<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Pages: (3) 1 2 3  ( Go to first unread post ) Reply to this topicStart new topicStart Poll

» Sasfészek
Stefan Lynch
 Posted: Mar 4 2016, 04:24 AM
Quote Post
Profile


A viccelődésem úgy tűnik süket fülekre talál, bár ez nem lep meg egy "Igen uram! Nem uram!" féle seggfejekből álló fiúbandánál.
-Mielőtt így hátulról a földre kényszerítettél, legalább egy kávéra meghívhattál volna... - nézek fel a földről az engem leteperő emberre.
Szerencsémre Jimmy tudja, hogy miként kell oldani a feszültséget és egy szép nagy lyukat is üt a CDS sorai közé. A helyzetről, szinte lerí, hogy ez az egyetlen lehetőségem, ha még szeretnék látni egy naplementés befejezést, így nem habozom. Azonnal felpattanok a földről, majd gyors léptekkel iramodok vissza a gép felé. Persze a CDS ismét gondoskodik róla, hogy letegyek az álmaimról, ez rögvest tudatosul is bennem, amint megpillantom a tankot.
-Hogy az a... - marad tátva a szám, majd a tank ágyúja is felszólal.
A célpont Jimmy és tankja volt, ami egy jókora találatot is kap. Szerencsére a kölyök élve kúszik ki belőle, ami ismét csak azt bizonyítja, hogy tankálló a fiú. Gyors a segítségére sietek, hisz a legutóbbi nehézz helyzetben megöltem...
Ahogy elérem Jimbót, azonnal szemet szúr, hogy meglehetősen szar állapotban van.
-Gyere! Segítek! - nyújtom felé a karom. - Csak döntsd el, hogy rendes vagy csak lelki támasz legyek.
A mi kis csevejünket azonban ismét egy robaj szakítja félbe, amit szintén a CDS-es fickókhoz tartozik. "Ezek tényleg nem szeretnek veszíteni."
Könnyedén érünk el a géphez, már ha könnyednek lehet nevezni egy virtuális kihallgatást, egy kis CDS-es katonai erőfitogtatást és egy akciódús menekülést, ami még nem zárult happy enddel. "Vagy már szombat lenne?" Mindenesetre a gépnél, már a züllött kis barátunk fogad minket nagyokat integetve. Újabb robaj hallatszik, majd lövések hangja hallatszik, de egy kis rövidtávfutás és már fel is érünk a gépre, mielőtt az bezáródna előttünk.
A gép hamarosan emelkedni kezd. Úgy tűnik megússzuk.
Nagy nehezen, erőt véve magamon próbálok előrébb jutni a gépen, ahol már ismét egy ismerős hang üti meg a fülem. A fura anarchos ismét a vészjosló hangját húzza elő a kalapból, ami ezúttal sem kecsegtet semmi jóval.
-Ez mit jelent kilőhetjük a haza utat? - fagyok le egy pillanatra. - Sebaj, gondolom még van pár szép hely itt északon, amit nem írtam fel magamnak a túrista útvonalamon.
Nil rövid találgatásba kezd azt illetően, hogy mi és miért történhetett, mi ronthatta meg ennyire a viszonyt a CDS és az északi bohócok közt. Emellett még szarul is néz ki, plusz közli, hogy egy újabb rakéta halad felénk.
-Pedig épp most hoztam neked egy rokkant barátot! - mutatok a meglehetősen ramaty állapotban lévő Jimmyre. - Tudod, hogy legyen valaki, akivel játszhatsz, beszélgethetsz és a többi... Amit a rokik szoktak.
A rakéta nem talált, bár felteszem okkal, amire a rövidesen befutó hívás rá is erősít. Ezt követően egy ismeretlen hang kér meg minket, hogy ruccanjunk már átt hozzájuk is egy kis időre, hisz ők úgy sem akarnak rosszat.
Az igazán jó kérdést, persze a kölyök teszi fel, amire még magam sem tudom a választ.
-Látom Jimbó. - nézek ki az ablakon. - Látom. Mi ez itt? Időcsapda?
Persze az is meglehet, hogy ki sem jutottunk abból a virtuális világból...

PM
^
Omega
 Posted: Mar 25 2016, 02:15 AM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


Nem múlott sokon de úgy tűnik a csapat kisebb karcolásokkal megússza a dolgot, a levegőbe emelkedve pedig elindulhatnak haza... Azaz indulnának ha kitartana odáig az üzemagyag, azonban Stefan mint mindig most sem tűnik túlságosan idegesnek a dolgok miatt. A szavakra Nil csak egyszerű vállrántással felel.
- Meglátjuk. Ami azt illeti ezen a vidéken nem sok kapcsolatom van, talán ha eljutunk még néhány mérföldet onnan már a kapcsolataim révén el tudnám rendezni a hazautat de így...- Rázza meg a fejét vészjóslóan majd Jimmy fele fordul.
- Eléggé... Bár engem az izgat inkább miért küldték ide a sereget. Ha én a helyükben lennék egyszerűen csak meg akartam volna semmisíteni a programot, és a tervezőjét is. Bombázás, netán néhány rakéta, vagy tüzérség, de a város lerohanása? Valamiért élve akarhatták, ahogy minket is. Szerintem titeket se véletlen hagytak életben. Valamit tudni akartak - Gondolkodik el fennhangon, majd kicsatolva magát megnézi a sebét. Na igen, a sebesülés, abból jutott úgy tűnik mindkettőjüknek így csupán egy egyszerű bólintással válaszol a srácnak.
- Keresünk egy nyugodt helyet, letesszük és össze foltozzuk magunkat. A raktérben ha nem pakolták ki teljesen talán van még elsősegély csomag. Kötszer, néhány fájdalomcsillapító ilyesmi ... - Küldené hátra a srácot, de a gép bizony jelez, méghozzá nem túl bizalomgerjesztően. A becsapódás azonban mégsem történik meg, s ennek oka néhány pillanaton belül ki is derül. A rádiójelet hallva Nil csupán felsóhajt, majd egy nyögéssel újra irányítása alá veszi a gépet, s bekapcsolja a kommunikációs csatornát.
- Vettem hélya kettes, megkezdem manővert - Feleli sóhajtva miközben a gép fordulva egyet érezhetően irányt is vállt.
- Pedig de ilyen van és nem nem időcsapda... - Kontrázik rá a másik két férfi szavaira, miközben komor tekintetét rájuk mereszti.
- Ami azt illeti ha akarnánk se tudnánk elmenekülni. A legjobb lesz ha azt tesszük amit mondanak, legalább annyi biztos hogy ezek nincsenek se az ÉAK-val se a CDS-el, és megmentettek minket továbbá.... - Válik gondolkodóvá egy pillanatra az arca, miközben Stefanékat kezdi el fürkészni.
- Erről később akartam beszélni de valami a kezdetétől fura volt nekem a mesétekben. Azt mondtátok itt voltatok igaz? Egy Sefaph bázison? Nos mielőtt átpártoltam az Anarchoz, pont hasonló dolgokról tanultam Star Valleyba az akadémián. Robotika, ember- gép agyi működése hasonlók. Szerencsére a reptérig volt időm gondolkodni valamin és lenne itt egy kis apróság...Egy program sem képes teljesen valótlan dolgokat sugallni az agyba, főleg nem úgy hogy egy virtuális teret húzzon köré. Kell lennie egy váznak, amiből a program építkezhet, amiből hogy is mondjam... amiből felépítheti az illúziót.. - Rázza meg a fejét, mert úgy tűnik érzi hogy eddig eléggé kacifántosra sikerültek a szavai.
-Egyszerűen szólva képtelenségnek tartom hogy képesek voltak csak úgy felépíteni virtuálisan a Seraphokat és a bázisukat úgy hogy valóságosnak hasson. Ezt csupán úgy lehet elérni hogy valakinek az elméjét, teszem azt emléképpeket használnak fel, és építenek belőle virtuális valóságot. Az egésszel arra akartam célozni hogy szerintem valamelyikőtök már járt ott.... - Mutat kifele az ablakon a hüvelykujjával, végül a sebéhez kapva felhörög.
- Picsába, remélem észnél maradok ameddig leteszem ezt a szart - Feleli, de ha a többiek kinéznek a fülke ablakán szemük elé is tárulhat a sasfészek. Pont mint abban a fura CDS-es programban szinte megegyezésig ugyan olyan. A kifutók, az épület minden. Mielőtt azonban leszállnak Stephan előtt elsötétül minden.

