasson több katasztrófát. Azonban valami ezt nem így gondolta. Az egész rendszer újra indította magát méghozzá úgy hogy a szerverállomás le volt kapcsolva. Mi ebből a következtetés?- Áll meg egy pillanatra a beszédben miközben fejét oldalra dönti. A gép eközben egy kicsit megbillen, Jim pedig érezheti hogy végre földet értek, s a gép hátulja lassan le is nyílik.
- Hogy egy olyan mesterséges intelligencia, amit nem tudunk kordában tartani, többé már nem segítség hanem maga pandóra szelencéje, és meglehet a vírus éppen ellenkező hatást fejtene ki nála. Gondoljunk vissza az Omega fejlesztésre, amiben szintén találtak vírusos fájlokat . - Fejezi be, miközben lelépdel a gépről. Ha a srác követi egy erdős terepre érnek ahol már javában láthat több embert is. Főként Serafokat akik éppen a környéket biztosítják illetve jó néhány technikust a lezuhant gép roncsainál. Szegény masina nem úsztam eg könnyen. A hátsó része leszakadt, a test mint egy behorpadt konzerv úgy néz ki. A környéken lévő fák egy része leégett, és a gép roncsai szétégett fedik be a környék jó részét. A professzor a gépet vizsgáló technikusokhoz megy, akik közül egy kopasz úgy 30 év körüli férfi üdvözli is őket.
- Üdv. Örülök hogy zökkenőmentes volt az út. - Kezd bele, a doki azonban csak biccent egyet és folytatja.
- Beszéljen, mit találtak, azt mondták van itt valami érdekes a számunkra. - Biccent a mellettük lévő Jimmy felé. A technikus csak bólint majd már bele is kezd a mondandójába, jól megrágva a szavakat. Tekintete zavartságról árulkodik.
- Rendben! A Gépben két hullát találtunk, valószínűleg már a becsapódás előtt az életüket vesztették. Az egyiket egy nagykaliberű golyószóró lőtte keresztül, a másik valószínűleg a robbanásból keletkezett nyomásba hallt bele. A területet átvizsgáltuk, és találtunk is valamit. Valami furát... Vért, illetve égett bőrdarabokat.. - Áll meg egy pillanatra, a doki pedig csak érdeklődő arccal biccent egyet.
- Vezetnek valahová a vérnyomok? Átküldtétek már őket a bionikus teszteken? - Kérdez rá szigorúan, a férfi pedig csak a mellettük kihelyezett mobil sátor felé mutat.
- Már vizsgáljuk őket, de továbbra sem értem hogy élhette túl bárki a zuhanást, és ami a legnagyobb talány, miért tűnnek el a vérnyomok tíz mérföld után. Járműnyomokat nem észleltünk a környéken, de az addig talált mennyiség elég lett volna ahhoz hogy a hiánya megöljön bárkit. Olyan mintha egyszerűen... egyszerűen kiürült volna. - Fejezi be a férfi a doki pedig egy grimaszt vágva int Jimmynek hogy kövesse.
- Fiam. Azt hiszem megtaláltuk a harmadik személyt is, azonban ez újabb talányokat vet fel.- A sátorban azonban mind kiderül még több információ várja őket. Ezt nemsokára a férfi fel is fedi a fiatal srác előtt, miután a elvégez néhány vizsgálatot a mintákon, és átküldi őket feldolgozásra. Mikor abba hagyja a műveletet gondterhelt arccal fordul a fiú felé.
- A vér és a bőr stimmel. Emberhez tartozik, a helyszínen talált adatokból ítélve két napja járt itt, és észak nyugati irányba indult el, egyenesen a határ felé. Fehér bőrű , sötét hajú a helyszínen talált mintákból következtetve, azonban van itt egy kis probléma. A DNS nem emberi. Úgynevezett Replika DNSsel rendelkezik, egyfajta másolata az emberinek néhány módosítással, ami a test külsejének regenerációját hivatott gyorsítani. Ezt a technológiát úgy 20 évvel ezelőtt kísérletezték ki, amikor Mexicoi CDS ellenes felkelők ellen beszivárgó egységeket küldtek. A test része moduláris végtagok, a főbb szervek emberiek, megerősített páncélzattal a hús alatt. A működési funkciókat az agyra kötötték , amit egy negyedik generiációs mikroprocesszorral működtetnek. Ezek az egységek főként olyan emberekből álltak, akik vagy halálos sérüléseket szenvedtek, vagy éppen halálra ítéltek voltak. Lényegében olyan emberi - cyborg keveréket hoztak létre, akik úgy viselkednek mint egy ember, úgy éltek mint egy ember, nagy részük abban a hiszemben is volt hogy ember, ameddig be nem kapcsol náluk a végrehajtó egység. A múlt században talán az alvó ügynököket tudtam volna ehhez hasonlítani. Ezt régebben távvezérléssel oldották meg, de bizonyos adatok szerint krízis állapotban is történhet spontán bekapcsolás.- Fejezi be a fickó a mondandóját, s talán már Jim is sejtheti mire következtethet ebből a professzor, de ha nem most nyomatékosítja a fiúban.
- Azt nem mondta, hogy a barátja nem teljesen ember... A következő probléma már csak az hogy a végrehajtó egység milyen parancsot tartalmazhatott. - Fejezi be gondterhelten a monológot de ekkor egy Seraf harcos tör be a sátorba.
- Elnézést uram! Én azt hiszem tudom - Veszi le a sisakját, így Jim is láthatja a számtalan forradás és vágás nyomot a harcos arcán. A sisak ezután egy monitorhoz lesz hozzá kötve, amin egy videó felvétel indul el. A csapat az erdőbe követi a nyomokat, majd egy érdekes dologhoz érnek. Egy fához, amin a következő felirat olvasható: "David Lynch. Állítsd meg!"
- Ez elég sok mindent megmagyaráz.. A beszivárgó egységek adatgyűjtés és gyilkosság volt a dolguk az ellenséges vonalak mögött. De az első számú direktíva szerint nem hagyhatnak nyomokat. Ez viszont egy figyelmeztetés! Ez a Lynch név ismerős...... Kapcsolják az irányítóközpontot de azonnal. - Fordul az egyik tiszthez, láthatóan már sokkal sötétebb arccal.
- Minden infót szeretnék tudni erről a David Lynchről. Pontos hely, előélet, mit csinált, miért lehet fontos a CDSnek vagy az Anarchnak.


Stefan:

Nem kell annyira sokat várni, hogy társasága megérkezzen, így ismerheti meg nemsokára az Uriel Raj tisztjét, akin bár elég sok forradás és seb látható, de mindezt büszkén viseli.
-Ebben egyet értünk. Ha ő és néhány más ember nem lett volna, mi már valószínűleg egy szemétdombon lennénk, van valami géntemetőben.- Hagyja jóvá Stefan szavait majd kicsit el is mosolyodik a szavakon.
- Igazán nincs mit. Mondhatni ez a dolgunk, és nem sértettél meg. Valóban így van, talán éppen a kinézetünk miatt is.... - Mutat hátra a hátra erősített biomechanikus szárnyakra, mely teste részévé vállt már.
- A csapataink 7 rajba vannak beosztva, ahogy a keresztény biblia is tartja a 7 arkangyal után. minden rajnak megvan a maga feladata amit most elég hosszú lenne ecsetelnem, így megkíméllek téged most ettől - Hagyja annyiban még mindig azzal a szerény mosollyal az arcán
- Nem kényes és az információid helyesek. De gondolom ebben nincs semmi természet ellenes. Aki el akarja pusztítani a saját teremtményeit , hogy lehetne szívlelni? - Teszi fel nyugodt hangon a kérdést, miközben nagydarab kezében megtámasztja a fejét. Ezután hosszú ideig csendben marad de látszik rajta, hogy nem untatja a másik , sőt kíváncsi is rá, de hogy mit gondol azt arca nem árulja el.
- Ha arra vagy kíváncsi, hogy megbocsátottunk e a válaszom nem, ha azt hogy bosszúra szomjaznánk azt kell mondjam, nem. Itt túl sok a teendő hogy a saját bosszúnkon gondolkodjunk, az olyan mint a lassan ölő méreg. Ettől függetlenül ha valahol betehetünk azoknak a szemeteknek megtesszük- Rándul egy pillanatra mosolyra az arca, majd a következőkre elgondolkodó tekintettel kezdi méricskélni Stefant egészen addig míg el nem mondja a kérését, illetve azt hogy mit ajánl cserébe.
- Hmm... tisztességes ajánlatnak tűnik Stefan Lynch. Bár kétlem hogy valaha is elég sokan leszünk ahhoz, hogy megostromoljuk a CDS hatalmát. Hiába van meg a technológiánk, és vannak jó harcosaink a számunk ugyanis nagyon lassan nő. Hogy is fogalmazzak... nálunk kicsit más a megtermékenyülés mint nálatok, és a leendő harcosaink jelenleg lent egy krio kamrában vannak, de természetesen kíváncsi lennék, szerinted hogy lennénk képesek alájuk rúgni - Természetesen nem mondja el minden titkukat ez látszik rajta, s hogy ne is térjen rá a témára Stefan hirtelen áll fel majd int felé.
- A kérésed amúgy teljesíthető, nem is értem miért nekem állsz elő vele. Az irányítóközpontban kiderül mennyi információnk van erről a bizonyos David Lynchről. Csak nem valami családtag? Sandít hátra majd mikor elérik a termet ahonnan nemrég még a professzorral együtt jött ki Stefan, meg is szólal.
- Srácok mit tudunk előásni egy bizonyos David Lynch nevű férfiról - Szól az egyik monitorozó tiszt felé, aki furcsán idegesen felnevetve néz hátra.
- Ma már te vagy a második aki ezt kéri, ez a fickó valami nagy sztár lehet... Mindenki róla érdeklődik!

