<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Profile
Personal Photo

No Photo

Options
Custom Title
Jason Mayhem doesn't have a custom title currently.
Personal Info
Location: No Information
Born: No Information
Website: No Information
Interests
No Information
Other Information
Idézet: No Information
Statistics
Joined: 20-March 14
Status: (Offline)
Last Seen: Apr 9 2014, 02:11 PM
Local Time: Oct 20 2017, 07:13 PM
2 posts (0 per day)
( 0.13% of total forum posts )
Contact Information
AIM No Information
Yahoo No Information
GTalk No Information
MSN No Information
SKYPE No Information
Unread Msg Message: Click here
Unread Msg Email: Private
Signature
View Signature

Jason Mayhem

Polgár

Topics
Posts
Comments
Friends
My Content
Mar 21 2014, 12:38 PM


Karakter neve: Jason Mayhem
Születési idő: 2043 Január 6.
Születési hely: New Town, Elysium
Csoport: Polgár/The Legion


Kinézet:
Általában nem szoktam valami előkelően öltözni, jobban szeretem az egyszerűbb ruhákat. Általában pólót és farmert hordok részben azért mert szeretem, részben pedig azért mert nehéz ezzel a vázzal átöltözni. Nem úgy van hogy csak úgy leveszem ruhacsere és hopp vissza. Emellett rendelkezem jó pár augmentációval is, mint például a megnövelt szaglást, hallás szabályzást, érzékelés megszüntetését és az adrenalin fokozást. Gyakorlatilag úgy nézek ki mint egy robot, de sajnos nem csak kívülről mert a csontjaim 3/4 része egy speciális fémmel lett helyettesítve/felújítva, ezek mellett szinte az összes szervem mű.


Jellem:
Határozott embernek tartom magam. Mindig teljesítem a parancsot bármi is legyen az, jelenleg a Légiótól kapok parancsokat és még nem volt rám panasz. Ha azt mondják öljem meg a legjobb barátom megteszem. Sokan azt mondanák hogy hidegvérű gyilkos vagyok, de én nem tartom magam annak. Én egy parancsot teljesítő katona vagyok.