//Stephan//
A férfinak szemének világa hirtelen feketébe burkolódzik. Jó néhány pillanatig csak szédülést és valami fura zúgást érezhet mely végig fut a testén. A következő pillanatban azonban felgyorsulnak az események. Hirtelen képeket kezd el látni. Az első bevillanó kép hideg és félelmetes. Egy áttetsző burokban van, mely zöld folyadékkal van tele. Be van zárva oda, de kap levegőt. A burok másik oldalán fehér köpenyes emberek állnak, lehetnek talán hárman. Az egyik a középső pedig küllemre nagyon hasonlít arra a férfire a Dr Karsten-re, van velük egy fiatal nő, illetve egy másik férfi David, az apja. A buborékok hirtelen eltakarják a szemét, a következő kép pedig gyorsvonatként érkezik. Ő van ott és az apja amint a kifutó peremén állva itt a Sasfészekben lefelé néznek a végeláthatatlan erdősségbe. A vízióban az apja karjában van, feltehetően még nagyon fiatal lehet. A képek azonban itt megszakadnak, mintha apró ütögetést érezne az arcán. Lassan kezd visszatérni az életbe, s ha felébred Nil arcát láthatja.
- Hé pajtás.. mi a fene ütött beléd? Én vérzek el és te esel össze végelgyengülésbe?
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Mar 27 2016, 10:55 AM
Quote Post
Profile


A menekülésünk nagyon neccesre sikerül, de azért Nil-nek csak sikerül felszállnia a CDS egységek orra elől, de persze nem ez az egész elcseszett akció lenne, ha legalább ez simán menne.
Általában nem vagyok az a lobbanékony természet, de a fájó karom és a fáradtság már kezd kiütközni rajtam és nem a legpozitívabban állok most a dolgokhoz.
Határozottan nem örülnék, ha le kéne szállnunk és újabb kergetőzésbe kezdenénk a katonákkal, főleg, hogy minden mozdulatomra kínzó fájdalom hasít törött bal kezembe. Még jó, hogy jobbkezes vagyok! Legalább nem lesz gond, ha az utolsó golyót magamnak kell megtartanom.
Próbálom lerázni magamról a baljós gondolatokat és inkább arra figyelni, amit két társam mond, nem utolsó sorban Nil szavaira, hiszen számomra is ez a fura. Miért ez az egész felhajtás!
Én inkább a programra és tervezőjére szavaznék, mert el nem tudom képzelni mit tudnánk mi, ami ezt az egészet megéri.
Ha meg igen, akkor nem szeretném tudni miért! Elég volt az a kicsi is, amíg turkáltak a fejemben.
Az elsősegély cucc nem hangzik rosszul, de mielőtt még akármelyikünk is elindulhatna, megrázkódik a gép és a fájdalom minden más gondolatot kisöpör belőle, egészen addig, míg ki nem nézek az ablakon és meg nem hallom az utasítást.
- Nem tudom Stefan, de ha az, akkor mi nagyon a bögyében lehetünk valakiknek! – csúszok le kimerülten a padlóra, mert innentől megint nem mi magunk irányítjuk az eseményeket.
Nil persze nem tehet mást, követi a Sheraph utasításait, különben sem hiszem, hogy „Héja kettes” egyedül lenne.
Aztán Nil felénk fordul és látom sápadt, megviselt arcából, hogy erőtartalékai neki is a végét járják, azonban a beszédére már én is felkapom a fejem, mert egyrészt egyetértek vele, másrészt van a hangsúlyában valami, ami arra enged következtetni, hogy sokkal több elképzelése van az események hátteréről, mint nekünk.
Barátom már többször bizonyította, hogy mennyre ért a technikai dolgokhoz, a számítógépekhez, így nem lepett meg, hogy neki feltűnt, ami nekünk nem, én csak árulom az infokat, a beszerzése a banda hackerének feladata, így nekem ez teljesen új, amiről Nil beszél, bár a sok kérdést felvet, ha igaza van. Nagyon is fontos kérdéseket!
- Ha valaki járt is itt, az tuti nemén voltam! – ráztam meg a fejem. – Én a városomban érzem jól magam és csak egyszer hagytam el, amikor veled mentem a bázisotokra. – szögeztem le, hiszen Nil nagyon is tudta, milyen nyomasztóan hatott rám akkor is a város hiánya. – Meg aztán csak tudnék róla, nem?
Aggódva lépek közelebb barátomhoz és nem csak azért, mert félek, hogy nem tudja letenni a gépet és lezuhanunk. Kell az a rohadt elsősegély felszerelés!
- Ne mozdulj! Hozom amit találok. – indulok meg a raktér felé, mert most legalább nem billeg a gép és meg is találom a holmit.
Már visszafelé tartok, amikor Stefan elvágódik, mint egy darab fa. Ismét káromkodok egyet és miközben a cipelt elsősegély cuccot Nil kezébe nyomom, egy kézzel ügyetlenül igyekszem megfordítani a férfit.
Mikor nagy nehezen sikerül, ijedten hökkölök hátra, ahogy kitágult, fekete pupilláit megpillantom.
- NIL! Mi a frász ez?
Hagyom, hogy barátom is odaférkőzzön és kezelésbe vegye Stafan-t, aki kis pofozgatás után, végre normális tekintettel néz fel.
- Stefan? Jól vagy? - fürkészem és igen sok gondolat kavarog bennem.




--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Stefan Lynch
 Posted: Mar 31 2016, 05:30 AM
Quote Post
Profile


Rövid eszmecsere zajlik le a kölyök és az Anarch lovagja közt, amit én csak a háttérből csendben hallgatok. Nem a különcködés csábító gondolata miatt, egyszerűen túl keveset tudok a CDS működéséről és ezekről a seraphokról meg azokról a hárombetűs monogramúakról ahhoz, hogy érdemben logikus választ tudjak adni az eddig történtekre...
A figyelmeztető lövést követően, Nil konklúziója felettébb meglepő. Szerinte ugyanis egy rakéta, amit figyelmeztetésnek szánnak, szimplán baráti gesztus itt északon.
-Megmentettek? - nevetek fel. - Gondolom az előző rakétájuk belseje is szeretettel volt megtöltve, nemde?
Persze csak a stressz beszél belőlem. Túlságosan sok mindenen mentünk keresztül és nem igazán volt lehetőségünk egy kicsit kiheverni a fáradalmakat. Nem mintha ellenemre lenne egy kiadós tűzpárbaj, de gyanítom, hogy itt északon is a túszokból van a legnagyobb hiány.
Amit ezután mond Nil, az viszont kiváltképp érdekes. Mármint elsőre befogadhatatlan és érthetetlen, de Anarchos és valamiféle meg nem értett gépész, így nem ér meglepetésként a tudatlanságom. Másodszorra viszont, már felfogható és igazán aggasztó. Jimmy már járt a seraphoknál?
-Hát én sem emlékszem, hogy itt jártam volna. - csóválom a fejem Nilre és a kölyökre nézve.

Hirtelen furcsa érzés fog el, majd szinte váltás nélkül ér el a teljes sötétség. Baljós érzés fog el, amit csak még baljósabbá tesz, hogy nem látok. Semmit. Egyszer csak valamiféle bizsergető érzés fog el, amit egyfajta furcsa zúgás követ. A világ egyik legijesztőbb dolga, amikor tehetetlen az ember. Megszűnik a jó és a rossz döntés és csak a tehetetlenség marad. Ijesztő.
Egy rövid villanás és már egy burokban találom magam, valamilyen zöld trutymóban úszkálva. Először a fulladás gondolata ijeszt meg, de kapok levegőt. Hogyan? Talán jobb kérdés a miért, de még jobb, hogy hol vagyok?
A meghitt kis burkomon kívül, három alak tűnik fel, legalábbis amennyire ki tudom venni. Az első akit szemet szúr, az a díszfasz a seraph bázisról, akivel talán soha nem is találkoztam csak abban a művilágban. Erős késztetés van bennem, hogy megöljem valahogy, de csak lebegek a zöld folyadékban tehetetlenül. Tovább szemlélem a fehér köpenyes idiótákat, akik között egy fiatal nő is található. Egy újabb doktor? Kutató? Nem ismerős...
A következő pasas pedig egy....egy...az apám. Kiáltanék, kopognék a kapszulámon, de elnyel a zöld lötty és már el is tűntek a képről.
Újabb villanás, ahol már apám karjában vagyok és a tájat bámuljuk a seraph bázison. Furcsa, de jó érzés. Tiszta. Egy újabb ködfölt és máris, úgy suhanok is ki az álomból, mint akit füttyszóra hívott az élet.