Stefan és Jimmy. (Kommunikációs csatorna)

Stefan nemsokára a prof hangját is hallja, s most már ő is bizonyára rájön, hogy Jimmyék is valamire ráakadhattak az útjukon.
- Minden infót szeretnék tudni erről a David Lynchről. Pontos hely, előélet, mit csinált, miért lehet fontos a CDSnek vagy az Anarchnak.. - Hallatszik a doki hangja, majd néhány pillanat múlva úgy tűnik be is indul az irányítóközpontban a keresés. A Monitorokon rengeteg adat vizuális képe száguld át, mígnem megáll Stefan apja képénél. Így ha a férfinek jó az emlékezete könnyen beazonosíthatja apját, pontosabban annak klónját.
- David Lynch, született Nevada államban iskoláit példásan végezte, később jelentkezett a CSC-hez ahol a pompás karriert járt be. Fő szakterülete computer vírusok, illetve a mesterséges intelligencia, és annak veszély meghatározása voltak. A később létrejött CDSnél már magas pozícióban helyezkedett el, később azonban nyoma veszett... A legtöbb adat hiányos és nagy időrések vannak. Ez a fickó ugyan úgy lehetne akár a Mátrix feltalálója, vagy akár egy korai teszter is. További információk titkosítottak, egyhamar nem megy a feltörésük, de elindítottunk egy arc összehasonlító algoritmust, az Elysiumi, és Kanadai polgári rendszeradatbázisban, ami szerint a nevén nevezett Stefan Lynch jelenleg az ÉAK polgára. Az arc összehasonlítás 100%os eredményt ért el , ez több mint elég. Egyedül a név nem stimmel. Az Észak amerikai köztársaságban Tom Brawnson néven van nyilván tartva - Fejezi be a rádiós, miközben félig Stefanon és a másik Serafon tartja a szemét.
- Rendben, küldjétek ide az Uriel rajt, utána elgondolkodunk a továbbiakon. Egyenlőre azt feltételezem hogy ez a fickó célszemély, és egy gép van a nyomában. Az információkból amik kiderültek pedig már sejtem miért szúrja a szemét a CDSnek.... Adás vége...- Szál ki hirtelen a prof. Bizony elég sok mindenre fény derül. Jimmy megtalálta Nil nyomait, de hogy ami kiderült az hogy érinti nem tudni. Ahogy azt sem hogy Stefan mit tesz, ha megtudja hogy az apját megsemmisítésre jelölték ki.
PMEmail Poster
^
Stefan Lynch
 Posted: Jul 27 2015, 05:27 AM
Quote Post
Profile


Tetszik ennek a Carter pofának a hozzáállása, de persze a szememben az is sokat javít az összképén, hogy szárnyak vannak a hátán. Szemlátomást nem vette zokon a kijelentésem, amit egy elégedett biccentéssel és egy lazának tűnő mosollyal kísérve le is tudok. Az ezt követő felvezetésemet a pofa csendben és udvariasan hallgatja végig, amitől még jobban felvetődik bennem a kérdés, hogy egy ilyen szívélyes alak, hogy képes zsoldosként élni.
-Ezt örömmel hallom. - próbálok megértőnek tűnni, pedig csalódtam. Nem hittem volna, hogy Isten mesterségesen létrehozott baráti köre kihagyna egy ilyen kézenfekvő lehetőséget a bosszúra.
Szerencsére egy kis idő múlva és egy rövid, de annál inkább lényegre törő mondóka után Carter arcán könnyedséget, hanghordozásában pedig változást érzékelek.
-Nem is egy öngyilkos akció járt a fejemben. - dőlök hátra a székemen. - Az ostrom szó talán egy kicsit ide erős, hisz nem lenne nyílt támadás, sőt, ha minden jól megy, még csak válasz tűzre sem kellene számítanunk.
A férfi szavaiban egy pillanatnyi kételyt éreztem, amit próbálok is megragadni. Ezek az angyalok kiváló szövetségesek lehetnének a jövőben, amihez a hasznukra kell válnom. Nem mintha én nem szívesen kezdenék egy kis macska-egér játékba elysiumban...
-Rövid, gyors és tiszta terror akciókra gondoltam, pár kevésbé fontos, de CDS érdekelt telephelyen. Például kiképzőpontok, laborok és média. - próbálom felcsigázni az érdeklődését. - Négy robbantásos akcióra gondoltam, amiből kettő távol esne a CDS folyton vizslató szemétől. Mire az első két robbanás lemenne, már fokoznák a kevésbé biztonságos és gyengébb biztonsági rendszerrel ellátott helyeket, így két keményebb placcon basznánk oda, már bocs a kifejezésért...
Ettől remélhetőleg megindul annyira a nyál a szájában, hogy rátegyem a tejszínhabot.
-Az egészet pedig két kijelölt célszemély kivégzésével koronáznám meg. Egy kulcsfigurát, akit a Seth's Sons kezére bíznék és valaki kevésbé fontosat, talán egy politikust vagy szponzort, akit én rendeznék le. Ha adtok egy összetört darabot ebből, a tollszerű valamiből a szárnyrészről, akkor érteni fogják az üzenetet... Na mit gondolsz?

Miután ezt lebeszéltük, gyorsan áttérünk apám keresésére, amin James komolyan meglepődik. Nem igazán érti, hogy miért neki állok elő ezzel, azt meg csak mégsem mondhatom neki, hogy a doktor az én szememben valamiféle zsarnok, aki átvette felettük az irányítást és megkötötte a kezüket. Én sokkal inkább nem értem, hogy egy szárnyakkal ellátott férfi, miért nem vált nevet, mondjuk Gabrielre? Persze ez valami olyasmi lehet, mint a mesterséges intelligenciáknál, mindig szimpla, ám mégis valamelyest furcsa neveket kapnak.
-De, mondhatni családtag... - nem részletezem a személyét, elég ennyit tudniuk, míg nem alakul ki köztünk egy rendes, bizalomra épülő szövetség.

A központhoz érünk, ahol már a dokival is cammogtunk korábban, úgy látszik okkal hívják központnak, lényegében jó is valamire. Carter rögvest rá is kérdez az apámmal kapcsolatos információkra, mire egy technikus gyorsan le is reagálja, hogy ma már keresték.
-Ha nem titok, mégis ki kereste? - lépek elő, tátott szájjal.

Hamarosan viszont, már a mi közkedvelt, északi háziorvosunk van a vonalban, aki szintén a központban próbál érdeklődni az apámmal kapcsolatban.
-Akkor ő ma már a harmadik, aki ezután a David után nyomoz? - érdeklődök a technikusnál, visszafogott hangnemben, hogy a túloldalt ne hallják.
Közben az adatok is betöltenek és a gépek apám képét vetítik elém. Pontosabban a klónját, de ki nem szarja ezt most le. A lényeg, hogy ez a verziója él. Azt viszont nem értem, hogy miért tartotta meg a nevét. Tehát a klón emlékekkel is rendelkezik? Na és mikor klónozta magát? Én már megszülettem vajon? Rólam is lehetnek emlékei? Vagy csak Jamesről, mivel ő volt az elsőszülött? Már az is megkönnyítené a helyzetet...
Az apámmal kapcsolatos információk egy aprócska része ismerős, a többi viszont új hírekkel szolgál. Arról már nem tudtam, hogy mik is voltak a szakterületei. Az eltűnése gondolom a családunk szökésére utal, mikor apám és anyám kivonult elysiumból, Jamesel karöltve. Az viszont meglep, hogy polgárként megtalálható egy adatbázisban, mikor az igazi öreg is utálta a katalogizálást. Gondolom változnak az idők, még ha klón is az illető. Persze az is meglehet, hogy nem álnevet használ, hanem egyszerűen fogalma sincs arról ki ő.
-Miféle gép? Na és miért próbálja kivégezni az a...azt a tagot? - akad meg a nyelvem.
Ez a küldetés idáig is elég szarul alakult és nem hiányzik, hogy több ember hajszolja az apámat, mint amennyi feltétlen szükséges.
-Nem lenne egyszerűbb azt a gépet üldözni? Talán elvezet hozzá és csapdába szoríthatjuk. - próbálok előrukkolni valamivel, hogy a többiek előtt találjam meg apám klónját. - Na és most James? Hová vezeted a rajt? Felderítő akcióra? Mert oda én is veletek tartok...
PM
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jul 27 2015, 07:42 PM
Quote Post
Profile


