<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Pages: (3) 1 2 3  ( Go to first unread post ) Reply to this topicStart new topicStart Poll

» Sasfészek
Stefan Lynch
 Posted: Oct 27 2015, 06:39 AM
Quote Post
Profile


Nem tetszik a hógömbszerű világ, amiben benne ragadtam, a gép doktor lenéző riposztjai, pedig csak rontanak a helyzeten.
-Ezek az üres fenyegetőzéseid nem érdekelnek doki, vagy a franc tudja mi legyél. Még ennek a világnak sem látom nagyon értelmét, annak ellenére, hogy a céljaitok, már világosak a számomra.
A statikus zörej, amit talán nevetésnek is nevezhetnék, egyáltalán nem nyeri el a tetszésemet. Ingerel és, ha valami ingerel annak a leggyakoribb esetben pusztulnia kell. Szerencsére azonban a kölyök is felbukkan a kellő időben, mint valami délceg hős a naplementében.
-Mindketten hülyék voltunk kölyök. - pillantok felé. - Majd legközelebb figyelünk, oké? - csak utólag jöttem rá, hogy kár volt kiejtenem ezeket a szavakat. A doki további szavai elgondolkodtatnak, mitől egyszerre merész és gyáva lépést teszek. Egy könnyed golyót repítek a kölyök fejébe, amin nem könnyít az sem, hogy Jimmynek esze ágába sincs védekezni. "Tehát egyetértünk abban, hogy ez lehet az egyetlen kiút." A kölyök hullája súlytalanul hull a földre, szinte drámaian.
-Remélem működött kölyök. - jegyzem meg, majd az állam alá helyezem a pisztolyt és meghúzom a ravaszt.

Feltehetően kevesen osztják a véleményem, de az ember legfőbb ellensége saját maga. Persze ezt a mondatot sokan úgy értelmezik, hogy a saját magunk akadályai vagyunk, amit, mint bármiféle akadályt, úgy ezt is le kell tudni győzni. Én sokkal inkább valódi ellenfélként tekintek magamra, mit egy napon, úgy kell megállítani, mint a veszett kutyát. Egy napon, már nem leszünk ugyanazok az emberek, mint előtte. Egy nap lemondunk a saját álmainkról, érzéseinkről csak azért, hogy más bőrébe bújjunk a siker, a hírnév, netán a kéjvágy kedvéért. Azon a napon, mikor már nem vagy önmagad, a saját ellenségeddé válsz.
A mindent átölelő csendben nehéz gondolkodni. Reménykedtem a fehér fényben az alagút végén, de talán a csend épp ugyanolyan. Hisz mit számít egy olyan kereszteződés, melynél bármerre is indulsz, ugyanott kötsz ki? Érdemes-e egyáltalán elindulni rajta? A lassan induló, majd egyre intenzívebb, dobpergéssé fajuló szívdobogás azonban megtöri a csendet. Az erős fény és a kórházszínekkel operáló falak teljesen megtörik az eddigi "idillt". Egyre tudatosabban próbálok körbenézni, mikor végül Jimmy is a szemem elé kerül. Ez örömtelibb hír volt a számomra, mint azt gondoltam volna. Észlelem a kacsintását, amire gyors vissza is intek. Első az udvariasság, még a halottak között is. A "kivégezni" szót hiába próbáltam másképp értelmezni, úgy hangzik annak értették, aminek hangzott.
Erőt próbálok venni magamon és követem a kölyök példáját a csöveket illetően. A minket körülvevő orvosok figyelme, még eléggé megoszlott, de Jimmy jól látja, most kell lépnünk. Mivel a harcművészetek terén kevésbé vagyok jártas, így engedem a kölyöknek, hogy ő indítsa a gongot. Ezt követően egyből pattanok be én is a ringbe és a kifinomult verekedési formák híján, maradok a bestiális vonalalom. Nálam ér belenyúlni a másik szemébe, elharapni a torkát vagy épp két kézzel fojtogatni, míg kiszáll belőle az élet. Az élet jelenleg érdem és én készen állok rá, hogy kiérdemeljem...


PM
^
Omega
 Posted: Nov 15 2015, 12:05 AM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


Jim kezdeményezése sikeresnek bizonyul, a dokit hirtelen éri a támadás, így nemsokára egy reccsenéssel karöltve az orra találkozik az asztallal némi vért is hagyva maga után, majd mint egy zsák krumpli össze esik a földön. Stefan kevésbé szocális módszerei azonban célra vezetőbbek, az első kinyomott szem után, a többi doki látszólag nem bírja a feszültséget, menekülésre fogja a dolgot. Az már más kérdés hogy a két titán mennyire fogja ezt hagyni, fegyverek terén ugyanis ha lőfegyver nincs is, de rengeteg szike, vágó és orvosi szúróeszköz, na meg különböző vegyületekkel teli injekciós tűk állnak rendelkezésükre. Ha elvégezték a piszkos munkát, nemsokára átléphetnek a kihűlt testek felett egy vékony rövid folyosóra, aminek az ajtaját felnyitva észre kiléphetnek a szabadba. Nos és mit is látnak?
A legelső ami szembe ötlő egy város képe maguk előtt. Mindenhol füstök, és lángcsóvák csapnak fel, s fegyverropogás zaja tölti be a területet. Ha maguk mögé néznek láthatják hogy ideiglenes kísérletező telepük ahol magukhoz tértek nem más mint egy mobil hordozható bázis. Valószínűleg a háborús hangokat hallva talán nem is talány, hogy arcvonal környékén lehetnek, de hogy miként kerültek ide azt nem tudni, ahogy egyenlőre az sem tiszta hogy kik küzdhetnek, és egyáltalán hol vannak. A gondolkodást azonban hirtelen két vadászbombázó gép szuperszónikus robaja töri meg, amint a fejük felett száguldanak el, majd 2-3 kilométerre tőlük bombát dobnak a városra. Ismét robajlás és lángok törnek fel, de a lövésdördülések egyre közelebbről hallatszanak. Egyfajta főtéren lehetnek, talán éppen egy város főterén ami nemrég még élettel teli lehetett de most halottak, vér és pusztulás jeleit fedezhetik fel. Az utcákon hullák hevernek szanaszét, némelyikük borzasztó mód megcsonkítva, mint akit gránát vagy tüzérségi találat ért. Gyerekek, nők, férfiak.... Katonák. Ha Néhány pillanatig veszik a fáradtságot hogy körülnézzenek láthatják, hogy két frakció katonái vannak az elesettek között. Az egyiken a CDS kommandós alakulatainak jelzése látható, amit Jim bizonyára már jól ismerhet, a másik Az ÉAK keresztvasas pallosa, egy Sólymot keresztez mely mögött a kék bolygó látható. Az utóbbi halottakból vannak egyébként többen, erre talán magyarázat lehet az egyik sikátor falánál talált működésképtelen Exo páncél is, ami veszedelmes fegyver bárki kezében. Az utcákon elhányva találhatnak jó néhány automata gépkarabélyt illetve gránátot, sőt, az egyik ÉAK-s tisztnél még egy látszólag működőképes csuklóra szerelhető kommunikátort is, ami folyamatosan bejövő hívást jelez,, ám túl sokáig nincs idejük keresgélni, mert a mellettük lévő falat kb 50-60 méterre egy igencsak nagydarab tank töri át, a nyomában jelentős mennyiségű (40-50 fős) CDS-es katonai alakulat.
PMEmail Poster
^
Stefan Lynch
 Posted: Nov 17 2015, 07:00 AM
Quote Post
Profile


Híján az udvarias öklözés szabályzatának, azzal küzdök, amivel csak tudok. Mellesleg az első kinyomott szemet és Jimmy lenyűgöző mozdulatait követően, a laboros barátaink inkább a menekülés mellett teszik le a voksukat, mindhiába.
Nem is értem, hogy egy ember miként hiheti azt, hogy mindezek után futni hagyják. Az én túlélési ösztönöm fáklyaként lángolna és az utolsó leheletemig próbálná megtartani a szaros kis életemet. Azonban én más vagyok és a kölyköt elnézve, talán már ő sem ugyanaz, mint akivel Lou kocsmájában barátkoztam össze. Mindenesetre rányúlok az egyik injekciós tűre és az egyik menekülő laboros nyakába szúrom. Azért a biztonság kedvéért persze a szikéből is magamhoz ragadok kettőt és az egyikkel jó mély szúrást ejtek a veséje tájékán. Szép lassan és kíméletesen forgatom meg benne, csakhogy egy hirtelen rántással tudjam fel, majd le, végül kirántani belőle. A többit meghagyom a kölyöknek, amennyi megpróbáltatáson keresztülmentünk, jót fog tenni a számára egy kis viaskodás.

-Na bazd meg kölyök... - lihegek a küzdelem végeztével. - Én hülye pedig még a repüléstől féltem...

