<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Pages: (2) 1 2  ( Go to first unread post ) Reply to this topicStart new topicStart Poll

» Lakótelep
Timothy Mcgee
 Posted: Nov 21 2015, 04:10 PM
Quote Post
Profile


Mikor kivetem magam az ablakon sikerül talpra érkeznem így nem ütődtem meg magamat. Zsebemben ott fityeg a pisztoly, amit ugrás előtt ismét magamhoz vettem. A kezemet kissé összevagdosták az üvegszilánkok ám az ilyen apróságok nem foglalkozom. Nagy meglepetésemre a lány megvárt és odafut hozzám, hogy megkérdezze jól vagyok-e. Nem tudom neki mi a véleménye a jóról, de valahogy én nem így képzelem el.
- Voltam már jobb bőrben is. Meg persze rosszabban is.
Kedves módon még hozzá teszi, hogy sokáig tartott, míg kijutottam.
- Te meg csupa szív vagy.
Ezt egyáltalán nem rosszindulatból mondom, csak kicsit piszkálni akarom, hogy jobban érezhessem magam. Elvezet egy helyre, ami viszonylag biztonságosnak tűnik. Elővesz, két pisztolyt majd nyugodtan a kését kezdi törölgetni. Kicsit furcsállom, hogy azt a srácot nem lőtte agyon ugyanis a késelés elég piszkos munka. nem arra gondolok, hogy minden csupa vér lesz tőle, hanem arra, hogy látja amint az áldozata szeméből eltávozik az élet. Nagyon sokan nem képesek ezt elviselni és egy idő után beleőrülnek. Ő viszont egyáltalán nem úgy fest, mint egy örült. Követve a példáját előveszem a kölcsön pisztolyt és egy gyors mozdulattal kipattintom a tárat. Szemügyre veszem hány töltényem is maradt majd egy csuklómozdulattal visszalököm a helyére. Ez a lány egy kész rejtély számomra ám az a gyanúm nincs olyan élő ember, aki igazán ismerné. Egyik pillanatban még viszonylag kedves a következőben már egy kíméletlen gyilkoló géppé változik. Ráadásul elég jól ért az öléshez így valószínűleg vagy fosztogató, vagy valamiféle bérgyilkos lehet. Attól nem igazán tartok, hogy végezni akarna velem ugyanis akadt számtalan lehetősége mégsem tette meg. A biztonság kedvéért igyekszem nyitva tartani a szemem. Ahogyan a kését pucolgatja, mintha teljesen megszűnne a számára a külvilág. Ekkor pont olyan a tekintette, mint egyik ismerősömnek, aki egy képzett katona. Kis idő múlva észreveszi, hogy nincs egyedül és igyekszik beszélgetést kezdeményezni. Megkérdezi, ki vagyok és megdicsér, amiért ilyen jól bánok a fegyverrel. Legszívesebben azt mondanám neki széles vigyorral, hogy csak hallaná, hogyan énekelek, de sajnos megelőz. Hozzáteszi, hogy azért még van mit csiszolnom a módszeremen. Ez egy kicsit fáj, bár van benne némi igazság. A mellkasom már nem fáj és az a pár zúzódás is pár nap alatt el fog tűnni az arcomról.
- Szólítson nyugodtan Mcgee-nek. És ha erre az apróságra gondol, akkor látnia kéne a másikat. Ő nem úszta meg ilyen könnyen. De úgy látom, ön elég otthonosan mozog a környéken. Csak nem itt lakik valahol? Amúgy hálával tartozom az előbbiért. Nem azért mert egy gyilkos banda búvóhelyére vitt és, hogy majdnem megöltek. Hanem azért mert segített egy meztelen idegennek és, hogy nem végzett velem.
PM
^
Katia Zakharov
 Posted: Nov 21 2015, 05:49 PM
Quote Post
Profile