Feszült vagyok miközben a doki szavait hallgatom, aki nem túl biztató hírekkel szolgál a kommandósokkal felbukkanásával kapcsolatban. Valószínűnek tartom, hogy talán a gépet is ők lőhették le, mert ezektől bőven kitelik az „előbb lövünk, aztán kérdezünk” stílus, ahogy beszélgető partnerem is említi.
Nem igazán remélem ugyan, hogy a küldetésünk ezek után folytatódni fog, de azért végül józan megfontolásból elmondom az orvosnak, aki a történtek tükrében nem hiszem, hogy csak a gyógyítás nemes cselekedetét műveli a Szeráfoknál, hanem valószínűleg valami főnökféle is lehet, hogy mi volt jövetelünk célja, ha már ő láthatóan nem titkolózik előttünk.
Azonban még engem is meglep váratlan reakciója, mikor a MI-t említem meg, hogy talán az anarch által megszerezni kívánt vírus hatásos lehetne ellene.
- Hát azt hiszem ebben sokakkal ért egyet. – bólintok először félre értve, hogy mire gondol, de miután folytatja, rájövök, hogy a doki ezt szó szerint értette, nem csak képletesen.
Már eddig is sok olyan dolgot tudtam meg, amit nem is gondoltam volna, de most megint csak figyelmesen hallgatok, hiszen érezhetően tapasztalatokra alapozva meséli el a történetet, amit valószínűleg nagyon kevesen tudnak rajta és pár bennfenktesen kívül.
Már az is kész csoda, hogy ezek után még életben van és biztos vagyok benne, hogyha nem a semmi közepén és nem egy seregnyi Szerágtól védve éldegélne, akkor már rég halott lenne, vagy valami föld alá dugott laborban kényszerítenék robotolásra.
Mindig úgy gondoltam, hogy a fő ellenség a CDS és az őket mozgató hatalmak, de a doki szavait hallgatva rá kell döbbennem, hogy talán rosszabb a helyzet, mint gondoltuk volna, vagyis az Anarch gondolta volna. Egy öntudatra ébredt és mindenféle külső befolyástól mentes, szabadjára eresztett gépi értelem, melyet nem korlátoznak érzelmek, bizony nem fog meghátrálni esetlegesen olyan tettektől, amik akár kiirthatják az emberiséget is. Eszembe jut, amit a tábornok a lázadók főhadiszállásán mondott az atombombákról és kilel a hideg.
- Szóval Omega meglépett és most maga a központi MI és aki most szabadon garázdálkodik? Gondolom a CDS fejesei nagyon is tisztában vannak ezzel és próbálják titkolni a dolgot, mert különben kitörne a pánik, mely minden és mindenkit elsöpörne, talán még a világunkat is, ha Omega begőzöl. – vontam le a mélyreható következtetést nem kis görccsel a gyomromban, ahogy belegondoltam, micsoda időzített bombán ülünk.
Miközben érzem, hogy a gép leszáll, abba is sikerül belegondolnom, hogy mennyire igaza van a dokinak: senki nem láthatja előre mi lesz, ha a Vírus találkozik a vírussal.
- Ezek szerint lehet, hogy a vírus kifejlesztése is pont azért történt, hogy megfertőzve Omegát visszavegyék az irányítást? – találgatok, de most már figyelmem a lezuhanás helyére fordulnak, ahol sok ember nyüzsög.
Első látásra kizárt dolognak tartom, hogy valaki is életben maradhatott volna a gépen, ha nem ugrik ki és már előre félek milyen híreket tudnak mondani, de valami biztosan eléggé kirívó volt, ha iderángatták a dokit.
- Üdv! – intek a kopasznak, miközben a lepusztult környéket szemlélem, de habozása hallatán fürkészve nézek a fickóra, aki láthatóan csak a mellettem lévő férfi beleegyezésére várt, aztán folytatta.
Két hullát említ csak, ami máris felkelti az érdeklődésem, amiből egyik biztos a pilóta, mert azt még én is láttam, amikor eltalálták és valószínűleg a másik meg a másodpilóta, egyszerűen kizárt, hogy kijuthatott volna a fülkéből, de akkor…..
~ Vérnyomok? Létezik, hogy Nil…….lejutott? De hogyan? ~ támad fel a remény bennem.
De meg sem kell szólalnom a doki máris kérdez és további információkat kapunk, amik eléggé rejtélyesek.
- A pilótákon kívül csak a barátom volt még a gépen és tényleg kész csoda, ha életben van, de hát történt már ilyen, nem? – szólalok meg, bár az, hogy később hová tűntek a nyomok, számomra is elég érthetetlen. – Kiürüljön? – kérdezek rá, jól értettem-e. – Mármint, hogy sok vért vesztett?
Egy sátorba megyünk, amit a vizsgálatokra állítottak fel és, ahol nem sokára újabb zavart arccal találjuk magunkat szemben.
- Micsoda? Az nem lehet! – rázom meg a fejem kissé emeltebb hangon, ahogy a sokk után, amit hallok meg tudok szólalni. – A leírás illik Nil-re, de ő nem ….replika, vagy mi a franc! Jó pár éve ismerem őt, jó srác és nem egyszer mentettük meg egymás életét. Valamit biztos elnéztek. – intek a minták felé. – Vagy más is járt itt. – szögezem le határozottan.
Kizárt, hogy Nil-ről beszéljenek, hiszen ő nem lehet semmilyen kapcsolatban a CDS-sel, ha csak nem merényletet kell elkövetni ellenül. Meg aztán milyen nevetséges már, hogy egy gép lenne! Hiszen láttam mikor megsérült, én kötöztem be!
- Nil nem gép! Akkor az csak más lehet! Talán mégis az egyik pilóta, egyiket sem láttam.
Persze hogyan is lehetne bebizonyítani, feltételezem a halottakból nem sok maradt, erről gondoskodott a tűz és a robbanás. Nil-nek meg nem volt semmilyen nyilvántartó lapja, pont azért ami volt.
- A barátom nem lehet az a…..valami. – mondom továbbra is a fejem rázva.
Egyszerűen nem akarom elfogadni, amit ezek az emberek, akik nem ismerik Nil-t, azonnal tényként kezelnek, de ekkor újabb esemény szakítja félbe a beszélgetésünket.
Döbbenten nézem a sisak kamerája által adott képeket és a feliratot a fába karcolva.
- Ki az a David Lynch? – nyögöm ki, bár mintha ismerős lenne a név nekem is.
De persze felmerül a kérdés kinek szól az üzenet! A pilóta nem láthatta, hogy kiugrunk és, ha Nil velük volt…….Ez nem létezik! A rohadt életbe! Az az üzenet csak nekünk….nekem szólhat!
Azokra a kérdésekre, amiket a doki sorol én is nagyon kíváncsi lennék, de hamarosan ismerős hang hallatszódik a rádióba és az egész egyre zavarosabbá válik.
- Stefan? Mi folyik itt? Azt mondják …..Nil egy gép, valami replika, valami küldetéssel, és azt az üzenetet hagyta, hogy Állítsuk meg ezt a tagot, aztán eltűnt. – szólok bele én is a mikrofonba hitetlenkedve, ahogy a többi infó is jeges hullámként ér, de ahogy hallom a társam sem sokkal többet ért az egészből. – Én képtelenségnek tartom ezt, de mindenképpen utána akarok járni és örülnék, ha velem tartanál. – értek egyet vele, bár én akkor is megyek, ha a többiek nem.



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Omega
 Posted: Aug 12 2015, 04:45 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


Stefan:

A Seraf nyugodt arccal hallgatja végig a férfi mondandóját, arcán azonban nem sok jel mutatkozik, abból hogy mit gondolhat az egészről. Nem szakítja félbe Stefant, de amikor a férfi a végére ér, a nyugodt fürkésző tekintet mellé egy apró fáradt mosoly is társul.
- Terror... Ez az Anarch módszere, mi viszont nem vagyunk terroristák. - Ujjával erőteljesen koppint egyet az asztalon , majd lassan , érthetően folytatja.
- A háború első áldozata az igazság. Mi van a robbanásokban meghalt ártatlanokkal? Azokkal az árvákkal akiket maguk mögött hagynak? Ha ilyen módszerekhez folyamodnánk csak a CDS-t tennénk erősebbé, mert nemcsak a vállalat, hanem a város is félelembe élne, aki pedig fél azt könnyű manipulálni. Nem fogom megkockáztatni az embereim vagy ennek a helynek a biztonságát, csak azért hogy borsot törjünk a CDS orra alá - Fejezi be miközben lassan kihúzza magát az ülőalkalmatosságon. Az arc ismét komor, mondhatni már már szomorúvá válik, de végül a témával is tovább állnak így kerül szóba Stefan apja is, de róla több infót már csak a vezérlőterembe tudhat meg.


Jimmy:

- Mondjuk úgy hogy asszimilálódott, és hatásosabb lett. Ami a CDS-t illeti talán még mindig úgy érzik hogy a kezükben tartanak mindent, talán még így van.Meglehet a rendszer egyenlőre még önmaga rabja, de vajon meddig? Mi van ha a vírus éppen az ellenkező hatást fejti ki? - Gondolkozik el fennhangon a doki , miközben megérkeznek a helyszínre.
- Valószínűnek tartom, de koránt sem bölcs lépésnek. A Cybervírusok manapság kiszámíthatatlanok, a központi mátrix tart fent mindent a városban. Közlekedés, kommunikáció, egészségügy, védelmi fegyverrendszerek, ivóvíz hálózat, minden szociális rendszert, ha pedig a mátrixot támadják... nos azt hiszem az imént felsoroltak után nem kell taglaljam miért lesz totális káosz a következménye, nem beszélve arról, hogy mit hoznak létre vele. - Fejezi be a témát, majd miután találkoznak az egyik Seraffal röviden meg is tudják, mi történhetett itt, ám ezek az információk koránt sem tűnnek biztatónak. Inkább bizarrnak. Jim szavaira csak lassan körbe mutat a lepusztult területen.
- Csodánál többnek kellett történnie.Nézze.. A hely jó része teljesen lepusztult, nemrégen itt elég nagy lángok csaphattak fel, és a roncs állapotából ítélve rettenetes erővel csapódott a földbe. Ha a társuk még ki is ugrott, ernyő segítségével is húsz százalék hogy túléli, és ezt a húsz százalékot úgy értettem, hogy maradandó sérüléssel. - A professzor arca csak még komorabb lesz , így indulnak tovább. A kérdésre a férfi látszólag nem akar hamar felelni.
- Igen, mondhatjuk így is. Néhány biomechanikus szerv nagy mennyiségű adrenalint termel, ha az alany sok vért veszített. Az adrenalin nagy mennyiségben egy zakatoló mozdonnyá varázsolja a szivet, ami egyre több és több vért pumpál a szervezetbe, ezzel egyfajta önvédelmi mechanizmusként védekezik az elvérzés ellen. A hadsereg jó néhány katonája használt biomechanikus szerveket, de mindez még nem magyarázza meg, miként élte túl a zuhanást. - Húzza el a száját, majd miután megérkeznek a sátorba meg is kezdődik a vizsgálatok elemzése ami bizony meglepő eredménnyel szolgálhat Jimmy számára.
- Mivel két halottat találtunk, és egy nyomunk van, egy negyedik személy ittléte teljesen ki van zárva - Szól közbe egy fiatal talán 25 évesnek látszó ázsiai technikus. Nem mond többet, helyette a professzor folytatja egy mély sóhajt hallatva.
- Azt hiszem Mr Yangnak igaza lehet. Vagy ha nem akkor az a kérdés hol lehet a barátjuk teste? - Teszi fel a kérdést, miközben felegyenesedik, és Jimmy szemébe néz.
- A két test maradványát hátul fagyasztották le egy Trezorban, ha kívánja megtekintheti őket – Feleli nyugodt hangon, ha Jim így tesz két szinte a felismerhetetlenségig összeroncsolt alakot láthat, de az arcuk egyik sem hasonlít a fiú barátjáéra. A további kérdésekre már a közös kommcsatornán kaphat választ.

Stefan&Jimmy (Kommunikációs csatorna)
- A Professzor, éppen az imént, de ha vártok két percet mindjárt elkészül a nyílt komm csatorna - Feleli a kommunikációs tiszt, Stefan kérdésére azonban már a professzor beszél a komm vonal másik végén.
- Replika. Embernek kinéző emberként viselkedő mesterséges intelligencia. Ezek a gépek gyakran magukról sem tudják hogy azok. A legjobban az alvóügynökökhöz lehet hasonlítani, évekkel ezelőtt ezeket a gépeket használta a CDS hogy beépüljenek az Anarchos titkos bázisokra. A terv kudarcot vallott, a kezdeti sikerek után az Anarch képes volt megszűrni ezeket a gépeket ezért ki kellett találniuk valami okosabbat. Embereket alakítottak át. A miértekre nem tudok felelni.... egyenlőre még nem - Fejezi be röviden a mondókáját a professzor
- Egyszerűbb ha David Linch-et keresitek meg. Van egy olyan érzésem hogy akkor meglesz a ti "emberetek" is. A helyzete pedig, a határszéltől északra lehet Grey Heavennél. Az Archon hadosztály jelenleg éppen a város felé tart...- Szól közbe a kommunikátor tiszt, ezután azonban az Uriel rajt is a helyszínre hívják. Az adásnak nemsokára vége Stefan pedig ismét döntés elé kényszerül. Vagy itt ül ölbe tett kézzel , elindul ő is a csapattal.

Adás után:
Stefan:

-Egyenlőre a szerencsétlenség helyszínére megyünk, a továbbiakat a professzor dönti el, de ha engem kérdezel, meglehet egy mentő akció elébe nézünk. 5 perc múlva légy a kifutópályán, egy szállítógép ott fog várni. Ha minden jól megy egy fél órán belül oda érünk. Nekem még össze kell szednem az embereimet, a fegyvereidet a gépben megkapod – Feleli ezzel elbúcsúzva Stefantól, majd sietős léptekkel távozik a vezérlőteremből. Innen már Stefanon a sor hogy kitaláljon a leszállópályára, bár nem valószínű hogy túl nehéz dolga lenne, elvégre innen szinte panorámaképként lát rá, hol is találja. Ha oda ér, a gép már várni fogja amibe beszállva meg is kapja ideiglenesen elkobzott felszerelését. A gép viszont a magasba emelkedik ő pedig útját veszi Jimmy és a katasztrófa helyszíne felé.


Stefan & Jimmy


Jimmy kényszervárakozása kb fél óráig tart, ugyanis egy rajnyi Seraf erősítéssel még egy szállító érkezik, amiből kilépve Stefant pillanthatja meg. A találkozó azonban igencsak rövid, mivel alighogy kipakolják a felszerelést a Seraf rajparancsnokok menetrendszerűen állítják hadoszlopokba az embereiket, végül pedig el is kezdődik az eligazítás, ám Jimmynek és Stefannak most nincs itt helye. Dr Karsten hívja vezeti őket félre, remélve hogy követik.
- Ha taktikai döntésekről van szó, most Ő a főnök – Mondja az öreg Jimmy felé miközben fejével az Uriel raj vezére felé bök, kit Stefannak már volt ideje megismerni. Talán a szerencse, talán valami más által, de úgy tűnik nem véletlenül hívták pont őket ide. Időközben James bele is kezd az eligazításba.
- Bár én „atyáskodok” felettük, az ő döntésük mennyit vállalnak. Két rajt merünk kockáztatni, az egyik az Uriel, másik a Gabriel raj. James jó vezető… azt hiszem kitalálnak valamit amivel segíthetnek a barátotokon és talán Mr Linchen is – Pillant egy másodpercre Stefan irányába. Hogy a név alatt most kire gondol azt nem fűzi tovább. Úgy húsz perc telik el , mire James csatlakozik hozzájuk, arca gondtól terhelt.
- A helyzet koránt sem könnyű. Néhány másodperce a Fészekből küldtek egy kódolt adást, miszerint az Archon ostrom alá vette Grey Heavent. Ha tekintettel vagyunk az előéletére, nem kell sokat találgatnunk, hogy Linch kell nekik, és talán a vírus. Ismerte a központi mátrixot meglehet, fel akarják ismét használni.. Az ÉAK egyiket se fogja oda adni önszántából, nem akarok találgatni, de szerintem inkább megölik a professzort, minthogy átadják nekik élve ezért……-
-Ezért az egyetlen esélye ha egyik fél se teheti rá a mancsát nem tévedek? – Szók közbe Karsten , miközben feljebb tolja a szemüvegét. A Seraf csak vár egy pillanatig, majd egyetértően bólint.
- Az Archon hadosztály túlerőben van, az ÉAK katonai jelenléte nem lesz elég hogy feltartsák őket, ezért azt javaslom mentőakciót indítsunk lehetőleg most. Az irányító központból üzenhetünk az ÉAK-nak, és talán nyélbe tudnánk ütni egy megállapodást. Ha elviszik egy általunk kijelölt kimenekítési ponthoz, talán kimenthetnénk, és tovább szállíthatnánk északra… Alaszkába talán..- Gondolkozik el fennhangon a férfi. – Végül pedig Stefan és Jimmy felé fordul, jelezve, hogy róluk sem felejtkezett ám meg.
- Ha jól sejtem egyikőtök sem akar kimaradni ebből a „buliból” mindkettőtöket más cél vezérel. Jelenleg azonban nincs az a gép , ami láthatatlanul átvisz titeket a határon, ezért én és a Uriel raj előre megy. Mi elég kicsik vagyunk, hogy a radaroknak ne tűnjünk fel. Amint átértünk megpróbáljuk szabotálni a légvédelmet, addig titeket a Gabriel rajra bízlak. Amint megadom a jelet ti elindultok a kivonási pont felé, felszeditek a csomagot, és tovább álltok. Ha minden jól megy addigra már én is ott leszek. – Búcsúzik el ezzel a férfi, majd nemsokára egy 20 fős csapattal emelkedik a levegőbe, majd észveszejtő sebességgel tűnnek el a horizonton. A professzor azonban csak a homlokát ráncolva figyeli az eget.
- Minden háború egy kis lépéssel kezdődik. Gyanítom ennek az egésznek meglesz a böjtje. A barátotok nyomát elvesztettük, a környéket teljesen átfésültük, de nem találtunk semmit. Ez lehet jó jel is, mert azt jelenti a fiatal ember számára – Biccent Jimmy felé – Hogy él, de a kérdés, vajon az mire készül. Minden esetre én vissza térek a Sasfészekbe, azt hiszem az én tudásomra ott nem lesz szükség ahová ti mentek, de remélem nem örökre búcsúztunk el. Ameddig James nem küldi a jelet ajánlom, hogy készüljetek fel, és egyetek valamit. Rátok fér, és sok sikert – Búcsúzik el ezzel az öreg, majd az egyik szállítógép felé veszi az irányt amivel nemsokára visszatér a bázisra. Stefan és Jimmy számára csupán a keserű várakozás maradt.