Magamnál tartok két szikét a biztonság kedvéért, majd próbálok körbetekingetni, hogy hol a francban lehetünk és merre lehet a felszerelésünk. Ha még megvan egyáltalán.
Egy rövid folyosót követően, végül a szabadban találjuk magunkat, ami korántsem kecsegtet több jóval, mint az eddig átéltek. A vér szaga és az égő város látképét, szinte bármikor csodának tekinteném, azonban tisztában vagyok vele, hogy mikor kell lelépni, mielőtt olyan mélyre süllyedünk a káoszban, hogy elnyel minket.
-Azt hiszem nagy szarban vagyunk Jim. - köpök ki. - Nem tudom mit tervezel, de az én meglátásom szerint a legjobb az volna, ha kikerülnénk a háborús övezetből. Persze felőlem keresheted tovább a barátodat, de részemről azt passzolom. Van még tervem az életben és nem tervezem itt elpazarolni.

A rengeteg hulla most még inkább arra késztet, hogy kiutat keressek. Talán majd legközelebb én magam ütök golyót a fejükbe. Majd...egyszer...
A hullák közt találni CDS uniformisokat is, meg még egyfélét, amit nem tudok beazonosítani.
-Megint a CDS? - teszem fel csakúgy magamnak a kérdést. - Érdekes...
Felkapok egy gépkarabélyt az egyik hullától, azzal a jelszóval, hogy neki már nincs rá szüksége, majd egy gránátot is az övemre csatolok.
-Jobb, mint a semmi. - vonom meg a vállam.
Azonban nincs sok idő elmélázni a tömegsírnak is kitetsző hullarengetegnél, ugyanis egy tank töri meg az idillt, mögötte több tucat CDS bérenccel.
-Ezt, de felírnám a listámra.... - bámulok a tankra. Azonban tisztában vagyok vele, hogy nem lehet. Nem élnék túl egy efféle összecsapást, pláne, hogy egy kész sereg követi a tankot. A legjobb, amit tehetek, hogy elbújok valami rom mögött és hullának tettetem magam elég távol ahhoz, hogy ne jöjjenek a közelembe a katonák és próbáljanak fejbe lőni. Ez a legjobb, amit tehetek és ezt is fogom tenni...
PM
^
Jimmy Latoya
 Posted: Nov 17 2015, 01:06 PM
Quote Post
Profile


Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy humánusak legyünk, van egy ilyen érzésem és ráadásul dolgozik bennem a düh is, hogy ilyen aljas módon rászedtek, belepiszkáltak az agyamba és úgy eldobtak volna, mint egy használt alkatrészt, ha nem térek magamhoz időben.
Örömmel látom, hogy ahogy akcióba lendülök Stefan is követ, így legalább nem kell azon aggódnom, hogy valaki hátulról ugrik a nyakamba, bár az első „szerencsések” sorsát látva, a többi nem nagyon akar verekedni, inkább húzná el a belét, látszik, hogy nem harcolni voltak itt, csak akkor voltak nagy legények, ha a gépekre kötve játszhattak velünk.
Természetesen nálam sincs olyan eszköz, amit ne vetnék be, így hamarosan zihálva a hirtelen megerőltetéstől, kissé vérmocskosan vigyorgok vissza társam megjegyzésére.
- Látod, sosem tudhatod, hogy mire nem készültél még fel.
Látva, hogy Stefan felfegyverkezik, én is veszek magamhoz pár éles szerszámot, aztán követem a férfit kihegyezett érzékekkel, de más ellenállásba nem ütközünk és a nem túl hosszú folyosó végén lévő ajtón túl………hát belecsöppenünk a valóságba, de nyakig!
- Azt a kurva……! – torpanok meg hirtelen és csak egyet tudok érteni az előttem szólóval.
- Azt hiszem nem lenne értelme ebben a káoszban bárkit keresgélni, ha életben van Nil, akkor tudom ő is megtalálja valahogy a kiutat. Elég lesz nekünk, ha egyáltalán kitaláljuk ki ki ellen van, bár az egyik a CDS, ahogy elnézem. - mutatok kiabálva azon hullákra, akiken a jellegzetes embléma virít, mert a bomba robbanások és lövöldözések fülsüketítő hangzavart okoznak. – Nem mintha érdekelne, de lehet a bajban jól jönne. De, hogy a fenébe kerültünk a szar közepébe? – forgatom meg a szemem, de aztán gyorsan behúzom a nyakam, ahogy a két vadászgép elbömböl felettünk. – De mindegy is, húzzunk el innen a francba, ez egy kész hullagyár! Nézd, ezek meg ÉAK-sok! – látom meg közben a másik fél jelzését is. – Jól benne vagyunk a közepében. – sóhajtok nagyot, de eldobom a szikéket és gyorsan felfegyverzem magam a szerteszét heverő készletekből, ahogy Stefan is teszi.
Épp az egyik kommandósról rángatom le a zubbonyát, mikor meghallom a kommunikátor pittyegését.
- Ez már neked ugy sem kell haver! – motyogom neki és felcsatolom saját kezemre, majd hasra vágom magam, ahogy meghallom a robajt és oda pislogva meglátom kik özönlenek be a tank által készített résen.
Egyáltalán semmi kedvem nem volt élő céltáblának lenni és gondolom ezek lőnek mindenre, ami mozog aztán talán kérdeznek, így szinte Stefan-nal egy időben mozdulok és remélhetőleg még azelőtt elérem a sikátort, hogy észre vennének és ott igyekszem meglapulni, miközben magamra rántom a zubbonyt, de leszaggatom róla a jelzést.
~ A francnak van kedve belefutni a másik csapatba, jobb minden eshetőségre felkészülni. Még mindig mondhatom, hogy leszakadt annak, aki éppen szembe jön. ~
Közben idegesen nézek szét, mert Stefan-t elvesztettem szem elől.

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Omega
 Posted: Nov 23 2015, 01:37 AM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


Kint már korán sem olyan rózsás a helyzet. Az igazság az hogy egy igazi csatatérre érkeztek ,ahol bizony megszaporodtak a hullák száma. Szerencsére van némi jó is a rosszban, hiszen szegényes felszereléseiket, végre valamire való gépkarabélyokra cserélhetik, azonban a felkészülés nem tart sokáig, mert nemsokára egy egész seregnyi CDS jelvényeit viselő katona töri át magát a helyre ahol ők is vannak, méghozzá egy páncélossal ami enyhén ijesztő seregvezér. Stefan jól teszi hogy a halál álarcát ölti magára, ahogy Jimmy is hogy álcát ölt.

A tank ágyúja azonban eldördül, és a Stefantól kb 20 méterre lévő emeletes ház teteje szinte kettétörik. A robaj melytől a férfi füle bizony nem kicsit cseng még csak az egyik gond. A leomladozó betondarabok amik most az utcára zuhannak pedig a másik. Stefan még végig nézheti, ahogy a lövésre a település megmaradt lakói előbújnak s hanyatt homlok futni kezdenek. Jó részük az ő irányába, azonban a tank golyószórója kíméletlenül szaggatja szét őket. Gyerekek, nők.... Civilek. Nemsokára csupán néhány gőzölgő húsdarab marad a helyükön. Ha időben hátra néz még láthatja Jimmy-t a sikátornál, de az ő döntése hogy követi e. A másik irány nehezebb amúgy is, lévén a CDS egységek abból az irányból érkeznek, egyenesen felé. Az viszont megint más kérdés miként akarja követni, mert ha figyel láthatja ahogy egy ÉAK zubbonyos katona társaságában van. Persze megteheti hogy mozdulatlan marad, valószínűleg a tisztogató egység át fog haladni úgy hogy még csak észre sem veszi. Akkor hazamehet, bár kérdés hogy és hova, hiszen elég távol vannak most Elysium sőt még a sivárföldek vidékeitől is.

Jimmy sikeresen eléri a sikátort, de ha eddig nem látta Stefant bizony most még nehezebb lesz megtalálni, mert a por jó része bizony szép kis ködöt csinált, azonban a mészárlás hangjait ő is hallhatja. A kommunikátor azonban hirtelen szólal meg, s egy fiatal férfi hangja fedezhető fel benne.
- Ez egy rövidhullámú adás, minden egységnek, ismétlen minden egységnek, térjen vissza a főtér felé. Az evakuációnak vége, elhagyjuk a várost. A foglyokat és a túszokat kivégezni. - Még véget sem ér az adás, a következő pillanatban, fogja meg valaki hátulról a vállát.
- Hé te meg mit csinálsz itt? Nem hallottad a parancsnoki felhívást? Gyere töki húzzunk innen mielőtt a mi seggünkből is fasírtot csinálnak. Ezek a rohadékok túl sokan vannak ráadásul Hendraw ezredes kiadta ukázba hogy azt a két tagot kivégezzék akiket engedély nélküli leszálláson kaptunk.A legtöbbünket már kivonták. A fejeseket, és a professzort az elsők között, talán egy maréknyian maradtunk. Kövess - Mondja majd a következő pillanatban neki is iramodik. Ha Jimmy követi nemsokára a város egykor bizonyára nagyon szép főterére érkezhetnek, ami most természetesen romokban áll. A helyszínen rengeteg gazdátlan tüzérségi ágyú, szétrobbantott tankok, és természeteesen porig rombolt házakat láthat illetve a tér közepén 2 levert cölöpöt amiken 2 férfi van. A gond csak az hogy az egyiken felismeri Nilt. Elég csúnyán elintézték láthatóan, az arca kék zöld foltos , bár jelenleg leginkább vörös méghozzá a saját vérétől. Valószínűleg a ő sem járt éppen sikerrel, azonban ha a srác nem tesz valamit most fejbe is lövik. Kb 6an maradtak itt, de közvetlen közel csak 3an. Az egyik pisztollyal lép oda a cövekek mögé, majd az egyik ismeretlen tarkójára téve a fegyvert meghúzza a ravaszt. Az agy kiloccsan jöhet a következő....

PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Nov 28 2015, 04:22 PM
Quote Post
Profile


Egyáltalán nem bánom meg, hogy időben felvettem a nyúlcipőt, mert szerintem ezek a legények a CDS-től is az előbb lövünk, aztán kérdezünk típusba tartoznak és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy alig érek a sikátor sarkán túl és próbálok rájönni, hogy vajon Stefan jött-e utánam, vagy szerencsétlenségére ott ragadt, mikor hatalmas dördülés szaggatja szét a levegőt és a szemben lévő ház felső szintjei a semmivel válnak egyenlővé, ahogy a téren megjelenő tank lövege elengedett egy lövést. A térre mindenfelé betontörmelék hullik, majd a házban rekedtek kezdenek kétségbeesetten menekülni, de a katonák senkinek nem kegyelmeznek, pedig látható, hogy azoknak semmi köze nincs a katonákhoz, hiszen nők, gyerekek, öregek szaladnak sírva és kiabálva. Kis idő múlva már hullaként borítják a tér kövezetét és bár a porból felszálló köd jótékonyan eltakarja előlem a képet, a sikolyok, kiabálások, jajveszékelések és zakatoló fegyverek hangja azért eléri a fülemet.
~ Uramisten! ~ leszek enyhén sápadtabb, mivel igazából csak most kezdem felfogni, hogy hiába menekültem meg a halál torkából, semmivel nem vagyok előnyösebb helyzetben Mondhatom csöbörből-vödörbe.
Legalább egy métert ugrom, amikor megszólal a kommunikátor a kezemen és egy adást közvetít, hogy evakuálás történik és mindenki vonuljon vissza. Még mindig zakatol a szívem, amikor megfogja valaki a vállam és csak a reflexeimen múlik, hogy időben kapom el a fegyver elsütő billentyűjéről az ujjam, mielőtt mg keresztül lőttem volna.
- Cseszd meg haver! – kiáltok a képébe. – Majdnem infarktust kaptam! Ha nem akarsz meghalni, máskor ne csinálj ilyet. – próbálok lenyugodni.
Senkinek nem hiányzott volna, hogy a lövések hangjára felfigyeljenek, na meg gőzöm sem volt, hogy miként is tudok kikecmeregni ebből a szorult helyzetből, addig nem árt „semlegesnek” maradni és kezdetnek a fickó is megteszi, aki hallhatóan azokhoz tartozik szerencsére, akiknek a kommunikátorát magamhoz vettem.
Nem szívesen hagytam volna magára Stefan-t, de nem igazán volt lehetőségem visszamenni, ha a téren ragadt, de talán találhatok kiutat, ha a katonával tartok és akkor jobbak lesznek az esélyek.
- Épp az imént hallottam, kissé le voltam foglalva. – intek a tér felé magyarázatként. – Engedély nélküli leszállás? Kivégzés? – nézek rá kérdőn, de a professzor említésére már igazán kíváncsi leszek, bár ezt már megtartom magamnak. – Csak utánad. – bólintok és most már levakarni sem vakarhat le magáról.
Kis kocogás után egy újabb, nagyobb főtérre érkezünk, ami nincs jobb állapotban, mint a másik, láthatóan itt is komoly harcok dúltak, de két oszlop azért kirí a romok közül, melyhez két fogoly van kötözve. Az egyik azonnal a szemembe tűnik, hiszen jól ismerem, Nil az, még ha most bucira is van verve a feje.
~ Azt a kurva élet! ~ káromkodok magamban és megszorul a kezem a fegyveren, hiszen most már nyilvánvaló, hogy kire célzott az előbb a fickó, aki velem együtt érkezett a térre. És, ha nem is jutnék erre a következtetésre magamtól, ahogy egy közönyös mozdulattal kivégzik a másik foglyot, elég egyértelmű lesz azonnal.
Gyors körülnézés után már tudom, hogy egy féltucatnyian maradtak itt még, de ebből is csak hárman vannak olyan közel, hogy gondot okozhatnának. Azonban, ha meg akarom menteni Nil-t, nem igen habozhatok, hiszen a fickó máris hozzálép………
- Hé! Várj! – kiáltok fojtottan felé. – Azt a parancsot kaptam, hogy kérdezzek meg tőle valamit…… - emelem fel a kezem, miközben lopom a távolságot a pisztolyos és közöttem.
Reménykedem, hogy erre reagálva felém fordul és én pár lépéssel mellé érek.
A puska tusával nagyot csapok az előttem lelassító katona fejére, aki véresen hanyatlik a földre, hang nélkül, aztán megcélozva hóhért, egy rövid sorozattal végzek vele, nem kockáztatva, hogy Nil-t is eltaláljam. Aztán folytatom a sort a harmadikkal, aztán gyorsan lenyúlva a kését, próbálom kiszabadítani a barátomat és a kilőtt ágyú fedezékébe rántani.
- Azt hittem meghaltál, bár máskor egy kocsmában szívesebben találkoznék veled, mint itt. – vetem oda azért egy félvigyorral.




--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Stefan Lynch
 Posted: Dec 4 2015, 02:30 AM
Quote Post
Profile


-Azt hiszem igazad van. - fordulok a kölyök felé. Remélhetőleg a továbbiakban több sikerben lesz részünk, már csak azért is, hogy egy kicsit felénk billenjen a mérleg nyelve.

A tank áttörése elszakít Jimmytől, mivel a túlélési ösztönöm valamiért mindig is erősebbnek bizonyult a bajtársiasságomnál. Nem vagyok az a hős típus, bár Jimet ismerve, remélhetőleg nem is fog rászorulni a segítségemre. Hullaként lapulok a téren heverve egy tucat másik hulla mellett, míg a CDS végez a díszfelvonulással. Felteszem a tankot elnézve, egy rakétavetővel a kezemben, teljesen más elképzeléseim volnának a helyzetet illetően.
-Óh, hogy basznátok meg! - riadok fel a tank lövésétől. Az ijedtségem azonban, még mindig kisebb bajnak tűnik, mint az-az omladozó épület, mi épp most temeti maga alá a benne élőket. Viszont igazán csak azok jártak pórul, akik túlélik. A CDS csapatok és a tank golyószórói tenyérméretű lyukakat ütnek a megmaradtakon.
Ezt követően már csak azt kell eldöntenem, hogy én mitévő legyek. Óvatosan körbepillantok, hogy látom-e valahol a kölyköt és egy perces keresgélést követően ki is szúrom egy ismeretlen társaságában. Nem hiszem, hogy a CDS kutyája volna, hisz azokból épp most vonul el egy hadosztály mellettem. Akkor viszont ki?
-Látom kölyök máris találtál egy új Stefant. - mondom magamnak. Nem lenne okos dolog magára hagyni a kölyköt, hiszen fogalmam sincs, hogy egyáltalán merre mehetnék innen, arról pedig pláne nincs, hogy merre találhatnám apám klónját. Kinél keressem a CDS-nél? Az igazi Seraphoknál? Vajon a virtuális tudós egyáltalán hozzájuk tartozott? Több a kérdés, mint a válasz és kevesebbet öltem, mint szerettem volna. Így hát úgy döntök követem Jimet, de csak a biztos távolságból. Nem leplezem le magam egy ideig, jobb tudni merre tart ez az egész.