Előtörténet:
Történetem 2043 Január 6.-án kezdődött, ugyanis ekkor születtem Elysium egyik legbiztonságosabb és legjobban őrzött negyedében, New Town-ban. Sosem voltam az az elkényeztetett gyerek, inkább próbáltam mindig egymagam boldogulni. Már gyermekkoromban tudtam hogy a CDS-nél akarok dolgozni mert jobbá szerettem volna tenni az egész várost, megszüntetni a bűnözést, de ugye melyik kisgyerek nem álmodik erről? Anyám engedte volna de apám nem akarta hogy CDS-nél dolgozzak majd, mindig azt mondta drága az iskola és ez nem olyan munka mint azt te hiszed. Nem hittem neki vagyis inkább nem akartam. "Szerencsére" apám 16 éves koromban meghalt így szabad utat kaptam a CDS felé. Anyám nagyon összetört apám halála után, tudtam hogy vele kellene maradnom de akkoriban sokkal fontosabb volt hogy elérjem saját célomat. 2 évvel később anyukám is követte apámat a halálba, bevallom ez egy kicsit megviselt de nem tudtam mit tenni ezért a rám hagyott vagyonból kifizettem a bentlakásos sulit és végre elkezdhetettem az utam a CDS felé. Pár évvel később elvégeztem az iskolát és mentem felvételizni a CDS-hez, nagyon izgultam de tudtam hogy menni fog mert felkészült voltam és igazam is lett, felvettek. Több éves kiképzésem volt itt és számos más városban, országban aminek meglett a gyümölcse. A második alakulathoz soroztak be ahol rájöttem hogy apámnak részben igaza volt. Eleinte azt gondoltam hogy megváltom a világot és sokkal jobb lesz de nem így lett. Sok olyan küldetés is volt ami nem éppen legális volt de én katona voltam, a katonának pedig az a feladata hogy parancsot teljesítsen. Ezt sokan észrevették ezért idővel én lettem a 2. alakulat parancsnoka. Teltek az évek sok küldetésen mentem keresztül, sok embert vesztettem de annál több életet mentettünk. Egyszer csak jött egy újabb küldetés, egy CDS konvojt kellet végigkísérnünk a sivár földeken. Én és a csapatom 3 autóval mentünk ezen kívül 3 teherautó ment ami vitte a szállítmányt. Nem tudtuk mit is kísérünk mert nem mondták, annyira nem is foglalkoztunk vele csak tettük a dolgunkat. Nem tűnt komoly feladatnak mert a semmi közepén mentünk, próbáltuk elkerülni az ismertebb fosztogató táborokat/területeket. Menet közben kaptunk egy váratlan parancsot a felsőbb vezetéstől, azt a parancsot kaptuk hogy azonnal térjünk le az útról és haladjunk Ghost Town felé majd pedig azon menjünk keresztül. Nagyon meglepett ez a parancs, mert köztudott hogy Ghost Town-ba hemzsegnek a fosztogatók de teljesíteni kellett a parancsot, egyből elindultunk a város felé majd amikor elértünk a város elé félreálltunk és felkészültünk, ellenőriztük a fegyvereket és megbeszéltük ki merre figyeljen, próbáltunk csöndbe haladni. Szép lassan haladtunk a kihaltnak tűnt városban, az embereim zavartak voltak mert tudták hogy bármikor megtámadhatnak minket. Folyamatosan kémleltük a félig vagy épp teljesen leomlott házakat, minden üresnek tűnt. Néhány perccel később elérkeztünk egy szűk utcához, körbenéztem hogy van más irány vagy nincs de sajnos nem volt. Elindultunk az utcán és mielőtt a konvoj első járműve kiért volna egy kisebb robbanást halottunk és elzárta az utca elejét igen nagy mennyiségű törmelék. Azonnal elkezdtünk tolatni de ismét egy robbanást hallottunk aminek hatására újabb törmelék zuhant ami elzárta az utca hátsó kijáratát. Néhányan kiszálltak a járművekből és fedezéket kerestek és figyelték a házakat, pár percig nem történt semmi. Egyszercsak az utca jobb oldalán letakart ablakok alól fegyvercsövek kerültek ki, felismertük a fegyvert, ezek Atlas típusú fegyverek voltak. Tüzet nyitottak ránk, szinte mindegyik kocsi felborult, megjelent még jópár fosztogató akik pisztolyokkal, gránátokkal, molotovkoktéllal támadtak nekünk. Elég komoly tűzpárbaj alakult ki én meg nem tudtam mit tegyek. Az embereim tőlem várták a parancsot de nem tudtam mit mondjak, nem volt semmi esélyünk én csak ott ültem a kocsiban. Próbáltam összeszedni magam és kiakartam szállni a kocsiból de beragadt az öv, eközben egy újabb Atlas cső jött elő a követlen mellettem lévő ablakból és tüzet nyitott. Átszakította a baloldali ajtót majd éreztem ahogy áthatol rajtam a golyó és a jobb ajtón távozott, a kocsi pedig felborult. Nem bírtam mozogni, azt hittem meghalok. Egyre halványabban láttam és nem éreztem a lábam. Halottam a társaim halálsikolyait és a legrosszabb az volt hogy nem tudtam nekik segíteni, de nem maradhattam a kocsiban. A bal kezem egyáltalán nem éreztem, a jobbat is alig de megpróbáltam elővenni a pisztolyom és kilőttem a szélvédőt. A jobb kezemmel másztam ki, beletelt jó pár percbe. Hirtelen minden sötét lett, ez körülbelül pár percig tarthatott, aztán újra felébredtem. Még mindig tartott a tűzpárbaj és én csak ott feküdtem amikor figyelmes lettem egy felém repülő gránátra. Alig pár méterre volt tőlem, nem akartam meghalni ezért gyorsan összeszedtem magam és a jobb kezem segítségével elkezdtem mászni. Nagyon lassan haladtam és közben majd kiugrott a szívem mert bármikor felrobbanhatott volna a gránát. Az egyik társam észrevett és odarohant hozzám. Mondott is valamit de azt nem értettem hogy mit. Felemelt és próbált odébb vinni amikor a gránát felrobbant és olyan pár métert repültem egyenesen neki a törmelékdaraboknak. A mellkasom átszúrta egy vasdarab, alig voltam magamnál, ránéztem a testemre, nem bírtam mozogni, láttam ahogy vérzek, szinte