6 óra mulva. (Este 11:16)

A két férfit nemsokára egy Seraf keresi fel, és a háttérben láthatóan felbolydult az egész itt maradt tábor. A technikusok pakolják össze a sátrakat, az itt maradt Gabriel raj pedig felsorakozik.
- Az Uriel üzent, mehetünk. Egy négy kilométer szélességű sávba sikerült megsemmisíteniük az Archon hadosztály légvédelmét, és sikerült lebeszélnünk egy randevú pontot is az ÉAK embereivel. A rossz hír azonban az hogy a város már nem fogja sokáig bírni. Legjobb esetben is holnap pirkadatra már a CDS keze alatt lesz, szóval nem árt igyekeznünk. A randevúpont a város északi végén található. Egy nyolcvan emeletes épületkomplexum. Jelenleg biztonságos, a véderő maradéka ott barikádozta el magát. – Miután átadta az infókat sietve tér vissza a csapathoz, így a két férfinak sincs más vissza mint beszállni a szállítóba, hogy elinduljanak a végső cél felé.
- Rázós utunk lesz. Készüljetek fel rá, hogy lehet nem fogunk leszállni – Szólal meg a pilóta mikor már a levegőbe emelkedtek. Mondjuk túl nagy újdonságot nem valószínű hogy látnának, elvégre Jimmynek és Stefannak nemrég kijutott a „nem fogunk leszállni” szituációból. Az út úgy negyven percig csendes, de idővel lentről fényeket, villanásokat, és robbanásokat láthatnak ha kinéznek. Az alattuk elterülő város lángokban áll, láthatóan az utcán elkeseredett harcok dúlnak.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Aug 14 2015, 03:26 PM
Quote Post
Profile


Mikor Nil ismertette a feladatot, igazából nem is gondolkoztam el nagyon a dolgon, csak az volt a lényeg, hogy árthassunk a központi MI-nek, na meg főleg a CDS-nek és ha ebben az a vírus segítségre van, akkor részemről teljesen rendben van a dolog. Aztán meg nem is a hithűségemért fizetne meg, hanem azért, hogy elvégezzek egy munkát, ahogy Stefan-t is felbérelték. Ebbe a melóban mi csak megfizetett zsoldosok voltunk, ha még a hatalmasoknak keresztbe is tehettem ez által, az csak annál jobb.
Azonban, ahogy a doki elmagyarázta a dolgokat és felhívta rá a figyelmem, hogy ez akár a visszájára is elsülhet, akkor már nem tűnt olyan jó ötletnek rászabadítani a Mátrix-ra egy ismeretlen vírust. Na nem az MI-t sajnáltam, hanem azt amit okozhatott az, ha megbolondul vagy leáll és összeomlik mondjuk az egészségügy vagy beindulnak a védelmi fegyverek………Bár gyűlölöm a rendszert, azért nem akartam, hogy a város lakosain csapódjon le a vírus okozta esetleges rombolás.
Ha ez nem lenne elég, akkor jön a rossz hír, hogy talán Nil-ből valami android vagy replika vagy mifene lett és ezt akármennyire nem akartam elhinni és mindenfélét felvetettem ezzel kapcsolatban Dr. Karsten-nek, minden egyes felvetésemre meg volt a lesújtó válasz.
Ha nehezen is, de kénytelen leszek elfogadni, hogy Nil vagy meghalt, vagy tényleg ő lett az a valami, amiről beszélnek, de ha is a helyzet, akkor is megőrizte valamelyest az emlékezetét, hiszen üzent nekünk.
- De számít rám vagyis ránk még így is, hiszen hagyott üzenetet, ez jó, nem? – kérdezem azért kissé reménykedve, mert nem sok jóval biztat a komor képe.
Aztán lassan már biztossá válik a további vizsgálatokból, hogy csak három nyom van, a két hulla és az, amelyik elfelé vezet innen és amit a Seraf tagjai követtek is, míg el nem tűnt.
- Igen, megnézném, biztos, ami biztos. – bólintok a doki kérdésére és bár nem szívesen nézegetek hullákat, főleg nem olyanokat, amik ennyire szétroncsolódtak, de 100 %-san meg akarok győződni róla, hogy egyik sem Nil. Hát egyik sem az!
Ezek után eléggé komor hangulatba kerülök és ezen az sem segít, hogy kiderül Stefan is mennyire érintett az ügyben, akivel most a komm csatornán közvetlenül is tudunk beszélni, vagyis főleg Dr. Karsten beszél, társamat is beavatva mit találtunk itt és mire jöttek rá.
- De biztos, hogy valamennyit tud magáról és rólunk, akármi is ……lett belőle, különben nem üzent volna. – teszem hozzá Stefan-nak magyarázatként még.
Közben folyamatosan érkeznek a dokihoz az információk, amik alapján mi is okosabbak leszünk és mikor azt mondják tudják hol van David és, ha őt megtaláljuk, valószínűleg meg lesz Nil is, egyet kell, hogy értsek velük. Ha Linch után ment, akkor talán megtaláljuk őt is, bár, hogy mi lesz utána……..hát az a jövő zenéje.
- Szóval Grey Haeven. – ismétlem, nem mintha túl sokat mondana nekem, de az már igen, hogy az Archon ha oda ér, akkor ott nagy gebasz lesz és ha a kezükbe kerül David és a vírus…….
Nagyon úgy néz ki, hogy Dr. Karsten és a Seraf-ok magukénak tekintik annyira az ügyet, hogy belevágjanak és mozgósítják is az egységeiket, melynek egy része azonnal útnak is indul.
Én is feszült vagyok, hogy itt kell várni, de Stefan csak jó fél óra múlva ér ide, egy csapattal, ekkor azonban már rátérhetünk a mi dolgunkra is.
Én is megnézem magamnak az Uriel raj vezetőjét, aki most a Seraf-okat igazgatja, bár nem hiszem, hogy sok dolgom lesz vele egyelőre, de mint kiderül tévedtem, az ő kezében lesznek a fonalak innentől
- Rendben. – biccentek az információra és megint csak várakozni kényszerülünk, míg James végre ráér velünk foglalkozni, akkor sem szolgál jó hírekkel.
Nincs sok tapasztalatom az ÉAK hozzáállásáról, de nem hiszem, hogy sokban különbözne a CDS-től ilyen esetekben és biztos vagyok benne, hogy James jól látja a helyzetet.
- Mit tehetünk mi? – kérdeztem kicsit elébe vágva talán a mondandójának közvetlen a doki szavai után, de kezdek türelmetlen lenni. – Tényleg lehetséges, hogy az ÉAK szóba áll magukkal? – lepődök meg, de ez egy kis reménysugár.
Mikor ránk fordul James tekintete, akkor már van esély, hogy megtudjuk mi miben vállalhatunk szerepet.
- Én biztos nem akarok kimaradni, bár tényleg nem azonosak a céljaink valószínűleg, de tudunk egy csapatban dolgozni. – nézek Stefan-ra. – Eddig is jól kijöttünk.
Figyelmesen hallgatom, hogy mit kell tennnk és így első hallásra nem tűnik túl veszélyesnek, hiszen a feladat nehezebb részét James csapata az Urielek vállalnák, mi csak a favizükön evezve, vennénk fel a „csomagot”, ahogy ő mondta.
- És mi lesz Nil-lel? Ha ott lesz ugye őt is elhozzuk, már ha……lehetséges. – fejezem be kissé nehezen, hiszen nem lehetek biztos benne, mi lett belőle.
Mivel a doki szerint életben van, de elvesztették a nyomát, csak ez az egy esély van, hogy valaha még látom és megtudhatom tőle magától, hogy mi ez az egész, bár……talán maga sem fogja tudni, ha Dr. Karsten teóriája igaz.
- Jó utat doki és kössz…..mindent, ha nem találkoznánk már. – rázom meg a férfi kezét őszintén hálásan, mikor elbúcsúzik.

6 óra mulva. (Este 11:16)

a várakozás nagyon nehezemre esik és legtöbbet csak mászkálok, minden rádió adásra megfeszülve, de végre megkapjuk a jelet, hogy mehetünk.
Szinte hihetetlen, hogy James-nek sikerült mind léket ütni az Archon védelmébe, mint megegyezni az ÉAK-kal az átadásban, de megcsinálta.
- Tőlem már indulhatunk is! – indultam azonnal a szállítógéphez kérdőn nézve Stefan-ra, de sejtettem, hogy ő legalább annyira türelmetlen, mint én. – Mi történt apáddal egyébként? És mit vársz ettől a….másolattól? Bár lehet, hogy nem is tudja magáról, ahogy Nil sem. – vonom meg a vállam keserűen.
Nem is gondoltam volna előtte, hogy Nil ennyire a szívemhez nőtt és olyan lett nekem, mint valami idősebb bátty.
A pilóta megjegyzésére komoran felnevetek.
- Ez már nem lesz újdonság nekünk, nem igaz, Stefan? Merre vannak az ejtőernyők?
Okulva a múltkoriból, most is magamra erősítem, úgy ülök le az oldalpadra. Jó fél óra után már fel is hangzanak a robbanások és a fények, amik kísérik. Benne vagyunk a „háborús” zónában.
Kinézek az ablakon és tényleg olyan, mint a filmeket, mindenhol lángok, robbanások és rohangáló parányi emberek.
- Ezek tényleg nagyon meg akarják szerezni az apádat meg a vírust. – szorítom össze a látványra erősen a számat. – Remélem keresztül húzzuk a számításukat.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Stefan Lynch
 Posted: Aug 21 2015, 02:09 AM
Quote Post
Profile