PM
^
Omega
 Posted: Dec 24 2015, 05:13 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


Jim

- Engedély nélkül léptek a szövetség légterébe. A kémkedésért pedig halál jár - Ad rövid választ a katona, láthatóan így már körvonalazódni kezd a dolog, Jimmy előtt, de miután követi a férfit a kivonási pont felé, már saját szemmel is meggyőződhet róla, hogy pontosan kik is kerültek ekkora veszélybe. Bizony nagyon úgy néz ki hogy most rajta a sor hogy kimentse Nilt, mert a pilóta után az ő fejét készülnek éppen átlőni. Jim akciója azonban látszólag váratlanul éri a hóhért.
- A foglyokat ki kell végezni, nem hiszem hogy bármit kiszedhetsz belőle, amit mi vallatáskor nem voltunk képesek - Válaszol mogorván vissza az őr, és már éppen biztosítaná ki a fegyvert. Szerencsére a kölyök pont jókor kezdi az akciót. Az előtte lévő ugyanis nem számít a támadásra így a tus telibe trafálja a fejét. A pillanatnyi meglepetés pedig pont elég a hóhérnak hogy félbe szakítsa eddigi terveit, de mozdulni már nincs sok ideje, mert nemsokára jó néhány golyó üti át a testét, melynek hatására jó adagnyi vérpermet is kispriccál belőle. A harmadik szintén holtan hanyatlik a földre, s a kés segítségével meg is indulhat a fogoly kiszabadítása.
- Mi is pont ugyan ezt hittük - Pillant Nil a mellette fejbe lőtt tagra, aki nem más mint a megmaradt másodpilóta, majd némi vért kiköpve próbál felegyenesedni. A következő pillanatban azonban az a mardék 3 katona is megérkezik, a lövésekre, és tüzet nyitnak Jimmyékre. Még szerencse hogy ottvan az az ágyú de így is be vannak szorítva
- Miután ti kiugrottatok aktiváltuk a rakéta elhárító rendszert, de a robbanások túl közel voltak, hogy lássuk mi a franc történt. Sikerült lerázni őket, de a leszállás itt nem volt a legzökkenőmentesebb. Ti az ellenséges vonalak mögött érhettetek földet mi itt - feleli köhögve, miközben próbálja túlkiabálni a közelükbe zajló lövésdördülések hangját.
- A gép.. el kell jutnunk a géphez. Még itt van... Hol van a cimborád? - Nos igen, mivel látszólag tűz alatt tartják őket, nem lenne bölcs dolog kimozdulni, de ha túl sokáig itt maradnak a végén még körbe veszik őket.


Stefan:

A férfi csodával határos módon éli túl az épület felrobbantását, és még szemtanúja is lehet a CDS kommandó tisztogató műsorának is. Végül mégis úgy dönt követi Jimmy-t s bár van némi távolság köztük, talán ez éppen előnyére válhat. Szerencséjére nem volt elég gyors hogy beérje a fiút, így mire oda ér már láthatja hogy néhány őrt elintézve éppen Nil kötelékeit oldozza el. S hogy miért szerencséjére? Nos mert ezután azt is láthatja hogy bizony három oldalról is tűz alá veszik őket, Stefan viszont szerencsére nem lett eddig felfedezve, és most valahol a támadók mögött találhatja magát, így ha a férfi ügyes egy váratlan támadással, talán segíthet a bajba jutottakon. A Három gépfegyveres ÉAK katona láthatóan elég jól fel van szerelve, de ha Stefan elég ügyes meglepheti őket.


Stefan + Jimmy

Ha minden jól sül el egy csipetnyi ideig elmondhatják, hogy nyugalom és béke veszi körül őket. Persze nem épp a legmeghittebb pillanat lemészárolt emberek között lenni, de egy csatatér már csak ilyen.
- Ez a város elveszett. Az ÉAK teljesen visszavonult, amennyit kivettem miközben itt vártam a kivégzésemre, a CDS áttörhette a védelmüket. A gép amin jöttünk még úgy ahogy egyben van, a reptér talán harminc perc futásra van innen. Ideje indulni - Persze az már az első pár lépés megtétele után látszik hogy a férfi segítség nélkül még járni is nehezen jár nemhogy fut, tehát szüksége lesz segítségre. Hogy a küldetéssel mi a helyzet a páros sejtheti, de erről Nil különös mód nem beszél most. A 30 perc ebben az iramban lesz 50 is, mire megpillanthatják a közepes méretű hangárokat, és a hosszú kifutó pályát, aminek a szélén rá is láthatnak a gépre. A reptér egyébként egy völgyes mélyedésben van, de a völgyet most romos épületek, és bomba ütötte kráterek szegélyezik. Úgy tűnik ismét felcsillan a remény, hogy talán nem ma hallnak meg. Mire elérik a hangárt a napkorong lassan alábukik, s megjelennek halványan az első csillagok is az égen. A gépbe bejutva Nil automatikusan a pilóta helyére fészkeli be magát, majd bekapcsolja a motorokat. A turbinák felbőgnek, de szinte ugyan abba a pillanatban mély hangon le is fulladnak.
- Fenébe... Porzik a tank... Ha nem töltjük újra kötve hiszem hogy el fog indulni. A navigációs rendszer is jelentős kárt szenvedett de manuális vezérléssel még el el döcögne... Fegyverrendszernek annyi.....- Kezd bele dörmögve, de ha mindeközben Jimmy és Stefan figyelnek, a talaj mintha aprón de mégis érezhetően rezonálna alattuk. Ha kinéznek a pilóta fülke ablakán láthatják ahogy a mélyedés tetején jó néhány kommandós jelenik meg. Lehetnek vagy 20an, talán éppen az a csapat ami nemrégen olyan szép mészárlást rendezett Stefan előtt. A gond csupán az hogy láthatóan lefelé tartanak. A környék egyébként ugyan olyan állapotban van mint maga a város. Mindenhol romok, szanaszét heverő roncsok, talán csak a kifutópálya oldalán magányosan strázsáló elhagyatott tank, tűnik ki ebből a posztapokaliptikus látképből. Valamit ki kell találni a csapatnak ha ki akarnak jutni. A gép üzemanyag hiányba szenved, de ahhoz mindenképp ki kell szállni hogy újra tölthessék üzemanyaggal. Ha kimozdulnak a gépből pedig valószínűleg azonnal tüzet nyitnak a csapatra.

user posted image
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Dec 27 2015, 12:33 PM
Quote Post
Profile


Megkapom a választ a kérdésemre és meg kell vallanom, hogy egyáltalán nem tetszik. Miért kéne kivégezni mindenkit kémkedésért, aki akár véletlenül is betéved a légterükbe? Ezer más oka lehet, például az, hogy ellövik a hajtóművét, vagy bekrepál a kommunikációs rendszer vagy mit tudom én.
Sajnos magam is tapasztalhattam hasonlót, sőt azt is, hogy még az előtt lőttek, hogy bármit kérdeztek volna. Szóval volt egy súlyos gyanúm, hogy nem lesz kedvemre való a látvány és pont ezért nem is dermedtem le, amikor megláttam, hogy kik vannak azokhoz a cölöpökhöz kötözve, kivégzésre várva. Csak a gyanúm vált valóra.
Azonban túl messze voltam még ahhoz, hogy mindkettőjüket megmentsem és bár nem ismertem a pilótát, ő sem érdemelt ilyen halált, viszont valahol megkönnyebbülést is éreztem, hogy nem Nil-lel kezdte az a barom a sort.
- Nem is vallatásra gondoltam, faszfej! – mormoltam a véres fejének, amikor az ájultan vagy holtan dőlt el előttem, de most nem érdekelt.
Ahogy a többiek sem, akiket hamar golyók szabdaltak szét. Talán ha van időm gondolkozni, akkor nem élem túl. Mint említettem nem vagyok profi gyilkos, így talán haboztam volna a legfontosabb pillanatokban, de most dühös és kétségbeesett voltam, hiszen mióta csak felszálltunk arra a nyomorult gépre csak balszerencse és halál kisír bennünket és most még Stefan sincs mellettem, akivel eddig legalább erősíthettük egymást.
De most itt volt Nil, akit megmenthettem, így csak lőttem, amíg volt golyó a fegyverben, aztán odaugrottam hozzá, hogy leszedjem az oszlopról.
Rengeteg kérdésem lett volna, de erre majd máskor kell sort kerítenünk, hiszen bár alaposan megleptem a katonákat, azért ők sem álldogáltak ott sokáig tétlenül, így hamarosan már egy szerencsére vastag páncélzattal ellátott légvédelmi ágyú mögött kuporoghattunk.
Közben szereztem az egyik hullától még egy gépfegyvert és most azt szorongatva, behúzott nyakkal kellett elismernem, hogy bizony a hirtelen ötlettől vett szabadításon kívül más ötletem nem igen volt, hogy mászunk ki a csávából.
- Csak a robbanást láttuk, aztán nálam lehúzták a rolót. – ismertettem röviden, hogy mi mit láttunk. – Aztán Stefan-nak és nekem belepiszkáltak az agyunkba, hogy kiszedjék te vagy a társaink merre vannak. Ha Stafan nincs észnél, talán még mindig ott vagyunk. – köptem én is egy hegyeset a keserű emlékekre, hogy így megvezettek.
Időnként vissza-visszalőttem, így próbálva időt nyerni, hogy ne rohanjanak le minket, de ez nem sokáig fog tartani, gondolom jön majd erősítés is, de elég ha megvárják míg kifogyok a golyókból.
- Én sem szeretnék itt meghalni, elhiheted, de kifogytam a menekülő utakból. – tárom szét a kezem, amikor közli, hogy el kéne jutni a géphez.

