<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Profile
Personal Photo

No Photo

Options
Custom Title
Calypso Tonks doesn't have a custom title currently.
Personal Info
Location: No Information
Born: No Information
Website: No Information
Interests
No Information
Other Information
Idézet: wrong time, wrong place, wrong fucking race -- just because we don't feel flesh, doesn't mean we don't fear death *
Statistics
Joined: 27-January 14
Status: (Offline)
Last Seen: May 25 2015, 05:17 PM
Local Time: Jan 17 2018, 10:19 AM
2 posts (0 per day)
( 0.13% of total forum posts )
Contact Information
AIM No Information
Yahoo No Information
GTalk No Information
MSN No Information
SKYPE No Information
Unread Msg Message: Click here
Unread Msg Email: Private
Signature
View Signature

Calypso Tonks

Mesterséges intelligencia

Topics
Posts
Comments
Friends
My Content
Jan 27 2014, 04:07 PM
Név: Calypso (T.O.N.K.S.)
Születés helye, ideje: Elysium, 2085 decembere
Csoport: mesterséges intelligencia

Kinézet: A T.O.N.K.S. modellek mindegyike eredeti, egyedi tervezést kapott, ám kizárólag a Calypso-01 modell készült el teljes egészében. A prototípus hibátlan: 180 centiméteres magassága, izmos, hibátlan alakja, feszes és ruganyos bőre szinte semmiben sem különbözteti meg a többi "tökéletes" modelltől. Húsos ajka, szépen ívelt orra, kék szeme és sötét aranyszőke és halvány kalászszőke gondos keverékéből összeálított hajszerkezete sem teszi sokkal egyedibbé, ám tervezője mindaddig "hibásnak" tartott törékenységet és kellemet csempészett megjelenésébe, több fényt irányított a szemébe, nedvesebbé tette ajkának textúráját. Az android végül földöntúli, bánatos szépséggé vált mesterének keze nyomán. Elfelejthetetlenné.


Jellem: A Calypso-01, a legelső T.O.N.K.S. modell rendelkezik a számítógépekbe táplálható, emberek által felhalmozott lexikális tudás jó részével. Felruházták az intuíció képességével, tehát minden kétséget kizáróan alkalmas arra, hogy felismerje az ok-okozati összefüggéseket, hajlamos legyen az empátiára, és alkalmas legyen arra, hogy a tipikus biológiai és kémiai reakciók alapján azonosítsa az emberi érzelmeket, és azoknak megfelelően módosítson éppen aktuális viselkedésprogramján. Tervezője sokáig vacillált rajta, hogy mesterséges intelligencia helyett nem lenne-e érdemes ezt a tökéletes lényt a tökéletes virtuális intelligenciával felruházni, ám annyira lenyűgözte a teremtménye, hogy egyszerű társalkodó- és szexuális funkciókat betöltő android helyett egy valódi, mesterséges embert adott a világnak. Amely a valódi világról nagyjából annyi ismerettel rendelkezik, mint egy néhány hónapos gyermek: hiszen az is.

Előtörténet:

– Tapasztalat-orientált Neurokinetikus Szervezet.
– Akkor már miért nem Egység vagy Rendszer?
– Mert... a Tonke meg a Tonkr is elég hülyén hangzik.
– A Tonks aztán a kreativitásod netovábbja...
– Nem. Ő a kreativitásom netovábbja.
A már erőteljesen kopaszodó, de még mindig felháborítóan jóképű dr. Greenberg idegesen dörzsöli meg az orra hegyét, ahogy a nőre pillant. Ami őt illeti, soha nem hitt igazán abban, hogy a mesterséges intelligencia valaha is elvenné az eszét. Nem hagyta, hogy megszédítsék azok a gazdag áramkörökből és szilíciummal kevert szénszálakból összeállított, precíz számítógépek, amelyek hol rosszabbul, hol jobban sikerültek – az utóbbi időben persze a "jobban" aránya jelentősen megugrott a "rosszabban" mértékéhez képest, és időről időre kénytelen volt elmosolyodni, ahogy az androidok készítői szinte meglepték leleményességükkel és kreativitásukkal. Ám akármennyire is igyekeztek, őt magát soha nem tudták megtéveszteni: a világ ünnepelt nanotechnikusainak egyike volt, és egyszerűen lehetetlen volt megvezetni, állítólag kilométerekről képes volt kiszúrni a robotokat az emberek között – és viszont.
Ez a nő – az úgynevezett T.O.N.K.S. modell – zavarbaejtő volt. Még csupán gondolataiban sem volt képes rá bádogemberként, Terminátorként vagy ócskavasként hivatkozni, mint ahogy általában tekintett a robotika csodáira. Ha nem lett volna elég önuralma – és felháborító sármjának hála ne találkozott volna nap mint nap amúgy is pont elég csodaszép nővel, akik hajlandóak voltak minden különösebben kényszer nélkül befeküdni az ágyába –, akkor minden bizonnyal eltátja a száját a teremtmény láttán. A többi robot azért általában úgy fekszik ott az asztalon bekapcsolás előtt, hogy az ember (vagy a cyborg, attól függően, hogy ki mennyi implantátummal erőszakolta meg Istentől való testét) azért különösebb előismeretek híján is meg tudja állapítani róluk: nem élőlények. Körüllengi őket valami fémes, olajos benyomás, a bőrükből mintha nem szabadulna fel annyi feromon, a hajuk mintha mégsem lenne annyira esetlen és sérülékeny, az ajkuk nem hajlamos a kiszáradásra... hiszen teremtőik kínosan ügyelnek arra, hogy Isten módszeres utánzása közepette elkerüljék ugyanazokat a hibákat, amelyeket ő nem átallott hátrahagyni.
Az asztalon fekvő azonban minden ízében tökéletes volt, és egyúttal minden ízében emberileg tökéletlen is.
– Azt a kurva – fogta aztán rövidre mondandóját, mire a teremtő, a Greenbergnél jóval alacsonyabb, ám hasonlóan ravaszkás pillantású, némiképpen pocakos feltaláló, Shaw, mintha legalább öt centit nőtt volna büszkeségében.
– Mit szólsz hozzá?
– Mondom. Azt a kurva – biggyesztette aztán le az ajkát régi jó barátja kérdésére, és közelebb lépett az asztalon fekvő höz. Ahhoz a kibaszott műalkotáshoz! Szinte önkéntelenül nyúlt ki felé, és hogy, hogy nem, remegett a keze minden egyes, a levegőben megtett centimétert követően.
... aztán meg élesen szisszent fel, amint Shaw elektromos sokkolóval extrásított tollával a legkevésbé sem diszkréten a tarkójára suhintott. A felszisszenést követően méltatlankodó hangot hallatott, aztán felháborodva fordult a másik felé.
– Mi a... !?
– Ne érj hozzá. Mondtam az előtt is, hogy behoztalak volna.
– De akkor még nem mondtad, hogy ennyire...
– Gyönyörű? Álomszép? Elbűvölő?
– Dugnivaló!
– Remélem, tisztában vagy vele, hogy ha hozzáérsz, eltöröm a kezedet. Aztán meg kitekerem a nyakadat. És a biztonság kedvéért szétbaszom a szádat.
– Szóval belezúgtál. Mi vagy te, valami elcseszett Frankenstein?
– Az én "lényem" nem egy ocsmány szörnyeteg, Greenberg – felelte immár némiképp feloldódva a tervező, ám azért a biztonság kedvéért megtámaszkodott az asztal szélében, ahol a feküdt, mintha feltétlen szükségét érezte volna, hogy akadályt képezzen közte és régi cimborája között –, de annyit megígérhetek, szét tudja rúgni a seggedet, hogy ha úgy hozza kedve.
A megjegyzés egy pillanatig csendben megül kettejük között, és az után is csupán Shaw heherészik egyet halkan. A megbabonázott Greenberg nem tudja hova tenni, hogy kedvelt, ám némiképpen mindig is lenézett tudóstársából egyszerűen hogy jöhetett ki egy ilyen csoda. Aztán persze, amint belegondol, már nem is frusztrálja annyira a dolog: akármennyire is szép, akármennyire is földöntúli, legvégül úgysem lesz több egyszerű robotkurvánál. A szebbek mind úgy végzik. Amelyek pedig rendelkeznek mesterséges intelligenciával... nos, azok nem élvezik annyira, mint amelyek nem.
– Szóval? Felébreszted végre?

* * *


... még a robbanást követő negyedik perc ötvenegyedik másodpercében is csengett a füle, jobb szemének szenzora pedig minden bizonnyal megsérült, ugyanis időről időre kásássá vált előtte a kép. A nyögésnek ugyan nem érezte szükségét, ám azon erőteljesen elgondolkodott, Tervezője vajon miért gondolta, hogy a dobhártya és a hallójáratok sérülékenysége bármilyen szinten is szolgálhatja a T.O.N.K.S. széria sikerességét. Az adatfolyamába telepített nanorobotok ugyan már megkezdték a helyreállítást, a leszakadt jobb lábának helyreállítását minden bizonnyal elsődleges fontosságúnak ítélték némi halláskárosodáshoz képest. Pedig – ami őt magát illette – meg volt róla győződve, hogy fél lábbal még mindig több esélye van arra, hogy gond nélkül kimeneküljön a rajtaütésből, mint úgy, hogy semmit sem hall a környezetéből.
A cinikusságból ugyan csupán leheletnyit örökölt, úgy érezte – legalábbis a benne cikázó elektromos energia reakciói alapján azokat az információkat kapta, hogy "úgy érzi" –, a cinizmus igenis nagy segítségére lesz, ha a továbbiakban Tervezője nélkül kell boldogulnia odakint.
Sérülékeny dobhártya-tartozék ide vagy oda, a fegyverropogás és az üvöltözés nem tudta elkerülni a figyelmét. Muszáj volt mielőbb minél messzebbre jutnia: ebben már csupán az alapján az üzenet alapján is biztos volt, amelyet Tervezője hagyott az echoikus memóriája mélyére rejtve. Innentől magának kell boldogulnia, és minden képessége megvan ahhoz, hogy képes legyen alkalmazkodni a megváltozott körülményeihez: ehhez csupán arra volt szüksége, hogy megmeneküljön a támadóktól.
Ő pedig engedelmesen menekült – akár egy jól betanított gép, akár egy, a túlélési ösztönére hagyatkozó ember.
Last Visitors


Jul 6 2016, 09:27 AM




Nov 18 2015, 04:33 PM




Nov 18 2015, 01:08 PM



Comments
No comments posted.
Add Comment