A nagy seraphok, kik az én szememben valóságos csodaként vannak számon tartva, csalódást okoztak. Az Uriel raj vezetője is szárnyakkal rendelkező politikus, ki retteg elhozni a változást, ha az szükséges. Ahogy felpattan a székből én is követem, hisz itt már nem tehetek semmit.
A továbbiakban sincs okom kicsattanni az örömtől. Archon hadosztály, meg valami titokzatos robot, akit emberi testbe bújtattak? Mi a fasz folyik itt? Ez a sok rejtély, meg a klón, akit mindenki keres, eléggé összekuszálja a dolgokat. A seraphok nem olyannak tűnnek, akik utánam és apám klónja után integetnek a naplementébe, miután megtaláltam. Sokkal inkább olyanoknak, akik kivallatnák, megkínoznák és politikai fogolyként használnák itt a tétlenség városában...
Gyors eligazítást kapok, hogyha van kedvem részt venni ebben a titokzatos küldetésben, akkor most megtehetem. Magabiztos tekintet vágok, egy laza biccentés kíséretében, majd a géphez sietek. Gyűlölöm az olyan gépeket, amik repülnek. Feltehetőleg ebben az is közrejátszik, hogy már az első élményem sem sült el valami jól.
A gép szerencsémre földet ér, miután rögvest Jimmy fogad, a tőle megszokott temperamentummal. Lassan úgy érzem kiismerem a kölyköt, pedig eleinte nagy rejtélynek tartottam. Onnan kezdve, hogy az információ a kenyere és néha besegít az Anarchnak fel-felötlött a kérdés, hogy mégis miféle rejtély övezi. Sajnos a rejtély inkább csak illúziónak bizonyult, csak egy forrófejű kölyök, aki vakmerően ugrál ide-oda a bajban. A titok pedig csupán az, hogy kutatod a semmit. Ez aztán az álca.
-Kivel? - lepődöm meg. Soha nem meséltem a klónról vagy apámról, maximum a Lynch név lehet azonos a számára, ha csak nem tudja más is. Ez még gondot okozhat. - Valamit félreértettel Jimbo, de egy futkosó robot és egy izgalmas hajtóvadászat is vár ránk, szóval ebbe most ne mélyedjünk bele.
A doki. Csak ő lehet nem? Ő tudhat valamiről, amit még nem árult el. Ha tisztában van az ittlétem céljával, akkor tudja, hogy nem fogom engedni, hogy az utamba álljanak. Valakinek meg kell halnia, gyorsan és csendesen.
Rövid idő elteltével, már újból az én személyes csalódásom vár ránk, akit errefelé csak Jamesnek hívnak. James, aki előbb tanulna meg szárnyak nélkül repülni, mintsem, hogy önmaga legyen.
Dr. Karsten pillantása gyanút kelt. James árulhatott el neki valamit? Őt nem tudom feltűnésmentesen kiiktatni. Sok időm nincs ezen bajlódni, az értesülések szerint ez a bizonyos Archon megtámadta azt a másik bizonyos Grey Heavent. Egyikről sem tudok semmit, mondhatni nincs velük célom, így csak azt kell tudnom merre keressem a klónt és hol állítsam le a robotot. A túszejtés és a kimenekítés Alaszkába szavak valahogy nem nyerik el a tetszésemet, itt drasztikus lépésekre lesz szükség.
-Miért pont Alaszkába? - teszem fel a kérdést.

A továbbiakban kapunk körülbelül húsz perc szünetet, mikor a doki is kijelenti, hogy ő most visszatérne a bázisra. Itt a lehetőség. A doktor túl sokat tud és ezen az sem segít, hogy ő atyáskodik a seraphok felett. Hiába a szabad akarat, minden akcióban benne van a keze.
-Jimmy egyél, igyál és készülődj. Nekem szükségem van pár percre, hogy összeszedjem a gondolataimat. - dörzsölöm meg a homlokom, gondolkodást imitálva. Gyakran pillantok hátra, hátha a kölyök épp most kap kedvet ahhoz, hogy kövesen. Mindvégig szem előtt tartom a doktort, keresve az alkalmas pillanatot. Felkapok egy követ, mintha a cipőmet porolnám le és lassú léptekkel közelítek. Ahogy leereszkedik a gép utastere, megragadom az alkalmat, hogy halálra verjem. Remélem nem lesz más is a gépen, de amennyiben igen, végső megoldásként még mindig ott a két kard és a pisztoly.
Feltehetően visszaérek az indulásra, az talán elterelné rólam a gyanút, már persze, ha sikerrel járok..
PM
^
Omega
 Posted: Oct 7 2015, 12:00 AM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


Stefan:

- Az apjával... vagy netán a testvérével? A keresett személy kora alapján valamely felmenőjére saccoltam volna. - Hagyja annyiban a férfi. Úgy tűnik több magyarázatot nem fűz a dologhoz, inkább mikor megérkezik James lassan megkezdődik az eligazítás is. Annyi biztos hogy Stefan érez valamit, hogy ez netán valami hatodik érzék vagy a sejtéseit logikára építi nem tudni. A kérdése minden esetre helyt álló de a válasz amit kap már koránt sem olyan fennkölt, vagy különleges.
- Egyszerű...Az alaszkai határszél az ÉAK felügyelete alatt van. Minél hátrébb szállítjuk a háborús zónától annál kisebb az esélye hogy esetleg a CDS rátegye a kezét. Ez a logikus döntés nem gondolja? - teszi fel a kérdést, miközben tekintetével a férfi arcát kezdi el fürkészni. Stefan gyanúja bizony megalapozott, túlságosan magabiztos, ez a férfi. A doktor miután egyeztetik a haditervet a gép felé veszi az irányt de Stefan úgy dönt saját kezébe veszi a dolgokat. A gép mondhatni üresnek tűnik , csupán a doki fakó alakja vehető ki ahogy készül felszállni. Hogy botor döntés e Stefan részéről nem tudni, ahogy azt sem mi vezérelheti a férfit, de amikor az első ütést készülne rámérni a dokira valami fura dolog történik. A keze áthalad a férfi testén, mintha valamiféle holografikus test lenne. Az ütés helyén kékes részecskék szikráznak fel, de mintha egy pillanatig nem csupán az öreg teste, de az egész környezett felvillanna körülötte, egyfajta grafikai vázat mutatva . (Értsd Pl Tron című film) Mintha a környezet csak egyféle álca lenne. a Doktor arca halvány mosolyra húzódik, s ha Stefan jobban megnézi láthatja az üveges tekintetet amiben semmiféle élet nem található.
- Megkönnyíthette volna a dolgunkat Mr Linch, bár be kell valljam a barátja több információval szolgált ezidáig... - A férfi hangját azonban valami más is elnyomja, egy gépi hang ami a férfi fejében szól
-" Adatfeldolgozás folyamatban. " A hang úgy recseg a fejében mintha egy alig működő rádiót tapasztottak volna a fejéhez. Ha férfi hirtelen a fegyveréért nyúlna észre veheti, hogy bizony a golyók mit sem érnek. Áthaladnak a férfi testén mintha csupán csak valami holografikus kivetítés lenne.
- Szóval kezdjük az elején. Hol van a kutató laborok Koordinátáival ellátott térkép... - kezd bele az öreg most már félig meddig gépi hangon. Ha Stefan közbe figyel érezheti hogy a környezet néha néha "össze omlik" olyan mintha egy virtuális térbe lennének, de hogy ebből miként másznak ki az már jó kérdés. Egy biztos. Valami vagy valaki csúnyán rászedte őket, s úgy tűnik a mentőakció helyett az információ szerzés volt a fő célja.


Jimmy:

- Egy üzenetet ami könnyen félre értelmezhető. Vagy önnek mi a sejtése a jelentéséről? - Vetődik fel a kérdés az üzenetre, a Nillel feltett találgatásra azonban csak egy vállrántást kap válaszként.
- Igen... minden esetre ha mi érünk oda előbb, még talán vissza kaphatja a barátját, és az a bizonyos Vírus is kézre kerül - feleli komor hangon a férfi, de nemsokára az eligazításé lesz a főszerep. A seraph kommandó igencsak talpra esettnek és harcra késznek tűnik, mindenki tudja hol a helye, mindenki tudja mi a feladata. Az egész talán túlságosan "sterilnek" is hathat Jim számára.
- Sok mindent. Mi nem ismerjük a társukat, ahogy a gyenge pontjait sem. Márpedig ha meg kell állítani akkor szükség lesz rá, hogy megtudjuk mire képes, mi úgymond a specialitása, és hogy néz ki. Ezért főként. A kérdésére pedig a válasz igen: Mindent meg fogunk tenni hogy kihozzuk - Kapja meg Jim a saját válaszát. Ezután azonban Stefan és Jim külön vállnak, lévén az idősebb fickónak más elképzelései vannak, viszont mire a fiú észbe kapna különös dolog történik. A környezete mintha lassan rezignáltan szétesni kezdene egy pillanatra. Mintha a világ körülötte csupán poligonból és pixelekből álló. Ha követi Stefan nyomait nemsokára ő is szemtanúja lehet annak a fura dolognak, mely bizony csak egy dolgot tud sejtetni velük. Valaki csúnyán rászedte őket.

