<% PM %>
Latest Shouts In The Shoutbox -- View The Shoutbox · Rules -  


Profile
Personal Photo

No Photo

Options
Custom Title
Aiden Blackstone doesn't have a custom title currently.
Personal Info
Location: No Information
Born: No Information
Website: No Information
Interests
No Information
Other Information
Idézet: No Information
Statistics
Joined: 22-October 14
Status: (Offline)
Last Seen: Oct 23 2014, 10:08 PM
Local Time: Jan 17 2018, 10:28 AM
1 posts (0 per day)
( 0.06% of total forum posts )
Contact Information
AIM No Information
Yahoo No Information
GTalk No Information
MSN No Information
SKYPE No Information
Unread Msg Message: Click here
Unread Msg Email: Private
Signature
View Signature

Aiden Blackstone

Members

Topics
Posts
Comments
Friends
My Content
Oct 23 2014, 03:48 PM

Név: Aiden Blackstone
Születési idő: 2061.06.02.
Születési hely: Sivárföldek
Csoport: Fosztogatók

Kinézet:
Magasság: 188 cm
Súly: 85 kg
Szem: Kék
Haj és szőrzet: sötétbarna
Bőrszín: Fehér
Különleges ismertetőjegy: Sebhely az arca bal oldalán.

Jellem:
Talán első ránézésre egy csöndes visszafogott embernek tűnik, aki légynek sem ártana, de ez tévedés. A halk szavúság és a figyelemre méltó higgadtság igaz, de arról szó sincs, hogy nem ártana senkinek. Van olyan ember, aki a túlélésért képes ölni is, de akkor is csak kíméletesen. Van olyan, aki elmenekül az életveszélyes helyzetekből. Van olyan is, aki inkább elkerüli, mielőtt belekerülne. Viszont Jordan teljesen más. Ő az a típus, aki keresi az életveszélyes helyzeteket. Élvezi a fájdalmat és élvezi, hogy ha másoknak okozhatja azt. Ha valaki az áldozata, akkor arra nem vár hirtelen halál. Aki az ő karmai közé kerül és ellenszenves neki, azt nem öli meg. Először nem. A legelején lekötözi és kisebb fájdalmakat okoz neki. Amolyan fájdalomtűrő képesség felmérés. Majd szépen elkezd egyre nagyobb fájdalmakat okozni. Aztán mikor már az áldozata a halálért könyörög, akkor is csak egy olyan sebzést okoz, amivel a "préda" szép, lassú halált hal. Jordan egy nagyon kegyetlen, mondhatni elmebeteg ember, aki a kínzás és a gyilkolás mestere. Ismeri az emberek gyenge pontjait. Képes egy darab tollal is embert ölni, mert tudja, hogy hová kell szúrni, de az túl gyors lenne. Szeret játszani az emberek életével, épp ezért előfordul, hogy egy öt fős csapattal órákon keresztül csak játszadozik. Egyet elkap, majd olyan helyre teszi a megnyúzott holttestét, ahol a társai rátalálnak. Aztán jön a következő ember és megint a következő. Ha kell napokig csak az árnyékban él és a frászt hozza a Sivárföldeken bóklászó emberekre. Ezeket nem saját akaratából teszi, hanem a hangok mondják a fejében. A hangok, akik akkor társultak hozzá, mikor a több éves magány már felemésztette a lelkét ebben a szörnyű világban, ami Elysium falain kívül található.

Előtörténet:

Újabb foltokat láttam és a fejem csak úgy koppant a nedves padlóra érkezve. Nem tudtam feltápászkodni, mivel a kezeim hátravoltak kötözve, a lábaim pedig a székhez. A következő pillanatban egy lábfej száguldott az arcom felé, aminek a suhanását is hallottam. A reccsenés szinte víz hangzott az üres szobában, amit az orrom törése okozott. Még csak meg se nyekkentem ennek hatására. Majd egy erős marok ragadta meg a nyakamat és a plafon felé forduló arcfelemet sorozatos ütés érte. A támadom ereje miatt a fejem többször pattant vissza a betonról. Aztán a kabátomnál fogva rángatott fel.
-Utoljára kérdezem.. Hol van?-A hangjában ott volt a düh, de hallani lehetett az elfojtott sírást. Nem feleltem neki, csak mosolyogni kezdtem egy hang nélkül. Hogy miért? Mert tudtam, hogy ez a pár óra nem az én halálom pillanata lesz, hanem az övé. Talán kicsit nehéz elhinni úgy, hogy én vagyok a székhez kötözve és egy száz kilós állat püföl, de nem tétlenkedtem egy pillanatot sem. Akárhogy ütött, a kötelet, ami a két kézfejemet szorította össze, már majdnem kettészakadt. Jóval előre gondolkodtam, mint őt. Mielőtt még elfogott volna, az alkaromba egy borotvapengét helyeztem. Fájdalmas volt, de tudtam, hogy a hasznomra válhat. Még nem vágtam el teljesen, mert időközben a mellkasomba talpalt, amitől hátraestem. Egy kicsit megszédültem, amiért bevertem a tarkómat, de nem ájultam el. Viszont az eséstől magától szétszakadt a kötél, de csak a kezemen. Ahogy a férfi közelített felém, felé suhintottam a pengével, de csak az arcát sikerült megvágnom. Elkapta kezemet, lefejelt, jobb kézzel a bordámra ütött kétszer, majd a nyakamnál fogva a falhoz szorított és a székkel együtt elhajított, ami még a lábamhoz volt kötözve. A borotvát elejtettem, de már a lábaim is szabadok volt, mert a szét eltört és a lábamat kibújtattam. A penge felé kezdtem el kúszni, de rátaposott a kezemre, majd a lábfejét elforgatva, a csuklómat kimozdította a helyéről. Csak vicsorítottam, de nem adtam ki egy hangot sem. Ismét felemelt, de most a ruhámnál fogva. Elkaptam a még ép kezemmel a tarkóját és magam felé rántottam a fejét. Mikor már elég közel volt, kiharaptam egy darabot a nyakából. A sebet elszorítva elengedett, amit ki is használtam. A törött szék lábát megfogtam és a tarkójára mértem egy ütést, ezért elájult. Mire magához tért, már fordított helyzetben voltunk. Ő volt az, aki mozgásképtelen volt, de mivel a kötelet elvágtam, ezért máshogy kellett megoldjam. A pengével elvágtam mind a két lábán az achilles ínét, hogy ne tudjon ráállni. A vállait pedig kimozdítottam a helyéről, hogy azt se használja.
-Kö.. Könyörgöm. Legalább őt engedd szabadon, ha engem megölsz.-Már nem fojtotta vissza a sírást.. vagyis nem tudta.
-Öld meg mind a kettőt.-Szólt egy hang, amit már nagyon jól ismerek. A hang, aki egy ideje kísér utamon és soha nem segít, ha kell. Csak az észt osztja, de nem tesz semmit, mégis hallgatok rá. Nem tudom miért, de szerintem azért, mert különben nem hagy békén. Ha nem teszem, amit mond, akkor nem hagy aludni sem és teljesen kicsinálja az idegeimet.
-Mért kell megölnöm őket?-Kérdeztem vissza. Nem kaptam rá választ.
-Válaszolj! Az előzőekkel is végeztem, de neked az sem elég. Még a fejét is levágtam az egyiknek, a másikat pedig megnyúztam élve. Hát nem elég neked?-Megemeltem a hangomat, hogy választ kapjak. A tekintetemmel próbáltam keresni a hang forrását, de sehol sem találtam.
-Csak öld meg! Öld meg! Öld meg!-A hangok egyre hangosabbak volt, ahogy ezt a szót ismételgették, ezért befogtam a fülemet és a szemeimet is becsuktam.
-Elég! Megteszem..-Feleltem neki.
-Te mégis kihez beszélsz? Te nem vagy normális!-A férfi arcán ott volt a rettegés és könnyek árasztották el a szemeit. Közelíteni kezdtem felé, de nem akartam megtenni.
-Sajnálom, de muszáj megtennem. Őt sem akartam bántani.-Elkezdtem remegni és sajnálatból zokogni, majd a férfihez hajoltam.
-Tudod mit tettem vele?-Halk kuncogással suttogtam a fülébe.
-Könyörgöm, kérlek. Remélem nem a húgomról beszélsz.-A szemembe nézett, majd nagyokat pislogott, hogy lecsepegtesse szempilláiról a könnyeket.
-Először csak megvertem, majd szépen letéptem a ruháit és megerőszakoltam. Ő csak könyörgött és sírt. Nem tudott mit tenni.-Miközben ezt meséltem, belevigyorogtam a férfi arcába.
-Jézusom.. Csak tizenhét éves. Hogy tehetted? Megöllek ezért!!-Sírás közben ismét elkapta a düh, de mozgásképtelensége miatt, olyan volt a mozgása, mint egy partra vetett hal.
-Viszont nagyon agresszív volt, ezért kiszedtem a fogait egyesével, hogy le ne harapja. Végül, mikor hátulról is belé hatoltam, már nem küzdött. Akkor már beletörődött, hogy nm tud menekülni. De tudod mi volt a legszebb az egészben? Hogy nem tűrtem, hanem akkor már halott volt. Mikor a szájában volt, akkor nem kapott levegőt és megfulladt. Ezért nem reagált.-Mikor elmeséltem ezt, csak röhögni kezdtem. Nem tudom miért, de mintha valami átvette volna a hatalmat a testem felett, majd sikerült újra átvennem az uralmat.
-Te egy szörnyeteg vagy! Nem vagy ember!-Ordított a férfi, miközben a taknya és a nyála egybefolyt.
-Sajnálom.. Sajnálom, nem akartam. Nem én irányítottam.-Ismét zokogni kezdtem és a vállára hajtottam a fejemet. Mind a ketten sírtunk. Én a megbánás miatt, ő a félelem miatt.
-Ne hisztizzél már! Legalább adtam neked egy jó élményt erre a napra. Régóta nem láttál már nőt, te szerencsétlen.-Ismét megszólalt a hang a fejemben.
-Hallgass! Téged senki nem kérdezett.-Förmedtem rá ismét, majd felálltam. Rápillantottam a férfire és láttam rajta, hogy szenved. Nem hagyhatom életben. Muszáj végeznem vele. De nem akarom bántani.
-Majd én megteszem.-Ismét megszólalt a hang és mielőtt még választ kaphattam volna, megint átvette felettem az uralmat és agyontapostam a férfi fejét. Miután végeztem vele is, az orromat és a csuklómat a helyre nyomtam és ismét útnak indultam a kihalt nagyvilágba.
Last Visitors


Jun 4 2016, 12:25 PM




Dec 28 2014, 05:22 PM




Oct 24 2014, 12:01 AM



Comments
No comments posted.
Add Comment