Ha Stefan-nak sikerül kiiktatnia a maradék három katonát és végre elhallgatnak a fegyverek, a süket csendre hitetlenkedve dugom ki a fejem és nem sok kell, hogy fülig érő vigyorral a nyakába ne ugorjak füsttől és portól koszos megmentőnknek, de végül csak meglapogatom a hátát.
- Mindig volt érzéked a látványos belépőkhöz.
Nil szavai egyáltalán nem meglepőek, hiszen épp az előbb értesültem az ÉAK visszavonulásáról, amikor még engem is annak néztek, bár a kommunikátor még mindig a kezemen van.
- Nem hiszem, hogy te nagyon képes lennél most félmaratont futni. – állapítom meg pár lépés után, mikor elindulunk a reptér felé. – Szóval jobb, ha rám és Stafan-ra támaszkodsz és nagyon remélem, hogy a gép még tényleg ott lesz……vagy a reptér egyáltalán. – teszem hozzá, ahogy a mindenfelé heverő, kilőtt, kiégett roncsokat elnézem. – A CDS beleadott apait-anyait. Nagyon kell nekik az a cucc.
Erre azonban nem kapok választ, Nil inkább úgy tesz, mint akit nagyon leköt az, hogy valamelyest lépést tartson velünk, de így is majd egy órába telik, míg elérjük a helyet.
Teljesen kimerülten, lihegve vetem hasra magam a völgy szélénél, ami a repteret rejti és megfogadom magamban, ha túlélem ezt, rendszeresen fogok edzeni.
A látvány nem túl biztató, a helyet rendesen lebombázták, de a szélen álló gépünk épnek látszik és mivel egy lélek sem állja utunkat, gond nélkül el is érjük.
Mikor Nil elfoglalja a pilóta helyét kérdőn és egyben reménykedve nézek rá.
- Gondolom tudod, hogy kell kezelni, mert a zuhanásokból elegem van.
Emiatt azonban lehet nem kell aggódnom, mert bár a motorok elindulnak, de azonnal le is fulladnak.
- Azt a rohadt élet! – káromkodok egyet és nagyot csapok a falra csak úgy kong.
- Valami jó hír?
Az azonban láthatóan még várat magára, mert csak tovább romlik a helyzet, ahogy a furcsa remegésre kinézek a fülke ablakán és meglátom a CDS csapatot szép lassan, de biztosan felénk közeledni.
- És hogy még örüljünk is, megjöttek a barátaink, hogy marasztaljanak. – vágok egy grimaszt hozzá.
Mind meg fogunk halni, vagy gyorsan vagy lassan, de biztosan, ha csak……………….
- Az a tank nagyjából épnek tűnik. – bökök a járgányra, amit talán el tudunk érni. – Ha nem is működik a lövege, de talán az üzemanyag cellái épek lehetnek még. Mit szóltok, egy próbát megér, nem? – állok meg az ajtóban.
Választásunk úgy sem sok van, én kész vagyok megpróbálni.

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Stefan Lynch
 Posted: Dec 29 2015, 05:32 AM
Quote Post
Profile


A romba dőlt város látképén elmélázva, azért felötlik bennem a gondolat, hogy miként is jutottam ide. Ha jól emlékszem apám klónját hajkurászva, az Anarch kifutófiújának álltam, akik átrepítettek ide északra, hogy itt végül szépen lezuhanhassunk. Ezt követően egy szárnyas emberekkel teli fészekben tértünk magunkhoz, akik közül a professzor annyi technológiai halandzsát próbált lenyomni a torkomon, hogy azt hittem az életről is lejövök. Persze az én kalandvágyó lelkem, még itt sem gyanított semmit és Jimbó példáját követve egy újabb kiruccanást tettem, ahol már teljesen el is vesztettem a fonalat. Kiderült, hogy ez az egész csak egy szimuláció volt, hogy kihúzzanak belőlünk némi infót, amit csak azzal tudtam megakadályozni, hogy megöltem Jimmyt. Mármint csak a szimulációban, de azért ez akkor is csak sokat nyomhat a latba, ha az ember bajtársa az illető. Az igazat megvallva, még jól is esett, de ki ne szeretne megölni néha egy jó barátot?

Ezen gondolatok miatt érzem úgy jelenleg, hogy nem vagyok valami jó, ha döntésre kerül a sor. Mindenesetre az tűnik most az egyetlen helyes döntésnek, ha biztos távolságból követem Jimmyt, aztán meglátom mibe keveredik.
Nem kell sokáig időznöm és a kölyök ismét mágnesként kezdi vonzani a bajt. Mire észbe kapok, már túszokat menekít ki, amit már az újonnan szerzett barátai sem néznek jó szemmel. Mondhatni épp jókor csatlakozom be a buliba, még nekem is jut végre egy kis darálnivaló, ha ezt annak nevezhetjük. Három célpont is a szemem elé tárul, akik meglehetősen el vannak foglalva a kölyökkel ahhoz, hogy engem is észrevegyenek. Sóhajtva élesítem ki a gépkarabélyt, majd lassú léptekkel, a fejükre célozva haladok előre. Mikor már elég közel vagyok a leendő áldozataimhoz, egyenként húzom meg a ravaszt. Most nem kapkodhatok, finoman és precízen dolgozom, hisz már az idejét sem tudom, mikor vettem el utoljára életet.

Közelebbről, már az is feltűnik, hogy Jim mellett az Anarchos fickó álldigál, meglehetősen szar állapotban.
-Az éghajlat teszi. - biccentek a hullákra. - Az északiak egyetlen erénye ez a belépő dolog, de már kezdem elsajátítani.
Mikor a kócos anarchos is elkezdi fosni a szót, azért nekem is felszalad a szemöldököm.
-Harminc perc futás? - Miféle agysejtek hitetik azt vele, hogy én azt képes lennék lefutni? - Hát, ha megbocsájtotok, én azért annyira nem sietek. Mármint felőlem elhúzhatunk innen, de hogy menekülve? Ha már a belépőm megvolt, nem ártana egy olyan látványos, a naplementében elrepülős, illetve távozós végkifejlet is.
Eközben azért a kölyök nem mond hülyeséget. Az anarchos pajtásunkra ráférne egy kis támogatás és úgy tűnik, hogy tőlünk meg is kapja.
Már szinte beesteledik, mire elérünk a géphez, ahol Nil ismét elveszi a kedvem.
-Ilyenkor illik mondani egy jó hírt is. - csóválom meg a fejem. - Tudod megteszi egy "szép időnk van" is, csak legyen felvezetés....mellesleg, hogy fogyott ki? Tettél egy városnéző túrát, mielőtt lezuhantál?
Az élcelődésemet Nillel, a föld rezgése zavarja meg, amitől ugyancsak elfog a kétely magammal és a döntéseimmel kapcsolatban. A pilótafülke ablakán kinézve, már azt is láthatjuk, hogy hivatlan vendégeink érkeztek. Jimbó egy kis idegeskedést követően, ismét uralja a helyzetet.
-Fogalmam sincs. - vonom meg a vállam a kérdésre. - Viszont a belsejében lehetnek gránátok, illetve fegyverek. Ha pedig szerencsénk van, még a géppuska állványa is képes egy kis szórása vagy akár a löveg is működhet. Remélhetőleg valami csak jó benne....
Egy pillanatra elgondolkodom, miként is lenne kivitelezhető, ez az egész. A tervünk pengeélen táncol és, ha csak egy valamiben is tévedünk, végünk.
-Elterelés kell. - vetem fel. - Arról én gondoskodom. Nil, mivel te vagy az egyetlen, aki képes elvezetni ezt a dögöt, te maradj itt és állj készen az indulásra, te pedig Jimbó játsz velem oké? Én megyek ki először és gondoskodom róla, hogy egyedül rám figyeljenek és ne lássák, amikor te kirohansz a tankhoz a roncsok között. Capiche?
Fogalmam sincs, hogy miért is kérdeztem meg, mikor meg sem várva a választ, rögvest pattanok ki a gépből feltartott kezekkel, feléjük ordítva.
-Hé, itt! A nevem David Lynch! - a legjobb alakításomat kell hoznom, miközben eljátszom a saját apámat és elterelem a kölyökről a figyelmet.
PM
^
Omega
 Posted: Jan 18 2016, 01:04 AM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


