Printable Version of Topic
Click here to view this topic in its original format
Elysium has Fallen > Külvilág > Sasfészek


Posted by: Omega Jan 12 2015, 10:49 AM

Sasfészek



Messze Elysium városától található, a földnek egy olyan pontján, amely azon területek kevéséhez tartozik, amelyet nem ért annyi sugárszennyezés az évek során. A sziklás hegység északi részén található, a mai ÉAK (Észak Amerikai konfederáció*) területén. A bázis a negyvenes évek tájékán épült, előretolt légi bázis és helyőrségül szolgált, azonban a konfederáció gazdasági helyzete miatt a hatvanas években lassan kivonták onnan a csapataikat, a bázis pedig elnéptelenedett. A mai napig tisztázatlan, hogy a Seraf céh miként jutott ilyen messze Elysiumtól, de a jelenlegi otthonuk és egyben bázisukként most ez a hely szolgál, melyet ők csak a „Sasfészekként” emlegetnek. A bázis pozíciója kedvező, hiszen a hegyekben található, szárazföldön szinte lehetetlen megközelíteni anélkül hogy ki ne szúrnák azt, de a céh az évek során sikeresen korszerűsítette az egykori helyőrséget. A komplexum felszereltsége, mai viszonylatban sem nevezhető elavultnak. A Céh a munkáik által felgyülemlett pénzeken fejlesztette a hely kommunikációs rendszerét, fejlesztette a bázis főként légvédelmi fegyverarzenálját, és egy labort is létre hozott a bázis mélyén. A pletykák szerint nem csak genetikai mutáns egyedek élnek ezen a helyen, hanem néhány ember (Főként tudós) is. A bázis két részre osztható. Egy katonai irányítórészre ami szabad szemmel is látható. Leszállópálya, irányítótorony, katonai kiképző terep stb.. Távolról úgy tűnik mintha belefaragták volna a bázist a hegybe, azonban ez csupán egy része a helyőrségnek. A hegy mélyébe vannak a laborok, szálláshelyek, fegyver és élelmiszer raktárak.



*ÉAK: 2030-ban jött létre. Kanada alkotmányos monarchiája 2023-ban megszűnt Nagy Britanniával. Hét évre Jogi úton magához csatolta Alaszka területeit. Az ezt követő években Az államok, és a frissen létrejött konfederáció között meglehetősen nagy volt a feszültség, mondhatni nem kellett túl sok hogy háborúba torkolljon. Ezen feszültség napjainkban is tart, bár a fegyveres konfliktus inkább gazdasági háborúvá avanzsálódott. Az államok gazdasági embergót hirdettek északnak aki így kénytelen volt az Oroszok felé fordulni.





Posted by: Omega Jun 27 2015, 03:35 PM
A doki társaságában nemsokára útra is kelnek, így jutnak el valamiféle irányító teremig. Természetesen az út nem csendben telik, így juthat több információhoz is Jimmy no meg Stefan, de az igazi attrakció akkor következik, mikor a doki szabad kilátást engedélyez, s ők végre szabad szemmel is láthatják a teremből milyen helyre is kerültek.
- És nem is jár olyan messze a valóságtól a kijelentése.... Azok ott kint hús és vér angyalok, melyet egy olyan "isten" teremtett aki nem tudta becsülni a gyermekeit. Hamarosan fájdalmas ébredésben lesz része. - Mondja egy fanyar mosollyal az arcán, miközben néhány pillanatig ő maga is kinéz, végül pedig Jimmy felé fordul.
- Sajnos nem eléggé... Én több évet dolgoztam annak a cégnek, mire megismertem a valódi veszélyt. A bürokrácia és hataloméhes diktatorizmus csak a jéghegy csúcsa.. - Úgy tűnik többet egyenlőre nem akar elárulni személyes tapasztalatairól, de ha máshogy lenne akkor sem lenne idő ugyanis nemsokára nyílt adásban jelentkezik be egy Seraf méghozzá nem máshonnan mint a gép roncsaitól.
- Mondjuk úgy hogy már jó párszor vették hasznomat a terepen éppen azért mert orvos vagyok.- Hagyja annyiban Stefan kérdését majd Jimmy felé fordul.
- Ahogy hallom a szavaiból nem ilyesmire számított. Mindegy maga jöjjön akkor velem, maga meg...- Villantja meg a szemeit Stefan felé egy nyugodt mosoly tekintetében.
- Ha kapcsolatba akar lépni a barátjával az irányítóteremből megteheti ezen kívül érezze otthon magát, nem igazán hiszem hogy őröket kéne állítanom maga mellé. Egyrészt mert megelőlegeztem önöknek némi bizalmat, másrészt ha próbálkozna valamivel úgyse jutna ki innen élve. Ezek a fickók értik a dolgukat. - Int fejével a kint gyakorlatozó Seraf csapatok felé.
Úgy tűnik hogy itt Stefan és Jimmy útjai külön vállnak, ugyanis míg Jim ki szeretné deríteni mi történik addig Stefan a bázison maradna.

Jimmy:

Kifele menet nemsokára megérkeznek a szabad ég alá. Nem lehet nem észrevenni , hogy ide fent szinte elemi erővel zúg a szél, és a levegő is sokkal tisztábbnak tűnhet a srác számára. De ez annyira nem is furcsa elvégre ez nem Elysium és nem is a szennyezett pusztaság, hanem az azon túli vidék. A gép raktere automatikusan nyílik ki, és úgy tűnik egyedül ők ketten utaznak a szállító gépben, leszámítva persze a pilótát.
- Az Archon hadosztály speciális bevetési egység. A tagjai mind a hadsereg veterán katonáiból állnak, jó részük szolgált a Mexicoi és a Kanadai konfliktusok "kezelésében" is Egyfaja halálbrigád ha úgy tetszik, két ezredből állnak, általában ezek a csapatok látják el az első hadtesteket ha valahol invázióra kerül a sor - Pillant egy percig Jimmy szemeibe, s a kölyök könnyen kiolvashatja, hogy bizony valami nagyon aggasztja az öreget. A gépbe beszállva a pilóta már rutinosan emeli fel a masinát, és indul meg a kijelölt cél felé.
- Ami a kérdését illeti, meglehet, de ameddig nem árulja el maguknak mi dolguk volt arra felé, nem is vonhatok le messzemenő következtetést. Mostanában elég sok kódolt üzenetet fogunk, jó részüket még dekódolni kell, de annyit már mi is sejtünk hogy valamire készülnek ott a határon túl. A cimboráját nem úgy tűnt, hogy érdekli mit találhattunk a környéken, de maga más tészta? Miben bízik, amiért velem jött? - Teszi fel a nagy kérdést, miközben feltolva a szemüvegét az orrán, a fiú arcát fürkészi.

Stefan:

A férfi elég könnyen megtalálhatja az étkezőt, mely hasonlóan a folyosókhoz, rikítóan világos színekkel operál. Jó néhány asztalt láthat, illetve a terem végébe egy önkiszolgálós pult is látható. Ételekből nincs panasz, láthatóan a sasfészek élelemmel is jól el van látva. a beígért társaság azonban csak úgy jó negyed óra múlva érkezik, egy olyan 190 magas széles izmos testalkatú középkorő kopasz férfi személyében. Az arcán megannyi heg, vágásnyom látható, s ha a férfi jobban megnézi láthatja, hogy mintha az arcának egy részét szintetikus bőr borítaná. A fickó fél szeme teljesen fehér, de bármennyi sérülés látható rajta, a kiállása, és tekintete még mindig arról árulkodik hogy büszke és tetőtől talpig katonával van dolga Stefannak.
- Üdv... Gondolom te vagy az egyik új srác. A doki szólt hogy szükséged lenne idegenvezetőre. James Carter vagyok az Uriel raj rajvezetője - Mutatkozik be kezét a másik fele nyújtva, mely kb másfélszer olyan vastag mint Stefané, pedig a sivárföldi fenegyerek is bizonyára jó izomzattal rendelkezik. Miután megtörténik a bemutatkozás, egy mozdulattal leteszi magát a férfival szembe.
- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar talpra álltok. A sebesüléseitek alapján arra gyanakodtam nem éritek meg a hajnalt, de a doki úgy tűnik jó munkát végzett. Az éj rajom hozott be titeket a bázisra. Na de ha kérdésed van hallgatlak. Jelenleg még van egy órám szolgálatig, addig viszont a rendelkezésedre állok -
-

Posted by: Jimmy Latoya Jun 28 2015, 04:53 PM
Soha nem hittem volna, hogy valaha látok egy Seraf-ot az életben, most meg nem egyet láthatok, hanem tucatszám és megcsodálhatom azt is, milyen könnyedén szelik a levegőt, okot adva arra, hogy Stefan az angyalokkal vonjon velük párhuzamot, bár biztos vagyok benne, hogy a látványon kívül nem sok hasonlóság lehetne köztük. Már amennyit én az angyalokról tudok.
Egy egyetértő grimasszal veszem tudomásul, hogy a CDS utálatában és bukásának reményében teljesen egyetértünk, noha nem értettem sokban egyet az Anarchal sem, de az Elysiumot uraló szervezetet szívesen látnám, a példánál maradva, a pokolban.
Az meg már pedig a doki előző magyarázataiból sem meglepő, hogy ő személy szerint sincs oda a CDS-ért, biztos vagyok benne, hogy meg vannak az okai és eleget látott, tapasztalt ahhoz, hogy vállalja ezt az életet és a másik oldalra álljon. Mint, ahogy sokaknak és hiába találtam meg valamikor azt a kiskaput, amivel magam és a bandát a felszínen tartottam, tudtam nagyon jól, hogy ez bármikor megszakadhat és akkor fájdalmasam és nyomtalanul tűnhetek el Elysium palettájáról. Lehet, hogy megélünk, de talán nem így kéne ennek lennie. És most itt van Nil is. Meg kell tudnom mi lett vele.
Engem nem zavar, hogy a dokit hívják, hogy nézzen meg valami furcsaságot, hiszen láthatóan ő itt valamiféle vezető, mindenhová akadálytalanul bejut és nem hiszem, hogy a vezérlőbe amúgy bárki besétálhatna, ha nincs meg hozzá a felhatalmazása, így nem lep meg a Stefan-nak adott válasza.
Én mindenképpen megyek, ha már felajánlották, magam akarom látni, hogy ki az a kettő, akit a gépen találtak, de kétségek gyötörnek közben. Azt sem szeretném, ha Nil lenne az egyik áldozat, de ha meg nincs ott, akkor meg meg akarom találni, de az öreg szavai miatta erősen aggódom is.
- Aztán ne keverj bajt! – rázom meg búcsúzóul Stefan kezét, mert ki tudja mikor látja az ember a másikat utoljára.
Ez az út is nyugisabban indult, nem a repülőn számítottam a nagyobb bajra, aztán mi lett a vége.
Ahogy kilépünk a nyílt térre szinte majdnem felborít a szél, meg kell vetnem a lábam és némi félelem is lopakszik belém, ahogy már nincsenek körülöttem a falak. Nem vagyok én ehhez szokva. A levegő is sokkal élesebb és tisztább, hidegen vág az orromba. Kicsit köhögök is, szokatlan és furcsa, hogy nincsenek a megszokott szagok.
Láthatóan csak mi vagyunk az utasok, nem jön velünk több katona, így kényelmesen elhelyezkedek, bár továbbra sem a kedvencem a repülés, de, hát mi történhet még velem, talán kétszer csak nem zuhanok le.
Ha hallottam is erről a hadosztályról, biztos nem volt lényeges, mert nem rémlik semmi, amiről a doki beszél, de nem hangzik túl jól. Nem úgy néz ki, mintha könnyen kijátszhatók lennének.
- Halálbrigád….. – ismétlem meg nem túl lelkesen, főleg, hogy látom még az öreget is aggasztja a dolog és a csapatát elnézve, ha őt aggasztja, akkor annak meg van az oka.
Egyre inkább úgy néz ki, hogy az államok is igyekszik bebiztosítani magát és akármit is fedezett fel az a valaki, amiért elindultunk, sokkal nagyobb durranás, mint amire bárki is számított.
Viszont el kell döntenem, hogy beavatom e a férfit az ügybe, hiszen további segítséget másként aligha várhatok tőle, ráadásul esélye sincs, hogy nélkülük tovább juthatnánk, vagy ha Nil még életben van valahol, akkor megtaláljam egyedül…..itt. Na meg nem utolsó sorban megmentette az életünket.
- Egy társunk még a gépen maradt,….a …barátom. Talán életben maradt, meg akarok róla győződni. Nem az a könnyen haló típus. – préselek ki egy mosolyt magamból. – Egy feladatunk volt. Egy találkozóra bejutni és elhozni valamit, amivel az elysiumi MI-t ki lehetne iktatni. Valószínűleg másnak is vannak ilyen tervei, ez egy kihagyhatatlan lehetőségnek tűnhet sok mindenki szemében. Én a megfigyelő lettem volna, Stafan a tűzerő és a harmadik társunkké lett volna a neheze. Szóval eléggé esélyes, hogy ez a nagy mozgás ezért van. De most már mindegy, az akciónak lőttek, de ha Nil életben maradt, nem akarom itt hagyni. – fejezem be nyíltan a szemébe nézve.
Sok értelme nincs már a titkolózásnak, úgy sem tudjuk megvalósítani, Nil nélkül mi értelme lenne, na meg egy oldalon állunk, ha a CDS-t nézzük.






Posted by: Stefan Lynch Jun 30 2015, 02:45 AM
Jól esik, hogy a doktor egyetért a kijelentésemmel, bár ha cáfolná sem változna a véleményem. Azok az én szememben egy feslett kor angyalai, mellesleg úgy tudom, hogy még Isten angyalai is megvívták a maguk háborúját, ahogy az itteniek is a sajátjukat. Nem mintha hinnék bármiben is, leszámítva magamat...
A doki egyben köpi vissza az indiszkrét kérdésemet, amin nem is lepődök meg túlzottan. Más fiókjában turkálok, méghozzá a tulaj szeme előtt.
-Gondolom egy szanitéc mindig jól jön odakint. - dobok felé egy mosolyt, amit jóval nehezebben sikerült az arcomra festeni, mint azt vártam.
-Azért köszönöm a bizalmát. - rázok kezet a dokival és Jimmyvel. - Úgy ismersz? Aztán te is vigyázz magadra, pár óra múlva rátok csörgök, ha még egy darabban lesztek!
Becsülöm a kölyök vakmerőségét, annak ellenére is, hogy ez néha keveredik az ostobasággal a szememben. A folyamatos rohanás az égő ház irányába nem mindig a legkifizetődőbb, részemről nem kívánom ütni a vasat, legyen az bármilyen hőmérsékletű is. Azonban bármit is tervez, remélem nem kis cafatokban vagy dobozban tér vissza, ahogy azt egy ilyen akcióról szokás.
Élvezettel használom ki a magamnak adott kimenőt, amíg a kölyök hősködik. Fogalmam sincs mi történhetett Nathannel, vagyis Nillel, de nem is ismertem annyira, hogy ezen nekem kéne aggódnom. Van egy ötletem, igaz kissé őrült és bonyodalmas, de ha már valaki veszi a fáradtságot, hogy meghallgat az már fél győzelem.
Az étkező kész csodaország az én szememben, ilyen bőséges választékkal már nagyon régen, de még valószínűbb, hogy soha sem találkoztam. Mivel önkiszolgáló részleg, így mindenből rögvest dupla adagot szedek, különösen az édesebb dolgokból. Lassan teletömöm a fejem és félretolom magam elől a tálcát, de még jó pár perc eltelik, mire megjelenik a "társaságom".
Masszív forma, legalábbis nem gyakran látni ekkora embert. Fingom sincs miféle anyatejen nevelnek egy ilyet, de felteszem nem a normál adagon. Mondom ezt én, kinek fogalma sincs a normál adagról. Barátságosan mutatkozik be, amit én igyekszem is viszonozni. Nem a seggnyaló képességeimen szeretnék csiszolni, egyszerűen csak lenyűgöznek az itteniek.
-Stefan. Akarom mondani Stefan Lynch! - rázom meg a kezét mámorban úszva.
Uriel raj? Méghozzá a vezetőjük? Na meg ők hoztak be minket? Hát már csak ezért megérte lezuhanni! Lassan már én is kezdem azt hinni, hogy ez az egész csak egy álom vagy netán tényleg meghaltam valahol odakint az erdőben. Végtére is tök mindegy. Most itt vagyok és csak ez számít...
-A doktorotok tényleg zseniális. Szerencsések vagytok, hogy nem drogosokat operál a nagyvárosban. - utalok Elysiumra. - Uriel raj? Eléggé angyalos név, ha nem sértelek meg. Mármint a jó értelemben, amúgy pedig köszönöm, hogy megmentettetek minket.
Ötletem sincs, hogy miként vezessem fel, amit mondani akarok, így egy nagyot kortyolok a vizemből és egyből a lényegre térek.
-Tudod James, ha nem kényes a téma, úgy hallottam nem igazán szívlelitek a CDS-t. - kulcsolom össze a kezeimet, hogy támaszként szolgáljanak az államnak. - Ahogy az is megütötte a fülem, hogy egész jó okotok van rá. Én az Anarch egyik szabadúszó zsoldosa lettem volna valami veszélyes és egyben veszélyesen bonyolult feladatra, de ugye történt ez az eset... Szívesen mesélnék róla, de megmondom az őszintét nem igazán szokásom számomra érdektelen infókkal terhelni az agyamat, így gondolhatod mennyi maradt meg az eligazításból...
Talán ez jó felvezetés, de még csak most jön a lényeg. Remélem a barátságos mivolta tényleg a valóságot tükrözi és nem csak egy álarc, amit bármikor letéphet, amikor csak kedve szottyan.
-A lényeg az, hogy nem kötődöm az Anarchoz, de a CDS-t emellett még rühellem is. Különösebb okom nincs rá ezt bevallom, de szeretek a jó oldalon állni. Valahogy mindig is egészségesebbnek éreztem, na meg ettől jobban is alszom esténként. - kacsintok rá nagy vigyorral az arcomon. - A kérdésem tehát az lenne, hogy mennyire is gyűlölitek a CDS-t? Eltemettétek már mindazt, amit veletek műveltek, vagy esetleg vágytok rá, hogy porig égessétek őket? Nekem volna egy ajánlatom, bár felteszem anélkül is segítenétek, hogy viszonzásul kárpótolnálak titeket. Azonban én szeretnék segíteni, mivel hiszem, hogy tudnék. Keresek valakit egy fehér, mára már idősebbnek mondható férfit. A neve David Lynch, bár ha minden igaz nincs tudatában, hogy kicsoda is ő, így akár más néven is futhat. Szeretném megtalálni, gondolom a névrokonságból már kiderült, hogy mi is az oka ennek...
Hagyom egy pillanatig, hogy eméssze a hírt, addig bekapok egy újabb falatot a tálcámon maradt maradékból.
-Ahogy mondtam nem kérném ingyen, hiszen ti sem vagytok szeretetszolgálat. Azonban, ha te nem is, néhány társad biztosan szeretne törleszteni a CDS-nek. Én megadnám a lehetőséget, akár egy egész okos művelettel egybekötve. - bökök az asztalra. - Van egy térképem tele pontokkal, így ez önmagában talán kevésnek tűnhet, hisz ezért hívják térképnek, de...de ezen a térképen a CDS elfeledett laborjai találhatóak, bennük különféle technológiákkal és felszerelésekkel. Egyet volt szerencsém meglesni a barátommal, kissé necces volt, de egy darabban megúsztuk. Viszont, ha két ilyen szerencsétlen hülyének, mint mi sikerült megúsznia, akkor a ti harcra nevelt taktikai osztagotok mire volna képes? Ezer meg egy technológia jutna a markotokra, a CDS jó pár mocskos kis titkával együtt...
Ezzel még nincs vége. Egy halat ki is kell fárasztani és az én csalim egyelőre még nem számít elég csalogatónak ahhoz, hogy ráharapjanak. Meg kell találnom azt a klónt, de szeretnék kissé a jövőbe is tekinteni. A jövő pedig rengeteg kérdést tartogat, ha nincs egy tervem rá nézve. Nekem pedig most van tervem.
-Ezzel viszont még nem zártam le. Nem csak egy fityiszt mutathattok a CDS-nek, hanem fejbe is rúghatjátok, ha segítetek. Magam fogok efelől gondoskodni, mire odajutunk. Egy valóságos ostrom Elysium keménymagja ellen, ami a megfelelő kivitelezéssel nulla kockázattal is megvalósítható... Tehát mit gondolsz?

Posted by: Omega Jul 24 2015, 06:10 PM
A páros nemsokára elválik egymástól, mivel Jimmy mindenképpen tudni szeretné mi történt Nillel. Stefan viszont az itteni környezetet szeretné jobban megszemlélni.

Jimmy:

A fiú és a prof nemsokára elérik a gépet, ami könnyedén felemelkedve meg is indul a zuhanás helyszínére. Nem tudni mit találtak ott, de a rádióadásból úgy vehette ki Jimmy is , hogy valami felkeltette a csapat figyelmét. Természetesen a többi hír se okozhat túl sok örömöt. Ha valami most van is a Kanadai határon túl, az biztos hogy nem túl békés.
- Igen nevezhetjük őket annak is. Vannak köztük olyan veteránok akik már az Anarch ébredésében is harcoltak, és lőttek halomra jó pár gyereket, és asszonyt. Minket is érdekelt a feltűnésük oka ezért napok óta scanneljük a kommunikációs vonalakat, és próbáljuk megfejteni mi állhat a dolog hátterében..- MAgyarázza nyugodt hangon Jimmynek a dolgokat, végül pedig rátérnek az ő küldetésükre is. A fiú úgy tűnik már nem akar annyira titkolózni így elmondja a tervüket, illetve ami lett volna a tervük. Amikor azonban az MI-hez ér, a férfi idős arca fájdalmasan rándul meg.
- Az a rendszer maga a vírus... - Szólal meg tömören, hangja pedig elég sötét ahhoz hogy ne sejtessen semmi jót a sráccal.
- Valamikor jóba voltam egy technikussal egy bizonyos Dr. Steven Breaverel. A professzor az egyik legjobb volt a szakmában, nanotechnológia terén, továbbá remek rendszerfejlesztő is volt. Mielőtt elhagytam volna Elysiumot volt egy érdekes beszélgetésünk, mely a rendszereket működtető M.Iről szólt. A professzor részletesen ecsetelte a Mátrixról írt tanulmányait, illetve mesélt róla hogy egyszer a cég fejeseihez is bement figyelmeztetve őket néhány veszélyre, ami aztán elveszett valamelyik hivatali fejes aktái között. Ki nem fogja találni mire jött rá a Professzor - Mosolyodik el sötéten az öreg miközben Jim szemébe néz, s néhány pillanat múlva folytatja.
- A legtöbb rendszert egy fő szerver üzemelteti. Ez a meghibásodás és fejlesztés esetén fontos. Ha valami baj ütne be egyszerűen törlik a rendszer memóriaállományát, kijavítják a hibás szegmenseket, és újra indítva ismét minden a legnagyobb rendben. Egy nap hasonló dolog esett meg, a kísérleti laborban. 3 ember rekedt bent a mérgező maró gőzben, egy ütés és sérülésálló "páncélszobában". Miután hermetikusan lezárt mindent a központi mátrix, rájuk eresztette a gázt. Azok a szerencsétlenek ott haltak meg, az ajtók pedig még azután sem akartak engedni miután lekapcsolták az egész szerverállomást. Az igazi érdekesség azonban csak ezután jön. A szerver lekapcsolása után néhány technikus elkezdte diagnoztizálni a probléma okát. És láss csodát a legújabb verzió frissítés az omega kódú fejlesztés vírusként lett definiálva. A probléma csupán az hogy nem tudták tőle megtisztítani a "kiberteret", így úgy döntöttek leállítva tartják az egész MI-t hogy ne okozhasson több katasztrófát. Azonban valami ezt nem így gondolta. Az egész rendszer újra indította magát méghozzá úgy hogy a szerverállomás le volt kapcsolva. Mi ebből a következtetés?- Áll meg egy pillanatra a beszédben miközben fejét oldalra dönti. A gép eközben egy kicsit megbillen, Jim pedig érezheti hogy végre földet értek, s a gép hátulja lassan le is nyílik.
- Hogy egy olyan mesterséges intelligencia, amit nem tudunk kordában tartani, többé már nem segítség hanem maga pandóra szelencéje, és meglehet a vírus éppen ellenkező hatást fejtene ki nála. Gondoljunk vissza az Omega fejlesztésre, amiben szintén találtak vírusos fájlokat . - Fejezi be, miközben lelépdel a gépről. Ha a srác követi egy erdős terepre érnek ahol már javában láthat több embert is. Főként Serafokat akik éppen a környéket biztosítják illetve jó néhány technikust a lezuhant gép roncsainál. Szegény masina nem úsztam eg könnyen. A hátsó része leszakadt, a test mint egy behorpadt konzerv úgy néz ki. A környéken lévő fák egy része leégett, és a gép roncsai szétégett fedik be a környék jó részét. A professzor a gépet vizsgáló technikusokhoz megy, akik közül egy kopasz úgy 30 év körüli férfi üdvözli is őket.
- Üdv. Örülök hogy zökkenőmentes volt az út. - Kezd bele, a doki azonban csak biccent egyet és folytatja.
- Beszéljen, mit találtak, azt mondták van itt valami érdekes a számunkra. - Biccent a mellettük lévő Jimmy felé. A technikus csak bólint majd már bele is kezd a mondandójába, jól megrágva a szavakat. Tekintete zavartságról árulkodik.
- Rendben! A Gépben két hullát találtunk, valószínűleg már a becsapódás előtt az életüket vesztették. Az egyiket egy nagykaliberű golyószóró lőtte keresztül, a másik valószínűleg a robbanásból keletkezett nyomásba hallt bele. A területet átvizsgáltuk, és találtunk is valamit. Valami furát... Vért, illetve égett bőrdarabokat.. - Áll meg egy pillanatra, a doki pedig csak érdeklődő arccal biccent egyet.
- Vezetnek valahová a vérnyomok? Átküldtétek már őket a bionikus teszteken? - Kérdez rá szigorúan, a férfi pedig csak a mellettük kihelyezett mobil sátor felé mutat.
- Már vizsgáljuk őket, de továbbra sem értem hogy élhette túl bárki a zuhanást, és ami a legnagyobb talány, miért tűnnek el a vérnyomok tíz mérföld után. Járműnyomokat nem észleltünk a környéken, de az addig talált mennyiség elég lett volna ahhoz hogy a hiánya megöljön bárkit. Olyan mintha egyszerűen... egyszerűen kiürült volna. - Fejezi be a férfi a doki pedig egy grimaszt vágva int Jimmynek hogy kövesse.
- Fiam. Azt hiszem megtaláltuk a harmadik személyt is, azonban ez újabb talányokat vet fel.- A sátorban azonban mind kiderül még több információ várja őket. Ezt nemsokára a férfi fel is fedi a fiatal srác előtt, miután a elvégez néhány vizsgálatot a mintákon, és átküldi őket feldolgozásra. Mikor abba hagyja a műveletet gondterhelt arccal fordul a fiú felé.
- A vér és a bőr stimmel. Emberhez tartozik, a helyszínen talált adatokból ítélve két napja járt itt, és észak nyugati irányba indult el, egyenesen a határ felé. Fehér bőrű , sötét hajú a helyszínen talált mintákból következtetve, azonban van itt egy kis probléma. A DNS nem emberi. Úgynevezett Replika DNSsel rendelkezik, egyfajta másolata az emberinek néhány módosítással, ami a test külsejének regenerációját hivatott gyorsítani. Ezt a technológiát úgy 20 évvel ezelőtt kísérletezték ki, amikor Mexicoi CDS ellenes felkelők ellen beszivárgó egységeket küldtek. A test része moduláris végtagok, a főbb szervek emberiek, megerősített páncélzattal a hús alatt. A működési funkciókat az agyra kötötték , amit egy negyedik generiációs mikroprocesszorral működtetnek. Ezek az egységek főként olyan emberekből álltak, akik vagy halálos sérüléseket szenvedtek, vagy éppen halálra ítéltek voltak. Lényegében olyan emberi - cyborg keveréket hoztak létre, akik úgy viselkednek mint egy ember, úgy éltek mint egy ember, nagy részük abban a hiszemben is volt hogy ember, ameddig be nem kapcsol náluk a végrehajtó egység. A múlt században talán az alvó ügynököket tudtam volna ehhez hasonlítani. Ezt régebben távvezérléssel oldották meg, de bizonyos adatok szerint krízis állapotban is történhet spontán bekapcsolás.- Fejezi be a fickó a mondandóját, s talán már Jim is sejtheti mire következtethet ebből a professzor, de ha nem most nyomatékosítja a fiúban.
- Azt nem mondta, hogy a barátja nem teljesen ember... A következő probléma már csak az hogy a végrehajtó egység milyen parancsot tartalmazhatott. - Fejezi be gondterhelten a monológot de ekkor egy Seraf harcos tör be a sátorba.
- Elnézést uram! Én azt hiszem tudom - Veszi le a sisakját, így Jim is láthatja a számtalan forradás és vágás nyomot a harcos arcán. A sisak ezután egy monitorhoz lesz hozzá kötve, amin egy videó felvétel indul el. A csapat az erdőbe követi a nyomokat, majd egy érdekes dologhoz érnek. Egy fához, amin a következő felirat olvasható: "David Lynch. Állítsd meg!"
- Ez elég sok mindent megmagyaráz.. A beszivárgó egységek adatgyűjtés és gyilkosság volt a dolguk az ellenséges vonalak mögött. De az első számú direktíva szerint nem hagyhatnak nyomokat. Ez viszont egy figyelmeztetés! Ez a Lynch név ismerős...... Kapcsolják az irányítóközpontot de azonnal. - Fordul az egyik tiszthez, láthatóan már sokkal sötétebb arccal.
- Minden infót szeretnék tudni erről a David Lynchről. Pontos hely, előélet, mit csinált, miért lehet fontos a CDSnek vagy az Anarchnak.