Amikor közli hogy volt már jobb bőrben, meg rosszabban is igazából nem lepődtem meg. Meglátszik rajta hogy volt dolga érdekes dolgokban, talán amit fenn mondott hogy neki ez egy átlagos nap lehet igaz. Amikor ismét megszólal meg sem lepődök a reakcióján, én se vagyok vele valami kedves de hát nekem szokatlan hogy társaságom van. Ezért erre csak egy erőltetett mosollyal reagálok ami szinte azonnal el is tűnik az arcomról. A késem tisztogatása közben felpillantva látom hogy ő is nekiállt tisztogatni a felszerelését és végül válaszol is a kérdésemre. Nem vagyok benne biztos hogy igazat mond a nevét illetően, és az is kérdéses hogy milyen célból érdeklődik a lakhelyem felől. Lehet csak kíváncsi vagy talán valami egészen más a szándéka. Szerintem sejti hogy nem vagyok olyan ártatlan mint elsőre tűnhetett számára, de a legtöbbek így voltak vele a különbség annyi hogy mások nem szoktak sokáig élni. Mr. McGeet pedig nem áll szándékomban megölni egyelőre, lehet csak beképzelem magamnak de már majdnem azt mondhatnám hogy megkedveltem bár alig tudok róla valamit. De szerintem csak a sok egyedüllét miatt gondolok ilyen marhaságokra. Ahogy figyelem mit mond, elkerekednek a szemeim hogy milyen jogon mondja azt hogy én vezettem a gyilkosok búvóhelyére. Nem is én lennék ha nem kötnék bele ezek után.
- Értem, szóval McGee. - bólintok párat közben a késemet megcserélem és a másikat is tisztogatni kezdem. Majd újra szólók kissé gúnyos hangsúllyal.
- Gondolom hogy nem úszta meg ilyen könnyen... - szám mosolyra mozdítom és még a szemeimet is megforgatom egyszer. Nem mintha nem hinném el, mivel itt van valószínűleg a másik pasas húzta a rövidebbet de egyszerűen élvezem hogy ilyen vagyok akár mennyire is undok dolog.
- Otthonosan? Hát időnként megfordulok erre felé. Tudja itt mindig talál valami izgalmat az ember. - mosolygok, hangsúlyommal az iménti mészárlásra célzok mert itt tényleg mindennapos. Na jó azért nem ilyen szinten, általában a bandatagok szoktak civileket ölni most kicsit ritkítottuk de úgy szaporodnak mint a patkányok. Holnapra már háromszor ennyien lesznek.
- Nem szükséges hálálkodni. Mi az hogy én vittem oda? Tudtommal maga hamarabb ott volt Mr. McGee. Kijavítom magam, igenis oka van hálálkodni, részben azért mert élve kihoztam másodszor pedig azért hogy most nem ölöm meg. - emelt hangon szóltam neki, nagyon dühített hogy így megvádol hogy én vittem oda. Borzasztó stílusa van ennek az embernek, ha nem akarnék tőle információt talán tényleg itt helyben képes lennék megölni. Miközben dühöngtem meg se hallom hogy közben megköszönni de már nem akarok bocsánatot kérni, nem fogok senki előtt megalázkodni. Ezért ismét előveszem a jól ismert gúnyos hangsúlyom és lezárom ezt a menekülős témát.
- Van mit.... - majd gúnyos hangsúlyom el is felejtem. Azt akarom elérni hogy bízzon bennem nem pedig azt hogy megutáljon, de szerintem már most sem kedvel így nem lesz könnyű dolgom. Pont folytatni akarnám a beszélgetést amikor figyelmes leszek hogy fáj a bal karom. Valószínűleg az adrenalin miatt el is felejtettem hogy fáj. Ha jól rémlik, amikor kiugrottam az ablakon keresztül akkor vágott meg. De nem esek pánikban, ebben is van tapasztalatom már és ilyenkor is az van hogy megfeledkezem magamról. Levettem a kabátom és a felsőm hogy megnézzem a sebet. Jelen pillanatban nem is zavar hogy egy pasi előtt, majdnem fedetlen felsőtesttel ülök. A sebem vérzik de azért elvérezni nem fogok, pár öltés az egész. Sajna viszont a hátizsákom nincs nálam ezért megkérdezem a velem szemben ülő McGee-t hátha tud segíteni.
- Nincs esetleg nálad cérna, tű vagy valami tiszta anyagdarab amit a kezemre köthetnék? - közben körbenézek a szobában, lenne anyag bőven de aztán meg egy jó kis fertőzést elkaphatnék. Kétlem hogy lenne bármi itt ami tiszta, nem is tudom miből gondolom hogy nála lesz. Mielőtt válaszolna még benyögök egy kérdést is, szeretnék minél többet megtudni róla de a célpontról még nem merem kérdezni. Az még várhat.
- Na és egyébként mivel foglalkozol? -ezzel zárom és várom mit válaszol, feltéve ha hajlandó válaszolni. Remélem nem jut eszébe hogy kihagytam azt az illemszabályt hogyha valaki bemutatkozik nekünk, akkor illik nekünk is bemutatkozni.
PM
^
Timothy Mcgee
 Posted: Nov 29 2015, 03:47 PM
Quote Post
Profile