Mikor magamhoz térek először Nil, majd Jimmy arcát pillantom meg, ami fogalmam sincs, hogy jót jelent-e jelenleg a villanásokhoz képest.
-Szívesen cserélek. - kacsintok Nilre, majd a kölyökre pillantok. - Megvagyok Jimbó. Biztos az a sok virtuális menü a seraphbázison...
Nem mondhatok többet, amíg nem tudok többet. Mi volt ez az ájulás? Vajon lehet több is? Tényleg én lennék, aki itt járt? Miért? Na és melyik apámnak van hozzá köze? Az igazinak vagy a klónjának? Valószínűleg az igazinak,...vagyis a halottnak. Egy elfeledett szellem van fejemben és a még magam elől is elzárva tartott emlékeim közt turkál. Csak bele ne fulladjon...
PM
^
Omega
 Posted: Apr 17 2016, 07:14 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


- Az első rakéta nem a Seraphoktól jött - Vág közbe, egy kisebb grimasszal az arcán. Jól láthatja Jim, a férfi valóban nincs túl jó bőrben. Annyi azonban kitelik még tőle, hogy egy eléggé meredek egyenletet állít fel amely bizony kapcsolatban van azzal ami Jimmel és Stefannal történt.
- Az hogy mire emlékeztek és mire nem másodlagos. Az emlékeket el lehet folytani, különben sem azt mondtam hogy a közelmúltban történt. A Seraphok kitöréséről Elysiumból már nagyon régóta pletykálnak. Kölyök koromban számított újnak a sztori a francba is - Szorítja rá fél kezét a sebre, de közben persze mindent rendesen beállít, hogy a robotpilóta kövesse a Seraph utasításait. Nincs más hátra le kell szállniuk, azonban Nil még nem hagyta abba.
- Képzeljetek el egy álmot. Mit láttok benne? Álmodtatok olyanról akit nem láttatok soha? Főleg ilyen pontosan hogy azt se tudjátok valóság e amiben léteztek vagy sem? Ez amiatt van mert a szemetek által látott emberek, helyek az agyatokban tárolódnak. Az álmok ezeket a tárolt "adatokat" hívják elő. Ha jól gondolom a CDS által létrehozott virtuális világ is hasonló elven működik, ez viszont arra enged következtetni hogy valamelyikőtök agyában ott volt minden alap amiből fel tudták építeni ezt az álom szerű világot. A másik fél agyába pedig ezt plántálták bele neurológiai úton, ha kacifántos akarok lenni fogalmazhatok úgy is hogy feltörték az agyatokat - Fejezi ám a következő pillanatban köhögni kezd, s kb amikor Stefan össze esik az ő szájából is vér tör fel köhögés formájában. A csomagban amit Jim hoz nem sok minden van, sima gyolcskötés, valamint vérzésgátló gél, amivel sebtébe megpróbálva ellátni a sebet majd ha ez megesik a gép is letételre kerül. A motor lassan lekapcsol, a búgás elhallgat Nil pedig lassan tántorogva Jim és Stefan felé veszi az irányt, majd ő is letérdel a férfi mellé.
- Fogalmam sincs.... Lehet valamiféle allergiás reakció vagy bármi... nem láttam hogy megsérült volna - Reagálja le Jimmy szavait, ám úgy tűnik Stefan végül magához tér, viszont alig mondja végig a szavait, a raktérajtó hangos sziszegéssel nyílik le, s a másik oldalon jó néhány felfegyverzett Seraphot vehetnek észre amint épp rájuk tartják a fegyvert. A csapat közepén viszont egy teljesen átlagos férfi áll, fekete testpáncélban, s ha Jim jól megnézi egy régi ismerőst fedezhet fel benne. Ha emlékszik még az incidensre a B13as útszakaszon amikor a CDS gépei elszabadultak bizonyára nem felejtette el azt a férfit is aki kijuttatta csapatával a CDS által megszállt övezetből. Fura de most ő áll itt előtte. Hideaki. Nil egy pillanatra mintha mondani akarna valamit, de végül úgy tűnik a sebesülése legyűrte őt, és elterül a padlón.
- Fegyvert letenni. Azt hiszem sürgősebb dolgunk is van. Kerítsetek egy hordágyat - Int hátra a Seraph kommandónak , akik a fegyvereket leeresztve végül be is fel is gyalogolnak a gép rakterére. Hideaki viszont egy fura félmosollyal Jim felé nyújtja a kezét.
- Nem hittem volna hogy ilyen hamar újra látjuk egymást kölyök. Ahogy nézem még mindig szereted a veszélyes helyzeteket. Ha nem kaptuk volna meg a vészjelzést lehet apró darabokban lettetek volna - Közben a hordágyasok is megérkeznek, majd miután felpakolták Nilt, el is tűnnek vele a bázis belsejében.
- Fáradtnak tűntök. Azt ajánlom gyertek, lesz mit megbeszélnünk... Főleg veled - Pillant hirtelen Stefan irányába, tekintetével végig pásztázva a férfit. A helyzet egyre furább. Hogy került ide Hideaki, miért érdekli őt Stefan, és kitől kaptak vészjelzést? Úgy tűnik titkok egész tárháza tárult ismét fel, de talán ha engedelmeskednek, válaszokra is lelnek. Ez már tőlük függ.
-
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Apr 24 2016, 05:05 PM
Quote Post
Profile


Nagyon nem szeretem ezt a cseberből-vederbe esés dolgot, de nincs választásom, ha csak ki nem ugrom a gépből, ami a seraphot tekintve nem lenne túl jó ötlet, még akkor sem, ha hajlandó lennék magára hagyni a barátaimat, akik közül Nil ráadásul még meg is sérült és itt a gépen nem sok lehetőség van arra, hogy segítsünk rajta.
Miközben az elsősegély felszereléssel szenvedek csupa fül vagyok, mert a srác igen csak fontos és érdekes dolgokat feszeget az általunk átéltekkel kapcsolatban.
És nem mond hülyeséget! Már, ha az álmok és a mi „vallatásunk” között van összefüggés, de akár mennyire is töröm a fejem, szinte száz százalékosan biztos vagyok abban, hogy nekem nem lehettek olyan emlékeim, amit felhasználhattak volna és felépíthették volna belőle a szárnyasok bázisát, hiszen számomra ez inkább a legendák birodalmába tartoztak. Tulajdonképpen hallani is azért hallottam róluk, mert információkkal kereskedem és ez mondhatni a szakmámmal járt.
Azonban amikor Nil befejezi a fejtegetését azonnal váratlan esemény következik be, mert Stefan úgy csuklik össze, mintha kirántották volna alóla a talajt, de ami ijesztő, az a tekintete.
Ám igazán megrémülni sincs időm, mert Nil is összeesik, de ő a sérülése miatt és mikor a szájából is vér kezd dőlni, hát rendesen frászt kapok. Az összes vérzésgátlót a sebére nyomjuk, aztán még segítek átkötni is, de félő, hogy ez semmit nem ér, ha nem kapunk orvosi segítséget.
Ha ezt nézem, akkor már a fogságba esés is kezd kívánatos lenni, ott talán kapna segítséget.
Többet már senki nem lő ránk és hamarosan valahogy a gép is a földre kerül, amíg én Stefan-t próbálom élesztgetni.
Nem sokat segít a tanácstalanságomon, hogy Nil is hasonlóan érez, de legalább Stefan közben magához tér és láthatóan legalább a humora a régi maradt.
Szinte ezzel egy időben kívülről kinyitják a gép ajtaját és jó néhány komoly lőfegyverrel nézhetünk farkas szemet a szárnyasok jóvoltából.
Nem szeretném, ha valakinek idegesek lennének az ujjai, így inkább láthatóan felemelem a kezem a közben a földre letett puskámtól.
Azonban meg is dermedek egy pillanatra, amikor meglátom ki áll a minket sakkban tartó csoport közepén. Eléggé értetlen képet vágva szalad ki a számon.
- Hideaki? Mi ez……………..
Nil ezt a pillanatot választja, hogy végképp feladja és ájultan dőljön el, mint egy zsák.
Mielőtt még segítséget kérhetnék, a férfi ezt magától teszi meg és a fegyvercsövek célkeresztjétől megszabadulva, megkönnyebbülve sóhajtok fel.
- Kösz! – fogom meg némi bizonytalankodással a felém nyújtott kezet, de hálás vagyok, ez lerí rólam, ahogy Nil-t hordágyra teszik és elszállítják. – Legyek őszinte? Én egyáltalán nem számítottam rá. – nyögtem ki. – Lassan az az érzésem, hogy a „veszély” lesz a második becenevem. – vágok hozzá egy grimaszt, hogy értse a szarkasztikus mondandómat. – Adtunk le vészjeleket? – értetlenkedtem kissé. - Akkor az talán Nil érdeme. – intettem elszállított barátom után.
Hát az ne is kétséges, hogy lesz mit megbeszélni és az sem, hogy ránk férne némi pihenés, törött kezembe is visszatér a fájdalom, ahogy az adrenalin kezd kiürülni a szervezetemből.
- És egy orvos nekünk sem ártana. – teszem hozzá a karomra mutatva és Stafan-ra nézve, akire Hideaki is érdeklődő pillantást vet.
Egyelőre megelégszem a segítséggel, a számtalan kérdés, ami az események alakulásával most az eszembe jut, azt hiszem utána is ráérek foglalkozni, de egyet azért még beszúrok előtte.
- Te, hogy kerülsz ide egyáltalán?
Hogy hogyan lesz tovább?Hát ez jó kérdés. Ez nagyban függ attól mit tudunk meg, mit akarnak tőlünk és milyen állapotban leszünk hozzá.
Az azonban biztos, hogy még egyszer senkivel nem leszek olyan közlékeny, mint a dokival, amivel majdnem sikerült magam, magunk alatt elvágni a fát.