Stefan:

Nem kell annyira sokat várni, hogy társasága megérkezzen, így ismerheti meg nemsokára az Uriel Raj tisztjét, akin bár elég sok forradás és seb látható, de mindezt büszkén viseli.
-Ebben egyet értünk. Ha ő és néhány más ember nem lett volna, mi már valószínűleg egy szemétdombon lennénk, van valami géntemetőben.- Hagyja jóvá Stefan szavait majd kicsit el is mosolyodik a szavakon.
- Igazán nincs mit. Mondhatni ez a dolgunk, és nem sértettél meg. Valóban így van, talán éppen a kinézetünk miatt is.... - Mutat hátra a hátra erősített biomechanikus szárnyakra, mely teste részévé vállt már.
- A csapataink 7 rajba vannak beosztva, ahogy a keresztény biblia is tartja a 7 arkangyal után. minden rajnak megvan a maga feladata amit most elég hosszú lenne ecsetelnem, így megkíméllek téged most ettől - Hagyja annyiban még mindig azzal a szerény mosollyal az arcán
- Nem kényes és az információid helyesek. De gondolom ebben nincs semmi természet ellenes. Aki el akarja pusztítani a saját teremtményeit , hogy lehetne szívlelni? - Teszi fel nyugodt hangon a kérdést, miközben nagydarab kezében megtámasztja a fejét. Ezután hosszú ideig csendben marad de látszik rajta, hogy nem untatja a másik , sőt kíváncsi is rá, de hogy mit gondol azt arca nem árulja el.
- Ha arra vagy kíváncsi, hogy megbocsátottunk e a válaszom nem, ha azt hogy bosszúra szomjaznánk azt kell mondjam, nem. Itt túl sok a teendő hogy a saját bosszúnkon gondolkodjunk, az olyan mint a lassan ölő méreg. Ettől függetlenül ha valahol betehetünk azoknak a szemeteknek megtesszük- Rándul egy pillanatra mosolyra az arca, majd a következőkre elgondolkodó tekintettel kezdi méricskélni Stefant egészen addig míg el nem mondja a kérését, illetve azt hogy mit ajánl cserébe.
- Hmm... tisztességes ajánlatnak tűnik Stefan Lynch. Bár kétlem hogy valaha is elég sokan leszünk ahhoz, hogy megostromoljuk a CDS hatalmát. Hiába van meg a technológiánk, és vannak jó harcosaink a számunk ugyanis nagyon lassan nő. Hogy is fogalmazzak... nálunk kicsit más a megtermékenyülés mint nálatok, és a leendő harcosaink jelenleg lent egy krio kamrában vannak, de természetesen kíváncsi lennék, szerinted hogy lennénk képesek alájuk rúgni - Természetesen nem mondja el minden titkukat ez látszik rajta, s hogy ne is térjen rá a témára Stefan hirtelen áll fel majd int felé.
- A kérésed amúgy teljesíthető, nem is értem miért nekem állsz elő vele. Az irányítóközpontban kiderül mennyi információnk van erről a bizonyos David Lynchről. Csak nem valami családtag? Sandít hátra majd mikor elérik a termet ahonnan nemrég még a professzorral együtt jött ki Stefan, meg is szólal.
- Srácok mit tudunk előásni egy bizonyos David Lynch nevű férfiról - Szól az egyik monitorozó tiszt felé, aki furcsán idegesen felnevetve néz hátra.
- Ma már te vagy a második aki ezt kéri, ez a fickó valami nagy sztár lehet... Mindenki róla érdeklődik!

Stefan és Jimmy. (Kommunikációs csatorna)

Stefan nemsokára a prof hangját is hallja, s most már ő is bizonyára rájön, hogy Jimmyék is valamire ráakadhattak az útjukon.
- Minden infót szeretnék tudni erről a David Lynchről. Pontos hely, előélet, mit csinált, miért lehet fontos a CDSnek vagy az Anarchnak.. - Hallatszik a doki hangja, majd néhány pillanat múlva úgy tűnik be is indul az irányítóközpontban a keresés. A Monitorokon rengeteg adat vizuális képe száguld át, mígnem megáll Stefan apja képénél. Így ha a férfinek jó az emlékezete könnyen beazonosíthatja apját, pontosabban annak klónját.
- David Lynch, született Nevada államban iskoláit példásan végezte, később jelentkezett a CSC-hez ahol a pompás karriert járt be. Fő szakterülete computer vírusok, illetve a mesterséges intelligencia, és annak veszély meghatározása voltak. A később létrejött CDSnél már magas pozícióban helyezkedett el, később azonban nyoma veszett... A legtöbb adat hiányos és nagy időrések vannak. Ez a fickó ugyan úgy lehetne akár a Mátrix feltalálója, vagy akár egy korai teszter is. További információk titkosítottak, egyhamar nem megy a feltörésük, de elindítottunk egy arc összehasonlító algoritmust, az Elysiumi, és Kanadai polgári rendszeradatbázisban, ami szerint a nevén nevezett Stefan Lynch jelenleg az ÉAK polgára. Az arc összehasonlítás 100%os eredményt ért el , ez több mint elég. Egyedül a név nem stimmel. Az Észak amerikai köztársaságban Tom Brawnson néven van nyilván tartva - Fejezi be a rádiós, miközben félig Stefanon és a másik Serafon tartja a szemét.
- Rendben, küldjétek ide az Uriel rajt, utána elgondolkodunk a továbbiakon. Egyenlőre azt feltételezem hogy ez a fickó célszemély, és egy gép van a nyomában. Az információkból amik kiderültek pedig már sejtem miért szúrja a szemét a CDSnek.... Adás vége...- Szál ki hirtelen a prof. Bizony elég sok mindenre fény derül. Jimmy megtalálta Nil nyomait, de hogy ami kiderült az hogy érinti nem tudni. Ahogy azt sem hogy Stefan mit tesz, ha megtudja hogy az apját megsemmisítésre jelölték ki.

Posted by: Stefan Lynch Jul 27 2015, 05:27 AM
Tetszik ennek a Carter pofának a hozzáállása, de persze a szememben az is sokat javít az összképén, hogy szárnyak vannak a hátán. Szemlátomást nem vette zokon a kijelentésem, amit egy elégedett biccentéssel és egy lazának tűnő mosollyal kísérve le is tudok. Az ezt követő felvezetésemet a pofa csendben és udvariasan hallgatja végig, amitől még jobban felvetődik bennem a kérdés, hogy egy ilyen szívélyes alak, hogy képes zsoldosként élni.
-Ezt örömmel hallom. - próbálok megértőnek tűnni, pedig csalódtam. Nem hittem volna, hogy Isten mesterségesen létrehozott baráti köre kihagyna egy ilyen kézenfekvő lehetőséget a bosszúra.
Szerencsére egy kis idő múlva és egy rövid, de annál inkább lényegre törő mondóka után Carter arcán könnyedséget, hanghordozásában pedig változást érzékelek.
-Nem is egy öngyilkos akció járt a fejemben. - dőlök hátra a székemen. - Az ostrom szó talán egy kicsit ide erős, hisz nem lenne nyílt támadás, sőt, ha minden jól megy, még csak válasz tűzre sem kellene számítanunk.
A férfi szavaiban egy pillanatnyi kételyt éreztem, amit próbálok is megragadni. Ezek az angyalok kiváló szövetségesek lehetnének a jövőben, amihez a hasznukra kell válnom. Nem mintha én nem szívesen kezdenék egy kis macska-egér játékba elysiumban...
-Rövid, gyors és tiszta terror akciókra gondoltam, pár kevésbé fontos, de CDS érdekelt telephelyen. Például kiképzőpontok, laborok és média. - próbálom felcsigázni az érdeklődését. - Négy robbantásos akcióra gondoltam, amiből kettő távol esne a CDS folyton vizslató szemétől. Mire az első két robbanás lemenne, már fokoznák a kevésbé biztonságos és gyengébb biztonsági rendszerrel ellátott helyeket, így két keményebb placcon basznánk oda, már bocs a kifejezésért...
Ettől remélhetőleg megindul annyira a nyál a szájában, hogy rátegyem a tejszínhabot.
-Az egészet pedig két kijelölt célszemély kivégzésével koronáznám meg. Egy kulcsfigurát, akit a Seth's Sons kezére bíznék és valaki kevésbé fontosat, talán egy politikust vagy szponzort, akit én rendeznék le. Ha adtok egy összetört darabot ebből, a tollszerű valamiből a szárnyrészről, akkor érteni fogják az üzenetet... Na mit gondolsz?

Miután ezt lebeszéltük, gyorsan áttérünk apám keresésére, amin James komolyan meglepődik. Nem igazán érti, hogy miért neki állok elő ezzel, azt meg csak mégsem mondhatom neki, hogy a doktor az én szememben valamiféle zsarnok, aki átvette felettük az irányítást és megkötötte a kezüket. Én sokkal inkább nem értem, hogy egy szárnyakkal ellátott férfi, miért nem vált nevet, mondjuk Gabrielre? Persze ez valami olyasmi lehet, mint a mesterséges intelligenciáknál, mindig szimpla, ám mégis valamelyest furcsa neveket kapnak.
-De, mondhatni családtag... - nem részletezem a személyét, elég ennyit tudniuk, míg nem alakul ki köztünk egy rendes, bizalomra épülő szövetség.

A központhoz érünk, ahol már a dokival is cammogtunk korábban, úgy látszik okkal hívják központnak, lényegében jó is valamire. Carter rögvest rá is kérdez az apámmal kapcsolatos információkra, mire egy technikus gyorsan le is reagálja, hogy ma már keresték.
-Ha nem titok, mégis ki kereste? - lépek elő, tátott szájjal.

Hamarosan viszont, már a mi közkedvelt, északi háziorvosunk van a vonalban, aki szintén a központban próbál érdeklődni az apámmal kapcsolatban.
-Akkor ő ma már a harmadik, aki ezután a David után nyomoz? - érdeklődök a technikusnál, visszafogott hangnemben, hogy a túloldalt ne hallják.
Közben az adatok is betöltenek és a gépek apám képét vetítik elém. Pontosabban a klónját, de ki nem szarja ezt most le. A lényeg, hogy ez a verziója él. Azt viszont nem értem, hogy miért tartotta meg a nevét. Tehát a klón emlékekkel is rendelkezik? Na és mikor klónozta magát? Én már megszülettem vajon? Rólam is lehetnek emlékei? Vagy csak Jamesről, mivel ő volt az elsőszülött? Már az is megkönnyítené a helyzetet...
Az apámmal kapcsolatos információk egy aprócska része ismerős, a többi viszont új hírekkel szolgál. Arról már nem tudtam, hogy mik is voltak a szakterületei. Az eltűnése gondolom a családunk szökésére utal, mikor apám és anyám kivonult elysiumból, Jamesel karöltve. Az viszont meglep, hogy polgárként megtalálható egy adatbázisban, mikor az igazi öreg is utálta a katalogizálást. Gondolom változnak az idők, még ha klón is az illető. Persze az is meglehet, hogy nem álnevet használ, hanem egyszerűen fogalma sincs arról ki ő.
-Miféle gép? Na és miért próbálja kivégezni az a...azt a tagot? - akad meg a nyelvem.
Ez a küldetés idáig is elég szarul alakult és nem hiányzik, hogy több ember hajszolja az apámat, mint amennyi feltétlen szükséges.
-Nem lenne egyszerűbb azt a gépet üldözni? Talán elvezet hozzá és csapdába szoríthatjuk. - próbálok előrukkolni valamivel, hogy a többiek előtt találjam meg apám klónját. - Na és most James? Hová vezeted a rajt? Felderítő akcióra? Mert oda én is veletek tartok...

Posted by: Jimmy Latoya Jul 27 2015, 07:42 PM
Feszült vagyok miközben a doki szavait hallgatom, aki nem túl biztató hírekkel szolgál a kommandósokkal felbukkanásával kapcsolatban. Valószínűnek tartom, hogy talán a gépet is ők lőhették le, mert ezektől bőven kitelik az „előbb lövünk, aztán kérdezünk” stílus, ahogy beszélgető partnerem is említi.
Nem igazán remélem ugyan, hogy a küldetésünk ezek után folytatódni fog, de azért végül józan megfontolásból elmondom az orvosnak, aki a történtek tükrében nem hiszem, hogy csak a gyógyítás nemes cselekedetét műveli a Szeráfoknál, hanem valószínűleg valami főnökféle is lehet, hogy mi volt jövetelünk célja, ha már ő láthatóan nem titkolózik előttünk.
Azonban még engem is meglep váratlan reakciója, mikor a MI-t említem meg, hogy talán az anarch által megszerezni kívánt vírus hatásos lehetne ellene.
- Hát azt hiszem ebben sokakkal ért egyet. – bólintok először félre értve, hogy mire gondol, de miután folytatja, rájövök, hogy a doki ezt szó szerint értette, nem csak képletesen.
Már eddig is sok olyan dolgot tudtam meg, amit nem is gondoltam volna, de most megint csak figyelmesen hallgatok, hiszen érezhetően tapasztalatokra alapozva meséli el a történetet, amit valószínűleg nagyon kevesen tudnak rajta és pár bennfenktesen kívül.
Már az is kész csoda, hogy ezek után még életben van és biztos vagyok benne, hogyha nem a semmi közepén és nem egy seregnyi Szerágtól védve éldegélne, akkor már rég halott lenne, vagy valami föld alá dugott laborban kényszerítenék robotolásra.
Mindig úgy gondoltam, hogy a fő ellenség a CDS és az őket mozgató hatalmak, de a doki szavait hallgatva rá kell döbbennem, hogy talán rosszabb a helyzet, mint gondoltuk volna, vagyis az Anarch gondolta volna. Egy öntudatra ébredt és mindenféle külső befolyástól mentes, szabadjára eresztett gépi értelem, melyet nem korlátoznak érzelmek, bizony nem fog meghátrálni esetlegesen olyan tettektől, amik akár kiirthatják az emberiséget is. Eszembe jut, amit a tábornok a lázadók főhadiszállásán mondott az atombombákról és kilel a hideg.
- Szóval Omega meglépett és most maga a központi MI és aki most szabadon garázdálkodik? Gondolom a CDS fejesei nagyon is tisztában vannak ezzel és próbálják titkolni a dolgot, mert különben kitörne a pánik, mely minden és mindenkit elsöpörne, talán még a világunkat is, ha Omega begőzöl. – vontam le a mélyreható következtetést nem kis görccsel a gyomromban, ahogy belegondoltam, micsoda időzített bombán ülünk.
Miközben érzem, hogy a gép leszáll, abba is sikerül belegondolnom, hogy mennyire igaza van a dokinak: senki nem láthatja előre mi lesz, ha a Vírus találkozik a vírussal.
- Ezek szerint lehet, hogy a vírus kifejlesztése is pont azért történt, hogy megfertőzve Omegát visszavegyék az irányítást? – találgatok, de most már figyelmem a lezuhanás helyére fordulnak, ahol sok ember nyüzsög.
Első látásra kizárt dolognak tartom, hogy valaki is életben maradhatott volna a gépen, ha nem ugrik ki és már előre félek milyen híreket tudnak mondani, de valami biztosan eléggé kirívó volt, ha iderángatták a dokit.
- Üdv! – intek a kopasznak, miközben a lepusztult környéket szemlélem, de habozása hallatán fürkészve nézek a fickóra, aki láthatóan csak a mellettem lévő férfi beleegyezésére várt, aztán folytatta.
Két hullát említ csak, ami máris felkelti az érdeklődésem, amiből egyik biztos a pilóta, mert azt még én is láttam, amikor eltalálták és valószínűleg a másik meg a másodpilóta, egyszerűen kizárt, hogy kijuthatott volna a fülkéből, de akkor…..
~ Vérnyomok? Létezik, hogy Nil…….lejutott? De hogyan? ~ támad fel a remény bennem.
De meg sem kell szólalnom a doki máris kérdez és további információkat kapunk, amik eléggé rejtélyesek.
- A pilótákon kívül csak a barátom volt még a gépen és tényleg kész csoda, ha életben van, de hát történt már ilyen, nem? – szólalok meg, bár az, hogy később hová tűntek a nyomok, számomra is elég érthetetlen. – Kiürüljön? – kérdezek rá, jól értettem-e. – Mármint, hogy sok vért vesztett?
Egy sátorba megyünk, amit a vizsgálatokra állítottak fel és, ahol nem sokára újabb zavart arccal találjuk magunkat szemben.
- Micsoda? Az nem lehet! – rázom meg a fejem kissé emeltebb hangon, ahogy a sokk után, amit hallok meg tudok szólalni. – A leírás illik Nil-re, de ő nem ….replika, vagy mi a franc! Jó pár éve ismerem őt, jó srác és nem egyszer mentettük meg egymás életét. Valamit biztos elnéztek. – intek a minták felé. – Vagy más is járt itt. – szögezem le határozottan.
Kizárt, hogy Nil-ről beszéljenek, hiszen ő nem lehet semmilyen kapcsolatban a CDS-sel, ha csak nem merényletet kell elkövetni ellenül. Meg aztán milyen nevetséges már, hogy egy gép lenne! Hiszen láttam mikor megsérült, én kötöztem be!
- Nil nem gép! Akkor az csak más lehet! Talán mégis az egyik pilóta, egyiket sem láttam.
Persze hogyan is lehetne bebizonyítani, feltételezem a halottakból nem sok maradt, erről gondoskodott a tűz és a robbanás. Nil-nek meg nem volt semmilyen nyilvántartó lapja, pont azért ami volt.
- A barátom nem lehet az a…..valami. – mondom továbbra is a fejem rázva.
Egyszerűen nem akarom elfogadni, amit ezek az emberek, akik nem ismerik Nil-t, azonnal tényként kezelnek, de ekkor újabb esemény szakítja félbe a beszélgetésünket.
Döbbenten nézem a sisak kamerája által adott képeket és a feliratot a fába karcolva.
- Ki az a David Lynch? – nyögöm ki, bár mintha ismerős lenne a név nekem is.
De persze felmerül a kérdés kinek szól az üzenet! A pilóta nem láthatta, hogy kiugrunk és, ha Nil velük volt…….Ez nem létezik! A rohadt életbe! Az az üzenet csak nekünk….nekem szólhat!
Azokra a kérdésekre, amiket a doki sorol én is nagyon kíváncsi lennék, de hamarosan ismerős hang hallatszódik a rádióba és az egész egyre zavarosabbá válik.
- Stefan? Mi folyik itt? Azt mondják …..Nil egy gép, valami replika, valami küldetéssel, és azt az üzenetet hagyta, hogy Állítsuk meg ezt a tagot, aztán eltűnt. – szólok bele én is a mikrofonba hitetlenkedve, ahogy a többi infó is jeges hullámként ér, de ahogy hallom a társam sem sokkal többet ért az egészből. – Én képtelenségnek tartom ezt, de mindenképpen utána akarok járni és örülnék, ha velem tartanál. – értek egyet vele, bár én akkor is megyek, ha a többiek nem.



Posted by: Omega Aug 12 2015, 04:45 PM
Stefan:

A Seraf nyugodt arccal hallgatja végig a férfi mondandóját, arcán azonban nem sok jel mutatkozik, abból hogy mit gondolhat az egészről. Nem szakítja félbe Stefant, de amikor a férfi a végére ér, a nyugodt fürkésző tekintet mellé egy apró fáradt mosoly is társul.
- Terror... Ez az Anarch módszere, mi viszont nem vagyunk terroristák. - Ujjával erőteljesen koppint egyet az asztalon , majd lassan , érthetően folytatja.
- A háború első áldozata az igazság. Mi van a robbanásokban meghalt ártatlanokkal? Azokkal az árvákkal akiket maguk mögött hagynak? Ha ilyen módszerekhez folyamodnánk csak a CDS-t tennénk erősebbé, mert nemcsak a vállalat, hanem a város is félelembe élne, aki pedig fél azt könnyű manipulálni. Nem fogom megkockáztatni az embereim vagy ennek a helynek a biztonságát, csak azért hogy borsot törjünk a CDS orra alá - Fejezi be miközben lassan kihúzza magát az ülőalkalmatosságon. Az arc ismét komor, mondhatni már már szomorúvá válik, de végül a témával is tovább állnak így kerül szóba Stefan apja is, de róla több infót már csak a vezérlőterembe tudhat meg.


Jimmy:

- Mondjuk úgy hogy asszimilálódott, és hatásosabb lett. Ami a CDS-t illeti talán még mindig úgy érzik hogy a kezükben tartanak mindent, talán még így van.Meglehet a rendszer egyenlőre még önmaga rabja, de vajon meddig? Mi van ha a vírus éppen az ellenkező hatást fejti ki? - Gondolkozik el fennhangon a doki , miközben megérkeznek a helyszínre.
- Valószínűnek tartom, de koránt sem bölcs lépésnek. A Cybervírusok manapság kiszámíthatatlanok, a központi mátrix tart fent mindent a városban. Közlekedés, kommunikáció, egészségügy, védelmi fegyverrendszerek, ivóvíz hálózat, minden szociális rendszert, ha pedig a mátrixot támadják... nos azt hiszem az imént felsoroltak után nem kell taglaljam miért lesz totális káosz a következménye, nem beszélve arról, hogy mit hoznak létre vele. - Fejezi be a témát, majd miután találkoznak az egyik Seraffal röviden meg is tudják, mi történhetett itt, ám ezek az információk koránt sem tűnnek biztatónak. Inkább bizarrnak. Jim szavaira csak lassan körbe mutat a lepusztult területen.
- Csodánál többnek kellett történnie.Nézze.. A hely jó része teljesen lepusztult, nemrégen itt elég nagy lángok csaphattak fel, és a roncs állapotából ítélve rettenetes erővel csapódott a földbe. Ha a társuk még ki is ugrott, ernyő segítségével is húsz százalék hogy túléli, és ezt a húsz százalékot úgy értettem, hogy maradandó sérüléssel. - A professzor arca csak még komorabb lesz , így indulnak tovább. A kérdésre a férfi látszólag nem akar hamar felelni.
- Igen, mondhatjuk így is. Néhány biomechanikus szerv nagy mennyiségű adrenalint termel, ha az alany sok vért veszített. Az adrenalin nagy mennyiségben egy zakatoló mozdonnyá varázsolja a szivet, ami egyre több és több vért pumpál a szervezetbe, ezzel egyfajta önvédelmi mechanizmusként védekezik az elvérzés ellen. A hadsereg jó néhány katonája használt biomechanikus szerveket, de mindez még nem magyarázza meg, miként élte túl a zuhanást. - Húzza el a száját, majd miután megérkeznek a sátorba meg is kezdődik a vizsgálatok elemzése ami bizony meglepő eredménnyel szolgálhat Jimmy számára.
- Mivel két halottat találtunk, és egy nyomunk van, egy negyedik személy ittléte teljesen ki van zárva - Szól közbe egy fiatal talán 25 évesnek látszó ázsiai technikus. Nem mond többet, helyette a professzor folytatja egy mély sóhajt hallatva.
- Azt hiszem Mr Yangnak igaza lehet. Vagy ha nem akkor az a kérdés hol lehet a barátjuk teste? - Teszi fel a kérdést, miközben felegyenesedik, és Jimmy szemébe néz.
- A két test maradványát hátul fagyasztották le egy Trezorban, ha kívánja megtekintheti őket – Feleli nyugodt hangon, ha Jim így tesz két szinte a felismerhetetlenségig összeroncsolt alakot láthat, de az arcuk egyik sem hasonlít a fiú barátjáéra. A további kérdésekre már a közös kommcsatornán kaphat választ.

Stefan&Jimmy (Kommunikációs csatorna)
- A Professzor, éppen az imént, de ha vártok két percet mindjárt elkészül a nyílt komm csatorna - Feleli a kommunikációs tiszt, Stefan kérdésére azonban már a professzor beszél a komm vonal másik végén.
- Replika. Embernek kinéző emberként viselkedő mesterséges intelligencia. Ezek a gépek gyakran magukról sem tudják hogy azok. A legjobban az alvóügynökökhöz lehet hasonlítani, évekkel ezelőtt ezeket a gépeket használta a CDS hogy beépüljenek az Anarchos titkos bázisokra. A terv kudarcot vallott, a kezdeti sikerek után az Anarch képes volt megszűrni ezeket a gépeket ezért ki kellett találniuk valami okosabbat. Embereket alakítottak át. A miértekre nem tudok felelni.... egyenlőre még nem - Fejezi be röviden a mondókáját a professzor
- Egyszerűbb ha David Linch-et keresitek meg. Van egy olyan érzésem hogy akkor meglesz a ti "emberetek" is. A helyzete pedig, a határszéltől északra lehet Grey Heavennél. Az Archon hadosztály jelenleg éppen a város felé tart...- Szól közbe a kommunikátor tiszt, ezután azonban az Uriel rajt is a helyszínre hívják. Az adásnak nemsokára vége Stefan pedig ismét döntés elé kényszerül. Vagy itt ül ölbe tett kézzel , elindul ő is a csapattal.

Adás után:
Stefan:

-Egyenlőre a szerencsétlenség helyszínére megyünk, a továbbiakat a professzor dönti el, de ha engem kérdezel, meglehet egy mentő akció elébe nézünk. 5 perc múlva légy a kifutópályán, egy szállítógép ott fog várni. Ha minden jól megy egy fél órán belül oda érünk. Nekem még össze kell szednem az embereimet, a fegyvereidet a gépben megkapod – Feleli ezzel elbúcsúzva Stefantól, majd sietős léptekkel távozik a vezérlőteremből. Innen már Stefanon a sor hogy kitaláljon a leszállópályára, bár nem valószínű hogy túl nehéz dolga lenne, elvégre innen szinte panorámaképként lát rá, hol is találja. Ha oda ér, a gép már várni fogja amibe beszállva meg is kapja ideiglenesen elkobzott felszerelését. A gép viszont a magasba emelkedik ő pedig útját veszi Jimmy és a katasztrófa helyszíne felé.


Stefan & Jimmy


Jimmy kényszervárakozása kb fél óráig tart, ugyanis egy rajnyi Seraf erősítéssel még egy szállító érkezik, amiből kilépve Stefant pillanthatja meg. A találkozó azonban igencsak rövid, mivel alighogy kipakolják a felszerelést a Seraf rajparancsnokok menetrendszerűen állítják hadoszlopokba az embereiket, végül pedig el is kezdődik az eligazítás, ám Jimmynek és Stefannak most nincs itt helye. Dr Karsten hívja vezeti őket félre, remélve hogy követik.
- Ha taktikai döntésekről van szó, most Ő a főnök – Mondja az öreg Jimmy felé miközben fejével az Uriel raj vezére felé bök, kit Stefannak már volt ideje megismerni. Talán a szerencse, talán valami más által, de úgy tűnik nem véletlenül hívták pont őket ide. Időközben James bele is kezd az eligazításba.
- Bár én „atyáskodok” felettük, az ő döntésük mennyit vállalnak. Két rajt merünk kockáztatni, az egyik az Uriel, másik a Gabriel raj. James jó vezető… azt hiszem kitalálnak valamit amivel segíthetnek a barátotokon és talán Mr Linchen is – Pillant egy másodpercre Stefan irányába. Hogy a név alatt most kire gondol azt nem fűzi tovább. Úgy húsz perc telik el , mire James csatlakozik hozzájuk, arca gondtól terhelt.
- A helyzet koránt sem könnyű. Néhány másodperce a Fészekből küldtek egy kódolt adást, miszerint az Archon ostrom alá vette Grey Heavent. Ha tekintettel vagyunk az előéletére, nem kell sokat találgatnunk, hogy Linch kell nekik, és talán a vírus. Ismerte a központi mátrixot meglehet, fel akarják ismét használni.. Az ÉAK egyiket se fogja oda adni önszántából, nem akarok találgatni, de szerintem inkább megölik a professzort, minthogy átadják nekik élve ezért……-
-Ezért az egyetlen esélye ha egyik fél se teheti rá a mancsát nem tévedek? – Szók közbe Karsten , miközben feljebb tolja a szemüvegét. A Seraf csak vár egy pillanatig, majd egyetértően bólint.
- Az Archon hadosztály túlerőben van, az ÉAK katonai jelenléte nem lesz elég hogy feltartsák őket, ezért azt javaslom mentőakciót indítsunk lehetőleg most. Az irányító központból üzenhetünk az ÉAK-nak, és talán nyélbe tudnánk ütni egy megállapodást. Ha elviszik egy általunk kijelölt kimenekítési ponthoz, talán kimenthetnénk, és tovább szállíthatnánk északra… Alaszkába talán..- Gondolkozik el fennhangon a férfi. – Végül pedig Stefan és Jimmy felé fordul, jelezve, hogy róluk sem felejtkezett ám meg.
- Ha jól sejtem egyikőtök sem akar kimaradni ebből a „buliból” mindkettőtöket más cél vezérel. Jelenleg azonban nincs az a gép , ami láthatatlanul átvisz titeket a határon, ezért én és a Uriel raj előre megy. Mi elég kicsik vagyunk, hogy a radaroknak ne tűnjünk fel. Amint átértünk megpróbáljuk szabotálni a légvédelmet, addig titeket a Gabriel rajra bízlak. Amint megadom a jelet ti elindultok a kivonási pont felé, felszeditek a csomagot, és tovább álltok. Ha minden jól megy addigra már én is ott leszek. – Búcsúzik el ezzel a férfi, majd nemsokára egy 20 fős csapattal emelkedik a levegőbe, majd észveszejtő sebességgel tűnnek el a horizonton. A professzor azonban csak a homlokát ráncolva figyeli az eget.
- Minden háború egy kis lépéssel kezdődik. Gyanítom ennek az egésznek meglesz a böjtje. A barátotok nyomát elvesztettük, a környéket teljesen átfésültük, de nem találtunk semmit. Ez lehet jó jel is, mert azt jelenti a fiatal ember számára – Biccent Jimmy felé – Hogy él, de a kérdés, vajon az mire készül. Minden esetre én vissza térek a Sasfészekbe, azt hiszem az én tudásomra ott nem lesz szükség ahová ti mentek, de remélem nem örökre búcsúztunk el. Ameddig James nem küldi a jelet ajánlom, hogy készüljetek fel, és egyetek valamit. Rátok fér, és sok sikert – Búcsúzik el ezzel az öreg, majd az egyik szállítógép felé veszi az irányt amivel nemsokára visszatér a bázisra. Stefan és Jimmy számára csupán a keserű várakozás maradt.