mindenhol sebek voltak. Körbenéztem és láttam pár méterre tőlem a társam aki felsegített. Ő nem volt ilyen szerencsés, meghalt. Átszúrta a fejét egy ugyan olyan vasrúd mint ami az én mellkasom. Bár lehet hogy inkább ő volt a szerencsés. Nem bírtam mozogni, nem láttam semmit, látni is alig láttam valamit. Nem tudom mennyi idő telhetett el, egyszer csak elsötétült minden. Amikor újra magamhoz tértem a New Town-ba lévő kórházba voltam. Éreztem hogy kinyitom a szemem mégsem láttam semmit, mozogni sem tudtam. Bepánikoltam és kiabálni akartam de a számat sem tudtam kinyitni. Bejött a nővér és próbált megnyugtatni. Elmesélte hogy megtalált egy csoport Ghost Town-ba akik idehoztak és közölte velem hogy mi van velem. Mondta hogy teljesen megvakultam, több helyen betört a koponyám, eltört az állkapcsom, a gerincem teljesen tönkrement, a szerveim nagy része leállt, a lábaim és kezeim is több helyen eltörtek, a hallásom is komolyan sérült. Mondta hogy most a gépek tartanak életben de hamarosan lekapcsolnak mert nem vagyok a rendszerben, nincs bejelentett lakcímem se chipem. Nem tudtam elmagyarázni semmit se mert beszélni se bírtam. Pár órával később bejött egy férfi aki azt mondta tud segíteni nekem. Azt mondta hogy tudják ki vagyok. Felajánlotta hogy elvisznek egy másik kórházba ahol segítenek nekem persze hozzátette hogy nem ingyen de erről majd akkor ha meggyógyultam. Nem hittem hogy tényleg segít. Kérte hogy adjak ki bármilyen hangot ha beleegyezek. Motyogtam valamit, ezzel jelezve hogy beleegyezek. Éreztem ahogy kitolnak a betegággyal és betettek egy kocsiba. Beadtak valamit, valószínűleg altatót. Amikor legközelebb felébredtem újra láttam, halottam és beszélni is tudtam viszont mozogni még mindig nem. Pár perc múlva odajött hozzám egy férfi aki közölte hogy ő volt a kórházba is de nem is kellett volna mondani mert felismertem a hangját. Közölte hogy még egy vizsgálat következik utána kezdenek neki a műtétnek ami segítségével újra tudok majd járni. A vizsgálat jól ment, elmondták hogy gyakorlatilag az összes szervem mű de nem ilyen kórházi vacak hanem speciális anyagból készültek, emellett tudatták velem hogy kaptam pár extrát is mint például a megnövelt szaglást, hallás szabályzást, érzékelés megszüntetését és az adrenalin fokozást azért mert így tudtak csak meggyógyítani. Csontjaim nagy részét is "felújították" egy speciális anyaggal amiből a Hades mesterlövészpuska is készült. Újabb műtét jött de ezúttal nem volt altatás mert az érzékelés megszüntetése beültetéssel nem éreztem fájdalmat a műtét alatt. A speciális fémből amit a csontjaim helyettesítésére használtak készítettek egy speciális vázat ami nem csak hogy segít hogy járni tudjak de még erősebbé is tesz. A műtét után jött pár vizsgálat ami kimutatták hogy minden rendben. Ismét bejött a szobámba a férfi és azt mondta hogy ideje elmondani hogy mit kér cserébe. Gondolkodtam rajta hogy mit is kérhetnek de pénzt azt biztos nem mert akiknek ennyi pénze van hogy gyakorlatilag újjáépítsen engem annak nem igen van szüksége pénzre. Azt kérte hogy csatlakozzak egy szervezethez, a The Legion-hoz. Nem tudtam mi ez de nem is érdekelt. A szavába vágtam és mondtam neki hogy én a CDS-nél dolgozom. Ezen csak nevetett és mondta hogy igen ott dolgoztam két éve. Meglepődve néztem rá, nem értettem hogy érti hogy két éve. Gyorsan elmagyarázta hogy 2 éven át kómában feküdtem és már nem vagyok a CDS tagja. Lefoglalták a házam elvették a pénzem és kizártak a rendszerből. Kicsit összetörtem, csalódtam a CDS-ben de ettől még ugyan úgy szeretném jobbá tenni a világot és jót cselekedni. Folytatta a mondókáját és elmesélte hogy mi is a The Legion. Félkatonai szervezet, bár a CDS és a rendőrség karöltve próbálja megsemmisíteni a tagjait, de valamilyen oknál fogva, sosem sikerült felszámolni a teljes szervezetet. Tagjai egytől egyik jól fizetett zsoldosok, kortól, nemtől függetlenül. A céhen belül ugyan úgy megtalálható az Anarch szimpatizánstól egészen az Elysiumi kivénhedt rendőrökig. A testvériség mindent befogad. Nem számít a múlt, vagy hogy mit tettél, mindez semmiség a csoport szemében, azonban egyetlen szabálynak meg kell felelni. A csoporton belül nincs gyilkolás. A Légió általában a sivárföldekre indított expedíciókra küld segítséget a karavánok őrzésére, természetesen nagyon is húzós árért, de el el vétve ugyan úgy részt vesznek az Elysiumi rendfenntartásban is. Úgy mondta hogy ők afféle önjelölt igazságosztók. Hogy őszinte legyek igazán megtetszett és azonnal rábólintottam. Kaptam egy másik chipet és egy házat, kocsit New Town szélén. Kaptam magam mellé egy ápolót aki segített nekem még megszokom ezt a vázat. Pár hónap kellett csak hozzá, megszoktam és megpróbáltam elfogadni az új énem. Szóval végül is ott kötöttem ki ahol akartam, az igazság oldalán, csak rákellet jönnöm hogy az igazság oldala nem a CDS, hanem A légió. Itt a vége az én kis történetemnek, jelenleg is A Légió-nak dolgozom és élvezem is hogy mondhatni jót teszek de mégis pénzért. Egy idő után már fontosabb volt a pénz mint az hogy igazságos legyek de próbálom megtalálni az aranyközéputat. Sokszor tettem rossz dolgot is de nem bántam meg mert ez egyensúlyoztam jó tettekkel is és nekem ennyi elég.
Last Visitors


Mar 15 2015, 01:38 AM




Dec 27 2014, 10:39 AM




Sep 22 2014, 06:56 AM



Comments
No comments posted.
Add Comment