--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Stefan Lynch
 Posted: Apr 29 2016, 05:33 AM
Quote Post
Profile


Amint leszáll a gépünk, nem várt, ámde annál hatásosabb belépőnek lehetünk szemtanúi. Jó azért Jimbóval már láttunk pár ehhez hasonló angyalt, még ha csak a fejünkben is. Nil persze szószerint beájult tőlük.
-Felteszem ő is rosszat evett. - mutatok a földön elterült Nilre, majd mellé guggolok megnézni, hogy jól van-e.
Közben Jimmy megtanult japánul és valami Hokomokóról beszél, ami persze könnyűszerrel lehet akár az előttünk álló ipse neve is.
Könnyed csevej kezdődik vészjelekről és hasonlókról, amit csak fél füllel hallgatok, miközben felállok Nil mellől.
-A vészjelekről én sem tudtam... - mormogom inkább csak magamnak, közben hangosan felszipogva.
Miután Nilt a szárnyasok elvitték a gyengélkedőre, mi is egy kellemes invitálást kapunk, ami igazán nem nyeri el a tetszésemet. Másodszor vagyok itt. Ha minden igaz most ébren, de a helyzeten ez mit sem változtat.
Jelenleg persze gondolnom kell Jimbóra is, akinek eltört a karja és legalább jó lenne helyre tenni, mielőtt újabb akcióra szánnánk el magunkat.
Ami viszont igazán felkelti az érdeklődésemet, nem más, mint az ipse érdekesen elejtett szavai arról, hogy velem is van mit megbeszélnie.
-Velem? - mutatok magamra értetlenkedve. - Lehet róla szó, de ugye nem bánod, ha előtte ránéznék Nilre?
Nem lettem érzelgős típus, de nekem itt valami nem stimmel. Az agyam egyes részei összeakarják mosni az álvalóságot a mostanival és elhitetni velem, hogy a kettő nem tér el sokban egymástól. Ha pedig így van, akkor van itt egy igazi, hús-vér doktor, akit odaát nem sikerült lepuffantanom...
PM
^
Omega
 Posted: Jun 6 2016, 12:48 AM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


Az ájulás Nil részéről megtörténik, azonban a kedélyek csak még keményebbek lesznek mikor a két csapat szemtől szembe áll egymással fegyverrel a kezében. Szerencsére a leszállópályán lévők között van egy ember akit Jim ismerhet Hideaki, ami azért enged némi reményt rá, hogy most talán tényleg a jófiúkkal hozta össze a sors. A fegyverek leereszkednek a keleti férfi pedig egy halvány mosollyal lép beljebb
- Pontosan még mi sem tudjuk. A Seraphok talán már többet tudnak. Egy ideje figyeljük a jelforgalmat és mivel ti északról jöttök ahonnan csapatmozgásokról érkeztek hírek gondoljuk ti többet tudtok. De erről majd később - Mondja komoly arccal, Stefan szavaira miszerint ő sem tud semmi vészjelről csak megrántja a vállát.
- Meglehet a gép rendszere automatán küldte a jelzéseket. Komolysérülések esetén az ilyen automatizált eljárások nem meglepőek. A ti gépetek pedig eléggé széjjel van lyuggatva amint nézem. - Vet egy pillantást s járatja körbe tekintetét a gépen. Időközben megérkezik a hordágy is, ahová Nil fel lesz pakolva a férfi pedig miután egy pillanatig a hordágyat szállítókra néz folytatja.
- Annyi biztos hogy elég sok zűrbe keveredtél Mr Latoya. Csoda hogy még élsz. Viszont ami a veszélyt illeti meglehet vannak összefüggések, de erről később.Ahogy mondtad nektek sem ártana egy orvos. Elkísérlek titeket Dr Hardingerhez, ő össze tapaszt benneteket. - Nyújtja hosszabra a szót, miközben lassan kisétál a gépből, ha minden igaz Jimmyvel és Stefannal. Azonban a pusztasági fenegyereket csak nem hagyja valami nyugodni, ám fura mód a kérése nem kelt semmiféle negatívumot Hideakiban.
- Bár biztos kezekben van, de ha úgy érzitek a ti sebesüléseitek ráér még , akkor felőlem lehet. Ha minden igaz már a műttőben van de van egy megfigyelő terem. Nem kell aggódnotok mi egy oldalon állunk . Na meg az a seggfej ott a hordágyon az én barátom is - Feleli mintha csak kitalálta volna a férfi aggodalmait, azonban Jim kérdésére egy sejtelmes mosolyt enged meg magának.
- Oh kölyök még mindig túl sokat akarsz tudni? De rendben van nem titkolózom, röviden legyen elég annyi hogy közösek az érdekeink ezekkel az úriemberekkel , és jelenleg velük vagyunk üzleti viszonyban. Az a múltkori kis affér a CDS titkos "katonáival" elég sok mindenkinek felkeltette az érdeklődését. De most gyertek... - Indul el jelezve hogy a többit majd később kívánja megvitatni.


//Sebészeti részleg megfigyelő szoba//

Az út érdekes, mind Jim mind Stefan láthat olyan hegyeket, folyosókat még talán tárgyakat is amik ismerősek lehetnek a virtuális valóságban tett sétájukról. Azonban van valami fura, minden elnyűttebb, öregebbnek, kopottabbnak tűnik ,mintha akkor mikor utoljára itt voltak a múltban lett volna. Ha picit gondolkodnak talán rá is jöhetnek hogy miért. Útközben jó néhány katonát láthatnak, néhányuk sima ember, felturbózott harcipáncélban, néhányuk viszont Seraph. Hideaki csendes marad egész út alatt, mígnem megérkeznek a teremhez.
- Idáig mehetünk, azt hiszem itt is eleget fogtok látni. A többit bízzátok az orvosokra, ne aggódjatok remek felszerelésekkel rendelkeznek. - Feleli nem mintha bárkit nyugtatni kéne. Mikor belépnek a szobába különböző monitorokat láthatnak, valamint egy hatalmas ablakot, kb akkorát mint a rendőrségi kihallgatószobák "rejtett" ablaka. Az ablak mögött pedig már javában zajlik a műtét. Nil egy speciális műtőasztalon fekszik teste jó része fémszalagokkal rögzítve, körülötte pedig vagy 3-4 ember dolgozik, hogy épp stabilizálják. A Monitorokon figyelhetik a műtét folyamatát , láthatják az életfunkciókat, illetve minden fontos információt amit jelenleg tudnak. A terembe rajtuk és Hideakin kívül csupán egy fiatal fehérköpenyes fekete nő tartózkodik.
- Nyugalom Clara... az urak a páciens barátai. Mit tudunk eddig az állapotáról? - Kérdi komoly de egyben nyugodt hangon. A nő némi megilletődött arckifejezéssel megköszörüli a torkát majd belekezd.
- Az állapota súlyos de úgy hisszük képesek lesznek bent stabilizálni. Annyi biztos hogy rengeteg vért veszített, amit pótolni kell és utána is jó pár hétig itt kell tartsuk. Na persze ez érthető, hiszen nem egy mai darab- Fejezi be a gyors helyzetjelentést, de egy Hideaki egy pillanatra felvonja a szemöldökét
- Mai darab? Ezt hogy kell értsem? - Ütődik meg , látszólag neki is új ez az információ.
- Hát ami azt illeti .... - Kezd bele kissé értetlenkedve - Szóval maguk nem is tudták hogy egy félig szintetikus egyén fekszik oda bent? - Kezével int egyet a levegőbe, aminek következtében egy holografikus monitor jelenik meg egy emberi testet, pontosabban annak csontvázát ábrázolva
- Az ipse felső testének váza mechanikus pontosabban könnyített fém váz myomer izomzattal, amit végtagonként egy hidromotor hajt meg. A belső szervek élők, ahogy a szövet is a vázon, továbbá az agy is emberi. A koponya jó része fémötvözet, valamint műcsont, az arcát valószínűsíthetően újra építették. A műtéti nyomokból ítélve a teste valamikor emberi lehetett, mára csupán egy karja olyan ami teljesen emberinek mondható... pontosabban a kar alsó fele. A test alsó része csodával határos módon majdnem hogy sértetlen. A bal láb alsó része térdtől lefele lett csupán helyettesítve. Ha engem kérdeznek mitől lett ilyen, talán azt mondanám robbanás okozta sérülések. A vérkeringtetést egy mesterséges érhálózat végzi . Csoda hogy túlélte... Érdekes hogy ezt nem tudták? Ezek szerint nem mesélt róla? - Kérdez vissza de láthatóan Hideaki teljesen máshol jár.
- Nekem azt mondta hogy egyetlen karja gépiesített.... Ezek szerint lehet hogy nem is tudta.... - Kezd bele de ebben a pillanatban megjelenik ismét egy fehér köpenyes az ajtóban. A felszereléséből láthatóan most érkezett a műtőből. Öreg, úgy hatvan fele járhat, fehér bőrű, kopasz egyénről beszélünk.
- Végeztünk... innen már nem sokat tehetünk, várunk míg felébred. Az agyműködés rendben van a sebet összefoltoztuk és a sérüléseket kijavítottuk rajta.... - Kezd bele, de miközben beszél szeme egy pillanatra megakad Stefanon, mintha ismerné valahonnan. Elgondolkodó tekintettel lép közelebb a férfihoz.
- Ismertem valamikor egy embert aki hasonlított rád... Jó ember volt, bár mióta elvitt innen elég sok idő eltelt, de a szemét tőle örökölted... - Néz végig komoly és egyben meglepett tekintettel Stefanon. Úgy tűnik elég sok minden kezd kiderülni. Néhány darab kirakós össze állt? Vagy netán csak még több kérdés merül fel? Nos talán nemsokára kiderül..
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jun 14 2016, 07:50 PM
Quote Post
Profile