6 óra mulva. (Este 11:16)

A két férfit nemsokára egy Seraf keresi fel, és a háttérben láthatóan felbolydult az egész itt maradt tábor. A technikusok pakolják össze a sátrakat, az itt maradt Gabriel raj pedig felsorakozik.
- Az Uriel üzent, mehetünk. Egy négy kilométer szélességű sávba sikerült megsemmisíteniük az Archon hadosztály légvédelmét, és sikerült lebeszélnünk egy randevú pontot is az ÉAK embereivel. A rossz hír azonban az hogy a város már nem fogja sokáig bírni. Legjobb esetben is holnap pirkadatra már a CDS keze alatt lesz, szóval nem árt igyekeznünk. A randevúpont a város északi végén található. Egy nyolcvan emeletes épületkomplexum. Jelenleg biztonságos, a véderő maradéka ott barikádozta el magát. – Miután átadta az infókat sietve tér vissza a csapathoz, így a két férfinak sincs más vissza mint beszállni a szállítóba, hogy elinduljanak a végső cél felé.
- Rázós utunk lesz. Készüljetek fel rá, hogy lehet nem fogunk leszállni – Szólal meg a pilóta mikor már a levegőbe emelkedtek. Mondjuk túl nagy újdonságot nem valószínű hogy látnának, elvégre Jimmynek és Stefannak nemrég kijutott a „nem fogunk leszállni” szituációból. Az út úgy negyven percig csendes, de idővel lentről fényeket, villanásokat, és robbanásokat láthatnak ha kinéznek. Az alattuk elterülő város lángokban áll, láthatóan az utcán elkeseredett harcok dúlnak.

Posted by: Jimmy Latoya Aug 14 2015, 03:26 PM
Mikor Nil ismertette a feladatot, igazából nem is gondolkoztam el nagyon a dolgon, csak az volt a lényeg, hogy árthassunk a központi MI-nek, na meg főleg a CDS-nek és ha ebben az a vírus segítségre van, akkor részemről teljesen rendben van a dolog. Aztán meg nem is a hithűségemért fizetne meg, hanem azért, hogy elvégezzek egy munkát, ahogy Stefan-t is felbérelték. Ebbe a melóban mi csak megfizetett zsoldosok voltunk, ha még a hatalmasoknak keresztbe is tehettem ez által, az csak annál jobb.
Azonban, ahogy a doki elmagyarázta a dolgokat és felhívta rá a figyelmem, hogy ez akár a visszájára is elsülhet, akkor már nem tűnt olyan jó ötletnek rászabadítani a Mátrix-ra egy ismeretlen vírust. Na nem az MI-t sajnáltam, hanem azt amit okozhatott az, ha megbolondul vagy leáll és összeomlik mondjuk az egészségügy vagy beindulnak a védelmi fegyverek………Bár gyűlölöm a rendszert, azért nem akartam, hogy a város lakosain csapódjon le a vírus okozta esetleges rombolás.
Ha ez nem lenne elég, akkor jön a rossz hír, hogy talán Nil-ből valami android vagy replika vagy mifene lett és ezt akármennyire nem akartam elhinni és mindenfélét felvetettem ezzel kapcsolatban Dr. Karsten-nek, minden egyes felvetésemre meg volt a lesújtó válasz.
Ha nehezen is, de kénytelen leszek elfogadni, hogy Nil vagy meghalt, vagy tényleg ő lett az a valami, amiről beszélnek, de ha is a helyzet, akkor is megőrizte valamelyest az emlékezetét, hiszen üzent nekünk.
- De számít rám vagyis ránk még így is, hiszen hagyott üzenetet, ez jó, nem? – kérdezem azért kissé reménykedve, mert nem sok jóval biztat a komor képe.
Aztán lassan már biztossá válik a további vizsgálatokból, hogy csak három nyom van, a két hulla és az, amelyik elfelé vezet innen és amit a Seraf tagjai követtek is, míg el nem tűnt.
- Igen, megnézném, biztos, ami biztos. – bólintok a doki kérdésére és bár nem szívesen nézegetek hullákat, főleg nem olyanokat, amik ennyire szétroncsolódtak, de 100 %-san meg akarok győződni róla, hogy egyik sem Nil. Hát egyik sem az!
Ezek után eléggé komor hangulatba kerülök és ezen az sem segít, hogy kiderül Stefan is mennyire érintett az ügyben, akivel most a komm csatornán közvetlenül is tudunk beszélni, vagyis főleg Dr. Karsten beszél, társamat is beavatva mit találtunk itt és mire jöttek rá.
- De biztos, hogy valamennyit tud magáról és rólunk, akármi is ……lett belőle, különben nem üzent volna. – teszem hozzá Stefan-nak magyarázatként még.
Közben folyamatosan érkeznek a dokihoz az információk, amik alapján mi is okosabbak leszünk és mikor azt mondják tudják hol van David és, ha őt megtaláljuk, valószínűleg meg lesz Nil is, egyet kell, hogy értsek velük. Ha Linch után ment, akkor talán megtaláljuk őt is, bár, hogy mi lesz utána……..hát az a jövő zenéje.
- Szóval Grey Haeven. – ismétlem, nem mintha túl sokat mondana nekem, de az már igen, hogy az Archon ha oda ér, akkor ott nagy gebasz lesz és ha a kezükbe kerül David és a vírus…….
Nagyon úgy néz ki, hogy Dr. Karsten és a Seraf-ok magukénak tekintik annyira az ügyet, hogy belevágjanak és mozgósítják is az egységeiket, melynek egy része azonnal útnak is indul.
Én is feszült vagyok, hogy itt kell várni, de Stefan csak jó fél óra múlva ér ide, egy csapattal, ekkor azonban már rátérhetünk a mi dolgunkra is.
Én is megnézem magamnak az Uriel raj vezetőjét, aki most a Seraf-okat igazgatja, bár nem hiszem, hogy sok dolgom lesz vele egyelőre, de mint kiderül tévedtem, az ő kezében lesznek a fonalak innentől
- Rendben. – biccentek az információra és megint csak várakozni kényszerülünk, míg James végre ráér velünk foglalkozni, akkor sem szolgál jó hírekkel.
Nincs sok tapasztalatom az ÉAK hozzáállásáról, de nem hiszem, hogy sokban különbözne a CDS-től ilyen esetekben és biztos vagyok benne, hogy James jól látja a helyzetet.
- Mit tehetünk mi? – kérdeztem kicsit elébe vágva talán a mondandójának közvetlen a doki szavai után, de kezdek türelmetlen lenni. – Tényleg lehetséges, hogy az ÉAK szóba áll magukkal? – lepődök meg, de ez egy kis reménysugár.
Mikor ránk fordul James tekintete, akkor már van esély, hogy megtudjuk mi miben vállalhatunk szerepet.
- Én biztos nem akarok kimaradni, bár tényleg nem azonosak a céljaink valószínűleg, de tudunk egy csapatban dolgozni. – nézek Stefan-ra. – Eddig is jól kijöttünk.
Figyelmesen hallgatom, hogy mit kell tennnk és így első hallásra nem tűnik túl veszélyesnek, hiszen a feladat nehezebb részét James csapata az Urielek vállalnák, mi csak a favizükön evezve, vennénk fel a „csomagot”, ahogy ő mondta.
- És mi lesz Nil-lel? Ha ott lesz ugye őt is elhozzuk, már ha……lehetséges. – fejezem be kissé nehezen, hiszen nem lehetek biztos benne, mi lett belőle.
Mivel a doki szerint életben van, de elvesztették a nyomát, csak ez az egy esély van, hogy valaha még látom és megtudhatom tőle magától, hogy mi ez az egész, bár……talán maga sem fogja tudni, ha Dr. Karsten teóriája igaz.
- Jó utat doki és kössz…..mindent, ha nem találkoznánk már. – rázom meg a férfi kezét őszintén hálásan, mikor elbúcsúzik.

6 óra mulva. (Este 11:16)

a várakozás nagyon nehezemre esik és legtöbbet csak mászkálok, minden rádió adásra megfeszülve, de végre megkapjuk a jelet, hogy mehetünk.
Szinte hihetetlen, hogy James-nek sikerült mind léket ütni az Archon védelmébe, mint megegyezni az ÉAK-kal az átadásban, de megcsinálta.
- Tőlem már indulhatunk is! – indultam azonnal a szállítógéphez kérdőn nézve Stefan-ra, de sejtettem, hogy ő legalább annyira türelmetlen, mint én. – Mi történt apáddal egyébként? És mit vársz ettől a….másolattól? Bár lehet, hogy nem is tudja magáról, ahogy Nil sem. – vonom meg a vállam keserűen.
Nem is gondoltam volna előtte, hogy Nil ennyire a szívemhez nőtt és olyan lett nekem, mint valami idősebb bátty.
A pilóta megjegyzésére komoran felnevetek.
- Ez már nem lesz újdonság nekünk, nem igaz, Stefan? Merre vannak az ejtőernyők?
Okulva a múltkoriból, most is magamra erősítem, úgy ülök le az oldalpadra. Jó fél óra után már fel is hangzanak a robbanások és a fények, amik kísérik. Benne vagyunk a „háborús” zónában.
Kinézek az ablakon és tényleg olyan, mint a filmeket, mindenhol lángok, robbanások és rohangáló parányi emberek.
- Ezek tényleg nagyon meg akarják szerezni az apádat meg a vírust. – szorítom össze a látványra erősen a számat. – Remélem keresztül húzzuk a számításukat.


Posted by: Stefan Lynch Aug 21 2015, 02:09 AM
A nagy seraphok, kik az én szememben valóságos csodaként vannak számon tartva, csalódást okoztak. Az Uriel raj vezetője is szárnyakkal rendelkező politikus, ki retteg elhozni a változást, ha az szükséges. Ahogy felpattan a székből én is követem, hisz itt már nem tehetek semmit.
A továbbiakban sincs okom kicsattanni az örömtől. Archon hadosztály, meg valami titokzatos robot, akit emberi testbe bújtattak? Mi a fasz folyik itt? Ez a sok rejtély, meg a klón, akit mindenki keres, eléggé összekuszálja a dolgokat. A seraphok nem olyannak tűnnek, akik utánam és apám klónja után integetnek a naplementébe, miután megtaláltam. Sokkal inkább olyanoknak, akik kivallatnák, megkínoznák és politikai fogolyként használnák itt a tétlenség városában...
Gyors eligazítást kapok, hogyha van kedvem részt venni ebben a titokzatos küldetésben, akkor most megtehetem. Magabiztos tekintet vágok, egy laza biccentés kíséretében, majd a géphez sietek. Gyűlölöm az olyan gépeket, amik repülnek. Feltehetőleg ebben az is közrejátszik, hogy már az első élményem sem sült el valami jól.
A gép szerencsémre földet ér, miután rögvest Jimmy fogad, a tőle megszokott temperamentummal. Lassan úgy érzem kiismerem a kölyköt, pedig eleinte nagy rejtélynek tartottam. Onnan kezdve, hogy az információ a kenyere és néha besegít az Anarchnak fel-felötlött a kérdés, hogy mégis miféle rejtély övezi. Sajnos a rejtély inkább csak illúziónak bizonyult, csak egy forrófejű kölyök, aki vakmerően ugrál ide-oda a bajban. A titok pedig csupán az, hogy kutatod a semmit. Ez aztán az álca.
-Kivel? - lepődöm meg. Soha nem meséltem a klónról vagy apámról, maximum a Lynch név lehet azonos a számára, ha csak nem tudja más is. Ez még gondot okozhat. - Valamit félreértettel Jimbo, de egy futkosó robot és egy izgalmas hajtóvadászat is vár ránk, szóval ebbe most ne mélyedjünk bele.
A doki. Csak ő lehet nem? Ő tudhat valamiről, amit még nem árult el. Ha tisztában van az ittlétem céljával, akkor tudja, hogy nem fogom engedni, hogy az utamba álljanak. Valakinek meg kell halnia, gyorsan és csendesen.
Rövid idő elteltével, már újból az én személyes csalódásom vár ránk, akit errefelé csak Jamesnek hívnak. James, aki előbb tanulna meg szárnyak nélkül repülni, mintsem, hogy önmaga legyen.
Dr. Karsten pillantása gyanút kelt. James árulhatott el neki valamit? Őt nem tudom feltűnésmentesen kiiktatni. Sok időm nincs ezen bajlódni, az értesülések szerint ez a bizonyos Archon megtámadta azt a másik bizonyos Grey Heavent. Egyikről sem tudok semmit, mondhatni nincs velük célom, így csak azt kell tudnom merre keressem a klónt és hol állítsam le a robotot. A túszejtés és a kimenekítés Alaszkába szavak valahogy nem nyerik el a tetszésemet, itt drasztikus lépésekre lesz szükség.
-Miért pont Alaszkába? - teszem fel a kérdést.

A továbbiakban kapunk körülbelül húsz perc szünetet, mikor a doki is kijelenti, hogy ő most visszatérne a bázisra. Itt a lehetőség. A doktor túl sokat tud és ezen az sem segít, hogy ő atyáskodik a seraphok felett. Hiába a szabad akarat, minden akcióban benne van a keze.
-Jimmy egyél, igyál és készülődj. Nekem szükségem van pár percre, hogy összeszedjem a gondolataimat. - dörzsölöm meg a homlokom, gondolkodást imitálva. Gyakran pillantok hátra, hátha a kölyök épp most kap kedvet ahhoz, hogy kövesen. Mindvégig szem előtt tartom a doktort, keresve az alkalmas pillanatot. Felkapok egy követ, mintha a cipőmet porolnám le és lassú léptekkel közelítek. Ahogy leereszkedik a gép utastere, megragadom az alkalmat, hogy halálra verjem. Remélem nem lesz más is a gépen, de amennyiben igen, végső megoldásként még mindig ott a két kard és a pisztoly.
Feltehetően visszaérek az indulásra, az talán elterelné rólam a gyanút, már persze, ha sikerrel járok..

Posted by: Omega Oct 7 2015, 12:00 AM
Stefan:

- Az apjával... vagy netán a testvérével? A keresett személy kora alapján valamely felmenőjére saccoltam volna. - Hagyja annyiban a férfi. Úgy tűnik több magyarázatot nem fűz a dologhoz, inkább mikor megérkezik James lassan megkezdődik az eligazítás is. Annyi biztos hogy Stefan érez valamit, hogy ez netán valami hatodik érzék vagy a sejtéseit logikára építi nem tudni. A kérdése minden esetre helyt álló de a válasz amit kap már koránt sem olyan fennkölt, vagy különleges.
- Egyszerű...Az alaszkai határszél az ÉAK felügyelete alatt van. Minél hátrébb szállítjuk a háborús zónától annál kisebb az esélye hogy esetleg a CDS rátegye a kezét. Ez a logikus döntés nem gondolja? - teszi fel a kérdést, miközben tekintetével a férfi arcát kezdi el fürkészni. Stefan gyanúja bizony megalapozott, túlságosan magabiztos, ez a férfi. A doktor miután egyeztetik a haditervet a gép felé veszi az irányt de Stefan úgy dönt saját kezébe veszi a dolgokat. A gép mondhatni üresnek tűnik , csupán a doki fakó alakja vehető ki ahogy készül felszállni. Hogy botor döntés e Stefan részéről nem tudni, ahogy azt sem mi vezérelheti a férfit, de amikor az első ütést készülne rámérni a dokira valami fura dolog történik. A keze áthalad a férfi testén, mintha valamiféle holografikus test lenne. Az ütés helyén kékes részecskék szikráznak fel, de mintha egy pillanatig nem csupán az öreg teste, de az egész környezett felvillanna körülötte, egyfajta grafikai vázat mutatva . (Értsd Pl Tron című film) Mintha a környezet csak egyféle álca lenne. a Doktor arca halvány mosolyra húzódik, s ha Stefan jobban megnézi láthatja az üveges tekintetet amiben semmiféle élet nem található.
- Megkönnyíthette volna a dolgunkat Mr Linch, bár be kell valljam a barátja több információval szolgált ezidáig... - A férfi hangját azonban valami más is elnyomja, egy gépi hang ami a férfi fejében szól
-" Adatfeldolgozás folyamatban. " A hang úgy recseg a fejében mintha egy alig működő rádiót tapasztottak volna a fejéhez. Ha férfi hirtelen a fegyveréért nyúlna észre veheti, hogy bizony a golyók mit sem érnek. Áthaladnak a férfi testén mintha csupán csak valami holografikus kivetítés lenne.
- Szóval kezdjük az elején. Hol van a kutató laborok Koordinátáival ellátott térkép... - kezd bele az öreg most már félig meddig gépi hangon. Ha Stefan közbe figyel érezheti hogy a környezet néha néha "össze omlik" olyan mintha egy virtuális térbe lennének, de hogy ebből miként másznak ki az már jó kérdés. Egy biztos. Valami vagy valaki csúnyán rászedte őket, s úgy tűnik a mentőakció helyett az információ szerzés volt a fő célja.


Jimmy:

- Egy üzenetet ami könnyen félre értelmezhető. Vagy önnek mi a sejtése a jelentéséről? - Vetődik fel a kérdés az üzenetre, a Nillel feltett találgatásra azonban csak egy vállrántást kap válaszként.
- Igen... minden esetre ha mi érünk oda előbb, még talán vissza kaphatja a barátját, és az a bizonyos Vírus is kézre kerül - feleli komor hangon a férfi, de nemsokára az eligazításé lesz a főszerep. A seraph kommandó igencsak talpra esettnek és harcra késznek tűnik, mindenki tudja hol a helye, mindenki tudja mi a feladata. Az egész talán túlságosan "sterilnek" is hathat Jim számára.
- Sok mindent. Mi nem ismerjük a társukat, ahogy a gyenge pontjait sem. Márpedig ha meg kell állítani akkor szükség lesz rá, hogy megtudjuk mire képes, mi úgymond a specialitása, és hogy néz ki. Ezért főként. A kérdésére pedig a válasz igen: Mindent meg fogunk tenni hogy kihozzuk - Kapja meg Jim a saját válaszát. Ezután azonban Stefan és Jim külön vállnak, lévén az idősebb fickónak más elképzelései vannak, viszont mire a fiú észbe kapna különös dolog történik. A környezete mintha lassan rezignáltan szétesni kezdene egy pillanatra. Mintha a világ körülötte csupán poligonból és pixelekből álló. Ha követi Stefan nyomait nemsokára ő is szemtanúja lehet annak a fura dolognak, mely bizony csak egy dolgot tud sejtetni velük. Valaki csúnyán rászedte őket.

Jim & Stefan

Bizony Stefan tette megzavart valamit, mintha egy leplet rántott volna le, valamiről, ami a valóság látszatát akarta kelteni. Eddig legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy a valóság igencsak távol áll attól, melyet eddig képzeltek.
- Uraim... csinálhatjuk gyorsan vagy fájdalmasan is. Szerencséjükre a legtöbb információt már elmondták amire kíváncsiak vagyunk , de van itt még néhány apró dolog. Kényelmesebben is megoldhattuk volna ha valaki nem akart volna túl harcias lenni - Pillant le egyenlőre a doki lemondó tekintettel Stefan felé. Ha körül néznek láthatják hogy a Seraph sereg sehol sincs, az erdő üres, és csupán ők hárman vannak itt, a doki hangja pedig hirtelen változott gépiesre és hátborzongatóra. Nemsokára a doki feje mellett jó néhány holografikus fénykép jelenik meg köztük Nilé is. Ők döntik el feladják e, vagy tovább tartják magukat, de egy bizonyossá vállt. Meglehet nem is a barátjuk van nagyobb veszélyben
- Azonosítsák a társukat, illetve adják meg a laborok kordinátáit jelző térképet... Drága csecsebecse az maguknak - rázza meg a fejét a férfi, Stefan és Jim viszont a beszéd mögött kínzó sípoló hangot hallhat, mintha egyfajta kínzóeszköznek használnák, mely egy idő után igencsak kellemetlen, mondhatni fizikai fájdalmat okoz a két férfinak. Úgy tűnik erről a "helyről" nincs menekvés, nem lehet csak úgy kilépni. Vagy mégis? Nos ha okosak talán rájöhetnek mi lehet az egyetlen megoldás, mely olyan biztos, s egyszerű mint a halál.

Posted by: Stefan Lynch Oct 9 2015, 05:37 AM
-Én rengetek mindent gondolok, doktor. - közlöm a lehető legkimértebben. Nem áll szándékomban felkelteni a gyanúját, a sajátomé azonban csak egyre erősödni látszik. Túl sok terv, túl sok konspiráció és mindez miért? Egy emberért, az apámért.
Nem hagyom magam lebeszélni a tervemről, így próbálok habozás nélkül cselekedni. Hideg fejjel követem a fickót, most nem okozhat örömet egy idegesítő pasas meggyilkolása, csakis a terveimet segítheti előre. Ha kikerül a képből lesz akkora zűrzavar, miután felszálltunk, hogy kiterveljek valamit és elszakadjak ezektől a "szárnyasoktól".
A tervek viszont a legritkábban alakulnak úgy, ahogy azt az ember elképzeli, a csapásom áthalad a dokin, mint valami fura entitáson.
-A szellem kurva anyádat! - hőkölök fel, majd próbálok újból lesújtani rá, mindhiába. Hibáztam. Túl erős volt a késztetés, hogy ne tegyem, de csak magamat sikerült lelepleznem.
Ezen az amúgy is aggasztó szituáción az sem segít, hogy kékes szemcsék tűnnek fel a dokin, majd a környezet is, mintha megváltozna. Nálam sokkal okosabb emberek száját hagyta már el ez a mondat, de én csakis erre tudok gondolni: "szimuláció." A kérdés már csak az, hogy mikor kerültünk bele. A zuhanáskor? A Seraph bázison történt valami? Esetleg korábban?
-Mindig is lepcses pofája vol... - szakít meg egy zúgó hang a fejemben. - Mi a... - Adatfeldolgozás, most komolyan? Ezek próbálnak kinyerni valamit belőlünk vagy újjáépítenek valamit, hogy még mélyebben elnyeljen minket a szar.
-Kutatólaborok? - jövök rá egy apró részletre. Ezeknek a hombár fejű, tollashátú, monitor bámulóknak a térkép kell. - Azt hiszed, hogy egy efféle dolgot az olyanok, mint én maguknál tartják? Gondolom, már nem bánod, ha tegeződünk doki. Hát ennél okosabbnak hittelek, ha művilágot építettél egy kivallatáshoz...
Fogy az idő és nem vagyok okosabb. Előnyben van, ez az ő birodalma, legyen az valós vagy valótlan. A parti elindult és nekem csak jó pár kör után osztottak lapot.
-Én ezt a CDS meggyengítéséért felajánlottam korábban. A ti James kollégátok pedig nem élt a lehetőséggel, ha létezik egyáltalán... - tárom szét a karjaimat. - Most meg, hogy még meg sem tudtalak ölni, igencsak csalódott vagyok ám, doki. Azért ne félj, én előbb-utóbb kijutok innen és remélem arra lesz annyi bátorságod, hogy végzel magaddal mert, ha nem lassú és csúnya halálban lesz részed....
A cseverészés zsákutca, elő kell állnom valamivel, bármivel csak nem egy alkuval. Szerencsére Jimmy fiú is megérkezik, aminek rendkívül örülök.
-Üdv James. - intek a kölyök felé. - Csak nem hiányoztam?
Ezalatt a doki folytatja a fecsegését fájdalomról és hasonlókról, mintha az eddigieket nyaraláshoz lehetne hasonlítani. Az utalását pedig most az egyszer nem reagálom le egy felesleges szócsatával.
Az eltorzult doktor monológja után, hangos sípolás és kínzó fájdalom tör az életünkre. Gondolom azért, hogy el ne aludjunk a szellem monológján.
-Akkor a kölyök a te embered. - mutatok Jimre. -Én egyszer utaztam Nicolassal, nem Nathannel, nem...a faszom tudja kivel, na! Egy gépen és az sem tartott hosszú ideig. Talán Mikenak hívták? - próbáltam fecsegni, közben pedig egy ésszerű ötlettel előállni.
Az ötletek kavarogtak a fejemben, amiket próbáltam rendezni.
"Érzünk fájdalmat, de a világ nem valós, feltehetőleg szimuláció. Miként szabadulsz egy térből, amely virtuális? Miként működik ez eysiumban? Ez az elysium! Nem kurvák, nem pia, hanem játék. Rakd össze! Miként szabadulnak egy játékból a fiatalok? Mivel van vége? Meg van: game over."
Azzal a lendülettel Jimmy felé fordulok és meghúzom a ravaszt. Ha esetleg nem találnám el, akkor váll rándítva teszem az állam alá és mosolyogva húzom meg a ravaszt....



Posted by: Jimmy Latoya Oct 10 2015, 11:26 AM
Hát igen! Az engem is elgondolkoztatott, hogy vajon miért hagyta azt az üzenetet Nil. Hogy állítsuk meg, vagy azért, hogy hagyjon egy nyomot, amivel könnyebben elvégezhessük s dolgunkat? Hogy tudjam, maradt belőle valami, ami még emberi és emlékezteti a barátságunkra?
Én sem tudtam és bizonytalan voltam, bár szerettem volna az utóbbiban hinni, ezért is ugrottam fejest ebbe az egész balhéba a Seraph-al, akik továbbra is csodálatra méltóak voltak számomra, de furcsán gépiesek is egy idő után. Én, aki egész életemet a gépek között felnőve töltöttem el valahogy ettől most „fáztam”, vagy nem is tudom, hogy írjam le a velük kapcsolatos érzéseimet.
Ezt azonban betudtam annak, hogy idegen környezetben voltam, olyan történések után, amik sokk-ként értek, mind a Nil-lel kapcsolatos események, mind a testrészeink pótlása, arról már nem si beszélve, hogy a dzsungel nem ép az én világom, itt nem támaszkodhatok senkire csak saját magamra és Stefan-ra……….apropó Stefan.
- Oké, menj csak, én még toporgok egy kicsit, úgy sem vagyok még kellően ideges. –vonom meg a vállam, mikor magamra hagy, mert tényleg elveszettnek érzem magam a sok céltudatos futkosó férfi között. Hiányozik a bandám, a napi utcai harcok, a megszokott nyüzsgés, még a megszokott zsaruk is kicsit…….
- Én majd megismerem, de én akarok először beszélni vele, okés? – nézek James-ra, mert nem akarom, hogy valami félreértés folytán szitává lőjék a barátomat…….vagy akármi is lett belőle.
És ezek a fejük búbjáig felfegyverzett fiúk nem úgy tűntek, mint akik sokat tétováznak, még akkor sem, ha nekem most ezt mondják.
Miután magamra maradtam, mégis úgy döntöttem, talán Stefan jobb társaság, mint saját magam, de alig tettem pár lépést, olyan érzés lesz úrrá rajtam, mind amikor a mátrixban szörfözve belezavar valami a rendszerbe, mikro úgy érzi az ember szétesik körülötte a világ, de hát hogyan…….?
Megrázom a fejem, hátha tisztul valami, de ebben a pillanatban villámként vág belém a felismerés és míg először csak kikerekedett szemmel, dermedten bámulok kis a fejemből, a következő pillanatban rohamban indulok a még földön álló géphez, ahol pillanatok alatt meglátom Stefant, ahogy a „doktorral” szemben áll és nem kevésbé tűnik megdöbbentnek és egyben mérgesnek, mint én.
- Baj van! – fékezek le mellette, de persze feleslegesen jártatom megint a szám, hiszen nyilvánvaló, hogy alaposan rászedtek minket és főleg én verhetném valami keménybe a fejem, hogy nem jöttem rá előbb, bár mentségemre legyen mondva a virtuális valóság tökéletes volt………eddig.
Vajon mi zavarta meg? Sejtésem szerint Stefan keze lehetett benne, amit most biztos alaposan megszorongatnék, ha közben nem zajlanának az események, amiknek fordulata továbbra sem nekünk kedvezett.
- Bocs Stefan! Tudom, hülye voltam. – futott halvány szégyenpír az arcomra és megadóan sóhajtva vontam vállat, amikor társam rám „rótta” a Nil-lel kapcsolatos infókról való tájékoztatás „jogát” a lassan teljesen széthulló mátrix alatt. – Ha annyira bízott vagy bíztak volna a fájdalmasabb megoldásban, már rég megtették volna, mint, hogy ilyen nagy munkát feccöljenek bele. – intettem körbe a kezemmel, utalva a kialakított világra, ami nem mindennapi technikára utalt. – Semmi nem volt igaz? Hol másztak be a fejünkbe? Már a repülőn? Vagy a földet érés után fogtak el? És Nil meg a térkép……. - csóválom meg a fejem, hiszen bár tényleg jobb lenne néha befogni a szám, azért hallgatni is tudok, ha kell………és most kell, hiszen, ha megkapják, amit akarnak, mi szükségük lenne ránk……
A sípolás ekkor kezdődik és egy idő után a fülemre tapasztom a kezem, hogy védjem a dobhártyám, de valószínűleg ez nem fog csak egy ideig be válni.
Viszont épp eleget voltam már a virtuális térben, hogy kitaláljam, miként szabadulhatnánk, az amúgy is zavart világból, amiben valószínűleg csak az elménk van jelen. De ebben is megelőz Stefan és mikor rám emeli a fegyverét, csak a jóváhagyást láthatja a szememben.
- Tedd meg!
Aki már néett szembe egy pisztoly csövével, azért tudhatja milyen érzés, és ez a mátrix valóságosnak ható világában sincs másként, de bár hideg veríték szaladt le a hátamon, nem mozdultam, vártam ………

Posted by: Omega Oct 24 2015, 12:18 AM
A valóság néha nagyon relatív dolog. Jim és Stefan egész idáig azt hitték a világ amiben jelenleg élnek, valós, de mint kiderült, valaki rettenetesen átverte őket. Nemsokára kiderülnek az infók is hogy miért..
- A válaszából és a biológiai jelzéseiből arra a következtetésre jutottunk, hogy nem, azonban ez nem számít. Csak nem hitte, hogy ha valamire szükségünk van nem szerezzük meg bárhol is legyen? - Húzódik mosolyra, a pulzáló alakú doki arca, miközben a világ már már nem is mutatja magát valóságosnak mint eddig. Mintha valami hiba került volna abba a bizonyos gépezetbe. Stefan további szavaira morgásszerű statikus zaj, talán nevetés tör fel a dokinak vélt entitánsból.
- James... Dr Karsten. Ők mind mi vagyunk, és hála az emberi érzéseknek, mint a bizalom, és a bosszúvágy na meg hogy ti emberek mindig mindennél többet akartok nos... nos hála ennek tudjuk hogy van még egy példány azokból a koordinátákat jegyző adattömbökből. Azt hittük már mind megsemmisültek, de ne féljetek. Nemsokára ropogósra sütjük az agyatokat. - Fenyegetőzik, de ekkor már Jim is bekapcsolódik a dologba, így számára is lesz pár válasz.
- Néha a kevesebb több. Ez igaz az agresszióra is, ti emberi lények pedig mivel magas fájdalomküszöbbel rendelkeztek, illetve az információk akár zárolt emlékek is lehetnek, gondoltuk az agyi szkenn és ez a kis csodaország hatásosabb lesz. Nincs idő a kínzásotokkal pazarolni az időnket. - Feleli de a kölyök utolsó kérdésére már nem érkezik válasz. Stefan azonban kapcsol, mi lehet a titok nyitja. Miután golyót ereszt Jimmy fejébe, majd a sajátjába is, hirtelen mintha szikrát gyújtottak volna a szeme előtt, egy pillanatig mintha minden idegszálluk szétszakadna a fejükben, majd pár másodperc után beáll a csend. Ilyen lenne a halál? A virtuális meglehet, de hamar rájönnek, hogy a valódi kaszás még nem jött el értük. Szívdobogást hallhatnak, eleinte lassú, szinte már dallamos hangon, ez az ütem azonban egyre csak nő, nő és nő, míg végül kipattannak a szemeik, s hirtelen fehér fény árasztja el a látóterüket, egy másodpercig olyan érzés lehet mint aki mély vízből az utolsó pillanatban bukik a felszínre. A fény azonban nemsokára tisztulni kezd, és valamiféle steril kórterembe találják magukat Nem túl nagy talán egy nagyobb szoba méretűben. Fehér falak, monitorok a falon, és vagy 4-5 fehér ruhás maszkot viselő ipse fogadja őket, kik láthatóan még nem fedezték fel hogy magukhoz tértek. Láthatóan mindenki a saját kis személyi számítógépén dolgozik. Mindketten egy mesterséges székben fekszenek, nincsenek lekötözve, de a kezeikbe különböző diódákat, és infúziókat vezettek. Az infúziós tasakban valami zőld folyadék csordogál. Ha végig néznek magukon láthatják hogy félmeztelenek, felső testükön jó néhány vágás, zúzódás nyom látható, de hogy ez valamiféle baleset, vagy műtéti beavatkozás eredménye azt már nem tudni.
- Az alanyok lassan magukhoz térnek, ismétlen az alanyok magukhoz fognak térni.... - Szól az egyik doki láthatóan ideges hangon az egyik gépen nyitott kommcsatornán. Fiatal 30as éveiben járhat, váll lapján a CDS cég emblémája látható.
- Kivégezni őket azonnal. A jelenlegi helyzetünket nézve nem áll módunkban elszállítani őket. Az agyi szkenn eredményeiket továbbítottuk a főparancsnokságra további feldolgozásra. Csipkedje magát doktor... - Szól valahonnan a rádión keresztül egy idegen, mély hangú férfi hangja. A háttérben lövöldözés, és robbanások hangja hallatszik, Jimmynek és Stefannak pedig nagyon gyorsan kell cselekednie, mert nemsokára ez a négy fazon észre fogja venni hogy bizony nem csak fognak, de már maguknál is vannak, egy adag méreginjekciónak pedig valószínűleg egyikük sem fog örülni.