A mentőakció sikeres így Nil is kiszabadul, majd rövid beszélgetés erejével kiderül mi történt a csapat tagjaival.
- Francba... Igen ez a kíberkémkedés egy formája is. Ezek szerint sejthették hogy az Anarch is feltűnik. A gép megtámadása, a ti elfogásotok túl sok a véletlen. Pontosan mit látattak veletek? - Néz a két férfira, arcáról viszont lerí hogy valamit még magában tart s nem kívánja megosztani a többiekkel. Beszélgetésre azonban túl sok idő nincs, ugyanis az egyetlen kiút a levegőn keresztül van, lévén a CDS egységei már a várost és annak lakóit aprítják éppen. Bár Nil nincs éppen a legjobban Stefan szavai azonban megnevettetik valamelyest, bár látszik hogy minden mozdulata fáj.
- Ez szép volt. Ellőttél egy kövért. A belépővel kapcsolatosan pedig kezdek Jim barátom véleményén lenni.. Ami pedig a tervet illeti, nincs jobb ötletem, ha maradunk még ide ér az alakulat és kicsinálnak minket. Kétlem hogy rajtunk kívül sokan maradtak volna a városba . - Néz végig a két férfin, Jim felé azonban megrántja a vállát.
- Majd ösztökélem magam. Remélem igaz, hogy ha valaki az életéért fut megkétszereződik a teljesítő képessége - Egyenesedik fel egy fájdalmas grimasszal az arcán majd nemsokára útnak indulnak. Jó idő eltelik míg oda érnek a reptérre s megtalálják a gépet, mivel Nilnek a futás nem igazán megy, így csak a másik kettő segítségével tud valamelyest haladni.
- Igen... nagyon kell nekik, ami azt illeti megszereztem itt van bent, legalábbis remélem befejeztem a letöltést mielőtt rám rúgták volna az ajtót - Mutat a fejére egy kisebb fanyar mosollyal. De menet közben fura pillantásokat vet Stefanra, mintha gondolkodna valamin.
- Volt velük egy professzor. Nem tudtam sokkal többet meg, de az ÉAK emberei Dr Lynchként nevezték. A fickónak valami köze lehetett a dologhoz, de kétlem hogy önmagától hozta volna létre... Hogy úgy fogalmazzak szerintem kényszer alatt volt, és a támadás előtt kivonták a városból messze északra - Mondja komor hangon. Hogy ez miként érinti Stefan-t nem tudni azonban nincs is sok idő a gondolkodásra mert megérkeznek a géphez, ami bizony tartogat nekik egy elég kellemetlen meglepetést.
- Valahogy ide is lehoztam - Válaszol Jim részére nem túl magabiztos hangon, de hamar rá kell jönni, hogy az üzemanyag, pontosabban annak hiánya miatt nehéz lesz felszállni.
- Hú baszki neked még itt is az illemről kell papolni. Azt hittem a sivárföldeken annak veszik a legkevesebb hasznát de legyen Stefan, a jó hír az hogy bár nincs benne benzin jelenleg egyben van, ami nem mondható el mondjuk 10 perc múlva. Ez elég jó hír? - Fordul hirtelen a férfi felé de a beszélgetésnek hamar vége szakad mert társaságuk érkezik. Nil végig hallgatja mindkettő ötletét, de nemsokára fejrázással jelzi nemtetszését főleg Jim felé.
- Ami azt illeti ha azt a páncélost be is indítjuk egy kisebb seregen kell keresztül mennünk, ami között gyanítom lesz páncélozott jármű is. Namár most északnak nem mehetünk mert az ÉAK karmaiba futunk de a város másik véglete is necces mert ezek a rohadékok elfoglalták. A levegőből talán ismétlem talán eljuthatunk a zónán kívülre. Mikor kiestetek a radaron befogtam egy helyet. Talán ott fel tudunk tankolni. Stefan akkor te próbáld elvonni a figyelmüket Jim tiéd a tank én pedig megpróbálom feltölteni ezt az ócskavasat. Tíz percig tartanunk kell magunkat. Ha elindítom a gépet mindenki húzza ide vissza a belét amilyen gyorsan csak tudja. -

Úgy tűnik beválik a csali, bár Stefan kevésszer látta, hogy ennyi fegyvernek a csöve irányul rá. Nem egy kellemes dolog a fegyver másik végén állni, de láthatóan a bemutatkozás (vagy más miatt talán) úgy tűnik megússza hogy azonnal lepuffantsák.
- David Lynch kezeket a tarkóra, és feküdjön arccal a földnek. Ha megpróbál ellenkezni az azt vonja magával hogy itt helyben ki fogjuk végezni . - Szólal meg az egyik férfi, kinek a váll lapján századosi rang látható. Az arcát nem látni a sisaktól, de a hangja eléggé agresszívnak tűnik ahhoz hogy Stefan értelmezze nem blöfföl. Mivel a csapat jó része Stefan befogásán próbálkozik, így Jimnek sikerül elslisszolnia a tankig. A bejáratot felnyitva be is ülhet a járgányba, ám annak kijelzői nem túl sok jóról árulkodnak. Üzemanyag negyedig van, ám az egyik lánctalp sérült, a löveg működik de összesen 3 töltet van hozzá, ráadásul manuálisan kell adagolni a lőszert. Ezzel ellentétben azonban a fedélzeti gépágyú a tank tetején működőképes kétezer nagy kaliberű tölténnyel. Ha úgy dönt támad figyelembe kell vennie hogy Stefan körül 3-4 katona is van, és nagyon jól kell céloznia ahhoz hogy ne őt találja el. Szerencsére a srác munkáját a gépágyú paneljén egy célbefogó rendszer is segíti.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jan 23 2016, 04:08 PM
Quote Post
Profile


- Nem tudom, hogy számítottak-e ránk vagy sem, bár kétlem, hogy hirtelenjében írtak egy programot a vallatásunkhoz, még ha ez hozzád képest, „szolid” formában is történt. Végül is minket nem vertek péppé, csak a végén akartak kinyírni. – vontam meg a vállam. – Valami erdő közepén lévő toronyban voltunk a beültetett képek szerint, egy Seraph bázison, ahol a bujkáló és partizánakciókat végrehajtó szárnyasok éltek, szerezték be a híreket és indultak bevetésre. Elhitették velünk, hogy súlyosan megsérültünk és ők mentettek meg, aztán megmutatták a lezuhant gépet, majd azt, hogy te túlélted a zuhanást , elmenekültél és valami robot vagy arra programozva, hogy megöld Linch-et. Sajnos én bekajáltam a dolgot és talán rosszul is sült volna el, ha Stefan nem kezd el gyanakodni és töri meg végül a programot. – fejezem be, de még mindig dühös leszek, ha felidézem milyen hülye voltam.
Persze ezt már menet közben mesélem el neki, mikor két oldalról támogatva – hiába erősködik, hogy bírja ő, mert hajtja az életösztön, - megindulunk a gép felé, amerre Nil mutatja. Épp eléggé ismerem azonban a férfit ahhoz, hogy lássam rajta, neki is lenne még mit mondania, de egyelőre hallgat, ami a történtek függvényében elég rosszul esik, hiszen mindannyian az életünket kockáztattuk, de egyelőre nem teszem szóvá, előbb jussunk ki innen.
- Megszerezted? Ez legalább jó hír, hogy nem csináltuk ezt az egészet hiába végig. – lihegtem az erőlködéstől, de komolyan is gondoltam, hiszen ha ráadásul még nem is értünk volna el semmit, a elég lehangoló lett volna.
- Stefan! Talán a programba, amit nekünk leadtak, mégis volt némi igazság tartalom. Nem lehet, hogy ez az a professzor, akiről beszélt a doki……vagyis, akit mi dokinak hittünk? – javítottam ki magam.
Akárki is az a fickó most kissé háttérbe szorul részemről, mert megérkezünk a géphez és nem épp a legkellemesebb hírt közöl velünk Nil.
És, hogy hab is legyen a tortán, mielőtt még egyáltalán azzal tudnánk foglalkozni, miként töltsük meg a madarunk gyomrát, hogy felszálljon, megérkezik a CDS lovasság, ami lehet, hogy megkönnyíti erre irányuló dolgunkat, mert hamarosan szilánkokká lőnek minket, így a problémánk megszűnik létezni, ahogy mi is.
- Attól függ, hogy m jön még ma, ehet, hogy ez a hír lesz a fénypont. – mormogom az orrom alatt.
Amikor előállok az ötletemmel, látom, hogy Nil-nek nem nagyon tetszik, bár egyrészt félre is ért, eszem ágában sincs azzal a bádogdobozzal végigcsörtetni a fél kontinensen.
- Én csak az üzemanyag cellákra gondoltam, hogy talán ha azok épek, felhasználhatnánk ennél a gépnél, bár gőzöm sincs, hogy kompatibilisek-e. – tisztázom a javaslatom lényegét.
De persze ez csak egy tipp és Stefan-nak is meg van a maga terve a támadók lekötésére, mag kitalálunk valamit.
- Hát te tudod, de remélem közel van az a tankolási pont, mert nem hiszem, hogy túl sokáig megállítanánk őket, ráadásul biztos hamar hívnak erősítést és azok között már lehet légi támogatók is lesznek. – nézek a nyomorék páncélosra, aztán vissza Nil-re, de ekkorra Stefan már ki is pattant a gépből. – Hát azt hiszem, a dolog már eldőlt. – rántok egyet a fegyverem szíján, hogy szorosabbra húzzam, ne csapkolódjon futás közben, aztán egy nagy levegőt véve kezdek sprintelni a tank felé.
Nagyon remélem, hogy Linch-et nem lövik szitává azonnal és legalább addig leköti őket, míg elérem a páncélost. Csak a célomra koncentrálok és most szerencsém van, elérek oda és be is mászok azonnal.
Soha életemben nem láttam ilyet belülről, de hát eleget játszottam szimulátorokon, a kijelzőn még eligazodom és ez egyelőre elég.
- Üzemanyag ¼-en áll, a egyik lánctalpnak annyi, löveghez 3 töltet, de az automatika nem működik. Hát ez remek! Juhééééé!!! A gépágyú viszont úgy néz ki szuperál és töltény is van hozzá dögivel. Na nézük csak hogy állunk?
Nem sok időm van, azért próba-szerencse alapon betöltöm a löveget, egy lövés is lövés, aztán megkukkantom a gépágyút és már látom, hogy Stefan bizony bajban van.
~ Ezek a szupergépek már elég jó célzóberendezéssel vannak ellátva, talán sikerülhet! Meg kell próbálnom, különben Stefan-nak annyi! ~ gondolkozom sebesen a látványra.
A löveggel a CDS csapat nagyobb tömegét célzom meg, míg az ágyút egyes lövésre állítva a társam
körül álló legközelebbi katonát, aztán a löveg indító gombjára csapok, azzal szinte egyszerre lövök az ágyúval.
- Három ember! Már csak három! Menni fog Jimbó, menni fog! – váltok a következő célpontra és a következőre, aztán ha sikerül, sorozat lövésre váltok és lövök, amíg csak van lövedék a tárban.