Akármennyire is l és furcsa az egész szituáció, a legjobb ami a folyamatosan romló helyzetben történhetett talán velünk az, hogy abba a férfiba botlottunk, aki már egyszer megmentette a seggem.
Persze ez még nem jelenti azt, hogy szemrebbenés nélkül nem nyírhatna ki minket, hiszen tudomásom szerint zsoldos, de a leereszkedő fegyverek azért biztatóak.
~ Ezek szerint a Seraphok és ők külön csapat. ~ jegyeztem meg azért magamban az információt.
- Nem volt egyszerű a felszállásunk, nagyon marasztalóak voltak a vendéglátóink. – bólintottam a megjegyzésére a gép állapotáról.
Meg is könnyebbülök és aggódom is, amikor Nil-t elszállítják a hordággyal, mert ugyan legalább értő kezekbe kerül, ha minden igaz, azonban még igen csak sok a tisztázni való.
- Valahogy mindig akkor futunk össze, mikor zűrben vagyok, talán ez az oka. – vonom meg a vállam, bár nem tagadhatom, hogy igaza van, de hát ez a munkámmal jár. – Mondhatnám szakmai ártalom.
Bár igyekszem tartani magam, azért jól fog esni, ha valaki végre ellátja a karom, ezért nem habozok Hideaki után menni, igaz ne is hiszem, hogy sok választásunk lenne. Na meg, igaza van valahol Stefan-nak, jobb ha szemmel tartjuk egymást, míg nem derül ki, mi folyik itt.
- Tudod haver, voltak ezzel kapcsolatban rossz tapasztalataink, más is azt mondta, hogy a mi oldalunkon áll, aztán érdekes dolgok derültek ki….. – nézek a mellettem baktató társamra, aki minden bizonnyal érti miről beszélek. – Persze nem rád értem. – ejtek meg egy engedékeny vigyort a zsoldos felé. – Barát? – üti meg a fülem a szó és kérdőn nézek a férfira.
Honnan ismeri ő Nil-t?
Aztán egy gyors magyarázatot is kapunk, hogy mi kapcsolja őket össze a Seraphok-kal, de az tény, hogy az a múltkori kis affér nem kis port vert fel.

//Sebészeti részleg megfigyelő szoba//

Menet közben sokszor villantom össze a pillantásom Stefan-ével, hiszen jó pár ismerős hely mellett megyünk el, bár annyi változás van, hogy olyan, mintha évek, ha nem évtizedek vonultak volna el a hely felett.
Hideaki szavait megerősíteni látszik, amit tapasztalunk, mert találkozunk épp úgy seraphokkal, mint olyan katonákkal, akik az ázsia férfihoz hasonlóan vannak öltözve.
A megfigyelő szobából tökéletes rálátás van a műtőre, ahol épp Nil összefoltozásán dolgoznak az orvosok.
Figyelmem Clara-ra terelődik, amikor Hideaki megszólítja és barátságosan biccentek felé köszönésként. Aztán egyre inkább leesett állal hallgatom, mit mond és ahogy elnézem a vége még a zsoldosnak is alapos meglepetés.
- Beszarás! – nyögök fel végül. – A kezéről már tudtam, de a többi…….Na persze ….igazából sosem beszéltünk róla, meg talán ….nem is akarta nagydobra verni……ki akarná, nem igaz? – ötletelgetek, de tényleg megdöbbentett a dolog.
Mielőtt még tovább beszélhetnénk erről, megérkezik a műtőből az orvos és jó híreket hoz, majd jön az újabb meglepetés, de ez most Stefan-nal kapcsolatos.
- Ezek szerint ……..te már jártál itt? – kezd leesni a tantusz és biztos vagyok benne, hogy társamnak ezek után rengeteg kérdezni valója lesz. – Ez aztán kezd igen érdekessé válni!




--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Stefan Lynch
 Posted: Jun 29 2016, 06:23 AM
Quote Post
Profile


Azon tűnődöm, hogy mikor éreztem utoljára, hogy ura vagyok egy helyzetnek. Bármiféle helyzetnek. A választ persze nem tudom rá...
Azt viszont tudom, hogy Nil kiterült, én sem vagyok épp a toppon ezekkel az idióta bevillanásaimmal és még Jimbót is megáldotta a "jó szerencsénk" egy törött karral. Ehhez, ha hozzá matekozzuk azt, hogy ismét a seraph bázison vagyunk egy kétes ázsiai fickóval, inkább már nem is latolgatom az esélyeinket.
Talán az egyetlen dolog, ami vigasztalhat, hogy úgy tűnik Jimmy és Hideamokó vagy ki, ismerik egymást. Számomra rejtély, hogy honnan, de egyelőre ez legyen a legkisebb gondunk.
Az ázsiai ürge felajánlja, hogy elkísér minket egy orvoshoz itt a bázison, amit jobb híján el is fogadunk. Mármint, inkább Nil állapotára és egy "gyors beteglátogatásra" terelem a szót, amivel legalább azt meggátolom, hogy még jobban elszakítsanak minket egymástól. Ha igazam van Nil mellett is lesz valaki, aki helyre rakhatja Jimmy karját és közben legalább én is szemügyre vehetem, hogy mennyiben tér el a korábbi "nem valós" bázis és lakói a valóstól.
Persze az ázsiai fickó már keresztbe is húzza a gyógyítással kapcsolatos számításaimat, mikor kinyögi, hogy valamiféle megfigyelő teremből bambulhatjuk Nilt, ha a mi sérüléseink ráérnek... Ravasz vagy csak teljesen másfele található az orvosi?
Jimmy könnyed utalást intéz nekem, amire egy laza mosoly kíséretében vevő is vagyok. Jó hallani, hogy a kölyöknek sem lankadt a figyelme.
-Hát igen, csalódtunk párszor. - sóhajtok fel. - Összetörték a szívünket, amit sok könny és zsepi követett...
Ócska, viccesedő hangnemben, talán nem is annyira feltűnő az aggódásom. Legalábbis remélem.

//Sebészeti részleg megfigyelő szoba//
Az út nagy része ismerős a "nem valós" ittlétünkből. Eszközök, a helyek, a folyosók, úgy összességében minden. Nem is csoda, hogy a kölyökkel sokszor összeszalad a tekintetünk.
Meg is érkezünk a megfigyelőbe, ahol rajtunk és az ázsiai fickón kívül csak egy köpenyes nő tartózkodik. Közben pedig az idegenvezetőnk mindent belead, hogy megnyugtasson minket, mind Nil állapotával, mind a szövetségünkkel kapcsolatban.
Mikor Jimmy barátja Nil állapotáról érdeklődik, új infók kerülnek a birtokunkba. Nem olyasmiről, amire számítottam, de meglehetősen érdekesnek bizonyul a dolog.
-Újraépítették? - lepődöm meg. - Akkor az sem biztos, hogy így nézett ki eredetileg?
A kérdésemet egy újabb köpenyes fazon betoppanása követi, aki miután közölte a híreket Nil állapotáról, igencsak furcsán közeledik felém.
Amit mondd, viszont annál meglepőbb... Nem. Ezt már a laboros villanásokból tudhattam. Csak épp hinni nem akartam benne. Pedig a klón, a múlt apró villanásai, az egész virtuális tér az én elmémre felhúzva...mind erről árulkodott. Innen származnék? "Szegény halott bátyus, mi fejfájástól megóvtalak, mikor levágtam azt..."


PM
^
Omega
 Posted: Jun 30 2016, 10:22 AM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


- Ezek szerint ahogy mi úgy te is szeretsz közel lenni a tűzhöz. Ezt talán még a hasznunkra fordíthatjuk. Lehet szükségünk lesz rád, de erről később - Feleli a keleti férfi Jimnek, miközben elindulnak a sebészeti részleg felé. Stefan szavaira csak enyhén felhúzza a szemöldökét, mint aki nem igazán érti mit akar mondani ezzel Stefan. Jim szavai azonban valamelyest felvilágosítják láthatóan így egy nagyobb sóhajjal biccent a duónak.
- Ami azt illeti, így jár az aki belekeveredik a "nagyok" játszmájába. A világ nem biztonságos, és meg kell rostálni azokat akikben megbízhat az ember... Na persze furcsán hangozhat ez egy olyan ember szájából akit szinte nem is ismertek - Nevet fel sötéten a férfi, Jim kérdésére aztán megrántja a vállát.
- Igen! Ez a szó megfelelő válasz rá. Együtt végeztünk Star Valleyben még sok évvel ezelőtt. Mondhatni a legjobb barátom volt, aztán történt az az eset az apjával és Ő "rossz" társaságba keveredett.- Enged meg egy mosolyt majd folytatja.
- Miután belépett az Anarchba jó párszor kisegítettük egymást. A főutcai kalandodnál is ő szólt hogy tartsam rajtad a szemem - Vág tekintetével Jim felé, végül aztán megérkeznek a terembe.