Posted by: Jimmy Latoya Oct 26 2015, 10:08 AM
Annál nem lehet senki dühösebb saját magára, mint amilyen én vagyok, mikor nyilvánvalóvá válik, hogy alaposan átvertek minket és én meg sokkal jobban beszoptam ezt, mint Stefan, pedig állítólag én mozgok otthonosabban a virtuális valóságban és a számítógép adatai között. Igaz csak üzletelek velük, de akkor is kétségbeejtő és siralmas.
Egyetlen egy dolog vigasztal, hogy akármennyire is nem tudtam befogni a szám, a legfontosabb adatokat még sem sikerült kiszedni belőlünk, így legalább némi káröröm vegyült a mérgembe.
A világ, amit oly sikeresen körénk, az agyunk megtévesztésére felépítettek lassan kezd szétesni, hiszen minek fektetnének már több energiát annak fenntartásába, amikor már felesleges.
- Ki az a mi? A CDS vagy annak valami kifutófiúja? – kapcsolódok be a „beszélgetésbe”, amiből már kezd körvonalazódni, milyen sors is vár ránk, ha már nem veszik hasznunkat.
Az, hogy a fizikai kínzás lett volna-e gyorsabb vagy ez a kis képzeletbeli világ, hát nem igazán akarok ezen agyalni, bár a hatékonyságot illetően ennek az utóbbinak biztos nagyobb eredménye volt, hiszen önként szolgáltattunk ki olyasmiket, amiket kínzással lehet félrevezetőbben tálaltuk volna.
De igaza van Stefan-nak mikor a helyzet legegyszerűbb és leghatásosabb módját választja ahhoz, hogy kikerüljünk innen vagy így vagy úgy. Csak abban bízom, hogy gyorsabb lesz és váratlanabb ahhoz, hogy bárki is közbe tudjon avatkozni.
Sosem lőttek még fejbe, így nincs összehasonlítási alapom ahhoz, hogy vajon egy igazi golyó is ilyen hatást váltana-e ki, de meg kell vallanom nem kellemes! Egy rövid időre meggyőződésem, hogy szét fog pattanni a fejem, de végül minden elnyugszik és halálos csend telepszik rám……vagyis…….még sem! Valami ritmikus dobogás jut el a fülemig, ami egyre hangosabb és hangosabb lesz, olyan érzéssel eltöltve, mint mikor egy vonat közeledik felém és……..a szemem hirtelen pattan ki, de azonnal be is csukom, ahogy a hideg fehér fény a retinámba vág. Lassan pislogva próbálkozom újra, míg ki nem veszem, hogy valamiféle kórházi szobában lehetünk, ami tele van gépekkel, monitorokkal és aminek jó része hozzám…..és a mellettem lévő széken ülő Stefan-hoz vezet.
Egyelőre nem mozdulok, talán nem is tudnék még, csak figyelem, ahogy talán egy fél tucat tetőtől-talpig fehérbe öltözött, CDS emblémával díszelgő, alak sürgölődik körülöttük. Láthatóan még nem vették észre, hogy kiestünk a kis játékukból.
Ami jó hír, hogy nem vagyunk lekötözve és láthatóan komolyabb sérülésünk sincs, ami rossz, hogy még mindig folyik belénk mindenféle szarság
A fickó megszólalása után rájövök, hogy még tényleg nem tudják, hogy fenn vagyunk. Megkockáztattam egy gyors pillantást Stefan felé, remélve, hogy ő is felébredt a lövés után és, ha látom valami nyomát ennek, kacsintok egyet.
~ Kivégezni! Na ne! ~ csap le rám a felismerés, hogy nincs több időm sem azon agyalni, hogy Stefan itt van-e, vagy azon, hogy hol vagyunk, hanem lépni kell.
~ Kicsit sokan lesznek, de hát jobb mint tétlenül várni a halált! ~ határozom el magam, aztán egy gyors mozdulattal kiszakítom magamból a csöveket.
- Aú, ez fájt!
Majd a váratlanságot kihasználva verem a fejét az asztalba az elsőnek, miközben próbálom gyomron rúgni a másodikat. Ha találok bármilyen fegyvert vagy annak látszó tárgyat, akkor nem habozok bevetni, legyen az injekciós tű, törött üvegdarab, bármi.
Túlerőben vannak és csak a meglepetés erejére és abba reménykedhetek, hogy Stefan is itt lesz velem.


Posted by: Stefan Lynch Oct 27 2015, 06:39 AM
Nem tetszik a hógömbszerű világ, amiben benne ragadtam, a gép doktor lenéző riposztjai, pedig csak rontanak a helyzeten.
-Ezek az üres fenyegetőzéseid nem érdekelnek doki, vagy a franc tudja mi legyél. Még ennek a világnak sem látom nagyon értelmét, annak ellenére, hogy a céljaitok, már világosak a számomra.
A statikus zörej, amit talán nevetésnek is nevezhetnék, egyáltalán nem nyeri el a tetszésemet. Ingerel és, ha valami ingerel annak a leggyakoribb esetben pusztulnia kell. Szerencsére azonban a kölyök is felbukkan a kellő időben, mint valami délceg hős a naplementében.
-Mindketten hülyék voltunk kölyök. - pillantok felé. - Majd legközelebb figyelünk, oké? - csak utólag jöttem rá, hogy kár volt kiejtenem ezeket a szavakat. A doki további szavai elgondolkodtatnak, mitől egyszerre merész és gyáva lépést teszek. Egy könnyed golyót repítek a kölyök fejébe, amin nem könnyít az sem, hogy Jimmynek esze ágába sincs védekezni. "Tehát egyetértünk abban, hogy ez lehet az egyetlen kiút." A kölyök hullája súlytalanul hull a földre, szinte drámaian.
-Remélem működött kölyök. - jegyzem meg, majd az állam alá helyezem a pisztolyt és meghúzom a ravaszt.

Feltehetően kevesen osztják a véleményem, de az ember legfőbb ellensége saját maga. Persze ezt a mondatot sokan úgy értelmezik, hogy a saját magunk akadályai vagyunk, amit, mint bármiféle akadályt, úgy ezt is le kell tudni győzni. Én sokkal inkább valódi ellenfélként tekintek magamra, mit egy napon, úgy kell megállítani, mint a veszett kutyát. Egy napon, már nem leszünk ugyanazok az emberek, mint előtte. Egy nap lemondunk a saját álmainkról, érzéseinkről csak azért, hogy más bőrébe bújjunk a siker, a hírnév, netán a kéjvágy kedvéért. Azon a napon, mikor már nem vagy önmagad, a saját ellenségeddé válsz.
A mindent átölelő csendben nehéz gondolkodni. Reménykedtem a fehér fényben az alagút végén, de talán a csend épp ugyanolyan. Hisz mit számít egy olyan kereszteződés, melynél bármerre is indulsz, ugyanott kötsz ki? Érdemes-e egyáltalán elindulni rajta? A lassan induló, majd egyre intenzívebb, dobpergéssé fajuló szívdobogás azonban megtöri a csendet. Az erős fény és a kórházszínekkel operáló falak teljesen megtörik az eddigi "idillt". Egyre tudatosabban próbálok körbenézni, mikor végül Jimmy is a szemem elé kerül. Ez örömtelibb hír volt a számomra, mint azt gondoltam volna. Észlelem a kacsintását, amire gyors vissza is intek. Első az udvariasság, még a halottak között is. A "kivégezni" szót hiába próbáltam másképp értelmezni, úgy hangzik annak értették, aminek hangzott.
Erőt próbálok venni magamon és követem a kölyök példáját a csöveket illetően. A minket körülvevő orvosok figyelme, még eléggé megoszlott, de Jimmy jól látja, most kell lépnünk. Mivel a harcművészetek terén kevésbé vagyok jártas, így engedem a kölyöknek, hogy ő indítsa a gongot. Ezt követően egyből pattanok be én is a ringbe és a kifinomult verekedési formák híján, maradok a bestiális vonalalom. Nálam ér belenyúlni a másik szemébe, elharapni a torkát vagy épp két kézzel fojtogatni, míg kiszáll belőle az élet. Az élet jelenleg érdem és én készen állok rá, hogy kiérdemeljem...



Posted by: Omega Nov 15 2015, 12:05 AM
Jim kezdeményezése sikeresnek bizonyul, a dokit hirtelen éri a támadás, így nemsokára egy reccsenéssel karöltve az orra találkozik az asztallal némi vért is hagyva maga után, majd mint egy zsák krumpli össze esik a földön. Stefan kevésbé szocális módszerei azonban célra vezetőbbek, az első kinyomott szem után, a többi doki látszólag nem bírja a feszültséget, menekülésre fogja a dolgot. Az már más kérdés hogy a két titán mennyire fogja ezt hagyni, fegyverek terén ugyanis ha lőfegyver nincs is, de rengeteg szike, vágó és orvosi szúróeszköz, na meg különböző vegyületekkel teli injekciós tűk állnak rendelkezésükre. Ha elvégezték a piszkos munkát, nemsokára átléphetnek a kihűlt testek felett egy vékony rövid folyosóra, aminek az ajtaját felnyitva észre kiléphetnek a szabadba. Nos és mit is látnak?
A legelső ami szembe ötlő egy város képe maguk előtt. Mindenhol füstök, és lángcsóvák csapnak fel, s fegyverropogás zaja tölti be a területet. Ha maguk mögé néznek láthatják hogy ideiglenes kísérletező telepük ahol magukhoz tértek nem más mint egy mobil hordozható bázis. Valószínűleg a háborús hangokat hallva talán nem is talány, hogy arcvonal környékén lehetnek, de hogy miként kerültek ide azt nem tudni, ahogy egyenlőre az sem tiszta hogy kik küzdhetnek, és egyáltalán hol vannak. A gondolkodást azonban hirtelen két vadászbombázó gép szuperszónikus robaja töri meg, amint a fejük felett száguldanak el, majd 2-3 kilométerre tőlük bombát dobnak a városra. Ismét robajlás és lángok törnek fel, de a lövésdördülések egyre közelebbről hallatszanak. Egyfajta főtéren lehetnek, talán éppen egy város főterén ami nemrég még élettel teli lehetett de most halottak, vér és pusztulás jeleit fedezhetik fel. Az utcákon hullák hevernek szanaszét, némelyikük borzasztó mód megcsonkítva, mint akit gránát vagy tüzérségi találat ért. Gyerekek, nők, férfiak.... Katonák. Ha Néhány pillanatig veszik a fáradtságot hogy körülnézzenek láthatják, hogy két frakció katonái vannak az elesettek között. Az egyiken a CDS kommandós alakulatainak jelzése látható, amit Jim bizonyára már jól ismerhet, a másik Az ÉAK keresztvasas pallosa, egy Sólymot keresztez mely mögött a kék bolygó látható. Az utóbbi halottakból vannak egyébként többen, erre talán magyarázat lehet az egyik sikátor falánál talált működésképtelen Exo páncél is, ami veszedelmes fegyver bárki kezében. Az utcákon elhányva találhatnak jó néhány automata gépkarabélyt illetve gránátot, sőt, az egyik ÉAK-s tisztnél még egy látszólag működőképes csuklóra szerelhető kommunikátort is, ami folyamatosan bejövő hívást jelez,, ám túl sokáig nincs idejük keresgélni, mert a mellettük lévő falat kb 50-60 méterre egy igencsak nagydarab tank töri át, a nyomában jelentős mennyiségű (40-50 fős) CDS-es katonai alakulat.

Posted by: Stefan Lynch Nov 17 2015, 07:00 AM
Híján az udvarias öklözés szabályzatának, azzal küzdök, amivel csak tudok. Mellesleg az első kinyomott szemet és Jimmy lenyűgöző mozdulatait követően, a laboros barátaink inkább a menekülés mellett teszik le a voksukat, mindhiába.
Nem is értem, hogy egy ember miként hiheti azt, hogy mindezek után futni hagyják. Az én túlélési ösztönöm fáklyaként lángolna és az utolsó leheletemig próbálná megtartani a szaros kis életemet. Azonban én más vagyok és a kölyköt elnézve, talán már ő sem ugyanaz, mint akivel Lou kocsmájában barátkoztam össze. Mindenesetre rányúlok az egyik injekciós tűre és az egyik menekülő laboros nyakába szúrom. Azért a biztonság kedvéért persze a szikéből is magamhoz ragadok kettőt és az egyikkel jó mély szúrást ejtek a veséje tájékán. Szép lassan és kíméletesen forgatom meg benne, csakhogy egy hirtelen rántással tudjam fel, majd le, végül kirántani belőle. A többit meghagyom a kölyöknek, amennyi megpróbáltatáson keresztülmentünk, jót fog tenni a számára egy kis viaskodás.

-Na bazd meg kölyök... - lihegek a küzdelem végeztével. - Én hülye pedig még a repüléstől féltem...

Magamnál tartok két szikét a biztonság kedvéért, majd próbálok körbetekingetni, hogy hol a francban lehetünk és merre lehet a felszerelésünk. Ha még megvan egyáltalán.
Egy rövid folyosót követően, végül a szabadban találjuk magunkat, ami korántsem kecsegtet több jóval, mint az eddig átéltek. A vér szaga és az égő város látképét, szinte bármikor csodának tekinteném, azonban tisztában vagyok vele, hogy mikor kell lelépni, mielőtt olyan mélyre süllyedünk a káoszban, hogy elnyel minket.
-Azt hiszem nagy szarban vagyunk Jim. - köpök ki. - Nem tudom mit tervezel, de az én meglátásom szerint a legjobb az volna, ha kikerülnénk a háborús övezetből. Persze felőlem keresheted tovább a barátodat, de részemről azt passzolom. Van még tervem az életben és nem tervezem itt elpazarolni.

A rengeteg hulla most még inkább arra késztet, hogy kiutat keressek. Talán majd legközelebb én magam ütök golyót a fejükbe. Majd...egyszer...
A hullák közt találni CDS uniformisokat is, meg még egyfélét, amit nem tudok beazonosítani.
-Megint a CDS? - teszem fel csakúgy magamnak a kérdést. - Érdekes...
Felkapok egy gépkarabélyt az egyik hullától, azzal a jelszóval, hogy neki már nincs rá szüksége, majd egy gránátot is az övemre csatolok.
-Jobb, mint a semmi. - vonom meg a vállam.
Azonban nincs sok idő elmélázni a tömegsírnak is kitetsző hullarengetegnél, ugyanis egy tank töri meg az idillt, mögötte több tucat CDS bérenccel.
-Ezt, de felírnám a listámra.... - bámulok a tankra. Azonban tisztában vagyok vele, hogy nem lehet. Nem élnék túl egy efféle összecsapást, pláne, hogy egy kész sereg követi a tankot. A legjobb, amit tehetek, hogy elbújok valami rom mögött és hullának tettetem magam elég távol ahhoz, hogy ne jöjjenek a közelembe a katonák és próbáljanak fejbe lőni. Ez a legjobb, amit tehetek és ezt is fogom tenni...

Posted by: Jimmy Latoya Nov 17 2015, 01:06 PM
Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy humánusak legyünk, van egy ilyen érzésem és ráadásul dolgozik bennem a düh is, hogy ilyen aljas módon rászedtek, belepiszkáltak az agyamba és úgy eldobtak volna, mint egy használt alkatrészt, ha nem térek magamhoz időben.
Örömmel látom, hogy ahogy akcióba lendülök Stefan is követ, így legalább nem kell azon aggódnom, hogy valaki hátulról ugrik a nyakamba, bár az első „szerencsések” sorsát látva, a többi nem nagyon akar verekedni, inkább húzná el a belét, látszik, hogy nem harcolni voltak itt, csak akkor voltak nagy legények, ha a gépekre kötve játszhattak velünk.
Természetesen nálam sincs olyan eszköz, amit ne vetnék be, így hamarosan zihálva a hirtelen megerőltetéstől, kissé vérmocskosan vigyorgok vissza társam megjegyzésére.
- Látod, sosem tudhatod, hogy mire nem készültél még fel.
Látva, hogy Stefan felfegyverkezik, én is veszek magamhoz pár éles szerszámot, aztán követem a férfit kihegyezett érzékekkel, de más ellenállásba nem ütközünk és a nem túl hosszú folyosó végén lévő ajtón túl………hát belecsöppenünk a valóságba, de nyakig!
- Azt a kurva……! – torpanok meg hirtelen és csak egyet tudok érteni az előttem szólóval.
- Azt hiszem nem lenne értelme ebben a káoszban bárkit keresgélni, ha életben van Nil, akkor tudom ő is megtalálja valahogy a kiutat. Elég lesz nekünk, ha egyáltalán kitaláljuk ki ki ellen van, bár az egyik a CDS, ahogy elnézem. - mutatok kiabálva azon hullákra, akiken a jellegzetes embléma virít, mert a bomba robbanások és lövöldözések fülsüketítő hangzavart okoznak. – Nem mintha érdekelne, de lehet a bajban jól jönne. De, hogy a fenébe kerültünk a szar közepébe? – forgatom meg a szemem, de aztán gyorsan behúzom a nyakam, ahogy a két vadászgép elbömböl felettünk. – De mindegy is, húzzunk el innen a francba, ez egy kész hullagyár! Nézd, ezek meg ÉAK-sok! – látom meg közben a másik fél jelzését is. – Jól benne vagyunk a közepében. – sóhajtok nagyot, de eldobom a szikéket és gyorsan felfegyverzem magam a szerteszét heverő készletekből, ahogy Stefan is teszi.
Épp az egyik kommandósról rángatom le a zubbonyát, mikor meghallom a kommunikátor pittyegését.
- Ez már neked ugy sem kell haver! – motyogom neki és felcsatolom saját kezemre, majd hasra vágom magam, ahogy meghallom a robajt és oda pislogva meglátom kik özönlenek be a tank által készített résen.
Egyáltalán semmi kedvem nem volt élő céltáblának lenni és gondolom ezek lőnek mindenre, ami mozog aztán talán kérdeznek, így szinte Stefan-nal egy időben mozdulok és remélhetőleg még azelőtt elérem a sikátort, hogy észre vennének és ott igyekszem meglapulni, miközben magamra rántom a zubbonyt, de leszaggatom róla a jelzést.
~ A francnak van kedve belefutni a másik csapatba, jobb minden eshetőségre felkészülni. Még mindig mondhatom, hogy leszakadt annak, aki éppen szembe jön. ~
Közben idegesen nézek szét, mert Stefan-t elvesztettem szem elől.

Posted by: Omega Nov 23 2015, 01:37 AM
Kint már korán sem olyan rózsás a helyzet. Az igazság az hogy egy igazi csatatérre érkeztek ,ahol bizony megszaporodtak a hullák száma. Szerencsére van némi jó is a rosszban, hiszen szegényes felszereléseiket, végre valamire való gépkarabélyokra cserélhetik, azonban a felkészülés nem tart sokáig, mert nemsokára egy egész seregnyi CDS jelvényeit viselő katona töri át magát a helyre ahol ők is vannak, méghozzá egy páncélossal ami enyhén ijesztő seregvezér. Stefan jól teszi hogy a halál álarcát ölti magára, ahogy Jimmy is hogy álcát ölt.

A tank ágyúja azonban eldördül, és a Stefantól kb 20 méterre lévő emeletes ház teteje szinte kettétörik. A robaj melytől a férfi füle bizony nem kicsit cseng még csak az egyik gond. A leomladozó betondarabok amik most az utcára zuhannak pedig a másik. Stefan még végig nézheti, ahogy a lövésre a település megmaradt lakói előbújnak s hanyatt homlok futni kezdenek. Jó részük az ő irányába, azonban a tank golyószórója kíméletlenül szaggatja szét őket. Gyerekek, nők.... Civilek. Nemsokára csupán néhány gőzölgő húsdarab marad a helyükön. Ha időben hátra néz még láthatja Jimmy-t a sikátornál, de az ő döntése hogy követi e. A másik irány nehezebb amúgy is, lévén a CDS egységek abból az irányból érkeznek, egyenesen felé. Az viszont megint más kérdés miként akarja követni, mert ha figyel láthatja ahogy egy ÉAK zubbonyos katona társaságában van. Persze megteheti hogy mozdulatlan marad, valószínűleg a tisztogató egység át fog haladni úgy hogy még csak észre sem veszi. Akkor hazamehet, bár kérdés hogy és hova, hiszen elég távol vannak most Elysium sőt még a sivárföldek vidékeitől is.

Jimmy sikeresen eléri a sikátort, de ha eddig nem látta Stefant bizony most még nehezebb lesz megtalálni, mert a por jó része bizony szép kis ködöt csinált, azonban a mészárlás hangjait ő is hallhatja. A kommunikátor azonban hirtelen szólal meg, s egy fiatal férfi hangja fedezhető fel benne.
- Ez egy rövidhullámú adás, minden egységnek, ismétlen minden egységnek, térjen vissza a főtér felé. Az evakuációnak vége, elhagyjuk a várost. A foglyokat és a túszokat kivégezni. - Még véget sem ér az adás, a következő pillanatban, fogja meg valaki hátulról a vállát.
- Hé te meg mit csinálsz itt? Nem hallottad a parancsnoki felhívást? Gyere töki húzzunk innen mielőtt a mi seggünkből is fasírtot csinálnak. Ezek a rohadékok túl sokan vannak ráadásul Hendraw ezredes kiadta ukázba hogy azt a két tagot kivégezzék akiket engedély nélküli leszálláson kaptunk.A legtöbbünket már kivonták. A fejeseket, és a professzort az elsők között, talán egy maréknyian maradtunk. Kövess - Mondja majd a következő pillanatban neki is iramodik. Ha Jimmy követi nemsokára a város egykor bizonyára nagyon szép főterére érkezhetnek, ami most természetesen romokban áll. A helyszínen rengeteg gazdátlan tüzérségi ágyú, szétrobbantott tankok, és természeteesen porig rombolt házakat láthat illetve a tér közepén 2 levert cölöpöt amiken 2 férfi van. A gond csak az hogy az egyiken felismeri Nilt. Elég csúnyán elintézték láthatóan, az arca kék zöld foltos , bár jelenleg leginkább vörös méghozzá a saját vérétől. Valószínűleg a ő sem járt éppen sikerrel, azonban ha a srác nem tesz valamit most fejbe is lövik. Kb 6an maradtak itt, de közvetlen közel csak 3an. Az egyik pisztollyal lép oda a cövekek mögé, majd az egyik ismeretlen tarkójára téve a fegyvert meghúzza a ravaszt. Az agy kiloccsan jöhet a következő....


Posted by: Jimmy Latoya Nov 28 2015, 04:22 PM
Egyáltalán nem bánom meg, hogy időben felvettem a nyúlcipőt, mert szerintem ezek a legények a CDS-től is az előbb lövünk, aztán kérdezünk típusba tartoznak és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy alig érek a sikátor sarkán túl és próbálok rájönni, hogy vajon Stefan jött-e utánam, vagy szerencsétlenségére ott ragadt, mikor hatalmas dördülés szaggatja szét a levegőt és a szemben lévő ház felső szintjei a semmivel válnak egyenlővé, ahogy a téren megjelenő tank lövege elengedett egy lövést. A térre mindenfelé betontörmelék hullik, majd a házban rekedtek kezdenek kétségbeesetten menekülni, de a katonák senkinek nem kegyelmeznek, pedig látható, hogy azoknak semmi köze nincs a katonákhoz, hiszen nők, gyerekek, öregek szaladnak sírva és kiabálva. Kis idő múlva már hullaként borítják a tér kövezetét és bár a porból felszálló köd jótékonyan eltakarja előlem a képet, a sikolyok, kiabálások, jajveszékelések és zakatoló fegyverek hangja azért eléri a fülemet.
~ Uramisten! ~ leszek enyhén sápadtabb, mivel igazából csak most kezdem felfogni, hogy hiába menekültem meg a halál torkából, semmivel nem vagyok előnyösebb helyzetben Mondhatom csöbörből-vödörbe.
Legalább egy métert ugrom, amikor megszólal a kommunikátor a kezemen és egy adást közvetít, hogy evakuálás történik és mindenki vonuljon vissza. Még mindig zakatol a szívem, amikor megfogja valaki a vállam és csak a reflexeimen múlik, hogy időben kapom el a fegyver elsütő billentyűjéről az ujjam, mielőtt mg keresztül lőttem volna.
- Cseszd meg haver! – kiáltok a képébe. – Majdnem infarktust kaptam! Ha nem akarsz meghalni, máskor ne csinálj ilyet. – próbálok lenyugodni.
Senkinek nem hiányzott volna, hogy a lövések hangjára felfigyeljenek, na meg gőzöm sem volt, hogy miként is tudok kikecmeregni ebből a szorult helyzetből, addig nem árt „semlegesnek” maradni és kezdetnek a fickó is megteszi, aki hallhatóan azokhoz tartozik szerencsére, akiknek a kommunikátorát magamhoz vettem.
Nem szívesen hagytam volna magára Stefan-t, de nem igazán volt lehetőségem visszamenni, ha a téren ragadt, de talán találhatok kiutat, ha a katonával tartok és akkor jobbak lesznek az esélyek.
- Épp az imént hallottam, kissé le voltam foglalva. – intek a tér felé magyarázatként. – Engedély nélküli leszállás? Kivégzés? – nézek rá kérdőn, de a professzor említésére már igazán kíváncsi leszek, bár ezt már megtartom magamnak. – Csak utánad. – bólintok és most már levakarni sem vakarhat le magáról.
Kis kocogás után egy újabb, nagyobb főtérre érkezünk, ami nincs jobb állapotban, mint a másik, láthatóan itt is komoly harcok dúltak, de két oszlop azért kirí a romok közül, melyhez két fogoly van kötözve. Az egyik azonnal a szemembe tűnik, hiszen jól ismerem, Nil az, még ha most bucira is van verve a feje.
~ Azt a kurva élet! ~ káromkodok magamban és megszorul a kezem a fegyveren, hiszen most már nyilvánvaló, hogy kire célzott az előbb a fickó, aki velem együtt érkezett a térre. És, ha nem is jutnék erre a következtetésre magamtól, ahogy egy közönyös mozdulattal kivégzik a másik foglyot, elég egyértelmű lesz azonnal.
Gyors körülnézés után már tudom, hogy egy féltucatnyian maradtak itt még, de ebből is csak hárman vannak olyan közel, hogy gondot okozhatnának. Azonban, ha meg akarom menteni Nil-t, nem igen habozhatok, hiszen a fickó máris hozzálép………
- Hé! Várj! – kiáltok fojtottan felé. – Azt a parancsot kaptam, hogy kérdezzek meg tőle valamit…… - emelem fel a kezem, miközben lopom a távolságot a pisztolyos és közöttem.
Reménykedem, hogy erre reagálva felém fordul és én pár lépéssel mellé érek.
A puska tusával nagyot csapok az előttem lelassító katona fejére, aki véresen hanyatlik a földre, hang nélkül, aztán megcélozva hóhért, egy rövid sorozattal végzek vele, nem kockáztatva, hogy Nil-t is eltaláljam. Aztán folytatom a sort a harmadikkal, aztán gyorsan lenyúlva a kését, próbálom kiszabadítani a barátomat és a kilőtt ágyú fedezékébe rántani.
- Azt hittem meghaltál, bár máskor egy kocsmában szívesebben találkoznék veled, mint itt. – vetem oda azért egy félvigyorral.