--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Stefan Lynch
 Posted: Jan 24 2016, 02:04 AM
Quote Post
Profile


Az Anarchos fickó nem szarozik, rögvest rátér a mi kivallatásunk módjára és bőszen kérdezősködni kezd. Persze ezt a labdát a kölyök csapja le elsőként, amit egyáltalán nem irigyelek tőle.
-Igen, valami ilyesmi volt. - szívok be egy mély levegőt. - Azt azért nem mondanám, hogy gyanakodtam a profra. Egyszerűen csak megszerettem volna ölni.
Mr. sérült Anarch egy személyben gyorsan körvonalazza, hogy szerinte csak mi maradtunk hátra ebben a háborús övezetben. Az én részemről csak hullákat és füstöt láttam, amihez, ha hozzáadom az eddigi tapasztalataimat, akkor felőlem akár ez egy makett is lehet. Lélekten, elsorvadt, néhol fegyverropogás zaja hallatszik fel, de semmi erő nem képviselteti magát. A gyengék elhullnak, ez mindig is így volt és így is lesz.
-Hát ez a te sántikálásod meglehetősen szarul néz ki cimbora. - vetem oda, csakúgy a móka kedvéért. - Segítek, de ne szokd meg! Nem szeretném azt hallgatni odaát a pusztaságon, mikor már kellően jó állapotban leszel, hogy: "Stefan vigyél ide! Stefan vigyél oda!"
Nil mielőtt a géphez érnénk, meglehetősen furcsa beszélgetést indít, az én klón apám tevékenységéről. A monda szerint az ÉAK emberei kivonták északra és számomra ismeretlen okból az akarata ellenére tartják fogva. Ökölbe szorul a szabad kezem a haragtól, de próbálom magam lenyugtatni. Felvetem magamnak az ötletet, hogy mit is csinálnék, ha végre megtalálnám ezt a csatangoló klónt. Az egyik felvetés szerint bemutatkoznék, rövid csevejt folytatnánk, majd elvágnám a torkát. Egy másikban betörnék az ÉAK északi központjába, likvidálnék pár ostobát, beköszönnék az apám klónjának, majd otthagynám őt, hogy hadd rostokoljon élete végéig ott, ahol eddig is. Persze egyiket sem áll módomban teljesíteni, hisz azt leszámítva, hogy kész öngyilkosság volna, fogalmam sincs, hogy merre van. Közben barátságosabb verziók is eszembe jutnak, de ezeket most mellőzöm.
Azért rátérünk egy kicsit a repülögép állapotára is, ahol finomhangolnom kell egy kicsit az Anarchos csókát, mire meglepően ügyesen reagál. Azonban válaszolni már nincs időm, ugyanis egy kisebb CDS csapat bukkan fel a távolban.
Mindhárman instant terveket próbálunk készíteni, majd miután sikeresen rendelkezünk is néhánnyal, fel is vázoljuk őket. Mire megtörténne a végleges egyeztetés, én már el is indulok, hogy véghez vigyem, amit elterveztem. Persze igazi okom nincs rá, hisz én nem rukkoltam elő érdemi tervvel, csupán csalinak dobtam be magamat. Ez utólag kissé ostobaságnak tűnik, de egyben jó szórakozás is. Rég fogtak rám igazi fegyvert és most megnyugtat a tudat, hogy ez nem virtuális. Közben azért titkon reménykedem, hogy a kölyök minden lében kanál képessége nem most hagyja cserben és, hogy igyekszik megoldani a dolgát. Eközben persze nekem sincs könnyű dolgom, hisz a fegyverek kereszttüzén kívül, még egy vaskalapos századost is kifogok.
-Csak higgadtan uraim! - emelem a kezeimet a magasba, ezzel is jelezve a megadási szándékomat. - Ha szabad megjegyeznem, igencsak büdös lett, amióta önök felbukkantak. Nem tudom, esetleg szarba léptek? Vagy én voltam?"
Nem a legjobb taktika az élcelődés, de legalább leköti őket, míg Jimmy a dolgát végzi. Mármint remélhetőleg a tankkal és nem saját magával kapcsolatban. Ettől független persze próbálok engedelmeskedni, tehát szép lassan fekszem a földre.
-Ugye tisztában vannak vele, hogy állva is megbilincselhetnének? Vagy talán a közelben van a bázisuk, hogy így ráérünk egy kis "hatalommal visszaélésre"? Netán a túl sok rendőrös sorozatnak érzem a kártékony hatását? - Közben azért eszembe jut, hogy ezért akár agyon is verhetnek. Azonban, ha agyon is vernek, ezért a szórakozásért megéri....
PM
^
Omega
 Posted: Feb 18 2016, 01:08 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