//Sebészeti részleg megfigyelő szoba//

A megfigyelő szobában aztán elég sok minden kiderül. Miközben láthatják a műtétet az egyik doktor elég érdekes információkat oszt meg mely láthatóan nemhogy Jimet még Hideaki-t is megdöbbenti.
- Valószínűleg senki. - Hagyja annyiban a férfi - De ami azt illeti nem is biztos hogy tud róla . - Néz komoran maga elé a férfi, mint aki a gondolataiban kutat valami után , majd nemsokára folytatja.
- Volt egy akció amiben azt hitték meghalt. Egy CDS gyártelepet repítettek a levegőbe. Jó fél évig úgy hírlett nem jutott ki élve, aztán egyszer csak feltűnt. Azt hitték akkor vesztette el a kezét - Feleli komor hangon, majd Stefan felé fordul.
- Amikor megismertem már így nézett ki, és az még süldő korában volt. Hogy ujjáépítették? Nos ezt már kezdem egyre jobban elhinni, de vajon ki ?- de nem mond többet mert a doki aki nemsokára bejön még több érdekes dolgot mond, ezúttal azonban Stefan van a célkeresztben. Jim kérdésére Stefan helyett is válaszol egy nyugodt mosollyal.
- Hogy járt e? Mondhatni itt született bár azt hiszem az emlékeid kissé fátyolosak nemde? - Dönti oldalra a férfi a fejét, miközben Stefant figyeli.
- Üljetek le, ellátunk titeket, és azt hiszem fiam.... Van mit megbeszélnünk - Néz Stefanra, s ha a duó úgy tesz ahogy a doki kéri, nemsokára el is látják a sérüléseiket. Kapnak némi fájdalomcsillapítót, főleg Jim a karja miatt, de egyáltalán nem érzik magukat kábának tőle. Miközben a doki foltozgatja őket nyugodt hangon mesélésbe is kezd.
- Gondolom az apád nem véletlen nem mesélt rólunk, a Seraphokról és a történetükről. Valahogy sejtettük hogy egyszer ide vezet az utad. - Hagy némi szünetet, majd kiegyenesedve néhol Jimre, néhol Stefan fele pislant. Hideaki közben láthatóan a gondolataiba merülve áll karba tett kézzel, mintha valahol egészen máshol járna az agya.
- A CDS sok évvel ezelőtt meg akarta teremteni a tökéletes katonákat, de akadtak problémák . - vág fejével hátra a folyosó fele természetesen a Seraphokra célozva.
- Mint azt már ti is valószínűleg tudjátok a "legendákból" nem lettek éppen irányíthatóak, emberi mivoltukból adódóan szabadok, és bizony a beavatkozások a testüket is átalakította, eltorzította. A CDS vakvágánynak tekintette a projektet és le akarta állítani, de apád... - Mosolyodik el Stephanra nézve, miközben kezeit össze fűzi a háta mögött.
- Apád rájött mi okozta a hibát. A génmanipulációban volt a hiba. A Seraph egységekbe szánt önkéntesek felnőtt férfiak és nők voltak teljesen kialakult DNS-el. Nyilvánvaló volt, az új DNS részt nem fogadhatja be gond nélkül a szervezet, kivéve........ Kivéve ha még akkor megkezdjük a kezelést, mikor az alanyok még embriók. A CDS elvetette az erre irányuló törekvéseinket, és a projekt lázárásával együtt minden "feleslegeset" el akart tüntetni. Részben ezért hagytuk el Elysiumot részben pedig... - Akad el egy pillanatra , miközben tekintete most már mindvégig Stefanon csüng. Nyugodt de egyben komoly is mégis látszik hogy valami fontosat készül mondani.
- Részben pedig azért mert apád engedély nélküli kísérletet hajtott végre a saját embriójával akivel anyád várandós volt. - mondja miközben közelebb lép a férfihoz.
- Amikor veszélyben vagy mennyire félsz? Nem érzel akkora félelmet, mint egy átlagos ember, nem izgulsz, igazából játéknak veszed, belül pedig azon rágódsz vajon megőrültél e vagy a világ őrült körülötted nemde? Mintha úgy éreznéd többre vagy hivatott - Enged meg a monológ végén egy apró mosolyt majd kezével megpaskolja a férfi vállát.
- A valóság az hogy a szervezeted, az érzékeid és az agyad egészen másképpen fogja fel a veszélyt, és az automatizált védelmi reflexeid miatt olyanná tesz amilyennek egy katonának kell lennie. Félelmet, szenvedést és irgalmat nem ismerőnek. Az eredeti terv és közötted annyi a különbség hogy az elme kontrollért felelős részeket kiírtottuk. Ezért nem képes parancsolni neked senki..Az új DNS rész az oka ami mára már asszimilálódott a szervezetedben Egy CDS általi kiképzéssel mára megszületett volna az amiről annyira álmodtak. De nem így történt... Miután a CDS digitális levéltárában rájöttek mit tett üldözni kezdték. Nem azért hogy megöljék, hanem azért hogy kiszedjék belőle hogy csinálta azt amit... Hogy teremtett meg Téged, az egyetlen olyan lényt jelenleg amiről ők áhítoztak. Még klónozni is megpróbálták, de nem jártak sikerrel. Apád valószínűleg mindig is úgy tekintett rád minit a legnagyobb dobására. Ezért is akart megóvni. Emellett pedig talán te voltál az akit a legjobban is szeretett.. - A férfi látszólag befejezte, kérdés hogy mit szól ezekhez az információkhoz Stefan és Jim. Úgy tűnik ez a mai nap a meglepetések napja.
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Jul 4 2016, 08:09 PM
Quote Post
Profile


Mondhatnám, hogy a tűz jár a sarkamban és nem én akarok közel lenni hozzá, de hát végül is igaza van, még ha nem is egészen önszántamból választottam ezt az életet, hanem rákényszerültem a hatalom jóvoltából.
Végül is ha úgy nézzük, jöttem is nekik eggyel, hogy kihúzták a seggem akkor abból a helyzetből, így miért ne lehetne szó egy közös munkáról?
- Hát, ha abban van a nagy pénz! – vágtam rá, mert az a nagy helyzet, hogy a „nagyok játszmájában” lehet igazán megszednie magát az ember fiának.
Hogy nem ismerjük Hideaki-t, ez viszont vitathatatlan tény volt.
És Nil-t sem, mint kiderült.
- Miért? Mi történt az apjával? – néztem a keleti férfire kérdőn, hiszen nagyon úgy néz ki, még így is többet tud a „barátomról”, mint én.
A „rossz” társaságot persze értem, de ismét meglep, hogy Nil őrangyalt állított mellém az ominózus kaland kapcsán.

//Sebészeti részleg megfigyelő szoba//

A doktor megdöbbentő bejelentése után, Hideaki is hozzátesz némi információt Nil múltjáról, ami talán magyarázattal szolgálhat….némileg, de azért megkönnyebbülve hallom, hogy azért nem valami ismeretlen fickó volt éveken keresztül a barátom, legalább a kinézetében biztos lehetek, ha…..másban nem is.
- Én is csak a kezéről tudtam, de talán az Anarchnak megérte a dolog, talán olyan infókat tudott meg, hogy ők tették ezt vele. – néztem a műtőben fekvő férfire.
~ Vajon milyen titkai vannak még? De igazán számít ez? Nekem a barátom lett és soha nem tett ellenem semmi rosszat, szóval, majd megmagyarázza, ha akarja. ~
Aztán tovább gördülnek az események és Stefan kerül terítékre.
A helyiségben feltűnő idősebb orvos olyanokat mond, hogy egy része a velünk történtekre, kezd magyarázatra lelni.
Miközben minket is ellátnak sok mindent megtudunk, főleg Stefan-nak lehet megdöbbentő, hiszen volt, ami már felbukkant a múltjából, de most talán összeállnak neki a képek.
Az is kiderült, hogy a lavinát az apja indította el azzal, hogy elhappolt a CDS orra elől egy olyan fejlesztést, amiért a lelküket is odaadták volna.
De nem ez volt a legmegdöbbentőbb, hanem, hogy……………………..a kísérleti alanya …..maga a fia, Stafan volt!
- Te egy Seraph vagy? – bukik ki a számon, úgy nézve eddigi társamra, mint aki keres rajta valamit, amit eddig nem látott, de az volt, aki eddig………….legalábbis látszatra. – De, ha ő olyan, mint azok, akikkel eddig találkoztunk, hol a ……………szárnya?
Lehet, hogy hülyén hangzott a kérdésem, de olyan váratlan volt a megdöbbentő információ, hogy egyelőre leragadtam a felszínnél.
El sem tudtam képzelni, hogyan érintheti ez Stefan-t.



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^
Stefan Lynch
 Posted: Aug 7 2016, 05:40 AM
Quote Post
Profile


Láthatóan az ázsiai muksó nem igazán tudja hova rakni az imént tett megjegyzésemet, amit nem is bánok, hisz Jimmynek szántam. Persze Jimbó "öribarija" azért elővesz egy laza kis monológot a nagy halakról és a velük packázásról, amitől kissé kedvem támad eltörni a nyakát. Nem szeretem a burkolt fenyegetőzéseket és a hatalmi játékokat, túl sok bennük a fecsegés. Azért persze úriember módjára nyomom el magamban az ingert, hisz akár az is meglehet, hogy én értettem félre valamit és ez amúgy sem lenne valami okos dolog a mi helyzetünkben. Ezután még szó esik Nilről és a flancos iskoláiról is, amikhez én nem igazán értek, így inkább csendben követem őket.