Posted by: Stefan Lynch Dec 4 2015, 02:30 AM
-Azt hiszem igazad van. - fordulok a kölyök felé. Remélhetőleg a továbbiakban több sikerben lesz részünk, már csak azért is, hogy egy kicsit felénk billenjen a mérleg nyelve.

A tank áttörése elszakít Jimmytől, mivel a túlélési ösztönöm valamiért mindig is erősebbnek bizonyult a bajtársiasságomnál. Nem vagyok az a hős típus, bár Jimet ismerve, remélhetőleg nem is fog rászorulni a segítségemre. Hullaként lapulok a téren heverve egy tucat másik hulla mellett, míg a CDS végez a díszfelvonulással. Felteszem a tankot elnézve, egy rakétavetővel a kezemben, teljesen más elképzeléseim volnának a helyzetet illetően.
-Óh, hogy basznátok meg! - riadok fel a tank lövésétől. Az ijedtségem azonban, még mindig kisebb bajnak tűnik, mint az-az omladozó épület, mi épp most temeti maga alá a benne élőket. Viszont igazán csak azok jártak pórul, akik túlélik. A CDS csapatok és a tank golyószórói tenyérméretű lyukakat ütnek a megmaradtakon.
Ezt követően már csak azt kell eldöntenem, hogy én mitévő legyek. Óvatosan körbepillantok, hogy látom-e valahol a kölyköt és egy perces keresgélést követően ki is szúrom egy ismeretlen társaságában. Nem hiszem, hogy a CDS kutyája volna, hisz azokból épp most vonul el egy hadosztály mellettem. Akkor viszont ki?
-Látom kölyök máris találtál egy új Stefant. - mondom magamnak. Nem lenne okos dolog magára hagyni a kölyköt, hiszen fogalmam sincs, hogy egyáltalán merre mehetnék innen, arról pedig pláne nincs, hogy merre találhatnám apám klónját. Kinél keressem a CDS-nél? Az igazi Seraphoknál? Vajon a virtuális tudós egyáltalán hozzájuk tartozott? Több a kérdés, mint a válasz és kevesebbet öltem, mint szerettem volna. Így hát úgy döntök követem Jimet, de csak a biztos távolságból. Nem leplezem le magam egy ideig, jobb tudni merre tart ez az egész.



Posted by: Omega Dec 24 2015, 05:13 PM
Jim

- Engedély nélkül léptek a szövetség légterébe. A kémkedésért pedig halál jár - Ad rövid választ a katona, láthatóan így már körvonalazódni kezd a dolog, Jimmy előtt, de miután követi a férfit a kivonási pont felé, már saját szemmel is meggyőződhet róla, hogy pontosan kik is kerültek ekkora veszélybe. Bizony nagyon úgy néz ki hogy most rajta a sor hogy kimentse Nilt, mert a pilóta után az ő fejét készülnek éppen átlőni. Jim akciója azonban látszólag váratlanul éri a hóhért.
- A foglyokat ki kell végezni, nem hiszem hogy bármit kiszedhetsz belőle, amit mi vallatáskor nem voltunk képesek - Válaszol mogorván vissza az őr, és már éppen biztosítaná ki a fegyvert. Szerencsére a kölyök pont jókor kezdi az akciót. Az előtte lévő ugyanis nem számít a támadásra így a tus telibe trafálja a fejét. A pillanatnyi meglepetés pedig pont elég a hóhérnak hogy félbe szakítsa eddigi terveit, de mozdulni már nincs sok ideje, mert nemsokára jó néhány golyó üti át a testét, melynek hatására jó adagnyi vérpermet is kispriccál belőle. A harmadik szintén holtan hanyatlik a földre, s a kés segítségével meg is indulhat a fogoly kiszabadítása.
- Mi is pont ugyan ezt hittük - Pillant Nil a mellette fejbe lőtt tagra, aki nem más mint a megmaradt másodpilóta, majd némi vért kiköpve próbál felegyenesedni. A következő pillanatban azonban az a mardék 3 katona is megérkezik, a lövésekre, és tüzet nyitnak Jimmyékre. Még szerencse hogy ottvan az az ágyú de így is be vannak szorítva
- Miután ti kiugrottatok aktiváltuk a rakéta elhárító rendszert, de a robbanások túl közel voltak, hogy lássuk mi a franc történt. Sikerült lerázni őket, de a leszállás itt nem volt a legzökkenőmentesebb. Ti az ellenséges vonalak mögött érhettetek földet mi itt - feleli köhögve, miközben próbálja túlkiabálni a közelükbe zajló lövésdördülések hangját.
- A gép.. el kell jutnunk a géphez. Még itt van... Hol van a cimborád? - Nos igen, mivel látszólag tűz alatt tartják őket, nem lenne bölcs dolog kimozdulni, de ha túl sokáig itt maradnak a végén még körbe veszik őket.


Stefan:

A férfi csodával határos módon éli túl az épület felrobbantását, és még szemtanúja is lehet a CDS kommandó tisztogató műsorának is. Végül mégis úgy dönt követi Jimmy-t s bár van némi távolság köztük, talán ez éppen előnyére válhat. Szerencséjére nem volt elég gyors hogy beérje a fiút, így mire oda ér már láthatja hogy néhány őrt elintézve éppen Nil kötelékeit oldozza el. S hogy miért szerencséjére? Nos mert ezután azt is láthatja hogy bizony három oldalról is tűz alá veszik őket, Stefan viszont szerencsére nem lett eddig felfedezve, és most valahol a támadók mögött találhatja magát, így ha a férfi ügyes egy váratlan támadással, talán segíthet a bajba jutottakon. A Három gépfegyveres ÉAK katona láthatóan elég jól fel van szerelve, de ha Stefan elég ügyes meglepheti őket.


Stefan + Jimmy

Ha minden jól sül el egy csipetnyi ideig elmondhatják, hogy nyugalom és béke veszi körül őket. Persze nem épp a legmeghittebb pillanat lemészárolt emberek között lenni, de egy csatatér már csak ilyen.
- Ez a város elveszett. Az ÉAK teljesen visszavonult, amennyit kivettem miközben itt vártam a kivégzésemre, a CDS áttörhette a védelmüket. A gép amin jöttünk még úgy ahogy egyben van, a reptér talán harminc perc futásra van innen. Ideje indulni - Persze az már az első pár lépés megtétele után látszik hogy a férfi segítség nélkül még járni is nehezen jár nemhogy fut, tehát szüksége lesz segítségre. Hogy a küldetéssel mi a helyzet a páros sejtheti, de erről Nil különös mód nem beszél most. A 30 perc ebben az iramban lesz 50 is, mire megpillanthatják a közepes méretű hangárokat, és a hosszú kifutó pályát, aminek a szélén rá is láthatnak a gépre. A reptér egyébként egy völgyes mélyedésben van, de a völgyet most romos épületek, és bomba ütötte kráterek szegélyezik. Úgy tűnik ismét felcsillan a remény, hogy talán nem ma hallnak meg. Mire elérik a hangárt a napkorong lassan alábukik, s megjelennek halványan az első csillagok is az égen. A gépbe bejutva Nil automatikusan a pilóta helyére fészkeli be magát, majd bekapcsolja a motorokat. A turbinák felbőgnek, de szinte ugyan abba a pillanatban mély hangon le is fulladnak.
- Fenébe... Porzik a tank... Ha nem töltjük újra kötve hiszem hogy el fog indulni. A navigációs rendszer is jelentős kárt szenvedett de manuális vezérléssel még el el döcögne... Fegyverrendszernek annyi.....- Kezd bele dörmögve, de ha mindeközben Jimmy és Stefan figyelnek, a talaj mintha aprón de mégis érezhetően rezonálna alattuk. Ha kinéznek a pilóta fülke ablakán láthatják ahogy a mélyedés tetején jó néhány kommandós jelenik meg. Lehetnek vagy 20an, talán éppen az a csapat ami nemrégen olyan szép mészárlást rendezett Stefan előtt. A gond csupán az hogy láthatóan lefelé tartanak. A környék egyébként ugyan olyan állapotban van mint maga a város. Mindenhol romok, szanaszét heverő roncsok, talán csak a kifutópálya oldalán magányosan strázsáló elhagyatott tank, tűnik ki ebből a posztapokaliptikus látképből. Valamit ki kell találni a csapatnak ha ki akarnak jutni. A gép üzemanyag hiányba szenved, de ahhoz mindenképp ki kell szállni hogy újra tölthessék üzemanyaggal. Ha kimozdulnak a gépből pedig valószínűleg azonnal tüzet nyitnak a csapatra.

user posted image

Posted by: Jimmy Latoya Dec 27 2015, 12:33 PM
Megkapom a választ a kérdésemre és meg kell vallanom, hogy egyáltalán nem tetszik. Miért kéne kivégezni mindenkit kémkedésért, aki akár véletlenül is betéved a légterükbe? Ezer más oka lehet, például az, hogy ellövik a hajtóművét, vagy bekrepál a kommunikációs rendszer vagy mit tudom én.
Sajnos magam is tapasztalhattam hasonlót, sőt azt is, hogy még az előtt lőttek, hogy bármit kérdeztek volna. Szóval volt egy súlyos gyanúm, hogy nem lesz kedvemre való a látvány és pont ezért nem is dermedtem le, amikor megláttam, hogy kik vannak azokhoz a cölöpökhöz kötözve, kivégzésre várva. Csak a gyanúm vált valóra.
Azonban túl messze voltam még ahhoz, hogy mindkettőjüket megmentsem és bár nem ismertem a pilótát, ő sem érdemelt ilyen halált, viszont valahol megkönnyebbülést is éreztem, hogy nem Nil-lel kezdte az a barom a sort.
- Nem is vallatásra gondoltam, faszfej! – mormoltam a véres fejének, amikor az ájultan vagy holtan dőlt el előttem, de most nem érdekelt.
Ahogy a többiek sem, akiket hamar golyók szabdaltak szét. Talán ha van időm gondolkozni, akkor nem élem túl. Mint említettem nem vagyok profi gyilkos, így talán haboztam volna a legfontosabb pillanatokban, de most dühös és kétségbeesett voltam, hiszen mióta csak felszálltunk arra a nyomorult gépre csak balszerencse és halál kisír bennünket és most még Stefan sincs mellettem, akivel eddig legalább erősíthettük egymást.
De most itt volt Nil, akit megmenthettem, így csak lőttem, amíg volt golyó a fegyverben, aztán odaugrottam hozzá, hogy leszedjem az oszlopról.
Rengeteg kérdésem lett volna, de erre majd máskor kell sort kerítenünk, hiszen bár alaposan megleptem a katonákat, azért ők sem álldogáltak ott sokáig tétlenül, így hamarosan már egy szerencsére vastag páncélzattal ellátott légvédelmi ágyú mögött kuporoghattunk.
Közben szereztem az egyik hullától még egy gépfegyvert és most azt szorongatva, behúzott nyakkal kellett elismernem, hogy bizony a hirtelen ötlettől vett szabadításon kívül más ötletem nem igen volt, hogy mászunk ki a csávából.
- Csak a robbanást láttuk, aztán nálam lehúzták a rolót. – ismertettem röviden, hogy mi mit láttunk. – Aztán Stefan-nak és nekem belepiszkáltak az agyunkba, hogy kiszedjék te vagy a társaink merre vannak. Ha Stafan nincs észnél, talán még mindig ott vagyunk. – köptem én is egy hegyeset a keserű emlékekre, hogy így megvezettek.
Időnként vissza-visszalőttem, így próbálva időt nyerni, hogy ne rohanjanak le minket, de ez nem sokáig fog tartani, gondolom jön majd erősítés is, de elég ha megvárják míg kifogyok a golyókból.
- Én sem szeretnék itt meghalni, elhiheted, de kifogytam a menekülő utakból. – tárom szét a kezem, amikor közli, hogy el kéne jutni a géphez.

Ha Stefan-nak sikerül kiiktatnia a maradék három katonát és végre elhallgatnak a fegyverek, a süket csendre hitetlenkedve dugom ki a fejem és nem sok kell, hogy fülig érő vigyorral a nyakába ne ugorjak füsttől és portól koszos megmentőnknek, de végül csak meglapogatom a hátát.
- Mindig volt érzéked a látványos belépőkhöz.
Nil szavai egyáltalán nem meglepőek, hiszen épp az előbb értesültem az ÉAK visszavonulásáról, amikor még engem is annak néztek, bár a kommunikátor még mindig a kezemen van.
- Nem hiszem, hogy te nagyon képes lennél most félmaratont futni. – állapítom meg pár lépés után, mikor elindulunk a reptér felé. – Szóval jobb, ha rám és Stafan-ra támaszkodsz és nagyon remélem, hogy a gép még tényleg ott lesz……vagy a reptér egyáltalán. – teszem hozzá, ahogy a mindenfelé heverő, kilőtt, kiégett roncsokat elnézem. – A CDS beleadott apait-anyait. Nagyon kell nekik az a cucc.
Erre azonban nem kapok választ, Nil inkább úgy tesz, mint akit nagyon leköt az, hogy valamelyest lépést tartson velünk, de így is majd egy órába telik, míg elérjük a helyet.
Teljesen kimerülten, lihegve vetem hasra magam a völgy szélénél, ami a repteret rejti és megfogadom magamban, ha túlélem ezt, rendszeresen fogok edzeni.
A látvány nem túl biztató, a helyet rendesen lebombázták, de a szélen álló gépünk épnek látszik és mivel egy lélek sem állja utunkat, gond nélkül el is érjük.
Mikor Nil elfoglalja a pilóta helyét kérdőn és egyben reménykedve nézek rá.
- Gondolom tudod, hogy kell kezelni, mert a zuhanásokból elegem van.
Emiatt azonban lehet nem kell aggódnom, mert bár a motorok elindulnak, de azonnal le is fulladnak.
- Azt a rohadt élet! – káromkodok egyet és nagyot csapok a falra csak úgy kong.
- Valami jó hír?
Az azonban láthatóan még várat magára, mert csak tovább romlik a helyzet, ahogy a furcsa remegésre kinézek a fülke ablakán és meglátom a CDS csapatot szép lassan, de biztosan felénk közeledni.
- És hogy még örüljünk is, megjöttek a barátaink, hogy marasztaljanak. – vágok egy grimaszt hozzá.
Mind meg fogunk halni, vagy gyorsan vagy lassan, de biztosan, ha csak……………….
- Az a tank nagyjából épnek tűnik. – bökök a járgányra, amit talán el tudunk érni. – Ha nem is működik a lövege, de talán az üzemanyag cellái épek lehetnek még. Mit szóltok, egy próbát megér, nem? – állok meg az ajtóban.
Választásunk úgy sem sok van, én kész vagyok megpróbálni.

Posted by: Stefan Lynch Dec 29 2015, 05:32 AM
A romba dőlt város látképén elmélázva, azért felötlik bennem a gondolat, hogy miként is jutottam ide. Ha jól emlékszem apám klónját hajkurászva, az Anarch kifutófiújának álltam, akik átrepítettek ide északra, hogy itt végül szépen lezuhanhassunk. Ezt követően egy szárnyas emberekkel teli fészekben tértünk magunkhoz, akik közül a professzor annyi technológiai halandzsát próbált lenyomni a torkomon, hogy azt hittem az életről is lejövök. Persze az én kalandvágyó lelkem, még itt sem gyanított semmit és Jimbó példáját követve egy újabb kiruccanást tettem, ahol már teljesen el is vesztettem a fonalat. Kiderült, hogy ez az egész csak egy szimuláció volt, hogy kihúzzanak belőlünk némi infót, amit csak azzal tudtam megakadályozni, hogy megöltem Jimmyt. Mármint csak a szimulációban, de azért ez akkor is csak sokat nyomhat a latba, ha az ember bajtársa az illető. Az igazat megvallva, még jól is esett, de ki ne szeretne megölni néha egy jó barátot?

Ezen gondolatok miatt érzem úgy jelenleg, hogy nem vagyok valami jó, ha döntésre kerül a sor. Mindenesetre az tűnik most az egyetlen helyes döntésnek, ha biztos távolságból követem Jimmyt, aztán meglátom mibe keveredik.
Nem kell sokáig időznöm és a kölyök ismét mágnesként kezdi vonzani a bajt. Mire észbe kapok, már túszokat menekít ki, amit már az újonnan szerzett barátai sem néznek jó szemmel. Mondhatni épp jókor csatlakozom be a buliba, még nekem is jut végre egy kis darálnivaló, ha ezt annak nevezhetjük. Három célpont is a szemem elé tárul, akik meglehetősen el vannak foglalva a kölyökkel ahhoz, hogy engem is észrevegyenek. Sóhajtva élesítem ki a gépkarabélyt, majd lassú léptekkel, a fejükre célozva haladok előre. Mikor már elég közel vagyok a leendő áldozataimhoz, egyenként húzom meg a ravaszt. Most nem kapkodhatok, finoman és precízen dolgozom, hisz már az idejét sem tudom, mikor vettem el utoljára életet.

Közelebbről, már az is feltűnik, hogy Jim mellett az Anarchos fickó álldigál, meglehetősen szar állapotban.
-Az éghajlat teszi. - biccentek a hullákra. - Az északiak egyetlen erénye ez a belépő dolog, de már kezdem elsajátítani.
Mikor a kócos anarchos is elkezdi fosni a szót, azért nekem is felszalad a szemöldököm.
-Harminc perc futás? - Miféle agysejtek hitetik azt vele, hogy én azt képes lennék lefutni? - Hát, ha megbocsájtotok, én azért annyira nem sietek. Mármint felőlem elhúzhatunk innen, de hogy menekülve? Ha már a belépőm megvolt, nem ártana egy olyan látványos, a naplementében elrepülős, illetve távozós végkifejlet is.
Eközben azért a kölyök nem mond hülyeséget. Az anarchos pajtásunkra ráférne egy kis támogatás és úgy tűnik, hogy tőlünk meg is kapja.
Már szinte beesteledik, mire elérünk a géphez, ahol Nil ismét elveszi a kedvem.
-Ilyenkor illik mondani egy jó hírt is. - csóválom meg a fejem. - Tudod megteszi egy "szép időnk van" is, csak legyen felvezetés....mellesleg, hogy fogyott ki? Tettél egy városnéző túrát, mielőtt lezuhantál?
Az élcelődésemet Nillel, a föld rezgése zavarja meg, amitől ugyancsak elfog a kétely magammal és a döntéseimmel kapcsolatban. A pilótafülke ablakán kinézve, már azt is láthatjuk, hogy hivatlan vendégeink érkeztek. Jimbó egy kis idegeskedést követően, ismét uralja a helyzetet.
-Fogalmam sincs. - vonom meg a vállam a kérdésre. - Viszont a belsejében lehetnek gránátok, illetve fegyverek. Ha pedig szerencsénk van, még a géppuska állványa is képes egy kis szórása vagy akár a löveg is működhet. Remélhetőleg valami csak jó benne....
Egy pillanatra elgondolkodom, miként is lenne kivitelezhető, ez az egész. A tervünk pengeélen táncol és, ha csak egy valamiben is tévedünk, végünk.
-Elterelés kell. - vetem fel. - Arról én gondoskodom. Nil, mivel te vagy az egyetlen, aki képes elvezetni ezt a dögöt, te maradj itt és állj készen az indulásra, te pedig Jimbó játsz velem oké? Én megyek ki először és gondoskodom róla, hogy egyedül rám figyeljenek és ne lássák, amikor te kirohansz a tankhoz a roncsok között. Capiche?
Fogalmam sincs, hogy miért is kérdeztem meg, mikor meg sem várva a választ, rögvest pattanok ki a gépből feltartott kezekkel, feléjük ordítva.
-Hé, itt! A nevem David Lynch! - a legjobb alakításomat kell hoznom, miközben eljátszom a saját apámat és elterelem a kölyökről a figyelmet.

Posted by: Omega Jan 18 2016, 01:04 AM
A mentőakció sikeres így Nil is kiszabadul, majd rövid beszélgetés erejével kiderül mi történt a csapat tagjaival.
- Francba... Igen ez a kíberkémkedés egy formája is. Ezek szerint sejthették hogy az Anarch is feltűnik. A gép megtámadása, a ti elfogásotok túl sok a véletlen. Pontosan mit látattak veletek? - Néz a két férfira, arcáról viszont lerí hogy valamit még magában tart s nem kívánja megosztani a többiekkel. Beszélgetésre azonban túl sok idő nincs, ugyanis az egyetlen kiút a levegőn keresztül van, lévén a CDS egységei már a várost és annak lakóit aprítják éppen. Bár Nil nincs éppen a legjobban Stefan szavai azonban megnevettetik valamelyest, bár látszik hogy minden mozdulata fáj.
- Ez szép volt. Ellőttél egy kövért. A belépővel kapcsolatosan pedig kezdek Jim barátom véleményén lenni.. Ami pedig a tervet illeti, nincs jobb ötletem, ha maradunk még ide ér az alakulat és kicsinálnak minket. Kétlem hogy rajtunk kívül sokan maradtak volna a városba . - Néz végig a két férfin, Jim felé azonban megrántja a vállát.
- Majd ösztökélem magam. Remélem igaz, hogy ha valaki az életéért fut megkétszereződik a teljesítő képessége - Egyenesedik fel egy fájdalmas grimasszal az arcán majd nemsokára útnak indulnak. Jó idő eltelik míg oda érnek a reptérre s megtalálják a gépet, mivel Nilnek a futás nem igazán megy, így csak a másik kettő segítségével tud valamelyest haladni.
- Igen... nagyon kell nekik, ami azt illeti megszereztem itt van bent, legalábbis remélem befejeztem a letöltést mielőtt rám rúgták volna az ajtót - Mutat a fejére egy kisebb fanyar mosollyal. De menet közben fura pillantásokat vet Stefanra, mintha gondolkodna valamin.
- Volt velük egy professzor. Nem tudtam sokkal többet meg, de az ÉAK emberei Dr Lynchként nevezték. A fickónak valami köze lehetett a dologhoz, de kétlem hogy önmagától hozta volna létre... Hogy úgy fogalmazzak szerintem kényszer alatt volt, és a támadás előtt kivonták a városból messze északra - Mondja komor hangon. Hogy ez miként érinti Stefan-t nem tudni azonban nincs is sok idő a gondolkodásra mert megérkeznek a géphez, ami bizony tartogat nekik egy elég kellemetlen meglepetést.
- Valahogy ide is lehoztam - Válaszol Jim részére nem túl magabiztos hangon, de hamar rá kell jönni, hogy az üzemanyag, pontosabban annak hiánya miatt nehéz lesz felszállni.
- Hú baszki neked még itt is az illemről kell papolni. Azt hittem a sivárföldeken annak veszik a legkevesebb hasznát de legyen Stefan, a jó hír az hogy bár nincs benne benzin jelenleg egyben van, ami nem mondható el mondjuk 10 perc múlva. Ez elég jó hír? - Fordul hirtelen a férfi felé de a beszélgetésnek hamar vége szakad mert társaságuk érkezik. Nil végig hallgatja mindkettő ötletét, de nemsokára fejrázással jelzi nemtetszését főleg Jim felé.
- Ami azt illeti ha azt a páncélost be is indítjuk egy kisebb seregen kell keresztül mennünk, ami között gyanítom lesz páncélozott jármű is. Namár most északnak nem mehetünk mert az ÉAK karmaiba futunk de a város másik véglete is necces mert ezek a rohadékok elfoglalták. A levegőből talán ismétlem talán eljuthatunk a zónán kívülre. Mikor kiestetek a radaron befogtam egy helyet. Talán ott fel tudunk tankolni. Stefan akkor te próbáld elvonni a figyelmüket Jim tiéd a tank én pedig megpróbálom feltölteni ezt az ócskavasat. Tíz percig tartanunk kell magunkat. Ha elindítom a gépet mindenki húzza ide vissza a belét amilyen gyorsan csak tudja. -

Úgy tűnik beválik a csali, bár Stefan kevésszer látta, hogy ennyi fegyvernek a csöve irányul rá. Nem egy kellemes dolog a fegyver másik végén állni, de láthatóan a bemutatkozás (vagy más miatt talán) úgy tűnik megússza hogy azonnal lepuffantsák.
- David Lynch kezeket a tarkóra, és feküdjön arccal a földnek. Ha megpróbál ellenkezni az azt vonja magával hogy itt helyben ki fogjuk végezni . - Szólal meg az egyik férfi, kinek a váll lapján századosi rang látható. Az arcát nem látni a sisaktól, de a hangja eléggé agresszívnak tűnik ahhoz hogy Stefan értelmezze nem blöfföl. Mivel a csapat jó része Stefan befogásán próbálkozik, így Jimnek sikerül elslisszolnia a tankig. A bejáratot felnyitva be is ülhet a járgányba, ám annak kijelzői nem túl sok jóról árulkodnak. Üzemanyag negyedig van, ám az egyik lánctalp sérült, a löveg működik de összesen 3 töltet van hozzá, ráadásul manuálisan kell adagolni a lőszert. Ezzel ellentétben azonban a fedélzeti gépágyú a tank tetején működőképes kétezer nagy kaliberű tölténnyel. Ha úgy dönt támad figyelembe kell vennie hogy Stefan körül 3-4 katona is van, és nagyon jól kell céloznia ahhoz hogy ne őt találja el. Szerencsére a srác munkáját a gépágyú paneljén egy célbefogó rendszer is segíti.

Posted by: Jimmy Latoya Jan 23 2016, 04:08 PM
- Nem tudom, hogy számítottak-e ránk vagy sem, bár kétlem, hogy hirtelenjében írtak egy programot a vallatásunkhoz, még ha ez hozzád képest, „szolid” formában is történt. Végül is minket nem vertek péppé, csak a végén akartak kinyírni. – vontam meg a vállam. – Valami erdő közepén lévő toronyban voltunk a beültetett képek szerint, egy Seraph bázison, ahol a bujkáló és partizánakciókat végrehajtó szárnyasok éltek, szerezték be a híreket és indultak bevetésre. Elhitették velünk, hogy súlyosan megsérültünk és ők mentettek meg, aztán megmutatták a lezuhant gépet, majd azt, hogy te túlélted a zuhanást , elmenekültél és valami robot vagy arra programozva, hogy megöld Linch-et. Sajnos én bekajáltam a dolgot és talán rosszul is sült volna el, ha Stefan nem kezd el gyanakodni és töri meg végül a programot. – fejezem be, de még mindig dühös leszek, ha felidézem milyen hülye voltam.
Persze ezt már menet közben mesélem el neki, mikor két oldalról támogatva – hiába erősködik, hogy bírja ő, mert hajtja az életösztön, - megindulunk a gép felé, amerre Nil mutatja. Épp eléggé ismerem azonban a férfit ahhoz, hogy lássam rajta, neki is lenne még mit mondania, de egyelőre hallgat, ami a történtek függvényében elég rosszul esik, hiszen mindannyian az életünket kockáztattuk, de egyelőre nem teszem szóvá, előbb jussunk ki innen.
- Megszerezted? Ez legalább jó hír, hogy nem csináltuk ezt az egészet hiába végig. – lihegtem az erőlködéstől, de komolyan is gondoltam, hiszen ha ráadásul még nem is értünk volna el semmit, a elég lehangoló lett volna.
- Stefan! Talán a programba, amit nekünk leadtak, mégis volt némi igazság tartalom. Nem lehet, hogy ez az a professzor, akiről beszélt a doki……vagyis, akit mi dokinak hittünk? – javítottam ki magam.
Akárki is az a fickó most kissé háttérbe szorul részemről, mert megérkezünk a géphez és nem épp a legkellemesebb hírt közöl velünk Nil.
És, hogy hab is legyen a tortán, mielőtt még egyáltalán azzal tudnánk foglalkozni, miként töltsük meg a madarunk gyomrát, hogy felszálljon, megérkezik a CDS lovasság, ami lehet, hogy megkönnyíti erre irányuló dolgunkat, mert hamarosan szilánkokká lőnek minket, így a problémánk megszűnik létezni, ahogy mi is.
- Attól függ, hogy m jön még ma, ehet, hogy ez a hír lesz a fénypont. – mormogom az orrom alatt.
Amikor előállok az ötletemmel, látom, hogy Nil-nek nem nagyon tetszik, bár egyrészt félre is ért, eszem ágában sincs azzal a bádogdobozzal végigcsörtetni a fél kontinensen.
- Én csak az üzemanyag cellákra gondoltam, hogy talán ha azok épek, felhasználhatnánk ennél a gépnél, bár gőzöm sincs, hogy kompatibilisek-e. – tisztázom a javaslatom lényegét.
De persze ez csak egy tipp és Stefan-nak is meg van a maga terve a támadók lekötésére, mag kitalálunk valamit.
- Hát te tudod, de remélem közel van az a tankolási pont, mert nem hiszem, hogy túl sokáig megállítanánk őket, ráadásul biztos hamar hívnak erősítést és azok között már lehet légi támogatók is lesznek. – nézek a nyomorék páncélosra, aztán vissza Nil-re, de ekkorra Stefan már ki is pattant a gépből. – Hát azt hiszem, a dolog már eldőlt. – rántok egyet a fegyverem szíján, hogy szorosabbra húzzam, ne csapkolódjon futás közben, aztán egy nagy levegőt véve kezdek sprintelni a tank felé.
Nagyon remélem, hogy Linch-et nem lövik szitává azonnal és legalább addig leköti őket, míg elérem a páncélost. Csak a célomra koncentrálok és most szerencsém van, elérek oda és be is mászok azonnal.
Soha életemben nem láttam ilyet belülről, de hát eleget játszottam szimulátorokon, a kijelzőn még eligazodom és ez egyelőre elég.
- Üzemanyag ¼-en áll, a egyik lánctalpnak annyi, löveghez 3 töltet, de az automatika nem működik. Hát ez remek! Juhééééé!!! A gépágyú viszont úgy néz ki szuperál és töltény is van hozzá dögivel. Na nézük csak hogy állunk?
Nem sok időm van, azért próba-szerencse alapon betöltöm a löveget, egy lövés is lövés, aztán megkukkantom a gépágyút és már látom, hogy Stefan bizony bajban van.
~ Ezek a szupergépek már elég jó célzóberendezéssel vannak ellátva, talán sikerülhet! Meg kell próbálnom, különben Stefan-nak annyi! ~ gondolkozom sebesen a látványra.
A löveggel a CDS csapat nagyobb tömegét célzom meg, míg az ágyút egyes lövésre állítva a társam
körül álló legközelebbi katonát, aztán a löveg indító gombjára csapok, azzal szinte egyszerre lövök az ágyúval.
- Három ember! Már csak három! Menni fog Jimbó, menni fog! – váltok a következő célpontra és a következőre, aztán ha sikerül, sorozat lövésre váltok és lövök, amíg csak van lövedék a tárban.