Jim meséje a "vallatásról igencsak érdekesnek bizonyul, bár ha Nilre néznek láthatják hogy az arca túlontúl meglepett. Tekintete ide oda ugrál a két férfi között, és látszik az arcán hogy valami nagyon meglepte a mondandójukban. De vajon mi? Végül csak a fejét rázza a dolgokra.
- Nem... Az lehetetlen hogy láthattátok azt a bázist, ha az agyatokba nyúltak bele, csupán a valóságot manipulálhatja egy ilyen program. Értitek? Egyszerűen képtelenség, hogy vizuális képet mutassanak az agyatoknak, amit még nem láttatok hacsak..... Mindegy erről majd később, most tűnjünk el innen - Rázza meg fáradtan a fejét a férfi. Jó időbe telik míg elérik a repteret, de szerencsére előbb érnek oda mint a CDS támadóalakulatai, de nemsokára kiderül hogy éppen csak hajszállal előzték meg őket.
Nil csak megrántja a vállát a kölyök felvetésére, jelezve hogy az üzemanyag cellák kérdésében Ő sem tud pontosabb választ adni. Minden esetre az már kiderül a csapat számára, hogy a kiút eléréséhez egy elterelő manőverre lesz szükség. Szerencsére Stefan nem sokat gondolkodik, vállalja is hogy a közelgő katonák gépfegyverének csövével szembe álljon, míg Jim a tankot próbálja működésre bírni. Szerencsétlenségükre azonban a harckocsi fegyverzete igencsak szegényes, mondhatni csak a gépágyúban van némi lőszer ami esélyt adhat rá hogy túléljék ezt a találkozót.
- A Humor rendkívül jó stresszoldó Mr Lynch de nem menti meg magát. - A férfi még am ondandóját se tudja befejezni érezheti, hogy az egyik katona vasmarokkal lép mögé és teperi le a földre. Bár Stefan nem mondható gyenge embernek mégis érezheti hogy a másik ereje sokkalta nagyobb, talán túl nagy is ahhoz hogy ember ierő fejtse ki. Az egyetlen lehetőség a kölyök maradt akit eddig nem vettek észre, és most elkezdheti a magánakcióját. Az ágyú megteszi a dolgát, szép nagy krátert robbant egy a nagyobb csapat közé, jó néhány húscafatot is szétszórva a környéken. Az egység jó részét sikerült telibekapni, a maradék néhány katona pedig hirtelenjében talált fedezékek mögé bújva veszi célba a tankot. Szerencsére azonban az ágyú nem csak őket, hanem a Stefan körül lévő katonákat is megzavarta, a gépágyúval történő támadás pedig csak rátesz egy lapáttal. A pillanatnyi káosz talán elegendő hogy Stefan kereket oldjon, ám miután megtesz pár métert még látásának szélső perifériáján egy nagyon csúnya dolgot láthat. Egy ágyúcsövet ami egy igazán masszív és nagyméretű tankhoz tartozik, majd hatalmas robbanást hallatva eldördül. A cél természetesen nem más mint Jim és a harckocsi aminek el is találják az oldalát. A gépágyúnál álló Jim csak érezheti ahogy az alatta lévő vasszörnyeteg egy pillanat alatt emelkedik a magasba dől oldalra, mint valami papírmasé. A Srác túléli a becsapódást, de a jobb karjának reccsenése elég rosszul hangzik, és a fiú hirtelen nyilaló fájdalma csak bizonyíték rá, hogy itt bizony csontot törtek. Ha gyors még utolsó erejével el tudja érni a gépet. Stefan ha szeretné van ideje elérni a srácot, de ha úgy gondolja vissza is térhet a géphez. A CDS egységek azonban úgy tűnik a völgy tetejét kezdik elözönleni, és csak egyre többen és többen lesznek. Jól jel viszont hogy a repülő tolóhajtóműve erőteljesen zúg fel és a raktérfedél ajtajánál megjelenik Nil is intve feléjük.
- Gyertek ide azonnal, el kell tűnnünk innen. - Hallatszik az ordítása, amit nemsokára a páncélos újabb hangos ágyúdörrenése szakít meg. A gép melletti falat találja el. Ha Stefan és Jim gyors, még időben elérhetik a raktérajtót ami amint ők belépnek rajta bezárul a gép pedig sortűz közepette emelkedni kezd.
- Rengetegen vannak.... Az üzemanyag egy kis darabig elég, de nem volt idő a teljes feltöltésre - Hallatszik Nil hangja az előtérből. Ha előre mennek láthatják hogy lassan maguk mögött hagyják a várost és lefelé tekintve azt is észre vehetik hogy egyre több és több egység készül oda lent. Mint a hangyák. A hely azonban lassan ahogy haladnak előre eltűnik a láthatárról.
- Valamire készülnek. Ez egy jól megszervezett támadás volt, és bár az ÉAKval sosem volt jó a viszony totális lerohanás tudtommal még egyszer sem történt. Nyomós oka lehetett ha ilyesmire szánták el magukat. - Kapcsol Nil robotpilótára miközben kicsatolva magát egy nyögéssel hátra dől a székén majd az oldalát kitapintva felhúzza a felsőjét. A ruha azon része egyébként már eléggé vöröslik s mikor felhúzza azt, csak bebizonyosodik hogy egy elég méretes lyuk tátong a férfi oldalába.
- Rohadt életbe... azt hiszem bekaptam egyet még az indulásnál - Húzza grimaszra az arcát majd a többiek felé fordulva felsóhajt.
- Nem hiszem hogy túl sokáig húzzuk, a gép üzemanyagcellái biztosan nem tartanak ki Elysiumig ezért.... - Mielőtt azonban befejezné a mondandóját a gép radarképén hirtelen feltűnik valami, és a gép műszerei is jelezni kezdnek. Az egész Stefan és Jim számára kezd talán egy rohadt időhurokra hasonlítani..
- Picsába bemértek minket... már megint? Készüljetek azt hiszem utánunk küldtek valakit, itt van a nyomunkban - Nyög fel a férfi, de a következő pillanatban egy robbanás rázza meg a gépet, azonban ez a robbanás nem az Ő gépüket érte, csupán csak a lökéshullámot érezték. A támadó eltűnik a radarról, azonban a rádió bejövő hívást észlel.
- Azonosítatlan gép, itt héja kettes. Zárkózzanak fel a 41°24-re és kövessék az utasításaimat. Ha azt teszik amit mondok garantálom hogy nem esik bántódásuk - A rádió a rövid adás után elnémul de ki küldhette az üzenetet? A radaron immár semmi sem jelenik meg, azonban ha szabad szemmel kitekintenek a pilóta fülkén, két apró pontot is észre vesznek a gép két oldalán. Emberformájúak valamilyen páncélban, amire mesterséges szárnyakat erősítettek, szuperszónikus hajtóművekkel. Jim és Stefan hamar felismerheti ezeket az alakokat, már látták őket a Fejükben.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Feb 20 2016, 06:16 PM
Quote Post
Profile


Talán, ha több időnk van a problémákon rágódni, akkor biztosan tovább taglalom a kérdést, amivel Nil fogadta a beszámolómat a kihallgatásunkról, de tényleg nem jó ötlet, most tovább időzni ezen a helyen, mint amennyit nagyon muszáj. Nagyon remélem, hogy lesz rá mód, hogy majd ezt alaposan kivesézzük, mert nem tetszett, amit barátom szavaiból kihallottam.
A repülőt sikerül is elérnünk, még úgy is, hogy Nil tényleg nem döntené meg még egy csiga világcsúcsát sem, de körülbelül ennyi előnyünk is lesz, mert mire kiderül, hogy nincs annyi kakaó a gépben, amivel felszállhatunk, azzal is szembesülnünk kell, hogy egy egész hadseregnyi CDS tart felénk, és mivel ezt a területet már láthatóan egyszer már legyalulták, nagyon valószínű, hogy most csak miattunk van ez a nagy felhajtás.
Nagyon nincs idő gondolkozni vagy terveket szőni, ha nem akarjuk, hogy szitává lőjenek bennünket és mivel Stefan nem sokat habozik saját magát csaliként használni én sem vacillálhatok tovább, ha azt akarom, mindhárman élve kerüljünk ki a csávából.
Nagy sprintet vágok ki, hogy még időben tűnjek el a CDS fegyvereseinek szeme elől, akik így nem is vesznek észre, csak a gépre és főként a magát igen csak bevető Stefan-ra koncentrálnak, bár ezt csak akkor tudom meg, mikor a célzó berendezésen keresztül látom, hogy miként bánnak vele, ami azt feltételezi, hogy elég jól felhúzhatta őket és ezzel időt és lehetőséget adott nekünk.
~ Köszi Stef! Ígérem, mindent kihozok belőle, amit lehet, csak tarts ki! ~ mormogok magamban, ahogy célra tartok, aztán megkezdem az akciót.
Ha lenne időm rám, biztos gratulálnék magamnak a szép lövésért, amivel a csapat nagy részét sikerült halottá, harcképtelenné tennem, vagy fedezékbe kényszerítenem, de most a Stefan körül állókat kell még leszednem, ami kellő odafigyelést igényel, ha nem a társam akarom eltalálni.
Éppen ezért esélyem sincs észrevenni, hogy közben az én kis harcállásomat is célba vette valami, ami közben beérte a CDS előőrsét és ami úgy oldalba trafálta a tankomat, hogy csak na.
Na persze ebből én annyit éreztem, hogy egyik pillanatban még lövöm a katonákat, aztán valami hihetetlen nagy erő felemel és úgy odavágott a tank oldalához, hogy egy pillanatra azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Még szerencse, hogy némileg párnázott volt belülről a járgány, különben csinos freskó lettem volna a falán. Ez azonban nem minden testrészem óvta meg. Kezem az egyik műszernek csapódott és a karomba villámló fájdalom, fülembe a csont reccsenése hatolt. Felordítottam és önkéntelenül magamhoz szorítottam fájó végtagomat, ahogy végre meg tudtam mozdulni és rájöttem, hogy élek.
A tank teteje felnyílt, mint egy konzervdoboz, így legalább a kijáratot nem volt nehéz szédülten megtalálnom, bár nem vagyok biztos benne, hogy így még egyszer sikerül végig csinálnom a hazafutást.
Azt adhatott némi reményre okot, hogy talán eléggé szétlőttem őket, hogy esélyem legyen rá.
Támolyogva indulok a gép felé, aminek most már hallom, hogy zúg a motorja és már Nil hangját is hallom.
Igazából fogalmam sincs, hogy miként érem el a gépet, úgy rémlik egyszer még a földön landoltam egy újabb fülsiketítő dörrenésre, aztán már a gépen ültem és a földtől, füsttől mocskosan, fájdalomtól lüktető karral zihálva néztem le fentről, ahogy az alattunk lévő repteret lassan ellepik a katonai egységek.
Lassan eljut a tudatomig, amiről Nil beszél, miután magunk mögött hagytuk a veszélyzónát.
- Tényleg nagy durranás lehet az a program, ha az váltotta ki ezt. – grimaszoltam egyet fájdalmasan és magam is meglepődtem, milyen nyugodt volt a hangom a történtek után.
Azonban mikor Nil felhúzta a felsőjét……..
- Huhh! Ez nagyon ronda Nil! Nem ártana mielőbb letenni a gépet és rendbe hozatni ezt, na meg akkor már a karomat is.
Közben igyekeztem kirángatni az övem, hogy legalább rögzítsem a karom a nyakamba, mert minden mozdulat kínszenvedés volt.
És……..most sem sikerült kitárgyalnunk a témát, hogy vajon mit is kéne tennünk, mikor olyan ’deja vu” érzés kezdett elhatalmasodni rajtam a gép jelzésére és Nil szavaira.
- Hát ilyen egyszerűen nincs! – nyögök fel, aztán nekiesek a falnak a következő pillanatban, amire a kín szinte letaglóz és hangosan káromkodni kezdek, azzal sem törődve, hogy lehet, ezek lesznek az utolsó szavaim.
Nagy nehezen tornászom fel magam, hogy megnézzem milyen csöbörből vödörbe kerültünk és amit látok, attól szinte ledermedek és egyszerűen eláll a szavam.
~ Seraphok? Ez lehetetlen! ~
- Stefan, te is azt látod, amit én, vagy már hallucinálok is?



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^

Topic OptionsPages: (3) 1 2 3  Reply to this topicStart new topicStart Poll