//Sebészeti részleg megfigyelő szoba//
Nem semmi ez a Nil pasas. CDS ellen elkövetett terrorista akciók, egy félúton elhagyott kar és még sok nyalánkság kerül elő, abból a bizonyos nagyon sötét és keszekusza múltjából... Szinte kezdem megkedvelni a fickót.
-Nem igazán tűnik annak a lelkizős fickónak a cimborád, Jimmy. - pillantok Nilre az üvegen át. - Azért persze szép beszéd volt, ha osztályozhatni lehetne én a magam részéről A-t adnék rá.
A vicceskedő hangulatom azonban egy pillanat alatt szertefoszlik, mikor a doki rólam kezd el beszélni.
-Mondhatni vannak furcsa pillanataim, igen. - felelem tömören. Mondhatni itt születtem? Üljünk le? A meghökkenés nem az én stílusom, de most engedtem a drámának. Csendben, szinte lefagyva foglalok helyet.
-Bizonyára megvolt rá az oka. - bólintok. - Ahogy valószínűleg az sem könnyítette meg a dolgát, hogy még gyerekkoromban kivégezte pár puhapöcs...
Innentől már nem állt szándékomban közbeszólni. Nem mintha bármit is hozzá tudtam volna fűzni ehhez. Lényegében egy kísérlet vagyok. Ami a seraphokban nem sikerült, a katonai kiképzést eltekintve megvan bennem... Ennyi lettem volna? Egy tudományos oklevél, egy lélegző Nobel-díj? A kutatását vagy a fiát próbálta megvédeni? Érzem, ahogy a lábaim kezdenek elzsibbadni, a karom, mint a kocsonya próbál egy helyben táncolni a karfát támasztva. Sokkban vagyok...
Ezután anyám is előkerül a fejemben. Ő tudott erről? Vállalta? Nem tudom mit gondoljak, ahogy a természetemről sem.
-Én azt hittem szociopata vagyok. - felelem egy mély levegő kíséretében. Próbálom mozdítani a lábam és a karom, de még mindig nem sikerül. Tehát tart a sokk. Ez nem jó.
Kissé próbálom rendszerezni a gondolataim és a lehető legjobban lereagálni a helyzetet. Jimmy kérdése először csak távoli visszhangnak tűnik, ebbe a székbe süppedve, így vagy egy perc is eltelik, mire érdemben választ tudok rá adni.
-Szerintem nem. - nézek a kölyökre. - Szárnyaim pedig azért nincsenek, mert anyám, apám és az idióta bátyám, már rég messze jártak Elysiumtól és a CDS-től, amikor én végül megszülettem odakint a pusztaságban. Ha jók a sejtéseim apámnak nem állt szándékában módosítani ezekkel a gépszárnyakkal, vagy persze az is meglehet, hogy egyszerűen odakint a sivárföldeken híján volt a megfelelő felszerelésnek. Ezt már nem tudom. Ahogy azt sem, hogy a seraphok miért lettek ilyenek. Lehet, hogy a gépszárny egy teljesen másik kutatási projekt volt, amit csak összevetettek ezzel a katonaival. Fasz se tudja, az őszintét megvallva.
Mély levegőt veszek, lerázom magam, amennyire a sokk engedi és próbálok kilábalni ebből az egészből.
-Egy dolgot válaszolj meg doki, hisz ahogy elnézlek jobban ismersz engem és a családomat, mint én magam. - nézek rá szúrós tekintettel. - Azt mondtad megpróbálták klónozni. Én pedig azért kerültem erre a helyre, mivel az ő egyik másolatát kergettem, tehát elmondható, hogy sikerült. Erről mit tudsz? Megelégszem a puszta információval is, ha rendelkezel ilyennel, nem kívánom tovább kergetni a tagot.
Ezzel a kérdéssel elég időt nyerek magamnak, hogy ismét összeszedjem magam és emellett talán az egész múltamat is lezárhatom. Az persze már más kérdés, hogy mi lesz ezután...
PM
^
Omega
 Posted: Oct 18 2016, 03:28 PM
Quote Post
Profile

played by Az emberi büszkeség - a szülőkével egyetemben - elhiteti velünk, hogy minden alkotásunkat irányíthatjuk. Az emberi természetünk által teremtjük meg szörnyeinket. Gyermekeink is egy ötvözetek, a tökéletlen húsunkból vannak. Varázslattal mozgatjuk őket, és sosem tudni igazán, mit tesznek majd