Posted by: Stefan Lynch Jan 24 2016, 02:04 AM
Az Anarchos fickó nem szarozik, rögvest rátér a mi kivallatásunk módjára és bőszen kérdezősködni kezd. Persze ezt a labdát a kölyök csapja le elsőként, amit egyáltalán nem irigyelek tőle.
-Igen, valami ilyesmi volt. - szívok be egy mély levegőt. - Azt azért nem mondanám, hogy gyanakodtam a profra. Egyszerűen csak megszerettem volna ölni.
Mr. sérült Anarch egy személyben gyorsan körvonalazza, hogy szerinte csak mi maradtunk hátra ebben a háborús övezetben. Az én részemről csak hullákat és füstöt láttam, amihez, ha hozzáadom az eddigi tapasztalataimat, akkor felőlem akár ez egy makett is lehet. Lélekten, elsorvadt, néhol fegyverropogás zaja hallatszik fel, de semmi erő nem képviselteti magát. A gyengék elhullnak, ez mindig is így volt és így is lesz.
-Hát ez a te sántikálásod meglehetősen szarul néz ki cimbora. - vetem oda, csakúgy a móka kedvéért. - Segítek, de ne szokd meg! Nem szeretném azt hallgatni odaát a pusztaságon, mikor már kellően jó állapotban leszel, hogy: "Stefan vigyél ide! Stefan vigyél oda!"
Nil mielőtt a géphez érnénk, meglehetősen furcsa beszélgetést indít, az én klón apám tevékenységéről. A monda szerint az ÉAK emberei kivonták északra és számomra ismeretlen okból az akarata ellenére tartják fogva. Ökölbe szorul a szabad kezem a haragtól, de próbálom magam lenyugtatni. Felvetem magamnak az ötletet, hogy mit is csinálnék, ha végre megtalálnám ezt a csatangoló klónt. Az egyik felvetés szerint bemutatkoznék, rövid csevejt folytatnánk, majd elvágnám a torkát. Egy másikban betörnék az ÉAK északi központjába, likvidálnék pár ostobát, beköszönnék az apám klónjának, majd otthagynám őt, hogy hadd rostokoljon élete végéig ott, ahol eddig is. Persze egyiket sem áll módomban teljesíteni, hisz azt leszámítva, hogy kész öngyilkosság volna, fogalmam sincs, hogy merre van. Közben barátságosabb verziók is eszembe jutnak, de ezeket most mellőzöm.
Azért rátérünk egy kicsit a repülögép állapotára is, ahol finomhangolnom kell egy kicsit az Anarchos csókát, mire meglepően ügyesen reagál. Azonban válaszolni már nincs időm, ugyanis egy kisebb CDS csapat bukkan fel a távolban.
Mindhárman instant terveket próbálunk készíteni, majd miután sikeresen rendelkezünk is néhánnyal, fel is vázoljuk őket. Mire megtörténne a végleges egyeztetés, én már el is indulok, hogy véghez vigyem, amit elterveztem. Persze igazi okom nincs rá, hisz én nem rukkoltam elő érdemi tervvel, csupán csalinak dobtam be magamat. Ez utólag kissé ostobaságnak tűnik, de egyben jó szórakozás is. Rég fogtak rám igazi fegyvert és most megnyugtat a tudat, hogy ez nem virtuális. Közben azért titkon reménykedem, hogy a kölyök minden lében kanál képessége nem most hagyja cserben és, hogy igyekszik megoldani a dolgát. Eközben persze nekem sincs könnyű dolgom, hisz a fegyverek kereszttüzén kívül, még egy vaskalapos századost is kifogok.
-Csak higgadtan uraim! - emelem a kezeimet a magasba, ezzel is jelezve a megadási szándékomat. - Ha szabad megjegyeznem, igencsak büdös lett, amióta önök felbukkantak. Nem tudom, esetleg szarba léptek? Vagy én voltam?"
Nem a legjobb taktika az élcelődés, de legalább leköti őket, míg Jimmy a dolgát végzi. Mármint remélhetőleg a tankkal és nem saját magával kapcsolatban. Ettől független persze próbálok engedelmeskedni, tehát szép lassan fekszem a földre.
-Ugye tisztában vannak vele, hogy állva is megbilincselhetnének? Vagy talán a közelben van a bázisuk, hogy így ráérünk egy kis "hatalommal visszaélésre"? Netán a túl sok rendőrös sorozatnak érzem a kártékony hatását? - Közben azért eszembe jut, hogy ezért akár agyon is verhetnek. Azonban, ha agyon is vernek, ezért a szórakozásért megéri....

Posted by: Omega Feb 18 2016, 01:08 PM
Jim meséje a "vallatásról igencsak érdekesnek bizonyul, bár ha Nilre néznek láthatják hogy az arca túlontúl meglepett. Tekintete ide oda ugrál a két férfi között, és látszik az arcán hogy valami nagyon meglepte a mondandójukban. De vajon mi? Végül csak a fejét rázza a dolgokra.
- Nem... Az lehetetlen hogy láthattátok azt a bázist, ha az agyatokba nyúltak bele, csupán a valóságot manipulálhatja egy ilyen program. Értitek? Egyszerűen képtelenség, hogy vizuális képet mutassanak az agyatoknak, amit még nem láttatok hacsak..... Mindegy erről majd később, most tűnjünk el innen - Rázza meg fáradtan a fejét a férfi. Jó időbe telik míg elérik a repteret, de szerencsére előbb érnek oda mint a CDS támadóalakulatai, de nemsokára kiderül hogy éppen csak hajszállal előzték meg őket.
Nil csak megrántja a vállát a kölyök felvetésére, jelezve hogy az üzemanyag cellák kérdésében Ő sem tud pontosabb választ adni. Minden esetre az már kiderül a csapat számára, hogy a kiút eléréséhez egy elterelő manőverre lesz szükség. Szerencsére Stefan nem sokat gondolkodik, vállalja is hogy a közelgő katonák gépfegyverének csövével szembe álljon, míg Jim a tankot próbálja működésre bírni. Szerencsétlenségükre azonban a harckocsi fegyverzete igencsak szegényes, mondhatni csak a gépágyúban van némi lőszer ami esélyt adhat rá hogy túléljék ezt a találkozót.
- A Humor rendkívül jó stresszoldó Mr Lynch de nem menti meg magát. - A férfi még am ondandóját se tudja befejezni érezheti, hogy az egyik katona vasmarokkal lép mögé és teperi le a földre. Bár Stefan nem mondható gyenge embernek mégis érezheti hogy a másik ereje sokkalta nagyobb, talán túl nagy is ahhoz hogy ember ierő fejtse ki. Az egyetlen lehetőség a kölyök maradt akit eddig nem vettek észre, és most elkezdheti a magánakcióját. Az ágyú megteszi a dolgát, szép nagy krátert robbant egy a nagyobb csapat közé, jó néhány húscafatot is szétszórva a környéken. Az egység jó részét sikerült telibekapni, a maradék néhány katona pedig hirtelenjében talált fedezékek mögé bújva veszi célba a tankot. Szerencsére azonban az ágyú nem csak őket, hanem a Stefan körül lévő katonákat is megzavarta, a gépágyúval történő támadás pedig csak rátesz egy lapáttal. A pillanatnyi káosz talán elegendő hogy Stefan kereket oldjon, ám miután megtesz pár métert még látásának szélső perifériáján egy nagyon csúnya dolgot láthat. Egy ágyúcsövet ami egy igazán masszív és nagyméretű tankhoz tartozik, majd hatalmas robbanást hallatva eldördül. A cél természetesen nem más mint Jim és a harckocsi aminek el is találják az oldalát. A gépágyúnál álló Jim csak érezheti ahogy az alatta lévő vasszörnyeteg egy pillanat alatt emelkedik a magasba dől oldalra, mint valami papírmasé. A Srác túléli a becsapódást, de a jobb karjának reccsenése elég rosszul hangzik, és a fiú hirtelen nyilaló fájdalma csak bizonyíték rá, hogy itt bizony csontot törtek. Ha gyors még utolsó erejével el tudja érni a gépet. Stefan ha szeretné van ideje elérni a srácot, de ha úgy gondolja vissza is térhet a géphez. A CDS egységek azonban úgy tűnik a völgy tetejét kezdik elözönleni, és csak egyre többen és többen lesznek. Jól jel viszont hogy a repülő tolóhajtóműve erőteljesen zúg fel és a raktérfedél ajtajánál megjelenik Nil is intve feléjük.
- Gyertek ide azonnal, el kell tűnnünk innen. - Hallatszik az ordítása, amit nemsokára a páncélos újabb hangos ágyúdörrenése szakít meg. A gép melletti falat találja el. Ha Stefan és Jim gyors, még időben elérhetik a raktérajtót ami amint ők belépnek rajta bezárul a gép pedig sortűz közepette emelkedni kezd.
- Rengetegen vannak.... Az üzemanyag egy kis darabig elég, de nem volt idő a teljes feltöltésre - Hallatszik Nil hangja az előtérből. Ha előre mennek láthatják hogy lassan maguk mögött hagyják a várost és lefelé tekintve azt is észre vehetik hogy egyre több és több egység készül oda lent. Mint a hangyák. A hely azonban lassan ahogy haladnak előre eltűnik a láthatárról.
- Valamire készülnek. Ez egy jól megszervezett támadás volt, és bár az ÉAKval sosem volt jó a viszony totális lerohanás tudtommal még egyszer sem történt. Nyomós oka lehetett ha ilyesmire szánták el magukat. - Kapcsol Nil robotpilótára miközben kicsatolva magát egy nyögéssel hátra dől a székén majd az oldalát kitapintva felhúzza a felsőjét. A ruha azon része egyébként már eléggé vöröslik s mikor felhúzza azt, csak bebizonyosodik hogy egy elég méretes lyuk tátong a férfi oldalába.
- Rohadt életbe... azt hiszem bekaptam egyet még az indulásnál - Húzza grimaszra az arcát majd a többiek felé fordulva felsóhajt.
- Nem hiszem hogy túl sokáig húzzuk, a gép üzemanyagcellái biztosan nem tartanak ki Elysiumig ezért.... - Mielőtt azonban befejezné a mondandóját a gép radarképén hirtelen feltűnik valami, és a gép műszerei is jelezni kezdnek. Az egész Stefan és Jim számára kezd talán egy rohadt időhurokra hasonlítani..
- Picsába bemértek minket... már megint? Készüljetek azt hiszem utánunk küldtek valakit, itt van a nyomunkban - Nyög fel a férfi, de a következő pillanatban egy robbanás rázza meg a gépet, azonban ez a robbanás nem az Ő gépüket érte, csupán csak a lökéshullámot érezték. A támadó eltűnik a radarról, azonban a rádió bejövő hívást észlel.
- Azonosítatlan gép, itt héja kettes. Zárkózzanak fel a 41°24-re és kövessék az utasításaimat. Ha azt teszik amit mondok garantálom hogy nem esik bántódásuk - A rádió a rövid adás után elnémul de ki küldhette az üzenetet? A radaron immár semmi sem jelenik meg, azonban ha szabad szemmel kitekintenek a pilóta fülkén, két apró pontot is észre vesznek a gép két oldalán. Emberformájúak valamilyen páncélban, amire mesterséges szárnyakat erősítettek, szuperszónikus hajtóművekkel. Jim és Stefan hamar felismerheti ezeket az alakokat, már látták őket a Fejükben.

Posted by: Jimmy Latoya Feb 20 2016, 06:16 PM
Talán, ha több időnk van a problémákon rágódni, akkor biztosan tovább taglalom a kérdést, amivel Nil fogadta a beszámolómat a kihallgatásunkról, de tényleg nem jó ötlet, most tovább időzni ezen a helyen, mint amennyit nagyon muszáj. Nagyon remélem, hogy lesz rá mód, hogy majd ezt alaposan kivesézzük, mert nem tetszett, amit barátom szavaiból kihallottam.
A repülőt sikerül is elérnünk, még úgy is, hogy Nil tényleg nem döntené meg még egy csiga világcsúcsát sem, de körülbelül ennyi előnyünk is lesz, mert mire kiderül, hogy nincs annyi kakaó a gépben, amivel felszállhatunk, azzal is szembesülnünk kell, hogy egy egész hadseregnyi CDS tart felénk, és mivel ezt a területet már láthatóan egyszer már legyalulták, nagyon valószínű, hogy most csak miattunk van ez a nagy felhajtás.
Nagyon nincs idő gondolkozni vagy terveket szőni, ha nem akarjuk, hogy szitává lőjenek bennünket és mivel Stefan nem sokat habozik saját magát csaliként használni én sem vacillálhatok tovább, ha azt akarom, mindhárman élve kerüljünk ki a csávából.
Nagy sprintet vágok ki, hogy még időben tűnjek el a CDS fegyvereseinek szeme elől, akik így nem is vesznek észre, csak a gépre és főként a magát igen csak bevető Stefan-ra koncentrálnak, bár ezt csak akkor tudom meg, mikor a célzó berendezésen keresztül látom, hogy miként bánnak vele, ami azt feltételezi, hogy elég jól felhúzhatta őket és ezzel időt és lehetőséget adott nekünk.
~ Köszi Stef! Ígérem, mindent kihozok belőle, amit lehet, csak tarts ki! ~ mormogok magamban, ahogy célra tartok, aztán megkezdem az akciót.
Ha lenne időm rám, biztos gratulálnék magamnak a szép lövésért, amivel a csapat nagy részét sikerült halottá, harcképtelenné tennem, vagy fedezékbe kényszerítenem, de most a Stefan körül állókat kell még leszednem, ami kellő odafigyelést igényel, ha nem a társam akarom eltalálni.
Éppen ezért esélyem sincs észrevenni, hogy közben az én kis harcállásomat is célba vette valami, ami közben beérte a CDS előőrsét és ami úgy oldalba trafálta a tankomat, hogy csak na.
Na persze ebből én annyit éreztem, hogy egyik pillanatban még lövöm a katonákat, aztán valami hihetetlen nagy erő felemel és úgy odavágott a tank oldalához, hogy egy pillanatra azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Még szerencse, hogy némileg párnázott volt belülről a járgány, különben csinos freskó lettem volna a falán. Ez azonban nem minden testrészem óvta meg. Kezem az egyik műszernek csapódott és a karomba villámló fájdalom, fülembe a csont reccsenése hatolt. Felordítottam és önkéntelenül magamhoz szorítottam fájó végtagomat, ahogy végre meg tudtam mozdulni és rájöttem, hogy élek.
A tank teteje felnyílt, mint egy konzervdoboz, így legalább a kijáratot nem volt nehéz szédülten megtalálnom, bár nem vagyok biztos benne, hogy így még egyszer sikerül végig csinálnom a hazafutást.
Azt adhatott némi reményre okot, hogy talán eléggé szétlőttem őket, hogy esélyem legyen rá.
Támolyogva indulok a gép felé, aminek most már hallom, hogy zúg a motorja és már Nil hangját is hallom.
Igazából fogalmam sincs, hogy miként érem el a gépet, úgy rémlik egyszer még a földön landoltam egy újabb fülsiketítő dörrenésre, aztán már a gépen ültem és a földtől, füsttől mocskosan, fájdalomtól lüktető karral zihálva néztem le fentről, ahogy az alattunk lévő repteret lassan ellepik a katonai egységek.
Lassan eljut a tudatomig, amiről Nil beszél, miután magunk mögött hagytuk a veszélyzónát.
- Tényleg nagy durranás lehet az a program, ha az váltotta ki ezt. – grimaszoltam egyet fájdalmasan és magam is meglepődtem, milyen nyugodt volt a hangom a történtek után.
Azonban mikor Nil felhúzta a felsőjét……..
- Huhh! Ez nagyon ronda Nil! Nem ártana mielőbb letenni a gépet és rendbe hozatni ezt, na meg akkor már a karomat is.
Közben igyekeztem kirángatni az övem, hogy legalább rögzítsem a karom a nyakamba, mert minden mozdulat kínszenvedés volt.
És……..most sem sikerült kitárgyalnunk a témát, hogy vajon mit is kéne tennünk, mikor olyan ’deja vu” érzés kezdett elhatalmasodni rajtam a gép jelzésére és Nil szavaira.
- Hát ilyen egyszerűen nincs! – nyögök fel, aztán nekiesek a falnak a következő pillanatban, amire a kín szinte letaglóz és hangosan káromkodni kezdek, azzal sem törődve, hogy lehet, ezek lesznek az utolsó szavaim.
Nagy nehezen tornászom fel magam, hogy megnézzem milyen csöbörből vödörbe kerültünk és amit látok, attól szinte ledermedek és egyszerűen eláll a szavam.
~ Seraphok? Ez lehetetlen! ~
- Stefan, te is azt látod, amit én, vagy már hallucinálok is?



Posted by: Stefan Lynch Mar 4 2016, 04:24 AM
A viccelődésem úgy tűnik süket fülekre talál, bár ez nem lep meg egy "Igen uram! Nem uram!" féle seggfejekből álló fiúbandánál.
-Mielőtt így hátulról a földre kényszerítettél, legalább egy kávéra meghívhattál volna... - nézek fel a földről az engem leteperő emberre.
Szerencsémre Jimmy tudja, hogy miként kell oldani a feszültséget és egy szép nagy lyukat is üt a CDS sorai közé. A helyzetről, szinte lerí, hogy ez az egyetlen lehetőségem, ha még szeretnék látni egy naplementés befejezést, így nem habozom. Azonnal felpattanok a földről, majd gyors léptekkel iramodok vissza a gép felé. Persze a CDS ismét gondoskodik róla, hogy letegyek az álmaimról, ez rögvest tudatosul is bennem, amint megpillantom a tankot.
-Hogy az a... - marad tátva a szám, majd a tank ágyúja is felszólal.
A célpont Jimmy és tankja volt, ami egy jókora találatot is kap. Szerencsére a kölyök élve kúszik ki belőle, ami ismét csak azt bizonyítja, hogy tankálló a fiú. Gyors a segítségére sietek, hisz a legutóbbi nehézz helyzetben megöltem...
Ahogy elérem Jimbót, azonnal szemet szúr, hogy meglehetősen szar állapotban van.
-Gyere! Segítek! - nyújtom felé a karom. - Csak döntsd el, hogy rendes vagy csak lelki támasz legyek.
A mi kis csevejünket azonban ismét egy robaj szakítja félbe, amit szintén a CDS-es fickókhoz tartozik. "Ezek tényleg nem szeretnek veszíteni."
Könnyedén érünk el a géphez, már ha könnyednek lehet nevezni egy virtuális kihallgatást, egy kis CDS-es katonai erőfitogtatást és egy akciódús menekülést, ami még nem zárult happy enddel. "Vagy már szombat lenne?" Mindenesetre a gépnél, már a züllött kis barátunk fogad minket nagyokat integetve. Újabb robaj hallatszik, majd lövések hangja hallatszik, de egy kis rövidtávfutás és már fel is érünk a gépre, mielőtt az bezáródna előttünk.
A gép hamarosan emelkedni kezd. Úgy tűnik megússzuk.
Nagy nehezen, erőt véve magamon próbálok előrébb jutni a gépen, ahol már ismét egy ismerős hang üti meg a fülem. A fura anarchos ismét a vészjosló hangját húzza elő a kalapból, ami ezúttal sem kecsegtet semmi jóval.
-Ez mit jelent kilőhetjük a haza utat? - fagyok le egy pillanatra. - Sebaj, gondolom még van pár szép hely itt északon, amit nem írtam fel magamnak a túrista útvonalamon.
Nil rövid találgatásba kezd azt illetően, hogy mi és miért történhetett, mi ronthatta meg ennyire a viszonyt a CDS és az északi bohócok közt. Emellett még szarul is néz ki, plusz közli, hogy egy újabb rakéta halad felénk.
-Pedig épp most hoztam neked egy rokkant barátot! - mutatok a meglehetősen ramaty állapotban lévő Jimmyre. - Tudod, hogy legyen valaki, akivel játszhatsz, beszélgethetsz és a többi... Amit a rokik szoktak.
A rakéta nem talált, bár felteszem okkal, amire a rövidesen befutó hívás rá is erősít. Ezt követően egy ismeretlen hang kér meg minket, hogy ruccanjunk már átt hozzájuk is egy kis időre, hisz ők úgy sem akarnak rosszat.
Az igazán jó kérdést, persze a kölyök teszi fel, amire még magam sem tudom a választ.
-Látom Jimbó. - nézek ki az ablakon. - Látom. Mi ez itt? Időcsapda?
Persze az is meglehet, hogy ki sem jutottunk abból a virtuális világból...


Posted by: Omega Mar 25 2016, 02:15 AM
Nem múlott sokon de úgy tűnik a csapat kisebb karcolásokkal megússza a dolgot, a levegőbe emelkedve pedig elindulhatnak haza... Azaz indulnának ha kitartana odáig az üzemagyag, azonban Stefan mint mindig most sem tűnik túlságosan idegesnek a dolgok miatt. A szavakra Nil csak egyszerű vállrántással felel.
- Meglátjuk. Ami azt illeti ezen a vidéken nem sok kapcsolatom van, talán ha eljutunk még néhány mérföldet onnan már a kapcsolataim révén el tudnám rendezni a hazautat de így...- Rázza meg a fejét vészjóslóan majd Jimmy fele fordul.
- Eléggé... Bár engem az izgat inkább miért küldték ide a sereget. Ha én a helyükben lennék egyszerűen csak meg akartam volna semmisíteni a programot, és a tervezőjét is. Bombázás, netán néhány rakéta, vagy tüzérség, de a város lerohanása? Valamiért élve akarhatták, ahogy minket is. Szerintem titeket se véletlen hagytak életben. Valamit tudni akartak - Gondolkodik el fennhangon, majd kicsatolva magát megnézi a sebét. Na igen, a sebesülés, abból jutott úgy tűnik mindkettőjüknek így csupán egy egyszerű bólintással válaszol a srácnak.
- Keresünk egy nyugodt helyet, letesszük és össze foltozzuk magunkat. A raktérben ha nem pakolták ki teljesen talán van még elsősegély csomag. Kötszer, néhány fájdalomcsillapító ilyesmi ... - Küldené hátra a srácot, de a gép bizony jelez, méghozzá nem túl bizalomgerjesztően. A becsapódás azonban mégsem történik meg, s ennek oka néhány pillanaton belül ki is derül. A rádiójelet hallva Nil csupán felsóhajt, majd egy nyögéssel újra irányítása alá veszi a gépet, s bekapcsolja a kommunikációs csatornát.
- Vettem hélya kettes, megkezdem manővert - Feleli sóhajtva miközben a gép fordulva egyet érezhetően irányt is vállt.
- Pedig de ilyen van és nem nem időcsapda... - Kontrázik rá a másik két férfi szavaira, miközben komor tekintetét rájuk mereszti.
- Ami azt illeti ha akarnánk se tudnánk elmenekülni. A legjobb lesz ha azt tesszük amit mondanak, legalább annyi biztos hogy ezek nincsenek se az ÉAK-val se a CDS-el, és megmentettek minket továbbá.... - Válik gondolkodóvá egy pillanatra az arca, miközben Stefanékat kezdi el fürkészni.
- Erről később akartam beszélni de valami a kezdetétől fura volt nekem a mesétekben. Azt mondtátok itt voltatok igaz? Egy Sefaph bázison? Nos mielőtt átpártoltam az Anarchoz, pont hasonló dolgokról tanultam Star Valleyba az akadémián. Robotika, ember- gép agyi működése hasonlók. Szerencsére a reptérig volt időm gondolkodni valamin és lenne itt egy kis apróság...Egy program sem képes teljesen valótlan dolgokat sugallni az agyba, főleg nem úgy hogy egy virtuális teret húzzon köré. Kell lennie egy váznak, amiből a program építkezhet, amiből hogy is mondjam... amiből felépítheti az illúziót.. - Rázza meg a fejét, mert úgy tűnik érzi hogy eddig eléggé kacifántosra sikerültek a szavai.
-Egyszerűen szólva képtelenségnek tartom hogy képesek voltak csak úgy felépíteni virtuálisan a Seraphokat és a bázisukat úgy hogy valóságosnak hasson. Ezt csupán úgy lehet elérni hogy valakinek az elméjét, teszem azt emléképpeket használnak fel, és építenek belőle virtuális valóságot. Az egésszel arra akartam célozni hogy szerintem valamelyikőtök már járt ott.... - Mutat kifele az ablakon a hüvelykujjával, végül a sebéhez kapva felhörög.
- Picsába, remélem észnél maradok ameddig leteszem ezt a szart - Feleli, de ha a többiek kinéznek a fülke ablakán szemük elé is tárulhat a sasfészek. Pont mint abban a fura CDS-es programban szinte megegyezésig ugyan olyan. A kifutók, az épület minden. Mielőtt azonban leszállnak Stephan előtt elsötétül minden.

//Stephan//
A férfinak szemének világa hirtelen feketébe burkolódzik. Jó néhány pillanatig csak szédülést és valami fura zúgást érezhet mely végig fut a testén. A következő pillanatban azonban felgyorsulnak az események. Hirtelen képeket kezd el látni. Az első bevillanó kép hideg és félelmetes. Egy áttetsző burokban van, mely zöld folyadékkal van tele. Be van zárva oda, de kap levegőt. A burok másik oldalán fehér köpenyes emberek állnak, lehetnek talán hárman. Az egyik a középső pedig küllemre nagyon hasonlít arra a férfire a Dr Karsten-re, van velük egy fiatal nő, illetve egy másik férfi David, az apja. A buborékok hirtelen eltakarják a szemét, a következő kép pedig gyorsvonatként érkezik. Ő van ott és az apja amint a kifutó peremén állva itt a Sasfészekben lefelé néznek a végeláthatatlan erdősségbe. A vízióban az apja karjában van, feltehetően még nagyon fiatal lehet. A képek azonban itt megszakadnak, mintha apró ütögetést érezne az arcán. Lassan kezd visszatérni az életbe, s ha felébred Nil arcát láthatja.
- Hé pajtás.. mi a fene ütött beléd? Én vérzek el és te esel össze végelgyengülésbe?