Az apró kis mondókám kissé felpaprikázza a kedélyeket és kiderül nem teljesen sikerül megértenie a szándékaimat. Bár vádaskodásnak gondolja, de van benne igazság abban, amit mondok. Ő választotta ki azt a lakást, amibe betört és ahonnan ruhákat adott nekem. Kereshetett volna egy olyan helyet is ahol nem vérengző gyilkosok lapulnak, hanem mondjuk egy békés drogos vagy esetleg egy zsebtolvaj. Ő e helyett egy rakás bűnözőt zúdított a nyakamba, akik bár nem érthettek fel az én képzetségemhez így is okoztak némi bonyodalmat. Az is igaz, hogy ha én nem mászkáltam volna ott egy szál semmiben, akkor ő nem ment volna át betörőbe. Szóval azon lehet vitatkozni, hogy ki a hibás illetve ki ki-nek köszöntheti az életét. Mikor felháborodok, egy mosoly terül szét az arcomon, mert a hölgy rendkívül csinos mikor fel van háborodva. Bár akkor még szebb mikor nem mérgelődik, hanem őszintén és boldogan mosolyog.
- Mondták már mennyire csinos mikor mérges? Bár valami azt súgja, hogy aki magával csipkelődni, mert.
Kissé meglepődök, mikor az ismeret váratlanul el kezd vetkőzni és önkéntelen teszek pár lépést hátrafelé. Bár nemegyszer láttam már meztelen nőt azonban ismertem a legalapvetőbb illemszabályokat. Azon nyomban megfordulok, de szemem sarkából azért megpróbálok leskelődni. Mikor megkérdezi nincs-e nálam cérna sajnos ki kell ábrándítanom. Normál esetben hordtam magamnál alap elsősegély csomagot azonban ott még semmi sincs nálam.
-Sajnos ebben nem tudok segíteni. Mind bizonyára emlékszik az a lepedő volt mindenem amit látott rajtam.
Bár ő még nem mondta el a nevét, ezt nem rovom fel neki. Igaz vannak, illemszabályaim azonban eben a kemény világba nem tarthatjuk be mindent. Aki nem elég kemény az elpusztul, szóval csak csínján kell bánni a finomkodással.
- A sivár vidéken élőknek biztosítok védelmet és gondoskodom a morálról. Ugyanis mit ér az élet, ha állandó depresszióba kell élniük. Így az enyém megnyerő személyiségem egy kis megnyugvást hozhat a meggyötört szíveknek.
Az utolsó mondatoknál igyekszem a hangsúlyomat úgy kialakítani tisztán hallatszón mennyire beképzelt is vagyok. Miközben beszélek, félig felé fordulok arcomon fülig érő vigyorral és csillogó szemekkel. Valójában nem vagyok ennyire beképzelt, de szeretném kicsit oldani a feszültséget a magam ostoba és meggondolatlan módján.
- Látom, azért maga nem az a bajbajutott hölgy típus vagy talán tévednék?
Bár a mai világban csak a bolondok nem hordanak, maguknál fegyvert ám ő szakszerűen tud velük bánni. Vagy egy fosztogatóval van dolgom vagy pediglen egy fejvadásszal esetleg egy bérgyilkossal. Ha tippelnem kéne, az utolsóra tenném a voksomat a kegyetlen eleganciája miatt.
PM
^

Topic OptionsPages: (2) 1 2  Reply to this topicStart new topicStart Poll