N/A

Years348 PostsAdminPM


-Meglehet, viszont amire mi készülünk többet ér bármennyi pénznél, már ha sikerül - Feleli Jimmynek a férfi, de láthatóan nem kíván most többet mondani. Inkább elindulnak az orvosi felé, ahol további érdekes dolgok derülnek ki.
- Úgy tudom a CDSnél dolgozott, valamilyen moduláris agyi fejlesztésen. Saját magán tesztelte a kísérleteit, és ez okozta a vesztét. Nil szerint teljesen begajdult, megölte az anyját. Végül neki kellett megölnie - Feleli röviden Jim kérdésére, Stefan szavai azonban keserű mosolyt csalnak az arcára.
- Meglehet, bár nem annak szántam. Csak arra akartam mindezzel következtetni, hogy ha valamit akarunk a rendszer ellen az külön külön nem megy. - Teszi karba a kezeit, Hideaki viszont amikore Nil karja kerül szóba és amit a doki mond, a keleti arca cseppet elkomorodik.
- Meglehet. Az igazat megvallva az Anarch se jár jó úton. Azt hiszik hogy az egész kibaszott háborút nekik kell megvívni, de így csak őket is felörlik, nem beszélve arról Jim hogy ha igaz amit mondtál, az Ő módszereik sem sokkal emberbarátibbak. - Morogja még mindig komor arccal, viszont ekkor szól közbe a vizsgálatokat végző doki is.
- Amit a fiatal ember mondott, azt illeti, nem is biztos hogy tud róla. Látják ezt - Vetít ki az egyik képernyőre egy képet, amin a férfi koponyája látható. A két férfi láthatja az agykéregbe épített kíbernetikus modulokat, de egy helyen a képernyő vörösen villódzani kezd.
- Ez itt egy blokkoló. Olyasmi mint egy biztosíték, viszont ami érdekes, hogy a kíbernetikus modulok nem követelik meg egy ilyen szerkezet beépítését. Valaki, valamiért viszont mégis betette. Méghozzá a bal agyféltekéhez.. - Fejezi be, majd vissza is tér a saját munkájához, Hideaki azonban elgondolkodó tekintettel simít végig az állán.
- És mit segít elő a Bal agyfélteke? Meglehet a kirakós ezen része megvan . - Mondja mintegy csak magának, azonban ezután jön még csak az igazi meglepetés, méghozzá egy idősödő doktorral, aki igencsak érdekes dolgokkal szolítja meg Stefan-t.
- Nem véletlenül vannak azok a furcsa pillanatok. Nagyon régen volt, hogy elmentetek innen, de te itt születtél meg. - Ezután a férfi leülteti a duó tagjait, és meg is kezdődik az ellátásuk. Nem éppen fájdalom mentes, de kibírható, főleg hogy még érzéstelenítőt is kapnak, feltéve ha engedik. Érezheti mint Jim mint Stefan hogy ez nem átverés.
- Megvolt rá igen! Akkoriban még korán sem voltunk ennyire stabilan berendezkedve, ez a hely sem volt több egy ideiglenes búvóhelynél számunkra. Nem akarta hogy a CDS vagy bármely más vállalat rájöjjön, hogy sikerült neki megvalósítani a "szuperfegyvert", főleg mivel a fia az a személy. Ezért inkább elvitt, oda ahol senki nem keres téged. Ami pedig azt illeti nem vagy szociopata, csupán csak más vagy mint a többi ember.. - Stefan apjának halálára már nem tér rá, inkább Jimmy felvetésére reagál, kissé felnevetve a szavakra.
- Nem, nem egészen. A Seraph faj véletlen jött létre. A valódi kísérlet célja egy olyan olyan szuperkatona létrehozása volt ami megfelelő kiképzéssel kis számban is óriási sikereket érhet el. Hipergyors reflexek, magasra emelet fájdalomküszöb, a félelmek elnyomása, és még sorolhatnám, bár az előbb mondtam már jó pár példát. A Seraph faj genetikailag sajnos hibásra sikerült. Részben sikerült a terv, részben viszont sajnos elbukott. A ruha amit láttok rajtuk teszi őket erősebbé, a szárnyak a körülmények legyőzésére hivatottak, és mivel kiválóan alkalmazkodnak a ruhához, hát úgy gondoltuk miért ne faragjunk előnyt belőle? - Stefan találgatására azonban csak lassan bólogatni kezd, úgy tűnik a férfi jó fele tapogatózik.
- A gépszárny egy másik projekt keretein belül jött létre. Az igazat megvallva a hadsereg megrendelésére készült a légidesszantosok számára. Mivel képes vele az ember nagyon alacsonyan repülni így kikerülheti a radarokat. Azonban az Anarch ébredése után mint tudjuk a CDS bekeményített, a hadsereget felváltották a CDS kommandós egységei, ez a projekt pedig a süllyesztőbe került, pontosabban szólva jégre tettük ameddig a Seraph projekt révbe nem ért. - Fejezi be némi köhögés kíséretében, S bár Jim úgy tűnik nem kérdez, Stefan annál inkább, ami persze a körülményeket illetően teljesen érthető.
- Ami azt illeti évekig dolgoztam apád mellett, és a projekt részleteit is ismerem, de azért az túlzás hogy jól ismerném a családodat. Apád nagyon zárkózott ember volt, csupán azt tudom hogy szerette a családját.- Kezd bele komoly szemmel figyelve Stefan arcát, amikor viszont a klónnal kapcsolatos kérdés merül fel, egy pillanatig elgondolkodó tekintettel néz maga elé, arca pedig borússá változik.
- A klónozás nem a mi művünk, még csak ötlet szintjén sem. A CDS fejesei akarják újra teremteni apádat, véleményem szerint avval a szándékkal hogy kinyerjék a memóriájából azt ami számukra hasznos. Ugyebár a klónozással együtt az emlékek egy része átemelhető, többek között a te születésed titka is, nem beszélve még jó pár befejezetetlen projektről, amit azért állítottunk le mert emberiség ellenes. Gondolom nem tettek le a tervükről. Röviddel ezelőttig viszont nem tudtunk róla hogy létezne épp klón még. Mindaz amit mondtál eléggé idegesítő, ha megtalálják... - Nem fejezi be , inkább csak megcsóválja a fejét, mint aki máris túlgondolta a helyzetet.
- Véleményem szerint éppen hogy meg kéne találnod. Ami apád... pontosabban a klón fejében lehet veszélyes rád, és mindenkire nézve. Gondolj bele mi történne ha pár száz olyan embert hoznának létre mint te, kiképzéssel, és agyalapi kontrollal. Egy ilyen magánhadsereggel örökre bebetonozhatják magukat. - Fejezi be cseppet sem boldog arckifejezéssel. A vizsgálatok véget értek közben, tehát a két férfit szépen összefoltozták, ráadásul már Nil-t is kivitték a műttőből. A doki végül az ajtó felé indul.
- A társatoknak még jó pár napig el fog tartani a lábadozása. Úgy néz ki sikerült helyre állítanunk. Ami titeket illet maradjatok nálunk, ameddig úgy látjátok jónak. Ha szeretnétek megvárhatjátok ameddig a társatok jobban lesz, de ha mégis vissza akarnátok térni a városba, biztosítunk mellétek kíséretet, a peremvidékig. Ami téged illet Stefan, bármikor szívesen látunk, ha szeretnél maradhatnál a Seraphok között. Lehetne akár ez az új otthonod, de persze a te döntésed mit szeretnél. Örülök hogy végre megismerhettelek, legalább tudom hogy apád nem hiába tette amit tett.- Ezekkel a szavakkal búcsúzik tőlük a fickó, kifele menet Jimmy-t azonban leinti Hideaki aki már kint a folyosón a falnak dőlve várakozik egy ideje.
- Ami engem illet, este indulok vissza Elysiumba. Ha kell egy fuvar szívesen elviszlek, akár téged, akár mindkettőtöket.- Jelezve, hogy Stefantól függ mit szeretne. Akár maradhat itt, akár vissza térhet a sivárföldekre, de akár Elysiumba is ellátogathat.
- Viszont ami téged illet Jim van itt valami ami talán érdekel. Emlékszel még arra a napra amikor kihúztalak a szarból? Nos történt néhány fejlemény az ügyben. Ha érdekel keress majd fel a Gladius klubban. Azt hiszem tudok egy melót ami jövedelmező lehet és talán oda tudunk csapni azoknak a rohadékoknak - Az más kérdés, hogy Jim-et mennyire érdekli ez a meló, illetve abból amit hallott Stefan érdeklődését felkeltette e az amit hallott, és ezt választja e az apja klónjának megkeresése helyett, de egy biztos. A mai nap történései csak a jéghegy csúcsa, és bizony még korán sincs vége. A duón múlik mit tesznek most, itt maradnak egy darabig, vagy mindenki megy a saját dolgára, hiszen mint Jimet mind pedig Stefan-t van ami hajtsa előre, de legalább most már tudják, hogy vannak szövetségeseik.


//Ennyi lett volna a mostani kaland smile.gif Bocsánat hogy ennyit kellett várni a végső hszre de sajnos így tudtam csak össze hozni sad.gif Lehet úgy tűnik a hszből hogy a mese nincs befejezve, és igazatok is van ha így hiszitek tongue.gif Innen ugyanis több szálon lehet folytatni attól függően ki mit szeretne csinálni. Szívesen mesélek külön-külön de csapatost is, szóval ez csak egy nagyobb mesének volt a felvezetése smile.gif A továbbiakról részleteket közlök nemsokára smile.gif és persze köszönöm a részvételt//
PMEmail Poster
^
Jimmy Latoya
 Posted: Oct 20 2016, 03:33 PM
Quote Post
Profile


Nem igen tehetek mást most, mint, hogy hallgassak és csak emésszem azokat a dolgokat, amik hirtelen a nyakunkba zúdulnak.
Hol a műtőben már az utolsó varratokat elhelyező orvosokra, hol Stefan-ra, hol az egyre jobban belemelegedő dokira függesztem a szemem, igyekezve követni az eseményeket.
Lehet, hogy kissé több nyugtatót is nyomott belém az orvos, de valahogy nem tud felzaklatni az amit mond, csak mérhetetlenül csodálkozom, hogy milyen események vezettek el minket idáig és mikor jöttünk volna rá magunktól, hogy Stefan-nal vagy Nil-lel valami nem stimmel. Vagyis mikor jöttem volna rá? A válasz valószínűleg az, hogy ahhoz ilyen események kellettek.
És ha igaz, hogy Nil még csak nem is tud a saját……..mivoltáról, akkor azt hiszem talán nem nekem kell annak lenni, aki erről felvilágosítja. Tulajdonképpen, ha magamba nézek, ez semmit nem változtat azon, hogy a barátomnak tartom.
Azért kutató pillantásokat vetek Stefan arcára, ahogy élete legnagyobb rejtélyére fény derül lassan, mert neki aztán van min agyalnia és megdöbbennie. Egyáltalán nem irigylem érte, nem is tudom mit tennék, ha hirtelen kiderülne, hogy valami hiper-szuper kísérleti nyúl vagyok, akivel ráadásul a saját apja „bánt” el. De társamnak lehet ez is némi megnyugvás, már legalább nem árnyakat kerget, hanem tudja mi folyik körülötte.
- Pffúúú! – veregetem meg Stefan vállát biztatóan. – Most már eggyel több okod van megtalálni ap….a klónját apádnak, azt hiszem van pár kérdés, amit szívesen feltennél neki. De legalább már nem a sötétben tapogatózol.
Most eléggé zsibbadt vagyok ahhoz, hogy ne gondoljak a sérüléseimre, de sejtésem szerint ez nem lesz sokáig így. Jobb lesz beszerezni pár fájdalomcsillapítót, de egy üveg erős ital is jöhet.
- Remélem van itt valahol valami kantin féle. – mormolom az orrom alatt, ahogy mindenki szivárogni kezd.
Részemről azt hiszem mielőbb tiplizek innen. Egyrészt vár a csapatom, másrészt jobb, ha Nil-lel majd kicsit később találkozok, időt adva neki is, hogy feldolgozza a vele kapcsolatos híreket.
Stefan-nak meg szerintem meg van a maga baja és jövőbeni terve, amihez nem biztos, hogy én kellek neki társnak, vagy egyáltalán kell valaki neki.
Úgy néz ki, hogy nagyon pedáloznom sem kell egy fuvarért, egyenesen házhoz jön Hideaki képében.
Az ajánlata meg egyenesen csábító, hiszen a pénz mindig jól jön és amúgy sem szeretem az elvarratlan szálakat.
- Én élnék a lehetőséggel, hogy eljussak a városba és…….ha elintéztem pár dolgot, akkor számíthatsz rám a Gladius-ban is. Legrosszabb esetben, ha mást nem legurítunk egy italt. – vigyorodom el és már csak annyi van hátra, hogy elmondja, hol és mikor találkozunk, hogy elszállítson.
Lehet, hogy gyerekként odáig meg vissza voltam a szárnyas hősökért, de most azt hiszem egy darabig elég volt belőlük.

//Köszönöm a játékot, nagyon izgalmas és rejtélyes volt //



--------------------
Aki a csapaté lett, várja a csapatélet, Joga a közös ösvény, e helyen ez a törvény, Hé, kölyök, a törzs befogad, Tiéd a szabad élet, Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy, Farkasok foga véd meg.

user posted image
PM
^

Topic OptionsPages: (3) 1 2 3  Reply to this topicStart new topicStart Poll