Posted by: Jimmy Latoya Mar 27 2016, 10:55 AM
A menekülésünk nagyon neccesre sikerül, de azért Nil-nek csak sikerül felszállnia a CDS egységek orra elől, de persze nem ez az egész elcseszett akció lenne, ha legalább ez simán menne.
Általában nem vagyok az a lobbanékony természet, de a fájó karom és a fáradtság már kezd kiütközni rajtam és nem a legpozitívabban állok most a dolgokhoz.
Határozottan nem örülnék, ha le kéne szállnunk és újabb kergetőzésbe kezdenénk a katonákkal, főleg, hogy minden mozdulatomra kínzó fájdalom hasít törött bal kezembe. Még jó, hogy jobbkezes vagyok! Legalább nem lesz gond, ha az utolsó golyót magamnak kell megtartanom.
Próbálom lerázni magamról a baljós gondolatokat és inkább arra figyelni, amit két társam mond, nem utolsó sorban Nil szavaira, hiszen számomra is ez a fura. Miért ez az egész felhajtás!
Én inkább a programra és tervezőjére szavaznék, mert el nem tudom képzelni mit tudnánk mi, ami ezt az egészet megéri.
Ha meg igen, akkor nem szeretném tudni miért! Elég volt az a kicsi is, amíg turkáltak a fejemben.
Az elsősegély cucc nem hangzik rosszul, de mielőtt még akármelyikünk is elindulhatna, megrázkódik a gép és a fájdalom minden más gondolatot kisöpör belőle, egészen addig, míg ki nem nézek az ablakon és meg nem hallom az utasítást.
- Nem tudom Stefan, de ha az, akkor mi nagyon a bögyében lehetünk valakiknek! – csúszok le kimerülten a padlóra, mert innentől megint nem mi magunk irányítjuk az eseményeket.
Nil persze nem tehet mást, követi a Sheraph utasításait, különben sem hiszem, hogy „Héja kettes” egyedül lenne.
Aztán Nil felénk fordul és látom sápadt, megviselt arcából, hogy erőtartalékai neki is a végét járják, azonban a beszédére már én is felkapom a fejem, mert egyrészt egyetértek vele, másrészt van a hangsúlyában valami, ami arra enged következtetni, hogy sokkal több elképzelése van az események hátteréről, mint nekünk.
Barátom már többször bizonyította, hogy mennyre ért a technikai dolgokhoz, a számítógépekhez, így nem lepett meg, hogy neki feltűnt, ami nekünk nem, én csak árulom az infokat, a beszerzése a banda hackerének feladata, így nekem ez teljesen új, amiről Nil beszél, bár a sok kérdést felvet, ha igaza van. Nagyon is fontos kérdéseket!
- Ha valaki járt is itt, az tuti nemén voltam! – ráztam meg a fejem. – Én a városomban érzem jól magam és csak egyszer hagytam el, amikor veled mentem a bázisotokra. – szögeztem le, hiszen Nil nagyon is tudta, milyen nyomasztóan hatott rám akkor is a város hiánya. – Meg aztán csak tudnék róla, nem?
Aggódva lépek közelebb barátomhoz és nem csak azért, mert félek, hogy nem tudja letenni a gépet és lezuhanunk. Kell az a rohadt elsősegély felszerelés!
- Ne mozdulj! Hozom amit találok. – indulok meg a raktér felé, mert most legalább nem billeg a gép és meg is találom a holmit.
Már visszafelé tartok, amikor Stefan elvágódik, mint egy darab fa. Ismét káromkodok egyet és miközben a cipelt elsősegély cuccot Nil kezébe nyomom, egy kézzel ügyetlenül igyekszem megfordítani a férfit.
Mikor nagy nehezen sikerül, ijedten hökkölök hátra, ahogy kitágult, fekete pupilláit megpillantom.
- NIL! Mi a frász ez?
Hagyom, hogy barátom is odaférkőzzön és kezelésbe vegye Stafan-t, aki kis pofozgatás után, végre normális tekintettel néz fel.
- Stefan? Jól vagy? - fürkészem és igen sok gondolat kavarog bennem.




Posted by: Stefan Lynch Mar 31 2016, 05:30 AM
Rövid eszmecsere zajlik le a kölyök és az Anarch lovagja közt, amit én csak a háttérből csendben hallgatok. Nem a különcködés csábító gondolata miatt, egyszerűen túl keveset tudok a CDS működéséről és ezekről a seraphokról meg azokról a hárombetűs monogramúakról ahhoz, hogy érdemben logikus választ tudjak adni az eddig történtekre...
A figyelmeztető lövést követően, Nil konklúziója felettébb meglepő. Szerinte ugyanis egy rakéta, amit figyelmeztetésnek szánnak, szimplán baráti gesztus itt északon.
-Megmentettek? - nevetek fel. - Gondolom az előző rakétájuk belseje is szeretettel volt megtöltve, nemde?
Persze csak a stressz beszél belőlem. Túlságosan sok mindenen mentünk keresztül és nem igazán volt lehetőségünk egy kicsit kiheverni a fáradalmakat. Nem mintha ellenemre lenne egy kiadós tűzpárbaj, de gyanítom, hogy itt északon is a túszokból van a legnagyobb hiány.
Amit ezután mond Nil, az viszont kiváltképp érdekes. Mármint elsőre befogadhatatlan és érthetetlen, de Anarchos és valamiféle meg nem értett gépész, így nem ér meglepetésként a tudatlanságom. Másodszorra viszont, már felfogható és igazán aggasztó. Jimmy már járt a seraphoknál?
-Hát én sem emlékszem, hogy itt jártam volna. - csóválom a fejem Nilre és a kölyökre nézve.

Hirtelen furcsa érzés fog el, majd szinte váltás nélkül ér el a teljes sötétség. Baljós érzés fog el, amit csak még baljósabbá tesz, hogy nem látok. Semmit. Egyszer csak valamiféle bizsergető érzés fog el, amit egyfajta furcsa zúgás követ. A világ egyik legijesztőbb dolga, amikor tehetetlen az ember. Megszűnik a jó és a rossz döntés és csak a tehetetlenség marad. Ijesztő.
Egy rövid villanás és már egy burokban találom magam, valamilyen zöld trutymóban úszkálva. Először a fulladás gondolata ijeszt meg, de kapok levegőt. Hogyan? Talán jobb kérdés a miért, de még jobb, hogy hol vagyok?
A meghitt kis burkomon kívül, három alak tűnik fel, legalábbis amennyire ki tudom venni. Az első akit szemet szúr, az a díszfasz a seraph bázisról, akivel talán soha nem is találkoztam csak abban a művilágban. Erős késztetés van bennem, hogy megöljem valahogy, de csak lebegek a zöld folyadékban tehetetlenül. Tovább szemlélem a fehér köpenyes idiótákat, akik között egy fiatal nő is található. Egy újabb doktor? Kutató? Nem ismerős...
A következő pasas pedig egy....egy...az apám. Kiáltanék, kopognék a kapszulámon, de elnyel a zöld lötty és már el is tűntek a képről.
Újabb villanás, ahol már apám karjában vagyok és a tájat bámuljuk a seraph bázison. Furcsa, de jó érzés. Tiszta. Egy újabb ködfölt és máris, úgy suhanok is ki az álomból, mint akit füttyszóra hívott az élet.

Mikor magamhoz térek először Nil, majd Jimmy arcát pillantom meg, ami fogalmam sincs, hogy jót jelent-e jelenleg a villanásokhoz képest.
-Szívesen cserélek. - kacsintok Nilre, majd a kölyökre pillantok. - Megvagyok Jimbó. Biztos az a sok virtuális menü a seraphbázison...
Nem mondhatok többet, amíg nem tudok többet. Mi volt ez az ájulás? Vajon lehet több is? Tényleg én lennék, aki itt járt? Miért? Na és melyik apámnak van hozzá köze? Az igazinak vagy a klónjának? Valószínűleg az igazinak,...vagyis a halottnak. Egy elfeledett szellem van fejemben és a még magam elől is elzárva tartott emlékeim közt turkál. Csak bele ne fulladjon...

Posted by: Omega Apr 17 2016, 07:14 PM
- Az első rakéta nem a Seraphoktól jött - Vág közbe, egy kisebb grimasszal az arcán. Jól láthatja Jim, a férfi valóban nincs túl jó bőrben. Annyi azonban kitelik még tőle, hogy egy eléggé meredek egyenletet állít fel amely bizony kapcsolatban van azzal ami Jimmel és Stefannal történt.
- Az hogy mire emlékeztek és mire nem másodlagos. Az emlékeket el lehet folytani, különben sem azt mondtam hogy a közelmúltban történt. A Seraphok kitöréséről Elysiumból már nagyon régóta pletykálnak. Kölyök koromban számított újnak a sztori a francba is - Szorítja rá fél kezét a sebre, de közben persze mindent rendesen beállít, hogy a robotpilóta kövesse a Seraph utasításait. Nincs más hátra le kell szállniuk, azonban Nil még nem hagyta abba.
- Képzeljetek el egy álmot. Mit láttok benne? Álmodtatok olyanról akit nem láttatok soha? Főleg ilyen pontosan hogy azt se tudjátok valóság e amiben léteztek vagy sem? Ez amiatt van mert a szemetek által látott emberek, helyek az agyatokban tárolódnak. Az álmok ezeket a tárolt "adatokat" hívják elő. Ha jól gondolom a CDS által létrehozott virtuális világ is hasonló elven működik, ez viszont arra enged következtetni hogy valamelyikőtök agyában ott volt minden alap amiből fel tudták építeni ezt az álom szerű világot. A másik fél agyába pedig ezt plántálták bele neurológiai úton, ha kacifántos akarok lenni fogalmazhatok úgy is hogy feltörték az agyatokat - Fejezi ám a következő pillanatban köhögni kezd, s kb amikor Stefan össze esik az ő szájából is vér tör fel köhögés formájában. A csomagban amit Jim hoz nem sok minden van, sima gyolcskötés, valamint vérzésgátló gél, amivel sebtébe megpróbálva ellátni a sebet majd ha ez megesik a gép is letételre kerül. A motor lassan lekapcsol, a búgás elhallgat Nil pedig lassan tántorogva Jim és Stefan felé veszi az irányt, majd ő is letérdel a férfi mellé.
- Fogalmam sincs.... Lehet valamiféle allergiás reakció vagy bármi... nem láttam hogy megsérült volna - Reagálja le Jimmy szavait, ám úgy tűnik Stefan végül magához tér, viszont alig mondja végig a szavait, a raktérajtó hangos sziszegéssel nyílik le, s a másik oldalon jó néhány felfegyverzett Seraphot vehetnek észre amint épp rájuk tartják a fegyvert. A csapat közepén viszont egy teljesen átlagos férfi áll, fekete testpáncélban, s ha Jim jól megnézi egy régi ismerőst fedezhet fel benne. Ha emlékszik még az incidensre a B13as útszakaszon amikor a CDS gépei elszabadultak bizonyára nem felejtette el azt a férfit is aki kijuttatta csapatával a CDS által megszállt övezetből. Fura de most ő áll itt előtte. Hideaki. Nil egy pillanatra mintha mondani akarna valamit, de végül úgy tűnik a sebesülése legyűrte őt, és elterül a padlón.
- Fegyvert letenni. Azt hiszem sürgősebb dolgunk is van. Kerítsetek egy hordágyat - Int hátra a Seraph kommandónak , akik a fegyvereket leeresztve végül be is fel is gyalogolnak a gép rakterére. Hideaki viszont egy fura félmosollyal Jim felé nyújtja a kezét.
- Nem hittem volna hogy ilyen hamar újra látjuk egymást kölyök. Ahogy nézem még mindig szereted a veszélyes helyzeteket. Ha nem kaptuk volna meg a vészjelzést lehet apró darabokban lettetek volna - Közben a hordágyasok is megérkeznek, majd miután felpakolták Nilt, el is tűnnek vele a bázis belsejében.
- Fáradtnak tűntök. Azt ajánlom gyertek, lesz mit megbeszélnünk... Főleg veled - Pillant hirtelen Stefan irányába, tekintetével végig pásztázva a férfit. A helyzet egyre furább. Hogy került ide Hideaki, miért érdekli őt Stefan, és kitől kaptak vészjelzést? Úgy tűnik titkok egész tárháza tárult ismét fel, de talán ha engedelmeskednek, válaszokra is lelnek. Ez már tőlük függ.
-

Posted by: Jimmy Latoya Apr 24 2016, 05:05 PM
Nagyon nem szeretem ezt a cseberből-vederbe esés dolgot, de nincs választásom, ha csak ki nem ugrom a gépből, ami a seraphot tekintve nem lenne túl jó ötlet, még akkor sem, ha hajlandó lennék magára hagyni a barátaimat, akik közül Nil ráadásul még meg is sérült és itt a gépen nem sok lehetőség van arra, hogy segítsünk rajta.
Miközben az elsősegély felszereléssel szenvedek csupa fül vagyok, mert a srác igen csak fontos és érdekes dolgokat feszeget az általunk átéltekkel kapcsolatban.
És nem mond hülyeséget! Már, ha az álmok és a mi „vallatásunk” között van összefüggés, de akár mennyire is töröm a fejem, szinte száz százalékosan biztos vagyok abban, hogy nekem nem lehettek olyan emlékeim, amit felhasználhattak volna és felépíthették volna belőle a szárnyasok bázisát, hiszen számomra ez inkább a legendák birodalmába tartoztak. Tulajdonképpen hallani is azért hallottam róluk, mert információkkal kereskedem és ez mondhatni a szakmámmal járt.
Azonban amikor Nil befejezi a fejtegetését azonnal váratlan esemény következik be, mert Stefan úgy csuklik össze, mintha kirántották volna alóla a talajt, de ami ijesztő, az a tekintete.
Ám igazán megrémülni sincs időm, mert Nil is összeesik, de ő a sérülése miatt és mikor a szájából is vér kezd dőlni, hát rendesen frászt kapok. Az összes vérzésgátlót a sebére nyomjuk, aztán még segítek átkötni is, de félő, hogy ez semmit nem ér, ha nem kapunk orvosi segítséget.
Ha ezt nézem, akkor már a fogságba esés is kezd kívánatos lenni, ott talán kapna segítséget.
Többet már senki nem lő ránk és hamarosan valahogy a gép is a földre kerül, amíg én Stefan-t próbálom élesztgetni.
Nem sokat segít a tanácstalanságomon, hogy Nil is hasonlóan érez, de legalább Stefan közben magához tér és láthatóan legalább a humora a régi maradt.
Szinte ezzel egy időben kívülről kinyitják a gép ajtaját és jó néhány komoly lőfegyverrel nézhetünk farkas szemet a szárnyasok jóvoltából.
Nem szeretném, ha valakinek idegesek lennének az ujjai, így inkább láthatóan felemelem a kezem a közben a földre letett puskámtól.
Azonban meg is dermedek egy pillanatra, amikor meglátom ki áll a minket sakkban tartó csoport közepén. Eléggé értetlen képet vágva szalad ki a számon.
- Hideaki? Mi ez……………..
Nil ezt a pillanatot választja, hogy végképp feladja és ájultan dőljön el, mint egy zsák.
Mielőtt még segítséget kérhetnék, a férfi ezt magától teszi meg és a fegyvercsövek célkeresztjétől megszabadulva, megkönnyebbülve sóhajtok fel.
- Kösz! – fogom meg némi bizonytalankodással a felém nyújtott kezet, de hálás vagyok, ez lerí rólam, ahogy Nil-t hordágyra teszik és elszállítják. – Legyek őszinte? Én egyáltalán nem számítottam rá. – nyögtem ki. – Lassan az az érzésem, hogy a „veszély” lesz a második becenevem. – vágok hozzá egy grimaszt, hogy értse a szarkasztikus mondandómat. – Adtunk le vészjeleket? – értetlenkedtem kissé. - Akkor az talán Nil érdeme. – intettem elszállított barátom után.
Hát az ne is kétséges, hogy lesz mit megbeszélni és az sem, hogy ránk férne némi pihenés, törött kezembe is visszatér a fájdalom, ahogy az adrenalin kezd kiürülni a szervezetemből.
- És egy orvos nekünk sem ártana. – teszem hozzá a karomra mutatva és Stafan-ra nézve, akire Hideaki is érdeklődő pillantást vet.
Egyelőre megelégszem a segítséggel, a számtalan kérdés, ami az események alakulásával most az eszembe jut, azt hiszem utána is ráérek foglalkozni, de egyet azért még beszúrok előtte.
- Te, hogy kerülsz ide egyáltalán?
Hogy hogyan lesz tovább?Hát ez jó kérdés. Ez nagyban függ attól mit tudunk meg, mit akarnak tőlünk és milyen állapotban leszünk hozzá.
Az azonban biztos, hogy még egyszer senkivel nem leszek olyan közlékeny, mint a dokival, amivel majdnem sikerült magam, magunk alatt elvágni a fát.

Posted by: Stefan Lynch Apr 29 2016, 05:33 AM
Amint leszáll a gépünk, nem várt, ámde annál hatásosabb belépőnek lehetünk szemtanúi. Jó azért Jimbóval már láttunk pár ehhez hasonló angyalt, még ha csak a fejünkben is. Nil persze szószerint beájult tőlük.
-Felteszem ő is rosszat evett. - mutatok a földön elterült Nilre, majd mellé guggolok megnézni, hogy jól van-e.
Közben Jimmy megtanult japánul és valami Hokomokóról beszél, ami persze könnyűszerrel lehet akár az előttünk álló ipse neve is.
Könnyed csevej kezdődik vészjelekről és hasonlókról, amit csak fél füllel hallgatok, miközben felállok Nil mellől.
-A vészjelekről én sem tudtam... - mormogom inkább csak magamnak, közben hangosan felszipogva.
Miután Nilt a szárnyasok elvitték a gyengélkedőre, mi is egy kellemes invitálást kapunk, ami igazán nem nyeri el a tetszésemet. Másodszor vagyok itt. Ha minden igaz most ébren, de a helyzeten ez mit sem változtat.
Jelenleg persze gondolnom kell Jimbóra is, akinek eltört a karja és legalább jó lenne helyre tenni, mielőtt újabb akcióra szánnánk el magunkat.
Ami viszont igazán felkelti az érdeklődésemet, nem más, mint az ipse érdekesen elejtett szavai arról, hogy velem is van mit megbeszélnie.
-Velem? - mutatok magamra értetlenkedve. - Lehet róla szó, de ugye nem bánod, ha előtte ránéznék Nilre?
Nem lettem érzelgős típus, de nekem itt valami nem stimmel. Az agyam egyes részei összeakarják mosni az álvalóságot a mostanival és elhitetni velem, hogy a kettő nem tér el sokban egymástól. Ha pedig így van, akkor van itt egy igazi, hús-vér doktor, akit odaát nem sikerült lepuffantanom...

Posted by: Omega Jun 6 2016, 12:48 AM
Az ájulás Nil részéről megtörténik, azonban a kedélyek csak még keményebbek lesznek mikor a két csapat szemtől szembe áll egymással fegyverrel a kezében. Szerencsére a leszállópályán lévők között van egy ember akit Jim ismerhet Hideaki, ami azért enged némi reményt rá, hogy most talán tényleg a jófiúkkal hozta össze a sors. A fegyverek leereszkednek a keleti férfi pedig egy halvány mosollyal lép beljebb
- Pontosan még mi sem tudjuk. A Seraphok talán már többet tudnak. Egy ideje figyeljük a jelforgalmat és mivel ti északról jöttök ahonnan csapatmozgásokról érkeztek hírek gondoljuk ti többet tudtok. De erről majd később - Mondja komoly arccal, Stefan szavaira miszerint ő sem tud semmi vészjelről csak megrántja a vállát.
- Meglehet a gép rendszere automatán küldte a jelzéseket. Komolysérülések esetén az ilyen automatizált eljárások nem meglepőek. A ti gépetek pedig eléggé széjjel van lyuggatva amint nézem. - Vet egy pillantást s járatja körbe tekintetét a gépen. Időközben megérkezik a hordágy is, ahová Nil fel lesz pakolva a férfi pedig miután egy pillanatig a hordágyat szállítókra néz folytatja.
- Annyi biztos hogy elég sok zűrbe keveredtél Mr Latoya. Csoda hogy még élsz. Viszont ami a veszélyt illeti meglehet vannak összefüggések, de erről később.Ahogy mondtad nektek sem ártana egy orvos. Elkísérlek titeket Dr Hardingerhez, ő össze tapaszt benneteket. - Nyújtja hosszabra a szót, miközben lassan kisétál a gépből, ha minden igaz Jimmyvel és Stefannal. Azonban a pusztasági fenegyereket csak nem hagyja valami nyugodni, ám fura mód a kérése nem kelt semmiféle negatívumot Hideakiban.
- Bár biztos kezekben van, de ha úgy érzitek a ti sebesüléseitek ráér még , akkor felőlem lehet. Ha minden igaz már a műttőben van de van egy megfigyelő terem. Nem kell aggódnotok mi egy oldalon állunk . Na meg az a seggfej ott a hordágyon az én barátom is - Feleli mintha csak kitalálta volna a férfi aggodalmait, azonban Jim kérdésére egy sejtelmes mosolyt enged meg magának.
- Oh kölyök még mindig túl sokat akarsz tudni? De rendben van nem titkolózom, röviden legyen elég annyi hogy közösek az érdekeink ezekkel az úriemberekkel , és jelenleg velük vagyunk üzleti viszonyban. Az a múltkori kis affér a CDS titkos "katonáival" elég sok mindenkinek felkeltette az érdeklődését. De most gyertek... - Indul el jelezve hogy a többit majd később kívánja megvitatni.


//Sebészeti részleg megfigyelő szoba//

Az út érdekes, mind Jim mind Stefan láthat olyan hegyeket, folyosókat még talán tárgyakat is amik ismerősek lehetnek a virtuális valóságban tett sétájukról. Azonban van valami fura, minden elnyűttebb, öregebbnek, kopottabbnak tűnik ,mintha akkor mikor utoljára itt voltak a múltban lett volna. Ha picit gondolkodnak talán rá is jöhetnek hogy miért. Útközben jó néhány katonát láthatnak, néhányuk sima ember, felturbózott harcipáncélban, néhányuk viszont Seraph. Hideaki csendes marad egész út alatt, mígnem megérkeznek a teremhez.
- Idáig mehetünk, azt hiszem itt is eleget fogtok látni. A többit bízzátok az orvosokra, ne aggódjatok remek felszerelésekkel rendelkeznek. - Feleli nem mintha bárkit nyugtatni kéne. Mikor belépnek a szobába különböző monitorokat láthatnak, valamint egy hatalmas ablakot, kb akkorát mint a rendőrségi kihallgatószobák "rejtett" ablaka. Az ablak mögött pedig már javában zajlik a műtét. Nil egy speciális műtőasztalon fekszik teste jó része fémszalagokkal rögzítve, körülötte pedig vagy 3-4 ember dolgozik, hogy épp stabilizálják. A Monitorokon figyelhetik a műtét folyamatát , láthatják az életfunkciókat, illetve minden fontos információt amit jelenleg tudnak. A terembe rajtuk és Hideakin kívül csupán egy fiatal fehérköpenyes fekete nő tartózkodik.
- Nyugalom Clara... az urak a páciens barátai. Mit tudunk eddig az állapotáról? - Kérdi komoly de egyben nyugodt hangon. A nő némi megilletődött arckifejezéssel megköszörüli a torkát majd belekezd.
- Az állapota súlyos de úgy hisszük képesek lesznek bent stabilizálni. Annyi biztos hogy rengeteg vért veszített, amit pótolni kell és utána is jó pár hétig itt kell tartsuk. Na persze ez érthető, hiszen nem egy mai darab- Fejezi be a gyors helyzetjelentést, de egy Hideaki egy pillanatra felvonja a szemöldökét
- Mai darab? Ezt hogy kell értsem? - Ütődik meg , látszólag neki is új ez az információ.
- Hát ami azt illeti .... - Kezd bele kissé értetlenkedve - Szóval maguk nem is tudták hogy egy félig szintetikus egyén fekszik oda bent? - Kezével int egyet a levegőbe, aminek következtében egy holografikus monitor jelenik meg egy emberi testet, pontosabban annak csontvázát ábrázolva
- Az ipse felső testének váza mechanikus pontosabban könnyített fém váz myomer izomzattal, amit végtagonként egy hidromotor hajt meg. A belső szervek élők, ahogy a szövet is a vázon, továbbá az agy is emberi. A koponya jó része fémötvözet, valamint műcsont, az arcát valószínűsíthetően újra építették. A műtéti nyomokból ítélve a teste valamikor emberi lehetett, mára csupán egy karja olyan ami teljesen emberinek mondható... pontosabban a kar alsó fele. A test alsó része csodával határos módon majdnem hogy sértetlen. A bal láb alsó része térdtől lefele lett csupán helyettesítve. Ha engem kérdeznek mitől lett ilyen, talán azt mondanám robbanás okozta sérülések. A vérkeringtetést egy mesterséges érhálózat végzi . Csoda hogy túlélte... Érdekes hogy ezt nem tudták? Ezek szerint nem mesélt róla? - Kérdez vissza de láthatóan Hideaki teljesen máshol jár.
- Nekem azt mondta hogy egyetlen karja gépiesített.... Ezek szerint lehet hogy nem is tudta.... - Kezd bele de ebben a pillanatban megjelenik ismét egy fehér köpenyes az ajtóban. A felszereléséből láthatóan most érkezett a műtőből. Öreg, úgy hatvan fele járhat, fehér bőrű, kopasz egyénről beszélünk.
- Végeztünk... innen már nem sokat tehetünk, várunk míg felébred. Az agyműködés rendben van a sebet összefoltoztuk és a sérüléseket kijavítottuk rajta.... - Kezd bele, de miközben beszél szeme egy pillanatra megakad Stefanon, mintha ismerné valahonnan. Elgondolkodó tekintettel lép közelebb a férfihoz.
- Ismertem valamikor egy embert aki hasonlított rád... Jó ember volt, bár mióta elvitt innen elég sok idő eltelt, de a szemét tőle örökölted... - Néz végig komoly és egyben meglepett tekintettel Stefanon. Úgy tűnik elég sok minden kezd kiderülni. Néhány darab kirakós össze állt? Vagy netán csak még több kérdés merül fel? Nos talán nemsokára kiderül..

Posted by: Jimmy Latoya Jun 14 2016, 07:50 PM
Akármennyire is l és furcsa az egész szituáció, a legjobb ami a folyamatosan romló helyzetben történhetett talán velünk az, hogy abba a férfiba botlottunk, aki már egyszer megmentette a seggem.
Persze ez még nem jelenti azt, hogy szemrebbenés nélkül nem nyírhatna ki minket, hiszen tudomásom szerint zsoldos, de a leereszkedő fegyverek azért biztatóak.
~ Ezek szerint a Seraphok és ők külön csapat. ~ jegyeztem meg azért magamban az információt.
- Nem volt egyszerű a felszállásunk, nagyon marasztalóak voltak a vendéglátóink. – bólintottam a megjegyzésére a gép állapotáról.
Meg is könnyebbülök és aggódom is, amikor Nil-t elszállítják a hordággyal, mert ugyan legalább értő kezekbe kerül, ha minden igaz, azonban még igen csak sok a tisztázni való.
- Valahogy mindig akkor futunk össze, mikor zűrben vagyok, talán ez az oka. – vonom meg a vállam, bár nem tagadhatom, hogy igaza van, de hát ez a munkámmal jár. – Mondhatnám szakmai ártalom.
Bár igyekszem tartani magam, azért jól fog esni, ha valaki végre ellátja a karom, ezért nem habozok Hideaki után menni, igaz ne is hiszem, hogy sok választásunk lenne. Na meg, igaza van valahol Stefan-nak, jobb ha szemmel tartjuk egymást, míg nem derül ki, mi folyik itt.
- Tudod haver, voltak ezzel kapcsolatban rossz tapasztalataink, más is azt mondta, hogy a mi oldalunkon áll, aztán érdekes dolgok derültek ki….. – nézek a mellettem baktató társamra, aki minden bizonnyal érti miről beszélek. – Persze nem rád értem. – ejtek meg egy engedékeny vigyort a zsoldos felé. – Barát? – üti meg a fülem a szó és kérdőn nézek a férfira.
Honnan ismeri ő Nil-t?
Aztán egy gyors magyarázatot is kapunk, hogy mi kapcsolja őket össze a Seraphok-kal, de az tény, hogy az a múltkori kis affér nem kis port vert fel.

//Sebészeti részleg megfigyelő szoba//

Menet közben sokszor villantom össze a pillantásom Stefan-ével, hiszen jó pár ismerős hely mellett megyünk el, bár annyi változás van, hogy olyan, mintha évek, ha nem évtizedek vonultak volna el a hely felett.
Hideaki szavait megerősíteni látszik, amit tapasztalunk, mert találkozunk épp úgy seraphokkal, mint olyan katonákkal, akik az ázsia férfihoz hasonlóan vannak öltözve.
A megfigyelő szobából tökéletes rálátás van a műtőre, ahol épp Nil összefoltozásán dolgoznak az orvosok.
Figyelmem Clara-ra terelődik, amikor Hideaki megszólítja és barátságosan biccentek felé köszönésként. Aztán egyre inkább leesett állal hallgatom, mit mond és ahogy elnézem a vége még a zsoldosnak is alapos meglepetés.
- Beszarás! – nyögök fel végül. – A kezéről már tudtam, de a többi…….Na persze ….igazából sosem beszéltünk róla, meg talán ….nem is akarta nagydobra verni……ki akarná, nem igaz? – ötletelgetek, de tényleg megdöbbentett a dolog.
Mielőtt még tovább beszélhetnénk erről, megérkezik a műtőből az orvos és jó híreket hoz, majd jön az újabb meglepetés, de ez most Stefan-nal kapcsolatos.
- Ezek szerint ……..te már jártál itt? – kezd leesni a tantusz és biztos vagyok benne, hogy társamnak ezek után rengeteg kérdezni valója lesz. – Ez aztán kezd igen érdekessé válni!




Posted by: Stefan Lynch Jun 29 2016, 06:23 AM
Azon tűnődöm, hogy mikor éreztem utoljára, hogy ura vagyok egy helyzetnek. Bármiféle helyzetnek. A választ persze nem tudom rá...
Azt viszont tudom, hogy Nil kiterült, én sem vagyok épp a toppon ezekkel az idióta bevillanásaimmal és még Jimbót is megáldotta a "jó szerencsénk" egy törött karral. Ehhez, ha hozzá matekozzuk azt, hogy ismét a seraph bázison vagyunk egy kétes ázsiai fickóval, inkább már nem is latolgatom az esélyeinket.
Talán az egyetlen dolog, ami vigasztalhat, hogy úgy tűnik Jimmy és Hideamokó vagy ki, ismerik egymást. Számomra rejtély, hogy honnan, de egyelőre ez legyen a legkisebb gondunk.
Az ázsiai ürge felajánlja, hogy elkísér minket egy orvoshoz itt a bázison, amit jobb híján el is fogadunk. Mármint, inkább Nil állapotára és egy "gyors beteglátogatásra" terelem a szót, amivel legalább azt meggátolom, hogy még jobban elszakítsanak minket egymástól. Ha igazam van Nil mellett is lesz valaki, aki helyre rakhatja Jimmy karját és közben legalább én is szemügyre vehetem, hogy mennyiben tér el a korábbi "nem valós" bázis és lakói a valóstól.
Persze az ázsiai fickó már keresztbe is húzza a gyógyítással kapcsolatos számításaimat, mikor kinyögi, hogy valamiféle megfigyelő teremből bambulhatjuk Nilt, ha a mi sérüléseink ráérnek... Ravasz vagy csak teljesen másfele található az orvosi?
Jimmy könnyed utalást intéz nekem, amire egy laza mosoly kíséretében vevő is vagyok. Jó hallani, hogy a kölyöknek sem lankadt a figyelme.
-Hát igen, csalódtunk párszor. - sóhajtok fel. - Összetörték a szívünket, amit sok könny és zsepi követett...
Ócska, viccesedő hangnemben, talán nem is annyira feltűnő az aggódásom. Legalábbis remélem.