Jim & Stefan

Bizony Stefan tette megzavart valamit, mintha egy leplet rántott volna le, valamiről, ami a valóság látszatát akarta kelteni. Eddig legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy a valóság igencsak távol áll attól, melyet eddig képzeltek.
- Uraim... csinálhatjuk gyorsan vagy fájdalmasan is. Szerencséjükre a legtöbb információt már elmondták amire kíváncsiak vagyunk , de van itt még néhány apró dolog. Kényelmesebben is megoldhattuk volna ha valaki nem akart volna túl harcias lenni - Pillant le egyenlőre a doki lemondó tekintettel Stefan felé. Ha körül néznek láthatják hogy a Seraph sereg sehol sincs, az erdő üres, és csupán ők hárman vannak itt, a doki hangja pedig hirtelen változott gépiesre és hátborzongatóra. Nemsokára a doki feje mellett jó néhány holografikus fénykép jelenik meg köztük Nilé is. Ők döntik el feladják e, vagy tovább tartják magukat, de egy bizonyossá vállt. Meglehet nem is a barátjuk van nagyobb veszélyben
- Azonosítsák a társukat, illetve adják meg a laborok kordinátáit jelző térképet... Drága csecsebecse az maguknak - rázza meg a fejét a férfi, Stefan és Jim viszont a beszéd mögött kínzó sípoló hangot hallhat, mintha egyfajta kínzóeszköznek használnák, mely egy idő után igencsak kellemetlen, mondhatni fizikai fájdalmat okoz a két férfinak. Úgy tűnik erről a "helyről" nincs menekvés, nem lehet csak úgy kilépni. Vagy mégis? Nos ha okosak talán rájöhetnek mi lehet az egyetlen megoldás, mely olyan biztos, s egyszerű mint a halál.
PMEmail Poster
^
Stefan Lynch
 Posted: Oct 9 2015, 05:37 AM
Quote Post
Profile


-Én rengetek mindent gondolok, doktor. - közlöm a lehető legkimértebben. Nem áll szándékomban felkelteni a gyanúját, a sajátomé azonban csak egyre erősödni látszik. Túl sok terv, túl sok konspiráció és mindez miért? Egy emberért, az apámért.
Nem hagyom magam lebeszélni a tervemről, így próbálok habozás nélkül cselekedni. Hideg fejjel követem a fickót, most nem okozhat örömet egy idegesítő pasas meggyilkolása, csakis a terveimet segítheti előre. Ha kikerül a képből lesz akkora zűrzavar, miután felszálltunk, hogy kiterveljek valamit és elszakadjak ezektől a "szárnyasoktól".
A tervek viszont a legritkábban alakulnak úgy, ahogy azt az ember elképzeli, a csapásom áthalad a dokin, mint valami fura entitáson.
-A szellem kurva anyádat! - hőkölök fel, majd próbálok újból lesújtani rá, mindhiába. Hibáztam. Túl erős volt a késztetés, hogy ne tegyem, de csak magamat sikerült lelepleznem.
Ezen az amúgy is aggasztó szituáción az sem segít, hogy kékes szemcsék tűnnek fel a dokin, majd a környezet is, mintha megváltozna. Nálam sokkal okosabb emberek száját hagyta már el ez a mondat, de én csakis erre tudok gondolni: "szimuláció." A kérdés már csak az, hogy mikor kerültünk bele. A zuhanáskor? A Seraph bázison történt valami? Esetleg korábban?
-Mindig is lepcses pofája vol... - szakít meg egy zúgó hang a fejemben. - Mi a... - Adatfeldolgozás, most komolyan? Ezek próbálnak kinyerni valamit belőlünk vagy újjáépítenek valamit, hogy még mélyebben elnyeljen minket a szar.
-Kutatólaborok? - jövök rá egy apró részletre. Ezeknek a hombár fejű, tollashátú, monitor bámulóknak a térkép kell. - Azt hiszed, hogy egy efféle dolgot az olyanok, mint én maguknál tartják? Gondolom, már nem bánod, ha tegeződünk doki. Hát ennél okosabbnak hittelek, ha művilágot építettél egy kivallatáshoz...
Fogy az idő és nem vagyok okosabb. Előnyben van, ez az ő birodalma, legyen az valós vagy valótlan. A parti elindult és nekem csak jó pár kör után osztottak lapot.
-Én ezt a CDS meggyengítéséért felajánlottam korábban. A ti James kollégátok pedig nem élt a lehetőséggel, ha létezik egyáltalán... - tárom szét a karjaimat. - Most meg, hogy még meg sem tudtalak ölni, igencsak csalódott vagyok ám, doki. Azért ne félj, én előbb-utóbb kijutok innen és remélem arra lesz annyi bátorságod, hogy végzel magaddal mert, ha nem lassú és csúnya halálban lesz részed....
A cseverészés zsákutca, elő kell állnom valamivel, bármivel csak nem egy alkuval. Szerencsére Jimmy fiú is megérkezik, aminek rendkívül örülök.
-Üdv James. - intek a kölyök felé. - Csak nem hiányoztam?
Ezalatt a doki folytatja a fecsegését fájdalomról és hasonlókról, mintha az eddigieket nyaraláshoz lehetne hasonlítani. Az utalását pedig most az egyszer nem reagálom le egy felesleges szócsatával.
Az eltorzult doktor monológja után, hangos sípolás és kínzó fájdalom tör az életünkre. Gondolom azért, hogy el ne aludjunk a szellem monológján.
-Akkor a kölyök a te embered. - mutatok Jimre. -Én egyszer utaztam Nicolassal, nem Nathannel, nem...a faszom tudja kivel, na! Egy gépen és az sem tartott hosszú ideig. Talán Mikenak hívták? - próbáltam fecsegni, közben pedig egy ésszerű ötlettel előállni.
Az ötletek kavarogtak a fejemben, amiket próbáltam rendezni.
"Érzünk fájdalmat, de a világ nem valós, feltehetőleg szimuláció. Miként szabadulsz egy térből, amely virtuális? Miként működik ez eysiumban? Ez az elysium! Nem kurvák, nem pia, hanem játék. Rakd össze! Miként szabadulnak egy játékból a fiatalok? Mivel van vége? Meg van: game over."
Azzal a lendülettel Jimmy felé fordulok és meghúzom a ravaszt. Ha esetleg nem találnám el, akkor váll rándítva teszem az állam alá és mosolyogva húzom meg a ravaszt....


PM
^
Jimmy Latoya
 Posted: Oct 10 2015, 11:26 AM
Quote Post
Profile


Hát igen! Az engem is elgondolkoztatott, hogy vajon miért hagyta azt az üzenetet Nil. Hogy állítsuk meg, vagy azért, hogy hagyjon egy nyomot, amivel könnyebben elvégezhessük s dolgunkat? Hogy tudjam, maradt belőle valami, ami még emberi és emlékezteti a barátságunkra?
Én sem tudtam és bizonytalan voltam, bár szerettem volna az utóbbiban hinni, ezért is ugrottam fejest ebbe az egész balhéba a Seraph-al, akik továbbra is csodálatra méltóak voltak számomra, de furcsán gépiesek is egy idő után. Én, aki egész életemet a gépek között felnőve töltöttem el valahogy ettől most „fáztam”, vagy nem is tudom, hogy írjam le a velük kapcsolatos érzéseimet.
Ezt azonban betudtam annak, hogy idegen környezetben voltam, olyan történések után, amik sokk-ként értek, mind a Nil-lel kapcsolatos események, mind a testrészeink pótlása, arról már nem si beszélve, hogy a dzsungel nem ép az én világom, itt nem támaszkodhatok senkire csak saját magamra és Stefan-ra……….apropó Stefan.
- Oké, menj csak, én még toporgok egy kicsit, úgy sem vagyok még kellően ideges. –vonom meg a vállam, mikor magamra hagy, mert tényleg elveszettnek érzem magam a sok céltudatos futkosó férfi között. Hiányozik a bandám, a napi utcai harcok, a megszokott nyüzsgés, még a megszokott zsaruk is kicsit…….
- Én majd megismerem, de én akarok először beszélni vele, okés? – nézek James-ra, mert nem akarom, hogy valami félreértés folytán szitává lőjék a barátomat…….vagy akármi is lett belőle.
És ezek a fejük búbjáig felfegyverzett fiúk nem úgy tűntek, mint akik sokat tétováznak, még akkor sem, ha nekem most ezt mondják.
Miután magamra maradtam, mégis úgy döntöttem, talán Stefan jobb társaság, mint saját magam, de alig tettem pár lépést, olyan érzés lesz úrrá rajtam, mind amikor a mátrixban szörfözve belezavar valami a rendszerbe, mikro úgy érzi az ember szétesik körülötte a világ, de hát hogyan…….?
Megrázom a fejem, hátha tisztul valami, de ebben a pillanatban villámként vág belém a felismerés és míg először csak kikerekedett szemmel, dermedten bámulok kis a fejemből, a következő pillanatban rohamban indulok a még földön álló géphez, ahol pillanatok alatt meglátom Stefant, ahogy a „doktorral” szemben áll és nem kevésbé tűnik megdöbbentnek és egyben mérgesnek, mint én.
- Baj van! – fékezek le mellette, de persze feleslegesen jártatom megint a szám, hiszen nyilvánvaló, hogy alaposan rászedtek minket és főleg én verhetném valami keménybe a fejem, hogy nem jöttem rá előbb, bár mentségemre legyen mondva a virtuális valóság tökéletes volt………eddig.
Vajon mi zavarta meg? Sejtésem szerint Stefan keze lehetett benne, amit most biztos alaposan megszorongatnék, ha közben nem zajlanának az események, amiknek fordulata továbbra sem nekünk kedvezett.
- Bocs Stefan! Tudom, hülye voltam. – futott halvány szégyenpír az arcomra és megadóan sóhajtva vontam vállat, amikor társam rám „rótta” a Nil-lel kapcsolatos infókról való tájékoztatás „jogát” a lassan teljesen széthulló mátrix alatt. – Ha annyira bízott vagy bíztak volna a fájdalmasabb megoldásban, már rég megtették volna, mint, hogy ilyen nagy munkát feccöljenek bele. – intettem körbe a kezemmel, utalva a kialakított világra, ami nem mindennapi technikára utalt. – Semmi nem volt igaz? Hol másztak be a fejünkbe? Már a repülőn? Vagy a földet érés után fogtak el? És Nil meg a térkép……. - csóválom meg a fejem, hiszen bár tényleg jobb lenne néha befogni a szám, azért hallgatni is tudok, ha kell………és most kell, hiszen, ha megkapják, amit akarnak, mi szükségük lenne ránk……
A sípolás ekkor kezdődik és egy idő után a fülemre tapasztom a kezem, hogy védjem a dobhártyám, de valószínűleg ez nem fog csak egy ideig be válni.
Viszont épp eleget voltam már a virtuális térben, hogy kitaláljam, miként szabadulhatnánk, az amúgy is zavart világból, amiben valószínűleg csak az elménk van jelen. De ebben is megelőz Stefan és mikor rám emeli a fegyverét, csak a jóváhagyást láthatja a szememben.
- Tedd meg!
Aki már néett szembe egy pisztoly csövével, azért tudhatja milyen érzés, és ez a mátrix valóságosnak ható világában sincs másként, de bár hideg veríték szaladt le a hátamon, nem mozdultam, vártam ………

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Omega
 Posted: Oct 24 2015, 12:18 AM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


A valóság néha nagyon relatív dolog. Jim és Stefan egész idáig azt hitték a világ amiben jelenleg élnek, valós, de mint kiderült, valaki rettenetesen átverte őket. Nemsokára kiderülnek az infók is hogy miért..
- A válaszából és a biológiai jelzéseiből arra a következtetésre jutottunk, hogy nem, azonban ez nem számít. Csak nem hitte, hogy ha valamire szükségünk van nem szerezzük meg bárhol is legyen? - Húzódik mosolyra, a pulzáló alakú doki arca, miközben a világ már már nem is mutatja magát valóságosnak mint eddig. Mintha valami hiba került volna abba a bizonyos gépezetbe. Stefan további szavaira morgásszerű statikus zaj, talán nevetés tör fel a dokinak vélt entitánsból.
- James... Dr Karsten. Ők mind mi vagyunk, és hála az emberi érzéseknek, mint a bizalom, és a bosszúvágy na meg hogy ti emberek mindig mindennél többet akartok nos... nos hála ennek tudjuk hogy van még egy példány azokból a koordinátákat jegyző adattömbökből. Azt hittük már mind megsemmisültek, de ne féljetek. Nemsokára ropogósra sütjük az agyatokat. - Fenyegetőzik, de ekkor már Jim is bekapcsolódik a dologba, így számára is lesz pár válasz.
- Néha a kevesebb több. Ez igaz az agresszióra is, ti emberi lények pedig mivel magas fájdalomküszöbbel rendelkeztek, illetve az információk akár zárolt emlékek is lehetnek, gondoltuk az agyi szkenn és ez a kis csodaország hatásosabb lesz. Nincs idő a kínzásotokkal pazarolni az időnket. - Feleli de a kölyök utolsó kérdésére már nem érkezik válasz. Stefan azonban kapcsol, mi lehet a titok nyitja. Miután golyót ereszt Jimmy fejébe, majd a sajátjába is, hirtelen mintha szikrát gyújtottak volna a szeme előtt, egy pillanatig mintha minden idegszálluk szétszakadna a fejükben, majd pár másodperc után beáll a csend. Ilyen lenne a halál? A virtuális meglehet, de hamar rájönnek, hogy a valódi kaszás még nem jött el értük. Szívdobogást hallhatnak, eleinte lassú, szinte már dallamos hangon, ez az ütem azonban egyre csak nő, nő és nő, míg végül kipattannak a szemeik, s hirtelen fehér fény árasztja el a látóterüket, egy másodpercig olyan érzés lehet mint aki mély vízből az utolsó pillanatban bukik a felszínre. A fény azonban nemsokára tisztulni kezd, és valamiféle steril kórterembe találják magukat Nem túl nagy talán egy nagyobb szoba méretűben. Fehér falak, monitorok a falon, és vagy 4-5 fehér ruhás maszkot viselő ipse fogadja őket, kik láthatóan még nem fedezték fel hogy magukhoz tértek. Láthatóan mindenki a saját kis személyi számítógépén dolgozik. Mindketten egy mesterséges székben fekszenek, nincsenek lekötözve, de a kezeikbe különböző diódákat, és infúziókat vezettek. Az infúziós tasakban valami zőld folyadék csordogál. Ha végig néznek magukon láthatják hogy félmeztelenek, felső testükön jó néhány vágás, zúzódás nyom látható, de hogy ez valamiféle baleset, vagy műtéti beavatkozás eredménye azt már nem tudni.
- Az alanyok lassan magukhoz térnek, ismétlen az alanyok magukhoz fognak térni.... - Szól az egyik doki láthatóan ideges hangon az egyik gépen nyitott kommcsatornán. Fiatal 30as éveiben járhat, váll lapján a CDS cég emblémája látható.
- Kivégezni őket azonnal. A jelenlegi helyzetünket nézve nem áll módunkban elszállítani őket. Az agyi szkenn eredményeiket továbbítottuk a főparancsnokságra további feldolgozásra. Csipkedje magát doktor... - Szól valahonnan a rádión keresztül egy idegen, mély hangú férfi hangja. A háttérben lövöldözés, és robbanások hangja hallatszik, Jimmynek és Stefannak pedig nagyon gyorsan kell cselekednie, mert nemsokára ez a négy fazon észre fogja venni hogy bizony nem csak fognak, de már maguknál is vannak, egy adag méreginjekciónak pedig valószínűleg egyikük sem fog örülni.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Oct 26 2015, 10:08 AM
Quote Post
Profile


Annál nem lehet senki dühösebb saját magára, mint amilyen én vagyok, mikor nyilvánvalóvá válik, hogy alaposan átvertek minket és én meg sokkal jobban beszoptam ezt, mint Stefan, pedig állítólag én mozgok otthonosabban a virtuális valóságban és a számítógép adatai között. Igaz csak üzletelek velük, de akkor is kétségbeejtő és siralmas.
Egyetlen egy dolog vigasztal, hogy akármennyire is nem tudtam befogni a szám, a legfontosabb adatokat még sem sikerült kiszedni belőlünk, így legalább némi káröröm vegyült a mérgembe.
A világ, amit oly sikeresen körénk, az agyunk megtévesztésére felépítettek lassan kezd szétesni, hiszen minek fektetnének már több energiát annak fenntartásába, amikor már felesleges.
- Ki az a mi? A CDS vagy annak valami kifutófiúja? – kapcsolódok be a „beszélgetésbe”, amiből már kezd körvonalazódni, milyen sors is vár ránk, ha már nem veszik hasznunkat.
Az, hogy a fizikai kínzás lett volna-e gyorsabb vagy ez a kis képzeletbeli világ, hát nem igazán akarok ezen agyalni, bár a hatékonyságot illetően ennek az utóbbinak biztos nagyobb eredménye volt, hiszen önként szolgáltattunk ki olyasmiket, amiket kínzással lehet félrevezetőbben tálaltuk volna.
De igaza van Stefan-nak mikor a helyzet legegyszerűbb és leghatásosabb módját választja ahhoz, hogy kikerüljünk innen vagy így vagy úgy. Csak abban bízom, hogy gyorsabb lesz és váratlanabb ahhoz, hogy bárki is közbe tudjon avatkozni.
Sosem lőttek még fejbe, így nincs összehasonlítási alapom ahhoz, hogy vajon egy igazi golyó is ilyen hatást váltana-e ki, de meg kell vallanom nem kellemes! Egy rövid időre meggyőződésem, hogy szét fog pattanni a fejem, de végül minden elnyugszik és halálos csend telepszik rám……vagyis…….még sem! Valami ritmikus dobogás jut el a fülemig, ami egyre hangosabb és hangosabb lesz, olyan érzéssel eltöltve, mint mikor egy vonat közeledik felém és……..a szemem hirtelen pattan ki, de azonnal be is csukom, ahogy a hideg fehér fény a retinámba vág. Lassan pislogva próbálkozom újra, míg ki nem veszem, hogy valamiféle kórházi szobában lehetünk, ami tele van gépekkel, monitorokkal és aminek jó része hozzám…..és a mellettem lévő széken ülő Stefan-hoz vezet.
Egyelőre nem mozdulok, talán nem is tudnék még, csak figyelem, ahogy talán egy fél tucat tetőtől-talpig fehérbe öltözött, CDS emblémával díszelgő, alak sürgölődik körülöttük. Láthatóan még nem vették észre, hogy kiestünk a kis játékukból.
Ami jó hír, hogy nem vagyunk lekötözve és láthatóan komolyabb sérülésünk sincs, ami rossz, hogy még mindig folyik belénk mindenféle szarság
A fickó megszólalása után rájövök, hogy még tényleg nem tudják, hogy fenn vagyunk. Megkockáztattam egy gyors pillantást Stefan felé, remélve, hogy ő is felébredt a lövés után és, ha látom valami nyomát ennek, kacsintok egyet.
~ Kivégezni! Na ne! ~ csap le rám a felismerés, hogy nincs több időm sem azon agyalni, hogy Stefan itt van-e, vagy azon, hogy hol vagyunk, hanem lépni kell.
~ Kicsit sokan lesznek, de hát jobb mint tétlenül várni a halált! ~ határozom el magam, aztán egy gyors mozdulattal kiszakítom magamból a csöveket.
- Aú, ez fájt!
Majd a váratlanságot kihasználva verem a fejét az asztalba az elsőnek, miközben próbálom gyomron rúgni a másodikat. Ha találok bármilyen fegyvert vagy annak látszó tárgyat, akkor nem habozok bevetni, legyen az injekciós tű, törött üvegdarab, bármi.
Túlerőben vannak és csak a meglepetés erejére és abba reménykedhetek, hogy Stefan is itt lesz velem.


--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^

Topic OptionsPages: (3) 1 2 3  Reply to this topicStart new topicStart Poll