//Sebészeti részleg megfigyelő szoba//
Az út nagy része ismerős a "nem valós" ittlétünkből. Eszközök, a helyek, a folyosók, úgy összességében minden. Nem is csoda, hogy a kölyökkel sokszor összeszalad a tekintetünk.
Meg is érkezünk a megfigyelőbe, ahol rajtunk és az ázsiai fickón kívül csak egy köpenyes nő tartózkodik. Közben pedig az idegenvezetőnk mindent belead, hogy megnyugtasson minket, mind Nil állapotával, mind a szövetségünkkel kapcsolatban.
Mikor Jimmy barátja Nil állapotáról érdeklődik, új infók kerülnek a birtokunkba. Nem olyasmiről, amire számítottam, de meglehetősen érdekesnek bizonyul a dolog.
-Újraépítették? - lepődöm meg. - Akkor az sem biztos, hogy így nézett ki eredetileg?
A kérdésemet egy újabb köpenyes fazon betoppanása követi, aki miután közölte a híreket Nil állapotáról, igencsak furcsán közeledik felém.
Amit mondd, viszont annál meglepőbb... Nem. Ezt már a laboros villanásokból tudhattam. Csak épp hinni nem akartam benne. Pedig a klón, a múlt apró villanásai, az egész virtuális tér az én elmémre felhúzva...mind erről árulkodott. Innen származnék? "Szegény halott bátyus, mi fejfájástól megóvtalak, mikor levágtam azt..."



Posted by: Omega Jun 30 2016, 10:22 AM
- Ezek szerint ahogy mi úgy te is szeretsz közel lenni a tűzhöz. Ezt talán még a hasznunkra fordíthatjuk. Lehet szükségünk lesz rád, de erről később - Feleli a keleti férfi Jimnek, miközben elindulnak a sebészeti részleg felé. Stefan szavaira csak enyhén felhúzza a szemöldökét, mint aki nem igazán érti mit akar mondani ezzel Stefan. Jim szavai azonban valamelyest felvilágosítják láthatóan így egy nagyobb sóhajjal biccent a duónak.
- Ami azt illeti, így jár az aki belekeveredik a "nagyok" játszmájába. A világ nem biztonságos, és meg kell rostálni azokat akikben megbízhat az ember... Na persze furcsán hangozhat ez egy olyan ember szájából akit szinte nem is ismertek - Nevet fel sötéten a férfi, Jim kérdésére aztán megrántja a vállát.
- Igen! Ez a szó megfelelő válasz rá. Együtt végeztünk Star Valleyben még sok évvel ezelőtt. Mondhatni a legjobb barátom volt, aztán történt az az eset az apjával és Ő "rossz" társaságba keveredett.- Enged meg egy mosolyt majd folytatja.
- Miután belépett az Anarchba jó párszor kisegítettük egymást. A főutcai kalandodnál is ő szólt hogy tartsam rajtad a szemem - Vág tekintetével Jim felé, végül aztán megérkeznek a terembe.

//Sebészeti részleg megfigyelő szoba//

A megfigyelő szobában aztán elég sok minden kiderül. Miközben láthatják a műtétet az egyik doktor elég érdekes információkat oszt meg mely láthatóan nemhogy Jimet még Hideaki-t is megdöbbenti.
- Valószínűleg senki. - Hagyja annyiban a férfi - De ami azt illeti nem is biztos hogy tud róla . - Néz komoran maga elé a férfi, mint aki a gondolataiban kutat valami után , majd nemsokára folytatja.
- Volt egy akció amiben azt hitték meghalt. Egy CDS gyártelepet repítettek a levegőbe. Jó fél évig úgy hírlett nem jutott ki élve, aztán egyszer csak feltűnt. Azt hitték akkor vesztette el a kezét - Feleli komor hangon, majd Stefan felé fordul.
- Amikor megismertem már így nézett ki, és az még süldő korában volt. Hogy ujjáépítették? Nos ezt már kezdem egyre jobban elhinni, de vajon ki ?- de nem mond többet mert a doki aki nemsokára bejön még több érdekes dolgot mond, ezúttal azonban Stefan van a célkeresztben. Jim kérdésére Stefan helyett is válaszol egy nyugodt mosollyal.
- Hogy járt e? Mondhatni itt született bár azt hiszem az emlékeid kissé fátyolosak nemde? - Dönti oldalra a férfi a fejét, miközben Stefant figyeli.
- Üljetek le, ellátunk titeket, és azt hiszem fiam.... Van mit megbeszélnünk - Néz Stefanra, s ha a duó úgy tesz ahogy a doki kéri, nemsokára el is látják a sérüléseiket. Kapnak némi fájdalomcsillapítót, főleg Jim a karja miatt, de egyáltalán nem érzik magukat kábának tőle. Miközben a doki foltozgatja őket nyugodt hangon mesélésbe is kezd.
- Gondolom az apád nem véletlen nem mesélt rólunk, a Seraphokról és a történetükről. Valahogy sejtettük hogy egyszer ide vezet az utad. - Hagy némi szünetet, majd kiegyenesedve néhol Jimre, néhol Stefan fele pislant. Hideaki közben láthatóan a gondolataiba merülve áll karba tett kézzel, mintha valahol egészen máshol járna az agya.
- A CDS sok évvel ezelőtt meg akarta teremteni a tökéletes katonákat, de akadtak problémák . - vág fejével hátra a folyosó fele természetesen a Seraphokra célozva.
- Mint azt már ti is valószínűleg tudjátok a "legendákból" nem lettek éppen irányíthatóak, emberi mivoltukból adódóan szabadok, és bizony a beavatkozások a testüket is átalakította, eltorzította. A CDS vakvágánynak tekintette a projektet és le akarta állítani, de apád... - Mosolyodik el Stephanra nézve, miközben kezeit össze fűzi a háta mögött.
- Apád rájött mi okozta a hibát. A génmanipulációban volt a hiba. A Seraph egységekbe szánt önkéntesek felnőtt férfiak és nők voltak teljesen kialakult DNS-el. Nyilvánvaló volt, az új DNS részt nem fogadhatja be gond nélkül a szervezet, kivéve........ Kivéve ha még akkor megkezdjük a kezelést, mikor az alanyok még embriók. A CDS elvetette az erre irányuló törekvéseinket, és a projekt lázárásával együtt minden "feleslegeset" el akart tüntetni. Részben ezért hagytuk el Elysiumot részben pedig... - Akad el egy pillanatra , miközben tekintete most már mindvégig Stefanon csüng. Nyugodt de egyben komoly is mégis látszik hogy valami fontosat készül mondani.
- Részben pedig azért mert apád engedély nélküli kísérletet hajtott végre a saját embriójával akivel anyád várandós volt. - mondja miközben közelebb lép a férfihoz.
- Amikor veszélyben vagy mennyire félsz? Nem érzel akkora félelmet, mint egy átlagos ember, nem izgulsz, igazából játéknak veszed, belül pedig azon rágódsz vajon megőrültél e vagy a világ őrült körülötted nemde? Mintha úgy éreznéd többre vagy hivatott - Enged meg a monológ végén egy apró mosolyt majd kezével megpaskolja a férfi vállát.
- A valóság az hogy a szervezeted, az érzékeid és az agyad egészen másképpen fogja fel a veszélyt, és az automatizált védelmi reflexeid miatt olyanná tesz amilyennek egy katonának kell lennie. Félelmet, szenvedést és irgalmat nem ismerőnek. Az eredeti terv és közötted annyi a különbség hogy az elme kontrollért felelős részeket kiírtottuk. Ezért nem képes parancsolni neked senki..Az új DNS rész az oka ami mára már asszimilálódott a szervezetedben Egy CDS általi kiképzéssel mára megszületett volna az amiről annyira álmodtak. De nem így történt... Miután a CDS digitális levéltárában rájöttek mit tett üldözni kezdték. Nem azért hogy megöljék, hanem azért hogy kiszedjék belőle hogy csinálta azt amit... Hogy teremtett meg Téged, az egyetlen olyan lényt jelenleg amiről ők áhítoztak. Még klónozni is megpróbálták, de nem jártak sikerrel. Apád valószínűleg mindig is úgy tekintett rád minit a legnagyobb dobására. Ezért is akart megóvni. Emellett pedig talán te voltál az akit a legjobban is szeretett.. - A férfi látszólag befejezte, kérdés hogy mit szól ezekhez az információkhoz Stefan és Jim. Úgy tűnik ez a mai nap a meglepetések napja.

Posted by: Jimmy Latoya Jul 4 2016, 08:09 PM
Mondhatnám, hogy a tűz jár a sarkamban és nem én akarok közel lenni hozzá, de hát végül is igaza van, még ha nem is egészen önszántamból választottam ezt az életet, hanem rákényszerültem a hatalom jóvoltából.
Végül is ha úgy nézzük, jöttem is nekik eggyel, hogy kihúzták a seggem akkor abból a helyzetből, így miért ne lehetne szó egy közös munkáról?
- Hát, ha abban van a nagy pénz! – vágtam rá, mert az a nagy helyzet, hogy a „nagyok játszmájában” lehet igazán megszednie magát az ember fiának.
Hogy nem ismerjük Hideaki-t, ez viszont vitathatatlan tény volt.
És Nil-t sem, mint kiderült.
- Miért? Mi történt az apjával? – néztem a keleti férfire kérdőn, hiszen nagyon úgy néz ki, még így is többet tud a „barátomról”, mint én.
A „rossz” társaságot persze értem, de ismét meglep, hogy Nil őrangyalt állított mellém az ominózus kaland kapcsán.

//Sebészeti részleg megfigyelő szoba//

A doktor megdöbbentő bejelentése után, Hideaki is hozzátesz némi információt Nil múltjáról, ami talán magyarázattal szolgálhat….némileg, de azért megkönnyebbülve hallom, hogy azért nem valami ismeretlen fickó volt éveken keresztül a barátom, legalább a kinézetében biztos lehetek, ha…..másban nem is.
- Én is csak a kezéről tudtam, de talán az Anarchnak megérte a dolog, talán olyan infókat tudott meg, hogy ők tették ezt vele. – néztem a műtőben fekvő férfire.
~ Vajon milyen titkai vannak még? De igazán számít ez? Nekem a barátom lett és soha nem tett ellenem semmi rosszat, szóval, majd megmagyarázza, ha akarja. ~
Aztán tovább gördülnek az események és Stefan kerül terítékre.
A helyiségben feltűnő idősebb orvos olyanokat mond, hogy egy része a velünk történtekre, kezd magyarázatra lelni.
Miközben minket is ellátnak sok mindent megtudunk, főleg Stefan-nak lehet megdöbbentő, hiszen volt, ami már felbukkant a múltjából, de most talán összeállnak neki a képek.
Az is kiderült, hogy a lavinát az apja indította el azzal, hogy elhappolt a CDS orra elől egy olyan fejlesztést, amiért a lelküket is odaadták volna.
De nem ez volt a legmegdöbbentőbb, hanem, hogy……………………..a kísérleti alanya …..maga a fia, Stafan volt!
- Te egy Seraph vagy? – bukik ki a számon, úgy nézve eddigi társamra, mint aki keres rajta valamit, amit eddig nem látott, de az volt, aki eddig………….legalábbis látszatra. – De, ha ő olyan, mint azok, akikkel eddig találkoztunk, hol a ……………szárnya?
Lehet, hogy hülyén hangzott a kérdésem, de olyan váratlan volt a megdöbbentő információ, hogy egyelőre leragadtam a felszínnél.
El sem tudtam képzelni, hogyan érintheti ez Stefan-t.



Posted by: Stefan Lynch Aug 7 2016, 05:40 AM
Láthatóan az ázsiai muksó nem igazán tudja hova rakni az imént tett megjegyzésemet, amit nem is bánok, hisz Jimmynek szántam. Persze Jimbó "öribarija" azért elővesz egy laza kis monológot a nagy halakról és a velük packázásról, amitől kissé kedvem támad eltörni a nyakát. Nem szeretem a burkolt fenyegetőzéseket és a hatalmi játékokat, túl sok bennük a fecsegés. Azért persze úriember módjára nyomom el magamban az ingert, hisz akár az is meglehet, hogy én értettem félre valamit és ez amúgy sem lenne valami okos dolog a mi helyzetünkben. Ezután még szó esik Nilről és a flancos iskoláiról is, amikhez én nem igazán értek, így inkább csendben követem őket.


//Sebészeti részleg megfigyelő szoba//
Nem semmi ez a Nil pasas. CDS ellen elkövetett terrorista akciók, egy félúton elhagyott kar és még sok nyalánkság kerül elő, abból a bizonyos nagyon sötét és keszekusza múltjából... Szinte kezdem megkedvelni a fickót.
-Nem igazán tűnik annak a lelkizős fickónak a cimborád, Jimmy. - pillantok Nilre az üvegen át. - Azért persze szép beszéd volt, ha osztályozhatni lehetne én a magam részéről A-t adnék rá.
A vicceskedő hangulatom azonban egy pillanat alatt szertefoszlik, mikor a doki rólam kezd el beszélni.
-Mondhatni vannak furcsa pillanataim, igen. - felelem tömören. Mondhatni itt születtem? Üljünk le? A meghökkenés nem az én stílusom, de most engedtem a drámának. Csendben, szinte lefagyva foglalok helyet.
-Bizonyára megvolt rá az oka. - bólintok. - Ahogy valószínűleg az sem könnyítette meg a dolgát, hogy még gyerekkoromban kivégezte pár puhapöcs...
Innentől már nem állt szándékomban közbeszólni. Nem mintha bármit is hozzá tudtam volna fűzni ehhez. Lényegében egy kísérlet vagyok. Ami a seraphokban nem sikerült, a katonai kiképzést eltekintve megvan bennem... Ennyi lettem volna? Egy tudományos oklevél, egy lélegző Nobel-díj? A kutatását vagy a fiát próbálta megvédeni? Érzem, ahogy a lábaim kezdenek elzsibbadni, a karom, mint a kocsonya próbál egy helyben táncolni a karfát támasztva. Sokkban vagyok...
Ezután anyám is előkerül a fejemben. Ő tudott erről? Vállalta? Nem tudom mit gondoljak, ahogy a természetemről sem.
-Én azt hittem szociopata vagyok. - felelem egy mély levegő kíséretében. Próbálom mozdítani a lábam és a karom, de még mindig nem sikerül. Tehát tart a sokk. Ez nem jó.
Kissé próbálom rendszerezni a gondolataim és a lehető legjobban lereagálni a helyzetet. Jimmy kérdése először csak távoli visszhangnak tűnik, ebbe a székbe süppedve, így vagy egy perc is eltelik, mire érdemben választ tudok rá adni.
-Szerintem nem. - nézek a kölyökre. - Szárnyaim pedig azért nincsenek, mert anyám, apám és az idióta bátyám, már rég messze jártak Elysiumtól és a CDS-től, amikor én végül megszülettem odakint a pusztaságban. Ha jók a sejtéseim apámnak nem állt szándékában módosítani ezekkel a gépszárnyakkal, vagy persze az is meglehet, hogy egyszerűen odakint a sivárföldeken híján volt a megfelelő felszerelésnek. Ezt már nem tudom. Ahogy azt sem, hogy a seraphok miért lettek ilyenek. Lehet, hogy a gépszárny egy teljesen másik kutatási projekt volt, amit csak összevetettek ezzel a katonaival. Fasz se tudja, az őszintét megvallva.
Mély levegőt veszek, lerázom magam, amennyire a sokk engedi és próbálok kilábalni ebből az egészből.
-Egy dolgot válaszolj meg doki, hisz ahogy elnézlek jobban ismersz engem és a családomat, mint én magam. - nézek rá szúrós tekintettel. - Azt mondtad megpróbálták klónozni. Én pedig azért kerültem erre a helyre, mivel az ő egyik másolatát kergettem, tehát elmondható, hogy sikerült. Erről mit tudsz? Megelégszem a puszta információval is, ha rendelkezel ilyennel, nem kívánom tovább kergetni a tagot.
Ezzel a kérdéssel elég időt nyerek magamnak, hogy ismét összeszedjem magam és emellett talán az egész múltamat is lezárhatom. Az persze már más kérdés, hogy mi lesz ezután...

Posted by: Omega Oct 18 2016, 03:28 PM
-Meglehet, viszont amire mi készülünk többet ér bármennyi pénznél, már ha sikerül - Feleli Jimmynek a férfi, de láthatóan nem kíván most többet mondani. Inkább elindulnak az orvosi felé, ahol további érdekes dolgok derülnek ki.
- Úgy tudom a CDSnél dolgozott, valamilyen moduláris agyi fejlesztésen. Saját magán tesztelte a kísérleteit, és ez okozta a vesztét. Nil szerint teljesen begajdult, megölte az anyját. Végül neki kellett megölnie - Feleli röviden Jim kérdésére, Stefan szavai azonban keserű mosolyt csalnak az arcára.
- Meglehet, bár nem annak szántam. Csak arra akartam mindezzel következtetni, hogy ha valamit akarunk a rendszer ellen az külön külön nem megy. - Teszi karba a kezeit, Hideaki viszont amikore Nil karja kerül szóba és amit a doki mond, a keleti arca cseppet elkomorodik.
- Meglehet. Az igazat megvallva az Anarch se jár jó úton. Azt hiszik hogy az egész kibaszott háborút nekik kell megvívni, de így csak őket is felörlik, nem beszélve arról Jim hogy ha igaz amit mondtál, az Ő módszereik sem sokkal emberbarátibbak. - Morogja még mindig komor arccal, viszont ekkor szól közbe a vizsgálatokat végző doki is.
- Amit a fiatal ember mondott, azt illeti, nem is biztos hogy tud róla. Látják ezt - Vetít ki az egyik képernyőre egy képet, amin a férfi koponyája látható. A két férfi láthatja az agykéregbe épített kíbernetikus modulokat, de egy helyen a képernyő vörösen villódzani kezd.
- Ez itt egy blokkoló. Olyasmi mint egy biztosíték, viszont ami érdekes, hogy a kíbernetikus modulok nem követelik meg egy ilyen szerkezet beépítését. Valaki, valamiért viszont mégis betette. Méghozzá a bal agyféltekéhez.. - Fejezi be, majd vissza is tér a saját munkájához, Hideaki azonban elgondolkodó tekintettel simít végig az állán.
- És mit segít elő a Bal agyfélteke? Meglehet a kirakós ezen része megvan . - Mondja mintegy csak magának, azonban ezután jön még csak az igazi meglepetés, méghozzá egy idősödő doktorral, aki igencsak érdekes dolgokkal szolítja meg Stefan-t.
- Nem véletlenül vannak azok a furcsa pillanatok. Nagyon régen volt, hogy elmentetek innen, de te itt születtél meg. - Ezután a férfi leülteti a duó tagjait, és meg is kezdődik az ellátásuk. Nem éppen fájdalom mentes, de kibírható, főleg hogy még érzéstelenítőt is kapnak, feltéve ha engedik. Érezheti mint Jim mint Stefan hogy ez nem átverés.
- Megvolt rá igen! Akkoriban még korán sem voltunk ennyire stabilan berendezkedve, ez a hely sem volt több egy ideiglenes búvóhelynél számunkra. Nem akarta hogy a CDS vagy bármely más vállalat rájöjjön, hogy sikerült neki megvalósítani a "szuperfegyvert", főleg mivel a fia az a személy. Ezért inkább elvitt, oda ahol senki nem keres téged. Ami pedig azt illeti nem vagy szociopata, csupán csak más vagy mint a többi ember.. - Stefan apjának halálára már nem tér rá, inkább Jimmy felvetésére reagál, kissé felnevetve a szavakra.
- Nem, nem egészen. A Seraph faj véletlen jött létre. A valódi kísérlet célja egy olyan olyan szuperkatona létrehozása volt ami megfelelő kiképzéssel kis számban is óriási sikereket érhet el. Hipergyors reflexek, magasra emelet fájdalomküszöb, a félelmek elnyomása, és még sorolhatnám, bár az előbb mondtam már jó pár példát. A Seraph faj genetikailag sajnos hibásra sikerült. Részben sikerült a terv, részben viszont sajnos elbukott. A ruha amit láttok rajtuk teszi őket erősebbé, a szárnyak a körülmények legyőzésére hivatottak, és mivel kiválóan alkalmazkodnak a ruhához, hát úgy gondoltuk miért ne faragjunk előnyt belőle? - Stefan találgatására azonban csak lassan bólogatni kezd, úgy tűnik a férfi jó fele tapogatózik.
- A gépszárny egy másik projekt keretein belül jött létre. Az igazat megvallva a hadsereg megrendelésére készült a légidesszantosok számára. Mivel képes vele az ember nagyon alacsonyan repülni így kikerülheti a radarokat. Azonban az Anarch ébredése után mint tudjuk a CDS bekeményített, a hadsereget felváltották a CDS kommandós egységei, ez a projekt pedig a süllyesztőbe került, pontosabban szólva jégre tettük ameddig a Seraph projekt révbe nem ért. - Fejezi be némi köhögés kíséretében, S bár Jim úgy tűnik nem kérdez, Stefan annál inkább, ami persze a körülményeket illetően teljesen érthető.
- Ami azt illeti évekig dolgoztam apád mellett, és a projekt részleteit is ismerem, de azért az túlzás hogy jól ismerném a családodat. Apád nagyon zárkózott ember volt, csupán azt tudom hogy szerette a családját.- Kezd bele komoly szemmel figyelve Stefan arcát, amikor viszont a klónnal kapcsolatos kérdés merül fel, egy pillanatig elgondolkodó tekintettel néz maga elé, arca pedig borússá változik.
- A klónozás nem a mi művünk, még csak ötlet szintjén sem. A CDS fejesei akarják újra teremteni apádat, véleményem szerint avval a szándékkal hogy kinyerjék a memóriájából azt ami számukra hasznos. Ugyebár a klónozással együtt az emlékek egy része átemelhető, többek között a te születésed titka is, nem beszélve még jó pár befejezetetlen projektről, amit azért állítottunk le mert emberiség ellenes. Gondolom nem tettek le a tervükről. Röviddel ezelőttig viszont nem tudtunk róla hogy létezne épp klón még. Mindaz amit mondtál eléggé idegesítő, ha megtalálják... - Nem fejezi be , inkább csak megcsóválja a fejét, mint aki máris túlgondolta a helyzetet.
- Véleményem szerint éppen hogy meg kéne találnod. Ami apád... pontosabban a klón fejében lehet veszélyes rád, és mindenkire nézve. Gondolj bele mi történne ha pár száz olyan embert hoznának létre mint te, kiképzéssel, és agyalapi kontrollal. Egy ilyen magánhadsereggel örökre bebetonozhatják magukat. - Fejezi be cseppet sem boldog arckifejezéssel. A vizsgálatok véget értek közben, tehát a két férfit szépen összefoltozták, ráadásul már Nil-t is kivitték a műttőből. A doki végül az ajtó felé indul.
- A társatoknak még jó pár napig el fog tartani a lábadozása. Úgy néz ki sikerült helyre állítanunk. Ami titeket illet maradjatok nálunk, ameddig úgy látjátok jónak. Ha szeretnétek megvárhatjátok ameddig a társatok jobban lesz, de ha mégis vissza akarnátok térni a városba, biztosítunk mellétek kíséretet, a peremvidékig. Ami téged illet Stefan, bármikor szívesen látunk, ha szeretnél maradhatnál a Seraphok között. Lehetne akár ez az új otthonod, de persze a te döntésed mit szeretnél. Örülök hogy végre megismerhettelek, legalább tudom hogy apád nem hiába tette amit tett.- Ezekkel a szavakkal búcsúzik tőlük a fickó, kifele menet Jimmy-t azonban leinti Hideaki aki már kint a folyosón a falnak dőlve várakozik egy ideje.
- Ami engem illet, este indulok vissza Elysiumba. Ha kell egy fuvar szívesen elviszlek, akár téged, akár mindkettőtöket.- Jelezve, hogy Stefantól függ mit szeretne. Akár maradhat itt, akár vissza térhet a sivárföldekre, de akár Elysiumba is ellátogathat.
- Viszont ami téged illet Jim van itt valami ami talán érdekel. Emlékszel még arra a napra amikor kihúztalak a szarból? Nos történt néhány fejlemény az ügyben. Ha érdekel keress majd fel a Gladius klubban. Azt hiszem tudok egy melót ami jövedelmező lehet és talán oda tudunk csapni azoknak a rohadékoknak - Az más kérdés, hogy Jim-et mennyire érdekli ez a meló, illetve abból amit hallott Stefan érdeklődését felkeltette e az amit hallott, és ezt választja e az apja klónjának megkeresése helyett, de egy biztos. A mai nap történései csak a jéghegy csúcsa, és bizony még korán sincs vége. A duón múlik mit tesznek most, itt maradnak egy darabig, vagy mindenki megy a saját dolgára, hiszen mint Jimet mind pedig Stefan-t van ami hajtsa előre, de legalább most már tudják, hogy vannak szövetségeseik.


//Ennyi lett volna a mostani kaland smile.gif Bocsánat hogy ennyit kellett várni a végső hszre de sajnos így tudtam csak össze hozni sad.gif Lehet úgy tűnik a hszből hogy a mese nincs befejezve, és igazatok is van ha így hiszitek tongue.gif Innen ugyanis több szálon lehet folytatni attól függően ki mit szeretne csinálni. Szívesen mesélek külön-külön de csapatost is, szóval ez csak egy nagyobb mesének volt a felvezetése smile.gif A továbbiakról részleteket közlök nemsokára smile.gif és persze köszönöm a részvételt//

Posted by: Jimmy Latoya Oct 20 2016, 03:33 PM
Nem igen tehetek mást most, mint, hogy hallgassak és csak emésszem azokat a dolgokat, amik hirtelen a nyakunkba zúdulnak.
Hol a műtőben már az utolsó varratokat elhelyező orvosokra, hol Stefan-ra, hol az egyre jobban belemelegedő dokira függesztem a szemem, igyekezve követni az eseményeket.
Lehet, hogy kissé több nyugtatót is nyomott belém az orvos, de valahogy nem tud felzaklatni az amit mond, csak mérhetetlenül csodálkozom, hogy milyen események vezettek el minket idáig és mikor jöttünk volna rá magunktól, hogy Stefan-nal vagy Nil-lel valami nem stimmel. Vagyis mikor jöttem volna rá? A válasz valószínűleg az, hogy ahhoz ilyen események kellettek.
És ha igaz, hogy Nil még csak nem is tud a saját……..mivoltáról, akkor azt hiszem talán nem nekem kell annak lenni, aki erről felvilágosítja. Tulajdonképpen, ha magamba nézek, ez semmit nem változtat azon, hogy a barátomnak tartom.
Azért kutató pillantásokat vetek Stefan arcára, ahogy élete legnagyobb rejtélyére fény derül lassan, mert neki aztán van min agyalnia és megdöbbennie. Egyáltalán nem irigylem érte, nem is tudom mit tennék, ha hirtelen kiderülne, hogy valami hiper-szuper kísérleti nyúl vagyok, akivel ráadásul a saját apja „bánt” el. De társamnak lehet ez is némi megnyugvás, már legalább nem árnyakat kerget, hanem tudja mi folyik körülötte.
- Pffúúú! – veregetem meg Stefan vállát biztatóan. – Most már eggyel több okod van megtalálni ap….a klónját apádnak, azt hiszem van pár kérdés, amit szívesen feltennél neki. De legalább már nem a sötétben tapogatózol.
Most eléggé zsibbadt vagyok ahhoz, hogy ne gondoljak a sérüléseimre, de sejtésem szerint ez nem lesz sokáig így. Jobb lesz beszerezni pár fájdalomcsillapítót, de egy üveg erős ital is jöhet.
- Remélem van itt valahol valami kantin féle. – mormolom az orrom alatt, ahogy mindenki szivárogni kezd.
Részemről azt hiszem mielőbb tiplizek innen. Egyrészt vár a csapatom, másrészt jobb, ha Nil-lel majd kicsit később találkozok, időt adva neki is, hogy feldolgozza a vele kapcsolatos híreket.
Stefan-nak meg szerintem meg van a maga baja és jövőbeni terve, amihez nem biztos, hogy én kellek neki társnak, vagy egyáltalán kell valaki neki.
Úgy néz ki, hogy nagyon pedáloznom sem kell egy fuvarért, egyenesen házhoz jön Hideaki képében.
Az ajánlata meg egyenesen csábító, hiszen a pénz mindig jól jön és amúgy sem szeretem az elvarratlan szálakat.
- Én élnék a lehetőséggel, hogy eljussak a városba és…….ha elintéztem pár dolgot, akkor számíthatsz rám a Gladius-ban is. Legrosszabb esetben, ha mást nem legurítunk egy italt. – vigyorodom el és már csak annyi van hátra, hogy elmondja, hol és mikor találkozunk, hogy elszállítson.
Lehet, hogy gyerekként odáig meg vissza voltam a szárnyas hősökért, de most azt hiszem egy darabig elég volt belőlük.

//Köszönöm a játékot, nagyon izgalmas és rejtélyes volt //



'
Powered by Invision Power Board (http://www.invisionboard.com)
© Invision Power Services (http://www.invisionpower.com)